Közös terek

Közös terek // Szomb. Dec. 07, 2013 7:00 pm

First topic message reminder :

Közös terek - Page 5 K_z_s_www.kepfeltoltes.hu_

Re: Közös terek // Kedd Dec. 23, 2014 3:38 am

Megint azok a buja gondolatok. Még az én koponyámban is materalizálódnak állandóan, ha Paloma a közelemben van. Pedig most ünnepelni jöttem és azzal tölteni az estét, akit szeretek... najó, azt hiszem ilyenkor minden adott a buja gondolatokhoz. Kiváltképp, ha az ember párja egy succubus... egy meglehetősen forróvérű succubus. Egy olyan, aki mellett az ember nagyon könnyen elveszti a fejét, ahogyan az már oly sokszor előfordult. Szóval... most miért akarom annyira megmagyarázni azt, hogy vonzódom a nőhöz? Befejeztem és inkább kiélveztem a csókot, melyet váltottam, akárcsak teste közelségét. A párom közelségét. Csak mosolyogtam, amikor viszonozta a jókívánságot, tekintetéből pedig látom, hogy célt ért a bókom. Hiába, vannak dolgok, amiket nem lehet elégszer mondani. Semmit se változott a véleményem a legutóbbi találkozón óta, de erről jobb, ha megerősítem őt. Ahogy abban is, hogy a nap során ő lesz Télanyó.
- Szívesen, gondoltam legyen mindkettőnknek estére.
Jót nevetek, hiszen aranyos ez a bojtpöckölése s mellé a hang. Dr. Paloma Santiago, a komoly igazságügyi orvosszakértő... örülök neki, hogy megmutatja nekem lénye ezt a felét is. Hogy nem csupán a komoly, munkájának élő nőt láthatom, hanem azt, aki valóban a felszín alatt. Hálás voltam érte... s korholtam magam, amiért én nem mutathatom meg neki azt, mi is vagyok valójában.
- No, had lássam - mondom őszinte érdeklődéssel.
A kabátom már ott lógott a fogason, de én leraktam a pisztolyt is az éjjeliszekrényre. Nem akartam fegyvert vinni most a belsőbb helyiségbe, ilyen alkalom esetén. A cipő szintén a helyére kerül, szóval ujjaimat az ujjai közé fűzve baktattam át vele a nappaliba, hogy aztán körbenézhessek - miután az ajtó is becsukásra került így a kellemes fogadtatás után. Elégedett füttyentést hallatok... te jó ég, én tudok fütyülni? Áh, lényegtelen, a díszítés már fontosabb. Lassan hordozom végig a tekintetem a nappalin és vicces, hogy gyakorlatilag majdnem mindegyik díszhez tudnék kötni egy-egy anekdotát. A bevásárlás ugyanis Palomával eléggé... érdekesre sikeredett. Amennyi megjegyzést tett és amennyi válogattunk, hasonlatokat tettünk... mint például:
- Az az a fénysor amelyikre azt mondtad, hogy felkötöd vele a kasszást, ha továbbra is olyan nyugdíjas tempóban halad? -mutatok az objektumra, ahogy ott álltunk egymás karjaiban a fa mellett. - Ügyes voltál - dicsérem az elrendezéssel kapcsolatban.
Pedig azt mondta, rég csinált már ilyet, ahhoz képest... úgy tűnik egyes dolgokból sosem jön ki az ember. Ami a saját képességeimet illeti ilyen téren, nos... az elég gyér, elvégre az elmúlt években megelégedtem egy műfával, de abból is az asztali változattal, amit csak kirak az ember és van. Ritkán kellett díszítenem, de akkor is inkább a hozzáértőkre hagytam... na majd talán valamikor nagyobb szükségem lesz az ilyen jellegű képességekre.
- Nem, csak pár falatot ettem elővigyázatosan.
Pedig kínáltak, akik tehették, hajjaj. Valahogy viszont emiatt eléggé deja vu érzésem van az augusztusi látogatásom végett. A "fenyegetésén" pedig csak mosolygok. Nem csak neki van meg az a tulajdonsága, hogy nem hízik el egykönnyen.
- Igen, sikerült meglátogatnom azokat, akiket terveztem. Szerencsére nem kerültük el egymást.
Szóval az este már csak Palomáé volt, nem másé... hacsak valami barom farkasnak nem támad kedve pont ezen az estén rossz fát tenni a tűzre. De bíztam benne, hogy az ünnepi hangulat rájuk is hatással van és pacifikálja még a legmorgósabbakat is. Reméltem, hogy így van... kérlek sors, csak most az egyszer. Lehet paranoiás kérés volt, de éppenséggel az előző karácsonyunk se múlt el valami kellemesen... inkább nézem a díszítést és megrökönyödök, hogy mikor vettünk mi ennyi mindent? Mondjuk ha jól rémlik tele volt a kosár, szóval... oké, meg is van magyarázat.
- Remélem csináltál néhány fényképet a házról, mert érdemes lenne megörökíteni - mosolygok, mert tényleg jól sikerült az elrendezés.
Mikor megkér, hogy üljek le és látom, hogy valószínűleg a tálalás el fog tartani egy darabig, nekem pedig eszembe jut valami.
- Azonnal jövök - nyomok egy gyors csókot az ajkaira. - Csak kiszaladok a WC-re.
Szó mi szó tényleg ki kellett mennem, mert ivással pótoltam az evést ma. Viszont volt egy kis mögöttes tartalma is. Ugyanis amint ott végeztem jó gyorsan, lopakodva megkerestem Paloma ajándékát és elrejtettem a fa alatt. Még jó, hogy nem az emeleten dugtam el... ciki lett volna. Mindenesetre amint megvoltam, gyorsan csatlakoztam a leányzóhoz és leültem hozzá az asztalhoz. Hát Paloma nem túlzott, amikor azt mondta, hogy tonna ételt rendel. Ahogy végignéztem a terülj terülj asztalkámon, elgondolkodtam rajta, vajon mikorra fogy ez mind elfogyni... bár Palomát ismerve...
- Jó étvágyat - biccentettem.
Igyekeztem nem szégyenben maradni és bőven belakni. Igazából a testem adott is rá lehetőséget, elvégre rengeteg energiára van szükségem nap mint nap. Ehhez nem kell bevetésre mennem, egy komolyabb edzés nálunk egy napra hazavágna egy átlagembert energiaszintileg. Szóval alaposan bekajáltam, bár a süti már nálam is problémásabb esetnek minősült. Az ételre viszont panasz nem lehet, úgy tűnik sikerült egy minőségi céget találni. Aztán szembesülhettem azzal is, hogy Paloma tele érzi magát. Na ez azért ritkaság számba megy, de még mennyire! Segítettem neki visszarakni azokat a helyükre, amik szükségesek, de a többihez nem nyúltunk. Valahogy úgy érzem annyira tele vagyok, hogy hirtelen állva is el tudnék szenderedni. Jóllakott kisbaba effekt. De az alvást messzire száműztem egyelőre, miközben pohárral a kezünkben átmentünk a nappaliba. Lehúztam magam mellé Palomát a kanapéra, karomat a dereka köré fonva vontam magamhoz közelebb, majd koccintottam vele.
- Az est háziasszonyára - mosolygok rá.

Re: Közös terek // Szer. Dec. 24, 2014 3:26 am

- Még szép, hogy ez az! – Jelentettem ki büszkén. Amúgy se lett volna türelmem megint körberohanni a boltokat, hogy valaki mást vegyek helyette. Örülök, hogy Adam eljött velem, mert ezt az ünnepek előtti csődületet a boltokban nehezen viselem el.
- Erre nem is gondoltam, de most hogy mondod… majd lefotózom. A szüleim így is rágják a fülemet, hogyha nem megyek haza, legalább néha küldhetnék egy képet… vagy képeslapot. – Teszem hozzá.
Mondtam Adamnek, hogy a szüleim nem örültek neki, hogy nem töltöm velük a karácsonyt, hiszen a tavalyi karácsonykor se voltunk együtt… sőt. Ami azt illeti lassan 13 hónapja láttak utoljára. Valamikor tényleg be kellene iktatnom egy hazautat.

Amikor már odabent voltunk a nappaliban, s csak a karácsonyi kivilágítás égett, nyugodtan lazultam el Adam karjai között. Jó ez a nyugalom, és a csend. Nincsenek szomszédok, nincs városi zaj… csak mi ketten.
- És az év magánnyomozójára! – Koccintottam Adam-el, aztán belekortyoltam az italba.
Ekkor szúrtam ki a csomagot a fa alatt, amit biztosan nem én tettem oda. Jó a radarom… könnyen észreveszem, ha valami másképp fest, mint ahogy én hagytam.
- Te megint becsempészted az ajándékomat? – Kérdeztem nevetve. A születésnapomon is ezt csinálta, de fogalmam sincs hol lehet a rejtekhelye. Amilyen kíváncsi vagyok, szerintem tuti belelestem volna, ha rátalálok.
Előre dőltem, a poharamat letettem az asztalra, aztán felálltam Adam mellől, és a fához sétáltam.
Felvettem egy jókora dobozt, majd vigyorogva Adam felé fordultam vele.
- Boldog Karácsonyt! – Nyújtottam át neki, majd megcsókoltam az ajkait.
Alig vártam már, hogy kibontsa, szerintem sokkal izgatottabb voltam, mint ő. Nagyon kíváncsi voltam rá, hogy mit fog szólni az ajándékaihoz. Vannak benne viccesebb dolgok is… főként azokra vagyok kíváncsi, hogy miként fog rájuk reagálni.

csomag tartalma:

Re: Közös terek // Hétf. Dec. 29, 2014 1:49 am

- Akkor megnyugodtam, hogy végül mégse lett belőle bitófakellék.
Talán furcsa lehet kimondani, de tényleg féltem tőle, hogy amint hazamegyek ő felül a motorjára és visszamegy csak ezért a plázába, hogy utána lógatást rendezzen. Amilyen morbid gondolkodása van néha tényleg elgondolkodok rajta, hogy képes lenne az ilyenekre. Bármennyire is tartottam jófej nőnek, azért azt mindenkinek el kellett ismernie, hogy bizony van egy stílusa. Ki tudja, lehet, hogy csak álca neki az a patológia és valójában egy sorozatgyilkos.
- Biztos örülni fognak neki, de azért ne hanyagold el őket személyesen se. Tudom, hogy messze vannak, de sose tudhatod, meddig vannak meg még neked.
Lehet túlságosan magamból indulok ki, de nekem nem voltak szüleim, akiket meglátogathattam volna. Sőt, még a nagybátyám se láttam már évtizedek óta és csak abból tudom, hogy él, mert Mei állandóan jelzi nekem Kínából. Mondjuk nem mint ha a szüleimnek életbiztosítás lett volna, ha én őrző leszek ők meg élnek... túl nyilvánvaló célpontok.

Karjaim közt a nővel koccintottam vele és kuncogtam egy jót a megjegyzésén. Hiába, valami frappánsat mindig vissza tud szólni. Én pedig csak mosolyogva ültem mellette. Olyan jó volt ez a nyugalom... szemben az előző évi karácsonnyal, amikor feje tetejére állt minden. Csak most ne történjen semmi... csak most ne.
- Szóval akkor mindkettőnknek megvan a maga címe - nevetek.
Reméljük meg is tartjuk. Már ha valaki nem akar kihívni... esetleg ő engem... uha, akkor abból aztán lehetne mérkőzni... na ne mint ha mi nem vívnánk meg a magunk párharcait... ah, megint ezek a pajzán gondolatok, én tényleg nem tudok józan lenni, pedig még csak egyetlen pezsgőt ittunk.
- Gondoltam megpróbálom még egyszer a trükköt és tadaa, bevált - nézek ártatlanul.
A rejtekhelyem pedig... neeem, nem fedem fel ki tudja, lehet fogom én még azt használni a közeljövőben. Aztán ki tudja, mikor fejleszti ki a nő a gondolatolvasás képességét aztán járhatok én is szatyorral onnantól. Na de aztán eljön az ajándékozás ideje. Amikor feláll a helyéről, én is felkapaszkodom, hogy előhorgásszam az ő csomagját. Szóval fordulhattunk egymással szembe utána, hogy kicseréljük a kezeink tartalmát.
- Boldog Karácsonyt neked is - viszonozom a gyors csókot, miközben én is odaadom neki, amit szántam.
Őszintén szólva én se tudtam, mit fog szólni annak, amit én válogattam össze neki, de bízok benne, hogy annyira nem lőttem mellé. Mindenesetre én az én csomagomat óvatosan csomagoltam ki, nem szakítva szét a papírt. No lássuk. A kabátot kifejezetten tetszetősnek találom. Igazság szerint télire jobban meg is felel, mint a hosszúkabát, csak hát én meg voltam olyan egyszínű, hogy ugyanazt hordjam. A masszásolajon viszont mosolygok egy jót.
- Mit szólnál, ha ezt kipróbálnánk? - mosolygok sejtelmesen.
Nem voltam egy masszőrt, de a magunkfajtánál nem hátrány, ha ki tudjuk masszírozni a görcsöt a tagjainkból edzés során. Nézzük tovább. Az alsónadrágon már a nevetés is kibukik belőlem, mert erre aztán tényleg nem számítottam. Na nézzük, van itt még valami. Valami kis kockák... mi a... na itt láthatja az elképedésemet, mert ilyeneket eddig csak kirakatban láthattam, nemhogy legyen egy a kezemben. Viszont még mindig nincs vége, kiemelem a könyvet, amint megintcsak jót mosolygok.
- Rendben, ezt megtanulom aztán megyünk lakni az erdőbe.
Na az még szép lenne, ha lesüllyednénk ősember szintre... bár félek Williamék előbb a nyomomra bukkannának, minthogy beleélhetném magam az egészbe. Na, üres a doboz... már nyitottam volna a számat, hogy megköszönjem, amikor még valamit észrevettem az egyik sarokban. Felvontam a szemöldökömet, miközben kivettem a dobozt. Nane, ha az van benne, amire gondolok, akkor picit csúnyán felcserélődtek köztünk a szerepek... pattant a teteje és... hoppáré, na ezen lepődtem meg igazán.
- Ez most célzás akar lenni, hogy költözzek ide? - teszem fel a kérdést, ami eszembe jut, persze a mosoly nem jön le az arcomról.
Na de viszont az én dobozkámban is lapult pár dolog a számára.

Ajándék:

Re: Közös terek // Szer. Dec. 31, 2014 3:52 am

- Köszönöm! – Veszem át én is az ajándékomat, majd leülök Adam mellé, de még nem kezdem el kibontani, csak a combjaimra fektetem, mert nem akarok lecsúszni a reakciójáról. Látni akarom az arcát, mert az első pillanatok sokat elárulnak arról, hogy tényleg sikerült-e örömet szerezni. Próbáltam praktikus… vicces, és hasznos ajándékokat is becsempészni a csomagba.
- Majd bújj bele, hogy jó-e méretben… mert ha nem, akkor vissza lehet cseréltetni nagyobbra, vagy kisebbre. De elvileg jónak kell lennie. – Adam azt nem tudja, hogy pár hete amikor ő épp a wc-n trónolt, én sunyiban gyorsan belebújtam a kabátjába, és lemértem a vállszélességet, és a karhosszúságot. Biztosra akartam menni, szemmértékre is amúgy meg tudnám mondani, hogy ki mekkora ruhaméretet hord, mert a munkám révén nap mint nap találkozok az emberi „méretekkel”.
A boltban meg én voltam a próbababa, szóval ujjhosszban és vállszélességben pont annyival nagyobb ez is, mint a hosszú kabátja, amiben mindig járni szokott.
- Úgyse azért kaptad, hogy a polcon díszelegjen… - Kacsintok rá. Valahol ez nem csak neki ajándék, hanem nekem is, hiszen nem olyan önző dögnek ismertem meg eddig, hogy elvárná, hogy csak ő legyen masszírozva vele. Jó kis közös elfoglaltság lehet ez is. Masszőr ugyan nem vagyok, de ismerem az emberi testet, az izmok helyét, és hát azért csak nem csinálok kárt benne, ha nekiállok leápolni a kis testét…
- A sötétben foszforeszkálnak is… - Széles vigyorral közöltem plusz infóként, amikor láttam az elképedést az arcán. Na… rám aztán senki se mondhatja, hogy prűd vagyok.
- Hát… lényegében most is ott vagyunk. – Oké, szigorú értelemben véve nem, mert ez csak az erdő széle… de így is az erdő egy köpésre van tőlünk, míg a városig azért jó tíz perc mire eljutni innen. Rossz útviszonyok között akár duplája is lehet ennek.
- Nyugi, nem áll szándékomban mostanában újraházasodni. – Nevetem el magam, amikor meglátom a felvont szemöldökét a dobozka láttán. Egyébként se vagyok az a típus, aki ilyen mértékben el akarná nyomni a másik nemet. Egyenlőség ide, egyenlőség oda… vannak a mai napig olyan dolgok, amik a férfiak… és vannak amik a nő dolgai.
- Nem kell most azonnal eldöntened. Ez csak egy nyitott lehetőség. Amikor egybe esnek a szabad estéink, általában itt töltöd őket az utóbbi időben… ezért úgy gondoltam, hogy adok egy kulcsot a házhoz, hogy bármikor jöhess, ha akarsz… Szeretek veled lenni Adam, épp ezért kapod ezt a kulcsot. Nem akarlak semmilyen helyzetbe belekényszeríteni, és nem akarok semmit se siettetni. Szeretném, ha elfogadnád. Nem kell ideköltöznöd azonnal, ha nem akarsz… Igazából ez egy gesztus a részemről, amivel azt akartam kifejezni, hogy nekem az, ami köztünk van, nem csak a szexről szól. – Nem vagyok a nagy szavak embere, ahogy nem tudok az érzéseimről se ódákat zengeni. Bárkinek nem adnék kulcsot a házamhoz, hiszen ez bizalmi dolog. Bízom benne, hogy nem él vissza vele, ha elfogadja tőlem.
Hagyom, hadd érlelődjenek benne a dolgok, addig én kibontom a csomagom. Vele ellentétben, én nem finomkodok a csomagolással… egyszerűen felhasítom a papírt egy határozott mozdulattal.
Elsőként a kesztyűk akadnak a kezembe.
- Hú de klassz! A másik már kezdett elkopni úgyis! – Gyorsan felhúzom, megmozgatom bennük az ujjaimat, mintha csak a kormányt fognám. Kényelmes.
- A régit majd használom bokszolni. – Vigyorodok el, miközben lehúzva a kesztyűket, leteszem magam mellé a kanapéra.
- Atya ég, de rég fogtam a kezemben rendes cd-t… - Nevetem el magam, amikor a lemezt meglátom.
Vagyok annyira pofátlan, hogy más netes „kalózokhoz” hasonlóan én is a torrentről szedjek le mindent. Eredetiben nincs is egyetlen lemezem se. Egyszer valamit el kell kezdeni, nem igaz?
A voucher láttán hangos nevetésben török ki.
- Az ünnepek után felvásárolom az egész készletüket! Ezután nekem ne panaszkodj, hogy a piásüvegektől nem fér be semmi a hűtőbe… - Öltök nyelvet, majd egy kacsintást is mellékelek mellé.
A könyvet megforgatom a kezemben, fellapozom, majd megnézem a szerzőjét. Mivel nem vagyok laikus, nekem nagyon fontos az, hogy egy könyvet ki ír. Ha valaki olyan, akinek nincs neve a szakmában, az nálam nem számít szakirodalomnak.
- Ez még nincs meg… de nem is csoda, mert látom idei kiadás… ráadásul ettől a professzortól van több könyvem is, szóval biztos jó lehet… - Más emberekkel ellentétben én nem a képekért pörgetem végig a könyvet, hanem a forrásmegjelöléseket futom át.
Utolsóként kerül elő a pulóver. Magam elé emelem, hogy rendesen megnézhessem, majd hangos röhögésben török ki.
- Jéééézus… hát ezt meg honnan szerezted? – Lekapom a fejemről a Mikulás sapit, majd gyorsan bele is bújok a pulcsiba, majd kiszaladok a konyhába.
Ördögnek öltöztem be Halloween-kor, és megvan még az ördögszarvas hajpántom, szóval gyorsan fel is tolom a fejemre, és úgy sétálok vissza a nappaliba Adamhez, belehuppanva az ölébe.
- Már csak az ördögfarok hiányzik. – Vigyorgok.
- Köszönöm szépen az ajándékokat… - Csókolom meg, miközben könnyedén rúgom le harisnyás lábaimról a körömcipőmet.

Re: Közös terek // Szomb. Jan. 03, 2015 5:01 am

Szóval kivárt a leányzó, ám legyen. Mondjuk voltaképpen jobb is volt így, mert szerettem volna látni én is, ő hogyan reagál. Vicces, olyan régen volt már alkalmam hasonlóban, hogy szinte ez az egész várakozás újdonságként hat. Pedig a jó életbe, azért Kínában 35 éves koromig nekem is volt életem. Ennyit számított az a skóciai időszak? Igen, úgy tűnik. Lassan tényleg magam mögött kellene hagynom teljesen azt az időszakot, mint ha csak egy rossz emlék lenne. Túl sokat hivatkozok rá így is.
- Rendben, meglesz, bár ahogy nézem jó a méret.
Fel is próbálom a kabátot ott helyben, hogy láthassa a végeredményt. Igen, jó volt a szemmértéke, nem lesz itt szükség cserére. Ráadásul elég kényelmes is volt az én ízlésemnek. Igen, minden tekintetben megfelelt számomra. Mondjuk a hosszúkabát már annyira része lett a mindennapjaimnak, hogy tuti nem fogok megszabadulni tőle, de jó, hogy már lesz több a repertoáromban. A kacsintására ezt követően csak sokat ígérően elmosolyodtam. Igen, ismertem ezt a kacsintást már, de én meg voltam olyan jótét lélek, hogy osztozzam a jóban. Kilátásba került ezzel egy újabb elfoglaltság számunkra, nem is akármilyen, élvezetesnek ígérkezik. A kockára tett megjegyzésére be is fogtam két markomba az egyiket, majd azok sötétségébe zártam és egyik szemem elé emeltem. Nem túlzott, tényleg világít... ráadásul pont Paloma kedvenc pózát láttam... legalább is szerintem kedvence. Mosolyogtam is egy jót a dolgon, amikor ez eszembe jutott. Te jó ég, nekem mindig ilyen mocskos volt a fantáziám, vagy csak a nő mellett jön elő?
- Akkor már most is túlélők vagyunk? - kuncogok.
Azért ez már tudomány így, elélünk egész jól ebben a faházban a városon kívül. Vajon meddig bírnánk ki azután, hogy Paloma amúgy is szegényes hűtője teljesen lemerül és már tényleg csak a kintről behozott fatobozok lennének meg a többi földi jó? Na de utána jött az igazi meglepetés és úgy tűnik, Paloma kitalálta a gondolataimat. Legalább is úgy tűnt a megjegyzéséből. Vicces amúgy, de én még erre az eshetőségre nem gondoltam. Nem tudom, valahogy ennyire még nem gondoltam tovább a dolgot és... igen, meg is kell állnom ebben... s nem csak azért, amit Paloma mondott. Inkább hallgattam, amilyen "magyarázatot" fűz a dologhoz és... mit ne mondjak, nagyon jól esik. Érzem a mellkasomban azt a tipikus érzést, ami a kellemes érzetet jelöli. Nem tudom igazából eldönteni, minek örülök jobban... a kulcsnak, hogy hallom, amit hallom, vagy hogy pont Palomától hallom. A megközelíthetetlennek tűnő igazságügyi orvosszakértőtől, akinek először néztem... azóta mennyit változott ez a kép.
- Örülök, hogy ezt mondod Paloma, mert nekem is sokkal többet jelentesz egy olyan nőnél, mint akinek csupán az ágyába járok - mondom, miközben ujjai közé fonom a sajátjaimat. - Veled is jó, Paloma. Amikor először találkoztunk nem gondoltam volna, hogy egyszer itt fogunk tartani. De sosem bántam meg, hogy végül elkezdődött ez az egész köztünk. A kulcsot pedig köszönöm, elfogadom... s amint rendeztem a dolgaimat, kapni fogsz egy lakótársat.
S ezzel együtt élettársat is. Direkt nem mondok időpontot, mert van pár tényező, aminek még utána kell járnom, de utána... igazából nem, egyáltalán nem bánnám a dolgot, ha beköltöznék hozzá. Igaz, a pince után kicsit más lenne, meg lassan másfél éve nem éltem normális házba, meg utána a reggeli dolgaimon is állítanom kell, de a jó dolgokhoz könnyű hozzászoknom, nemde? Szóval nyugodtan veheti ígéretnek, amit mondtam... csak idő kell. Mindenesetre most ő kezdi el bontogatni az ajándékait. Bevallom van egy kis görcs a gyomromban, de amint az első a kezei ügyébe kerül, kicsit megnyugszom.
- Oh, akkor csak nem fontolóra vetted az edzésekkel kapcsolatos ajánlatomat? - eresztek meg egy vigyort.
Na az még egy vicces történet lenne, azt hiszem... bár félek egy ilyen edzés könnyen átfordulhat valami másba, ami viszont egyikünknek se lenne ellenére. Jót mosolygok ezen és konstatálom, hogy megint elkalandoztak a gondolataim. A CD-re való megjegyzésére viszont megint csak mosolygok, mert szó mi szó, tényleg nem láttam még sok CD-t a házában, pedig ide járok már augusztus óta elég rendszeresen.
- Óóó, én nem fogok, elvégre a te tartalékaid nem fognak így elférni.
Toucé.
- Na, akkor megnyugodtam, féltem tőle, hogy már beszerezted. Kicsit körbeérdeklődtem, hogy kinek vannak meghatározó művei az érdeklődési körödben és egyértelműen ezt a professzort nevezték meg.
Bevallom, kicsit nagyon nem értek Paloma belsőségesebben dolgaihaz, leszámítva azt a keveset, amit a magánnyomozói pályafutásom alatt magamban szívtam. Így pedig megfelelő ajándékot találni benne laikusként azért eléggé megpróbáltató feladat volt. De a jelek szerint bevált... akárcsak a következő ajándékom, remegett a ház a nő nevetésétől.
- Óóó, tudod, mit szoktam mondani erre. Aki keres, talál.
Bár itt inkább az aki sokat keres, talált kellene mondanom és akkor is csak a véletlen segített ki. Félszemmel fedeztem fel a kirakatban a pulóvert és ez volt az utolsó darab belőle. Last minute vásárlás, még szerencse, hogy több potenciális succubus nem járt arra. Mindenesetre azon meg én mosolygok jót, amikor megjelenik az ördögszarvakkal és el kell ismernem, jól áll neki.
- Nem vagy így is elég ördögi? - kérdezem sunyin mosolyogva, miután lehuppant az ölembe és karjaimat a derekára fontam.
Eszembe jut a Halloween és a hirtelen ötlet, ami hatására elmentünk mi is. Tavaly Columbo, most Kojack és meg kellet állapítanom, jó, hogy van még hajam. Mert abban a hajlenyomós, kopaszságot jelző rétegben elég rémesen festettem. Paloma köszönésére rámosolygok, de csak a csók után szólalok meg.
- Én is köszönöm neked. De legfőképpen az egyiket, amit tőled kaptam - na vajon melyik lehetett az... íme a válasz. - Szeretlek.
Az ajándék ő maga volt. Hagyom, hogy reagáljon rá, de aztán ajkaira tapasztom a sajátomat és hagyom, hogy a pillanat kiteljesedjen rajtunk.

//Köszönöm szépen az ünnepi játékot Közös terek - Page 5 1839924927

^^ //

Re: Közös terek // Hétf. Jan. 05, 2015 2:31 am

- Tudom. – Jelentem ki nemes egyszerűséggel, majd vigyorogva hozzáteszem.
- Nekem a konyhámba is bejársz. – Vontam meg a vállamat, mintha csak el akarnám viccelni a dolgot. Valahol talán tényleg így is volt, mert mindig kényelmetlenül éreztem magam egy kicsit, ha ilyen mélyreható beszélgetéseket kellett folytatnom az érzelmeimről. Én nem vagyok az a fajta nő, aki rongyosra sírja az illatos papírzsebkendőjét egy romantikus film láttán… de Adam ismerhet már annyira, hogy tudja, hogy nem vagyok egy plázaliba, aki hatalmas ömlengésekbe csap át. Egyébként se vallom azt, hogy a másikat szavakkal kell meggyőzni arról, hogy fontos nekünk, és számít. A tetteink azok, amik igazán tükrözik a legbelsőbb érzéseinket is.
- Rendben… örömmel veszem tudomásul. – Kacsintok széles mosollyal az arcomon. Adam egyenes férfi. Amit mond, az úgy van. Sose kaptam rajta hazugságon, tehát nincs is okom kételkedni abban, hogy úgy is lesz, ahogy mondja. Én már megtanultam azt, hogy elkapkodni semmit nem szabad egy kapcsolatban. Ez a legrosszabb, amit valaki tehet. Csak semmi hírtelenség. Hagyni kell, hogy szépen megérjenek a dolgok, semmit nem szabad siettetni. Szóval nem áll szándékomban Adam-et se siettetni. Amikor ő úgy érzi, hogy költözni akar, én tárt ajtókkal fogom várni.
Nem zavar, hogy egyszer se hívott fel a saját lakására. Azt mondta, hogy tipikus legénylakás, ahova nem vinne fel szívesen senkit sem. Én meg nem vagyok az a fajta, aki erősködne, hogy „de akkor is látni akarom hol élsz”. Igazság szerint annyit dolgozok, hogy annak is örülök, ha azt össze tudjuk hozni, hogy nálunk találkozzunk. Napközben csak ritkán… 1-1órákra szoktunk találkozni, amikor épp van egy kis szusszanásnyi időnk. Ennek ellenére, vagy talán pont ezért nagyon fontos számomra, hogy Adam a mindennapjaim… az életem részét képezi.
- Áááá csak mindent szééép sorjában! – Nevetem el magam.
- Először megtanítasz lőni… Pontosabban először veszek egy stukkert, és utána tanítasz meg. – Húztam ki magam büszkén. Nem felejtettem ám el, bármennyire halogatva van a dolog, továbbra se tettem le róla, hogy nekem bizony kell itthonra fegyver. Még ha Adam be is költözik, lesznek olyan esték, amikor nem lesz itthon, mert a magánnyomozóknak sincs fix munkaideje… de akár napközben is lehet szükségem rá, ha egyedül vagyok itthon. Szóval mindenképp ragaszkodok ahhoz, hogy tanítson meg lőni.
- Igen, ő egy elismert szaktekintély. Kedves tőled, hogy ennyire körültekintő voltál. – Tényleg jól esik! Sokan úgy vannak az ajándékozással, hogy csak púp a hátukra, belevágják a kosárba amit épp találnak, aztán le van tudva a dolog. Adam mindig nagyon figyelmes velem, és ez bizony nagyon jól is esik. Melyik nőnek ne esne jól? Azt hiszem, ritka szerencsés vagyok!
- Kérdezi az, aki Succubus-os pulcsit vett nekem karácsonyra? – Vonom fel kérdőn a szemöldökömet, miközben játékosan lekapom a fejéről a mikulás sapit, és összeborzolom a haját.
Elmosolyodok, amikor megköszöni az ajándékát, és egy pillanatra kihagy a szívem –legalábbis úgy érzem, amikor kimondja, hogy szeret. Hát… elég vagány csaj vagyok, és borzasztó nehéz zavarba hozni. Igazából lazán beszélek bármilyen szexuális témáról úgy, hogy ne vörösödnék bele, most mégis érzem, hogy az arcomba szökik a vér. Mivel eleve kreolos a bőröm, ez nálam annyira nem látványos, de Adam ha elég szemfüles, akkor észreveheti az enyhe pírt, ami elönti az arcomat.
- Helyes… én is szeretlek… - Cirógattam meg az arcát, majd viszonozta a csókját, de egy kicsit elhúzódtam.
- Meg a főztödet is… - Újabb csókot nyomtam az ajkaira.
- Meg azt is, ahogy átölelsz… - Újabb csók csattant Adam ajkain.
- Még azt a rémes Columbo kabátot is szeretem rajtad… - Nevetek rá az ajkaira, mielőtt újra megcsókolnám… aztán hátra dőlve magammal… magamra húzom. Ideje ledolgozni azt a rengeteg kaját, amit magunkba tömtünk…

// Én is köszönöm! //

Re: Közös terek // Pént. Jan. 09, 2015 1:40 am

Közös terek - Page 5 Tumblr_mdnoonz8OP1qbl6qfo2_500

Paloma és Adam

El se hiszem, milyen gyorsan mennek a napok. Nemrég még együtt karácsonyoztunk, illetve szilvesztereztünk is Palomával, most meg már ott tartunk, hogy hetek telnek el az ünnepek óta és visszatértek a dolgos hétköznapok. Szépen lassan kiveszett az ünnepi hangulat a városból, mi pedig belevetettük magunkat az új évbe. Fogalmam sincs, mit várhatunk tőle, de reméltem, több jót, mint rosszat. Én mindenesetre egy új időszámításnak is tekintettem, nem csak azért, mert négyesről ötösre váltott az év száma. Új feladatok várnak rám, melyeknek eleget akarok tenni... s közben a magánéletem is olyanra változott, melyben határozottan jól éreztem magam. Hiába volt mögöttem a múlt árnya, mostanában a mindennapi életben is sokkal jobb a kedvem, mint általában, ha éppen nem dolgoztam vagy olyan közegben voltam, ami megfelelő komolyságot követelt. Nem, nem fordultam ki magamból, mielőtt még valaki azt hiszi, egyszerűen csak... jó volt ez így, nem kell bonyolítani. Csak egyetlen egy dolog zavart mindezzel kapcsolatban... igazából nem is zavart, csak amolyan... árnyként lebegett a háttérben. Az, hogy számomra bármennyire is különleges, Paloma hétköznapi ember, míg én őrző és... nos, lehet, hogy kicsit előre rohanok, de pár év múlva ennek bizony lesznek következményei. Most viszont még a jelen volt, nem a jövő, maradjunk benne. Aznap én végeztem hamarabb és miközben kivitt engem a taxi, elgondolkozva figyeltem a havas tájat. A Palomától kapott kabát volt rajtam, révén, hogy most még az évszakhoz képest is elég hideg volt, ez pedig több meleget biztosított nekem, mint a másik. S miközben a taxi beparkolt, nekem eszembe jutott valami. Miért is ne? Talán mérges lesz érte, de reménykedtem benne, hogy nem mérgesítették fel a munkahelyén. Bááár... mondjuk láttam már dühösnek, de nem volt az az engesztelhetetlen fajta. Mindenesetre amikor a taxi elment, én nem a bejárat felé mentem. Volt kulcsom karácsony óta, minden további nélkül bemehettem volna, de terveltem. A fák között rejtőztem el, a biztonság kedvéért aktiválva magamban a Hatodik érzéket. Hiába, kint vagyok a semmi közepén, nem bízhattam a véletlenre, hogy nem kerül erre valami veszélyes egyed. Hiába, az őrző létnek ez a negatív hozadéka, mindig készenlétben kellett lenni szinte. Szóval ott tartottam, hogy elrejtőztem, nem messze a bejárattól, illetve a helytől, ahol Paloma tartja a motorját... s lelkesen nekiálltam hógolyókat gyúrni.

Re: Közös terek // Pént. Jan. 09, 2015 8:36 pm

Adam & Paloma

Nem paráztam rá arra, hogy vajon véglegesítenek-e, vagy sem. Minden beképzeltség nélkül mondhatom, hogy szerintem tökéletesen megálltam a helyem az elmúlt évben, és a csapatot is jól össze tudtam fogni, ami nem utolsó szempont egy vezetőnél.
A szerződésem 2014. december 31-ig szólt, de már 29-én… reggel nyolcra behívatott a főnök az irodájába. Mondtam már, hogy mennyire utálom a hétfő reggeleket!? Egy kisebb monológot követően… amiben dicsérte az egész éves munkámat, elém tolta a szerződés hosszabbítást, ami 2020. december 31-ig szól. Nem sokat vacilláltam, szinte azonnal aláírtam. A hosszabbítás miatt a fizetésem is nőtt, és ez határozottan pozitívumként könyvelhető el, mivel úgy néz ki, hogy most már tényleg be fogok ruházni valami strapabíró kocsira. Annyira nem vagyok oda a kocsikért… pláne a terepjárókért nem, de mindenképp azt kell vennem, hogy bírja az itteni útviszonyokat. Imádom a motorom, de van az a hideg idő, amikor már nem lehet azzal közlekedni.
Munka után írtam Adamnek egy sms-t, hogy ma kicsit később érek haza, mert be kell ugranom pár helyre.
Kulcsa úgyis van, szóval nem kell odakint szobroznia, nyugodtan bemehet. Én beugrottan egy hírlapárushoz, vettem egy friss „Képes Apró”-t, meg bementem a város összes autószalonjába katalógusokat kérni, meg viszonteladókhoz is az aktuális felhozatalok árjegyzékéből kérni. Mivel nincs sok türelmem a vásárláshoz, ezért ezt a megoldást jobbnak tartom. Otthon kényelmesen átböngészni a kínálatot… bekarikázni, ami esetleg érdekelhet, aztán célzottan azokat megnézni.
Szerencsére mindez csak egy órát vett el az időmből. Nincs olyan sok szalon meg viszonteladó Fairbanksben. Megvannak az előnyei is a kisvárosi életnek. LA-ben egy egész napos program lett volna, ha ugyanezt meg akartam volna csinálni.
Mikor a házhoz értem a motorral, láttam, hogy sötétség honol odabent. Azt hittem, Adam mostanra már itt lesz. Talán közbejött neki valami!? Elengedtem az egyik kezemmel a kormányt, majd kihúztam a zsebemből a garázs távnyitóját, és rányomtam a gombra. Mire a garázshoz értem, már nyitva volt az ajtaja, így csak be kellett gurulnom, és letámasztanom, mielőtt leszálltam róla.
Adam csak azért nem bukott le, hogy már itt van, mert úgy negyed órával ezelőtt járt erre is a hókotró, és eltüntette a taxi nyomait is, meg Adam lábnyomait is. A főúton pont szembe jött velem a hókotrós, hazafelé jövet.
Lehúztam a fejemről a sisakot, rátettem a kormányra, aztán felnyitottam a csomagtartót, és kivettem a táskámat, mega szatyornyi katalógust és újságot, amit a beszerző körúton összegyűjtöttem. Mivel házon belül nem nyílik ajtó a garázsba, ezért kisétáltam, majd megnyomva újra a távnyitó gombját elektromos zizegést hallatva kezdett leereszkedni. A házkulcs után kutatva a táskámban indultam meg a bejárat irányába…

Re: Közös terek // Vas. Jan. 11, 2015 2:04 am

Fogalmam sem volt arról, hogy mennyi időm lesz a felkészülésre. Egy óra, esetleg pár perc, nagyon kérdéses volt az idő. Paloma nem tudta megmondani pontosan, hogy mikor fog jönni, szóval lehet a végén nem is én fogom meglepni őt. Ugyanakkor egyáltalán nem álltam neki szívbajozni, nyugodt tempóban készítettem el a hógolyókat. Rövid időn belül így is szép kupacot hoztam össze. A hógolyókat úgy gyúrtam meg, hogy jól össze legyenek tapadva, de azért mégse jéglabdákká avanzsálnának elő. Meglepni akarom Palomát, nem kék-zöld foltokat okozni figyelmetlenségemben. Valahol sejtem, hogy az én kis succubusom, bármennyire is tud ellazulni mellettem, nem fogja feltétlenül jó néven venni az akciómat. Elvégre, fáradtan esik haza a munkából, ráadásul még ezt elintézni meg azt elintéznie is kellett... valószínűleg mindenre vágyna, csak nem egy hógolyóra a feje tetején. Viszont... nem tudom, egyszerűen most nem bírtam a véremmel és túlságosan adta magát a szituáció, hogy csak úgy kihagyjak egy ilyen lehetőséget. Legfeljebb majd végigkerget a környéken, ha meg eltévedünk, akkor majd kiderül, tanultam-e valamit a könyvből, melyet tőle kaptam karácsonyra. Hamarosan már úgy véltem, hogy ennyi muníció elég lesz az én kis merényletemhez. Túl sokat nem akartam amúgy se csinálni, mert ha tényleg rohamoz akkor esélyem se lesz mindet ellőni és a végén még ellenem használja fel őket. Gondolataimból egy távoli hang húzott ki... egy távoli, jellegzetes hang. A robbanómotor dübörgése. Jön Paloma. Elbújtam a rögtönzötten kiválasztott fa mögé, majd vártam. A hang egyre közeledett, mígnem Paloma szépen lassan begurult az udvarra, egyenesen a garázs elé. Kidugtam a fejem a fa mögül és még pont láttam, ahogyan leveszi a sisakját. Elmosolyodtam, mikor megláttam a számomra kedves arcot. Annyira szép és... ajj, te jó ég, ez most fejezem be, mielőtt még elfolyok. Feltűnt, hogy nem indul azonnal a házhoz, hanem matat valamit, majd jócskán felpakolva indul csak meg. Ez kivárásra késztet, mivel innen nem látom, mi van nála. Lehet valami hivatalos, vagy fontos papír, ha meg azokat lövöm tele hógolyóval, abból semmi jó nem fog kisülni, csak rontok a helyzetemen. Tehát vártam... és vártam... egészen addig, míg teljesen hátat nem fordított nekem. Ezt már elég biztonságosnak láttam, hogy óvatosan, a dobás erejéig kilépjek a rejtekhelyem mögül, kezemben az első, dobásra szánt hógolyóval. Felmértem a távolságot, lendítettem a kezemet, majd el is rejtőztem újra, vigyorogva, amint a hógolyó megindult rövidnek szánt, ám meglepetéssel telinek szánt időre. Csak a fejem dugtam ki a fa takarásából, ahogyan figyeltem, hogyan sikerül a merénylet. Repül a repül a repül a kicsiny hógolyó, ki tudja hol áll meg...

siker:

Re: Közös terek // Vas. Jan. 11, 2015 3:06 am

Már épp gondolkodok azon, hogy sms-t írjak-e… vagy inkább rátelefonáljak Adam-re, amikor váratlanul csattan valami a hátamon. Az ütést nem nevezhetem kifejezetten erősnek, se keménynek… inkább tompának. Megállok, majd lassan fél fordulatot véve hátra pillantok. Nem látok semmit. Tekintetem végigsiklik a környéken.
- Utálom a mókusokat. – Morgok hangosan, mert már volt rá példa, hogy azok a dögök megdobálták a tetőmet, én meg már majdnem azt hittem, hogy meteorit zápor hull az égből, és itt a világvége.
A morgásommal egy időben pillantok le a földre, de nem látok semmit, ami bizonyítaná, hogy egy mókus talált be valamely fa termésével.
Ahogy a hókotró korábbi munkája Adam malmára hajtotta a vizet azzal, hogy eltűntette a nyomait, most úgy fordult ellene. A szerencse forgandó, szokták mondani… és itt is rá a bizonyíték, amint megpillantom a földön a kisebb hókupacot, ami maradt a hógolyóból, miután a hátamról a földre pottyant.
Én olyan mókust márpedig eddig nem láttam, ami hógolyót gyúrna, és azzal dobálja az embereket. Felvonom a szemöldökömet, majd átveszem a szatyrot a táskát tartó kezembe, és hátra nyúlok a hátamhoz. Csakhamar meg is találom azt a pontot, ahol ért az ütés, és a gyanúm beigazolódik, mert hószemcsékbe nyúlok.
Feléled bennem a gyanú szikrája… az agyam általában elég gyorsan dolgozza fel a töredékinformációkat, ez hozzá tartozik a munkámhoz.
Adam azt mondta, jön. A házban sötét van. A hátamon hógolyó landol. Ez csak ő lehet. Hát jó, ha játszani akar…
Megköszörülöm a torkomat, majd visszaveszem a szatyrot a kezembe, és lassú léptekkel elindulok vissza, a garázs irányába.
- Freddy, te vagy az!? – Szólaltam meg visszafojtott hangon. Elég gonosz dolog így szívatni valakit, de én már csak ilyen ördögi perszóna vagyok.
- Meghülyültél!? Megmondtam, hogy ne gyere ide, mert a pasim bármikor rajtakaphat minket… már itt kéne lennie… Gyorsan adj egy csókot, aztán lépj le, majd holnap találkozunk a megbeszélt helyen… - Muhaha, micsoda szemét vagyok! Kíváncsi vagyok, hogy ez vajon Adam-et előcsalogatja-e a fa mögül. Minden esetre ha kinéz, akkor széles vigyort láthat a képemen.

Re: Közös terek // Kedd Jan. 13, 2015 12:19 am

Elégedett vigyorral az arcomon vettem tudomásul, hogy sikeresen eltaláltam a párom. Mondjuk jobban örültem volna, ha hátsón tudom lőni, de végső soron a célomat elértem. Amint puffant a hátán a hógolyó én vissza is húztam a fejem a fedezékem mögé. Vártam, várakoztam, aztán egyszercsak meghallottam a hangját. Számra tapasztva a kezemet kuncogtam halkan. Nem, nem csak azon, hogy a mókusokat gyanúsította. Eszembe jutott az a történet, amit még korábban mesélt... amikor megijedt a mókus árnyékától. Hát már akkor se bírtam ki majdnem, hogy a szolíd kuncogás helyett akkorát röhögjek, melytől a falak is beleremegnek. Most is bennem volt a kényszer a dologra, ezért kellett a "hangtompító". Lehet dög dolog így kinevetni ezt a ballépését, de hát na, valahogy eléggé vicces elképzelni, hogy egy ilyen kicsiny, aranyos lénytől valaki megijedjen... még akkor is, ha olykor elvileg képesek elég durván bevadulni. Mindenesetre a vigadalmam meg a kicsiny győzelmem iránti örömem addig tartott, míg meg nem hallottam a szavait ezt követően, miközben ropogott lába alatt a hó. Bevallom férfiasan, a szívem megállt egy pillanatra, mikor rájöttem, miről is van szó. Nem is tudom, talán az eshetőség maga volt az, mely elhomályosította a látásomat. Olyan jó volt Palomával, a lehetőség, hogy elveszíthetem... szíven ütött, hogy talán nem én vagyok jelenleg az egyetlen férfi az életében. Hogy más is... de aztán itt ennél a pontnál észbe kaptam. Ez hülyeség. Paloma mindig őszintén viselkedett velem, ahogy én is az voltam, hacsak nem kellett ferdítenem az őrzős életem miatt. A szavai, az érintései, a gesztusai... lehetetlen, hogy mindezt megjátszotta volna. S nem, nem hiszem, hogy megcsalna. Megbíztam benne... megvolt az a bizalom, ami miatt néhány másodperc után túl tudtam magam tenni ezen az eshetőségen. Már lassan fél év telt el azóta a szenvedélyes éjszaka óta, melyet augusztusban töltöttünk el. Vettem hát egy mély levegőt... hogy aztán egy újabb lehetőség jusson az eszembe. Hogy azt a jó szemtelen succubus mindenit! Most így jobban átgondolva azt a hangsúlyt, amivel az imén beszélt... hogy a manóban nem tűnt fel elsőre? Bújkált benne a szemtelenség, a játékosság. Felkaptam még egy hógolyót, majd kiléptem a fa takarásából. Ekkor Paloma már csak pár méterre volt, ahogyan ránéztem... s láttam a vigyort az arcán... hogy az a jó...
- Freddy mi? Kis telhetetlen - azzal nem voltam rest hozzávágni ezt a hólabdacsot is, mikor már én is elvigyorodtam a végére.
Ám most nem értem be ennyivel, ahogyan sietve felé indultam. Nem nem kis succubus... a következő nem hógolyó lesz... ez a kis magánakciód fürdetést von maga után... szóval a célom ez. Odamenni Palomához, vagy utolérni, ha elkezdene futni előlem, hogy aztán leteperjem a földre.

Re: Közös terek // Kedd Jan. 13, 2015 3:31 pm

Ó! Hát tudtam én, hogy ez kiugrasztja a nyuszit a ~~bokorból~~ fa mögül. Így lenne teli találatom a lottón is, eh!
- Tudtam! – Bukott ki belőlem a röhögés, majd megvillantak a szemeim a hógolyó láttán.
- Nehogy… - De. A következő pillanatban már csattant is nekem a hógolyó… telibe találva a bal vállamat, és ahogy szétpattant, úgy az arcomba is került a hideg permetből.
- Ez nem vicces… - Mondtam kissé bosszúsan, s ahogy megindult felém, tudatosult benne, hogy mire készül.
- Ne merészeld. – Figyelmeztetem összeszűkülő szemekkel, miközben lassan hátrálni kezdtem.
- Adam! – Szóltam rá, lassú hátrálásomat felgyorsítottam.
- Figyelmeztetlek! Tudom, hol vannak az érzékeny pontjaid! – Fenyítem be. Mintha ő nem tudná, hogy nekem hol vannak. A táskámat és a szatyrot ledobtam a földre, majd futni kezdtem. Beugrottam a fák közé, a kis csengők megszólaltak, ahogy hozzáértem a lehajló ágakhoz. A hó itt jóval nagyobb volt, majdnem térdig ért, ezért nehezebb volt futni… inkább ugráltam, mint egy szöcske.
Fogalmam sincs mennyire sikerül lehagynom őt. Sokkal jobb kondiban van nálam, ráadásul míg ő hozzászokhatott ahhoz, hogy térdig érő hóban járkáljon, addig én nemhogy járkálni… futni sem szoktam benne.
Becsületemre legyen szólva, mindent beleadok, hogy elmeneküljek előle. Mazochista vagyok bizonyos szinten, de a hideg is kiráz a gondolatától, hogy hóban legyek megfürdetve.

Re: Közös terek // Pént. Jan. 23, 2015 10:59 pm

Még szép hogy kiléptem rá. Paloma nekiállt itt pár hónapos kapcsolattal a hátunk mögött úgy tenni, mint ha a titkos szeretőjét próbálná meg előhívni a fák közül, azért szerintem erre minden férfiember megmozdulna, akinek fontos a másik. Már csak azért is, hogy számon kérje rajta, mi ez az egész. Igen, teljesen ésszerű volt, hogy haraptam a csalira, még akkor is, ha igazából kételkedtem is annak a bizonyos szeretőnek a létezésében. Meg... mivel ilyen csúnyán meghúzta a fejemet, jön a retorzió. Először röppen a hógolyó, hogy helyet találjon a második is a testén. Amikor elkezd bosszankodni a hógolyó miatt, én csak vigyorgok.
- Nem-e? Hát akkor ezen még dolgoznom kell - villan meg a játékosság barna tekintetemben veszedelmesen.
Talán ebből, talán a veszélyes közeledésemből, de rájöhetett, hogy amit számára tervezek ezután, az bizony fürdés lesz és nem kádban, hanem a természet lágy ölén. Eltántoríthatatlanul közeledtem felé, hiába szörnyedt el a lehetőségtől. Á-ááá, a kis Succubus most nem fogja megúszni a dolgot rebegő pillákkal.
- Igen, kedves? - kérdezek vissza a nevem hallva, mint ha teljesen átlagos dologra készülnék.
Amikor feleleveníti, hogy tudja, hogyan lehet leszerelni, én csak vigyorgok egyet megint.
- Ez kölcsönös.
Kicsit kéjenc megjegyzés lesz, de annyi közös éjszaka után az ember akarva-akaratlanul is megtalálja a másik gyengéjét és nem csak olyan téren, ami kéjes nyögéseket csal elő a torkából. Úgy tűnik, ezt a tanulságot ő is levonta, ugyanis eldobta, mi kezében volt és elrohant. Én meg nem voltam rest utána menni. Amikor megláttam, hogy hova fut, a vigyorom még szélesebb lett.
- Drágám, biztos vagy benne, hogy fürdetés elől a térdig érő hóba menekülni életbiztosítás?
Mert hogy ezzel csak a dolgomat könnyebbítette meg, az biztos. Persze voltam olyan mocsok, hogy csak akkor szóljak neki, mikor már bent voltunk és nem tudna olyan könnyen kijönni. Innentől az én prédám volt Paloma és igyekeztem hamar el is kapni. Nem akartam, hogy túlságosan bemenjünk a vadonba, érthető dolgok miatt, másrészről meg szeretném hallani, hogyan reagál. Szóval amint beértem a leányzót, kezeimmel kapok után, hogy magamhoz
rántsam, majd levigyem őt a hóba, magam alá gyűrve, csak éppen nem olyan értelemben, amit szerethetett volna. S ha ez megvolt és stabilan tarthattam magam alatt, akkor elkezdem az eseményt és megtölteni Palomát hóval.

Re: Közös terek // Vas. Jan. 25, 2015 1:19 pm

Valóban nem életbiztosítás, viszont hiába rohantam volna a bejárathoz, nem tudtam volna kinyitni az ajtót, mielőtt beérhetett volna… Szóval jól kiszámítható módon, emberi ösztöneimtől vezérelten inkább a menekülés mellett döntöttem, ami ezúttal futásban teljesedett ki.
Nem vagyok oda a hóért. A hideget se szeretem… fázni meg egyáltalán nem szeretek. Vastag, meleg ruhákban még csak-csak kibírom az itteni körülményeket, de született Kaliforniai lányként egyáltalán nem vágyom arra, hogy a hóban legyek megfürdetve. Ha szeretném, akkor nem zavarna… de nem szeretem.
- Lent alszol a nappaliban! – Lihegve kiabálom menekülés közben.
Persze mindketten tudjuk, hogy ez üres fenyegetőzés, mert maximum tíz perc elteltével én magam rángatnám fel a hálószobámba, vagy préselném oda a kanapé támlájához, hogy én is felférjek mellé, és összebújhassak vele. Szeretem magam mellett tudni éjszaka, még ha képtelen is vagyok arra, hogy mozdulatlanul kibírjak egy éjszakát a karjai között.
A lábbelimet nem épp erre tervezték, ezért néhány méter után kezdem érezni, hogy beszivárog a hó, és a zoknik a lábamon átnedvesednek. Úr Isten, hogy én mennyire utálom ezt. Még a fülem hegye is libabőrössé válik. Adam meg mint valami vérszemet kapott vadászkopó, lohol a nyomomban. A motorom kulcsán kívül nincs semmi nálam, amivel védekezni tudnék. Bezzeg nyáron nem volt ennyire önelégült, amikor elvertem a baseball ütővel. Nem is rest kihasználni a helyzetét!
Pár pillanattal később már hallom, ahogy szó szerint a nyomomban fut, aztán megérzem magamon a karjait, lábam elemelkedik a földről, a testem megbillen, és paff! Mintha egy hatalmas kupac vattában landolnék. Meg nem ütöm magam, csak olyan közelségbe kerülök a hóval, amilyenbe egyáltalán nem szándékoztam kerülni eddig.
- NEEE!!! – Kapkodok Adam kezei felé, hogy ellökjem magamtól, miközben a földön… pardon, a hóban ficánkolok.
- HAGYD ABBA! – Az erdő zeng a hangomtól, miközben sikítozok, ahogy a hideg hó bekerül a ruhám alá. UTÁLOM!!! Egyik tenyeremet Adam mellkasának támasztom, próbálom eltolni magamtól, a másikkal meg magam mellett markolok a hóból, és próbálom az arcába nyomni, vagy bárhova, ahol érem.

Re: Közös terek // Hétf. Feb. 02, 2015 12:56 am

Nekem végső soron csak a malmomra hajtotta a vizet azzal, hogy arra menekült, amerre. Be a legnagyobb hóba, ahol még nem is kell annyira oldalra nyúlni, hogy hóhoz juthassak. Sőt, elég lesz levinnem a földre, már a nyakába fog borulni egy rakattal, ahogy lyukat csinálunk a masszív hótakaróba. Hogy aztán legyen benne némi Paloma lenyomat. Na majd mindjárt rájön, hogy mennyire kedvezett nekem.
- Akkor bizony lent alszol velem.
Persze, sejthető, hogy a latin hölgyemény talán nem bírná ki az éjszakát, ha már itt vagyok a házban... de azért azt se együk olyan forrón, hogy eljutna az emeletre. Ki tudja... talán lekapom a tíz körméről, mielőtt rálépne a legalsó fokra és magammal ragadnám a kanapéra aztán nem lenne neki menekvés... főleg, ha rásegítek némi "marasztalással" a dologra. Hiába, ha valamit el kell érni, akkor hajlandó vagyok én is használni bizonyos eszközöket... s még nem is lehet őket piszkosnak nevezni. Szóval megkergettem Palomát és úgy tűnt, ezt annyira nem díjazta, mikor pár napja ugyanezt a meleg házikóban adtuk elő. Minden egyes lépéssel közelebb jutottam hozzá, mígnem már beért kartávolságra. Éppen rugaszkodott volna előre, amikor derekára fonódtak a karjaim és magamhoz rántottam, majd megemelve vittem le előre a földre. Megpróbált szabadulni, de csak azt érte el vele, hogy nem hason, hanem hanyatt fekve találta magát alattam, ahogyan már bele is tömtem az első adag havat az overálja nyakába és az arcába. Tiltakozása vigyorgást váltott ki belőlem, meg azt, hogy oldalra nyúlva a következő adag havat is előkészítsem.
- A-aaa, kis succubus, ezt nem úszod meg.
A kis kergetőzéstől az én ruhám is latyakos lett, a lábbelim pedig feleannyira se volt hosszúszárú, mint a kedvesemé, de valahogy nem zavart. A helyzet az, hogy én mindig is hidegpárti voltam, ami nem csoda úgy, hogy legalább egyik ágon skót vagyok. Így nem kifejezetten zavart a testemet borzoló hideg és hogy időről időre ő is hozzám vág egy adag havat.
- Hagyjam abba? Pedig csak most jöttem bele.
Folytattam hát Paloma megtömését hóval. Próbált eltávolítani magától és amúgy volt is ereje a kishölgynek, de túl stabilan vetettem meg magam rajta hozzá, hogy csak úgy szabaduljon. Ki tudja már, hanyadik adag havat kapta már meg, amikor egyszer csak kezeim a kezeire fonódtak és lenyomtam őket a feje mellé... s mielőtt még rájöhetett volna, hogy mi történt, előre hajoltam és a nő ajkaira tapasztottam a sajátomat...

Re: Közös terek // Csüt. Feb. 05, 2015 7:53 pm

- Na, azt elfelejtheted kisapám! – Kiáltottam vissza, amikor közölte, hogy lent alszok vele. Persze tudom, hogy úgyis úgy lenne, de jól esett ellentmondani neki. Hogy én mennyire utálom most, azt elképzelni se tudja! Eleve nem szeretem se a havat, se az esőt… semmilyen csapadékot. Meleg, és napsütés-párti vagyok, igazi Kaliforniai lány, akitől már az is nagy szó, hogy nem fordult sarkon, és nem menekült hazáig, amikor kilépett először a Fairbanks-i reptérről. Persze megfordult a fejemben, de túlságosan nagy visszatartó erő volt az, hogy Leonard Cooper-től minél messzebb akartam lenni… viszont még az Államok határain belül.
- Adam, nem viccelek! – Az a szerencséje, hogy rühellem a műkörmöket, különben most komoly veszélyben lenne az élete… vagy legalább az arca. Magyarázkodhatna, hogy mik rajta azok a karmolás nyomok. Próbálom megakadályozni a mozdulatai véghezvitelében, de helyzeti- és erőfölénnyel bír. Én bizony nem fogom vissza magam! Amikor a hideg hó a meleg bőrömhöz ér, sikítozni kezdek. A hideg futkos a hátamon attól, ahogy olvadni kezd, és végigfolyik rajtam a hólé, meg felszívja a ruhám anyaga. Nem vagyok az a betegeskedő típus, de ha most emiatt lebetegszem, Adam néhány éjszakát a lábtörlőmön fog tölteni, annyi szent!
Amennyire tudom, próbálom én is a ruhája alá betömködni a havat, de úgy, hogy fölöttem van, és folyton mocorog nem túl egyszerű, és nem is olyan sikeres művelet ez. Leginkább csak azt érem el vele, hogy visszapotyog rám a hó. Valami groteszk hó-szörny lenyomatot hagyunk majd így a hóban, ami hírből sem ismeri a hóangyalkát, de hát ez van. Talán elrémisztjük pár napra a mókusokat is a hát közeléből, és nem ugrálnak rá a tetőmre.
Nem épp így képzeltem el a mai délutánomat/estémet… s mivel Adam nem ért a szép szóból, ezért mocskos módszerhez folyamodok, és felrántom a jobb lábamat. Fütyin ezzel nem tudom rúgni, mivel eleve ül rajtam, de legalább ki tudom billenteni valamelyest a stabilan ülő állapotából, és a markomban levő hóadagot azzal a mozdulattal a jobb fülkagylójába nyomom… hadd érezze kicsit ő is a törődést.
A kézlefogás nagyjából ez után következik be nem sokkal. Kesztyű nincs rajtam, mert ami volt… a motorkesztyű, azt levettem, így a hideg és hó-csípte bőröm közvetlenül érintkezik a hideg hóval, ami mondhatni égeti.
Rossz lóra tett Adam, mert a csókja most nem olyan viszonzásra lel, amilyenre valószínűleg számít. Nem csókolok, hanem harapok. Foggal.

Re: Közös terek // Szomb. Feb. 21, 2015 1:10 am

- Bocsi, emlékszem rá - kiáltom vissza.
Mondjuk szinte látom a szemem előtt a jelenetet. Szépen megágyazok magamnak Paloma szeme láttára kanapén, csak hogy húzzam a fejét... aztán odamegyek jóéjszakát kívánni neki, de ő tüntetően elfordul, elindul felfelé a lépcsőn... de az első fokon mögé lépek és lekapom a tíz körméről, hogy aztán magammal vigyem a kanapéra. Talán ellenkezne, kapálózna de pár perc utána megnyugodna és beletörődne... ki ne tenne így, ha a párja ölelő karjai között tölti az időt eközben. Oké, Paloma egy akaratos succubus, ezt aláírom... de egy succubust is kétválra lehet fektetni, ha elorozzuk a szívét.
- Én se, Paloma!
Mondjuk viccesnek vicces volt a helyzet, csak éppenséggel nézőpontból. Mert hogy a leányzó nem tartotta viccesnek a történéseket, az már egyszer biztos. Amint magam alá kényszerítettem már el is kezdtem fürdetni őt. Valahol elégedettséggel töltött el, amikor hallottam a sikolyát, mely terjedt az erdőben. Nem mint ha ezt a hangot nem hallottam volna tőle, de most kissé más helyzetben voltunk és nem pont az élvezet hozza ki belőle. Sokkal inkább a hideg hó, mely a forróbőrű nőszemélynek olyan lehetett, mint egy tűszúrás. Pontosabban sok tűszúrás. Szerintem ez is egy olyan dolog lesz, melyet jó darabig nem fogok elfelejteni... vagy éppen felemlegetem neki egyfajta retorzióként, melyet retorzióként kaphat. Mert hogy ez többször elsüthető, az is borítékolható. Persze én se maradtam ki a jóból, ahogyan a hó beszivárgott a ruhám alá, de skót voltam, bírtam a hideget. Mondjuk Paloma se akart a mocskos módszerektől elállni. Éreztem a térdét a hátamon, amitől meg is dőltem kicsit. Meg is kaptam a magamét a következő pillanatban... de nem örülhetett sokáig, mert utána a dupláját toltam be az overallja alá, amint újra stabilan voltam rajta. Még pár percig eltartott a tortúra a nő számára, amikor úgy döntöttem, hogy eleget kapott a kis magánszáma miatt, most már ideje lesz békülni. Lefogtam hát, mintegy jelezve a "harc" végét és hajoltam az ajkaira. De ami ezután történt, arra egyáltalán nem számítottam. A békülési szándékomat kegyetlenül kihasználta és megharapott. Felnyögtem a hirtelen jött fájdalomtól. Igazából annyira nem fájt, kaptam már durvábbat is, inkább a hirtelensége okozta a dolgot. Basszus, még jó, hogy nem volt a pajzsom aktív, mert Palomának most tört volna belém szó szerint a foga. De így csak én szenvedtem el... a succubus mindenit. Elengedtem Paloma kezeit, mintegy jelezve megadásként, hogy oké, értem én, de most már fejezze be, mert így az életben nem fogom tudni használni ilyesmire a számat, ha leharapja a számat a helyéről...

Re: Közös terek // Pént. Márc. 06, 2015 5:52 pm

Hogy is van a mondás? Az nevet, aki utoljára nevet. Márpedig nagyon úgy tűnik, hogy a végén én jövök ki az egész dologból győztesen. Azok az aljas női praktikák ugyebár. Ah, a kis naiv! Azt hitte, büntetlenül megúszhatja a fürdetésem. Tudja mennyire rühellem a havat, mégis bepróbálkozott a fürdetéssel, hát most bűnhődjön kicsit… hadd élvezkedjek már én is! Erősebben nem harapok rá, de nem is eresztem a fogaim közül. Szerencsére hamar kapcsol, hogy a jelenlegi szituációban bármit csinálna, abból csak ő jöhetne ki rosszul, ezért időben visszavonulót fúj.
Nem akarom én bántani amúgy… (na jó, csak egy egészen kicsikét, hogy elégtételt vegyek sértett lelkivilágomnak) ez csak amolyan figyelmeztetés, hogy ne játsszon a ~~tűzzel~~ hóval… legalábbis ne ilyenformán. Ha annyira be van lelkesülve érte – amit én született Kaliforniaiként soha a büdös életben nem fogok megérteni, mert úúúútálom -, hát építsen hóembert, vagy hómacit, vagy bánom is én, de én inkább a meleg házban… az ablakból nézném, mint szó szerint testközelből.
Várok még úgy jó tíz másodpercet, majd érezheti, ahogy fogaim szorítása enyhül, végül hagyom, hogy húsos ajka kiszabaduljon.
- Mondtam már, hogy utálom a havat? – Kérdeztem kissé durcásan, s ha jót akar magának, akkor minden sunyi húzás nélkül hagyja, hogy felálljak. Újra és újra végigfut rajtam a hideg, ráadásul érzem, hogy most már ténylegesen is vacogok az átvizesedett ruháim végett.
- Adam Revenor, ha miattad lebetegszem, nagyon mérges leszek! – Ütögetem le a ruhámról a rám tapadt havat, hogy lehetőleg ne igyon be többet a ruhám.
- Megfagyok. – Közöltem panaszosan, miközben kezeimet összedörzsöltem, de annyira le voltak már fagyva, hogy ettől úgy éreztem, mintha lángok közé nyúltam volna. Fel is szisszentem.
Kell egy forró fürdő… lábvíz, tíz paplan… ötven fok a házba, hogy kiolvadjak.

Re: Közös terek // Vas. Márc. 08, 2015 12:04 pm

Sajnos tényleg kénytelen vagyok most inkább visszavonulót fújni, mielőtt még jobban belelelkesül a szentem a harapdálásba. Pedig még szívesen szadiznám a hóban egy darabig, az eddigi sikítozásai így is megmaradnak a tudatomban még jópár évig. Viszont most nem szabad játszani már. Az egy dolog, hogy képes vagyok magam meggyógyítani, ha most Paloma szétharapja a számat, de a helyzet az, hogy a párom nem hülye. Pár napig még meg kellene látszódnia a sebnek legalább, s ha hirtelen eltűnik másnapra, arra még ő is rácsodálkozna, főleg, mint szakértő. Másrészről viszont, ha szétharapott szájjal megyek be az egyetemre... szinte látom magam előtt, ahogy Amanda, vagy Abie jön velem szemben, rám csodálkozik és faggatni kezdenek, hogy tán farkas támadt-e meg... aztán amikor közlöm, hogy a barátnőm volt, rájuk jön a röhögés és megállapítják, hogy még mindig hadilábon állok a nőkkel. Hát igen, valami igazság még lehet benne, elvégre ezt a reakciót sem láttam előre. Most pedig az eredmény egy dühös, harapós succubus lett, aki éppen elengedi a számat. Visszább is húzom a fejemet, mielőtt kedvet kapna egy újabb kör kannibalizmushoz.
- Igen, mint ha emlegetted volna - jegyzem meg, miután óvatosan megérintettem a számat.
Éreztem a fognyomokat, de a jelek szerint addig még nem jutottunk el, hogy véresre harapja. Legalább is nem éreztem a számban a vér fémes ízét, se az ujjamra nem tapadtak vérnyomok. Lassan lemásztam róla, majd segítettem neki talpra állni. Nekem aztán ne mondja senki, hogy csak vízszintesbe tudom tenni Palomát.
- Dr. Paloma Santiago, forróvérű nőszemély létedre hogy tudnál lebetegedni? - kérdezem, ahogyan benyúlok a ruhája nyakrészébe és kihámozom az olvadni készülő hórengeteget.
Utána még az arcáról és hajáról is letakarítottam a hópelyheket, csak hogy teljes egészében láthassam a számomra kedves arcát. Na aztán meghallom, hogy fázik, bár nem új információ. Látom a test remegését és kicsit elgondolkodok rajta, hogy talán ezt az akciót mégse kellett volna... de aztán elvetem. Érett már ez a fürdetés a sok pimaszsága után. De aztán hirtelen mozdultam. Mire a nő egyet pislogott, már érezte, hogy újra kifut a lába alól a talaj. A karjaimba véve találhatta magát. Le tudom ám én venni a lábáról, szó szerint.
- Ez esetben mit szólnál egy forró fürdőhöz? - mosolyogtam.
S mielőtt még hátsó szándékot keresett volna a szavaimban, elindultam vele vissza a házhoz. Végigsétáltunk a derékig érő hó azon részén, mely az üldözésről árulkodott, majd csakhamar feltűnt a faház előttünk. Csupán kétszer álltam meg út közben. Először, amikor leguggoltam Palomával együtt, hogy felvegyük a szatyrot, melyet elhagyott útközben. Másodjára az ajtónál, hogy az ajtó is kinyitásra kerüljön, illetve a riasztót kikapcsoljuk, mielőtt ránk hívja a 911-et. De ezt leszámítva már csak egyetlen megálló lesz: a fürdőszoba, addig pedig akkor se teszem le, ha kéri.

Re: Közös terek // Vas. Márc. 08, 2015 9:15 pm

- Ha így folytatod Adam Revenor, elég könnyedén! – Vágtam rá szúrós pillantással. Önmagában az nem jelent semmit, hogy forróvérű vagyok. Pontosabban abból a szempontból nem jelent semmit, hogy az még nem zárja ki azt, hogy ne betegedhetnék le. Amilyen munkamániás vagyok, iszonyat hisztit levágnék, ha valamilyen megfázás ledöntene a lábamról, és napokig az ágyat kéne nyomnom lázasan, náthásan. Akkor azt hiszem Adam kapna tőlem pár keresetlen szavat.
Az ölbe kapás ellen nem ellenkezem, már csak azért sem, mert átkarolva a nyakát lényegében lehetetlenné teszem, hogy a hóba dobjon… ha esetleg még egy utolsó kísérletet tenni akarna a hóban való fürösztésre, de szerencsére úgy tűnik, hogy nem tervez semmi ilyesmit.
- Azt hiszed, hogy ezek után pusztán egy forró fürdővel ki tudsz engesztelni!? – Vontam fel kérdőn mindkét szemöldökömet.
- Ezek után minimum egy bögre forró teát, vagy valamilyen finom meleg levest… masszázst, és egyéb kényeztető szolgáltatásokat illene nyújtanod nekem… aztán majd meglátom, hogy hajlandó vagyok-e megbocsájtani az iménti, előre megfontolt… különös aljassággal elkövetelt gaztettedet! – Veszem félig hivatalosra a figurát.
Azt gondoltam, hogy szólnom kell, hogy a táskáimat ne hagyjuk odakint, de Adam elég figyelmes, hogy saját maga észrevegye, és ne kelljen szólni neki. Óriási pirospont, ha már a hóban való fürdetésért megorroltam rá, ezzel némiképp legalább enyhíti a mérgemet.
Pusztán annak tényétől, hogy végre házon belülre kerültem, már jobbá válik a közérzetem, de attól függetlenül a vizes ruhák miatt még mindig vacogok.
- Remélem tisztában vagy vele, hogy átemeltél a küszöbön. – Dörgölöm az orra arra széles vigyorral a képemen, miközben nyomok egy puszit borostás állára.
- Most már letehetsz… - Jegyzem meg, de úgy tűnik neki egészen más tervei vannak. Hát jó. Lábaimmal szórakozottan kalimpálva tűröm, hogy felcipeljen kabátostól mindenestől. A kádba azért remélem nem így akar bepakolni, mert annak nem túlzottan örülnék. Holnapra tuti nem száradna meg a kabátom.
- Vagy mégse. Akkor irány az emelet. – Van egy olyan sanda gyanúm, hogy ma már semmi nem lesz a kocsi katalógusok átböngészéséből, de eddig is megvoltunk nélküle. Pár nap ide vagy oda, már egyáltalán nem számít…

Re: Közös terek // Vas. Márc. 08, 2015 10:45 pm

- Dr. Paloma Santiago, bizonyított, hogy ha mondogatod magadnak és beleéled magad, akkor biztosan bajod lesz, szóval inkább ne csináld.
Csak azért is visszaszóltam. Miért is ne, elvégre ha már egy ilyen szájaló succubussal van együtt az ember, akkor egy idő után megtanul nem feltétlenül csendben maradni mellette. Elvégre, már lassan fél éve tart köztünk a románc, egyértelmű, hogy van kölcsönhatás pár téren. S talán ezt a fajta szemtelenkedést jobban viseli, mint hogy teletömjem hóval a nyakát vagy akármely ruhanyílását. Azt meg főleg, hogy mint egy hercegnőt ölbe kapom és elindulok vele a házba. Nem kell a saját csizmájában megtenni addig az utat... pontosabban tocsogni benne, mert szerintem a nyakából már a lábáig is végigfolyhatott a hideg lé.
- Kezdésnek megfelel, nemde? - kérdezek vissza. - Tea, leves, masszás... egyéb kényeztetés... nem aprózod el a protestálást, azt meg kell hagyni, kedves succubus lady. Valamit még felvegyek a listámra, vagy hirtelen felindulásból elmondtad az összes vágyálmodat?
A négy tételből kettő táplálék... meg sem lepődök, Palomát mindig is a hasa vezérelte bizonyos kérdésekben, s ez most se volt így. Mondjuk fura, hogy ennél nem kért komolyabb étket. Általában a két fogásig meg sem áll most, meg... oké, azt hiszem nem állok neki gondolkozni rajta, mert a végén tényleg megnöveli a listát és holnap ilyenkor is főzni fogok. Szóval vittem Palomát, felszedtük a cuccait, majd hamarosan már bent jártunk.
- Jé, nem mondod. Azt hittem feltalálták a fedett szabadteret.
Fogok hagyni némi vizes-lucskos foltot a padlón, de annyi baj legyen, majd feltakarítom, ha nem olvad el teljesen a bent levő melegtől. Palomának szokása magason hagyni a hőmérsékletet, szóval még az is lehetséges. De én most mást tettem. Haloványan vigyorogtam, amikor megjegyezte, hogy tegyem le. A-aaa, más terveim vannak veled. Hamarosan talpam már a lépcsőn caplattam felfelé, pár másodperc múlva pedig beértünk a fürdőbe. Itt leraktam Palomát a kád szélére... ám ha nyúlt volna a ruhájához, hogy levegye, én játékosan rácsaptam a kezére.
- Maradj veszteg egy kicsit.
Ezt követően oldalra nyúltam és megengedtem a forró vizet. S amikor ezzel megvoltam... nos, odaléptem Paloma elé és elkezdtem vetkőztetni. Lehúztam a lábairól a csizmáját, majd a zoknijait. Utána talpra állítottam, lehúztam az overállja cipzárát. Kiléptettem belőle. majd folytattam. Ha volt rajta esetleges póló, nadrág, utána az került sorra... majd a melltartó... végül pedig a bugyi. Egészen addig tartott ez, mígnem ott állt előttem anyaszült meztelenül. Nem nagyon feszélyeztem magam, elvégre már jópárszor láttam őt meztelenül... s hacsak hirtelen nem talál ki valamit, újra felveszem őt a kezeimbe, majd elhelyezem a kádban, melybe lassan elég víz gyűlik össze.

Re: Közös terek // Hétf. Márc. 09, 2015 1:14 pm

- Adam Revenor. Bizonyított tény, hogyha megtömik hóval a ruhádat, nagyobb esélyed van a lebetegedésre, mintha nem tömnék meg! – Szerintem ezt a vitát holnap reggelig is folytathatnánk, akkor se jutnánk dűlőre, hogy most kinek is van igaza. Szerény(telen) véleményem szerint: nekem.
- Csak kezdetnek. – Hangsúlyozom, lévén hirtelenjében csak ennyi jutott eszembe, illetve azt is hozzá tettem, hogy még ezek után se biztos, hogy megenyhülök irányába szörnyű gaztette miatt.
- Hagyd csak nyitottan azt a listát, még menet közben kerülhet rá egy s más. – Szögezem le, biztos ami biztos. Nem lehetetlen kiengesztelni, de ki ne élvezné, ha körülugrálják, és kényeztetik!? Én pedig kifejezetten élvezem, ha Adam foglalkozik velem, pedig amúgy nem vagyok az a fajta nő, aki annyira igényelné a babusgatást. Szerintem nem is erről van szó, hanem csak arról, hogy szeretek Adammel lenni, és örülök, ha figyel rám.
Teljesen más vele a kapcsolatom, mint Cooperrel volt. Ő inkább csak a külsőségeket adta meg, és várta el… de magányosnak éreztem magam mellette… egy játékszernek, amit mutogathat, és amit a tulajdonának vélt. Adam felől érzem, hogy figyel rám, tényleg törődik velem, és nem akar gátolni semmiben. Szabadnak érzem magam mellette, és emiatt nincs is szabadulási vágyam. Azt hiszen ez utóbbi nevezhető normális és élhető párkapcsolatnak. Adam több örömet és boldogságot adott nekem már ez alatt a néhány hónap alatt is, mint Cooper évek alatt összesen.
- Bolond vagy. – Öltök nyelvet. Amúgy létezik olyan, ha jobban belegondolok. Négy oszlopon álló tetőszerkezett alatt van itt is a tűzifa a ház mellett, hogy a hó ne essen rá. Santa Claritában is van az udvarunkon egy ilyen négy lábon álló tetőszerű valami, ami alá vannak bepakolva a székek és egy asztal, hogyha esne az eső, be tudjunk alá húzódni odakint. Végülis… fedett szabadtér…
Egyébként inkább arra akartam célozgatni, hogy a küszöbön való átcipelést általában etyepetye szokta követni, de most vagy nem esett le neki a dolog, vagy direkt csinált úgy, mintha nem tudná, mire akartam célozgatni. Majdcsak kibújik odafent a szög a zsákból… avagy a kukac a nadrágból haha…
A kád szélére lettem letéve, s automatikusan nyúltam volna a ruhámhoz, de Adam rácsapott a kezemre.
- Jólvanna… - Tártam szét egy pillanatra a kezeimet, majd türelmet erőltetve hagytam, hogy levetkőztessen. Nekem ez sokkal gyorsabban ment volna, de ha ez teszi boldoggá, hát hadd csinálja. Amúgy is, most épp letölti a „büntetését”. Amikor talpra húzott, már széles vigyor terebélyesedett a képemen. A bugyiból kiléptem, majd félrebiccentett fejjel néztem rá kérdő kíváncsisággal, hogy ezután mi fog következni.
- Ki fogsz melegedni… - Jegyeztem meg „ártatlanul”, amikor ölbe kapott, és belerakott a kádba. Mennyivel kellemesebb volt érezni a meleg vizet, mint a hideg latyakot odakint a repkedő mínuszokban.
- Van még itt hely… - Pöccintettem mutatóujjammal Adam felé játékosan a vizet, hogy kicsit lefröcsköljem vele, aztán a fürdősóért nyúltam, és pár csipetnyit belemorzsoltam a vízbe.

Re: Közös terek // Hétf. Márc. 09, 2015 8:11 pm

- Dr. Paloma Santiago, hát ennyire le akarsz betegedni mindenáron, hogy inkább idekint álldogálsz vacogva? - jön az újabb szemtelenség, hogy csak azért is enyém lehessen az utolsó szó.
Persze ez hiú ábránd, elvégre kedves páromat olyan szószátyársággal áldották meg a szellemek, amit még David Letterman is megirigyelne a stúdióban. Már nem mint ha ezt most negatívumként hoznám fel. Max olyan tekintetben, hogy nagyon nehéz túlbeszélni őt. Még nehezebb megtörni a konok ellenállását.
- Már meg se lepődök - jegyzem meg arra, hogy még csak a listája elejét hallhattam.
Telhetetlen tudott lenni ez a nőszemély, főleg, ha a hasáról volt szó. Volt már rá példa, hogy az éjszaka közepén terelgetett ki a konyhába, hogy üssek neki össze valamit. Ami külön kihívás volt, ha előzőleg elmaradt a bevásárlás és a hozzávalók jelentős része hiányzott. Paloma hűtőjét ismerve pedig ez módfelett gyakori jelenség volt. Mondjuk mióta együtt vagyunk bár jópárszor tapasztaltam eltérő állapotokat a frigóban, de még kell rajta dolgozni. Mondjuk engem nem zavart kifejezetten ez az esti challenge. Örültem neki, hogy gondoskodhattam valakiről és nem azért, mert őrző voltam és kötelességem az emberek segítése. Hogy nem ismeretlenekkel, hanem egy kedves személlyel, a párommal teszem ezt. Módfelett sokat tud segíteni az ember kedélyállapotán... főleg, ha nem csak egyirányú a kapcsolat... mint a miénk.
- Én bolond? Drágám, ki is rohant ki alsóneműben medvével verekedni? - szájalok vissza.
Mert azért valljuk be, ez azért bőven annak számít. A mai napig nem tudta nekem kimagyarázni, hogy mi vezette őt arra a baseballütős rohamra, holott már nem egyszer átrágtuk a témát. Azért valljuk be, ehhez kellett egyfajta bolondság, ha éppen nem őrültség. Elvégre, a medvének nem okozott volna nagy problémát végezni a nővel... na, jó, inkább ebbe bele sem gondolok. Maradjon csak élő Paloma, sokkal jobb így. Amúgy nem, nem értettem félre direkt a mondandóját. Elég aktív életet élünk, de azért van a lényemnek olyan oldala, mely nehezen változik. Hamarosan tehát már a fürdőben voltunk, ahol a klíma is elég normálisnak mondható volt, legalább is Paloma szemszögéből. Fogalmam sincs, hogy nem kap egyből lángra, amikor berakom az anyaszült meztelen nőt a forró kádba, de annyira már nem újdonság. Amikor először előadta ugyanezt, na az már meredekebb volt. Ennek már jó ideje, de azért még mindig nem tudtam hozzászokni teljesen.
- Maximum ettől a hőségtől, ami idebent van.
Reménykedtem aztán abban, mit ezután hangzik majd el, de magamtól nem álltam neki vetkőzni. Egy darabig csak guggoltam a kád mellett, miután arrébb pakoltam Paloma ruháit, szóval amikor rám fröcsköl, sikeresen az orromat találja el. Az invitálásra viszont csak elmosolyodok, majd nem is kell kétszer invitálni. Kicsit hosszabb idő, mire ledobáltam a gönceimet, elvégre nálam volt a pisztolytáska és késem, amit csak úgy nem lehetett ledobálni, a tárakról már nem is beszélve. Utána viszont már csak másodpercek kérdése volt, hogy bemásszak Paloma mellé a kádba. A bőrömet égeti a forró víz, el is fintorodok, de bőven kibírható. Lassan elhelyezkedek... hogy aztán két kézzel nyúljak ki Paloma felé és húzzam oda magamhoz.

Re: Közös terek // Hétf. Márc. 09, 2015 11:58 pm

- Nem szabad akaratomból ácsorgok idekint kedves Adam Revenor. Ha rajtam múlt volna, én már legalább negyed órája odabent melengetném a talpaimat a kandalló tüze mellett, és az autós katalógusokat böngészném… de valaki ugyebár keresztülhúzta a számításaimat. – Világítottam rá ama hátráltató tényezőre, aminek köszönhetően nem odabent, hanem még idekint tartózkodom, aminek én roppant mód nem örülök!
- Ezt inkább meg se hallottam. – Reagáltam le a megjegyzését baljós villanással a tekintetemben.
A kérdése elhangzásakor már felszabadultan nevettem.
- Az a belevaló csaj, aki itt van előtted! – Válaszoltam magabiztosan a kérdésére, miközben nagy büszkén ki is húzom magam, hogyha esetleg értetlenkedni támadna kedve, akkor is totál egyértelmű legyen, hogy én bizony magamra gondolok!
Én imádom a meleget. 40-50fokos vízben is lazán „elgőzölgök”, de Kaliforniaiként ez nem annyira meglepő szerintem.
- Egy kis risza-risza nem jár? – Heccelem, miközben vetkőzik, és kitüntető figyelemmel adózok minden egyes mozdulatnak, amivel megszabadul egy-egy újabb ruhadarabjától. Ó, én nagyon élvezem ám ezt, és nem vagyok rest ezt az orra alá dörgölni kaján vigyorom „képében”.
- Ugye nincs csőre töltve? – Kérdezem ártatlanul pislogva, aztán hogy most a stukkerjára, vagy esetleg másra gondolok-e… azt az ő piszkos fantáziájára bízom teljesen.
A lábaimat kicsit felhúzom, hogy könnyebben be tudjon mászni a kádba… illetve, hogy biztos ne taposson rá még csak véletlenül se, mert a fürdősó már elkezdett felhabzani, ami miatt nem teljesen látszik, hogy melyik testrészem épp hol leledzik a víz alatt. A fintort látva ártatlan hangon, enyhén pislogva megszólalok.
- Mi az szívem, csak nem fázol!? Vegyem melegebbre a hőfokot!? - Emelkedek el egy kicsit a kádtól, mintha valóban erősebbre akarnám venni a víz hőmérsékletét, de igazából csak Adam-et akarom hergelni azzal, hogy egy pillanatra megvillantom neki habos bájaimat mellkas tájékon.
Amikor elhelyezkedik, nem hagyok neki időt arra, hogy magához húzzon, ugyanis bújok én magamtól is, nem kell rásegíteni, sőt. Azzal a lendülettel fordulok át… pontosabban rá… az ölébe… kezei után kapva lefogva őket, hogy ne kóricáljanak el, miközben mohón tapasztom ajkaimat Adam ajkaira, hogy megcsókoljam. Ebben a kellemesen meleg környezetben már nekem is sokkal nagyobb kedvem van ehhez, mint odakint a hidegben…

Re: Közös terek // Szomb. Márc. 14, 2015 1:19 pm

- Ebben az esetben az a valaki elérte a célját, Dr. Paloma Santiago - pimaszkodok tovább.
Elvégre sikerült őt eltérítenem az eredeti céljáról, bosszúságot okozni neki s még sikongatásra is rávenni. Hát igen, módfelett sikeres volt az akció, ha leszámítjuk azt a szájharapdálást. Ha az nincs, akkor teljes a siker, bár... nem, ennyi még belefért, legyen valami sikerélménye a leányzónak is. Néha nem árt az ilyen, színesebbé teszi a mindennapokat.
- Akarod mondani, akit éppen egyik fürdetésből viszek a másikba - szúrok vissza.
Persze a belevaló jelzővel nem álltam neki mahinálni. Ezt azért nem lehet tőle elvenni, még ha fenn is tartottam azt a véleményemet, hogy ebből könnyen baj lehetett volna.

+16

Hát én erre meg mit mondjak? Skóciában jó, ha régen 10 fok összejött, ezek után Fairbanks klímája nekem nem jelentett kihívást. De ez a hőség... mint ha a sivatagban lennénk.
- Te se riszáltál - vágok vissza mosolyogva.
Azt gondolom már részleteznem se kell, hogy a részéről ez a sokkal nagyobb sikert arathatott volna, mint tőlem. Mondjuk nem sok időt hagytam rá neki, de ez mellékes. Magamon éreztem mindvégig a tekintetét, a vizslatását, de nem zavartattam magam. Annyi közös éjszaka után már elég cinkes lenne. A kérdésére halkan elnevetem magam.
- Pedig de - jegyzem meg.
Már jó ideje együtt vagyunk, de ez nem jelentette azt, hogy a közelsége nincs hatással rám... főleg, hogy éppen az előbb vetkőztettem le és néztem végig a testén. Szóval igen, a nadrágom már eléggé szűkösnek érződött és mikor már teljesen meztelen voltam, akkor szembesülhetett vele, hogy nem pont nyugalmi állapotban vagyok. Mindenesetre a bemásztam én is a kádba és szembesültem vele, micsoda minipoklot hoztam össze a csapnak köszönhetően. Oké, erre azért én se számítottam. Palománál szerintem még a hideg víz helyett is forró jön.
- Meg ne próbáld, mert lángra kapok - reflektálok vissza, de a szemem mozgásából láthatja, hogy bizony a kis akciója felkeltette a figyelmem.
Nem könnyű Paloma közelében józannak maradni, s ez hamarosan meg is mutatkozott. Ahogyan megelőzött és az ajkaink egyesültek, a testeink egymáshoz feszültek, egyszeriben kiszálltak belőlem a józan gondolatok és leszűkült a világ a szobára. Sok tényezőnek volt köszönhető ez, de főleg Palomának. Csókja viszonzásra lelt, de a kezeimet nem szándékoztam feladni, ki akartam őket szabadítani, hogy utána a nő karcsú teste köré fonjam, hogy még véletlenül se távolodjon el. Hosszú idő telt el, mire az ajkaink szétváltak. A tekintetem sokat sejtetően villant, de utána újra adtam munkát a számnak, ahogyan Paloma nyakára siklott. Egyéb kényeztetést akart... megkapja... ideje átragasztani rá is a hevületemet...

» Közös terek
» Közös terek
» Közös terek
» Közös terek
» Közös terek

Közös terek

Közös terek

Similar topics

Similar topics