Begördültem a szépségemmel a parkoló egyik szabad helyére, majd megszabadítottam a környéket a hangos burrogástól. A bukósisakot leemelve a fejemről, körbekémleltem a helyet. Nincs nekem bajom északkal, vészeltem én át a Barents-tengeren is kegyetlen időket, de akkor sem értem, hogy Chichagot- miért cserélték le ilyen hamar... Alig várom, hogy valaki felhomályosítson egy kiadós szunya után. Az oldalkocsiból kivettem a két sporttáskámat, amibe a cuccaim voltak, majd átdobva őket a vállamon, elindultam a hotel bejáratához. Így éjfél magasságába nem sok ember kóricál erre. Viszont az ismerős farkasszagok már a bejáratnál megcsapják az orromat. Végre itthon. A recepción elég volt a nevemet mondani, és már kísértek fel a szobámba. Úgy látszik Castor már közölte a fél várossal, hogy érkezem. Ajánlom, hogy ne legyen semmi meglepi... Na jó, egy tortából kiugró bikinis modell csajt nem utasítanék vissza, még ilyen fáradtan se. Persze nem várt ilyesmi, csak egy üres szoba, de őszintén szólva, engem most az ágy talán jobban vigasztalt, mint egy vörös bombázó. Minimum negyvennyolc órája fenn vagyok, hála annak a szemétládának. Már az utolsó körömet futottam utána, mikor megéreztem a jelenlétét... De persze a kikötőben nem találtam meg, miután levédte magát. Sunyi dög, hogy a piócák cikcakkoznák ki a bőrét... Lehet, illett volna beköszönnöm valakinek, de képtelen voltam rá. A bakancsomat pillanatok alatt fűztem ki és rúgtam a szoba túl sarkába. Itt az ideje a jól megérdemelt alvásnak. Végignyúltam az ágyon és kezeimet a tarkómon összekulcsolva hunytam le a szemeimet egy kis pihenés reményében.
Aaron nem sokat változott az utóbbi időkben. Na, nem mintha én ismerném, csak éppen nem jelzett a biztonsági rendszer, és tette, illetve nem tette ezt azért, mert pár régebbi fényképet tápláltunk be a fickóról, és így is felismerte. Nekem meg be volt állítva a csipogóm, hogy ha megjön, akkor jelezzen. Mikre nem képes ez a kis szoftver! Elballagtam a mosodába a cuccokért, amiket már összekészítettem neki, az ő új csipogója már a zsebemben volt, aztán beirányoztam, a szobát, amit már előkészítettünk a számára. Mikor odaértem, udvariasan kopogtam, és ha engedélyt adott, akkor léptem be. - Hello! Liu vagyok. Hoztam neked pár cuccot. A lepedőt és az ágyneműt egyenlőre a fotelbe rakom, a törölközőket beviszem a fürdőszobába, aztán visszatérek, és előhúzom a zsebemből a csipogót. - Tessék! Ez legyen nálad! Ha valaki illetéktelen behatol a falkaterületre, akkor riasztást fogsz kapni. Itt a kijelzőn kiírja az üzenetet, hogy mi történt. Azért jól megnézem magamnak a fickót, ki az, akire ennyire roppantul szükség van, hogy Castor külön kérvényt nyújtott be neki, hogy ugyan tolja már ide a képét.
Ugyan, miért is hagynának engem pihenni egy órácskát? Kinek kell az alvás? Hát öcsém, lehet, hogy roppantmód régimódi vagyok, de azért nekem még jót tesz egy kis szempihentetés egy ilyen késői órán. Pontosabban tenne. De most mégsem, mert kopogtak. Hangos sóhaj kíséretében nyitottam ki a szemeimet, és a plafonra meredve szóltam ki - Gyere! - kicsit azért kíváncsiskodtam energia terén, de ismeretlen srác volt, és ráadásul friss hús. Castor máris szaporítani kezdte a falkát, hogy legyen dolgom? Nos ha igen, illene majd megköszönni. Amint belépett a kölyök, fellöktem magam ülő helyzetbe és az ágy széléhez ülve néztem fel a zargatómra. - Szép Estét, én Ronny bácsi, bár ezt már úgyis tudod... - egy enyhe mogorvaság ott bujkált a hangomba, de nem a személye ellen irányult, sokkal inkább arra, hogy most egy ideig úgyse döglődhetek. - Ez aztán.. - bólintottam elismerően - De mire fel ez a spéci cucc? - közben elvettem a kis kütyüt és jobban szemügyre vettem. Sosem vittem túlzásba az ilyen elektromos ketyerék használatát, de végül is semmi bajom velük. A telefont is tökéletesen használom, akárcsak minden mást, de egyszerűen nincs szükségem rájuk. - Öcsi, kösz a többit is. Honnan szedtek össze Castorék?
Érzem rajta a fáradtságot, és lehet elaludt volna az üres ágyon is, meg lehet előbb is behozhattam volna az ágyneműt, és majd holnap reggel a személyi hívóját, de akkor nem találkozunk. Galád vagyok? Igen, de csak egy kicsit. Castor azt mondta, majd Aaron foglalkozik velem, ha megjön. Naná, hogy kifúrta az oldalamat a kíváncsiság, hogy milyen is ő. A Ronny bácsin azért egy kicsit meglepődtem, de ha őneki így kényelmes, akkor Ronny bácsi lesz. - Azért kell, mert kevesen vagyunk, nem tudjuk figyelni álladóan az összes bejáratot, meg az egész területet 24 órában. Kicsit gépesítettünk. Nem megyek bele a részletekbe, majd megtudja úgyis idővel. A honnan szedtek össze kicsit lekicsinylően hangzott, de ezt már lassan megszokom. - Az utcáról. Éppen azt próbáltam megfejteni, hogy mi is történt velem. Hát ez szó szerint így volt, az utcán szedtek össze. Már volt sejtésem arról, hogy valami komoly baj van velem, de még nem ismertem be, vagy inkább nem mertem szembenézni vele. - Aztán jött Leo, bekísért a kaszinóba, felvilágosított, és közölte, hogy egy hónapig nem mehetek sehová. - folytattam vigyorogva. - És azóta falkatag vagyok. Leo nem jött velünk ide, de már nem is hiányzik. Nem sokat törődött velem, hiába volt a mentorom. Nem mintha Duncan túlzásba vitte volna ... Növök, mint a dudva, de egyenlőre úgy tűnik megy ez nekem. - De nem akarlak zavarni. Biztos hosszú volt az út és pihennél.
- Áh, világos - bólintottam egyet, és leraktam az éjjeliszekrényre a kis izét, hogy csipogjon csak, ha jónak látja, engem a büdös életbe nem fog felébreszteni egy ilyen nyavalya. - Akkor pont elkerültük egymást, előtte kb egy hónappal jöttem el.. - elmélkedek - És hogy megy eddig a farkas lét? Hányszor változtál át? És betartottad Leo parancsát? - vigyorodtam el a végén. Úgy látszik ez szakmai ártalom már, néha kezdem óvóbácsinak érezni magam, de az a nagy igazság, hogy nem zavar. Sőt imádok a kis szerencsétlenekkel foglalkozni és tanítgatni őket. Örök elfoglaltság, mindig csinálnak valami marhaságot, amit muszáj kijavítani. - Nem zavarsz, maradj csak nyugodtan és helyezd magad kényelembe. Úgyis jó lenne nekem egy kis felvilágosítás, mert kedves Atyánk finoman fogalmazva is nagyon foghíjasan közölte velem, hogy miért felfelé kell jönnöm és nem lefelé. Szóval fel tudnád vázolni nekem 1-2 mondatba, hogy kik jöttek el, hányan vagyunk, mi van itt, és mit kell csinálnunk?
Aaron rögtön beletrafál a kínos kérdések legközepébe, bár szerintem ezt bármelyik kölyöknek felteszik így akkor az kínos, mert senki nem tud teljes mértékben megnyugtató válaszokat adni. - Hát ... nem mindig ... - ül ki az arcomra egy kényszeredett, kicsit szégyenlős, de egyben kaján vigyor. - De azért igyekeztem ... Aztán hogy itt mi történt ... hát abba jobb nem belegondolni. Nem is szívesen idézem fel azt a mélyrepülést itt a tél vége felé. Leülök, ha már erre kér, és próbálom összeszedni magam. Ennek a kérdésnek a megválaszolására csak igen érintőlegesen érzem magam alkalmasnak. Kétségtelenül össze tudom foglalni az ismereteimet 1-2 mondatban. - Van itt egy falka a hegyekben, és túl nagy lett a mellényük, és kellett egy rivális nekik, hogy kicsit szabja szűkebbre. Hogy mért pont mi, annak is biztosan megvan az oka, de erről nekem csak homályos elképzeléseim vannak. És azok sem túl tisztelettudók, sőt, kifejezetten gyászos képes festenek az események egy részéről. És igazából csak jelenségeket észlelek,a megfejtést nem ismerem, nem vagyok tisztában a mozgatórugókkal sem.
- Ezt azért valahogy éreztem. - támaszkodtam meg a hátam mögött, és a lábaimat kinyújtva keresztbe tettem. - A fiatalok sosem bírják betartani az elején a kéréseket, amiket feléjük intéz a mentoruk... De hát ami szép szóval nem megy, azt mindig sikerül megoldani máshogy. De nem ijesztegetésből mondtam, ne pánikolj be. - vigyorodtam el, és igyekeztem leolvasni az arcáról, hogy miként is dolgozza fel az eléggé kétértelmű mondatomat. A következő témánál kicsit elkomolyodtam, és érdeklődve hallgattam meg, hogy milyen helyzet is áll fenn éppen. - Értem, akkor nem csak a klímaváltozás volt szimpi Casnak. Nem is lényeg, úgyis kell még vele beszélnem, és ahogy látom sokáig el fog tartani. - sóhajtottam egyet, és ellökve magam dőltem előre hogy a térdeimre könyököljek. - Van még egyéb amit feltétlen tudnom kell? Például az, hogy hány kölyök van kb itt veletek, vagy ilyenek? Ugye nem azért rendeltek haza, mert hirtelen harapdálósat játszottak a nagyok? Már csak az kéne, ha a nyakamba szakadna egy tucat labilis pöttöm... - vágtam egy grimaszt még a gondolattól is - Akkor már itt sem vagyok, és üzenem Cas-nak, hogy majd jövök ha talál egy másik mentort, aki van olyan jó, mint én.
Fülig ér a szám, úgy vigyorgok, és rázom a fejem. - Nem, nem ijesztettél meg, azon már túl vagyok. Én falkán belül már olyan mértékű büntetéseket nyeltem be, hogy aki ilyesmivel ijesztgetni akarna, az beszerzett magának egy Imposibble Mission-t. De ezt most nem akarom részletezni hangosan. Nem szeretnék azzal bemutatkozni, hogy egy párszor megszöktem, nyakörvet raktak rám, elárultam az alfát, és végül már a második farkast koptatom. Ez így első ereszténsek talán még egy ilyen "nagyon jó" mentornak is sok lenne. Vagy sokk ... - Ó, hidd le, a klímaváltozás az nem szimpi. A fél tél is bőven sok volt egyszerre. Még abba is beleborzongok kicsit, ahogy visszagondolok a télre. - Itt van még Ash, meg Amber, de őket ismered, és nem kicsik már. Más meg nincs. - igyekszem gyorsan megnyugtatni, hogy nincsen nálunk óvoda nyitva, én vagyok az egyetlen, aki tényleg pöttöm. De én is egészen jól működöm mentor nélkül. - És én sem vagyok labilis. - teszem hozzá aztán még. Igen, az eddigiek nem ezt mutatják, de akkor is! Vagy akkor sem ... na, szóval nem.
- Akkor már oda a szórakozás.. - húztam el a számat kissé morcosan, hiszen a kölyköket mindig is jó muri ijesztgetni. Bár kétlem, hogy nem tudnám most is megtenni, ha szeretném. Nem meséltem még neki a híres legendákról... Majd ha tényleg mentori kezem alá kerül, úgy sem ússza meg, most már kihívás, hogy ráhozzam a frászt úgy igazán. - Ja, azt gondolom... Lehetett volna valamelyik Karib-tengeri szigeten is hisztis falka, ott legalább értelmes dolgokat is lehet csinálni a szabadidődbe... És a forró homok még mindig jobb, mint a hideg hó. - forgatom meg a kendőt a csuklómon, hogy normálisan álljon egy kicsit. - Igen, volt már hozzájuk szerencsém, bár nekik biztos emlékezetesebbek voltak a velem eltöltött napok. - mosolyodok el egy pillanatra aztán újra a kölyökre nézek - Persze, ezt már hallottam párszor, aztán másnap meg kinyírt egy ötfős családot, mert úgy hozta kedve. Mindenki labilis, csak a nagyok már kordában tudják tartani az egészet, és ezt kell a törpéknek is megtanulni. Kétlem, hogy pont te úsztad volna meg a szörnnyel való szenvedést.
Aaronról majd kifaggatom Ambert meg Asht, ha időm lesz rá. Van egy olyan érzésem, hogy jobb lesz felkészülni tanárbácsiból. Aztán a labilisságról hallot papolást kicsit magamra veszem. - Aaron, én már a második farkast koptatom. Az első őrült volt, és majd három hónapig tartottam féken, mire Castor észrevette, hogy mi a baj. Beképzeltnek hangzik, de tudom miről beszélek. Ha vele megbirkóztam, nagyrészt segítség nélkül, akkor ez a normális csak nem okoz majd gondot ... de nem érts félre, minden tanítást, gyakorlást, vagy bármit szívesen veszek. Na, ennyit a "boxról". Nem, már nem hagyom magam ledegradálni, és kész. - Nyugi, nyáron itt is lesz 30 fok majd állítólag. Fűszoknyás táncosokat viszont nem tudok garantálni. - térek vissza a könnyedebb témákra. - Bár ... mint mentor ráveheted esetleg Ambert, ha semmiképp sem vagy meg ilyesmi nélkül. - teszem hozzá, és olyan kaján vigyor ül ki a képemre, amilyen csak ritkán. - De ha egy kalózkendő hiányzik, azt is beszerezzük.
Kezdőlap
