Elégedett vigyorral az arcomon vettem tudomásul, hogy sikeresen eltaláltam a párom. Mondjuk jobban örültem volna, ha hátsón tudom lőni, de végső soron a célomat elértem. Amint puffant a hátán a hógolyó én vissza is húztam a fejem a fedezékem mögé. Vártam, várakoztam, aztán egyszercsak meghallottam a hangját. Számra tapasztva a kezemet kuncogtam halkan. Nem, nem csak azon, hogy a mókusokat gyanúsította. Eszembe jutott az a történet, amit még korábban mesélt... amikor megijedt a mókus árnyékától. Hát már akkor se bírtam ki majdnem, hogy a szolíd kuncogás helyett akkorát röhögjek, melytől a falak is beleremegnek. Most is bennem volt a kényszer a dologra, ezért kellett a "hangtompító". Lehet dög dolog így kinevetni ezt a ballépését, de hát na, valahogy eléggé vicces elképzelni, hogy egy ilyen kicsiny, aranyos lénytől valaki megijedjen... még akkor is, ha olykor elvileg képesek elég durván bevadulni. Mindenesetre a vigadalmam meg a kicsiny győzelmem iránti örömem addig tartott, míg meg nem hallottam a szavait ezt követően, miközben ropogott lába alatt a hó. Bevallom férfiasan, a szívem megállt egy pillanatra, mikor rájöttem, miről is van szó. Nem is tudom, talán az eshetőség maga volt az, mely elhomályosította a látásomat. Olyan jó volt Palomával, a lehetőség, hogy elveszíthetem... szíven ütött, hogy talán nem én vagyok jelenleg az egyetlen férfi az életében. Hogy más is... de aztán itt ennél a pontnál észbe kaptam. Ez hülyeség. Paloma mindig őszintén viselkedett velem, ahogy én is az voltam, hacsak nem kellett ferdítenem az őrzős életem miatt. A szavai, az érintései, a gesztusai... lehetetlen, hogy mindezt megjátszotta volna. S nem, nem hiszem, hogy megcsalna. Megbíztam benne... megvolt az a bizalom, ami miatt néhány másodperc után túl tudtam magam tenni ezen az eshetőségen. Már lassan fél év telt el azóta a szenvedélyes éjszaka óta, melyet augusztusban töltöttünk el. Vettem hát egy mély levegőt... hogy aztán egy újabb lehetőség jusson az eszembe. Hogy azt a jó szemtelen succubus mindenit! Most így jobban átgondolva azt a hangsúlyt, amivel az imén beszélt... hogy a manóban nem tűnt fel elsőre? Bújkált benne a szemtelenség, a játékosság. Felkaptam még egy hógolyót, majd kiléptem a fa takarásából. Ekkor Paloma már csak pár méterre volt, ahogyan ránéztem... s láttam a vigyort az arcán... hogy az a jó... - Freddy mi? Kis telhetetlen - azzal nem voltam rest hozzávágni ezt a hólabdacsot is, mikor már én is elvigyorodtam a végére. Ám most nem értem be ennyivel, ahogyan sietve felé indultam. Nem nem kis succubus... a következő nem hógolyó lesz... ez a kis magánakciód fürdetést von maga után... szóval a célom ez. Odamenni Palomához, vagy utolérni, ha elkezdene futni előlem, hogy aztán leteperjem a földre.
Dr. Paloma Santiago
Ember
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 38
◯ HSZ : 277
◯ IC REAG : 292
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Fehér "Honda VFR800 ABS" típusú motorral közlekedek
Ó! Hát tudtam én, hogy ez kiugrasztja a nyuszit a bokorból fa mögül. Így lenne teli találatom a lottón is, eh! - Tudtam! – Bukott ki belőlem a röhögés, majd megvillantak a szemeim a hógolyó láttán. - Nehogy… - De. A következő pillanatban már csattant is nekem a hógolyó… telibe találva a bal vállamat, és ahogy szétpattant, úgy az arcomba is került a hideg permetből. - Ez nem vicces… - Mondtam kissé bosszúsan, s ahogy megindult felém, tudatosult benne, hogy mire készül. - Ne merészeld. – Figyelmeztetem összeszűkülő szemekkel, miközben lassan hátrálni kezdtem. - Adam! – Szóltam rá, lassú hátrálásomat felgyorsítottam. - Figyelmeztetlek! Tudom, hol vannak az érzékeny pontjaid! – Fenyítem be. Mintha ő nem tudná, hogy nekem hol vannak. A táskámat és a szatyrot ledobtam a földre, majd futni kezdtem. Beugrottam a fák közé, a kis csengők megszólaltak, ahogy hozzáértem a lehajló ágakhoz. A hó itt jóval nagyobb volt, majdnem térdig ért, ezért nehezebb volt futni… inkább ugráltam, mint egy szöcske. Fogalmam sincs mennyire sikerül lehagynom őt. Sokkal jobb kondiban van nálam, ráadásul míg ő hozzászokhatott ahhoz, hogy térdig érő hóban járkáljon, addig én nemhogy járkálni… futni sem szoktam benne. Becsületemre legyen szólva, mindent beleadok, hogy elmeneküljek előle. Mazochista vagyok bizonyos szinten, de a hideg is kiráz a gondolatától, hogy hóban legyek megfürdetve.
Még szép hogy kiléptem rá. Paloma nekiállt itt pár hónapos kapcsolattal a hátunk mögött úgy tenni, mint ha a titkos szeretőjét próbálná meg előhívni a fák közül, azért szerintem erre minden férfiember megmozdulna, akinek fontos a másik. Már csak azért is, hogy számon kérje rajta, mi ez az egész. Igen, teljesen ésszerű volt, hogy haraptam a csalira, még akkor is, ha igazából kételkedtem is annak a bizonyos szeretőnek a létezésében. Meg... mivel ilyen csúnyán meghúzta a fejemet, jön a retorzió. Először röppen a hógolyó, hogy helyet találjon a második is a testén. Amikor elkezd bosszankodni a hógolyó miatt, én csak vigyorgok. - Nem-e? Hát akkor ezen még dolgoznom kell - villan meg a játékosság barna tekintetemben veszedelmesen. Talán ebből, talán a veszélyes közeledésemből, de rájöhetett, hogy amit számára tervezek ezután, az bizony fürdés lesz és nem kádban, hanem a természet lágy ölén. Eltántoríthatatlanul közeledtem felé, hiába szörnyedt el a lehetőségtől. Á-ááá, a kis Succubus most nem fogja megúszni a dolgot rebegő pillákkal. - Igen, kedves? - kérdezek vissza a nevem hallva, mint ha teljesen átlagos dologra készülnék. Amikor feleleveníti, hogy tudja, hogyan lehet leszerelni, én csak vigyorgok egyet megint. - Ez kölcsönös. Kicsit kéjenc megjegyzés lesz, de annyi közös éjszaka után az ember akarva-akaratlanul is megtalálja a másik gyengéjét és nem csak olyan téren, ami kéjes nyögéseket csal elő a torkából. Úgy tűnik, ezt a tanulságot ő is levonta, ugyanis eldobta, mi kezében volt és elrohant. Én meg nem voltam rest utána menni. Amikor megláttam, hogy hova fut, a vigyorom még szélesebb lett. - Drágám, biztos vagy benne, hogy fürdetés elől a térdig érő hóba menekülni életbiztosítás? Mert hogy ezzel csak a dolgomat könnyebbítette meg, az biztos. Persze voltam olyan mocsok, hogy csak akkor szóljak neki, mikor már bent voltunk és nem tudna olyan könnyen kijönni. Innentől az én prédám volt Paloma és igyekeztem hamar el is kapni. Nem akartam, hogy túlságosan bemenjünk a vadonba, érthető dolgok miatt, másrészről meg szeretném hallani, hogyan reagál. Szóval amint beértem a leányzót, kezeimmel kapok után, hogy magamhoz rántsam, majd levigyem őt a hóba, magam alá gyűrve, csak éppen nem olyan értelemben, amit szerethetett volna. S ha ez megvolt és stabilan tarthattam magam alatt, akkor elkezdem az eseményt és megtölteni Palomát hóval.
Dr. Paloma Santiago
Ember
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 38
◯ HSZ : 277
◯ IC REAG : 292
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Fehér "Honda VFR800 ABS" típusú motorral közlekedek
Valóban nem életbiztosítás, viszont hiába rohantam volna a bejárathoz, nem tudtam volna kinyitni az ajtót, mielőtt beérhetett volna… Szóval jól kiszámítható módon, emberi ösztöneimtől vezérelten inkább a menekülés mellett döntöttem, ami ezúttal futásban teljesedett ki. Nem vagyok oda a hóért. A hideget se szeretem… fázni meg egyáltalán nem szeretek. Vastag, meleg ruhákban még csak-csak kibírom az itteni körülményeket, de született Kaliforniai lányként egyáltalán nem vágyom arra, hogy a hóban legyek megfürdetve. Ha szeretném, akkor nem zavarna… de nem szeretem. - Lent alszol a nappaliban! – Lihegve kiabálom menekülés közben. Persze mindketten tudjuk, hogy ez üres fenyegetőzés, mert maximum tíz perc elteltével én magam rángatnám fel a hálószobámba, vagy préselném oda a kanapé támlájához, hogy én is felférjek mellé, és összebújhassak vele. Szeretem magam mellett tudni éjszaka, még ha képtelen is vagyok arra, hogy mozdulatlanul kibírjak egy éjszakát a karjai között. A lábbelimet nem épp erre tervezték, ezért néhány méter után kezdem érezni, hogy beszivárog a hó, és a zoknik a lábamon átnedvesednek. Úr Isten, hogy én mennyire utálom ezt. Még a fülem hegye is libabőrössé válik. Adam meg mint valami vérszemet kapott vadászkopó, lohol a nyomomban. A motorom kulcsán kívül nincs semmi nálam, amivel védekezni tudnék. Bezzeg nyáron nem volt ennyire önelégült, amikor elvertem a baseball ütővel. Nem is rest kihasználni a helyzetét! Pár pillanattal később már hallom, ahogy szó szerint a nyomomban fut, aztán megérzem magamon a karjait, lábam elemelkedik a földről, a testem megbillen, és paff! Mintha egy hatalmas kupac vattában landolnék. Meg nem ütöm magam, csak olyan közelségbe kerülök a hóval, amilyenbe egyáltalán nem szándékoztam kerülni eddig. - NEEE!!! – Kapkodok Adam kezei felé, hogy ellökjem magamtól, miközben a földön… pardon, a hóban ficánkolok. - HAGYD ABBA! – Az erdő zeng a hangomtól, miközben sikítozok, ahogy a hideg hó bekerül a ruhám alá. UTÁLOM!!! Egyik tenyeremet Adam mellkasának támasztom, próbálom eltolni magamtól, a másikkal meg magam mellett markolok a hóból, és próbálom az arcába nyomni, vagy bárhova, ahol érem.
Nekem végső soron csak a malmomra hajtotta a vizet azzal, hogy arra menekült, amerre. Be a legnagyobb hóba, ahol még nem is kell annyira oldalra nyúlni, hogy hóhoz juthassak. Sőt, elég lesz levinnem a földre, már a nyakába fog borulni egy rakattal, ahogy lyukat csinálunk a masszív hótakaróba. Hogy aztán legyen benne némi Paloma lenyomat. Na majd mindjárt rájön, hogy mennyire kedvezett nekem. - Akkor bizony lent alszol velem. Persze, sejthető, hogy a latin hölgyemény talán nem bírná ki az éjszakát, ha már itt vagyok a házban... de azért azt se együk olyan forrón, hogy eljutna az emeletre. Ki tudja... talán lekapom a tíz körméről, mielőtt rálépne a legalsó fokra és magammal ragadnám a kanapéra aztán nem lenne neki menekvés... főleg, ha rásegítek némi "marasztalással" a dologra. Hiába, ha valamit el kell érni, akkor hajlandó vagyok én is használni bizonyos eszközöket... s még nem is lehet őket piszkosnak nevezni. Szóval megkergettem Palomát és úgy tűnt, ezt annyira nem díjazta, mikor pár napja ugyanezt a meleg házikóban adtuk elő. Minden egyes lépéssel közelebb jutottam hozzá, mígnem már beért kartávolságra. Éppen rugaszkodott volna előre, amikor derekára fonódtak a karjaim és magamhoz rántottam, majd megemelve vittem le előre a földre. Megpróbált szabadulni, de csak azt érte el vele, hogy nem hason, hanem hanyatt fekve találta magát alattam, ahogyan már bele is tömtem az első adag havat az overálja nyakába és az arcába. Tiltakozása vigyorgást váltott ki belőlem, meg azt, hogy oldalra nyúlva a következő adag havat is előkészítsem. - A-aaa, kis succubus, ezt nem úszod meg. A kis kergetőzéstől az én ruhám is latyakos lett, a lábbelim pedig feleannyira se volt hosszúszárú, mint a kedvesemé, de valahogy nem zavart. A helyzet az, hogy én mindig is hidegpárti voltam, ami nem csoda úgy, hogy legalább egyik ágon skót vagyok. Így nem kifejezetten zavart a testemet borzoló hideg és hogy időről időre ő is hozzám vág egy adag havat. - Hagyjam abba? Pedig csak most jöttem bele. Folytattam hát Paloma megtömését hóval. Próbált eltávolítani magától és amúgy volt is ereje a kishölgynek, de túl stabilan vetettem meg magam rajta hozzá, hogy csak úgy szabaduljon. Ki tudja már, hanyadik adag havat kapta már meg, amikor egyszer csak kezeim a kezeire fonódtak és lenyomtam őket a feje mellé... s mielőtt még rájöhetett volna, hogy mi történt, előre hajoltam és a nő ajkaira tapasztottam a sajátomat...
Dr. Paloma Santiago
Ember
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 38
◯ HSZ : 277
◯ IC REAG : 292
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Fehér "Honda VFR800 ABS" típusú motorral közlekedek
- Na, azt elfelejtheted kisapám! – Kiáltottam vissza, amikor közölte, hogy lent alszok vele. Persze tudom, hogy úgyis úgy lenne, de jól esett ellentmondani neki. Hogy én mennyire utálom most, azt elképzelni se tudja! Eleve nem szeretem se a havat, se az esőt… semmilyen csapadékot. Meleg, és napsütés-párti vagyok, igazi Kaliforniai lány, akitől már az is nagy szó, hogy nem fordult sarkon, és nem menekült hazáig, amikor kilépett először a Fairbanks-i reptérről. Persze megfordult a fejemben, de túlságosan nagy visszatartó erő volt az, hogy Leonard Cooper-től minél messzebb akartam lenni… viszont még az Államok határain belül. - Adam, nem viccelek! – Az a szerencséje, hogy rühellem a műkörmöket, különben most komoly veszélyben lenne az élete… vagy legalább az arca. Magyarázkodhatna, hogy mik rajta azok a karmolás nyomok. Próbálom megakadályozni a mozdulatai véghezvitelében, de helyzeti- és erőfölénnyel bír. Én bizony nem fogom vissza magam! Amikor a hideg hó a meleg bőrömhöz ér, sikítozni kezdek. A hideg futkos a hátamon attól, ahogy olvadni kezd, és végigfolyik rajtam a hólé, meg felszívja a ruhám anyaga. Nem vagyok az a betegeskedő típus, de ha most emiatt lebetegszem, Adam néhány éjszakát a lábtörlőmön fog tölteni, annyi szent! Amennyire tudom, próbálom én is a ruhája alá betömködni a havat, de úgy, hogy fölöttem van, és folyton mocorog nem túl egyszerű, és nem is olyan sikeres művelet ez. Leginkább csak azt érem el vele, hogy visszapotyog rám a hó. Valami groteszk hó-szörny lenyomatot hagyunk majd így a hóban, ami hírből sem ismeri a hóangyalkát, de hát ez van. Talán elrémisztjük pár napra a mókusokat is a hát közeléből, és nem ugrálnak rá a tetőmre. Nem épp így képzeltem el a mai délutánomat/estémet… s mivel Adam nem ért a szép szóból, ezért mocskos módszerhez folyamodok, és felrántom a jobb lábamat. Fütyin ezzel nem tudom rúgni, mivel eleve ül rajtam, de legalább ki tudom billenteni valamelyest a stabilan ülő állapotából, és a markomban levő hóadagot azzal a mozdulattal a jobb fülkagylójába nyomom… hadd érezze kicsit ő is a törődést. A kézlefogás nagyjából ez után következik be nem sokkal. Kesztyű nincs rajtam, mert ami volt… a motorkesztyű, azt levettem, így a hideg és hó-csípte bőröm közvetlenül érintkezik a hideg hóval, ami mondhatni égeti. Rossz lóra tett Adam, mert a csókja most nem olyan viszonzásra lel, amilyenre valószínűleg számít. Nem csókolok, hanem harapok. Foggal.
- Bocsi, emlékszem rá - kiáltom vissza. Mondjuk szinte látom a szemem előtt a jelenetet. Szépen megágyazok magamnak Paloma szeme láttára kanapén, csak hogy húzzam a fejét... aztán odamegyek jóéjszakát kívánni neki, de ő tüntetően elfordul, elindul felfelé a lépcsőn... de az első fokon mögé lépek és lekapom a tíz körméről, hogy aztán magammal vigyem a kanapéra. Talán ellenkezne, kapálózna de pár perc utána megnyugodna és beletörődne... ki ne tenne így, ha a párja ölelő karjai között tölti az időt eközben. Oké, Paloma egy akaratos succubus, ezt aláírom... de egy succubust is kétválra lehet fektetni, ha elorozzuk a szívét. - Én se, Paloma! Mondjuk viccesnek vicces volt a helyzet, csak éppenséggel nézőpontból. Mert hogy a leányzó nem tartotta viccesnek a történéseket, az már egyszer biztos. Amint magam alá kényszerítettem már el is kezdtem fürdetni őt. Valahol elégedettséggel töltött el, amikor hallottam a sikolyát, mely terjedt az erdőben. Nem mint ha ezt a hangot nem hallottam volna tőle, de most kissé más helyzetben voltunk és nem pont az élvezet hozza ki belőle. Sokkal inkább a hideg hó, mely a forróbőrű nőszemélynek olyan lehetett, mint egy tűszúrás. Pontosabban sok tűszúrás. Szerintem ez is egy olyan dolog lesz, melyet jó darabig nem fogok elfelejteni... vagy éppen felemlegetem neki egyfajta retorzióként, melyet retorzióként kaphat. Mert hogy ez többször elsüthető, az is borítékolható. Persze én se maradtam ki a jóból, ahogyan a hó beszivárgott a ruhám alá, de skót voltam, bírtam a hideget. Mondjuk Paloma se akart a mocskos módszerektől elállni. Éreztem a térdét a hátamon, amitől meg is dőltem kicsit. Meg is kaptam a magamét a következő pillanatban... de nem örülhetett sokáig, mert utána a dupláját toltam be az overallja alá, amint újra stabilan voltam rajta. Még pár percig eltartott a tortúra a nő számára, amikor úgy döntöttem, hogy eleget kapott a kis magánszáma miatt, most már ideje lesz békülni. Lefogtam hát, mintegy jelezve a "harc" végét és hajoltam az ajkaira. De ami ezután történt, arra egyáltalán nem számítottam. A békülési szándékomat kegyetlenül kihasználta és megharapott. Felnyögtem a hirtelen jött fájdalomtól. Igazából annyira nem fájt, kaptam már durvábbat is, inkább a hirtelensége okozta a dolgot. Basszus, még jó, hogy nem volt a pajzsom aktív, mert Palomának most tört volna belém szó szerint a foga. De így csak én szenvedtem el... a succubus mindenit. Elengedtem Paloma kezeit, mintegy jelezve megadásként, hogy oké, értem én, de most már fejezze be, mert így az életben nem fogom tudni használni ilyesmire a számat, ha leharapja a számat a helyéről...
Dr. Paloma Santiago
Ember
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 38
◯ HSZ : 277
◯ IC REAG : 292
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Fehér "Honda VFR800 ABS" típusú motorral közlekedek
Hogy is van a mondás? Az nevet, aki utoljára nevet. Márpedig nagyon úgy tűnik, hogy a végén én jövök ki az egész dologból győztesen. Azok az aljas női praktikák ugyebár. Ah, a kis naiv! Azt hitte, büntetlenül megúszhatja a fürdetésem. Tudja mennyire rühellem a havat, mégis bepróbálkozott a fürdetéssel, hát most bűnhődjön kicsit… hadd élvezkedjek már én is! Erősebben nem harapok rá, de nem is eresztem a fogaim közül. Szerencsére hamar kapcsol, hogy a jelenlegi szituációban bármit csinálna, abból csak ő jöhetne ki rosszul, ezért időben visszavonulót fúj. Nem akarom én bántani amúgy… (na jó, csak egy egészen kicsikét, hogy elégtételt vegyek sértett lelkivilágomnak) ez csak amolyan figyelmeztetés, hogy ne játsszon a tűzzel hóval… legalábbis ne ilyenformán. Ha annyira be van lelkesülve érte – amit én született Kaliforniaiként soha a büdös életben nem fogok megérteni, mert úúúútálom -, hát építsen hóembert, vagy hómacit, vagy bánom is én, de én inkább a meleg házban… az ablakból nézném, mint szó szerint testközelből. Várok még úgy jó tíz másodpercet, majd érezheti, ahogy fogaim szorítása enyhül, végül hagyom, hogy húsos ajka kiszabaduljon. - Mondtam már, hogy utálom a havat? – Kérdeztem kissé durcásan, s ha jót akar magának, akkor minden sunyi húzás nélkül hagyja, hogy felálljak. Újra és újra végigfut rajtam a hideg, ráadásul érzem, hogy most már ténylegesen is vacogok az átvizesedett ruháim végett. - Adam Revenor, ha miattad lebetegszem, nagyon mérges leszek! – Ütögetem le a ruhámról a rám tapadt havat, hogy lehetőleg ne igyon be többet a ruhám. - Megfagyok. – Közöltem panaszosan, miközben kezeimet összedörzsöltem, de annyira le voltak már fagyva, hogy ettől úgy éreztem, mintha lángok közé nyúltam volna. Fel is szisszentem. Kell egy forró fürdő… lábvíz, tíz paplan… ötven fok a házba, hogy kiolvadjak.
Sajnos tényleg kénytelen vagyok most inkább visszavonulót fújni, mielőtt még jobban belelelkesül a szentem a harapdálásba. Pedig még szívesen szadiznám a hóban egy darabig, az eddigi sikítozásai így is megmaradnak a tudatomban még jópár évig. Viszont most nem szabad játszani már. Az egy dolog, hogy képes vagyok magam meggyógyítani, ha most Paloma szétharapja a számat, de a helyzet az, hogy a párom nem hülye. Pár napig még meg kellene látszódnia a sebnek legalább, s ha hirtelen eltűnik másnapra, arra még ő is rácsodálkozna, főleg, mint szakértő. Másrészről viszont, ha szétharapott szájjal megyek be az egyetemre... szinte látom magam előtt, ahogy Amanda, vagy Abie jön velem szemben, rám csodálkozik és faggatni kezdenek, hogy tán farkas támadt-e meg... aztán amikor közlöm, hogy a barátnőm volt, rájuk jön a röhögés és megállapítják, hogy még mindig hadilábon állok a nőkkel. Hát igen, valami igazság még lehet benne, elvégre ezt a reakciót sem láttam előre. Most pedig az eredmény egy dühös, harapós succubus lett, aki éppen elengedi a számat. Visszább is húzom a fejemet, mielőtt kedvet kapna egy újabb kör kannibalizmushoz. - Igen, mint ha emlegetted volna - jegyzem meg, miután óvatosan megérintettem a számat. Éreztem a fognyomokat, de a jelek szerint addig még nem jutottunk el, hogy véresre harapja. Legalább is nem éreztem a számban a vér fémes ízét, se az ujjamra nem tapadtak vérnyomok. Lassan lemásztam róla, majd segítettem neki talpra állni. Nekem aztán ne mondja senki, hogy csak vízszintesbe tudom tenni Palomát. - Dr. Paloma Santiago, forróvérű nőszemély létedre hogy tudnál lebetegedni? - kérdezem, ahogyan benyúlok a ruhája nyakrészébe és kihámozom az olvadni készülő hórengeteget. Utána még az arcáról és hajáról is letakarítottam a hópelyheket, csak hogy teljes egészében láthassam a számomra kedves arcát. Na aztán meghallom, hogy fázik, bár nem új információ. Látom a test remegését és kicsit elgondolkodok rajta, hogy talán ezt az akciót mégse kellett volna... de aztán elvetem. Érett már ez a fürdetés a sok pimaszsága után. De aztán hirtelen mozdultam. Mire a nő egyet pislogott, már érezte, hogy újra kifut a lába alól a talaj. A karjaimba véve találhatta magát. Le tudom ám én venni a lábáról, szó szerint. - Ez esetben mit szólnál egy forró fürdőhöz? - mosolyogtam. S mielőtt még hátsó szándékot keresett volna a szavaimban, elindultam vele vissza a házhoz. Végigsétáltunk a derékig érő hó azon részén, mely az üldözésről árulkodott, majd csakhamar feltűnt a faház előttünk. Csupán kétszer álltam meg út közben. Először, amikor leguggoltam Palomával együtt, hogy felvegyük a szatyrot, melyet elhagyott útközben. Másodjára az ajtónál, hogy az ajtó is kinyitásra kerüljön, illetve a riasztót kikapcsoljuk, mielőtt ránk hívja a 911-et. De ezt leszámítva már csak egyetlen megálló lesz: a fürdőszoba, addig pedig akkor se teszem le, ha kéri.
Dr. Paloma Santiago
Ember
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 38
◯ HSZ : 277
◯ IC REAG : 292
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Fehér "Honda VFR800 ABS" típusú motorral közlekedek
- Ha így folytatod Adam Revenor, elég könnyedén! – Vágtam rá szúrós pillantással. Önmagában az nem jelent semmit, hogy forróvérű vagyok. Pontosabban abból a szempontból nem jelent semmit, hogy az még nem zárja ki azt, hogy ne betegedhetnék le. Amilyen munkamániás vagyok, iszonyat hisztit levágnék, ha valamilyen megfázás ledöntene a lábamról, és napokig az ágyat kéne nyomnom lázasan, náthásan. Akkor azt hiszem Adam kapna tőlem pár keresetlen szavat. Az ölbe kapás ellen nem ellenkezem, már csak azért sem, mert átkarolva a nyakát lényegében lehetetlenné teszem, hogy a hóba dobjon… ha esetleg még egy utolsó kísérletet tenni akarna a hóban való fürösztésre, de szerencsére úgy tűnik, hogy nem tervez semmi ilyesmit. - Azt hiszed, hogy ezek után pusztán egy forró fürdővel ki tudsz engesztelni!? – Vontam fel kérdőn mindkét szemöldökömet. - Ezek után minimum egy bögre forró teát, vagy valamilyen finom meleg levest… masszázst, és egyéb kényeztető szolgáltatásokat illene nyújtanod nekem… aztán majd meglátom, hogy hajlandó vagyok-e megbocsájtani az iménti, előre megfontolt… különös aljassággal elkövetelt gaztettedet! – Veszem félig hivatalosra a figurát. Azt gondoltam, hogy szólnom kell, hogy a táskáimat ne hagyjuk odakint, de Adam elég figyelmes, hogy saját maga észrevegye, és ne kelljen szólni neki. Óriási pirospont, ha már a hóban való fürdetésért megorroltam rá, ezzel némiképp legalább enyhíti a mérgemet. Pusztán annak tényétől, hogy végre házon belülre kerültem, már jobbá válik a közérzetem, de attól függetlenül a vizes ruhák miatt még mindig vacogok. - Remélem tisztában vagy vele, hogy átemeltél a küszöbön. – Dörgölöm az orra arra széles vigyorral a képemen, miközben nyomok egy puszit borostás állára. - Most már letehetsz… - Jegyzem meg, de úgy tűnik neki egészen más tervei vannak. Hát jó. Lábaimmal szórakozottan kalimpálva tűröm, hogy felcipeljen kabátostól mindenestől. A kádba azért remélem nem így akar bepakolni, mert annak nem túlzottan örülnék. Holnapra tuti nem száradna meg a kabátom. - Vagy mégse. Akkor irány az emelet. – Van egy olyan sanda gyanúm, hogy ma már semmi nem lesz a kocsi katalógusok átböngészéséből, de eddig is megvoltunk nélküle. Pár nap ide vagy oda, már egyáltalán nem számít…
- Dr. Paloma Santiago, bizonyított, hogy ha mondogatod magadnak és beleéled magad, akkor biztosan bajod lesz, szóval inkább ne csináld. Csak azért is visszaszóltam. Miért is ne, elvégre ha már egy ilyen szájaló succubussal van együtt az ember, akkor egy idő után megtanul nem feltétlenül csendben maradni mellette. Elvégre, már lassan fél éve tart köztünk a románc, egyértelmű, hogy van kölcsönhatás pár téren. S talán ezt a fajta szemtelenkedést jobban viseli, mint hogy teletömjem hóval a nyakát vagy akármely ruhanyílását. Azt meg főleg, hogy mint egy hercegnőt ölbe kapom és elindulok vele a házba. Nem kell a saját csizmájában megtenni addig az utat... pontosabban tocsogni benne, mert szerintem a nyakából már a lábáig is végigfolyhatott a hideg lé. - Kezdésnek megfelel, nemde? - kérdezek vissza. - Tea, leves, masszás... egyéb kényeztetés... nem aprózod el a protestálást, azt meg kell hagyni, kedves succubus lady. Valamit még felvegyek a listámra, vagy hirtelen felindulásból elmondtad az összes vágyálmodat? A négy tételből kettő táplálék... meg sem lepődök, Palomát mindig is a hasa vezérelte bizonyos kérdésekben, s ez most se volt így. Mondjuk fura, hogy ennél nem kért komolyabb étket. Általában a két fogásig meg sem áll most, meg... oké, azt hiszem nem állok neki gondolkozni rajta, mert a végén tényleg megnöveli a listát és holnap ilyenkor is főzni fogok. Szóval vittem Palomát, felszedtük a cuccait, majd hamarosan már bent jártunk. - Jé, nem mondod. Azt hittem feltalálták a fedett szabadteret. Fogok hagyni némi vizes-lucskos foltot a padlón, de annyi baj legyen, majd feltakarítom, ha nem olvad el teljesen a bent levő melegtől. Palomának szokása magason hagyni a hőmérsékletet, szóval még az is lehetséges. De én most mást tettem. Haloványan vigyorogtam, amikor megjegyezte, hogy tegyem le. A-aaa, más terveim vannak veled. Hamarosan talpam már a lépcsőn caplattam felfelé, pár másodperc múlva pedig beértünk a fürdőbe. Itt leraktam Palomát a kád szélére... ám ha nyúlt volna a ruhájához, hogy levegye, én játékosan rácsaptam a kezére. - Maradj veszteg egy kicsit. Ezt követően oldalra nyúltam és megengedtem a forró vizet. S amikor ezzel megvoltam... nos, odaléptem Paloma elé és elkezdtem vetkőztetni. Lehúztam a lábairól a csizmáját, majd a zoknijait. Utána talpra állítottam, lehúztam az overállja cipzárát. Kiléptettem belőle. majd folytattam. Ha volt rajta esetleges póló, nadrág, utána az került sorra... majd a melltartó... végül pedig a bugyi. Egészen addig tartott ez, mígnem ott állt előttem anyaszült meztelenül. Nem nagyon feszélyeztem magam, elvégre már jópárszor láttam őt meztelenül... s hacsak hirtelen nem talál ki valamit, újra felveszem őt a kezeimbe, majd elhelyezem a kádban, melybe lassan elég víz gyűlik össze.
Dr. Paloma Santiago
Ember
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 38
◯ HSZ : 277
◯ IC REAG : 292
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Fehér "Honda VFR800 ABS" típusú motorral közlekedek
- Adam Revenor. Bizonyított tény, hogyha megtömik hóval a ruhádat, nagyobb esélyed van a lebetegedésre, mintha nem tömnék meg! – Szerintem ezt a vitát holnap reggelig is folytathatnánk, akkor se jutnánk dűlőre, hogy most kinek is van igaza. Szerény(telen) véleményem szerint: nekem. - Csak kezdetnek. – Hangsúlyozom, lévén hirtelenjében csak ennyi jutott eszembe, illetve azt is hozzá tettem, hogy még ezek után se biztos, hogy megenyhülök irányába szörnyű gaztette miatt. - Hagyd csak nyitottan azt a listát, még menet közben kerülhet rá egy s más. – Szögezem le, biztos ami biztos. Nem lehetetlen kiengesztelni, de ki ne élvezné, ha körülugrálják, és kényeztetik!? Én pedig kifejezetten élvezem, ha Adam foglalkozik velem, pedig amúgy nem vagyok az a fajta nő, aki annyira igényelné a babusgatást. Szerintem nem is erről van szó, hanem csak arról, hogy szeretek Adammel lenni, és örülök, ha figyel rám. Teljesen más vele a kapcsolatom, mint Cooperrel volt. Ő inkább csak a külsőségeket adta meg, és várta el… de magányosnak éreztem magam mellette… egy játékszernek, amit mutogathat, és amit a tulajdonának vélt. Adam felől érzem, hogy figyel rám, tényleg törődik velem, és nem akar gátolni semmiben. Szabadnak érzem magam mellette, és emiatt nincs is szabadulási vágyam. Azt hiszen ez utóbbi nevezhető normális és élhető párkapcsolatnak. Adam több örömet és boldogságot adott nekem már ez alatt a néhány hónap alatt is, mint Cooper évek alatt összesen. - Bolond vagy. – Öltök nyelvet. Amúgy létezik olyan, ha jobban belegondolok. Négy oszlopon álló tetőszerkezett alatt van itt is a tűzifa a ház mellett, hogy a hó ne essen rá. Santa Claritában is van az udvarunkon egy ilyen négy lábon álló tetőszerű valami, ami alá vannak bepakolva a székek és egy asztal, hogyha esne az eső, be tudjunk alá húzódni odakint. Végülis… fedett szabadtér… Egyébként inkább arra akartam célozgatni, hogy a küszöbön való átcipelést általában etyepetye szokta követni, de most vagy nem esett le neki a dolog, vagy direkt csinált úgy, mintha nem tudná, mire akartam célozgatni. Majdcsak kibújik odafent a szög a zsákból… avagy a kukac a nadrágból haha… A kád szélére lettem letéve, s automatikusan nyúltam volna a ruhámhoz, de Adam rácsapott a kezemre. - Jólvanna… - Tártam szét egy pillanatra a kezeimet, majd türelmet erőltetve hagytam, hogy levetkőztessen. Nekem ez sokkal gyorsabban ment volna, de ha ez teszi boldoggá, hát hadd csinálja. Amúgy is, most épp letölti a „büntetését”. Amikor talpra húzott, már széles vigyor terebélyesedett a képemen. A bugyiból kiléptem, majd félrebiccentett fejjel néztem rá kérdő kíváncsisággal, hogy ezután mi fog következni. - Ki fogsz melegedni… - Jegyeztem meg „ártatlanul”, amikor ölbe kapott, és belerakott a kádba. Mennyivel kellemesebb volt érezni a meleg vizet, mint a hideg latyakot odakint a repkedő mínuszokban. - Van még itt hely… - Pöccintettem mutatóujjammal Adam felé játékosan a vizet, hogy kicsit lefröcsköljem vele, aztán a fürdősóért nyúltam, és pár csipetnyit belemorzsoltam a vízbe.
- Dr. Paloma Santiago, hát ennyire le akarsz betegedni mindenáron, hogy inkább idekint álldogálsz vacogva? - jön az újabb szemtelenség, hogy csak azért is enyém lehessen az utolsó szó. Persze ez hiú ábránd, elvégre kedves páromat olyan szószátyársággal áldották meg a szellemek, amit még David Letterman is megirigyelne a stúdióban. Már nem mint ha ezt most negatívumként hoznám fel. Max olyan tekintetben, hogy nagyon nehéz túlbeszélni őt. Még nehezebb megtörni a konok ellenállását. - Már meg se lepődök - jegyzem meg arra, hogy még csak a listája elejét hallhattam. Telhetetlen tudott lenni ez a nőszemély, főleg, ha a hasáról volt szó. Volt már rá példa, hogy az éjszaka közepén terelgetett ki a konyhába, hogy üssek neki össze valamit. Ami külön kihívás volt, ha előzőleg elmaradt a bevásárlás és a hozzávalók jelentős része hiányzott. Paloma hűtőjét ismerve pedig ez módfelett gyakori jelenség volt. Mondjuk mióta együtt vagyunk bár jópárszor tapasztaltam eltérő állapotokat a frigóban, de még kell rajta dolgozni. Mondjuk engem nem zavart kifejezetten ez az esti challenge. Örültem neki, hogy gondoskodhattam valakiről és nem azért, mert őrző voltam és kötelességem az emberek segítése. Hogy nem ismeretlenekkel, hanem egy kedves személlyel, a párommal teszem ezt. Módfelett sokat tud segíteni az ember kedélyállapotán... főleg, ha nem csak egyirányú a kapcsolat... mint a miénk. - Én bolond? Drágám, ki is rohant ki alsóneműben medvével verekedni? - szájalok vissza. Mert azért valljuk be, ez azért bőven annak számít. A mai napig nem tudta nekem kimagyarázni, hogy mi vezette őt arra a baseballütős rohamra, holott már nem egyszer átrágtuk a témát. Azért valljuk be, ehhez kellett egyfajta bolondság, ha éppen nem őrültség. Elvégre, a medvének nem okozott volna nagy problémát végezni a nővel... na, jó, inkább ebbe bele sem gondolok. Maradjon csak élő Paloma, sokkal jobb így. Amúgy nem, nem értettem félre direkt a mondandóját. Elég aktív életet élünk, de azért van a lényemnek olyan oldala, mely nehezen változik. Hamarosan tehát már a fürdőben voltunk, ahol a klíma is elég normálisnak mondható volt, legalább is Paloma szemszögéből. Fogalmam sincs, hogy nem kap egyből lángra, amikor berakom az anyaszült meztelen nőt a forró kádba, de annyira már nem újdonság. Amikor először előadta ugyanezt, na az már meredekebb volt. Ennek már jó ideje, de azért még mindig nem tudtam hozzászokni teljesen. - Maximum ettől a hőségtől, ami idebent van. Reménykedtem aztán abban, mit ezután hangzik majd el, de magamtól nem álltam neki vetkőzni. Egy darabig csak guggoltam a kád mellett, miután arrébb pakoltam Paloma ruháit, szóval amikor rám fröcsköl, sikeresen az orromat találja el. Az invitálásra viszont csak elmosolyodok, majd nem is kell kétszer invitálni. Kicsit hosszabb idő, mire ledobáltam a gönceimet, elvégre nálam volt a pisztolytáska és késem, amit csak úgy nem lehetett ledobálni, a tárakról már nem is beszélve. Utána viszont már csak másodpercek kérdése volt, hogy bemásszak Paloma mellé a kádba. A bőrömet égeti a forró víz, el is fintorodok, de bőven kibírható. Lassan elhelyezkedek... hogy aztán két kézzel nyúljak ki Paloma felé és húzzam oda magamhoz.
Dr. Paloma Santiago
Ember
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 38
◯ HSZ : 277
◯ IC REAG : 292
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Fehér "Honda VFR800 ABS" típusú motorral közlekedek
- Nem szabad akaratomból ácsorgok idekint kedves Adam Revenor. Ha rajtam múlt volna, én már legalább negyed órája odabent melengetném a talpaimat a kandalló tüze mellett, és az autós katalógusokat böngészném… de valaki ugyebár keresztülhúzta a számításaimat. – Világítottam rá ama hátráltató tényezőre, aminek köszönhetően nem odabent, hanem még idekint tartózkodom, aminek én roppant mód nem örülök! - Ezt inkább meg se hallottam. – Reagáltam le a megjegyzését baljós villanással a tekintetemben. A kérdése elhangzásakor már felszabadultan nevettem. - Az a belevaló csaj, aki itt van előtted! – Válaszoltam magabiztosan a kérdésére, miközben nagy büszkén ki is húzom magam, hogyha esetleg értetlenkedni támadna kedve, akkor is totál egyértelmű legyen, hogy én bizony magamra gondolok! Én imádom a meleget. 40-50fokos vízben is lazán „elgőzölgök”, de Kaliforniaiként ez nem annyira meglepő szerintem. - Egy kis risza-risza nem jár? – Heccelem, miközben vetkőzik, és kitüntető figyelemmel adózok minden egyes mozdulatnak, amivel megszabadul egy-egy újabb ruhadarabjától. Ó, én nagyon élvezem ám ezt, és nem vagyok rest ezt az orra alá dörgölni kaján vigyorom „képében”. - Ugye nincs csőre töltve? – Kérdezem ártatlanul pislogva, aztán hogy most a stukkerjára, vagy esetleg másra gondolok-e… azt az ő piszkos fantáziájára bízom teljesen. A lábaimat kicsit felhúzom, hogy könnyebben be tudjon mászni a kádba… illetve, hogy biztos ne taposson rá még csak véletlenül se, mert a fürdősó már elkezdett felhabzani, ami miatt nem teljesen látszik, hogy melyik testrészem épp hol leledzik a víz alatt. A fintort látva ártatlan hangon, enyhén pislogva megszólalok. - Mi az szívem, csak nem fázol!? Vegyem melegebbre a hőfokot!? - Emelkedek el egy kicsit a kádtól, mintha valóban erősebbre akarnám venni a víz hőmérsékletét, de igazából csak Adam-et akarom hergelni azzal, hogy egy pillanatra megvillantom neki habos bájaimat mellkas tájékon. Amikor elhelyezkedik, nem hagyok neki időt arra, hogy magához húzzon, ugyanis bújok én magamtól is, nem kell rásegíteni, sőt. Azzal a lendülettel fordulok át… pontosabban rá… az ölébe… kezei után kapva lefogva őket, hogy ne kóricáljanak el, miközben mohón tapasztom ajkaimat Adam ajkaira, hogy megcsókoljam. Ebben a kellemesen meleg környezetben már nekem is sokkal nagyobb kedvem van ehhez, mint odakint a hidegben…
- Ebben az esetben az a valaki elérte a célját, Dr. Paloma Santiago - pimaszkodok tovább. Elvégre sikerült őt eltérítenem az eredeti céljáról, bosszúságot okozni neki s még sikongatásra is rávenni. Hát igen, módfelett sikeres volt az akció, ha leszámítjuk azt a szájharapdálást. Ha az nincs, akkor teljes a siker, bár... nem, ennyi még belefért, legyen valami sikerélménye a leányzónak is. Néha nem árt az ilyen, színesebbé teszi a mindennapokat. - Akarod mondani, akit éppen egyik fürdetésből viszek a másikba - szúrok vissza. Persze a belevaló jelzővel nem álltam neki mahinálni. Ezt azért nem lehet tőle elvenni, még ha fenn is tartottam azt a véleményemet, hogy ebből könnyen baj lehetett volna.
+16
Hát én erre meg mit mondjak? Skóciában jó, ha régen 10 fok összejött, ezek után Fairbanks klímája nekem nem jelentett kihívást. De ez a hőség... mint ha a sivatagban lennénk. - Te se riszáltál - vágok vissza mosolyogva. Azt gondolom már részleteznem se kell, hogy a részéről ez a sokkal nagyobb sikert arathatott volna, mint tőlem. Mondjuk nem sok időt hagytam rá neki, de ez mellékes. Magamon éreztem mindvégig a tekintetét, a vizslatását, de nem zavartattam magam. Annyi közös éjszaka után már elég cinkes lenne. A kérdésére halkan elnevetem magam. - Pedig de - jegyzem meg. Már jó ideje együtt vagyunk, de ez nem jelentette azt, hogy a közelsége nincs hatással rám... főleg, hogy éppen az előbb vetkőztettem le és néztem végig a testén. Szóval igen, a nadrágom már eléggé szűkösnek érződött és mikor már teljesen meztelen voltam, akkor szembesülhetett vele, hogy nem pont nyugalmi állapotban vagyok. Mindenesetre a bemásztam én is a kádba és szembesültem vele, micsoda minipoklot hoztam össze a csapnak köszönhetően. Oké, erre azért én se számítottam. Palománál szerintem még a hideg víz helyett is forró jön. - Meg ne próbáld, mert lángra kapok - reflektálok vissza, de a szemem mozgásából láthatja, hogy bizony a kis akciója felkeltette a figyelmem. Nem könnyű Paloma közelében józannak maradni, s ez hamarosan meg is mutatkozott. Ahogyan megelőzött és az ajkaink egyesültek, a testeink egymáshoz feszültek, egyszeriben kiszálltak belőlem a józan gondolatok és leszűkült a világ a szobára. Sok tényezőnek volt köszönhető ez, de főleg Palomának. Csókja viszonzásra lelt, de a kezeimet nem szándékoztam feladni, ki akartam őket szabadítani, hogy utána a nő karcsú teste köré fonjam, hogy még véletlenül se távolodjon el. Hosszú idő telt el, mire az ajkaink szétváltak. A tekintetem sokat sejtetően villant, de utána újra adtam munkát a számnak, ahogyan Paloma nyakára siklott. Egyéb kényeztetést akart... megkapja... ideje átragasztani rá is a hevületemet...
Dr. Paloma Santiago
Ember
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 38
◯ HSZ : 277
◯ IC REAG : 292
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Fehér "Honda VFR800 ABS" típusú motorral közlekedek
- Nem kérted. - Vonom meg a vállamat, jelezve, hogy ő ezt a lehetőséget bizony-bizony kihagyta. Mondjuk az kérdéses, hogy ha megkért volna rá, akkor megtettem-e volna? Őszintén szólva nem vagyok az a nagy táncos típus. Ha bulizni megyek, nálam az általában kimerül abban, hogy iszok, és a táncoló tömeget bámulva beszélgetek, pedig amúgy tudok táncolni. Egy olyannál, akinek az ereiben csörgedezik egy kis spanyol vér is, szerintem alapvetően elvárt, hogy ne legyen botlábú. Biztos, hogy nagyon élvezném, ha riszálna nekem! Elég piszkos és perverz a fantáziám... az egészséges kereteken belül, természetesen! - Annyira azért még nem meleg! - Nevetek fel. Nem állítom, hogy nem élvezem a szenvedését annyira, ahogy ő élvezte még nemrég odakint az enyémet a hideg hóban. Hogy is van az a mondás...? Ja igen, már tudom: "Visszanyalt a fagyi!" - Sajnálom, de nem garantálhatom, hogy belátható időn belül nem fog forrni a levegő is. - Suttogtam kaján mosollyal az ajkaira, miután elváltak ajkaink a csókot követően. A fejemet előbb oldalra, majd hátra billentettem, és jóleső sóhaj szakadt fel szétnyíló ajkaim közül. A víz lágyan csobbant, miközben kissé felemelkedve Adam combjairól, közelebb húzódtam hozzá, hogy minél szorosabban simulhassak hozzá. Ujjaimmal a hajába túrtam, ezzel összevizezve a kis skótom tincseit. A dühöm, mint száraz homokszemcsék... pergett le rólam a havas akciója miatt, helyébe sóvárgás és öröm költözött. Szeretek Adam-el lenni, mellette teljesen más embernek... jobbnak érzem magam. Az elején még furcsa volt számomra az irányába érzett vonzódásom, hiszen szinte semmilyen tekintetben nem felelt meg azoknak a kritériumoknak, amik az "ideálomat" takarták. Ő az én kis "kakukktojásom", aki ma már olyan természetes része az életemnek mint az, hogy levegőt veszek, vagy az, hogy felkel a nap. Az álla alá simítom a kezem, majd felemelem a fejét, hogy a szemeibe nézhessek. - Örülök, hogy itt vagy velem. - Nem vagyok az a nagy szónok, aki ódákat zeng az érzéseiről, viszont ha az érzéseimről beszélek, annak súlya van. Nyálgép sose leszek, lírai túlzásokba se esek... nem mondom el naponta hússzor, hogy mennyire szeretem, de szerintem erre nincs is szüksége. Szavak nélkül is megértjük egymást. Azt hiszem ez az igazi összetartozás.
Kezdőlap
