*Nem meglepő, hogy már megint éjjel két óra tájékán járt, mikor lépteim a farkaslak felé vezettek. Kint voltam az erdőben, űztem a semmit és csak elmerültem benne, megpróbálva beleolvadni a természetbe. Nem volt nehéz, azonban a gondolataim folyton visszatértek Darrenre, mint egy idióta szerelmes kamasznak. Pedig aztán közel sem volt a helyzet ilyen komikus. A francba is... De hangos zsörtölődésem helyett csak feltekintettem a farkaslak ablakaira, tudtam, hogy a legtöbben alszanak s azt is, hogy Ryan éjszaka él. Hmm... vajon most alszik? Nem tudtam, de nem is különösebben érdekelt a dolog. Pusztán csak az ablaka alá sétáltam és halkan, nesztelen kezdtem el felmászni a farkaslak ereszén. Senki nem érezhetett meg, hisz a pajzsom és a vérvonalam most is körém volt építve. A megfelelő emeletnél csak az ablakához mentem, természetesen a hálószobáéhoz és leültem a párkányra. Betörni nem akartam az üveget, meg a zárat sem. Szóval csak ott ülve vártam és az eget kémleltem. Ha nyitva volt, akkor egyszerűen, nesztelen huppantam be és ha épp aludt akkor csak ráugrottam az ágyra mellé, úgy, hogy egyből fekvő helyzetbe is helyezzem magam. Természetesen ruhában és a takaró felett! Egy fekete hosszú, bő szoknya volt rajtam és egy vörös fűzős felső. Szőke hajam pedig kiengedve, szabadon terültek el, miközben az ajkaimon egy vigyorral lestem a másikat, hogy milyen ébredést produkál. Ha nem volt az ágyban, akkor bizony valaki várni fogja mire hazaér. Én magam, de ha elalszok az azt jelenti, hogy sokáig volt el. Szóval kérem nem az én hibám. Bár lehet, hogy be kellett volna jelentkeznem hozzá? Mindegyis, csak egyszerűen az oldalamra fordulva vártam, hogy haza érkezzen a másik. Pff... mintha csak Messzelátót vártam volna annak idején. A különbség annyi, hogy semmilyen rituális házasság nem kötött Ryanhez. Gondolataim messze reppentek és csak vártam, ám egy párperc elegendő volt ahhoz, hogy a néma csendben elszenderedjek. S nem is akadályoztam meg magam ebben, hisz még senki nem panaszkodott, hogy horkolnék s attól sem féltem, hogy Ryan ágyneműje sminkes lesz, mert nem használtam. Maximum érzi az illatom rajta, de az ellen meg van mosógép.*
Éjszaka élek, nappal alszom, már ha hagynak, és nem akarják rám törni az ajtót, ahogy kedves húgom tette nem is olyan régen hajnalok hajnalán. Szerinte délelőtt, na de nekem magyarázhat, a délelőtt 10 óra igenis hajnal. Naná, hogy természetes dolog a részemről, hogy valamikor pirkadat előtt, azaz 4 környékén vergődök haza, bár a fáradtságtól szívem szerint csak bedőlnék az ágyba, de nem. Megyek zuhanyozni, és amint végzek, a kedvenc Taz-os alsógatyámban indulok a fekhelyemhez. Imádom ezt az ágyat, nagy, kényelmes, puha, és állítólag felveszi a testformámat... már a matrac... na ezt még nem figyeltem meg, de majd most. Bevetem magam és fészkelődni kezdek, hogy megtaláljam a legjobb pózt az alváshoz, amikor valamibe beakad a kezem. Először ösztönösen magamhoz ölelem, aztán... aztán ledermedek. Tapogatni kezdek, mert oda nem fordulnék, amikor két dudort fogok egymás után. Erősen emlékeztet a nőstény mellekre a dolog, na de nekem nincsen nőstényem. Tehát vagy rossz helyre jöttem, vagy... az nem lehet. Megvan az alsógatyám, megvolt a törölközőm, megvan az ágyam, akkor itthon vagyok. Na de... mit keres itt két mell? Valaki szívat? Még mindig nem fordulok oda, de a kezem tovább tapogat, a mellek emelkednek, süllyednek, tehát nem hulla, hanem igenis élő, és a fogásuk sem rossz, azt meg kell hagynom. Na de mit keres az én lakásomban egy élő nőstény? Ki tette ide? Pár másodperc alatt pörgetem végig ezt az egészet, és úgy ülök fel az ágyban magammal húzva a nőstényt is, mintha zsinóron rántottak volna. Ayesha szaga van. -Te Ayesha... mi a fészkes fenét keresel az ágyamban? Oké, hogy jó pár évtizede nem szexeltél, én meg csak 2 hónapja, na de te betörtél a lakásomba. Kidobtak, leégett a kéród, kényelmesebb ez a matrac, vagy mi van? Ha ez Ed ötlete, én akkor most átmegyek hozzá, és kiborítom az ágyából, az egészen biztos, és addig ütöm, amíg mozog. Vagy nem mozog, a végeredmény az mindegy.
Ayesha Hannah Johnston
Kanguyak
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 311
◯ HSZ : 55
◯ IC REAG : 63
◯ Lakhely : Fairbanks - Hegyvidék - White Mountains
*Álomország igazán fura mókus... tekintve, hogy hol ide repít, hol oda... tisztára mint egy időgép. De valahogy a rossz is kellemes, a kellemes pedig öröm. Mintha megfakultak volna, jelentőségüket vesztenék azok, melyeket az agyam vetít ki s egyszerre kuszálja össze a múltat, a jelent és a jövőt - mely csak egy vágy álom, vagy rém álom? A franc se tudja, melyik kategóriába tartozik az, hogy van valakim és egy szöszi mini-farkas rohangál a mezőn. S magam sem tudom eldönteni, hogy ez az öt éves Vanessza - emberi idő szerint - vagy csak egy kivetült mása. Nem is agyalok ezen, csak egyszerűen hagyom, hogy tova röppenjenek. Miközben alszom, olykor forgolódom, sosem voltam nyugodt alvó... azt hiszem. S a pajzsom finoman olvad le, mintha soha ott sem lett volna. Farkas legyen a talpán aki mélyen alszik és képes fent tartani. De fáradtságom látszik, hisz észre sem veszem, hogy valaki hazaérkezik. Még csak a zuhany hangját sem hallom, az energiái sem ébresztenek fel, ahogy az sem, hogy bebújt az ágyba. Nem gondoltam, hogy ez lehetséges, de úgy látszik a szervezetem győzött ezúttal vagy csak Ryan ágya ilyen kényelmes? Ahogy "megérzem" az ölelő kart, már ösztönösen húzódom is közelebb. Mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga, és halk, jóleső szusszanással adom tudtomon kívűl a tudtára, hogy ez jó. Az bizony. Hisz bár nem látszik rajtam, de lássuk be, hogy mindig is egy bújós típus voltam és az is maradtam. Ilyenkor meg nem blokkolja az agyam ezen hajlamaimat, nem létezik semmi, csak a reflexek, melyek úgy cselekednek, ahogy az jó. S nem épp a védelmi ösztöneimre gondoltam. Csak akkor ébredek meg, mikor felhúz. De még itt is csak egy félálom szerű állapotban tengődöm, valahol a valóság és az álom mezsgyéi között.* - Nyaaa... hagyj mmmmár aludni... megvannak nélkülünk. * Nyammogtam, ahogy kissé morgolódós szavaim elhagyták az ajkaim, kissé morogva. S karom a másik dereka köré fonva igyekeztem visszataszítani az ágyba. Na de az is farkas legyen a talpán aki ilyen állapotban visszafogja az erejét. Nos, az nekem is volt lévén, így háromszáz tájékán. Mozdulatom határozott, ellentmondás nem tűrő de mégis valahol gyengéd. Hát na, nő vagyok még akkor is, ha nem érzem, hogy épp kicsit sem nőieskedem. Ha minden igaz, akkor a másik az ágyába préselve kötött ki én pedig csak oda bújtam és a lábam felhúztam az övére, ahogy oda bújtam. Na de itt volt az, hogy eljutott a tudatomig az illata is, ahhoz a név, az arc... és már ki is pattantak a szemeim, ahogy a másikra pislogtam fel.* - Mit keresel itt? * De aztán kapcsoltam, hogy még mindig túl közel vagyok hozzá és már el is húzódtam és leesett az is, hogy ez nem is az én lakásom.* - Mit keresek itt? * Következő szörnyen logikus kérdés. Ébredező nő, mégis mit vártak? Csodát? Hangom álmos, és szinte már lágy. Igy aztán megdörgölöm a szemeim és elnyomok egy ásítás.* - Jaaa... hogy én jöttem. Ja igen, nem törtem be. Nyitva volt az ablak. Gondoltam bejárat... amúgy meg. Darren küldött hozzád. Némi testmozgásra... * Kómás vagyok és álmos, aludni akarok és nem beszélni. Amint az látszik, amúgy sem megy egyértelműen. Testmozgás... na de milyen? Érdekes, így az ágyában, alig pár centire tőle. De ezt még fel sem fogtam. Nem kezdtem el kiugrálni és még csak zavarba sem jöttem. Érdekes is volna.* - Szóval... segítesz? * Pillogtam rá nagy barna szemeimmel, melyből még mindig sütött a fáradtság.* - Ha igen, akkor itt maradok éjszakára... ha nem horkolsz... csakhogy eltudjuk kezdeni időben. * Hát nem, kicsit sem javítok a helyzetemen. No mindegy, majd csak felébredek agyilag is. Valamikor.*
Nem elég, hogy ösztönösen öleltem át, nem, ő ösztönösen bújt hozzám, és amikor felhúzom az a legnagyobb baja, hogy hagyjam aludni. Én hagynám, na de tudnom kell, miért pont ide jött aludni? Van neki saját ágya, saját lakása, és mégis itt húzza a lóbőrt. Ráadásul átölel és úgy visszaránt magával az ágyba hogy csak lesek. -Ennyire nem lehetsz kiéhezve, vagy de? Vigyorgok a nőstényre, mert hát na, a jelenlegi helyzet indítása kb. felé egy nemi erőszak kezdetével. Most vagy mázlim van, vagy tényleg elnézett valamit, és mást akart meglepni. Úgy bújik, mintha én lennék az utolsó mentsvára, annyira azért nem tiltakozom, de ez azért kissé furcsa. Ayesha ezt megteszi? Nem így ismertem meg az öreglányt, lehet, ha megrázom, akkor magához tér, és rájön, valami nem oké. Pár perc múlva mintha felébredne, és engem von kérdőre, naná, hogy röhögni kezdek. -Hogy én? Én kérlek szépen hazajöttem, hogy lefeküdjek aludni. A SAJÁT ágyamba. Vicces, még én magyarázkodjak, hogy merészeltem egyáltalán a fekhelyemet birtokba venni, hát még mit nem. Aztán jön a döbbenet, amin még inkább röhögök. -Na, ez már egy jobb kérdés. Te mit keresel itt? Érdekel a válasz, és bősz bólogatással értek egyet azzal, hogy ő jött ide, nem én tévedtem el, de nem ám. Testmozgásra, Ed, hozzám? Mekkora marha már... oké, hogy nem volt nőstényem jó ideje, de érthetően megmondtam, hímet akarok, nem ellenkező neműt. -Hú, anyukám, ha most komolyan venném a szavaidat, már nem lenne rajtam alsógatya, de rajtad sem ruha. Szóval miről van szó? Sajnos sejtem, edzésről van szó, és nem a kellemesebb fajtából, tehát marad a futás és társai, bár az öreglány szavai nem éppen ezt sugallják. Komolyan feladatba kapta, hogy velem keféljen, vagy mi? -Segítek, de nálad mit takar az időben kezdés? Nekem bármikor jó, na de neked? Reggel, este, hajnalban, éjjel, nappal? Mikor? Felőlem most is nekiláthatunk. Rajtam nem múlik, bár nem éppen erre vágytam, de ha ezzel segíthetek neki, ám legyen. Önfeláldozó vagyok, mindent a falkatársak kedvéért.
Ayesha Hannah Johnston
Kanguyak
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 311
◯ HSZ : 55
◯ IC REAG : 63
◯ Lakhely : Fairbanks - Hegyvidék - White Mountains
*Valahol eljutnak hozzám Ryan szavai, de nem egészen értem meg azokat. Mármint hallom, értem de a tudatomig már nem jut el, így a kérdésére csak egy szusszanás érkezik, ahogy fejem kissé eligazítom, hogy kényelmesen feküdhessek a vállán. Mikor Ryan nevetni kezd az ébredezésem első kérdésén csak összevonom a szemöldököm és helyesbítek, bár nem egészen úgy, ahogy azt kéne, azonban újra nevetni kezd s minden hezitálás, előjel nélkül rántom ki a fejem alól a párnát és vágom a képébe.* - Ne nevess, nem illik. Inkább örülj annak, hogy ruhában vagyok. * De azért leellenőrzöm, hogy van-e rajtam, biztos ami biztos. A franc se tudja, hogy miként voltam képes ilyen mélyen bealudni. Nem szoktam s most is arra számítottam, hogy ha megérkezik megérzem, meghallom és felkelek rá. Ez, hogy nem történt meg... valahol sértett. Figyelmetlen voltam, ennyi erővel akár az életemre is törhettek volna. Nah jah... én és a pozitív szemléleteim. Még csak véletlen sem az jutott volna eszembe, hogy végre aludtam, rendesen. Nah de a szavaira csak egyszerűen összevonom a szemöldököm és kételkedve nézek a másikra. HA komolyan venné? Menet közben felfogtam ám, hogy kétértelműen fogalmaztam. De miaz már, hogy nem lehet komolyan venni? Jó, ennek speciel örülnöm kellett volna, de most csak felkönyököltem az ágyon, felé fordulva s szőke tincseim közé fúrtam az ujjaim amin épp támaszkodtam. A másik kezem meg Ryan hajába túrt és állapodott meg, rövid tincsei között. Aztán mintha mi sem volna természetesebb próbáltam meg vonni, hogy pár milliméterről nézzek a szemébe.* - Ha azért jövök, hidd el, nem ruhában várlak... vagyis nem ilyenben. * Suttogtam lágyan, miközben hangom szinte már dorombolt. Azonban ujjaim, kezem tartása kicsit sem a gyengédségről árulkodott, hanem a vad határozottságról. Azonban ahogy a végére értem, megszüntettem azt a pár millimétert és egyszerűen megcsókoltam. Hevesen, mintha csak tőle nyernék oxigént, belőle lélegeznék. Azonban mégis óvón, mintha bármelyik pillanatban összetörhetne, elveszthetném s nem volna több levegőm, mintha az életem múlna azon, hogy egyben maradjon. S a végén, csak finom haraptam meg, mégis úgy, hogy felsértsem az alsó ajkát s finom nyelv simítással tisztítsam meg a vérétől. Hogy miért? Csak úgy... de egy egyszerű halandónak az a benyomása kelhetett, hogy nekem kell, hogy Ő a mindenem és mégis nélküle létezem. Kötödés, mégis szabadság s megannyi hazug ígéret. De aztán csak elhúzódom tőle és visszahanyatlok. Csakhogy én korábban Ryanhez vágtam a párnát és most bevertem a fejem, amit összeszorított szemekkel kísérve meg is dörzsöltem. Hülyébb már úgy sem leszek, igaz? Mindenesetre válaszoltam a kérdéseire, már ha ezek után voltak. De hát, hogyne lettek volna?* - Az idióta bátyád megmarhult. Kitalálta, hogy fel kéne frissítenem a... tudásom. Vagyis járjak be néhány órára. Azonban nem vagyok hajlandó órára járni, mert verekedni sem. Te meg vagy akkora marha, hogy rá tudj venni vagy olyan szinten felbosszants, hogy ne érdekeljen az, hogy ÉN senkivel sem harcolok többet. Különben meg, amúgy is azt mondta, hogy megbízható vagy és Téged zaklassalak. Apropó, még mindig semmit nem találtam Aurora gyilkosáról. * Mégis honnan tudjam, hogy Darren el-e mondta neki vagy sem, hogy miért van erre szükség. Ámbár nem hiszem, hogy ne tudna róla. De nem is számít. De nem lettem sem komor sem más milyen. Azon kívül, hogy továbbra is csak álmos voltam.* - Ööö... nekem kell egy négy óra alvás... vagy egy jó erős kávé, hogy magamhoz térjek és jelenleg amúgy sincs túl sok dolgom mostanában. Szóval amikor neked is jó, az idő alatt annyit akartam, hogy még ma... * Lévén, hogy már akkor elmúlt éjfél mikor én érkeztem. Tekintetem a másikra emeltem és ismét oldalra fordultam, felé, hogy kényelmesen nézhessem a vonásait, tekintetét, arc mimikáját. Berögződés.*
Ayesha vicces, hát nem két perc, mire ténylegesen felfogja, hol van, vagy mi az ábra, és bizony én kiröhögöm, akár tetszik neki, akár nem, és a jelek szerint nagyon nem, hiszen a képembe vágja a kedvenc párnámat. Elhúzom a számat, úgy dobom vissza. -Nem illik, nem illik. Ruhában vagy, még jó, különben az életben nem magyaráznám ki, hogy hozzád sem nyúltam, de azért ennyi pacsulit... kiömlött a drogéria, vagy mi? A párnát kitehetem szellőzni, és ki is fogom, mert nőstény szagokat raktároz, ami tekintve, hogy jó ideje nem voltam egyikkel sem, hát érdekes hatásokat válthat ki belőlem. Álló farokkal meg nem óhajtok az öreglány előtt lavírozni ha lehet. Tudom ám, hogy nem azért jött, velem töltse az éjszaka maradék részét, bár lehet, akkor kitolnám azt az időt, míg hím után kajtatok, de hülye azért nem vagyok. A hajamba túr és magához húzza a búrámat, hát nem tiltakozom apuskám, akkor is hülye lennék, ha megtenném. -Most, hogy így mondod... maximum azt mondom, fáziskéstél. Baj? Nem célzok arra, hogy megteheti még, azaz levetkőzhet nyugodtan, á, dehogy, csak nem éppn burkoltan teszem. A csókja egyszerre vad és gyengéd, ellenkezésem az nincs, de viszonzásom annál inkább. Az sem zavar, hogy az ajkamba harap ezt is visszakapja játékosan, de én nem sértem meg, most nem. Kár, hogy befejezi, szívesen folytattam volna még, és amit eddig el akartam kerülni, na az meg bekövetkezik, tehát azt a nyomorult párnát az ölembe vágom, a sátor csak az enyém, kész, vége, nem adom senkinek. Bejelenteni meg nem fogom, amúgy is nyilvánvaló, nem szoktam csak úgy huzatba tömött szivacsokat dobálni a tökömre, mert ez a perverzióm. Taz kicsit kicsúcsosodott, na és? Nekem is lehet, hímből vagyok, és nem fából, pár hónap meg nálunk felér több évvel. Hallgatom a magyarázatot, és a vigyorom egyre szélesedik a képemen. -Aha... a tudásod... értem én... félre. Ezt szívesen ecsetelném még egy kicsit, amit az előbb. Darren marha, ezt magam is tudom, de pont hozzám küld? Háááát... jól meggondolta ezt? Nem mintha kifogásom lenne ellene, de na. Szóval, mivel nem akarsz órára járni, úgy gondoltad, az a legjobb, ha egyből meglepsz, és az ágyamban vársz meg, hogy segítséget nyújtsak. Oké... anyukáááám, két szót bedobok, és nekem ugrasz magadtól is, ebben van tehetségem. Rá se ránts, én sem teszem, más sem tud még semmit, nem csak te. Majd idővel. Pofátlan vagyok, hót lazán bejelentem, hogy nem nagyon tiltakoznék, ha esetleg másfajta tudást is szeretne felfrissíteni, akkor nagyon is jó helyre jött, de nem erről van szó. Az én nagy bánatomra. Ed célját értem, most, hogy csatlakozni akar, mindenkire szükség van, aki nem harcol egy ideje, annak is formába kell jönnie, hogy legyen esélyünk. -Nem. Imádom a kávét, de a pihenést nem váltod ki vele. Tehát... alvás lesz, mert frissebbnek kell lennünk, mint most, a 4 órát osztom. Vagyis ébresztő reggel 8-kor, de ha 10-kor, az sem baj, sőőőt. Azelőtt nem nagyon óhajtok kimászni az ágyból. Most 4 óra múlt, órákat egyeztetni, és mehet a durmolás, utána pedig nekilátunk annak, amit be kell pótolni, azaz fel kell eleveníteni. Megfelel? Ébredéskor kávé is lesz. Bár így oldalt könyökölve és Ayeshát nézve... a tincseit kezdem piszkálni. Apuskám, egy dögös nőstény van az ágyamban, én meg alvást tervezek. Röhej, ilyen sem volt még, kezdek öregedni, úgy tűnik, vagy nem tudom, mi van velem, de van valami, amit nem tudok kihagyni. -Jó éjt puszit kérsz? Vigyorogva célzok az előbbi csókra, nálam maradt még tartalékon, ha úgy gondolja, nem fogyott ki, vészhelyzet esetére is akad valahol.
Ayesha Hannah Johnston
Kanguyak
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 311
◯ HSZ : 55
◯ IC REAG : 63
◯ Lakhely : Fairbanks - Hegyvidék - White Mountains
- Mi van, terhes vagy, hogy ilyen érzékeny az orrod? - vontam fel a szemöldököm - Csak neked akartam tetszeni. - forgattam meg a szemeim - Különben csak hajat mostam, annak az illatát érzed. * Mosolyodtam el halványan. Tény s való, hogy csak azt érezheti. Ha csak az ébresztésem előtt nem fújt be. A hajam az viszont még nyirkos volt mikor érkeztem, szóval nem olyan meglepő, ha beitta az illatát a párnája. Amúgy sem pacsuli és még csak nem is büdös. Egyszerű rózsaillatosítású tisztálkodó felszerelés. Nem válaszoltam a kérdésére, meg a fáziskésésemre. Ha úgy vesszük az már megvolt, az ébredésemmel. Korábban kellett volna, de ennyi erővel avagy ez alapján, akár még meztelen is lehetek. Bár, akkor nem várom szóval valahol megbukott s én is Ryanre. Pontosabban az ajkaira, méghozzá azért... mert csak. Nem volt jobb dolgom? Jah, tényleg nem. S ellenkezés hiányában, nem is volt az olyan lopott dolog. Mint aminek szántam. S menet közben ajkaimra egy halvány mosoly került, amely a csípésére ki is szélesedett, ahogy elhúzódtam. Azonban nem tulajdonítottam nagy jelentőséget ennek sem, csak úgy, ahogy a mozdulatának sem, amivel a párnával takarta magát. Viszont arra, hogy félre érti ismét elnevettem magam. Oké, ez kezd beteges lenni. Eddig miért nem jártam társaságba? Vagy csak Ryan ilyen lökött?* - Ezen meg sem lepődök. És majdnem... azt nem tudom, hogy komolyan gondolta-e bár nem úgy tűnt mint, aki viccelt. Az ágyadban, igen. Talán zavar? Különben, csak nem akartam feltúrni a lakásod és ez volt nyitva. * Elsiklottam az újabb célzás felett, legalábbis nem vettem a lapot, mert nem akartam. Még a végén addig feszegetjük a dolgot, míg valóban másra is rádumál. Ügyvédnek kellett volna mennie. Végig hallgatva bólintottam a szavaira, azért az órám nem vettem elő, hogy valóban egyeztessem vele. Az sem érdekelt, hogyha késik a sajátom. Bár elvileg siet tíz percet, pont azért, hogy mindig időben legyek.* - Rendben. S ha jó fiú leszel Fiam, az éjszaka kapsz valami reggelit is. * Ha nem lehet nála találni használható alapanyagot, annyi baj legyen. Az én lakásomban van, semmiből nem tart áthozni. Érzem ahogy a hajam birizgálja s nem is igazán zavar a dolog. Csak játszik. Nem fog nekem esni.* - Kettőt. S esti mesét is olvass Apuci... najó, hogy ne mond, hogy nagyra vágyó vagyok; Az Apucit kicserélem a mondatból Ryanre, ha kapok egy pólót vagy inget amiben aludhatok. * Nagy fiú Ő is, ahogy én is csak a másik oldalról megközelítve. Semmi különös nincs abban, ha két felnőtt ember együtt alszik. Ha meg nem alszik, abból sem. De vártam én a puszimat, pólómat és az esti mesét, lelkesen csillogó szemekkel. A pajzs előnye, hogy nem érzi, hogy ennek bizony érzelmileg nyoma sincs bennem. Csak némi vidámságnak, ami csillogást vont a tekintetembe. A többi meg... csak arcjáték kérdése, hogy az öröm, a jó kedv átváltozzon látszatra lelkesedésnek.*
-Pszt, ez hatalmas titok. Igen, az vagyok, tele akkora gondokkal, hogy még nem is tudom, hogyan fogom megoldani őket, tehát tessék megértőnek lenni. Aha, nekem, aha. Akkor mé van rajtad ennyi ruha? Oké, hozok szélgépet, és akkor fújhatja, ahogyan a filmekben is szokás. Ennyi már csak jár, nem? Csúnyán nézek Ayeshára, lelőtte a poént. Direkt elhallgatom itt mindenki előtt az állapotomat, ő meg így beletenyerel... ejnye. Tetszeni akart nekem, hát, nem mondom, hogy nem étvágygerjesztő, de sajnos be kell látnom, ez most csak poén. Pedig ha nem az lenne, még az is lehet, egészen másként reagálnék rá. Meggondolandó. -Neeeem, Darren nem viccelődik, mostanában nem szokott, hidd el, tudom. Ha azt mondta, gyakorolnod kell, akkor bizony azt nagyon komolyan kell venni. Minden téren. Dehogy zavar, az pedig, hogy nyitva volt, hát na... tudod, készültem rá, hogy későn érek haza, és ezért már előre ki is nyitottam az ágyat, nehogy melléfeküdjek. Ügyes vagyok? Felfrissíteni a tudást, azt lassan nekem sem árt, kár, hogy én egészen másra célzok, míg az öreglány is. Ed nem arra a gyakorlásra gondolt, amire én, de ez evidens, annyira nem őrült, hogy ezt nyíltan kijelentse bárkinek is... kivéve nekem. Büszkén mutatom a széthúzott, gyönyörűen előkészített fekhelyemet, amelyet a nőstény már rég bebirtokolt. Készültem, kérem szépen, én készültem, nem lehet azt mondani, hogy nem. -Azt azért csak halkan jegyzem meg, hogy nem szoktam eldugni az ágyamat, tehát nem kell feltúrni érte semmit. Mindig itt áll, hol így, hol úgy, ahogy én is, de azzal ne törődj, azt majd megoldom én. Még hogy a lakásomat fel kell túrni, még mit nem? Itt van szem előtt, ebben csak a vak esik hasra... azaz olyan szépen értem félre Ayesha szavait, ahogyan kell, de ha magas labdát adott, akkor nem hagyom fent, le is csapom, de komoly pofával adom elő a válaszomat. -Reggeli? Alapanyag az van, itt vagyok én, az nem elég? Na jó, kenyéren és kávén kívül? Az van, de mást ne nagyon keress, üres a hűtő. Talán valami mag van a szekrényben madarak és biomágusok részére, tehát vagy kávés müzli, vagy magos kenyér lesz a reggeli. Ha jó leszek, az éjszaka kapok reggelit? Csúúúcs, eddig ez a legjobb kijelentés, ami elhangzott az este folyamán, vagy hajnalban, de nem kell keresni semmit, teljes egészében felhasználható vagyok. Ezen kívül pedig... túl sok mindent nálam ne keressen, mert sokszor csak későn jövök rá, hogy kenyér van itthon, más nincs. Akkor szoktam átmászni Edhez lekvárért, mert neki az is van. -Oké, tarts az orcád, cuppanós lesz. Pólót hozok, esti mese... az nincs, az elfogyott, de holnapra szerzek be. Mielőtt lezavarnám a puszikat, elrobogok alvásra alkalmas pólóért, hát... az öreglányra kicsit nagy lesz, de nem tehetek arról, hogy nem nőttem kisebbre. Vigyorogva nyújtom át, stílusosan ezen is Taz van, mert miért ne. Nekem belefér, neki meg lehet, hogy nem tetszik, de akkor kipakolja a fiókomat, mert én nem tartok divatbemutatót. Visszakászálódok az ágyba, jöhet a puszi, ami már hajnali, de nem hiszem, hogy megállok az arcánál, az ajkainál fejezem be, és nem is sietem el, ha nem baj.
Ayesha Hannah Johnston
Kanguyak
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 311
◯ HSZ : 55
◯ IC REAG : 63
◯ Lakhely : Fairbanks - Hegyvidék - White Mountains
- Ryan, és "minek van a picike szád?" * Idéztem a nem olyan rég elhangzott kérdését felém, még a jakkuziban, mikor a problémák kerültek szóba. Persze tudtam, hogy viccel a másik attól még... lássa csak, hogy emlékszem.* - Mert így izgalmasabb... kibonthatod az ajándékot, hogy lásd mi van a csomagolás alatt.* Vontam meg a vállaim közönnyel. Azonban a bikinimben már láthatta, mégha a lényeget jótékonyan el is fedte, nem sokat engedett a fantáziának a fekete darab. Az alatt, hogy nyitva volt én speciel az ablakra gondoltam. De annyi baj legyen. Így is jó... * - Vagy ha sikerül tegyél bele GPS-t hogy mindig megtaláld... vagy csak egy hívogató valakit vagy valamit, hogy tuti legyen motiváció arra, hogy ne téveszd el. Látod, az enyémben nincs és máris célt tévesztettem. * Vigyorodtam el szélesen, de arcomról mintha bűn bánat sütne. Süt az, csak épp miértje és mögöttes tartalma nincs. Se nem tévedtem el, se nem volt véletlen. Szándékosan jöttem ide, de az más lényegtelen.* - Úgy értettem, hogy nem akartam körbe járni a lakásod, hogy máshol foglaljak helyet és várjalak. Így lett az ágyad a célpont, mert ez az ablak volt nyitva. * Forgattam meg a szemeim, de hát elmagyarázom én. Azonban van egy olyan érzésem, hogy direkt forgatja minden szavam.* - Óóó... bőven elég leszel. De reggel is ilyen készséges leszel Ryan? * Búgtam halkan. Nyilván én a szó szerinti étkezésre gondoltam és nem az átvitt értelmében. De na, azt nem kell tudnia, hogy nem enném meg. Legalábbis, most nem... a jövö meg kitudja mit tartogat. * - Jó, akkor majd hozok át valamit és csinálok reggelit. De a kávé a te reszortod. Anélkül nem kelek ki az ágyból... tudom, szép alvósmaci lenne belőlem, meg ágy dísz de na... ettől hasznosabb is tudok lenni. * Kacsintottam a másikra s bizony játszottunk egymással. Mint a cica az egérrel... csak még az nem derült ki, hogy melyikünk a macska.* - Holnapra? Szóval ez most egy meghívás volt Ryan? * Somolyogtam, viszont ahogy megkaptam a pólóm, Ő bemászott az ágyba, én meg ki. Igaz milyen összehangoltan dolgozunk együtt ellentétesen? De minden szívbaj nélkül kezdtem el lehúzni a csizmám, a felsőm és végül kikötni a fűzőm hátul... egy fehér melltartóban és francia bugyiban álltam a másik előtt, mikor magamra vettem a pólót. Alatta meg levadásztam magamról a melltartóm is. Most sem látott többet mint a fürdőruhámban. Aztán csak vissza bújtam az ágyba, természetesen a takaró alá már és közelebb bújva tartottam az orcám a puszijaimért. Azonban nem csak az arcomra kaptam. Csalódott is lettem volna, ha ennyiben hagyja a dolgot. Ajkaim táncolni kezdtek a másikért, ámbár elég heves ritmust diktálva miközben ujjam végig futott a felkarján és a csuklója köré fonódtak, melyet csak a derekam köré vontam. Megmutatva, hogy mit szeretnék. Hát na... tanítani kell a fiatalabbat. Senki ne mondja, hogy nem vagyok segítőkész. Testem hozzá feszül, ahogy meztelen lábam is. De nem zavar, sőt... de azért elszakadva tőle simítok végig a mutató ujjammal az arcélén.* - Aludjunk... mert nem lehet úgy felébredni, hogy el sem alszol. * Barna íriszeim csillogtak és a másik érezhette, halványan felsejlő vágyam. De nem volt vészes, maga az érzés sem. Jó, hát ez nem lehet újdonság ennyi év után s váratlan végképp nem. De eszembe sem jutott enyhíteni, vagy csak tovább szítani. Viszont ha Ryan nem lökött el, vagy tette szóvá... csak a vállára feküdtem a karjai között s lábam felhúzva rá igyekeztem aludni, no meg... figyelmen kívül hagyni a sátoros Taz-t. *
//Ha alvás előtt, alatt, közben akarsz trollkodni áldásom rá. Nekem lesz egy ilyenem. De aztán ha gondolod ugorhatunk a reggelre. //
-Na ha én azt elmondom, hogy mi mindenre van a pici szám, akkor te minimálisan a torkomnak ugrasz. Ó, azt én annyi mindenre tudom használni, inkább fel sem sorolom, mert meg fogom kapni, hogy hímsoviniszta dög vagyok, aki csak a nőkön gondolkodik, na meg a hímeken az utóbbi időben. Vigyorogva mondom ki a szavaimat, mert húzom Ayesha agyát rendesen, de csak poénkodok, tudja jól. -Ebben a tundrabugyiban... hát anyukám, ezt laza mozdulattal letépném rólad, nem szoktam óvatoskodni a csomagolással. Izgalmas lett volna, ha nagyon akarja, kipróbálhatjuk, de tényleg egy pillanat alatt letépném róla a ruháit, nem kérdés. Pofátlan vigyorral figyelem a nőstényt, feszegetem a határokat rendesen, ezt is tudom ám. -Az nem jó, akkor a kezemben is kellene, hogy legyen valami, de valahogy nincs kedvem műanyagokat fogdosni, ha nem baj. GPS... ááááá, az nem kell nekem, csukott szemmel is megtalálom az ágyamat, pláne ha egy nőstény is van benne. Persze megint kétértelműen fogalmazok, mert miért ne? -Csak ezért? Látod, ezért fontos a jó lakberendezés. Na ugye, hogy ügyes vagyok? Ágy az ablak alá, és hullanak bele a nőstények maguktól is. Ha ezt tudom, nem gondolkodom a váltáson, de más miért nem találta még meg? Rejtély. Na jó, Ashley már igen, de ő kölyök, az egészen más, ő nem olyan nőstény. Tényleg, ha kiteszek egy hirdetést, vagy útjelző nyilat, akkor sikerem lehet. -Én mindig picinyem, ha rólam van szó, olyan készséges vagyok, de olyan. Mindkét kezem szabad, azt is fel tudom ajánlani, az meg kézséges. Bármikor felkelek, ha kell, ez nem okoz problémát, annyira. Kávé van, akkor beindul a motorom is, vagyis kómásan, de kitámolygok én oda, hogy egy vödörnyit főzzek. A kezemet is fel tudom ajánlani nemes célokra, márpedig minden az, ha szépen kérik. -Csúcs vagy, megtartalak. Tiéd a kaja, enyém a kávé, és akkor végre valami ehetőt is juttatok satnya testembe, nem csak kenyeret. Munkamegosztás megvolt, jöhet a többi, vagyis minden. Kávém az van, azon élek, a többi meg... eszem ahol éppen tudok, vagy nem. Kenyerem mindig van, azt is elszoktam csipegetni, lekvárt meg Edtől szerzek. -Az hát, holnapra meg lesz, mondom. Úgy ismersz, mint aki csak ígérget? Nemááá. Olyan pofátlanul nézem végig az öltözést, ahogyan csak lehet, hát nem mondta, hogy forduljak el, akkor meg? A fene... és sajnos komolyan kell vennem, hogy tényleg csak edzés lesz, kár érte. Jól csókol, el tudnám mással is ütni az időt, de ha egyszer ez a feladat, akkor ez, és nem vagyok akkora tapló rohadék, hogy visszaéljek a helyzettel. Puszit kért, megkapja, csókkal egybekötve, és ez sem rosszabb, mint az előző, sőt. A farkam ismét harcra kész, pláne, hogy a nőstény nem nagyon tiltakozik, mégis tudom, játszik, ahogyan én is. Nem értem őket... én belehalok két hónap szextelenségbe is, a farkam már akkor is áll, ha hozzám érnek, ők meg... hót lazán tudnak aludni anélkül. Ki érti ezt? Nem nagyon kell biztatni arra, hogy átöleljem és magamhoz vonjam, így érezheti, nem hagyott hidegen a dolog, viszont amikor kissé eltol, veszem a lapot. Tudom, meló lesz, nem más, ennyi az egész, de ha már idejét sem tudom, mikor csókolóztam, ezt be kellett pótolni, ahogyan neki is. Viszont itt állj, a többi marad talonban, mert nem ezért vagyunk itt. Ed ezt megtudná, szénné szívatna ezzel, ezt is tudom. -Muszáj lesz, de nektek sokkal egyszerűbb. Nekünk hímeknek van olyan alkatrésze, ami mindig később vágja be a szunyát, ha ilyen helyzetbe kerülnek. Alvás Ayesha, mert mindjárt ébresztő. Simán elvágódok, ha hozzám bújik, hát akkor bizony nem tolom el magamtól, bökdösni kezdem, mert az most jól esik. Mielőtt tökön rúg, békén hagyom, és így alszunk el. Elméletben, mert amint érzem, hogy nincs ébren, azonnal elvigyorodok, és kinyúlok az éjjeliszekrényhez, hogy egy krémet bányásszak elő. Az arcára egy naaagy vigyor jelet rajzolok, és hagyom megszáradni, de ugyanezeket megismétlem óvatosan a hasán is. Nem, akkora genny nem vagyok, hogy mást is tegyek, de azért a krémbe még néhány tollat is csempészek. Amint kész a nagy mű, vigyorogva dőlök vissza aludni. Nemsokára szól az ébresztő.
Ayesha Hannah Johnston
Kanguyak
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 311
◯ HSZ : 55
◯ IC REAG : 63
◯ Lakhely : Fairbanks - Hegyvidék - White Mountains
- Igen, a torkodnak ugrok... mert te is csak beszélni tudsz róla. * Vigyorodtam el, najó... azért lássuk be, hogy le sem tűnt az onnan. Úgy éreztem magam, mint akinek így ragasztották a száját. Csak nehogy izomláz legyen az arcomban, hisz megtartani azért megerőltető ám. Azt meg nem szeretem és mégis.* - És aztán miben megyek haza? Vonszoljam magam végig meztelen a lakon? Az istenért sem mosod le magadról, hogy meghúztál a te szagoddal magamon. De ha ennyire túlteng benned az... erő - somolyogtam - akkor hajrá. Ne az én lelkemen száradjon, hogy a kicsi Ryan feszülten alszik. * Csíptem meg a pofiját, ahogy egy nagymami szokta. A különbség annyi, hogy nem kezdtem el hozzá gügyögni. Na azt azért már nem, bár biztos jót röhögött volna rajta.* - Nekem aztán nem. * Viszont itt, most hagytam elszállni a kétértelműségét. Nekem aztán mindegy mit fogdos és amúgy is csak annyit mondtam volna, hogy ciki, ha már műanyag van a micsodája helyén. De még a végén itt nekem mutogatni kezdi, na azt nem akartam látni, érezni, fogni... semmit sem akartam vele. Jól kiemeli Taz pofiját így ágaskodva, kár volna elrontani az összképet.* - Miért, még miért kellett volna? * Csaltam az íriszeimbe némi vágy szerű csillogást, miközben mutató és középső ujjam léptekben haladtak Ryan mellkasától lefelé a csípőjéhez. Lassan, komótosan, nem siettem sehova. Az alsója vonalánál amúgy is megálltak az ujjaim. Már csak a készséges mondatáért is, amire hanyatt dőlve nevettem fel és nem matatva Ryanen igyekeztem letörölni a könnyeim. Kattant ez a fazon, de azt hiszem, pont ezért kezdem kedvelni.* - Milyen munka már, hogy bepótoltatod velem az elmúlt évtizedek összes nevetését? Dilis vagy... * Egy jó nagy adag szexuális töltettel. De egyáltalán nem nehezteltem rá. De a kajára már csak bólintottam jó kedvűen. Sosem esett nehezemre főzni és szerettem is. Hiányzott, mert egymagamért ritkán állok neki. Na majd, ha más nem sűrűn ugrok be Ryanhez ebédelni, ebéddel. Viszont arra mérget vehet, hogy holnap este is itt leszek. Már ha végzünk az edzéssel persze addig, ha nem és már nagyon késő lesz... neki is van zuhanyzója no meg ruhája. Bár nekem sem ártana átöltöznöm. Szoknyában edzeni... uram atyám. De szerencsére Ryan tettei elterelik a figyelmem erről, ahogy arra is rájövök, hogy nem igazán kell biztatni a másikat s így bizony érzem a változást a testében, ami nem is olyan nagy változás. Taz biztos pofásan mutat az alsóján. De nem hoz zavarba, csak mikor érzem, hogy elég... azaz már kellően érzem a másik vágyát, egyszerűen elhúzódok. S nálam csak az íriszeim árulkodhatnak, mert érzelmet nem váltott ki ahogy testi reakcióm is csak halványan felsejlő. De ennyi évtized után, miért feküdnék le önként valakivel? Semmi haszna a dolognak. * - Ez nem igaz. Nálunk nem nyilvánul meg fizikálisan, de attól még létezik... de kevés vagy ahhoz, hogy vágytól gyötrődve forgolódjak az ágyamban és ne tudjak aludni vagy épp, hogy elveszítsem az önkontrollom és meghágjalak, ha csak én nem akarom. * Vontam meg a vállaim s nem kell mondanom, hogy provokáltam a másikat. Egyértelmű volt, még akkor is az arcomon nem látszott hiszen, csak hüvelykujjammal simítottam végig az ajkaimon. Azonban ahogy eldől én hozzá is bújok, a böködő keze után kapva vonom a derekamra. Ne böködjön, ha már használni akarja, tegye hasznosan. Simogassa a csípőm, hátam vagy mit bánom én, a lényeg, hogy öleljen át. Ezer éve nem aludtam így, így nem is csoda, hogy most sikerült pillanatok alatt. Ámbár éreztem a lábam alatt ficánkoló részét. Altató ritmusnak tök jó volt. Az éjszakámban sem tudtam elengedni a másik jelenlétét és az évek azért dolgoztak bennem, no meg a tettei sem hagytak teljesen hidegen. Álmomban nem éppen aludtunk és olykor, van egy rossz szokása a testnek ha az álom eléggé heves, élethű... hogy bizony önálló életre kél. A kezem sem tett másképp, megtalálta, hogy hol a helye, méghozzá Taz alatt. Mozdulataim ingerlőek, "céltudatosak" - márha lehet ezt az állapotot tudatnak nevezni -, s leginkább szakszerűen igyekezték a másikat ingerelni, hergelni. Bár a reakciói lényegtelenek voltak, hisz pár perc játék után, az álmomban végeztünk és így, csak egyszerűen hátat fordítottam a másiknak, a kezénél vonva és azt magam köré fonva. Nem tudom miért, ösztönös volt és úgy sem fogok emlékezni rá. De úgy helyezkedtem, hogy a lehető legtöbb felületen érezzem a másik jelenlétét, melegét...
Az ébresztő mikor megszólalt csak kipattantak a szemeim és olyan hirtelen ültem fel, mintha csak egy rúgó nyomott volna fel. Tekintetem kicsit sem éber de aztán csak fújtam egyet.* - A jelenléted vérlázító... kétszer egymás után alszok mélyen. * Morogtam így kora reggel de nem sok neheztelés volt benne. Sőt, szinte semmi. De csak vissza dőlve fordultam a másik felé és bújtam vissza hozzá.* - Előrébb állítottad valamennyivel? Vagy arra számítottál, hogy adj uram isten azonnal felfogunk kelni, vagy legalábbis ki az ágybó.* Nyomtam egy puszit a szájára, aztán ossza be jó reggelt köszöntésnek. Bár lehetne jobb is, éreztem az álmom után maradt súlyt magamban. Nem szerettem az ilyeneket, pláne mert kell egy zuhany utána, hogy az agyam kitisztuljon, a testem meg csillapodjon. Viszont ébredezésem egyértelművé teszi, hogy nem tudom mit sült ki abból, hogy én vele aludtam az éjszaka - vagy épp nem sült ki. Egyenlőre csak bújós, morgolódós macit játszottam. * - Mindjárt átugrok hozzám, aztán hozok reggelinek valót... mindjárt, mindjárt... ah... nem maradhatnánk itt? * Oké, még tíz perc és úgy sem fogok maradni hanem rugdosni fogom, hogy haladjon mert teljesíteni kell Darren testmozgás parancsát. De most még szabad, még nem vagyok ébren. Még csak aludni akarok, no meg mást... de igyekeztem nem tudomást venni a vágyam egyértelmű szagáról. Az energiáim meg lusták voltak jelenleg, meg én is, hogy felvonjam a pajzsom, vagy akár csak arra, hogy eska mögé rejtőzzek. Energiáim, egy patak áramlására emlékeztethetik, míg a szagom az eső utáni erdő szagára mely keveredik némi fahéjjal, mézzel és mégis kap egy kis keserű melléket. Ennyire "szabadon" még senki nem ismerkedhetett meg az energiáimmal, fene vadom figyelmével melyből süt, hogy csak a kifogást keresi, hogy támadjon és persze a sajátos szagomra mely minden farkasnál más és más.*
-He? Azt hiszed? Akkor tessék, vetkőzz, vagy tépek és bizonyítom, hogy nem csak pofázok, na majd akkor mondd, hogy csak ígérgetek. Na, ne húzz tovább, gyerünk. Rajtam csak egy alsógatya van, attól aztán nem nehéz megszabadulni, de hogy nehezítsem a vetkőzést, még fejbe is vágom Ayeshát a párnával. -Anyukám, akad nálam még póló, takaró, egyéb, amit magad köré tekerhetsz, az nem jó? Most miért nézel így? Már nem teljesen mindegy? Most sem mosod le magadról, főleg úgy, ha reggel megyünk ki innen. Nahát, igen, én olyan feszült vagyok úgy az ölem tájékán, hogy muszáj levezetnem. Majd kiengedem meztelenül, mi? Hát nem vagyok én olyan szemét, dehogy vagyok. Ráaggatom a függönyt is, ha kell, ezen ne múljék. Tessék, ugye, hogy mennyire nem jó, ha ingerültté válok a feszültségem miatt? Az erő buzog bennem, nem ártana, ha tényleg munkálkodnék vele, rajta... akárhogyan. -Ta, Ayesha, ha már ott megcsipkedted a pofám, nem akarod a másik oldalon is? Ne legyek már féloldalas, deeeee, ha már ennyire szíveden viseled a sorsomat, akkor nagyon pofán vernél, ha felajánlanék egy egészségügyi dugást? Tekintetem játékosan csillan, nem gondolom én ezt komolyan, dehogy gondolom, viszont kíváncsi vagyok az arcára, hogy mit szól ahhoz, ha valaki ezt ennyire nyilvánvalóan bejelenti neki, illetve megkérdezi. -Na látod? Nekem sem. Ja, hát kérlek szépen, nem érdekes. Nekem bőven elég az, ha az ágyamat mindig megtalálod, meglephetsz, most már nem fogok ledöbbenni azon, hogy két mell akad a kezembe, ha hazaérek. Nincs nekem implantátumom, hogy azt fogdossam, jó a sajátom, hús-vér valójában. Kár, hogy még mindig Taz orrát tolom kifelé, és nem látom rendesen a képét, csak kicsit. Mit nem adnék azért, ha egy nőstény úgy találná meg a heverőmet, hogy akar is valamit... de legfőképp egy hím, mert most hímet akarok, bár a farkam egészen mást mond, sebaj, majd lemeccseljük. -Az itt az alap, a kezdet, aztán majd jön a többi. Dilis? Mé? Na jó, sosem voltam normális, de nekem jó így, mondtam már. Szóval... ha leértél az alsógatyám vonaláig, akkor lennél szíves rám is figyelni? Értem én, hogy hízelgő, meg csodás látvány, hogy ott lent is reagálok rád, de ha most azt mondom, hogy akkor fejezd is be amit elkezdtél, akkor szerintem kiakadsz. Én is. Mosolyog, na és? Jó az, mellettem ne legyen savanyú uborka, ha lehet. Na de az, hogy ingerlően simogat, azért nekem is sok, és nem is hagy hidegen, persze, hogy beszólok miatta a magam módján. -Ne mááá, komoly? Kevés vagyok hozzád? Most vérig sértettél, kedves Ayesha. Arra jó vagyok, hogy edzésbe hozzalak, meg formába, de minden másra kevés. Na szép, te, te érdeknőstény. Erre bizony felhúzom az orromat, legalábbis úgy teszek, mert mégis miért kellene, hogy az öreglány pont velem akarjon lefeküdni, ha csak azért nem, mert tényleg régen volt hímmel. Elfekszem, ha az óra most megszólal, akkor morcos leszek, azért aludni akarok... pár percet. Hozzám bújik, komolyan kezdem azt hinni, hogy Ed direkt küldte a nyakamra, hogy tesztelje, ellenállok, mint jó partizán, vagy megadom magam, és rámászok? Na ebből nem eszel bátyus, mereven tartom magam ahhoz, hogy nem lesz itt semmi sem, akármit is csinálsz. Persze a kis tervemet még végbe viszem, aztán ismét mellette kötök ki, átölelem, ahogyan akarta, de arról nem volt szó, hogy akkor masszírozásban részesít. -Ezt eddig mé nem mondtad? Ehhez nem kell aludni, szóltál volna, hagyom, nem jobb? Suttogok, mert tudom hogy nincsen ébren, de amikor félbehagyja a dolgot, akkor felmordulok. Ilyen nincs, tipikus nőstény. Belekezd valamibe, aztán ott hagy, én meg oldjam meg magam a többit. Mégis ezt hogyan? Morogva bontom ki magam az ölelésből, és mászok el a zuhany alá újfent, hogy akkor magam könnyítsek a farkam állapotán. Pár perccel később vigyorogva, tiszta alsóban mászok vissza az ágyba. Minek cseréltem? Csak úgy, megszokásból.
Ébresztő van, semmi kedvem felkelni, de muszáj, így kimászom az ágyból, és marha kedvesen az öreglányról is lehúzom a takarót. -Nem inkább vérpezsdítő? Az jobban hangzik, de legalább most pihent vagy, és mehet a kőkemény edzés. Vérlázító az, hogy alszik? Inkább érdem, hát ilyen hatással vagyok a nőstényekre, bezony ám. Velem mindenki jól alszik, ezt tudom, az más kérdés, hogy pár hónapja többre sose jutok. Még hímmel sem. -Aha, amint lefeküdtünk, rögtön előretekertem 3 órával, hogy minél előbb fel kelljen kelni. Nem volt jó ötlet? Vigyorogva fogadom a puszit, de oda is húzom magamhoz, hogy akkor már ne maradjak adósa. Ja, hogy én csókkal viszonzom? Nincs ebben semmi, már éjszaka is volt hasonló, akkor meg? Nem vigyorgok, azért sem vigyorgok a tollak láttán, majd észreveszi maga is, ha bekúszik a fürdőbe. Vagy nem, de engem az sem zavar. -Itt? Az ágyban? Deeee, csak akkor vedd tudomásul, hogy másként fogom értelmezni az edzést, és itt vezetem le. Baj-e? Baj hát, mert tökön fogsz rúgni, pedig... na jó, ébresztőőőő! Nekem itt is jó, de hogy az ő vágyát is érzem, az nem egyszerű, mégsem élek vissza a helyzettel... csak egy kicsit, mert magamhoz ölelem, de ennyi. Pedig szívem szerint már semmi nem lenne kettőnk között, sem póló, sem alsógatya, viszont a parancs az parancs. Kávé nélkül meg nincs nap, így azt készítem elő, nem éppen boldogan kikászálódva az ágyból, hogy aztán azt cipeljem be. Most vagy felül, vagy ráöntöm, és akkor bőrön keresztül fog felszívódni. Lehet választani. A vigyorom mindent elárul, tehát ha Ayesha felpillant, láthatja, tőlem bármi elképzelhető.
Ayesha Hannah Johnston
Kanguyak
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 311
◯ HSZ : 55
◯ IC REAG : 63
◯ Lakhely : Fairbanks - Hegyvidék - White Mountains
*Ryan újabb tépés-vetkőzés játékánál már inkább a vetkőzésnél maradtam. Takargatni valóm az nincs. Amúgy sem fordítottam neki hátat és a tetoválásom már láthatta, így az sem zavart. Miért kellett volna? Hozzám nőt, néha már én magam is megfeledkeztem róla, bár az emlékéről sosem.* - Keress egy nőstényt... * Vontam meg a vállaim könnyedén. Ha leakarja vezetni, hát vezesse, de nem velem az is fix. Annak ellenére, hogy játszottam és kicsit sem bántam a dolgot. Viszont az arca csipkedése után tett szavaira mosolyogtam, egészen addig míg a kérdése el nem hangzott. Na akkor a mosolyom leolvadt, szemeim összeszűkültek és pár pillanatig csak a másikat méregették.* - Mi vagyok én? Sex-shop? Plusz, ami neked egészségügyi, nekem hátrány... s szamár sem vagyok. Majd... ha valaha ebben az életben erre lesz szükségem, megkereslek. E felől ne legyen kétséged... de azért ne várj rám Édes... * Kacsintottam rá. Komolyan mondom, ez úgy hangzott, hogy nincsen ló, jó a szamár is. Hát mi vagyok én? Nem is iázok... De különösebben nem érdekelt a kérdése. A neveltetésemen múlna már javában pironganék... de a rabszolga sorsban élt jó pár évtizedem alatt ez volt a dolgom. Hímeket kielégíteni, úgy, ahogy akarják, akkor amikor ők. De már nem ott vagyok, nem kényszeríthetnek... mégha, a nyoma meg is maradt rajtam. A gyengédség az ennek köszönhetően távol állt tőlem s mégis, oly közel.* - Nem, nem akadok ki. Csak tovább ingerellek, mert megtehetem és utána hagylak parlagon. Így csak... finoman ingerellek. Mert-hát... ezt akarom. Csak nem zavar a dolog kicsi Ryan? * A látvány nem számít, de valóban kellemes érzés. Ámbár, közel sem hízelgő. Pasiból van... minden pasit tettlegességre lehet bírni, reakcióra... hisz nem a tudatunk befolyásolja. Ezért szoktam jókat röhögni magamban mikor egy hím vagy akár nőstény azt mondja, hogy nem volna képes megcsalni a szeretett felet. A frászt nem... a test az nem köteleződik el, tehát reagál. Maximum a tudat mondja azt, hogy; nem szabad. De hülye az, aki csak annyira képes felizgatni egy nőt vagy férfit, hogy az tudjon gondolkodni.* - Minden ember, s farkas is önző valahol... majd megszokod. * Simogattam meg a buksiját az áll durciára. Ez olyan, amit Ő maga is tudott én pedig meg nem dőltem be a durcinak, így kapott egy puszit is. Ha valóban durcizna, már megpróbált volna kidobni az otthonából... ami valószínűleg rom halmaz lett volna a végére, de ez most mindegy.
- Hééé... adod vissza! *Kiabáltam fel és a takaró után kapva rántottam meg azt. Nem viszi innen sehova, az kell nekem. Olyan jó meleg még... szinte csábít, ahogy az ágy is maradásra.* - De, a lehető legjobb volt... * Forgolódtam kellemetlenül, aztán végül hozzá bújva kötöttem ki és puszit is adtam. Amit aztán nem kaptam vissza... neki több kellett én pedig nem vagyok ünneprontó, hát kissé kómásan ugyan de viszonozom a csókját, s utána az öleléséből sem bontakozok. Csak ahogy közelebb húz magához, bújok... csakhogy már nincs hova így a testem, ölem a másiknak feszül. Nem alszok többet hímmel... oké, ez hibás kijelentés volt, s nem is valós. Nem felejtettem a ma éjszakai esti mesém. De addig még van egy nap előttünk... Ryan pedig ki is kel, hogy elindítsa. Szívem szerint csak ráfognék, hogy nem megy innen sehova. De csak a hátamra gördülök és a hajamba túrva nézem a plafont. De valahogy a lélek nem visz arra, hogy most azonnal kiugorjak és menjek zuhanyozni. Mikor Ryan visszaér csak oldalra fel pislogok rá.* - Tudod te, hogy mikor kaptam utoljára ágyba kávét? * De azért felültem és a kezem nyújtottam a bögréért, hogy annak ott a helye. A hátam az ágy támlájának támasztottam és kissé megfújva kortyoltam bele.* - Keserű... kérek szépen cukrot. Addig én, lehozom az alapanyagokat. * Nyújtottam vissza, köszönöm helyett s kikelve az ágyból tekintetem nem talált papucsot így csak mezítláb, az Ő pólójában - és tudtom nélkül tollakkal - mentem fel, majd jöttem vissza a kezemben egy papírtáskával. Utam a konyhába vezetett. Persze már akkor felhúztam a pajzsom és a vérvonalam is használtam, mikor kiléptem innen.* - Számíts pletykákra... furcsán néztek rám. S szerintem csak azért nem nevettek mert pofátlanság lett volna. Ilyen muris, hogy nő van nálad? * Kérdeztem miközben kipakoltam a húst, a szalonnát, a kenyeret meg némi zöldséget. A húst azonnal bedobtam a mikróba olvasztó programra.* - Míg ez lejár elszaladok zuhanyozni... meg felöltözök. Felvágod a zöldséget?* A másik papírtáskát a kezembe fogva mentem a fürdőbe s Ryan mellett elhaladva nem álltam meg, hogy ne simítsak végig a felkarján. Öröm volt cseszegetni. A fürdőbe érve, azonban az első utam a tükörhöz vezetett na és ott le is ragadtam. Iriszeimbe a meglepettségem után hirtelen bukkant fel a farkasom fekete mélysége, mely szinte lángolt a haragtól. Na, pontosan ezért van fent mindig a pajzsom. Dühöst, sértett megmutatkozására ez nélkül mindenkit felborzolna. Ujjaim szinte elfehéredtek, ahogy ökölbe szorítva a kezem fojtottam vissza a vermébe... Nem szerette, ha bohócot csinálnak belőlünk. S én sem rajongtam a dologért... Ennek ellenére csak vizet nyitottam meg, hogy megmossam az arcom... a hideg most jól jött. A tollak meg majd szépen eldugítják a kézmosó csapot, mert nem szedtem ki. Oldja meg, ha ilyen játékai vannak. Utána a zuhany felé vettem az irányt. Ám ahogy a böröm hozzá szokott a hideg vízhez kikiabáltam a férfinek.* - Ryan, gyere csak... * S ha jött, akkor mikor belépet s becsukta maga mögött az ajtót, akkor felé irányítottam a jéghideg víz sugarat. Ázik a fürdő? Nem számít. Lát? Hát... ezen már túl vagyunk, nem érdekelt. A reakciója viszont annál inkább... szegényes revans... de a mikró úgy is csipog ha kész a hús... *
Azt azért nem vártam, hogy szó szerint veszi amit mondok, de amikor mégis vetkőzni kezd... hm, nem fordulok el, nincs az az isten, akiért megtenném. Hülye vagyok én? Két hónapja nem keféltem, és akkor ilyet kérek egy nősténytől, hogy magamat is kínozzam, azaz jobbára csak magamat. Hihetetlen. -Minek keressek, amikor itt csücsül az ágyamban teljes valójában? Micsoda marha ötlet az, hogy keressek egy nőstényt. Miért, Ayesha micsoda? Hím, csak ez az álcaruhája? Gondoltam, hogy a kérdésem kiveri nála a biztosítékot, de az arca... kitör belőlem a röhögés. Most tényleg azt hitte, komolyan vele akarok levezetni bármit is, és ha éppen nincs aktuális nőstény, akkor hozzá fogok menni? Ennyire ne nézzen amatőrnek, a városban annyi alkalmi szeretőt lehet találni, hogy csak na. -Látnád magad Ayesha... hangosan röhögnél te is. Sex shop? Mit árulsz? Hátrány az, ha néha karbantartanak alulról is? Ez duma. Nem várok rád, ne aggódj, te apáca vagy, én meg nem, és nem fogadtam cölibátust. Ez mekkora kicseszés már anyukám... nem dughatnak soha életükben nősténnyel. Ki az a marha, aki ezt betartja? Eunuch az összes, lefogadom. No, ha az öreglány sex shop, akkor nem is kellene messzire mennem, hogy beszerezzek néhány kelléket, kár, hogy nem az. Na jó, azt én sem gondoltam komolyan, hogy majd várok rá itt évszázadokat, akkor berozsdásodok, azt meg nem tehetem meg. Hím vagyok, minden egyes alkatrészemnek olajozottan kell működnie, akár tetszik, akár nem. -Te mé nem vagy vallató tiszt? Ezt a tudományodat bevethetted volna a túsznál is. Parlagon hagyod, az senkit nem érdekel, de engem is képes lennél? Milyen hálátlan nőstény vagy te? Én itt megosztom veled az ágyamat, a Tazom figyelmét, és akkor ezt így? Ott hagynál, mert az mekkora buli? Oké, megjegyeztem. No fene. Nőstény keveredik az ágyamba, és akkor simán képes lenne felállni és távozni, azaz lelépni mint kurva a díványról. Folytatom a sértődést, mert ha jár érte puszi, akkor minimum kettőt kérek, és máris nem fogok durcázni. Simogasson csak, azért sem szólalok meg, most nem, csak vigyorgok, mert ez így jó.
-Nem adom, ez az enyém, kelj fel. A takaró szakadni fog, és akkor morcos leszek, mert ezt a takarót szeretem, viszont elengedni sem engedem, mert akkor az öreglány tényleg itt fogja tölteni az egész napot, és elméleti edzésben lesz csak része. Na jó, velem lehet beszélni, én is visszamászom, és kihasználom az összes létező lehetőséget, amit csak lehet. -Na ugye? Ölelem, és nekem feszül a teste, hát ennyit a könnyed reggeli indításról, most már nekem sem sok kedvem van innen kikelni, mert hát na. Végül mégis megteszem, mert így tényleg nem fogunk haladni, és ha Ed megkérdezi, hol tartunk, azt mégsem felelhetem, hogy az ágytornánál, alvásból meg profik vagyunk. Tehát irány a konyha, kávé elkészít, becipel, és vár. Már ha az öreglány hajlandó kivenni a kezemből, mert ha nem, akkor egészen véletlenül meg fog billenni a kezemben az egész bögre. -Nem én, de majd elmondod. Gondolom még soha, vagy az ősidőkben? Ez meglepő, bár ahogy elmondta, mikor volt utoljára hímmel, hát így már nem is csodálkozom semmin sem. És akkor mi a legnagyobb baja, na mi? Az, hogy a kávé keserű, lehidalok. -Lehet, de egyből fel is ébredtél tőle. Na jó, megédesítem a napodat. Azaz kávé visszavesz, és elvonulok a konyha felé ismét, hogy tegyek bele néhány lapáttal, iható ízűre keverve a koffeint. Ja, hogy nem szóltam neki arról, tiszta toll az arca, és így nem kéne kimennie a folyosóra? Nem, neeeeem, oda lett volna a meglepetés. Amint visszaér, ártatlan képpel meredek rá, nem értem, mi történt. -Mert? Ja, hát igen, többnyire nem az ajtón át szoktak távozni ők sem. Persze, ezért néztek rá érdekesen, nem másért, és hogy ne buktassam le magam, inkább segítek kipakolni a kosárból mindent. -Szó szerint felvágni? A vigyorom jelzi, hogy akkor az egész a plafonon fog dekkolni, nem éppen olyan formában, mint Ayesha elképzeli. Egy szót sem szólok amikor a fürdőbe megy, de felkészülök mindenre, azaz kézbe veszek két tejszínhabos flakont és pofátlan vigyorral a képemen várom a felismerést. Zene füleimnek, amikor behív, tudom, hogy miért teszi, be sem fejezte a mondatot. Mire készülhet? Nekem vágja az összes létező dolgot ami a keze ügyébe kerül, vagy egészen másra? Mielőtt benyitok, szépen készenlétbe helyezem a flakonokat, már csak be kell ugranom, és céloznom. -Igen? Azonnal nyomni kezdem a tejszínhabot, még akkor is, ha a hideg víz nem esik túl jól így hirtelenjébe, sőt. Egy flakont elhajítok, mikor a közelébe érek, de azt a zuhanyt meg kell szereznem, hogy csatát vívhassunk. Most már csúszik is a fürdőszoba, de kit érdekel?
Ayesha Hannah Johnston
Kanguyak
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 311
◯ HSZ : 55
◯ IC REAG : 63
◯ Lakhely : Fairbanks - Hegyvidék - White Mountains
*Nem igazán akartam semmit sem tőle, így a nőstényes megjegyzésére nem is feleltem. Itt vagyok, itt vagyok de velem aztán sokra nem megy. - Miért volna marha az, aki tovább lát a testiségnél? Különben meg... a papok sem szentek, ma már nem. Régen még betartották, aztán jött, hogy egy papnak lehet felesége egyes kultúrákban... azóta meg csak titokban nyomják. * Vontam meg a vállaim könnyedén. Tény, hogy ideig óráig meg lehet állni, itt vagyok én is. De a nem tapaszt mindig is vonzó dolog, egy démon. A kísértésnek meg a papok sem tudnak ellenállni, ha mégis... akkor meg gyerekeket rontanak meg.* - Azért nem, mert nem erre képeztek. De ne hidd, hogy nem vagyok elég kreatív ha az kéne, hogy valakit vallassak. De hál istennek erre ott vannak az orvosaink, Tarkjaink... a piszkos munka nem az én asztalom. Meghagyom nektek, ha én nem jutok semmire.
*A kévával megvett, még ha nem is a lábamról. Bár már feküdtem, nem kellett nekem az, hogy levegyen. A visszakérdésére csak elkuncogtam magam, miközben fejem ingatva libbentek a szőke tincseim az arcom körül.* - Annyira azért nem... pár éve csupán. A lányom mindig be volt zsongva reggelente, pláne ha olyan dolog volt a napban amit már nagyon várt. Ő csinált nekem mindig kávét... hím még nem. Mikor még nekem volt Kedvesem, fordítva működött a dolog. * Vontam meg a vállaim, azonban az ismeretlenség hátránya az, hogy a kávém nekem keserű volt így bizony kértem bele cukrot, hogy akkor legalább élvezzem ki az első ágyban kávém egy hímtől, még ha nem is potenciális udvarló avagy férj. De nem maradtam csak úgy nyugton, hanem elmentem kajáért. Mert megígértem az este, hogy csinálok a másiknak.* - Mért, az ablakon vagy mi? * Vontam fel kérdőn a szemöldököm. De persze nem izgatott annyira az emberek reakciója a farkaslakban. Kicsit sem érdekelt, ahogy eddig sem. HA valakinek nem tetszik lehet panaszt tenni... csak épp nem érdemes. A zöldségnél való visszakérdésére csak a szemeim forgattam meg és sétáltam vissza mellé a pulthoz.* - Felőlem, de abból nem lesz reggeli... nézd, így... * S egy kést megfogva gyorsan kezdtem el aprítani a zöldséget, de persze nem pürére hanem esztétikus, egyenletes darabokra melyeket kényelmesen fellehetett szúrni villára és minden etiketbe nem illő módon bekapni róla. De csak megmutatom, nem csinálom meg helyette hanem a fürdőbe veszem az irányt, mert az ott kell. Ryan mikor belép meglepetésemre nem egymaga jött, hanem tejszínhabos szarral. Ami a vízzel keveredve került rám, a földre, a csempére... Remélem meg sem fordult a fejében, hogy majd én fogom összetakarítani! Mindenesetre a felém repülő palacktól kiugrom oldalra, hogy ne találjon el, de ez a vacak csúszik, ám mázli, hogy a hátam mögött a zuhany fala van így nem esek el. Viszont Ryan jön, s nem kérdés, hogy a zuhanyra fáj a foga... de fájjon csak, legfeljebb majd kiütöm neki. Azért olyan könnyen nem kapja meg, minek van a farkasom? Oké, nem fair, hogy használom a reflexeit, s a gyorsaságát ahhoz, hogy kitérjek vagy ne kapja meg. De hé, neki is van, nem csak nekem. - Pocsékolsz! Nyald föl (vagy le?)! * De a következő pillanatban a nagy dulakodásban megcsúszik a lábam, s ha Ryan nem figyel, akkor bizony letarolom. S kap egy nőstényt magára is, nem csak az ágyába nyert egy éjszakára.*
-Na ne már, hogy te elhiszed azt, hogy a papok anno betartották, ugyan már, Ayesha. Keféltek azok, csak teljes titokban, esetleg egymással, ennyi az egész. A testiségen túl lehet látni, az nem gáz, na de ha valaki azt mondja, hogy neki egyáltalán nincs szüksége az élvezetekre, az hazudik. Olyan nincs, minimum magához nyúl, na. Micsoda maszlag, majd pont azt fogom bevenni, hogy a papok olyan kis ártatlan szentfazekak. Hát hogyne, azok is szétkefélték az évszázadokat, csak eltusolták, mert az nem vetett volna jó fényt rájuk. Amit az öreglány mond, azzal én nem értek egyet, mert én csak két hónapja nem dugtam, és máris minden bajom van, pedig a kezemmel jó barátságban vagyok, ha azt nézem. Tehát ez tutira megdőlt dolog. -Azt mindjá gondoltam, anyukám, hogy be nem piszkítod a kezed, sebaj, de van egy kis gond, kimaradsz minden élvezetből. Remeteként tengeted a mindennapjaidat, mi? Piszkos munka, vallatás. A nőstényeknek van türelmük, nekünk nincs, mi belecsapunk a közepébe, övéké a finomabb módszer, így van jól.
-Most poénkodsz, ugye? Azt hittem, erre is azt mondod, hogy már vagy úgy 70 éve, és nem. A lányod? Na de ő nem hím, hát tessék, írd csak fel a kis naptáradba, hogy tőlem azt is kaptál. Ne mondd, hogy nem vagyok kész főnyeremény. Kávé az ágyba, szuper kispárnaként funkcionálok, a vállamon lehet sírni, még zsebkendőm is akad, és nem használom ki az alkalmat akkor sem, ha valaki álmában a farkamat fogdossa. PR dumát kéne lenyomnom, vagy írnom magamnak, így hirdetést is feladhatnék, de á, abban mi a pláne? Semmi. Ismerem én a viszonyokat, a feminista mozgalmak eredménye az, ahol most tartunk, tehát nincs sírás, nincs rívás, tessék szeretni azt, amit kiharcoltak. -Volt már rá példa. Ugrott már ki nőstény tőlem, szó se róla, és éppen akkor, amikor nem nagyon akartuk nagydobra verni, hogy itt tartózkodott. Szerencse, hogy nem vagyunk öko-lak, és nem termesztünk semmiféle ződséget, mert akkor azt vágták volna haza, és hallgathatnám Victort a kapájával együtt. -Ez a beszéd, nekem megmutatni kell, mert ha kivételesen szó szerint értem, akkor meg az a baj. Figyelem, ahogy szeleteli a zöldséget, aztán átveszem tőle. Oké, az enyémek nem olyan kis helyesek, de nagy a szánk, bele fog férni, csak legyen már készen. Mivel a merényletem eredményét hallom, persze, hogy nem érkezem védtelenül, hanem kifújom a tejszínhabos flakonból azt, ami benne található. Szívem szerint ki is facsarnám, de ettől megkímélem Ayeshát. A harcra vigyorgok, és amikor azt mondja, nyaljam fel, hát én megteszem, nincs abban semmi rázós. -Oké, ne mozogj, lentről haladok felfelé, ahogyan kérted. Pofátlanul lépek oda hozzá, és kezdek neki a műveletnek, vagyis halál lazán nyalom le róla a tejszínhabot, a combjaitól indulva a hasán át, egészen a melléig, de akkor képes rám esni, mert megcsúszik, vagyis a földön kötünk ki. Nesze neked takarítás. -Ez a nehezítés a feladatban? Megfogom a vállát, eltolom magamtól, és így is folytatom a műveletet, ha nem fordul le rólam. Rám ne mondja senki, hogy fél munkát végzek, még mit nem.
Ayesha Hannah Johnston
Kanguyak
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 311
◯ HSZ : 55
◯ IC REAG : 63
◯ Lakhely : Fairbanks - Hegyvidék - White Mountains
- Nem kell, köszi. Egész jó a memóriám. Mellesleg pedig; innen is látszik, hogy a nők csak álmukban képesek hozzád nyúlni. Ébren nem... de maradok az esti mesémnél. * Nem sírok, már egy ideje. Felesleges hiszti az egész és sehova nem vezet. Nem is értem a nők miért pityeregnek folyton. Najó, de. Azért mert így könnyebben elérik a céljukat hisz bár a pasik hiába mondják, hogy nem hatják meg öket. De ha a nő sír, akkor úgy is az lesz amit ők akarnak.* - Ha mindent megmutatnak, akkor hol az élvezet? Tudod hogy kell, tudod mit kell és mi lesz belőle... hol a kihívás és az alkotás öröme? * Jó, oké. Talán ezt nem egy olyan embertől kéne kérdeznem, akinek azaz alkotás, hogy elpusztítja a főt ételt. De ezt akár általánosságban is értheti és nem feltétlen csak a konyhára. Közben azért én megteszem amit kell, azaz megmutatom mert épp miért ne, így nem hátráltatjuk egymást és kezdődhet az edzés. Sejthettem volna, hogy félre érti ezt is, mint annyi mindent. De valahogy most nem számítottam rá és ahogy készül neki látni, természetesen nem hagyom csak úgy. Hanem védem a tulajdonom és ha mégis a közelembe férkőzik, hát a vízsugárral segítek neki nyalakodni. Finom lehet a vizes tejszínhab, pláne, hogy le is mossa egyben, de meg is csúszom egyenesen Ryanre és áldom az eget, hogy nem épp zuhanyozni készült. Alkarommal tompítok bár Ryan hasa egész kényelmes és tuti nem üt meg, viszont ahogy eltol az ujjaim a vállára fonódnak és szorulnak meg körülötte, ahogy lenyomva tartom. Arcom közelít hozzá, de csak egy halovány mosoly sem látható rajta, csak a kissé komoly íriszeim.* - Ne... is álmodj. * Suttogom és csak azért, hogy a szavaimnak ellent mondjak megcsókolom ismételten és ujjaim a tarkójára siklik, aztán én meg le róla de azért még finoman bele csípek a nyakába.* - Az Atanerk ezt nem díjazná és pláne nem fogadná el edzésnek. Szóval neki látunk még ma? Ha hagysz fürdeni, negyed óra és kész a kaja. A többit meg majd este lemeccseljük. * Kacsintottam rá és ha hagyott menni, akkor bizony csak felálltam és gyorsan lezuhanyoztam s most a gyors az tényleg gyors, ámbár a hajam már csupa víz. De nem számít... pláne, hogy kételkedtem abban, hogy Ryan csak így futni hagy. Pláne, hogy tettem még mindig keringőre való felhívás volt, míg közben mégis az ellenkezőjét cselekedtem. De hogy mit is akartam, na azt nem tudhatja... még én sem. De enni kell, csak kérdés mennyire bír magával a másik. Ámbár ha itt hagy, a konyhában megtorolja... *
//HA gondolod ugorhatunk időben az edzésre és így nem csúszunk meg annyira. Egy reagon belül meg be lehet fejezni az elejét. De ha neked nehezebb vagy idegőrlőbb akkor csak szólj és befejezhetjük így. ^^//
-Ilyen óvatlan kijelentést akkor tegyél, ha beszéltél bármelyikükkel is, de... az a baj, hogy te anélkül is hozzámértél, tehát máris megbukott a kis elméleted. Hiába játszunk egymással, ha akkora gáz lenne, akkor nem piszkálna, nem simulna és nem ölelgetne, és nem csókolt volna meg. Tehát innentől kezdve nekem mondhat bármit, és különben is, látom én a tükörben saját magamat, vagyis pontosan tudom, mennyire jövök be a nőstényeknek, és mennyire nem. -Na ne má öreglány. Szerinted én tudom, hogy mit akarsz ezekből kotyvasztani? Fogalmam sincs. Felőlem megehetjük így is, belül úgy is felmelegszik meg keveredik, akkor meg? Egy konyhai analfabétával állsz szemben, akkor mit vársz? Megoldom én, de akkor ne merj panaszkodni a végeredményre, mert ne. Add ide. Felvágok én mindent, a plafonra is, meg egyébként is, aztán az egészet becsűröm egy edénybe, televágom vízzel, és kész is. Ha nem főzni akarja, vagy nem így gondolja, lelke rajta. Ő mondta, hogy én tudom, mi lesz belőle. Kaja. Kaja így is, úgy is, nem? Igaz, hogy Ayeshának kell mindent javítania, de ő akarta. Én alkottam marha kreatívan, aztán mehet zuhanyozni, hogy számítsak a merényletére, amivel az én merényletemre válaszol, és amire természetesen én egy újabb merénylettel felelek csak azért, hogy ő is merényletet hajthasson végre, hogy a végén és is merénylettel zárjam le az ő merényletét, amit megtorlok. Azt mondtam, nyaljam fel, sima ügy, mi sem egyszerűbb, főleg, ha már rajtam kötött ki, és az sem zavar, hogy belekönyökölt a hasamba. Kemény az, tiszta kocka és nem festett, ráadásul amíg nem lejjebb könyököl, pláne nem foglalkoztat a dolog. -Nem álmodok, te mondtad, hogy nyaljam fel, le, meg ilyesmi. Akkor most mit akarsz? Eldöntöd végre? Lemosni, vagy lenyalatni? Nézd, a fürdőm már kész medence, igaz, hideg vizes, de annyi baj legyen. Azért vigyorogva csókolom vissza, mert amit adnak, azt vedd el, és ajándék lónak ne nézd a fogát, ezért. -Mikor lettél te ennyire bölcs, hogy tudd, az Atanerk mit fogad el edzésnek? Sokkal több enerdzsi égethető el egy kiadós szexszel, mint egy kemény futással, tudtad? Oké, fürdés pipa, de csak akkor, ha... első opció: velem fürdesz, és együtt takarítjuk fel a trutyit, hogy utána valami ehetőt kotyvasszunk... második opció: egyedül fürdesz, és egyedül takarítod fel a trutyit, és akkor azt eszed, amit én csináltam odakint. Szerintem az első kifizetődőbb, és nem, nem akarok semmit, csak lezuhanyozni. Hót komolyan beszélek, kivételesen... nem akarok semmit, hanem belevágni az edzésekbe, ha nincs ellene kifogás. Szóval én az első mellett szavazok, vagyis nyomás zuhanyozni meg lerendezni a kaját, hogy úgy fél órával később máris kizavarjam a nőstényt egy kis futásra az erdőben.
Na erre varrjon gombot valaki, olyan puccparádéba vágtam a lakást, hogy öröm nézni, életemben nem tudom hanyadszor, de egy kezemen meg is lehet számolni az alkalmakat. Mindezt miért? Mert Victort várom, és ha lehet, akkor a tök törékeny dolgokat elrejtettem szem elől. Ismerem, egy pillanat alatt képes vagyok belőle kihozni az állatot, még most is, ennyi év után is, mert nem sikerült a terve, és nem lettem olan felelősségteljes hím, mint ahogyan azt remélte. Pedig de. Van egy szerelmem, aki a kölyköm, és igenis felelősségteljes fater vagyok, mert foglalkozom vele, tanítom, szeretem. Az Arénában is szépen küzdött, alig pár hónaposan a döntőben. Mondja valaki azt, hogy nem figyelek oda, amikor tényleg muszáj. Hát de. Amit kint hagyok, a viking sisakom, a kardom és a lándzsám, ezeket ha hazavágja az öreg, nem fogok belehalni, de a szobraim, valamint a rúnás cuccaim... na azokba igen. Nem kicsit, nagyon. Mekkora geg lenne, ha nem harcban hullanék el, vagy a versenypályán... saját magamon röhögnék a Valhallában. Még kaját is csináltam, ha flamós lenne a fater, inkább azt hajigálja, és torkolljon az egész egy bazi nagy kajacsatába, mint új bútorok igénylésébe. Miután minden kinyalva, és egy porszem sincs sehol, hát ne mondja senki, hogy nem adom meg a tiszteletet az idősebbnek. Kivéve ha lehugyozza a küszöbömet, vagy engem, mert akkor morcos leszek. Hím vizelet kurva büdös, még mindig. Az igazat megvallva azért imádom az öreget, mert keveseknek van olyan türelme, mint neki. Oké, néha szentbeszédet tart, aminek a felét szinte átalszom, vagy nem is tudom, hol töltöm, de na. Összeszedte Kirill kölykeit, felnevelte őket is, Edet is, és még a biológiai fiát is elfogadta, ami azért valljuk be, nagy szó. Azon csodlkozom, hogy az a kölyök még él, bár akkora balhéi nincsenek, igaz, Shane-nel csak sikerült összeakasztania a nemlétező bajszát, amit nem nehéz, de lassan azt számolhatjuk, kivel végződik szerencsésen a találkozása. Fogadásokat kötünk rá, és szépen tejel ez is, de ezt a kölyöknek soha nem mondanám el. Victor pedig még ezért sem szedte szét Edet. Most vagy belénkfáradt, vagy egyszerűen csak már nem foglalkozik ilyen ügyekkel. Szóval minden rendben, én sem Tazos alsógatyában rohangálok, hanem egy sima rövidben és még egy atlétaszerű felsőt is veszek magamra, nehogy ez legyen a vita tárgya. Levágódok a fotelbe, úgy várom a fatert, és lelkiekben felkészülök arra, hogy vagy nyakon vág, vagy tökön rúg, vagy kihajít az ablakon, miután megkaptam az órás litániát arról, hogy ideje lenne felnőnöm.
Meglepő talán? Pedig így van. Milyen család az, amelynek a tagjai időről időre nem találkoznak egymással? Főleg pedig... milyen családfő az, aki nem "ereszkedik" le annyira, hogy találkozzon a családtagjaival, illetve elmenjen hozzájuk néhanapján. Nos, tisztelt nagyérdemű, most egy ilyen alkalomnak lehetnek majd szemtanúi... a fültanút nem mondom, mert az maximum a Farkaslak bentlakó közönsége lehet... vagy akár az egész hegy, hogy ha annyira eldurvulna a hegy... remélem erre nem kerül sor, mert a végén megint valamelyik amarok tagtól fogom visszahallani, hogy "Victor, az ordibálásodtól már megint elindult egy lavina." Viccen kívül, terjedtek ilyen pletykák rólam. Persze, az ordibálás részét azt nem tagadom természetesen, elvégre én tényleg eléggé el tudtam engedni a torkomat, ha arról volt szó... ha valaki rohadtul nem bírt magáról, vagy úgy viselkedett, amit az én amúgy tágasnak aligha nevezhető ingerküszöböm nem igazán tolerál. De valahogy egyszer se rémlett fel, hogy egy ilyen során Fairbanks-et betemette volna a lavina vagy hasonló. Mondjuk mit várok egy nagy rakás fiatal farkastól, akiknek akkora a szája, mint az ólajtó... vagy olyanoktól, mint kedves fiam, Ryan, aki szerintem néha készségesen segít a terjesztésben. Igen, kinézem belőle, volt rá több száz évem kiismerni az összes hülyeségével, furcsaságával együtt. A vicces az, hogy bár rengetegszer szaladt fel miatta a vérnyomásom a Holdig, de mégse tudtam úgy tekinteni rá, mint egy púp a háton. Minden baromságával mérlegen megvolt a maga értéke a srácnak, okos ötletek, ilyesmi... csak hát ezt olyan ügyesen elrejtette a hülyéskedései között, hogy azt már tanítani kéne, így pedig nem csoda, ha mindenki csak arra emlékszik. Kíváncsi vagyok, hogy ebből a napból mi lesz végül... najó, ne temessük előre a találkozót, a hangok is megmondták, hogy nem jó szokás... pfff... na látszik kihez készülök, már nekem is előjönnek az ilyen ötletek. Lehet mégiscsak tőlem örökölte? Bah, kizárt. Közben megérkeztem az említett úriember ajtajához... és gyanakvóan körbenéztem. A kilincsen nincsen semmi, nyálkásnak tűnő anyag... nem tűnik úgy, hogy valamit szereltek volna az ajtó felé... a lábtörlő is tisztának tűnik, nem olyan, mint ha lenne valami alatta... jobbról balról tiszta... oké, úgy tűnik rendben van minden. Lehet kissé paranoiásnak tűntem, de túl sokszor sétáltam már bele a srác ajándékcsomagjaiba, hogy csak úgy menjek előre. Szóval sóhajtottam egyet, megigazítottam a nyakkendőmet, mely kiegészítette az általában viselt öltönyömet, majd kopogtam. Igen, biztosan tudja már, hogy itt vagyok, de nem árt erre emlékeztetni is.
Ritka alkalmak egyike, mikor kint semmiféle csapdát nem helyeztem el, na de erről Victor nem tud, én pedig érzem, hogy megérkezett, de még véletlenül sem kiabálok ki, hogy nincs mitől tartania. Az, hogy bent mi várja, az egészen más kérdés, okosan megfúrkáltam a parkettát úgy, hogy ha belép -mert a nyakamat teszem rá, hogy a küszöböt át fogja lépni, nehogy oda rejtsek valamit-, akkor friss üde virágvíz fogadja. Húsvéti locsolás, megkésve, igaz, alulról felfelé. Sokat keccsöltem vele, ajánlom, hogy ne akkor mondjon csődöt, amikor az öregem megjön. Ellenőriztem is, nem észrevehető,ha valaki nem tudja, ott van, pláne ha nem tanult meg repülni, akkor bizony belefut. Egy litánia ide vagy oda nem számít, túlélem, de muszáááj, egyszerűen muszáj. Legalább belövöm a séróját vaxszal. A kopogást egvárom, nehogy azt higgye lassulnak a reflexei, és csak akkor állok fel, amikor az elhangzik. Szépen sasszézva kerülöm ki a kis csapdámat, és tárom ki az ajtót úgy, mint aki teljes természetességgel lépett félre annyira, hogy a vendégét betessékelhesse. Az öltözékére pillantva azt hiszem alulöltöztem, de nekem meleg van, akkor is, ha másnak teljesen természetes, hogy öltönyben rohangál egész nap. -Szia! Kössek én is nyakkendőt, vagy hanyagoljam, mert különben annak segítségével vixolod fel velem a padlót? A sisakomat felvehetem. Sosem lehet tudni, ha Victor jön, vagy én megyek, többnyire nevelési módszerek fejlesztésében fullad ki a dolog, majd egy legyintéssel végződik, pár atyai nyakleves kiosztása után. Ma ugyan lehet, addig sem jutunk el, mert ha a kis locsolóberendezésem telibetalálja, és esetleg a balabbik lábával kelt fel, akkor hiába főzőcskéztem. Pedig szegény öreg feje mellettem már rég megszokta, hogy valami stikli mindig van, és ennek ellenére nem hajított ki soha... na jó egyszer, illetve akkor én is léptem le, mielőtt én lettem volna a dekoráció a falon, de úgy... nem, mindig elviselte a hülyeségeimet. A felnőtt farkasom olyan szeleburdi kölyökként üdvözli az apját, mintha sosem látta volna, vagy régen, örül a hülye feje, le sem tagadhatná, de azért tudja, ki az úr, nem lépi át a határt. -Csináltam kaját, gyertyát nem gyújtok, még félreérted, de szereztem valami régi bort, az okosok szerint ez ritkaság. Ja, meg van néhány apróság, ami azt hiszem érdekelni fog. Remélem, nem az ajtóban beszélünk meg mindent, és ha tényleg belesétált a csapdámba, akkor törölközővel a kezemben száguldok vissza, vigyorogva, és tisztes távolságban. Inkább dobom, ha lehet, mást tényleg nem eszeltem ki, a kajába sem tettem semmit, a piába sem, szóval úgy teszek, mint aki jó útra tért. Mert Victor ezt beveszi, aha, főleg tőlem, aha, pedig igyekszem, csak az nekem unalmas variáció. Ötletem is akad, amit talán ki lehetne aknázni most, már ha lesz rá érkezésem, hogy előadjam.
Mit sem sejtve álldogáltam a bejárat előtt, miután meggyőződtem róla, hogy nem fogok a lábammal kibiztosítani egy botlóhorgot, melynek köszönhetően leszakad az ég engem pedig lesújt egy párezer kilométeres zuhanáson átesett meteor. Kinéztem volna belőle, hogy valami ilyesmit elhelyez ellenem, elvégre ő Ryan. Amennyi kis hülyeséggel telepakolta már a Farkaslakot az elmúlt évtizedben, hogy egyes falkatagokat megszívasson - főleg engem mert hát ugye reklamálni is kihez jönnének -, az ember fia, farkasa már akármit kinézne belőle. Tényleg akármit. Azt tudnám, hogy szegény Payne hogy képes elviselni őt már több hónapja. Mondjuk ezt inkább nekem kellene tanítani szerintem ez alapján a kétszáz év után, de akkor Ryan már két litániázót is kapna a nyakába. Talán az működne? Halvány lila gőzöm sincs, ki kéne próbálni, de tudjátok kinek van kedve erre betanítani valakit. Majd ha Ryan igényli, akkor betanít valaki ő maga, de akkor én biztos kivonulok az egész mögül. Dolgozzon csak helyettem a szerencsétlen. - Üdv! - köszöntöttem a kölykömet, miután rájött végre, hogyan működik a kilincs. - Hacsak nem szeretnél magadnak lábast belőle a fejedre, inkább mellőzd. A legutóbbi sisakjának se lett valami szerencsés, de legalább rájöttünk annak idején, hogy létezik a fémdiszkosz. Talán most se lenne jó, ha felvenné... azért viselkedjünk már legalább pár perc erejéig úgy, mint a felnőtt emberek. Még ha egy ilyen nagyra nőtt gyerekről is van szó, mint a kölyköm, aki mellé most beléptem a házába. Ugyan ügyesen elrejtette a rendszert, melyről persze nem tudok, viszont az orromat megcsapja az elrejtett virágillat. Azért ha 551 évesen nem érzek meg valami olyat, ami gyakorlatilag ott van mellettem, az ciki. Meg is lepődtem, főleg azon, hogy a föld alól éreztem szivárogni az amúgy kellemes illatot. - Nofene, Payne mellett kertészkedni kezdtél vagy mi? - teszem fel a kérdést. - Jut eszembe, őt hol hagytad? Nem érzem a lakásban a fiatal farkaskölyök energiáit, így gondolom nincs is itt. Igazából annyira még a kislányt nem ismerem, szóval annyit nem is tudok a kedvteléseiről a fényképezést leszámítva... najó, kislány, azért annyira nem volt gyerek, amikor be lett harapva... csak hát ugye az én koromhoz képest majdhogynem még az atanerk is maximum középkorú, ha csak a kort nézem. Az én farkasom kimért biccentéssel köszönti a kölykét, ahogy helyet foglal és szemmel is tartja. Ő is tisztában van vele, mennyire szeleburdi tud lenni a suhanc, fő az óvatosság. - Csak nem valami otthoni specialitás? Kíváncsivá tettél. Na még pár lépés... néhány centi, ahogyan közeledtem a csapdához. Nem sokon múlt, hogy Ryan újra örülhetett a kis, sikeres csínytevése újabb felvonásának... viszont mielőtt pont ráléptem volna odafordultam a kölyköm felé, mert éppen eszembe jutott valami. Ahogyan fordultam, gyakorlatilag millimétereken múlott, hogy nem aktiváltam be a szerkezetet. - Jut eszembe, a bejárati ajtót megpreparálta valaki. Múltkor, amikor Strauss jött, beleakadt egy csomó ráeső ragadós papírba és mit ne mondjak, nem vette poénra a dolgot. Nem tudsz véletlenül erről valamit?
Kezdőlap
//
