A bárpult környékén elszórva nagyjából húsz sörpad és asztal található, melyeket a nagy meccsek alkalmával sorba rendeznek, hogy a falakon levő hatalmas plazmatévéket nézve a jelenlévők közösen élvezhessék a játékot. Az igazán nagy rangadók alkalmával a plafonra szerelt projectort is bekapcsolják, hogy a kandalló mellé leengedett vetítővászon fokozza a hangulatot.
Persze, hogy érte mentem. Szeretem volna előtte vele beszélni, illetve tanácsolni pár dolgot mielőtt belép a királyhoz. Hogy aggódom e? Természetesen, de bízom benne, hogy jól fog alakulni a találkozó. Nem hiszem, hogy Castor elakarna veszteni és azt sem gondolom, hogy azért kaptam/ kaptuk a születésnapomra ezt a találkozót, mert egy hullával akar meglepni. Szóval elvileg nincs semmi gond. Ezt mondogatom már reggel óta, még is úgy érzem, hogy akár sors döntő is lehet találkozó. Mindegy, mert megérkezünk s elmondom neki lent amit még akarok. Közbe vág, de miért is számítottam másra? Egy puszit kapok és adok az arcára, de mielőtt teljesen elmenne azért megölel. Végül pedig külön válunk.
A gyors tárcsázóba lépek s Brad-ot hívóm fel, mert jövő héten úgy is egy párt fogunk alkotni. Most már késő van és kitudja hol kötünk ki. Megkérem, hogy jöjjön el velem valahova, mert megörülök a közelben. Nem szerencsés ha egy helyen vagyunk, mert félő berontok hozzájuk. Jobb lesz ha másik területen leszek, de közel a falkához. Ezért az úti cél Nanooks' Hideout Sport Pub. Pia van, sport van. Mi kell kelhet még? Természetesen taxival fogunk menni, mert én nem vezetek haza és gondolom a cimbi sem akar. 7 órára kérem a fuvart és erről őt is tájékoztatom. Én már kint vagyok és váróm a kocsit. Amint megjön a jó madár, köszönök is neki. - Pontos vagy, az apaság már csak ilyenné tesz? Kezdek így, bár amióta ismerem mindig is az volt. Én sem szeretek késni. Rajtam a ruhák színe fekete, de nem azért, mert gyászolni készülök. Pusztán csak sötét a hangulatom. Nem mintha máskor színes lennék, de mindegy. A kocsi megérkezik s bevágódom hátra. Nem szeretek elöl utazni, mert nem vagyok kíváncsi a taxis bűzére vagy éppen nem akarok egy kis nyál mintát miközben megkérdezi hova megyünk. Brad meg oda ül, ahova akar, de ha előre száll, akkor érdekes dolgot vélhet felfedezni. Mondjuk azt, hogy a taxis alsógatyában csücsül. Szerencsére nekem ez a kép kimarad, mert nem látok át az ülésen. Az mondjuk fura, hogy babahintő por szagot áraszt és a zene amit hallgat, igen csak, hm, nyálasan romantikus. Brrr, nincs ízlése a tagnak. Ha pedig mellém ült akkor megbököm s intek a fejemmel, hogy nézze már meg a tagot, mert én csak a bogarakat látom a fején. Tetves, mily szerencse, hogy kopasz vagyok. A bundám, meg éppen nincs elöl. Elmondom hova is megyünk s én egy szót nem szólók az utón. Még akkor sem mondok neki semmit mikor fizetek vagyis de még is. - „Tartsd mg az aprót, te mocskos állat!” Nincs benne semmi csak idéztem egy filmből ami eszembe jutott. Hogy miért pont ez, azt ne kérdezze senki. Kiszállok és Brad-re pillantok. Nem kellenek szavak, hogy tudjam mit gondol. Azt amit én. Tele van a világ hülye fazonokkal, még akkor is, ha ez a jelző inkább negatív. Hagyjuk, inkább menjünk be. Kiválasztok egy asztalt ami távol esik a pulttól, de nem azért, mert kilométer hiányom van, csak mert nem vagyok kíváncsi másra. Viszont előbb a rendelés. - Mit iszol öreg barátom? Szeretnék egy üveg Jäger-t, de hideg poharakat kérek majd hozzá. Először a hímre nézek, majd a pultos kis csajra. Ez a pia csak hidegen jó és mivel nem finomkodunk, kólát nem kérek most hozzá. Azt akarom, hogy hasson. Hát utccú neki. Ha meg van amit kér a társam akkor nincs más dolgunk mint leülni. Pad, nem túl kényelmes, de ne válogasson a farkas. Ma egy pad, holnap egy fotel vagy valami olyasmi. - Amanda hogy van? Kérdezem vigyorogva és azt hiszem, teljesen jó választás volt, mert tessék alig 10 perce vagyunk együtt, már is sikerült neki elterelni a gondolatimat, sőt mit több mosolyt is csal orcámra. Lehet csak az a bajom, hogy keveset bandázom vele és Dante-val. Neki is szólhattam volna, bár nincs kizárva, hogy ezt később megtegyük, de most pszit, mert kíváncsi vagyok a nő ügyeire vagyis a guminő ügyeire, így helyes a megfogalmazás.
A telefonom kitartóan csengett, így ahogy visszaértem a szobába, eldobtam a törölközőm ami a fejemen volt és felvettem a kontaktust a hívóval, majd ahogy letettem, rekord idő alatt szárítottam hajat, törölköztem meg, és öltöztem fel. Farmert, szürke pólót és bőrdzsekit húztam, a sig sauerem amit Noritól kaptam és egy koponya díszíti, egy tokba tettem, és felfűztem az övemre, majd már mentem is kifelé. Az egész műveletre cirka tíz percem volt csak összesen, így kapkodtam magam Norinak a liftből telefonáltam, hogy maradjon a Hotelben, ne menjen sehova és, hogy későn jövök, elviszem, BB-t valahova mielőtt szétveti a drága kopaszunkat az ideg. Odalent öles léptekkel indulok meg, hogy minél előbb kiérjek a hotel elé, és pontban a taxival együtt érkezem meg. - Nem igazán, valaki alkoholizálást emlegetett és azt, hogy ő állja a cehhet. – Nézek a haveromra, majd a taxira. Hátra vágódom be vele együtt csak a másik oldalon. - Mi ez a szín kavalkád, csillagom? – Kérdezek rá BB-nél, miközben behúzom a lábaim hátra és magamra csukom az ajtót is, majd elhelyezkedek az ülésen, és kicsit lentebb tekerem az ablakot. BB jelzésére megnézem a taxisunkat és a szemöldökeim felszaladnak a homlokom közepére, na ez is egy igen érdekes tag, és elgondolkozom azon, hogy ezeket sosem ellenőrzik? ~Nem akarod tudni!~ - Közlöm vele mentálisa, hiszen az én pajzsom nincs fent teljesen, így tudunk kommunikálni, az úton tovább nem beszélgetünk, helyette totálisan lecsavarom az ablakot és a hideg levegőt lélegzem be mint a babahintőpor szagát és azt a másik odőrt amiről nem akarom tudni, hogy mi a fene. ~Visszafelé megugrasztjuk valamelyik végrehajtót, én ezt még egyszer be nem vállalom!~ Nyögöm fel mentális síkon, és mikor megáll, a kocsi kipattanok, és BB szövegére a szám sarka vibrálni kezd az elfojtott röhögéstől. BB-vel összenézünk, és szavak nélkül is értjük mire gondol a másik, hogy a világ tele van idiótákkal, és barmokkal egyaránt, és a szó legrosszabb értelmében, utána végre bemegyünk, és díjazom a hátsó boxot maximálisan. - Legyen két üveggel, és kísérőnek egy kis barna sör legyen, nehogy szomjan haljunk. – Aztán letelepszem a padra a sötétebbik sarokba, és mikor érkezik a rendelés, akkor szólok a pultos lánynak, ide elég lesz csak a hangulat világítás nem kell ekkora fényár, így le is kapcsolja a felettünk lévő lámpát, csak néhány halogén izzó ad, egy kis fényt, hogy a poharainkat megtaláljuk, nem kell ennél több és így nyugodtan veszem le a dzsekim, és hagyom a hátam mögött, ilyen gyér fényben a matt fekete fegyver nem fog így feltűnni. - Köszöni jól, a minap lementem vele a medencéhez… pöpec matrac! – Jelentem be ahogy bontom az üveget s töltök mind a kettőnknek inni. Aztán koccintok a cimborámmal és lecsapom a poharat, hogy után tölthessek. - Mesélj, mitől vagy ilyen búvalbaszott?! – kérdezek rá konkrétan, közben folyik az üvegből kifelé az ital, és lököm vissza a poharat elé, hogy lemenjen a második köszöntő kör is, mielőtt elmondja mi a nagy helyzet jelen pillanatban.
- Milyen megnyugtató, hogy 300 felett ennyire olcsón fogom adni magam. Jegyzem meg, s némi keserüsség cseng ki a hangomból, de az nem a személye ellen szól. Pusztán a kedv tehet róla. Persze ezt még meg is kell élni. A taxiba éppen beszállunk mikor az öltözékemet kerül szóba. - Gondoltam beleolvadok az éjszakába. Olaj a helyén. Nem fejtem ki jobban, hiszen úgy is tudja mire gondolok. A fejem csillogni fog a fényben, így ha esetleg az utcán kötünk ki, akkor is látni fog. Nem mintha erre szükség lenne egyébként, hiszen úgy tudom nincs még zöld hályog a szemén a kora miatt. Brad-re sandítok, hogy milyen arcot vág és a szemöldöke árulkodó. A férfi tuti nem százas. Természetesen megkapom az üzenetet s válaszul csak az ajkamat húzom el egy kicsit. Inkább az ablak felé fordulok, mert valóban nem akarom tudni, amit lát. ~ Pont valami hasonló járt a fejembe.~ Most kifejezetten örülök, hogy nincs messze a hely ahova megyünk, mert émelyítő a pasi szaga, de komolyan. Van egy tippem mire használja a babhintőport... hagyjuk, mert még a végén kidobom a vacsorát. Fizetek és inkább menjünk be. A pultnál rendelünk s akkor két üveg lesz. A csajnak pedig csak arra kell figyelni, hogy a poharak hidegek legyenek illetve, hogy sörünk is mindig legyen. A padra leülök s mind a telefonomat kiteszem, hogy ha csörögne, meghalljam biztosan. Az ujjaimat egymásba fonom lazán és a tömör felületen pihentetem a kezeimet. Előttem van a kép, ahogy a hóna alá vágja és elviszi úszni, majd matracként hasznosítja újra. Görbül a szám rendesen. kapok egy teli poharat amit férfiasan le is csavarok, - persze csak miután csattantak a levegőben, - majd a poharat vissza küldöm a feladónak. Mielőtt válaszolnék sóhajtok egyet. Jöhet a következő adag. Ez már sokkal jobban esik, mert bármilyen tankok agyunk, azért vajuk be, hogy égeti a torkot. Az enyémet mindenképpen. - Elinore... éppen most találkozik az Castorral. Tudod, mondtam valamelyik nap, hogy ezt kaptam ajándékba. Ma lett esedékes, ezért szar a kedvem. Nem félek, hogy baja lesz, csak nah. Szeretném ha jó benyomás tenne az Alfára, gondolom az okokat nem kell elmondanom. Inkább eljöttem, mert nem biztos, hogy képes lettem volna nem bemenni. Azt hiszem mostanra sikerült 100 százalékosan megértenem Jesse-t. - Mondom el s a poharam ismét előtte pihen, mert üres. A sörömbe pedig beleiszok, nehogy meg melegedjen. - Ez az ok, felemészt belülről a helyzet, a tettek, az aggódás és adjuk hozzá azt is, hogy apa leszek. Tudod, hogy nem volt apám, nem volt aki tanítson, bár soha nem gondoltam, hogy ezt egyszer bánni fogom. - Vonom meg a vállamat, mert valóban így van ez. Hiába nem mondom ki, de félek az apaságtól, attól, hogy nem leszek jó tanító. Ámbár nagyon lelkizni nem akarok, mert nem szeretek. Inkább igyunk. Ha a poharam tele akkor ismét ledöntöm magamba a nedűt. Igen, rövid időn belül, akkor gyors zsibbadást. Amint egyébként jó úton haladok/haladunk. Még pár kör és a kedvindexem igen csak magasban lesz. - Te hogy birkóztál meg ezzel? Lehet csak nekem idegen és tőlem áll távol, de kitől tudnék tanácsot kérni ha nem tőle? Gyakorlott apa és képes ezt összeegyeztetni a munkájával.
- Nyugodj meg, a reumáról és a köszvényről még nem is tudsz! – BB és Dante a két legjobb haverom és egyedül az ő jelenlétükben engedem el magamat ennyire, illetve ha Castorral isszuk le magunkat, akkor előfordulnak még ilyen szövegeléseim, és a boogiezás is, de erre boruljon szépen homály, úgy ahogyan van. Elvégre elmúltam már kölyök, régóta az vagyok, ami és aki, és ennél ezerszer is komolyabb fickó vagyok és nem a két szép szemeim miatt lettem vezető testőr, de jelenleg ez a gyászos hangulat nem ezt követeli meg, szóval én is elővehetem egy igen csak rejtett arcomat. - Legalább lesz, ami csillog ha éppen nem látlak, mert kaméleont játszol az árnyákban. – Nézek rá a haveromra, és ahogy elnézem igen csak necces a helyzet, pontosabban inkább komor, gyászos és necces, de nem érünk mi rá erre, ideje lelépni és inni valamit, és összekaparni mielőtt szétesik nekem egy a magyar kurafi. ~Kitűnő, Northfolk csinos verdával rendelkezik, és amúgy is meg kellene majd mozgatni, Rose mellett strázsál, hogy a kis vörös épp el lett gyepálva.~ A férfi szaga több mint gyomorforgató és kicsit sem akarok belegondolni, szóval inkább az ablakon dugom ki az orrom és a csípős levegőt szagolgatom, mintsem azt a szagot, amit a sofőr áraszt magából. Öröm kipattanni a kocsiból a cél állomásunkon és elindulni befelé BB-vel, hogy leadjuk a rendelésünket és letelepedjünk egy sarok asztalnál, ahol csak ketten vagyunk. Amint jön a pia töltök mind a kettőnknek, hogy utána végre megeredjen Balázs nyelve és megtudjam mi is a nagy probléma. - Elinore…. Graham? – Kérdezek rá, miközben hallgatom BB-t nem biztos, hogy a kettő ugyan az, de ez a név nem túl gyakori nekem a környéken, és egy ilyen nevű nő már bejelentkezett hozzám időpontra, pont a napokban fogok elmenni hozzá, mivel igen csak rámenősen verte a hisztit, hogy neki én, kellek csak is én, és nem az egyik nyikhaj emberem. van a nőben spiritusz ezek alapján. Aztán eszembe jut amit BB nem régen a kabalapárról mondott nekem, hogy mi is a gond, én még mindig nem értem meg őket, bár nem ismerek minden egyes okot, így nem kommentálom a dolgot, a hím nem beszél fűnek fának arról, hogy miért tette amit tett és BB sem adta ki őket maximálisan, így vannak homályos foltok velük kapcsolatban, de nem erőltettem a dolgot. - Na, egy kezdjük ott, hogy ha ez a nő az akire én gondolok, akkor van benne spiritusz, Castor pedig nem hiszem, hogy megölné, ha a nőd nem feszíti túl a húrt. – Ami valljuk be ha megtörténik, akkor baj lesz, Castor nem egy szép tét lélek, és nem is kell annak lennie. – Bemenni meg tényleg jobban teszed ha nem mész be, szóval, inkább igyunk még egy kört és bízom abban, hogy a nőd nem fogja kinyíratni magát, és szerintem ezzel Castor is így lesz, már mint, hogy nem arra megy, hogy a nődet darabokban adja vissza neked ajándékban. – újra töltöm a poharainkat és amint koccintottunk le is gurítom a magam adagját, hogy újra megtöltsem a poharakat. - Amúgy meg, neked nem volt, és akkor mi van?! Van egy szerető nőd, van egy falka a hátad mögött, szerintem legalább öten ütünk agyon, ha valamit elbaltázol, és nem vállalod a felelősséget, amúgy meg ezt leszámítva is meg fogod állni a helyedet. Én meg sehogy, ez van az én felelősségem a kis taknyos, beharaptam, de nem egy totyogóst, hanem egy kamaszt, könnyebb velük boldogulni. Amúgy nem komplikálom túl a dolgot, megtanítom neki, amit kell, vagy ha nekem nincs időm, akkor kerítek valakit akinek lepasszolhatom. Az én helyzetem így merőben más, mint a tied cimbora. – Azzal újra töltök, már nem számolom hányadikat, hogy megint ledöntsük a következő adagot.
Nem mondok neki semmit, csak áldom a farkasok istent, hogy az vagyok ami. örülök, hogy nem kell szembe néznem ilyen kórságokkal, amint a cimbi éppen felsorol. Csak a számat húzom el, ami nem túl szokványos tőlem. Ez van ilyen a kedvem, de éppen azon vagyok, hogy jobb legyen.
Egyik pohár követi a másikat és azt hiszem ez így van rendbe, mert ma ennek a napja van. Eli-ről is ejtek pár dolgok, ha már így rákérdezett. Sokat változtam az utóbbi időben, de van ami még mindig ugyan olyan mint korábban: továbbra sem szeretek magamról beszélni. Persze az teljesen más mikor egy jó baráttal ül szembe a fakas. Ezért is beszélek neki a kedvesemről. - Igen. Graham. Tudom, hogy szerzett hozzád időpontot. Szúrom közbe ha már így rákérdezett, de tovább folytatom a mesélést. Figyelek a szavaira miközben legurítom a következő kört. Már érzem emberi testembe, hogy kezd hatni a pia és egyre jobban zsibbadok. Ezt akartam, hát lassan megkapom az eredményt. Csak találjak haza. - Ettől félek. Erősítek rá, mert Eli pont az a fajta, aki képes túlfeszíteni azt a bizonyos húrt. Ennek ellenére azért reménykedem, hogy nem veszi le a fejét vagy nem kapom meg darabokban. Egy kicsit nagy érvágás lenne és félő, hogy nem tudtám vissza fogni magamat. Ezért is vagyok itt a haverral. A telefont azért 5 percenként megnézem. Idegesítő. A poharat inkább a számhoz emelem s ezzel gyógyítóm a bajomat. Helyi érzéstelenítés. Kifejezetten szűkségem van a bátorító szavaira, de persze ezt mondanám ki soha. Félek az apaságtól, de csak azért, mert ellőttem nem volt követendő példa. - Köszönöm. Remélem kupán csapsz ha valamit nem jól csinálok. Szinte biztos vagyok, hogy megteszi. Én is megtenném neki, de erre nincs szükség, hiszen minta apa. Bólintok párat a szavaira s megjegyzem amit mond. Nem kell parázni, csak megtanítani a gyereknek amit tudok. Ez nem lesz nehéz azt hiszem és Eli is ott van. talán nagyobb bennem a félelem mint kellene, de nem minden nap leszek apa. Ismét jön egy újabb kör, de amíg tölt én egy 3D-s ultrahang képet halászok ki a tálcámból és elé tolom. Még senkinek nem mutattam meg, de miért ne legyek büszke? - Sajnos még nem tudjuk, hogy milyen lesz a neme. Mozogni is csak akkor, ha beszélek. Lusta akár csak az apja. Vigyorodom el ösztönösen s ha megnézte a képet akkor vissza teszem a helyére. Oda ahol eddig is volt. Sokat nézem meg az utóbbi. Már nagyon váróm, mert kíváncsi vagyok rá és annak ellenére, hogy csak a szívét hallom, szeretek a kölyköt. Ennyi elég is volt ebből a részből. Inkább térjünk valami másra. - Szóval barátom a kölyköddel mi helyzet? Érdeklődöm felőle, mert amikor párban voltunk ki idegelt ezzel a temetés dologgal. Nem igazán értem miért kell ekkora hót keríteni egy kóbornak, de nem szólók bele. Semmi közöm hozzá. A sört veszem a kezembe s ismét beleiszok, hogy a kesernyést ízt, leöblítsem valamivel.
Jelenleg nem volt jobb dolgom, míg valahogy elütni az időt, míg Rosie elregéli a találkozásunkat a párjának. Viszont számomra az is egyértelmű volt, hogy addig bizony nem fogok elmenni a szállodába, az olyan, mintha előre innék a medve bőrére, vagy valami ilyesmi. Emlékeim szerint volt valami fogadó a városba jövet, lehetséges, hogy visszamegyek oda, de addig elütöm az időt valamivel, hátha akad valami jobb megoldás. Kötve hiszem mondjuk, hogy ilyenkor már tudnék lakást bérelni, de hátha akad valaki, aki elszórakoztat reggelig, amikor is majd elkezdhetek keresni valami kecót. Nem kifejezetten rajongtam az ilyen bizonytalan helyzetekért, de most nem volt mit tennem, csak várhattam. Úgyhogy, jobbnak ítéltem betérni valami kricsmibe, mint éjjel ráfagyni a motoromra, az valahogy nem ígérkezett pozitív értelemben lebilincselő programnak. Ez a Nanooks’ Hideout egészen ideálisnak tűnt, lévén amúgy is jobban kijövök a pasikkal, mint a nőkkel. Ráadásként még a sportot sem untat olyannyira, mint nőtársaim többségét, a jégkorongot példának okáért kifejezetten kedvelem. Leállítottam hát a motorom, a bukósisakom meg már befele menet vettem le a fejemről. Az tuti, hogy bőrkabátban és bőrnadrágban nem lógtam ki nagyon az itteni népség közül, így nem zavartattam magam. Talán így az sem annyira meglepő, hogy nőből vagyok, és bemerészkedek egy sport pubba. A pult felé indultam rögvest, energiáim nyugodtan tapogatóztak körbe, hogy tudjam, van-e hozzám hasonló idebenn. Mindig jó volt tudni, kikkel kell vigyázni, s bár a kis vörös kedvesen fogadott, de a franc tudja, a többi falkabeli farkas miként reagálna rám, a magányos vadászokról nem is beszélve. Én szerettem volna még megőrizni bundám épségét, úgyhogy inkább maradtam az óvatosságnál. S lám, bingó, voltak is ketten. Nekem egyelőre ennyi elég volt, nem próbáltam többet megtudni róluk, vagy rájönni, a pajzsuk fenn van-e, vagy sem, egyszerűen jobbnak láttam az elkerülés taktikáját választani. Nem mintha nem dumáltam volna szívesen, esetleg problémáim lettek volna az ismerkedéssel, de amíg semmit nem tudok a városról, jobb nem beletenyerelni valamibe. Közelebbről talán érezném, hogy akad-e rajtuk hasonló szag, mint Rosien, de egyelőre fontosabbnak vélem, hogy kapjak valami torokégető szeszt, minthogy közelebb menjek. - Üdv! Két tequila goldot meg egy kólát kérnék. Villantom mosolyomat a pultos csajra, mert naná, hogy ilyen helyre egy nőszemély kell, egészen sajnálatos, vele nincs ínyemre cicázni, úgyhogy egyelőre marad a nyugodt ücsörgés. A sisakom lepakolom az egyik bárszékre magam mellett, s közben azt is belövöm, hol ül a két farkas. Feltűnésmentesen pillantok körbe, egyúttal rajtuk is végigfuttatva a pillantásom, de a gyér világítás miatt úgy érzem, jelenleg inkább a kanos dumát részesítik előnyben, mint bármilyen kóbor nőszemélyt. Sebaj, itt van nekem a pia meg a narancsok, egyelőre tökéletesen megteszik társaságnak, úgyhogy már szórom is a kacsómra a fahéjat, hogy megihassam az első körömet.
Ülök BB-vel szemben és döntjük be a lélekerősítőnek szánt szarvasagancsos nedűt, közben beszél, én meg kérdezem, és előkerül a nője neve is. Amire elsőnek scak nézek egyet, mivel ilyen nevű illatő bejelentkezett hozzám, és szóvá is tenném, mikor is ő említi meg elsőnek, hogy igen ez így van. - Rámenős egy nőszemély, a titkárnőm, aki amúgy egy angyali lélek, és nem szeret konfrontálódni, majdnem szipogva jött be, hogy van egy ügyfél, akinek nem felel meg az az időpont amit adni tud neki. Ezek után lehet benne spiritusz… - Jegyzem, meg miközben újra töltök mind a kettőnknek és várom, hogy megcáfoljon vagy megerősítsen engem abban, hogy a nőjében tényleg annyi tűz ég mint amire tippelek vagy aznap csak rossz napja volt, ne adj istenem még ciklusa is?! Na, akkor tudnak még robbanni a nők…Még jó, hogy férfinek születtem! - Még egy kör helyi érzéstelenítés, és tedd el azt a vackot, úgy is hallani fogod, ha csörög, akkor meg ne túráztasd magadat! Inkább igyál! – Nézek rá és már töltöm is a következő adagot, hogy igyon ő is én is, és zsibbadjunk mind a ketten, nekem is van gondom -bajom, a kölyköm okoz elég fejtörést nekem. - Nem mellesleg úgy fest, a kölyköm agyon kell vernem. – Sóhajtok fel, tekintve, hogy Nori azt hiszem sántikál valami olyanban amit megtiltottam neki, de még nincs rá bizonyítékom, csak egy fél füllel hallott fél mondatom, de ha valóban megteszi, akkor kénytelen leszek felszögezni a végén a falra ezüsttel. - Nézd, nálam szarabbul nem csinálhatod, ráadásul neked ott lesz a nőd is, én meg tök egyedül bajlódom egy kamasszal. – Nézek rá a haveromra és biccentek, hogy ja, ha rosszabb lesz mint én akkor elverem mint szódás a lovát. - Amúgy meg szinte biztos, hogy ha a falka közelében lesztek, akkor lesz pár önként jelentkező akik elpesztrálják, ott van Belles vagy Rosie… mind a két nőstény oda van a gyerekekért és egyiknek sem lehet, a kabalapárról úgy hallom, hogy a Végrehajtónk ódzkodik a dologtól… ha igazak a pletykák… - Aztán elveszem az ultrahang képet és megcsodálom a pacákat és krumplikat rajta, aztán hümmögve vissza adom, mivel engem az ilyen nem hat meg, gyereket se akartam, még is beharaptam a kölyköm, de ezt ne feszegessük. - Formás ki krumpli! – Jegyzem meg a képre. Aztán elnevetem magamat, hogy BB kölyke olyan lusta már most, mint maga BB. Aztán ennek örömére töltök még magunknak inni, és felemelem a mancsom a levegőbe, hogy kifogyóban az üveg kérünk még egy adagot. - Nem sok, úgy sejtem épp az egyik tiltásom megszegésén fáradozik, és ha megteszi, akkor már készítek is pár ezüst karót és miután szétvertem, a falra szögezem fel. – Halálosan komolyan mondom, hogy megteszem a kölyökkel, ha tényleg szervezkedik és elmegy az engedélyem nélkül, de addig nem állok elé, majd csak utána, hogy érezze mekkora hibát vétett. Aztán újra csápolok a pult felé, végül nagy sóhajtással felkelek. - Megyek hozok utánpótlást, addig ne szaladj el sehova sem, és ne is dőlj a kardodba, sietek! – Kezdem érezni én is a szarvas nedű hatását, de délceg járással indulok meg a pult irányába, és egy bukósisak mellett hajolok rá a pultra, és fordítom a fejem a barnahajú nőre. Valahonnan mintha ismerős lenne. Azt érzem, hogy ő is farkas, így az érdeklődésem most felé fordul és tanulmányozom, nem érzem hegyinek, tehát nem ellenség, azok amúgy se nagyon tolnák be ide a képüket. - Estét! – Nézek most már a nő szemeibe bele, és közben a farkasom is előóvakodik, hogy szemügyre vegye a nőstényt, velem ellentétben a bestiám viszonylag még józan, én már megközelítem a becsípett állapotot. Majd a pultos lányhoz fordulok. - Még egy teljes üveg Jagert. – Amint megkapom, a nyakánál megragadom a nyirkos üveget, és a nőstényre villantom a tekintetemet. - Üdvözlöm a városba, kisasszony. – Szólalok meg. Azzal most felkelek, és az üveggel együtt hátra masírozok, most épp BB lelke van ápolva, és én se vagyok kellőleg józan épp VT-nek lenni. Amint visszaérek, lezuttyanok és töltök még magunknak. - Van itt egy nőstény, formás, szép arcú… valahonnan mintha ismerős is lenne… de nem tudok rájönni honnan, de hazavinném…- Közlöm, majd koccintok BB-vel.
Az első feles poharam a pulton csattan, arcom pár pillanat erejéig fintorba rándul, de aztán már élvezem, ahogy az alkohol végigmarja a torkomat. Fogalmam sincs még, hol fogom tölteni az éjszakát, lehet visszamegyek majd abba a motelba, amit az út szélén véltem felfedezni idefele jövet, mert a szállodát azt egyelőre nem kockáztatnám meg. Felvont szemöldökkel fordulok oldalra, amikor a perifériámba mászik az egyik hím, pillanatok alatt beazonosítom, hogy bizony, ő is abba a falkába tartozik, mint Rosie és Jesse. Remek, mondhatni egyel kevesebb gond, nem volna kedvem összebratyizni senkivel, akit később utálnom kellene, csak mert másik falkában van. Nem mintha felérném épp ésszel ezt a két falka egy városban témakört… - Neked is! Tudja a frász, kivel van dolgom, de nem fogom egyetlen farkassal sem magázódni, ennyire azért voltam eléggé közvetlen. S mivel ezzel engedélyt adtam neki, hogy ő is tegezzen, részemről túltárgyaltuk a témát. Remélem nem valami begyöpösödött őskövület a fazon. Azt azért így is látom, hogy a hím felér egy kisebb hegyomlással, akkorára nőtt. Az tuti, hogy nem szívesen akasztanám össze vele a bajszom, mert hát, mégiscsak elég nagy hátránnyal indulnék a méreteimből kifolyólag. Ez a saccra harminc centi rohadt sok. - Nem vicceltek. Jegyzem meg a rendelése után, ami akár pofátlanságnak is beillene, de én a bájos mosolyommal pofátlan? Ugyan már… Aztán még előzékenyen üdvözöl is, behalás, milyen kis illedelmes, ki nem nézném egy ekkorára nőtt pasasból. - Köszönöm szépen! Bólintok, és azért utána fordulok, mert hát, vannak dolgok, amiket egy pasin szeretek megszemlélni, mert hát, kisasszony már rég nem vagyok, sem pedig szent, és igazából, amúgy sem érdekelne senki véleménye. Nézni pedig szerintem szabad. Mindenesetre miután felmértem a felmérnivalót, visszafordultam, hogy tovább barátkozzak a tequilával, mert úgy fest, ma estére bennsőségesebb viszonyba kell kerülnünk.
Amikor megtudtam, hogy Jake visszajött a városba, mindenféle túlzás nélkül állíthatom, hogy megörültem neki. Az utóbbi időben többször is szükség lett volna rá, de telefonon azért mégsem olyan kommunikálni vele, mint élőben. Ezen felül pedig én kaptam azt a feladatot Willtől, hogy felvilágosítsam a fejleményekről, amelyekről sikerült lemaradnia. Én ezt mindenféle zúgolódás nélkül bevállaltam, és annak is örültem, hogy látszólag a kedves Protektorunk már túltette magát azon a virághalmon, amit a születésnapja alkalmából kapott tőlem az irodájába. Igen, talán egy kicsit túlzásba estem, de arra a helyre tényleg ráfért egy kis zöld és valami élő is. Ugyan megfordulta a fejemben, amikor felhívtam a rendőrfőnök-helyettest a találkozás ügyében, hogy meghívjam magamhoz, de nem tudtam, hogy ez a fajta közvetlenség mennyire zavarná. Néha hajlamos voltam elfelejteni, hogy attól még, hogy én közvetlen és laza vagyok, mások nem feltétlenül tolerálják az ilyesmit. Rá pedig mégsem ronthattam az otthonában, igaz? Úgyhogy végül úgy döntöttem, hogy a sport pubba fogunk menni, mégpedig annak reményében, hogy nem lesznek ott farkasok. Szándékosan nem az O’Connorst vagy az Uppert választottam, bár előbbit sokkal jobban kedveltem, ez azért hozzátartozott az igazsághoz. Szóval kivételesen időben sikerült elindulnom, és lévén, hogy szabadnapos voltam ma, így nem ajánlottam fel a kollégának, hogy menjünk együtt az őrsről. Nekem az most amúgy is egy kis kerülő lett volna, úgyhogy negyedórával a megbeszélt időpont előtt kiálltam a házam elől és nekivágtam annak a néhány utcának, ami elválasztott az úti célomtól. Nem volt olyan vészes, de a nemrégiben leesett hó miatt azért bölcsebb volt nem száguldozni, szóval visszafogtam magam. Amúgy is vigyáznom kellett még a kocsira, ha meg akartam tanítani Adamet, hogyan kell vezetni. Azért furcsán jött volna ki, ha pont én töröm össze, mikor én vagyok a tanár néni, nem? Bő tíz perccel később leparkoltam az épület előtt, aztán átnyúltam az anyósülésre és felmarkoltam a táskámat, a sapkát pedig jobban a fejembe húztam. Arra a néhány méterre már nem cipzáraztam össze a kabátomat, csak úgy szétnyitva lengedezett, amikor beléptem a helyre. Egy gyors pillantással már fel is mértem a bent lévőket és a biztonság kedvéért egy kis leplezést alkalmaztam. Végül egy félreeső asztalt választottam a fal mellett, egy afféle kis bokszot. Nem volt túl sok belőle, inkább csak sörpadokat pakoltak be, úgyhogy szerencsésnek tartottam magam, amiért ez pont szabadon várt ránk. Tuti a sors kivételesen kegyes volt hozzánk! Jake-et még nem láttam, de ezzel nem is volt semmi baj, mivel kivételesen egy egészen kicsit hamarabb érkeztem, holott általában késni szoktam. Még a munkába is sokszor később érkezem meg, mint kellene, de a reggel sohasem volt a kedvenc napszakom. Szóval elhelyezkedtem, levettem a kabátomat, az pedig a derekam körül font körbe, nem vesződtem azzal, hogy bárhová is kiterítsem. Jó volt ez így, a sapka meg maradt a fejemen, mert egyelőre még nem sült bele teljesen a fejem. Mivel nem tudtam, hogy a férfi mit fog kérni, ezért elhárítottam egyelőre a pincér közeledését, és megkértem, hogy jöjjön vissza egy kicsit később. A fennmaradó néhány percben, amelyet egyet kellett eltöltenem, az itallapot kezdtem el bújni, és kerestem némi gyorskaját is, hátha szerencsém lesz, és árulnak itt mondjuk hamburgert is. Úgyis nagyon éhes voltam már, hiszen ma még semmit nem ettem.
Ez a nap is gyorsan eltelt… A melóból hazaérve azonban még nem éreztem magam kellően fáradtnak ahhoz, hogy visszavonulót fújjak, edzésből meg azt hiszem, mára bőven elég volt, amíg a jégen hajtottam a kölyköket, így aztán úgy döntök, inkább az egyetem alagsorában indulok felfedező útra. Ilyen kora esti időpontban amúgy sem hiszem, hogy nagyon összefutnék Naomival, pláne, ha már annyit sikerült idő közben kiderítenem, hogy nem itt lakik, saját lakása van… Nos, ha én meg ideiglenesen ide cuccoltam be, akkor nem árt ha tudom, mit merre találhatok. Felkaptam hát egy almát, majd azt nyammogva indultam meg a szobámból kilépve, találomra nyitva be egy-egy közös helységbe, hogy körbenézzek, vagy tudjam, egyáltalán mit hol találok, ha szükség van rá. Hát… nem mondom, igazán „kellemes” meglepetésként ért, hogy akár hullaházként is használható hűtőkamrával is fel vagyunk szerelve, annyira azonban nem hajtott a kíváncsiság, hogy meglessem, van-e épp lakó valamelyik fiókban. Amúgy sem rajongok túlzottan az ilyen steril, fertőtlenítőszagú helyekért, pláne a balesetem óta, így aztán inkább sietve tovább haladtam. A meditációs- és a kiképzőterem viszont kimondottan tetszett! Majd valamelyik délután hosszabban meglátogatom őket, hacsak nem lesz valaki gyorsabb. Épp a folyosón kóvályogtam, visszafelé haladva, hogy a másik irányban lévő helységeket is felfedezzem, amikor két kolléga jött szemben – mint kiderült, épp készültek kimozdulni valahová, hogy legurítsanak 1-2 pohárral a nap végén, én meg, ha már invitáltak, melléjük csapódtam. Úgy sem árt mielőbb megismerni a többieket, és mi jobb módja lenne, mint egy ital mellett? A hely tekintetében rájuk bíztam magam, tekintve, hogy még egy hete sincs, hogy a városban vagyok – a sors iróniája, hogy ahol végül kikötöttünk, azt a helyet kivételesen pont ismertem, lévén, a műjégpálya közelében volt – cserébe viszont miután megérkeztünk az úticélhoz, felajánlottam, hogy az első kört én állom. - …és egyébként, ti mióta vagytok itt? Valami jó tanács így útravalónak az újoncnak, mivel készüljek a későbbiekben? -kocogtattam a söröskorsómon az ujjaimat, miután az egyik félreesőbb sarokban lévő asztalnál táboroztunk le – kellően távol a kivetítőtől és az épp folyó meccs szurkolói táborától, hogy legalább egymás hangját hallhassuk.
A hozzászólást Jackson Carter összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Jún. 01, 2015 6:18 pm-kor.
Épp Emmettet boldogítottam a nap végén, kettőnk helyett is eleget beszélve, úgy hiszem, mikor belefutottunk az egyetem alagsorának folyosóján az "új fiú"-ba, akiről mindössze annyi infóm volt így elsőre, hogy Jacksonnak hívják és ő maga is informátor. Megértem mondjuk, hogy bennünket kevéssé könnyed ad ki a vezetőség, a fene se tudja, hogy épp milyen feladatot szánnak számunkra. Lehet, pont olyat, amihez jobb, ha minél kevesebbet tud rólunk a környezetünk. A saját és persze a sikeresség érdekében. Udvariassági körök helyett meghívtuk hát sörözni, mégis kényelmesebb úgy mindenki számára a beszélgetés. Főleg, hogy eleve oda tartottunk a harcossal.
Hogy végül miért a Nanooksban kötünk ki, arra nekem személy szerint nincs jó magyarázatom, hacsak nem a kocsmahangulat kerülésével igyekezzük kifejezni nonverbális módon, tudat alatt is: valóban egy-két korsóról lesz szó ma és nem többről. - Milyen a város különben... így első blikkre? - Firtatom Jacksontól, mikor a sokat emlegetett söröket (vagy ki mit rendelt) kihozzák. A honnanjöttél-kivagy-vanemárszállásod kérdéskörökön már túlestünk idefelé, nem is nyúzom velük különösképpen, biztosan mindenki ezeket kérdezgeti tőle. Kérdésére ugyanakkor kissé hátra dőlök székemben, Emmett felé pillantva cinkosan, hogy mégis mennyire riasszuk el a harmadik félt. Nem mintha célom lenne a dolog, már pusztán a jelentőségteljes pillantás is csak húzás részemről. - Durván két éve vagyok itt, de egész gyorsan beleszoktam, ami azt illeti. - Hümmentek, ebbe így még nem is gondoltam igazán bele, mennyire furcsa. Másoknak évek múltán is seggfagyasztó az alaszkai tél. Apropó, tél! - Ha jót akarsz, még a hideg idő beállta előtt beszerzel egy rakás meleg cuccot. Életet menthet, ha a semmiből egyszer csak tökig érő hó zúg le egyetlen éjszaka alatt, tapasztalat! - Szélesedik ki képemen a vigyor, ahogy számhoz emelve a korsót a sörömbe kortyolok.
Csak bólogattam, hümmentettem olykor és próbáltam úgy tenni, mint akit tényleg érdekel az, amit Kyle beszél nekem. Merthogy jelen pillanatban nem túlzottan érdekelt, az is biztos. Sajnálom, haver, lesz ez még így se, mindenesetre az igyekezetét azt díjaztam, más már régen feladta volna ennyi idő után, úgyhogy ha másért nem is, hát ezért végül rábólintottam arra a korsó sörre. Ritkán iszom, de most rám fog férni, annyi szarságot tudhatunk magunk mögött, hogy lehet még valami erősebb is becsúszik. Évente egyszer én is kirúghatok a hámból kicsit, vagy nem? Majd meglátjuk, miként alakul az este. Az új fiú meginvitálása ellen semmi kifogásom nem volt, megfogadtam, hogy igyekezek majd barátkozni és ismerkedni, akármennyire is nehézkes a folyamat, ez az este tökéletes lehetőségnek bizonyult. Úgyhogy uccu neki, kérem azt a sört! Én mentem a többiek után, a hely kocsmáit amúgy sem ismertem még, lévén én magam sem vagyok túl régóta a városban, ráadásul ezek a helyek azok közé tartoznak, amit valóban nem sűrűn látogatok, így a többiekre bíztam magam, vagy éppenséggel Kyle-ra, hiszen ő itt a legrégebbi motoros közöttünk. Részemről jöhet a sör, egyelőre egy korsó. - És az nem jó válasz, hogy hideg - szúrtam közbe egyből Kyle kérdése után, mert ennél valami fantáziadúsabb választ szeretnék hallani. A jelentőségteljes pillantást egy mosolyféle követi az én részemről, felőlem aztán befosathatjuk a kölyköt, habár nem vagyok egy túl vicces figura, semmi rossznak nem leszek elrontója. - Én mindössze három hónapja rontom itt a levegőt, de valóban egészen hamar bele lehet szokni. Acélozd meg az idegeidet, fejleszd a türelmed és valóban szerezz be egy rakás bundabugyit - vigyorodtam el, majd belekortyoltam a sörömbe, elmondhatatlanul jól esett. - Amúgy meg Kyle.. miféle tapasztalat? Meglepett a tökig érő hó? - használom az ő szava járását, mert az igazat megvallva valóban igencsak kellemetlen lehet a dolog, ha a semmiből éri az embert. Engem hála égnek Lili figyelmeztetett, bár túl sok meleg holmival eleinte én magam sem rendelkeztem. - Ha engem kérdezel, tuti nem fogom soha megszokni ezt a gatyafagyasztó hideget - húztam el a számat egy újabb korty után, igencsak nagy változás volt azokhoz képest, ahol ezelőtt jártam és tuti képtelen leszek egyhamar megszokni. Vagy mire megszoknám, már pattanni kell, szóval.. ennyit erről.
- Hogy milyen a város? -kérdezek vissza Kyle kérdésére. Első blikkre? Őszintén…? Már épp felelnék, amikor Emmett beelőz a válasszal. Ó, ha tudná… - Túl kicsi. -felelem végül, aztán mindenki értelmezze, ahogy szeretné – azt már úgy is tudják, hogy New Yorkból jöttem, ahhoz képest tényleg egy zsebkendőnyi kis zsebpiszoknak számít Fairbanks, de még ezzel sem lenne bajom. Túl kicsi, ahhoz mégis elég nagy, hogy olyan ismerősbe botoljon az ember, akivel a legkevésbé sem szeretne találkozni. - Amúgy egész nyugis helynek tűnik. Olyan kis lassú… legalábbis az előző helyemhez képest. Bár hallottam hírét, hogy a látszat csal, annyira azért ne kényelmesedjek el. -kortyolok bele magam is a sörömbe, ahogy a további jó tanácsokat próbálom megjegyezni a téli hónapokra… Hallgatom, hallgatom őket, és nem bírom megállni, hogy ne vigyorodjak el, hogy mennyit pörögnek ezen az egész hideg témán. - Az eddigieket hallva gondolom, hogy délebbről érkeztetek… -csóválom a fejem sokatmondóan, ami elég furcsán veheti ki magát, tekintve, hogy mennyivel fiatalabb vagyok, mint a két ivócomborám - Lehet, hogy furán fog hangzani, de igazából a hideget jobban kedvelem, mint a meleget. Biztos a genetika teszi, a családfa egyik ága is hasonló szélességi körről származik, mint Fairbanks. Mondjuk ettől függetlenül azért még nekem sem árt feltankolni téli cuccokkal… -jegyzem meg töprengve, hisz tekintve, hogy most jön a nyár, a téli ruhatáramat egyelőre New Yorkban hagytam, majd valamikor később küldik utánam – meg egyébként is… gondolom, a New Yorki tél köszönőviszonyban sincs az ittenivel. - Meg gondolom egy hólapát sem árt. Vagy inkább hókotró… Bár ha „csak” tökig ér a hó, az annyira nem vészes, láttam én már olyat is, hogy egy este alatt annyi esett, hogy a bejárati ajtót kinyitva egy hófalba ütköztél, aztán ásd ki magad a házból…-igaz, az már elég régen volt, még gyerekkoromban, amikor az egyik télen a nagyiéknál karácsonyoztunk Oroszországban… - A türelemre akkor majd rágyúrok, ami meg az idegeket illeti… ezelőtt egy évig általános iskolás tanárbácsi voltam, szóval azt hiszem, a lurkók kellően megedzették őket. Bár így túl az első csapatedzésen itt Fairbanksben, lehet, hogy nem ártana újraértékelni a dolgot. Kíváncsi vagyok, mennyi időt töltöttek a kölykök a fogadásomra szánt szivatások megszervezésével… hát még arra, hogy hány nap fog még eltelni, mire mindet meglelem. -nevettem fel csendesen. Na igen, kreativitásból sosincs hiány a fiataloknál, ha az idősebbek szivatásáról van szó, erre a gondolatra pedig önkéntelenül a másik kettő felé fordult a tekintetem. Vajon nekem is illene fiatal őrzőként valami hasonlóval készülnöm az idősebbek számára? Vagy azt próbáljam meg…
- Kicsi? Kibe sikerült belefutnod? - Vigyorféle költözik képemre, az erdőt meg inkább nem ajánlgatom a srácnak a város körül, ha már azt kicsinek találja. Még a farkasok előbb lelnék meg, mint a törzsfőnök, aztán nem mindegyik olyan jófej, mint azt mutatja. Arra, hogy a látszat csalna, csak jön az összenézés Emmettel. Hát most tagadjuk le? Bólogatok hát csupán a szavakra, mint a kutya a kalaptartón. Valóban az idénymunka kissé többet takar errefelé, mint a síszezon idején a várost megrohamozók. A harcos kérdésére legyintek. - Inkább csak az, hogy ilyen hirtelen esett le ennyi. Mondták, hogy a héten ennyi és ennyi esni fog, de azt kifelejtették, hogy egyszerre! - Nevetek, utólag már könnyű. Akkor azért nem volt túl vicces hat réteg tavasziasabb-ősziesebb ruhát magamra erőszakolva havat lapátolni, hogy egyáltalán ki tudjak állni a kocsival a garázsból, nemhogy munkába is menjek még vele. - Különben Seattle még annyira nagyon nincs is délen, de ott főleg eső van és köd. - Kortyolok a sörömbe, mintha valami hatalmas életigazságot közöltem volna. Mondjuk megcáfolni tényleg nem lehet a kijelentést. - Nincs egyszerű dolgod, az már biztos! - Nevetek fel én magam is Jackson szavain, igyekezve vele és nem rajta. - És azt hiszem, Walker interjúja sem fogja megkönnyíteni mindezt. De egy rajongód már biztosan van személyében! - Szélesedik ki képemen a vigyor.
- Na igen, erre én is kíváncsi vagyok - tódítok Kyle válaszára én magam is, mert habár sok nagyvároshoz képest valóban kicsit, azért annyira szerintem mégsem az. Bár ha azt nézzük, hogy alig voltam itt és egyből sikerült a húgommal összefutni a Fesztiválon.. Bár én tudtam, hogy itt van, szóval ez módosító körülmény, nem? Alig vagyok itt három hónapja, de maximálisan egyet tudok érteni azzal, hogy a látszat csal, de még mennyire! Ott van például a Vörös Hold. Azt hiszem ennél többet nem is kell mondanom, hogy tökéletesen alátámasszam a megjegyzést. - Hihetetlen! Micsoda piszkok.. - utaltam az időjósokra, majd csóváltam meg a fejem Kyle nevetését követően, az én szám is valami vigyorfélébe szaladt, persze a rendes vigyorgástól még elég messze volt, sajnos nem megy az olyan könnyen, de én igyekszem! Lili tuti büszke lenne rám már attól is, hogy építem a kapcsolataimat. - Nekem az utóbbi években nem volt állandó állomáshelyem, de ja, valamivel délebbről jöttem - osztom meg csodálatos utazásaim egyetlen aprócska morzsáit egy újabb korty előtt. Pár hétnél, esetleg hónapnál több időt a második feleségem halála óta sehol sem töltöttem. - Valóban nincs - bólogatva értek egyet Kyle szavaival - Eszméletlen, milyenek tudnak lenni ezek a fiatalok. De örülök, hogy nem csak az én vérem szívják - közelítünk a vigyorhoz, már nem kell sok, de a fiatalok témával kellőképpen egyet tudok érteni. Az első kosár edzés sem volt sétagalopp, de nem tudom, hol mennyire kreatívak a fiatalok. - Mivel szívattak? - teszem fel aztán a kérdést, hátha bővebb betekintést is kaphatunk a történtekbe. - Interjú? Bekerülsz a lapba? - igenlő válasz esetén folytatom a mondandómat - Egek, Kyle, híres személyiséggel van dolgunk! - böktem meg könyökömmel az idősebb informátort, képemen megjelent az a bizonyos vigyor is.
- Most tényleg soroljam…? -kérdezek vissza, ha már ennyire kíváncsi mindkettő… de azt hiszem, elég rájuk nézni, már sejtem a választ - Jó… akkor sorolom. -emeltem fel a kezem, majd az ujjaimon sorba is vettem a helyi ismerősök számát. 1, Beth… vagyis Savannah, nem mondom, micsoda cifra nevet választott magának az Elizabeth után… Jut eszembe, Kyle, azt mondta, veled egyeztessek a cuccai kapcsán, majd szombat reggel viszem neki vissza Anchorage-ba őket. De a témához visszakanyarodva… 2, kiderült, hogy az exem is a városban él, 3, a dokim aki tavaly nyáron műtötte a lábamat, 4, Velkan is ugyanarról a Protektorátusról jött, mint én, igaz, vele eddig még nem futottam össze… Jut eszembe, ő itt van még egyáltalán? -nézek kérdőn rájuk, mert akkor valamikor nála is tiszteletemet teszem. Aztán ott van még Bria, de személyes találkozó ez alatt a pár nap alatt még vele sem jött össze, meg gondolom, nekik se sokat mondana a neve, úgyhogy hagyom is annyiban. Majd ha eljön az apokalipszis meg kitör a harmadik világháború, úgy is tudomást szereznek róla. Róluk. Az időjárásos „civakodásukon” csak jót vigyorgok, mint ha két angolt hallanék, olyan beleéléssel mondják… Hát, az esővel és köddel pedig tényleg nincs mit vitába szállni, pláne, hogy a nyugati partokról van szó, szóval… ámen? Igyunk rá! - Te mivel boldogítottad őket, hogy a te véredet is szívták? Csak nem te is edzősködtél? -kérdezek vissza Emmett megjegyzésére, amikor pedig szóba jön, hogy mivel… csak töprengve vakargatom meg a tarkómat, miközben mesélni kezdek, miket találtam meg eddig: - Az, hogy összecserélték a mezeket, annyira még nem is para, úgy sem ismertem senkit közülük… Az edzői padon kilazították az összes csavart, meg valami kupát akartak megcsókoltatni velem, de amennyire erőlködtek érte, hülye lettem volna. Akkor lássuk… délután panaszkodott az egyik kolléga, hogy az összes sípunk dobós, mert teletömték rágóval őket, szerintem ezt is nekem szánták, de sípból csak a sajátomat szoktam használni, szóval ezt bebukták… Meg hasonló kis apróságok. -idéztem fel a délelőttömet, amikor pedig szóba kerül az interjú, ismét elvigyorodok. - Igen, úgy tűnik… -felelem az interjú kapcsán, amikor pedig híres személyként utal rám Emmett, csak csendben felnevetek - Hát, jégkorongos körökben lehet, de amúgy nem hiszem, hogy olyan sokat mondana bárkinek is a nevem. Akkor már apám neve előbb lenne ismerős… -vontam vállat, igaz, az öreg már túl van a hatvanon, volt ideje hírnevet szerezni magának, meg amúgy is… TV-s személyiségeknek talán egy fokkal egyszerűbb az ilyesmi.
Kiszélesedik vigyorom Jackson kérdése hallatán, kissé még a kezeimet is széttárom. Ugyan ne kéresse már magát, mint holmi szűzleány... Ha nem érdekelne bennünket a dolog, nem kérdeztünk volna rá - különösen Emmett. (Nálam azért akár betudható lenne munkaköri "mániának" is a látszólag jelentéktelen dolgok iránti érdeklődés.) Sava említése kapcsán csupán legyintek, nevetősen csóválva meg a fejemet. Ne is mondja... időbe tellett nekem is megszokni, annyiféleképp kellett már szólítanom az elmúlt évtizedek alatt. Én valahogy mindig vissza-visszatérek a saját nevemhez, csupán egyik-másik őrzői feladat kapcsán választok álnevet, vele ellentétben. - Ráér az még, majd beviszem az egyetemre valamelyik nap, amit át akar vitetni, aztán neked sem kell plusz kört futnod miatta. - Ezzel rövidre is zárom a dolgot, hiszen mégsem azért jöttünk ide, hogy megvitassuk, most épp melyik ruháit, fogkeféjét, borotváját és ki tudja mijét kell a csajszi után vinni. A továbbiakra azért kénytelen vagyok megadóan dőlni a székem támlájának. - Oké, nyertél, azt hiszem! Így már tényleg kicsinek tűnik a város. Velkan egyébként itt van még, ja. A törzsfőnök nem adta még fel, hogy tisztes harcost nevel belőle, ha jól hallottam, de erről te többet tudsz nyilatkozni, azt hiszem. - Tekintek Emmett felé, még úgy is, ha lehet, nincs hozzáfűzni valója a dolgokhoz. Nekem akadna még, kérdésem, na de túl vagyok már a suhanc koron, hogy mindenáron mások magánéletében vájkáljak. Ha nem így lenne, pletykalapot indítottam volna már rég a Minners mellett. Hallgatom két korty között az edzőurak szívatós sztorijait, s képemről nehéz lenne levakarni a vigyort egyik-másik ötlet hallatán. Seattle ugrik be, meg apám képe, akinek nem egyszer törtek tanoncai hasonlóképp borsot orra alá. Felénk alacsonyabb volt a felvételi korhatár, épp ezért a hasonló otromba poénok is sűrűbben szálltak - mondhatni, napi szintűek voltak a Protektorátus életében. Megnézném, az itteni mentorok mit kezdenének olyan tanoncokkal, mint amilyenek mi voltunk akkoriban... De még mielőtt túlságosan öregnek érezném magam, Emmett bökésére félsódéros mosoly terül el képemen, pillantásom Jacksoné. - Ugyan, ne szerénykedj! Errefelé a sportoknak két változata van: téli vagy fegyveres. Mivel a vadászat keveseket vonzz igazán, marad a kori, meg a sí. Szerintem az itteni srácok előbb másznak jégre, mint tanulnak meg bicajozni... - Fejcsóválva húzom le korsóm tartalmának maradékát ezzel az életbölcsességgel együtt.
- Nekem mondod? Az én emlékezetemben még Lettie-ként él, azután minden névváltoztatása elég cifrának tűnik - féloldalas mosoly terül el a képemen, egy pillanatra az is felmerül bennem, hogy vajon Jackson tudja-e, hogy Savannah a húgom. Ha igen, akkor nem lesz neki olyan nagy újdonság a dolog, ha viszont nem.. akkor yepp, vagyok olyan genyó, hogy direkt úgy fogalmazzak, ne legyen egyértelmű a rokoni kapcsolat, csupán a régebbi ismeretség, így még érdekes fordulatok származhatnak majd a dologból. Nesze neked "próbálok barátkozni" felfogás. - Csak egyet érteni tudok - bólogatok arra, hogy ebből a szempontból tényleg kicsi a város. Én tudtam, hogy a húgom errefelé kóricál, így engem nem ért meglepetésként a dolog, míg neki bőven kijuthatott a csodálkozó pillantásokból. - Bevallom derekasan, a nevén kívül semmi mást nem hallottam erről a srácról - húzom el a számat egy újabb kortyot követően. Nem szégyellem, hát ez van, nem lehet mindenkit megismerni pikk-pakk, az bizony hosszabb idő, hogy a nevükön kívül mással is tisztában legyek. Azokról, akikkel edzettem már, többet tudnék nyilatkozni, de ez a Velkan gyerek.. Inkább haladjunk. - Dehogynem, igaz én csak az egyetemen, de a kosárlabda szekció sem finomkodott a "beavatás" során - görbül sokat sejtetően felfelé a szám, ezek szerint Jackson nagyon is jól tudja, miféle dolog az a bizonyos beavatás, úgy tűnik errefelé már csak így mennek a dolgok, amit egyébként teljes mértékben meg tudok érteni. - Hm, igazán kellemes lehetett. Hihetetlen, miket ki nem tudnak találni... - csóválom meg a fejem, holott nem is igazán gondolom komolyan, az ilyen mindig benne van a pakliban, ha új edző, mentor, akármi is érkezik. Az volna tán a furcsa, ha semmi ilyesmi nem jelentkezne. - Nem is az számít, ismernek-e már. Bekerülsz az újságba, onnantól kezdve szerintem teljesen mindegy, mennyit tudtak rólad ezelőtt - osztom meg a saját véleményem, mit számít a múlt. Most lesz benne a lapban, ez már önmagában hírességnek számít szerintem egy ilyen kicsi város esetében, de ezt majd eldönti ő, én nem fogok annyira ragaszkodni hozzá. Felhajtom inkább én magam is a korsóm maradékát és mivel látom, Kyle kupája is kiüresedett, javaslom hát a következő kört. - Mit szóltok egy következő körhöz? - bökök hüvelykujjammal az üres korsóm felé és ha osztatlan sikerrel jár felvetésem, ezt a kört én állom. A második korsó... Ennyi még talán belefér, szégyen is lenne ilyen kis mennyiségtől az asztal alá dőlni.
- Vagy az is jó, sőt… köszönöm. -felelem hálásan, mielőtt azonban még azon kapnám magam, hogy holnapra Beth fél lakásra való cucca ott sorakozik az ajtóm előtt, mentem a menthetőt - A macska az ráér akár péntek este is… Azért inkább nem vállalok felelősséget, hogy egész héten életben tartsam, még úgy se, ha kilenc élete van. -legyünk őszinték, valahogy sosem ugráltam a háziállatokért és nem is most akarok elkezdeni pátyolgatni egyet. Pláne, hogy nem is az enyém, hanem egy barátomé, szóval bármi baja esik azért, mert nem értek hozzá, elég kínos lenne. - Lettie? -vigyorodok el a név hallatán - És nem pattog miatta? Én egyszer szólítottam Lissie-nek, csoda, hogy nem szedte le a fejem érte… Pedig egész hasonló a kettő. - bár lehet, hogy inkább az ütötte ki a biztosítékot nála, hogy egy „néni” megszólítást is utána csaptam, miután megtudtam, hogy hány éves… ki tudja? Néha elég nehéz kiigazodni rajta. - Túl sok mindent én sem tudok nyilatkozni róla, inkább csak látásból ismerjük egymást. Mondjuk arról lehetne sztorizgatni, hogy miket alakított egyik-másik edzésen, de úgy tűnik, akkor itt is hozza a formáját. A new yorki protektorátus azért csöppet nagyobb, mint az itteni. -többen is vagyunk, gyorsan is cserélődnek az emberek. - Átérzem a helyzetet, azért a kosarasok sem épp a finomkodásról híresek… -azt meg, hogy a fiatalok milyen kreatívak ha szivatósokról van szó, úgy tűnik, egyikünknek sem kell bemutatni különösebben. - Oké, akkor híresség vagyok. -adom meg magam a másik kettőnek. Ettől függetlenül még mindig jobb valami komolyabb újság cikkében feltűnni a hírekben, mintsem valami pletykalapban, hála a jó égnek, az eddig kimaradt az életemből – legalábbis nem jutott vissza hozzám olyan infó, hogy sztorizgatnának az életemről, remélem, a későbbiekben is így marad. - Én is előbb tudtam korizni mint bicajozni, pedig korábban semmi közöm nem volt Fairbankshez. Na jó… egyszer már jártam itt korábban, de ennyi, a vadászattal viszont nem tudom, mi bajuk, szerintem az sem utolsó elfoglaltság. Igaz, elég macerás a mindenféle papírok meg engedélyek miatt, de ettől függetlenül megéri. -felelem töprengve, igaz, túl sok időt én sem szenteltem eme hobbimnak, de legyünk őszinték, New York környékén nem is nagyon kivitelezhető anélkül, hogy ne utazna az ember órákat. Mert a Central Parkban galambokra lövöldözni azért mégsem ugyanaz az élményt, mint szarvasra, vagy más nagyvadra vadászni. Úgy tűnik, túl sokat beszélek, legalábbis már csak az én korsóm alján akad némi sör, így a többiekről példát véve magam is gyorsan eltüntetem, mielőtt egy bólintással jelezném, hogy részemről is rendben a következő kör.
- Annak az ördögnek huszonkilenc élete van, nem kilenc, nekem elhiheted! - Nevetek fel kissé, bár furcsállom, hogy itt van a dög, lévén a németjuhász nem igen tűr meg más állatot maga körül, de mint mondottam, az a dagadt dög mindent túlél, még a Kate nevelte kamikaze ebet is esélyesen. A becenevek hallatán elvigyorodom. Lissie, Lettie... jó, hogy nem Lessie! - Az eredeti nevével mindenki toleránsabb. - Bököm oda két korty között, az meg, hogy esetleg Emmett nem árult volna el ennyit vagy épp ő szeretett volna válaszolni... Nos, legfeljebb csajosan bokán rúg az asztal alatt majd, ha sok vagyok neki. Nem igazán tehetek róla, hogy én nőttem fel együtt a húgával, nem ő. Fogalmam sincs, hányadán állunk a témában, s bár az élet eléggé kibabrált mindannyiunkkal, én igyekszem lazán kezelni a dolgot. - Na meg lehet, a Lissie azért se jött be neki, mert tehénnév. Vagy tudom is én! A nők minden apróságra hiperérzékenyek. - Vonok vállat, én már csak tudom - van egy tucattal belőlük az irodában, hiába nem kifejezetten elnőiesedett az újságíró szakma. De azt hiszem, mindannyian éltünk már annyit, hogy megtapasztaljuk a másik nem eme roppant imádni való tulajdonságát, így nem kell részleteznem jobban a dolgot. A téma amúgy is Velkan felé terelődik, én pedig leplezetlen érdeklődéssel fordulok Emmett felé szűkszavúságára. - Árulj már el nekem valamit... akkor mégis mit csináltok a hajnali harcosok klubjában? - Tényleg érdekelne, de ahhoz túlságosan lusta disznó vagyok, hogy én csak ennyiért felkeljek, főleg, ha meg is kérdezhetem. Lehet, totál uncsi az egész, minek törném hát hajnali keléssel magamat? Ebből már talán az is látszik, hogy a sport se lesz épp az én témám, minden esetre érdeklődve hallgatom a kosaras vs. hokis diskurzust - közben eltüntetve sörömet is a pohárból. - Ámen! - Zárom helyeslően Emmett sorait az újságot illetően. Ez más sokkal közelebb áll hozzám, ami azt illeti. Jackson megadása mosolyt csal képemre. Könnyen adta magát. - Mindenki odáig meg vissza lesz érted, hidd el. Valaki csak a te kedvedért fog meccsre kimenni, hogy lásson! Ugyan ez ment a Northern Lights megnyitója kapcsán is, az új pap beiktatásakor és még sorolhatnám... tényleg kicsi ez a város, basszus! - Merengek el kissé, hogy aztán legyintsek. - De ne aggódj, mindig akad új a nap alatt, gyorsan lecseng majd az egész. - Mindig bejövő jótanács kártyámat is előttem mára, inkább odanyújtom a korsót Emmettnek, mikor érdeklődik a következő kör kapcsán. Nekem jöhet! - A vadászattal csak annyi a probléma mindössze, hogy kissé sokszor kiáltanak farkast errefelé. A vadőrség révén persze próbáljuk korlátozni a dolgot és a falka is odafigyel a dologra, de mindig akadnak olyanok, akik szerint megéri a kockázatot, hogy figyelmen kívül hagyják az óvintézkedéseket. Aztán vagy a vad nyer vagy a vadász, mikor hogy. - Szusszanok lemondóan. Az emberi hülyeségen és kalandvágyon aligha lehetne változtatni.
- Így van, nekem még az eredeti nevén volt szerencsém ismerni őt - válaszolom egy bólintás kíséretében. Nem célom titkolni, hogy miféle rokoni kapcsolat áll kettőnk között, de olyan hamar azért nem is lőném le a dolgot, húzzuk csak egy kicsit még tovább az időt, annál nagyobbat fog szólni. Persze az örökkévalóságig nem nyújtom a dolgot, sőt, talán itt az ideje még közelebb lökni az igazsághoz. - Egyébként meg bakker! Merjen csak pattogni a dolog miatt, ennyi jogom csak lehet a testvéremmel szemben, nem igaz? - fejem rázva mosolyodom el végül, cinkosan pillantva Kyle felé, persze aztán egyből Jackson-on függ a tekintetem, a világért sem mulasztanám el a reakcióját! - Egy idő után megtanul az ember edzve is aludni, vagy legalább pihenni. Ki figyel ilyenkor a mellette pattogó kis szerencsétlen tanoncokra? - vonom meg a vállam, bunkó, vagy nem, de addig nem igazán figyelek a tanoncokra, amíg konkrét edzési kéréssel nem fordulnak felém. Ráadásul tök hajnalban van, tudjon teljes erőbedobással mindenre figyelni az, akinek két anyja van! - Így van, így van! - bólogatok nagy hevesen a múlt felhozása kapcsán - Habár én egyiken sem voltam jelen, de.. így van! - adom csupán a lovat Kyle alá, a meleg és a sör.. nem jó kombó, főleg ha olyannal társul, aki alapjáraton sem bírja túl jól a piát. Férfi létemre ez igencsak gázos lehet, de hát no, ez van. - Szívesen puffogtatnám a farkasokat, ha lehetne - jegyzem meg még, mielőtt intézkednék az újabb kört illetően, vagy a pulthoz sétálok, vagy ha van kiszolgálás, hát elkapok egy pincérnőt, nekem édes mindegy, csak haladjunk és kapjuk a következő adagot.
- Szerencsétlen pára… Nehéz lehet. -jegyzem meg a macska kapcsán, néha még egy is sok tud lenni, nem hogy kilenc, vagy épp huszonkilenc. - Lehetséges. Bár többnyire azokkal is elég idióta neveket lehet kitalálni, hogy a viselője falra tudna mászni legszívesebben. -kortyoltam bele a sörömbe, ám amikor szóba kerül, hogy a Lissie tehénnév lenne, csak csodálkozva nézek Kyle felé - Tényleg? Mióta? Nem hiszem, hogy felénk akár egy tehénnel is találkoztunk volna, aki ilyen névre hallgat. Bár az is igaz, hogy New York belvárosában nem hemzsegnek a tehéncsordák… mindegy. -inkább igyunk, mindenki jobban jár, azt hiszem. Elsőre fel sem tűnik Emmett elejtett kis megjegyzése, de ahogy szóba kerül a testvér szó, hirtelen derengeni kezd valami… mint ha Beth említette volna, hogy van egy bátyja… vagy öccse? Nem, báty lesz az, de akárhogy is töröm a fejem, ha meggebedek, sem fog most eszembe jutni a neve – már ha mondta egyáltalán. - Te… Ő a testvéred? -kérdezek vissza némi fáziskéséssel, meglepetten pislogva, de aztán egyből el is vigyorodok - Hát ez egyre jobb, komolyan… Szépen összegyűltünk akkor… -a volt férj, a báty, meg a barátja, akin néha kiélheti mentorkodós hajlamait és tyúkanyó ösztöneit. - Látom, azért itt sem bántok kesztyűs kézzel a tanoncokkal, pedig azt hittem, csak New Yorkban fordítanak kiemelt figyelmet a szívatásukra… -csóváltam a fejem, ahogy hallgattam őket a harcos edzések kapcsán megejtett beszélgetésüket, és hirtelen rettentő nagy örömöt éreztem, hogy végül mégsem annál a kasztnál kötöttem ki. Na nem mint ha az informátorokat nem lehetett volna ugyanúgy megdolgoztatni, ha nem jobban, csak az egyik az izmait használja, a másik meg az agyát, többnyire… - Ha te mondod, hiszek neked. Ami pedig a város méretét illeti, ugye, hogy kicsi?! Mondjuk New York után kicsit olyan érzésem van, mint ha nem is városba, hanem valami vidéki faluba költöztem volna. -vakargattam meg a tarkómat, de az is igaz, hogy a világ egyik legnagyobb és legnépesebb városa mellett mindegyik másik sokkal kisebbnek és vidékiesebbnek tűnik. Nem mint ha olyan nagy probléma lenne, nekem eddig tetszik a környék. Apropó, ha már környék… - Ha már úgy is régebb óta vagytok itt, szerintetek mit lenne érdemes megnézni a közelben? Van valami látványosság, amit kár lenne kihagyni? Legalábbis az északi fényen kívül, mindenkitől azt hallom először. Csak mert ha már itt lakok, gondoltam, körbenéznék egy kicsit, csak nem ártana némi útbaigazítás, hogy merre, vagy mivel lenne érdemes. -váltottam a következő témára, miközben Emmett az újabb kör kapcsán intézkedett. Addig se csak csendben ücsörögjünk, nem igaz?
Kezdőlap
