Újabb, akár önismereti jellegűnek is nevezhető szabadidős mókával ajándékozom meg az unatkozó és lelkes pajtásokat. A játékszabályok már-már vérlázítóan egyszerűek.
*Adott szituációra, adott instrukciók alapján kell egymástól függetlenül reagálni, megoldani a feladatot olyan módon, ahogy a karakteretek azt IC körülmények között tennék.
*A játék nem folytatólagos, egy hsz-ben megfogalmazod a dolgokat, és készen is vagy. A többiek pedig olvassák.
*Stílus tekintetében sincsenek megkötések. Megoldhatod viccesen, lazán, kötötten, formálisan, ahogy éppen a karaktered jelleme formálja a helyzetet.
Az Önismereti Mókához hasonlóan elképzelhető, hogy ez a "játékocska" is több fordulós lesz, ha van rá igényetek. Ez persze azt is jelenti, hogy szeretettel várom mindenki ötletét, felvetését, ha esetleg megihletne valami és szeretnéd feladatul adni a többieknek.
Az első "forduló" a következő hsz-ben lesz részletezve. Jó marhulást mindenkinek ^^
Eddigi Szituációk: I. Gyónás II. soon... III. soon...
A hozzászólást Admin összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Nov. 15, 2013 5:15 pm-kor.
A Szeplőtelen Fogantatás templomát nagyon szépen felújították évekkel ezelőtt, de a gyóntatófülke továbbra is régi, már-már feketévé kopott fája hazugságok és áporodott doh szagát ontja magából. Hogy kerültél ide? Besokalltál és úgy érzed, beszélned kell valakivel? Netalántán fogadásból? Esetleg hallottad a hívó szót, éppen gyakorlod a vallásodat vagy részegen betörtél az éjjel és most ébredsz fel egy üres üveggel a kezedben? Mondd meg te!
Tárgyalás
Legfeljebb a vontatott, érces hangjából következtethetsz arra, hogy a pap, aki beült a túloldalra, már a hatvanas évei végét tapossa. Ősöreg nyikorgással hajtja ki az elválasztó rácsot eddig teljesen takaró ajtócskát, és protokollszerűen a vétkeid felől érdeklődik. Aztán csendben hallgat. Néha esetleg belekérdez, mintha motiválna arra, hogy fedd fel a lelked legsötétebb titkait, mintha tudná, hogy kell még lennie valaminek, amit nem mondasz el. Itt az ideje, hogy tükröt tarts magad elé és számot vess az eddigi életedről. Miket vallasz be? Gyilkosság? Hazugságok? Hűtlenség? Csalás? Ha már úgyis itt vagy, kár lenne felpattannod és kimenned szó nélkül, ha mókásabb kedvedben vagy, talán még meg is viccelheted az atyát pár képtelen őrültséggel.
Befejezés
//Két lehetséges alternatíva, szabadon választott//
--> Annyira belemerültél a helyzetbe, hogy észre sem veszed, hogy idő közben valaki a gyóntatófülke mellett hallgatózik. Csak a szemed sarkából látod meg balfelé az alakját, ahogy elhagyod a fülkét. Kihallgatott, ez teljesen egyértelmű. Mit teszel? Hagyod, mert úgyis hazudtál? Kérdőre vonod, esetleg örökre elhallgattatod a pappal együtt? Egy harmincas kaliberű srác, piszkosszőke hajjal és kék szemekkel, halandó. Bármit teszel vele, ő egy mukkot se szól, csak csalfa vigyorral a képén méreget téged. Ha kérdeznél tőle valamit vagy hozzászólnál, csak annyit felel: - Ne aggódj, én elnézek mindent. - és fejével a fülke felé bök jelzésszerűen. --> Lehet, hogy az a pap nem is annyira unalmas, mint amilyennek eddig tűnt. Ha megtiszteled azzal, hogy életben hagyod, talán még azt is megmondja neked, hogy mit kell tenned azért, hogy bűnbocsánatot nyerj. Azt még te magad sem sejtheted, hogy ő sem veti meg az alkoholt, esetleg csak simán hibbant, ha ilyen jellegű feladatok kiosztásáról van szó... //Amennyiben ezt az opciót választod, az Adminnal beleszerkesztek a hozzászólásodba, és szöveget adok a pap szájába. Ha a feladat esetleg megtetszik, akár IC játékban is kijátszhatod, nyilván túl fog mutatni a való életben kiszabott jó cselekedeten és 10 Miatyánkon.//
Natan Vreth
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
Halk sercegésre, mormolásra, égő gyertya illatára ébredtem. Valami kemény nyomta a hátamat. Mi ez a fura, áporodott, hideg illat? Ismerős, de... Nyögve ültem fel, s kukkantottam ki a homályba. Hatalmas, aula szerűség tárult a szemem elé, szentek, angyalok faragott szobrai néztek le rám álványzataikról, gyertyák sokasága égett az oltár körül, s a hajó rész... várjunk! Oltár? Egy templomban vagyok??? Mi a frászt keresek egy keresztény templomban??? Fájó, elcsigázott tagokkal álltam fel a térdeplő deszkáról, amin eddig aludtam, majd levágódtam a padra. Mögöttem, s előttem halkan imádkozó emberek itt-ott, a szomszédos padsorok közt meg egy engem kibeszélő nyanyapáros, akik rosszallóan szemlélik, eléggé rendetlen magatartásom, s külsőm. Hát ja... Most, hogy végignéztem magamon, nem épp papi reverendára emlékeztet a gúnyám. Arcomon fekete festékkel fölfestve a gyökér minta, piercing, szakadt fekete fölső, sáros bakancs, szakadt farmer, lánc, és összevissza szerteálló, bozontos haj. És olyan büdös bagó és alkohol szagot árasztok, hogy az már az én orromat is ingerli. Váh, mi a frászt csinálhattam éjjel? Ennyit ittam, hogy pont egy templomba mentem be a mocsár helyett? Tiszta hülye vagyok. Nem azért, tisztelem mások vallását, nem szólok abba bele, ki és mit, meg hogyan imád. De hogy én, pont ÉN egy ILYEN helyre essek be??? Loki jó kedvében lehetett, mikor ezt kitervelte, hogy a rosseb enné meg azt az isteni pofáját. A fejem úgy sajgott, s dörömbölt az agyam, azt hittem szétrobban. Ah, basszus. Tekintetem ismét körbe járta a környezetet. Végig Isten Fiának Keresztre feszítésének állomásain, a prédikáló helyen, az oltáron, a fent elhelyezett orgonán, az emberek csöndes, réveteg arcain. Farkasom megrázta magát, s körbeszaglászva indult kis felfedezőútjára. Nyugodt hullámok lengték, s ölelték át az embereket, míg Bestiám érdeklődve nézett körbe. Én meg csak ültem, ültem, magamon érezve az emberek rosszalló tekintetét. Az oltárnál, a hatalmas keresztre feszített Jézusra pillantottam, mikor megláttam, hogy mi lóg a töviskoronájának szélén. Alig látszott a gyertyafényben, de azt hittem felröhögök. Egy csipkés női bugyi... Most... most ez komoly? Mosolyogva dugtam a kabátzsebembe a kezem, s megéreztem a kis flaskám hideg fémjének sima felületét, a másikban a tárcámat, meg... mi a fene? Kivettem a tárgyat, s legnagyobb döbbenetemre egy ugyanolyan fekete, csipkés melltartó került a kezem közé, mint a Jézus fején lógó tanga. Úristen! Akarom mondani, Odinra! Körülnéztem, nem látta-e meg más is a felfedezést, de megkönnyebbülésemre, csak a maguk imáiba feledkeztek az emberek. Azt onnan le kéne szedni, nem hagyhatom ott. Mégiscsak, ezeknek a szerencsétleneknek a temploma. Én se repesnék az örömtől, ha Tyrnek állítanék templomot, s valaki bemegy, és ráfosik az oltárra. Azt onnan le kéne szedni. Észrevettem, hogy az egyik ministráns fiú, épp azzal a hosszú, gyertyagyújtogatót hozza ki a papi öltözőből, hogy a fenti gyertyákat, amiket nem ér el, meggyújtsa. Itt az alkalom! Felálltam, mintha mi sem lenne természetesebb, majd szóba elegyedve a gyerekkel, (mert ugye a turistáknak mindent lehet) kicsit a papi öltözőhöz közelítve, csaltam vissza a helyiségbe, majd egy gyors, erős ütéssel dugtam be az egyik szekrénybe, majd a hosszú botot fogva indultam, hogy Jézus fejéről leszedjem a tangát. Ez olyan furán hangzik, de aki vallásos, azzal közlöm, hogy ilyenkor jusson eszébe, Jézus szeret minket! Szép lassan, halkan, nem megzavarva a mormogó öregeket, álltam a szobor mellé, s kezdtem el piszkálni a töviskoronát. Miért nem akad be az a tanga? Basszus, gyere már le! Egyáltalán, miért másztam fel ide, hogy rátegyem Jézus fejére a tangát? Inkább ne válaszoljatok... Gyerünk már! Szinte már kifeszítettem az anyagot a bot vége, meg a szobor feje közt, szerintem nyugodtan elkezdhetnék itt Angry Birds-özni is. Faszom, gyere már le!!!! Engedd el az Úr fejét! Egy óvatlan pillanat, és beakadt, mosolyogva emeltem le a szoborról, ám hirtelen olyan érzésem támadt, mintha néznének. Oldalra fordítottam a fejem, s több ministráns, ill. öreg néni és bácsi összefont karokkal bámultak, és néztek rám, nem épp olyan arccal, hogy muffint árulnak, és vegyek tőlük. Hát... ez ciki. De legalább a tanga megvan.
Tárgyalás Road - Fojts meg a sötétben
Káromkodások, veszekedések, viták közepette, meg hogy ne legyen rendőrségi, meg vérontásos a szitu, engedtem, hogy belökdössenek a Gyóntatófülkébe. Hát megáll az eszem! Ez rosszabb, mint a múltkori rémálmom, amikor egy irodába beléptem, és egy borostás, rövidre nyírt olasz csávó öltönyben, ezüst bilincset pörgetve az ujján szelíden mosolygott rám. Franc... inkább ilyenekről álmodok, de nem akarok pappal beszélni!!! Csendben vártam, míg végül kinyitotta az öreg a rácsos ajtócskát, majd halkan kérdezett. Ez most komoly? Sose gyóntam, nem most fogom elkezdeni, főleg nem egy ilyen embernek!!! Ajh... Hátra döntöttem a hátam a falnak, egy darabig csak a csend vett körbe minket. Aztán halkan megszólaltam. - Tudja Atyám - vettem elő a flaskát, s belekortyoltam - hosszú az én történetem. Túl sok vétkem van ahhoz, hogy egy nap elég legyen mindet elmondani. Jó, kezdjük talán a maival. Nem másnaposan, tangát keresve az oltárnál kéne itt lennem nem igaz? Felvihogok, aztán előveszem a cigarettás dobozomat, majd rágyújtok. Rosszalló köhögést hallok az öregtől, de leszarom, fejemet a fülke fafalának döntöm. Fenevadam halk morgásától megnyugszom. - Nem hiszek abban, amiben maga. Pogány vagyok, egy másik világ rémalakja. Nem is értem, mi a francot keresek itt, bár valószínű az égiek viccelődnek mindkettőnkkel. De ha már itt vagyok, beszélgessünk. - fújom ki a nikotinos füstöt. - Nem bánok, és bántam meg semmit, amit eddigi életem során tettem. Loptam, csaltam, hazudtam, öltem, de ugyanúgy megtették ezt velem mások is. Volt azonban, ahol szerettek, óvtak, megbíztak bennem. S ugyanígy viselkedtem én is. Maga csak el akarja könyvelni, ahogy megannyi ember, hogy jó, vagy rossz vagyok e. Egyik sem vagyok. És mégis mindkettő. Szabadabb lélekkel rendelkezem, mint azt bárki gondolná. Hatalmasabb erő és akarat birtokosa vagyok, mint amit maga, vagy bármelyik söpredék elképzelhet. Gúnyosan felnevetek, s szívok bele a cigarettába. - Semmit nem ért abból, amit mondok igaz? - közelebb hajolok a kis ablakhoz, a cigaretta kilóg a számból, s csak értetlen arcát figyelem a rácsok résein át. - Ha csak sejtené, kit, vagy mit löktek be ide maga mellé gyónni, őrjöngve rohanna ki a fülkéből. - szemem egy pillanatra megvillan a sötétben, de mielőtt ezt észrevehetné, újból a falnak dőlök. - Kívánom, hogy a hite erős maradjon, s a maga Istene megvédje. S ne találkozzon újra velem. Hosszú csend következik.
Befejezés - Imagine Dragon - Radioactive
Összecsapom a tenyereimet, amikor a cigarettám utolsó parazsa is leesik a fülke padlójára. - No, öreg, essünk túl rajta oké? Szeretnék haza menni, ossza ki a Miatyánkot, meg mondjuk 20 Üdvözlégyet, aztán már itt se vagyok oké? Halkan zeng valami dallam az agyam mélyén, Farkasom éhesen mordul fel lelkem zugában. Ideje lenne kajálni. Egy újabb szálat veszek elő, majd a dobozt a rácsok felé nyújtom. - Vegyen Atyám. Könnyebb lesz mindkettőnknek. - mondom mosolyogva. Ha elfogad egy szálat, Zippo öngyújtómat veszem elő, s nyújtom a rács felé, hogy meggyújthassa a szálat. - Látod, Fiam, benned is ott van a jóság, én mondom neked, ott lapul, hisz megosztod velem a javaidat. Ez dicséretre méltó. Ám mind bűnösök vagyunk, eredendően bűnösök, a célunk pedig az, hogy a lehetőségeinkhez mérten jót cselekedjünk. Gyermekem, nekünk magunknak is osztoznunk kell Jézus fájdalmában és át kell élnünk, amit ő. Na már most... Te megaláztad Őt azzal az illetlen női alsóneművel. Ha megváltást keresel, járj hát három napon, s három éjen //a 3 következő IC játékodban// te magad is nadrágra húzott női fehérneműben, s ezzel ródd le vétkeid. Csendben hallgatom, aztán nevetve hajolok olyan közel a rácshoz, hogy szinte az orrom érinti a fa anyagát. Érzem a félelmét, meg valami más, furcsa dolgot, ami nem épp épeszűségre ad következtetést. De így szeretjük az embereket, a maguk valójában. Nem igaz? - Rendben, ahogy akarja. - nevetek fel. - És ön? Nem akarna gyónni esetleg? Hogy miért kérdezem ezt? Mert szívesen meghallgatom. Ha már itt vagyok. Illata, a cigaretta füstjén át is érződik, s arcát fürkészem a rácsokon át. Öreg, vén trotty. De éhes vagyok, ez van. Amikor int, hogy mehetek, csak bólintok, de nem mozdulok. Szemem ezüstbe vált, s Fenevadam morogva tör fel belőlem. S úgy mozdulok, mint a villám. A gyóntató szék halk zajoktól, elfojtott halálsikolyt iszik magába. A vér lassan csepeg le a fa anyagán, ahogy megtörlöm a számat. Mocskos vagyok, bűzös, másnapos, de a vér íze és illata kijózanít. - In nomine Patris et Filio et Spiritio Sancti. - suttogom a haldokló fülébe, majd újból a torkába mélyesztem agyaraimat.
*Mit keresek itt? Kérdezhetném magamtól, kérdezhetném akár attól a nénitől is ott elől, aki épp valami fülsüketítő mód vinnyog, mert elvesztette a fiát pár éve. Hát istenem, ez az élet rendje. Senki nem élhet örökké. Ezen mért kell siránkozni? Talán jobb is neki ott, ahol most van. Mégis, még egy lépést teszek beljebb miután természetesen keresztet vetettem illendően magam előtt. A gyóntató fülkét keresem, semmi mást. Bár tekintetem mégis néma tisztelettel adózik az öreg templomnak. Igen, maga az építménynek s nem annak amit jelent. Hogy miért? Azért, mert van amit én is becsülök de ugyan akkor van, amiben nem hiszek. Nem hiszek istenben, mióta elvette az édesanyám. De kanyarodjak vissza oda, hogy miért is vagyok itt. Ha valaki meglátna, élből kiröhögne. Nem házasodni készülök, s pláne nem tervezgetem. Pusztán annyi minden nyomja a lelkem, hogy csak isten adhat megváltást. Oké, viccet félretéve; Leonardnak az a hülye ötlete támadt, hogy el kéne menni gyónni. Puszta heccből, hogy a pap mennyire tér ki a hitéből. Mind ezt egy fogadás keretében amit el is buktam. Szóval most itt vagyok. A gyóntató fülke üres, én magam pedig isten házába úgy léptem be, hogy egy miniszoknya van rajtam és egy mélyen dekoltált felső. Sosem hordok ilyet, most miért? A megbotránkoztatásért tenni kell.
Beülve halkan köszörültem meg a torkom, de azt hiszem, hogy a papnak kellett volna. Kicsit meg kéne olajozni a torkát. Recseg, ropog... mintha csak egy öreg fadarab lenne. De mit is vallhatnék be? Bűneim sora végeláthatatlan, hisz ide már maga a létezésem is bűnnek minősül.* - Jó estét Atyám. Igazából, fogalmam sincs, hogy hol kezdhetném. Esetleges csúnya szavakért előre is bocsánat. De azt kell, hogy mondjam... megőrültem. Mintha csak egy démon szállta volna meg a lelkem. Talán az is történt. Folyamatosan vérre szomjazom, elfojtott dühöm lappang de előbb vagy utóbb kitör. Tudásom mások ellen használom fel, s csak kifogásként okokat gyártok, hogy legyen mindenre magyarázatom. Szerelmes vagyok. Lehetséges ez úgy, hogy nem tudom kibe? Hogy nem ismerem az illetőt? A főnököm... egy idióta... de pont ezért szeretem. Létezik meg nem magyarázható szeretet? Ami önzetlen mégis a maga módján önző? Nem oly rég a vérére fájt a fogam s el is vettem azt, ám Ő él... Ő még életben van. De mikor vetem el a sulykot? S itt van a munkám... egy bűntanyában dolgozom és élvezem. Hisz bár veszélyes, mégis a maga sajátos értelmében gyönyörű. Fogalmam sincs atyám, hogy miért. Egyszerűen a lányok vonaglása, gyönyörű testük még bennem is megindít valami vágyat. Azt, hogy ott legyek köztük... Mégis férfi érintésére vágyom szüntelen. A magányt ölelem magamhoz, de a lelkem... az bizony másra vágyik. Szerethetnék csupán a testemmel úgy, hogy minden fizikális kontaktust elutasítok. Mondja meg atyám, hogyan tehetném jóvá azt, hogy minden lélegzetemmel más vérére szomjazom mint egy állat? Egy állat kinek a vadban volna a helye? Mégis egy nő, ki arra vár, hoyg megszelidítsék? Ébredn van még? Nagyon csendben van. Ó persze, hogyne Atyám... de nem tudom, hogy mit tehetnék. Évek óta kísért... vágy, vér és pengék. Ez a három jellemzi a létem, az életem... a harc az, mely elégedettséget ad, a vér mely kielégíti éhségem, a fájdalom pedig boldogságot, örömet ad. Ami másnak rossz, számomra az a mennyország. Gonosz lennék? Tényleg egy démon szállt meg? Hogyan kaphatnék megváltást? * Csendesen vártam a választ, s reméltem, hogy szavaimtól nem kapott szívinfarktust és nem hív boszorkány vadászt rám. Hátha jóvá tehetem azt amit érzek... bár tudtam, hogy életem végéig miatyánkozhatnék akkor se múlna el a késztetés, nem éreznék másképp. Ez vagyok én... egy sötét felleg, mely mosolyogva jön el érted. S minden lelki ismer furdalás nélkül küld át a másvilágra, sőt... még élvezi is azt amit csinál. Van ennek határa? Tényleg elhiszem, hogy csak azért ártok mert nekem ártanak. Mi lesz, ha elvesztem a jó és rossz közti határvonalat és gyilkossá válok. Ó te jó ég, már most is az vagyok. Amint megkaptam a teljesítendő feladataimat, amivel talán más lehetek már ott sem voltam. Ha nem olyan képtelenség még röhögés nélkül. *
Kezdőlap
