A Centennial-híd Fairbanks szívében emelkedik a Chena fölé, egyik partján a városi bírósággal, a hatalmas, jellegzetes üvegépülettel (Rabinowitz Courthouse).
Ujjai a nő arcélén ragadtak, mintha nehezére esne elválni a sírástól kimelegedett bőr selymes érintésétől. Némán hallgatta végig a szépen rajzolt ajkakról legördülő keserű szavakat, majd megértően bólintott. Nem kezdte el magyarázni, hogy nem volt választás, hogy a múlt olyan erővel nehezedik rá, mit nem tud lerázni, hogy minden tette, szava, érzése ennek végtelen hozadéka csupán. A nőnek igaza volt. Nem ezt érdemelte. - Ha valaki szánalmas, az én vagyok. – morogta. – Soha nem találkoztam nálad tisztább szívű nővel. Bár az lehetnék, akinek látni véltél. – szakadt el érintése nehézkesen, majd ujjai a szőke tincsekbe veszve simogatták még végig a leomló fürtöket. - Köszönöm a bizalmad. A kedvességed. Mindazt, amit adtál. Ha valaha…bármikor szükséged van segítségre… - nem fejezte be. Felesleges volt. Anélkül is egyértelmű volt, hogy habár mindig ott lesz ha kell, soha többé nem fog sem virág, sem más érkezni tőle.
Erin Carter
Ember
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 34
◯ HSZ : 257
◯ IC REAG : 223
◯ Lakhely : New York, Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : általában mindenhol feltűnést kelt
Megforgatom a szemeimet. Tiszta szívű? Ugyan! Rengeteg hibát követtem el a múltba… voltam gonosz, nem is egyszer. Sok dolgot másképp látok már azóta, és változni próbálok… túllépni önmagamon, hogy ne az legyek, aki korábban voltam. Ennek többek között az egyik lépése volt, hogy Naomi-val megpróbáltam ha nem is barátira, de erősen semleges viszonyra csitítani a kapcsolatunkat, és nem csak azért, mert Mayát meg szeretném ismerni… hanem azért is, mert így éreztem helyesnek az igazság felszínre kerülését követően. Rohadt nehéz elismerni önmagunknak, ha hibáztunk, és még nehezebben takarítani magunk után, mert azzal lényegében elismerjük a hibáinkat. - Azt tudnod kell… Hunytam le egy pillanatra a szemeimet, amikor végigsimított szőke tincseimen. - …hogy semmit nem bántam meg. Nem bánom, ami közöttünk volt, és mindazok ellenére ami kiderült… még most sem hiszem, hogy rossz ember vagy, Eugéne. Nem vagy rossz ember, csak… elveszett, aki próbálja kitölteni valamivel az űrt. Pillantok körbe a helyiségben, de nem csak erre értem, hanem arra is, hogy nőkkel veszi körül magát, ami most már egyértelműen pótcselekvés. Tenyerem rásimul a kézfejére, másikkal a tarkója mögé nyúlva emelkedek lábujjhegyre, hogy még egyszer érezhessem csókját, közelségét. Szükségem van erre… tudnom kell, hogy még mindig ugyanolyan hatással van-e rám, mint ennek az egésznek a kirobbanása előtt. Ahogy testem kinyújtózva simul hozzá, ajkaim pedig megtalálják ajkait, azonnal végigfut rajtam az ismerős… kellemes forróság. A visszafojtott szenvedély, a vágyódás… minden heves érzelmem benne kavarog ajkaim egyre hevesebbé váló csókjaiban.
- Erin…! – volt figyelmeztető az egyetlen szó, ahogy megérezte a tarkójára futó ujjakat. - Ne tedd… - de a józanságát felülírta a nő gerincére feszülő ujjai, mik gyengéden tartották meg a hozzá simuló testet. A következő percek elvesztek. Mintha alattomosan szivárogva el a térből váltak volna semmissé a képzeletbeli számegyenesen. Végre elmozdulva az asztal lapjától akart fordítani párosukon, de a felvinnyogó telefon realitást lopva vágyi közé állította meg. Nehézkese szakadva ki a nő bűvköréből, nem engedve el derekát nyújt hátra az íróasztal felett, majd megnyomva a kihangosítást nyitotta a vonalat. - Ms. Ronderly megérkezett. – szólt bele Norah kellemes hangja. Eugéne megköszörülve torkát pillantott a falon lévő órára. - Ültesse le Norah. Azonnal megyek. Köszönöm. – ahogy asszisztense bontotta a vonalat, a benti készülék is elnémult. Pillantása visszafordult Erin felé, majd ujjai a kivörösödött ajkakra futott. - Menned kell. – mondta halkan. – Vacsorázz velem. Csak egy vacsora, semmi több. Tartozom neked egy interjúval. – tartotta a nő tekintetét tanácstalanul, végkép nem tudva merre tovább.
Erin Carter
Ember
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 34
◯ HSZ : 257
◯ IC REAG : 223
◯ Lakhely : New York, Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : általában mindenhol feltűnést kelt
Talán nem volt a legbölcsebb dolog, de nem tudtam úgy elmenni innen, hogy nem győződök meg róla. Igazából nem is tudom… mit reméltem? A csokor önmagában is túlságosan felzaklatott ahhoz, hogy a küldője iránt már közömbös lehessek. Egy ilyen közelség pedig szó szerint a képembe dörgöli azt, amit eddig is sejtettem. Nem léptem tovább, nagyon nem! Mindazok ellenére amit megtudtam, annak ellenére, hogy mennyire taszít annak a gondolata, hogy éveken át a saját testvérével bújt ágyba, és még teherbe is ejtette… igaz nem vér szerint testvérek, de testvérek… Nem! Még mindezek ellenére se tudom ellökni magamtól, nem tudok undort érezni, nem tudom nem szeretni, pedig Isten látja lelkemet, hogy másra se vágyik az eszem, minthogy messze fussak ettől az egész rémálomtól. A szívem viszont itt tart, és én már megint nem az eszem után megyek. A csók felkorbácsolja a vágyaimat, a testem ösztönösen mozdulva feszül Eugéne ágyékához, egyértelmű jelét mutatva annak, hogy őrülten kívánom a közelségét. A telefon csörrenésére valósággal összerezzenek, majd behunyva szemeimet harapom be az ajkamat. - Igaz. Nem akarom, hogy Larry bajba kerüljön miattam… Futott pillantásom az órára, realizálva, hogy már jó ideje megléptem a szerkesztőségből. A férfi ugyan megígérte, hogy falaz nekem, de nem élhetek vissza a szívességgel. Mély levegőt vettem, majd bólintottam. - Rendben. Ujjaim végigfutottak Eugéne karján, aztán elfordulva indultam meg kifelé, ám néhány lépés után visszafordultam. Felvettem egy tollat az asztalról, és a jegyzettömb tetejére felírtam egy belvárosi címet. - Már nem a hotelben lakom. Itt felvehetsz hétkor. Fektettem le a tollat a tömb mellé, aztán a fotelhez lépve vettem magamhoz a csokrot, és azzal együtt léptem ki az irodából.
Lekanyarodva a mólóhoz állt meg a régi hajóból átalakított étterem mellett, majd kinyitva a nőnek az ajtót kalauzolta a bejárat felé. - Most komolyan arra játszol, hogy az emberségemre hass? – morogta, majd belépve a melegre segítette le a nőről a kabátját, és akasztotta fel a fogasok egyikére. A folyóra néző ablak melletti box asztalán meghitten égett az üvegtartó ölelte mécses, azonban a hely hangulatát nem a kellemes fény teremtette meg. A hajókötelekből, vasmacskákból, halászhálókból, viharlámpákból, rumos üvegekből és sok másból álló dekoráció volt az, ami kellemessé varázsolta a hétköznap este aránylag nyugodt helyet. Tíz perc elteltével már túl voltak az italok megrendelésén. - Szóval 20 éves, terhes, és öngyilkos akar lenni… - sóhajtott. – Az Istenit…szinte gyerek. És sokat mernék rá tenni, hogy az apa a szektavezető. – morogta, majd kortyolt bele a könnyű roséba. – Ez az a lány, akit emlegettél a múltkor? Aki transzba esik, és beszél a halottakkal? – gondolt vissza az egyik esti beszámolóra. – A legtöbb ilyen szekta, lényegtelen milyen eszmére épül fel, mind beszámol a szexuális kihasználásról. A vezető oly mértékben képes fanatizálni a vele tartókat, hogy bármit megtehet velük. Használja őket. Talán a beavatás része... – gondolt bele most először, majd vonta össze a szemöldökét. – Ugye nem ért hozzád ez az ember? – fürkészte a nőt, ki ha visszaemlékezett, talán eszébe jutottak az ájulása előtti jelek…a közeledő alak, ki magához hívta. Nem Larryt, hanem őt. - Erin, jól figyelj rám! Ha megtudom, hogy visszamész erre a helyre, komolyan én magam viszlek New Yorkba, és nem lesz kéjutazás! – cseppet sem viccelt. – Ezek az emberek veszélyesek. Talán nem mind, de a vezető mindenképp. De…beszélek…beszélünk Larryvel. Kétlem, hogy bármit is tudunk tenni, de…20 éves…az Istenit. – morogta, jól tudva, hogy úgyse megy el mellette.
Erin Carter
Ember
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 34
◯ HSZ : 257
◯ IC REAG : 223
◯ Lakhely : New York, Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : általában mindenhol feltűnést kelt
Kíváncsian hordoztam körbe a tekintetemet a hajó belsején. Hihetetlen, hogy Eugéne folyton milyen helyeket talál a városban. Pillantásom a gyertya lángjába veszett, figyelve a fekete kanóc mozdulatlanságát és az olvadtan csöpögő viaszt. - Nem tudom. Nem tűnt úgy, mintha bármi is lenne közöttük. Bármi bensőséges. Persze nem figyeltem meg ilyen szempontból őket, meg a fényviszonyok is elég rosszak voltak. - Larry nem mondott semmit az apáról. Gondolom Mia nem akart annyira belemenni a részletekbe. Larry mégis csak férfi, ez meg olyan… női téma inkább. Vallottam be most már magamnak is, hogy szinte esélytelen, hogy Larry bármi konkrétat is kihúzzon Miából a terhessége kapcsán. Ide tényleg egy nő kell. Felsóhajtva emeltem tekintetemet Eugéne-re, majd néhány pillanatra elidőztem a kezében tartott rosén. Az azért érdekelne, hogy ki fog vezetni majd, mert én hiába nem iszok most alkohol, vezetni még pár hónapig nem vezethetek. - Nem… ő Ethel volt. Ha jól emlékszem a nevére. Mia… ő a szótlan… Eléggé magába volt zárkózva, amikor Larry-vel ott jártam. Csak ült szótlanul, és nem igazán mutatott semmi aktivitást, inkább csak passzív résztvevője volt az összejövetelnek. Eugéne kérdésére hátra hőkölök kissé, majd jobb tenyeremmel végigsimítok bal felkaromon a bolero fekete anyagán keresztül. - Nem csinált semmit. Mondom bizonytalanul. Még mindig zavarosak az ájulás előtti pillanatok a pánik miatt, ami akkor elfogott. - El akart hívni valahova, de én akkor már éreztem, hogy nem vagyok jól… és amúgy is volt benne valami, amitől úgy éreztem, hogy a lehető legnagyobb ívben kerüljem el azt az alakot. Nem tudom mit akart, mert elindultam kifelé, és… Larry azt mondta, hogy a kijáratnál voltam már, amikor elájultam. Nem. Nem nyúlt hozzám. Larry mondta volna. Ilyet nem hallgatna el. - Gondolod, hogy…? A kérdés költői. Ha nem gondolná, nem kérdezett volna rá. A fülem mögé tűrtem egy kósza tincset, majd felemelve a gyömbért, ittam egy kortyot az üdítőmből. - Eugéne… be nem teszem oda a lábamat soha többet. Nem kell fenyegetned. Szerinted én oda vágyok azok után, ahogy kiborultam? Kérdeztem kissé bosszúsan. Értem, és értékelem, hogy aggódik értem, de nem vagyok hülye… eszem ágában sincs oda menni. Egyszer is bőven elég volt. - Talán igaza van Larry-nek, talán Mia hallgatna rám. Szívem szerint hozzád küldeném, de attól biztos megrettenne, és többé nem állna szóba Larryvel sem. Engem már látott, és mivel azt hiszi, hogy én is gyereket várok, ezért hármunk közül én talán rá tudnám venni, hogy hagyja ott őket. Ezt alaposan át kell gondolnunk, és azt is, hogy egyáltalán mi az, amit mondhatok neki, és mi az, amitől megrettenne. Nem tudom hogy kell kezelni egy ilyen helyzetet, de ha ez a lány megöli magát, anélkül, hogy legalább megpróbálnám lebeszélni erről az őrületről, akkor én is hibás leszek… mert lett volna esélyem segíteni, de nem tettem. Érted? Segíts, kérlek… Csúsztattam az asztalra a kezem, és érintettem meg ujjhegyeimmel Eugéne kézfejét. Ez már személyes ügy… nem érdekel, hogy Larry-nek meglesz-e az a cikk, vagy sem… - Ha igazad van, és Mia bizalmát el tudom nyerni, akkor nem csak őt hozhatjuk ki ebből a mocsokból, hanem a többieket is. Lasaruss pedig… Mondatomat a telefonom csörgése töri meg. Elfelejtettem lenémítani, mikor kiszálltunk a kocsiból. Elengedem Eugéne kezét, majd gyorsan az ölembe kapom a táskámat, hogy minél előbb kivegyem a telefont. Felállva simítom le fenekemen a ruhát, majd a kijelzőre pillantok. - Larry az. Egy perc, és jövök. Tűsarkúimban végigsiklottam a hajópadlón, miközben néhányan alaposan végigmértek az asztaloknál ülők közül. Az előtérbe kilépve nyomtam át a várakoztatásból a telefont. - Remélem jó okod van rá, hogy most felhívtál. Pillantottam be a körablakon keresztül az asztalnál ülő Eugéne-re. - Sajnálom… Ha nem lenne fontos, nem hívtalak volna. Most kaptam egy fülest a zsaruktól. Megtalálták Ted-et. - Tessék? Azt a Ted-et? - Igen. Felakasztotta magát a pincéjében. A zsebében találtak egy gyűrött papírt… verssel. …. Itt vagy? Mivel nem hallott semmi reakciót, sürgetően visszakérdezett. - Igen, itt…! Larry… eszedbe se jusson visszamenni oda. Ez már nem játék! - Aggódsz értem? Éreztem a hangjában a vibrálást. - Hogy ne aggódnék? Ne csinálj hülyeséget! Holnap reggel beszélünk. Szia! Bontottam a vonalat, majd visszaléptem az étterembe. - Egyel kevesebb ember vár megmentésre. Szólaltam meg, ahogy a mobilt lenémítva visszacsúsztattam a táskámba. Látom magam előtt Ted arcát. Ő volt talán a legnormálisabb, a legközvetlenebb az egész elborult bandában. Egyszerűen képtelen vagyok elhinni, hogy megölte magát. Ez… felfoghatatlan!
- A nemi erőszaknál nincsenek bensőséges jelek. Azért mert a nő megadó, attól még a dolog az, ami. – volt mély megvetés a szavak mentén, ahogy letéve az étlapot tolta is félre, tudva mit rendel. - Nem igazán értem. Mért nem jelentitek az egészet a rendőrségnek? Rendben van, hogy nincs közvetlen bizonyíték, de közvetett mindenképp van, pláne ha már egy ideje figyelik őket. Ha a nő meginog a terhesége miatt, vallani fog, csak hogy megmentse a gyereket. Azonban arra is legyetek felkészülve, hogy ha az a magzat egy erőszak következménye, akkor a halál iránti vágy jó eséllyel még erősebbé válik, mint amilyen alapból. – lépett oda a középkori nő, Eugénre mosolyogva. - Sziasztok. – köszönt mindkettőjüknek, de további szavait már a férfihoz intézte. – Rég jártál felénk. - Erin, a hölgy Erica. A kedvenc „pincérnőnk”. A hely az övé. A férje a főszakács. A legjobb halételeket készítiks a városban. – magyarázott röviden, majd figyelme újra Erica felé fordult. - Hogy van Adam? - Már sokkal jobban, köszönöm. Kezdi megszokni a protézist. Már nem lesz gond. – mosolygott a nő hálásan a figyelmességért. – Majd kiküldöm köszönni. Örülni fog neked. - Remek. Jó ezt hallani. - Elisé? Nélküled ő sem jár erre. - Párizsban volt egy évig. Most jött haza. Majd mondom Nathe-nek, hogy nézzenek le valamelyik este. - Szuper lenne látni őket. – mosolygott a nő őszintén, majd vette vissza feladatát. – Tudjátok már mit kértek? - Én a szokásost. Erin? – pillantott rá, ki számos hal és tengeri ételből választhatott. Miután túljutottak a formaságokon engedte útjára a telefonnal babráló nőt, miközben maga is elküldött egy rövid üzenetet Noráhnak, az asszisztensének, ki meglepően jó választásnak tűnt. A visszatérő nő elborult vonásait látva vonta fel a szemöldökét, majd meghallva a hírt ingatta meg a fejét. - Hívd vissza Larryt. Mondd neki, hogy ha még nem csinált programot, jöjjön ide. – adta be a derekát, de ahhoz hogy segítsen, több információra volt szüksége.
Erin Carter
Ember
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 34
◯ HSZ : 257
◯ IC REAG : 223
◯ Lakhely : New York, Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : általában mindenhol feltűnést kelt
- Ami van, az még nem elég. Larry rendőrségi informátora is bennünk, vagyis Larry-ben reménykedik, hogy tud valami használhatót felmutatni, amivel nem csak közvetett bizonyítékokat tudnak felmutatni. Egy jobb ügyvéd tíz perc alatt kihozná Lasarusst ha nincs konkrétum, amivel igazolni tudnák a szándékosságot. Te is mondtad, hogy az ilyen emberek ravaszak, Eugéne. Rengeteg időbe telt, mire Larry is a közelükbe tudott férkőzni. Csóváltam a fejemet. Bárcsak ennyire egyszerű lenne ez az egész, de az életben semmi se olyan egyszerű, mint a filmekben, pláne ha valaki megvádolásáról van szó. - Szia! Erin Carter! Emelkedtem meg mosolyogva a székről, hogy kezet foghassak a hozzánk lépő nővel. - Igazán hangulatos az étterem, nagyon tetszik! Voltak teljesen őszinték a szavaim. Nagyon szeretem az eredeti ötleteket, ha valaki elég kreatív, és nem a sablonos formát hozza. Márpedig ez az étterem minden, csak nem sablonos. Amíg néhány szót váltanak egymással, gyorsan átforgatom az étlapot, hogy felmérjem a kínálatot. - Vajon párolt alaszkai pollock filét kérném, a párolt zöldségek helyett lehetne párolt rizzsel? - Természetesen, bármit! - Remek, köszönöm szépen! Nyújtottam át mosolyogva az étlapot. A telefonhívás eléggé hazavágta a vacsora hangulatát, bár talán már Sergei megjelenésével is el lett cseszve szépen az egész nap, pedig nagyon készültem rá, hogy végre lesz egy nyugodt esténk. Az interjút ismét elnapolom, egyszer majd csak eljutunk odáig is, hogy elkészítsem Eugéne-el. Szerencsére Kyle nem liheg a nyakamba érte, amíg fel tudok mást is mutatni, amivel kitöltöm a rovatot. Az újabb hívást megejtve térek vissza az asztalunkhoz, a nálam jóval magasabb Erica felé fordulva, aki fülig érő mosollyal szakította el tekintetét partneremről. Abból kiindulva, amit annak idején Nathe megjósolt első találkozásunk alkalmával, szinte biztos vagyok benne, hogy velem kapcsolatban kérdezősködött Eugéne-től. Pedig én még azt hittem, hogy Nathe túlzott, amikor figyelmeztetett, hogy csodabogárként fognak rám tekinteni a barátaik. - Nemsokára ketten csatlakoznak hozzánk. Kérhetnénk még két terítéket az asztalra? - Persze. Azonnal! Bólintott mosolyogva, majd el is sietett intézkedni. - Larry hoz magával valakit. Remélem nem gond? Azt mondta, nagyjából tíz perc, és megérkeznek. Ültem vissza. Nemsokára Erica is visszatért hozzánk a plusz terítékkel, kicsit átrendezve az asztalunkat, hogy többen is elférjünk. Nem telt tíz percbe, és valóban megérkeztek. Larry maga elé engedve lépett be a nála alig alacsonyabb barna hajú nő után, kinek vonásai latin felmenőkről árulkodtak. Partnere mellé csatlakozva terelte a nőt az asztalunkhoz. - Erin Carter, a kollégám… és Eugéne Fortier elismert pszichiáter szaktekintély. Mutatott be mindkettőnket a magas nőnek. Eugéne-t talán meglephették Larry elismerő szavai, akivel bár nem felhőtlen a kapcsolatunk, de a munkásságát feltétlenül elismeri. - Már hallottam ezt a nevet. Paloma Santiago, örvendek. Nyújtotta a barna határozottan a kezét Eugéne-nek, majd rövid kézszorítást követően fordult felém, hogy engem is üdvözöljön. Larry lesegítette róla a kabátot, majd mindketten helyet foglaltak az asztalnál. Erica észlelve az érkezésüket, lépett oda üdvözölve újabb vendégeit is. - Én csak egy alkoholmentes sört kérek, és halászlevet köszönöm. Vezetek. Tette hozzá, mikor látta Eugéne arcán a kis fintort. - Tequilát kérek. Silvert… a főételt pedig önre bízom. Lepjen meg! Köszönöm. Kerültek vissza gyorsan Ericához az étlapok. Pillantásom kíváncsian fordult Larry felé, amikor ismételten négyesben maradtunk, kimondatlanul is feltéve a kérdést: ki ez a nő, és miért jó az nekünk, ha bevonjuk ebbe az egészbe? Vélhetőleg ez nem csak engem, hanem Eugéne-t is érdekelné.
- Remélem nőt hoz… - morogta kedélyesen, enyhe célzást téve Erin utáni vágyára. - …legalább van okom arra, hogy közelebb legyél. – állt fel, majd átülve a nő oldalára engedte át a másik oldalt az érkezőknek. Ujjai gyengéden simultak a nő harisnyába bújtatott combjára, majd most először futtatta végig tekintetét a másikon. - Azért remélem az éjszakára nem tervezel sem lánykérőket, sem bolond szektásokat, sem a családod egy fenyegető tagját sem… – futott be ujja az arannyal barázdált szegély alá. – …mert lassan idejét múlja a cikked, ha ma nem ejted meg azt az interjút. – célzott a sikeres agglegények sorozatra. – És mivel nem veszed félvállról a munkád… - hajolt közelebb, szavaival a fürtök alatt megbújó fület simítva. - …elvárom, hogy alapos légy. – mosolygott bele a jázminok illatát idéző szőke szálakba. Valamikor ezidőben futottak be a valószínűleg közelben tartózkodók. Az újságíró szavait követve némileg felvonta szemöldökét, majd továbbra is hanyagolva az apró előjelzőt a nevéből állt fel, és fogadta a nő érintését. - Örvendek, Eugéne Fortier. – fogta be tekintete a szépen metszett, de már a vonásaiból is ordítóan öntudatos arcot. - Larry! – fogtak kezet szintén, majd mindenki elhelyezkedett. Az italválasztásra rezzenéstelen maradt, csupán akkor szólalt meg, mikor Erica eltávolodott. - Hallgatom. – sóhajtott, már meg sem lepődve, hogy Larry megint bevont valami nőt, ami csak azt eredményezte, hogy már megint vissza kellett fognia magát a magas labda miatt. Az újságíró bizonyosan fél egyedül, hogy fiatal nőket sodor veszélybe. De befogta, egy szót sem szólt. Csupán Erin combján koppanó ujjak sorozatából érezhette a mellette ülő, hogy nem tetszik neki, hogy az amúgy is zavaros történetbe még valaki betársul. - Mit vártok tőlem? – fürkészte Larryt, majd tekintete a nő felé fordult kérdőn.
Erin Carter
Ember
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 34
◯ HSZ : 257
◯ IC REAG : 223
◯ Lakhely : New York, Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : általában mindenhol feltűnést kelt
- Fogalmam sincs. Nem mondta… Tuti, hogy nincs senkije. Vagy ha mégis, akkor gyanítom nem olyan az illető, akit társaságba vinne. Halkan felnevetek, amikor átülve mellém egyből „letámad”. Természetesen nem hiába csíptem ki magam ennyire. Tetszeni akartam neki, ezért nem fogok álszenteskedni és úgy tenni, mint aki fel van háborodva keze elkalandozásán. - Az éjszakára éppenséggel más terveim vannak. Jegyeztem meg halkan, s a szám sarkának közelében elmélyülő pajzán mosolygödröcske hűen árulkodott arról, hogy pontosan mik is ezek a tervek. - Először is tisztázzuk, hogy mi sose találkoztunk itt, és ez a beszélgetés meg se történt. A közlés határozott volt, és ellentmondást nem tűrő. - Paloma a rendőrségi forrásom. Senki nem tudja, hogy segít nekem, és ennek így is kell maradnia, mert ha kiderül… Adott magyarázatot Larry arra, hogy mit is keres itt vele ez a nő. Jobban megnéztem magamnak… nem igazán tűnt rendőrnek. Inkább valamilyen újság címlapjáról lelépő modellnek. Persze ezt a gondolatot nem engedtem kiülni az arcomra. Röviden Eugéne-re pillantottam, majd részemről bólintottam. - Tőlem nem fogja senki se megtudni. - Köszönöm. Vezető patológus vagyok, és a város igazságügyi orvosszakértője. A rendőrségi anyagokhoz, és az összes orvosi anyaghoz hozzáférésem van. Veszélyes vizekre eveztem, amikor úgy döntöttem, hogy segítek Larrynek ebben az ügyben. A rendőrség egyelőre tehetetlen. Konkrétumokra van szükség ahhoz, hogy a szekta vezetője felelősségre vonható legyen. Az elmúlt lassan két évben több olyan személyt is boncoltunk, aki gyanús körülmények között vetett véget az életének. - Konkrétan nem lehet senkit Lasaruss szektájához kapcsolni, mert eddig nem volt beépült ember. Lasaruss nagyon óvatos. Ted az első, akiről tanúvallomással tudnám alátámasztani, hogy tagja volt a szektának. - A rendőrségi akták alapján a szomszédok látták a korábban elhunyt személyeket bemenni Lasaruss házába, de nem volt semmijük, amivel egyértelműen bizonyíthatták volna, hogy a szektához is tartoztak. Csak azért nem lehet bevinni valakit kihallgatni, mert sok a látogatója. - Az új városi főügyész pedig nem hajlandó semmit lépni addig, amíg nincs elég bizonyíték. - Washington legfőbb ügyésze volt hosszú éveken át, és csak azokat ítéltette el, akikre minden kétséget kizáróan rá tudta bizonyítani a bűnösségüket. Ha most lépnék, akkor Lasaruss meglépne. Tovább állna, és máshol toborozna új híveket, és kezdődne ez az egész előröl. - Ezért gondoltuk úgy Palomával, hogy Erin talán szóra bírhatná Miát. Az ő vallomása már kezdetnek jó lenne. - De nem elegendő. És itt jönne maga a képbe. Pihentette meg Paloma a tekintetét Eugéne vonásain. - Lasaruss megbízik Larry-ben. Larry mondta, hogy nem akarja, hogy a barátnője visszamenjen a házába. Teljesen megértem az aggályait, én se tartom jó ötletnek. Larry felvonta a szemöldökét. Nem ebben egyeztek meg, amikor ide jöttek. - Én vállalom a kockázatot, hogy bemenjek, ha Larry be tud vinni, viszont kell valaki… Nézett egyértelmű célzással Eugéne-re. Megköszörültem a torkomat, majd kezem lesiklott a lábamon nyugvó kézre, és finoman megszorítottam. - Azt akarja, hogy Eugéne bemenjen oda? - Ésszerű. Ha tárgyalásra kerül sor, az ő vallomását senki se kérdőjelezné meg. Elismert a szakmájában.
Teljes figyelme a nőre fordult, és hosszan hallgatva okfejtését zárta ki Larry belekottyantásait, ki rádöbbenve mellőzöttségén emelte égnek tekintetét, majd fordult szeme Erin felé. Nem értette, hogy bírja elviselni ezt a pasast, és pláne hogy mért hagyja, hogy parancsoljon neki. Hogy bármitől is eltiltsa. - Miss Santiago…én teljesen értem, hogy mire kíván kilyukadni. – dőlt hátra, ahogy szavai mentén Erica megérkezett a rendelt ételekkel, majd először a nők, majd Eugéne, és végül Larry elé helyezte, amit kértek. - Jó étvágyat! – érintette meg bíztatón, bensőséges mozdulattal Eugéne vállát röpkén. Régi-régi, sokat megélt barátok voltak ahhoz, hogy megengedhesse magának a gesztust. A férfi mosolya csak köszönetképp villant, majd újra Paloma felé fordult tekintete, és vette fel a fonalat, mit a nő érkezésekor diszkréten tett le. - És még lenne is benne ráció ha nem lenne ez az ember egyértelműen disszocatív személyiség, méghozzá az intelligens fajtából. Kicsit váltsunk nézőpontot. –intett a tányérok felé, hogy egyenek bátran, míg beszél. - Ha én lennék a király, bizonyosan nem engedném, hogy az új tagok, akiket még nem informáltam le ezer felől, új tagokat hozzanak. Túl sok múlik rajta. Az is csoda, hogy Larry még ott van, mint sajtós. Bár remélem nem az eredeti nevén van benne a dologban. – pillantott végre az újságíró felé, majd meglátva az arckifejezését sóhajtott. - Már az is nagy felelőtlenség volt, hogy egy olyan nőt vitt el, ki ha ugyan sportolói körökben, de egyértelműen médiaszereplő. De legyünk megengedők, ez a pasas nem követi a sporthíreket,vagy ha igen, akkor focirajongó. Mindezeket meg akarják fejelni azzal, hogy Larry új emberként bevisz egy párost, akiből az egyik egy közismert szaktekintély? Már bocsánat, de maguk észnél vannak? Heti rendszerességgel cikkezek szaklapokba. Ott virít az arcképem minden rohadt írás mellett. Tanítok az egyetemen…és ha nem is vagyok filmsztár, csak egy tag kell, aki bejár az egyetemre. Vagy aki érdeklődve a pszichológia iránt néha olvasgat róla. Márpedig aki a halállal kacérkodik, az szeret a saját lelkében vájkálni, szóval az esélye, hogy valaki felismerjen, igen magas. Ha meg az eredeti személyazonosságommal megyek oda? Higgyék el…ez az ember beteg. De nem bolond! – próbált rávilágítani a terv igencsak labilis pontjaira. - És ha most ellövi, hogy a rendőrség kiváló maszkmesterekkel dolgozik együtt, ez a beszélgetés valóban nem is fog megtörténni. – volt szintén kellően határozott ahhoz, hogy a vele szemben ülő nő rádöbbenjen, hogy a stílusa vajmi kevés ahhoz, hogy ezt az embert meggyőzze bármiről is.
Erin Carter
Ember
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 34
◯ HSZ : 257
◯ IC REAG : 223
◯ Lakhely : New York, Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : általában mindenhol feltűnést kelt
A beszélgetés pár pillanatra megtört, míg Erica felszolgálta nekünk a vacsoránkat. Finom illatok keringtek az asztal körül, ráadásul a tálalás is nagyon étvágygerjesztő! Láthatólag mindenre nagyon odafigyelnek, hogy a vendégek maximálisan elégedettek legyenek. Eugéne okfejtésével mélységesen egyetértettem. Persze volt bennem bőven elfogultság, hiszen én már találkoztam azzal az emberrel, és nem szeretném Eugéne közelében tudni… hiába találkozik nap mint nap a munkája miatt elmebetegekkel… ez akkor is. Más. Larry arca egyre csak vörösödött, és kétlem, hogy a halászlé lenne annyira erős, hogy az váltsa ki arca vörösségét. Egyedül csak a nőn nem tapasztaltam semmi olyan reakciót, amiből következtetni tudtam volna a gondolataira. Kényelmesen hátra dőlve a széken hallgatta végig Eugéne-t, majd most először költözött valami mosolyféle pókerarcára. - Azt akarom, hogy bejöjjön velem. De egy szóval se mondtam azt, hogy fizikálisan. Mintha valami önelégült csillanás játszott volna tekintetében, ahogy két rövid mondatban lereagálta az egészet. - Egyetemistaként modellkedéssel fedeztem a tanulmányaimat. A volt férjem nevét viselve elég sok képem kering még most is az interneten. Azóta modellként eltűntem. Nem nehéz elhitetni azt, hogy Larry a munkája során került velem kapcsolatba… én pedig lecsúszott, elvált modellként nem látok magam előtt jövőképet. Nem hivatalosan tudok szerezni lehallgató kütyüt. Larry azt mondta, hogy annyira nem óvatosak, hogy ilyen téren átvizsgálnák a belépőket. Erre csak bólintani tudtam. - Ez igaz. Engem se motoztak meg. - Maga hallana mindent a mikrofonon keresztül, én pedig hallanám magát. Ugyanezzel a módszerrel vigyázhatna a barátnőjére is, és instrukciókkal láthatná el a háttérből, ha Mia hajlandó vele találkozni.
Belekóstolva a halba ízlelgette a nő szavait is vele együtt, majd mire a végére ért, a villa koppanva végezte a fekete tányéron. Tekintete lassan Erinre fordult, és a nő már ismerte annyira, hogy ez volt az a pillantás, ami semmi jót nem ígért. - Mind bolondok. – szólt Erinnek is a figyelmeztetés, hogy ne kontrázzon rá oly könnyedén, majd tekintete visszafordult a botcsinálta rendőrnő felé. - Ha már a zsarukkal dolgozik, jól tudhatja, hogy ha nem bírói engedéllyel hallgatja le őket, szart sem ér az egész. A végén maga üti meg a bokáját a jogtalan lehallgatás miatt. És hogy halljuk egymás? És? Mikor majd hátrahívja az új lányt a kis szentélyébe, hallgassam végig ahogy megerőszakolják? Kösz, de rendben van a szexuális életem, nincs szükségem erre az élményre. – morogta visszafogott dühvel amit a másik három butasága szült. - Azért nem motozott meg, mert összeestél. – fordult tekintete a mellette ülőre. – Azért nem dugott meg, mert Larrynek volt annyi esze, hogy segítséget kérjen a pánikolás helyett. Ez az ember mentes minden erkölcsi normától. Mentes a lelkiismerettől. Nincsenek szabályok. Az empátia teljes hiányában képes ennyire manipulatív lenni. A szekta összes női tagját megerőszakolta, méghozzá úgy, hogy azok még megtiszteltetésnek is érezték, hogy használja őket. És ha nem hisz nekem… - fordult újra Paloma felé. - …hát próbálja csak ki. De meg ne tudjam, hogy Erinnek bármilyen köze is van hozzá, amíg nincs használható ötletük. Mert ez egy nettó baromság, amivel csak veszélybe sodorják magukat. És hogy önök mit csinálnak… – emelte meg kezét. - … őszinte leszek, nem mozgat. De ezt a nőt nem a kórházi ágyon szeretem látni. – pillantott mind a két szemben ülőre, remélve hogy elég világos volt, majd zavartalanul vette fel ismét a villáját, és vágott bele grillezett fehér húsba, miről lassan csordult alá a barna színű gyümölcsmártás. - Ha már bárkit be akarnak drótozni, mért nem Larryt. – kapott be egy falatot majd komótosan ráva meg folyta pár pillanat múlva. – Minek kell magának bemenni? Larry már bent van, és nem gyanakszanak rá. Őt kell bedrótozni, nem egy G.I. Barbiet, akit még egy egészséges férfi is fel akar tolni a falra, nem hogy egy elmebeteg. – pillantott Erinre bocsánatkérően az őszinteségért, de a nő tudhatta, hogy az álszentség messze áll a férfitól. - Vagy valami perverz örömet okoz önnek a vékony jégen járás? – vonta fel szemöldökét a szemben ülő nőt fürkészve provokálóan.
Erin Carter
Ember
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 34
◯ HSZ : 257
◯ IC REAG : 223
◯ Lakhely : New York, Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : általában mindenhol feltűnést kelt
Onnantól kezdve, hogy Eugéne-nek nem kéne ténylegesen bemennie abba a házba, az ötlet már nem is tűnt annyira elképzelhetetlenül abszurdnak. Legalábbis nekem… Viszont abból, ahogy rám pillantott, egyből rájöhettem, hogy nincs igazán elragadtatva, sőt! Paloma hangtalanul tette le a tányér szélére a villáját, majd egy könnyed… mégis kellően határozott mozdulattal fogva össze szalvétáját, törölte meg száját, mielőtt visszaemelve tekintetét Eugéne-re, megszólalt volna. - Az ügyész ugyan feddhetetlen, de… - …kicsi kerülővel el lehetne érni Dunway bírónőnél, hogy az egész hivatalossá legyen téve. Szólt közbe Larry türelmetlenül, s lényegében kerek-perec kimondta, hogy a bírónő megvesztegethető. Paloma szemei a férfire villantak, aki egy pillanatra zavartan a halászlevet kezdte fixírozni, majd inkább úgy döntött, hogy csendben marad. Én pedig próbáltam úgy tenni, mint aki meg se hallotta ezt a kijelentést. - Valahol sért, hogy nem nézi ki belőlem: képes vagyok megvédeni magam. De hajlandó vagyok most eltekinteni ettől... az ügyre való tekintettel. Volt valami keménység a testtartásában, ami miatt én elhittem neki, hogy képes lenne magát megvédeni, ha szüksége lenne rá. Persze ez lehet csak amiatt van így, mert eleve húsz centivel magasabb nálam, ami nálam már eleve kicsit elrettentő, és akinek van gyomra nap mint nap halottakkal foglalkozni… maradjunk annyiban, hogy én nem bírnám. Amikor Eugéne felém fordul, majdnem félrenyelem a falatot amit épp bekaptam. Egyszer a rizsevés lesz a végzetem! Mikor legutóbb étteremben ettem a bátyámmal, ő is olyat mondott nekem, hogy kis híján megfulladtam a félrenyelt rizstől. - Azért nem, mert ahogy Ön fogalmazott, Larry-t valószínűleg nem kívánná feltolni a falra. Ha ilyennemű vágyai lettek volna, már bepróbálkozott volna Larry-nél. Némileg érzem, hogy a közös vacsora hangulata feszültté válik. Larry lendületesen kanalazza a halászlevet, mintha mielőbb azt szeretné, hogy elfogyna a tányérjából, és mehessenek. Partnere ezzel szemben még mindig nem vette kézbe az evőeszközeit, amiket percekkel ezelőtt letett a tányér két oldalára támasztva. Eugéne tekintetét állva húzta össze enyhén a szemhéját, mire én az asztal takarásában simítottam rá finoman kezemet Eugéne combjára, és enyhén megszorítottam, hogy kizökkentsem. - Nézze. Engem alapvetően nem zavar, ha öngyilkosokat hoznak be hozzánk vizsgálatra. Egyáltalán nem tudom sajnálni, vagy részvétet érezni azok iránt, akik bármilyen okból kifolyólag véget vetnek az életüknek. Az öngyilkosságot gyáva menekvésnek tartom. Lasaruss munkát ad nekem, még ha nincs is túl nagy kihívás abban, hogy kizárjuk az idegenkezűséget ezeknél a haláleseteknél. Boldog párkapcsolatban élek már több, mint egy éve, nincs szükségem arra, hogy egy elmebeteg… ahogy ön fogalmazott: feltoljon a falra. Az, hogy miért akarok segíteni lekapcsolni ezt a pasast, az legyen az én dolgom. A lényeg, hogy amíg maga itt ül, a száját jártatja, és a tekintetével próbál beleszegezni a hajópadlóba, addig én valódi, a gyakorlatba is átfektethető megoldást akarok találni az ügy lezárására. Megemelte a tequilás poharat, majd egy mozdulattal lehúzta, és felállt. - Legközelebb akkor rángass el magaddal Larry, ha olyan segítségét kéred, aki tényleg segíteni is akar, és nem az a legnagyobb problémája, hogy a barátnője épp hol fekszik. Fordult Larry felé, mire Larry is megemelkedett az asztaltól. - Paloma várj! Tolta ki a székét, pillantása mérgesen villant Eugéne-re, majd rám. - Visszahozom… Iramodott meg a szélvészként elviharzó nő után. - Segíthetne nekünk. Jegyeztem meg csak nagyon halkan, a nőre utalva. Egyértelműen olyan kapcsolatai vannak bennfentesként, amik jól jöhetnének. Az ajtó felé pillantottam, de nem láttam, hogy érkezne bárki is. Talán Larry-nek mégse sikerül visszahoznia a nőt.
- Megvesztegetni egy bíró. Ez aztán a remek terv. Önök aztán értenek ahhoz, hogyan vetessék komolyan magukat. – morogta Larry szavait követve, majd komótosan kezdett enni. Arca nem árult el érzéseket, azonban ahogy a nő kifejtette a lélektelenségét, felvonva szemöldökét pillantott fel újra. Agyának legmélyén bejelzett a piros lámpa. A nő nem volt teljesen komplett, és kemény gondok voltak az empátiás készségével. - Látom, ez nagyon megragadta. – morogta az orra alatt, mikor a nő már másodszor idézte a falra való feltolását. És mégis mozog a Freud! További szavait és véleményét szóra se méltatta. Még csak utána se nézve emelte meg újra villáját, majd komótosan vágott bele a halba. - Nem Erin. Ez a nő hős akar lenni, de ennek nem ez a módja. Segíthetne, ha tiszta fejjel gondolkodna. De valami belső rugó túl van feszülve. Valami személyes köze van hozzá, ami vakká és óvatlanná teszi. Bajba sodorja Larryt, és saját magát is. – fordult tekintete Erin felé. - Nem akarom vitával tölteni ezt az estét. Ahogy azzal sem, hogy egy egyértelműen kezelésre szoruló, a saját érzelmeit dacból vagy védekezésből tagadó, szavakon, kifejezéseken, és ki nem mondott vágyakon okkal fennakadó nőt győzködjek arról, hogy amit tesz vagy gondol, az egy pánikszobás játékban elmegy, de itt életekről van szó. Az övéről, Larryéről, és másokéról. Nem akarom, hogy ebben a felsorolásban benne legyél, és nem is kívánok erről többet beszélni. – volt elég nyomatékos. - Gyönyörű vagy. Nekem vagy gyönyörű…ezzel akarok foglalkozni. Meg az interjúddal…a remek hallal. Nyugodt estét akarok végre, és nem féltékeny kérőket vagy testvért, nem fenyegetőző szülőt vagy bolond szektásokat hajtó egyértelműen érzelmi sérült önkéntes rendőröket. – sóhajtott fáradt mosollyal. - Kérdezz hát. – léptette tovább a kis incidensen, nagyon remélve, hogy Larry nem hozza vissza a nőt.
Erin Carter
Ember
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 34
◯ HSZ : 257
◯ IC REAG : 223
◯ Lakhely : New York, Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : általában mindenhol feltűnést kelt
- Én se akarok vitatkozni veled Eugéne… ha leülnék valahol… nyilvános helyen Miával beszélgetni, megnyugtató lenne, ha ott lennél velem fejben, és tudnám mire mit mondjak. Talán akkor nem rettegnék attól, hogy olyan tanácsot adok, amivel megadom az utolsó lökést annak a szegény lánynak az öngyilkosság felé. Elmondtam, amit még akartam, és amiről úgy éreztem, hogy ki kell mondanom, és ezennel a téma részemről is lezárva, hacsak nem jönnek vissza Larry-ék. Elmosolyodok a bókra, de amikor Sergei-t felemlegeti, az a mosoly egyből el is tűnik az arcomról. Ha másra nem is volt jó az, hogy Larry ideállított azzal a nővel, arra biztosan, hogy legalább fél órára nem gondoltam a holnapi ebédre és a beszélgetésre, amin túl kell esnem. Tenyeremet Eugéne arcára simítottam. - Inkább csak lazítsunk, és próbáljuk meg jól érezni magunkat. Mindkettőnkre ráfér. Az interjú meg… meglesz. Nem akarom, hogy teljesen beszivárogjon a magánéletünkbe is a munka. A kapcsolatunknak többről kell szólnia… kell idő egymásra is, mert vele akarok lenni, és nem csak „ellenni” mellette. - Majd kérek időpontot az asszisztensednél valamelyik nap. Ha másról lenne szó, már rég így tettem volna. Szóval így lesz a legjobb. A vajon párolt halfilé szétomlik a villa nyomására, majd a fehér hús eltűnik ajkaim között. A telefon megrezzen, majd utoljára előveszem, mielőtt kikapcsolnám az este és az éjszaka hátralevő részére. Az üzenetet átfutva szólalok meg. - Nem jönnek vissza. Larry azt üzeni, hogy köszöni a meghívást, és elnézést kér a távozás körülményei miatt. Foglalom össze röviden, a saját szavaimmal az üzenet lényegét, és a telefon a táska mélyén landol. - Szóval… milyen volt New York? Még nem meséltél a hetedről…
Felvonva a szemöldökét hajolt közelebb. - És mégis mit szeretnél mondani Noráhnak? Igen…értem, hogy a doktornak nincs a következő 4 hétre szabad időpontja, de higgye el, nem fogja zavarni ha este nyolca írbe a naptárjába… - dobott fel egy lehetőséget, miközben ujjai a harisnyába bújtatott combjára feszültek. - Vagy esetleg…kedd tíz óra…remek lesz, de kérem a következő 3 kliensét mondja le, mert…sok kimerítő kérdésem van a doktor számára… - súgta az utolsó szavakat már a haj fészkében megbújó fülre, majd gyengéden seperve el a szálakat csókolta is meg a vékony bőrt. - Valóban Erin…tényleg remek ötlet bevonni a magánéletembe az alkalmazottamat. Nagyon fogom értékelni… - morogta vigyorogva. - …esetleg kívánsz még mástól is engedélyt kérni arra, hogy az irodámban…?- a mondat végét megakasztotta a nő felciripelő telefonja. Elhúzódva sóhajtott, mintha ezzel akarná lenyelni a vágyát, majd végre teljes megérdemelt figyelmet szentelve a vacsorájára fogott bele normálisan az evésbe. - Holnap késődélután indul a gépem. – kapott be egy falatot, miközben a nőre pillantott. – Tűrhető a konferencia beosztása. Lesz szabadidőm…és New Yorban sok az ismerős…akivel nem biztos, hogy jelen felállásban találkoznom kéne… - omlott szét a hal a villa nyomása alatt, majd letéve az evőeszközt fordult a nő felé. - A fenébe Erin… azt akarom, hogy velem gyere. Hogy ne foglalkozz azzal, hogy anyád közel lesz. Vagy azzal, hogy mi volt ott. Azt akarom, hogy azzal foglalkozz, ami jelenleg van. Foglalkozz velem…mutasd meg a kedvenc helyeidet, vagy épp ki se tegyük a lábunkat a szállodai szobából. Nekem mind a kettő megfelel. De nem akarom, hogy itt maradj a hétvégére. És én sem akarok egyedül dekkolni New Yorkban. És hazudni se fogok. – tette egyértelművé, hogy nagyon nehéz beleilleszkednie a kapcsolatban élő férfi szerepébe, és való igaz…nem akarta ezzel a két megszállott önkéntes zsaruval itt hagyni a városba, mert tartotta őket annyira akaratosnak, és Erint annyira meggyőzhetőnek, hogy a végén csak rávegyék valami baromságra. A megjelenő nagy szerelmes oroszra inkább már nem is gondolt. Szóval minden érv New York mellett szólt.
Erin Carter
Ember
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 34
◯ HSZ : 257
◯ IC REAG : 223
◯ Lakhely : New York, Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : általában mindenhol feltűnést kelt
Tekintetem a kezére rebben, majd lassan felsóhajtok. - Erre… nem gondoltam. Hát persze, hogy be van táblázva. Elég nagy neve van szakmai berkeken belül ahhoz, hogy ne kelljen heteket, hónapokat várnia ahhoz, hogy párszáz kilométerrel korábbi lakhelyétől hamar megteljen a naptárja a bejelentkező betegekkel. - Jézusom, ezt most fejezed be. Nyögöm fel halkan szavaimat, amikor ajkait megérzem a bőrömön. Combomon felejtett keze alatt is érezheti, hogy megremegtem, de talán libabőrössé vált karom még árulkodóbb lehet. Szerencsére a mobilom „megment”, és nem válik kínzóan gyötrővé a helyzet. - Egyszerre gyűlölöm és szeretem, hogy ennyire tisztában vagy a gyenge pontjaimmal, és használod is ellenem… Sóhajtok fel évődve, a villámat belebökve a korábban levágott halfilé szeletbe. - Hm. Rágom komótosan a puha falatot. Ezt nem kalkuláltam bele a holnapi napomba, amikor Sergei-nek rábólintottam a beszélgetésünkre. - Szeretnélek kikísérni a reptérre. Előtte úgyse lesz nagyon időnk beszélni. Az utazás miatt ő is elfoglalt lesz, én bent leszek a szerkesztőségben, és most az ebédet se velem töltöm el kivételesen. - Furcsa lesz, hogy nem leszel itt. Biztos lesz mit csinálnom, csak már annyira hozzászoktam, hogy esténként felugrok hozzá… vagy ő hozzám… ami elég ritkán fordul elő. Gyanítom Katya miatt, pedig eddig akárhányszor feljött, mindig letakartam Katya kalitkáját. A kifakadására én is leteszem az evőeszközöket. Hosszan felsóhajtok. Tudja nagyon jól… elmondtam az ellenérzéseimet New York kapcsán. - Eugéne. Fújom ki lassan a levegőt. - Ne csináld ezt. Megigazítom a kis fekete bolero ujjait, bár ez inkább pótcselekvés, mintsem valós szükséglet. Vívódok legbelül. Egyrészt nagyon jó lenne, másrészt meg a hajam égnek áll New York gondolatától. Annyi város közül miért pont ott kell lennie ennek a konferenciának? - Szeretném veled tölteni a hétvégét… tényleg… de tudod mennyire nem vágyok vissza New Yorkba. Hadd aludjak rá egyet, rendben? Nem mondok se igent, se nemet. Ez számomra nem egy olyan döntés, amit olyan könnyedén meg tudnék hozni. Anya jó eséllyel nem lesz otthon, ilyenkor már versenyszezon van. Utazgat majdnem minden hétvégén a korisokkal a versenyekre. Mégse tudok olyan könnyen rábólintani arra, hogy visszamenjek oda, abba a városba... ami minden porcikájával arra emlékeztet, hogy már sose lehetek az, aki voltam… és akinek talán még ma is lennem kellene. Nem tudom, hogy fel vagyok-e erre készülve. A rosés poharára téved a tekintetem. - Akartam már kérdezni, hogy gyalog vagy taxival megyünk majd hozzád? Vigyorgok rá, majd tenyeremet a combjára csúsztattam. - Mióta felöltöztem reggel, azóta azt várom, hogy végre levedd rólam ezeket a göncöket. Doromboltam a fülébe kacéran.
- Állandóan azt hajtod, hogy nincs szükséged arra, hogy szakemberhez járj. Hogy jól vagy, hogy túlvagy a nehézségeken. Ha így van, hát mi tart vissza…? – vonta össze szemöldökét. - Gyere velem…és annyiszor hámozlak ki hétvégén a ruhádból, ahányszor csak akarod. – pillantott oldalra cinkosan és vette magához a következő falatot. - Nathe elvitte a kocsimat. Kell neki a hétvégére. Elisével fel akarnak menni síelni, az övé meg pont szervizbe van. Majd fogunk taxit. – nyúlt a borért végszóként, és kortyolt bele élvezettel. - Hé doki! – lépett az asztal mellé egy vigyorgó, tagbaszakadt férfi tekintélyes szakállal a fején. Az a fajta, akivel az ember nem szívesen találkozik egy sötét sikátorban, de ahogy elmosolyodik, szebbé válik még a világ is. - Arthur! – állt fel Eugéne, majd a kézfogással együtt át is ölelték egymást röviden. – Hé, és hogy megy a tánc? - Tánc? - kopogtatta meg műlábait, mit habár takart a hosszú nadrág, jól látszott a csatlakozás balján a térd fölött, jobbján már combnál. – Mit nekem tánc! Tájfutás! – vigyorodott el. – Mondta az asszony? - Nem mondtam…gondoltam meghagyom neked. – lépett mellé felesége, és simult hozzá valós szeretettel. - Ejh…elnézést! – nyúlt el Eugén mellett a férfi, Erinre pillantva, majd nyújtva kezét. – Bocsásson meg, mindenkit ismerünk…mármint. Nah… - morogta, jól tudva, hogy belekavarodott. Valóban mindenkit ismertek a doki társaságából, és valóban nem szokták meg, hogy idegen nővel jelenik meg. - Hogy bírja? – vigyorgott Arthur, jól ismerve a férfit. - Na, inkább a hírt mondjátok. – szólt rá Eugéne mosolyogva, más vágányra terelve ezt a beszélgetést. - Na hát az a szitu, hogy új főpincért keresünk. - Ne szórakozzatok. Erica nélkül ez a hely? Cseszheted a konyhádat. – vigyorodott el Eugéne, majd ahogy a nő gyengéd mosollyal futtatta ujjai a még lapos hasára, a doktor kellemesen felnevetett. - Azt a mindenit. Gratulálok! Tájfutás, mi? – ölelte át melegen a barátait. – Szóval mikortól kell kibírnunk nélküled? – csókolta arcon a nőt, ki sugárzott a boldogságtól. - Májusra vagyok kiírva. - És mikor akartatok szólni? Ha júniusban jövök erre, már a kölyökkel látlak csak? - végül Erica tovább állt, Arthur még jó fél órát ott maradt amolyan rövid kis ünneplésre, iszogatásra, jóízű, kellemes, kötetlen beszélgetésre. - Szóval Erin, végül te fogod meg a dokit? Remélem is. Meg akarom nyerni azt a régi fogadást. Egy láda 20 éves Arartát Nairi…drága lesz ez neked Dokikám! – röhögött fel elégedetten.
Erin Carter
Ember
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 34
◯ HSZ : 257
◯ IC REAG : 223
◯ Lakhely : New York, Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : általában mindenhol feltűnést kelt
- Na! Ez így nem teljesen igaz. Mostanában nagyon jó vagyok, és beszélgetek a doktornővel. Majdnem végigbeszélem azt az egy órát, ő csak néha szól közbe, meg írogat a mappájába. Mentegetem magam. Nem volt könnyű, és egyszerű teljesítmény eljutni odáig, hogy hajlandó legyek egy idegennek kibeszélni a lelki világomat, de nem olyan szörnyű az a nő, és azt a valószerűtlenül állandósult hülye mosolyhoz is hozzászoktam már, ami folyamatosan ott ül vonásain. - Tényleg? Néztem rá meglepetten, bár nem tudom miért is vagyok meglepődve. Vannak annyira jó barátok, hogy simán lehessen Nathe-nél a kocsi pótkulcsa. Még szerencse, hogy nem hagytam semmit benne, mikor ideérve kiszálltunk. - Azt majd mindenképp megejteném én is. Imádom a téli sportokat, és itt mindenre van lehetőség. Ez New Yorkról nem volt elmondható. Jacksonnal mi nyáron szoktunk Oroszországban eltölteni két hónapot, amikor gyerekek voltunk… anyáékkal pedig maximum egy hetet szoktunk síelni valahol… főként Kanadában. A téli hónapok iszonyú hamar elteltek mindig, mert egymás hegyén-hátán voltak a versenyeim, és Jackie is sok meccset játszott a csapattal. Így jobbára nyáron fértek bele a nagyobb nyaralások az életünkbe. Végigmérem a hozzánk lépő férfit nem túl feltűnően akadva fenn az egyértelmű látványon. Tekintetem Eugéne és közte vándorol egészen addig, amíg hozzám nem fordul. Mosolyogva állok fel, a kezemet nyújtva felé. - Semmi gond! Erin Carter, örülök, hogy megismerhetlek. Ültem vissza aztán, majd a kérdésre széles mosoly ült az arcomra. - Elég jól. Kuncogtam az orrom alatt, ahogy Eugéne gyorsan terelni kezdte a témát. Erica is feltűnik, csatlakozva a férjéhez, hogy aztán együtt közölhessék a remek hírt. Pillantásom a még lapos hasra siklik, ahogy ujjai jellegzetes, óvó mozdulattal simulnak a növekvő gyermek „otthona” fölé. - Szívből gratulálok! Mondom őszintén, hiszen mi lehet szebb dolog a világon, mint egy új élet létrejötte? Ugyan nem terveztem inni, de nem mondhattam nemet a pezsgőre, amiből Erica ugyan nem ihatott, de Arthur kerített neki egy üveg kölyökpezsgőt, hogy neki is jusson egy kis pezsgés. Eugéne-nek nagyon sok barátja van. Nem is gondolná az, aki csak felszínesen ismeri… és a rideg doktort látja, hogy ennyien szeretik őt. Arthur lényegre törő kérdésére szélesen mosolyogtam bele a pezsgőspoharamba, majd pillantottam oldalra Eugéne-re. - Könnyen előfordulhat. Tartottam a kék tekintetet, majd fordultam vissza Arthur felé. - Ígérd meg, hogy majd megkínálsz belőle egy pohárral! Hunyorítottam rá cinkosan, mire nevetve bólintott. - Naná! Ez a legkevesebb! Ízlett a vacsora? Kértek desszertet? Szívesen összedobok nektek valami extra finomságot! Pillantott ránk kérdőn. - Köszönöm, én nagyon jól laktam… Szerintem holnap ebédig meg se éhezek. Igazán remek a konyha… minden finom volt! Nem tudtam erről a helyről, pedig igazán kellemes és hangulatos. - Kedves vagy, mindkettőnk nevében köszönöm. Ericával közösen álmodtuk meg. Remélem gyakrabban fogtok erre járni ezután! Szép pár vagytok, összeilletek. Nem sokan viselnék el a dokikám hangulatingadozásait, szóval remélem megbecsül téged! Rátok! Emeli koccintásra újra a poharát. - …és Hármótokra. Tettem hozzá mosolyogva, kiegészítve a tósztot, majd Eugéne felé is odafordultam, hogy koccinthassak vele is. - Bocsássatok meg egy percre… Álltam fel, és kicsit meg is szédültem. Nem szoktam pezsgőzni, és a buborékok miatt valószínűleg jobban a fejembe szállt, mint azt éreztem ülve. A toalett felé vettem az irányt, magára hagyva a férfiakat kicsit.
Athur a nő után nézet, majd elismerően bólogatott párat. - Azt a kurva… - Hát jah! - kortyolt bele a pezsgőbe az orvos, egyetértően bólintva. - Hol a jó égbe szedted fel? Ez nem az az egy éjszakás kategória. – váltott át Atrhur arra az őszinte Arthurra, aki hosszú évek terápiás kapcsolata után barátjává vált. - A kliensem volt. – húzta el száját a férfi, ahogy meglátta barátja vigyorát. - Ne bazz…ez annyira… - Etikátlan? Annyi eszem volt, hogy azután dugjam csak meg, hogy már egy ideje nem voltam az orvosa. De igazad van…nem a legelegánsabb. - Nagykorú egyáltalán? – vigyorgott Arthur. - Elmehetsz a p**sába! – röhögött fel Eugéne is, jól ismerve a másikat. – Amúgy sokszor nem az. De vannak pillanatok, mikor nagyon nagykorú. – nevetett a doki. - Gondolom. – morogta a szakállas, majd komolyra váltott. - És mi a terved vele? Eugéne mélyen szívva be a levegőt sóhajtott. - Nincs terv. Halálra idegesít a csaj…meghülyít a naivitása, az hogy akármekkorát hibázok, elfogadja…helyre teszi magában, és még jobban ragaszkodik. – pillant az asztalhoz lépő Ericára, kinek ujjai férje vállára simulnak, hallgatva barátja szavait. - Komolyan…mikor az ember agyában folyamatosan ég az a bizonyos piros lámpa, hogy „menekülj míg nem késő” – folytatja rezzenéstelenül. - …és erre mit tesz? Még szorosabban magához húzza…minden ész érv és ösztönös menekvésvágy ellenére. – Erica szeretetteljesen mosolygott rá a férfira. - Mi, átlag mókusok, akik nem jártasak a lélek rejtelmeibe, ezt hívjuk szerelemnek. – Eugéne tekintete szúrósan emelkedett a nőre, ki megingatta fejét. - Megmentetted az életét az embernek, akit gyermekkorom óta szeretek…megmentetted a házasságunkat…az éltünket…ne várd tőlem, hogy támogassam az önáltatásodat, még ha az jobban is esne. – nevetett a nő, majd fejét az érkező felé fordította. - Drágám, lassan vidd haza…ha leitatja az uramat, akár be is zárhatunk. – futottak ujjai férje göndörödő, fekete tincsei közé. Eugéne szeretettel mosolyogta meg az irigylésre méltó párost, kik mindent túlélve álltak előttük teljes összhangban és boldogabban, mint bárki, kinek minden megadatott.
Erin Carter
Ember
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 34
◯ HSZ : 257
◯ IC REAG : 223
◯ Lakhely : New York, Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : általában mindenhol feltűnést kelt
- Hm. Naja… van még egy jó óra zárásig. Nézett az órára, aztán mintha csak meg akarták volna adni neki a kezdőlökést a konyha felé, három új vendég érkezett. - Menjünk? Ültem le, a pezsgőspohárra pillantva, aminek az aljában még ott volt nagyjából ujjnyi magasan az ital, de azt már nem szándékozom meginni, mert így is határozottan úgy érzem, hogy becsíptem. A csillogó tekintetem, és a kipirult arcom is erről árulkodik. - Itt hagylak titeket. Úgy tűnik a srácok vacsorázni is fognak. Emelkedett fel Arthur az asztaltól, mikor látta, hogy Erica egymás után a huszonéves srácok kezébe adogatja az étlapokat. Eugéne-nek kezet nyújtott, futólag átölelte egy karjával… és meglapogatta a hátát, majd mosolyogva odafordult hozzám is. - Örülök, Erin… Érintette meg a felkaromat barátságosan, majd meglepett, amikor a fülemhez hajolt. Lassan emelkedett meg a szemöldököm a fülembe súgott szavaira, majd vigyorogni kezdtem, mint a tejbetök. - További szép estét! - Nektek is… Még mindig vigyorogva fordultam Eugéne felé, de már nem ültem vissza az asztalhoz. - Fogjunk taxit. Vettem magamhoz a táskámat, miután felsegítette rám a kabátomat, s kifelé menet Ericától is elbúcsúztunk. A benti meleg után a kinti hideg levegő meglepően… hidegnek bizonyult. - Brrr… Rázkódtam meg, kezemmel a tarkóm mögött matatva, mintha keresnék valamit. Végigpillantottam magamon, majd nevetni kezdtem saját hülyeségemen. - Nem csoda, hogy nem találom a… Billentem ki egyensúlyomból egy pillanatra, ahogy a buborékos ital megtréfálta egyensúlyérzékem, és ösztönösen kaptam Eugéne karja után. - Azt hiszem egy kicsit becsíptem. Haraptam be az ajkamat, el is feledve, hogy épp a kabátom nem létező csuklyáját kerestem az imént, hogy a fejembe húzzam. Nem is engedtem el Eugéne-t, biztonságosabbnak éreztem, ha inkább bele kapaszkodva lépdelek a merészen magas sarkakon, mielőtt kitöröm a bokámat is, és megint meglátogathatom a kórházat. - Mondtam már, hogy úgy szeretem, hogy ilyen magas vagy? Billentettem hátra a fejem, vigyorogva felnézve rá. - És hogy olyan szépek a kezeid? Nagyon szépek a kezeid… és az illatod is nagyon finom... Ábrándoztam el egy pillanatra, csak akkor ocsúdva fel, amikor már a taxi lelassított, és megállt előttünk az út szélén. - Jó estét! Hova lesz? Pillantott hátra a taxis a rácsos elválasztón keresztül, mire vigyorogva rávágtam. - Haza. A sofőr jóízűen felnevetett, gyakorlott taxisként egyből levágva, hogy enyhén illuminált állapotba kerültem, s talán még el is nézegetett volna magának néhány percig, ha Eugéne nem adta volna meg a lakása címét. Így viszont csak a visszapillantóból tévedt rám néha a tekintete vezetés közben. Jobb kezemet Eugéne combján pihentettem, fejemet a vállának döntöttem, míg ő átkarolta az enyémet, és a karácsonyi fényekre emlékeztető suhanó-villódzó fényeket figyeltem, ahogy a taxi végighaladt a kivilágított utakon, és épületek előtt, míg meg nem érkezett velük a jól ismert épülettömb elé.
Rohadt egy éjszaka volt megint. Forgolódás, vergődés. Mint a partra vetett hal. És nem értem, miért. Mintha a Chena alján aludtam volna. Fulladozás, hidegrázás. Felébredés óránként. Szarul alszom az elmúlt hetekben. És többször álmodtam a Teremtőmmel. Egész gyakran szoktam emlékezni az álmokra, néha csak reggel, néha tartósan. Nawat ott figyelt. Csak megjelent ilyen helyzetekben, meg olyanokban. Egyszer mintha a tükörben is láttam volna és akkor kaptam a számlát a moteles csávótól, mert bezúztam. Nem rá haragszom, nagyon bírtam Atyámat, csak a helyzet szar. Madi sehol, hiába keresem. Felszívódott. A játszótéren se járt hetek óta és senki semmit nem tud. Óvatosan néztem körül, kérdezősködtem, de semmi. Ha valami komoly baja lett úgy, hogy még meg se ismertük egymást, akkor iszonyat durva világot rendezek! Most visszafogom magam, mert a családért megéri, de ha már nincs, akkor szabadon engedem a poklot. Ez a város a legjobb hely, ég a mágikus múlttól, de ha a lányomat is elnyeli, akkor odaverek. Napfényes csütörtöki délután. Enyhe szellő, csípős hideg. Már megszoktam. Ahogy megállok a híd lábától nem messze, a folyót nézem. Aztán az órámat. Megbeszéltünk egy talit valami kemény helyi arccal. A csuklómon egy vagány lánc is ott figyel, nem csak a régivágású aranyóra. Csipogós kellett a francnak! Okés a dolog, még van 10 perc. A vizet lesem és közben gondolkodom. Mikro voltam én utoljára Falkában? Több mint 50 éve. Addig viszont folyamatosan abban éltem, szóval nem lesz annyira gáz. De vissza kell rázódni. Túlzottan magamba fordultam, elvadultam, mindenkit leszartam. Mert nem volt kötődés. Vándorlás volt. És magány. Elvesztettem a szeretteimet, aztán mint az izomláz. Rádolgoztam a magányra azzal, hogy kóbor lettem kóborvárosban. Jolly Joker beleprüszköl a gondolataimba. Adtam neki kaját, azt zabálja, de valamit észrevett. Megfordulok és azt hiszem, látom is ezt a szőrös fickót. Rajtam fekete bőrdzseki, kigombolva, a nyakamban legömbölyített sarkú kereszt egyszerű láncon, fejemen karimás kalap és napszemüveg. Magam mellett lógatott karokkal, nyíltsággal várom. Arcom olyan, mint általában, merev és morcos. Nem iszom előre a medve bőrére. Korrekt csávónak mondják, de inkább magamnak hiszek. Megfigyelem a járását, az energiáit is, ha közel ér. A pajzsom mellkasnál jár, én is mutatok magamból. Én kérek, akkor adok is. Amíg nem faszságot kérnek. Meg akarok egyezni, hogy maradhassak. Bunyóval jobb lenne, de több szempontot kellett látnom, úgyhogy engedtem. Fél éves szabály, marhaság, de megéri. Madisonért, az ősökért, a múltért, amit végigüldöztem a világon. Ez volt az első lépés a csoportban működéshez. Észre kellett vennem, hogy nem csak én vagyok. Út felfelé, ami nem azzal kezdődik, hogy szétverem a létrát. Fog ez menni, régen is ment. Amúgy meg ártalmatlan hely ez a partrész, nekünk való. Pár potyahorgász les, hogy nem zsaru vagyok-e. Höh. Ja. Meg a söröző diákok, akik lógnak a suliból. Messzebb ülnek, árnyékban, pokrócon, az oszlop mögött. Semmit nem fognak hallani. Ha ideér a skót, biccentek és kezelek vele. - Szevasz! Achilles Kilpatrick, de szólíts csak Taco-nak!
A hozzászólást Achilles Kilpatrick összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Márc. 16, 2016 9:24 pm-kor.
Úgy érzem, túl nagy gond nem lehet. A farkas, akivel találkám van, nagyjából korombéli, néhány év van csak köztünk, de ennyi még egyáltalán nem mérvadó. Meg lehet valaki idős, de üdítően naiv is. Bár ez a csávó nem éppen úgy nézett ki, mint aki nem élt volna már meg ezt, meg azt. De én a szerencséjére pont olyan vagyok, aki nem külső alapján ítél, hanem először próbálja megismerni az adott személyt, és csak azután dönt róla. Most az ő esetében puszta reménykedéssel vetettem bele magamat, hogy míg letelik ez a fél év felvigyázási idő, addig nem fog semmi faszságot csinálni. Az is csak a szerencséjére fordulhat, hogy benne vagyok én is egy-két hülyeségben, amíg az nem a falkát, vagy a protektorátust degradálja valamilyen szinten. Tehát el lehet velem lenni, de azt ne várja el tőlem, hogy szét fogunk szedni egy bárt, csak mert úgy tartja kedvünk. Még mindig nem sikerült elővennem a borotvámat, hogy legyakjam a szakállamat, de hát minek is tenném? Már egészen megszerettem. A hajamat szintúgy. Változatos azt is, hogy hordom. Néha felkötve, néha csak úgy hagyva, ahogy van. Most az utóbbira esett választásom. Közel sem az a célom, hogy elbűvöljem ezt a farkast. Kicsit sem érdekel, mit gondol rólam ilyen szempontból. Nem is barátot keresek benne, egyelőre még biztos nem. Meglehet, hogy valamilyen szinten bizalmatlan vagyok a kóborokkal, ami azért elég fura, tekintve, hogy Manech, akinek dolgozok is az, valamint Mallory szintúgy. Több kóbor, akivel valamilyen szinten jobb kapcsolatot ápolok, nem jut eszembe. Nem pontosan érkezek, de nem is kések, szokásomhoz híven néhány perccel a megbeszélt időpont előtt. Ritka, hogy én bárhonnan is kések. Pajzsom nincsen a béka segge alatt, de nincs is a fejem búbjáig felhúzva. Eleget mutatok magamból, mégsem túl sokat. A férfihez odaérve kezet fogok vele. - Ryder Wood. És Taco? Honnan jött ez a név? Becenév, azt kellett volna mondanom, de ne akadjunk fenn a részleteken. - És szabad megtudnom, hogy mi szél hozott a városunkba? Úgy értve, miért akarsz csatlakozni. Remélhetőleg nem fogja kerülgetni a forró kását, és elmondja. Amit előlem eltitkol, azt bizony a falka elől is eltitkolja, azt pedig nem biztos, hogy nagyon akarja.
Kezdőlap
