- Nem urizálunk most - legyintettem a nyakánál ragadva meg az üveget, és pár másodperccel később már köszöntöttem is az első kortyokat. Nem vedelést terveztem, ahhoz buli is dukál, ez orvosi utasítás volt, sok a feszkó, ideje visszább vennem belőle kicsit. Legalábbis a fölösleget leadni, mert már tényleg minden hülyeségen rágom magam. Elhúztam a szám, szinte fintort vágtam arra, hogy ha akarnék se tudnék vérmes benyomást kelteni, de... rá kellett jönnöm, hogy ez kicsit se zavar, szóval vállat vontam és hallgattam az én okos öcsikémet. Minden szóval biztosabb voltam abban, hogy ez a megbeszélés már nagyon hiányzott és hogy a legjobb farkashoz jöttem a falka gondjaival. Az éleslátása ezúttal se hagyta cserben, még mindig hatalmas segítség. - A hűségteszt jó ötlet. Olyanok kellenek, akik tudják a fejüket is használni, nem csak a büszkeségük meg az egójuk után kajtatnak. Meg a saját igényeik után... - Nagyot sóhajtottam. Meg kell szabadulnunk a feleslegtől, a kényelmesektől, az ingyenélőktől, inkább legyünk kevesebben, de azok megbízhatóak legyenek. Elhúztam a szám. - Nem fogok újat mondani, én se vagyok egy főnyeremény a falkának, de ki lehetne az. Azt viszont nem akarom, hogy alamizsnáért kuncsorgó pincsiknek tartsák azokat, akiket magammal viszek, akik jönnének, ezért kell összeszednünk magunkat. Erős farkasok kellenek, és nem, én sem csak az izomerőben gondolkodok. Meghúztam megint a whiskyt és a terepasztalt vizslattam. - Ha sikerül gatyába rázni a bandát és előnyös feltételeket kiharcolni, behódolunk. - Pillantásomat a tesóra vezettem. - Ezért akartam megkaparintani ezt az átkozott rangot. Hogy utána eldobjam és olyannak adjam át a helyem, a falkám, akinél tényleg jó mancsokban vagyunk. - Mindig a fejétől bűzlik a hal, ez nálunk sincs másképp. Nincs vezetésre alkalmas farkasunk, olyan, aki egy ilyen helyzetben megállná a helyét és elérné azt, ami csak vágyálom: a falka összeszedése és a chicagóiak elkergetése. Túlságosan belepunnyadt abba, hogy nem volt hosszabb távú ellenfele. Most meg fejetlenség és kibukik minden, ami rosszul működött, amit rohadt gyorsan helyre kéne tenni, de ez majdnem lehetetlen. - Újabb korty. - Nem akarom, hogy az alkalmatlan vezetés miatt az egész falka le legyen húzva - fúrtam a tekintetem Ryanébe. - Értesz, ugye? Érted, hogy mit akarok elérni... Reménykedő volt a tekintetem, ami mögött kétségek sora húzódott, kétségek magamban, abban, hogy végig tudjuk csinálni úgy, ahogy kell és minél jobb eredménnyel célt érhetünk. Ezeket viszont rejtegettem, sose mutattam ki, egy kételkedő vezető a saját csapat sírját ássa, elég, ha én tudom, mi van bennem, más elégedjen meg a felszínnel. Kivéve most Ryan. Neki látnia kell, hogy ne vezessem tévútra. - Addig akarom azt a széket, mag nyugodt szívvel át nem adhatom, egy perccel se tovább. - Nem nekem való, bárhonnan is nézzem. - A hierarchiát pedig megzargatom. - Vigyorra szaladt a szám, de emögött nem volt igazi öröm. - Hú, hogy engem mennyire fognak utálni - ingattam a fejem és megint ittam. Nem volt igazi panasz, tudtam mit vállalok és mekkora népszerűségem lesz, már ha csak a behódolást vesszük. - Lesz két-három bizalmas, új rangokkal amiket még nem mocskolt és hülyített be senki és semmi, arra jobban hallgatnak majd, ők foglalkoznak a belső ügyekkel, a Tarkokkal, Kanguyakokkal, Kangunartokkal... Ikkuma nem lesz. - Ebből sehogy sem engedtem, önzés, de az az én rangom, és nem adom senkinek. Ha a falkának kéne, és sehogy se boldogulnék helyettes nélkül, akkor lenne, de addig üres marad az a szék. - Én pedig alkudozok Castorral...
-Kiakadtam volna, ha most kijelented, márpedig koccinatni akarsz, és whiskey-s poharat tegyek eléd, mert másban nem jó. Azt hittem volna, felcsaptál sznob marhának, de neeem, ez megnyugtatja a kicsi lelkivilágomat. Kérsz sisakot? Van az is. Mert miért is ne ajánljak fel még egyet, azzal legalább úgy néz ki, mint valami komolyabb viking harcos. Kellene, mert a mostani meggyötört képe nem éppen azt sugallja, hogy akkor Atanerk lett, hanem azt, hogy mamám, most zuhanok össze. Hát nehogymá... majd megtartom, én leszek Atlasz. -Pontosan. Aki kételkedik, aki nem hajlandó a lojalitásra tiszta szívvel, az húzzon el a búsba, még most. Tűzd ki a céljaidat, a feladataidat, tesztelj, és szűrj. Nem lesz nehéz. Vannak, akik csak a székükhöz ragaszkodnak, és itt kifújt a falkaszellemük. Csatába küldenéd őket, komolyabb harcba, sírnának mint egy baszatlan nőstény. Nekem ez a véleményem, lehet, neveket is tudnék sorolni, viszont ezt nem teszem meg, Ed pontosan tudja, kikre gondoltam, kikről van szó, nem szükséges kifejteni. Viszont ha tényleg építkezni akar, előtte rombolni kell, mert rohad az alap, és azt ki kell javítani, én meg tudom, hogy képes rá. -Én azt tudom, bátyus, de a lökött kis tarkodnak igaza volt abban, hogy az a személy, aki jelenleg alkalmas arra, hogy elvezesse ezt a falkát, az te vagy. Ha pedig ez azzal jár, hogy olyan lépéseket kell megtenned, amik egyesek szemében vérforralóak, inkább most derüljön ki, mint később. Nincs szükség véres, habzó pofájú tagokra, akiknek semmi nem tetszik, de ha valaki döntést hoz, akkor is csak ugatnak. Ész, erő, szív, ez a kombináció kell, nem más. Kinek melyik az erőssége, azt kell kiaknázni, de egy dolog legyen meg mindegyikben... a szív. Ed sem az a tipikus vezető, tudom én, na de ő volt az egyetlen, akire a többség mindig is hallgatott. Nem kell még egy balfék döntés az Amarok részéről, elég volt Sedna és Milagros, bőven. Több kárt okoztak, mint hasznot, és ez a baj. Amikor menni lehetett volna, megálljt parancsoltak, amikor pedig nem, hangoztatták, hogy senki nem tiltotta a magánakciót... meg az én anyám, az. -Legyen, ahogy az akciót láttam, illetve Isa felvázolta a saját tapasztalatait, igazából sok választási lehetőségünk nincs. Bármennyire szar ezt kimondani, ez így van. Ésszel még húzhatnánk a dolgot, na de meddig? Amíg meg nem hal a fél falka? Hiába lenne ott is veszteség, egyszerűen elmebeteg és pszichopata állat az, aki beleviszi a társaságot egy kilátástalan harcba. Edre pillantok, meghúzom a magam üvegét, és nagyot kortyolok a whiskey-ből, miközben bólintok. Ismerem, érzem, hogy nem ez volt szíve-vágya, viszont jelenleg szélmalomharcot folytatunk, és ennek semmi értelme nincs. -Tévedsz, nem a bepunnyadás miatt van ez az egész, hanem azért, mert több alkalmatlan vezető képtelen volt csapatot kovácsolni, és széthúzás indult el. Emlékezz csak vissza, amikor falkán belül ment az adok-kapok, és ezt akkor se fejezték be, amikor váltás volt. A vezetők cseszték el, az Amarok Tanácsa és az Atanerkek. Ha akkor valaki megálljt parancsol, amikor a chicagói csürhe ide beesett, akkor más lenne a dolog, de nem ez történt, bátyus, hagyták, hogy tovább együk-egyék egymást, és nem arra figyeltek, amire kellett volna. Ez volt a baj. Most pillanatok alatt kellene sort alkotnunk, és ezzel a mentalitással, ami a fele bandát uralja, semmire nem megyünk. Ha nincs más megoldás, márpedig nincs, akkor tedd meg, tárgyalj az Alfával. Ne ontsunk feleslegesen vért. Így is csökkenni fog a létszám, mert lesznek, akik ésszel nem érik fel, mit miért akarsz meglépni, de velük ne foglalkozz. Ne kételkedj magadban, Ed, ha a béke a célravezető, akkor hajrá! Én melletted állok. Értem a kételyeit, értem a bizonytalanságát, de csak az nem látja be, hogy mi vagyunk a barom Don Quijote-k ebben az egészben, akinek elment a maradék esze is. Charles erős volt, a legerősebbek egyike, és most halott. Megéri? A frászt. Itt most nincs olyan összeszedettség és szervezettség, ami kellene, időnk meg pláne nem. Ha a tárgyalások nem is vezetnek eredményre, de az biztos, hogy az az idő szükséges az építkezéshez. -Nagyon, nagyon utálni fognak, de ne aggódj, kihívni egyik sem mer majd, de még az Amarok Tanácsa sem mer majd magyarázatot követelni... márpedig bölcsek, nem hülyék, és tudják ők is, egyszerűen jelenleg nincs más lehetőségünk. Azért az orfeumos járatot berobbantom, biztos ami biztos, és nézzük meg a biztonsági dolgainkat, tovább korszerűsítsük a járgányainkat is. Nem árt. Újabb bólintás a részemről, tárgyaljon csak, és ha a vége egy egységes falka, akkor az. Majd elválik, ki az, aki azért van itt, mert a többiekért küzd, és ki azért, hogy rangokat bitoroljon a semmiért. Olyan hamar fognak lekopni, ha meg kell harcolni érte, hogy öröm lesz nézni. -Te, Ed... akarok valamit kérdezni tőled... állati komoly dologban. Szal... nem, nem érdekel, hogy sosem fogok felnőni, tudom, de... na bassza meg. Adj inni. Hagyjd, itt van egy üveg. Összelapátolok egyet, kinyitom és kb. a felét lehúzom, ahogyan kell. Közben a terepasztalt átrendezem, és érdekes módon egyfelé néz a két tábor... az Őrzők felé, és nem véletlenül. Miattuk van a csetepaté. Új célok... -Szal... azt tod, hogy nem nagyon van állandó nőstényem... vagy mim, és... lehet, állatira nem vagyok kölyök, már úgy, de... izé. Nem tom, mi van, érted? Mintha nem tudnám eldönteni, hogy most mi az ábra. Te figyu má Ed, voltál már hímmel? Nem sörözni... úgy. Témaváltásban jó vagyok, hát sikerült most is, és azt hiszem, ez most bátyusnál beteszi azt is, amit nem lehet. Mégis kitől kérdezzek, ha nem tőle? Victortól soha, inkább én harapom le a nyelvem, minden egyes alkalommal. Natékkel ilyet megbeszélni? Soha. -Mi van közted meg James között? Kell nekem egy hím, akivel kipróbálhatom. Edre pillantok, eddig a terepasztalt fikszíroztam erőteljesen, mintha onnan kapnék választ, és végül a bátyust figyelem. Ja, még ő is képbe jöhetne, mert muszáj tudnom, hogy most megzakkantam, és lassan 300 év után a hímeket akarom, vagy csak beleuntam a nőstényekbe, és mindkét nemet. Most ha agyonütne se tudnám megmondani, csak azt, hogy kurvára elbizonytalanodtam.
Akaratlanul is elmosolyodtam a "baszatlan nőstény" hasonlatára, de mit mondjak, igaza volt, jól látta. - Mint egy tavaszi nagytakarítás - húztam le pár nagyobb kortyot, s lassan éreztem, hogy kezd is valamelyest hatni az ital. Tudtam, hogy meg kell csinálni, nem is volt ellenérvem, sőt, ezen már rég túl kellett volna esnie a falkának, de hát... Megkaptam a szutykos munkát így a végére, ágálni azonban eszembe sincs, erre szerződtem, hát íme, adott a lehetőség, hogy nyakig szaros legyek. Eltökélt vagyok, nem táncolok vissza. Ezt kell végigvinni, utána jó lesz, könnyebb... ugye? Igen, muszáj. - Élve akarom őket, a társainkat - néztem Ryanre. - És meg fogok tenni mindent, hogy mentsem azoknak a seggét, akik belátják, mennyire nincs más választásunk. A gyávákat rostáljuk, a hősködősök pedig úgyis mennek majd a saját fejük után, akinek a büszkeség és a "dicső halál" többet ér, annak hajrá. Azt viszont saját kezűleg ölöm meg, aki a saját baromságával mást is veszélybe sodor, vagy visz magával. Volt lehetőségük, biztattam őket, nem volt tiltva sem szervezés, sem magánakció, nem éltek vele. Innentől viszont nincs joguk felróni, ha nem a harc mellett döntök, ők se azt tették. Megint sikerült mosolyt csalnia az arcomra, ezúttal szívből jövőt. - Köszönöm - mondtam arra, hogy mellem áll. - Legyünk kevesebben, ha ez kell, mert annyiaknak nem tetszik, de ha csak egy maréknyian is, de erősek legyünk. Farkasokat akarok felkínálni, nem koloncokat, nem azért viszem oda a falkát, hogy megalázzanak minket, lássák a csatlakozókban az erőt, a lehetőséget, az értéket. - Ujjaimmal az üveg oldalán doboltam. - A napokban bedobom közéjük az első bombát, a behódolást és meglátjuk, ki hogyan reagál. Abból már el lehet indulni, hogy kikkel érdemes egyáltalán foglalkozni. A berobbantásra és a korszerűsítésre csak bólogatni tudtam, mindkettőre rohadt gyorsan szükség van, mázli, hogy zömében pénz kérdése, meg némi időráfordítás. - A biztonsági rendszerek terén Eden a csúcs, és ő nem aprózza el, szóval ott nincs gáz, de ha már teljes tatarozás, akkor ja, azok se maradjanak ki. Esküszöm, jegyzetelni fogok, hogy mit és milyen sorrendben, mennyi idő alatt kell elintézni, mert már most zsong a fejem. Ja, hogy a Jack Daniels is besegíthetett ebben? Oh, hát így már más... Ráncolom a homlokom, mikor Ryan szemmel láthatóan és füllel hallhatóan valami tök más dologról akar itt velem hirtelenjében beszélni, s már nyújtanám is felé az üvegem, mikor rájön, hogy neki is van még piája. Várok, figyelek, lesek, fülelek, hogy mikor áll végre elő a farbával, s nézem, ahogy a terepasztalon az őrzők felé fordít mindenkit. Nem tudom, hogy én ezt biztosan akarom-e. Mindegy, előbb a falka belső ügyeit, aztán a behódolást tudjuk le, és majd aztán foglalkozok azzal, hogy mégis mennyire lenne célszerű, amit az öcsi sugall. - Igen, tudom - bólogatok, és figyelek tovább, ha most azzal jön, hogy kasztráltatja magát, én leborulok a földre. - Hímmel? - kerekednek el a szemeim és a szám is tátva marad, nézek, mint a luki nyúl, hogy ez most úgy egyébként honnan ugrott be neki, de hát ő Ryan, nála sose lehet tudni. - Nem, még nem... Ittam, mert erre muszáj volt, ő meg benyögte az aduászt: - Mi van közted meg James között? Kell nekem egy hím, akivel kipróbálhatom. Kiköptem a whiskym. Aztán gyorsan megpróbáltam visszaszívni, de az lehetetlen, pár cseppet viszont félrenyeltem, szóval fuldokolni kezdtem. - Tudod mit... - kezdtem még némi halálhörgéssel megspékelve -, hogy nehogy véletlen csalódj... előbb kipróbálom én, milyen vele... aztán ha jó, te is... vagy hármasban! - csillant fel a szemem a saját zseniális ötletemre és elröhögtem magam. Hat a whisky, kérem szépen. - Neeeeeem, ha jó vele, nem adom kölcsibe... Megráztam a fejem és felsandítottam a tesóra. - Smároltam vele rohadt részegen, és az jó volt, aztán megdugtunk egy csajt, akit utána felzabáltunk, de hozzá nem értem úgy. - Rohadt fura volt ilyesmiről nyíltan beszélni, s némiképp meglepetten konstatáltam, hogy cseppet se feszélyez a téma. Az államat simogattam. - Részegen fix, hogy benne lennék egy ilyenben, azt nem mondom, hogy bármelyik hímmel, de vele tuti. Józanon... - megvontam a vállam - nem tudom. De telezokognám a párnám, ha valaki beelőzne - vigyorodtam el, bár az igazat megvallva dunsztom nincs, mit reagálnék, ha Jimbo tényleg lefeküdne egy pasival, aki nem én vagyok. Fontos nekem, ez tiszta sor és érzem olyan közel magamhoz, mint a testvéreimet, a szexben is benne lennék vele, de egyszer nem fordult még meg a fejemben, hogy depresszióba zuhanjak csak azért, mert csajozik, nem is kicsit. - De ez neked most honnan jött ilyen hirtelen? - Eddig egyszer nem merült fel, szóval meglepett vele.
-Az. Itt az ideje, hogy megtörténjen. Régóta meg kellett volna ejteni, ja ja, na de nőstények erre nem voltak képesek, mert annyit szervezték a semmit, hogy erre nem jutott idejük. Aztán meg csodálkoztak azon, hogy amikor kinyitották kicsiny szájukat, mindenki leszarta, ők mit akarnak. Jó vezetők voltak, tuti a háztartásuk rendben, na de ez egy falka, nem holmi mosógép, vagy felmosó vödör. -Aki ésszel játszik, érteni fogja, a gyávának tök mindegy, az eddig is megbújt a háttérben, és csak akkor jött elő, amikor biztos volt a dolog, a hősködős... fogja be a pofáját, ne most legyen erős, akkor lett volna, amikor kellett volna. Ed rájött arra, mi a gebasz, és tudja, hogy lépni kell, ez már eleve dicséretes dolog. Mi az istennek nyírjuk egymást, ha egy, azaz egy közös ellenségünk lenne, azok, akik belekényszerítettek minket ebbe a helyzetbe? Nem egymást kell szétcincálni, hanem őket. Nekünk pedig közösen kell elindulni, terjeszkedni, más városokban kiépíteni a megfelelő bázist. Végül egész Alaszka a miénk lehetne. -Ne köszöngess, asszem ez nem kérdés. Lesznek hangoskodók, ettől ne félj, de menjenek... viszont ha már tárgyalsz... nehogy egy percig azt gondolják, könnyű prédák vagyunk, és azonnal rábólintunk mindenre. Bele a közepébe... ez az, büszke leszek rád, Ed... aki a száját húzza, azt semmi más nem érdekli, csak saját maga, és sosem foglalkozott a falkával, nem is érdekli. Vigyorom a bomba bedobásának szól, azaz annak, hogy nem aprózza el a dolgot, azzal nyit, amivel kell. Így a legkönnyebb kiszűrni a felesleget, és csak azokat meghagyni, akik tényleg a falka érdekeit nézik. Akik kötik az ebet a karóhoz, azok semmit nem érnek a falka számára, ez tény. -A folyosót intézem, Edennel meg beszélek, hogy repüljön rá a témára. Miért az őrzők felé fordítottam minden alakot? Elmagyaráznom sem kell, Ed tudja, miért tettem ezt. Adott egy faj, akik jelenleg egymást nyírják azért, mert egy harmadik fél kitalálta. Őrültség? Az hát... ekkora város kurva kevés két falkának, valamelyiknek pusztulnia kell... hacsak, a farkasok nem okosabbak az óvóbácsiéknál, mint jelen esetben bizony ez valósul meg... ha minden igaz. Elképzelem az őrzők képét, amint rágják a kefét, hogy nem jött be Mortimer számítása. Mi csak kísérleti nyulak vagyunk, őket nem érdekli, hányan halunk, de minket igen. Kiürítem az első üveget, aztán a második felét is... lehet, így hirtelenjében ez sok lesz, illetve érzem is, na de amit kérdezni akarok, hát az nem biztos, hogy megy pia nélkül, így elsőre. Izgatottan várom, mit reagál, ő az egyetlen, akivel ezt meg tudom beszélni, más nincs.Most vagy felkúrom az agyát, és bunyózni fogunk, vagy megbeszéljük ezt az egészet. Gondom van, és nem is kicsi. -Oké, tudod. Ja, hímmel... mert... mert... szal... asszem nem vagyok hetero, vagy nem tudom. Szerinted? Jótól kérdezem, voltak nőstényeim, nem is kevesen, na de az utóbbi időben tényleg leálltam, azaz mire eljutottam volna odáig, hogy valamelyiket behálózzam, már nem is érdekelt az egész. Na ezért álltam neki agyalni, hogy akkor most mi a bibi? Ed reakciója viszont meglep, egyrészt hátba veregetem, hogy ne fulladjon meg, másrészt döbbent fejet vágok, vigyorral együtt, mert az jó. A döbbenetem viszont akkora, hogy húzóra hajtom le a második üveg tartalmát. A felállásra elvigyorodok, ha a nőstényeknek lehet, nekünk mé nem? Mi sem vagyunk mások, nem, de legalább ne röhögne rajtam. -Hármasban? Nekem az se gáz, hót komolyan mondom. Nem kell kölcsönbe, hagyjá má. Kurva komolyan beszélek, és kiröhögsz? Nem viccelek, Ed... tényleg nem tudom, mi a pálya, érted? Csak azt tom, hogy most nem érdekelnek a nőstények, kicsit elég volt belőlük, vagy a faszom tudja, de ki akarok próbálni valami mást. Ez most gáz? James kölcsönbe? Hát nem tárgy, hogy adogassuk, én meg komolyan kérdeztem, mert láttam amikor rácsapott Ed seggére, és azért gondoltam, esetleg ő sem hagyja ki a hímeket, ha arról van szó. Nem akarok mellényúlni, attól égőbb nincs, ha lyukra futok, és James majdhogynem családtag. Bevállalós vagyok, eddig is az voltam, miért éppen ezt hagynám ki az életemből, ha egyszer esetleg lehetőségem adódik rá? Te jó ég... most vagy buzi vagyok, vagy bi... vagy passz, de több lehetőség nincs, vagy van? Edre pillantok, újabb üveg után nyúlva... mert hiába a bátyus van itt, azért erről még senkivel sem beszéltem, és kicsit zavarban vagyok, asszem. Bár nem úgy tűnik, akkor meg? Megvonom a vállamat, aztán elvigyorodok. -Uhh... hát apuskám, ha részegen benne lennél, akkor józanon is, hidd el nekem, csak izé... elsőre nem biztos, hogy megy, mert a búrád tiltakozik ellene, mondván nem ez az elvárt viselkedés, vagy mi a rák. Te smároltál vele? Jobb mint egy nősténnyel, vagy az tök nyóc? Aha, ha részegen hajlik rá, akkor józanul nem, mi? Vicces, de értem én, ha most nem iszom, akkor lehet, nem kérdezem meg ezt az egészet Edtől... tehát... lehet, az első kicsit becsípve ajánlott? A csókra felkapom a fejem, érdekel, milyen volt, azon kívül, hogy jó. Milyen két hím csókja? Ed mellé lépek, na nem azért, hogy megmutassa, csak így halkabban beszélek szerintem, és nem hallja a többi lakó. -Hát az úgy jött, hogy egy ideje ezen gondolkodok, és most adódott alkalom, hogy megkérdezzem. Shane-től nem volt pofám, Victort hagyjuk, Jennyék... őket meg pláne, ez hím dolog, nem nőstény. Hogy jött, hogy jött... így jött, belőlem kifelé, egyenesen Ednek címezve, mi ezzel a probléma? A whiskey mennyisége? Apuskám, erről nem beszél a hím csak úúúúgy, ahhoz kell egy löket is. Megvolt.
Csak mosolyogni tudtam az öcskösön. Igen, amíg ő támogat és az én oldalamon áll, addig jó, addig ésszerű irányba haladok, addig nincs minden veszve. Lehet, hogy egy nagyra nőtt gyerek, infantilis és túl sokszor jár hülyeségeken az esze, de bármikor habozás nélkül rábíznám az életem, vagy Ashleyét. Kétszázhetven éve ismerem, bízom benne, jobban is talán, mint magamban. Ha van valami, amiért Victornak hálás lehetek, az az, hogy a második beharapottja nem egy Kirill-kaliber lett, hanem ő.
A hetero-nemhetero kérdéskör túlmutatott azon, amiért én erre az estére leszerződtem, de nem érhet a rugalmatlanság vádja, hamar alkalmazkodtam a témához. Mármint úgy értve, hogy aköré rendeztem a gondolataimat. Eleinte mondjuk csak lestem, ahogy döntötte magába a piát, de ha neki így könnyebb... Emellett jól is bírja. Szerintem? Szerintem hülye vagy öcsém. Na jó, ez nem igaz, de hát jótól kérdezi a saját nemi identitását, én honnan tudjam jobban, mint ő? Legalább nem hagyott megfulladni. - Dehogy gáz! - legyintettem és ittam még, a röhögést pedig abbahagytam. Láttam, hogy ez komolyan foglalkoztatja, szóval kicsit visszavettem, mert nem akartam, hogy azt higgye, elbagatellizálom a problémáját. - Az, hogy ki akarsz próbálni valamit és hogy általában mire vágysz nem ugyanaz. Most kíváncsi vagy, hogy milyen lehet pasival, de egyszeri kipróbálás még nem függőség. Meg... nem tudom, hogy ez nálad mennyit jelentene, de én hímmel nem tudom úgy elképzelni, mint mondjuk nősténnyel. Mármint... hogy így egyéjszakás kalandok bármikor, bárkivel, aki épp szembe jön, vagy olyanom van. - Tudott a hétfő-kedd-szerda... listámról, szóval reméltem, hogy ezt nem kell túlragoznom. Jó a James-kölcsönbe dolgot én se gondoltam komolyan, addig egy hím se sehová, amíg én a magamévá nem tettem. Ehhez tartsuk magunkat. És hogy ezt mennyire gondoltam komolyan, azt már ne kérdezze senki, mert fogalmam sincs. Ami biztos az az, hogy: - Hát, az elvárt viselkedés engem igazán legfeljebb az utóbbi két hónapban kezdett igazán foglalkoztatni, az sem ezen a téren. Eddig elég volt az, amit a nőktől kaptam, és ha valaki kérdezi, továbbra is heterónak vallom magam, mert egy férfiba nem tudnék beleesni. James... vele el tudom képzelni, hogy megteszem, mert jelent annyit és eléggé bízom benne hozzá. Nőknél ehhez nincs szükségem bizalomra. Azon már elgondolkodtam, hogy jobb volt-e Jamesszel, mint egy nősténnyel. - Nehéz egy hímet az átlag nőstényhez mérni - vontam vállat kissé bocsánatkérőn, és lehúztam az első üveg végét is. - De... jó volt - sután elmosolyodtam. - Baszki, jókról tudunk dumálni! - Zavartan megvakartam a tarkóm. - Élveztem, jó volt, meg se fordult a fejemben, hogy ebben bármi elítélendő lehet, vagy épp mást kéne tennünk. Csak úgy jött... Hallgattam, hogy mégis honnan jött, ami jött, és hát innen, én pedig igen, örültem, hogy engem talált meg ezzel - is - és ezt is megosztja velem. Azt hiszem, efölött érzett meghatottságomban csúszott ki a számon a következő mondat: - Lefeküdtem Nathalie-vel - mondtam olyan halkan, hogy szerintem egy Fürkész se hallhatta volna meg. Ryan? Ryan remélem tud szájról olvasni.
Ed az egyetlen, akiben igazán megbízom, akivel bármit meg tudok beszélni, és meg is szoktam, azaz mindent tud rólam, ahogy én is róla. Esküszöm, Victor nem tudja a felét annak, mint mi, de a csajok sem. Végül is nem is baj, egy szövetség, már ha igazi, nem állhat túl sok személyből, mert az sosem vezet jóra. Ha azt hiszik, felszínes a kapcsolatunk, már a testvéri és ilyesmi, akkor azzal nyertünk, és bőven elég, ha ez a hülye fél norvég meg az én marha viking búrám tudja, mi az igazság. Igaz, azt még bátyus nem tudja, micsoda kis meglepetéssel készülök neki, akkor lesz majd igazán pipa. Hirtelen váltottam témát, de egyszerűen muszáj volt, mert azt a katyvaszt ami bennem van, hát azt tisztáznom kell valamikor végre, nem várhatok vele még éveket. Na de ilyen indítást? Ekkora barom is csak én lehetek, tőle kérdezem meg, hogy homokos vagyok vagy sem? Ez szép baleset, a végén már elröhögöm magam, és a 3. üveget úgy szorongatom a kezemben, mintha a saját farkamba kapaszkodnék. -Nem az? Megnyugodtam. Apuskáááám, értem. Kösz. Valami ilyesmi lehet, asszem, vagy nem, majd kiderül, de akkor is kell hozzá egy hím, hogy tudjam. Mert az a pálya, hogy itt állok 285 évesen, és a nőstények uncsik, vágod? Túl sok volt belőlük, hímekkel meg még sosem voltam. Nem akarok hülyén meghalni, tudnom kell, hogy milyen érzés. Mi? Ááááááá, ezért keresek olyat, akit ismerek, akiben bízok. Egy nőstény jön-megy, azt bármikor találok, de ahhoz, hogy egy hímmel kipróbáljam... hát bátyus, ahhoz több kell, asszem. Értem én, miről beszél, ha találok egy hímet, hát nem egy éjszakára szeretném látni. Ha meg nem leszek tőle full homokos, akkor kit érdekel? Az meg nem zavar, ha innen is, onnan is jön egy-két menet. Hogy nehogy Ed kiszáradjon, belenyomom a kezébe a már kibontott üveget, hogy legyen tartaléka, én meg előbányászok egy újabbat, és azt húzom meg. Nekem is kell az utántöltés, nem csak neki. -Jaj, azt hagyjuk már hapsikám. Mi az elvárt? Azért mert Atanerk vagy? Nehogy már követendő példa legyen az, amit az elődeid csináltak. Te ilyen vagy, te így csinálod, aztán utánunk a csóközön, tűzözön, vízözön, ennyi. Na, itt a probléma... amikor utoljára nősténnyel voltam, és az nem most volt, pár hónapja... szal akkor jöttem rá, valami hibádzik. Valahogy nem volt elég az, amit nyújtani tudott, és ráadásul észrevettem, hogy bizony egy-két hímet megnézek. Na ezé kezdtem el gondolkodni, hogy most mi a rák van? Bebuzultam felnőttségemre, vagy mi? De ehhez meg állati kevés az, hogy azt mondjam, oké, bejön. Most, hogy bátyus is azt mondja, nincs velem akkora gáz, azért csak jobb a kedvem. Az meg főleg tetszik, hogy ő is azt vallja, ahhoz, hogy másik hímmel legyen, nem elég az, hogy jó a kasztni. Szerintem sem. Nem orbitális szerelemről beszélek, de na, kell az, hogy bízzak benne, vagy valami hasonló. -Igen? Annyira más? vagy tényleg nem összehasonlítható? Oké, most jött ki belőlem, bocs, azt meg nem mondhattam, hogy figyu, gyere már át, mert meg akarom veled tárgyalni, hogy meleg vagyok vagy sem? Addig ragozza itt nekem a csókot, míg őt fogom megkérni, mutassa már meg, mert most már kurvára érdekel. Bólintás, újabb ivászat, jajaja, mert ez jött, tényleg csak úgy, ha már itt van, mert hiába a bátyám, azért nem fogom minden egyes percben zaklatni. Érdeklődve figyelem, miközben meghúzom az üveget ismét, és most rajtam a sor, hogy majdnem kiköpjem a piát. Aztán vigyorgok. -Még csak most? Mi tartott 230 évig? Kerülgetted mint a forró kását, vagy eddig fel sem tűnt, hogy nőstény? Lehet, azt hitte, most tátva marad a szám, hát nem. Inkább azért, mert Nat nem két napja van velünk, hát mire figyelt eddig? Szőke, akkor meg? Neki meg az fekszik, akkor nem értem, de tényleg nem. Ed ismer, tudja, hogy hallgatok erről is, mint annyi mindenről, amit kettesben dumálunk meg. Na de az, hogy lefeküdt Nattel... hát adja magát a következő kérdés. -Legalább jó volt? Egészségedre! Koccintok az üvegemmel, hát erre inni kell, csak Victort hagyják ki ebből az egészből, meg mindenki mást is.
- Jó, de csak azért, hogy meglegyen a dolog, mert most kíváncsi vagy, ne hajtsd. Ha úgy adódik, menj bele, de direktbe ne vadássz, mert az olyan görcsös. Nézd ki, aztán ha van rá helyzet akkor vágj bele, de ne menj rá nagyon a helyzetteremtésre. Ja, és szerintem úgy könnyebb lenne, ha tényleg egy hármasban próbálnád ki, két hím egy nőstény felállásban. - Hjam, nekem is így jött össze az a csók és tapasztalatból mondom, hogy tényleg könnyebb úgy, mert alapvetően nem annyira idegen a helyzet. - Hát, ha a pasik se segítenek, akkor anti-szexuális vagy - ingattam a fejem nagy bölcsen, vigyorogtam és ittam. - Még a szado-mazo az, ami talán segíthet rajtad nősténnyel, lehet valami perverzebbre vágysz a megszokott helyett, nem kell egyből hímben gondolkodni. Azon meg ne parázz, hogy megnézed őket, nem adott meg mindent a legutóbbi nőstény már, szóval lehet tudatosan is arra álltál, hogy talán meleg vagy és ezért nézed őket. - Egész értelmesen tudok még beszélni, ez vagy azt jelenti, hogy nem ittam eleget, vagy Ryan problémája übereli az elfogyasztott ital mennyiségét. - Ugyan már! - legyintettem arra, hogy most jött ki belőle az egész téma, engem aztán nem zavart. - Hát, nem tudom, részeg voltam, kanos, az egész csak úgy jött, úgyhogy nem filóztam azon, hogy jobb-e, mint nővel. Jó volt, tetszett, élveztem, de lehet azért tűnt másabbnak, mert tudtam, hogy hímet csókolok. - A legjobb barátomat mellesleg. Aztán témát váltottam, mert igen, nem csak Ryan tud vad kanyart venni és ha már úgyis minden terítékre kerül, ez se maradjon ki a "szórásból". Azon azért elvigyorogtam, hogy most majdnem ő pocsékolt italt, s ahhoz képest, mennyire féltem, milyen reakciót vált ki belőle ezen kívül a kis vallomásom sikerült meglepnie. Legalább egy kis rosszallást vártam volna, ennek ellenére vigyorgott és visszakérdezett. Ha rosszallt is, maximum azért, mert eddig nem tettük meg, hát wow. - Emberként nem voltak testvéreim, nekem ti vagytok azok, szóval... kiesett a húg kategóriából, érted? Nem tudok már úgy nézni rá, és olyan, mintha így valamilyen szinten elvesztettem volna. Oké, most megvolt, de... - a hajamba túrtam - egyéjszakás kalandért dobtam el a húgomat? Na ez volt az, ami bántott úgymond. Mert nem jöttünk össze, nem volt azóta semmi, esélyét se láttam annak, hogy bármi is legyen már csak azért sem, ahogy elváltunk, így meg... Nesze semmi, fogd meg jól! És itt még sehol sincs az, hogy Yetta se közömbös, egyáltalán nem. - Nem, borzalmas volt, azt se tudom, hogyan élhettem túl? - horkantam fel méltatlankodva, de azért koccintottam vele. Mégis milyen lett volna? - Eszméletlen volt - mondtam végül az üvegre bámulva és nagyot húztam az újabb üvegből. - Csak így még többet akarok.
Néztem én már hülyén Edre, nem okozok meglepetést vele, de hogy most is azt teszem, az egészen biztos. Mit hadovál itt nekem össze a két hím egy nőstényről? Meg a nézzem ki, vadásszam, de ne hajtsam? Mivamivamiva? Ittam nem is keveset, de azért még felfogom amit a pofámba tol. -Apuskám, csodás dolog a két hím egy nőstény, tutira, igazad lehet, de akkor elmondom újból. Nem akarok most nőstényt. Hímet akarok, ezzel itt. És úgy rámarkolok a saját farkamra, ahogy Jacko tette egykor, de csak azért, hogy értse a csíziót. Meg kell mutatnom, hogy értse, de hogy most ebből mit ért, azt nem tippelem meg, mert jelenleg azt sem tudom, minek fogdosom a cerkát. Sebaj. Kapaszkodok, és az ott a botkormány, hát minek? -Hímre vágyom, érted? Betűzzem? Kit nézzek ki? Mit nézzek ki? Olyan hímmel nem megy, akit nem ismerek banyek. Vadidegent akarsz a nyakamba sózni? Le fogok fagyni. Ezt most így hogy? Ezt most... ez most... erre innom kell. A harmadik üveget húzom meg, és amíg Ed magyaráz, végül ki is ürítem a tartalmát. Miután befejezi a bölcs tanácsadásait, átkarolom a vállát és a fülébe kezdek le duruzsolni. -Anti-szexuális az apád fasza, az anti-szexuális, meg Victor, az. Kanosabb vagyok mint valaha, úgy áll a szerszám, hogy egy idióta pornós is megirigyelné, haggyá má a hülyeségeddel. Anti-szexuális, mi? Jó, hogy nem kezded el ezt a cyber szexet javasolgatni, meg a guminőt. Birka nem lesz? Én nem arra vágyom, hogy valaki összeverjen, de elárulom, azt már próbáltam, hát van benne jó, meg van benne szar. Arra figyelj, hogy ne engedd hurkásra verni a segged, mert az gázos, maximum akkor nem, ha vissza is adod kapásból. Adok én tanácsot, abban nincs hiány, volt részem szado-mazoban is, csak kurvára nem jött be, pedig hívtam. Na de itt az ideje, hogy akkor elismételjem azt, amit az előbb mondtam. Úgy egy órája, mert ahogy elnézem, Ed nem ért meg. -Figyu, lehet, nem vagyok buzi, de most éppen egy jó hímre vágyok, azt akarom kipróbálni. Mellé nem kérek nőstényt, neeeem. Felőlem lehet három hím felállás is, de ne legyen légpárna az útban most, mert ne. Ilyenje legyen mindkettőnek. Újabb gatyamarkolás, mert az jó, azaz ebből ért a hím, nem másból. Utána meg elmondja, milyen volt a csók... hű. Kanosnak kanos vagyok egy ideje, azzal nincs gond, na de hol a fenében szerzek olyan hímet, aki nem foglalt, nem esik hanyatt, ha meg akarom csókolni, meg ilyesmi. Ez a probléma, ez. Bárban nem fogok egyet se hajkurászni, de addig magyaráz, hogy esküszöm Victoron fogom tesztelni a dolgot. Öblítek, és ha így haladok, akkor elérem az esküvőn mutatott állapotot, ahol addig emlékszem a történtekre, hogy James ivóversenyt hirdetett, és azt hiszem elértünk a pulthoz is, ott meg ittunk. Azután mi történt, na azt nem tudnám megmondani. -Te meg vagy veszve... voltál már oltáson? Nekem sem voltak testvéreim előttetek, igaz, most elméletben a barom Kirill az, de egyszer ha láttam a rusnya pofáját, talán kétszer. És akkor mi van, ha más dimenzióba léptetek? Apuskám, áll a világ, nem? Akkor meg? Ki mondta, hogy egy éjszaka? Bár... tudod mit nem vágok? Natet az őrületbe kergetted anno, amikor ugye faggattad. Most meg kedvelitek egymást... finoman szólva. Te bátyus, mé pont most? Ez az amit nem értek igazából. Az, hogy most ki kicsoda a családbant játszunk, az egy dolog, de ez akkor sem fér a fejembe. Eddig mit csináltak? Lepkéket gyűjtöttek? Miért pont most találtak egymásra? Az elmúlt 240 év az nem volt, vagy mi? -Te akartad, vagy ő mászott rád indításul? Jöhet a negyedik üveg, és az állj utána, mert így is érzem, hogy ez lesz az a pont, aminél ne tovább. Bírom a piát, nem arról van szó, de azért a keményebb whiskey-t még én is megérzem. Aztán meg majd kérdezhetem Edet, mit műveltem a saját lakásomban, na ezt nem kéne... bár már van néha olyan pont, amikor elgondolkodom azon, mit is mondtam az előbb.[/color][/color]
- Oké-oké! - emeltem fel megadón a kezem. - Felfogtam, hím kell, töményen, farokkal. - Vigyorogtam, mert sose gondoltam volna, hogy az öcskös egyszer majd bőszen azt fogja nekem bizonygatni és magyarázni, hogy hímre vágyik. - Öregem, te tényleg elszánt vagy - röhögtem, ahogy tovább magyarázott és megráztam a fejem. - De ne előttem markolászd magad, mert oké, jól nézel ki és magas is vagy és ott is rendben vagy, de nem gerjedek rád - vallottam be nagy bűnbánón, szám sarkában szűnni nem akaró mosollyal. - Esküszöm, ha ez változik, szólni fogok - bizonygattam bőszen, és felálltam, hogy megszédüljek, s egyből Ryan vállába kapaszkodjak. Kicsit gyors volt a mozdulat - mármint a talpra szökkenés -, ennyi ital után legalábbis annak tűnt. Nem akartam felnyalni a padlót, úgyhogy inkább kapaszkodtam fél percig, s csak aztán engedtem el, hogy már biztosan meg tudtam állni a magam erejéből. Mondjuk ez a téma százszor könnyebb volt, mint Nathalie-ről beszélni, de ha már kiböktem, hogy mi volt a további kérdéseket se kerülhettem ki, ahogy a reakcióját sem. Ami érdekelt, nyilván ezért s mondtam el neki. - Nem tudom - vontam vállat, a dimenzióváltásra. - Csak fura. Mekkora hülyeség szerinted, hogy... - na ezt hogyan mondjam úgy, hogy világos legyen de mondjam ki? -... szóval, hogy többet akarok? - Nem, nem csak több alkalmat, hanem úgy egyébként is többet. - Hát ez a "pont most" már jó ideje érik. - De hogy pontosan mióta, azt nem tudnám megmondani. - Én közöltem vele, hogy együtt teliholdazunk, csak mi ketten, felajánlottam ott neki, hogy ha elkap, lehet három kívánsága, és... hát, ha ez rámászásnak számít, ő csókolt meg. Utána már ha akart volna se tudott volna leszállni rólam. Hát most már nagyjából a pózokat is tudta, már tényleg csak hab lett volna a tortán, ha benyögöm a végére, hogy amúgy kutyapózban végeztünk. - Teljes káosz, tesó - mondtam végül kelletlenül elhúzva a szám, mert igen, ő azt is tudta, hogy emellett Yetta is ott van, illetve nem közömbös, kicsit sem, szóval míg ő gőzerővel hímekre hajtott most, én nőstény fronton tengtem túl. Lehet őt azért nem érdeklik most a nők, mert én túlzásba estem és az ő részét is hozom, így megvan az átlag, szegény meg identitás zavaros lett... Mondjuk ő meg nem életre szóló párt keres... igaz én se, mert még háromszáz évesen se érzem úgy, hogy erre készen állnék. Vagy de? - Na, mindegy, majd lesz valami valahogy, mert mindig van valami, valahogy, előbb koncentráljunk a falka dolgaira, aztán jön minden más. Legalábbis részemről mindenképp. - Megveregettem a vállát. - Jó éjt, öcskös! Álmodj klassz pasikkal - tettem még hozzá kaján vigyorral és visszavonulót fújtam.
//Akkor ezt a részt köszönöm, aztán jön a folytatás. XD//
-Na ez az, érted te apuskám, nem kell jobban elmutogatni. Szuper, bátyus megértette a rögtönzött előadásomból, hogy nem akarok semmiféle változatos abrakadabrát, csak egy hímet, akivel kettyinthetek, akivel kipróbálhatom azt, ami éppen foglalkoztat. Ezért Nobelre fogom jelöltetni, valami szövegértelmezéses kategóriában, de felőlem indulhat az irodalmi díjért is, ezért megérdemli. [color=peru]-Mé? Mit hittél? Szórakozom, mert megkésett április elsejei tréfát akarok, vagy mit? Elszánt hát. He? Most azt állítod, szarul festek? Bátyus, hát akkor ki fog rám gerjedni? Victor? Megragadom a vállát, hát vicceltem én? Ezért mondtam el, hogy mi az ábra, hogy azt higgye poénkodok? Victor gondolatától még a hideg is kiráz, Ed ennyire nem utálhat. Ki van csukva. -Ígérd meg, ha az öreg úgy döntene, pedofillá válik és vérfertőzést akar, akkor megeteted vele a tökeit, ígérd meg, mert abba én belehalok, ha üldözni kezd a nemlétező szerelmével. Oké, azt meg várom. Kezdek kétségbe esni, ha így haladok, tényleg csak Victor marad, és rajta kell tesztelnem, hogy akarom én ezt egyáltalán, vagy nem. Ahogy így jobban belegondolok az öregbe... az addig markolászott és merevvé vált tököm egy pillanat alatt lelohad. Ennyit erről. Az a hím nem jön be. Öreg, házsártos, nincs benne semmi kívánni való, de remélem, hogy ezzel a meglátásommal nem maradok magamra. -És mégis forog a föld, vagy mi? Ahogy belém kapaszkodik, hát jóba apuskám, jó személyt választottál. 3.5 üveg whiskey után én biztosan megtartalak, ha máshol nem, hát a földön, onnan nem esünk lejjebb. Valahogy megmaradunk, és Ed végre elenged, ami nem jó ötlet, mert eddig abban a hitben ácsorogtam, hogy engem tart. Tévedtem, így rajtam a sor, hogy most megkeressem a vállát, vagy amit érek. Ha az a pólója, bocs, majd pótolom. -Fura, hogy a szemedet is használod? Az, nekem is az, eddig azt hittem, vak vagy. Felőlem akarhatod a világegyetemet is, de mondok én neked valamit apuskám. Lehet, hogy kurva jó nőstény, de azért gondolkodj el azon, hogy miért kellett ehhez több mint 200 év? Vágod? Ed megvilágosodott, erre inni kell. Rájött, hogy Nat nőstényből van, nem hímből. Micsoda reakcióidő... szerencse, hogy ezt nem mutatja be akkor, amikor harcolni kell, mert akkor aztán nagy szarban lennénk. Bár... nem... csak folytatná a hagyományokat, amiket Mili lefektetett. Erre már röhögni kezdek, és nem is tudom abbahagyni. -Értem ám, úgy kezdődött, hogy visszaütött, értem ám. Aha, szóval nyársra húztad. Így is, meg úgy is. Vigyorogva mutatom be a pozitúrákat, ki nem hagynám. Amelyikre bólint, az megvolt, amelyikre elhúzza a száját, hát azt sürgősen pótolni kell. Közös telihold, mekkora duma... de ha most éppen így van kedve nevezni egy kiadós dugást, és éppen a természetben akarja, hát egészségére. Ki kire kattant rá, az meg olyan mindegy, de ez akkor is marha érdekes. -Apuskám, ismerve a mi kis családunkat, én aszondom neked, maradj meg Yettánál. Azért van szemem, az a nőstény szereti Edet, elég ránézni, hogy lássam, és ha már én kiszúrom, akkor azt már mindenki tudja. Natet meg megtartanám szórakozásnak, mert miért ne, de ha komolyban gondolkodik, akkor mindenképp Yetta mellett teszem le a voksomat. Ő dönt, meg én iszok, ha már az üveg a kezemben van, így búcsúzóul. A másik kezem meg amúgy is foglalt, mert még mindig a vállát markolászom abban reménykedve, hogy ő biztosabb lábakon áll, mint én. Azért szédelgünk. -Jajaja, klassz hímek... hm... nem esik nehezemre. Jó éjt, aztán nem bedurrantani a bicepszet reggelre, vagy csak sztereóban. Vigyorogva lesek Edre, a vállon veregetést nem viszonzom, mert kettőt látok belőle, és a végén véletlenül fejbe verem, azt meg nem kéne. Azt hiszem gondom van a mozgáskoordinációmmal is, nemcsak a látásommal. Az ágyamat még megtalálom, sőt a zuhanyt is, és most az sem zavar, hogy ruhában állok be oda, előbb nyitom meg, utána vetkőzöm. Nem mindegy? Aludni már anélkül megyek.
*Nem meglepő, hogy már megint éjjel két óra tájékán járt, mikor lépteim a farkaslak felé vezettek. Kint voltam az erdőben, űztem a semmit és csak elmerültem benne, megpróbálva beleolvadni a természetbe. Nem volt nehéz, azonban a gondolataim folyton visszatértek Darrenre, mint egy idióta szerelmes kamasznak. Pedig aztán közel sem volt a helyzet ilyen komikus. A francba is... De hangos zsörtölődésem helyett csak feltekintettem a farkaslak ablakaira, tudtam, hogy a legtöbben alszanak s azt is, hogy Ryan éjszaka él. Hmm... vajon most alszik? Nem tudtam, de nem is különösebben érdekelt a dolog. Pusztán csak az ablaka alá sétáltam és halkan, nesztelen kezdtem el felmászni a farkaslak ereszén. Senki nem érezhetett meg, hisz a pajzsom és a vérvonalam most is körém volt építve. A megfelelő emeletnél csak az ablakához mentem, természetesen a hálószobáéhoz és leültem a párkányra. Betörni nem akartam az üveget, meg a zárat sem. Szóval csak ott ülve vártam és az eget kémleltem. Ha nyitva volt, akkor egyszerűen, nesztelen huppantam be és ha épp aludt akkor csak ráugrottam az ágyra mellé, úgy, hogy egyből fekvő helyzetbe is helyezzem magam. Természetesen ruhában és a takaró felett! Egy fekete hosszú, bő szoknya volt rajtam és egy vörös fűzős felső. Szőke hajam pedig kiengedve, szabadon terültek el, miközben az ajkaimon egy vigyorral lestem a másikat, hogy milyen ébredést produkál. Ha nem volt az ágyban, akkor bizony valaki várni fogja mire hazaér. Én magam, de ha elalszok az azt jelenti, hogy sokáig volt el. Szóval kérem nem az én hibám. Bár lehet, hogy be kellett volna jelentkeznem hozzá? Mindegyis, csak egyszerűen az oldalamra fordulva vártam, hogy haza érkezzen a másik. Pff... mintha csak Messzelátót vártam volna annak idején. A különbség annyi, hogy semmilyen rituális házasság nem kötött Ryanhez. Gondolataim messze reppentek és csak vártam, ám egy párperc elegendő volt ahhoz, hogy a néma csendben elszenderedjek. S nem is akadályoztam meg magam ebben, hisz még senki nem panaszkodott, hogy horkolnék s attól sem féltem, hogy Ryan ágyneműje sminkes lesz, mert nem használtam. Maximum érzi az illatom rajta, de az ellen meg van mosógép.*
Éjszaka élek, nappal alszom, már ha hagynak, és nem akarják rám törni az ajtót, ahogy kedves húgom tette nem is olyan régen hajnalok hajnalán. Szerinte délelőtt, na de nekem magyarázhat, a délelőtt 10 óra igenis hajnal. Naná, hogy természetes dolog a részemről, hogy valamikor pirkadat előtt, azaz 4 környékén vergődök haza, bár a fáradtságtól szívem szerint csak bedőlnék az ágyba, de nem. Megyek zuhanyozni, és amint végzek, a kedvenc Taz-os alsógatyámban indulok a fekhelyemhez. Imádom ezt az ágyat, nagy, kényelmes, puha, és állítólag felveszi a testformámat... már a matrac... na ezt még nem figyeltem meg, de majd most. Bevetem magam és fészkelődni kezdek, hogy megtaláljam a legjobb pózt az alváshoz, amikor valamibe beakad a kezem. Először ösztönösen magamhoz ölelem, aztán... aztán ledermedek. Tapogatni kezdek, mert oda nem fordulnék, amikor két dudort fogok egymás után. Erősen emlékeztet a nőstény mellekre a dolog, na de nekem nincsen nőstényem. Tehát vagy rossz helyre jöttem, vagy... az nem lehet. Megvan az alsógatyám, megvolt a törölközőm, megvan az ágyam, akkor itthon vagyok. Na de... mit keres itt két mell? Valaki szívat? Még mindig nem fordulok oda, de a kezem tovább tapogat, a mellek emelkednek, süllyednek, tehát nem hulla, hanem igenis élő, és a fogásuk sem rossz, azt meg kell hagynom. Na de mit keres az én lakásomban egy élő nőstény? Ki tette ide? Pár másodperc alatt pörgetem végig ezt az egészet, és úgy ülök fel az ágyban magammal húzva a nőstényt is, mintha zsinóron rántottak volna. Ayesha szaga van. -Te Ayesha... mi a fészkes fenét keresel az ágyamban? Oké, hogy jó pár évtizede nem szexeltél, én meg csak 2 hónapja, na de te betörtél a lakásomba. Kidobtak, leégett a kéród, kényelmesebb ez a matrac, vagy mi van? Ha ez Ed ötlete, én akkor most átmegyek hozzá, és kiborítom az ágyából, az egészen biztos, és addig ütöm, amíg mozog. Vagy nem mozog, a végeredmény az mindegy.
Ayesha Hannah Johnston
Kanguyak
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 311
◯ HSZ : 55
◯ IC REAG : 63
◯ Lakhely : Fairbanks - Hegyvidék - White Mountains
*Álomország igazán fura mókus... tekintve, hogy hol ide repít, hol oda... tisztára mint egy időgép. De valahogy a rossz is kellemes, a kellemes pedig öröm. Mintha megfakultak volna, jelentőségüket vesztenék azok, melyeket az agyam vetít ki s egyszerre kuszálja össze a múltat, a jelent és a jövőt - mely csak egy vágy álom, vagy rém álom? A franc se tudja, melyik kategóriába tartozik az, hogy van valakim és egy szöszi mini-farkas rohangál a mezőn. S magam sem tudom eldönteni, hogy ez az öt éves Vanessza - emberi idő szerint - vagy csak egy kivetült mása. Nem is agyalok ezen, csak egyszerűen hagyom, hogy tova röppenjenek. Miközben alszom, olykor forgolódom, sosem voltam nyugodt alvó... azt hiszem. S a pajzsom finoman olvad le, mintha soha ott sem lett volna. Farkas legyen a talpán aki mélyen alszik és képes fent tartani. De fáradtságom látszik, hisz észre sem veszem, hogy valaki hazaérkezik. Még csak a zuhany hangját sem hallom, az energiái sem ébresztenek fel, ahogy az sem, hogy bebújt az ágyba. Nem gondoltam, hogy ez lehetséges, de úgy látszik a szervezetem győzött ezúttal vagy csak Ryan ágya ilyen kényelmes? Ahogy "megérzem" az ölelő kart, már ösztönösen húzódom is közelebb. Mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga, és halk, jóleső szusszanással adom tudtomon kívűl a tudtára, hogy ez jó. Az bizony. Hisz bár nem látszik rajtam, de lássuk be, hogy mindig is egy bújós típus voltam és az is maradtam. Ilyenkor meg nem blokkolja az agyam ezen hajlamaimat, nem létezik semmi, csak a reflexek, melyek úgy cselekednek, ahogy az jó. S nem épp a védelmi ösztöneimre gondoltam. Csak akkor ébredek meg, mikor felhúz. De még itt is csak egy félálom szerű állapotban tengődöm, valahol a valóság és az álom mezsgyéi között.* - Nyaaa... hagyj mmmmár aludni... megvannak nélkülünk. * Nyammogtam, ahogy kissé morgolódós szavaim elhagyták az ajkaim, kissé morogva. S karom a másik dereka köré fonva igyekeztem visszataszítani az ágyba. Na de az is farkas legyen a talpán aki ilyen állapotban visszafogja az erejét. Nos, az nekem is volt lévén, így háromszáz tájékán. Mozdulatom határozott, ellentmondás nem tűrő de mégis valahol gyengéd. Hát na, nő vagyok még akkor is, ha nem érzem, hogy épp kicsit sem nőieskedem. Ha minden igaz, akkor a másik az ágyába préselve kötött ki én pedig csak oda bújtam és a lábam felhúztam az övére, ahogy oda bújtam. Na de itt volt az, hogy eljutott a tudatomig az illata is, ahhoz a név, az arc... és már ki is pattantak a szemeim, ahogy a másikra pislogtam fel.* - Mit keresel itt? * De aztán kapcsoltam, hogy még mindig túl közel vagyok hozzá és már el is húzódtam és leesett az is, hogy ez nem is az én lakásom.* - Mit keresek itt? * Következő szörnyen logikus kérdés. Ébredező nő, mégis mit vártak? Csodát? Hangom álmos, és szinte már lágy. Igy aztán megdörgölöm a szemeim és elnyomok egy ásítás.* - Jaaa... hogy én jöttem. Ja igen, nem törtem be. Nyitva volt az ablak. Gondoltam bejárat... amúgy meg. Darren küldött hozzád. Némi testmozgásra... * Kómás vagyok és álmos, aludni akarok és nem beszélni. Amint az látszik, amúgy sem megy egyértelműen. Testmozgás... na de milyen? Érdekes, így az ágyában, alig pár centire tőle. De ezt még fel sem fogtam. Nem kezdtem el kiugrálni és még csak zavarba sem jöttem. Érdekes is volna.* - Szóval... segítesz? * Pillogtam rá nagy barna szemeimmel, melyből még mindig sütött a fáradtság.* - Ha igen, akkor itt maradok éjszakára... ha nem horkolsz... csakhogy eltudjuk kezdeni időben. * Hát nem, kicsit sem javítok a helyzetemen. No mindegy, majd csak felébredek agyilag is. Valamikor.*
Nem elég, hogy ösztönösen öleltem át, nem, ő ösztönösen bújt hozzám, és amikor felhúzom az a legnagyobb baja, hogy hagyjam aludni. Én hagynám, na de tudnom kell, miért pont ide jött aludni? Van neki saját ágya, saját lakása, és mégis itt húzza a lóbőrt. Ráadásul átölel és úgy visszaránt magával az ágyba hogy csak lesek. -Ennyire nem lehetsz kiéhezve, vagy de? Vigyorgok a nőstényre, mert hát na, a jelenlegi helyzet indítása kb. felé egy nemi erőszak kezdetével. Most vagy mázlim van, vagy tényleg elnézett valamit, és mást akart meglepni. Úgy bújik, mintha én lennék az utolsó mentsvára, annyira azért nem tiltakozom, de ez azért kissé furcsa. Ayesha ezt megteszi? Nem így ismertem meg az öreglányt, lehet, ha megrázom, akkor magához tér, és rájön, valami nem oké. Pár perc múlva mintha felébredne, és engem von kérdőre, naná, hogy röhögni kezdek. -Hogy én? Én kérlek szépen hazajöttem, hogy lefeküdjek aludni. A SAJÁT ágyamba. Vicces, még én magyarázkodjak, hogy merészeltem egyáltalán a fekhelyemet birtokba venni, hát még mit nem. Aztán jön a döbbenet, amin még inkább röhögök. -Na, ez már egy jobb kérdés. Te mit keresel itt? Érdekel a válasz, és bősz bólogatással értek egyet azzal, hogy ő jött ide, nem én tévedtem el, de nem ám. Testmozgásra, Ed, hozzám? Mekkora marha már... oké, hogy nem volt nőstényem jó ideje, de érthetően megmondtam, hímet akarok, nem ellenkező neműt. -Hú, anyukám, ha most komolyan venném a szavaidat, már nem lenne rajtam alsógatya, de rajtad sem ruha. Szóval miről van szó? Sajnos sejtem, edzésről van szó, és nem a kellemesebb fajtából, tehát marad a futás és társai, bár az öreglány szavai nem éppen ezt sugallják. Komolyan feladatba kapta, hogy velem keféljen, vagy mi? -Segítek, de nálad mit takar az időben kezdés? Nekem bármikor jó, na de neked? Reggel, este, hajnalban, éjjel, nappal? Mikor? Felőlem most is nekiláthatunk. Rajtam nem múlik, bár nem éppen erre vágytam, de ha ezzel segíthetek neki, ám legyen. Önfeláldozó vagyok, mindent a falkatársak kedvéért.
Ayesha Hannah Johnston
Kanguyak
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 311
◯ HSZ : 55
◯ IC REAG : 63
◯ Lakhely : Fairbanks - Hegyvidék - White Mountains
*Valahol eljutnak hozzám Ryan szavai, de nem egészen értem meg azokat. Mármint hallom, értem de a tudatomig már nem jut el, így a kérdésére csak egy szusszanás érkezik, ahogy fejem kissé eligazítom, hogy kényelmesen feküdhessek a vállán. Mikor Ryan nevetni kezd az ébredezésem első kérdésén csak összevonom a szemöldököm és helyesbítek, bár nem egészen úgy, ahogy azt kéne, azonban újra nevetni kezd s minden hezitálás, előjel nélkül rántom ki a fejem alól a párnát és vágom a képébe.* - Ne nevess, nem illik. Inkább örülj annak, hogy ruhában vagyok. * De azért leellenőrzöm, hogy van-e rajtam, biztos ami biztos. A franc se tudja, hogy miként voltam képes ilyen mélyen bealudni. Nem szoktam s most is arra számítottam, hogy ha megérkezik megérzem, meghallom és felkelek rá. Ez, hogy nem történt meg... valahol sértett. Figyelmetlen voltam, ennyi erővel akár az életemre is törhettek volna. Nah jah... én és a pozitív szemléleteim. Még csak véletlen sem az jutott volna eszembe, hogy végre aludtam, rendesen. Nah de a szavaira csak egyszerűen összevonom a szemöldököm és kételkedve nézek a másikra. HA komolyan venné? Menet közben felfogtam ám, hogy kétértelműen fogalmaztam. De miaz már, hogy nem lehet komolyan venni? Jó, ennek speciel örülnöm kellett volna, de most csak felkönyököltem az ágyon, felé fordulva s szőke tincseim közé fúrtam az ujjaim amin épp támaszkodtam. A másik kezem meg Ryan hajába túrt és állapodott meg, rövid tincsei között. Aztán mintha mi sem volna természetesebb próbáltam meg vonni, hogy pár milliméterről nézzek a szemébe.* - Ha azért jövök, hidd el, nem ruhában várlak... vagyis nem ilyenben. * Suttogtam lágyan, miközben hangom szinte már dorombolt. Azonban ujjaim, kezem tartása kicsit sem a gyengédségről árulkodott, hanem a vad határozottságról. Azonban ahogy a végére értem, megszüntettem azt a pár millimétert és egyszerűen megcsókoltam. Hevesen, mintha csak tőle nyernék oxigént, belőle lélegeznék. Azonban mégis óvón, mintha bármelyik pillanatban összetörhetne, elveszthetném s nem volna több levegőm, mintha az életem múlna azon, hogy egyben maradjon. S a végén, csak finom haraptam meg, mégis úgy, hogy felsértsem az alsó ajkát s finom nyelv simítással tisztítsam meg a vérétől. Hogy miért? Csak úgy... de egy egyszerű halandónak az a benyomása kelhetett, hogy nekem kell, hogy Ő a mindenem és mégis nélküle létezem. Kötödés, mégis szabadság s megannyi hazug ígéret. De aztán csak elhúzódom tőle és visszahanyatlok. Csakhogy én korábban Ryanhez vágtam a párnát és most bevertem a fejem, amit összeszorított szemekkel kísérve meg is dörzsöltem. Hülyébb már úgy sem leszek, igaz? Mindenesetre válaszoltam a kérdéseire, már ha ezek után voltak. De hát, hogyne lettek volna?* - Az idióta bátyád megmarhult. Kitalálta, hogy fel kéne frissítenem a... tudásom. Vagyis járjak be néhány órára. Azonban nem vagyok hajlandó órára járni, mert verekedni sem. Te meg vagy akkora marha, hogy rá tudj venni vagy olyan szinten felbosszants, hogy ne érdekeljen az, hogy ÉN senkivel sem harcolok többet. Különben meg, amúgy is azt mondta, hogy megbízható vagy és Téged zaklassalak. Apropó, még mindig semmit nem találtam Aurora gyilkosáról. * Mégis honnan tudjam, hogy Darren el-e mondta neki vagy sem, hogy miért van erre szükség. Ámbár nem hiszem, hogy ne tudna róla. De nem is számít. De nem lettem sem komor sem más milyen. Azon kívül, hogy továbbra is csak álmos voltam.* - Ööö... nekem kell egy négy óra alvás... vagy egy jó erős kávé, hogy magamhoz térjek és jelenleg amúgy sincs túl sok dolgom mostanában. Szóval amikor neked is jó, az idő alatt annyit akartam, hogy még ma... * Lévén, hogy már akkor elmúlt éjfél mikor én érkeztem. Tekintetem a másikra emeltem és ismét oldalra fordultam, felé, hogy kényelmesen nézhessem a vonásait, tekintetét, arc mimikáját. Berögződés.*
Ayesha vicces, hát nem két perc, mire ténylegesen felfogja, hol van, vagy mi az ábra, és bizony én kiröhögöm, akár tetszik neki, akár nem, és a jelek szerint nagyon nem, hiszen a képembe vágja a kedvenc párnámat. Elhúzom a számat, úgy dobom vissza. -Nem illik, nem illik. Ruhában vagy, még jó, különben az életben nem magyaráznám ki, hogy hozzád sem nyúltam, de azért ennyi pacsulit... kiömlött a drogéria, vagy mi? A párnát kitehetem szellőzni, és ki is fogom, mert nőstény szagokat raktároz, ami tekintve, hogy jó ideje nem voltam egyikkel sem, hát érdekes hatásokat válthat ki belőlem. Álló farokkal meg nem óhajtok az öreglány előtt lavírozni ha lehet. Tudom ám, hogy nem azért jött, velem töltse az éjszaka maradék részét, bár lehet, akkor kitolnám azt az időt, míg hím után kajtatok, de hülye azért nem vagyok. A hajamba túr és magához húzza a búrámat, hát nem tiltakozom apuskám, akkor is hülye lennék, ha megtenném. -Most, hogy így mondod... maximum azt mondom, fáziskéstél. Baj? Nem célzok arra, hogy megteheti még, azaz levetkőzhet nyugodtan, á, dehogy, csak nem éppn burkoltan teszem. A csókja egyszerre vad és gyengéd, ellenkezésem az nincs, de viszonzásom annál inkább. Az sem zavar, hogy az ajkamba harap ezt is visszakapja játékosan, de én nem sértem meg, most nem. Kár, hogy befejezi, szívesen folytattam volna még, és amit eddig el akartam kerülni, na az meg bekövetkezik, tehát azt a nyomorult párnát az ölembe vágom, a sátor csak az enyém, kész, vége, nem adom senkinek. Bejelenteni meg nem fogom, amúgy is nyilvánvaló, nem szoktam csak úgy huzatba tömött szivacsokat dobálni a tökömre, mert ez a perverzióm. Taz kicsit kicsúcsosodott, na és? Nekem is lehet, hímből vagyok, és nem fából, pár hónap meg nálunk felér több évvel. Hallgatom a magyarázatot, és a vigyorom egyre szélesedik a képemen. -Aha... a tudásod... értem én... félre. Ezt szívesen ecsetelném még egy kicsit, amit az előbb. Darren marha, ezt magam is tudom, de pont hozzám küld? Háááát... jól meggondolta ezt? Nem mintha kifogásom lenne ellene, de na. Szóval, mivel nem akarsz órára járni, úgy gondoltad, az a legjobb, ha egyből meglepsz, és az ágyamban vársz meg, hogy segítséget nyújtsak. Oké... anyukáááám, két szót bedobok, és nekem ugrasz magadtól is, ebben van tehetségem. Rá se ránts, én sem teszem, más sem tud még semmit, nem csak te. Majd idővel. Pofátlan vagyok, hót lazán bejelentem, hogy nem nagyon tiltakoznék, ha esetleg másfajta tudást is szeretne felfrissíteni, akkor nagyon is jó helyre jött, de nem erről van szó. Az én nagy bánatomra. Ed célját értem, most, hogy csatlakozni akar, mindenkire szükség van, aki nem harcol egy ideje, annak is formába kell jönnie, hogy legyen esélyünk. -Nem. Imádom a kávét, de a pihenést nem váltod ki vele. Tehát... alvás lesz, mert frissebbnek kell lennünk, mint most, a 4 órát osztom. Vagyis ébresztő reggel 8-kor, de ha 10-kor, az sem baj, sőőőt. Azelőtt nem nagyon óhajtok kimászni az ágyból. Most 4 óra múlt, órákat egyeztetni, és mehet a durmolás, utána pedig nekilátunk annak, amit be kell pótolni, azaz fel kell eleveníteni. Megfelel? Ébredéskor kávé is lesz. Bár így oldalt könyökölve és Ayeshát nézve... a tincseit kezdem piszkálni. Apuskám, egy dögös nőstény van az ágyamban, én meg alvást tervezek. Röhej, ilyen sem volt még, kezdek öregedni, úgy tűnik, vagy nem tudom, mi van velem, de van valami, amit nem tudok kihagyni. -Jó éjt puszit kérsz? Vigyorogva célzok az előbbi csókra, nálam maradt még tartalékon, ha úgy gondolja, nem fogyott ki, vészhelyzet esetére is akad valahol.
Ayesha Hannah Johnston
Kanguyak
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 311
◯ HSZ : 55
◯ IC REAG : 63
◯ Lakhely : Fairbanks - Hegyvidék - White Mountains
- Mi van, terhes vagy, hogy ilyen érzékeny az orrod? - vontam fel a szemöldököm - Csak neked akartam tetszeni. - forgattam meg a szemeim - Különben csak hajat mostam, annak az illatát érzed. * Mosolyodtam el halványan. Tény s való, hogy csak azt érezheti. Ha csak az ébresztésem előtt nem fújt be. A hajam az viszont még nyirkos volt mikor érkeztem, szóval nem olyan meglepő, ha beitta az illatát a párnája. Amúgy sem pacsuli és még csak nem is büdös. Egyszerű rózsaillatosítású tisztálkodó felszerelés. Nem válaszoltam a kérdésére, meg a fáziskésésemre. Ha úgy vesszük az már megvolt, az ébredésemmel. Korábban kellett volna, de ennyi erővel avagy ez alapján, akár még meztelen is lehetek. Bár, akkor nem várom szóval valahol megbukott s én is Ryanre. Pontosabban az ajkaira, méghozzá azért... mert csak. Nem volt jobb dolgom? Jah, tényleg nem. S ellenkezés hiányában, nem is volt az olyan lopott dolog. Mint aminek szántam. S menet közben ajkaimra egy halvány mosoly került, amely a csípésére ki is szélesedett, ahogy elhúzódtam. Azonban nem tulajdonítottam nagy jelentőséget ennek sem, csak úgy, ahogy a mozdulatának sem, amivel a párnával takarta magát. Viszont arra, hogy félre érti ismét elnevettem magam. Oké, ez kezd beteges lenni. Eddig miért nem jártam társaságba? Vagy csak Ryan ilyen lökött?* - Ezen meg sem lepődök. És majdnem... azt nem tudom, hogy komolyan gondolta-e bár nem úgy tűnt mint, aki viccelt. Az ágyadban, igen. Talán zavar? Különben, csak nem akartam feltúrni a lakásod és ez volt nyitva. * Elsiklottam az újabb célzás felett, legalábbis nem vettem a lapot, mert nem akartam. Még a végén addig feszegetjük a dolgot, míg valóban másra is rádumál. Ügyvédnek kellett volna mennie. Végig hallgatva bólintottam a szavaira, azért az órám nem vettem elő, hogy valóban egyeztessem vele. Az sem érdekelt, hogyha késik a sajátom. Bár elvileg siet tíz percet, pont azért, hogy mindig időben legyek.* - Rendben. S ha jó fiú leszel Fiam, az éjszaka kapsz valami reggelit is. * Ha nem lehet nála találni használható alapanyagot, annyi baj legyen. Az én lakásomban van, semmiből nem tart áthozni. Érzem ahogy a hajam birizgálja s nem is igazán zavar a dolog. Csak játszik. Nem fog nekem esni.* - Kettőt. S esti mesét is olvass Apuci... najó, hogy ne mond, hogy nagyra vágyó vagyok; Az Apucit kicserélem a mondatból Ryanre, ha kapok egy pólót vagy inget amiben aludhatok. * Nagy fiú Ő is, ahogy én is csak a másik oldalról megközelítve. Semmi különös nincs abban, ha két felnőtt ember együtt alszik. Ha meg nem alszik, abból sem. De vártam én a puszimat, pólómat és az esti mesét, lelkesen csillogó szemekkel. A pajzs előnye, hogy nem érzi, hogy ennek bizony érzelmileg nyoma sincs bennem. Csak némi vidámságnak, ami csillogást vont a tekintetembe. A többi meg... csak arcjáték kérdése, hogy az öröm, a jó kedv átváltozzon látszatra lelkesedésnek.*
-Pszt, ez hatalmas titok. Igen, az vagyok, tele akkora gondokkal, hogy még nem is tudom, hogyan fogom megoldani őket, tehát tessék megértőnek lenni. Aha, nekem, aha. Akkor mé van rajtad ennyi ruha? Oké, hozok szélgépet, és akkor fújhatja, ahogyan a filmekben is szokás. Ennyi már csak jár, nem? Csúnyán nézek Ayeshára, lelőtte a poént. Direkt elhallgatom itt mindenki előtt az állapotomat, ő meg így beletenyerel... ejnye. Tetszeni akart nekem, hát, nem mondom, hogy nem étvágygerjesztő, de sajnos be kell látnom, ez most csak poén. Pedig ha nem az lenne, még az is lehet, egészen másként reagálnék rá. Meggondolandó. -Neeeem, Darren nem viccelődik, mostanában nem szokott, hidd el, tudom. Ha azt mondta, gyakorolnod kell, akkor bizony azt nagyon komolyan kell venni. Minden téren. Dehogy zavar, az pedig, hogy nyitva volt, hát na... tudod, készültem rá, hogy későn érek haza, és ezért már előre ki is nyitottam az ágyat, nehogy melléfeküdjek. Ügyes vagyok? Felfrissíteni a tudást, azt lassan nekem sem árt, kár, hogy én egészen másra célzok, míg az öreglány is. Ed nem arra a gyakorlásra gondolt, amire én, de ez evidens, annyira nem őrült, hogy ezt nyíltan kijelentse bárkinek is... kivéve nekem. Büszkén mutatom a széthúzott, gyönyörűen előkészített fekhelyemet, amelyet a nőstény már rég bebirtokolt. Készültem, kérem szépen, én készültem, nem lehet azt mondani, hogy nem. -Azt azért csak halkan jegyzem meg, hogy nem szoktam eldugni az ágyamat, tehát nem kell feltúrni érte semmit. Mindig itt áll, hol így, hol úgy, ahogy én is, de azzal ne törődj, azt majd megoldom én. Még hogy a lakásomat fel kell túrni, még mit nem? Itt van szem előtt, ebben csak a vak esik hasra... azaz olyan szépen értem félre Ayesha szavait, ahogyan kell, de ha magas labdát adott, akkor nem hagyom fent, le is csapom, de komoly pofával adom elő a válaszomat. -Reggeli? Alapanyag az van, itt vagyok én, az nem elég? Na jó, kenyéren és kávén kívül? Az van, de mást ne nagyon keress, üres a hűtő. Talán valami mag van a szekrényben madarak és biomágusok részére, tehát vagy kávés müzli, vagy magos kenyér lesz a reggeli. Ha jó leszek, az éjszaka kapok reggelit? Csúúúcs, eddig ez a legjobb kijelentés, ami elhangzott az este folyamán, vagy hajnalban, de nem kell keresni semmit, teljes egészében felhasználható vagyok. Ezen kívül pedig... túl sok mindent nálam ne keressen, mert sokszor csak későn jövök rá, hogy kenyér van itthon, más nincs. Akkor szoktam átmászni Edhez lekvárért, mert neki az is van. -Oké, tarts az orcád, cuppanós lesz. Pólót hozok, esti mese... az nincs, az elfogyott, de holnapra szerzek be. Mielőtt lezavarnám a puszikat, elrobogok alvásra alkalmas pólóért, hát... az öreglányra kicsit nagy lesz, de nem tehetek arról, hogy nem nőttem kisebbre. Vigyorogva nyújtom át, stílusosan ezen is Taz van, mert miért ne. Nekem belefér, neki meg lehet, hogy nem tetszik, de akkor kipakolja a fiókomat, mert én nem tartok divatbemutatót. Visszakászálódok az ágyba, jöhet a puszi, ami már hajnali, de nem hiszem, hogy megállok az arcánál, az ajkainál fejezem be, és nem is sietem el, ha nem baj.
Ayesha Hannah Johnston
Kanguyak
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 311
◯ HSZ : 55
◯ IC REAG : 63
◯ Lakhely : Fairbanks - Hegyvidék - White Mountains
- Ryan, és "minek van a picike szád?" * Idéztem a nem olyan rég elhangzott kérdését felém, még a jakkuziban, mikor a problémák kerültek szóba. Persze tudtam, hogy viccel a másik attól még... lássa csak, hogy emlékszem.* - Mert így izgalmasabb... kibonthatod az ajándékot, hogy lásd mi van a csomagolás alatt.* Vontam meg a vállaim közönnyel. Azonban a bikinimben már láthatta, mégha a lényeget jótékonyan el is fedte, nem sokat engedett a fantáziának a fekete darab. Az alatt, hogy nyitva volt én speciel az ablakra gondoltam. De annyi baj legyen. Így is jó... * - Vagy ha sikerül tegyél bele GPS-t hogy mindig megtaláld... vagy csak egy hívogató valakit vagy valamit, hogy tuti legyen motiváció arra, hogy ne téveszd el. Látod, az enyémben nincs és máris célt tévesztettem. * Vigyorodtam el szélesen, de arcomról mintha bűn bánat sütne. Süt az, csak épp miértje és mögöttes tartalma nincs. Se nem tévedtem el, se nem volt véletlen. Szándékosan jöttem ide, de az más lényegtelen.* - Úgy értettem, hogy nem akartam körbe járni a lakásod, hogy máshol foglaljak helyet és várjalak. Így lett az ágyad a célpont, mert ez az ablak volt nyitva. * Forgattam meg a szemeim, de hát elmagyarázom én. Azonban van egy olyan érzésem, hogy direkt forgatja minden szavam.* - Óóó... bőven elég leszel. De reggel is ilyen készséges leszel Ryan? * Búgtam halkan. Nyilván én a szó szerinti étkezésre gondoltam és nem az átvitt értelmében. De na, azt nem kell tudnia, hogy nem enném meg. Legalábbis, most nem... a jövö meg kitudja mit tartogat. * - Jó, akkor majd hozok át valamit és csinálok reggelit. De a kávé a te reszortod. Anélkül nem kelek ki az ágyból... tudom, szép alvósmaci lenne belőlem, meg ágy dísz de na... ettől hasznosabb is tudok lenni. * Kacsintottam a másikra s bizony játszottunk egymással. Mint a cica az egérrel... csak még az nem derült ki, hogy melyikünk a macska.* - Holnapra? Szóval ez most egy meghívás volt Ryan? * Somolyogtam, viszont ahogy megkaptam a pólóm, Ő bemászott az ágyba, én meg ki. Igaz milyen összehangoltan dolgozunk együtt ellentétesen? De minden szívbaj nélkül kezdtem el lehúzni a csizmám, a felsőm és végül kikötni a fűzőm hátul... egy fehér melltartóban és francia bugyiban álltam a másik előtt, mikor magamra vettem a pólót. Alatta meg levadásztam magamról a melltartóm is. Most sem látott többet mint a fürdőruhámban. Aztán csak vissza bújtam az ágyba, természetesen a takaró alá már és közelebb bújva tartottam az orcám a puszijaimért. Azonban nem csak az arcomra kaptam. Csalódott is lettem volna, ha ennyiben hagyja a dolgot. Ajkaim táncolni kezdtek a másikért, ámbár elég heves ritmust diktálva miközben ujjam végig futott a felkarján és a csuklója köré fonódtak, melyet csak a derekam köré vontam. Megmutatva, hogy mit szeretnék. Hát na... tanítani kell a fiatalabbat. Senki ne mondja, hogy nem vagyok segítőkész. Testem hozzá feszül, ahogy meztelen lábam is. De nem zavar, sőt... de azért elszakadva tőle simítok végig a mutató ujjammal az arcélén.* - Aludjunk... mert nem lehet úgy felébredni, hogy el sem alszol. * Barna íriszeim csillogtak és a másik érezhette, halványan felsejlő vágyam. De nem volt vészes, maga az érzés sem. Jó, hát ez nem lehet újdonság ennyi év után s váratlan végképp nem. De eszembe sem jutott enyhíteni, vagy csak tovább szítani. Viszont ha Ryan nem lökött el, vagy tette szóvá... csak a vállára feküdtem a karjai között s lábam felhúzva rá igyekeztem aludni, no meg... figyelmen kívül hagyni a sátoros Taz-t. *
//Ha alvás előtt, alatt, közben akarsz trollkodni áldásom rá. Nekem lesz egy ilyenem. De aztán ha gondolod ugorhatunk a reggelre. //
-Na ha én azt elmondom, hogy mi mindenre van a pici szám, akkor te minimálisan a torkomnak ugrasz. Ó, azt én annyi mindenre tudom használni, inkább fel sem sorolom, mert meg fogom kapni, hogy hímsoviniszta dög vagyok, aki csak a nőkön gondolkodik, na meg a hímeken az utóbbi időben. Vigyorogva mondom ki a szavaimat, mert húzom Ayesha agyát rendesen, de csak poénkodok, tudja jól. -Ebben a tundrabugyiban... hát anyukám, ezt laza mozdulattal letépném rólad, nem szoktam óvatoskodni a csomagolással. Izgalmas lett volna, ha nagyon akarja, kipróbálhatjuk, de tényleg egy pillanat alatt letépném róla a ruháit, nem kérdés. Pofátlan vigyorral figyelem a nőstényt, feszegetem a határokat rendesen, ezt is tudom ám. -Az nem jó, akkor a kezemben is kellene, hogy legyen valami, de valahogy nincs kedvem műanyagokat fogdosni, ha nem baj. GPS... ááááá, az nem kell nekem, csukott szemmel is megtalálom az ágyamat, pláne ha egy nőstény is van benne. Persze megint kétértelműen fogalmazok, mert miért ne? -Csak ezért? Látod, ezért fontos a jó lakberendezés. Na ugye, hogy ügyes vagyok? Ágy az ablak alá, és hullanak bele a nőstények maguktól is. Ha ezt tudom, nem gondolkodom a váltáson, de más miért nem találta még meg? Rejtély. Na jó, Ashley már igen, de ő kölyök, az egészen más, ő nem olyan nőstény. Tényleg, ha kiteszek egy hirdetést, vagy útjelző nyilat, akkor sikerem lehet. -Én mindig picinyem, ha rólam van szó, olyan készséges vagyok, de olyan. Mindkét kezem szabad, azt is fel tudom ajánlani, az meg kézséges. Bármikor felkelek, ha kell, ez nem okoz problémát, annyira. Kávé van, akkor beindul a motorom is, vagyis kómásan, de kitámolygok én oda, hogy egy vödörnyit főzzek. A kezemet is fel tudom ajánlani nemes célokra, márpedig minden az, ha szépen kérik. -Csúcs vagy, megtartalak. Tiéd a kaja, enyém a kávé, és akkor végre valami ehetőt is juttatok satnya testembe, nem csak kenyeret. Munkamegosztás megvolt, jöhet a többi, vagyis minden. Kávém az van, azon élek, a többi meg... eszem ahol éppen tudok, vagy nem. Kenyerem mindig van, azt is elszoktam csipegetni, lekvárt meg Edtől szerzek. -Az hát, holnapra meg lesz, mondom. Úgy ismersz, mint aki csak ígérget? Nemááá. Olyan pofátlanul nézem végig az öltözést, ahogyan csak lehet, hát nem mondta, hogy forduljak el, akkor meg? A fene... és sajnos komolyan kell vennem, hogy tényleg csak edzés lesz, kár érte. Jól csókol, el tudnám mással is ütni az időt, de ha egyszer ez a feladat, akkor ez, és nem vagyok akkora tapló rohadék, hogy visszaéljek a helyzettel. Puszit kért, megkapja, csókkal egybekötve, és ez sem rosszabb, mint az előző, sőt. A farkam ismét harcra kész, pláne, hogy a nőstény nem nagyon tiltakozik, mégis tudom, játszik, ahogyan én is. Nem értem őket... én belehalok két hónap szextelenségbe is, a farkam már akkor is áll, ha hozzám érnek, ők meg... hót lazán tudnak aludni anélkül. Ki érti ezt? Nem nagyon kell biztatni arra, hogy átöleljem és magamhoz vonjam, így érezheti, nem hagyott hidegen a dolog, viszont amikor kissé eltol, veszem a lapot. Tudom, meló lesz, nem más, ennyi az egész, de ha már idejét sem tudom, mikor csókolóztam, ezt be kellett pótolni, ahogyan neki is. Viszont itt állj, a többi marad talonban, mert nem ezért vagyunk itt. Ed ezt megtudná, szénné szívatna ezzel, ezt is tudom. -Muszáj lesz, de nektek sokkal egyszerűbb. Nekünk hímeknek van olyan alkatrésze, ami mindig később vágja be a szunyát, ha ilyen helyzetbe kerülnek. Alvás Ayesha, mert mindjárt ébresztő. Simán elvágódok, ha hozzám bújik, hát akkor bizony nem tolom el magamtól, bökdösni kezdem, mert az most jól esik. Mielőtt tökön rúg, békén hagyom, és így alszunk el. Elméletben, mert amint érzem, hogy nincs ébren, azonnal elvigyorodok, és kinyúlok az éjjeliszekrényhez, hogy egy krémet bányásszak elő. Az arcára egy naaagy vigyor jelet rajzolok, és hagyom megszáradni, de ugyanezeket megismétlem óvatosan a hasán is. Nem, akkora genny nem vagyok, hogy mást is tegyek, de azért a krémbe még néhány tollat is csempészek. Amint kész a nagy mű, vigyorogva dőlök vissza aludni. Nemsokára szól az ébresztő.
Ayesha Hannah Johnston
Kanguyak
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 311
◯ HSZ : 55
◯ IC REAG : 63
◯ Lakhely : Fairbanks - Hegyvidék - White Mountains
- Igen, a torkodnak ugrok... mert te is csak beszélni tudsz róla. * Vigyorodtam el, najó... azért lássuk be, hogy le sem tűnt az onnan. Úgy éreztem magam, mint akinek így ragasztották a száját. Csak nehogy izomláz legyen az arcomban, hisz megtartani azért megerőltető ám. Azt meg nem szeretem és mégis.* - És aztán miben megyek haza? Vonszoljam magam végig meztelen a lakon? Az istenért sem mosod le magadról, hogy meghúztál a te szagoddal magamon. De ha ennyire túlteng benned az... erő - somolyogtam - akkor hajrá. Ne az én lelkemen száradjon, hogy a kicsi Ryan feszülten alszik. * Csíptem meg a pofiját, ahogy egy nagymami szokta. A különbség annyi, hogy nem kezdtem el hozzá gügyögni. Na azt azért már nem, bár biztos jót röhögött volna rajta.* - Nekem aztán nem. * Viszont itt, most hagytam elszállni a kétértelműségét. Nekem aztán mindegy mit fogdos és amúgy is csak annyit mondtam volna, hogy ciki, ha már műanyag van a micsodája helyén. De még a végén itt nekem mutogatni kezdi, na azt nem akartam látni, érezni, fogni... semmit sem akartam vele. Jól kiemeli Taz pofiját így ágaskodva, kár volna elrontani az összképet.* - Miért, még miért kellett volna? * Csaltam az íriszeimbe némi vágy szerű csillogást, miközben mutató és középső ujjam léptekben haladtak Ryan mellkasától lefelé a csípőjéhez. Lassan, komótosan, nem siettem sehova. Az alsója vonalánál amúgy is megálltak az ujjaim. Már csak a készséges mondatáért is, amire hanyatt dőlve nevettem fel és nem matatva Ryanen igyekeztem letörölni a könnyeim. Kattant ez a fazon, de azt hiszem, pont ezért kezdem kedvelni.* - Milyen munka már, hogy bepótoltatod velem az elmúlt évtizedek összes nevetését? Dilis vagy... * Egy jó nagy adag szexuális töltettel. De egyáltalán nem nehezteltem rá. De a kajára már csak bólintottam jó kedvűen. Sosem esett nehezemre főzni és szerettem is. Hiányzott, mert egymagamért ritkán állok neki. Na majd, ha más nem sűrűn ugrok be Ryanhez ebédelni, ebéddel. Viszont arra mérget vehet, hogy holnap este is itt leszek. Már ha végzünk az edzéssel persze addig, ha nem és már nagyon késő lesz... neki is van zuhanyzója no meg ruhája. Bár nekem sem ártana átöltöznöm. Szoknyában edzeni... uram atyám. De szerencsére Ryan tettei elterelik a figyelmem erről, ahogy arra is rájövök, hogy nem igazán kell biztatni a másikat s így bizony érzem a változást a testében, ami nem is olyan nagy változás. Taz biztos pofásan mutat az alsóján. De nem hoz zavarba, csak mikor érzem, hogy elég... azaz már kellően érzem a másik vágyát, egyszerűen elhúzódok. S nálam csak az íriszeim árulkodhatnak, mert érzelmet nem váltott ki ahogy testi reakcióm is csak halványan felsejlő. De ennyi évtized után, miért feküdnék le önként valakivel? Semmi haszna a dolognak. * - Ez nem igaz. Nálunk nem nyilvánul meg fizikálisan, de attól még létezik... de kevés vagy ahhoz, hogy vágytól gyötrődve forgolódjak az ágyamban és ne tudjak aludni vagy épp, hogy elveszítsem az önkontrollom és meghágjalak, ha csak én nem akarom. * Vontam meg a vállaim s nem kell mondanom, hogy provokáltam a másikat. Egyértelmű volt, még akkor is az arcomon nem látszott hiszen, csak hüvelykujjammal simítottam végig az ajkaimon. Azonban ahogy eldől én hozzá is bújok, a böködő keze után kapva vonom a derekamra. Ne böködjön, ha már használni akarja, tegye hasznosan. Simogassa a csípőm, hátam vagy mit bánom én, a lényeg, hogy öleljen át. Ezer éve nem aludtam így, így nem is csoda, hogy most sikerült pillanatok alatt. Ámbár éreztem a lábam alatt ficánkoló részét. Altató ritmusnak tök jó volt. Az éjszakámban sem tudtam elengedni a másik jelenlétét és az évek azért dolgoztak bennem, no meg a tettei sem hagytak teljesen hidegen. Álmomban nem éppen aludtunk és olykor, van egy rossz szokása a testnek ha az álom eléggé heves, élethű... hogy bizony önálló életre kél. A kezem sem tett másképp, megtalálta, hogy hol a helye, méghozzá Taz alatt. Mozdulataim ingerlőek, "céltudatosak" - márha lehet ezt az állapotot tudatnak nevezni -, s leginkább szakszerűen igyekezték a másikat ingerelni, hergelni. Bár a reakciói lényegtelenek voltak, hisz pár perc játék után, az álmomban végeztünk és így, csak egyszerűen hátat fordítottam a másiknak, a kezénél vonva és azt magam köré fonva. Nem tudom miért, ösztönös volt és úgy sem fogok emlékezni rá. De úgy helyezkedtem, hogy a lehető legtöbb felületen érezzem a másik jelenlétét, melegét...
Az ébresztő mikor megszólalt csak kipattantak a szemeim és olyan hirtelen ültem fel, mintha csak egy rúgó nyomott volna fel. Tekintetem kicsit sem éber de aztán csak fújtam egyet.* - A jelenléted vérlázító... kétszer egymás után alszok mélyen. * Morogtam így kora reggel de nem sok neheztelés volt benne. Sőt, szinte semmi. De csak vissza dőlve fordultam a másik felé és bújtam vissza hozzá.* - Előrébb állítottad valamennyivel? Vagy arra számítottál, hogy adj uram isten azonnal felfogunk kelni, vagy legalábbis ki az ágybó.* Nyomtam egy puszit a szájára, aztán ossza be jó reggelt köszöntésnek. Bár lehetne jobb is, éreztem az álmom után maradt súlyt magamban. Nem szerettem az ilyeneket, pláne mert kell egy zuhany utána, hogy az agyam kitisztuljon, a testem meg csillapodjon. Viszont ébredezésem egyértelművé teszi, hogy nem tudom mit sült ki abból, hogy én vele aludtam az éjszaka - vagy épp nem sült ki. Egyenlőre csak bújós, morgolódós macit játszottam. * - Mindjárt átugrok hozzám, aztán hozok reggelinek valót... mindjárt, mindjárt... ah... nem maradhatnánk itt? * Oké, még tíz perc és úgy sem fogok maradni hanem rugdosni fogom, hogy haladjon mert teljesíteni kell Darren testmozgás parancsát. De most még szabad, még nem vagyok ébren. Még csak aludni akarok, no meg mást... de igyekeztem nem tudomást venni a vágyam egyértelmű szagáról. Az energiáim meg lusták voltak jelenleg, meg én is, hogy felvonjam a pajzsom, vagy akár csak arra, hogy eska mögé rejtőzzek. Energiáim, egy patak áramlására emlékeztethetik, míg a szagom az eső utáni erdő szagára mely keveredik némi fahéjjal, mézzel és mégis kap egy kis keserű melléket. Ennyire "szabadon" még senki nem ismerkedhetett meg az energiáimmal, fene vadom figyelmével melyből süt, hogy csak a kifogást keresi, hogy támadjon és persze a sajátos szagomra mely minden farkasnál más és más.*
-He? Azt hiszed? Akkor tessék, vetkőzz, vagy tépek és bizonyítom, hogy nem csak pofázok, na majd akkor mondd, hogy csak ígérgetek. Na, ne húzz tovább, gyerünk. Rajtam csak egy alsógatya van, attól aztán nem nehéz megszabadulni, de hogy nehezítsem a vetkőzést, még fejbe is vágom Ayeshát a párnával. -Anyukám, akad nálam még póló, takaró, egyéb, amit magad köré tekerhetsz, az nem jó? Most miért nézel így? Már nem teljesen mindegy? Most sem mosod le magadról, főleg úgy, ha reggel megyünk ki innen. Nahát, igen, én olyan feszült vagyok úgy az ölem tájékán, hogy muszáj levezetnem. Majd kiengedem meztelenül, mi? Hát nem vagyok én olyan szemét, dehogy vagyok. Ráaggatom a függönyt is, ha kell, ezen ne múljék. Tessék, ugye, hogy mennyire nem jó, ha ingerültté válok a feszültségem miatt? Az erő buzog bennem, nem ártana, ha tényleg munkálkodnék vele, rajta... akárhogyan. -Ta, Ayesha, ha már ott megcsipkedted a pofám, nem akarod a másik oldalon is? Ne legyek már féloldalas, deeeee, ha már ennyire szíveden viseled a sorsomat, akkor nagyon pofán vernél, ha felajánlanék egy egészségügyi dugást? Tekintetem játékosan csillan, nem gondolom én ezt komolyan, dehogy gondolom, viszont kíváncsi vagyok az arcára, hogy mit szól ahhoz, ha valaki ezt ennyire nyilvánvalóan bejelenti neki, illetve megkérdezi. -Na látod? Nekem sem. Ja, hát kérlek szépen, nem érdekes. Nekem bőven elég az, ha az ágyamat mindig megtalálod, meglephetsz, most már nem fogok ledöbbenni azon, hogy két mell akad a kezembe, ha hazaérek. Nincs nekem implantátumom, hogy azt fogdossam, jó a sajátom, hús-vér valójában. Kár, hogy még mindig Taz orrát tolom kifelé, és nem látom rendesen a képét, csak kicsit. Mit nem adnék azért, ha egy nőstény úgy találná meg a heverőmet, hogy akar is valamit... de legfőképp egy hím, mert most hímet akarok, bár a farkam egészen mást mond, sebaj, majd lemeccseljük. -Az itt az alap, a kezdet, aztán majd jön a többi. Dilis? Mé? Na jó, sosem voltam normális, de nekem jó így, mondtam már. Szóval... ha leértél az alsógatyám vonaláig, akkor lennél szíves rám is figyelni? Értem én, hogy hízelgő, meg csodás látvány, hogy ott lent is reagálok rád, de ha most azt mondom, hogy akkor fejezd is be amit elkezdtél, akkor szerintem kiakadsz. Én is. Mosolyog, na és? Jó az, mellettem ne legyen savanyú uborka, ha lehet. Na de az, hogy ingerlően simogat, azért nekem is sok, és nem is hagy hidegen, persze, hogy beszólok miatta a magam módján. -Ne mááá, komoly? Kevés vagyok hozzád? Most vérig sértettél, kedves Ayesha. Arra jó vagyok, hogy edzésbe hozzalak, meg formába, de minden másra kevés. Na szép, te, te érdeknőstény. Erre bizony felhúzom az orromat, legalábbis úgy teszek, mert mégis miért kellene, hogy az öreglány pont velem akarjon lefeküdni, ha csak azért nem, mert tényleg régen volt hímmel. Elfekszem, ha az óra most megszólal, akkor morcos leszek, azért aludni akarok... pár percet. Hozzám bújik, komolyan kezdem azt hinni, hogy Ed direkt küldte a nyakamra, hogy tesztelje, ellenállok, mint jó partizán, vagy megadom magam, és rámászok? Na ebből nem eszel bátyus, mereven tartom magam ahhoz, hogy nem lesz itt semmi sem, akármit is csinálsz. Persze a kis tervemet még végbe viszem, aztán ismét mellette kötök ki, átölelem, ahogyan akarta, de arról nem volt szó, hogy akkor masszírozásban részesít. -Ezt eddig mé nem mondtad? Ehhez nem kell aludni, szóltál volna, hagyom, nem jobb? Suttogok, mert tudom hogy nincsen ébren, de amikor félbehagyja a dolgot, akkor felmordulok. Ilyen nincs, tipikus nőstény. Belekezd valamibe, aztán ott hagy, én meg oldjam meg magam a többit. Mégis ezt hogyan? Morogva bontom ki magam az ölelésből, és mászok el a zuhany alá újfent, hogy akkor magam könnyítsek a farkam állapotán. Pár perccel később vigyorogva, tiszta alsóban mászok vissza az ágyba. Minek cseréltem? Csak úgy, megszokásból.
Ébresztő van, semmi kedvem felkelni, de muszáj, így kimászom az ágyból, és marha kedvesen az öreglányról is lehúzom a takarót. -Nem inkább vérpezsdítő? Az jobban hangzik, de legalább most pihent vagy, és mehet a kőkemény edzés. Vérlázító az, hogy alszik? Inkább érdem, hát ilyen hatással vagyok a nőstényekre, bezony ám. Velem mindenki jól alszik, ezt tudom, az más kérdés, hogy pár hónapja többre sose jutok. Még hímmel sem. -Aha, amint lefeküdtünk, rögtön előretekertem 3 órával, hogy minél előbb fel kelljen kelni. Nem volt jó ötlet? Vigyorogva fogadom a puszit, de oda is húzom magamhoz, hogy akkor már ne maradjak adósa. Ja, hogy én csókkal viszonzom? Nincs ebben semmi, már éjszaka is volt hasonló, akkor meg? Nem vigyorgok, azért sem vigyorgok a tollak láttán, majd észreveszi maga is, ha bekúszik a fürdőbe. Vagy nem, de engem az sem zavar. -Itt? Az ágyban? Deeee, csak akkor vedd tudomásul, hogy másként fogom értelmezni az edzést, és itt vezetem le. Baj-e? Baj hát, mert tökön fogsz rúgni, pedig... na jó, ébresztőőőő! Nekem itt is jó, de hogy az ő vágyát is érzem, az nem egyszerű, mégsem élek vissza a helyzettel... csak egy kicsit, mert magamhoz ölelem, de ennyi. Pedig szívem szerint már semmi nem lenne kettőnk között, sem póló, sem alsógatya, viszont a parancs az parancs. Kávé nélkül meg nincs nap, így azt készítem elő, nem éppen boldogan kikászálódva az ágyból, hogy aztán azt cipeljem be. Most vagy felül, vagy ráöntöm, és akkor bőrön keresztül fog felszívódni. Lehet választani. A vigyorom mindent elárul, tehát ha Ayesha felpillant, láthatja, tőlem bármi elképzelhető.
Ayesha Hannah Johnston
Kanguyak
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 311
◯ HSZ : 55
◯ IC REAG : 63
◯ Lakhely : Fairbanks - Hegyvidék - White Mountains
*Ryan újabb tépés-vetkőzés játékánál már inkább a vetkőzésnél maradtam. Takargatni valóm az nincs. Amúgy sem fordítottam neki hátat és a tetoválásom már láthatta, így az sem zavart. Miért kellett volna? Hozzám nőt, néha már én magam is megfeledkeztem róla, bár az emlékéről sosem.* - Keress egy nőstényt... * Vontam meg a vállaim könnyedén. Ha leakarja vezetni, hát vezesse, de nem velem az is fix. Annak ellenére, hogy játszottam és kicsit sem bántam a dolgot. Viszont az arca csipkedése után tett szavaira mosolyogtam, egészen addig míg a kérdése el nem hangzott. Na akkor a mosolyom leolvadt, szemeim összeszűkültek és pár pillanatig csak a másikat méregették.* - Mi vagyok én? Sex-shop? Plusz, ami neked egészségügyi, nekem hátrány... s szamár sem vagyok. Majd... ha valaha ebben az életben erre lesz szükségem, megkereslek. E felől ne legyen kétséged... de azért ne várj rám Édes... * Kacsintottam rá. Komolyan mondom, ez úgy hangzott, hogy nincsen ló, jó a szamár is. Hát mi vagyok én? Nem is iázok... De különösebben nem érdekelt a kérdése. A neveltetésemen múlna már javában pironganék... de a rabszolga sorsban élt jó pár évtizedem alatt ez volt a dolgom. Hímeket kielégíteni, úgy, ahogy akarják, akkor amikor ők. De már nem ott vagyok, nem kényszeríthetnek... mégha, a nyoma meg is maradt rajtam. A gyengédség az ennek köszönhetően távol állt tőlem s mégis, oly közel.* - Nem, nem akadok ki. Csak tovább ingerellek, mert megtehetem és utána hagylak parlagon. Így csak... finoman ingerellek. Mert-hát... ezt akarom. Csak nem zavar a dolog kicsi Ryan? * A látvány nem számít, de valóban kellemes érzés. Ámbár, közel sem hízelgő. Pasiból van... minden pasit tettlegességre lehet bírni, reakcióra... hisz nem a tudatunk befolyásolja. Ezért szoktam jókat röhögni magamban mikor egy hím vagy akár nőstény azt mondja, hogy nem volna képes megcsalni a szeretett felet. A frászt nem... a test az nem köteleződik el, tehát reagál. Maximum a tudat mondja azt, hogy; nem szabad. De hülye az, aki csak annyira képes felizgatni egy nőt vagy férfit, hogy az tudjon gondolkodni.* - Minden ember, s farkas is önző valahol... majd megszokod. * Simogattam meg a buksiját az áll durciára. Ez olyan, amit Ő maga is tudott én pedig meg nem dőltem be a durcinak, így kapott egy puszit is. Ha valóban durcizna, már megpróbált volna kidobni az otthonából... ami valószínűleg rom halmaz lett volna a végére, de ez most mindegy.
- Hééé... adod vissza! *Kiabáltam fel és a takaró után kapva rántottam meg azt. Nem viszi innen sehova, az kell nekem. Olyan jó meleg még... szinte csábít, ahogy az ágy is maradásra.* - De, a lehető legjobb volt... * Forgolódtam kellemetlenül, aztán végül hozzá bújva kötöttem ki és puszit is adtam. Amit aztán nem kaptam vissza... neki több kellett én pedig nem vagyok ünneprontó, hát kissé kómásan ugyan de viszonozom a csókját, s utána az öleléséből sem bontakozok. Csak ahogy közelebb húz magához, bújok... csakhogy már nincs hova így a testem, ölem a másiknak feszül. Nem alszok többet hímmel... oké, ez hibás kijelentés volt, s nem is valós. Nem felejtettem a ma éjszakai esti mesém. De addig még van egy nap előttünk... Ryan pedig ki is kel, hogy elindítsa. Szívem szerint csak ráfognék, hogy nem megy innen sehova. De csak a hátamra gördülök és a hajamba túrva nézem a plafont. De valahogy a lélek nem visz arra, hogy most azonnal kiugorjak és menjek zuhanyozni. Mikor Ryan visszaér csak oldalra fel pislogok rá.* - Tudod te, hogy mikor kaptam utoljára ágyba kávét? * De azért felültem és a kezem nyújtottam a bögréért, hogy annak ott a helye. A hátam az ágy támlájának támasztottam és kissé megfújva kortyoltam bele.* - Keserű... kérek szépen cukrot. Addig én, lehozom az alapanyagokat. * Nyújtottam vissza, köszönöm helyett s kikelve az ágyból tekintetem nem talált papucsot így csak mezítláb, az Ő pólójában - és tudtom nélkül tollakkal - mentem fel, majd jöttem vissza a kezemben egy papírtáskával. Utam a konyhába vezetett. Persze már akkor felhúztam a pajzsom és a vérvonalam is használtam, mikor kiléptem innen.* - Számíts pletykákra... furcsán néztek rám. S szerintem csak azért nem nevettek mert pofátlanság lett volna. Ilyen muris, hogy nő van nálad? * Kérdeztem miközben kipakoltam a húst, a szalonnát, a kenyeret meg némi zöldséget. A húst azonnal bedobtam a mikróba olvasztó programra.* - Míg ez lejár elszaladok zuhanyozni... meg felöltözök. Felvágod a zöldséget?* A másik papírtáskát a kezembe fogva mentem a fürdőbe s Ryan mellett elhaladva nem álltam meg, hogy ne simítsak végig a felkarján. Öröm volt cseszegetni. A fürdőbe érve, azonban az első utam a tükörhöz vezetett na és ott le is ragadtam. Iriszeimbe a meglepettségem után hirtelen bukkant fel a farkasom fekete mélysége, mely szinte lángolt a haragtól. Na, pontosan ezért van fent mindig a pajzsom. Dühöst, sértett megmutatkozására ez nélkül mindenkit felborzolna. Ujjaim szinte elfehéredtek, ahogy ökölbe szorítva a kezem fojtottam vissza a vermébe... Nem szerette, ha bohócot csinálnak belőlünk. S én sem rajongtam a dologért... Ennek ellenére csak vizet nyitottam meg, hogy megmossam az arcom... a hideg most jól jött. A tollak meg majd szépen eldugítják a kézmosó csapot, mert nem szedtem ki. Oldja meg, ha ilyen játékai vannak. Utána a zuhany felé vettem az irányt. Ám ahogy a böröm hozzá szokott a hideg vízhez kikiabáltam a férfinek.* - Ryan, gyere csak... * S ha jött, akkor mikor belépet s becsukta maga mögött az ajtót, akkor felé irányítottam a jéghideg víz sugarat. Ázik a fürdő? Nem számít. Lát? Hát... ezen már túl vagyunk, nem érdekelt. A reakciója viszont annál inkább... szegényes revans... de a mikró úgy is csipog ha kész a hús... *
Azt azért nem vártam, hogy szó szerint veszi amit mondok, de amikor mégis vetkőzni kezd... hm, nem fordulok el, nincs az az isten, akiért megtenném. Hülye vagyok én? Két hónapja nem keféltem, és akkor ilyet kérek egy nősténytől, hogy magamat is kínozzam, azaz jobbára csak magamat. Hihetetlen. -Minek keressek, amikor itt csücsül az ágyamban teljes valójában? Micsoda marha ötlet az, hogy keressek egy nőstényt. Miért, Ayesha micsoda? Hím, csak ez az álcaruhája? Gondoltam, hogy a kérdésem kiveri nála a biztosítékot, de az arca... kitör belőlem a röhögés. Most tényleg azt hitte, komolyan vele akarok levezetni bármit is, és ha éppen nincs aktuális nőstény, akkor hozzá fogok menni? Ennyire ne nézzen amatőrnek, a városban annyi alkalmi szeretőt lehet találni, hogy csak na. -Látnád magad Ayesha... hangosan röhögnél te is. Sex shop? Mit árulsz? Hátrány az, ha néha karbantartanak alulról is? Ez duma. Nem várok rád, ne aggódj, te apáca vagy, én meg nem, és nem fogadtam cölibátust. Ez mekkora kicseszés már anyukám... nem dughatnak soha életükben nősténnyel. Ki az a marha, aki ezt betartja? Eunuch az összes, lefogadom. No, ha az öreglány sex shop, akkor nem is kellene messzire mennem, hogy beszerezzek néhány kelléket, kár, hogy nem az. Na jó, azt én sem gondoltam komolyan, hogy majd várok rá itt évszázadokat, akkor berozsdásodok, azt meg nem tehetem meg. Hím vagyok, minden egyes alkatrészemnek olajozottan kell működnie, akár tetszik, akár nem. -Te mé nem vagy vallató tiszt? Ezt a tudományodat bevethetted volna a túsznál is. Parlagon hagyod, az senkit nem érdekel, de engem is képes lennél? Milyen hálátlan nőstény vagy te? Én itt megosztom veled az ágyamat, a Tazom figyelmét, és akkor ezt így? Ott hagynál, mert az mekkora buli? Oké, megjegyeztem. No fene. Nőstény keveredik az ágyamba, és akkor simán képes lenne felállni és távozni, azaz lelépni mint kurva a díványról. Folytatom a sértődést, mert ha jár érte puszi, akkor minimum kettőt kérek, és máris nem fogok durcázni. Simogasson csak, azért sem szólalok meg, most nem, csak vigyorgok, mert ez így jó.
-Nem adom, ez az enyém, kelj fel. A takaró szakadni fog, és akkor morcos leszek, mert ezt a takarót szeretem, viszont elengedni sem engedem, mert akkor az öreglány tényleg itt fogja tölteni az egész napot, és elméleti edzésben lesz csak része. Na jó, velem lehet beszélni, én is visszamászom, és kihasználom az összes létező lehetőséget, amit csak lehet. -Na ugye? Ölelem, és nekem feszül a teste, hát ennyit a könnyed reggeli indításról, most már nekem sem sok kedvem van innen kikelni, mert hát na. Végül mégis megteszem, mert így tényleg nem fogunk haladni, és ha Ed megkérdezi, hol tartunk, azt mégsem felelhetem, hogy az ágytornánál, alvásból meg profik vagyunk. Tehát irány a konyha, kávé elkészít, becipel, és vár. Már ha az öreglány hajlandó kivenni a kezemből, mert ha nem, akkor egészen véletlenül meg fog billenni a kezemben az egész bögre. -Nem én, de majd elmondod. Gondolom még soha, vagy az ősidőkben? Ez meglepő, bár ahogy elmondta, mikor volt utoljára hímmel, hát így már nem is csodálkozom semmin sem. És akkor mi a legnagyobb baja, na mi? Az, hogy a kávé keserű, lehidalok. -Lehet, de egyből fel is ébredtél tőle. Na jó, megédesítem a napodat. Azaz kávé visszavesz, és elvonulok a konyha felé ismét, hogy tegyek bele néhány lapáttal, iható ízűre keverve a koffeint. Ja, hogy nem szóltam neki arról, tiszta toll az arca, és így nem kéne kimennie a folyosóra? Nem, neeeeem, oda lett volna a meglepetés. Amint visszaér, ártatlan képpel meredek rá, nem értem, mi történt. -Mert? Ja, hát igen, többnyire nem az ajtón át szoktak távozni ők sem. Persze, ezért néztek rá érdekesen, nem másért, és hogy ne buktassam le magam, inkább segítek kipakolni a kosárból mindent. -Szó szerint felvágni? A vigyorom jelzi, hogy akkor az egész a plafonon fog dekkolni, nem éppen olyan formában, mint Ayesha elképzeli. Egy szót sem szólok amikor a fürdőbe megy, de felkészülök mindenre, azaz kézbe veszek két tejszínhabos flakont és pofátlan vigyorral a képemen várom a felismerést. Zene füleimnek, amikor behív, tudom, hogy miért teszi, be sem fejezte a mondatot. Mire készülhet? Nekem vágja az összes létező dolgot ami a keze ügyébe kerül, vagy egészen másra? Mielőtt benyitok, szépen készenlétbe helyezem a flakonokat, már csak be kell ugranom, és céloznom. -Igen? Azonnal nyomni kezdem a tejszínhabot, még akkor is, ha a hideg víz nem esik túl jól így hirtelenjébe, sőt. Egy flakont elhajítok, mikor a közelébe érek, de azt a zuhanyt meg kell szereznem, hogy csatát vívhassunk. Most már csúszik is a fürdőszoba, de kit érdekel?
Kezdőlap
//
