Új város, új helyzet, új arcok, új harcok. Minden ilyen szirszar megérdemli, hogy mondhatni életre szóló emlékként hordozzam magamon. Szóval, ha már motort nem sikerült egyelőre szereznem, akkor varratok valamit, ami naplószerűen jelöli majd azt, hogy ebe a hideg városba telepedtek Vaskovic-ék. Nem tengenek túl a tetoválószalonok ebben a városban, szóval az elsőbe beestem, ami szembe jött velem az utcán. Karen's Tattoo Salon. Újabb nő. Pazar. De azt nagyon remélem, hogy ez már nem varázs-punci lesz, mert belőlük már eléggé kezd sok lenni az utóbbi időben. Belépek. Tetszik, hogy a hely eléggé tágas, viszont az én ízlésemnek túlságosan letisztult és világos. Eleinte nem foglalkozom semmivel és senkivel. Köszönés nélkül lépek a bejárat melletti falhoz, hogy az ott függő képeket szemléljem végig. Remélem, hogy ezek nem csak dekorációk, hanem referencia munkák is, mert ha véletlenül szivárványos pillangót kapok a seggemre, akkor valakinek csúnya napja lesz. Nagyon csúnya. - Varratnék. Most, ha lehet. Lépek oda a recepcióhoz. Szokás szerint nem vagyok egy sármőr, sem pedig lovag. Ez üzlet, bébi! A kereskedelemben a kereskedőnek kell kinyalnia a vásárlók seggét, szóval nem én fogok hajbókolni nekik, tegyék meg ők. Mondjuk arra baromi kíváncsi leszek, hogy mit fognak szólni, hogyha a testem elkezdi magából kilökni a tintát. De ez van, majd megmondom, hogy baromi érzékeny a bőröm. - A legjobb mestert akarom, nem érdekel, hogy dolgozik-e vagy sem. Megfizetem, nekem megér ennyit, hogy ne basszák el a billogomat. Ha esetleg mégis várni kell a mesterre, akkor kimegyek az üzlet elé, hogy elszívjak egy cigit. Annyit még tudok várni, esetleg kettőt. A harmadikat már viszont úgy fogom meggyújtani, hogy közben elindulok és keresek egy másik szalont magamnak.
//Bocsi, hogy ilyen nyúlfarknyi, de nem tudtam kezdésnek többet kihozni //
Karen vagy egy hete, hogy elutazott valami családi ügy miatt az Államokba. Az üzlet vezetését mondhatni rám bízta, de azért a többiek segítségét is szívesen veszem. Egyelőre semmi gubanc nem történt, minden vendégünk teljesen elégedett az új tetoválásaival, aminél több nem is kell nekünk. Én is a mai napon vagy a harmadik művemet örökítem meg a vendég lapockáján. Egy portrét készítek az édesapjáról, aki nem rég hunyt el. Megható a története. Ezért is szeretem ennyire ezt a munkát. Annyi féle emberrel megismerkedhetek. Vannak igazán furcsák, akiknél csak reménykedni tudok, hogy többé nem téved be ide, de szerencsére ez a ritkábbik eset. Ahogy befejezem a művet kisétálunk a „bokszból” és a tükörhöz terelem őt, hogy ő is szemügyre vehesse az új tetoválását. Egy örömteli mosollyal köszöni meg nekem. Ilyenkor nagyon elégedett vagyok magamra. Most is jó munkát végeztem. Lefényképezem és elköszönünk egymástól, majd már szólnak is nekem, hogy itt egy következő vendég. A férfira pillantok és a hideg is kirázz engem. Úgy érzem ez nem az a fajta ember lesz, akivel jókat lehet majd cseverészni munka közben. -Jó napot! Grace Holdman vagyok! Milyen tetoválást szeretne?-Kezemet természetesen felé nyújtom bemutatkozás közben, ahogy azt illik. Hallottam, hogy a legjobbat szeretné. Szerintem Karen az, de ő nincs is és egy ideig még nem is jön haza. Viszont ezt neki nem kell tudnia. Maximum ha nem bízik meg bennem megmutatom az eddigi alkotásaimat. Már vagy hat éve, hogy tetoválásokat csinálok, szóval nagyon is van tapasztalatom az egészben. Biztosan tudnék még mit fejlődni, mert az ember haláláig tanul, de igazából én teljesen meg vagyok elégedve magammal. Eddig az évek során sosem panaszkodtak volna rám. Gondolom ez azért mégis csak jelent valamit.
Még csak fel sem kell kapnom a fejem, vagy akár odafordítani a fejem ahhoz, hogy érezzem és érzékeljem, hogy valaki közelít. Csak akkor húzom ki magam kissé, amikor a bemutatkozás elhangzik. Indokolatlan, bunkó paraszt dolognak tűnhet ugyan, de mélyen szippantom be a tüdőmbe a szalon szagát, mintha csak turházni készülnék. De nem... Szerencsére nem érzek semmi gyanúsat. Se egy farkas, se egy őrző... Na mi van, talán nyugis napom lesz? Nem tudom, hogy örüljek-e vagy boruljak zokogva térdre. Kac-kac. Először is, pofátlanul végigmérem a kissé kreol bőrű, szénné tetovált nőt. Akár elismerőnek is lehetne mondani azt a szájhúzást, amit levágok. Na tessék, legyen a csajnak egy jó napja. Azonban a felém nyújtott kezét teljesen ignorálom. Nővel nem fogok kezet. - Heló, Grace... - a hangom reszelős, mintha legalább is ezer éve dohányoznék, a kiejtésem hanyag, s még mindig hallatni engedi a külföldi származásomat. Kissé forgatom a szemeimet, aztán megállapodok a csokoládé-Grace arcán, a szemeit fürkészve. - Csak egy apróság ide... - bökök a nyakam bal oldalára - Két, egymásba tekeredett sárkány-kígyó. Tudja, mint a kínaiaknál, láb nélkül. Majd leskiccelem, ha ad egy tollat. De előre szólok, hogy nehéz eset vagyok, a bőröm hihetetlenül ellenálló, szal' valszeg' egy jó három-négyszer át kell majd menjen rajtam. Hahaha. Vicsor-szerű vigyorrá torzul az ajkam, ahogy befejezem a mondatot, közben pedig karba teszem a kezeimet. Kissé odébb ballagok tőle ráérősen, mintha csak az enyém lenne ez a hely, aztán visszafordulok felé. - Szóval...? Biccentek a fejemmel az üzlet beltere felé, hogy akkor most megyünk-e vagy sem. Nem érek rá egész nap itt b*szni a rezet, úgyhogy inkább most mondja meg, ha nem vállal, hogy legyen időm másik helyet keresni.
Felszökik szemöldököm, amiért nem tisztel meg annyival sem, hogy kezet rázz velem. Az ilyen embereket küldenék el legszívesebben a pokolba. Lehet, hogy ő a vendég és nekem kell tisztelnem őt, de azért legalább egy bemutatkozást megejthetne. No mindegy is. Inkább csak úgy kezelem, mint egy újabb kuncsaftot, ami még több pénzt hozz az üzletnek. Figyelmesen végighallgatom a kívánságát, majd bólintok is a szavai végén. Ez elég egyszerű feladat lesz. Bevallom őszintén azt hittem valami nagyobbat szeretne majd. -Rendben! Nem Ön az első eset, akinek a bőre nem bírja a festéket, de megoldjuk a problémát. Színesen szeretné, vagy sima feketére?-Hiszen ez is egy fontos kérdés. Én mondjuk el tudnám képzelni szép színesen. -Kérnék egy tíz percet amíg megrajzolom a mintát. Utána megmutatom, ha tetszik fel is teszem, ha nem hát akkor megpróbálkozom egy újjal, de remélem erre nem lesz szükség! Megvárhatja itt is, ott van a kávé automata. Nyugodtan szolgálja ki magát, teljesen ingyen van. Illetve, ha érdekli megmutathatom közben a portfóliómat.-Megvárom, míg eldönti, hogy mi is akar csinálni abban a húsz percben és csak utána ülök le a ki asztalomhoz megrajzolni neki a tetoválást. Minden apró részletre odafigyelek. Hamar elkészülök vele, nem egy nagy munka. Majd a felvarrás lesz érdekes. Kíváncsi vagyok, hogy hogyan fog reagálni a bőre a festékre, hányszor kell majd átmennem rajta ahhoz, hogy rendesen látszódjon és ne lökje ki pár napon belül a festéket. Ahogy elkészülök már megyek is hozzá, majd meg is mutatom neki a művemet. -Ilyenre gondoltam! Ez így tetszik?-Természetesen a bőrön valamennyire máshogyan fog kinézni, hiszen az árnyékokat a vázlatra nem raktam fel.
A kérdésére szeretném felvonni a szemöldököm, de aztán rájövök, hogy annyi nagypályás kemény-legény van, aki színes csillámpónikat varrat magára, hogy rájövök, Grace minden bizonnyal az én érdekemben tette fel a színekkel kapcsolatos kérdését. - Feketén. A színes tetkók nem állnak jól nekem. Mondjuk ez az én szememben nem feltétlenül szempont. Arról is meg vagyok győződve, hogy az öltöny és a nyakkendő is szarul áll, mégis néha muszáj azt felvegyem, mert az emberek úgy valahogy... Több jót néznek ki belőlem. És akkor még azt mondják, hogy az előítélet ocsmány dolog mi? Meg a nagy francokat. Elgondolkodom. Mármint azon, hogy mégis mi a halált csináljak itt, amíg ő megrajzolja a mintát. A kávéra felcsillannak a szemeim. A portfólió meg... Ööö.. leszarom? Aha, valahogy így. De aztán mégis rájövök arra, hogy nem biztos, hogy rossz dolog lenne, ha képben lennék, mire képes a csaj. Mégis csak ő fog felvarrni rám valamit, és ha látom az előző munkáit, akkor még mindig mondhatom, hogy kiscsibém, ez nem fog működni. Utólag már kicsit necces lenne - bár, ha nagyon nem tetszik az eredmény, képes vagyok kivágni a bőrömet. - Iszom egy kávét és elszívok egy cigit. Aztán megnézem, hogy mit alkoott eddig. De ha még mindig nem lesz kész, akkor a recepcióst is felszedem. Nem, nem fenyegetőzöm, csak figyelmeztetem, hogy ha olyan van, akkor gyűlölök unatkozni. Utálok várni, és mint valami hiperaktív gyerek, hülyébbnél hülyébb elfoglaltságokat találok ki magamnak.
És így is teszek. Mármint úgy, ahogy felsoroltam. Kávé tölt, kimegyek, elszívok egy szálat, megiszom a kávét, betipegek, és végiglapozom az anyagot. Szerintem nem lesz itt semmi gond, de ha mégis, valaki fizetni fog - és az ziher, hogy nem én. Nem tudom, hogy kinek van nagyobb szerencséje, de Grace hamarabb jelenik meg a mintával, minthogy eljussak a recepciós felszedéséig. A kezembe veszem a lapot, hümmögve nézegetem, aztán bólintva felállok. - Fasza. Nyomjuk. Kibújok a bőrkabátomból, alatta pedig egy egyszer nagyon sötét kék (már majdnem fekete) pólót viselek és elindulok arra, amerre véleményem szerint mennem kellene - tehát a spéci székek irányába, ahol a varrást végzik. - Elöljáróban annyit, hogy nem vagyok fájdalomérzékeny, úgyhogy nem kell félteni, nem fogom összepicsogni a stúdiót. Gondoltam, ezt jó, ha tudja. Azzal csak felidegesít, ha nekiáll finomkodni. De láttam már ilyet, megtörtént velem, én meg néha hajlamos vagyok tanulni a múlt hibáiból - amiket persze nem én követek el. - Előreláthatólag mennyi idő? Kérdezem rekedten, amikor helyet kényelembe helyezem magam végre a tetoválószékben.
Csak pislogok a szavain. Hogy felszedi a recepcióst? Oké értettem én az utalgatást, és én sem akarom órákig elhúzni a rajzolgatást. Azért ez nem olyan nehéz tetoválás, hogy ne tudnám hamar összedobni úgy, hogy még jól is sikerüljön. Azért be kell valljam, hogy a pasas modora miatt féltem nagyon is attól, hogy nem fog tetszeni neki a vázlatom...És még azt is kinéztem volna belőle, hogy feláll, majd szétveri az egész kócerájt. Tudom külső alapján ne ítéld meg az embert, meg az első benyomásnak sem kell mindig hinni, de egyelőre ilyennek látom őt. -Azzal sem lenne baj, ha összecsipogná. Bevallom neked, hogy éjszakánként még mindig az ujjamat szopogatva alszom el.-Igazából általában nem szoktak sírni az emberek, akik eljönnek hozzánk. Sőt inkább meglepődnek azon, hogy mennyire is jól bírják. Jó persze azért voltak már különös eseteink és ott volt rendesen sírás is, de az sem a hisztis féle, inkább csak könnyezett egy kicsit. Idő közben persze megmutatom neki az utat az én kis dolgozó részlegem felé, majd le is huppanok a székemre. -Próbálj meg úgy lefeküdni, hogy kényelmes legyen. Nyugodtan el tudsz feküdni ezzel a székkel. Meg lehet dönteni, de ha megengeded akkor meg is mutatom!-Amint rábólint az ajánlatomra megragadok egy kart és szép lassan megdöntöm a széket. Neki és még nekem is sokkal kényelmesebb lesz így. -Nos bevallom őszintén erre most nem tudom a választ. Először látnom kell, hogy milyen szinten löki ki a festéket a bőröd. De, hogy tudj valamennyivel kalkulálni...Egyszeres felrajzolás körülbelül tíz perc.-Remélem azért nem lesz olyan vészes a dolog és egy fél óra alatt elkészülök vele. Ha sikeresen helyet foglalt és kényelmesen elfeküdt felteszem rá a vázlatot, majd szép lassan le is húzom a papírt. Szépen látszódik a rajz a nyakán. Ez tökéletes! -Annyit kérnék még, hogy ne tegyél hirtelen mozdulatokat. Ha tüsszentened, vagy esetleg köhödnöd kell inkább szólj előre. Tudod ilyenkor elcsúszhat a kezem és ezt inkább elkerülném!-Még erre nem volt példa a munkám során, de jobb vigyázni a dolgokkal. - Te, szerinted miért olyan hosszú a zsiráf nyaka? Tuti éhen hal, mire leér a kaja a gyomrába.-Kérdezem tőle halálosan komolyan. Ha már ilyen sokat nézem a nyakát, ez a kérdés pont ide illik. Nézhet tőlem engem bolondnak, nem izgat. -Akkor kezdem is!-Azzal elindítom a kis gépezetet és már gyengéden hozzá is érek a bőréhez. Ahogy végig megyek egy szakaszon és letörlöm a felesleget az állam leszakad. Szinte semmi sem látszódik abból, amit csináltam. Azt hiszem ez hosszabb lesz, mint három óra. -Oh! Öhm abban reménykedtem, hogy azért jobban meg fog látszódni...De egyelőre csak néhány helyen maradt meg a fekete ott is halványan...De ne adom fel! Sikerülni fog!-Nem csak őt, de magamat is bíztatom ezzel. Hosszú munka lesz, de kitartó vagyok. A vendégekért mindent! Mikor végzek az első réteggel az egyik kolléganőm odasétál hozzám. -Hozd a fényképezőgéped, vagy a mobilod, mert most kiülök meztelenül a főtérre, hogy címlapsztori legyen belőlem!-Csak pislogok rá kérdőn, hogy most mi van. Ezt most komolyan mondta, vagy csak poénkodik? Belőle igazából azt is kinézném, hogy tényleg megteszi. -Nah gyere már! A kuncsaftod is biztosan élvezné ennek a testnek a látványát. Nah meglátod nagy buli lesz!- -Figyelj ezt ne most oké?...Nem vagy normális, ha megteszed és éppen dolgozom. Nem fogom feltartani a vendégemet. Kérd meg Samet, hogy menjen veled. Ő úgy is odavan érted!-Nem kérdezem meg a fickót, hogy esetleg érdekli e a a dolog, de ha szól természetesen nem állom el az útját.
Az ujjszopós megjegyzésére lassan és vészterhesen fordítom Grace felé a fejemet. Az arcomon pontosan látszik minden, amit gondolok. Ez a csaj vagy orbitálisan idióta - amin nem lepődnék meg azok után, amiket ebben a városban már tapasztaltam -, vagy csak elég gyenge szociális képességei vannak, ebből adódóan pedig tuti hatalmas gebasz van a fejében. - Gratulálok. Én meg szeretek az öcsémmel együtt aludni. De ettől még... - mutatok felé, majd magamra a jobb kezemmel - nem leszünk barátok. Nem. Még a fejemet is megcsóválom a második nem mellé, és ha én lennék a csaj helyében, az fix, hogy nem akarnék tovább jópofizni magammal, hanem masszív kussban csinálnám, amiért fizetést kapok. Türelmetlenül morranok fel az instrukcióira. Öcsém... Az első tetoválásom alkalmával a földön feküdtem és be voltam baszva. Az én kényelmemről ugyan baromira nem kell gondoskodjon, és úgy sem kell bánnia velem, mint valami kezdő szűzzel. Pontosan tudom, hogy mi a módi, szóval miután megvárom, hogy ledöntse a széket, unottan zuttyanok le rá és elterülök, mint valami elcseszett béka. Egyre kevesebb kedvem van ehhez az egészhez. Ettől függetlenül egy nyikkanás nélkül tűröm, hogy a nyakamra nyomja a vázlatot, ennyit igazán megtehetek. Amikor a hirtelen mozdulatokról beszél, rá se nézek, csak vontatottan szólalok meg. - Lépjünk tovább, jó? Nem vagyok láma. Bár engem az se érdekelne, ha a nyakamba állítanád a tűt, csak csináld. A zsiráfos kérdése már tényleg a plafon. Emberfeletti gyorsasággal kapom el az egyik csuklóját, megragadom és kicsit közelebb húzom magamhoz. - Csak... csináld. Ha idiótákkal akartam volna még idiótább kérdésekről tárgyalni, akkor nem ide jövök, hanem beülök egy kibaszott kocsmába, leiszom magam, szétverem a berendezést, és akkor esetleg megvitatom a csapossal, hogy miért nem döglik éhen az a kurva zsiráf. Egy apró rántással eresztem el Grace kezét, aztán dacosan visszafekszem, egy utolsó esélyt adva arra, hogy befejezze, amit elkezdett. Végre munkához lát, ez már az elmúlt fél óra alapján több, mint siker, de tényleg. Egyáltalán nem fáj semmi, amit szórakozik. Még azt is érzem, ahogy a tinta kecsesen folyik a nyakamon, néha letörli, de legalább csinálja. Hát öcsém, én mondtam, hogy nem fog menni elsőre... - Jah, biztos. Szeretek én beszélgetni, nem arról van szó, csak hát nem mindenki megfelelő partner a dologhoz. Én tutira nem fogok leállni biztatni, meg semmi ilyen nyálas szarság. Vagy csinálja, vagy nem. Ennyi. Valami bige belibben és nekiáll pofázni, én pedig néhány másodpercig rohadtul szeretnék felkelni, megragadni a haját és addig csapkodni a földhöz, amíg nem lesz belőle pépes húsmassza. Grace meg adja alá a lovat és még mindig nem esik le neki, hogy kurvára nem viselem el ezt a stílust, nem trécselni jöttem, nem is azért, hogy mások hülyeségét hallgassam. - Nem kussolnátok el? - micsoda úriember vagyok - Egy rohadt tetkót jöttem varratni. Tudtommal én vagyok a vendég, én csengetem a lóvét és az én igényeimnek meg baromira nem felel meg, hogy már két nő hülyeségét is hallgatnom el. Most akkor felvarrod ezt a szart vagy nem? De ha igen, akkor húzzál bele, hallgattasd el a barátnődet és azt csináld, amiért majd - esetleg fizetni fogok. Ha bárki azt hiszi, hogy könnyen meg lehet fogni egy jó numerával, az nagyon téved. Annyi pucér nőt láttam már, mint égen a csillag, nekem aztán baromira nem könnyű újat mutatni, azokra meg aztán végképp nem vagyok kíváncsi, akik még ruhában is kiborítanak a viselkedésükkel.
Általában az ügyfeleimmel megpróbálok kapcsolatot teremteni. Igaz általában nem vagyok egy bőbeszédű leány, de sokan igényik a beszélgetést és vannak akikkel igazán jó témákról el lehet dumálgatni. De úgy tűnik ez a férfi pont az a ritka fajta aki kussban akar maradni egész végig és azt sem szívleli, ha mások hozzá szólnak. Hát ha ennyire utálj a dolgot, akkor nem fogok vele beszélgetni. El kell fogadni az ügyfél kéréseit. Megrezzenek ijedtemben ahogy felmorran a férfi. Teljesen igaza van. Nem a hülye libával kellene beszélgetnem. Nem is akartam tovább vele trécselni. Nem is kedvelem annyira ezt a csajszit, de el kell viselnem Karen miatt. Gyilkos pillantásokat vetek a nőre. Ha nem fizet a férfi csakis az ő hibája lesz. Miért kell megzavarnia engem munka közben? -Nagyon sajnálom! Azonnal folytatom a munkát!-És már érezheti is megint, hogy a tű nagy sebességgel hatol át a bőrén milliószor. Ahogy azt gondoltam a második kör után sem sokkal jobb a helyzet, de annyira látszik a különbség az előzőhöz képest, hogy megérje folytatni a küzdelmet. A negyedik menet után kicsit megállok és kifújom magam. Kezd fájni a csuklóm, így azt is megrázom kicsit. Tudom már menne haza, így sokáig nem állok le pihenni, de elrontani sem akarom és ahhoz pár másodperc pihenés kell is. -Még egyszer átmegyek és utána befejeztem.-Azért ennyit mégis csak meg kell osztanom vele. Én is szeretném tudni, hogy mégis hol jár a tetoválásom. A hatodik átrajzolás inkább csak egy biztonsági dolog. Nem szeretném, ha a kötés levétele után dühösen jönne vissza, hogy kopott, vagy eltűnt a tetoválása. Azon mondjuk csodálkozom, hogy ilyen jól bírja. Egyszeri átrajzolás is tud fájni, de ő tényleg nem sírja el magát, vagy szisszen fel, pedig nehezebb menet volt. -Kéészen vagyunk! Mielőtt bekötném nézd meg a tükörben, ha szeretnéd!-A boxal szemben van egy egész alakos tükör, így még sokat sem kellene sétálnia. Nekem tetszik a mű, így nagyon is bízom abban, hogy a férfi is elégedett lesz vele és nem fogja letépni a fejem mérgében.
Őszintén szólva, már fogalmam sincs, hogy Grace mit csinál és mit nem csinál. A tűszúrások a nyakamon abszolút nem zavarnak, gyakorlatilag meg sem érzem őket. Miközben a plafont bámulom, egyre csak azon gondolkozom, hogy basszus, micsoda baromság volt egyáltalán idejönni és ezt bevállalni. Legközelebb inkább megkérem valamelyik öcsémet, hogy golyóstollal szurkáljanak és annak a tintáját nyomkodják a bőröm alá. Még élveznék is, amilyen szadisták, bár félek, hogy abból valami I love Bözsi felirat sülne ki a sárkányok helyett. Amikor Grace azt mondja, hogy elkészültünk, nagy sóhajjal lököm fel magam a székből és megnézem a munkát. Meg vagyok elégedve - legalább - ennek ellenére a körülmények miatt nem fogom ezt éreztetni a csajjal. - Nem kell bekötni, kösz. Szólok oda neki, aztán egy mozdulattal letörlöm a helyenként még szivárgó festéket. Az a gáz, hogy alatta nem hogy nem pirult ki a bőröm, de már gyakorlatilag hegesedik is a bőr teteje, nemsokára pedig semmi nyoma nem lesz annak, hogy megszúrt. Nem kéne, hogy ilyen körülmények között tovább nézegesse a sebet. - Kösz Grace. Fogalmam sincs,mennyibe kerül a dolog, minden esetre némi turkálás után előbányászok egy ötven dolláros bankjegyet, ami azért még pizzából is sok, úgyhogy megköszönheti a nagylelkűségemet. - A többit költsd egy saját szalonra, ahol nincsenek idegesítő picsák. A kezébe tolom a pénzt, aztán olyan gyorsan húzok el innen minél messzebbre, amennyire csak lehet.
//Bocsánat a hossz miatt, de az elkövetkező időkben inkább a többször kevesebb elvét próbálom követni, hogy ne álljon minden játékom ennyire :/ És köszönöm a játékot és bocsi a stílusért! //
Érdeklődve sétálok mellé a tükörhöz. Az arcáról semmi érzelem nem olvasható le, így nem tudom kiolvasni, hogy meg van e elégedve a munkámmal...Bár van egy olyan érzésem, ha nem lenne már rég nem lenne fejem. A szavain meglepődöm. Mi az, hogy nem kell? De így elfertőződhet, begyulladhat és még felsorolhatnám, hogy mi minden történhetne. -De muszáj lenne.-Ám mint aki meg se hallotta a szavaimat nem figyel rám. A köszönömre csak egy szívesent tudok kinyögni. Ha Karen látná, hogy csak így hagyom elmenni leüvöltené a fejem, de hát nem tudok mit csinálni ezzel a férfival. Jóval erősebb és agresszívebb nálam...Nah meg nem hiszem, hogy egy kedves kéréstől meghatódna. Igazából a tetoválást le is fényképezném, ahogy általában mindig is szoktam, de nem tudok megszólalni. Talán nem merek, vagy csak tudom, hogy úgy is elküldene jó messzire. Sietős a dolga ahogy észlelem, így talán jobb ha nem tartoztatom fel még jobban. Az előbbi kirohanása is elég volt mára. Nem hiányzik, hogy elkezdjen itt balhézni nekem. A pénzt a kezembe veszem és elindulnék a kasszához, hogy visszaadjak neki, de még azt sem várja meg. A szemöldökeim felszöknek a meglepettségtől. Azt hittem, hogy valóban nem akarja majd kifizetni a munkám...ehhez képest meg még borravalót is adott. Ezen a fickón nem lehet kiigazodni. -Köszönöm szépen!-Csak ennyit tudok kinyögni, de olyan gyorsan elviharzik, hogy felesleges is lenne bármi mást mondani neki. A pénzt a helyére teszem, majd visszamászok a boxomba, ahol szépen rendet rakok. Remélem a mai nap több vendégem nem lesz már. Ez a pasas túlságosan is lefárasztott. Ilyen bőrt még nem láttam. Vagy ötször-hatszor kellett átmennem rajta, hogy végre rendesen látszódjon. Ez nem természetes....
//Köszönöm a játékot és nincs miért bocsánatot kérned //
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
A reggel egy kávéval, és egy diós batyuval kezdődött, amit még tegnap este vásároltam a város határi közértben. Morrighan károgva ébresztett, az ébresztőm csipogott, vagyis teljes hangzavarral kezdhettem a napot. A rádiót hallgatva fogyasztottam el a félkészen berendezett konyhában a reggelimet, miközben a reggeli lapot bújtam, s Morrighan a reggeli kukoricáját fogyasztotta. A portfólióimat, a skicceket, az elkészült alkotásokról, s elégedett kliensekről a fotókat már bepakoltam a hátizsákomba, a "varró" gépem pedig a dobozában hevert a táska mellett. Mindent elő készítettem, szokásomhoz híven precíz, és alapos készületeket tettem. Augusztus végén érkeztem, és már szeptember elején járunk, ahhoz képest egész gyorsan találtam munkát, aminek örültem. Ráadásul akadt tetováló szalon errefelé, aminek szintén csak örülni tudtam, s bár nem ez volt az első hely, ahova munka keresés ügyileg bementem, de az első, ahonnét nem azzal küldtek el, hogy "majd értesítjük", hanem a kiscsaj, aki fogadott egész normálisan kezelt, sőt, végignézte a munkáimat, és kérte, hogy ezen a héten már menjek is. Bár a mai kornak megfelelően írt önéletrajzomat is végig olvasta, és azért láthatta, hogy nem most szabadultam egy frissen végzett tetkó tanfolyammal, hanem valóban tudok, ettől függetlenül 2 hét próba időben egyeztünk meg. A vendégek visszajelzésétől is függ, hogy a 2 hét után fixen megmarad a melóm. Nem volt ezzel probléma, korrekt mindkét fél számára. Így ő is láthatja, hogyan dolgozom, én meg beleszokhatok az új helybe. Bőven jó idő. Morrighan károgása rázott fel gondolataimból. Ideje indulni. Kecsesen kiröppent a nyitott ajtón. A mocsár, és az erdő, hűs reggeli illata a teraszon ért, farkasom nyújtózva borzolta föl magát bennem. A táskát és a dobozt a kocsi anyósülésére tettem, aztán a kocsi tetejére szálló Morrighanre pillantottam. - Nem, ma nem jössz velem. Kicsit fedezd fel az erdőt. - mondtam, majd kinyújtottam a kezem, hogy a varjú rászállhasson. - Majd talán később velem jöhetsz, de egyenlőre nem. - végig simítottam a hátán, s Morrighan berrenve simult a tenyeremhez. Aztán feldobtam a karom, így lendületet adva neki, s a madár lassú, kecses szárny mozdulatokkal röppent fel a levegőbe, s tűnt el a fák magasaiban. Beszálltam az autóba, s a mocsárból kiérve vettem, utamat a város felé. Tény, nem a legközelebb laktam a városhoz, de ez cseppet sem zavart. Kevesebb, mint egy órán belül úgy is benn voltam, fél, ha nagyon beletapostam a gázba. De még időben voltam, szóval nyugisan telt az út. Hallgattam a rádiót. Nem sok újat tudtak bemondani, a reggeli műsor, valami nagypofájú, de egész vicces ürge dumájával volt tele. Beérve a munkahelyemre, leparkoltam az üzlet előtt, majd a táskát, s a dobozt cipelve beléptem az üzletbe. Pontosan érkeztem. Az üzlet nekem kissé keletiesnek hatott, és túl színesnek, egy tetováló szalonhoz képest, de tágas és egész kellemes légköre volt. Majd hozzá szokok. A pulthoz léptem, egyenlőre senkit nem láttam. Túl korán jöttem volna? Nem, akkor biztos nem lennének nyitva. A jelenléti könyvbe beírtam a nevem, ahogy a csajszi már megmutatta a múltkor. Mondjuk láttam, ő se tétlenkedett, egy oldalt máris csak az én nevemmel feltüntetett a könyvben. A hátsó, fél fallal elválasztott "boxokhoz" sétáltam, s a leghátsó állt teljesen üresen, amit még a múltkor mutatott is a csajszi, hogy egyenlőre ott fogok dolgozni. Várjunk csak, hogy is hívták, Egész szép neve volt. Azt hiszem Grace. igen, Grace. A szék, és pár minta papír, meg eszköz már ott volt kikészítve. Letettem a táskám az asztalra, és a dobozt, majd szép lassan kezdtem kipakolni, elrendezkedni, néhány mintát kitűzni a falra, s a gépet összerakni.
Karen már megint nem tartózkodik a városban és megint én vettem át a bolt irányítását. No nem mintha ez zavarna engem, hiszen csak örülök annak, hogy Karen ennyire megbízik bennem. Az viszont igaz, hogy sokan nem nézik jó szemmel, hogy egy ilyen fiatal lány, mint én veszi át ideiglenesen a bolt vezetését. A kollégák mind idősebbek nálam. Tapasztaltabbak, de mégis bennem bízik a legjobban Karen. Már nem először veszem át az ő munkáját, és eddig egyszer sem okoztam neki csalódást. Mindent a legjobb tudásom szerint végzek el, amihez meg nem értek kérek segítséget és nem viszem el a másik fél dicsőségét. Az egyik kolléganőnket ki kellett rúgni, mert nem végezte úgy a munkáját, ahogy azt kellett volna, így az is rám lett bízva, hogy az esetleges jelentkezőkkel interjút készítsek és adjak annak próbaidőt, akit megfelelőnek tartok a poszt betöltéséhez. Én így is tettem, míg meg nem érkezett egy srác, akinek a múltja nagyon is biztató volt, így nem kellett sokat gondolkoznom azon, hogy ő lesz zaz első jelöltem. Remélem jó emberismerő vagyok és be fog válni a srác. A munkái jók, iszonyatosan ügyes és szimpatikus is volt a beszélgetés közben. Egy okot sem tudtam felsorolni, hogy miért ne őt válasszam. Reggel én érkezem elsőnek a szalonba. Nem meglepő, hiszen én vagyok most a "főnök", így nekem kell példát mutatni azzal, hogy nem késem el. Első dolgom miután megérkezem, hogy bevonulok az irodába lefőzni egy jó nagy adag kávét. A nélkül nem fog jól indulni a napom, így első körben muszáj meginnom egy jó erős kávét. Ma nincsenek óráim, de ez nem azt jelenti, hogy nem is kell tanulnom. Szerencsére nincs sok bejelentkezett vendégem és akik meg nem telefonáltak be Natan keze alá kerülnek majd, vagy legalább is én szeretném, ha minél többet mutathatna meg nekünk a tehetségéből. Így nekem lesz időm majd tanulni is, de persze a szalon ügyeiről sem fogok megfeledkezni. Miközben a kávémat kortyolgatom és egy halom papír felett ücsörgök meghallom a bejárati ajtó nyitását, majd zárását. Ez azt jelenti, hogy az egyik kolléga megérkezett, így fel is állok a helyemről és már ki is sétálok az előtérbe. -Jó reggelt!-Köszöntöm az új munkatársamat. Nem késett első napján! Piros pont jár neki! -Örülök, hogy ilyen korán bejöttél. Karen még távol lesz egy ideig, így arra kért, hogy majd én figyeljem meg a munkádat. Arra gondoltam, hogy majd megpróbálok minél több vendéget adni neked, hogy legyen esélyed bizonyítani. Néha majd megleslek, hogy hogy állsz meg ilyenek. De nyugi nem fogok egész nap a hátad mögött állni és figyelni, hogy mindent jól csinálsz e. És természetesen ha van kérdésed, óhajod, gondod nyugodtan szólj és próbálok majd segíteni.-Tudom talán túl korán van még ehhez a komoly beszélgetéshez, de inkább most mondom el, mielőtt elfelejteném.
Natan Vreth
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
A léptek zaja már akkor eljutott a fülemig, mikor a könyvbe írtam be a nevem. De nem reagáltam azonnal, had tűnjek emberibbnek. Mikor meghallottam a hátam mögött rám köszönő, kedves hangot, mosolyogva fordultam felé. - Jó reggelt! - mondtam, s letettem a tollat a pultra. Szavait hallgatva bólintok. - Persze, semmi gond. Ez természetes. Egyáltalán nem zavart volna, ha végig nézi a munkámat, a kovács munkáknál is sokszor volt, hogy bámészkodók figyelték a mozdulataimat, így ez nem lesz idegen számomra. Miközben folytatta, elkezdtem kipakolni a boxban. Néhány vázlat ide, egy pár ceruza, toll oda, másik kép amoda. No, máris otthonosabb. Miközben összeraktam a gépet, néha fel pillantottam a lányra. Csinos, vagány külsővel volt megáldva, de finom, kecses vonalak is jellemezték. Hmm... szemre való. Tetszett a hajában az a világos tincs. De itt azért óvatosan Nat, hiszen ez meló hely. - Talán csak annyi, hogy néha szeretek rá gyújtani, meg folyton rádiót vagy zenét hallgatok, ha dolgozom. - mondom, mikor a helyére teszem a készen összerakott gépet. - Amúgy meg ha probléma lenne egy-egy betévedő vendéggel, szólj nekem, könnyedén elsimítom az ilyen vitákat. - mondom egy laza mosollyal, de érezheti hogy komolyan beszélek. Mire jó, ha vérfarkas vagy, háborús múlttal. Kidobhatod a nagypofájú köcsögöket egy üzletből. Pajzsomat most leengedve hagyom. Farkasom nyújtózva járkál, magába szívja a környezet energiáit, figyel, érzékei kiélesedve szemlélik a környezetet. A lány egyenletes szívdobogása nyugtat. - Milyen finom parfümöd van. - nézek rá. Valóban finom. Egyre jobb parfümöket képesek gyártani a mai luxuscikk gyártók. - Mikorra várható az első vendég? - kérdezem, és beletúrok a táskám zsebébe, előhalászva egy cigarettásdobozt. Igaz, megnéztem a vendégkönyvet, ettől függetlenül jobb, ha emberibbnek mutatom magam, és nem mondom meg, hogy pontosan tudom, mikorra érkezik az első vendég. - Átengeded nekem? - kérdezem. S ha igen a válasz, jöhet a többi kérdés. Közben kisétálok a már egyszer mutatott dohányzóba, ahol rá gyújthatok, de azért megkínálom Gracet. Felé nyújtom a dobozt, s várom, hogy vegyen.
Örülök annak, hogy egy olyan munkatársat sikerült kifognunk, aki nem kezd el pattogni minden egyes kis dologért és elfogadja, hogy ez alatt a két hét alatt igen is meg lesz figyelve, hiszen nem akarjuk rontani a szalon hírnevét, így csakis egy kiváló tetoválót vehetünk fel. -Természetesen egyikkel sincs gond. Cigizni majd akkor lehet, mikor éppen nincs vendéged és a szalon mögött van kialakítva egy rész neki. Bent a vendégek miatt nem kellene dohányozni. Van akit zavar a füst. Illetve zenét is szoktunk betenni, de persze hozhatsz magadnak egy kis rádiót és ha nem bömbölteted akkor nyugodtan hallgathatod egész nap. Persze ha esetleg a vendégedet vagy a szomszédos boxban zavarna valakit akkor kompromisszumot kell kötni vele, vagy kikapcsolni. Tudod a csapat amolyan kis család és ahol csak tudunk segítünk egymásnak.-Bízom benne, hogy ő is megtalálja majd a helyét ebben a kis családban és jól fogja érezni magát, mert az is nagyon fontos, hogy a tetoválók jól érezzék magukat, mert akkor születnek a legszebb munkák. -Ezt jó tudni! Ezt felírom magamnak és majd szólok, ha lesz olyan vendégem!-Szerencsére eddig csak olyan volt, akivel én is el tudtam bánni, de jó tudni, hogy ilyen téren számíthatok rá. A bókja, dicsérete meglep engem és nem is titkolom el ezt az érzelmemet, de természetesen nem azt mondom, hogy nem esik jól. Melyik nőnek esne rosszul, ha ilyen szép szavakkal kedveskednek neki? -Igazán nagyon szépen köszönöm!-Egy őszinte mosolyt is megejtek felé. A kérdésére nem adom meg rögtön a választ. Nekem is meg kell nézni, hogy mikorra is érkezik az első feljegyzett vendégünk. -Nos ha jól látom van még másfél óránk addig. Előtte nem nagyon hiszem, hogy valaki betérne. A reggelek csöndesek szoktak lenni és ha jól látom pont hozzám írták be.-Nah erre kíváncsi leszek. Ilyenkor csak reménykedni tudok abban, hogy nem valami hisztis leányzót kapok, aki rózsaszín hello kittyt szeretne felvarratattatni velem . -Nos ha a vendég nem ragaszkodik hozzám, akkor miért is ne? Tudod vannak olyan vendégeink akik direkt kiválasztanak egy dolgozót, mert vagy ismeri őt, vagy az ő munkája tetszik neki jobban. De vannak akik rugalmasak ebben a kérdésben!-Közben természetesen követem őt. Ha már kettesben vagyunk egyenlőre, akkor kihasználom az alkalmat arra, hogy jobban megismerjem. -Köszi nem kérek...leszoktam!-És kicsit távolabb is állok tőle, mert már az illatát sem bírom olyan jól, de természetesen tudok alkalmazkodni, így ha csak én vagyok a kakukktojás nem fogok szólni senkinek sem.
Natan Vreth
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
Hallgatom mit mondd. A szokásos. Persze, mindent a vendégért. Általában megkérdeztem a vendégeket, zavarja-e őket a zene, és panaszt eddig még nem kaptam. Legfeljebb azoknál váltottam nyugisabb bandák zenéire, akik először varratták magukat, és náluk természetes, ha izgulnak. Emlékszem, mikor az első tetoválásomat csináltattam, azt hittem, szétharapom a széket. De aztán többször is be kellett ülnöm egymás után, hogy a szervezetem hozzá szokjon, ma meg már olyan természetesnek tűnik, mintha ezzel születtem volna. Ezen a "kis család vagyunk" szövegen elidőzök gondolatban. Jó az, ha az embernek barátai vannak, és persze, tudom miről beszél a kis csaj. Elvégre, nem ez az első tetováló csapat, akikkel együtt dolgozom. Ugyanakkor azt is tudom, hogy muszáj megtartanom egy bizonyos távolságot. De idővel, ez úgyis kialakul. Az arcán megjelenő meglepetés és enyhe pír jóleső elégedettséggel tölt el. Ezek a nők. Olyan bámulatosan egyszerűek, és mégis, hova lenne nélkülük a férfi? Elvégre, csak ők képesek elcsavarni a fejünket, nem igaz? - Ugyan nincs mit. Csak őszinte vagyok. - mondom mosolyogva. Hallgatom, mit mondd, közben belépek a dohányzóba, amit már említett. Tartom az ajtót neki, s megvárom, míg ő is belép, csak aztán engedem el az ajtót. - Most fogja elmondani, mit szeretne, vagy már megbeszélte veled a mintát? - kérdeztem érdeklődve. Még a lány munkáit nem nagyon láttam, kivéve azt a párat, ami a falon volt kitéve, s rá volt írva a monogramja. Ügyesen rajzolt, legalábbis abból a pár mintából csak erre tudtam következtetni. Hmm... talán ha találok megint valami olyan mintát, lehet varratok vele a kezemre. Hallgattam szavait, s közben bólintottam. - Igen, ismerős. Mondjuk, szeretem a random jellemű vendégeket, akik bevállalják az ismeretlenebb, vagy újabb művészeket, és nem csak egyvalakihez járnak folyton. Egyrészt, ez ösztönzi a tetoválót, hogy minél szebb, és jobb munkát alkosson, tudod, kis versenyszellem. Másrészt a vendégnek igen változatos, és ha jó művészeket választott, akkor gyönyörű ékei lehetnek a testén a minták. Közben rágyújtok, s mikor visszautasít, csak bólintok, s az asztalra teszem a dobozt. - Nem baj az, ha leszokik az ember. - mondom én, egy vérfarkas, aki akár egy raklapra való cigarettát is elszívhatna, nem kapna tüdőrákot. - Amúgy attól nem kell félned, hogy öt percenként kijárok rágyújtani. Nem vagyok függő. Csak néha jól esik, meg ilyenkor beugrik néha pár új ötlet. Ilyenkor jön az ihlet. - szívok bele a cigarettába, s kifújom a füstöt, de nem a lány felé, mert ahogy látom, egy kicsit zavarja. - Ha a vendég benne van, természetesen szívesen megvarrom. Újból beleszívtam a cigarettába. Aztán végigmértem. Milyen csinos. Ha most másért nem is, de azért már jó ide bejönni, hogy ilyen szemrevaló munkatársam van. - És te mióta vagy benne a szakmában? Szép itt a nyakad alatt a tetkó. Ha máshol is van ehhez hasonló éked, szívesen megnézném. - vigyorodtam el kacéran, és rákacsintottam. Ha túl szemtelennek talál úgy is szól, de jelen helyzetben nem néztem ki belőle. Persze, a főnököm. De ugyanakkor bennem van az a vadászösztön, ami egy férfit hajtja, ha nőt lát. És hát miért ne vetném be? Én élvezem, ez a lényeg.
-Csak annyit tudok, hogy egy portré lesz, de még nem láttam képet. Szóval ez még meglepetés.-Igazából örülök is valahol, hogy ezt a vendégemet átadom neki. Tudok portrékat csinálni és jól is sikerülnek, de ettől tartok a legjobban, hiszen ezt lehet a legkönnyebben elrontani. Ha a vendég nem ismeri fel azt a bizonyos személyt a művedben, akkor szép szavakkal fogalmazva gáz van. -Ez jó! Mármint Karen ezért harapna és megértem. Ez egy munkahely és nem egy pub...De azt hiszem ezt nem pont neked kell magyarázni. Van egy olyan sejtésem, bár nem akarom növeszteni a májad, hogy ez nem csak két hetes munka lesz.-Kacsintok egyet neki Tudom elhamarkodott kijelentés, de eddig egy rossz dolgot sem találtam benne. A munkái szépek, nem egy lusta fickó, időben érkezik, nem úgy mint a többiek. Szóval igazi főnyeremény, de azért mind ezt nem fogom elmondani neki. A szavain jóízűen felnevetek. Nah ilyen őszintén, és szabadon is elég régen nevettem. Nem lesznek itt gondok kettőnk között! -Hát nos azt, hogy megmutassam ki kell érdemelni. Nem villantom meg őket minden jöttmentnek!-Szélesedik ki mosolyom, majd egy pillanatra bepillantok az üzletbe, hogy érkezett e valaki. A többi kollégák is lassan megérkeznek intek is nekik, hogy itt vagyok kint és figyelem őket. Ne higgyék azt, hogy lazíthatnak egy sort. -Amúgy nem vagyok olyan rég a szakmában. Hat éve kezdtem el a tetoválást.-Válaszolom neki röviden, majd máris terelem a témát valami fontosabb felé. -Majd a kollégákat bemutatom neked...Jaj és tényleg még egy dolog. Annyit még szeretnék tudni, hogy neked mi a specialitásod. Mármint jobban szereted a fekete-fehér tetoválásokat, vagy portrékat, koponyákat ilyenek...Csak tudod amikor van lehetőség rá ahhoz osztjuk be, természetese ha szabad a vendéget, aki a kért tetkóban otthonosabban mozog. Én például még ha nem is látszik rajtam, de jobban szeretem a színes tetoválásokat. Karen meg a portrékban nagyon jó. Persze egy jó tetováló mindenhez ért ez oké, de mindenki jobb valamiben, még ha csak egy kicsit is!-Le kéne szoknom arról, hogy úgy kezeljem mint egy kezdő. Sok év áll mögötte ebben a szakmában. Ő is tudja azokat, amiket én. De akkor miért magyarázok el neki mindent úgy, mint egy zöldfülűnek?
Natan Vreth
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
Áh, portré. Na igen, amit sosem értettem, hogy fotóról vagy más egyébről miért rakatják ki magukra a szeretteiket az emberek. Mintha csak céltábla lenne egy magamfajtának, hogy ide nézz, őket is megeheted, ha velem végeztél, ők a családom! Na mindegy, ez a magam kis vérfarkas véleményem. Szavaira csak bólintok. Ha azt kell elkészíteni, hát akkor azt kell. Azonban burkolt dicséretére, csak elégedetten elmosolyodok. Néha elgondolkozok azon, hogy ezt a Vérfarkasnak, vagy a magam karizmájának köszönhetem-e, bár igazából tök fölöslegesen agyalok ezen, hisz a kettő egy és ugyanaz. - Örülök, ha hosszú távban gondolkodsz velem! - kacsintok rá. Persze ezt veheti kétértelműnek, mert hát az is. Mit szépítsek? Nevetése kellemesen cseng fülemnek, és egyre szimpatikusabbnak találom. Jól kifogunk mi itt jönni. - Oh, kár... remélem, azért később nem csak egy jöttment leszek, és még megcsodálhatom a kis rejtett tetoválásod. - mosolyodok el. Persze, én is megmutatnám neki, a magamét a hátamon, de akkor a mellkasomon lévő sebeket is valószínűleg észrevenné, az pedig ugyebár, nem egy szerencsés dolog. Legalábbis most még nem. A tekintetét követem, és ahogy látom, hogy jönnek, intek én is az érkezőknek. Szép hölgy kollégák... No, lesz még kit fűzni. Hehehe Aztán ismét felé pillantok. Hmm... specialitás. Széles mosoly kerül az arcomra, és válaszolok. - Nos, bármit megvarrok, amit kérnek, tervezni tudok. - hála a kovács mesterségnek, meg a druida tanoknak ugyebár, teszem hozzá gondolatban - De ha nagyon választanom kéne, inkább fekete fehér, és a bonyolult, kelta fonatok, a 3D hatású, nagyon aprólékos munkákban vagyok ügyes, mint pl. szárnyak, mancsok. A sötétebb tónusú minták, darkosabb jelképek, feliratok. Szeretem az ilyeneket, azt, ha a vendég választása elárul róla dolgokat. Nem zavar, hogy főnökösködik, egyenlőre ez a természetes, és nincs is ezzel semmi gond. Ha valami nem tetszik, azt úgyis közölni fogom vele. A csikket végül elnyomom a hamutálban, majd ránézek, ha van még esetleg kérdése, tegye fel, ha nincs, akkor menjünk dolgozni, vagy bemutatkozni a többieknek.
-Nah majd meglátjuk!-Nem bántam meg, hogy őt választottam. Nagyon is jófejnek tűnik és mivel hasonlóak vagyunk Karennel így tudom, hogy vele is ki fog jönni. Tudja, hogy hol a helye, hogy ő az alkalmazott, de nem fogom agyon dicsérni mert a végén elbízza magát és nem fog úgy dolgozni ahogy azt kellene. Ahogy hallgatom őt, hogy miben is tehetségesebb, vagy mik azok a tetoválások, amiket jobban preferál, már elő is kúszik egy kép egy új tetoválásról. Már rég óta gondolkozom azon, hogy beszerzek még egyet. Miért is ne vele varratnám fel? Ez az egyik legjobb megmérettetés, mert ha nálam elront valamit, akkor Karennél rontja el és annak nem biztos, hogy jó vége lesz. -Ezeket megjegyzem. Majd esetleg mikor lesz időd és érdekel megnézhetnéd a többiek munkáit is. Sokat elárul róluk, bár gondolom ezt te is tudod. Ha készen állsz akkor be is mehetnénk és túleshetünk a bemutatkozáson.-Nem féltem őt. Érzem, hogy nem az a nyámnyila és kiáll magáért ha kell, sőt azt is kinézem belőle, hogy egy pofont is lekeverne egy nőnek, ha az olyat szólna be. Megvárom, hogy elnyomja a cigijét, majd be is sétálok az üzletbe. Már csak egy kollégánk hiányzik, de ez már megszokott. Először a lányokat mutatom be neki, majd a srácokat akik nagy vigyorral az arcunk köszöntik Natant. Persze a lányok is alaposan végigmérik őt. Megértem ám őket nem egy rossz pasi, de most nem ezért választottam őt, hogy flörtölgessek vele. Miközben eldumálgat a többiekkel bevonulok az irodába, hogy folytassam amit elkezdtem. Nem szándékozok egész nap itt bent ülni, de még bőven van időnk, így kihasználom ezt. Már éppen befejezem a papírmunkát, mikor az egyik kolléga benézz, hogy meg is érkezett az első vendégem. Azonnal leteszem a tollat és ki is megyek a vendégtérbe, hogy Natannak átadjam a kuncsaftot. -Natan! Nos megbeszéltem a vendéggel és őt nem zavarja a csere. Szóval ha készen állsz akkor most ő a tied. Beszéld meg vele, hogy pontosan mit szeretne, ha öt percen túl készülsz el a rajzzal akkor szólj neki, hogy körülbelül mennyi idő és, hogy nyugodtan elmehet közbe. Ezt majd ő eldönti...Arra kérnélek, hogy mikor már feltetted rá a vázlatot szólj nekem. Csak meg szeretném nézni, meg utána majd munka közben is megfigyelnélek...De olyan leszek mint egy szellem. Észre se fogsz venni!-Egy biztató mosolyt varázsolok az arcomra, majd be is mutatom neki a vendéget.
//Bocsánat, hogy nem lett a legjobb//
Natan Vreth
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
A bemutatkozás és az ismerkedés egész simán ment. A hölgyek csinosak, vadócok, kicsit rámenősek és pletyisek. A srácok ivócimborák, szóval a szokásos tetováló csapat. Jobb, ha megjegyzem kik, vagy mik ők, ha nem akarom, hogy véletlenségből vacsoraként végezzék. Amíg megmutogatják munkáikat, néha-néha az iroda felé pillantok, hogy a főnökasszony ténykedését is lássam. Nem feltűnően, csak egy-egy lopott pillantás, és már beszélgetek is tovább. Aztán a csajok kezébe kerülnek az én skicceim is, amik között igen régi darabok is akadnak, amiket még Californiában készítettem. De persze, nem árulom el, hogy miért ilyen kopottak a képek, vagy a papírok. Miért osztanám meg velük? Meg aztán melyikük hinné el? Az ajtó kis idő múlva kinyílik, megérkezik a vendég. Grace fogadja, én pedig illendően elhessentem a csiripelő madárkákat a helyem közeléből, hogy aztán meghallgathassam újdonsült főnököm feltételeit és utasításait. Mosolyogva bólintok, majd kézbe is veszem a hölgy vendéget. Egy fiatal, de nem a tini korosztályba való hölgy a vendég, kissé bátortalanul lép oda hozzám, és nyújt át egy fiatal lányról készült fotót. Az arca hasonlít vendégemére. Első kérdésem az, ez e az első tetoválása, mire hevesen bólogatni kezd. Mosoly kerül az arcomra, majd gyengéden megfogom a karját, hogy a székbe ültessem, utána leülök mellé, majd ceruzát, papírt ragadva kezdek neki a rajzolásnak. Közben tovább kérdezem, az átalakításokról, az ízléséről, arról, ki a lány a képen. Kissé zavarban van, de elmondja amit tudni szeretnék. A lány a húga, pár éve vesztette el egy autóbalesetben, és így szeretne emléket állítani neki. Szereti a goth stílust, a vörös színt, mindazt amiért együtt rajongott a húgával. S bár már idősebb, és nem mutatkoznak meg rajta ezek a jegyek, így ezzel a tetoválással mindezt talán visszahozhatja. Csendben hallgatom. Ilyenkor kicsit lelki szemetesek is a tetováló művészek, de ebben a szakmában ez ezzel jár. Érzem magamon néha a leskelődő tekinteteket, de igyekszem mindig úgy ülni, helyezkedni, hogy akinek nem akarom megmutatni, az ne lássa a készülő rajzot. Néhány szín ceruza és toll kerül elő a fiókból, s az utolsó simításokat is kisatírozom a képen. Azután megmutatom a lánynak. Pár percig csak csodálkozva, kikerekedett szemekkel néz a képre, majd pár könnycseppet látok lecsorogni az arcán, aztán hirtelen a nyakamba ugrik, és átölel. Hát, én mindenféle reakcióra gondoltam, csak erre pont nem. Míg megpróbálom visszaültetni a székbe a nagy lelkesedés, sírás, meg hálálkodások közepette, a vázlatot a hátam mögött álló Grace felé is oda nyújtom. Bár nem néztem rá, pontosan tudtam, hol áll. Vérfarkas megérzés, mondjuk úgy. Amíg megszemléli a vázlatot, igyekszem kicsit lenyugtatni a vendéget, zsepit adok neki, meg elmegyek kávéért, hogy utána majd neki láthassak az igazi munkának.
Miután átadtam Natannek a vendégemet visszasétálok az irodába és folytatom a munkát mind addig, míg nem szól, hogy elkészült a vázlattal. Tudom ez úgy tűnhet, mintha megkérdőjelezném a munkáját, de ez az első napja. Ilyenkor még igen is ügyelni kell rá, de ha ma minden rendben megy holnap már csak a végeredményeket fogom szemügyre venni és utána már szabadon dolgozhat. Csak az első pár napot kell túlélni. Ahogy megnézem a rajzot elismerően bólintok egyet. Remek lett és ezt szóban is kifejtem. Nem látom akadályát annak, hogy miért is ne folytathatná a munkáját, így már engedem is tovább. Miközben felrajzolja a tetoválást, csak egy-két alkalommal sétálok oda mögé, hogy megpillantsam, hogy áll és minden rendben van e. Szerencsére nem volt semmi gond, így nyugodtan folytathattam az én munkámat is. A nap legnagyobb részét az irodában töltöttem el. Vagy a gép előtt görnyedtem, hogy mindenféle megrendelést, papírt, emailezést elintézzek, vagy éppen telefonálok megállás nélkül. Szerettem volna én is tetoválni egyet, de nem jött össze. Voltak most annál sürgetőbb feladataim is és, ha mind ez nem lett volna elég még a csajok is beszóltak nekem. Komolyan mondom kezd elegem lenni belőlük. Ha nem dolgoznának normálisan, már rég kirúgtuk volna őket, de így csak annyit tehetek, hogy nem figyelek rájuk. Ahogy a záráshoz közeledünk és az utolsó vendégekkel is megvannak a többiek már haza is mennek. Természetesen felsöpörni nekem kell utánuk. Nincs takarítónőnk és elvileg be van osztva, hogy ki mikor rak rendet, de mikor én vagyok itt Karen helyett nem foglalkoznak ezzel. -Natan, ha befejezted te is hazamehetsz nyugodtan! Ilyenkor már nem fogadunk több vendéget...Amúgy remek munkát végeztél ma. Nagyon ügyes voltál!-Egy fáradt, ám mégis őszinte és bátorító mosolyt küldök felé, majd visszasétálok az irodába, hogy összepakoljam a holmijaimat.
Natan Vreth
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
A munka folyt tovább, gördülékenyen, egyszerűen, ahogy az elvárható tőlem, mint mindig, ha munkáról volt szó. A vendéget nem zavarta a rádió, de miközben varrtam a bőrére, elbeszélgettünk. Néha magamon éreztem Grace pillantását, de cseppet sem zavart. Nem mintha szükségem lett volna az ellenőrzésére, hisz azért már pár éve csinálom ezt a szakmát, de a halandó népek már csak ilyenek. A dicséretére csak szerényen bólintottam, s mosolyogva folytattam a munkát, mintha mi sem történt volna, pedig én magam is tisztában voltam vele, hogy tökéletes lett a rajz. Végül, néhány kisebb szünettel megtűzdelve, elkészült a portré:
A hölgy elégedett volt, és még egyszer hálálkodva köszönte meg a munkám. Néhány tippel még elláttam, hogy ápolja a friss tetoválást, s hogy vigyázzon rá, miután leveszi a tapaszt. Bólintott, s ahogy tanácsoltam, a tetoválást kifizetve, egy krémet is vett, hogy vigyázzon a mintára, amit a sebre kenhet. Ezután a nap csendesen, néhány kisebb varrással telt. Pont cigi szünetet tartottam, mikor hallottam, hogy Gracenek kissé csipkelődve szóltak be a csajok, mire egy határozott morranással teremtettem őket helyre, s kissé kiengedtem farkasom, hogy a fellépésem fenyegető legyen. Persze nem érzik a halandók, mi rejtőzik bennem, de a kisugárzásom meglehetősen félelmetessé tesz a szemükben. Be is fogták hamar a csipogást, s valami hirtelen gondolattól vezérelve néztek munka után, s hagyták békén Gracet, én meg, mintha mi sem történt volna, cigiztem tovább. Nem néztem Gracere, nem kérdeztem semmit tőle, ez amolyan "farkas" dolog. A nap vége felé már nem nagyon volt vendég, de én még néhány megrendelésre előre készítettem néhány vázlatot, s mire végeztem, már csak Grace, meg én voltunk a szalonban. Épp a partvissal jött felém, de még mielőtt körülöttem kezdett volna söprögetni, kivettem a kezéből a seprűt, s a magam helyét én tettem rendbe. Ez az én dolgom, nem várom el, hogy más tegye meg. Miután végeztem, mosolyogva néztem főnökasszonyomra. - Lenne kedved meginni egy kis alkoholt valahol? Vagy esetleg, ha nincs autód, szívesen haza viszlek. De csak szigorúan baráti, főnök alkalmazott viszony! - emelem fel védekezőn a kezem, mielőtt rosszra gondolna. A dicséretre csak mosolyogva támaszkodtam rá a seprűre. - Van némi tapasztalatom, mondjuk úgy. De köszönöm. - kacsintottam rá.
Tudom, hogy nem ma kezdte el ezt a szakmát Natan, de mégis csak egy új alkalmazottunk és mivel én vettem fel őt nem Karen, így még jobban meg kell bizonyosodnom arról, hogy jót választottam. Karen megbízik bennem nagyon is és nem akarom ezt a bizalmat elveszíteni a legjobb barátnőmtől és főnökömtől. Sokat köszönhetek neki, mondhatni úgy, hogy az életemet köszönhetem neki, így nem okozhatok neki csalódást! Először csak meglepődöm mikor kiveszi a kezemből a seprűt és a lapátot, majd elmosolyodom. Igazából már ez után a nap után semmi kétségem sincs a felől, hogy jól döntöttem. A munkái főleg az a portré gyönyörű lett és bebizonyította nekem, hogy igen is ért a szakmához...sőt sokkal jobba ért hozzá, mint én. Karen örülni fog neki és bízom benne, hogy majd ő is ugyan úgy megkedveli, mint én. -Ez nagyon kedves tőled! Nem kel hazavinned, de örömmel megiszom veled valamit, bár az én részemről vagy egy kávé, vagy egy tea lesz. Már nem iszom alkoholt!-És egyre több mindent megtud rólam, ami fura. azt már tudja rólam, hogy cigiztem és most biztosan arra is rájött, hogy az alkohollal is túl közeli barátságba kerültem...De ez azért még nem sok rólam és ne is hiszem, hogy ennél többet megtudhat majd a múltamról. Azért mégis csak egy "idegen" a számomra. -Ne haragudj! Gondoltam, hogy jó munkát fogsz végezni, de általában Karen szokta felvenni az embereket és nem én, így azért volt bennem egy kis félsz, hogy jól döntöttem e!...De kérek még öt percet, amíg összeszedem a holmijaimat. Utána indulhatunk is! Ismerek egy normális helyet a közelben, ha az neked jó!-Megvárom a válaszát, majd eltűnök az irodában és ahogy azt mondtam öt perc alatt össze is pakolom a cuccaimat. A táskám most is tele van könyvekkel a sulinak köszönhetően, de már hozzászoktam a súlyához, így már észre sem veszem, hogy milyen nehéz. -Még be kell kapcsolnom a riasztót. Kérlek kint várj meg! Tudod ez mozgásérzékelő és csak pár másodperc van!-Megvárom, míg kimegy az üzletből, majd alaposan körülnézve be is pötyögöm a kódot és kirohanok az ajtón, amit alaposan be is zárok a kulcsokkal. -Mehetünk, most már tényleg!-Ajkaim mosolyra húzódnak és ha Natan is benne van akkor el is indulunk.
//Szerintem a kövi már mehet a pubba, esetleg az O'Connorsba, ha van szabad hely //
Kezdőlap
//
//
