A reggel mondhatni nem kezdődött túl kellemesen. Először is, bekrepált a zuhanyzómban valami. A másik pedig, hogy még mindig volt pár olyan ékszerem és ezüst cuccom, amik mondhatni nem éppen a leglegálisabb módon kerültek a birtokomba, viszont mindenképpen értékesíteni akarom őket a boltban. Csak hát, ahhoz meg kellenének papírok, mert ebben a nyamvadt világban papírok nélkül már mozdulni sem lehet. Csak azt tudnám, hogy hogyan is éltem túl több, mint két évszázadot nyomoronc fecnik nélkül??! És nekem most sem időm, sem pedig olyan nagy kedvem nincs ahhoz, hogy legálisba öntsem, amit illegálisan birtokoltam el. Igaz nem mostanában, de ez a lényegen aligha változtat. Viszont az első probléma, amit mindenképpen meg akarok ma reggel még oldani, az a tusolás kérdése, aztán meg szereznem kell valakit, aki megjavítja azt a vackot, ami bemondta az unalmast. Első körben be akarok kéredzkedni valakihez tisztálkodás céljából, és bár nagyon vonzó volt a gondolat, hogy megjelenjek Ednél egy szál törölközőben, mégsem hozzá készültem, hanem egy másik imádott rokonhoz. Mondom, hogy meg kell oldani a fránya papír kérdést is. Pizsiben, mindennel felszerelkezve, ami csak kelhet, fogtam magam és szépen átlibbentem Ryan lakásához, és nagyon remélem, hogy itthon van és nem alszik olyan mélyen, amiből nem tudom feldörömbölni. Bár mondjuk, ha be is van zárva a lakása ajtaja az sem menti meg tőlem, tekintve, hogy Victor mellett az egyik első dolog az volt, hogy zárakat tanultunk meg kinyitni. De most alapvetően nem volt a célom, hogy betörjek az említett hímhez, hanem, hogy normális farkas módjára bekopogjak és bebocsátást nyerjek. Szóval most az ajtaja előtt állok és azon kopácsolok a kis kacsómmal, arra várva, hogy feltűnjön a simlis (és általam olyan nagyon kedvelt) képe és beeresszen.
Kora reggel sem lehet nyugta az embernek, amikor elnyúlva az ágyon félkómában kávé után sóvárog, mert helyette mit kap? Folyamatos kopácsolást az ajtón. Ez kellett nekem, mégis ki az az elmebeteg, aki hajnalok hajnalán akar bejutni hozzám? Beengedni nem fogom, felőlem lehet bármelyik istenem, én most lustálkodni akarok, tehát a válaszom a kopogásra egy finom fejrázás. Nem. Majd megunja, vagy bejön magától, a többivel nem foglalkozom, csupán megfordulok az ágyban, és itt befejeztem minden ténykedést, ami esetleg reményt váltott volna ki a bejutni szándékozóban. Mozdulatlanul fúrom az arcom a párnába, hagyjanak már lógva, még a nap sem süt rendesen, pihenek, azaz pihennék, ha az a kopácsolás megszűnne végre, és nem azon lenne, hogy lassan lyukat verjen az ajtómba. Állítólag türelmes vagyok, na de hogy ezt honnan szedték? Ed, Ed a türelmes, én nem érek rá várakozni, de addig már eljutok, hogy felülök, és kitartóan nézem a bejáratot, hogy ismét megrázzam a fejemet. Nem. Továbbra sem szándékozok a hajnali órákban látogatót fogadni, majd két óra múlva beszélhetünk róla, addig nem. Visszafekszem, fejemre vágom a párnát, ha már a füldugót nem találom, de a dörömbölés nem szűnik meg. Szar a párnám, nem hangtompítós. Morogva ülök fel megint, aztán csak kimászom az ágyból, hogy egy papírt vegyek elő, és nagy betűkkel ráírjam:
"BELÉPÉS CSAK EXTRA ADAG KÁVÉVAL."
Az ajtóhoz mászom keservesen, kinyitom, és végigmérem a látogatót. Anélkül, hogy félreállnék, vagy beengedném, esetleg bárminemű célzást tennék arra, hogy szívesen látom, kivágom az ajtóra a cetlimet, és úgy ahogy van, az orra előtt be is csukom. Ha akart valamit mondani, sajnálom, nekem most reggel van, nem akarok beszélgetni, az üzenetem pedig egyértelmű. Minden egyéb tárgyalás alapja a kávém, anélkül senki, sehová. Mivel ismerem kedves családomat, még egy szekrényt is betolok a bejárat elé, nehogy már csak a zárral kelljen bajlódni, aztán mint aki jól végezte dolgát, visszafekszem a pihe puha ágyikómba.
Még szép, hogy nem hagyom abba a kopogást, lassan már egy egész morze üzenetet is lenyomhattam volna, három oldalnyi utóirattal, mire hallom, hogy Ryan végre megmozdul odabent, akkor ezek szerint mégsem fél holt, mint amire először tippeltem, miután nem sietett meglesni, hogy ki mit akar tőle késő délelőtt. Ennyi erővel azt is képes lenne átaludni, ha égne a lak azzal, hogy az égési folyamatot az épület legyen kedves akkor folytatni, ha majd már kedve lesz felébredni. Végre nyílik az ajtó, de ahelyett, hogy beeresztene egy cetlit nyom az ajtóra. - Van nálam kávé! - közlöm immár a csukott ajtóval. Persze, hogy nincs nálam, de ha ezzel megint kirángattam az ágyból, már megérte. Na jó, akkor főzök neki egyet, de lehet, ha megint meglátom, akkor a fülébe öntöm az egészet, ami akkor is meg fogja érni, h után összecsomagol egy bőröndnyi méretre, pusztán törődésből. Visszanyargalok a lakásomba, lefőzöm a patkányméreg erős kávét, majd egy nagy bögrébe zúdítom. Visszamegyek a szobájához, megint kopácsolok rajta. - Itt a kávéd, örüljél! És ha nem engedsz be, rád tolom az ajtót és a szekrényt is! - vagy azt, amit elé tolt, ez nem ügy nekem. Meg szerintem kb egy farkasnak sem a mi korunkban. Egyem a zúzáját, remélem, most már boldog lesz, de ha bejutok, esküszöm birtokba veszem a fürdőjét és kipancsolom minden meleg vízét.
Gondolkodni szeretnék, és ez ezen a szinten meg is reked, azaz az óhajnál, mert még erre sem vagyok hajlandó, nem hogy mosolyogni és betessékelni mindenkit, mert éppen kitalálták, hozzám akarnak bejönni. Két bal lábbal keltem fel, ilyen is van tessék szeretni, mégis ki örül annak, ha hatalmas hangzavarra kell magához térnie? Senki, én sem, és ezen az sem változtat, hogy a húgom ácsorog az ajtóban. Tetszett volna később érkezni, akkor már igen, de most nem. Amint kivágom a cetlit, előtte meg be az ajtót, már hallom is, hogy süvíti, van nála kávé. Aha, én meg hülye vagyok, és elhiszem, hogy a tusfürdős flakonból issza, vagy a töröközője alá rejti, és ő nem láthatja, de egy újabb fejrázás jelzi, nem. Nincs nála kávé. Hallom ahogy elszelel, és a kávé loccsanását is a bögréjében, amikor visszafelé tart. Na így már mindjárt más. Nem ám csak úgy betörünk valahová, amikor nekem még hajnal van. Bólintok, vigyorogva sétálok ismét az ajóhoz, hogy eltoljam a szekrényt és kinyissam előtte, majd eldőljek féloldalt a félfának, hogy még véletlenül se férjen be. -Örülök, friss, erős kávé, ez kell az én szervezetemnek. De mondd csak, éppen a török kultúrát tanulmányozod, hogy már csak így öltözöl? Ebben szarul mutat a hastánc hugica. Kiveszem a bögrét a kezéből, és addig el sem mozdulok az ajtóból, míg meg nem iszom a tartalmát. Jól eső érzéssel csettintek a nyelvemmel, és rendes módon vissza is adom, nehogy nálam maradjon. -Szóval mi járatban errefelé a kora hajnali órákban, amit csak és kizárólag pizsamába csomagolva tudtál megejteni? Érdekel, bár ha tusfürdő van nála, megint az én fürdőmet akarja hazavágni, de miért is? Vagy most ez a legújabb, hogy ő fürdik nálam, én meg nála? Erről elfelejtett értesíteni. Viszont nyomós indokot kell kitalálnia, hogy beengedjem a saját bejáratú kádamba, zuhanyzómba, akármimbe, mert ma ilyenem van.
Az egyetlen, amiért megcsinálom Ryannek a kávét, hogy kell a fürdője. Mondjuk, ha éppen hisztis kedvében van és nem akarja átengedni, akkor berongyolok Edhez és nem fog érdekelni, hogy éppen haldoklik, vagy mit csinál, a kölyke még annyira sem. Viszont ebben az esetben csúnya meglepetéssel készültem szolgálni kedvenc nagybácsimnak, amennyiben ledönti kávét, de nem lesz cserébe semmi. Nem én vagyok a jótét szolgálat, sem a szobalány a lakban, hogy csakúgy ittyre-fittyre bármit is megcsináljak. Szóval most már a méreg erős nedűvel rongyolok vissza és várom, hogy megint felbukkanjon a képe. - Tényleg úgy festenék, mint aki bármilyen kultúrát is tanulmányoz mostanában? - vontam fel az egyik szemöldököm, miközben a kezébe nyomtam a koffein adagot. Mintha pont én lennék az, akit érdekelnek más kultúrák. Pont letojom azokat nagy ívben. - Honnan tudod? Nem láttál még hastáncolni, sem ilyen hacukában, sem másmilyenben. - vigyorodtam el halványan, ugyanis az a fajta lötyögés nem éppen tartozott a kedvenceim közé. Nem nekem találták ki. Hallom és látom is rajta, hogy ízlett neki a kávé, remek. Viszont ennek ellenére még mindig az ajtóban álltam. Halkan szusszantam egyet. - Tudom, hogy a logika még mindig nem a mi családunk egyik erénye, de szerinted mégis mit akarok nálad délelőtt, egy törölköző és egy tusfürdő társaságában? - ismert annyira, hogy tudja, nem én vagyok az, aki törcsi partyt akarjon rendezni poénból, vagy mit tudom én, micsodát?!! - Várj, segítek, mert úgy látom neked még reggel van. Elromlott a zuhanyzóm akármijében valami és munkába szeretnék menni, ami előtt szükségem lenne egy egyszerű, de nagyszerű, gyors zuhanyra. És mivel nem akartam az éppen lábadozó Edre törni, Victor meg... Victor, hozzád jöttem. Egy család vagyunk, jóban rosszban. Plusz nem is olyan régen Ed az én nyakamba varrta a te melód is az egyik versenyen, mert nem voltál itt, amit természetesen elvégeztem, de ettől még jól esne némi viszonzás. Apró szívesség egy másikért cserébe. - elővettem a lehető legkedvesebb oldalam, ami volt. Jennyt meg sem említettem, rá nem számíthattam, bár ez fordítva már nem volt igaz. Nem kedvelem, de családtag. A másik pedig. Soha senkinek nem teszek meg semmit csakúgy. Azért a dologért még Ed is jön nekem, mivel nem szólt előre, csak a verseny előtt említette röviddel. - És... van néhány ékszer, meg ezüst holmi, ami Victor közreműködésével került hozzám és el akarom adni a boltban, de ehhez kellenének legálisnak tűnő beszállítólevelek és eredetvizsgálat, illetve arról egy-egy tanúsítvány. Ezek beszerzésében pedig azt hiszem te viszed a prímet a családban. Persze nem kérem ingyen. - daráltam le neki, és reméltem, hogy végre mozdulhatunk is valamerre, mert nem érek rá egész nap. Ha nem engedett, akkor ennyi volt, megyek Edhez, neki pedig szerzek némi meglepetést majd, olyat, aminek nem feltétlenül fog örülni, de csak azért, hogy érezze a törődést.
Ennyi igazán jár nekem is, ha már kirángattak az ágyból, és nagyon nem izgatom magam azon, hogy a tulajdon húgom ácsorog odakint. És ha nőstény van nálam? Akkor meg mi van? Persze most nincs, de a hajnali ébresztőket nem kultiválom, így vigyorogva veszem tudomásul, tényleg kapok kávét. -Tudom én, éppen milyen hóbort jött rád? Belőled csillagom, bármit kinézek. Szó szerint. A bögre az enyém, nem is eresztem, míg egy csepp is van benne... ébresztőnek egész jó tud lenni néha, és ez a nap, azaz kora reggeli óra pont ilyen. -Azt hiszem, az sem véletlen, ha tudnál, akkor már rég megmutattad volna, hogy hizlaljam a májad. Az én vigyorom aztán nem halvány, kiül a képemre rendesen, mert hát na, Nath az a nőstény, aki begyűjti a dicséretet, ha valamire szert tesz, pláne, hogy azonnal előhozakodik vele. Halálosan jól érzem magam az ajtómban, miután a bögrét a kezébe nyomom, várom a hatalmas indokot, miért is akarja kisajátítani a fürdőmet pont most? -Akkor menjünk sorban. Neked délelőtt, nekem hajnal. Az, hogy a fürdőszobámra pályázol, az tiszta sor, de miért pont itt? Nálad elfogyott a víz, vagy mi? Vigyek át? Vagy kitépted a zuhanyrózsát a falból véletlenül? Más eshetőséget nem tudok elképzelni, más egyszerűen nem létezik. Ha a húgom az én vizemet akarja, akkor kinyírta a saját fürdőjét, vagy így, vagy úgy. Ez tuti, de hallani akarom tőle, nem ám csak úgy bemasírozunk, engem kizárva onnan. Nem figyelek, a végén kilakoltat onnan, mert neki kell a hely. -Pontosítsunk. Hajnal. Tudtam. Akkor legalább nem a falból kapod az égi áldást, mekkora előny. Azt Eden verd le kis csillagom, ne rajtam, nem én sóztam rád, sőt, nem kértem, hogy megcsináld, vagyis az nem az én bizniszem. No de nézzük csak. Végül is hoztál nekem kávét, nem is volt rossz, tehát... hm... ha nem egy órát töltesz el a víz alatt, legyen. Mert jó kedvem van, azaz lett a kávétól, csak azért, nem másért. Oké, de, Natet beengedem, mert be, az meg igazán nem érdekel, hogy a két nőstény hogyan jön ki egymással azon kívül, hogy sehogy. Az az ő egyéni szociális problémájuk, de ha egymásnak esnek, kérni fogom, iszapbirkózás keretében tegyék már meg, hogy mi is szórakozhassunk Darrennel. -Hm... ezt bizony nem is adnám ingyen. Oké, én legálissá teszem a cuccaidat, te cserébe infót szerzel nekem Kirillről. Nem egy mondatot, hogy él, mert azt tudom. Nat ismer, azért átüttetni a számokat sem egyszerű dolog, és tudja, ha valamiről papírt szerzek, az olyan tiszta, mint a patyolat. Ezért pedig nem érdekel, hogy Victor keze mennyire van benne, tényleg infót akarok a kedves bátyámról. Felőlem Jennyt is bevonhatja, meg akit akar. Infó van, megfelelő, akkor cucc is van cserébe. Elállok az ajtóból, szabad az út a Niagara vízeséshez, de remélem, nem önti tele pacsulival is, mert akkor az életben nem szellőzik ki a lakásom.
Ha nőstény lenne nála, nem érdekelne, szerintem nincs olyan felnőtt farkas, aki ne látott volna még pucér hátsókat, vagy üzekedő dögöket, szóval nagy ívben tennék rá, ami azt illeti. Csak a fürdője kell, meg pár papír, nem más. És a papírok se most azonnal. - Kösz Kedves, ezt bóknak veszem. - vigyorogtam rá. Tényleg bármire képes vagyok, de ez az én titkom, nem óhajtom más orrára is kötni a dolgot. Még a tulajdon családoméra sem, akiket mellesleg évek óta árulok el. Hát ez van. - A francokat Csillagom! Úgyis kiröhögnél, nem mintha szíven ütne a dolog. - mivel szeretem azt gondolni, hogy nekem nincs szívem, nincs ami azon üthetne. Amúgy tényleg nem tudok hastáncolni, de nem is vágyom rá, hogy tudjak. A csípőmet egészen más módon tudom tekergetni, ha akarom és eddig arra egyetlen hímnek sem volt panasza. - Úgy nézek ki, mint aki tudja, hogy a zuhanyzómban miért nem folyik a víz? Vagy úgy, mint akinek az a fixa ideája, hogy pont nálad teperjen a fürdőért? Mondd Virágszálam, melyik évszázadban ismertél ennyire félre? - vontam fel a szemöldököm, hiszen tudhatta jól, hogy halvány lila gőzöm sincs arról, hogy miért nem folyik a zuhanyzómban a víz és, hogy soha semmit sem kérek a családomtól, vagy mástól, hacsak nincs arra a valamire feltétlen szükségem. Nem az a fajta vagyok, aki szeret másoknak tartozni, inkább az, aki azt szereti, ha neki tartoznak. - Jah, nem te kértél, csak elhúztál a vérbe, pedig tudtad, hogy Ed versenyt szervez és, hogy neked is meló van. Ez nem pálya, hogy itt hagytál, majd lesz valahogy alapon, és a nyakamba sózta a Popó Király a te melódat is... - mert hát mégiscsak az ő melóját csináltam végig a sajátom mellett. Ami nem lett volna kötelességem. Mondjuk a családért megtettem volna, de ez most nem ide tartozik. - Nem érek rá annyit pancsolni és nem is vagyok hal, csak egy gyors zuhany kell, utána pedig megbeszélhetnénk az ezüst cuccok legálissá varázslását. - vigyorogtam Ryanre. Már épp bemasírozok mellette a lakásába, elvégre belement, hogy enyém lehet a fürdője, amikor meghallom a következő mondatát és megállok. - Pontosan tudod, hogy én sem tudok róla többet, mint ti. Valószínűleg sokkal kevesebbet, mint Victor. Velem sem bánt jobban, mint Eddel, vagy Jennyvel, szóval nem kapálózok azért, hogy bármit is megtudjak róla. És fogalmam sincs miből veszed, hogy bármit is ki tudok róla deríteni. Nem Kanguyak vagyok Kedves, hanem Tark! Ha ez eddig elkerülte volna a figyelmed... - villan a tekintetem Ryanre. Nem volt semmi meglepő a szavaimban, hiszen mind úgy tudták, hogy a sorsom ugyanolyan sanyarú volt, mint Edé, vagy Jennyé. Ezért nem volt okom keresni Alekszej társaságát, vagyis szerintük nem volt. És semmilyen okot nem adtam arra. hogy mást higgyenek.
-Ha ez megnyugtatja azt a nagyon érzékeny lelkedet... Mocsok vagyok, hugica és az érzékeny lélek, na az két különböző fogalom, úgy szó szerint, de attól még szeretem húzni az agyát. Bókolok neki, aha, persze, pont úgy nézek ki, mint akinek ez a célja, de tény, Nat aztán tényleg bármit kigondolhat egyik percről a másikra. Mondtam én Victornak, hogy nagyon jól megvoltunk a nőstények nélkül, de még mindig leolt, pedig csak a zűrt okozzák, mert a nőkkel mindig csak a baj van. -Ezt eltaláltad... még fel is venném, hogy utána adományt gyűjtsek neked egy tánctanárra. Röhögnék, naná, Nat és a hastánc... együtt olyanok, mintha a birodalmi lépegető akarna tűsarkúban flangálni. Megörökíteném-e az utókornak? Minden további nélkül, mert ezt mindenkinek látnia kellene, és nem vagyok szívbajos, hogy ne tegyem meg. -Oké édesem, azt elismerem, műszaki analfabéta vagy, de hogy éppen az én fürdőmért tepersz... vagy nem itt akarsz zuhanyozni egészen véletlenül? Én értettem félre valamit? Lehet, én vagyok a hülye, de mintha azért könyörgött volna eddig, hogy beengedjem, had pancsolja ki a vizemet, ami rám vár éjjel óta. Ez nálam kimeríti a teperés fogalmát, de Nath nőstény, az ő észjárása meg... nem akarom megfejteni, arra 9 élet is marha kevés. -Dolgom volt hugica, az, hogy a bátyus téged vett elő, nem az én dolgom, majd rajta levered, közöm nincs hozzá. Hagyjon már békén a versennyel, én nem kértem Edet,hogy rásózza az én melómat is, hiába akar lelkiismeret furdalást okozni, na az nem fog menni, és nem azért, mert nincs lelkem, hanem azért, mert az aztán tényleg nem az én saram. Zavarja, fakadjon ki a bátyusnak, ne engem traktáljon itt, nem vagyok én szemetesláda. -Szerencse, nem használod el a meleg vizemet, de azt megnézném, ahogy tátogsz a zuhany alatt. Az kéne még, hogy kacsaúsztatónak nézze a fürdőmet, és estig elő se kerüljön onnan. Lopva ellenőrzöm a kezeit, nem, sminkkészlet nincs nála, hála Thornak. Akkor kénytelen lennék átmászni bátyushoz, hogy megkönyörüljön rajtam, a végén meg passzióvá válna, hogy mindenki másnál fürdik, körforgásban. Nem tetszik az ajánlatom? Sajnálom. -Valamit valamiért. Nincs infó, nincs papír, a többi meg nem érdekel. Kirillt akarom, és egyszer el fogom kapni, Nat meg hogyan oldja meg? Ahogy akarja, nehogy azt higgye már, olyan rohadt egyszerű lopott cuccokat tisztára mosni. Ha fontos neki a zsákmány, akkor hajrá, lehet alkotni. -Lezuhanyzol még ma, vagy egyelőre a nappalim klímaváltozásait méred? Nem éppen burkoltan, de vigyorogva jelzem, én is birtokba venném a tisztálkodó részleget, ha már kivert az ágyból kora hajnalban.
- Én és az érzékeny lelkem mi? Idén hajtasz az év poéngyárosa címre? - vonom fel az egyik szemöldököm. Általában egészen jól szoktam szórakozni Ryanen. Amúgy pedig nem vagyok egy olyan személyiség aki bármit bármikor is cél, vagy ok nélkül tenne, én nem az a fajta vagyok. Nincsenek hirtelen elgondolásaim és nem teszek semmi olyasmit sohasem, ami hirtelen és értelmetlen lenne. Nem vagyok szélsőséges, vagy túlságosan spontán. Szeretem átgondolni a dolgokat. - Nem állok neki meggyőzni téged arról, hogy tudok-e táncolni vagy sem. Nem ezért vagyok itt. - vigyorgok a hímre. Amúgy meg pont nem érdekel, hogy ki szerint mit tudok, vagy mit nem tudok. Elég ha ezt csak én tudom és más nem. - Van egy olyan érzésem, hogy nem csak te, de ettől még nem tátogok a zuhany alatt. Ez van. - zárom ezt a dolgot rövidre. Nem szokásom sokáig pancsikázni, bár amennyit körül járjuk ezt a témát, kezdem azt gondolni, hogy most majd kivételt teszek és kitusolom az összes meleg vizét, ha egyszer bejutok. - Azért jó, hogy egyesek azt hiszik, csettintésre minden megy. Egyszer én is szeretném ezt hinni. Ja nem. Mégsem. - mert őt a többi nem érdekli. Engem meg pont az nem érdekel, hogy őt nem érdekli. Az egy egészen más kérdés, hogy akarnék tudnék Alexejről infót adni, de nem akarok és innentől kezdve nincs is mit tovább ragozni ezen. Ha nem ad papírokat a cucchoz, majd beszélek Victorral, hogy passzolja el ő. Nekem aztán teljesen mindegy. - Megyek, ha végre arrébb állsz. - pillantok Ryanre, aztán ha hagyta, akkor bementem a fürdőjébe és vettem egy gyors zuhanyt. Próbáltam elnyújtani, de még így sem ment, tényleg nem vagyok az a pancsolós fajta. Ahogy végeztem, kijövök és megköszönöm Ryannek a szívességet, majd szépen visszamegyek a szobámba és közben eldöntöm még ma szerzek valakit, aki meg tudja csinálni nekem a zuhanyzómat.
//köszönöm a játékot és bocsánat, hogy csak most írtam//
-Hm... neked nincs olyanod? A fene... akkor nem tudlak szeretni Nat, sajnálom. Szó sem lehet róla, ne is könyörögj. Én? Poéngyáros címre? Én? Sosem, na de azt, hogy Nat érzékeny lelkét megtaláljam... hát az komoly kutatómunkát igényelne. -Nem? Hiba, öreg hiba. Pedig szívesen megnézném, hogy mit mutatsz. Kacsintok a húgomra, mert ha valami biztos, az az, hogy nem a táncos lábairól híres. Persze ha más figurát vetne be, hát akkor meg pláne megnézném, ez nem is kérdés. -Ó, dehogynem, Ha hirtelen elzárom a meleget, és csak hideget kapsz. Hidd el nekem, hogy tátognál rögtön. Háp-háp. Még hogy ne tátogna, megoldom én, hogy megtegye, és így tuti megmarad nekem is a meleg víz. Ha nem, akkor megyek Edhez. Örülni fog nekem. Körbe zuhany a családban. -Pedig épp azt teszed, húgocskám. Azt hiszed, hogy kiejted a pici szádon, és máris előtted terem a papírod. Hát nem. Csücsöríts még egy kicsit, nem duzzogsz eléggé, ez így nem jó. Heccelem Natet, mert imádom amikor átmegy méregzsákba, akkor felettébb szórakoztató, és ha már így rám tört hajnalban, akkor igenis szórakozni vágyom. Persze ha nem szerez infót, akkor ennyi volt a dolog, nem fogok papírt szerezni neki, sajnálom. Ideje, hogy elkapjam Kirillt, és ha Natnek ennyit nem ér az egész... én kapva kaptam volna az alkalmon. -Hm... meggondolandó. Átugrani nem tudsz? Na jó, menjél pancsolni, nem venném a lelkemre, ha a randira nem illatoznál. Vigyorogva félreállok, így legalább előbb bejutok a fürdőmbe, már ha Nat tényleg tartja magát ahhoz, hogy nem órákig áztatja magát odabent.
Fizetésemelést fogok kérni, komolyan, én partiszervező vagyok, nem temetés, persze amit kellett, megtettem, már csak az áldozat kell, azaz az önkéntes némber nőstény, aki elkíséri Charlest utolsó útjára a Valhallába.Viszont ami tuti, hogy Eddel baromi sürgősen beszélnünk kell, mert akkora szar van a palacsintában, amelyet én ideérkezésem óta nem láttam. Azaz baszott nagy. Üzentem neki, de túl sokat nem, és amíg végre áteszi a fene, addig én halál lazán lezuhanyozok, felöltözök, és még kaja-piát is kipakolok, meg egy rohadt nagy terepasztalt. Nincs kedvem indiánosdit játszani, de ha ez kell, ezt fogjuk tenni. Már csak egy fejfedő hiányzik a búrámról, de azt helyettesítem viking sisakkal, az való nekem, nem holmi tollak. Minden a helyén, jöhet a bátyus, de kopognak, és mire kiüvöltenék, hogy szabad, az illető már bent is van. Mi a jó édes Pantheon van itt? Felugrok és morogva fordulok az érkező irányába. -Miva hapsikám? Letépték a kezed, vagy mi a frász? És ha verem a farkam? Akkor is rám töröd az ajtót, te perverz állat. Aha, hogy Victor az, hát nekem apuskám most nincs kedvem veled társalogni, azaz húzzál kifelé innen, húzzál kifelé, míg magam nem pakollak ki. Csak a karomat lendítem ezerrel az ajtó felé, ahogy bejött, úgy mehet kifelé, halálos nyugalommal. Fater ide vagy oda, nem rá várok, de hogy ne mondja, über paraszt módjára csesztem ki, még egy üveg whiskey-t is a kezébe nyomok, és amíg hápog, kitolom az ajtón, hogy azt rácsapjam. Vigyorogva megyek vissza a székhez, vágom le magam, aztán már csak Ed hiányzik, de ha nem érkezik meg pillanatokon belül, akkor én rángatom át ide. Annyit kell rá várni, mint egy nőstényre, ez nem egyszerű, akárhonnan nézzük. Így halad, hálósipkát fogok neki adni ajándékba, úgy is tök mindegy mi van a fején.
Sürgősen beszélnünk kellett Ryannel, nem volt mese, tudtam én is, mert így nem folytathatjuk, és kivel mással értekezhetnék, ha nem az öcsivel. Infantilis és örökmozgó, nem idióta, nekem pedig szükségem volt az eszére, arra, hogy megmondja, ha rosszul látom, amit akarok, vagy amit nézek. Benne maximálisan megbízok, s tudom, hogy mindent megmond, azt is, ha jól csinálom, azt is, ha nem, nincsenek kétségeim. Üzent, hogy vár, de még kicsit rendbe kellett szednem magam, szóval kicsit később mentem csak át, pontosan akkor, mikor Victor zsörtölődve jött el a lakásától, én meg csak pislogtam, hogy mivannn? Nem felelt, de a piát azért vitte, szóval akkor tragédia nem történhetett, külön kihajította volna a legközelebbi ablakon. Kopogtatás nélkül állítottam be - ha recskázott, az gáz, de talán nem azért hívott, hogy abban segédkezzek, vagy azt figyeljem, hogy elég ügyes-e -, és egyből csuktam is magam után az ajtót, senki ne jöjjön, ez maszek parti. - Van Jack Danielsed? Kifogytam. - A nyitány nem épp a megbeszélésünk alapja volt, de nekem most pia kellett. Nem akartam berúgni, csak a bennem felgyűlő feszültséget lelocsolni. Beljebb sétáltam és a terepasztalhoz battyogtam, szórakozottan simítottam végig rajta, enyhén ráncoltam a szemöldököm, majd Ryanre pillantottam. - Nem akarok még valakit megöletni - mondtam határozottan. - És azt se játszom tovább, hogy én vagyok a nagy és vérmes Atanerk. - Ha kaptam ihatót, akkor belekortyoltam, majd megráztam a fejem. - Az elődeim politikájáról pedig hallani se akarok, szóval... olyat akarok, ami megmutatja az erőnket, de nem kerül életbe. Nem, nem gazoltam be, bár úgy tűnhetett, de reméltem, hogy Ryan azért ennél jobban ismert.
Ed sem a pontosságáról híres, most nagyon nem, na de mit várjak tőle? Atanerk lett, megteheti, hogy késik... persze azért Victort leépíthette volna, mert rá aztán egy pillanatra sem vágytam. Bátyusra viszont annál inkább, na nem dugás miatt, hanem azért, mert sürgős megbeszélnivalónk van. Amikor végre betolja azt a szőrös képét, és máris piát kér számon rajtam, hát az ő kezébe is belenyomok egy üveggel. Ha tudom, hogy ezt kéri, akkor az öregnek málnaszörpöt adok, esküszöm, nem whiskey-t. -Poharat is kérsz hozzá, vagy elég az üveg? Rajtam ne múljon, ihatja így is, úgy is. Látom rajta, hogy a terepasztalt félreérti, a fene akar akciót tervezni, most egészen másról van szó. A mondandóján elröhögtem magam, aztán megráztam a fejem. -Apuskám, te ha akarnál sem néznél ki vérmesnek. No de... Charles halála rámutatott arra, gebasz van a rendszerben továbbra is. Állj a sarkadra. Aki nem veszi ki a részét a melóból, vagy félti a tyúkszaros életét, azt eleve váltsd le. Érezzék a súlyát a rangjaiknak, hogy az nem csak azért van, hogy legyen egy kis vonatuk, hanem azért, mert odateszik magukat a falka érdekében. Nos... ez eddig azt hiszem hibádzott, és nem, nem térek ki arra, miért. Elég volt a kandalló mellett ücsörgésből. No de, a terepasztalon csak objektumok vannak jelölve, melyik a miénk, melyik a betolakodóké. Az orfeumos balhé... azt a titkos járatot felejtsétek el, az tuti, hogy a városiak is megneszelték... de visszatérve a mostanira... ne egyesével küldözgesd az embereket, csapatban. Egységesen, baszott szervezetten, mert ha ez tényleg így volt, ahogy Isa mondja, hát... nem kispályásokkal van dolgunk. Az elhelyezkedésük az autó környékén... vérbeli profik, tudták, mire kell figyelni, hogyan kell felállni. Ellenük nem lehet egyesével menni, gondolkodni kell. Ész nélkül a halálba megyünk, ugyan ütött a dolog, de a sikeresség és a hatékonyság... van mit fejlődni. Azért én is meghúzom a whiskey-t, nem maradok ki a jóból, mert érzésem szerint ez nem két perces megbeszélés lesz. Tényleg mindent át kell rágni. -Tehát első az, hogy a falkán belül rend legyen. Ugyan Tark is vagy, vagy voltál, de erőbeli fölény van odaát, tehát nekünk ésszel kell játszani. Valljuk be, ez eddig nem így ment. Teszteld az embereket, és most nem versenyre gondolok, lojalitásra. Mindketten tudjuk, hogy nem mindenki támogatta a kihívásodat, most viszont csontig benyalt. Vajon tényleg igaz a hűsége, vagy csak előadja? Nem mindegy. Senkit ne hagyj ki a szórásból, engem se. Aki megbukik, annak kívül tágasabb. Olyan tesztet találj ki, amiből konkrétan kiderül, mi a fontos neki, a saját érdeke, vagy te és a falka? Én legalábbis itt kezdeném, még Victort is belevenném hót lazán, mert miért ne? Bár az Amarok Tanácsa mintha kicsit megkönnyebbült volna, és látják, új idők járnak. maradjon is így. -A mostani akció vegyes eredménnyel zárult, ami azt jelenti, hogy okoztunk meglepetést, de a legnagyobb falatot elbuktuk. Hogy mi volt a hiba, majd kivesézzük máskor. A védelmünkre viszont oda kell figyelni... itt, itt, itt és itt. A titkos folyosóinkat meg kell erősíteni, és mint mondtam, az orfeumosat berobbantani, vagy tudom is én... ne onnan jöjjenek már fel a városaik, nem kéne. AZ edzéseket is szigorítanám, mindenkire kiterjeszteném, mert muszáj. A védelmi rendszereink gázosak, a hajót lazán robbantották, tehát nem készültünk fel arra, hogy ide esetleg ellenség is beesik. Márpedig itt vannak, számolni kell velük, nem marhatjuk egymást, egységes falkaként kell működnünk. -Az erő... az erő nem csak abban rejlik, hogy mint az óvodában, te megölted az enyémet, én megölöm a tiédet... a legnagyobb hadvezérek is tudtak nemet mondani akkor, amikor kellett, és tudtak békét kötni, amikor kellett. Ez a terület két falkának kicsi, a kölykeink száma sok, Ashley elrablása megmutatta azt is, egy kísérő kevés. Megéri-e harcolni akkor, amikor nem tudjuk megvédeni a kicsiket? Persze ha kiszóródnak azok a tagok, akik szart sem érnek, azért más lehetne a dolog. Most ugrik a majom a vízbe... én se megyek a szomszédba a balhéért, de amikor azt látom, hogy olyan tagjaink hullanak, akiket egyszerűen nem tudunk egyik napról a másikra pótolni, hát akkor bizony el kell gondolkodni azon, hogyan tovább. Rázós ötlet, az is lehet, Ed a torkomnak ugrik, na de azért ismerem pár éve, csak nem. -A falka tagjainak többsége apuskám még vezetni sem tud. Így mit akarunk? Egysoros görkorcsolyában verni a városaikat, vagy mit? A gépkocsijaink többsége lassú szar, újítani kell az állományt. Ha a székedben akarsz maradni hosszú távon, azt mondom bátyus, szervezd át a hierarchiát, és ne higgye senki azt, hogy a titulusa mindentől megvédi. Nekem ez a meglátásom, így indításként, de érdekel az, Ed mit hogyan lát. A terepasztalon közben bejelölgetem, hol vannak réseink, mit kell erősíteni, vagy megváltoztatni. Nem árt, ha ezekkel is tisztában vagyunk.
- Nem urizálunk most - legyintettem a nyakánál ragadva meg az üveget, és pár másodperccel később már köszöntöttem is az első kortyokat. Nem vedelést terveztem, ahhoz buli is dukál, ez orvosi utasítás volt, sok a feszkó, ideje visszább vennem belőle kicsit. Legalábbis a fölösleget leadni, mert már tényleg minden hülyeségen rágom magam. Elhúztam a szám, szinte fintort vágtam arra, hogy ha akarnék se tudnék vérmes benyomást kelteni, de... rá kellett jönnöm, hogy ez kicsit se zavar, szóval vállat vontam és hallgattam az én okos öcsikémet. Minden szóval biztosabb voltam abban, hogy ez a megbeszélés már nagyon hiányzott és hogy a legjobb farkashoz jöttem a falka gondjaival. Az éleslátása ezúttal se hagyta cserben, még mindig hatalmas segítség. - A hűségteszt jó ötlet. Olyanok kellenek, akik tudják a fejüket is használni, nem csak a büszkeségük meg az egójuk után kajtatnak. Meg a saját igényeik után... - Nagyot sóhajtottam. Meg kell szabadulnunk a feleslegtől, a kényelmesektől, az ingyenélőktől, inkább legyünk kevesebben, de azok megbízhatóak legyenek. Elhúztam a szám. - Nem fogok újat mondani, én se vagyok egy főnyeremény a falkának, de ki lehetne az. Azt viszont nem akarom, hogy alamizsnáért kuncsorgó pincsiknek tartsák azokat, akiket magammal viszek, akik jönnének, ezért kell összeszednünk magunkat. Erős farkasok kellenek, és nem, én sem csak az izomerőben gondolkodok. Meghúztam megint a whiskyt és a terepasztalt vizslattam. - Ha sikerül gatyába rázni a bandát és előnyös feltételeket kiharcolni, behódolunk. - Pillantásomat a tesóra vezettem. - Ezért akartam megkaparintani ezt az átkozott rangot. Hogy utána eldobjam és olyannak adjam át a helyem, a falkám, akinél tényleg jó mancsokban vagyunk. - Mindig a fejétől bűzlik a hal, ez nálunk sincs másképp. Nincs vezetésre alkalmas farkasunk, olyan, aki egy ilyen helyzetben megállná a helyét és elérné azt, ami csak vágyálom: a falka összeszedése és a chicagóiak elkergetése. Túlságosan belepunnyadt abba, hogy nem volt hosszabb távú ellenfele. Most meg fejetlenség és kibukik minden, ami rosszul működött, amit rohadt gyorsan helyre kéne tenni, de ez majdnem lehetetlen. - Újabb korty. - Nem akarom, hogy az alkalmatlan vezetés miatt az egész falka le legyen húzva - fúrtam a tekintetem Ryanébe. - Értesz, ugye? Érted, hogy mit akarok elérni... Reménykedő volt a tekintetem, ami mögött kétségek sora húzódott, kétségek magamban, abban, hogy végig tudjuk csinálni úgy, ahogy kell és minél jobb eredménnyel célt érhetünk. Ezeket viszont rejtegettem, sose mutattam ki, egy kételkedő vezető a saját csapat sírját ássa, elég, ha én tudom, mi van bennem, más elégedjen meg a felszínnel. Kivéve most Ryan. Neki látnia kell, hogy ne vezessem tévútra. - Addig akarom azt a széket, mag nyugodt szívvel át nem adhatom, egy perccel se tovább. - Nem nekem való, bárhonnan is nézzem. - A hierarchiát pedig megzargatom. - Vigyorra szaladt a szám, de emögött nem volt igazi öröm. - Hú, hogy engem mennyire fognak utálni - ingattam a fejem és megint ittam. Nem volt igazi panasz, tudtam mit vállalok és mekkora népszerűségem lesz, már ha csak a behódolást vesszük. - Lesz két-három bizalmas, új rangokkal amiket még nem mocskolt és hülyített be senki és semmi, arra jobban hallgatnak majd, ők foglalkoznak a belső ügyekkel, a Tarkokkal, Kanguyakokkal, Kangunartokkal... Ikkuma nem lesz. - Ebből sehogy sem engedtem, önzés, de az az én rangom, és nem adom senkinek. Ha a falkának kéne, és sehogy se boldogulnék helyettes nélkül, akkor lenne, de addig üres marad az a szék. - Én pedig alkudozok Castorral...
-Kiakadtam volna, ha most kijelented, márpedig koccinatni akarsz, és whiskey-s poharat tegyek eléd, mert másban nem jó. Azt hittem volna, felcsaptál sznob marhának, de neeem, ez megnyugtatja a kicsi lelkivilágomat. Kérsz sisakot? Van az is. Mert miért is ne ajánljak fel még egyet, azzal legalább úgy néz ki, mint valami komolyabb viking harcos. Kellene, mert a mostani meggyötört képe nem éppen azt sugallja, hogy akkor Atanerk lett, hanem azt, hogy mamám, most zuhanok össze. Hát nehogymá... majd megtartom, én leszek Atlasz. -Pontosan. Aki kételkedik, aki nem hajlandó a lojalitásra tiszta szívvel, az húzzon el a búsba, még most. Tűzd ki a céljaidat, a feladataidat, tesztelj, és szűrj. Nem lesz nehéz. Vannak, akik csak a székükhöz ragaszkodnak, és itt kifújt a falkaszellemük. Csatába küldenéd őket, komolyabb harcba, sírnának mint egy baszatlan nőstény. Nekem ez a véleményem, lehet, neveket is tudnék sorolni, viszont ezt nem teszem meg, Ed pontosan tudja, kikre gondoltam, kikről van szó, nem szükséges kifejteni. Viszont ha tényleg építkezni akar, előtte rombolni kell, mert rohad az alap, és azt ki kell javítani, én meg tudom, hogy képes rá. -Én azt tudom, bátyus, de a lökött kis tarkodnak igaza volt abban, hogy az a személy, aki jelenleg alkalmas arra, hogy elvezesse ezt a falkát, az te vagy. Ha pedig ez azzal jár, hogy olyan lépéseket kell megtenned, amik egyesek szemében vérforralóak, inkább most derüljön ki, mint később. Nincs szükség véres, habzó pofájú tagokra, akiknek semmi nem tetszik, de ha valaki döntést hoz, akkor is csak ugatnak. Ész, erő, szív, ez a kombináció kell, nem más. Kinek melyik az erőssége, azt kell kiaknázni, de egy dolog legyen meg mindegyikben... a szív. Ed sem az a tipikus vezető, tudom én, na de ő volt az egyetlen, akire a többség mindig is hallgatott. Nem kell még egy balfék döntés az Amarok részéről, elég volt Sedna és Milagros, bőven. Több kárt okoztak, mint hasznot, és ez a baj. Amikor menni lehetett volna, megálljt parancsoltak, amikor pedig nem, hangoztatták, hogy senki nem tiltotta a magánakciót... meg az én anyám, az. -Legyen, ahogy az akciót láttam, illetve Isa felvázolta a saját tapasztalatait, igazából sok választási lehetőségünk nincs. Bármennyire szar ezt kimondani, ez így van. Ésszel még húzhatnánk a dolgot, na de meddig? Amíg meg nem hal a fél falka? Hiába lenne ott is veszteség, egyszerűen elmebeteg és pszichopata állat az, aki beleviszi a társaságot egy kilátástalan harcba. Edre pillantok, meghúzom a magam üvegét, és nagyot kortyolok a whiskey-ből, miközben bólintok. Ismerem, érzem, hogy nem ez volt szíve-vágya, viszont jelenleg szélmalomharcot folytatunk, és ennek semmi értelme nincs. -Tévedsz, nem a bepunnyadás miatt van ez az egész, hanem azért, mert több alkalmatlan vezető képtelen volt csapatot kovácsolni, és széthúzás indult el. Emlékezz csak vissza, amikor falkán belül ment az adok-kapok, és ezt akkor se fejezték be, amikor váltás volt. A vezetők cseszték el, az Amarok Tanácsa és az Atanerkek. Ha akkor valaki megálljt parancsol, amikor a chicagói csürhe ide beesett, akkor más lenne a dolog, de nem ez történt, bátyus, hagyták, hogy tovább együk-egyék egymást, és nem arra figyeltek, amire kellett volna. Ez volt a baj. Most pillanatok alatt kellene sort alkotnunk, és ezzel a mentalitással, ami a fele bandát uralja, semmire nem megyünk. Ha nincs más megoldás, márpedig nincs, akkor tedd meg, tárgyalj az Alfával. Ne ontsunk feleslegesen vért. Így is csökkenni fog a létszám, mert lesznek, akik ésszel nem érik fel, mit miért akarsz meglépni, de velük ne foglalkozz. Ne kételkedj magadban, Ed, ha a béke a célravezető, akkor hajrá! Én melletted állok. Értem a kételyeit, értem a bizonytalanságát, de csak az nem látja be, hogy mi vagyunk a barom Don Quijote-k ebben az egészben, akinek elment a maradék esze is. Charles erős volt, a legerősebbek egyike, és most halott. Megéri? A frászt. Itt most nincs olyan összeszedettség és szervezettség, ami kellene, időnk meg pláne nem. Ha a tárgyalások nem is vezetnek eredményre, de az biztos, hogy az az idő szükséges az építkezéshez. -Nagyon, nagyon utálni fognak, de ne aggódj, kihívni egyik sem mer majd, de még az Amarok Tanácsa sem mer majd magyarázatot követelni... márpedig bölcsek, nem hülyék, és tudják ők is, egyszerűen jelenleg nincs más lehetőségünk. Azért az orfeumos járatot berobbantom, biztos ami biztos, és nézzük meg a biztonsági dolgainkat, tovább korszerűsítsük a járgányainkat is. Nem árt. Újabb bólintás a részemről, tárgyaljon csak, és ha a vége egy egységes falka, akkor az. Majd elválik, ki az, aki azért van itt, mert a többiekért küzd, és ki azért, hogy rangokat bitoroljon a semmiért. Olyan hamar fognak lekopni, ha meg kell harcolni érte, hogy öröm lesz nézni. -Te, Ed... akarok valamit kérdezni tőled... állati komoly dologban. Szal... nem, nem érdekel, hogy sosem fogok felnőni, tudom, de... na bassza meg. Adj inni. Hagyjd, itt van egy üveg. Összelapátolok egyet, kinyitom és kb. a felét lehúzom, ahogyan kell. Közben a terepasztalt átrendezem, és érdekes módon egyfelé néz a két tábor... az Őrzők felé, és nem véletlenül. Miattuk van a csetepaté. Új célok... -Szal... azt tod, hogy nem nagyon van állandó nőstényem... vagy mim, és... lehet, állatira nem vagyok kölyök, már úgy, de... izé. Nem tom, mi van, érted? Mintha nem tudnám eldönteni, hogy most mi az ábra. Te figyu má Ed, voltál már hímmel? Nem sörözni... úgy. Témaváltásban jó vagyok, hát sikerült most is, és azt hiszem, ez most bátyusnál beteszi azt is, amit nem lehet. Mégis kitől kérdezzek, ha nem tőle? Victortól soha, inkább én harapom le a nyelvem, minden egyes alkalommal. Natékkel ilyet megbeszélni? Soha. -Mi van közted meg James között? Kell nekem egy hím, akivel kipróbálhatom. Edre pillantok, eddig a terepasztalt fikszíroztam erőteljesen, mintha onnan kapnék választ, és végül a bátyust figyelem. Ja, még ő is képbe jöhetne, mert muszáj tudnom, hogy most megzakkantam, és lassan 300 év után a hímeket akarom, vagy csak beleuntam a nőstényekbe, és mindkét nemet. Most ha agyonütne se tudnám megmondani, csak azt, hogy kurvára elbizonytalanodtam.
Akaratlanul is elmosolyodtam a "baszatlan nőstény" hasonlatára, de mit mondjak, igaza volt, jól látta. - Mint egy tavaszi nagytakarítás - húztam le pár nagyobb kortyot, s lassan éreztem, hogy kezd is valamelyest hatni az ital. Tudtam, hogy meg kell csinálni, nem is volt ellenérvem, sőt, ezen már rég túl kellett volna esnie a falkának, de hát... Megkaptam a szutykos munkát így a végére, ágálni azonban eszembe sincs, erre szerződtem, hát íme, adott a lehetőség, hogy nyakig szaros legyek. Eltökélt vagyok, nem táncolok vissza. Ezt kell végigvinni, utána jó lesz, könnyebb... ugye? Igen, muszáj. - Élve akarom őket, a társainkat - néztem Ryanre. - És meg fogok tenni mindent, hogy mentsem azoknak a seggét, akik belátják, mennyire nincs más választásunk. A gyávákat rostáljuk, a hősködősök pedig úgyis mennek majd a saját fejük után, akinek a büszkeség és a "dicső halál" többet ér, annak hajrá. Azt viszont saját kezűleg ölöm meg, aki a saját baromságával mást is veszélybe sodor, vagy visz magával. Volt lehetőségük, biztattam őket, nem volt tiltva sem szervezés, sem magánakció, nem éltek vele. Innentől viszont nincs joguk felróni, ha nem a harc mellett döntök, ők se azt tették. Megint sikerült mosolyt csalnia az arcomra, ezúttal szívből jövőt. - Köszönöm - mondtam arra, hogy mellem áll. - Legyünk kevesebben, ha ez kell, mert annyiaknak nem tetszik, de ha csak egy maréknyian is, de erősek legyünk. Farkasokat akarok felkínálni, nem koloncokat, nem azért viszem oda a falkát, hogy megalázzanak minket, lássák a csatlakozókban az erőt, a lehetőséget, az értéket. - Ujjaimmal az üveg oldalán doboltam. - A napokban bedobom közéjük az első bombát, a behódolást és meglátjuk, ki hogyan reagál. Abból már el lehet indulni, hogy kikkel érdemes egyáltalán foglalkozni. A berobbantásra és a korszerűsítésre csak bólogatni tudtam, mindkettőre rohadt gyorsan szükség van, mázli, hogy zömében pénz kérdése, meg némi időráfordítás. - A biztonsági rendszerek terén Eden a csúcs, és ő nem aprózza el, szóval ott nincs gáz, de ha már teljes tatarozás, akkor ja, azok se maradjanak ki. Esküszöm, jegyzetelni fogok, hogy mit és milyen sorrendben, mennyi idő alatt kell elintézni, mert már most zsong a fejem. Ja, hogy a Jack Daniels is besegíthetett ebben? Oh, hát így már más... Ráncolom a homlokom, mikor Ryan szemmel láthatóan és füllel hallhatóan valami tök más dologról akar itt velem hirtelenjében beszélni, s már nyújtanám is felé az üvegem, mikor rájön, hogy neki is van még piája. Várok, figyelek, lesek, fülelek, hogy mikor áll végre elő a farbával, s nézem, ahogy a terepasztalon az őrzők felé fordít mindenkit. Nem tudom, hogy én ezt biztosan akarom-e. Mindegy, előbb a falka belső ügyeit, aztán a behódolást tudjuk le, és majd aztán foglalkozok azzal, hogy mégis mennyire lenne célszerű, amit az öcsi sugall. - Igen, tudom - bólogatok, és figyelek tovább, ha most azzal jön, hogy kasztráltatja magát, én leborulok a földre. - Hímmel? - kerekednek el a szemeim és a szám is tátva marad, nézek, mint a luki nyúl, hogy ez most úgy egyébként honnan ugrott be neki, de hát ő Ryan, nála sose lehet tudni. - Nem, még nem... Ittam, mert erre muszáj volt, ő meg benyögte az aduászt: - Mi van közted meg James között? Kell nekem egy hím, akivel kipróbálhatom. Kiköptem a whiskym. Aztán gyorsan megpróbáltam visszaszívni, de az lehetetlen, pár cseppet viszont félrenyeltem, szóval fuldokolni kezdtem. - Tudod mit... - kezdtem még némi halálhörgéssel megspékelve -, hogy nehogy véletlen csalódj... előbb kipróbálom én, milyen vele... aztán ha jó, te is... vagy hármasban! - csillant fel a szemem a saját zseniális ötletemre és elröhögtem magam. Hat a whisky, kérem szépen. - Neeeeeem, ha jó vele, nem adom kölcsibe... Megráztam a fejem és felsandítottam a tesóra. - Smároltam vele rohadt részegen, és az jó volt, aztán megdugtunk egy csajt, akit utána felzabáltunk, de hozzá nem értem úgy. - Rohadt fura volt ilyesmiről nyíltan beszélni, s némiképp meglepetten konstatáltam, hogy cseppet se feszélyez a téma. Az államat simogattam. - Részegen fix, hogy benne lennék egy ilyenben, azt nem mondom, hogy bármelyik hímmel, de vele tuti. Józanon... - megvontam a vállam - nem tudom. De telezokognám a párnám, ha valaki beelőzne - vigyorodtam el, bár az igazat megvallva dunsztom nincs, mit reagálnék, ha Jimbo tényleg lefeküdne egy pasival, aki nem én vagyok. Fontos nekem, ez tiszta sor és érzem olyan közel magamhoz, mint a testvéreimet, a szexben is benne lennék vele, de egyszer nem fordult még meg a fejemben, hogy depresszióba zuhanjak csak azért, mert csajozik, nem is kicsit. - De ez neked most honnan jött ilyen hirtelen? - Eddig egyszer nem merült fel, szóval meglepett vele.
-Az. Itt az ideje, hogy megtörténjen. Régóta meg kellett volna ejteni, ja ja, na de nőstények erre nem voltak képesek, mert annyit szervezték a semmit, hogy erre nem jutott idejük. Aztán meg csodálkoztak azon, hogy amikor kinyitották kicsiny szájukat, mindenki leszarta, ők mit akarnak. Jó vezetők voltak, tuti a háztartásuk rendben, na de ez egy falka, nem holmi mosógép, vagy felmosó vödör. -Aki ésszel játszik, érteni fogja, a gyávának tök mindegy, az eddig is megbújt a háttérben, és csak akkor jött elő, amikor biztos volt a dolog, a hősködős... fogja be a pofáját, ne most legyen erős, akkor lett volna, amikor kellett volna. Ed rájött arra, mi a gebasz, és tudja, hogy lépni kell, ez már eleve dicséretes dolog. Mi az istennek nyírjuk egymást, ha egy, azaz egy közös ellenségünk lenne, azok, akik belekényszerítettek minket ebbe a helyzetbe? Nem egymást kell szétcincálni, hanem őket. Nekünk pedig közösen kell elindulni, terjeszkedni, más városokban kiépíteni a megfelelő bázist. Végül egész Alaszka a miénk lehetne. -Ne köszöngess, asszem ez nem kérdés. Lesznek hangoskodók, ettől ne félj, de menjenek... viszont ha már tárgyalsz... nehogy egy percig azt gondolják, könnyű prédák vagyunk, és azonnal rábólintunk mindenre. Bele a közepébe... ez az, büszke leszek rád, Ed... aki a száját húzza, azt semmi más nem érdekli, csak saját maga, és sosem foglalkozott a falkával, nem is érdekli. Vigyorom a bomba bedobásának szól, azaz annak, hogy nem aprózza el a dolgot, azzal nyit, amivel kell. Így a legkönnyebb kiszűrni a felesleget, és csak azokat meghagyni, akik tényleg a falka érdekeit nézik. Akik kötik az ebet a karóhoz, azok semmit nem érnek a falka számára, ez tény. -A folyosót intézem, Edennel meg beszélek, hogy repüljön rá a témára. Miért az őrzők felé fordítottam minden alakot? Elmagyaráznom sem kell, Ed tudja, miért tettem ezt. Adott egy faj, akik jelenleg egymást nyírják azért, mert egy harmadik fél kitalálta. Őrültség? Az hát... ekkora város kurva kevés két falkának, valamelyiknek pusztulnia kell... hacsak, a farkasok nem okosabbak az óvóbácsiéknál, mint jelen esetben bizony ez valósul meg... ha minden igaz. Elképzelem az őrzők képét, amint rágják a kefét, hogy nem jött be Mortimer számítása. Mi csak kísérleti nyulak vagyunk, őket nem érdekli, hányan halunk, de minket igen. Kiürítem az első üveget, aztán a második felét is... lehet, így hirtelenjében ez sok lesz, illetve érzem is, na de amit kérdezni akarok, hát az nem biztos, hogy megy pia nélkül, így elsőre. Izgatottan várom, mit reagál, ő az egyetlen, akivel ezt meg tudom beszélni, más nincs.Most vagy felkúrom az agyát, és bunyózni fogunk, vagy megbeszéljük ezt az egészet. Gondom van, és nem is kicsi. -Oké, tudod. Ja, hímmel... mert... mert... szal... asszem nem vagyok hetero, vagy nem tudom. Szerinted? Jótól kérdezem, voltak nőstényeim, nem is kevesen, na de az utóbbi időben tényleg leálltam, azaz mire eljutottam volna odáig, hogy valamelyiket behálózzam, már nem is érdekelt az egész. Na ezért álltam neki agyalni, hogy akkor most mi a bibi? Ed reakciója viszont meglep, egyrészt hátba veregetem, hogy ne fulladjon meg, másrészt döbbent fejet vágok, vigyorral együtt, mert az jó. A döbbenetem viszont akkora, hogy húzóra hajtom le a második üveg tartalmát. A felállásra elvigyorodok, ha a nőstényeknek lehet, nekünk mé nem? Mi sem vagyunk mások, nem, de legalább ne röhögne rajtam. -Hármasban? Nekem az se gáz, hót komolyan mondom. Nem kell kölcsönbe, hagyjá má. Kurva komolyan beszélek, és kiröhögsz? Nem viccelek, Ed... tényleg nem tudom, mi a pálya, érted? Csak azt tom, hogy most nem érdekelnek a nőstények, kicsit elég volt belőlük, vagy a faszom tudja, de ki akarok próbálni valami mást. Ez most gáz? James kölcsönbe? Hát nem tárgy, hogy adogassuk, én meg komolyan kérdeztem, mert láttam amikor rácsapott Ed seggére, és azért gondoltam, esetleg ő sem hagyja ki a hímeket, ha arról van szó. Nem akarok mellényúlni, attól égőbb nincs, ha lyukra futok, és James majdhogynem családtag. Bevállalós vagyok, eddig is az voltam, miért éppen ezt hagynám ki az életemből, ha egyszer esetleg lehetőségem adódik rá? Te jó ég... most vagy buzi vagyok, vagy bi... vagy passz, de több lehetőség nincs, vagy van? Edre pillantok, újabb üveg után nyúlva... mert hiába a bátyus van itt, azért erről még senkivel sem beszéltem, és kicsit zavarban vagyok, asszem. Bár nem úgy tűnik, akkor meg? Megvonom a vállamat, aztán elvigyorodok. -Uhh... hát apuskám, ha részegen benne lennél, akkor józanon is, hidd el nekem, csak izé... elsőre nem biztos, hogy megy, mert a búrád tiltakozik ellene, mondván nem ez az elvárt viselkedés, vagy mi a rák. Te smároltál vele? Jobb mint egy nősténnyel, vagy az tök nyóc? Aha, ha részegen hajlik rá, akkor józanul nem, mi? Vicces, de értem én, ha most nem iszom, akkor lehet, nem kérdezem meg ezt az egészet Edtől... tehát... lehet, az első kicsit becsípve ajánlott? A csókra felkapom a fejem, érdekel, milyen volt, azon kívül, hogy jó. Milyen két hím csókja? Ed mellé lépek, na nem azért, hogy megmutassa, csak így halkabban beszélek szerintem, és nem hallja a többi lakó. -Hát az úgy jött, hogy egy ideje ezen gondolkodok, és most adódott alkalom, hogy megkérdezzem. Shane-től nem volt pofám, Victort hagyjuk, Jennyék... őket meg pláne, ez hím dolog, nem nőstény. Hogy jött, hogy jött... így jött, belőlem kifelé, egyenesen Ednek címezve, mi ezzel a probléma? A whiskey mennyisége? Apuskám, erről nem beszél a hím csak úúúúgy, ahhoz kell egy löket is. Megvolt.
Csak mosolyogni tudtam az öcskösön. Igen, amíg ő támogat és az én oldalamon áll, addig jó, addig ésszerű irányba haladok, addig nincs minden veszve. Lehet, hogy egy nagyra nőtt gyerek, infantilis és túl sokszor jár hülyeségeken az esze, de bármikor habozás nélkül rábíznám az életem, vagy Ashleyét. Kétszázhetven éve ismerem, bízom benne, jobban is talán, mint magamban. Ha van valami, amiért Victornak hálás lehetek, az az, hogy a második beharapottja nem egy Kirill-kaliber lett, hanem ő.
A hetero-nemhetero kérdéskör túlmutatott azon, amiért én erre az estére leszerződtem, de nem érhet a rugalmatlanság vádja, hamar alkalmazkodtam a témához. Mármint úgy értve, hogy aköré rendeztem a gondolataimat. Eleinte mondjuk csak lestem, ahogy döntötte magába a piát, de ha neki így könnyebb... Emellett jól is bírja. Szerintem? Szerintem hülye vagy öcsém. Na jó, ez nem igaz, de hát jótól kérdezi a saját nemi identitását, én honnan tudjam jobban, mint ő? Legalább nem hagyott megfulladni. - Dehogy gáz! - legyintettem és ittam még, a röhögést pedig abbahagytam. Láttam, hogy ez komolyan foglalkoztatja, szóval kicsit visszavettem, mert nem akartam, hogy azt higgye, elbagatellizálom a problémáját. - Az, hogy ki akarsz próbálni valamit és hogy általában mire vágysz nem ugyanaz. Most kíváncsi vagy, hogy milyen lehet pasival, de egyszeri kipróbálás még nem függőség. Meg... nem tudom, hogy ez nálad mennyit jelentene, de én hímmel nem tudom úgy elképzelni, mint mondjuk nősténnyel. Mármint... hogy így egyéjszakás kalandok bármikor, bárkivel, aki épp szembe jön, vagy olyanom van. - Tudott a hétfő-kedd-szerda... listámról, szóval reméltem, hogy ezt nem kell túlragoznom. Jó a James-kölcsönbe dolgot én se gondoltam komolyan, addig egy hím se sehová, amíg én a magamévá nem tettem. Ehhez tartsuk magunkat. És hogy ezt mennyire gondoltam komolyan, azt már ne kérdezze senki, mert fogalmam sincs. Ami biztos az az, hogy: - Hát, az elvárt viselkedés engem igazán legfeljebb az utóbbi két hónapban kezdett igazán foglalkoztatni, az sem ezen a téren. Eddig elég volt az, amit a nőktől kaptam, és ha valaki kérdezi, továbbra is heterónak vallom magam, mert egy férfiba nem tudnék beleesni. James... vele el tudom képzelni, hogy megteszem, mert jelent annyit és eléggé bízom benne hozzá. Nőknél ehhez nincs szükségem bizalomra. Azon már elgondolkodtam, hogy jobb volt-e Jamesszel, mint egy nősténnyel. - Nehéz egy hímet az átlag nőstényhez mérni - vontam vállat kissé bocsánatkérőn, és lehúztam az első üveg végét is. - De... jó volt - sután elmosolyodtam. - Baszki, jókról tudunk dumálni! - Zavartan megvakartam a tarkóm. - Élveztem, jó volt, meg se fordult a fejemben, hogy ebben bármi elítélendő lehet, vagy épp mást kéne tennünk. Csak úgy jött... Hallgattam, hogy mégis honnan jött, ami jött, és hát innen, én pedig igen, örültem, hogy engem talált meg ezzel - is - és ezt is megosztja velem. Azt hiszem, efölött érzett meghatottságomban csúszott ki a számon a következő mondat: - Lefeküdtem Nathalie-vel - mondtam olyan halkan, hogy szerintem egy Fürkész se hallhatta volna meg. Ryan? Ryan remélem tud szájról olvasni.
Ed az egyetlen, akiben igazán megbízom, akivel bármit meg tudok beszélni, és meg is szoktam, azaz mindent tud rólam, ahogy én is róla. Esküszöm, Victor nem tudja a felét annak, mint mi, de a csajok sem. Végül is nem is baj, egy szövetség, már ha igazi, nem állhat túl sok személyből, mert az sosem vezet jóra. Ha azt hiszik, felszínes a kapcsolatunk, már a testvéri és ilyesmi, akkor azzal nyertünk, és bőven elég, ha ez a hülye fél norvég meg az én marha viking búrám tudja, mi az igazság. Igaz, azt még bátyus nem tudja, micsoda kis meglepetéssel készülök neki, akkor lesz majd igazán pipa. Hirtelen váltottam témát, de egyszerűen muszáj volt, mert azt a katyvaszt ami bennem van, hát azt tisztáznom kell valamikor végre, nem várhatok vele még éveket. Na de ilyen indítást? Ekkora barom is csak én lehetek, tőle kérdezem meg, hogy homokos vagyok vagy sem? Ez szép baleset, a végén már elröhögöm magam, és a 3. üveget úgy szorongatom a kezemben, mintha a saját farkamba kapaszkodnék. -Nem az? Megnyugodtam. Apuskáááám, értem. Kösz. Valami ilyesmi lehet, asszem, vagy nem, majd kiderül, de akkor is kell hozzá egy hím, hogy tudjam. Mert az a pálya, hogy itt állok 285 évesen, és a nőstények uncsik, vágod? Túl sok volt belőlük, hímekkel meg még sosem voltam. Nem akarok hülyén meghalni, tudnom kell, hogy milyen érzés. Mi? Ááááááá, ezért keresek olyat, akit ismerek, akiben bízok. Egy nőstény jön-megy, azt bármikor találok, de ahhoz, hogy egy hímmel kipróbáljam... hát bátyus, ahhoz több kell, asszem. Értem én, miről beszél, ha találok egy hímet, hát nem egy éjszakára szeretném látni. Ha meg nem leszek tőle full homokos, akkor kit érdekel? Az meg nem zavar, ha innen is, onnan is jön egy-két menet. Hogy nehogy Ed kiszáradjon, belenyomom a kezébe a már kibontott üveget, hogy legyen tartaléka, én meg előbányászok egy újabbat, és azt húzom meg. Nekem is kell az utántöltés, nem csak neki. -Jaj, azt hagyjuk már hapsikám. Mi az elvárt? Azért mert Atanerk vagy? Nehogy már követendő példa legyen az, amit az elődeid csináltak. Te ilyen vagy, te így csinálod, aztán utánunk a csóközön, tűzözön, vízözön, ennyi. Na, itt a probléma... amikor utoljára nősténnyel voltam, és az nem most volt, pár hónapja... szal akkor jöttem rá, valami hibádzik. Valahogy nem volt elég az, amit nyújtani tudott, és ráadásul észrevettem, hogy bizony egy-két hímet megnézek. Na ezé kezdtem el gondolkodni, hogy most mi a rák van? Bebuzultam felnőttségemre, vagy mi? De ehhez meg állati kevés az, hogy azt mondjam, oké, bejön. Most, hogy bátyus is azt mondja, nincs velem akkora gáz, azért csak jobb a kedvem. Az meg főleg tetszik, hogy ő is azt vallja, ahhoz, hogy másik hímmel legyen, nem elég az, hogy jó a kasztni. Szerintem sem. Nem orbitális szerelemről beszélek, de na, kell az, hogy bízzak benne, vagy valami hasonló. -Igen? Annyira más? vagy tényleg nem összehasonlítható? Oké, most jött ki belőlem, bocs, azt meg nem mondhattam, hogy figyu, gyere már át, mert meg akarom veled tárgyalni, hogy meleg vagyok vagy sem? Addig ragozza itt nekem a csókot, míg őt fogom megkérni, mutassa már meg, mert most már kurvára érdekel. Bólintás, újabb ivászat, jajaja, mert ez jött, tényleg csak úgy, ha már itt van, mert hiába a bátyám, azért nem fogom minden egyes percben zaklatni. Érdeklődve figyelem, miközben meghúzom az üveget ismét, és most rajtam a sor, hogy majdnem kiköpjem a piát. Aztán vigyorgok. -Még csak most? Mi tartott 230 évig? Kerülgetted mint a forró kását, vagy eddig fel sem tűnt, hogy nőstény? Lehet, azt hitte, most tátva marad a szám, hát nem. Inkább azért, mert Nat nem két napja van velünk, hát mire figyelt eddig? Szőke, akkor meg? Neki meg az fekszik, akkor nem értem, de tényleg nem. Ed ismer, tudja, hogy hallgatok erről is, mint annyi mindenről, amit kettesben dumálunk meg. Na de az, hogy lefeküdt Nattel... hát adja magát a következő kérdés. -Legalább jó volt? Egészségedre! Koccintok az üvegemmel, hát erre inni kell, csak Victort hagyják ki ebből az egészből, meg mindenki mást is.
- Jó, de csak azért, hogy meglegyen a dolog, mert most kíváncsi vagy, ne hajtsd. Ha úgy adódik, menj bele, de direktbe ne vadássz, mert az olyan görcsös. Nézd ki, aztán ha van rá helyzet akkor vágj bele, de ne menj rá nagyon a helyzetteremtésre. Ja, és szerintem úgy könnyebb lenne, ha tényleg egy hármasban próbálnád ki, két hím egy nőstény felállásban. - Hjam, nekem is így jött össze az a csók és tapasztalatból mondom, hogy tényleg könnyebb úgy, mert alapvetően nem annyira idegen a helyzet. - Hát, ha a pasik se segítenek, akkor anti-szexuális vagy - ingattam a fejem nagy bölcsen, vigyorogtam és ittam. - Még a szado-mazo az, ami talán segíthet rajtad nősténnyel, lehet valami perverzebbre vágysz a megszokott helyett, nem kell egyből hímben gondolkodni. Azon meg ne parázz, hogy megnézed őket, nem adott meg mindent a legutóbbi nőstény már, szóval lehet tudatosan is arra álltál, hogy talán meleg vagy és ezért nézed őket. - Egész értelmesen tudok még beszélni, ez vagy azt jelenti, hogy nem ittam eleget, vagy Ryan problémája übereli az elfogyasztott ital mennyiségét. - Ugyan már! - legyintettem arra, hogy most jött ki belőle az egész téma, engem aztán nem zavart. - Hát, nem tudom, részeg voltam, kanos, az egész csak úgy jött, úgyhogy nem filóztam azon, hogy jobb-e, mint nővel. Jó volt, tetszett, élveztem, de lehet azért tűnt másabbnak, mert tudtam, hogy hímet csókolok. - A legjobb barátomat mellesleg. Aztán témát váltottam, mert igen, nem csak Ryan tud vad kanyart venni és ha már úgyis minden terítékre kerül, ez se maradjon ki a "szórásból". Azon azért elvigyorogtam, hogy most majdnem ő pocsékolt italt, s ahhoz képest, mennyire féltem, milyen reakciót vált ki belőle ezen kívül a kis vallomásom sikerült meglepnie. Legalább egy kis rosszallást vártam volna, ennek ellenére vigyorgott és visszakérdezett. Ha rosszallt is, maximum azért, mert eddig nem tettük meg, hát wow. - Emberként nem voltak testvéreim, nekem ti vagytok azok, szóval... kiesett a húg kategóriából, érted? Nem tudok már úgy nézni rá, és olyan, mintha így valamilyen szinten elvesztettem volna. Oké, most megvolt, de... - a hajamba túrtam - egyéjszakás kalandért dobtam el a húgomat? Na ez volt az, ami bántott úgymond. Mert nem jöttünk össze, nem volt azóta semmi, esélyét se láttam annak, hogy bármi is legyen már csak azért sem, ahogy elváltunk, így meg... Nesze semmi, fogd meg jól! És itt még sehol sincs az, hogy Yetta se közömbös, egyáltalán nem. - Nem, borzalmas volt, azt se tudom, hogyan élhettem túl? - horkantam fel méltatlankodva, de azért koccintottam vele. Mégis milyen lett volna? - Eszméletlen volt - mondtam végül az üvegre bámulva és nagyot húztam az újabb üvegből. - Csak így még többet akarok.
Néztem én már hülyén Edre, nem okozok meglepetést vele, de hogy most is azt teszem, az egészen biztos. Mit hadovál itt nekem össze a két hím egy nőstényről? Meg a nézzem ki, vadásszam, de ne hajtsam? Mivamivamiva? Ittam nem is keveset, de azért még felfogom amit a pofámba tol. -Apuskám, csodás dolog a két hím egy nőstény, tutira, igazad lehet, de akkor elmondom újból. Nem akarok most nőstényt. Hímet akarok, ezzel itt. És úgy rámarkolok a saját farkamra, ahogy Jacko tette egykor, de csak azért, hogy értse a csíziót. Meg kell mutatnom, hogy értse, de hogy most ebből mit ért, azt nem tippelem meg, mert jelenleg azt sem tudom, minek fogdosom a cerkát. Sebaj. Kapaszkodok, és az ott a botkormány, hát minek? -Hímre vágyom, érted? Betűzzem? Kit nézzek ki? Mit nézzek ki? Olyan hímmel nem megy, akit nem ismerek banyek. Vadidegent akarsz a nyakamba sózni? Le fogok fagyni. Ezt most így hogy? Ezt most... ez most... erre innom kell. A harmadik üveget húzom meg, és amíg Ed magyaráz, végül ki is ürítem a tartalmát. Miután befejezi a bölcs tanácsadásait, átkarolom a vállát és a fülébe kezdek le duruzsolni. -Anti-szexuális az apád fasza, az anti-szexuális, meg Victor, az. Kanosabb vagyok mint valaha, úgy áll a szerszám, hogy egy idióta pornós is megirigyelné, haggyá má a hülyeségeddel. Anti-szexuális, mi? Jó, hogy nem kezded el ezt a cyber szexet javasolgatni, meg a guminőt. Birka nem lesz? Én nem arra vágyom, hogy valaki összeverjen, de elárulom, azt már próbáltam, hát van benne jó, meg van benne szar. Arra figyelj, hogy ne engedd hurkásra verni a segged, mert az gázos, maximum akkor nem, ha vissza is adod kapásból. Adok én tanácsot, abban nincs hiány, volt részem szado-mazoban is, csak kurvára nem jött be, pedig hívtam. Na de itt az ideje, hogy akkor elismételjem azt, amit az előbb mondtam. Úgy egy órája, mert ahogy elnézem, Ed nem ért meg. -Figyu, lehet, nem vagyok buzi, de most éppen egy jó hímre vágyok, azt akarom kipróbálni. Mellé nem kérek nőstényt, neeeem. Felőlem lehet három hím felállás is, de ne legyen légpárna az útban most, mert ne. Ilyenje legyen mindkettőnek. Újabb gatyamarkolás, mert az jó, azaz ebből ért a hím, nem másból. Utána meg elmondja, milyen volt a csók... hű. Kanosnak kanos vagyok egy ideje, azzal nincs gond, na de hol a fenében szerzek olyan hímet, aki nem foglalt, nem esik hanyatt, ha meg akarom csókolni, meg ilyesmi. Ez a probléma, ez. Bárban nem fogok egyet se hajkurászni, de addig magyaráz, hogy esküszöm Victoron fogom tesztelni a dolgot. Öblítek, és ha így haladok, akkor elérem az esküvőn mutatott állapotot, ahol addig emlékszem a történtekre, hogy James ivóversenyt hirdetett, és azt hiszem elértünk a pulthoz is, ott meg ittunk. Azután mi történt, na azt nem tudnám megmondani. -Te meg vagy veszve... voltál már oltáson? Nekem sem voltak testvéreim előttetek, igaz, most elméletben a barom Kirill az, de egyszer ha láttam a rusnya pofáját, talán kétszer. És akkor mi van, ha más dimenzióba léptetek? Apuskám, áll a világ, nem? Akkor meg? Ki mondta, hogy egy éjszaka? Bár... tudod mit nem vágok? Natet az őrületbe kergetted anno, amikor ugye faggattad. Most meg kedvelitek egymást... finoman szólva. Te bátyus, mé pont most? Ez az amit nem értek igazából. Az, hogy most ki kicsoda a családbant játszunk, az egy dolog, de ez akkor sem fér a fejembe. Eddig mit csináltak? Lepkéket gyűjtöttek? Miért pont most találtak egymásra? Az elmúlt 240 év az nem volt, vagy mi? -Te akartad, vagy ő mászott rád indításul? Jöhet a negyedik üveg, és az állj utána, mert így is érzem, hogy ez lesz az a pont, aminél ne tovább. Bírom a piát, nem arról van szó, de azért a keményebb whiskey-t még én is megérzem. Aztán meg majd kérdezhetem Edet, mit műveltem a saját lakásomban, na ezt nem kéne... bár már van néha olyan pont, amikor elgondolkodom azon, mit is mondtam az előbb.[/color][/color]
- Oké-oké! - emeltem fel megadón a kezem. - Felfogtam, hím kell, töményen, farokkal. - Vigyorogtam, mert sose gondoltam volna, hogy az öcskös egyszer majd bőszen azt fogja nekem bizonygatni és magyarázni, hogy hímre vágyik. - Öregem, te tényleg elszánt vagy - röhögtem, ahogy tovább magyarázott és megráztam a fejem. - De ne előttem markolászd magad, mert oké, jól nézel ki és magas is vagy és ott is rendben vagy, de nem gerjedek rád - vallottam be nagy bűnbánón, szám sarkában szűnni nem akaró mosollyal. - Esküszöm, ha ez változik, szólni fogok - bizonygattam bőszen, és felálltam, hogy megszédüljek, s egyből Ryan vállába kapaszkodjak. Kicsit gyors volt a mozdulat - mármint a talpra szökkenés -, ennyi ital után legalábbis annak tűnt. Nem akartam felnyalni a padlót, úgyhogy inkább kapaszkodtam fél percig, s csak aztán engedtem el, hogy már biztosan meg tudtam állni a magam erejéből. Mondjuk ez a téma százszor könnyebb volt, mint Nathalie-ről beszélni, de ha már kiböktem, hogy mi volt a további kérdéseket se kerülhettem ki, ahogy a reakcióját sem. Ami érdekelt, nyilván ezért s mondtam el neki. - Nem tudom - vontam vállat, a dimenzióváltásra. - Csak fura. Mekkora hülyeség szerinted, hogy... - na ezt hogyan mondjam úgy, hogy világos legyen de mondjam ki? -... szóval, hogy többet akarok? - Nem, nem csak több alkalmat, hanem úgy egyébként is többet. - Hát ez a "pont most" már jó ideje érik. - De hogy pontosan mióta, azt nem tudnám megmondani. - Én közöltem vele, hogy együtt teliholdazunk, csak mi ketten, felajánlottam ott neki, hogy ha elkap, lehet három kívánsága, és... hát, ha ez rámászásnak számít, ő csókolt meg. Utána már ha akart volna se tudott volna leszállni rólam. Hát most már nagyjából a pózokat is tudta, már tényleg csak hab lett volna a tortán, ha benyögöm a végére, hogy amúgy kutyapózban végeztünk. - Teljes káosz, tesó - mondtam végül kelletlenül elhúzva a szám, mert igen, ő azt is tudta, hogy emellett Yetta is ott van, illetve nem közömbös, kicsit sem, szóval míg ő gőzerővel hímekre hajtott most, én nőstény fronton tengtem túl. Lehet őt azért nem érdeklik most a nők, mert én túlzásba estem és az ő részét is hozom, így megvan az átlag, szegény meg identitás zavaros lett... Mondjuk ő meg nem életre szóló párt keres... igaz én se, mert még háromszáz évesen se érzem úgy, hogy erre készen állnék. Vagy de? - Na, mindegy, majd lesz valami valahogy, mert mindig van valami, valahogy, előbb koncentráljunk a falka dolgaira, aztán jön minden más. Legalábbis részemről mindenképp. - Megveregettem a vállát. - Jó éjt, öcskös! Álmodj klassz pasikkal - tettem még hozzá kaján vigyorral és visszavonulót fújtam.
//Akkor ezt a részt köszönöm, aztán jön a folytatás. XD//
-Na ez az, érted te apuskám, nem kell jobban elmutogatni. Szuper, bátyus megértette a rögtönzött előadásomból, hogy nem akarok semmiféle változatos abrakadabrát, csak egy hímet, akivel kettyinthetek, akivel kipróbálhatom azt, ami éppen foglalkoztat. Ezért Nobelre fogom jelöltetni, valami szövegértelmezéses kategóriában, de felőlem indulhat az irodalmi díjért is, ezért megérdemli. [color=peru]-Mé? Mit hittél? Szórakozom, mert megkésett április elsejei tréfát akarok, vagy mit? Elszánt hát. He? Most azt állítod, szarul festek? Bátyus, hát akkor ki fog rám gerjedni? Victor? Megragadom a vállát, hát vicceltem én? Ezért mondtam el, hogy mi az ábra, hogy azt higgye poénkodok? Victor gondolatától még a hideg is kiráz, Ed ennyire nem utálhat. Ki van csukva. -Ígérd meg, ha az öreg úgy döntene, pedofillá válik és vérfertőzést akar, akkor megeteted vele a tökeit, ígérd meg, mert abba én belehalok, ha üldözni kezd a nemlétező szerelmével. Oké, azt meg várom. Kezdek kétségbe esni, ha így haladok, tényleg csak Victor marad, és rajta kell tesztelnem, hogy akarom én ezt egyáltalán, vagy nem. Ahogy így jobban belegondolok az öregbe... az addig markolászott és merevvé vált tököm egy pillanat alatt lelohad. Ennyit erről. Az a hím nem jön be. Öreg, házsártos, nincs benne semmi kívánni való, de remélem, hogy ezzel a meglátásommal nem maradok magamra. -És mégis forog a föld, vagy mi? Ahogy belém kapaszkodik, hát jóba apuskám, jó személyt választottál. 3.5 üveg whiskey után én biztosan megtartalak, ha máshol nem, hát a földön, onnan nem esünk lejjebb. Valahogy megmaradunk, és Ed végre elenged, ami nem jó ötlet, mert eddig abban a hitben ácsorogtam, hogy engem tart. Tévedtem, így rajtam a sor, hogy most megkeressem a vállát, vagy amit érek. Ha az a pólója, bocs, majd pótolom. -Fura, hogy a szemedet is használod? Az, nekem is az, eddig azt hittem, vak vagy. Felőlem akarhatod a világegyetemet is, de mondok én neked valamit apuskám. Lehet, hogy kurva jó nőstény, de azért gondolkodj el azon, hogy miért kellett ehhez több mint 200 év? Vágod? Ed megvilágosodott, erre inni kell. Rájött, hogy Nat nőstényből van, nem hímből. Micsoda reakcióidő... szerencse, hogy ezt nem mutatja be akkor, amikor harcolni kell, mert akkor aztán nagy szarban lennénk. Bár... nem... csak folytatná a hagyományokat, amiket Mili lefektetett. Erre már röhögni kezdek, és nem is tudom abbahagyni. -Értem ám, úgy kezdődött, hogy visszaütött, értem ám. Aha, szóval nyársra húztad. Így is, meg úgy is. Vigyorogva mutatom be a pozitúrákat, ki nem hagynám. Amelyikre bólint, az megvolt, amelyikre elhúzza a száját, hát azt sürgősen pótolni kell. Közös telihold, mekkora duma... de ha most éppen így van kedve nevezni egy kiadós dugást, és éppen a természetben akarja, hát egészségére. Ki kire kattant rá, az meg olyan mindegy, de ez akkor is marha érdekes. -Apuskám, ismerve a mi kis családunkat, én aszondom neked, maradj meg Yettánál. Azért van szemem, az a nőstény szereti Edet, elég ránézni, hogy lássam, és ha már én kiszúrom, akkor azt már mindenki tudja. Natet meg megtartanám szórakozásnak, mert miért ne, de ha komolyban gondolkodik, akkor mindenképp Yetta mellett teszem le a voksomat. Ő dönt, meg én iszok, ha már az üveg a kezemben van, így búcsúzóul. A másik kezem meg amúgy is foglalt, mert még mindig a vállát markolászom abban reménykedve, hogy ő biztosabb lábakon áll, mint én. Azért szédelgünk. -Jajaja, klassz hímek... hm... nem esik nehezemre. Jó éjt, aztán nem bedurrantani a bicepszet reggelre, vagy csak sztereóban. Vigyorogva lesek Edre, a vállon veregetést nem viszonzom, mert kettőt látok belőle, és a végén véletlenül fejbe verem, azt meg nem kéne. Azt hiszem gondom van a mozgáskoordinációmmal is, nemcsak a látásommal. Az ágyamat még megtalálom, sőt a zuhanyt is, és most az sem zavar, hogy ruhában állok be oda, előbb nyitom meg, utána vetkőzöm. Nem mindegy? Aludni már anélkül megyek.
Kezdőlap
//
