Ez a helyiség az orvosi szoba mellett található és azt a célt szolgálja, hogy a Gyógyítók elmélyülhessenek az orvoslás elméletében - alkalmanként pedig gyakorlatában is.
Felszereltség: - Egy egész falon végighúzódó könyvespolc-rendszer, tele orvosi és mágikus könyvekkel - Egy fém sebészasztal a szoba közepén - Íróasztal két székkel - Alapvető orvosi felszerelés, elsősegély készletek - Egy kredenc, ami tömve van különböző gyógynövényekkel, fiolákkal, olajokkal, folyadékokkal
FIGYELEM! EZ A HELYSZÍN EGYEDÜL A GYÓGYÍTÓK KIKÉPZÉSÉT SZOLGÁLJA, így magánjellegű játék itt nem bonyolítható le!
Szótlanul várok, amíg elmúlik a varázslat utóhatása, s bár elvileg minden rendben ment, azért addig nem vagyok teljesen nyugodt, amíg a kolléganő jelét nem adja ennek. -Azt el tudom képzelni, igaz, rajtam még sosem alkalmazták, szerencsére… -sóhajtok, bár mostanában nekem az is legalább ijesztőnek számítana, ha valakiről megtudnám, hogy gondolatolvasó. Elég bonyolult így is az életem mostanság, nem hiányzik egy percig se, hogy valaki csak tovább nehezítsen a dolgokon. -Többnyire otthon szoktam, reggelente, de nem hiszem, hogy most gond lenne vele. Van már pár évnyi gyakorlatom benne. –felelem ahogy körbepillantok a rendelőben. Meditáltam már rosszabb körülmények között is, úgy, hogy akkor még jóval kevesebb rutinom is volt benne, de muszáj volt… Ahhoz képest, itt csend, béke, nyugalom… leszámítva, hogy épp vizsgázok. Becsukom a szemem és ahogy koncentrálni kezdek, csendben elmormolom magamban a varázslatot, mígnem érzem, hogy a mágiám szép lassan végigjárja minden porcikámat. Kissé szokatlan érzés, de egy pár pillanat, és ez a furcsa állapot is elmúlik apránként, mint ha mi sem történt volna. Lecsusszanok a vizsgálóról, majd az egyik székről elcsenve a párnát térdelő ülésben elhelyezkedek a földön, előkészülve a meditáláshoz. Izgek-mozgok egy kicsit, majd amikor kényelmesnek érzem, a vizsgáztatóm felé pillantok. -Van valami időkorlát, hogy mennyit kapok, vagy majd jelzel? –kérdezek vissza, csak mert akkor úgy készülök. Mondjuk kissé furcsállom, hogy meditálás szükséges a vizsga közben, hisz még csak alig több, mint a mágiám felét használtam fel, azért a maradékból is futja sok mindenre, de ha ő azt mondja, hogy így szerencsésebb, eszem ágában sincs vitatkozni. Igaz, van egy sanda gyanúm, hogy nem fog tetszeni, ami utána jön… vagy ami majd meditáció közben ér, de hát ha egyszer ezt választottam mesterszónak, benne van a rizikó, hogy nekem is fájni fog. Mindenesetre Roxan válaszát követően lehunyom a szemem, majd megpróbálom mindenemet ellazítani. Utána jöhet a jól bevált meditációs légzésgyakorlatom, a koncentrálás, nekem pedig néhány pillanaton belül megszűnik létezni a külvilág, hogy egy másik világba „lépjek át”…
// Hopsz... köszi ^.^" akkor 20 pontról indul a meditálás, aztán rád bízom, hogy mennyi ideig hagysz, meg az hány pontra lesz elegendő... //
- Vagy csak nem tudsz róla! - Nevetem el kissé fejcsóválva magamat, zavaromat remekül leplezve ezzel. Az igazat megvallva nem hiszem, hogy igazam lenne. Jobb azt hinni, amit Abigail is mondott... ma már így állok hozzá én is, régebben azért többször megkérdőjeleztem, hogy nem-e az őrzők töröltek ki részleteket azzal a végzetes estével kapcsolatban, mikor elveszítettem a húgomat. Ők azzal magyarázták, a sokktól az agyam blokkolja az emlékeket, na de ennyi ideig?! Fene se tudja, nem vagyok pszichológus. (Hála az égnek!) A meditálás kapcsán biccentettem egy aprót. Csodálatos, részemről máris átment a gyógyító! Viccet félre téve a keményebb dió, a mesterszó még hátra van. - Jelzem én. - Közlöm tömören és még valami halovány mosolyt is kerekítek képemre, noha találóbb lett volna azt mondanom Abigailnek, hogy "Észre fogod venni." - Arról nem is beszélve, hogy mennyire fog érte utálni... De azt hiszem, együtt tudok majd ezzel élni. Egyel több vagy kevesebb személy a sorban, mit számít!
Percek telnek el, míg a nő "alfában jár" én pedig számolok magamban. No nem azt, hogy mikor jár le a másik meditálásra fordítható ideje. Egyszerűen csak az idő múlását jelzem magamnak, s mikor mindezt megunom, akkor... Apró sóhaj hagyja el ajkaimat, kifújom a levegőt és tenyeremet Abi felé nyújtva rákoncentrálok a karjára, melybe a következő pillanatban égető fájdalom hasít. Ahhoz hasonlatos, mint amikor leforrázza magát, lenyúzza a bőrét az ember. És ez tovább fokozódik, ahogy a bőrréteg után a húsa is lassú, fájdalmas sorvadásnak indul felkarján a ruha alatt... Ruhában nem lehet túl kellemes alapjáraton az egész, gondolom.
-Áh, ez még viccnek is rossz! –csóváltam a fejem Roxan szavait hallva… Őszintén? Nem nagyon tudtam elképzelni, hogy mi lehetne, vagy lehetett olyan fontos, hogy szükségesnek látták volna kitörölni az emlékeimből. Pláne úgy, hogy a Zacharyhez kötődő emlékeim még megvoltak, pedig akkor annak idején is megtehették volna, hogy nemes egyszerűséggel kitörlik őket, mint ha sohasem léteztek volna… nem lett volna sokkal egyszerűbb mindenkinek? De nem tették, azóta pedig kiderült, hogy ki is valójában… Létezik ennél nagyobb titok, amiről tud? Nem hinném. -Rendben. –biccentek még egyet, mielőtt behunynám a szemem és ténylegesen belemerülnék a koncentrálásba. Bár némi idegesség dolgozik motoszkál bennem, már csak amiatt is, mert sejtem, elég fájdalmas lesz a mesterszavam „tesztelése”, de azzal nyugtatom magam, hogy én már úgy is megtettem minden tőlem telhetőt. Ha jól csináltam, akkor nagy baj nem lehet. Ha meg rosszul… hát, akkor meg mást nem pár napig kényszerből betegszabadságon leszek, amíg kikúrálom magam. Miután sikerült lemennem „alfába”, teljesen megszűnt számomra a külvilág, így arról sincs elképzelésem, hogy mennyi idő telt már el… Se színek, se hangok, csak egyfajta könnyű, lebegésre emlékeztető állapot egész addig, amíg egyszer csak valami meg nem zavarja ezt a harmóniát. Egy apró, de annál rohamosabban terjedő érzés. Csupán néhány pillanat, míg a test az agyba szállítja az információt, az pedig fájdalomérzetté generálja – ekkor azonban egyből kipattannak a szemeim, még ha a hirtelen fájdalomtól és a vele járó kisebb sokkról hang sem jön ki a torkomon. Reflexből kapok az ép kezemmel a sérült karomhoz, s csak amikor hozzáérve még intenzívebben tör rám a fájdalom, tudatosul bennem, hogy milyen hülyeséget is csináltam. Csak nyöszörögve dőlök el a földön, ahogy egyik kezem körmei épp a tenyeremen ejtenek kisebb sebet – mert hogyan is terelhetjük el a fájdalmat, ha nem úgy, hogy máshol okozunk fájdalmat magunknak? Igaz, nem hiszem, hogy sikerülne überelni azt, amit a mágustól „kaptam”. Legszívesebben csak összegömbölyödnék és várnék, amíg elmúlik az érzés, de aztán eszembe jut, hogy mi van, ha hibáztam? Ez az egy gondolat aztán elég is ahhoz, hogy fél kézzel, de valahogy elkezdjem leügyeskedni magamról a pulóvert, hogy aztán a ruhám ujját feltűrve megnézzem a sérülésem, és ha kell, akkor közbeavatkozzak, még ha így meg is bukok – ez úgy is azt jelentené, hogy nem tudom megfelelően alkalmazni a varázslatot, szóval… Pulcsi a földön, ruhaujj felgyűrve, én pedig csak néztem, ahogy a rajta lévő, kb. tenyérnyi, haragos vörös, felhólyagosodott folt lassan egyre kisebbre és kisebbre zsugorodik. Az égő vörös folt széle fokozatosan halványodik rózsaszínné, majd nyeri vissza az emberi bőrre jellemző, sárgás-rózsaszínes „fehér” színt. Ahogy dolgozik a mágia, az apró hólyagok lassan „összeesnek”, majd leszáradva új bőr születik a helyükön a szemünk láttára, a sejtregenerációnak köszönhetően. Mire véget ér a folyamat, addigra a tenyeremen lévő apró kis sebek is eltűnnek, csupán némi elmaszatolt vér árulkodik róla, hogy ők is ott voltak, én pedig még mindig kissé zilálva kúszok hátrébb a padlón, hogy nekidőljek az egyik szekrénynek. -Ezt az érzést nem kívánom senki másnak. –néztem fel Roxanra, ahogy szusszantam egyet, így, túl a megrázkódtatáson.
Akaratlanul is felszisszenek a varázslatom hatása láttán. Mindig is ki akartam próbálni ezt, az addig oké, de nem olyanon, akivel "egy oldalon játszunk", ha úgy tetszik. Izmaim ugrásra készen feszülnek meg, ha tehetném, segítenék azon nyomban a nőnek, kérdeznie sem kellene - sőt, ellentmondást sem tűrnék adott esetben, ugyanakkor figyelmeztetem magamat, hogy ez egy vizsga, Abigailnek magának kell megmutatnia, hogy képes a varázslat végrehajtására - egyes egyedül. Oké, hogy nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, amit egykoron, még a tanoncéveim alatt az adott protektorátus megtehetett... akkor még hullottak a vizsgák során a tanoncok mint a legyek és tényleg csak a legéletrevalóbbak, a legjobban felkészültek voltak képesek szintet lépni. Más időket élünk, persze, ez nem jelenti azt, hogy ne vennénk komolyan a dolgot. Abigail "presztízsét" növeli az, ha képes biztosan végrehajtani a varázslatot és nem csak tessék-lássék módon. - Sajnálom. - Felelek a nő szavaira, pillantásommal őt fürkészve és várva, hogy kicsit megnyugodjon. Akkor aztán kedves, apró mosoly szalad képemre, mintha mi sem történt volna az imént és lecsúszok a vizsgálóasztalról. - Mi lenne, ha meginnánk valamit a nagy izgalmakra a konyhában, utána pedig lepapíroznám Douglasszel a sikeres vizsgádat és szólnék Dimnek, hogy vendége lesz tetoválásbővítésre? - Igen, ez egy "Ön sikeres vizsgát tett." volt, a la Roxan. - Gratulálok! - Teszem hozzá elismerően. Megérdemli a gyógyító.
Ahogy teljesen eltűnik a pír a karomról, és ugyanúgy néz ki, akárcsak korábban, mielőtt belekezdtem a meditálásba, végre én is szusszanok egyet. -Ugyan… nem a te hibád. –legyintek Roxan szavaira, mert bár ő volt az, akitől a varázslatot kaptam, de a vizsga keretein belül, minden ellenséges szándék nélkül. Járhattam volna sokkal rosszabbul is, azt hiszem. Egy darabig még ücsörgök a földön a párnán, majd miután már a fájdalom utolsó cseppje is tovaszállt a karomból, óvatosan megmozgatom, próbálgatom, hogy minden rendben van-e, nem csak külsőre, de a felszín alatt is. Végül felkelek a helyemről, és bár a pulcsit egyelőre csak ledobom a vizsgáló szélére, a pulthoz sétálok, hogy töltsek egy pohár vizet. Részben, hogy igyak valamit a nagy riadalomra, meg kipróbáljam a karom, de egyelőre úgy érzem, hogy rendben lesz. -Jól hangzik! –felelem pár korty után, és kivételesen még az se zavarna, ha nem épp teával vagy márnaszörppel koccintanánk. Elvégre jó esetben egyszer vizsgázik az ember 5. szintű mágiahasználatból, nem igaz? Ha már úgy is inni készülünk, a maradék vizet ki is öntöm, a poharat pedig gyorsan elmosva visszarakom a pultra a többi mellé. -Köszönöm! –mosolyodok el hálásan, végre, túl a nagy izgalmakon. Úgy tűnik, végre ezen is túl vagyok. És amennyiben Roxan is készen áll, fogom a pulcsim, és részemről már indulhatunk is.
Már jóval a megbeszélt időpont előtt bejöttem az iskolába, hogy eltöltsek egy kis időt a tanulással, ismétléssel. Bár nem dolgozom egyedül a rendelőben mégis úgy érzem, hogy csak egyre több a munka és egyre tovább is maradok bent, aminek örülök is meg nem is. Leginkább azért nem örülök neki, mert így az állataimmal nem tudok túl sokat foglalkozni. De persze a tanulást nem hanyagolom el. Nem akarok szégyent hozni Abiere, de magamra sem. Ha sikerült eljutnom erre a szintre, akkor nagyon is reménykedem abban, hogy a következő két vizsgán is szépen fogok teljesíteni. Még mindig gyógyító szeretnék lenni, hogy én is teljes jogú tagja lehessek az itteni protektorátusnak. Már annak is nagyon örültem, hogy Kyle nem Abiehez, hanem hozzám jött segítségért. Mondjuk nem tudom, hogy miért pont engem választott, de nem is agyalok ezen, hanem csak élvezem ezt a pozitív visszajelzést a részéről. Ahogy a rendelőbe érek lepakolok az asztalra, majd a könyvekhez sétálva le is veszem azokat, amire szükségem lesz és csak úgy foglalok helyet az egyik székre, hogy nekikezdhessek az olvasásnak. Sosem árt átismételni a dolgokat. Ahogy mondják az ismétlés a tudás anyja.
[Utólagos engedelmeddel átdatálom egy nappal későbbre, július 2.-ra a játékot, ha nem probléma ]
Születésnapomra egy napra szabadságoltam magam minden fronton – miután az elmúlt 11 évben minden karácsony, húsvétot, létező egyéb ünnepet és túlórát szó nélkül bevállaltam, azt hiszem, ez a legkevesebb, amit megérdemlek. Szép volt, megható volt, emlékezetes volt, és hatalmas kár, hogy az a nap sem volt hosszabb, mint bármelyik másik, nekem pedig mától minden visszaállt a régi, megszokott kerékvágásba, legalábbis ami a munkát illeti. Miután letudtam a szokásos rendelésemet, kerékpárra pattantam és el is indultam az egyetem felé, hogy Alice-szel haladjunk tovább a tervezett tananyaggal… Korábban már szép ki stócnyi könyvet szedtünk össze neki az itteni, gyógyítós könyvtárunk gyógynövényes köteteiből, amiből alaposabban megismerheti a növényeket, és több órát is tartottunk már a botanikus kertben, mostanra azonban kicsit mást terveztem. -Hogy érzi magát a kedvenc tanítványom? -bújtam be a gyakorló rendelő ajtaján, miközben a pulthoz lépve nekiláttam, hogy lepakoljam a táskámat, illetve a pulcsimat is leterítsem az egyik szék háttámlájára. -Szia, Alice. Köszönöm a szép ajándékokat, sikeresen túlélték a postai kézbesítést. Még a tortának sem lett baja! -újságoltam vidáman, majd odasétáltam hozzá, hogy egy puszival köszöntsem, no meg egy öleléssel is megháláljam a kedvességét, a rövid kis csevejt követően azonban neki is láttam a „tanításnak”. -Remélem, hogy sikerült haladnod a tanulni valóval, amit múltkor jelöltem ki neked. Most szükség lesz rá, előtte azonban megnézzük, mennyire sikerült elsajátítani. Ne aggódj, semmi vizsga, vagy felelés, csupán egy kis „bemelegítő ismétlés”. -kezdtem magyarázni, miközben az egyik kis dobozt a másik után pakoltam ki a faliszekrényből a pultba, felirattal a fal felé fordítva, amennyire csak lehet, összetolva őket, hogy ne látszódjon, az írás, mely mit rejt. -Nos… Mivel mi, orvosok elég gyakran dolgozunk szárított gyógynövényekkel, így nem elég csupán az élő növényt felismerni, de a száraz változatukat is jól kell ismerni. Te hányat ismersz fel belőlük? Vagy inkább melyik az, ami nem ismerős? –mutattam végig a kis dobozkák garmadáján.
[Az elején ez lehet kicsit "interaktív" játék, mint amikor az üvegházban volt a növényfelismerés... Persze nem kell mindet felsorolnod nekem a reagban, elég, ha nagyjából felvázolod, hogy mennyi az ismert vagy az ismeretlen, meg néhány példa rájuk ]
Alice Danielle Lavant
II. Gyógyító
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 37
◯ HSZ : 613
◯ IC REAG : 616
◯ Feltűnést kelthet : Hiányzik bal lába térd alatt (protézist hord)
Nagy békességben és csendben olvasgatom a könyveket, jegyzeteket, amíg meg nem hallom Abie kedves hangját. A tekintetem rá emelem és arcomra egy mosolyt varázsolok. Fel is pattanok a székemről, hogy rendesen köszönthessem őt. -Szia! Megvagyok köszönöm!-Talán kicsit fáradtan, de voltak rosszabb napjaim is, így nincs okom panaszkodni. Miközben ő lepakolja a táskáját és megszabadul a pulcsijától én már be is csukom a könyveket és elteszem a jegyzeteket. Mindent megtanultam, így ha minden igaz nem lesz rájuk szükségem egyelőre. -Oh ennek igazán örülök. Izgultam miatta, bár szóltam nekik, hogy nagyon vigyázzanak vele, de sose lehet tudni.-A puszit és az ölelést természetesen viszonozom. Bevallom őszintén kicsit izgultam, hogy mit fog majd szólni hozzá. Nem volt könnyű ajándékot találni neki. Nem szerettem volna olyat, aminek nem veszi hasznát és azt nagyon is tudtam, hogy szereti a teát, ahogy én is. -Elég sok időt foglalkoztam vele. Szóval remélem tényleg sikerült elsajátítanom az anyagot. Mondjuk bevallom kicsit sok dolgom volt, de nem hanyagoltam el a tanulást sem.-Volt mikor késő este értem haza a munkából és egy jó erős kávé után már neki is ültem tanulni. Érdeklődve kezdem el figyelni az egymás után kipakolt kis edényeket. Valahol sejtem, hogy mi is lesz a feladatom, de azért megvárom, hogy Abie is elmondja nekem. Bólogatok a szavaira, majd ismét elmosolyodom. Szóval jól sejtettem…Fel kell őket ismernem. Így ránézésre azért félek, hogy nem fog menni olyan jól, de amint megkapom a jelet, hogy kezdhetek már közelebbről is megfigyelem őket. Nem veszem a kezembe a tégelyeket, mert a végén véletlenül meglátom a nevüket és ugyebár nem ez a cél. -Először kezdem azokkal, amikben teljesen biztos vagyok…Az ott ugye a csipkebogyó, amaz szegű…Csillagánizs, Hársfavirág…-És így tovább. Az elején még igen gyorsan megy a felsorolás, de ahogy a nehezebbek felé kerülök már lelassul a tempóm. Több percet is eltöltök egy-egy tégely felett, míg végül nem marad meg öt darab, amit bármeddig is nézhetnék nem fog eszembe jutni a nevük. Még egy kis ideig próbálkozom, majd végül feladom és Abiere pillantok. -Azt hiszem ennyi volt. Ezeket már nem ismerem fel. Pedig biztosan láttam, de nem jut az eszembe a nevük.-Húzom el a szám sarkát.
Alice szavaira csak elmosolyodok, miközben lepakolom a cuccaimat. Mindjárt kiderül, mennyire sikerült elsajátítania. -Azt hinné az ember, hogy az egyetem után több lesz a szabadideje, de sajnos nem igazán. Ha szerencsénk van, talán nyugdíjas korunkra eljutunk odáig, hogy mindenre ráérünk. Igaz, ha így folytatom, én még akkor se… -jegyzem meg. Mióta kiderült, hogy a férjem él, és a városban van, nekem is jóval zsúfoltabb lett a hetem, pedig még nem is élünk együtt… Mi lesz majd akkor? Időbeosztás-újratervezés-újraszervezés… Várok, had barátkozzon Alice egy kicsit a növényekkel, emlékszem, annak idején elsőre engem is mindig megrettentettek a hasonló helyzetek, de aztán ha egy kicsit lenyugszik és összeszedi magát az ember, rájön, hogy annyira nem is ismeretlenek a növények. Ha tanul az ember. Igaz, a nagy részük akár akkor is ismerős lehet, ha csak szeret főzni az ember… Sorolni kezdi a növényeket, én pedig csak apró bólintással jelzem, ha jól azonosította az adott növényt. -Szerecsendió, kardamom és görögszénamag. Pont ezekre ma nem lesz szükségünk, de nem árt, ha megjegyzed őket, nem csak fűszernek kiválóak, a gyógyhatásuk is.-fejezem be helyette a sort, amikor jelzi, hogy ennyit tudott, közben azonban már lépek is a könyvespolchoz, hogy megkeressem az egyik vékonyabb kis receptkönyvet. Kopott, megsárgult lapokon kézzel, tintával írt recept, régi, de hatásos recept. -Segíteni fogsz nekem pótolni a hiányosságokat a főzetes szekrényben. Te ezt a kiütések elleni, bőrnyugtató krémet fogod elkészíteni… -nyitom ki a könyvet az adott oldalon, és nyújtom át neki, tanulmányozásra - Én pedig, hogy ne csak téged figyeljelek közben, egy bonyolultabb főzetet készítek, az a vérképzést segíti elő. Nos… először is szedd elő a tároló dobozokból a felsorolt növényeket (kakukkfű, csalán, kamilla), és aprítsd fel őket minél kisebbre, utána pedig abban a szekrényben találsz egy kis üstöt, ott a polc alatt pedig zsírt hozzá. -mutatok mindig az adott irányba, hogy mit merre talál a leányzó, közben pedig én is nekilátok, hogy előszedjem a nekem szükséges dolgokat, ami pedig már megvan, a szomszédos pultra sorakoztatom. -Ha bármi kérdésed lenne, vagy elakadt, akkor csak szólj, de azt hiszem, elég jól le van írva a könyvben, mit kell tenni. Legalábbis a mágiával „feltöltős” részig, de annál úgy is segítek, magyarázok még. -no meg Velkan és az első főzetet készítő tanoncok tapasztalatai alapján, először majd máson gyakorolunk, mielőtt kárba megy az összes alapanyag.
A hozzászólást Abigail Cecile Cross összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Aug. 18, 2014 10:41 pm-kor.
Alice Danielle Lavant
II. Gyógyító
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 37
◯ HSZ : 613
◯ IC REAG : 616
◯ Feltűnést kelthet : Hiányzik bal lába térd alatt (protézist hord)
-Én is azt hittem, és bevallom őszintén odaát Kanadában kicsit több volt a szabadidőm, de ez nem jelenti azt, hogy bánom, hogy mind ebbe belevágtam.-Mosolyodom el. Élvezem a tanulást, szeretem a munkám, még ha néha éjszakába nyúlóan is dolgoznom kell. Nincs okom panaszkodni és talán, ha sikerülnek a vizsgák tényleg több időm lesz, de az nem most lesz. Azért örülök annak, hogy ha nem is az összeset, de a legtöbbet sikerült felismernem. Mikor elmondja a maradék három nevét is magamban elismétlem őket még jó néhányszor. Majd nem árt pár nappal később is visszatérni ezekhez, hogy akkor vajon felismerném e őket, de most ne is foglalkozzunk tovább ezzel. Inkább tekintetemmel követni kezdem Abiet, aki egy régi könyvet vesz a kezébe. Izgalmasan hangzik a mai program. Eddig még sosem kellett főzeteket készítenem és ez pont elég ok arra, hogy elkezdjek kicsit izgulni miatta. Bár nem hiszem, hogy olyan nagy bonyodalmakat okozna, hiszen a főzés is remekül megy, de én már csak ilyen vagyok. Kezembe veszem a könyvet, de amíg beszél hozzám és mutogat csak ó rá figyelek. Néha bólintok egyet jelezve, hogy értettem és felfogtam a dolgokat, majd már indulok is összeszedni a hozzávalókat. Ahogy azt mondta előbb a növények. Kiteszem őket az asztalra, majd az aprításhoz szükséges eszközöket is beszerzem és már neki is látok a munkához. -Rendben! De remélem nem fog gondot okozni.-Szélesedik ki mosolyom. Persze ha valamiben nem leszek biztos inkább rákérdezek majd és első körben vagy százszor el fogom olvasni a lépéseket, hogy semmit se csináljak rosszul. -Nem is kérdeztem meg, hogy veled mi a helyzet. Hogy van Koda?-Gondolom nem gond, ha közben azért beszélgetünk egy kicsit.
-Ami azt illeti, Indiában nekem is. Amikor még tanonc, meg frissdiplomás voltam… Hidd el, Alice, ettől már csak kevesebb lesz a szabadidő. -jegyeztem meg. No igen, a régi szép idők, amikor még töredéke ennyi felelősség sem pihent a vállamon, mint itt, hogy én felelek a gyógyítókért… -Ügyes vagy, menni fog. -mosolyodok el a szavaira, még ha elsőre nem is sikerült feltétlenül, de eddig is sikerült mindent megtanulnia, amit mutattam neki, tudom, hogy ez sem fog kifogni rajta. Meg egyébként is, kicsit olyan, mint ha a gyógyítást és a főzést ötvöznénk, ha külön-külön szereti az ember és ért hozzá, akkor együtt is menni fog. Nekilátok, hogy magam is összeszedjem a szükséges növényeket, majd miután nagyjából összeaprítottam őket, egy mozsárban neki is látok, hogy teljesen homogén állagúvá porítsam. -Köszönöm, megvagyok. Ismét egy évvel öregebb lettem…-jegyzem meg nevetve, utalva a tegnap születésnapomra -Egyébként nem sok minden, furcsa belegondolni, hogy már lassan másfél éve itt vagyok Fairbanksben. Ami pedig Kodát illeti… csak a szokásos. Azt hiszem, neheztel, amiért mostanában kevesebb időm jut rá, legalábbis ennek tudom be, hogy szétrágta az egyik fotel lábát… Nálad mi a helyzet a mini-állatkerttel? -kérdeztem vissza érdeklődve. Mérleg elő, s miközben lemértem a gyógynövény-port és Alice-t hallgattam, egy-egy pillantást vetettem felé is, hogy hogy halad a munkával. Utána jöhettek a folyékony hozzávalóim, egy kis számolás, hogy miből mennyire lesz szükségem a főzethez, aztán a méricskélés…
Alice Danielle Lavant
II. Gyógyító
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 37
◯ HSZ : 613
◯ IC REAG : 616
◯ Feltűnést kelthet : Hiányzik bal lába térd alatt (protézist hord)
Én teljes mértékben hiszek neki, csak nem örülök a gondolatnak, de nem panaszkodom, hiszen én választottam ezt az életet. Már az elején tisztában voltam vele, hogy ez sok munkával fog járni főleg, hogy közben még el is hívtak engem és őrzőként is meg kell állnom a helyem. Miközben a szárított növényeket aprítom figyelek Abie válaszára is. A mosoly ismételten előbújik. Ismerős a szituáció a kutyával kapcsolatban. Én is sokat szenvedtem azzal, hogy Csoki ne akarjon mindent összerágni, vagy Leila a körmeivel mindent szétszedjen. Az állatok megnevelése sem könnyű, de nem lehetetlen feladat. Csak türelmesnek kell lenni és sokat kell foglalkozni velük. Nem lehet azt csinálni, hogy csak havonta egyszer áldoz rá pár órát az ember. Azzal sok mindent nem lehet elérni. -Igen nagyon gyorsan telik az idő. Én már két éve, hogy itt vagyok és vagy másfél éve annak, hogy Will elhívott. Mikor ide jöttem nem hittem volna, hogy ennyi minden változni fog ilyen rövid idő alatt, de semmit sem bánok. Örülök, hogy akkor nem szaladtam el ijedtségemben.-Igen egy kissé megijedtem, mikor Will elkezdett mesélni erről a világról. Nem mondom azt, hogy a mai napon már csöppet sem félek a dologtól, de már sokkal több mindent tudok és már nem olyan idegen és elképzelhetetlen. -Hát Csoki sem örül annak, hogy nincs annyit mozgatva, mint régebben, de mondjuk azért Leilával jól elszórakozik. Sokszor szoktak egymással játszani...Mit szólnál ahhoz, ha néha összezárnánk a két kutyát. Én örömmel bevállalom Kodát mondjuk egy hétre. Hátha kifárasztják majd egymást, vagy ha mész sétálni mehetnénk együtt. A kutyáknak is jót tenne a másik társasága.-Persze nem erőltetem a dolgot, így ha nem tartja jó ötletnek elfogadom és nem is boncolgatom tovább a dolgot. Szerencsére az aprítás elég gyorsan megy, így hamarosan be is fejezem a dolgot. Ez után ismét a szekrényekhez lépek, hogy az üstöt, a zsírt és a további kellékeket is előhalásszam.
Ilyen ez a szakma, mondanám Alice-nek ha tudnám, milyen gondolatok járnak a fejében, így viszont csak tovább foglalatoskodok a saját főzetemmel, közben pedig hallgatom a lány szavait. -Hihetetlen, hogy milyen gyorsan telik az idő. Furcsa belegondolni, hogy lassan már én is másfél éve itt élek… no meg az is, hogy milyen jól haladsz a tanulmányaiddal. Ügyes! -mosolyogtam rá - Annak idején én sokkal lassabban csináltam végig a tanonc-időszakot, igaz, engem nem sokkal az egyetem elkezdése után hívtak el. Tudod, milyen az orvosi, szóval képzelheted… -feleltem nevetve. Tény, hogy nem sokat unatkoztam akkoriban, és igencsak át tudom érezni Alice időhiánnyal kapcsolatos gondjait. -Nézd a jó oldalát, legalább nem unatkozol. Ha meg elszaladtál volna az ijedtségtől… nos, nem hiszem, hogy Willnek nagy gondot okozott volna, hogy utolérjen, aztán egy emléktörlés után ugyanúgy élnéd tovább az életed, mint most… talán némileg több szabadidővel. Én örülök, hogy végül elég bátor voltál ahhoz, hogy belevágj ebbe az egészbe. Ahogy a háziállatokra terelődik a szó, önkéntelenül is arra gondolok, hogy nálunk mostanában többnyire szegény Killian kénytelen elviselni Koda hiperaktívkodását, akárhányszor látogatóba jön, a kutya szinte folyton a közelében settenkedik valamelyik játékával. -A közös kutyasétáltatás jó ötlet. Csak úgy nem szeretném egy hétre idegen helyen hagyni, a múltkor is úgy megviselte szegényt… De ha úgy adódik, hogy megint városon kívül leszek több napig, akkor élek a lehetőséggel, ha nem gond. -feleltem, majd ismét egy ellenőrző-pillantás Alice munkájára… látom, azért ő is halad szépen. -Most jön a dolog „unalmasabb része”, a zsírt fel kell olvasztani, beleszórni a növényeket és folyamatosan kavargatni, amíg ki nem oldódnak a hatóanyagok belőle… Ez még nem is olyan sok, csak pár perc, csak utána egy napig állnia kell, mielőtt leszűri az ember. Mi azonban még előtte egy kicsit „feldúsítjuk” némi mágiával. Utána meg hasonló krémből kéne még néhány adagot készíteni. -magyaráztam, ahogy megláttam, hogy Alice is nekilátott a pakolásnak. Kicsit félbe is hagytam a saját munkámat, hogy odalépve mellé figyeljem, hogy boldogul egyedül – arról nem is beszélve, hogy pár perc múlva úgy is rajtam a sor, hogy részletesebben magyarázzak.
Alice Danielle Lavant
II. Gyógyító
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 37
◯ HSZ : 613
◯ IC REAG : 616
◯ Feltűnést kelthet : Hiányzik bal lába térd alatt (protézist hord)
Jól esnek Abie dicsérő szavai. Én nem tudom, hogy mennyi idő alatt is szokás ezeket a tanoncéveket végigcsinálni, így nem is tudom ez alapján megítélni, hogy jól haladok e. De most, hogy Abie elmondta büszke vagyok magamra nem is kicsit. Akkor ezek szerint nem vagyok olyan rossz diák, vagy ő a nagyon jó mentor. Mondjuk a tanulás sosem okozott nálam gondot. Képes vagyok addig ülni a könyv felett, míg meg nem tanulom. Ilyenkor van, hogy még enni is elfelejtek. -Köszönöm szépen, de ez a te érdemed is. Sok múlik a tanáron is! Ha nem érteném az anyagot nehezebb lenne megtanulnom. De te nagyon is érhetően magyarázod el a dolgokat.-Ne csak engem dicsérjünk itten, hiszen Abienek is sok munkája van benne. -Ezt örömmel hallom. És remélem a jövőben sem fogtok csalódni bennem. Én megteszek mindem tőlem telhetőt ígérem!-Szeretnék minél hamarabb hasznos tagja lenni az itteni protektorátusnak, de nagyon is jól tudom, hogy ahhoz még elég sokat kell tanulnom. -Miért lenne gond? Örömmel látom őt. Hely van bőven.-Tényleg őszintén ajánlom fel neki a segítségemet. Hiszen tudom, hogy néha milyen nagy gondokkal járhat az, hogy kire bízzuk a kis kedvencünket. Nah meg biztosan a kutyáknak is jót tenne a másik társasága. Figyelmesen hallgatom végig Abiet, majd bólintok is a mondata végén jelezve, hogy értettem a dolgot. Szépen a tűzre is teszem az üstöt, majd beleteszem a megfelelő mennyiségű zsírt. -Amúgy honnan lehet tudni, hogy kioldódtak az anyagok?-Neki ez biztosan egyértelmű, de én még nem igen készítettem ilyet, így fogalmam sincs, hogy mi alapján dönti el ezt az ember. Miután a zsír elolvadt bele is szórom az aprított fűszereket. A keverést közben nem hagyom abba. Milyen jó, hogy az embernek két keze van. -És miért kell állni hagyni? Akkor jobban úgymond összeérlelődik?-Na jó ez lehet, hogy most egy buta kérdés volt, de inkább kérdezzek, mint hogy csendben figyeljek és ne értsem a dolgokat, mert a vizsgán ez úgy is kiderül.
-Köszönöm. Örülök, ha így látod. -köszönöm meg a visszajelzését, mert valahol ez is egyfajta útmutatás, hogy jól csinálom-e azt, amit, vagy esetleg más módszerekhez kell folyamodnom ahhoz, hogy a tanítás sikeres legyen. Néha nekünk is jól jön egy kis iránymutatás… -Remélem is, hogy nem kell majd csalódnom. -pillantok fel a növényaprítás közepette, de aztán már vissza is vándorol a tekintetem a szárított növényekre, mielőtt még az ujjamat is sikerül elvágni vele. A Koda-Csoki bandázásra csak elmosolyodok, akkor ha szükség lesz a blöki-felügyeletre, elhelyezésre, gondolni fogok rá. -Amelyik növény sok festékanyagot tartalmaz, annál a színelváltozásból lehet következtetni rá, de ez sem mindig pontos. Egyébként szemmel annyira nem látható, többnyire feljegyzésekből tudjuk, hogy melyiket mennyi ideig célszerű, elődeink kikísérletezték. Van, amelyiknek elegendő csupán néhány perc, van, amelyiket több mint egy óráig kell főzni… Változó. -vonok vállat, ilyenkor kell felcsapni a könyvet a megfelelő oldalon és utánanézni, hogy nekünk épp mennyi ideig szükséges főzni a növényeket. -Állni pedig… nem annyira azért, hogy össze érlődjenek, vagyis… inkább úgy mondom, hogy idő kell ahhoz, hogy kioldódjanak a hatóanyagok. Van olyan, mit ha túl sokáig főzöl, a meleg elpusztítja a hatóanyagait, vagy elpárolognak az illóolajok belőle, és csökken a hatóereje. Így a meleg hatására beindulnak a különböző biológiai, kémiai folyamatok, utána pedig csak időt kell hagyni neki, hogy befejeződjenek. A zsír pedig azért jó választás krémekhez, mert természetes, jó „hordozó” a növényi hatóanyagoknak”, és a bőrre felkenve könnyen és jól felszívódik. Például a disznózsír… nem a leggusztusosabb, de rendkívül hatásos, régebben a népi gyógyászatban rengeteget használták. Megvártam, hogy a lány beleszórja az összes növényaprítékot a zsírba, felforrjon, majd néhány perc fortyogás után intettem is neki, hogy elég lesz, lekapcsolhatja a lángot a főzet alatt. -Egy kicsit hagyjuk hűlni, mert így, hogy most csinálod először, kissé balesetveszélyes a forró zsír… de hogy addig se unatkozz…!-mentem oda az egyik szekrényhez, hogy egy nagyobb tálat veszek elő belőle, amit aztán vízzel megtöltve raktam le a pultra, Alice számára. -Hogy egy kicsit feljavítsuk a főzetek, krémek hatóerejét, tartósságát, mágiát használunk. Gyűjtsd a kezedbe, majd áramoltasd át a főzetbe – jelen esetben a vízbe – úgy, hogy közben nem érsz hozzá. Így, látod? -tartottam a víz felé a kezem, mire néhány pillanattal később finoman megremegett a vízfelszín és lassú örvénylésbe kezdett. Egy darabig hagytam, amíg Alice megnézte, utána pedig hátrébb lépve átadtam neki a helyet. -Ha ezen megy, akkor utána megpróbálhatod a főzeten is, de előbb inkább ezen gyakorolj. Kell egy kis idő, amíg ráérez az ember. Sajnos nem tudom jobban elmagyarázni, igazából neked kell ráérezni. Ne erőlködj, csak nyugodtan! -paskoltam meg finoman a vállát, azzal visszatértem a saját munkámhoz.
Alice Danielle Lavant
II. Gyógyító
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 37
◯ HSZ : 613
◯ IC REAG : 616
◯ Feltűnést kelthet : Hiányzik bal lába térd alatt (protézist hord)
Érdeklődve hallgatom Abie válaszait a kérdéseimre. Néha meg is állok a munkába, hogy egy-két dolgot felírjak magamnak a kis füzetembe. Mivel otthon a farmon nem igazán szoktunk állatokat levágni, így nem is használjuk fel a húsukat. Inkább csak azokat a dolgokat hasznosítjuk, amit leölésük nélkül is lehet. Értem ez alatt a tojást, a tejet, a gyapjút. Így nem nagyon szoktunk használni zsírt sem, főleg nem állati eredetűt. Így ez az információ nagyon is új a számomra. Sosem hittem volna, hogy például az állati zsírnak ilyen jó hatása is lehet. -Hm értem. Akkor ezek szerint ezek a receptek nagyon is megbízhatóak. Meg gondolom azért, ha az ember sokszor csinálja már akkor egy idő után már ránézésre is meg tudja mondani, hogy jó lesz e már…-De nekem egyelőre majd a leírtakra kell hagyatkoznom. Talán majd 10 év múlva nem kellenek a receptek és mindent fogok tudni magamtól. Sőt lehet, hogy akkor már én fogok tanítani valakit…No de az még messze van, így most inkább a jelen feladatra koncentrálok. Abie utasítására eloltom az üst alatt a lángot, majd bólintok egyet neki. Akkor most jön a hasznosan eltöltött várakozás. Eddig nem volt olyan bonyolult a dolog, hiszen csak aprítani kellett, meg kevergetni. Ennyit még egy kisgyerek is nagyon jól meg tudna csinálni. A lényegi része csak most kezdődik igazán. Kíváncsian pillantok a vizes tálra, majd mentoromra. Ilyet még sosem próbáltam, így nagyon is izgat, hogy vajon hányadik próbálkozásra fog sikerülni mind az, ami neki elsőre megy? Figyelem a kezét és a vizet és látom, hogy történik valami. Talán ez kicsit hasonlít arra, mint amikor Velkannal megpróbáltuk összevonni a mágiánkat. Bár ott ő osztotta meg velem az övét és nem fordítva. De utólag az is kiderült, hogy nagy ostobaság volt a részünkről. No de legjobban a hibáinkból lehet tanulni nem? -Rendben megpróbálom!-Dobok felé még egy mosolyt, majd egyik kezem a tál fölé helyezem, szemeimet behunyom és koncentrálok. Próbálom elképzelni ahogy a bennem kúszó mágiát egy helyre pontosítok, hogy végül a vízbe juttassam át. Nos ez nem olyan egyszerű feladat, így nem meglepő, ha azt mondom, hogy elsőre bizony nem sikerül nekem. Talán egy fél óra is eltelhet mire valamennyire sikerül úgy megmozgatnom a víz felszínét ahogy Abie tette, de azt sem veszem észre, mert továbbra is lehunyt szemmel próbálkozom. Hülyén nézhetek így ki, de nekem az elején ez nagyon is sokat segít abban, hogy jobban oda tudjak koncentrálni.
-Igen, valami olyasmi… a korábbi generációk újra és újra elkészítették, tökéletesítették, finomítottak rajta, az elkészítés módján, a hozzávalókon, feljegyezték az esetleges mellékhatásokat… Majd ha már jobban megy a „főzés”, akár te is kezdhetsz egy kis füzetet magadnak, amiben feljegyezheted a saját kis tapasztalataidat. Hidd el, később jól fog még jönni. Nekem is van saját kis „receptkönyvem”, amiben a mágikus főzetekkel kapcsolatos észrevételeimet írom. -osztottam meg Alice-szel egy olyan jellegű információt, amit talán sokan nem tudnak rólam… Én legalábbis nem szoktam reklámozni a dolgot, de már évek, évtizedek óta bővítgetem én is a kis könyvemet. Ázsia, Európa, Amerika… hol, milyen receptek alapján készítenek el egy-egy főzetet, és azt más környezetben mivel lehet helyettesíteni? Emlékszem, milyen nehéz dolgom volt, amikor Delhiből Londonba költöztem, és nem győztem újra tanulni, hogy mit mivel lehet helyettesíteni… hisz az általam megismert hozzávalók, növények közül csak töredéke volt fellelhető a szigetországban. Szerencsére ahhoz képest itt folytatni a munkát nem volt olyan nagy „érvágás”, igaz, itt is hónapokon át csak a növényhatározókat meg a helyi orvosi könyveket bújtam, hogy minél előbb megtanuljam ezeket az alapokat. -Egyébként ne aggódj, nem annyira nagy ördöngösség a dolog. Némi gyakorlás után már az egyszerűbb, alap receptek fejből is minden gond nélkül menni fognak, később meg akár szabadon kísérletezhetsz is… Sőt, biztos, hogy fogsz ilyen feladatot kapni is! -jegyzem meg, mintegy bepillantást engedve a jövőjébe. Már látom is előre, milyen jó lehetséges jövőbeli vizsgafeladat lehet még ebből, készíts el egy ilyen, vagy olyan panaszra ható mágikus főzetet… Ahogy Alice a tál felé közelít, én hátrébb is lépek, hogy minden gond nélkül hozzáférhessen, s egy pár percig ott állok mellette, figyelve az első szárpróbálgatásokat, próbálkozásokat. Ahogy számítottam, nem történik semmi különös, így aztán vissza is térek a saját munkámhoz, legalább addig sem feszélyezem azzal kis tanítványomat, hogy ott szobrozok mellette, és… nézem. Már javában a kis fiolákba töltögetem a kész főzetet, amikor érzékelem Alice felől, hogy valami megváltozott… A mágia apró rezdülései, nem annyira figyelemfelkeltőek, de ahogy felé fordulva várok, látom, lassan kezd ráérezni a dolog mikéntjére – legalábbis a víz finom rezdülése erről árulkodik. Különösebben sosem zavart, hogy épp hogyan próbálkozik valaki, tudom magam is, hogy a csukott szem mennyit segít a koncentrálásban – fiatalabbként én is így igyekeztem a kezdetekben… Sőt, új varázslatnál sokszor még ma is segít az összpontosításban. Mindenesetre, hagyom még a lányt egy darabig, ha idáig eljutott, az első nagy lépést már megtette. A többire biztos nem kell ennyit várni, én pedig tovább töltöm az üvegcséket, csendben, hogy csak néha-néha lehet egy apró zajt hallani, ahogy a merőkanál az edény falának koccan.
Alice Danielle Lavant
II. Gyógyító
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 37
◯ HSZ : 613
◯ IC REAG : 616
◯ Feltűnést kelthet : Hiányzik bal lába térd alatt (protézist hord)
-Ahogy mindig ezt a tanácsod is megfogadom. Majd beszerzek valami szép kis füzetet, amibe jegyzetelhetek. -Bár így is van már rengeteg füzetem, amiben jegyzetelgetek nagy lelkesen minden alkalommal, hiszen itt nincsenek tankönyvek, amiket megvásárolhatsz, de nem is holmi szimpla iskoláról van szó. -Hogy magamtól kitalálni egyet?-Kérdezek vissza kissé rémülten. Oké tudom még csak most kezdtünk bele, de azért ilyenre eddig még nem is gondoltam. Bízom Abieben. Tudom, hogy minden megtanít nekem, amit csak kell, így ha megtanulom őket igazából nem is kellene izgulnom a vizsgákon. De hiába próbálom magam ezzel győzködni eddig egyszer sem sikerült megnyugtatnom magam. Talán idővel ebben is javulni fogok.
A következő feladat már nem olyan könnyű, mint a hozzávalók összekeverése. Bár igaz a varázslatok egyre jobban mennek, könnyebben ráérzek a dolgokra, de minél nehezebb annál nehezebben is megy a megtanulása. De gondolom mindenki így volt ezzel. Hosszú percek telnek el mire valami történik. Csak egy picit rezdül meg a víz felszíne. Ez még nagyon nem elég ahhoz, hogy sikerüljön is a dolog, így tovább próbálkozom. A szemeimet egy idő után már kinyitom, hogy azért láthassam is milyen hatással vagyok a vízre. Próbálok nem odafigyelni a külső zajokra, hanem csak a mágiára és a vízre. Időt nem tudnék mondani. Lehet, hogy egy óra is eltelt, mire végre sikerült azt elérnem, amit Abie az előbb. Egy széles mosoly kúszik az arcomra a sikeremnek köszönhetően. Na jó talán van, akinek gyorsabban ment volna, de én ennek is nagyon tudok örülni. -Azt hiszem sikerült!-Szólok oda Abienek, ha éppen mással lenne elfoglalva. Remélem a krémnél is sikerülni fog, még ha nem is elsőre, de a mai óra keretén belül.
Csak támogatóan bólintok Alice szavaira – tegyen úgy – az pedig valahol elégedettséggel tölt el, hogy nem csak ezt, de a legtöbb tanácsomat megfogadja. Kívánhat-e mentor jobb tanítványt magának? -Bizony! -bólintok nevetve a riadt kérdésére -De ne aggódj, nem olyan nagy ördöngösség… Vegyük például a te esetedet. Itt töltöd a tanonc-éveidet Fairbanksben, megismered, megtanulod a helyi növényeket… de mihez kezdesz, ha egy teljesen más környezetbe kerülsz, ahol teljesen más növények és hozzávalók állnak majd rendelkezésedre? Bár már sokkal egyszerűbb külföldről beszerezni dolgokat, mégis, egyszerűbb megtanulni az adott hely alapanyagait, utána pedig a hatóanyagot, gyógyhatást figyelembe véve el lehet készíteni hasonló főzeteket, mint amiket eredetileg tanultál. Én Indiában tanultam, az ottani növényekből alig akad olyan, ami itt beszerezhető… Biztos emlékszel, amikor ide költöztem, eleinte szinte folyton könyveket bújtam, hogy mégis, miből élünk… -próbáltam bátorítani, hisz a mi szakmánk már csak ilyen – folyton tanulni, tanulni és tanulni, lépést tartani az orvostudománnyal és a mindennapi felfedezésekkel, úgy, hogy közben a régi idők tudását sem hagyjuk feledésbe merülni. Nem egyszerű, de pont ez a szép benne. Miközben Alice gyakorol, én a magam főzetével vagyok elfoglalva, egészen addig, amíg meg nem hallom a lány hangját. Ahogy felkapom a fejem és a víz felé pillantok, elégedett bólintással jelzem, hogy valóban sikerült ráéreznie a dolog miértjére. Így pedig nincs is más hátra, mint hogy „élesben” is megpróbálkozzon vele. -Nos, akkor az első lépés már sikerül. Jöhet a második… Amikor nem vízzel, hanem magával a főzettel csinálod meg ugyanezt. -magyarázok, miközben leteszem elé az edényt. -Így, ha mágiával „kezeljük”, akkor megnő a felhasználási ideje, és kicsit javít is a hatásán, úgy összességében. Az, ha kimondottan egy tulajdonságra akarunk ráerősíteni, egy kicsit bonyolultabb, szóval azt majd máskor – a kezdetekre ez is elég lesz, azt hiszem. Utána meg már nincs más dolog, mint leszűrni és üvegcsékbe tölteni.
Alice Danielle Lavant
II. Gyógyító
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 37
◯ HSZ : 613
◯ IC REAG : 616
◯ Feltűnést kelthet : Hiányzik bal lába térd alatt (protézist hord)
-Köszönöm, hogy ezt azért elárultad nekem Abie. Legalább majd rendesen fel tudok készülni a vizsgára. Azt hiszem majd én is előveszem azokat a bizonyos könyveket és megpróbálom megtanulni a legtöbb növényt. Természetesen elsősorban az Alaszkában találhatóakat, de igazad van, hogy nem árt ismerni a többi országban, kontinensen találhatóakat sem.-Kicsit sikerült megnyugtatnia ez tény, de már most látom, hogy az eddigieknél jóval többet kell majd tanulnom a vizsgára…Ami igazából nem is baj, hiszen én vállaltam el és semmi pénzért nem adnám fel. A vízzel nagy küzdelem árán igaz, de végre sikerül a varázslat. Ahogy az Abienél is történt itt is megmozdul a víz felszíne. örömmel tölt el ez engem, de a mosolyom azonnal eltűnik, ahogy Abie közli a következő lépést. Nah az biztosan nem fog ilyen könnyen menni…De pozitívan állok a dologhoz! Ha nem is most azonnal estére biztosan megleszek vele! -Egy kérdés mielőtt nekiesek. El lehet rontani a főzetet mágiával? Mármint ha nem sikerül elsőre, másodjára, sokadjára, vagy máshogy sikerül...Mármint el tudom úgy rontani a próbálkozásaimmal, hogy az egészet újra kezdjem? Vagy ez annyira alap dolog, hogy igazából nem?-Mert ez sem mindegy, hogy ha hússzor próbálkozom és utána kiderül, hogy igazából már teljesen elrontottam és semmire sem használható majd fel. Ha megkapom a választ akkor szépen az üstömhöz sétálok és ahogy az előbb is tettem kezem kinyújtom és próbálom kiüríteni a fejem, hogy csakis a mágiára koncentráljak. Most is első próbálkozásnál behunyom a szemem és mindent kizárva csakis a feladatra összpontosítok.
-Ugyan, igazán nincs mit! -nevetek a köszönetére, én aztán ellátom bőven praktikus tanácsokkal a jövőre, csak aztán győzze őket valóra váltani meg betartani! Hisz mondani könnyű… De ha Alaszkától messzebb kerül egyszer, akkor úgy is tapasztalni fogja ő is, akarva, akaratlanul. -Azért nem kell fejből ismerni az egész bolygó növényvilágát, csak na… Ha már fogod tudni, hogy mi lesz a következő lakhelyed és kicsit utánanézel az ottani flórának, már az is nagy segítség tud lenni. -feleltem, hisz elhatározni, hogy minden növényt megtanul… szép cél, bár felesleges lenne, hisz amit nem használ, idővel úgy is elfelejtődne. Akkor meg már inkább olyanokat tanuljon, aminek hasznát veszi a mindennapokban, nem igaz? -Hmm… Használhatatlanná tenni nem igazán. -felelem a lány következő kérdésére - Mármint nem kell attól félni, hogy megváltoztatná a hatását, vagy ilyesmi. Inkább olyasmi problémák szoktak lenni, mint hogy túl sok „kifröcskölődik” közben, vagy ha valaki az Elemi kapocs varázslatból a vizet választotta, akkor túlforralhatja vagy megfagyaszthatja, így csökkentve a hatását, igaz, ez utóbbi elég ritka. Arról nem is beszélve, hogy veled még nem is tartunk annál a varázslatnál, így az a gond nem áll fenn. -magyarázok, majd némi szünetet tartva eszembe jut még valami, így folytatom -Ha sokadik próbálkozásra sem sikerülne, akkor mást nem így, ahogy van, el tudjuk tenni. A gyógyhatása akkor is megmarad, hisz a hétköznapokban, a közönséges emberek is használják, a mágia csupán némi „bónuszt” ad neki. Tovább eltartható, erősebb és hosszabb a hatása… De nem kell aggódni, ha a vízzel működött, akkor ezzel is fog. -bíztatom a lányt, majd visszatérek én is a saját feladatomhoz, had próbálkozzon Alice egyedül anélkül, hogy feszélyezné a jelenlétem.
Alice Danielle Lavant
II. Gyógyító
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 37
◯ HSZ : 613
◯ IC REAG : 616
◯ Feltűnést kelthet : Hiányzik bal lába térd alatt (protézist hord)
Azért azt nem terveztem, hogy megpróbálom megtanulni az összes létező növényt, mert arra senki sem képes. De azt, hogy Alaszkában mik a fő növények, amiknek gyógyhatása is van nem árt tudni. Bár még messze van a vizsga, de én már most izgulok miatta. Tudod most jön az a szöveg, hogy nem kellene, mert menni fog. Az eddigiek is jól mentek...Na jó a legutolsó igen fura volt, de végül jól zárult...Bár a tetoválás fájdalmakkal járt főleg, hogy most megkaptam a fát is. Nehezen is tudtam megszokni, hogy az egész hátamat befedi egy "kép". De azt hiszem ezt mára már teljesen megszoktam. Teljes figyelemmel hallgatom Abie válaszát. Azért megnyugszom attól, hogy nem igazán tudom tönkretenni a krémet a próbálkozásaimmal. Természetesen nagyon örülnék annak, ha sikerülne. Azt nem várom, hogy elsőre menni fog, de nem is akarok úgy elmenni innen, hogy ne fejezzem be a dolgot. Nem is kérdezek többet Abietől inkább nekifogok a munkának. Elsőre nem sikerül elérnem a várt hatást, de nem adom fel és tovább próbálkozom, hiszen egyszer már sikerült a vízzel. Csak nem vagyok olyan béna, hogy a krémnél elbukom.
Vagy egy fél órába telik mire sikerül átitatnom mágiával a gyógykrémet. Rég nem fáradtam így el fizikailag. A sok próbálkozás, a koncentrálás megterhelő lehet egy ember számára. De ezzel nem is foglalkozom, hiszen nagy öröm a számomra, hogy még ha nehezen is, de sikerrel jártam. -Mibe tudom átrakni?-Mert ha minden igaz már csak ez a kis apróság marad. Ha elmondja, hogy mit hol találok el is megyek érte én magam és elkezdem megtölteni a kis "edényeket". De hogy addig se álljon be a csend egy újabb kérdéssel zaklatom őt. -Na és hogy vagytok Killiannel?-Meglepődtem mikor Abie szólt, hogy ők együtt vannak. Még nem láttam együtt őket, de külön-külön valamennyire megismerhettek őket és ez alapján úgy vélem összeillenek és nagyon is boldognak tűnik nekem Abie.
Azért jó látni, hogy annak ellenére, hogy milyen bátortalanul és bizonytalanul kezd hozzá minden fiatal az első mágikus főzethez, egész hamar ráéreznek, hogy hogyan is kell csinálni… no meg hogy nem olyan hú-de-nagy ördöngösség az egész. Mondjuk arra kíváncsi vagyok, hogy maguktól hányan próbálkoztak az orvosi rendelőben, miután megmutattam nekik, hogy hogyan kell. Mire Alice ismét megszólal, én már végeztem a dolgaimmal, el is pakoltam, takarítottam magam után, rendet hagyva magam után, az italok pedig gondosan újságpapírba csomagolva várakoznak egy papírdobozban az asztalon. -Már kész is vagy? Akkor rögtön adom a tégelyeket. -feleltem, majd az egyik szekrényt kinyitva keresgélni is kezdtem, mígnem egy újabb papírdoboz landolt a lány előtt, benne a kis műanyag dobozkákkal. -Kanalat, spatulát pedig ott találsz… -mutattam az Alice mellett lévő fiókra- Korábban már megírtam a címkéket hozzá, fel is ragasztgattam, úgyhogy azzal most nem kell pepecselni. -Hogy… mi? -kapom fel a fejem a lány kérdésére, hisz sikerül kizökkentenie a pakolásból… mondjuk nem is csoda, az sem régóta publikus, hogy együtt vagyunk… Mikorra fogom annyira megszokni, hogy teljesen természetes lesz az is, hogy mindenki tudja a környezetemben? -Megvagyunk… Jól vagyunk, köszönöm. Igaz, akadnak néha kisebb-nagyobb nézeteltérések, de melyik kapcsolatban nem? Pláne, ha az egyik fél vérfarkas, a másik meg nem… Csak azt sajnálom, hogy a sok túlóra miatt többnyire csak hétvégén van időnk találkozni. -szedtem lassan össze magam a kezdeti hevegésem-habogásom után, majd, hogy ne csak én beszéljek, gyorsan témát is váltok: -Ami kész, azt nyugodtan pakold vissza a dobozba, majd beviszem az egyetemre, ha legközelebb megyek. És utána kész is vagyunk… Addig viszont mesélj, mi újság veled és Velkannal? -passzoltam vissza a képzeletbeli labdát, majd a pultnak támaszkodva vártam a lány feleletét.
// Részemről ez most a záró, ha nem gond Elég régóta tart más, sok minden is történt azóta… Köszönöm a játékot! //
Alice Danielle Lavant
II. Gyógyító
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 37
◯ HSZ : 613
◯ IC REAG : 616
◯ Feltűnést kelthet : Hiányzik bal lába térd alatt (protézist hord)
-Igen kész! Remélem mindent jól csináltam és jó lett a krém.-Elvileg mindent a megadott szempontok alapján csináltam és ha minden igaz még a varázslat is sikerült. -Oh köszönöm. De azért majd egyszer mondd el azt, hogy miket szoktál a címkékre tenni meg ilyen apróságok.-Persze ezek kevésbé fontosabbak, bár igaz nem lenne túl szerencsés ha egy gyulladás csökkentő helyett valami teljesen mást kapna a beteg a rossz címke miatt. Miközben Abie válaszol a kérdésemre el is kezdem megtöltögetni a kis dobozkákat. Elmosolyodom a szavaira. -Mondjuk nem túl jó hír, hogy ilyen ritkán találkoztok...De Abie nyugodtan szólj ha van, amiben tudok segíteni. Fontos, hogy az ember elég időt töltsön el a párjával...-Bár igaz nekem is sok a munkám, de ahogy mindig is most is nagy örömmel segítek, amiben csak tudok. Közben természetesen folyamatosan pakolászom a krémeket és amelyik doboz megtelik azt be is teszem a helyére. Azért én is kissé meglepődöm a kérdésén, de válaszolok rá, még ha nem is szívesen beszélek most erről. -Nos igazából nem is tudom, hogy mi van velünk. Tudod mi is alig tudunk találkozni...És a legutóbb nagyon durván összevesztünk, így végül arra jutottunk, hogy kicsit szünetelünk...Ezért is ment el most Velkan...Vagyis azt hiszem, hogy ez az oka...De bevallom nem hittem volna, hogy ennyire fog hiányozni. Bár levelezgetünk, de azért az nem ugyanaz.-Sajnos nem olyan vidám, ami kis történetünk, de nem lehet tudni, hogy mit hoz a jövő.
Kezdőlap
//
]
//
