+16


Nem volt olyan könnyű letenni Palomát, mint ahogyan az külső szemlélőnek tűnhetett. Ahogyan nekinyomtam a hátát a falnak és az ajkait becézgettem, még tovább szűkült az amúgy is kicsiny világ. Egyre inkább csak ő létezett a számomra, ahogyan múltak a másodpercek, percek. A nő édes ajkai rosszabbak voltak, mint a drog, bár most inkább jó értelemben értve ezt. Szédítő volt, csábító, részegítő. Minden, ami elég ok lehet arra, hogy ragaszkodjunk a közelséghez. S miközben egymás ajkaira tapadtunk, szépen lassan leesett rólam minden gátlás, minden, ami visszatarthat. Szóval igen, elég nehéz volt elengednem őt. Ám csak letettem. Ha nem teszem, könnyen lehet, hogy itt a fal tövében éljük meg a nagy pillanatokat. A nő viszont szilárd talajt tudhatott a lába alatt egy utolsó, heves csókot követően, majd elindult. De hogy indult el! Életemben nem láttam még ilyen felvonulást. Jól érezte, valóban követtem őt a tekintetemmel, még egyelőre nem indulva utána. Nem tudom, szerintem a lábam a földbe gyökerezett. Paloma olyan kecsesen sétált fel, mint egy táncos a színpadra, fellépés előtt. Mikor felér a közepére és leveti a szoknyáját, érzem, hogy lever a víz. Pedig még van anyag rajta, de ahogyan sétál tovább felfelé, nézem a ringó csípőjét és a formás fenekét a testhezálló anyagon át... határozottan beindul újra a fantáziám a kis közjátékának köszönhetően. S mellé még a megérkezésének is a módja... ahogyan játékosan felfedi nekem részben a felsőtestét... meg az a nyelvöltés is... nagyon csalogató, felhívás keringőre. Legeltetem rajta a szememet, egészen az utolsó pillanatig, hogy eltűnik oldalra. Én pedig gyakorlatilag az első mozdulattal teszem fel a lábam az alsó lépcsőfokra, hogy elinduljak, ne várassam meg... de megállok. Ugyanis eszembe jut valami egy korábbi esettel kapcsolatban... s most nem akarok meggondolatlan lenni, mely később bajt okozhat mindkettőnk számára. Éppen ezért visszasiettem a kabátomhoz, majd az egyik zseb tartalmát a nadrágom zsebébe kötött ki. Utána már mentem is a lépcsőhöz, majd kettesével szedtem a lépcsőfokokat. Útközben felkaptam Paloma szoknyáját, hogy ne legyen szanaszét, majd keresésére indultam. Csakhamar megtaláltam a félig nyitott ajtót, majd be is mentem rajta. Most látom először Paloma szobáját, még így félhomályban is otthonosnak tűnik. El kell ismernem, hogy van ízlése a berendezéshez. Se nem hivalkodó, de mégis szép. De hol van a gazdája? Az ágyban nem látom, de a félhomályhoz lassan hozzászokik a szemem, miközben körbenézek. Becsukom azért magam mögött az ajtót, biztos ami biztos... de még így is egy perc múlva veszem észre, hogy hol is áll. Halványan elmosolyodok a húzásán, mert el kell ismernem, hogy ezzel a várakoztatással kicsit felhúzott.
- Ahogyan egyetlen ruhadarabra sem - mondom, miközben leejtem a szoknyáját a földre. - De neked sem.
Közben kibújok a kötényből, majd a szoknyára ejtem, akárcsak a kuktasapkát. Odasétáltam a pimasz nőszemélyhez, majd minden szó nélkül megcsókoltam őt, hogy újra fellángoljon a szenvedély. A kezem se tétlenkedett. Végigsimítottam a testén, majd miután megtaláltam Paloma felsőjének cipzárját, lehúztam, majd nekiálltam kibújtatni, hogy felfedjem fedetlen felsőtestét...

+18

Talán Fairbanks egy hideg térség, de hogy most a szobában forró volt a hangulat, az tagadhatatlan. Ehhez pedig elég volt két ember, akikben, ha nem is egyik pillanatról a másikra, de fellángol a szenvedély. Ahogy test a testhez ér, egymást érintjük, karoljuk, ajkaink pedig egymáshoz tapadnak. Hagyom, hogy megérintsen a pillanat heve és igyekeztem nem gondolni arra, hogy milyen böjtje lehet mindennek. Csak történjen meg, egyelőre csak ez érdekelt. Érzem magamon Paloma kezeit, ahogyan a csupasz bőrt érinti és kíváncsiskodva nézi meg, mit is rejt a felsőm. Tény, tudta jól, de mégis más volt ez, mint máskor. Most volt lehetősége jobban felmérni, más célt szolgált az érintés, a simítás. Kellemesen borzongtam meg az érintése nyomán. Valahol annyira hiányzott már ez, még ha nem is telt el olyan sok idő a legutóbbi, hasonló esetemet követően. Hasonló? Igen, maximum ezt tudtam rá mondani, mert ezt most hasonlítani se lehetett máshoz.
- Nem ígérek semmit – jelenik meg ádáz vigyor az arcomon, miután már mindketten fedetlen felsőtesttel álltunk a szobában.
Kezembe adott egy lehetőséget némi édes kínzásra ezzel a kérésével, de majd elválik, hogy élek-e vele vagy sem. Látom rajta, hogy már így is túlfeszíti a szenvedély lassan, de talán egy kis plusz kéjtől nem jön még el a világvége. Ha pedig még jobban fel tudom piszkálni a nőt, akkor mindenféleképpen emlékezetes estének nézünk elébe… már nem mint ha eddig lett volna okom bármit is elfeledni belőle. Bőven abban a kategóriában vagyunk és még csak alig értük el az esti órákat. De most már ideje lesz haladni, s miközben ajkam éppen újra a nővel vívott ádáz csókcsatát, érezhette, ahogyan újra megemelem őt. De a hátát most nem nyomom a hátát a falnak, hanem fordítok rajta egyet és a következő anyag, amivel találkozhat, az a takaró puha érintése, melyre lefektetem, majd csakhamar maga fölött találhat engem. Kicsit macerás lesz mindez úgy, hogy gipsz van a karomon, de végső soron a karom már viszonylag gyógyultnak mondható, max nem terhelem látványosan. De ennyit a karomról. Ráengedtem magamat Palomára, ha nem is nehezedtem rá a csók során. Aztán elindulok lefelé, hogy még jobban megőrjítsem a nőt. Ajkaim lassan lehúzódnak Paloma formás nyakára, ahogyan megérzem a puha bőrt a nyakincáján. Csókolom, fogaimmal karistolom hol az egyik, hol a másik oldalon, miközben hallgatom a reakcióját és ha hangot ad az élvezetének, akkor nem vagyok rest egy kiadós kiszívással meglepni őt. Ezt követően megyek tovább, először kulccsontján haladva, majd megérkezve tekintélyes halmaihoz, ahol újra elidőzök egy kicsit, vagy talán sokat. Ki tudja. Felajzott állapotban minden másodperc, mely nem aktussal folyik, óráknak tűnhet. Én pedig elég alaposan körbejártam Paloma kebleit az ajkammal, nem egyszer megszopogatva a felfelé ágaskodó bimbóit, melyek nemrég még „szemeztek” velem. Keblei után lapos hasa következik, melyet elhalmozok a puszikkal, de megyek lejjebb, ahogyan szám már a belső combját éri, hol közelebb, hol távolabb a vékony bugyi anyagától. Alapos kínzást kapott tőlem az elmúlt percekben s valahol ez mulattatott is. Nem egyszer néztem fel vigyorogva az arcára, nézve, hogyan csap át a kéj rajta, de mégis igyekeztem gyorsan végezni, nehogy beleőrüljön mindenbe. S amint végeztem a combok kínzásával, növeltem a tétet, ahogyan ujjaimat a csipke anyagához érintettem és megszabadítottam tőle Palomát. Végignéztem az előttem fekvő, pucér nőn és láthatta rajtam, hogy tetszik, amit látok. Hamarosan ennek bizonyítéka is lett, mert én is ledobtam a maradék ruhadarabjaimat és hát eléggé vigyázban állt az óramutató. Miután a ledobott nadrág zsebéből előkerült, majd rögzítésre került az egyéni védőeszköz, lassan újra rátelepedtem a nőre. Kezemmel simítottam végig rajta mintegy utolsó kínzásként. A formás combokon… a forró Vénuszdombon… a lapos pocakon… szép, kerek mellein… kiszívott nyakán, mígnem szemtől szemben találta barna íriszeimet. Kicsit bocsánatkérően mosolyogtam, hogy eddig tartott, de ahogyan kezeit lefogtam a feje mellé, tudhatta: eljött az idő…

+18

Az a tekintet, melyet rám vet… nos… egy valamit szerintem elmondhatok magamról. Én nem vagyok domináns személy. Hajlamos vagyok csupán sodródni az eseményekkel, minthogy irányítsam őket, ez pedig egész sok téren így volt. Persze, megvillantgattam olykor olykor a fogam fehérjét, de amúgy. S most, hogy ilyen helyzetben voltunk… ahogyan rám néz és én tudom már, mit fogok csinálni vele ez az egész… hirtelen nagyon is imponáló volt. Hogy mégis rámbízza magát, annak ellenére, hogy nehezen bírja a benne gyülemlő kéjt… ez valahogy arra sarkall, hogy mégiscsak édes kínzásnak vessem alá a tetszetős testet, melynek neki is állok hamarost. Mikor hallom, hogy vissza fogom kapni, amit vele tettem, én nem kétellem. Paloma ízig-vérig domináns nőszemély volt és sejtettem, azt se tűri könnyen, hogy felé kerekedtem. S könnyen lehet, hogy mire végzünk, már forrni fog ellenem és tervezni a merényletet. Bár ez ekkor nem zavart. Ha valóban így lesz, az azt jelenti, hogy nem csak egy egyéjszakás kaland lesz ez kettőnk között. Közben haladtam a testén a számmal, egyre jobban édes pokolba zavarva Palomát. Valahol pedig imponált ez is… hogy ilyen helyzetbe tudtam hozni. Hallgattam a lassan káoszba fulladó lélegzetét, reakcióját, mikor hangot adott élvezetének, az anyag súrlódását, ahogyan belemarkol a lepedőbe… és tetszett, nagyon tetszett, amit hallok. Ha pedig rátaláltam az érzékeny pontjaira, azt megjegyeztem. Mert nem akartam, hogy mindez egyszeri alkalom legyen. Túlságosan szép volt minden, túlságosan idilli, melynek a központjában az alattam fekvő nő állt. S éppen ezért meg akartam tanulni, hol szereti igazán mindezt. Természetesen ezt most nem fogom teljesen megtudni. Túl gyors hozzá a tempó és kétlem, hogy Paloma kibírná, ha most teljesen nekiállok őt vizsgálgatni. De kiindulásnak bőven jó lesz, melyet most megtudok róla. Aztán a kínzás véget ér, egyelőre, miután megszabadítottam mindkettőnket az oda nem illő daraboktól. Rávigyorgok sokat sejtetően, amikor meglátja, mit készül magába fogadni, de most gondolok a védekezésre is. Akármennyire is tökéletes ma este minden, nem akarom megkockáztatni. Nem ismerjük még egymást annyira Palomával, hogy akár csak a gondolat előjöjjön és én se akarok felelőtlen lenni. Legyünk csak biztosak. Majd tartogattam neki még egy utolsó felvonást mindenek előtt, ahogyan végigsimítottam a kéjtől eltelt testen. Azt akartam, hogy teljesen fel legyen húzva, mielőtt megtörténik, ki se lásson szinte a fejéből a vörös ködtől. Én pedig ezt a felaljzott nőt fogtam le. A tekintetünk találkozott, megakadt a tekintetem az övén. Azon a gyönyörű szempáron, melyek kívánatról árulkodtak, akárcsak az enyémek. Akartam Palomát, semmi más nem számított nekem, most csak az, hogy megadjam, amit akar… elvegyem, amit akarjak. Rég volt már, hogy ennyire magával ragadjon a hév és nem zavart. Úgy éreztem, most megtehetem.
- Te pedig élvezed…
S mire kimondtam az utolsó szót is, finoman megnyomtam a csípőmet, belevezetve magamat az általam lefogott, felhevített nőbe. A rám törő érzéstől felnyögtem, a testem megremegett, de ez nem akadályozott meg abban, hogy teljesen elmélyedjek Palomában és végignézzem, hogyan fut át a kéj az ő arcán is. Továbbra is béklyóban tartottam a kezeit, ahogyan egy kicsit a nyakára hajtottam a fejemet, míg mindketten megszokjuk az egyesülést… majd amikor felemeltem a fejem és megcsókoltam Palomát, ütemesen kezdtem el mozogni benne. Alapvetően nem voltam semmi elsietésének sem a híve, mindennek meg kell adni a kellő időt… a vérem viszont forrt az indulatoktól, az eddig elfojtott, de most kiadásra váró szenvedély egyre gyorsabb tempóra kezdett sarkallni. Figyeltem a nőre, nehogy a nagy meggondolatlanságomban eltörjem a csuklóit, illetve maximálisan megkaphassa, ami neki jár, de ez papírra leírva könnyebb, mint megvalósítva. De ezt igyekeztem ott tartani a tudatomban. Azt akartam, hogy élvezze, amit ma itt átélünk és ne csak az én önös érdekeim érvényesüljenek, ahogyan mindvégig magam alatt tartva kiélvezkedjem magam rajta. Nem… ketten léptünk bele ebbe az egészbe, ketten fogjuk végigjárni ezt a táncot…

+18

Ha valaki odaáll elém a mai nap reggelén és elmondja nekem percről, jelenetre pontosan, hogy mi fog történni az este folyamán, valószínűleg őrültnek néztem volna. Najó, azért nem mondom, hogy nem számítottam ilyen kimenetelre, elvégre akkor nem hoztam volna magammal óvszert. De egy ilyen alakulást én se akartam volna mondani előre… vagy talán nem akartam volna beleélni magam. Gyakorlatilag ugyanúgy történt minden, mint legutóbb. A semmiből alakult ki a helyzet, mellyel aztán élni is akartunk. De tényleg nem akartam beleélni magam ebbe az eshetőségbe előre. Hogy miért nem? Mert őszintén úgy éreztem, hogy el vagyok átkozva. Nem tartottam magam rossz őrzőnek… elvégeztem a feladataimat, eleget tettem annak, amit magamra vállaltam, akárcsak magánnyomozóként. De az emberi felem… mely a körülményeim ellenére még mindig megvan, valahogy mindig rámcáfol. Minden rendben volt ezen a téren, mígnem először elvesztettem Jenny-t… akkor jött a magamba fordulás, a depresszív élet… vagy ha nem is depresszív, de érezhetően kevesebb életkedvvel mindez. Túllendültem rajta, majd amikor úgy tűnt, hogy visszakapom a kedvesemet, egyszerűen az élet nyomott egy újabb fricskát az orrom alá. Semmi se úgy történt, ahogyan reméltem és elfajultak a dolgok, egészen a Kínában történt eseményekig. Ahol meghoztam a könyörtelen döntést és úgy döntöttem, a hátam mögött hagyom ezt az egészet. Visszajöttem hát Fairbanks-be, újra egyedül, magányosan, de már valamelyest jobban viselve el mindezt. Gondoltam, számomra ennyi volt, jobb lesz, ha inkább eltemetem az élet ezen részét és koncentrálok arra, amire kell. Gondoltam, ha már egyszer sikerült, sikerülni fog megint. Tévedtem… már a visszaérkezésem másnapján beleestem Paloma bokrába és újra a feje tetejére állt minden. Ami még tavasszal úgy indult, mint egy munkakapcsolat, most itt tartott… meztelenül, egymásnak feszülő testtel hevertünk a nő ágyában, készen arra, hogy megtegyük, amit tenni kell. A testünk egybe forrt, miután sikeresen kértem fel keringőre az én kis succubusomat. Magam alatt tartva Palomát mozogtam benne ütemesen, egyelőre még lassabban, de érezhetően egyre határozottabban. Halkan szisszentem fel, amikor a nő fogaival megkaristolt. Várható volt, hogy valami ilyesmit tesz majd, elvégre a hátamat most nem karmolhatja szét a körmeivel. Valahol módfelett izgató volt, hogy egy ilyen határozott, irányításhoz szokott nőt most én tarthattam kontroll alatt, de egyben róla is elárulta az odaadását. Én pedig hálás voltam neki, hogy minden kényszert hátradobva ilyen odaadóan szeretkezik velem. A fejembe vettem, hogy ezt kamatostul vissza is adom neki. Odaadta nekem a testét és mindent, amit csak adhat magával együtt… én pedig mindent meg akartam adni neki, hogy felejthetetlen maradjon ez az este mindkettőnk számára… akár a konyhában, akár a hálószobában is kelljen ehhez megállnom a helyemet… vagy akár a való életben. Ahogy múltak a percek úgy kezdett az általam diktált tempó egyre gyorsabb, szenvedélyesebb. Szépen lassan engedtem el minden zárkózottságot, ami rám oly jól elmondható. Megnyíltam a nő előtt, hogy láthassa, ki is vagyok igazából, miközben ajkaim újra Paloma nyakát prédálták fel könyörtelenül. Nem akartam viszont, hogy hamar vége legyen mindennek. Amennyire el vagyunk telve a kéjjel biztos voltam benne, hogy amúgy se húzná sokáig egyikünk se, hiszen mindketten vártuk, hogy megéljük a gyönyört. De amit lehetett, azt meg akartam adni a nőnek, ha már befogadott önként az ágyába. S élveztem mindezt. Ahogyan egyre gyorsabban mozgok a nőben, érzem a rám kulcsolódó lábait, kellemes testének simulását, miközben a tudtomra adja élvezetét újra és újra. Eddig se nagyon akart elérni engem a külvilág, mely szinte üvöltött értünk, de most már gyakorlatilag az ágy vonaláig húzódott mindez és más nem is létezett. Csupán az alattam fekvő nő, kivel meg akartam élni a pillanatot… s mikor a nyakáról felemelve a fejemet belenéztem a szemébe láthatta, hogy szinte lángol a tekintetem a szenvedélytől, melyet ő lobbantott be. A lélegzetem már lassan kezdett teljesen szabálytalanná válni, de igyekeztem kitartani Paloma testének ostroma során. Viszont éreztem, hogy már nem bírom sokáig… s talán ezen a gondolaton felbuzdulva lassan, de biztosan gyorsra váltottam a tempót, hogy Palomát is magammal ránthassam az élvezetbe…

+18

Szépen lassan minden összefolyt a számomra. Megszűnt az idő, a tér, az őrző lét, a vérfarkas lét… nem számított más, csak a nő és hogy megkapja tőlem, amit érdemel. Az az odaadás, amivel odaadta magát nekem, ezt érdemelte. Mindent, amit csak adhattam. Akár szellemi, akár fizikai téren. Persze, azt se hanyagolhattuk el, hogy minderre nekem is szükségem volt. Egy nő közelségére, a szívével és lelkével együtt, nem csak a test. Mondhatjuk, hogy visszafogott életet éltem, nem voltam én a társasági élet elöljárója. Ám még nekem is időnként eljöttek az ilyen idők. Ma már fogalmam sincs, hogyan bírtam ki 15 év önmegtartóztatást. Talán az állandó gyász, a múlni nem akaró fájdalom és a magányvágy adott akkor erőt. De ma már nem megy. Az elmúlt év történése után nem akar. Bááár… inkább nem akarom tudni, hogy valaha képes leszek-e újra magányba burkolózni. Főleg most nem akartam ilyen gondolatok között leledzeni, amikor ilyen élményt élek meg. Az ilyesmi csupán elront mindent, összetöri az élményt. Nem ez volt a célom. Paloma többet érdemelt, mint hogy ennyi minden után hirtelen vége legyen, mielőtt megérezhetné a gyönyört. Érzem, ahogy változtat a testhelyzetén, s bár nem tudom, miért teszi, a hangja egyre inkább uralkodik a kéjről, az élvezetről. Ezzel pedig tovább szítja a tüzet, ami bennem ég, egyre keményebb, viharosabb együttlétnek téve ki a nő testét. Tudtam jól, hogy jó ideje már nem volt senkivel, talán emiatt túlságosan is ki lesz ütve mindezek után. De nem számított. Inkább amiatt legyen teljesen kész, hogy átszeretkezte velem az estét, mint valami kevésbé pozitív miatt? Szeretkezés? Valóban annak tekinthető-e mindez. Valahol igen. Már rég végeztünk volna, ha csak egy skalpra vágytunk volna. De most ez nem állt fenn. Volt köztünk valami… de ennek kiderítése szerintem a jövő dolga lesz. Egyelőre más élvezett prioritást. Paloma kielégítése. Amikor összekapcsolódik a tekintetem, szinte látom a sajátom tükörképét az övében. A mérhetetlen kéj és élvezet, mely lassan mindent kiűz a fejéből… minden ép gondolatot, akárcsak az enyémben és már szinte csak az ösztönök maradnak.
- Paloma… - nyögöm ki én is, ahogyan megérzem.
A pillanat pedig eljön. Hallom a nevemet, látom, ahogyan átfut a nő arcán az élvezet, ahogyan megremeg a teste… de annál jelentősebb jele volt, amikor megérzem a kíméletlen szorítást odalent. Amúgy se bírtam volna már sokáig, de ez teljesen beteszi a kaput és követem a nőt a kéjjel telt ösvényre, ahogyan majdhogynem a falak is beleremegnek a nyögésembe. A kielégülés érdes érzete néhány másodperc erejéig szinte elveszi minden erőmet és jelenlétemet. A kezeim engednek, miközben ráomlok Palomára, fejemet mellette a párnára téve. Ha nem lennék harcos és tölteném az időmet kemény edzéssel, most teljesen ki lennék készülve. Alaposan megdolgoztam azért, hogy elhozhassam a kielégülés élményét Palomának és megadhassam neki mindezt. Miután úgy ahogy a lélegzésem normalizálódni kezdett, lassan feljebb emeltem a fejem, miközben hallom a szavait. Folyt rólam a verejték, nem egy rácseppenve a nő forró bőrére.
- Az biztos...
Két kézbe fogom Paloma arcát, miközben újra mélyen a szemébe nézek… majd közelebb hajolok, hogy egy csókkal pecsételjük meg a történteket, miközben élveztem a nő felhevült testének forróságát.

+18

Arcommal a párnába feküdtem az ágyban, ahogyan szépen lassan feldolgoztam a történéseket. A hirtelen ránk törő szenvedély, vágy, most elkezdett oszlani, ahogyan megadtuk testünknek a vágyott kielégülést. S jól éreztem magam. Nagyon jól. Rég volt már, hogy ennyire felszabadultnak éreztem magam. Bár lehet csak a hangulatom volt túlságosan komor az elmúlt hónapokban. Talán túlságosan sokat emlegetem ezt, de a tény az tény maradna akkor is, ha nem szólnék róla egy büdös szót sem. Emlékeztettek engem az elmúlt hónapok arra másfél évtizedre. Ez viszont most már a múlté volt megint. Fogalmazhatunk olyan fennkölten, hogy helyreállt a lelki békém, de ez már talán túl sok. Vagy mégsem. Ugyan az arcom nem látszódott, de valahol elégedettség is ült rajta. Miután megéltük egymással a gyönyört, első kézből éreztem a reakcióját és most együtt pihegtünk, szinte hallottam a nő szívverését, éreztem egy idő után a simítását... igen, tényleg elégedett voltam. Örültem, hogy vannak dolgok, amik nem változnak. Hogy negatív dolgok ide vagy oda, továbbra is tekintettel vagyok a partneremre és figyelek rá, neki is jó legyen... ne csak a magam örömével foglalkozzak. Ennek pedig eredménye is lett, ahogyan hallgattam a nő pihegését. Alapvetően tényleg nem voltak illúzióim az estével kapcsolatban, de valahol tényleg hihetetlennek érzem, hogy a nő ágyában kötöttünk ki. De nem bántam meg... de még mennyire nem. S nem csak azért, mert egy jó nőt sikerült a saját ágyában elkapnom. Valahogy úgy éreztem, ez így volt most rendjén. S nem, nem fogok most ilyen sors dolgokról értekezni, mert nem illik ide. Egyszerűen csak ahogyan ott feküdtem a nőn az élvezetet követően, éreztem a nekem nyomódó, kellemes test domborulatait, hallgattam a lélegzetvételét, éreztem az illatát... egyszerűen úgy éreztem, hogy most itt kellett lennem Palomával. Most s talán máskor is.
Idejét se tudtam már, mióta heverünk egymáson, mikor feljebb emelkedtem. A tekintetünk találkozott, aznap már sokadjára, én pedig viszonoztam a mosolyát. Valahogy ez még édesebbé tette számomra a történteket. Nem a közönyt láttam rajta, sem pedig a "na megkaptál, tűnj innen" című felszólítást. Szememben sok minden csillogott rá, de főleg a hála. Megértettem ám annak a jelentőségét, hogy befogadott engem az ágyába... hisz mesélt a múltjáról, én meg tudtam, milyen nehezen nyílik meg. De mégis hajlandó volt velem engedni a szenvedélynek... ezt pedig sosem felejtem el neki. A csókunk lassú volt, könnyed, de a maga módján szenvedélyes... s valahol szórakoztatott, hogy ennyire ki tudtam fárasztani Palomát. Persze tényleg nem ő lenne, ha még valamivel nem fejelné meg a dolgokat, s most nem csak a paskolásra gondoltam. A szavai egyáltalán nem hagynak hidegen, meg annyira nem is meglepő. Sejtettem, hogy nem fogja ezt a "behódoltatást" csak úgy lenyelni nekem, amilyen erős nőszemély volt... de mégis, ez az előreadás... legközelebb. Gondolhatjátok, hogy ha már a mai éjszakába se mertem túl sok dolgot előre belelátni, akkor a "folytatásra" mennyire gondoltam.
- Próbálkozz csak... - biztatom.
A hangomból érződött, hogy egyáltalán nem lenne ellenemre, sőt, még örülnék is neki, ha nem torpannánk meg ennyinél. Közel éreztem magamhoz a nőt és nem csak azért, mert éppen benne voltam. Nem csak fizikailag, de szellemileg is. Valahogy az eddigi találkozásaink közel hoztak minket, még ha valahol vérmérsékletbe különbözünk is. De ez legyen a legkevesebb. Őszintén kedveltem Palomát az emberi mivoltja miatt... s talán már ennél többről is lehetne beszélni. De ne rohanjunk előre, elvégre éppen harapdál az én kis Succubusom. Lágy puszikat nyomtam a nő ajkaira, miközben a kezem aktivizálta magát és simogatni kezdte a felhevült, pihegő testet, nem kímélve semleges és érzékeny pontot egyaránt.
- Bár ki tudja, lehet hamarabb eljön az a legközelebb hogy előkészítsd a merényleted - vigyorgok kihívóan.
Ki tudja, talán lefogom újra és hagyom, hogy megint átéljük a gyönyört, akármennyire is fáradt el az imént meg én is. A gondolat miatt pedig mint ha megint kezdtem volna ébredezni a nőben. Azért kissé szokatlan volt az ilyesmi tőlem, de amikor az ember sokáig fogja vissza magát és hirtelen kitörnek belőle a dolgok, nos... néha nem lehet ráismerni. A vigyorom mindenesetre sejtelmes, ahogyan simogatom Palomát és egyre csak a szemét nézem...

+18

- Csak aztán nehogy mellényúlj - kapja meg tőlem is a magáét.
A vigyora persze sokat sejtető, ebből is tudom, hogy komolyan beszél és nem veszi az egészet félvállról. Hiába, vannak dolgok, amiről rá lehet jönni az ilyesmire és ha Paloma ilyen veszedelmesen vigyorog, akkor bizony figyelni kell. Elvégre az alattam levő egy Succubus, ki tudja mi telik ki tőle. S mégse zavart az, hogy be akar fenyíteni, inkább kíváncsi voltam, hogy tényleg meg tudná-e csinálni. S akkor én még nem vagyok perverz. Csupán élvezetemet lelem ebben az egész helyzetben. Talán szokatlan is, hogy ilyen vagyok, azok alapján, amit általában mutatok magamból a mindennapok során. Pedig valahol feltételezi is az ilyesmit. Az olyan emberek, akik magukat visszafojtva élnek, háttérbe szorítják saját életüket a munka érdekében, vagy éppen abba menekülnek, akarva-akaratlanul is felhalmoznak bizonyos dolgokat. Az emberi test eléggé terhelhető ilyen téren de mint mindennek, ennek is van határa. Ki lehet ezt várni, vagy közben tenni ellene. Ezzel most nem azt akarom mondani viszont, hogy villámhárítónak használnám most a Palomát, mert erről szó sem volt. Az ilyen fajta kihasználásban nem hittem. Csupán nekem is volt egy hevesebb énem a néha már ridegnek tűnő külső alatt... ami alól ki kell csalogatni. Talán pontosan egy ilyen forróvérű nőszemélynek, mint amilyen Paloma is volt. S nem győztem hálát adni a sorsnak, hogy egymás útjába sodort minket annak idején... már ha tényleg létezik a sors. Pedig csak egy ártalmatlan munkakapcsolatként indult, sosem gondoltam volna, hogy a csinos hölgy egyszer egy ágyban fog velem kikötni. De így történt, én pedig boldog voltam így. Csoda hát, ha láthatta olyan felemet is, amire nem számított eredendően? S valóban, bár kifárasztott az előző együttlét, de úgy érzem, ez az este még nem ért véget a szobában, ahogy ajkaink egymást érik és megérzem a nő reakcióját az érintésem alatt.
- Veled nehéz betelni - suttogom a fülébe a szavai hallatán.
Mikor visszább húzom a fejemet a tekintetünk találkozik egymással, nem is eresztik a másikat. Volt valami azokban a szemekben, ami megfogta az embert, hogy ne is akarjon más merre nézni egy darabig. Talán a belőle áradó életnek, a komisz fénynek, vagy a benne lakó bujaságnak volt köszönhető... vagy éppen egyszerűen csak annak a nőnek kivetülése, aki egyre jobban belopta magát a szívembe. Éreztem magamon az érintését, ahogyan a kezem újra és újra végigsimított rajta. A tekintetbe lassan újra vágy költözött, akárcsak az enyémbe, miközben megtörtem a kontaktust és lágy csókot leheltem a szétnyíló ajkakra. Csak semmi durvulás, de érezhette, ahogyan fel akarom piszkálni. A kezem egy pillanatra se állt meg rajta, ahogyan az ajkaim megtalálták a nyakát is, de lentebb nem mentek. Érezhetően könnyebbé vált a hangulat, még ha a tetteim azt a célt is szolgálták, hogy újra felébredjünk és folytassuk, amit elkezdtünk. S volt hatása megint a dolognak, mert folyamatosan éreztem, ahogyan Palomát - s közben engem is - újra elönt a szenvedély és a kéj utáni vágy. Majd hirtelen felébred, ahogyan megérzem a toló mozdulatot. Viszont még így is szeretném őt tovább húzni, piszkálni, így nem engedek neki, ravaszul vigyorogva rá.
- Az megég, jól tudom. De néha jó égni.
Hát ha még Paloma tudná, hogy én aztán ismerem a tűz tulajdonságait, hiszen képes vagyok megteremteni. S tudom, hogy ha táplálják, a lángja még nagyobb lesz. Ezért nem is engedtem Palomának egykönnyen, kisebb birkózást rendezve az ágyában. Újra és újra megakadályoztam őt, s csak amikor már egyre jobban erőlködött, akkor fordultunk át. Ajkamat viszont kéjes nyögés hagyja el, ahogyan a pozíciónak köszönhetően jobban rászorul a visszakeményedett részemre. Felnézek rá, látom őt a sötét szobában. Kezeimmel felnyúlok, hogy legalább a háta mögé rendezzem a haját... majd utána a nyakától derekáig végighúzzam rajta a kezem, végigcirógatva a vágytól égő testet. Még így is, hogy engedtem felém kerülni érezhetően próbálom őt tovább provokálni, gerjeszteni,  hiszen tudom, hogy annál jobb lesz minden, ha elengedjük magunkat. Még azzal is megpróbálkozok, hogy felüljek hozzá és vagy az ajkát, vagy a testét, de csókkal illesszem, hátha elgurul teljesen az a bizonyos gyógyszer.

+18

- Legyen is úgy, biztos ami biztos.
Nem kételkedtem Paloma kézügyességében – khm, kézimunkájában -, elvégre tudtam, milyen magasra vitte és valljuk be, azért a mai világban még mindig nem egyszerű a szebbik nemnek kulcspozíciókba jutni. Az egész csupán egy ártatlannak nevezhető játék része volt, melynek a célja azért már kevésbé nevezhető annak. Apró, elejtett megjegyzések, tálalva némi szurkálódással és élesnyelvűséggel, s már lehetett is húzni vele a másik fejét. Erre megy ki a játék kérem. Amikor az ember ilyen körülmények között van, nyugodtan félre lehet tenni néhány dolgot, ami általában jellemzi, hiszen ilyenkor csak a másik számít, le vannak ejtve az átlagos dolgok. Rendes körülmények között például ilyet biztos nem mondtam volna Palomának, hiszen nem volt szokásom kételkedni mások képességeiben, tudásában, melyet felhalmozott az éve során. A játszadozásban viszont nyugodt szívvel elő mertem huzakodni vele, hiszen elég könnyed hozzá a hangulat, hogy ne vegye a szívére… legalább is remélem. Érzem a körmei karistolását a testemen és inkább tölt el jóleső borzongással, mint éles fájdalommal. Van, hogy az ember bizonyos állapotban inkább a gyönyört érzi, semmint a fájdalmat, vagy éppen egyáltalán nem érez semmit. Bár lehet nálam elég sokat segített, hogy rengeteg dolgot kiállt és valljuk be, elég ciki lenne, ha feljajdulnék egy nő körmeinek karmolásai miatt.
- Vagy lehet, hogy még csak kóstolgattuk egymást – válaszolok neki sejtelmes vigyorral.
Najó, ez azért valahol eléggé nagy lódítás volt. Az előző együttlétünk is eléggé hevesre sikerült és nem mondanám, hogy hagyott maga után kívánni valót. Csupán csak ha az ember valahol többre vágyik, szeretne egy nagyobb szeletet a tortából, akkor az megjelenik a tudatos téren és bizony eredményezi az ilyen fellépéseket. Persze, ezt lehet a nő kontójára is írni, elvégre ha nem élveztem volna annyira az elsőt, akkor már biztos legördültem volna és jött volna a sablonos „ez is megvolt” felkiáltás. Egyrészt ez elég távol állt tőlem, másrészt meg messze nem volt így. Megfogott Paloma és ahogyan bántam a testével az során, hogy újra lángra gyúljon köztünk a szenvedély, árulkodott. De a tényleges ok megint csak tudat alatt jelentkezett, mert tudatosan csak annyit éreztem, hogy örömet akarok szerezni a nőnek és a testének, ahogy simogattam és csókoltam őt. Mélyen viszont figyeltem is rá, mik a válaszreakciói. Mondhattuk, hogy tanultam a testét. Melyek azok a pontok, ahol semleges, hol csak kicsit borzong, vagy ha megérintem, hol passzírozódik bele az ágyba az őt érő kéjtől, esetleg pörög be tőle. Az információt pedig szépen elraktározta a tudatom, hogy majd később, mocsok módon fel is használhassam ellene. Később… igen, szerintem aki ismer engem tudja, hogy ha közel kerülök valakihez akkor én bizony hosszútávra tervezek és nem egy éjszakára. Mindenesetre Paloma hamarosan már lángolt a szenvedélytől, melyet fokozni kívántam ezzel a kis rögtönzött ágycsatával. Tetszett neki, ahogy figyeltem az arcát.
- Küzdj csak meg a dominanciáért – próbálom tovább pezsdíteni.
Aha, aztán szembesülök vele, hogy vannak, akik előszeretettel keresik a kiskapukat, miközben megérzem altájékon a kezét. Hát drágám, peched van, ott nem fogsz ilyen téren fogást találni rajtam, arról biztosíthatlak. Annál már valahogy hatásosabbnak tűnik, ahogyan egyszer csak szembe kerülök egy puha tárggyal az arcommal. Ah, franc egye azt a női találékonyságot! Ez már húzósabb, ráadásul nem felejthettem el, hogy csak az egyik kezemet használhatom eredményesen az ilyesmire. Így is bennem volt a reflex, hogy felkapom a kezemet és védekezek. Ó igen, simán lehetett volna védeni, de akkor oda a játék.
- Nagy szavak olyantól, aki nemrég még alulmaradt. Talán a nyilas elvesztette az íját?
Mondjuk megjegyzem, én inkább a kínai horoszkópokat követem. Ott én nyúl lennék, Paloma pedig bivaly. Ugyanakkor elég nyitott szemmel járok a világban ahhoz, hogy ismerjem a nyugatit is.
- Nagyon is jó helyen vagy – biztosítom, miután már rajtam volt.
A kezem megint elindult felé, mint ha csak nem akarna elszakadni tőle huzamosabb ideig, még ha kezdetben kisebb frizuraigazítás is a cél. De aztán végigsimítom és fel is használom, amit eddig tudtam róla, elvégre a kezem félreérthetetlenül siklik végig az érzékenynek talált pontokon, míg le nem ér a combjáig. A felülésem viszont nem sikerül és bár gyerekjáték lenne mégis ülésbe menni és ölbe venni Palomát, inkább maradok. Érzem rajta szinte a szenvedélyt, melyet nem akarok megölni a tetteimmel. Újabb kellemes borzongás fut végig rajtam, ahogy a keze végigsiklik rajtam, az enyém pedig a csípőjére téved. Amikor elkezd körözni azonnal hallhatja az érdes sóhajokat, amiket kivált belőlem a tetteivel, ahogyan játszik velem, mint macska az egérrel. Láthatja, hogy ég a szemem szinte, hiszen a szemkontaktust nem veszítjük el… és akkor elkezd egy másfajta mozgást, melyben hasonlóan örömem lelem és a csípőin levő kezemmel még bíztatom is a rajtam lovagló nőt. Egyrelőre lassan, de én is mozgok alatta, mintegy adva az iramot a forróvérű kedvesnek és kiélvezve minden egyes percet, amit együttléttel töltünk, újra.

+18

Valóban, én inkább igyekeztem életem során kisebbet vállalni és utána növelni a tétet, ha úgy láttam, bírható az ütemterv. Az emberek gyakran esnek abba a hibába, hogy hirtelen túl sokat akarnak aztán vakarják a fejüket, mert hirtelen megnőtt rajtuk a teher. Igaz, annak idején, amikor őrzővé váltam, az pontosan egy fejesugrás volt, de az ilyeneket igyekeztem redukálni a továbbiakban. Ki tudja, talán most nem itt tartanánk Palomával, ha hirtelen sokat akartam volna. Ha mondjuk sokkal előbb akarok kierőszakolni valami közeledést, vagy csókot, mielőtt még eljött volna az ideje. Lehet kissé kicsavarom most a nő szavait, de talán így is lehet értelmezni. Mindennek megvan a maga üteme, a maga útja, amit nem szabad siettetni. Vagyis pontosan nem mindig, de úgy voltam vele, ez most ilyen. Talán még így is túl hamari ez az egész. De nem, inkább a hirtelent kellene mondanom, ahogyan hirtelen kerültünk közel egymáshoz július közepén is. De bántam? Nem, nagyon nem, jó volt ez így. Arról pedig, hogy bírom a gyűrődést, nos… igen, szerintem ha végigtekintek az életemen volt mit túlélnem, átélnem, megélnem. Az egy dolog, hogy most az ágyban „téptük” egymást de lényegesen az se különbözik, hiszen valahol a kitartásról szól a „nagyobb jó” érdekében. Bár most ezt a fogalmat fura használni ilyen események során, de na, érthető.
- Ez önről is elmondható Dr. Santiago… – reflektálok a szavaira, miközben sajog kissé a hátsó felem, ahogyan válaszként a kebleit veszem kezelésbe a simogató kezemmel, elvégre én nem csapok.
Kicsit fura volt megint magázódni, mint ha csak megint az irodájában lennénk hónapokkal ezelőtt. Kis játékosság, mint azt már párszor említettem… néhányszor. Akárcsak az, amibe belekezdtünk. Lehet kissé gyerekes a dolog, de nem számított. Szokás mondani, hogy háborúban és szerelemben minden ér és bár az utóbbit inkább nem jelentettem volna ki teljes egészében, hogy fennáll már, de a helyzet adja magát. Paloma a természetéből adódóan vad volt, ezt már elég korán észrevettem, hiába volt a kötelességtudás álarca mögött még márciusban. Az a júliusi találkozó erre rámutatott és úgy tűnt, nem bújik el egy kis megmérettetés elől. A harciassága, melyet feltételeztem róla, most meg is mutatkozik, ahogyan igyekszik ő kerülni felülre, én pedig akadályozom, ahol csak tudom… s közben nem fulladok bele a párnájába.
- Átmenetileg, de bármikor nemhivatalossá válhat – helyezem kilátásba.
Lehet, hogy olykor szerettem belenyugvó lenni, de párszor már megmutatkozott, hogy nem feltétlenül érvényesülnek az általános jellemvonások ezen a éjszakán a részemről.
- Csak nehogy téged bilincseljelek meg a végén.
Jobban belegondolva minden lehetőségem meglett volna, hogy ő kerüljön béklyózott sorsra, ne pedig én. Férfi voltam ugyan, de sokkal inkább az ügyességemmel, mint a fizikai erőmmel érvényesültem a múltban, szóval valószínűleg el tudnám csaklizni tőle a bilincseit, mielőtt kattanna az a bizonyos része. Nem jelentem ki 100%-osan, mert mindig figyelembe kell venni a hibázási lehetőséget, de jó esélyekkel indulok, akárhonnan is nézem. Ami pedig az én étvágyamat illeti, nos… volt, azt határozottan el lehet mondani, elvégre kinek nincs? Kinek több, kinek kevesebb. Valószínűleg én inkább az elfojtós változat voltam, aki inkább elfordítja a fejét és boldogul valahogy, de nem tesz eleget a dolgoknak. Azok után, hogy 15 évig éltem mindenfajta „könnyítés” nélkül, ha nem is vallottam be magamnak, de eléggé kiéleződött az éhségem. Aztán jött Jenny és az éhségem csillapodott, de amikor történt, ami, úgy éreztem, megint vissza kell húzódnom, ugyanarra a sorsra ítélve magam, mint ami Skóciában várt rám. De csak úgy tűnt, hiszen a magányom nem tartott sokáig. Bár még hivatalosan nem volt semmi, de erős lett volna Paloma mellett kijelenteni, hogy magányos lennék. Persze ilyen téren, más téren a többi őrző mellett is elég nehéz lenne egyedül lenni. De vannak dolgok, amiket csak bizonyos dolgok során lehet megélni és most itt voltunk a nővel az ágyában, hogy megtegyük, újra.
- Hát hogy ne tetszene ami gyönyörű? – reflektálok.
Tény, elsősorban most biztos a testi dolgokról volt szó, amiben nem szenvedett hiányt a nő. De nekem szokásom volt ne csak egy szemszögből vizsgálni az embereket. Ne csak a külsejüket, de a lelküket is… Palomát pedig a szememben ez tette igazán gyönyörűvé. De ezen már nem igen volt töprengeni, ahogyan mozogni kezd az szépen lassan kisöpri az ilyen jellegű gondolatokat a tudatomból és inkább átadom magam a pillanatnak. Kiélvezve minden egyes pillanatát az együttlétnek, Paloma csípőjének mozgását, mely egyre hevesebbé válik. Egy pillanatra se engedem el, mint ha csak félnék, hogy eltűnik. A szemem időről időre lehunyom, főleg, amikor nyögésekkel adom tudtára, mennyire élvezem a tetteit, de éppen annyira nyitva is van és megigézve nézem a rajtam lovagló nőt. Nem csak a ringó kebleket – melyekhez időközben az egyik kezem is feltévedt -, hanem azt, ahogyan magát átadva az élvezetnek éli meg a pillanatot. Ha nem is lenne egyértelmű az átszellemülése, a lábamon érzett szorítás közvetíti, melyet kvázi a lepedő helyett markol. Közben pedig a viharos együttlétnek is kezd meglenni a hatása. Hiába voltunk ma már túl egy alkalmon és ezért lehetett tovább bírni a második szeretkezést, így is kezdtem közeledni vészesen a határhoz. Hiába, ha valaki ilyen szenvedéllyel él, annak mindig megvan a foganatja. Ahogyan hallgattam a lélegzetét azt vettem ki, hogy ő is közeledik. Már azon gondolkodtam, hogy megpróbálom valahogy mérsékletre bírni és felülök hozzá, de megelőz, ahogyan érzem a lassulást, majd a hívó kezeket a vállamon. Gyorsan ott is vagyok nála, ajkaink megtalálják egymást, hogy életet leheljünk a másikba és legyen erőnk folytatni. Én is szerettem volna, ha hosszabbra nyúlik most ez, kiélvezve minden egyes pillanatot, ami megadatott. Lassú mozdulataira csípőm is reagált finom mozdulatokkal, megadva számára az alapritmust. Kezeim a hátát a simították, tarkójától a fenekéig, időről időre belemarkolva formás tomporába. Viszont ténykedni kezdtem. Igyekeztem érvényesíteni a saját tempómat, mely még nem tűnt ki, de a csípőjén levő kezemmel is próbáltam átállítani őt, ajkaim a nyakába martak. Ki akartam venni az irányítást a kezéből, magamhoz ragadni és lassan elvinni őt a határra, hogy ha eljön az idő, újra két vállra tudjam fektetni és megélni vele az élvezetek gyümölcsét.

+18

Elvigyorodom.
- Egy succubusnál sosem lehet tudni.
Mondjuk szó mi szó, ahogyan elnézem a nő angyali vigyorát pár másodpercre el is feledkezem róla, milyen ördögi is valójában. Hiába, a nőknek is megvan a praktikája, akárcsak a férfiaknak, csak utána nagyobb a homlokracsapás, ha felülünk nekik. Hiába, egy szép szempár meg a hozzá tartozó ártatlannak tetsző arc és kész a tökéletes elterelés. Vajon hány férfiember esik bele ebbe a csapdába? Sok, azt hiszem. De amíg csupán játék van az egész mögött, semmi baj nincs vele. Sőt, Palomának még jól is állt ez az ábrázat. Pedig annyira összeegyeztethetetlennek hatott azzal a szigorú, komoly nővel, akinek annak idején betoppantam az irodájába. Ez is jelzi, hogy pusztán a munkahelyen tapasztalt dolgok alapján ne ítéljünk az ember felől. Azok alapján én az életben nem mondtam volna meg, hogy Palomának ilyen oldala is van. Az előző hónapban történt találkozásunk alapján már annál inkább, most meg már gyakorlatilag biztosan… persze úgy már könnyű volt megfigyeléseket tenni, hogy elsőkézből értesültem.
- Vagy csupán túlságosan őszinte – kuncogok.
Márpedig én csak azt mondtam, amit igaznak véltem. Alapvetően Paloma még felöltözve is vonzza az ember figyelmét és nem kell hozzá ledobálnia a ruháit. Sőt, talán még a ruhás változat jobb is, elvégre egyes férfitársaimat akarva-akaratlanul is elgondolkoztatja arról, vajon mi lehet a ruha alatt. Mondjuk én már tudom. De ezt a tanulságot már az első találkozásunkkor is leszűrtem… és akkor is, amikor most este még végigpillantottam volna, mielőtt rámásztam. De még ha csak a külcsínról lenne szó az esetében. Annál sokkal több rejlett a nőben, mint a kellemes külseje. Igen… határozottan sokkal több és ez tette olyan vonzóvá a számomra… annyira gyönyörűvé. Én pedig most ezzel a gyönyörű nővel éltem meg azt, amit tettünk. Ahogyan ajkaink újra és újra találkoztak egymással, folyamatosan elvonva tőlünk az oxigént és az ölemben helyet foglalva mozgolódik. Karjaim a nő köré tekerődtek, folyamatosan simogatva, markolászva őt, ezzel is közel tudva, miközben lágyan ringattam őt az ölemben a nyugisabb időszak során. Teljesen levetkőztem ekkorra már a zárkózott énemet ahhoz, hogy ne akarjak minél többet a nőből, akarni őt minél jobban az aktus során. Ajkának játékát szívesen fogadom, nem állítom meg, akármit is akar csinálni. Halk kuncogást is hallatok, miközben puha ajkai körbejárják a testem célzott részeit. Egy ponton csak még jobban belemarkolok a formás hátsójába, adva tudtára, mennyire tetszik, amit csinál. Nem bír magával a nő, virgonc. De nem zavar. Ez is jelzi, hogy él és megvan a maga jellegzetessége. Talán apró dolgok, de elég fontosak, ha egy ember sajátosságairól beszélünk. Ez is jelzi, hogy mer élni a közelemben, ezért pedig nagyon hálás vagyok a számára. Ez teszi többé, mint egy érzelemmentes báb: élő, hús vér nővé teszi. Arra meg egész végig kíváncsi voltam, hogy vajon revansot vesz-e, amikor a nyakamon barangol az ajkaival, de nem érzek szívást… pontosabban erősebbet nem. Úgy tűnik most csak én jelölök ilyenféle képpen. Nagyjából ez volt az a pont, ahol elkezdtem kihúzni a kezéből a gyeplőt, pontosabban kísérletet tettem rá. Ez vetett végett ennek békésebb időszaknak, miközben ajkam a nyakába mart. Érezhetően újra kezdett a szenvedéllyé lenni a főszerep, lejárt a pihenő ideje. Jó, hogy be lett iktatva, hisz elnyújtja az élvezetünket, de nem húzhatjuk örökké. Éreztem, hogy már megint közeledünk a végéhez, én pedig meg akartam adni a módját az újabb beteljesedésnek. Bár máshogy jutottunk el idáig, de a végeredmény ugyanaz lesz, legalább is nagyon hasonló. Viszont éreztem, ahogyan a nő teste megfeszül és a szorítást is a lábamon, mikor próbáltam volna mozdítani. Ezzel elvette a kedvem a próbálkozástól, de csak attól, hogy kétvállra fektessem. Még jobban magamhoz vontam őt, élvezve keblei ringásának cirógatását, ahogyan igyekeztem a pozíciómból eredendően egyre gyorsabb iramba hajszolni a nőt. Ajkaim időről időre keresték fel az övét, de főleg a nyakába csókoltam bele, hajszolva Palomát a kielégülés felé. Puha bőrébe nyögök bele újra és újra, forró leheletem jelzi, mennyire élvezem mindezt. Legszívesebben többször hátradőlnék, hogy csupán élvezhessem az egész esemény gyümölcsét, de nem, nem teszem. Aktívan részt akarok venni benne és nem csak hagyni, hogy Paloma egymaga tevékenykedjen. Így hát tartom magam egészen a végéig, mikor már szinte káoszban van a lélegzetem és centikre se látok a tudatomra ereszkedő ködtől. A határon táncolok, addig igyekszem ódázni, míg csak lehet, de aztán eljön a pont, hogy a testem megadja magát. De nem csak az enyém, Paloma teste megremeg a karjaim között, ahogyan együtt éljük meg a gyönyört. Hirtelen újra erőt vesz rajtam a fáradtság, de annyi lélekjelenlétem és a karjaimban  annyi erő marad, hogy hanyattdőlve az ágyon magamra húzzam Palomát és ne elterülve az ágyon végezzen, vagy akár le is essen. Szívem vadul dörömböl, kopogtatva a nő testén, ahogyan mélyeket lélegezve igyekszem feldolgozni a történteket és a rám törő érzéseket, melyek bearanyozzák az estét… újra… ebben az önkívületleni állapotban simogatom nyugtatóan a rajtam fekvő nőt, bár a mozdulat inkább ösztönös, mint tudatos…

+16

Szinte belesüppedtem Palomával magamon az ágyba, ahogyan ránk telepedett az együttlétet követő fáradtság. A lélegzetem csak nagyon lassan kezdett el normalizálódni, kapkodtam a levegőt és most valahogy nem jutottak eszembe azok a praktikák, melyekkel normalizálni lehet. Kiszorította a fejemből az élvezet jelentette vörös köd, mely nagyon lassú oszlásba kezdett, de még otthagyta a nyomát. Nemcsak az emlékekben, de most a testemben is. Kellemes kimerültséget éreztem, melyet csak egy módon lehet elérni általában. S közben pedig éreztem a nő testét is, ki rajtam feküdt és a karjaim között tartottam. Kezeim alatt éreztem a nő puha bőrét, melyen újra és újra végigsimítottam, hogy segítsek neki megnyugodni a testét ért hatások után. Ő is kifáradt, kimerült, ez egyértelmű volt abból, ahogyan elterült rajtam. Mint amikor valaki lefutja a maratont és utána tök mindegy hogy, de feküdni akar. Percekig feküdtünk így, mígnem meg nem éreztem Paloma matatását és betakarózási kísérletét. Hát félsiker, de a semminél több.
- Csak nem kifárasztottam a Succubust? - nem bírtam ki, hogy ne tegyek valami megjegyzést.
Halvány mosoly jelent meg az arcomon, mikor tudatosult bennem, milyen halovány a hangja. Tényleg fáradt volt, nem is kicsit. Még az érintése is finom volt, szinte alig éreztem meg magamon az ujjait. A cirógató érzés viszont még így is kellemes borzongással tölt el.
- Nem, nem volt semmi baj vele. Hála neked.
Meg persze Abie varázstudományának, de akkor is Palomától kaptam az elsősegélyt. Hogy lett volna baj vele, ha egyszer ilyen hozzáértő ismerőseim vannak, akik tudják, mihez nyúljanak? Hiába... lehetek akármilyen képzett harcos, vagy verekedő, nekem is szükségem van arra, hogy meglegyen mellettem a megfelelő támogatás, hogy ne harapjak fűbe rövid úton.
- Igen kedvesem, mondtad már - cirógatok végig megint a gerince mentén.
Már ez is jelzi, mennyire kimerült, nem úgy ismertem meg, mint akinek baj lehet a memóriájával. Majd a kimerültsége más módon is éreztette magát. Percek teltek el, amikor is éreztem az egyenletes levegővételét és hallgattam a szuszogását. Elaludt, arcomra mosoly húzódott. Lassan éreztem, hogy engem is el fog vinni az álommanó, ha így folytatódik és lecsukom a szemem. DE még előtte nem árt valamit elintéznem. Erőt vettem magamon és óvatosan felültem Palomával. Hiába tudtam, hogy ágyút is lehet dörgetni mellette, azért nem akartam nagy zajt csapni. Óvatosan leemeltem magamról - külső-belső értelemben -, majd lefektettem az ágyra. Gondosan betakartam, ezúttal már a lepedőn feküdt, miközben áttámolyogtam a fürdőjébe. Itt megszabadultam a védőeszköztől majd kicsit frissítettem magamon a csapnál, lemosva az oda nem illő anyagokat. Csak ezután megyek vissza a nőhöz és bújok be mellé az ágyba, átkarolva. Így nyom el engem is az álom.

***

Dacára az eseménydús, szenvedélyes éjszakának, úgy tűnik a biológiai órám nem állítódott el. Órákkal tíz előtt térek magamhoz... s pár percre szükségem van felfogni, hogy Paloma körülbelül keresztbe fekszik rajtam. Megforgatom a szemeimet, de aztán jót kuncogok magamon, mert felrémlik, hogy legutóbb is milyen helyzetben találtam rá. A jelek szerint az nem csak a hely szűkösségének volt betudható. Mindenesetre óvatosan megint rendezgetem, hogy viszonylag normális pozícióban feküdhessen megint... ki tudja, meddig, de a szándék a fontos. Ahogy itt elnézem a mellettem alvó nőt, megfogalmazódik valami bennem. Nem múlt el a vonzalom. Az éjszakai események nem ölték ki belőlem a dolgokat... ennek pedig valahol nagyon örültem. Mert ez azt jelentette, hogy nem csak használni akartam a nőt hanem... tényleg érzek iránta valamit. Még mindig a régi vagyok, akármi is történik velem. Mosolyogva hajoltam fölé és nyomtam egy csókot az ajkaira, majd simogattam meg az arcát. Utána felültem és kinyújtóztam magam, majd körbenéztem a szobában. Jesszus, csak most szembesültem vele, hogy gyakorlatilag az egész szobába dobáltuk szét a ruháinkat az este. S ahogy agyam egyre inkább leveti a reggeli kábulatot, eszembe jut valami. Még tartozom valamivel Palomának. Lassan kimásztam az ágyból, majd miután összeszedtem a ruháit egy kupacra, én magamat úgy ahogy rendbe hoztam fürdőben és felöltöztem, lementem a konyhába... remélve, hogy lesz elég időm...