Ha azt hiszed, belépsz, és egy lányos szobában találod magad, akkor hatalmas meglepetésben lesz részed. Nori minden ilyesmit kerül, praktikusságra törekszik, és még egy kötelet is kért, hogy akár azon is edzhessen, amikor csak kedve tartja. A vasak az ágya felett tökéletesek a húzódzkodáshoz, és ha leesik, hát istenem, kezdi előröl. A piros-fekete szín dominál, nem véletlenül, de hogy a rengeteg rendszám a plafonra miért kellett neki, azt ne kérdezd, rejtély.
Tökéletes nap és este, azaz tökéletesen unalmas lenne, ha nem találna mindig valami elfoglaltságot magának az órarendjén kívül. Amióta elméletben nem edzhet teljes erőbedobással, azóta minden baja van, azaz most már egyáltalán nem kíméli a lábát. Szerinte meggyógyult, amiben nagyon nagy szerepe van annak, amit Raventől tanult, és lehet, kezdetnek ez nem is rossz, azért nem teljesen elégedett. 1.5 hónap... eddig tartott a teljes felépülése, ami nem jó, ennél gyorsabbnak kell majd lennie, ahogy Jesse, őt szétkapták, és tessék egy hét múlva már alig volt nyoma mindannak. Most újabb kihívást keres, azaz elkezdte az apját azzal csesztetni, hogy igenis had próbálja már ki az ezüstöt is, mert így nem fog haladni. A törésekkel elboldogul, egyre gyorsabb, de hát na, még fiatal, nagyon fiatal, és a pajzsa sem elég erős, pedig kevenc elfoglaltsága, hogy Bradet zaklatja ezzel is. Perpill az ágyán hasal, egy kis topban és egy kisnadrágban, olvasgatva a jegyzeteket, és a kis jelét keresve, ami majd egyszer neki is lesz, de előbb a dob. Azt meg kell csinálnia, és még nem végzett a temetés előkészületeivel sem. Vagyis van melója bőven, és most olyan szabadsága van, hogy semmilyen, mert lehet, az apja is elment, na de erre a nyakára rakta BB-t meg Dantét. Hát nincs cukorból, nem fogják megenni, nem követ el öngyilkosságot, ettől nem kell tartani. A kamerákon már csak vigyorog, mert ez a túlbiztosítás, szerinte. Brad tényleg úgy félti, mintha a következő pillanatban eltörne darabokra. Hihetetlen. Mégis kedveli az apját, mert érti ő, hogy csupán félti, na de ennyire? Mosolyogva olvasgat és jegyzetel, így estére letudta, amit akart, elméletben pihenhet.
*Végre megkaptam a szobámat, és viszonylag gyorsan. Kezdtem már unni az ide-oda mászkálást, mikor hol volt éppen üres hely a számomra. Épp az imént kaptam meg hozzá a kulcsot, szóval még nem tudom, hogy is néz ki. Kérdezősködtek, hogy milyet szeretnék, de nem nagyon tudtam válaszolni rá, nem voltak nagy igényeim. Egy asztal, két fotel, könyvespolcok, egy szekrény meg ágy. A többit rájuk bíztam. Szóval remélem, hogy semmi vackot nem pakoltak be. Na de már itt is vagyok, a szobám ajtaja előtt. Nem mondanám, hogy izgulok, úgy sem tervezek itt maradni sokáig. Anyám öröksége már biztosan szép kis kamatot fialt, abból meg majd lesz saját házam úgyhogy amilyen lesz olyan lesz. Jobbra, balra szobák, de még szembe is, mintha koleszos lennék. Már csak valami jó kis csaj kéne a szomszédba és tökéletes is lenne.* ~Tényleg, jó lenne tudni, hogy ki lakik mellettem.~ *Tekintetem ekkor a szobám melletti ajtóra terelődik és lassan elindulok felé. Próbálok belesni azon a kis lyukon amin a pletykás öregasszonyok szoktak térfigyelőkamerásat játszani, de nem látok semmit, úgyhogy nincs más, kopogni kell. Kezemet ökölbe tartom emelem és már ütném is az ajtót, de mégsem. Elvégre, kit izgat ki a szomszéd, úgy sem fogok átjárni hozzá trécselni meg sztorizgatni. Inkább megnézem, hogy milyen az én szobám. Benyitok és a látvány ami fogad teljesen letaglóz. Semmi más nincs a szobában, csak egy asztal, két fotel, kettő könyvespolc, egy szekrény meg egy ágy. Ezen kívül semmi. Se szőnyeg, függöny, képek lámpa, se semmi. A padló csupasz, a szobába csak azon az egy balakon jut be fény, ami az ajtóval szembe van, de ott ha akarom ha nem besüt. Olyan mintha a szülők kihaltak volna a házból és a gyerekek széthordtak volna mindent és csak az értéktelen kacatok maradtak volna. Teljesen üres a szoba és ez..ez.... TÖKÉLETES! Tágas tér, sehol semmi hasztalan vacak, csak az alapvető dolgok amik kellenek. Ha akartam volna se találhattam volna jobb szobát. Bárki is csinálta, viccesnek gondolhatta a dolgot de valójában tökéletes ez a szoba számomra. Bár a cuccaim nagy része még nincs itt de pár dolgot azért elhoztam, amiket most ki is pakolok a táskámból. Párcsoki,ami még az érkezésemről maradt, váltóruhák, kettő könyv, iratok, egy kép anyámról amit az asztalra teszek és egy tömör, kemény és nehéz gumilabda, olyan marokba fogós. Kipakolok mindent, elteszem a ruhákat a szekrénybe és mivel a hotelt elhagyni nem lehet, így kénytelen vagyok itt bent elfoglalni magamat. Jobb híján leülök a fal tövébe, és a szemközti falnak (ami a szomszéd szoba fala) elkezdem dobálni a labdámat úgy, hogy a falról a földre, onnan pedig vissza hozzám pattanjon. Amíg ki nem találom, hogy mihez kezdjek a rengeteg szabadidőmmel addig ez kitűnő elfoglaltság lesz. Kivéve azt az apróságot, hogy folyamatos monoton ütembe kopog a szomszéd fala elég hangosan...*
Egészen jól bele tudna merülni az olvasásba, ha valaki nem kezdene el a túloldalról ütemes pattogtatást végezni. Na erről nem volt szó, ez így egy kicsit sok, főleg ha az éjszaka kellős közepén áll majd neki ennek. Ki volt az az őrült, aki kosárlabda palánkot csinált pont arra az oldalra, ahol a szobák fala találkozik? Egy darabig hallgatja a játékot, na de 10 perc után már a feje is dübörög, pedig megpróbálta megfejteni, hátha valami üzenetet takar az egész, de tévedett. Valaki éppen edzést tart, de miért pont most? És miért pont az ő szobája mellett? Ki költözött oda? Megrázza a fejét, tovább hasal az ágyon, aztán elunja az egészet, feltérdel és átdörömböl. -Mi lenne ha kimennél a parkolóba és ott dobálgatnál? Lebontom a falat komolyan, hogy ne legyen hová hajigálnod azt az izét. Ha meg dumálni akarsz, akkor gyere át. Ennyivel rendezi és visszahasal az ágyra. Majd kiderül érkezik-e válasz, ha meg átjön, hát az ajtó nyitva. Brad nincs itthon, ő nem szórakozhat vele, a másik két testőrből meg ezt nem nézi ki, de most már igenis érdekli, ki az, aki át akarja törni a falat egy nyomorult labdával. Az meg elég vékony ahhoz, hogy a dübörgést lehessen hallani, vagyis szar volt az építész. Lehet, hangszigetelést fog kérni, mert ha ez rendszeres lesz, akkor biztos, hogy kedves szomszédja fején ő is dobolni fog, csak úgy szórakozásból. A testhelyzetén nem változtat, neki így kényelmes, maximum akkor, ha az a valaki tényleg megjelenik a szobában, akkor fel fog ülni, vagy le is mászik.
*Pattan, pattan és elkap. Dob, pattan, pattan és elkap. És még ugyan ez lezajlik hosszú percekig, de csak nem jut eszembe semmi, amivel hasznosan el tudnám tölteni az időt. A hotelt egyedül nem hagyhatom el, itt meg nincs túl sok lehetőség, amiből bajom ne lenne. Úgyhogy marad egy darabig a dobálgatás, egészen addig, amíg a szomszéd el nem kezdi verni a szobám falát. Meg sem ismerem a hangot, csak valami sárga lapos bolond lehet odaát szóval különösebben nem hat meg, de azért még cukkolom, hátha másik szobába költözik, mert nincs kedvem egy karót nyelt mellett lakni aki már akkor hisztizik, ha lehúzom a wc-t.* -Szokj hozzá nyugodtan a helyzethez, mert hosszú HOOOOSSZÚÚÚÚ ideig leszek még itt és nagyon jól szórakozok,lehet egész éjszaka dobálom.- *Kiabálok át a másik szobába, majd jó erősen odavágom a falhoz a labdát, még a festés is levált egy kicsit, mire tudatosul bennem, hogy ki is szólt az előbb, vagy is... azt hiszem, hogy ő szólt.* -Nori?- *Ezt inkább magamtól kérdezem, miközben felállok és megindulok a szomszéd szobába. Nem időzök sokat a folyosón, hiszen megmondta, az ajtó nyitva, úgyhogy úgy nyitok be a szobába, mintha ki akarnám tépni az ajtót a helyéről és megállok az ajtóban.* -Most ugye csak szórakozol velem? Te laksz a szomszédban?- *Elégg megepedt arcot vágok és nem tudom eldönteni, hogy örülök-e ennek a hírnek, vagy nem. Mert abból a szempontból nagyon is jó, hogy nem kell messzire mennem egy kis társaságért, viszont valószínűleg Brad is sűrűn fog erre járni, ha itt a lánya, vele meg nem nagyon akarok találkozni a múltkori után....Még nem. De ezzel ráérek később foglalkozni, úgyhogy most csak örülök, hogy Nóra a szomszédom, vagy mi.. Nori, igen, Ő nem Nóra. Nóra, Nori. Jegyezd meg N.O.R.I. Szóval..örülök hogy NORI a szomszédba lakik minek következtében ahogy meglátom rögtön mosolyt csal az arcomra. Ha belegondolok, hogy én meg azt hittem, hogy valami bolond lakik mellettem... ezt inkább nem mondom majd neki.*
Az az őrült meg csak dobálja a labdát, és csak dobálja. Ki fogja szúrni az összeset egyesével, ha nem fejezi be rögtön, vagy átüti a falat tényleg, hogy ne legyen hova dobálnia. Ismét feltérdel, és úgy helyezkedik, hogy ha folytatódik a pattogás, át tudja rúgni az egészet, azaz egy részét a dobálóra. Már éppen megtenné, amikor válasz érkezik. Ez egy idióta, ezt azonnal megállapítja, mert hogy az új lakónak nincs ki mind a 4 kereke, az biztos, vagy ha igen, akkor defektes, le kellene cserélnie az egyiket. -Jó te meg szokj hozzá ahhoz, hogy folyamatosan pofázni fogok neked, aztán rád omlasztom az egészet, hogy legyen rajtad vakolat. Még nyelvet is nyújt, bár ezt csak ő látja, és ismét felkészül arra, hogy átrúgja a másik térfélre azt a nyamvadt falat, de jobb ötlete támad, és a medicin labdát kezdi hajigálni. Kicsit nagyobbat szól, mint a szomszéd labdája, de ha ez kell neki, akkor megkapja. Az apja ha ezt megtudja... igaz, ő meg a másik oldalán lakik, tehát már rég tudja, ki lakik mellette. Jó lesz így, ha a két hím rajta keresztül fog veszekedni, más se hiányzik már. -Igen, én vagyok. Sam? Csak leesik neki, ki az az őrült, aki ilyesmivel szórakoztatja magát, és elvigyorodik. Az ajtó pedig nyílik, ő pedig törökülésbe helyezkedik az ágyon, úgy figyeli a fiút. -Úgy néz ki, mintha szórakoznék? Aha, itt lakom. De ha a helyén hagytad az ajtót, akkor ne ott ácsorogj, gyere be inkább. Ugyan nem igazán volt felkészülve vendégre, meg túl sok dolog nincs is a szobában, inkább egy mini tornateremnek tűnik az egész, de azért jó, ő szereti. Sam fura hím, de legalább életvidám, és ez tetszik neki. Nem morcos, nem savanyodott be, de lehet, azért, mert fiatal.
*Jó hogy ismerős lakik itt. Legalább nem kell az ismerkedéssel bajlódni. Eddig olyan könnyen ment, szinte bárkivel megtaláltam a közös hangot viszonylag rövid idő alatt, de itt más. Nem tudom miért, talán azért mert Ők is farkasok, de az biztos hogy furcsa. Viszont már most van egy olyan érzésem, hogy sűrűn fogok ide átjárni. Az invitálásnak eleget téve azonnal lépnék be a szobába, de valami furcsa, valami rossz érzés fog el és a korábbi mosolyom is gyorsan lefagy az arcomról. Már megint az a furcsa szorongás. De mitől? Talán a farkasom? Fél lépést ha tettem meg befelé és nem többet. A kilincset ugyan nem engedtem még el viszont nem is mozdulok, vagy ha igen, azt is inkább hátra. A tekintetemet valamiért szinte ösztönösen veszem le Noriról, vagy talán inkább a farkas az. Fél valamitől, vagy valakitől és nekem van is egy sejtésem, hogy mi vagy ki az... Eléggé gyámoltalanul szólalok meg viszont még mindig nem nézek Norira. Annyira utálom ilyenkor. Még csak egy kölyök és nincs benne semmi tartás, vagy méltóság. Ha az van fülét farkát behúzza és akár akarom akár nem, ez rám is kihat pedig egyáltalán nem ilyen vagyok.....* - Figyelj, ami a múltkor történt, a parkolóban....- * Igazából nem tudom mit kéne mondanom. És ami még rosszabb, hogy egyre feszültebb vagyok még hátrálni is elkezdtem bár ez alig észrevehető.*
Azt aztán nem lehet mondani, hogy annyira ellenséges lenne Sammel, sőt, igencsak barátságos, és még be is hívja, hogy üljön csak le, de a fiú meg nem akar bejönni. A fene se érti ezt, meg amikor beljebb lép, akkor is láthatóan zavarja valami. Na de most miatta ilyen? Ne már. Leugrik az ágyról, és leül a kis lépcsőfokra, hátha akkor Sam is beljebb mer lépni. A megállóban sokkal magabiztosabbnak tűnt, most meg mintha félne, és inkább távolságtartóan viselkedne. Felsóhajt, sejti mi lehet az oka, és ezt erősíti meg az is, hogy kicsit hátrál, és olyan görcsösen szorítja azt a kilincset, hogy mindjárt a kezében marad. Aztán megszólal és nem is néz rá, de amit mond... -Az nem érdekel. Brad megint megmutathatta, ő mennyire erős és kemény. Remélem, boldog, és ha attól tartasz, hogy én a történtek miatt most rajtad szórakozok, hát tévedsz. Valamiért nem kedvelitek egymást, és gondolom, régebben sem kedveltétek, van ilyen. Most viszont tényleg azzal vannak elfoglalva, hogy mindenki csak kísérővel járhat. Ők is, mi is. Gyere már be, vagy most a falon keresztül fogunk beszélgetni? Ne már. Tényleg érdekli, hova lett az a nagyszájú srác, aki volt a megérkezésekor? Még viccesnek is találta, erre tessék, most meg visszafogott az apja miatt. Igen, ő sokat jár ide, és a másik szobában lakik, na de akkor is.
*Csak akkor kapom vissza a tekintetem Norira, amikor leugrik az ágyról. Csendben végighallgatom amit mond, nem vágok a szavába. Közben be-be lépkedek, és becsukom magam mögött az ajtót, bár még nem megyek beljebb, a hátamat nekidöntve azon végig csúszok és ott ülök le, Norival szembe. Még mindig elég feszültnek érzem magam, akár hogy küzdök ellene, ezért folyamatosan jár vagy a lábam, vagy az ujjaimmal dobolgatok a padlón. Ahogy Nori végzett én is abbahagyom a mellékcselekvésemet és valamivel határozottabban én is rákezdek.* -Brad a legkevésbé sem érdekel, már megbocsáss. Mindig ilyen volt, nem is kedvelem, de jó cukkolni egy kicsit, csak most túlzásba vittem. Volt már rá korábban is incidens, nem nagy kaland, de nem is lényeges. Azt meg, hogy nem szórakozol rajtam jó hallani, bár amúgy sem feltételeztem ilyet. De ha akarsz, az sem izgatna. Csak... nem tudom. Valamiért olyan hülyén érzem magam..és..../Nagy levegő/ nem is igazán tudok mit mondani.- *Egy pillanatra elhallgatok, és megdörzsölöm az arcomat, majd a nyakam mögött összekulcsolom a kezemet, hátradőlök és a plafont kezdem el nézni.* -Ez annyira nem én vagyok. Soha sem viselkedtem így. Most meg tessék.../ elvigyorodok és elkezdem csóválni a fejemet/ hülye ötlet volt ez az egész visszatérés....-
Elmondta a véleményét, és ha már leugrott az ágyról, Sam pedig azért is az ajtóban foglal helyet, hát leül vele szembe törökülésbe. Nem érti, mi váltotta ki a fiúból ezt a viselkedést, nem tett semmit sem, de ha most Brad miatt, akkor még az életkedve is elmegy, de amikor már az első mondatból kiderül, nem erről van szó, elvigyorodik. -A hímek hülye harca, hogy ki a tökösebb kettejük közül. Tiszta óvoda. Nem, nem szórakozok, mert tök unalmas az egész, és nem értem, miért jó az, hogy egy idős hím elgyepál egy fiatalt, mert ő az erősebb. De ne érezd, nincs miért, komolyan nincs. Idegen neked ez a csapatosdi? Másra nem tud gondolni, és amíg a fiú éppen a nagy levegőnél tart, csokit halászik elő, és teszi le kettejük közé. -Akkor most miért? Nem kéne feladnod azt aki vagy, csak azért, mert most visszajöttél a falkába. Na bumm, legalább van társaságod, így fogd fel. Annyira nem gázos, bár ez a kötelező szabályzat... na az őrület. Lassan azt is elő fogják írni, milyen tangát vehetek fel. Annyira jó. Én azért örülök annak, hogy nem csak Matuzsálemekkel és őskövületekkel vagyok körbevéve. Szegény apja ha tudná, hogy még őt is őskövületnek nevezi, lehet, padlót fogna. Igaz, hogy nem mai csirke, de azért jó pasi, ezt már megállapította.
*Próbálok mosolyogni, jól esik, hogy Nori próbál jobb kedvre deríteni, de valahogy nem sikerül a legőszintébbre a mosoly.* -Nem a falkával van baj, Brad is csak azt tette amit bárki más. Itt velem van a gond. Már nem az vagyok aki annak idején elment. Egy részem odaveszett. 21 éve.....- *El sem hiszem, hogy idáig fajultak a dolgok. Nem tudom mi ütött belém, hogy itt lelkizek egy kamaszlánnyal. És pont erről beszélek neki. De végül is azért jöttem vissza, hogy segítséget kérjek, hisz ezzel egyedül nem tudok boldogulni. Ezért lehet, hogy valahol tudat alatt ez a beszélgetés is egyfajta segélykérés. De mégis olyan nehéz beszélni róla. Látszik rajtam, hogy valamit mondani akarok de nem tudom, hogy hogy is fejezzem ki magam. Vagy hogy el merjem-e mondani. Ide-oda fordítom tekintetem, mélyeket lélegzek, szinte magamat őrlöm de végül beadom a derekam.....* - Igazából vissza se akartam jönni, ide, a falkába. Ne értsd félre imádom őket, ők a családom, mondhatni ők neveltek "embert" belőlem. De ezt az egészet nem én akartam. És olyan jó volt szabadnak lenni, azt csinálni amit akarok, a magam urának lenni. Évekig eszembe se jutott a falka. De 21 éve.... belekeveredtem valamibe, amibe nem kelet volna és kis híján ottmaradtam. Egy nő, Elizabeth mentette meg az életemet, régen alfa volt, de elűzték. Viszont annak, hogy megmentett ára volt. Átharapott és a farkasom akivel addig éltem eltűnt. helyette egy teljesen új, jelent meg. Eleinte még örültem is neki, mert nem volt semmi, ami az apámhoz kötött volna, de.... Rá kellett jönnöm, hogy túl gyenge és kezelhetetlen. 21 évig próbáltam újra elsajátítani mindent azok alapján ahogy régen is tanítottak, de nem jártam túl sok sikerrel.- *Remegnek a kezei az idegességtől. Nem könnyű eddigi életem legnagyobb hibájáról beszélni, de előbb vagy utóbb ennek is el kellett jönnie.* -Ezért jöttem, vissza, hogy hátha tud majd valaki segíteni, de az igazat megvallva szégyelltem így visszajönni....-
Félredöntött fejjel hallgatja a fiút, és amikor kifejti, vele van a gond, elvigyorodik. Ez tévedés, itt nem erről van szó, legalábbis szerinte, de ha így érzi, így érzi. -Ezen miért csodálkozol? Mindenki változik, ahogyan te is, én is. Ahogy pedig változol, úgy változik a környezeted is veled együtt. 21 év? Na és? A kérdés az, hogy megtalálod-e az utat visszafelé anélkül, hogy ezzel a múltban lévő dolgokat keresnéd, vagy képes vagy úgy előrelépni, hogy csak azzal foglalkozol, ami van? Komoly szavak ezek tőle, talán Sam ki sem nézte belőle, hogy ilyesmire is képes, hiszen fiatal. Érzi, hogy a fiú bajban van, és fogalma sincs arról, hogyan is kezdje a beilleszkedést, vagy hogyan merje azt mondani, valami nem oké. Amikor kiderül, mi az igazi probléma, akkor sem tűnik túl elkeseredettnek, sőt, érti, mi a probléma oka. -És attól tartasz, hogy mindenki azt a farkast várja vissza, aki innen elment, akinek erősebbé kellett volna válnia, igaz? Tudod, ahhoz is bátorság kell, hogy ezt ki merd mondani, hogy egyáltalán vissza merjél jönni így. A legnagyobb lépést megtetted, a többi már gyerekjáték ehhez képest, hidd el. Senki nem fog kinevetni azért, nincs miért szégyellned, és igen itt tudnak segíteni rajta. Semmi mást nem kell tenned, mint megtanulnod újra mindent. Gyere velem edzeni és ilyesmi, szerintem hamar vissza fogod hozni azt, ami elveszett. Nem nevet a fiú problémáján, ha 21 évig sikertelenül próbálkozott, igen, tényleg segítségre van szüksége. Viszont tud valakit, aki erre alkalmas, és úgy, hogy nem kell mindenkinek a tudtára hozni, hogy mi a gond. Na jó, abban biztos, hogy az Alfa tudni fog róla, de az egészen más kérdés.
*Valóban meglepő ilyeneket hallani pont Nori szájából, annak a Norinak a szájából aki nem is olyan régen még a zacsimról vett fogásmintát. Nem is nagyon értem, hogy mit akar ezzel mondani. Talán még jobban belezavart mint ahogy eddig, de nagyjából értem mire akar célozni. A farkasom is kezd végre megnyugodni így én sem vagyok már annyira feszült mint amikor bejöttem úgyhogy kezdem visszanyerni önmagam. Ebből pedig egyenesen következik az, hogy kezdem unni ezt a beszélgetést, még akkor is ha Én kezdtem és Nori segíteni próbál, de így is, hamarosan le kell zárni ezt a _számomra_ kellemetlen beszélgetést és már meg is van, hogy hogyan... Amíg Nori beszél próbálom nem elnevetni magam, minek elérése érdekében az ajkamat harapdálom, viszont az látszik, hogy hirtelen nagyon jó kedvem lett. Végül "csak nem bírom ki" és még mielőtt befejezné Nori, kitör belőlem a röhögés.* -Jajj, ezt nem hiszem el! Bocsi, de már nem bírtam tovább. Hallanod kéne magad de tényleg. El sem hiszem, hogy bevetted ez a maszlagot.- *Felállok és próbálok úgy helyezkedni, hogy ne nagyon láthassa az arcomat. Járkálok a szobában forgolódok meg hasonló. Hiszen lehet, hogy most ezt mondtam, de a korábbi beszélgetés attól még igaz volt és valóban a segítség miatt jöttem vissza. Csak hát könnyebb elmenekülni a gondok elől mint szembenézni velük és Én most pontosan ezt teszem.* -Tényleg bocs, de ezt nem hagyhattam ki. Jajj....rég nevettem már ilyen jót. De inkább hagyguk ezt az egészet. Szóval itt laksz, ez a szobád./közben felkapaszkodok a kötére/És a többi szobában kik vannak?- *Próbálom eléggé feltűnően terelni a beszélgetést és úgy tenni, mintha mg sem történt volna az egész, de fejben még mindig azon kattogok....*
Elmondja a magáét, persze, hogy elmondja, akkor is, ha ez a fiúnak kényelmetlen, unalmas és miegyéb. Azért nem vak, látja, hogy Sam a nevetését próbálja visszafojtani, de akkor is befejezi a mondandóját. Ilyet is tud, tessék csak elfogadni, szembesülni vele, ennyi. Amikor viszont a fiú nevetni kezd, és még meg is kérdezi, hogy elhitte a meséjét, na ott ugrik rá azonnal, és kezdi el ütni nevetve. -Te címeres ökör vagy. Ahogy a megállóban viselkedtél, és ilyesmi, meg most, a kettő megegyezett. Akkor most jobb, ha hülyének akarsz nézni, és azt állítani, hogy ez az egész nem igaz? Saaaaam, ezért megöllek. Lehet, a földön köt ki, de akkor sem száll le a fiúról, és püföli rendesen, bár a végén már ő is nevet. Ennyire lökött nem lehet, tényleg nem, most iért jobb azt mondani, semmi baj nincs, amikor van? -Egészségedre. Aha, itt. Odaát Bradley, a másik oldalon te, szemben velünk Dante és BB. Felsorolja ő, kik a szobatársak, ezen ne múljék. Amilyen az ő formája, csupa hím, még Rose is távolabb lakik. Ez így nem ér. Csak lekászálódik Samről, már ha eddig nem dobta le, és vigyorogva szemléli a fiatal hímet. Mekkora marha, te jó ég, de azért jó jel, mert csak nem savanyodott bele ebbe az egészbe.
*Na erre pont nem számítottam, hogy Nori a nyakamba ugrik. Persze hogy nem lököm le magamról, hülye lennék... Csak védem magam az ütésektől, vagyis próbálom de elkerülhetetlen, hogy egy-kettő becsússzon mert hát röhögés közben nem olyan egyszerű.* -Ne...ne, csak az arcomat ne!- * Igen, vannak bajok, de itt és most nem akarok azokkal foglalkozni, csak jól akarom magam érezni. És jobb, ha nem veszek tudomást róluk, mint ha örökké a bajaimon rágódnék, amíg végül elemésztenek, legalábbis könnyebb és nekem ennyi most elég.... Mikor meghallom , hogy kik is a további lakótársaink kicsit alább hagy a nevetés, de még szuszogok egy kicsit. Kivárom a megfelelő pillanatot és amikor alább hagy Nori a püföléssel gyorsan ellentámadásba kezdek. Hirtelen leteperem, fölé támaszkodok majd egy kicsit közelebb hajolok hozzá és halkan odasúgom neki...* - Akkor eléggé veszélyes környékre kerültünk mind a ketten...- *Ezek után egy hirtelen határozott mozdulattal nekirontok Norinak csikizhető felületet keresve. Nem számít, hogy hol, de ha találok addig csikizem, amíg eszméleténél van.*
Ellentámadásra számít, az nem érkezik, de hogy a püfölést nem hagyja abba, az biztos, és nem azért, mert most annyira dühös, a végére már ő is nevet. Hihetetlen ez a srác, visszajön, felidegesíti az apját, lázad, és akkor még ez is. -Semmi baja nem lesz a csinos pofidnak. Megcsipkedjem? Úgy dönt, nem foglalkozik Sam gondjaival, majd ha a fiú akarja, akkor, addig nem. Minek rágódjon rajta? Attól senkinek sem lesz jobb, és biztos benne, hogy Sam megkapja azt a segítséget, amire szüksége van. Kitől? Azt passzolja, de van elég hím errefelé, hogy megtegye. A lakótársakat szépen felsorolja, igen, körbe vannak bástyázva, van ilyen, de ezt kell szeretni, és amikor meglátja, hogy Sam ezen kicsit meglepődik, még jobban nevet az egészen, és már nem is püföl annyira. Védekezne a támadás ellen, de jóval gyengébb a hímnél, így sajnos nem sikerül megtartani a pozícióját, és a fiú simán felülkerekedik... még. De majd rajta lesz az ügyön, hogy ez ne így legyen egyszer, viszont most ez van. -Csak egy kicsit, nem olyan vészes ám, neaggódj. A csikizést nem szereti, az oldala érzékeny terület, és ahogy Sam nekiesik, mindenáron szabadulni akar, na de az nem is olyan egyszerű, és nagy valószínűséggel esélytelen is... ha pedig esélytelen, hát így járt, és akkor a fiú nyert, ő meg kiterül.
Van egy dolog, amit már elég régóta meg akarok beszélni a Gyerekkel. Most, hogy megszoktam, hogy egyáltalán van, talán van rá esély, hogy előre fogok lépni ebben az ügyben. Mielőtt elindulok a szobája felé, még egy kicsit malmozok is, hogy biztosan kell-e ez, de inkább most derítsem ki, mint hogy rábasszak később. Furcsa egyébként, amióta ő van nekem. Egész egyszerűen generálja bennem a törődést, nem kimondottan felé, hanem úgy az egész falka felé. Összejöttek a dolgok most megint. Ráadásul még a legjobb barátom is teljesen készen van, még akkor is, ha nem mutatja ki. Tudom. Akkor sem volt szabad kimutatnunk, amikor kölyökként tűrtük a verést. Csak még többet kaptunk. És azért van az a pont, hogy az ember azt mondja, hogy elég volt, bármennyire is teszünk úgy sokan, hogy mi mindent ki fogunk bírni.
Kivételesen emberi ruhában nyitok be a szobájába. Egy fehér atléta van rajtam és sötétkék farmernadrág. Nem adtam lejjebb az igényeimből, csak ma ilyenem van, és kész. Akinek nem tetszik, azzal megetetem az egyik öltönyömet. A csuklómon persze elmaradhatatlanul ott ficeg az öcsémtől kapott fehérarany karkötő. Nem kopogok, de azért hagyom, hogy megérezze a farkasa az enyém közeledését, hogy még véletlenül se nyissak valami olyasmire, amire nem vágyom. Ahogy belépek, egyenesen a ruhásszekrényéhez lépek, és elkezdek belőle kipakolni mindent. - Ugye itt nem rejtegetsz semmit? Kérdezem, fél fejjel hátrafordulva, aztán visszatérek a rámoláshoz, egészen addig, amíg nagyjából minden kint van a szoba padlóján, hogy alaposabban is megszemlélhessem őket. - Ne aggódj, nem drogot keresek. Felőlem aztán azt csinálsz, amit akarsz, de ha túlságosan jó a buli és meghalsz, az a te bajod. Megállok, sóhajtok egyet, csípőre vágom a kezeim a ruhakupac mellett, várok egy kicsit, aztán csak kinyögöm a dolgot. - Nézd. Sosem voltam rászorulva az ilyesmire, de akkor is tudnom kell... Kamasz vagy, az átlagosnál is kíváncsibb, egy percre sem bírsz nyugton megülni a fenekeden, ezért muszáj leszel beavatni abba, hogy hogy állsz a... fiúkkal. Tessék, kimondtam. De a zavaromat azért leplezem, mert nehogy már. De akkor is tudnom kell, és nem azért, mert annyira érdekel, hanem egészen egyszerűen biztonsági okokból.
Az ágyán heverészik éppen, na nem lustálkodik, éppen a plafonról lelógó kis zsákot csépeli, aztán pihenés gyanánt a kötélen közlekedik, végül a pár perces pihenőben olvas. Már egy kis rudat is beszerzett, amin halál jól húzódzkodik, mert amilyen lökött, egy pillanatot sem bír ki mozgás nélkül. Na jó, kettőt. Érzi Castor közeledését, és ez most két dolgot jelenthet csupán, vagy edzeni mennek, vagy már megint jelenés van, mert valaki éppen hülye volt. Az elsőre tippel, mivel túl nagy a csend, nincs ordítás, nincs dörömbölés, nincs semmi, csak szimpla közeledés. Törökülésbe ül az ágyon, és az ajtót fixírozza, farkasa már rég hasra vágta magát ott, és úgy les kifelé, mintha most látna valamit a küszöb alatt, és csóvál. Még mindig lüke. Csodák csodájára nyílik is az az ajtó, és a látványtól eltátja a száját. Az apja atlétában van, így se látta még, de hát na, ilyen is van, kár, hogy szerinte ez tök öreguras, és a nagypapák hordanak ilyesmit főként, de sebaj, egy szót sem szól, csak nézi, hogy éppen a szekrénye kerül kipakolásra. -Szia! Deee, ott szoktam tartani a csontdarabokat, amikből majd szép nyakláncot készítek majd. Mégis mit rejtegetne egy ruhásszekrényben, amikor Brad szinte mindent figyelt? Semmit, a ruhái vannak bent, kicsit merészebbek is, amiket most már vígan hordhat, mert nem szólnak érte. Drog... nála, drog, ez egyre jobb. -Nincs drogom, sem tűm, sem fecskendőm, sem nagy értékű műkincs, drágakő, de még kotonom sem, vibrátorom sem, és semmiféle idióta segédeszközöm. Nem is járok bulizni. Ahogy beosztotta a saját napjait, ha pár órája szabad, azt is alvással tölti, a többiben mindig van valami edzés-féleség, hogy ne unatkozzon. Ha mégis így lenne, akkor is megoldja, tehát olyan nincs, hogy ne találjon elfoglaltságot, na de mégis mit keres a szekrényben az apja, ha nem drogot? Semmit nem lopott el. A hatalmas sóhajra felvonja a szemöldökét, hát ennyire nem lehet rémes a ruhatára, vagy de? -Azt tudom. Jaaaa, hogy fiút kerestél ott? Be sem fér. Ááá, keresem a megfelelő hímet, azt, aki HÍM, csupa nagybetűvel. Vagyis ha arra vagy kíváncsi, voltam-e már hímmel, azaz élek-e nemi életet, hát nem. Még sosem voltam senkivel, az baj? Tudod a legtöbb hímnek mondott férfi az vagy foglalt, vagy nem jön be, vagy meleg, vagy eleve nem hím nekem, tehát nem, nem fogom odadobni magam csak úgy mindenkinek, de azt nem mondtam, hogy nem próbálnám már ki, mert az nem igaz. Egy HÍM legyen hím, érett, tudja mit akar, és ilyesmi. Na, az már hím a javából, a többi csak utánzat. Nevetni kezd, amikor kiderül, Castor jeleket keresett arra, hogy esetleg már pasizik ezerrel. No itt még nem tart. Brad volt szemében az a hím, akire rábólintott, de ő meg már nincs, így tárgytalan a dolog.
Jó-jó, csontdarabok, hahaha, nagyon vicces. Oda se figyelek rá, meg arra sem, hogy milyen arcot vág, amikor meglátja a fizimiskámat. A Bestiám persze el van foglalva a "szeme fényével", körbe jár körülötte, és szerintem ő sem teljesen érti, hogy mégis miért vagyok ennyire heves. Ebben a helyzetben egyedül maradtam teljesen. Mint egy lecsupaszított emberi fater. És ez nagyon szomorú. Aztán folytatja. Szerintem túl öreg vagyok én már az ilyen nyíltsághoz vagy éppen az olyan szavakhoz, hogy "vibrátor". A segédeszközökről nekem élből más dolgok jutnak eszembe, mint például ezüstbilincs vagy lánc, szóval abba inkább nem gondolok bele, hogy ő mégis mi a fenét akar ezen érteni. Még jó, hogy háttal állok neki, mert ez a vibrátoros dolog nagyon betett. - Norina. Az engem nem érdekel, hogy te mit vibrálsz magaddal, amíg nem vonsz bele másokat! Jó, hát ez így végtelenül idiótán hangzott. Miért nem tudom csak úgy kimondani a lényeget? - Ne mondd, tényleg nem fér be? Nem szeretem, ha hülyének nézel. Morgok rá, épp csak felpillantva a ruhái közül, aztán hallgatom tovább a gondolatmenetét. Az első dolog, ami eszembe jut, hogy biztosan hazudik. De mivel nem érzem ezt rajta, így helyet kap a második gondolat, ami inkább meghökkenés: komolyan azt gondolja, hogy válogathat? Meg hogy ilyen magasra teszi a mércét? Jó, legalább szűz, annál jobb. Így nem a vére hajtja, hanem a kíváncsiság. Közben az ölébe néhány kirívóbbnak ítélhető ruhadarabot, végül pedig lezuttyanok mellé az ágy szabad részére. - Nézd Nori, én nem fogom neked megmondani, hogy kivel mit csinálhatsz. Nem vagyok olyan, mint Bradley. - felé fordítom a tekintetem, és elkomolyodok - Sőt, én kimondottan szeretném, ha hordanád azokat. Bökök oda a jobb kezemmel a lány ölébe dobott ruhákra. - Csak azt nem akarom, hogy belekeveredj valamibe az emberekkel. Ha még nem... csináltad, akkor ez is valami olyan újdonság, mint hogy egyáltalán farkas lettél. Simán előfordulhat, hogy valakit széttépsz. És felzabálsz. Hja, ezért vagyok itt. Valahogy elejét kell venni ennek az egésznek. - Gyerünk, vedd fel az egyiket. Amelyiket akarod. Megyünk bulizni. Mivel a nőknek kell legalább egy óra, ezért te kapsz húsz percet.
Ahogy nézi a ruhahalmot a szoba kellős közepén, lehet, változtatni fog, és direkt mindent máshol fog tárolni, mint ahol a megszokott. Végül is egész jól mutat az a halom, mint valami színkavalkád, és a szekrénye is üres. Teljesen. Na de mi olyan érdekes a ruháiban és mit keres Castor, az egy nagyon jó kérdés, de úgy figyeli, mintha onnan ugrana ki a következő pillanatban valami. -Nem, a konnektorba nem fogok belenyúlni, és még csoportos rázós élményt sem fogok próbálgatni, ígérem. Miért vonnék bele másokat? Ezt most tényleg nem érti, a nőstények partiban nyomják, vagy miért? Hallott már ilyen szvinger klubokról, na de azt nem hitte volna, a gruppen a menő, de ha meg van vibrátora, akkor meg nem kell hím. Na mindegy, nem vitázik, mert még mindig nem tudja, mit kellett volna rejtegetnie annyira bőszen. -Ha elmondod, hogy mit keresel, megmondom, van-e, és meg is mutatom. Az nem jobb? Egyébként soha semmit nem rejtenék szekrénybe, mert az túl nyilvánvaló, ahogy a fiókok is. Mindenki ott kutakodik először. Nem szívbajos típus, de ha Castor kérdez, és van olyanja, akkor tényleg megmutatja, ha nincs, akkor meg nem. Elvigyorodik, mert a kis példája pontosan tükrözte azt, amit az apja az előbb művelt. Viszont jól fest, ahogy áll a ruhakupac fölött és azt méregeti, bár egyben vicces is. Az ölébe dobott darabokra elvigyorodik, azokat szereti, bár Brad sosem engedte, hogy felvegye, csak akkor, ha rápakolta a saját hosszú kabátját is. Azzal az erővel egy kukás zsákot is magára húzhatott volna. -Komolyan? Brad mindig mindenről tudni akart, és folyamatos vitáink voltak a ruhák miatt is. Ennek örül, ezt egy nagyon jó pontnak könyveli el, hiszen Bradley tényleg tiltotta a kicsit merészebb ruháktól is, mondván kamasz, az túl rövid, abból kint van a háta, a lába, a karja... jó, hogy nem kellett símaszkot húznia. Na de mindezt a rekkenő hőségben, mert akkor sem lehetett, még megnézik. -Jó, értem, de akkor mondd azt, hogy ne akarjak emberekkel ismerkedni, maradjak farkasok körében, nekem lehet mondani nyersen, én nem fogok sírni miatta. Amúgy is azóta csak azokat figyelgetem, de nem túl bő a kínálat. Ért ő fél szavakból is, nem kell körbejárni. Darrent is megnézte a temetésen, csak ő a másik falkában játszik, így az kilőve. Miért gond az, ha valaki összeköti a szexet a vacsival? Biztos tapasztalat és az őrzők ennek nem örülnek, de rendben, továbbra sem ismerkedik emberekkel. -Tényleg? De jóóóó. Nem kell 20 perc, 15 és készen leszek. Azonnal elrohan zuhanyozni, és valóban betartja a szavát, negyed óra múlva teljes mértékben elkészül. Azt a kék ruhát veszi fel, amitől Brad tiltotta. Kellően mini, majdhogynem teljesen, vállpántja még véletlenül sincs, tehát kihívó és merész, viszont megy a haja színéhez és a szeméhez is. Mivel nincs nyár, rávesz egy derékig érő kabátot, és tényleg indulhatnak.
- Azért, mert... Mert előbb-utóbb be fogsz vonni. De jó lenne, ha addigra tudnál uralkodni magadon. Tényleg nem érdekel, hogy mit rejteget, amíg nem hullát, aminek szaga van és elkezd rohadni a szekrényben, elárasztva vele a hotelt. Én csak azt akarom látni, tudni, hogy milyen göncei vannak, és hogy mennyire akarja viselni őket. Mert az igazság az, hogy nem ismerem őt azért ennyire. Az én fejemben olyan kép van, hogy az ilyen ruhákban való bulizáskor biztos rengetegen megnéznék őt, akár az idősebb pasik is, és ha olyanokkal akad össze, akkor mit tudom én... Ráveszik, elcsábítják. Ha meg akarják erőszakolni, az nem érdekel, akkor nyugodtan ízekre szedheti őket. Tényleg. Jó, de abban is benne van, hogy tömeg van, szemtanúk, én meg kapnék a pofámra, mert a gyerek embereket ölt. Ez mostanában nagyon nem hiányzik, főleg, hogy nem csak az Őrzőknek jövök még egy szívességgel, de a sajátjaimnak is azzal, hogy nem csinálok balhét merő úri szeszélyből. - Engem nem a ruha zavar, hanem a hatás, amit kivált. És azt akarom, hogy tudd kezelni, vagy egyáltalán, hogy mivel állsz szemben. Hova ragozzam. Karcsú, csinos, fiatal, szőke... Szerintem Norinak fogalma sincs arról, hogy az pontosan mit jelent, és hogy ez évről évre rosszabb lesz. És kivételesen nem a farkasoktól kell tartania. Sóhajtok az összefoglalójára, és egy kicsit a kezembe temetem az arcom. A farkasom némileg kupán csapja a kis foltos mását. Nekem az a bajom, hogy... Ha már a kölyköm, azt akarom, hogy mindent megkapjon. Ha bulikat akar, akkor bulikat. Persze csak addig, amíg teljesíti a kötelezőt, de a szobában terjengő szagok alapján tudom, hogy edz. - Emberekkel muszáj ismerkedni. Ők vannak többen, és rengeteg dolgot rajtuk keresztül érhetsz el. Sajnálom, ha nem ügyeletes szépfiúkkal veszem körbe magam, legközelebb igyekezni fogok. Felelek végül kicsit nyersen a farkasok közt való nézelődésére, és aprón megcsóválom a fejemet. Elégedetten bólintok a 15 percre, aztán elviharzom én is. A trikóra rádobok egy fekete inget, itt-ott beletúrok a hajamba, és úgy megyek vissza a lányhoz. Nos... Nem aprózta el ezt az öltözéket, az már egyszer fix. Tetőtől talpig végigmérem, aztán alattomos félmosollyal nyújtok neki kezet, hogy jöjjön. - Remélem, bugyit nem felejtettél el felvenni... De ne aggódj, jól áll, jót tesz neked az edzés, nem vagy olyan rettenetesen vézna, mint amikor ide kerültél. Ennyit arról, hogy Castor bókol. De most mit bókoljak itt egy tizenévesnek? Meg egyébként is, minek bókoljak én bárkinek? Bah, a modoromnál csak a saját magammal való veszekedést utálom jobban. A fekete Audi A8-as lámpái felvillannak a hotel parkolójában. Kinyitom az anyósülés ajtaját Norinak, aztán beszállok. Beszívom az autó bőrüléseinek kellemes illatát, és elgondolkodom rajta, miért is nem költöztem még ide. - Azért majd figyelj oda a reakciókra. Lásd a saját szemeddel. Ezt már vezetés közben mondom neki, ahogy az Upper felé tartunk.
-De akkor nem lesz segédeszközöm, már vibráló. Mert minek? Ha arra van szüksége, jobb, ha rögtön kidobja a hímet, mert akkor az azt jelenti, hogy nem elég. A ruhatárát nézve, abban minden van, de legfőképp vidám színek, de sosem öltözik fel úgy, mint egy papagáj. Arra az egyre figyel, hogy lehetőleg ne vágja haza senkinek a retináját, és például sárga színeket sehol nem látni. Szőke, azt nem veheti fel, és ezt tudja is. -Megnéznek, be fognak próbálkozni, és felajánlják, hogy egy kóbor numerát lezavarhatnánk valamerre... jobb esetben. Rosszabb esetben erőszakossá válnak, és nem ajánlgatnak, hanem el akarják venni, mert egy ennyire kihívó ruha láttán azt hiszik,hogy csak és kizárólag partnert keresek éjszakára. Ha pedig nincs önuralmam, akkor van vacsi, ami nem mindig jó ötlet, ha sok a szemtanú. Tiszta sor. Érti ő, hogy Castor mitől tart, tényleg érti, még ha nem is felel hosszan, mert egy valóban kihívó ruha esetén mégis miben reménykedhet? Abban, hogy néhány marha azonnal rárepül, mert azt hiszi, szabad a vásár. Innen pedig már értelemszerűen következik a többi, vagyis ha valaki sokáig inzultálja, bizony-bizony előjöhet a bundás, és akkor máris megvan a baj. Ezeket kell kerülnie,és ezekre kell nagyon de nagyon odafigyelnie. Ahogy a piacon is rángatta az a fickó, ilyesmire számít, és az önuralma azért nem mondható tökéletesnek, bármennyire is dolgozik rajta, sőt. -Kapcsolatok építése, mert bármikor jól jöhet, oké. Jaj, nem úgy értem, nekem nem kellenek ezek a nyálas képű srácok, kisminkelnéd őket, nőnek is elmehetnének. Azok nem hímek. A hímek ott kezdődnek, mint például Brad, Caleb, Te. Így néz ki egy igazi hím, bár azért egy kicsit fiatalabb kiadásban jobb. Bólint, fog társaságba járni, ha eljut odáig, de egyelőre nincs rá ideje, először fejlődni akar, bizonyítani, bár gyakorlásnak tökéletes lehet már most. Nevetve néz az apjára, nem egészen arra gondolt amire ő, egyszerűen kevés a szabad hím, ez a baja. Hamar elkészül, sosem szokott órákat pepecselni, mert akkor még lemarad valamiről, és amennyi ruhát magára aggat, azzal nem is lehet időt húzni, egy hasonlóan kék csizmával spékeli meg az egészet. A fekete ingre bólint, az jól néz ki, főleg, hogy nem látszik az atléta. Az öltözékhez elképzel egy hózentrógert, és vigyorogni kezd, na az mulatságos lenne, túlságosan is. Még pózol is a végigméréshez, mert azt ki nem hagyná. -Dehogy, van rajtam, megmutassam? Van hosszabb ruhám is, ezzel speciel Bradet akartam bosszantani, mivel a kis nyári ruhámat is levetette velem, mert szerinte még az is túl necces volt, de ennyire kurvásat nem szoktam hordani különben. Combközépig ér, az bőven jó nekem. Komolyan? Köszi, szuper, de azért még rám fér némi edzés. Annyira nem elvetemült, hogy csak a ruha legyen rajta szó szerint, de kíváncsi volt arra, hogy Castort tényleg nem érdekli, hogy mit vesz fel, vagy csak mondja? A választ megkapta, szóval az öltözködésen nem fognak összeveszni. Micsoda bók, na jó, tényleg sovány volt, pedig zabált akkor is, ahogyan most is. Kinyitják előtte az ajtót, na ehhez nem szokott hozzá, de bájos kis mosollyal az arcán köszöni meg, és száll be az autóba. -Oké, mindenre figyelek. Hova mennek, annyira mindegy, ha ki lehet szabadulni a hotelből, de nem?
Kezdőlap
