Ez a helyiség az orvosi szoba mellett található és azt a célt szolgálja, hogy a Gyógyítók elmélyülhessenek az orvoslás elméletében - alkalmanként pedig gyakorlatában is.
Felszereltség: - Egy egész falon végighúzódó könyvespolc-rendszer, tele orvosi és mágikus könyvekkel - Egy fém sebészasztal a szoba közepén - Íróasztal két székkel - Alapvető orvosi felszerelés, elsősegély készletek - Egy kredenc, ami tömve van különböző gyógynövényekkel, fiolákkal, olajokkal, folyadékokkal
FIGYELEM! EZ A HELYSZÍN EGYEDÜL A GYÓGYÍTÓK KIKÉPZÉSÉT SZOLGÁLJA, így magánjellegű játék itt nem bonyolítható le!
Péntek este lévén, már egész kihalt volt az egyetem. Alapból kevesebb óra van, mint a többi napon, s azok jó része is végez ért, így aztán nem volt nehéz szabad termet keríteni. Ma egy picit korábban befejeztem a rendelést. Legrával ma estére beszéltünk meg egy találkozót, hogy segítsek neki a felkészülésben a következő vizsgájára, így gondoltam, kicsit előbb érkezek. Alice esetében annyival könnyebb a dolgom, hogy már egy jó ideje én foglalkoztam vele, így tisztában voltam a képességeivel, és hogy hogy áll a tanulmányaival, mire van még szüksége. Nos, ez Legra esetében azért kicsit más volt… Igaz, beszéltünk róla, hogy mire lenne szüksége, ám most mégis kissé elmerengve álltam a könyvespolc előtt. Fejemet kissé oldalra billentve olvasgattam a címeket, némelyiket amelyiket hasznosnak véltem, lekaptam a polcról, hogy gyorsan átnézzem. Aztán vagy ment vissza a polcra, vagy az íróasztal sarkára. Hmm… varázslatok, gyógynövények, anatómia, mérgek, pszichológia, meg még sok más téma, aminek az ismeretére csak szükség lehet. Tény, hogy a mi szakmánk már csak ilyen, le kell ülni, rászánni az időt, és temérdek információt megtanulni, amit aztán a gyakorlatban is tudni kell használni, ám mégis túl sok tanulni valót se akartam szegény lány nyakába zúdítani így hirtelen. Tudom én, milyen az orvosi egyetem, amellett se nagyon van élete az embernek, ha rendesen csinálja, hát még így, hogy őrző is mellette. A falon lévő órára pillantok. Hmm… a lánynak hamarosan ide kéne érnie, hacsak nem jött közbe valami. Mindenesetre, amíg várok, a gyógynövényes szekrényt is átnézem! Mindenkinek van valami gyengéje…
A helyzet az, hogy nem vagyok valami pontos ember. Sajnos valahogy mindig közbejön valami, pedig tényleg oda akarok érni mindig pontosan, de elég gyakran nem sikerül. Pech. Most is háromnegyed 6kor ébredtem fel, és riadtan pislogtam az órára. - A francba! - töröltem le a nyálat a számról és a könyvről, ami fölött sikerült elaludnom. Gyorsan magamra kaptam a ruháimat, a dzsekimet, a csizmámat, és már ott sem voltam. 6 óra 10 perckor estem be a rendelőbe, hiszen szerencsére a kollégium egészen közel van az egyetemhez. - Hűű, szia Aby! Bocsánat! - lihegek egy kicsit és fújom ki a levegőt, majd egyből bocsánatot is kérek. Utálom ,hogy mindig kések, hogy mindig rohanok ilyen idiótaságok miatt, hogy elalszom, túl sokat sminkelek, bent ragadok a kádban, vagy elbeszélgetem az időt. - Jaj, nagyon sokat késtem? - nézek fel riadtan az órára, majd a nőre. - Áhh, 10 perc. Az még belefér, ugye? - nézek esdeklőn Mentoromra, majd szégyenlősen elmosolyodom. Kicsit közelebb sétálok hozzá, és riadtan pislogok a rakás könyvre az asztalon. - Köszönöm, hogy tudsz velem is foglalkozni egy kicsit. A meditálásról szeretnék kérdezni, hogy hogyan is lehet gyorsan csinálni. Sajnos nekem az egyetem miatt nem sok időm van, és maximum este tudok huzamosabb ideig meditálni. De szeretném megtanulni, hogy esetleg néhány perc alatt is fel tudjak töltődni. Lehetséges ez? - csapok bele a lecsóba, leülök az egyik székre és kíváncsian pislogok Aby-re. Eszembe sem jut, hogy esetleg ő is készült valamit tananyaggal...
Nos, az úgy történt, hogy amíg vártam, várakoztam, bújtam a gyógynövényes kredencet ezerrel, a különféle helyi gyógynövényeket tapizva-szimatolva-kóstolgatva, mígnem sikerült egy olyat találnom, amit nem hogy nem ismertem gyógyászati szempontból, még soha életemben hasonlót se láttam! Mondani se kell, egyből húztam vissza a csíkot a könyvespolchoz, fél percen belül pedig könyvekkel volt tele az egész asztal, ahogy arról a bizonyos növényről kiderítsek valamit, de fura… Valahogy a könyvekben sem említik. Lehet, hogy elírta valaki a címkét? -Legra? Szia! –kapom fel a fejem az egyik keményfedeles, 1200 oldalas „gyógynövénybiblia” mögül. Egy jól irányzott mozdulattal be is zárom a könyvet, mire szinte a falak is beleremegnek a tompa puffanásba. -10 perc? Igen, az még belefér… -válaszolok nevetve- A lényeg az, hogy itt vagy. Egyébként meg fél óra után úgy is felhívtalak volna, hogy merre jársz, és ugye nem felejtetted el? Amúgy ne aggódj, ezt nem mind neked kerestem ki! –teszem hozzá gyorsan, a lány tekintetét látva- Szerintem még egy harcos se bírná egyszerre elcipelni az összest anélkül, hogy gerincsérvet ne kapna… Egyébként nincs mit, ezért vagyok itt! Szóval akkor, meditálás… Sóhajtok egyet a lány kérdését hallva, ahogy halvány mosolyra húzódik a szám. Ó, hogy én mennyire átérem a helyzetét… -Nos… Vannak dolgok az életben, amit egyszerűen nem lehet elsietni. Rá kell szánni az időt, különben nem ér semmit az egész, vagy legalábbis nem azt kapjuk végeredményben, amit szeretnénk. Ilyen például a főzés is, ha valamit 5 órán keresztül kell főzni, akkor azt 5 órán keresztül kell, különben „ehetetlen” lesz. Azt kell mondjam, a meditálás is ilyen. Akármennyire is profi vagy, képtelenség pár perc alatt letudni. Viszont ahogy telnek-múlnak az évek, és egyre tapasztaltabbá válsz, azért kicsit lehet gyorsítani rajta. Emlékszem, amikor én belevágtam az őrzői tanulmányaimba, nem is annyira a meditálással voltak gondjaim, hanem azzal, hogy hogyan lazuljak el, nyugodjak meg, csendesítsem le az elmém annyira, hogy kapcsolatba tudjak lépni a szellemvilággal. Akkoriban volt, hogy hiába próbálkoztam, vagy egy óráig csak ültem, mire összejött a dolog… Most, sok év távlatában azt mondom, hogy ez az idő pár percre, másodpercre csökkent. Ehhez akár most is tudok segíteni, tippeket adni, ha gondolod. Maga a meditáció időtartalma pedig attól függ, hogy előtte mennyire merítetted ki magad, mennyi mágiát használtál. Ha órákon át varázslatokat gyakoroltál, akkor egyértelmű, hogy több időt vesz igénybe, mint ha csak egyetlen egy, könnyű kis varázslatot használtál egész nap. Egyébként nincs semmi baj az esti meditációval, szerintem a legtöbb őrző vagy reggel, vagy este szokta „letudni”, nap közben mindenki éli a mozgalmas kis életét. –próbáltam meg minél átfogóbb választ adni a kérdésére, majd nekiláttam, hogy visszapakoljam a felesleges könyveket – ami nekünk kelleni fog, az úgy is a kupac alján lapul valahol. Persze közben figyelek a lányra, ha valami mondandója akadna, ha pedig nem, akkor én intézek hozzá újabb kérdést: -Ha jól emlékszem, azt mondtad, hogy a 3. szintvizsgádra készülsz, igaz? Ezek közül a varázslatok közül sikerült már elsajátítani valamit? Esetleg azon gondolkoztál, hogy mit szeretnél a Mesterszavadnak?
Szerencsére annyira nem leszek lecseszve, mint vártam. Hál'isten, ugyanis aki engem akar tanítani - illetve, aki elvállalja a tanításomat - sajnos hozzá kell szoknia ahhoz, hogy nem vagyok a pontosság mintaképe. Gyakran van, hogy elkésem,p és minél jobban akarom, hogy ne legyen így, annál jobban elkések. Murphy törvénye - vagy hogy is? Aby kedvesen közli, hogy semmi gond nincs a 10 perccel, és hogy úgyis hívott volna. - Köszönöm. - pirulok és biccentek a nő felé, jelezve, hogy tényleg hálás vagyok, hogy nem ordította le a hajamat emiatt a 10 perc miatt. - Hű, látom gyógynövény könyvet olvasol? Érdekesek lehetnek, de engem valahogy soha nem fogtak meg. Persze, rengeteg növényből tök jó gyógyszereket lehet készíteni, de... - vonom meg a vállamat és vágok egy kis fintort. Egyszerűen nem érdekelnek és kész. Elmesélem, hogy a meditáláshoz szeretnék egy kis segítséget kérni, és le is ülök, úgy figyelek a nőre. Elmeséli, hogy bizony elég nagy gyakorlat kell ahhoz, hogy néhány percig meditálj csak, és kicsit elszontyolodom. Habár már nekem is azért van gyakorlatom az ilyen dolgokban, közel sem annyi, mint egy tehetséges, öregebb őrzőnek. Ez talán ki is ül az arcomra. - Hát, nekem az ellazulással nincs gondom. Általában 10-15 perc alatt le tudok menni alfába kb. Eléggé túlhajszolom magam a suli miatt, és már fiatalabb koromban is - itt kicsit kuncogok. Na ja, mintha most olyan baromi öreg lennék. -... szóval már fiatalabb koromban is gyakran meditáltam egy kicsit, hogy kipihenjem magam, vagy épp felfrissítsem magam. Tök jó volt! - mesélem el lelkesen a dolgot. Szerencsére ezzel nincs gondom. A kezemet a szék karfájára teszem és mivel fordítva ültem rá, a kezemre az államat támasztom. Elég laza egy helyzet a gyakorláshoz, de igazából nem is érzem úgy, hogy ez most egy komoly tanóra lenne, hiszen Aby tök jó fej és azt hiszem, hogy olyan, mintha a nővérem lenne. Semmiképp sem olyan, mintha a tanárom. - Igen, a harmadik szintet szeretném elérni, de sajnos most volt a vizsgaidőszak is, így a mostani vizsgákról lemaradtam. Egyszerűen nem tudtam volna mindkét dologra készülni, úgyhogy majd a következő vizsgára szeretnék jelentkezni. Nem is tudom, hogy az mikor lesz... - nézek kérdőn a nőre, hátha ő képben van ezekkel az időpontokkal. - Hát, nézegettem már a varázslatokat, és igazából talán az Elemi kapocs az ami jobban érdekelne, abból is a víz. Szeretem a vizet. - mosolyodom el és kicsit el is ábrándozok, kezemmel furcsa mozdulatot téve, mintha egy gömböt formáznék meg a két kezem között. - De még nem igazán mertem gyakorolgatni őket egyedül... - vallom be szégyenlősen és elmosolyodom. - A másik, ami érdekelne az a Szellemkéz. Azt már próbálgattam és egy ceruzát fel is tudtam emelni! - húzom ki büszkén magamat és el is nevetem magam.
Legra szavaira csak biccentek. Yupp, gyógynövények. Ám amit utána hallok, az mosolyt csal az arcomra. -Ejnye-bejnye… -csóválom a fejem komolytalanul- Pedig a gyógynövények hasznosak, és sokkal „ember-barátabb” és természetesebb mint napjaink mindenféle gyógyszerei. Én szeretem őket, mint témát is, olvasni róla, meg használni is. Persze nem lehet mindenkinek hasonló érdeklődési köre. Egyébként tök jó könyvek vannak az itteni kis gyűjteményben, ajánlom figyelmedbe! Még hasznosak lehetnek a későbbi vizsgákhoz, mindkét féléhez. És nem csak gyógynövényeset. –pillantottam a könyvespolc felé. Ahogy mesélni kezd a meditálásról, ismét elmosolyodok. -Nos, mire annyi idős leszel, mint én… -kezdek bele nevetve, hasonló felvezetéssel, mint amilyet tőle hallgattunk az előbb- Szóval, lesz még az a 10-15 perc kevesebb is, nekem elhiheted. Az én esetemben ez a „ráhangolódás” csak pár perc. A vizsgák… na igen, ez jó kérdés. Most, hogy megtudtam, épp a napokban folynak a vizsgák, bennem is felmerült az ötlet, hogy a következőre készülni kéne… Bár, most, hogy a diákoknak is segítek a felkészülésben, nem tudom, mennyi szabadidőm maradna a saját tanulmányaimra, de… mindegy is, elsők a diákok! -Ami azt illeti, konkrét időpontot még nem tudok, hogy mikorra tervezik a következő vizsgát. Igaz, már csiripelnek ezt-azt a madarak, hogy esetleg nyáron, de még ez sem biztos. Mindenesetre, ha megtudom, akkor ígérem, szólok! Bár úgy is időben kihirdetik. A kis beszámolóját kíváncsian hallgatom, mindig is érdekelt, hogy kinek miért a választása egy-egy adott mesterszóra. Oké, az igaz, hogy némelyik „szakosodástól” függően már-már kötelezőnek számít, de azon túl viszont elég nagy a szabadság, meg a változatosság is. -Hmm, a víz. Az nem rossz varázslat, sokféleképpen fel lehet használni. Akár a hétköznapi életben, akár a szakmánkat tekintve. A víz, mint éltető folyadék, tisztítás, akár sebeké is, nyomok eltűntetése, vagy támadás, védekezés szempontjából… Ha a kettőből kéne választani, én szerintem erre voksolnék, de nem akarlak befolyásolni, ez tényleg a Te döntésed. Te tudod, hogy melyik illik jobban hozzád, esetleg melyiket fogod többször használni a közeljövőben. Az én mesterszavam a 3. vizsgára a Burok volt. –tettem hozzá, csak mint érdekesség. -Na, az már félsiker! Vagyis… lehet, hogy még nem, de akkor is, szerintem minden varázslatnak az eleje a legnehezebb, amíg ráérez az ember, hogy hogyan is kell használni, áramoltatni a mágiát, hogy sikerüljön. Utána a többi, amíg megtanuljuk pontosan használni, már csak gyakorlás kérdése. Hm, szóval ceruza? Abbahagytam a könyvek visszapakolását, igaz, egy pár még hátramaradt, de helyette kihúztam az íróasztal fiókot, majd egy ceruzát helyeztem az asztalra. Végül az említett tárgy felé intettem. -Nos, akkor lássuk! Egy kis gyakorlás úgy sem árt, utána meg, ha érzel hozzá elég kedvet és energiát, akkor az elemi kapoccsal is megpróbálkozhatunk, ha már egyedül még nem próbálkoztál vele. Most itt vagyok, tudok segíteni vele. –vázoltam fel a további lehetséges programot, persze ha a lánynak más tervei lennének, akkor még változhat a dolog- Jut eszembe, egy fontos dolog... hogy állsz a varázserővel? Kezdjünk meditálással, vagy anélkül is bírni fogod?
- Az lehet, de valahogy nem tudom elképzelni magam, ahogy az erdőben, vagy bárhol bóklászok és görnyedt háttal növényeket gyűjtögetek, mint egy kislány, amikor virágot szed a mamájának. - vonom meg a vállamat nevetve, és remélem, hogy ezzel nem sértem meg Aby-t. - Amúgy ha tényleg orvos leszek, biztos, hogy utána fogok járni, hogy mire mi jó, mert az tény és való, hogy ezek a népies gyógymódok néha sokkal hatásosabbak, mint a gyógyszerek, amiknek lehet ezernyi mellékhatása. - adok igazat Aby véleményének és még egy mosolyt is küldök a nő felé és aprót biccentek. Az ajánlatot, miszerint frankó könyvek vannak itt, bólogatva fogadom és én is vetek egy pillantást a hatalmas polcrendszerre, ahol tényleg rengeteg féle-fajta könyv található. Bizonyára a gyógynövényektől kezdve a varázslatokon át a meditálásig biztosan mindenféle könyv megtalálható itt. - Azért furcsa lenne, hogyha ezt valaki megtalálná. Elgondolkozhatna rajta, hogy miféle agyament népség főhadiszállása ez. - gondolkozom el nevetve, majd megcsóválom a fejemet. - Bocsi, csak úgy eszembe jutott. - sütöm le a szememet bocsánat kérve, hiszen nem poénkodni és viccelődni jöttem ide, hanem tanulni és gyakorolni. Előkerül a meditációs probléma, és Aby megjegyzi, hogy mire annyi idős leszek, mint ő, addigra pár percre is le tudom csökkenteni a meditációs időtartamot. Kicsit elgondolkodva, összevont szemöldökkel pislogok a nőre. - Talán magáznom kellene Téged? Megkérdezhetem, hogy melyik évedet taposod? Bár biztos nem annyi vagy, mint amennyinek kinézel... - gondolkozom hangosan és rá is kérdezek arra, ami már igencsak érdekelt: vajon hány éves Aby. Az tuti, hogyha válaszol, le fog esni az állam és tátott szájjal fogok rá meredni, erre fel is készülhet. - Igen, én is ilyesmire gondoltam, hogy a víz tényleg sok mindenre jó. És hát itt azért elég sok van belőle, lévén mindenhol hó van. Viszont azt nem tudom, hogy ezzel a varázslattal jeget is lehet irányítani? Tehát pl. meg tudom fagyasztani valakinek a testrészét, esetleg tudok okozni kisebb hóomlást? Vagy az már egy magasabb szint? - teszek fel egy kérdést, hiszen igencsak érdekel ez a része is, hogy csak a vízre terjed ki a dolog, vagy a víz egyéb halmazállapotaira is. - Köszönöm, figyelembe fogom venni a tanácsodat! - nevetem el magam, hiszen Aby közli, hogy a helyemben ő ezt választaná. Bár furcsa, hogy akkor neki miért is nem ez lett a mesterszava. De persze végül is mindegy, nekem kell döntenem és ezzel tisztában vagyok, hogy nem lesz egyszerű döntés. Elmesélem, hogy a Szellemkéz varázslat már sikerült egy ceruzával, ami igencsak felvillanyozza a nőt és hamarosan ismét egy ceruza áll előttem. - Jaj. Tiszta ciki lesz, ha pont előtted nem fog sikerülni... - motyogom, majd megcsóválom a fejem. - Hát hogy a fenébe ne sikerülne! Néha utálom magam, amikor ilyen pesszimista vagyok. Minden fejben dől el! - nevetem el magam. Veszek egy mély lélegzetet, majd Aby kérdésére elpirulok. - Jól állok, ugyanis be kell vallanom, hogy azért késtem, mert elaludtam. Feltöltődtem, mert sejtettem, hogy gyakorolni fogunk. - mondom lesütött szemmel, vörös arccal Aby-re nézve. Elég kínos, hogy erre rákérdezett, de hát mindegy. Kinyújtom a kezemet a ceruza felé, lágy mozdulattal , tenyeremet lefelé fordítva kezdem el felemelni, mintha csak egy zsinóron húznám, majd lehunyom a szememet, és érzem, ahogy a mágia átáramlik a testemből a karomba, a kezembe, majd végül a ceruzába. Először csak épp hogy megmozdul a ceruza, átfordul a másik oldalára, majd szép lassan emelkedni kezd, kb. 10 centi magasan. Lágyan arrébb mozdítom a kezemet, összeérintem az ujjaimat, mire a ceruza forogni kezd a levegőben, mint valami propeller. Aztán hirtelen megáll, leesik és legurul az asztalról. - Hoppá... - hajolok le és teszem vissza az asztalra. - No, hát ennyit sikerült gyakorolom. - jelentem ki és büszkén elmosolyodom.
Legra válaszán szélesen elmosolyodok, a végére még egy kis kuncogás is lesz belőle. Aranyos, hogy hogyan képzeli el az egészet, bár a gyógynövények szerencsére nem nyomnak annyit, hogy belegörnyedjen az ember. - Nekem egy nagy, széles kosár is elég szokott lenni. Utána meg ahogy kinéz az egész ház… a vendégszobába szinte be se lehet lépni, minden lepedővel van letakarva, hogy a növények száradjanak rajta szétterítve. Néha a nappaliba is jut belőlük, meg a télikertbe is fel szoktam akasztgatni pár csokornyit. Egyébként igazad van, nem kell minden orvosnak ezzel foglalkozni, sőt… boltban is ugyanúgy be lehet szerezni, amire szükség van. Nekem ez inkább egyfajta hobbi… -teszem hozzá, mielőtt még azt hinné, rá is ez a sors vár. -Igaz, hogy a népi gyógymódok sokszor hatásosabbak, de azért azok között is elég sok a babona, meg a hit-re épülő csoda… Régebben, Indiában a nagyon vallásos emberek mindent tehénvizelettel akartak „megtisztítani”, meg újra megszentelni, ugyanúgy a betegségűző hatásában is hittek. Akárcsak a Gangesz folyó vizében, és hát... legyünk őszinték, orvosi szempontból egyiknek se sok alapja van, sőt… gondolom, nem kell részletezni a dolgot. A szavai hallatán végignézek a termen, majd a faltól falig, padlótól plafonig húzódó, roskadozó polcú könyvespolcokon. Hát igen, van benne valami, bár… -Ne aggódj. Ha valaki ide nem való betévedne, úgy is törölnénk az emlékeit. –vontam vállat, ebből aztán nem csinálok problémát. -Nem feltétlenül. De tegezz nyugodtan, engem nem zavar, és azt hiszem, mindenkinek kényelmesebb, mint a kötött formai stílushoz ragaszkodni. Egyébként persze, hogy megkérdezheted, nem szoktam belőle problémát csinálni – július elején fogom betölteni az 52-t. Látom a meglepettségét a válaszom hallatán, így hát kiegészítem egy kissé a korábbi szavaimat. -Tudod, amikor én tanultam, akkor teljesen más állapotok uralkodtak. Számos összecsapás, utcai harcok, meg egyebek, így nagyon sokszor kellett a terepen ellátnunk egy-egy sérültet, így sokkal ésszerűbb volt a Burkot választani mesterszónak, mint mondjuk az Elemi kapcsot. Ha újra kéne választanom, lehet, hogy másképp döntenék, nem igazán gondolkoztam még rajta. Amikor a kérdés kapcsán a jég is felmerül, elgondolkozok egy pillanatra. -A jeget is lehet irányítani, igen. De hogy pontosan milyen mértékben, mennyiségben, abban nem vagyok teljesen biztos. Az biztos, hogy alacsonyabb szinten rövidebb ideig, kisebb mennyiségben, és ahogy nőnek a szintek, nő az időtartam és a mennyiség is. Aztán a ceruza az asztalra kerül, én pedig várok. -Ugyan már, a ciki az lenne, ha a vizsgán nem sikerülne… Ha élőben, amikor tényleg szükség van rá… na az meg egyenesen kellemetlen. De ez most egyik sem, szóval aggodalomra semmi ok, menni fog az. Arra, hogy a meditáció megvolt, csak egy aprót biccentek. Nem gúnyolódásból kérdeztem, csupán azon egyszerű okból, hogy ha eddig nem kerített rá időt, akkor azzal kezdünk. Utána azonban némán figyelem, ahogy a ceruza lassan elemelkedik az asztallapról, majd szép lassan mozgásba kezd. Ahogy végül megszakad a koncentráció és az írószer a földön köt ki, már nyúlnék érte, hogy fölvegyem, ámde a lány megelőz. -Hm, kezdetnek egész jó. –felelem elismerően, aztán arrébb tolom a könyvkupacot, hogy ne legyen útban. -Akkor, hogyan legyen a folytatás? Gyakoroljuk ezt… -mormolom el magamban én is a varázslatot, majd repítek vissza egy kisebb kötetet a könyvespolcra- Vagy inkább lássunk neki a másiknak? Bár lehet, hogy azzal nem fogunk így elsőre nagyon látványos eredményeket elérni, eléggé energiaigényes a használata, pláne alacsonyabb szinten. Persze az alapokat átvehetjük, meg esetleg máskor is összeülhetünk gyakorolni, amíg nem megy egyedül, biztonságosan. Utána meg már te is tudod egyedül gyakorolni. –ajánlottam fel a választási lehetőséget.
A gyógynövény gyűjtésről igen furcsa véleménnyel vagyok, amit Aby ki is nevet. Persze csak kedvesen, és elmeséli, hogy neki elég szokott lenni egy nagyobb fajta kosár is. -Úgy nézhetsz ki, mint Piroska a kis kosarával. – nevetem el magam, majd kicsit elpirulok, remélem, hogy nem veszi sértésnek a nő, hiszen abszolút nem annak szántam, de hát ki tudja… - Elég vicces lehet olyankor vendégeket fogadni. Nem volt még olyan, hogy olyan vendégek jött, aki nem igazán tudta, hogy mivel foglalkozol és baromira meglepődött? – teszek fel kuncogva egy kérdést, hiszen én el tudnám képzelni, hogy mondjuk, mit nézne a szobatársam, hogyha a kollégiumi szobámat beteríteném gyógynövényekkel, csak mert azoknak száradniuk kell. Tuti, hogy kiakadna, főleg, ha az ő ágyára is jutna belőle valamennyi. Szóba kerülnek a nép gyógymódok is, és mikor Aby megjegyzi, hogy azért azok között is van néhány furcsaság, elnevetem magam. - Na, hát igen, én sem az ilyen baromságokra gondoltam, mint az ökörpisi, és az elefántürülék. – vigyorodom el, és végighallgatom a nőt, ahogy a furcsaságokról beszél. - Az biztos, hogy voltak érdekes dolgok. De tény, hogy azért az őseink elég sok dolgot tudtak és kipróbálgattak. Olyan dolgokat is, amiket a mai napig használunk. – mosolyodom el, és elmerengek, hogy vajon mennyi idejüket áldozták a növények kipróbálására az asszonyok és mennyi halálnak kellett bekövetkeznie addig, amíg rájöttek a növények hatásaira. A polcrendszerre nézve felmerül egy érdekes kérdés, amit fel is teszek. Nem sűrűn szoktam magamban tartani a kérdéseimet, főleg most, hiszen gyakorolni vagyunk itt. Hamar választ kapok rá, igen egyszerűt, amire megdöbbenek. - Oh. Hát erre nem is gondoltam. Pedig elég logikus. – pirulok el ismét és vonom meg a vállamat. A emléktörlés a legjobb módja ezeknek a dolgoknak az elfeledtetésére, és eszembe jut, hogy vajon Max emlékszik-e bármire is a Vörös Hold-i estén történekről. - És mennyire nehéz egy emléket kitörölni? – teszek fel ismét egy kérdést, hiszen lehet, hogy azt nekem sem ártana megtanulnom, ki tudja, hogy mikor kerülök megint egy olyan helyzetbe, mint a múltkori… Rákérdezek, hogy Aby mennyi idős is, és amikor közli, hogy tegezzem nyugodtan, elnevetem magam. -Poénnak szántam, de durva, hogy ennyire komolyan veszed. – vigyorodom el. A nő elárulja, hogy 52 lesz a nyáron. Kicsit megdöbbenek és végignézek rajta, majd halkan füttyentek. - Jól tartod magad! – nevetek és elképzelem, hogyan borítja be a nő testét az Öregedést gátló tetoválás. Igazából ez az egyetlen, ami annyira nem tetszik az Őrző létben. Hogy tele kell tetoválni a testemet, hogyha sokáig akarok élni. De vajon akarok sokáig élni? Ezen még el kell gondolkodnom. Az Elemi kapoccsal kapcsolatban rákérdezek a jégre és a hóra is, és igazából konkrét választ nem kapok, max. annyit, hogy próbáljam ki. Hát igen, az biztos, hogy ki fogom, főleg, hogyha azt választom mesterszavamnak. Bár valahogy jobban hajlok a Szellemkéz felé. Talán mert azzal már sikerült valami látható eredményt produkálnom. Lassan az asztalra kerül a ceruza, amit meg is forgatok egy kicsit, és vigyorogva, büszkén nézek a nőre. - Hát… Nagyon kíváncsi lennék, hogy mit is tudnék csinálni az elemekkel. Hozzád melyik elem áll a legközelebb? Tudnál mutatni valami extrák velük? Hátha úgy nekem is könnyebben menne. – mosolygok kíváncsian a nőre, és várom, hogy mutat-e nekem valami frankó elemi mágiás varázslatot.
-Hát ööö… igen, az lehet. –nevetem el magam végül én is a Piroskás megjegyzésre- Ha meg befonom mellé két copfba a hajam, meg kerítek valami piros kabátot, akkor meg tényleg életem végéig nem mosnám le magamról, azt hiszem. Amikor konkrét esetet kérdez, egy pillanatra elgondolkozok rajta, aztán megrázom a fejem. -Az tény, hogy jót szoktak szórakozni rajta, amikor meglátják, viszont nem nagyon szoktam ismeretleneket hazainvitálni, úgyhogy aki túljut a küszöbömön, azok többnyire tudják, hogy orvos vagyok. Bár, attól még volt olyan, aki meglepődött azon, hogy magam gyűjtöm a gyógynövényeket. –vonok vállat. A következő megjegyzésére csak bólogatok, hisz tényleg igaza van – akad sok olyan régi, népi gyógymód is, ami valóban hatásos. Gondoljunk csak a hagymateára, vagy a napégés elleni tejfölre… Hogy a saját készítésű gyógy-krémeket már ne is említsük, mint a körömvirág-kenőcs. -Néha a legegyszerűbb megoldások a legjobbak. –válaszolom, aztán ahogy meghallom a következő kérdését, elgondolkozok egy pillanatra- Nos… Magát az emléket kitörölni nem egy bonyolult procedúra. Néha sokkal macerásabb megtalálni az aktuális embereket, akiken végre kell hajtani. Tudod, amíg te mással, többnyire egy vérfarkassal vagy elfoglalva, hajlamosak elkószálni a drágáim… Amit meg is értek, ne legyenek láb alatt, amikor vészhelyzet van, viszont ilyenkor meg ez a hátulütő. Amikor szól, hogy nem esett le egy poén, csak kissé elpirulok, ahogy zavaromban megvakargatom a tarkómat, de végül én is elnevetem magam. -Köszi! És bocsi, egy kicsit hosszú volt ez a mai napom, kezdek fáradni. Amúgy ne aggódj, 1-2 újabb tetoválás, aztán mint ha megállt volna az idő a test számára. Ahogy Legra bemutatót kér tőlem egy pillanatra felszökik a szemöldököm, de végül is azt hiszem, logikus a kérése. Körbenézek a szobában, hogy mégis mi látványossal állhatnék elő számára, közben pedig mesélni kezdek. -Amikor fiatalabb voltam, és én tanultam ezt a varázslatot, akkor elég sokáig tartott eldöntenem, hogy mit válasszak. Bár sokak számára a tűz talán a legnépszerűbb, arról hamar letettem, valahogy nem áll olyan közel hozzám, szerintem inkább tudnám egy mágusnak elképzelni, gyógyítónak kevésbé… Volt egy idős mentorunk az őrző közösségben, akinek a szél volt az eleme, és hihetetlen dolgokra volt képes vele! Igaz, már sok éve elérte a 7. szintet, de képes volt akár repülni, vagy másokat reptetni ezzel a varázslattal! A tornádókról és viharokról nem is beszélve, no meg tűzoltásnál is egész hatékony, ha egy varázslattal el tudod vonni az oxigént a környezetedből… Nagy volt a kísértés, hogy én is ezt válasszam, végül azonban mégiscsak víz lett belőle. Ó igen, még mielőtt el nem felejtem... Jól gondold meg, hogy melyik elemet választod, mert ezen később már nem lehet változtatni! Felkelek a helyemről, majd az ablaknál lévő, kókadozó cserepes virág felé indulok. Leveszem a helyéről, majd az asztalra helyezem. Szerencsétlenről úgy tűnik, megfeledkeztek, hisz a földje már szinte kővé száradt, és maga a növény is kezdett itt-ott száradni azon túl, hogy az összes levele összeráncosodott, s a szára is megroggyant a vízhiánytól. -Nőknél az emberi test több mint 50 %-a, míg férfiaknál több mint 60%-a víz, és úgy általánosságban ez a többi élőlényről is elmondható, mármint a magas víztartalom. Tudom, közhelyes, de tényleg a víz az élet egyik alapja… -teszem a tenyerem a cserépben található földre, majd csendben elmormolom magamban az Elemi kapocs varázslatot. Elhallgatok egy kicsit, amíg koncentrálok. Az ujjaim között felbuggyanó vizet hamar felszívja a kiszáradt föld, ezt követően pedig egyik kezemet finoman a növényre helyezem – bár alapból még legalább egy órába telne, míg felszívja a szükséges mennyiségű vizet, ám mégis, ez a szép a mágiában, nem kell mindig a természet törvényeihez ragaszkodni. Ahogy a mágia az ujjaimból lassan átáramlik a növénybe, felgyorsítom a víz mozgásának folyamatát, így aztán szinte szemmel látható az eredmény, ahogy a növény szép lassan felegyenesedik, alig 1-2 perc alatt – a sejtek újra megtelnek vízzel. Persze, a teljesen elszáradt, elhalt részekkel nincs mit kezdeni. -Nos… ezt akár emberek, vagy más élőlények esetén is alkalmazhatod, ha a kiszáradás veszélye áll fenn. Ismét felkelek a helyemről, hogy visszavigyem a virágot a helyére, majd egy tálcával térjek vissza, ami eddig az asztalon pihent – rajta egy üres vizeskancsó és néhány pohár. Óvatosan a kancsó fölé helyezem a két kezem, kissé leejtett kézfejekkel, s miközben lecsukott szemmel koncentrálok, s újra megidézem a vizet, a tenyeremről végigfolyva s az ujjaim végéről lecsöppenve a kancsóban kötnek ki. Pár perc, s meg is telik, én pedig abbahagyom a varázslást. -Persze mindezt nem csak ilyen kicsiben lehet művelni, csak most inkább nem akarok özönvizet fakasztani itt, a rendelőben, mert a Protektorunk sem örülne neki, meg szerintem a takarítók se repesnének az örömtől… De akár egy kádat is meg tudsz tölteni ugyanígy vízzel, és nem csak így, csepegtetve, vagy akár a meglévő vizet manipulálni, irányítani. Vízoszlopokat létrehozni belőle, védekezésre, támadásra használni... Például egy vízgömbbe zárni valaki fejét, elég drasztikus, de hatásos leszerelő mutatvány.
Aby ötletére a piros kabáttal tényleg felnevetek és feljegyzem magamnak, hogy el ne felejtsek szülinapjára egy piros köpenyt adni, vagy valami Piroskás cuccot. Biztosan értené a viccet. - Ja, értem. Hát végül is tök jogos, hogy nem hívsz mindenkit haza. De azért tuti, hogy vannak olyan emberek, akik még azon is meglepődnek, hogy orvos létére az ember ismeri a gyógynövényeket. - vonom meg a vállam. Biztos vagyok benne, hogyha megkérdeznénk 10 orvost, akik közül persze senki nem Őrző, tuti, hogy kb. 2-3 lenne tisztában a növények hatásaival. Elgondolkodom, hogy lehet, hogy nekem sem ártana tényleg megismerni néhány növény hatását. Megjegyzem magamnak, és ki is nézek egy vaskos könyvet, amit majd a gyakorlat után hazaviszek olvasgatni. ~Mintha nem lenne elég olvasgatni valóm.~gondolom magamban és elfojtok egy sóhajt. Rákérdezek az emléktörlésre, hogy az vajon hogy is működik, és kin is szokták elvégezni. Aby elmeséli, hogy hogyan is működik ez, és persze, hogy nem is maga a módszer a nehéz, hanem magát az embert megtalálni, aki látta a jelenetet. Értelem villan a szememben és bólogatni kezdek. - No igen, ez tényleg nehézkes feladat. De azért szokott sikerülni, nemde? - nézek kissé ijedten a nőre, bár biztos vagyok benne, hogyha valaki "civil" mászkálna a vérfarkasok tudatával a városban, arról már hallottunk volna. Végül elérkezünk a bemutatóhoz és az elemekhez. Aby mesélni kezd egy kicsit, miközben arra kérem, hogy mutasson valami szépet és látványosat. Biztos vagyok benne, hogy le fog nyűgözni a nő és olyat fog mutatni, amit eddig még nem láttam. Az egyik kókadozó virághoz lép és beszélni kezd, majd elmormolja a varázsigét és a növény hirtelen megtelik vízzel. Látszik ahogy a sejtek megduzzadnak, ahogy a száraz ágak megtelnek az életető vízzel. Tátott szájjal pislogok, majd figyelem, ahogy Aby megjelenik a kancsóval és szép lassan megtölti vízzel. - Hű! Ez nagyon jó! Azt nem tudtam, hogy létre is lehet hozni az elemet, azt hittem, hogy csak irányítani tudjuk. Már előre féltem, hogyha a tüzet választom, akkor örökösen öngyújtóval kell járkálnom, pedig nem is dohányzom. - kuncogok magamban, és ámulva nézem a kancsót, amiben lágyan fénylik a víz. - Megpróbálhatom? - kérdezem kicsit félénken, majd a kancsóhoz sétálok és fölé emelem a kezemet. Lehunyom a szememet és érzem, hogyan jár át a mágia. - Ki szeretnék emelni egy kisebb vízcseppet a levegőbe. - suttogom azt, amit elképzeltem és remélem, hogy Aby nem szól közbe, hogy ez nem lehetséges. Azonban nem történik semmi, maximum a víz remeg meg egy kicsit. - Hmm. Ezt még gyakorolni kell... Talán, ha kicsit bevizezem a kezem... - nézek kérdőn Aby-re, majd ha nem szól közbe, akkor belenyúlok a vízbe és ismét újra próbálom.
-Az lehetséges. Orvosin úgy is csak a szárított gyógynövényeket szokás tanítani... Azok felhasználása meg egy icipicit azért eltér a friss változatokétól. Na de elég a gyógynövényekből, mert Te nem ezért jöttél, én meg napestig tudnék ódákat regélni az áldásos hatásaikról meg felhasználásukról, krémkészítésekről meg a többi hasonló hóbortomról… -mosolyodtam el, aztán már válaszoltam is a következő kérdésre: -Persze. Addig úgy sincs pihenés meg nyugi, amíg rendesen el nem végezzük a munkát. Meg azért az elkószált civilek megkeresése se olyan vészes, pláne, hogy néhány varázslatot egész jól lehet ilyen helyzetekben hasznosítani – Fotómemória, Madárles, Követés, Visszajátszás, Minden vadak lelke… Hogy csak azokból említsek párat, amiket én ismerek. Bár szerencsére gyógyítóként a mi elsődleges feladatunk nem ez, hanem a sérültek ellátása, de azért néha jól jön a dolog. Nem olyan rég például a játékboltban futottam össze egy vérfarkassal, aki mulatságosnak találta, hogy a félig átváltoztatott szemével és mancsával a frászt hozza az eladó hölgyre… A végén már odáig fajult a dolog, hogy a biztonságiakat is ránk küldte, na, ott például jól jött az emléktörlés. Van elég elfoglaltságom így is, nem hiányzik még néhány nap a hűvösön. A rögtönzött kis bemutatóm alkalmával csak szótlanul fogadom a lány dicséretét, örülök, hogy sikerült olyat mutatnom neki, ami neki is tetszik. -Bizony, létre is tudod hozni a választott elemet, ha szükséges. Viszont a meglévőt irányítani még mindig könnyebb. Gondolj például a földre vagy a levegőre, abból szinte mindig temérdek mennyiség van „kéznél”. Még víz is egész sok akad a környezetünkben, a tűz talán ilyen szempontból kicsit nehezebb. A kérdésére, hogy megpróbálhatja-e, csak aprót bólintok, majd a kancsó víz felé mutatok, hogy csak nyugodtan. Én valamivel arrébb állok meg, nem túl közel ahhoz, hogy zavarjam a koncentrálásban, ám nem túl távol ahhoz, hogy jól láthassam. Amikor elárulja a célját, csak halvány mosolyra húzódik a szám. Igen, valóban lehetséges, ám én lennék meglepve, ha elsőre sikerülne. Nem hiába, a varázslatok elsajátításához sok idő és gyakorlás szükséges, pláne egy ilyen sokrétű és energiaigényes darabhoz. -A gyakorlás az sosem árt, Legra. Viszont ha már emellett döntöttél, akkor várj egy pillanatot, kérlek! Az egyik szekrényhez lépek, majd az alsó részen keresgélve egy nagyméretű, sekély tálat veszek elő, s ebbe töltöm át a vizet. -Így könnyebb és kényelmesebb, mint egy kancsóba nyúlkálni, amibe az ember keze is alig fér bele. És akkor... Hmm… Először talán próbálj meg „megbarátkozni” az elemmel. Megismerni, hogy hogyan viselkedik, hogyan reagál a különböző dolgokra, mikor hogyan változtatja az alakját, halmazállapotát, meg ilyenek… Úgy értem, ha például kézzel kiemelsz egy keveset és visszacsorgatod, milyen érzés, milyen látvány, hogyan a kezedről aláhullva hogyan válik újra eggyé a tálban lévővel. Ahhoz, hogy irányítani tudd, elengedhetetlen, hogy ismerd, hogy lélekben egy kissé eggyé válj vele, hasonlóvá, mint maga az elem. Azt javaslom, hogy először csak foglalj helyet, kényelmesen, aztán pár percet szánj a ráhangolódásra. Utána talán könnyebben fog menni. Hogy a szavaimat tettekre is váltsam, az asztal mellett állva lehunytam a szemem. Először csak a tál felé tartottam a tenyeremet, mire a víztükör lassú remegésbe kezdett, annak ellenére, hogy valójában minden más mozdulatlan volt körülötte. Csuklómat egy kecses mozdulattal megfordítottam, mint ha valami tánclépés részeként gyakorolnék, majd az ujjammal is leírtam néhány apró kört a levegőben, mire a víz egy része apró sugárban kiemelkedett a vízből, a kezem körül kígyózva, ahogy követte a mozdulataimat, mígnem a tenyerem felett lebegve, egy kis gömb formájában állapodott meg. -Nem mondom, hogy ma veled is eljutunk ilyen szintre, de azt hiszem, a víz kiemelése és mozgatása, irányításával nem lesz gondod, utána meg ahogy már korábban mondtam, csak gyakorlás és precizitás kérdése. És most te jössz! –fordítottam meg a tenyerem, mire a vízgömb elkezdett lefelé ereszkedni, majd újra eggyé vált a tálban lévő vízzel- Azt tanácsolom, hogy elsőre csak pár csepp vízzel próbálkozz, azzal kevésbé kimerítő. Ha pedig már ráéreztél, akkor fokozatosan lehet gyakorolni egyre nagyobb mennyiségekkel is.
A gyógynövényekről elég sok szó esik, de végül Aby megunja és áttér arra, amiért valóban jöttem. Elnevetem magam, majd bólintok, hogy oké, értettem, hagyjuk a növényeket. - Majd egyszer akkor szánok rá egy napot, ha neked is van kedved hozzá. - mosolyodom el, mert habár soha nem érdekeltem annyira a gyógynövények, igazából most Aby kicsit felkeltette az érdeklődésemet a növények iránt és biztos vagyok benne, hogy nagyon sokat tanulhatnék a nőtől. Az emléktörlésről is esik pár szó és Aby elmeséli, hogy igazából nekünk nem ez az elsődleges feladatunk, de elég sok varázslat van ahhoz, hogy megkeressük az elkószált civilt. A varázslatok listáját meg is jegyzem magamban, hogy majd felírhassam. Nem árt... Mikor elmeséli a legutóbbi incidensét, kimeredt szemekkel pislogok. - Jézusom. Normális az ilyen? De komolyan... - csóválom meg a fejemet. Szerencsére én eddig csak normális vérfarkasokkal találkoztam, így még nem volt szerencsém ilyesmihez. - Hál'isten én még nem találkoztam ilyen furcsa farkassal. viszont képzeld el, hogy akihez megyek gyakorlatra doktornő is vérfarkas. Nagyon meglepődtem, mikor beléptem az irodájába. - fecsegek ki a dolgot, pedig Faye megígértette velem, hogy nem fogok egyből idősebb őrzőkhöz rohanni, hogy "Hé! Van ott egy farkas!". Nem is veszem észre magam, és amikor Aby bemutatót tart, ámuldozva figyelem a nő varázslatát. - Ó, hát az nagyon jó. De igen, én is ezért gondoltam a vízre, hiszen itt rengeteg hó van, ami ugye víz. Szóval abból sosem lenne hiány. - mosolyodom el, hiszen azért tényleg a természetben szinte mindegyik elem megtalálható, talán a tűz az, ami a legkevésbé. Lassan én is gyakorlásra adom a fejemet, és lágyan a kancsó felé nyúlva igyekszem kiemelni néhány vízcseppet, de nem sok minden történik. Kicsit elszontyolodom, de tudom, hogy egy ilyen szintű varázslathoz azért kicsit töb idő és gyakorlás kell. Habár még nem tudom, hogy döntöttem, de azt hiszem, hogy tényleg a víz áll hozzám a legközelebb. Talán... Mikor Aby egy pillanatot kér, kíváncsian fordulok felé és figyelem, hogy mit csinál, majd mikor egy tállal tér vissza, hálásan nézek rá. - Oh, köszönöm! -motyogom és hálásan mosolygok a nőre, majd hallgatom a szavait. Megismerkedni az elemmel. Ez olyan röhejesenhat! Igyekszem elfojtani zavart kuncogásomat, de végül sóhajtok egyet. Figyelem, ahogy Aby lágyan kiemel egy vízcseppet, gömbbé formálja, majd ugyanolyan lazán vissza is engedi. Szeretném már én is ezt csinálni, de tudom, hogy még igen sok ideig kell gyakorolnom ahhoz,hogy így tudjam irányítani az elemet. - Hát legyen. Ismerkedjünk! - vigyorodom el és lágyan belenyúlok a vízbe, kicsorgatom az ujjaim között, majd két tenyerembe veszem és figyelem, hogy milyen gyorsan folyik ki a kezem közül. Lehunyom a szememet és igyekszem átérezni a víz lágyságát, puhaságát, ahogyan kifolyik a kezem közül, ahogy cseppenként csöpög le az ujjeim hegyéről. Egészen kellemes érzés és valami mintha megindulna bennem. Lágyan felemelem a kezemet a tál fölött, és igyekszek én is kiemelni néhány csepp vizet, ahogy az előbb próbálgattam, de még mindig nem sikerül. Kezdek eléggé elszontyolodni. - Talán mégsem a víz az én elemem. De persze nem adom fel. Mond csak Aby, te a többi elemmel isilyen jól tudsz bánni? Vagy azért a többi elemet sokkal nehezeb irányítani? - teszek fel ismét egy kérdést, miközben a kezemet nem veszem ki a vízből még mindig tapogatom, folyatgatom a két kezem között.
A szavaira csak bólintok. Ha érdekli a dolog, akkor szívesen segítek neki, úgy is megtalál. Ha közben meggondolja magát, vagy esetleg nem lenne ideje a suli, vagy egyéb elfoglaltságok miatt, akkor azt is megértem. Úgy is tudja, hogy hol keressen, no meg én se akarok olyat ráerőltetni, ami nem érdekli. Az már rég rossz lenne. -Naná, hogy nem… -felelem komoran a szavaira- Addig örülj, amíg ilyen félőrültekkel nem hoz össze a sors. Szerencsére én se sűrűn futottam össze velük, de ez a legutóbbi, brrr… Még azóta is szaladgál a hideg a hátamon, ha rá gondolok! Amikor szóba kerül a lány gyakorlata, és hogy a dokinéni vérfarkas, csak kíváncsian felszalad a szemöldököm. -Azt elhiszem. Milyen szakterületet választasz a gyakorlati időre? És megkérdezhetem a doktornő nevét? Még az is lehet, hogy ismerem. Akad egy pár vérfarkas orvos a városban, néha-néha nagy ritkán én is szoktam találkozni velük. Tudod, a kamarai gyűlések meg a többi hasonló formaság… Csak végezz az egyetemmel, aztán te is megtudod! –mosolyodok el. -Az biztos… Hóból itt nincs hiány… -sóhajtom kissé cinikusan, ám csupán amiatt, mert miután bő 30 évet lehúztam az Egyenlítő táján, kissé nehéz megszokni az itteni életet. Bár legalább már nyár van, elolvadt a hó, a nap is süt néha és egy kabát is elég, ha ki akar mozdulni az ember. Sőt! Néha már kabát nélkül is megpróbálkozok vele… Na de nem kezdek megint panaszkodni, miután megérkeztem, 3 hónapig szinte mindenkivel ez volt az egyik alap téma. Tudom, le se tagadhatnám, hogy született angol vagyok… A lány köszönetére csak aprót biccentek, s amíg ő gyakorol, addig én nekilátok, hogy a könyveket visszapakoljam a helyére az asztalról. Igyekszem csendben csinálni, hogy ne zavarjam a lányt, meg azért néha-néha odapillantok, hogy mire jut. Amikor meghallom a kérdését, épp az utolsó könyvet rakom vissza a helyére, így visszasétálok hozzá. -Ugyan, ilyen rövid idő után kár lenne ilyet kijelenteni. Ha tényleg ezt választod, akkor képes leszel megtanulni, csak elhatározás és gyakorlás kérdése. –vigasztalom a lányt, aztán válaszolok a többi kérdésére is- A többit nem tudom irányítani… Nem tudom, hogy mi a pontos magyarázata a dolognak, de sajnos mindenki csak egy elemet képes elsajátítani. Legalábbis olyanról még nem hallottam eddig, hogy valakinek 2 vagy több is menjen. És hogy melyiket milyen nehéz irányítani? Ez is emberfüggő, kihez mi áll közel? Mindegyik eléggé más jellegű elem… Az enyém például a víz, és ha képes lennék még egyet elsajátítani, azt hiszem, a tűz menne a legnehezebben belőle, hisz teljesen a víz ellentéte. De gondolom ezzel mások is így vannak, aki a könnyed és légies szelek ura, annak biztosan az okozná a legnagyobb problémát, hogy a masszív és tömör földet és sziklát uralma alá vonja. Egyénfüggő, kinek milyen a személyisége, hogy áll a dolgokhoz, mivel szimpatizál… Hmm… ismered a horoszkópok 4 elem szerinti besorolását? Hogy melyik csillagjegyhez melyik elem illik, a tűz, a víz, a föld vagy a levegő. Nem tudom, mennyire hiszel az ilyesmikben, persze ezeket se kell mindig véresen komolyan venni, de egynek érdekesek. Az én csillagjegyem például a Rák, ahhoz a víz elem tartozik. És ha jól emlékszem, akkor Steven a Nyilas jegyében született, és ő a tüzet tudja irányítani, a Protektor, Will Bika csillagjegyéhez pedig a föld elem illik. Viszont kis közösségünkből „ellenpéldát” is tudok hozni. Ott van például a másik mágusunk, Roxan, akinek a csillagjegye Ikrek, de mégse a levegőt választotta elemének, hanem a vizet, és semmi gondja nincs az irányítással. Ha nagyon tanácstalan vagy, akkor akár a csillagok is segíthetnek a döntésedben, de ha valami mást szeretnél, akkor az sem lehetetlen. A végső döntés úgy is rajtad áll. Te mikor születtél?
Segédlet:
Horoszkópok dátuma tűz-víz-föld-levegő
Kos: Március 21.-Április 20. Bika: Április 21.-Május 21. Ikrek: Május 22.-Június 21. Rák: Június 22.-Július 22. Oroszlán: Július 23.-Augusztus 23. Szűz: Augusztus 24.-Szeptember 22. Mérleg: Szeptember 23.Október 23. Skorpió: Október 24.-November 22. Nyilas: November 23.-December 21. Bak: December 22.-Január 20. Vízöntő: Január 21.-Február 19. Halak: Február 20.- Március 20.
Az idióta, betegvérfarkasok is szóba kerülnek és amit Aby mesél, igen csak megrázó és furcsa. Hogy valaki ennyire gyerekes legyen, hogy ilyesmivel riogatja az embereket! Röhejes, komolyan... És persze ezzel csak nekünk ad több munkát. - Hát elhiszem, tényleg elég durva élmény lehetett. Habár én nem őrült vérfarkassal futottam össze, de azért nekem is volt már néhány ilyen élményem. Legutóbb a vörös hold miatt futottam össze egy vérengző farkassal. És még az egyik haverom is ott volt. Hát eléggé megijedtem, de szerencsére Max-nek, nem esett baja, a farkas pedig, Sam, úgy tűnt, hogy igen csak megbánta a dolgot és hamar elszelelt. Szegényt eléggé sajnáltam! - húzom el a számat, ahogy elmesélem a legutóbbi kalandomat a fiatal farkassal. -A gyermekosztályon leszek két hétig. Szeretem a gyerekeket és tudom, hogy mennyire mozgalmas, és lélekpróbáló ez a szakterület, hiszen azért sokkal szívszorongatóbb egy kisgyerek betegsége, balesete vagy halála, mint egy idősebb emberé. - jelentem ki, majd észbe kapok és kicsit elpirulok. - Persze, az embereket is sajnálom, meg minden, de... - harapom el a mondatot és szégyenlősen nézek fel Aby-re pilláim alól. - Érted, hogy mit akarok mondani, ugye? - szólalok meg segélykérően, hogy nehogy valami szívtelen kis r*bancnak tartson, akit nem érdekelnek az emberek. Érdekelnek, de azért tényleg egy gyermek mindig mindenkit jobban megvisel. - Faye Chevri... Cevrei... Öhm... - vonom össze a szemöldökömet és ismét elpirulok. Már amikor nála voltam, akkor sem tudtam nagyon kimondani a nevét, nem hogy megjegyezni. - Nem emlékszem, de valami ilyesmi. Afrikából jött, ha jól emlékszem. De a Faye biztos. - rémlik fel valami aprócska információ, hiszen arra azért annyira nem figyeltem, csak megragadt. Majd a végén elmosolyodom, hogy legalább a kereszt nevére emlékszem. - Na igen. Én sem nagyon szeretem a hideget, de azért örülök, hogy nem... pl. Afrikában élek. Azt hiszem, hogy az ottani hőséget aligha viselném el. Akkor már inkább felöltözök a hidegben. - vonom meg a vállamat mosolyogva. - Faye Doktornőnek is elég durva lehet, hogy Afrikából ide pottyant. Szerintem állandóan fázhat. - vigyorodom el. Aztán persze jön a gyakorlás, a kancsó és a ismerkedés a vízzel. Közben Aby elkezdi pakolgatni a könyveket. Lágyan ismerkedem a vízzel, folyatom az ujjaim között, nézem a tükörképemet, ahogy hullámzik a víz felszínén, ahogy a tenyerembe fogom a hűs folyadékot. Majd ismét megpróbálom a varázslatot, amit Aby mutatott, hogy legalább csak egy-két cseppet emeljek ki a tálból, de a víz csak enyhén remeg meg. Habár ha azt vesszük, már az is haladás. Kicsit kétségbe esek és elszontyolodok, habár tudom, hogy kitartás és türelem kérdése az egész. Megjegyzem, hogy talán nem is a víz az én elemem, mire Aby egy hosszú magyarázatba kezd a horoszkópok és az elemek közötti összefüggéssel kapcsolatban. Elgondolkozva hallgatom végig, majd megszólalok: - Igen, erről már én is hallottam, de nem gondoltam volna, hogy esetleg ennyit számít. Mármint... Én Szűz vagyok, akkor nekem a föld az elemem? Esetleg próbáljam meg azzal? Nem is tudom... - gondolkozom el és motyorászok magamba. Valahogy a földet nem érzem magamhoz olyan közel, mint a vizet. - Azért kár, hogy a többi elem irányítása nem lehetséges. Akkor tényleg nagyon meg kell gondolni, hogy mit választ az ember. Minden esetre nekem akkor a második elemem biztosan a föld lenne. De elsődlegesnek tutira a vizet fogom választani. - jelentem ki határozottan és elmosolyodom, majd ismét belemártom a kezemet a vízbe és érzékelni kezdem, ahogy a mágia mintha lágyan átáramolna belőlem a vízbe, majd vissza, mintha a víz válaszolna, minta visszaverné a mágiámat. - Hű! - ámulok el és döbbenten meredek a kancsóra, majd Aby-ra nézek. - Éreztem valamit. Mintha... Hmm. Mintha a mágiámat visszaverte volna a víz. - suttogom. Kihúzom a kezemet a vízből és lágyan ismét fölé teszem, koncentrálva. Elsuttogom az igét, ami a varázslathoz kell, majd elképzelem, ahogy egy aprócska vízcsepp kiemelkedik a kancsóból. Elképzelem az alakját, a gömbölyűségét, az összetételét, ahogyan megcsillan rajta az ablakból beáradó fény. Lassan kinyitom a szememet és valóban: ott van előttem a levegőben, a tál fölött kb. 3-4 centivel egy aprócska vízcsepp, mely mintha csak a parancsomra várna várakozóan néz rá. - Váá! Hurrá, sikerült! - kiáltok fel és kezdek tapsikolni, mire a vízcsepp abban a pillanatban visszazuhan a tálba. - Oppá...- biggyesztem le az ajkam, de a szememből nem lehet kitörölni a vidámságot és a büszkeséget, melyet magam iránt érzek. - Hát ez állati volt! Tényleg éreztem... Mintha a víz visszaverte volna a mágiámat. Nagyon jó érzés volt! - lelkendezem egy sort csillogó szemmel, majd ismét a vízbe teszem a kezemet, lehunyom a szemem és halkan meditálni kezdek, hogy eggyé váljak a vízzel, hogy ismét érezzem a mágia áramlását.
//Tök jó, amikor olvastam a hsz-ed, nekem is egyből a horoszkópok ugrottak be, aztán három sorral lentebb ott volt. //
-Ó igen, a Vörös Hold… -gondolok vissza kissé keserű szájízzel arra az estére. Bár futólag hallottam a többi esetről is a város szerte, mégis, az valahogy kimaradt, hogy az egyiknek épp az egyik ifjú őrzőnk volt a résztvevője. Ahogy kiderül, hogy egész jól megúszták az estét, halvány mosolyra húzódik a szám. -Akkor még szerencse, hogy nem történt nagyobb baj. Mit ne mondjak, unatkozni én sem unatkoztam… Először egy vérfarkas kölyök, aztán miután visszamentünk az egyetemre, még egy másik sérülthöz is ki kellett mennünk az erdőbe a Protektorral. Az egyik őslakos tark életveszélyes sérüléseket szerzett a harcban, ami szintén a Vörös Hold számlájára írható. –sóhajtottam fáradtan, mert már csak felidézni is elég fárasztó az akkori dolgokat. Először Ash, aztán a veszekedés, az a sok kínos hallgatás, elszámolás a Protektornak, ki terepre, küzdeni egy félholt sebesült életéért, majd életben tartani… így visszagondolva, kissé olyan volt az az este, mint ha egy aknamezőn táncoltam volna egész este. Egy rossz lépés, aztán bamm! Katasztrófa… -Semmi gond, értem, értem. Szép terület a gyermekgyógyászat, bár tény, hogy tényleg kell egy lélekjelenlét hozzá. Nem mint ha a többi jobb vagy könnyebb lenne, de ha gyerekeket kell ilyen állapotban látni, az mindig jobban megviseli az embert. –felelem csendesen- Kívánom, hogy kellemesen és hasznosan teljen el az a két heted. Ne aggódj, biztos sok kellemes emléket is szerzel majd, a gyerekek mindig olyan kis hálásak és őszinték tudnak lenni. –bíztattam a lányt. -Hm… Dr. Chèvrier-re gondolsz? Vagyis azt hiszem, így írja a nevét, a külföldi nevekkel néha gondban vagyok. Igaz, csak hallomásból ismerős a neve, arcot legalábbis nem igazán tudok most társítani hozzá. De amikor legutóbb meglátogattam az egyik betegemet a kórházban, akkor ő volt az orvosa. Hm… Afrika, nem is gondoltam volna… Biztosan szép lehetett, bár nem könnyű, az biztos. És most nem csak az időjárásra gondolok, inkább az országok fejlettségére, az egészségügy állapotára. Embert próbáló lehet ott dolgozni, de az biztos, hogy sok tapasztalatra lehet szert tenni, és megedzi az embert mind testben, mind lélekben. Ahogy a csillagjegyekre és a 4 elemre terelődök a szó, csak bólintok egyet Legra válaszára. -Igen, ha a horoszkópokat nézzük, akkor a föld az elemed. És valóban kár, érdekes kombinációkat lehetne kihozni belőle. Hallgatom, ahogy halkan vívódik a döntés miatt, de nem szólok közbe. Végül is, ennek az ő döntése kell, hogy legyen. Habár én próbáltam segíteni azzal, hogy választ adok a kérdéseire, hogy mégse legyen annyira nehéz a választás a sok kérdőjel miatt, de akkor sem akartam helyette dönteni. Elvégre ez a döntés egy életre szól… Amikor megszületik a döntés, csak elmosolyodok. Rendben, tehát a víz. Ahogy a lány újra gyakorolni kezd, csak fogok egy könyvet és azt kezdem olvasgatni. Ülhetnék mellette is, egyfolytában figyelve, hogy hogy halad, mire jut, de tisztában vagyok vele, hogy sok embert csak zavarna az állandó figyelem. Engem is, és csak nehezebben menne a koncentrálás… Amikor szól, úgy is egyből rá figyelek, igaz, néha-néha azért közben is felé pillantok, hogy ellenőrizzem, hogy halad. -Hm, úgy tűnik, hogy kezdesz ráérezni a dologra. –felelem vidáman, ahogy sikerül egy vízcseppet kiemelnie a tálból- Látod? Megy ez, annyira nem ördöngösség. Hmm… Esetleg próbáld meg úgy, hogy a mágiádat átáramoltatod a vízbe, és ezáltal irányítod. Húha… most kicsit nehéz elmagyarázni, de képzeld el, mint ha a varázserőd is valami vízhez hasonló, folyékony halmazállapotú valami lenne, amit az ujjaidon keresztül szép lassan „átcsorgatsz”, átáramoltatsz a vízbe… Na jó, lehet, ez most így furán hangzott, de nézd el nekem, sosem voltam túl jó irodalomból. –mentegetőztem nevetve, aztán közelebb húztam a székemet, hogy odaüljek vele szemben- Próbáld meg még egyszer, kérlek.
Aby mesélni kezdi az ő sztoriját is a Vörös Hold-ról, én pedig ijedten, s kissé aggódva hallgatom a szavait. - Azért remélem, hogy életben maradt, ugye? - kérdezek rá a sebesültre, bár magamban elgondolkozom, hogy jó-e az, hogyha egy őrült, veszedelmes farkas életben marad-e? Persze a Jó nem visít, hogy hiszen egy emberi életről (is) szó van. Nem hiába mentettem meg én is Sam-et. A gyakorlatomról is szó esik és habár igen hülyén fejezem ki magamat, Aby végül megérti, hogy mire is gondolok. - Köszönöm szépen! - mosolyodom el szélesen és lelkesedés csillan a szememben. - Igen, biztos, hogy érdekes lesz, és remélem, hogy bírni is fogom ezt. A gyerekeket imádom, úgyhogy szerintem jól elleszek velük. - mosolygok Aby-re, majd az orvosról kezdek el beszélni, Faye-ről, aki szintén farkas. - Hát igen, elég határozott nőnek tűnt, és bizonyára nem hiába lett főorvos a Gyermekosztályon. - értek egyet Aby-vel és egy kis bólogatást is mellékelek a szavaimhoz. Az elemekről és a horoszkópokról is beszélgetünk egy kicsit és elgondolkozom, hogy talán a földet kellene választanom, de végül is a választásom a vízre esik. Lehet, hogy később meg fogom bánni, de remélem, hogy nem és ügyes leszek a vízzel is. Sikerül is valami furcsát éreznem, és azt hiszem ,hogy kezdek ráérezni. Aby is megdicsér, majd magyaráz még egy kicsit, amit feszülten figyelek és bólogatok is közben. - Csepegtessem. Oké. - vigyorodom el, hiszen annyira furcsa ezt így elképzelni, de az tény, hogy Aby elég jól magyarázza a dolgokat. De hát nem hiába mentor! Ismét a vízre koncentrálok, kifújom a levegőt, majd lehunyom a szememet és a kezemet ismét a víz fölé teszem, a tál fölé. Lelki szemeim előtt megjelenik egy aranysárga folyékony anyag, amely bevonja a kezemet, és szép lassan, mint valami sűrűbb folyékony anyag elkezd bele csepegni a vízbe, és mint az olaj keveredni kezd vele. A víz is lassan válaszol, és a kezem és a víz között aprócska folyékony vonalak jelennek meg, összekötve a vízfelületet az ujjaimmal. Lehunyt szemmel nem látom ezt, és amikor a víz hozzáér az ujjamhoz, megrezzenek, és a jelenés tovavész. A vizes ujjbegyeimre pillantok, majd kissé riadtan Aby-re. Vajon ő látta? - Mi történt? Csukva volt a szemem. - pirulok el kicsit. Lehet, hogy valami durva dolgot csináltam és nem is láttam.
-A vérfarkas igen… -kezdek bele a válaszba, de elbizonytalanodok egy kissé. Vajon mennyire publikusak köreinkben a Vörös Hold idején történtek? Úgy tűnik, eddig nem jutottak el hozzá a történtek, de… végül is, ő is őrző. Igaz, még tanonc, de csupán egy vizsga választja el attól, hogy teljes értékű őrzőnek számítson, így aztán úgy hiszem, joga van hozzá, hogy kicsit többet is megtudjon – pláne, hogy ahogy tapasztaltam, a tanoncok felé elég hiányosan jut el a legtöbb információ… -Ami azt illeti, nem épp a legjobb helyen történt, se nem a legjobb időben. Elég sok civil volt, és bár a többség sértetlenül megúszta az esetet, volt néhány könnyebb sérült, egy fiatal férfi pedig sajnos nem élte túl az esetet. Túl közel volt a vérfarkashoz az átváltozáskor, így én sem tudtam közbeavatkozni, vagy megmenteni. –felelem csendesen. -Ilyen az élet, néha sajnos rosszul alakulnak a történtek, akaratunkon kívül is, és nem tudunk mit tenni ellenük. De azt hiszem, elég ennyi a szomorú történetekből, inkább koncentráljunk a hasznosabb dolgokra! A lány köszönetére csak bólintok egyet, a szavai hallatán pedig mosoly kúszik az arcomra. Úgy tűnik, sikerült olyan gyakorlatot találnia magának, amit élvezettel és lelkesedéssel fog csinálni, ez pedig már önmagában is nagyszerű dolog! Remélem, a későbbiekben is megmarad benne ez a kitartás a tanulmányai és a hivatása iránt. Szótlanul követem figyelemmel a gyakorlását, majd amikor a vízfelszín megremeg, s mozogni kezd a lány irányítása alatt, elégedettség tölt el. Szívem szerint hátradőlnék, de félek, hogy akár a legkisebb zajjal is kizökkenteném Legrát a koncentrálásból, így aztán csak mozdulatlanul figyelem, egészen addig, amíg ki nem zökken. -A víz reagált a mágiádra. –nyugtatgatom, mielőtt valami rosszra gondolna- Sikerült. Azt hiszem, sikerült ráérezned az egész varázslat alapjára, a működésére. Nem kell megijedni tőle, most már csak gyakorlás kérdése az egész. Mire kitűzik a következő vizsga időpontját, addigra már kisujjból fog menni az egész, már persze amennyiben gyakorolod majd. Felkeltem a székemből, hogy kicsit megnyújtóztassam a tagjaimat. Tekintetem az órára siklott, és szó mi szó, elég későre járt már. -Legra? Azt hiszem, egész jól sikerült haladnunk, viszont mit szólnál hozzá, ha lassan befejeznénk mára? Ha még van valami kérdésed, akkor bármikor megtalálsz, akárcsak ha segítségre van szükséged a tanulmányaid során. –feleltem, majd az asztalhoz léptem, hogy odaadjam neki azt a könyvet, amit eredetileg neki kerestem elő. -Tessék, ha lesz egy kis időd, akkor ez talán segít. Ha pedig már nincs szükséged rá, akkor csak hozd vissza ide, nem hiszem, hogy bárkinek is különösebben hiányozna addig. –nyújtom át neki a meditálásról, belső energiák áramoltatásáról szóló, nem túl vastag könyvet. Talán nem a legbővebben kifejtett, részletekbe bocsátkozó olvasmány, de azt hiszem, egyelőre bőven megteszi, meg amúgy is tudom, hogy le tudja terhelni az egyetem az embert, eszem ágában sincs még nekem is lexikonokat sózni a nyakába. Inkább valami érdekesebb, olvasmányosabb anyag, aminek később hasznát veheti.
Elhúzom a számat Aby első mondatára, hiszen az, hogy a vérfarkas igen, elég sokat sejtető. Figyelmesen hallgatom a történetet és lebiggyesztett ajakkal veszem tudomásul, hogy bizony az egyik civil férfi életét vesztette. - Oh, uram isten... - suttogom és Max-re gondolok, aki szintén ott volt akkor, amikor Sam átváltozott. Hál'isten neki nem esett semmi baja. Mikor Aby közli, hogy elég a szomorú sztorikból habár tényleg kicsit elszomorodva, de bólintok egyet, hogy aztán a varázslat gyakorlására koncentráljak. Egy ideig nem történik semmi, majd végül csak sikerül valamit csinálnom, és a szomorúságom ahogy jött, úgy el is száll és lelkesedés veszi át a helyét. Aby elmagyarázza, hogy sikerült ráéreznem erre az egész víz-irányításos dologra, és lelkesen, csillogó szemmel meredek a tál vízre előttem. - Hát ez király! Az tuti, hogy sokat fogom gyakorolgatni. - mosolyodom el. A vizsga említésére kicsit megremeg a gyomrom. Alapjáraton kicsit lámpalázas vagyok a vizsgákon, de tuti, hogy az Őrző vizsgán megint annyira fogok izgulni, mint legutóbb. Pech. - Oké, én is kezdem érezni, hogy kicsit elfáradtam már... - húzom el a számat, hiszen maradtam volna még és gyakorolgattam volna, de majd otthon, vagy a fürdőben. Egy halk kuncogás hagyja el az ajkamat, majd lassan felállok. Átveszem a könyvet, elolvasom a címét, majd lassan bólintok. - Köszönöm szépen. És a segítséget is Aby. Tényleg. - nézek hálás mosollyal a nőre, majd elbúcsúzom, hogy visszamenjek a koliba. Még vár rám egy beadandó...
Késő délutánra jár, én pedig, mintha csak magam is tanonc lennék, megbeszélt időpontra jövök a gyógyítóhoz. Nem is akár melyikhez, ami azt illeti! Oké, egy rang nem fog változtatni az egymáshoz való viszonyunkon, de mégis valahogy... jóleső izgalommal töltött el az egésznek a gondolata. Sosem vizsgáztattam még Vezető Gyógyítót mágiahasználatból. Abigail kivételes tehetségű egy nő. A nővéremtől, aki maga is gyógyító, tudom, hogy a negyedik szintnél nem jutnak sokan tovább, talán minden tizedik rendelkezik kellő tapasztalattal, tudással és elhivatottsággal az egészhez. - Kop-kop! - nyitottam be a helyiségbe szórakozottan, apró, nyugtatónak szánt mosollyal szúrva ki a pakolászó Abigailt. Talán épp most kerültem el valakit, aki tőle távozott. - Készen állsz? - Firtattam beljebb lépdelve és behúzva magam után az ajtót. Egyszerű csőfarmert viseltem, hozzá mélyzöld kötött pulcsit. Nyakamban egyszerű aranyláncon apró lóherét formázó medál függött. Babonás hülyeség, tudom... de én mindig ezt viseltem/viselem a vizsgáimon. Akkor is, ha nem én vagyok a megmérettetés előtt álló. - Nem kell parázni, nem lesz vészes. Mindössze két varázslatot fogok kérni,ebből az egyik a választott mesterszavad lesz, a másik meglepetés. - Dőltem neki finoman a vizsgálóágynak. - Melyikkel szeretnéd kezdeni? - Firtattam, de ha még dolga volt, persze, megvártam, míg végez vele őrzőtársam. Utána kértem csak meg rá, hogy foglaljon helyet mellettem vagy épp velem szemközt, ahogy neki szimpatikus. Én meg felültem a vizsgálóra.
A mai nap kivételesen kicsit előbb befejeztem a rendelést, részben, hogy ne kora reggel, vagy este kelljen időpontot keresni a vizsgához, részben, hogy ha már sikerült emberi időpontot találni hozzá, akkor kicsit legalább összekaphassam magam előtte. Meg ha már az egyetemre készülök, kössük össze a muszájt kellemeset a hasznossal, vittem a szokásos stóc iratot is a főnöknek. Aztán, mivel sikerült a megbeszélt időpont előtt odaérnem, rajtam meg kezdett úrrá lenni a vizsgadrukk tettem egy kört a rendelőben is, mennyire dézsmálták meg a gyógyfőzet meg szárított gyógynövény-készleteket a többiek. A leltározás most elmaradt, elvégre most a vizsga miatt vagyok itt, de ahogy nézem, úgy is van még mindenből elegendő. Az egyetemet már rég befejeztem, azóta meg nem sűrűn vizsgáztam, néhány évente egy-egy szintvizsga, szóval mondhatni, eléggé kiestem a gyakorlatból… most is úgy róttam a köröket a rendelőben, mint valami rossz egyetemista, igyekezve addig is lefoglalni magam minden aprósággal, mielőtt tovább romlik a helyzet… -Roxan? Szia! –köszöntöttem a nőt, majd csak halkan nevettem egyet – Hallottál te már olyat, aki úgy tartotta magáról, hogy készen áll a vizsgára? Mert én nem sűrűn… de ettől függetlenül nyugodtan kezdhetünk, ha neked jó. –feleltem, ahogy befejeztem a pakolászást és nekidőltem a pultnak, hogy úgy hallgassam meg, mi lesz a mai „program”. Azért valahol furcsa a helyzet… Nem mint ha különösebben zavarna a dolog, de még sosem vizsgáztatott tőlem fiatalabb. Úgy tűnik, ez is korral jár… -Hmm… Kezdjük a „meglepetéssel”, legalább utána nem kell amiatt is izgulnom, hogy jujj, mi lehet az. –szólalok meg pár pillanatnyi töprengés után. Aztán körbenézek a rendelőben, szék után kutatva a tekintetemmel, de rájövök, talán túl zavaró lenne úgy kommunikálni, hogy Roxan a vizsgálóasztalon ül, én meg vele szemben, jóval alacsonyabban egy éken, így aztán végül mellé huppanok le én is, várva a további instrukciókat.
- Hidd el, vannak ilyenek! Bár a legtöbbjük erőteljesen önértékelés-zavaros és nem épp a szerény fajtából... - Nevetek könnyedén, miközben helyet foglalok a vizsgálón, mintha csak egy kellemes délutáni csevejre ugrottam volna be. Igazából az is lehetne, de tervezem kicsit megizzasztani a gyógyítót a vizsga adta kereteken belül, hiszen az ötödik szint és az felett már igencsak rizikóssá válnak a dolgok - főleg, ha valaki nem kifejezetten mágiával foglalkozik napi szinten 0-24 órában. Nem árt, ha nem a két szép szeméért sikerül a vizsgája, hanem mert tényleg érti a dolgát. - Rendben. Ez esetben arra kérlek, töröld ki az emlékeim közül azt a pár másodpercet, amíg becsuktam az ajtót magam után. - Ha elszúrja... nos, vagy elfeledkezem arról, hogy egyáltalán vizsgáztatni jöttem be, vagy valami teljesen mást fog kitörölni az emlékeim közül. Egyik-másik emlék esetében ezt még szívesen is venném, ami azt illeti.
-Akkor úgy tűnik, csak én vagyok olyan szerencsés, hogy eddig elkerültek az ilyen alakok. –nevettem én is a „vizsgáztatómmal”, de aztán a vizsgálón ülve vártam, hogy mi lesz az a bizonyos meglepetés. Ahogy megtudom, egyből alább hagy a nagy vizsgadrukk – bár nem a legtöbbet gyakorolt varázslatom, de azért még mindig voltak olyanok, amiknek kevésbé örültem volna. -Rendben. –bólintottam, aztán kicsit féloldalasan ülve felé is fordultam, az ujjaimat óvatosan a halántékához érintve, két oldalon, majd koncentrálni kezdtem. Lehet, hogy vicces, de valahogy az emlékek törlése közben mindig az jutott eszembe, mint ha egy videóban tekergetnék, mígnem megtalálom azt a részt, ami nekem kell… Hogy utána egészen pontosan „odatekerjek” ahhoz a részhez, ahol a törlésre váró jelenet kezdődik, végigpörgetve addig, amíg véget nem ér. Milyen jól el lehet pepecselni a másodpercekkel, meg a tized- és századmásodpercekkel… Az orvos lét átka… Gondolom, ha mágus lennék és nekem is olyan gyakran kéne alkalmaznom a varázslatot, mint nekik, 100 emléktörlésen túl már jóval kevesebbet stresszelnék ilyen apróságokon, most azonban így nyugodt a lelkiismeretem. Ahogy megvan az a bizonyos néhány másodperc - miután Roxan belépett, majd bezárta az ajtót, egészen a zár halk kattanásáig - kicsit erősebben koncentrálok, hogy eltűntessem, mint ha sohasem létezett volna. Csak utána távolodok el tőle, az ölembe ejtve a kezeimet. -Nos? Mit gondolsz, hogy sikerült?
Még egy biztató mosolyt küldtem Abi felé, majd lehunytam a szemeimet, amikor kezei a halántékomhoz értek. Eddig nem izgultam, most viszont kicsit kezdett átragadni a másik nő vizsgadrukkos hangulatából valami rám is. Nem a legjobb dolog, ha egy általad nem igazán preferált, "szükséges rossz"-nak elkönyvelt varázslatot pont rajtad alkalmaznak, elhiheti nekem bárki! De én választottam a varázslatot, szóval nem visszakozom a dolog ellen.
Ahogy elemeli a kezeit, kell egy röpke fél perc, míg a tudatlan állapotból visszazökken az ember, s amint ez bekövetkezik, pillantásom rögtön, önkéntelenül is az ajtó felé siklik, némi szemöldökráncolás keretében. Abi kérdése az, ami emlékeztet, miért is nem rémlik semmi abból, hogy becsuktam volna magam után az ajtót. - Ez... roppantmód ijesztő. - Jegyzem meg őszintén, visszatekintve rá pedig elégedett mosoly jelenik meg arcomon. - Nem tudom, hogy milyen körülmények között szoktál meditálni, de azt hiszem, szerencsés lenne, ha miután a Vésztartalék-ot magadra mondtad, kicsit feltöltődnél, mielőtt folytatjuk. - Tény, hogy éles helyzetben ilyesmire sokszor nincs lehetőség, na de ez nem éles helyzet. Még.
Kezdőlap
//
//
