Stephen csodálatos, egekbe röpítő orgazmussal ajándékozott meg, és az éjszakának még nincs vége.
Átölel és magához húz. A vállához hajolok, és apró csókot nyomok rá, aztán átkarolom a nyakát. Birizgálom a haját a tarkóján.
Nem baj, hogy nem felel semmit. A tettei, az ölelése, a csókjai többet mondanak ezer szónál. Mindent értek belőlük.
Megkapaszkodom benne, ahogy ölbe kap, és elindul velem a hálóba. Nem tiltakozom. Olyan könnyedén tart a karjaiban, mintha súlynéküli lennék. Stephen nagy és erős férfi. Ahogy befelé cipel a sötét szobába, mindvégig őt nézem. A szemeim szikrázó drágakövekként ragyognak a boldogságtól: ezé a férfié vagyok testestül, lelkestül.
Alig zuhanok a terebélyes franciaágy közepére, máris rám veti magát. Imádok elveszni a teste alatt, ahogy maga alá gyűr és betakar. Lecsap rám. Mint valami ragadozó. Mint valami nem egészen emberi, mégis gyönyörűségesen az. Forrón csókol, ahol ér. Rövid nevetést csal ki belőlem a hevével. Szeretem, hogy ilyen. Nagyon-nagyon szeretem.
Az éjjeliszekrényben matató kezét megfogom és megállítom. Nem akarom, hogy gumit húzzon. Nem akarom, hogy bármi legyen rajta. Meztelenül akarom, olyan meztelenül, mint magamat, és meztelenül akarom magamban érezni. Azt akarom, hogy ő is tökéletesen érezzen engem.
Talán meglepi, és az arcába nézek. Rámosolygok, hogy jelezzem, komolyan gondolom. Rövid ideje ugyan, de el kezdtem tablettát szedni, elég lesz az.
A nyakához fúrom az arcom, és mélyen beszívom az illatát. Újra és újra. Alaposan az emlékezetembe akarok vésni minden érzetet, illatot, ízt, hangot, érintést, látványt. Mindenhogy akarom őt. Ez már meg sem fogható, mennyire.
Elengedem a kezét. Ujjaim lassan fonódnak le róla. Kezeim megérintik Stephen oldalát. A körmeimmel lágyan végigszántom a bőrét, ahogy lefelé haladnak, és rászánkáznak az izmos combjaira. Kisebb, nagyobb, csiklandós köröket rajzolgatva cirógatom őket, majd tenyereim a derekára kúsznak, és forró simítással a hátán indulnak vissza felfelé a vállakra.
Ahogy Stephen rezdül és mozog, érzem az ujjaim alatt a munkálkodó izmokat. Az ágyékommal az övének feszülök és hozzá dörgölőzködöm. Hatalmas férfiassága a combomhoz nyomódik. A lábaimat készségesen széjjelebb tárom, hogy Stephen kényelmesen közéjük helyezkedhessen.
Tekintetemmel egész idő alatt az övét követem.
Majd szétvet a kívánalom, hogy egyesüljünk. A testem zokog Stephen után, hogy magamba szippanthassam. Tüzesen lüktetek odalent, és csak ő képes oltani ezt az őrületbekergető vágyat. Még sosem voltam annyira tudatában a testemnek, mint mellette.

/ Rocky & Nia – Days of vengeance II. /

Érzem, hogy jól döntöttem. Nia szavak nélkül is érti, hogy mit gondolok. Azt láthatta már, hogy nem mindig szeretek beszélni, habár mellette elég sokat jár a szám. Most viszont másképp kommunikálok vele. Lenézek rá, ahogy átcipelem és összemosolygunk. Nem kell meglepődnie. Az ő kis testét simán elbírhatja egy hozzám hasonló alkatú, edzett férfi. Igaz, hogy vérfarkasként 4 vagy 5 ilyet is elvihetnék egyszerre, de ezt nem hangoztatom. Megszoktam, ohgy az erőmnek csak egy kis részét mozgatom meg ilyenkor. Az ágyra érkezéssel megnevettetem és én is vele kacagok. Igen, ez egy kicsit, egy nagyon kicsit emlékeztet a vadászatra. Annyi különbséggel, hogy itt az űzött vad ugyanolyan jól szórakozik, mint a csúcsragadozó. Nem nyomom agyon, óvatosan érkezem és terítem be. Mikor megállítja a kezemet, ránézek és vizsgálom az érzéseit. Meglepődöm és ezt láthatja is, de ugyanúgy mosolygok. Vágyat érzek benne, de mellette valami magabiztosságot is. Nia-t ismerve ennek van alapja. Nem hinném, hogy a karrierjét egy váratlanul érkező poronttyal akarná félbeszakítani és akármennyire is imád, még csak pár hét telt el. Biztos, hogy megtette az óvintézkedéseket és nem csak azért csinálja, mert „úgyse lesz baj”. Kölyköt szívesen harapnék már be és így lennék apa, de a szó hagyományos értelmében nem. Ő biztos jó anya lenne, de erről nem most fogunk beszélni. Megbízom benne. Nyoma sincs annak, hogy be akarna csapni, hogy olyanba akarna belerángatni, amiről még nem beszéltünk, pedig komoly megfontolást igényel. Úgy kap meg, ahogy vagyok, borítás nélkül. A kezem, amit elkapott, felvándorol az övén és direkt elkezdem csiklandozni is. Ő is ezt teszi a hátamon és fantasztikusan érzem magam tőle, bizserget, nagyon felizgat. Imádom ezt a csajt. Két évig éhezett, most pedig mindent bevet. Már készülődik a behatolásra, nyomakodik, én pedig elhelyezkedem és mikor megvan a megfelelő póz, már álló, feszülő árbócrúddal érkezem be. Fel van tüzelve és én is. Nagyon élveztem, amit kint csináltunk, de nekem ez lesz a csúcs. Megfogom a vállait és azokba kapaszkodva húzom és tolom be magam erősen, egyre erősebben és közben össze-vissza csókolgatom a haját, a fülét, az arca különböző pontjait. Mikor összenézünk, végtelen boldogságot láthat a szemeimben. Imádom, ha itt van mellettem, előttem, mögöttem vagy alattam. Most jön az igazi egyesülés és a nyögéseim fokozódnak, kisebb, majd nagyobb kiáltásokba hajlanak. Kellő közreműködéssel el fogok jutni addig, amíg teli torokból üvöltök és elsülök odabent. Addigra már nem szorongatom Nia-t, mert nem szeretném túlságosan megmarkolászni, inkább az ágyon támaszkodom egy kézzel és a másikkal simítgatom a haját. Már össze van borzolva, de én látni akarom közben az arcát.

Élvezettel sóhajtom Stephen nevét a sötétbe, ahogy az én gyönyöröm találkozik az ő vágyával. Megadom magam és befogadom testem templomába. Az övé vagyok.
Nedves ágyékomba hatol, nagy és erős. Szinte brutális. Az érzés leírhatatlan, ahogy teljesen kitölt.
Az ajkaim hangtalan sikolyra nyílnak. A pillanat nem fájdalmas, hanem csodálatos.
Egymásba illünk, túlságosan is pontosan egymásba illünk, mintha egymásnak születtünk volna le erre a világra. Combom enged a combjának, erőm behódol az ő hatalmasabb erejének, mintha valami könnyed harc lenne, vagy a legkifinomultabb tánc.
Keményen és gyengéden szeretkezik velem. Mozdulataiban erő van és élet. Csókolni akarom közben.
Felnyújtom karomat, hogy lehúzzam magamra, hogy szép, komoly arcát érhessék az ajkaim a langymeleg félhomályban. Ha lehajol hozzám, mélyen megcsókolom. A nyelvünk úgy vív lágy csatát, ahogy a férfiassága bennem.
Magasabbra tolul a csípőm, ahogy lök. Nyöszörgök, sóhajtozom, miközben őt nézem. A hangunk összekeveredik.
Mozgó derekába kapaszkodom az ujjaimmal. Bőrébe vájom a körmeim, ahogy még inkább magamra húzom. Testünk összhangban ring, vadul, szenvedélyesen, mintha szerelemmel átszőtt utcai harc lenne. Gyorsan döfköd és hangosan zihál. Egek! Még a hangja is izgató, nem csak a fenséges látványa.
Vérem meglódul az ereimben, szívem lüktet, pumpál. Édes verejték gyöngyözik bőrömön; behunyom a szemem, ahogy a gyönyör örvénylik ott, ahol épp ostromol, mint egy hős király, aki mohó kedvét akarja lelni asszonyában.
Kéjjel a vállába harapok, pompás bőrébe, kemény izmába. Rajta csüngök és ösztökélem előre. Felhúzom a térdeimet, csípőjét szorosan a combjaim közé zárom. Ahogy birtoklón ki-be járkál bennem, és ritmusosan belém mártja megát, megdörzsöli remegő, lüktető kéjgyöngyömet. Lendületesen hág, nagyon mélyre nyom, tövig hatol. Alig kapok levegőt, az ájulás kerülget. Az élvezet olyan gyötrő, élénk, és ellenállhatatlan, hogy szinte fáj. Arcunk néhány centire van egymástól. Egymást nézzük, miközben egyszerre mozgunk.
Ahogy elengedi a vállam, és az ágyon támasztja meg magát, azzal én ragadom meg, és próbálom oldalra lökni, vele együtt lendülni. Ha Stephen érti a szándékot, akkor ő kerül alulra, és én a nyeregbe.
A hajgumi már rég nincs a hajamban. Hosszú, barna tincseim szabadon ugrándoznak a hátamon. Most én markolom meg a vállait. Lehajolok hozzá és csupasz mellébe harapok. Hódolattal, óvatosan. Látom felajzva, hogy feszíti a vágy. Miattam. Ezt a hatalmat akarom fölötte. Imádom az ágaskodó vágyát. Imádom őt. Imádom, hogy kíván.
Fel-le járok az ölében, igyekszem minél mélyebbre lenyomni magam, miközben összeszorítom az ágyékom izmait, hogy lüktető szerszáma szigorú börtönbe kerüljön. Keményen lovagolom, egyre sebesebb tempót diktálok, hogy neki is nagyon jó legyen. Érzem, ahogy egyre csak duzzad és növekszik bennem. Szétfeszít, de istenemre mondom, pokoli jó érzés!
Beharapom az alsó ajkam, lenyelek egy nyögést. A szemem behunyom, és a fejem hátra vetem. Teljesen kipirultam, és elöntött a verejték. Elengedem Stephen vállait. Most hátradőlök, hogy a lábain támaszkodjak meg. A melleim szabadon ringanak előtte, ahogy a csípőm köröz a fegyverén. Valami mennyei, ahogy durván masszírozza a kéjbarlangom érzékeny falát.
Kinyitom a szemem és lihegve az arcára lesek. Látni akarom merre jár, közel e a véghez. Azt kívánom, nagyon akarom, hogy hátulról is magáévá tegyen, hogy aztán aközben sújtson le ránk a kegyetlen beteljesülés.

/ Rocky & Nia – Days of vengeance II. /

Ahogy suttogja a nevemet és megéli a behatolást, már az is csodálatos, de még nem vagyunk fenn a képzeletbeli hegytetőn, ahonnan majd félelmetes üvöltést lehet hallatni. Könnyen megnyerem ezt a „csatát” és győzelemre vezénylem a tomboló harci lovat be a barlangba. A sóhajtozás és az érzelmi magasrepülés közben hagyom, hogy magára húzzon és a szánk is összefonódjon. Nem érem be az ajkaival. Az arca minden tájára és a nyakára is kap bőven, de még a hajába és a feje búbjára is. Minden porcikája kell nekem, úgy szeretem, ahogy van, az utolsó pórusig bezárólag. Egyre hangosabban nyögök és már szinte kiáltásszerű, amit produkálok. Mikor Nia megharap és érzékelteti, hogy ő is tud ám, az is felemelő érzés. Visszaharapnék, de úgy rendesen, bár tudom, hogy nem tehetem. Pontosabban megtehetném, de nem akarom. Ezért hát apró csókokat kap és a fogammal néha elkapom a haját, cibálom, mint kutya a rongyot, de hamar elengedem. Nem okozok neki ezzel fájdalmat, csak az összekapaszkodást élem meg és a „harcot”, amit fogakkal is folytatunk. Közben még morgok is, most már tényleg igazi ragadozónak nézhet, még ha látta is a finom oldalamat és még sokszor látni is fogja, ha minden jól megy. Ahogy satuba zár a combjaival, még jobban rákapcsolok. Ahogy a sarokba szorított vad teszi, úgy „támadok” én is ebben a közrefogott pózban. Óriásiakat mosolygok rá, de érzem, hogy gyengülni kezd. Egy kicsit alábbhagyok és mikor el akar dönteni, hagyom magam. Máskülönben nem lenne esélye megmozdítani. Így viszont szépen felborulok, át az ágy másik felére és lovasból átmegyek lóba, akit az én kis zsokém meghajthat. Miközben simít és harap, én markolgatom a melleit és végighúzom a kezeimet a karjain, nem lassan, nem finoman, hanem kifejezetten vadul. Kidörzsölni azért nem fogom, de heves érintések ezek. Megkapaszkodom benne, a csípőjénél és magamra húzom, magamat pedig belé. Tényleg egy vad rodeót tartunk itt, egyre növekvő tempóban. Amikor hátradől és pont úgy feszül, mint egy nyílvesszőt kilőni készülő íj, akkor szeretném, ha már nem nyelné le a nyögéseket. Én is egyre jobban kiáltozom.
- Nia, Nia! Ma petite chevaliére! - kiabálom az én kis lovas nőmnek franciául.
Egyre fokozzuk, ameddig csak lehet és már megvannak az artikulálatlan üvöltések is. Csak úgy feltörnek a torkomból, állatiasan, fenevadhoz illően és szeretném, ha Nia is elengedné magát. Üvöltsünk együtt, ne tartsuk magunkban a feszültséget és az örömöt, hanem kürtöljük világgá! Úgy érzem, ezután már csak egy dolog jöhet. Az engedélyt kikérem rá, mert ez néha fájdalmas, de azt hiszem, mostanra már a záróizmai teljesen elernyedtek és meg se fog kottyanni neki, ha hátulról is elkapom. Ha nem zárkózik el, oldalra gördülök, vele együtt és kimászok alóla, majd hasra fordítom. A lábai fölé térdelek és elhelyezkedem a két farpofa között, először csak kézzel, hogy még tovább stimuláljam és egyben kitapogassam, hol tart az a járat. Ha elég sokáig ingerlem, minden rendben lesz és ő is nagyon fogja élvezni. Egyik kezem ott jár, a másik a másik lyukban, hozzányomódva a takaróhoz. A számmal pedig a derekát csókolgatom. Ha úgy érzem, készen áll, akkor elveszem a kezeimet és a térdelésből fekvés lesz. Ránehezdek teljes testsúlyommal, nem támaszkodom. Behatolok és a szűkebb nyíláson is kapja az áldást. A kezeimmel pedig simítok a hátán és a karjain végig, a nyakát csókolgatom, néha belemarkolok a hajába. A lábaimat pedig szorosan az övéihez nyomom, hogy szélesebbre tárjam azokat. Egyre hevesebben csinálom és mind többet csókolgatom, de a végén már nem bírom tovább. Kinyomom magam és teli torokból kezdek üvölteni, ahogy itt elsülök. Ez a teljes befejezés, a csúcsok csúcsa, együttlétünk Himalájájának a Mount Everestje. Párat nyomok még rajta így is, utána még néhány finomabbat kisebb kiabálásokkal és nyögésekkel, majd elterülök rajta és már csak a haját cirógatom. A fejemet az övé mellé helyezem és kissé féloldalasan fekszem rajta. Ilyenkor szoktak bealudni a pasik, de én bírom a gyűrődést. A vérfarkas kondi miatt még sokkal tovább is menne, de nem akarom kikészíteni Nia-t. Így is óriási teljesítményt nyújtott, a legjobbat. Éltem már át hasonlót, de csak az igazi szerelmeimmel. Justine-nel és azzal a néhánnyal, akik azóta voltak. A kisebb dugások, rövid kapcsolatokban megejtett éjszakák nem foghatók az ilyen élményhez. Egy igazi kincsre leltem és nagyokat mosolygok ennek a kincsnek a szemeibe, ahogy zihálok és nézem az izzadt tincseit, ő pedig nézheti az én kivörösödött fejemet, a homlokom közepén lüktető eret. Nem a fáradtságtól, hanem az izgalomtól duzzad.

Ahogy hanyatt fekszem Stephen alatt, a hajam szétterül a párnán. Vigyorgok rá, és két kéjes sóhajtás között a fülébe kacarászok, miközben játékosan megcibálja a fogaival a tincseimet. Ajkaival a hajamban matat.
Az arcára teszem a kezemet, majd feljebb, a hajába. Olyan puha, és kócos. Finoman meghúzom, és most ő nyög fel. Ahogy markol, nem fogja vissza magát. Képtelenek vagyunk betelni a másikkal, miközben nyúzzuk egymást. Követelőző a csókja, nyelvével, ajkával csábít. Vele egyszerre nyögdécselek. Mámorító a hangja, szédítők, csábítók a szavai, ahogy franciául kiabál. Lefegyverző.
A csípőmbe kapaszkodva lovagoltat keményen.
Ahogy hátravetem a fejem, képtelen vagyok uralkodni magamon. Sikollyal elegy nyögés zendül a szobában. A hangom szinte kiszakad a torkomból és végigszáll a lakáson.
- Áh! Stephen! – kiáltom. Vonagló, ziháló testem izzadtságcseppektől csillog. Hajtincseim nedvesen tapadnak a homlokomra, a nyakamra, a hátamra.
Mikor engedélyt kér, én is szeretném, hogy hátulról dolgozzon meg, bár ő egészen másra gondol. Én is akarom. Nem tudom mire számítsak, ez milyen. Így még sosem csináltam ez előtt. Se vele, se mással, de hajt a kíváncsiság és az újdonság varázsa.
Ekkor ügyesen megragad, és egyetlen, értő mozdulattal megfordít. Már hason fekszem az ágyon. Érzem, ahogy combjaim közé térdel, hogy széttárja őket. Kezeimen támaszkodom, és felemelem a fejemet a párnáról. A vállam fölött hátra pillantok. Feszült érdeklődéssel várom, figyelem mi történik, miközben a derekam csókolgatja.
Meglepődök és kissé összerezzenek, amint az ujja becsusszan a szűkebb barlangomba. Attól ingerlő és izgató, hogy teljesen szokatlan, mégis kellemes érzés.
Lassan dugja belém. Köröz vele. Észveszejtő a hatás. Minden energiám testem egyetlen kis helyére összpontosul. Nyögök. Egyre Stephen nevét hajtogatom könyörögve, szűkölve.
Erre a másik keze a medencém alá csusszan, és az ágyékomat simogatja, dörzsöli vele. Óh! Igen! Remegek a folytatásért, és nem kapok levegőt, felszisszenek a gyönyörűségtől, ahogy az ujja ott is belém hatol. Próbálom feldolgozni az érzések káoszát, amelyeket az ujjaival bocsát szabadon bennem. Macskás kecsességgel kitolom a popsim, kicsit feljebb nyomom magam, a lábaimmal szélesebb terpeszbe helyezkedem. A csípőm reflexszerűen körözni kezd a kezét utánozva, és kínzó gyönyör önti el véremet, akár az adrenalin. Valami tébolyító, gyilkos érzés, ahogy egyszerre érzem az ujjait mozogni mindkét járatomban. Ez túl sok. De isteni! Lihegve nyöszörgök Stephen cirógató kezeiben.
Mikor elenged, sejtem mi lesz a folytatás. Türelmetlen és ideges várakozással vagyok telve, próbálok tetőtől talpig teljesen ellazulni.
Visszafekszik rám. Forró bőre az enyémre simul. Mmm... mennyei, felemelő. Finom szőr borítja a mellkasát, csiklandozza a hátamat. A vállamra, a nyakamra záporozó csókjai… Ah…
A fenekem domborulatai közt megérezem kutakodni a fegyverét. Hallom mély levegőt venni fölöttem, majd óvatosan belém nyomakodik. A szemeim elkerekednek a feszítő érzetre, ahogy vastag hímtagja kitágít. Döbbenten figyelem; csalfa testem milyen lelkesen reagál Stephen sötét szenvedélyére. Az izomgyűrűim megadják magukat. Mindig furcsálltam, hogy férfi ebbe a nyílásba vágyhat, de Stephennel még ez az élmény is elképesztő.
A szívem eszeveszetten zakatol. Nincs olyan porcikám, amiben ne lüktetne a vér. Sűrűn, forrón fortyog a vágy a gyomromban.
A belsőmben, a legmélyebb, legsötétebb helyen az izmok a lehető legfinomabb módon húzódnak össze. Megint belém tolul, keményebben. Tapasztalt mozdulattal döf, a súlya rám nehezedik. Szeretem erőteljes, hatalmas testét a testemen, ahogy a súlya lenyom. Stephen meztelen, magas alakja veszedelmes árnyék felettem, ahogy erősen dönget hátulról. Többször elakad a lélegzetem közben.
Belemarkol a hajamba a tarkómnál, és finoman húzza. Ölének nyomom a fenekem, ahogy csak bírom, a hátamat a mellkasának domborítom, mindenhogy érezni akarom magamon. Minden sejtemben megfeszülök. Fájdalmat egyáltalán nem érzek, csak a csodát. Egyre beljebb és beljebb hatol buja mélyembe. Kegyetlen és könyörtelen, de én élvezem. Éktelen nyögések közepette igyekszünk a csúcs felé.
Olyan hangosak vagyunk, hogy a szomszéd lakásból érkező dörömbölést sem hallom meg. Pedig valaki ököllel püföli a falat. Most már a fölső szomszédok is biztos tudják kit hogyan hívnak.
Stephen állatias hördülései, kiáltozása még tovább tüzelnek. Sikkantásaim betöltik a szobát, ahogy átadom magam a párom ördögi vágyainak. Miközben szemem előtt színek kavarognak, fények villódznak, tudom, nem akarok mást, csak őt. Nem létezhetek nélküle.
A lepedőt markolom mindkét kezemmel. Lihegek, sikoltok, vonaglok. Reszketek. Mentem megsemmisülök.
Nem akarom, hogy kivegye, azt akarom, hogy bennem menjen el. Nem is kell kérnem tőle.
Testem egyszeriben fájón görcsbe rándul, és az energia elszabadul. Ez az orgazmus élesebb, erősebb, nagyon más, állatias és féktelen. Az ágyneműt harapdálom, a párnába sikítok, ahogy a lényem szilánkokra szakad az elementáris beteljesüléstől.
Stephen egész testében megremeg rajtam és belém olvad. Kitörő forrósága lávaként önt el odabent. Hallom elégedetten felhördülni, fájdalmas és megkönnyebbült sóhajjal. Rám ernyed, majd részint oldalra gördül. Én pedig égő arcomat a párnába fúrva nyöszörgök. Tulajdonképpen könnyezek. Zokogok. Sírok: nagyon jó vele.
Csak fekszem hason az ágyon delíriumos, megkapó agóniában. Keresztre feszített ez a szemérmetlen élvezet, ez az elragadó betetőzés. Mintha egy másik dimenzióban jártam volna, és onnan robbantam volna vissza ide.
Oldalra fordítom a fejem a párnán, hogy lássam Stephent mellettem. Tiszta gyönyör sugárzik az arcáról, fagykék szeme lángol. Megbabonáz ez a lázas, igéző tekintet. Rámosolygok. Még sosem volt ilyen jó senkivel, mint vele.
Gyengéden megérintem az arcát, remegő ujjaim a szájára szaladnak, és lassan cirógatva követik a vonalát.
- Mon Dieu!... – sóhajtom elvigyorodva. Kellemesen fáradt vagyok.
Csengőszó harsan az éjszakában, de nem érdekel, holott valaki veszettül nyomkodja. Majd csak abbahagyja és lelép. Gondolom én naivan.
Mozdulni sem bírok. Stephen kikészített.
Az illető nagyon be akar jutni, mert rátapadt a csengőre. Remélem nem Mary mama küldte ránk a zsarukat csendháborítás miatt.

/ Rocky & Nia – Days of vengeance II. /

Nia kacajai még jobban feltüzelnek. Szeretem a nevetését, mikor kitör belőle az öröm. Cibáljuk egymás haját, kézzel, fogakkal, körömmel. Szinte úgy játszunk, mint az állatkölykök. Végre a kacagás mellett előugranak a sikolyok is, amik már régóta rejtőztek benne. El kellett engednie magát. Megkapom az engedélyt, szavak nélkül kértem és így érkezik a válasz is. Megértjük egymást, nem kell mindig beszélni. Érzem rajta, hogy nem tudja, mire számítson. Sokan nem engedik ebbe a részbe vagy nem mindenkinek. Lehet, hogy én avatom fel a hátsóját? Az nagy megtiszteltetés volna és a meglepettségből ítélve ebben van részem. Kicsit tart attól, hogy mi fog történni, gondolom, a fájdalomtól, amiről beszélnek általában ennek kapcsán. Épp az ellen dolgozom az ujjaimmal. Ha ellazul, nem fog fájni. Annyira. Teljesen feltüzelem, ahogy két irányból támadok, csak kézzel. Rájátszik, odanyomakodik, részese akar lenni aktívan is. Szerencse, hogy nem úgy viselkedik, mint egy darab fa, aki csak úgy hagyja magát. Sokkal jobb, ha interaktív a szex. Vele pedig nagyon is az. Már közel került a csúcshoz, ma sokadszor, de az igazi még hátravan. Ha ilyenben nem volt része, ez emlékezetes marad majd neki. Én mindent megteszek, hogy ellazuljon és élvezze, legalább annyira, mint én. Imádom cirógatni, még kézzel is, de mikor már a szerszámommal is bütykölöm belülről, ahogy a motorház alkatrészeit egy csavarkulccsal, az a teljesség. Érzem, hogy nehéz neki, de inkább érzelmileg. Az izmai megadják magukat. Nem szeretném, ha megalázva érezné a kis lelkét vagy a testét, ezért még többet simítok rajta és finomabb vagyok. Tudnia kell, tudnia kell, hogy a közös örömöt keresem. Már nagyon hangoskodunk és nem csak az újabb orgazmus következik be. Nia úgy küzd, mint Titanic a jéghegy ellen, ami belehatolt. A remegése, reszketése ijesztő lehetne, de úgy, hogy látom az érzéseit, nem az. Élvezi és vágyik az igazi kiteljesedésre, arra, hogy meghúzzam a ravaszt. Meg is történik, a lövések eldördülnek és a kedvenc fantomképrajzolóm teljesen megvadul ettől, miközben én is szinte magamon kívül vagyok. Emésztenek a lángok, tűzforró a testem, a fejem, mindenem. Ma óriási csúcsokat döngettünk meg együtt. Még a szokásos dörömbölést lerendező Mary Mama se idegesít annyira, mint szokott. Amit Nia adott ma nekem, amellett eltörpül egy ilyen kis bosszúság. Kis ideig fokozom, de mikor érzem, hogy elég, kihúzom és legurulok róla. Csak fekszem mellette és az unatkozó fekete vénasszony kopogásáról tudomást sem veszek. Mikor érzem, hogy sír, elkezdem simogatni a hátát és akkor nyugszom meg igazán, mikor felémfordul. Látni akarom az arcát, mindig látni akarom. Ebben a tök sötét szobában is tisztán ki tudok venni minden apró rezdülést az arcán, hiszen nekem nem akadály, ha nincs fény. A tökéletes katarzis ült ki rá, a könnyező öröm és az elgyengülés. Mintha tankként mentem volna végig rajta, mégis örömmel élte meg. A számat érő kezét finoman megfogom a kezemmel és elkezdem puszilgatni az ujjait. Utána az arcát simogatom és csak nézem. Megcsináltuk a dupla adag edzést. Azt hiszem, nem lesz kifogása. Még percekig tudnám így nézni, mielőtt elmegyünk zuhanyozni. Nem sietünk, meg akarnánk ragadni a pillanatot, hogy itt tartsuk magunknál a rohanó időt és megállítsuk, hogy ne szakítson el minket apró-cseprő tennivalók, kötelességek miatt. Ezt már senki nem veheti el tőlünk – még a csengőmre rászabadult Mary Mama sem. Tudom, hogy ő az. Meg szokott jelenni, mikor hangoskodunk. Nia nyugodt, mert arra számít, hogy el fog menni az illető, de én ismerem ezt az unatkozó vénasszonyt. Nagyon akaratos és jobban járok, ha beszélek vele. Ő a ház egyszemélyes térfigyelő rendszere, információs központja és kertésze. Igaz, hogy a virágait a többi emeletről már kitiltották, mert hiába gondozta őket szépen, a lakók nem bírták elviselni, hogy örökké történetekkel szórakoztatta őket és a legelfoglaltabb pillanataikban is becsöngetett azzal érvelve, hogy a virágokért cserébe megérdemel egy kis figyelmet. Nincs virág, nincs figyelem. Én simán le szoktam rázni, de mikor ilyen éjszakáim vannak, akkor kicsit dédelgetem a lelkét, hogy megnyugodjon és ne hívja ki a zsarukat. A yardon ismerik már, nem tudom, hányszor tett bejelentést a legkülönbözőbb hülyeségek miatt. A legjobb az volt, mikor a másik szomszédja túl hangosan nézett egy krimit és a lövés meg a hangok miatt az öregasszony értesítette a rendőrséget. Rossz a hallása, de a figyelme sosem lankad. Ránézek Nia-ra, elsimítom a haját az arcáról, hogy lássam teljes egészében. Óriásit mosolygok rá és megölelem, mielőtt felállok.
- Bocsáss meg, mon amour, de Mary Mama nem tűr halasztást – mondom neki nevetve. Lemászok az ágyról és mielőtt távozok a szobából, megfogom a kezét és megcsókolom a hátát.
- Mindjárt visszajövök.
Ez utolsó mondatnak is beillene, de én nem tartok az öreglánytól. Kimegyek a nappaliba és előkerítem a kanapé mögül a boxeremet. Magamra húzom, de összesen ennyivel tisztelem meg a vén, fekete nénit. Továbbra is nyomja a csengőt. A kulcsot a kezembe veszem. Ki sem kell néznem, a szagából felismerem, hogy ő az. Ki más lenne? Ezen a napon még lehetne váratlan látogató, de szerencsére nem így van. Ajtót nyitok és Mary Mama már jönne is be, mintha csak otthon lenne. Megálljt parancsolok és kirakom a kezemet, megfogva vele a vállát.
- Eresszen el, Stephen! Látni akarom, kivel gusztustalankodik már megint! – mondja az öregasszony felháborodott hangon. Végignéz rajtam. A felháborodásába vegyül egy kis irigykedés is. Ő már egy jó 20-30 éve nem kapott faszt, úgyhogy nem csodálom, ha potyázik. - Mit képzel, hogy így fogad engem?
- Önnek is jó estét, Mary Mama! - köszöntöm a nénit úgy, ahogy mindenki hívja itt a házban. - Elnézést kérünk, ha megzavartuk. Most viszont arra szeretném kérni, hogy távozzon. Épp pihenni készültünk.
A néni rámnéz onnan lentről. Már 90 éves, ráncok töltik meg az arcát és olyan 150 cm körül lehet. Ha filmet forgatnának a koboldokról, ő játszhatná a királynőt. Simán menne neki. A haja teljesen fehér és kontyba van fogva, a sötétkék alapon fehér pöttyös blúzára egy kötött kardigánt húzott és zöld hosszúszoknya van rajta. Megadta a módját a látogatásnak. Óriási szemeivel és lefelé görbülő szájával meredten néz rám.
- Pihenni, igaz? Most jön a második menet és sírba viszik a kisnyugdíjast! Tudja, hogy én egyedül lakom és nem tudok aludni, még a maga zajongása nélkül sem. A fiaim messze laknak, az egyik rendőr, a másik rendőr, a harmadik mérnök és most már az unokák miatt egyre kevesebbszer tudnak csak úgy feljönni. Mégis, mondja meg, mit csináljak? A macskákra és a kutyákra allergiás vagyok. Betty, az a szép kis macska két hétig volt itt és minden bajom lett. Akkor derült ki, hogy nem csak a macskákra van allergiám, hanem meszes a tüdőm is. Tegnap voltam vele az orvosnál és azt mondta, hogy a koromhoz képest nagyon jó állapotban vagyok. Tudja, miért? Mert én így éltem. Sose bántottam senkit és mindig hittem az Úrban. Ő pedig meghálálta és hosszú élettel ajándékozott meg. Ha maga így folytatja, más sorsra fog jutni, Stephen! - mondja el az intelmeit Mary Mama és fegyelmezve rázza a kinyújtott mutatóujját. A görnyedt alakjával és a ráterített kardigánnal pont úgy néz ki, mint egy tanárnéni, aki kiosztja a rossz tanulmányi átlagú nebulót. 90 év szép életkor. A 314 még szebb. Ha tudná, hogy nem az Úr kellett hozzá, hanem egy vérfarkas harapása... Bólogatok és végighallgatom. Tudom, hogy ezt kell ilyenkor csinálni. Az éjszaka közepén becsönget, vádaskodik, de ha eldicsekedhet, milyen szépeket mondott neki a doktor és mesélhet az életéről, akkor megnyugszik. Minden este újabb történettel jön, de van, amit többször előad. Betty-ről már vagy tízszer hallottam például. Azt hiszem, nem az unokák miatt maradnak el a gyerekei, hanem ők se bírják azt a lelki terrort, ami Mary Mama sajátja. Mosolygok rá és bólogatok, majd ennyit mondok:
- Nem, most már tényleg aludni fogunk. Előtte zuhanyzunk, de utána már nem zavarjuk.
Mary Mama rámnéz, kíváncsian és hitetlenkedve, majd lehajtja a fejét és elindul visszafelé. Elköszönés nuku, de még visszakiabál, mielőtt becsuknám az ajtót:
- De ne folyassák ám sokáig a vizet!
Ezt még oda kellett böknie. Mindegy, sikerült lerázni. Ez a módszerem. Végighallgatom, de nem mondok semmit a történeteire. Egyszer próbáltam meg, első alkalommal, de vérszemet kapott és vég nélküli történetmesélésbe kezdett. Azóta csak bólogatok kicsit, megnyugtatom és így mindig lekopik. Megrázom a fejemet, ahogy zárom a lakást. Kemény dió az öreglány. Az esze még nagyjából ép, a híreket pontosan idézi fel és a történeteket se meséli el úgy, hogy egyik szava üti a másikat. Nem szenilis, csak unatkozik. A „nagy” szócsata után a kulcsot az asztalra teszem és visszamegyek Nia-hoz, aki szerintem még mindig ott piheg. Most jut eszembe, hogy megkérdezhettem volna a nénit, nem látta-e, ki járt nálam. Inkább rábízom a zsarukra, hogy kérdezzék ki. Ha semmit nem látott, akkor se ússzák meg félórás beszélgetésnél kisebbel...

Tényleg jó lenne valami időmágusnak lenni és megállítani a pillanatot. Csak nézem Stephent mosolyogva. Az arca közel van az enyémhez. Bőrömön érzem a lélegzetét. Dorombolva nyújtózom egyet, ahogy puszilgat és simogat. Nem akarom elereszteni a kezét, ahogy felkel és elindul lerendezni a nénit, végül az ujjaim leoldódnak az övéiről és a karom lehanyatlik mellém.
- Csak keményen! – szólok Stephen után nevetgélve. Lucillet is helyrevágta, meg most engem, de persze Mary mama számára tuti más módszert tartogat.
Néhány másodpercig csak heverészek, aztán összeszedem a maradék erőm, és lesiklok az ágyról, hogy a kedvesem nyomába eredjek. Hallani akarom mit alakít a csupafül-szem öreglány.
A testem köré tekerem a csokoládébarna plédet, ami az ágyat takarja és nesztelen léptekkel a kivilágított nappaliba surranok Stephen háta mögött. Ő már a bejáratnál szenvedi el Mary mama meséit. Hallom miket mond. Elvigyorodom. Azt is hallottam, hogy látni akarja Stephen kivel „gusztustalankodik”. Hát ez marha jó. Majdnem elröhögtem magam. Egy másik alkalommal majd bemutatkozom neki. Méghogy jön a második menet! Ne vicceljen már. Azon most voltunk túl.
Begyűjtöm a kanapénál szétszórt bugyimat és melltartómat. Ahogy lépkedek fura, sajgó bizsergést érzek a hátsómban. Tuti, hogy a popsikeksz utóhatása. Az izmaimnak meg kell nyugodnia. Uhh. Remélem azért fogok tudni ülni holnap. Nem akarom, hogy az egész rendőrség azon a poénon röhögjön, hogy a fantomképrajzolót alaposan s***be dugták.
Nincs szégyenérzetem azért, mert Stephen hátsón durrantott (még egy-két ilyen alkalom, és hozzászokom), csak furcsa ez a tapasztalat. Tudom, hogy nem bántásból kapott így el. Nemet is mondhattam volna, biztosan nem erőlteti rám, ha tiltakozom, de én is akartam. Neki jó volt, és nekem is. Régen a fenekem tabu volt. Soha senkinek nem engedtem, hogy hátulról betámadjon. Viszont van egy-két dolog, amit soha semmi pénzért nem vállalnék be, de szerintem azokra Stephennek sincs gusztusa.
A párom ügyesen, egész rutinosan leszereli a nénit. Kulcsra zárja a bejárati ajtót, és visszatér, ahogy ígérte még a hálóban. A nappaliban találkozunk. A díszpléd nagyon nagy rajtam. Két kézzel kell fognom magamon, hogy le ne omoljon rólam, szét ne nyíljon, vagy orra ne bukjak benne, ha esetleg rálépnék.
- Látom, nem először csinálod. – duruzsolom sötéten somolyogva, kicsit kéjencen. Egy ilyen mondat másra is értelmezhető.
-  Én megmondtam volna neki, hogy illegális ketrecharcra rendezkedtünk be, ha már ennyire érdeklődik. - heherészek. – Cöh… - nevetve rázom meg a fejem. - Méghogy ne eresszük sokáig a vizet… A kád félig van. Igaz, hogy azóta kihűlt, de engedünk hozzá egy kis forrót, és eljátszhatjuk benne a hattyúk tavát. Mary mama hadd halljon egy kis kultúrelőadást is, ne csak hardcore pornót.
Ha Stephen benne van, akkor fürödhetünk is együtt. Szívesen megmosdatnám, masszíroznám, csókolgatnám, szeretgetném a porcikáit a fürdőpamaccsal a habokban. Aztán ha közben megint elragadna minket a gerjedelem, egy harmadik, lágyabb, halkabb szeretkezés ellen sem lenne kifogásom a kádban.
Egy ilyen éjszaka után biztosan hamar elalszom majd Stephen karjai közt. Ameddig bírok, ébren maradok, és a mellkasára döntve a fejem hallgatom a szívdobbanásait. Reggel pedig innen megyek a rendőrségre.

/ Köszönöm a játékot!     /

/ Rocky & Nia – Days of vengeance II. /

Én is derülök azon, amit Nia mond. Mary Mama-val inkább okosan kell bánni, mint keményen. Amikor ideköltöztem, a gondnok felhívta a figyelmemet, hogy vigyázzak vele. Volt már olyan lakó, aki rendszeresen nem nyitott ajtót a hangoskodás után megjelenő néninek és rendőri intézkedés lett a vége. Máskor a jegyzőnél tett panaszt, de még sok mindenre képes. Gondoltam már párszor arra is, hogy lerúgom a lépcsőn. Ha láthatatlanná válva teszem meg, senki nem jönne rá, hogy nem csak elesett. Mégsem teszem, mert akármennyire is bosszantó és idegőrlő, néha jó szolgálatot tesz. Ami vagyok én a Falkában, Kangunart, hírszerző, ő az ebben a bérházban. Ha nem is látta a behatolót, képes addig kérdezősködni, amíg valakitől megtudja, hogy nézett ki. Más kérdés, hogy utána az összes lakó tudni fogja, hogy betörtek hozzám. Veszélyes az öreglány... Mikor beszélek vele az ajtóban, hallom, hogy Nia közelebb lopakodik. Nagyon halkan jön, de egy vérfarkas fülei meghallják. Érzem, hogy jól szórakozik a szomszéd nénin és hogy kicsit sok volt neki a hátsó támadás. Ó, szegény! Élvezte, éreztem, hogy a csúcsra hágott, de gondolom, nem számolt azzal, hogy utána kissé fájdalmas. Nem szeretném, ha holnap egész nap furán menne. Majd kiokosítom pár praktikával, amiről hallottam. Voltak már igencsak szakértő partnereim, akik elmondták, mit csinálnak utána, hogy könnyebb legyen. Nekem is jobb, ha el tudom látni tanácsokkal és nem érzi magát kellemetlenül. Lehet, hogy legközelebbre beszerzek egy kis síkosítót, de előtte meg fogom kérdezni, hogy nem ódzkodik-e tőle. Ahogy a nénit lerázom és visszamegyek, Nia a nappaliban fogad. Az ágy díszplédje van rácsavarva. Szinte elveszik benne és majd megzabálnám ebben a csokibarna körítésben.
- Hallgatózunk, hallgatózunk? - kérdezem tőle nevetve. Egyáltalán nem baj. Semmi titkosat nem hallgatott ki. Előbb-utóbb őt is megtalálja Mary Mama és elkezdődik Nia kiművelése az öregasszony élettörténetéről. Én már nagyon részletesen ismerem. 20 éve halt meg a férje, de előtte 5 évet betegeskedett. Gyomorfekély vitte el. Azt hiszem, a kiváltó okot a szomszéd lakásban kell keresni. Egyébként meg Mary Mama cipőgyári munkás volt, onnan ment nyugdíjba. Mikor kirepültek a gyerekek a fészekből és a férje is meghalt, eladta a házat és ideköltözött ebbe a kis lakásba. A kórtörténetét is kívülről tudom, a legújabb eredményeket is mindig elmondja. Szerintem Nia-t meg fogja kedvelni. Annyira kedves és megnyerő, ráadásul nem hinném, hogy annyira bosszantaná a néni, mint engem. A végén még barátnők is lesznek. Jaj nekem... A szavaira megint kacagok, de csak halkan. Ha vadulunk, átjön még egyszer.
- Majd megismered, vigyázni kell vele. Ha benyögsz egy ilyen ketrecharcos viccet, elhinti a házban és riasztja a hadnagyodat is. Nem a humorérzékről híres. Rendben, akkor egy szolíd vízibalettet még előadhatunk – mosolygok Nia-ra cinkosan. Én is benne vagyok egy közös fürdésben és ha úgy alakul, egy ráadásban, de most már csak finomabban, sok érintéssel, simítással és csókkal meg egy rövid hüvelyi közösüléssel. Nem akarom az ájulásig hajszolni. Pár óra és úgyis felcsendülnek a reggeli híradó hangjai, mert Mary Mama elkezdi a napot. Olyan hangosan hallgatja a rádiót, hogy nekünk be se kell majd kapcsolni az informálódáshoz. Bevonulhatunk hát a fürdőbe és a pléd megy szennyesbe a gatyámmal együtt, mi pedig bevesszük magunkat a kádba. Nia-nak töltök egy pohár meleg vizet és ellátom tanácsokkal, hogy mit tegyen a hátsója megenyhítése érdekében. Igyon sokat, meleg vizet is, egyen aszalt gyümölcsöt, lekvárt. A fürdést már csak könnyed lubickolással, egymás gyengéd kényeztetésével csináljuk meg. Mindenünk alaposan megtisztul. Van tusfürdőm, balzsamom, testápolóm, Nia igénybevehet mindenfélét. Utána aludni térünk és a karjaimban hajtja álomra a fejét. Hát jó vége lett ennek a mai, nehéz napnak. Nem tudom, mi jön még, de érzem, hogy el fogjuk kapni azt, aki ellenünk dolgozik. Reggel Nia-nak készítek olyan reggelit, ami után a tíz ujját megnyalhatja. Kap szőlőt és barackot, lekváros kenyeret,, aztán egy nagy bögre meleg vizet. Van plusz fogkefém is, amit használhat. Abban pedig megegyeztünk, hogy a végén nyomja a fogkrémet. Ezen az új napon ragyogó szemekkel indulok útnak és ő is nagy lelki töltéssel távozik.

/ Én is köszönöm!     /

/ Rocky & Nia – Days of vengeance IV. /

Nia-t is megdöbbentette, hogy létezik olyan ember, akinek ez jelenti az igazi problémát, a valódi égbekiáltó bűnt. Nem tudom, mit szól ahhoz, hogy egy rakás csajom volt már a főiskolán is, de rossz szava nem nagyon lehet. Azt esetleg gondolhatná, hogy biztos őt is le fogom majd cserélni, ha megunom, de megbeszéltük, hogy nem így van. Próbálkoztam, az unalmasakat és üreseket mindig lecseréltem, de Nia-t másnak érzem. Olyannak, akit évek múlva se fogok megunni. Igen, benne határozottan látom a potenciált, hogy mindig előáll valami újdonsággal, mindig meg tud lepni és ami kell, azt pedig folyamatosan megadja. Én is igyekszem majd helytállni és szívesen teszem. Dominic számára az ilyesmi szerintem elképzelhetetlen. Csak bólogattam a kérdésre, mert bármily megdöbbentő, erről lehet szó.
Lehet abban valami, hogy túl kegyesnek találná, hogy megöljön és inkább pokollá akarná tenni az életemet. Ahogy én szoktam, mikor valaki túlságosan betart nekem és akadályoz. Ebben mindig hasonlítottunk. Agyafúrt és alattomos volt, de akkoriban még nem tett semmit ellenem. Kihasználtuk egymást, ő engem hidegen hagyott, Dominic-ba viszont mély tüske ült be és még most is fáj neki. Megbeszéltük Nia-val, hogy megvár a kocsinál, de mire végeztem a dolgommal, nem volt ott. Az ablaktörlő alatt viszont találtam egy cetlit. Leütötték a királynőt és a királyt szorult helyzetbe hozták. A szagát tudtam egy ideig követni, de egyre gyengébb lett. Világos, hogy kocsival vitték el. Próbálkoztam azt is követni, de a nagyvárosi forgalomban, a sűrű belvárosban már elvesztettem. Visszamentem a Chevrolethez és megkérdeztem az ott állókat, nem látták-e, mi történt itt. Senki nem látott semmit. Nem nyúltam a papírhoz, hanem rögtön Nia számát tárcsáztam. Kicsörgött, de nem vette fel. Vettem egy nagy lélegzetet és felhívtam a yardot. Rögtön Huston hadnagyot kértem, aki bent volt és morcosan szólt a telefonba. Elmondtam neki, hogy Nia-t valószínűleg elrabolták és hogy milyen felirat fogadott. Megkért, hogy menjek be inkább, ne telefonon beszéljük meg a dolgot, úgyhogy tettem egy látogatást a kapitányságon. Találkoztam pár fura tekintettel. Nem hitték volna, hogy egyszer én jövök bejelentést tenni és nem gyanús alakként kell kezelni? Ott volt Gabriel is, aki csak csodálkozott, de egész rugalmasan állt a helyzethez. A hadnagyból sütött az ellenszenv, de végighallgatott. Kitálaltam, elmondtam a szőke ribancot, a vöröst. Ezekről már tudott. Amit a szőkéről megtudtunk, előtte se volt titok. A szalvétán viszont csak a pincérünk ujjlenyomatát találták, óvatosan írta a kis kurva. A fotós nem volt rajta parkolói felvételeken, úgyhogy ezzel se mentünk semmire. Azt is elmondtam, hogy volt egy kellemetlen találkozásunk az ügyvéd úrral és igyekeztem nagyon pontosan felidézni, mit mondott, melyik standnál álltunk éppen és hogy kiket láttam még ott. Ha kell, így tudnak tanúkat keresni. Azt is megjelöltem, mikor tűnt el Nia. A hadnagy dühösen aggódott és rám is pipa volt. Nem igazán akart hinni nekem, inkább gyanakodott, de azt mondta, ellenőrizni fogja a nyomokat és Dominic-et is. Odaküldött egy járőrt Tűzbogárhoz, hogy nézze meg a féknyomokat is, hátha meglesz a kocsi típusa. Sajnos ezzel nem mentek sokra, mert rengeteg kocsi járt arra és még a frissekből is sok volt. A cetlin persze nem volt ujjlenyomat, se az ablaktörlőn.
Már három nap telt el és még mindig semmit nem tudok. Igyekeztem higgadtan viselkedni a szállodában és mindenhol, hogy ne pletykáljanak túlságosan. Slusszpoén, hogy két napja zárolva van a folyószámlám is és a pénzintézet ügyféligényként látta. Bizonygattam, hogy én nem kértem semmit, de be volt írva a rendszerükbe. Panaszt tettem, hogy vizsgálják ki, mi alapján történt ez, mivel én nem kezdeményeztem ilyet. Felvették a panaszt, azt mondták, 3 héten belül meglesz a válasz. Sürgetést kértem, de a nő hajthatatlan volt. Sok reklamációjuk van, stb. Tipikus bürokrata. A biztonság kedvéért e-mailt is küldtem, plusz betelefonáltam és azt is a lelkükre kötöttem, hogy megyek a felsőbb szervekhez, ha nem intézkednek. Egy zsákban van még félretett pénzem, most elő kellett vennem. A zárat persze lecseréltettem itthon rögtön az ominózus idegen szag esete utáni napon. Azóta nem is éreztem váratlan látogató szagát. Akit Mary Mama látott, azt nem találták meg, úgyhogy ez a nyom is elbukott. A szőke kurvát megpróbáltam meglátogatni, de nem találtam a lakásán. Azt mondták, sokszor elutazik, mert különböző helyeken forgat. Nem tudták megmondani, hogy most épp hol van, de azt mondták, már 4 napja nem látták és csak egy kis csomagot vitt.
Tűkön ülök három napja. Amit furcsállok, hogy az apja nem jelentkezett. A hadnagy értesítette és Shonte visszavitte hozzájuk Tűzbogarat. Éreztem pár visszatérő szagot, ahogy jöttem-mentem a városban, úgyhogy vannak megfigyelőim. Szerintem nem Dominic emberei, hiszen azokat előtte se észleltem. Ő talán kamerákat használtat. Ma történt egy újabb eset. A szálloda előtt odafutott hozzám egy szakad kiskölyök, lyukas nadrágban és koszos pólóban. Adott egy papírzacskót, amit nekem küldtek. Nem vettem el elsőre, inkább kérdezgettem, ki adta, de hajthatatlan volt. Nem árult semmit, csak elszaladt. Utána futottam, de felszállt egy buszra, pont előttem. Éreztem egy bizonyos szagot a gyereken és ugyanazt a zacskón is. Trükköztem és próbáltam még követni, de semmi értelmét nem láttam. Még az utcán kibontottam a csomagot. Nem volt robbanóanyag szaga, úgyhogy ettől nem tartottam. A dvd tartalmától már inkább.
Otthon beraktam a lejátszóba és elég idegesen ültem, hogy mit fogok látni. Szerintem Nia-t, de nagyon remélem, hogy nem azt csinálják vele, amire gondolok. A kezem ügyében van a telefon, hogy a rendőröket rögtön értesítsem. Csak azért nem mentem egyből az örsre, mert ha ott közkézen forogna a dvd, akkor Nia-t elásnám a kollégái előtt. Szerintem az is elég volt, hogy egy szál törülközőben találták meg nálam. Szóval most ott tartok, hogy a gép benyelte a lemezt és várom, mit találok rajta...

Stephen mobilja megcsörren. Ha felveszi, Dominic rekedt, baljós hangját hallhatja elvetemülten búgni a vonal másik végén. Érezheti a sötét hanghordozásból, hogy az ügyvéd elszántsága nem ismer határokat.
- Nagyon csinos lány a barátnőd, és én bármikor elvehetem tőled… A kis Csipkerózsika igazán jól mutatna egy amatőr filmen. A kedves papa vajon mit szólna hozzá? Óóó… Előfordulhat, hogy holnap egy ehhez hasonló felvétel kerül Mr. Jensen kezébe. Biztosan értékelni fogja, ha megfenyegeted és váltságdíjat követelsz… Jó szórakozást! – ezzel Dominic leteszi a kagylót. Egy utcai fülkéből telefonált. Tudta, hogy Stephen körülbelül most készülhet megtekinteni az ajándékát.
Amikor a felvétel elindul, Stephen már értheti, aljas iskolatársa miről beszélt. Saját magát láthatja. Az a férfi nem Stephen, de a hasonlóság félelmetes.
Közelről kaján mosolyt villant a felállított kamerába. Babrál vele. Úgy fordítja a készüléket, hogy a molyrágta, koszos matracon heverő eszméletlen lányra essen a fókusz. Ahogy beállította, eszelős farkasvigyorával az arcán Nia mellé vetődik. A lány meg se rezzen. Teljesen ki van ütve. A szemei csukva, a feje oldalra billenve, hosszú, kócos haja kígyókként terül szét sápadt arca körül.
A Stephen hasonmás felvesz maga mellől a földről egy jókora fecskendőt, és a kamera felé emeli. Mutatóujjával megpöcköli a tűt.
-  Egyelőre csak nyugtatót kapott intravénásan. – döngi. - Olyan kis tüzes, hogy máshogy nem bírok vele. Pedig úgy imádom, mikor belém csimpaszkodik és teli torokból a nevemet sikoltozza… Óh, Stephen, Stephen! Ne hagyd abba! – a fickó ördögien nevet. Ijesztő, de a telt bariton közel úgy zeng, mint az igazi Stephené.
A pinceszerű helyiségben nyomasztó félhomály terjeng. A magasan levő, keskeny ablakokon át beszökik némi napfény. Csak létráról lehetne elérni őket, de a matracon és a kamerán kívül más berendezés nem látszik a felvételen. Nincs is más odabent, nehogy a lány megkíséreljen bármiből fegyvert kovácsolni, vagy megszökni. A pince teljesen zárt. Egyetlen kijárata van.
Az injekciót félredobja, majd az oldalára hemperedik, és felkönyököl. Másik kezével végigsimít Nia arcán.
- Azt hiszem, szerencsés pali vagyok, hogy ez a dögös csaj a barátnőm. Ilyen csinos pofival és testtel sokra vinné a pornóiparban… Csak meglátom, és máris áll a farkam… Tudod mit? Átöltöztetem. Megengedem, hogy végignézd. – magyarázza, s ezzel a keze megindul a farmernadrágot tartó övért. Ráérősen kicsatolja, mire a nadrág szétnyílik, és kilátszik alóla a fekete francia bugyi. A pasas feltérdel, és a női lábfejekért nyúl. Ledobálja róluk a bokacsizmát, majd lehúzza a lányról a farmernadrágot, és a zoknijaitól is megszabadítja. Megragadja az ernyedt testet, hogy ülő helyzetbe húzza. Nia tehetetlenül omlik a pasas ölébe, az összes haja előrezúdul. Olyan eszméletlen, mint egy rongybaba.
- Désolé, ma chérie… - heherészik szórakozottan az orra alatt a Stephen hasonmás. Kezei tovább dolgoznak. Ügyes, gyakorlott mozdulatokkal hámozza ki a pulóverből, és már csak fehérnemű takarja a lány intim porcikáit.
A férfi lassan visszafekteti Niát a széles matracra, aztán felkel. Ráérős léptekkel sétál ki a kamera látóköréből. Pár másodperc elteltével megint felbukkan. Holmikat tart a kezeiben. Ledobja őket Nia mellé, és visszatérdepel hozzá.
- Szerva itt, csere ott, ma princesse! – magyaráz közben örömittasan.
Felemeli először az egyik formás lábat. Kéjesen végigsimít rajta, majd megcsókolja Nia bokáját és leereszti. A ruha halom tetejéről leveszi a hosszú, térd fölé érő hófehér harisnyát, és felsimogatja a lány lábára, aztán ugyanezt megteszi a másikkal is. játszi könnyedséggel forgatja és emelgeti Nia testét, miközben öltözteti. Felkerül a combközépig érő, sötétzöld rövid, pántos szoknyácska, fölötte a falatnyi, fehér, bugyros, leengedett ujjú blúz a fűzővel. Végezetül fekete tűsarkú cipellőt húz a lábára.
Ahogy Nia ott fekszik hanyatt, fölötte dúdolászik. Komótosan fésülgeti a zilált tincseket, amiket aztán kétfelé szed. Először az egyik oldalon köt bele piros masnit, majd a másik oldalon is megformálja a copfot. Ahogy végez, vörös rúzzsal festi ki a telt ajkakat.
- Kész volnánk!
A pasas a szürke falnak veti a hátát, lábait szórakozottan keresztezi a bokáinál. Niát az ölébe vonja. Semmi ellenállásba nem ütközik. A lány mélyen alszik.
Felületi, és átkarolja. A mozdulattól Nia fejecskéje a hasonmás széles vállára bicsaklik.
- Íme az én kis tiroli angyalkám. – a férfi hátborzongató, terebélyes mosolyát tisztán veszi a kamera, ahogy nyíl egyenesen belenéz.
Nia szemhéjai ekkor fáradtan, erőtlenül megremegnek. Halkan nyöszörögni kezd.
- Stephen… - motyogja elhaló hangon. Alig lehet érteni.
- Itt vagyok, ma petite. – duruzsolja a fickó gúnyos ábrázattal, s puszit nyom a fogoly feje búbjára.
Ezzel ér véget a felvétel.

/ Rocky & Nia – Days of vengeance IV. /

És még képes idecsörögni. Nagyon aggaszt, hogy mit csinál Nia-val. Az kevésbé, hogy az apja mit fog szólni. Nekem tiszta a lelkiismeretem, de szeretném, ha a páromat se mocskolná be ez a féreg. Ha már holnap kézbesíteni akarja, akkor még ma forgat le mindent. Oda kell érnem! De hova? Muszáj belenéznem, akármilyen gyomorforgató is lesz. Értesíteném kéne a rendőrséget. Lehet, hogy röhögni fognak és gúnyolódni, de ha nem teszünk semmit és Nia-t megerőszakoltatja az a disznó valami kigyúrt állattal, az ezerszer rosszabb. Elindítom a filmet. Nem hosszú, úgyhogy végignézem, mielőtt odacsörgök a yardra.
Talált egy hasonmást hozzám. A francba... Majdnem olyan gonoszan tud vigyorogni, mint Dominic. Á, már látom Nia-t! Ki van ütve, de lélegzik abban a koszfészekben. Benyugtatózták. Egyelőre. Mit akarnak még beadni neki, hallucinogént? Ennek a pasasnak nagyon nagy a pofája. Ha előttem állna, szerintem meg se merne szólalni. Kizárt, hogy igaz, amit mond. Engem játszik el. Ez is valami amatőr színész. Hát egy fél társulatot felbérelt az az elmebeteg ügyvéd? Rá kell jönnöm, hol vannak. Pince, félhomály, ez nem sok. Mélyen van, azt meg tudom állapítani. Tök üres a szoba, kettejükön és a matracon kívül semmi nincs ott. Ha ablak van, akkor sikítani is lehet. Annyira szeretnék üzenni Nia-nak, de nem tudok. Ahogy a dublőr hozzányúl, egyre idegesebb kezdek lenni. Dominic most sikeres, ha azt akarta, hogy a legrosszabbat éljem át. Megfigyelem a pasas mozgását, a hangsúlyait és próbálok következtetni. Borzasztó ezt végignézni, de muszáj. Magához húzza és még franciául is beszél. A kiejtése nem tiszta, akcentusos, de ezt csak hozzáértő fogja megmondani. És az a mondat! Be vagyok kamerázva. Hiába nem találtuk meg, csak ott hallhatta. Akkor már meg is van a felvétel és csak azt kell emellé vágni. De nem, beöltözteti valaminek. Dominic, hogy hunyna ki az a beteg lelked! Pont olyan jelmezt ad rá, amit az a lány viselt, akivel elmentem a farsangi bulin. A cowboy meg a tiroli lány voltunk, a „barátom” pedig rókának öltözött akkor. Még a száját is kihúzza. Jó, hogy a haját nem festette át. Szegény kicsikém olyan erőtlen, nincs magánál. Akármit megtehetnének vele. Ébredezik, de nem látja, hogy nem az én karjaimban van. Csak látná meg, nagyot kapna a pasas. Amikor sokat beszél, hallok valamit a háttérben. Visszapörgetem és egy hajókürt az. Szóval a folyónál vannak. Reménykedem, hogy a partnál megtalálom. A szaglásom majd segít.
Fuhh, ezzel meg kell birkóznom lelkileg. A lakásból azonnal kimegyek, nem kell újabb felvétel. Vissza se jövök ide, amíg ez nincs elrendezve. Utána is csak rendőrökkel, hogy találják meg végre azt az átkozott lehallgatót. Veszem a kabátomat és kimegyek a folyosóra. A dvd-t viszem és a telefonomat is, meg az irataimat és némi készpénzt. Nem tudom, meddig leszek távol. Lemegyek a lifttel és a háztól messzebb kezdek telefonálni. A kapitányságot hívom. Kapcsolják a hadnagyot, én pedig röviden összefoglalom, mi történt.
- Jónapot, hadnagy! Stephen Chesterton vagyok. Egy utcagyerek a kezembe nyomott egy zacskót és felvételek vannak rajta Nia-ról. Kaptam egy telefonhívást is Dominic-től, a számot le tudják nyomozni. Azt mondta, holnap meg akarja zsarolni a felvétellel Nia apját – itt sóhajtok egy nagyot és halkabban folytatom, szinte megilletődve, mert nem akartam ilyesmiről beszélni. Szegény Nia-nak égni fog a feje, de el kell mondanom. - Házipornót akarnak vele csinálni, de szerintem azt használják fel, amit felvettek a lakásomban. Szó szerint idéztek tőlem olyat, amit csak ő és én hallhattunk itt nálam. Szóval attól tartok, be vagyok kamerázva, bár nem láttuk ennek nyomát. Kérem, kezelje a lehető legbizalmasabban! Mindjárt ott vagyok a dvd-vel.
A hadnagy morogva és gondterhelten, de segítőkészen válaszol:
- Maradjon, Mr. Chesterton. Azonnal odamegyünk.
Így is jó, egyből lerendeznek mindent. Gondolom, küld egy szakembert, aki meg fogja találni a jelátvivő egységet. Talán műszerrel bemérik vagy nem tudom, hogyan, de vannak erre módszerek, amiket a specialisták ismernek. Talán akad ilyen a kapitányságon. Magamat bevédtem ezzel a lépéssel. Aki zsarolással próbálkozik, az nem szól előtte a rendőrségen. Itt maradok a ház előtt és megvárom a rendőröket, majd ha megjönnek, felkísérem őket és közben elmondom, mit láttam a felvételen és át is adom nekik. Ha ők is hallják a kürtöt, akkor el fognak jutni a folyóhoz, ahova én is indulok utána. Jobbnak látom, hogy külön menjünk. Nem szeretik az önbíráskodást, én viszont arra készülök. Finomabb módszereket szoktam alkalmazni, de Dominic és a sleppje nagyon messzire ment. Beszélni fogok a zsarukkal és utána eltűnök a szemek elől. Egy megfelelő helyen láthatatlanná fogok válni és így megyek majd ki a partra. Hajókürt, hajókürt... Láttam egy műsort egyszer ezekről a jelzésekről, de nem jegyeztem meg mindent. Itt több rövid kürtszót hallottam, ami azt hiszem, hajók találkozásánál fordul elő. Ezzel jelzik az irányt, hogy ne ütközzenek össze. Általában nincs rá szükség, de bizonyos esetekben kellhet. Talán ki tudom deríteni, hogy volt-e ilyen problémás eset a kikötőben, a rakpartoknál, valahol a folyóparton. Igen, ez lesz. Kérdezősködni fogok és útközben figyelek a szagokra. Ha használna valamit, most imádkoznék, hogy sikerem legyen, de inkább csak gondolatban mondogatom, hogy meg fogom találni. Erősítem a bizalmat magamban, amíg Huston ideér. Csak nehogy késő legyen...

/ Rocky & Nia – Days Of Vengeance VII.: The Hanged Man  /

Nia-val mindent megbeszéltünk a kórteremben, amit lehetett. Én elmondtam neki, mi volt a jelmez értelme. A főiskolai farsangi buli, amin az ügyvéd úr még mindig nem tudott túllépni és nem ez az egyetlen. Még nem tudott minden részletet, de megegyeztünk, hogy ő beszámol, én pedig utánajárok és majd meglátogatom otthon. Nagyon kíváncsi vagyok rá, hol él az én kedvenc fantomképrajzolóm. Az apjáról én is úgy gondolom, hogy jól kijönnék. Azok alapján, amiket eddig mesélt, egy nagyon erős, bika jegyű, családközpontú fickó, aki mindent megtesz a szeretteiért és nem válogat az eszközökben. Ha baja lenne velem, már biztos jelentkezett volna.
Megnyugtattam, hogy szerintem ilyen eszközökkel nem lehet mást tenni, mint félelmet kelteni és érzékeltetni, hogy Dominic keze ide is elért. Nagyobb fenyegetést nem jelent egy ilyen baba. Nem tudtam vele nevetni, még Harry Potter emlegetésére sem, bár kb. annyi értelme volt az egésznek, mint annak a filmnek. Ha valaki tud a mágiáról valamit, akkor azok az Őrzők, úgyhogy elterveztem, hogy megkérdezem valamelyiküket. Az viszont új nekem, hogy Dominic ilyen dolgokba folyik bele. Nem olyannak ismertem, akit érdekelt bármilyen vallás vagy hit. Talán változott, talán rossz társaságba keveredett. Na jó, ez elég hülyén hangzik. Ő már egymagában rossz társaság. Esetleg valami erősen hatott rá és azért lépett az okkultizmus területére. Vagy nem is hisz az egészben, de a terrornak ezt a módját is beveti.
Ahogy Nia-val kimentünk, bemutatkoztam a testőrnek. Lorenzo Carbaldi, jellegzetes olasz név. Érteni fog mindent a caro mio-tól a bonyolultabb becézésekig, úgyhogy inkább maradok majd a franciánál, amíg ő őrködik. A morcosabb nővért épp sikerült elkapnom a folyosón és kikérdeztem. Éreztem benne, hogy nagyon vár valamit, de ha ilyen jól őrizték Nia-t, hogy a tudta nélkül woodoo babát kapott a feneke alá, nem jár 2. kör. Örüljön, hogy egyáltalán adtam valamit. Megkérdeztem, mikor cserélték az ágyneműt és azt mondta, hogy ma reggel, mikor Nia vizsgálatokon vett részt és a másik beteg távozott a szobából. Azt mondta, nem ő volt, hanem egy Cynthia nevű nővért küldtek ide a 3. emeletről. Előtte sosem látta és ez gyanús lett. Mikor Nia visszajött, kértünk a nővértől személyleírást. Én arra számítottam, hogy majd lerajzolja és úgy kereshetjük, de erre nem volt szükség. Kristálytisztán a szőke ribanc arca rajzolódott ki mindkettőnk előtt, ahogy hallgattuk a beszámolót. A savanyú nővér egész furán érezte már magát. Tudtam, hogy nincs benne, nem ez áradt az érzéseiből. Megijedt, hogy belekeveredett valamibe. Megnyugtattam, hogy nincs gond, de most már tényleg figyeljenek, mert ennél rosszabb dolgok is történhetnek. Nem avattam be mindenbe, csak jeleztem, hogy nem véletlenül kérjük ezeket.
Most nem akartam itt éjszakázni. Nia már jól volt. Tudtam, hogy van testőr is, úgyhogy nyugodtan indultam haza. Nia kapott búcsúcsókot és leléptem. Most, este 8 körül már nem kerestem meg senkit, nem kutattam. Majd otthon fellapozok pár könyvet vagy kutakodok a neten, bár az nem az erősségem, gondoltam. Ezt elterveztem útközben, de ahogy a 3. emeleti folyosóra értem, újabb meglepetés fogadott. Idegen szagokat éreztem és különböző zöldségek, illatszerek szagát. Három szag pont az ajtóm előtt volt jelen erősen. Talán 2-3 órája távozhattak. Nem tudtam beazonosítani, csak annyira jöttem rá, hogy 3 férfi járt itt. Mikor odamentem az ajtóhoz, elképedtem. Ezt így, a folyosón, az ajtómra és a lábtörlőre?
Az ajtóra egy nagy kört rajzoltak piros festékkel, bele egy T alakú fát, aminek egyik ágán a lábánál fogva volt felakasztva egy ember. Csak az egyik bokája volt odakötve, a másikat a térdéhez tette, hajlított lábbal. Így ott kialakult egy háromszög és belerajzoltak egy szemet. Pont, mint a medálon. A névtáblámra kis fenyőágat ragasztottak és a lakás száma fölé a „12” számot gótikus farkincákkal ábrázoló cetlivel fedték le. A lábtörlőmra három dolgot festettek fekete festékkel. Egy viharfelhőt villámokkal, egy lándzsát és egy falloszt. Ezek mellett alma, cseresznye, meggy, eper volt elhelyezve, mindegyikből egy. Csak álltam és néztem, hogy mi akar ez lenni. A barlangrajzoknál csak egy fokkal volt jobb az ábrázolás. Nem vitték túlzásba, de mindent fel lehetett ismerni. Én nem vagyok járatos az okkult tudományokban, maximum a mitológiáról vannak emlékeim, de azzal sem foglalkozom intenzíven. Pár dolog azért eszembe jutott: Odin, a vikingek főistene a mítosz szerint fejjel lefelé lógott hosszú ideig, hogy még nagyobb legyen a hatalma. Neki volt egy híres lándzsája is. Aztán ott volt Thor, a viharisten. Fallikus jelképeket pedig mindig használtak a mitológiában, például Egyiptomban is. A fenyőág, az örökzöld növény darabja pedig az élet jelképe, de az isteneknek ilyen fák alá rakták az áldozati állatokat, gyümölcsöket is Észak-Európában. Ebből még nem látom a komplett jelentést, de valami olyasmire gondolok, hogy engem akarnak feláldozni. Ez így, ebben a formában baromság szerintem. Az érdekes az lehet, hogy kik voltak, akik végrehajtották. Sóhajtok egyet, ahogy belegondolok, hogy beszélnem kell Mary Mama-val. Ha látta, ami itt ment, akkor szerintem egész éjjel nem fog aludni. Felkapcsolom a villanyt a folyosón és a telefonommal lefényképezem a lábtörlőt és az ajtót is, több szögből. Hallom a szomszédból a kulcszörgést és a matatást az ajtónál. Mary Mama lesben állt és várta, hogy hazaérjek? Úgy tűnik. Megvárom, mi történik és nyílik az ajtó, majd az apró nénike kilép a folyosóra. Világoszöld otthonka van rajta a szokásos, kötött kardigánnal, a haja pedig kontyba fogva. Bibliát szorongat a bal kezében. Lefogadom, hogy itt ült az ajtónál és azt olvasta, amíg várt, hogy hazaérjek.
- Stephen, megint az ördöggel cimborál? Tüntesse el ezeket a förtelmeket, ha nem akar a pokolra kerülni! – ripakodik rám a kis fekete öregasszony. Szuper, azt hiszi, én rendeltem meg ezt a "dekorációt". Az már szóra sem érdemes, hogy "megint". Neki az esti eksönök is tök sátániak.
Higgadtan válaszolok, mosoly és aggodalom nélkül. Egy fanatikus modern kereszténynek kell megmagyaráznom ezt az egészet.
- Önnek is jó estét, Mary Mama – mondom a néninek. Ez nálunk megszokás. Ő sosem köszön, én pedig mindig így kezdek bele a válaszba, hátha egyszer észreveszi magát. Reménytelen, de jólesik kicsit visszamorogni - Akik ezt csinálták, azokat minimum rongálásért kell beperelni, de szerintem ennél többről is van szó.
Mary Mama meglepetten néz, majd összehúzza a szemeit és rámmutat:
- Szóval nem a barátai voltak? Akkor talán még van remény a lelki üdvének. Jelentse is fel őket! Én is megteszem majd, mert megzavarták a nyugalmamat. És az ördög emberei voltak, nincs kétség! Idéztem nekik Isten Igéjéből, de nem hagyták abba a kántálást. Fakanállal kergettem el őket. Éppen egy jó húslevest főztem velőscsontból, mikor hallottam, hogy szeánsz van a folyosón. Olyan szép áru volt ma a piacon! Nemcsak a velőscsontot vettem meg, hanem egy szép oldalast, lapockát és egy kis csirkemellet is.
Ránézek, bele a szemeibe. Ha látta őket, az nagyon jó. Mary Mama szemei pedig mindent látnak. Akár őt is ábrázolhatná az a háromszög.
- Remek. Elmondaná, hogy néztek ki?
Ezzel magamra szabadítottam a poklok poklát, de muszáj volt. Mary Mama részletes személyleírást adott és beszámolt a történtekről, utána pedig 1 órán keresztül hallgathattam a történeteket a családjáról. Az egyik unokája kitűnő bizonyítványt kapott, a másik futballtáborba megy, a harmadikat összecsípték a szúnyogok a vízparti nyaraláson és így tovább. Rendkívül megterhelő volt. Mikor végre szabadultam, nekiláttam a takarításnak. A gyümölcsöket kidobáltam. Mary Mama elmondta, hogy mindenkin kesztyű volt, úgyhogy legfeljebb a zöldségest vehetnénk elő meg az összes vásárlót, aki megtapizta a gyümölcsöket a „mágusok” előtt. A lábtörlőmből már nem jön ki a festék, úgyhogy azt is bevágtam a szemetesbe, a fenyőágakkal és a számmal együtt. Az ajtóra kent festéket megpróbálom majd leoldani, de ehhez holnap kell vennem speciális szert. Legalább nem jutottak be, mert a zárat lecseréltettem és két ponton meg lett erősítve az ajtó. Ezen már csak úgy jönnek be, ha szétrúgják az egészet. Kinyitottam a zárakat és odabent már nyugalmat vártam. Erre mit találok? Egy kis papírt becsúsztatva az ajtó alatt. Rajta egy üzenet:
„A Haragvó Istennő lenyúzza a bőrt
Akkorára tágítja, hogy a világot befedje
Csontot és húst rápakol
A gyönyör a hentes asztalán történik”
Ez úgy hangzik, mintha Lawrence-ék szektát alapítottak volna. Lucille maga volt a  Haragvó Istennő. Nem hinném, hogy ehhez köze lenne valamelyik életbenmaradt távoli rokonnak. Komolyan ilyen emberek is élnek Fairbanks-ben? Megint sóhajtok és bezárom az ajtót, majd ezt is lefényképezem. Most pedig minden képet átküldök Nia-nak és utána már hívom is. Amíg kicseng, az értelmet keresem ebben az egészben, de nem látom. Okkult katyvasz, ami ijesztésre jó, de ennyi. Talán utána kéne nézni a jelképeknek. Várom, hogy felvegye. Remélem, nem aludt még. Ha meghallom a hangját, máris jobban érzem magam.
- Szia, caro mio! Láttad, milyen szép karácsonyi ajándékot kaptam így a nyár közepén? Harry Potter akcióba lépett. Mary Mama-tól tudom a részleteket. Ha van időd, elmondom, amit megosztott velem. Esetleg le is rajzolhatnád azokat, akikről beszélt.
Tudom, hogy ráfér a pihenés, de szeretném, ha most ezt meg tudnánk beszélni.

Még nem aludtam. Épp a neten csellengőztem, mikor befutottak a képek Stephen hívásával. Már azt hittem, annyira hiányzom neki, hogy hazaérve az az első dolga, hogy rám írjon/csörögjön, akármi, erre egy rituális huncutság képei köszönnek vissza a kijelzőről. Tányérnyira kerekedtek a szemeim a döbbenettől, mikor megnyitottam őket. A hanyatt fekvő pozitúrából egyből törökülésbe pattantam.
- Szia Stephen!!! – veszem fel telefont élénken beleszólva. Duruzsoló hangomon hallhatja, ahogy az arcomra kiül a banditamosoly. – Tudod, hogy rád mindig van időm. Láttam a képeket... Idén nagyon jó lehettél, ha ilyen korán ugrott be hozzád a Joulupukki. – csacsogom gúnyolódva, legalább ő is kapott meglepit, nem csak én. Ettől függetlenül persze értem a helyzet komolyságát, és aggódom is miatta.
- Mary mama? Lerajzolni? – heherészem. – Ugye nincs ott veled?
Nagyon remélem, hogy nincs, és Stephennek nem az a szándéka, hogy átadja neki a telefont. Biztos órákig tartana, mire elmesélné, hogyan néztek ki a mágusok.
Halkan beszélek, noha egyedül vagyok a szobában. A szomszédos ágy üres, nem jött lakótárs, így nem kell finomkodnom a kifejezésekkel.
- Ebből az eszelős Dominicből sok mindent kinéztem, de hogy a diplomáját tündérképző nyári táborban szerezte, azt nem gondoltam volna. Így első ránézésre azt mondanám, hogy fel akarnak áldozni téged. Most ajánlottak fel a „Haragvó Istennőnek”. A lábtörlődre pakolt gyümölcsökből és az idézetből gondolom. Mellesleg az utóbbinak tiszta Lawrence feeling-je van. A szimbólumok, amikkel meg kooperálnak, mind mélyről jövő szexuális töltetet hordoznak. Az idézet utolsó sorával együtt. Ezen már meg sem lepődök, elvégre az ügyvédúr pornósokkal veszi körbe magát. El tudod képzelni miféle vad orgiákat rendezhetnek ezek két varázspálca-suhogtatás között? A fenyőág, a fegyver, de minden függőleges szimbólum fallikus jelentéssel bír. Az örökzöld fenyő szimbolizálja az életerőt, a hosszú életet, a halhatatlanságot. És ha szektások, akkor a hallhatatlanságon van a hangsúly. A fegyver pszichológiai szempontból az erőszakos hatalom szimbólumai. A fallosz maga pedig a maszkulin teremtőerőt jelképezi. Az az élet forrása, abban van a férfi ereje, hatalma, egyben a testi örömszerzés eszköze.
Egy pillanatra elhallgatok. Lorenzo kandikál be a szobába, nyitva hagytam az ajtót, és éjjel is úgy hagyom. Nem tudom eldönteni melyik szó keltette fel a figyelmét: a fallosz, vagy az örömszerzés, de megkérdezte, hogy minden rendben van-e. Bólintok, hogy igen. A szavaimból, amiket Stephennek intézek, simán rájöhetett, hogy valami rendhagyó történt odaát a páromnál.
Ahogy az olasz testőr ismét magamra hagy, folytatom.
- A 12-es számba, és az akasztott emberedbe az imént botlottam bele egy Tarot-os oldalon. Az „áldozat” száma. A bibliában is megjelenik: 12 apostol, Jeruzsálem falának 12 alapköve volt. 12 bolygó van, egy év 12 hónapból áll, Arthur király kerekasztala körül 12 lovag jelenik meg stb, stb. De ezt biztos tudod. Úgyhogy Dominic szektája nagyon komolyan veszi magát.
Az idézet viszont nyugtalanít. Az az átkozott érzés, hogy emberáldozat bemutatására készülnek, nem tágít belőlem. Stephen tisztán hallhatja mekkorát sóhajtok a telefonba. Nagyon aggódom érte.
– Nem szeretném, ha bajod esne. – döngicsélem. Ő nem láthatja, hogy elérzékenyülve mosolygok magam elé, miközben a szemeim szerelmesen csillognak. Nem is tudom mihez kezdenék nélküle. Borzasztó állapot lenne. Már úgy megszoktam, hogy velem van, mintha mindig is egy pár lettünk volna.
Közben eszembe jut az ágyam alá erősített ajándék is.
- Képzeld csak… volt időm, és kicsit utána olvastam a mandragórának. A középkorban elterjedt hit szerint a bitófák alatt nő, most figyelj, az akasztott emberek írmagjából, és a kihúzott növényből kel életre az akasztófamanó, amelynek iszonyatos sikolya halált is okozhat. Hát nem édes? Az éjjel kiásott mandragóra szerencsét, gazdagságot és hatalmat ad. Rendkívül kényes természete miatt sok gondoskodásra szorul, és ha ezt nem kapja meg, kíméletlenül megbosszulja a rossz bánásmódot. A tulajdonosának még halála előtt meg kell válnia a manótól, különben elragadja a lelkét, és a pokolra juttatja... Figyelj, hová tetted azt a gyökeret? Nem vagyok babonás, de megnyugodnék, ha eltüzelnéd. Nem hiányzik még egy sikoltozó manó is az életemből. – magyarázom vigyorogva. Nem csak a mandragóra alakja bizarr, de a köré szőtt gyerekriogató esti mese is. A hideg futkos tőle a hátamon. Szívesebben bújnék most Stephenhez, minthogy itt kérózzak egyedül ebben a szobában.
Nem hiszek a gonosz manókban, de a fejemre fogom húzni a takarómat míg alszom. Meg mindenhol ezek az akasztott emberek. Agyrém.

/ Rocky & Nia – Days Of Vengeance VII.: The Hanged Man /

Szép lenne, ha Nia-t azért hívtam volna fel, mert nem tudok meglenni nélküle, de most nem így van. Hagytam volna pihenni amúgy, nem zavartam volna. Ő is örül nekem, hallani a hangján. Szerintem bárki mással tárgyilagos lennék, de Nia-nak viccelődve adom a tudtára, mit találtam és ő is rátesz egy lapáttal. Harry Potter és Joulupukki ellenem. Nem aggódom ilyen hókusz-pókuszok miatt, csupán tudatosítom, hogy most ezen a szálon kell elindulni. Nehéz lesz, mert ez elég ismeretlen terület nekem.
- Á, nincs, ne féltékenykedj! - mondom Nia-nak viccesen. Tudom, hogy erről szó sincs és csak egy igazán elmebeteg nő hihetné, hogy a nagydumás öregasszonyokra gerjedek. Mostanában nincs hiány a kötöznivaló bolondokból, de az én Nia-m nem az. Még akkor is bizalmat szavazott nekem, mikor olyan fotókat talált, amiktől más rögtön beadja a válópert. - Muszáj volt beszélnem vele, mert gondoltam látta az „elkövetőket”. 1 órát hallgattam az unokák táborozásáról a meséket, szóval drágán, de meglett az információ... Hárman voltak. A legkisebb, kb. 160 cm magas tűnt a vezetőjüknek, mert ő mondta a leghangosabban a szövegeket és ő tette a mozdulatokat. Kis zömök ember volt, rövid, sötét hajjal, olyan Elvis-frizurával és kancsal szemekkel. Mellette állt egy nagyon magas, majdnem 2 méteres vékony ember. Neki vállig érő sötétbarna haja volt és turcsi orra, kiugró állal. A harmadik olyasmi alkat volt, mint én, csak teljesen kopasz és nem kék, hanem zöld szeme volt. A nyaka jobb oldalán egy sárkánytetoválás volt. Hosszú, fekete bőrkabátban voltak és fekete kalap volt náluk, amit csak távozáskor vettek fel újra. Mindegyiknél volt pont egy ugyanolyan medál, amit a babán találtunk.
Mary Mama nagyjából ennyit mondott. Ha Nia is beszélne vele, biztos többet ki tudna húzni belőle, de szerintem ennyi is elég. Ha ezek máskor is mutatkoznak együtt, akkor meg lehet őket találni. Én pedig a szagok alapján még ma éjjel útnak indulok, ha nem találunk ki mást.
- Valami ismeretlen nyelven kántáltak és mikor kijött, botokkal köröztek, mutogattak, szerinte fordított keresztet rajzoltak, aztán táncoltak. Azt mondta, olyan volt, mintha állatokat utánoztak volna. Tekeregtek, mint a kígyó, aztán ingatták a fejüket, mint a tehenek és közben a fejük mellé emelték a karjukat is, szinte szarvakként. Dominic orosz származású, Mary Mama viszont nem tud oroszul. El tudom képzelni, hogy ezen a nyelven mondták a varázsigéket. Abban biztos volt, hogy nem latinul beszéltek. Most jön a a legjobb rész: Mary Mama nagyon erősen hisz és mikor meghallotta a mormogást, kijött. Beszélt hozzájuk, de azok csak csinálták a szertartást. Azt mondta, a Bibliából idézett nekik, de mivel ez nem használt, – kapaszkodj meg - a kezében lévő fakanállal kergette el őket. Éppen főzött és természetesen elmesélte, hogy mit, de azt is, hogy hol vette és hogy milyen áru volt még. Látod, Mary Mama ellen még a démoni praktikák is hatástalanok – fejezem be a leírást kis nevetéssel. Mikor Nia ágyánál találtunk ilyen kabalát, akkor aggódtam. Magamat nem féltem, most már szívesen viccelődöm.
Amit Nia mond, az nagyjából egyezik az én elképzeléseimmel. Persze most is, mint mindig belelát újabb dolgokba. Picit mélyebben érti ezeket a szimbólumokat és most nem bánom, hogy erősebb benne az ezotéria iránti érdeklődés.
- Nem vagyok biztos abban, hogy Dominic-et az orgiákon kívül bármi érdekelheti ebből. Ha a főiskolán mellettem el tudta játszani a barátot, ott simán előad egy ájtatos hívőt vagy mit, aztán végre dughat, csajozhat. Tuti, hogy erről van szó. És most felhasználja őket, hogy ránkijesszen. Azt tudhatja, hogy én nem tartok ezeknek az erejétől, de vajon annyira utánunkjárt, hogy rólad tudja, megérzel dolgokat? És rád akarna hatni? Egyébként szerintem ez egy tipikus összedobált sületlenség. Nekem a skandináv mitológia jutott eszembe, Odin lándzsája, a függeszkedése a beavatás alatt, a viharisten és a fenyők. Ehhez hozzárakjuk a keresztény ábrázolásokból Isten szemét megfordítva, plusz van egy mandragóragyökerünk. Úgy tudom, a New Age-ben kezdték el, hogy mindenből merítenek egy kicsit és ez eléggé olyannak tűnik. Semmi értelme. Ha egy nagy bicepszet rajzolnak az ajtómra, az sokkal konkrétabb dolog lett volna. Hahó, ott vagy? - kérdezem a végén, mikor Nia elhallgat.
Előáll még egy zseniális ötlettel. A Tarot, minden kártyajós, okkult ember kedvence. Ezt még én is ismerem, bár nem tudtam volna megmondani, hogy van egy ilyen lap benne. Megint kirajzolódik a vallási olvasztótégely. Apostolok, csillagászat, Tarot-kártya és Arthur király. Én ezt így nem raktam volna össze kapsából, legfeljebb ha keresgélek a 12-es szám, mint szimbólum után. Nia sóhajából és az áldozat emlegetéséből értem, mire gondol és én is ugyanazt járatom a fejemben. Ha a praktikákkal nem is érnek el semmit, késeik, puskáik lehetnek és akkor még csak a képzeletbeli, de valószínűleg létező csoportosulásról beszéltünk. Dominic ennél messzebbre is elmegy. Dílerek, katonák, pornósok. Bizalmat sugárzó hangon és mosolyogva felelek, mert ez is érződik a hangsúlyon:
- Nem olyan könnyű velem elbánni, ma chérie! De vigyázni is fogok.
Nia internetes kutakodása meghozta az eredményét. Megint az akasztott ember, az áldozat. Újabb hajmeresztő történet, ami horrorfilmekbe, fantasy regényekbe passzol, de mi a valóságban találkozunk olyan emberekkel, akik ezt elhiszik? Az akasztófamanónál csak megállok egy percre, mert ez már elég abszurd. A kényes, törődést igénylő gyökérnél már elvigyorodom, de mikor már a pokolraszállásról van szó és arról, hogy tüzeljem el a babát, mert sikít a manó, óriásit röhögök. Akkorát, hogy Mary Mama rögtön át is kopog.
- Mon amour, a sikító manó most dübörgött át, hogy maradjak csendben – mondom még mindig nevetve. - Egyébként azt mondta, azért nem dobálta ki ezeket a dolgokat, mert nem akart tisztátalanná válni az érintkezéstől. Papot hívott, de az nem jött ki, mert a szomszéd lakáshoz nem akart hozzányúlni. Hát figyelj, az őrangyal, amiről meséltél, az akármilyen hihetetlen, de megtette a dolgát, ott volt a bizonyíték, ahogy mondtad. Ezektől viszont mit várnak? Azt hogy elájulok éjjel vagy hogy a manó majd kinyitja a zárat, ők meg besétálhatnak elvinnin engem? Döbbenet, nem?
Itt megállok egy percre és még egyet nevetek, de már kisebbet.
- A baba itt volt a zsebemben eddig. Ha neked jobb ettől, bedobom a többi kacat mellé a folyosón lévő szemetesbe. Szerintem próbáljuk meg kitalálni, hogy Dominic mit tervez ezek után? Ha áldozatot akar, azt el kell kapni valahogy. Talán most már veled nem fog foglalkozni, legfeljebb ijesztget azzal, hogy mit csinál velem. Lehet, hogy a baba is ennyi célt szolgált összesen. Szóval azt hiszem, el akar engem fogni, ez a következő az ütemtervében.
Azt már csak a szaglásom árulta el, hogy nincs rajta olyan méreg, ami bőrön keresztül hatna. Csúnya lett volna, ha Nia-t ott mérgezi meg. Egyre inkább az az érzésem, hogy nekem szánta. Tudhatta, hogy nem hagyom ott, de nem is dobom ki, hanem elhozom. Ha mégis hisz a varázslatokban, akkor ettől várhat valamit. Talán nekem is tartogat kábítólövedéket. Az én szervezetemből hamarabb kiürülne és nem lennék sokáig kiütve, aztán biztos ki tudnék szabadulni, Nia pedig feleleveníthetné a Houdini-hasonlatot.
- Caro mio, arra gondoltam, hogy egyelőre Dominic-et hagyhatnánk. Mi lenne, ha inkább megpróbálnánk ezt a szektát és a tagjait megkeresni? A hadnagyot is be lehetne vonni, sőt mindenképp tájékoztatni kell, de ezek megint olyan dolgok, amik miatt nyomozást indítani kicsit fura lenne. Maximum rongálásért perelhetem be őket és azt se nagyon lehet bizonyítani, hogy ők kenték össze az ajtómat. Mit gondolsz?
Nem mondanám, hogy engedélyt kérek, csak véleményt. Ha Nia-nak jobb ötlete van, azt is elfogadom. De legszívesebben a trió nyomába erednék, megkeresném a bolond bandát és szépen elintézném, hogy a hatóságok felfigyeljenek rájuk. Vannak ötleteim, módszereim és a vérvonali képességem miatt meg tudnám tenni úgy, hogy senki sem gondolná. Ha gondolná, akkor se tudná bizonyítani, hogy ott jártam. Ha Nia csak aggódik, de mással nem áll elő, akkor én bizony körülnézek. Miután kicsit lemostam az ajtómat...

Stephennek most mintha sokkal jobb kedve lenne. Míg bent volt nálam, spórolt a vidámsággal.
Jah, de, pont Mary mamára vagyok féltékeny. Ezen jót vigyorgok, aztán Stephen elmeséli amit megtudott a szomszéd nénitől. Igyekszem megjeleníteni a lelki szemeim előtt a leírás alapján a három elkövetőt. Nincs nálam se ceruza, se papír, hogy rajzolhassak, de ezek hiányáért tökéletesen kárpótol a fantáziám és a memóriám. Figyelmesen hallgatom Stephen részletes beszámolóját, nem is szólok közbe. Egy ponton azonban elszakad a cérna.
- Nem mondod, hogy egy csapat szektást fakanállal hajtott el??? – kiszakad belőlem a harsány nevetés, és hanyatt vágom magam az ágyon. Csorognak a könnyeim, úgy röhögök. Micsoda amazon ez a Mary mama! Ha földre száll az Antikrisztus, innentől én sem a Bibliához nyúlok először.
Hallom, hogy Stephen is nevet a vonal másik végén.
- Stephen… Már megint belebotlottunk a lúzerek gyülekezetébe. – szipogom nevetgélve, közben az ujjaimmal törölgetem az arcom. – Igazad van. Nekem is az a gyanúm, hogy mindenfélét összedobáltak, mert látványos és ijesztő. Dominic vérmérsékletét ismerve, ebből az egész hókuszpókuszból csak az emberáldozat részt kell komolyan vennünk.
Mikor Lorenzo bekukkant hozzám, elhallgatok. Stephen kérdésére viszont nyomban válaszolok.
- Persze, itt vagyok, csak Lorenzo lecsekkolta, hogy minden rendben van-e.
Nem őrködik messze a szoba ajtajától, úgyhogy hall mindent.
- Tudom, hogy nem, de én azért aggódhatok érted. – duruzsolom kellemes, nyugodt hangon, miközben mosolygom.
A nevetés, aminek az elementáris energiahulláma az imént söpört végig rajtam, elmúlt. Most Stephen nevet jó hangosan odaát. Pedig én esküszöm, komolyan gondoltam, hogy égesse el azt az istenverte gyökeret. Mese ide vagy oda, a formája sem tetszik. Meg a tudat sem dob fel, hogy egy akasztott ember alól áshatták ki.
Azon, hogy Stephen kinevezte Mary mamát a sikító manónak, visítva röhögök fel megint. Kész mázli, hogy nincs szobatársam.
- Ahha. Kicsit körülményesen juttatták be a lakásodba a manót, hogy belülről engedje be őket az éj leple alatt. Lehet azt várták tőle, hogy mormoljon zárnyitóvarázst, és olvasson rád csiklandozó bűbájt. Kérlek, inkább dobd ki a sunyiba, nyugodtabb leszek, ha tudom, hogy nincs veled egy légtérben az a kis szörnyecske.
Az először fel sem merült bennem, hogy akár méreggel is átitathatták a mandragórát, és ha megfogom, akkor a bőrömön keresztül a szervezetembe kerül. Csoda, hogy Dominic ezt a lehetőséget kihagyta, viszont örülök, hogy nem jutott az eszébe. Azzal azért tisztában van, hogy számomra az lenne az igazi büntetés és fájdalom, ha elveszíteném Stephent. Nekem talán ezt a sorsot szánja.
Stephen is tudja, az ügyvédúr rá feni a fogát, és az életét akarja. Elég nyilvánvaló üzenetet hagyott a küszöb előtt. Csak igenlően hümmintek. Nem ecsetelem a páromnak, hogy első helyre került a kivégzendők listáján. Úgyis erre gondolunk mindketten.
- Ácsi! – nevetek fel a hadnagy emlegetésére, és homlokon csapom magam a szabad kezemmel. – Dominic elraboltatott, ez a mandragóra terhelő bizonyíték ellene, hogy újra próbálkozott valamivel. El ne dobd! Ezért kapnék. Inkább csak csomagold be, és zárd be valahova, egy bombabiztos helyre, ahonnan tuti nem mászik ki. Holnap elmondok mindent a hadnagynak, a gyökeret meg leadom neki. Minden, ami történt, az ügy szerves részét képzi, nem fogják figyelmen kívül hagyni. – felsóhajtok. – Dominic jól elbújhatott most, de az biztos, hogy a városban van még. Az az érzésem, addig itt is marad, amíg el nem kap. Talán a szektán keresztül juthatunk el hozzá a legkönnyebben. Várj! Tudod mi ugrott be? A fősulin hallottam mendemondákat a helyi elit titkos boszorkány kovenjéről. A tagok állítólag mindig máshol múlatják az időt esténként. Fekete csuklyás köpenyt viselnek, alatta teljesen meztelenek, és az arcukat madárcsőrös velencei maszkkal takarják el. A nevükre nem emlékszem, akkoriban nem tartottam fontosnak. Sokáig azt hittem, ez csak egy városi legenda, aztán egyik este, mikor Shontéval elmentünk szórakozni, láttunk két alakot ugyanilyen öltözékben, amit te is leírtál. A diszkó mögötti sikátorból jöttek ki. Valami maszkot és szeánszot emlegettek. Furcsálltuk is, és még utánuk is fordultunk. Ez néhány hónapja történt… Nem tudom mire készülsz, de én is ott akarok lenni. – csapok le Stephenre bazsalyogva, mintha csak megérezném, hogy magánakción töri a fejét. Ebből a buliból nem maradok ki semmi pénzért. Így vagy úgy, de megyek nyomozni.

/ Rocky & Nia – Days Of Vengeance VII.: The Hanged Man /

Mikor bent voltam, boldoggá tett, hogy látom Nia-t épségben, jókedvűen, de aggasztott is, hogy mi lesz. Most nem aggódom és már a vigasztalásra se érzek késztetést, mert ez inkább mókás, mint komolyan vehető fenyegetés. Kicsit olyan, mintha játékpisztolyt fognának rám. Persze ez rosszul is elsülhet és foglalkozni kell a bolond bandával, de szerintem nem kell megijednem.
Sejtettem, hogy a néni „hőstette” kiüti a biztosítékot Nia-nál is. Szeretek vele nevetni. Másokkal csak akkor viccelődöm, ha ennek valami értelmét, hasznát látom, mondjuk ha el akarom nyerni a bizalmukat. Nia-t viszont öröm felvidítani és ő is fel tud dobni engem.
- Bizony, Mary Mama fakanala veszedelmes fenyegetés. Komolyan, az egészből őt lehet a legkomolyabban venni, nem a táncoló papokat meg a falloszt a lábtörlőn – mondom vigyorogva. Ha napjainkban lenne inkvizíció, a szomszédasszonyom elismert harcosa lenne. Tűzzel-vassal-fakanállal küzd a bűn ellen. Nia-nak igaza van, újra itt vannak a béna emberek, akik rossz helyen keresik az életüket. Ennyi átgondoltsággal szektát alapítani még Amerikában sem lehet szerintem. Valami kisebb rajongói kör lesz ez vagy unatkozó pénzemberek, persze kell egy kis stikk. A látottak alapján az alapkövetelmény.
Nekem is feltűnik, hogy Lorenzo melyik résznél ment be. Tök jó, ha csak a mondat végét hallgatta. Meglesz a véleménye, hogy a férfiasságról és az örömszerzésről beszélünk még telefonon is.
- Persze és tudom, hogy szeretetből aggódsz, de ne nyugtalankodj! Legyél csak vidám, mint mindig! - felelem neki azt, amit mondani könnyű. Ebben a helyzetben neki sokkal nehezebb elfogadni, hogy nem vagyok veszélyben. Nem tudja, nem tudhatja, miért vagyok ennyire magabiztos. Ha most bejelenteném, hogy vérfarkas vagyok, szerintem csak legyintene, hogy tegyem a fiókba a többi hülyeség mellé. Gondolkozom rajta, hogy viccből megtegyem-e. Szeretek szórakozni másokkal, de Nia-val nem akarok. Már nem. Első alkalommal szivattam rendesen, de most már egész más a kapcsolatunk. Azt hiszem, poénnak mégis megteszi és majd egyszer elmondom, hogy ez nem poén volt. Előveszem a legtutibb viccmondó hangsúlyomat.
- Tudod, vérfarkas vagyok. Meg te is. Wright megmondta, hogy közülük valók vagyunk. Ebből milyen regényt írna? Újabb kasszasiker lenne.
Remélem, nem bántottam meg Nia-t azzal, hogy ennyire kiröhögtem. Nem az ő javaslatának szólt a nevetés, hanem annak, hogy valaki képes egy ilyet felhasználni. Manapság már nehéz akasztott embert találni csak úgy. Nincsenek nyilvános bitófák. Ha a szomszéd unja az életét és felcsomózza magát a gázcsőre, az alatt meg nem terem mandragóra. Nia jót nevet, úgyhogy nincs gond, nekem viszont eszembe jut valami, ami elég gázos.
- Nia... Most világosodok meg. Tudod, mit jelent, amit elmondtál? Szerinted hol lehet ma akasztott embert találni, ráadásul kint a földön, ahol ez a növény megél? Szerintem 1 az 1000-hez az esély, hogy ráleljenek egy ilyenre. Vagy megrendelték biztos forrásból, elmaradott helyekről, ahol még akasztanak vagy... Önellátók. Lehet, hogy nem én lennék az első áldozat, hanem ez szokás náluk. A viccet félretéve kidobom, persze.
Gyakorlati haszna nincs annak a kis vacaknak. Ebben az ügyben mindenki kesztyűt húz, ujjlenyomat sehol nincs. Mikor Nia megálljt parancsol, figyelek, hogy mi jutott eszébe. Mindig remek meglátásai vannak és jól kiegészítjük egymást. Nem teljesen értek egyet, ezt el is mondom.
- Hát figyelj, a kettőnk ujjlenyomata lesz rajta, de nem hiszem, hogy mást találunk. Ez kevés Dominic-hez. A szőke színésznőt kéne előkeríteni inkább. A nővérek ugye látták, amíg te vizsgálatokon voltál. Cynthia-ként mutatkozott be, de nincs ilyen nevű nővér a kórházban és a személyleírás ráillik. Igazából őt sem lehet vádolni konkrét dologgal, de ha jól kivallatják, szerintem meg tudják törni és mindent bevall. Dominic gyenge embereket vett maga mellé. A katonák talán kivételek voltak, de nekik az volt a szakmájuk ugye. A pornósnak nagy volt a szája a felvételen, de megnéztem volna, hogy harcolt az őrangyaloddal. Meg ezek a „varázslók... - mondom, megint hangsúlyozva a kétségemet. - Egy feldühödött keresztény elzavart hármat. Szerintem a rendőrségtől még jobban megijednének.
Nia még tovább boncolgatja a témát és lehet, hogy használható, amit felemleget. Nem hiszem, hogy Dominic még itt van. Jobban el tudok képzelni egy ilyen társaságot Fairbanks-en kívül és szerintem valahol a nagy messzeségben várja, hogy leszállítsanak engem áldozatként. Valahol az erdő közepén vagy a hegyekben mondjuk. Ha itt a városban ténykednének, tudnék róla. Vagy mégsem? Lehet, hogy nem vettem komolyan valamit, ahogy Nia sem ezeket a maszkosokat, akikről beszél.
- Hűha. Hát mendemondákból én is sokat hallottam, de ilyen bagázsról nem volt szó az emlékeim szerint. Szerintem nincsenek sokan, csak így maradhattak titokban. És amennyi értelme van, nem is vonzana tömegeket. Még ostoba tömegeket sem... Figyelj, ha ez komoly és többszörös gyilkosok, akkor megint meg leszel dícsérve a yardon, mikor kézre kerülnek. Én meg megint elgondolkozom, hogy meddig virágzik nálunk a turizmus, ha ilyen emberek élnek errefelé... - fejezem be kissé viccesen. Nem esek ettől kétségbe. Ha jól csináljuk, még híre se fog menni. Mary Mama terjesztheti, de ő annyi mindent összehadovál, hogy nem figyelnek rá vagy ha mégis, nem nagyon fognak hinni neki. Ő nem is érti, hogy miről van szó. Szerintem csak ördögöt lát, meg démonokat, emberáldozat, Tarot-kártya és hasonló eszébe se jut.
Nia tudja, hogy készülök valamire. Igaz, nem tettem nagy erőfeszítéseket, hogy eltitkoljam. Most nem akartam az árnyékban ténykedni. Ha hívott volna telefonon és nem ér el, biztos falramászott volna aggodalmában.
- Nia, te most éltél túl egy megrázkódtatást, ráadásul koronatanú vagy és apáddal meg van beszélve, hogy nála maradsz. A célkeresztbe kerültél és látod, hogy még a kórházban sem volt nyugtod. Nem akarom, hogy valami bajod történjen, rossz ötlet, hogy gyere, akármennyire is szeretném, hogy mindig együtt legyünk. Ha megpróbálsz nekem valami nyomot keríteni, hogy kik voltak ezek, az bőven elég. Én majd keresgélek egy kicsit. A gyökérrel mi legyen? Komolyan oda akarod adni a hadnagynak, ne dobjam ki? - kérdezem, majd eszembe jut valami.
- Van egy ötletem. Tegyük fel, hogy ők termesztik a mandragórát. Fairbanks-ben, de talán még Alaszkában se élhet ez meg sok helyen. Ki lehet valahogy deríteni, honnan származik?
Közben még leesik, hogy a szagokra nem is figyeltem. A gyökéren éreztem annak a szőke ribinek a szagát. Ő volt az, semmi kétség. Ezeket a varázslókat is követnem kellene. Az ajtómosás várhat. Tartom a telefont, de a kulcsommal kinyitom az ajtót és kimegyek. Amíg Nia beszél, visszazárom és elindulok a lifthez. A lépcső felől érzem a szagukat. Szerintem bírták kivárni a liftet, mert Mary Mama a nyomukban volt a fakanállal, mint fegyelmező eszközzel. Most értékelem először igazán az öreglányt. Megyek lefelé a lépcsőn, amíg telefonálok.

Stephen farkasos viccén jót nevetek.
- Óh, biztosíthatlak afelől, én nem vagyok az. De ha te igen, akkor jobb lesz vigyáznom a harapásoddal. – duruzsolom somolyogva. Imádom, ahogy szeretkezés közben gyengéden harapdálja a nyakam és végigkarmolja a bőröm. Sebet persze sosem ejt rajtam, és én sem Stephenen, az együttléteinknek nem a fájdalom a célja, hanem a gyönyör, amit egymásnak vagyunk képesek okozni.
Wright könyvéből tudom, hogyan működik ez. Alapos és izgalmas dokumentum anyag, csak semmi sem igaz belőle. Egy marha jól sikerült mese az egész.
Stephen, mint vérfarkas? Naná! Én meg Teréz anyu reinkarnációja vagyok. Mindenesetre izgató eljátszadozni a gondolattal. Egy ilyen poén mellett, amit Stephen megejtett, nem tudok szó nélkül elsétálni.
- Mr. Chesterton… Ez megmagyarázná a bilétás trükkjét. – kacagok bele a telefonba. Néha lemagázom Stephent, ennek különleges jelentése van. A töltete játékosan erotikus.
A párom megvilágosodására feljebb ugrik a szemöldököm. Csak ötletelünk, de nem szabad figyelmen kívül hagyni egyik lehetőséget sem.
- Hűha! Ha ők maguk termesztik a mandragórát a bitó alatt, akkor sürgősen le kell kapcsolni őket. Lassan nagyítóval sem találunk épelméjű embert ebben a városban… - sóhajtok kelletlenül. Belegondolok, hogy Stephent is akasztani szánják. Nem értem mi lapul meg a magabiztossága mögött, de lehet, hogy mégsem annyira lúzer bagázsról van szó. Ha kis létszámú társaság is, ügyesek voltak, elvégre eddig nem fülelte le őket a rendőrség a gyilkosságok miatt. Érdekes módját választották a szórakozásnak a városi gazdagok egyes tagjai.
- Gyanítom, vannak olyan bejelentett eltűnések, amik hozzájuk köthetőek. Szerintem férfiakra specializálódtak. Az a sok fallikus szimbólum nem véletlen.
Arra, hogy a szőkét kéne levadászni első körben, bólogatok, ezt a reflexet persze Stephen nem láthatja.
- Hm... Tudod mit? Jobb híján Guglin kutakodok egyet a Cynthia nevű szőke pornósok után. Vannak mindenféle listák, amin összegyűjtik az amatőr színészeket. Talán találok valami használható infót róla, ami segít a nyomára bukkanni. A belvárosi lakására tuti nem megy vissza, azt figyelik a zsaruk.
Mély, teátrálisan fáradt lélegzetet veszek.
- Már unom, hogy mindig megdicsérnek, holott szidásra számítok. Ha még sokat ugrálok, a hadnagy elzavar a rendőr akadémiára, és ha a helyi turizmus csillaga leáldoz, neked is szakmát kell váltanod. Majd nyitunk egy saját magánnyomozó irodát. Mit szólsz? – heherészek.
Stephen további okfejtését megértem és felfogom, de ő ugyanúgy kétlábon járó célpont, akárcsak én. A különbség az, hogy kettőnk közül őt akasztani vinnék. De hogy engem hogyan akar Dominic elhallgattatni, azt nem tudom.
A gyökér sorsán agyalok. Megszívlelendő a feltevés, miszerint a szektát megzavarhatják a ténykedésben a szaglászó rendőrök. Talán jobb lenne elhalasztani a hadnagy értesítését.
- Ehh. Dobd ki a fenébe, látni sem bírom. – dünnyögöm aztán. – Egyelőre nem szólok a hadnagynak. Majd ha forró lesz a nyom és a talaj, akkor füstjelzek neki. Ő úgyis ellenezné a magánakciót. A mandragórát itt csak üvegházakban termeszthetik, mert a száraz, meleg helyet kedveli. Talán ezoterikus boltokban kéne érdeklődni. Ha a szekta mégsem maga termeszti, valahonnan be kell szerezniük. Lehet, hogy valahol rendszeresen leadják a rendelést. Vaaagy, ha ők a termesztők, akkor fordítva is működhet a dolog, és a boltok rendelnek tőlük. Nincs sok olyan üzlet Fairbanksben, ami mágikus kellékekkel foglalkozik, de ezek is csak holnap nyitnak.
Közben fülelek, és ismerős zajok, kattanások érkeznek a telefonon keresztül. Fél szemöldököm feljebb vonul a homlokomon.
- Stephen, jól hallom? Kulcsra zártad az ajtót? Máris bevetésre mész?! – egyből kiugrok az ágyból.
Oda hát, hová máshova menne. Nélkülem. A tudat, hogy elindult, felcsigáz és egyben bosszant. Nekem itt kell rostokolni a kórházban, hogy előadjam a „Porcelánbaba a vitrinben” című színdarabot. Ó, mennyire utálom ezt!
Vajon hová készülhet?
- Most mit tervezel? – tudakolom.
Nem garantálom, hogy ezt az éjszakát itt töltöm a kórházban.

/ Rocky & Nia – Days Of Vengeance VII.: The Hanged Man  /

Nia-t megint jól megnevettettem, de azért egy kicsit beindult az agya. Tegyünk rá még egy lapáttal!
- Ms. Jensen, tudta, hogy Houdini is vérfarkas volt? Biztos helyről származik az információ. Megmondták az áááárnyak – kezdem utánozni azt, amikor Wright bebaszva és a gyógyszertől kiütve károgta a megfigyelői elnevezését.
Egyébként persze hogy vigyázok. Szeretem Nia-t finoman harapdálni és becézgetni, de ez a magázás is nagyon bejön. Ilyenkor eljátsza a távolságtartót, aztán még nagyobb öröm átugrani azt a távolságot és egymásba fonódni.
- Ja. Lehet, hogy nincs sok belőlük, de amennyi van, az mind megtalál minket, úgy néz ki...
Nia körülnézhet az eltűntek között, de szerintem ez vakvágány. Nem nagyon fogjuk azt kideríteni, hogy a szekta rabolta-e el őket. Szerintem nem így fogunk a nyomukra bukkanni. A „szekta”. Franciaországban is vannak ilyenek, úgy tudom, például a sátánizmus egész jól befészkelte magát az én őshazámban. Itt Amerikában meg minden bokorban van egy egyház, a legkülönbözőbbek, de ilyen kisebb csoportok is akadhatnak. Ami érdekel az egészből, hogy mi tartja össze őket. Dominic szerintem a nők miatt van ott, de ez kevés egy egész szektához. Hinniük kell, egységes szóhasználat, szokásrendszer, szertartások, erős vezetők kellenek. Érdekes világ az, sokat elárul az emberek befolyásolhatóságáról. Azt hiszem, Lawrence-ék naplója után ez lesz a másik, amit megérné tanulmányozni. Nem tudom, hogy csak férfiakat rabolnak-e el és az érvelés se győzött meg.
- Gondolod, hogy ennyire amatőr? Hogy a „művésznevén” mutatkozott be? Hacsak nem akarja, hogy megtaláljuk, szerintem ezt ott találta ki. Talán a rendes nevének is utána kéne nézni. Az interneten biztos fent van, mondjuk valami rajongói oldalon, ahol mindent tudnak a pornósokról. Hát Nia, nem semmi, hogy milyen körökben merülünk el...
Na ja, magamtól sose foglalkoztam volna ilyenekkel. Szépen belecsöppentem és most muszáj. A lakásánál én is jártam, azt mondták, forgatni ment. Lehet, hogy azóta döngetik a szektások? Nia viccelődésére kicsit komolyabb hangvételt veszek fel. Én is viccelődtem, nem gondoltam vérkomolyan, amit mondtam.
- Azért ne mondd, hogy olyan nagy csalódás lecseszés helyett buksisimogatást kapni. Szerintem ennyire nem fognak elfajulni a dolgok. Jó lenne, ha ez se tudódna ki.
Nia belátja, hogy a hadnagy riasztása csak letolás tárgya lenne. A gyökér nem egy perdöntő bizonyíték. Ha ügyesek leszünk, ennél sokkal komolyabb, letagadhatatlan argumentumot tudunk szolgáltatni. Ezekre a bolondokra nem vagyok nagyon kiakadva, elég lesz lefülelni őket és a zsaruknak átadni. Kivéve a szőkét, ő megérdemel valami sokkal rosszabbat.
Már a lépcsőházban vagyok és az egyik szemetesbe hajítom a gyökeret. Ha Mary Mama erre jár és meglátja, biztos frászt kap, de nem érdekel. Ahogy az sem, hogy mennyi nyomot dobtam ma a szemétbe. Ezek nem sokat érnek. Rongálás, ennyi. A többit még nem tudjuk bizonyítani, de azon leszek, hogy ez változzon. Nia-t talán kicsit felhúzom, hogy nélküle indulok el, de nem véletlenül. Megmondtam, hogy nem szeretném, ha baja esne.
- Körülnézek egy kicsit. Aludj jól, ma chérie! - mondom neki és le is teszem a telefont. Nem szép dolog és megsértődhet rajta, de csak őt kímélem. Ha nem tudja, merre járok, csak nem szökik ki a kórházból. Egyébként képes lenne rá, biztos vagyok benne. Ha visszahív, fel fogom venni, mert nem szeretném, ha tűkön ülne, hogy mi történt, miért nem tud elérni. Közben már kiérek a házból és próbálom követni a szagnyomokat.

/ Köszönöm a játékot!  :cheers: /

Adam & Rocky

Időnként kell ilyen kellemes vasárnap este is, amikor Nia a papával van otthon nagy családi szeánszon, én pedig szabad vagyok. Nem mintha házisárkány lenne, csak egyedül más lenni, mint társaságban. Egy ideje már nem mondom, hogy jobb. Sokkal inkább keresem a közösséget, amióta visszatértem a holtak földjéről és persze az igazságot is. Egy üveg ínyenc bor társaságában, mert úgy az igazi. Még deres a pohár is, mert most vettem ki Chateau d'Esclan rosé-t a hűtőből és lassan ízlelgetem első kortyomat. Mmm, mennyei. Laza otthoni viseletben, fehér pólóban és sötétkék melegítőnaciban ücsörgök a fényes nappali kanapéján. Hanyatt dőlök, forgatom számban a bort és élvezem az ízeit. Fantasztikus, tetőtől talpig átjár és ezt az érzést nem ismerik, akik vödörszámra vedelik. Lassan kell adagolni és utána várni, majd újabb kortyok következhetnek. Ez egy igazi rituálé nekem, nem szabad megszakítani, sem elkapkodni. Francia hagyomány és a borszakértőké is. A szép talpas pohár visszakerül az asztal üveglapjára, míg nyammogok.
Érdekes, hogy mióta újra élek (de fura ezt kimondani még mindig!), azóta valahogy rákaptam a cigire. A füstöt élvezem, olyan jó, mikor beborít, eltakar. Szinte eltűnök benne. Maga a folyamat, emelgetni és lassan megszívni a szálat pedig majdnem olyan szakrális, mint a borozás. Nem láncdohányos vagyok, csak néha ezzel töltöm az időmet és pokolian jólesik. Most is itt van az asztalon a hamutál. Közvetlenül a doboz gyufa és a Tibeti Halottaskönyv mellett, aminek nekiugrottam ezen a csendes vasárnap délutánon. Azt már a bevezetőből látom, hogy nem ez fogja nekem elárulni, mit csinált velem Alignak a Vörös Hold éjszakáján és különösebben nem ragad meg az eszméje sem, de ha már elkezdtem, végig fogom olvasni, mert nem árt ilyennel is találkozni. Jobban fogom érteni a tibeti hagyományokat, a buddhistákat. A mű nyelvezete pedig megkapóan régies, ódon, szépirodalmi élményt is nyújt.
Lehamuzom a bagót és megint szippantok egyet belőle. Még 1-2 korty, aztán folytatom az olvasást, de most csak nézem a hűvös alaszkai fényt. Itt is úgy ragyog a kora esti, lemenőfélben lévő Nap, mint Marseilles tengerpartján, csak egész más körítésben. És egész más az is, aki néz bele a nagy csillag távolabbnál is távolabbról érkező, életet lehelő fényébe. És...füst, ami felszáll a napfény elé, kicsit belerondítva az amúgy nyitott ablaktól friss levegőbe. A háttérben halkan szól a lejátszóból egy lemez, aminek a hangulatára csak ráerősít a bagószag és csak úgy szárnyal a szabadságérzetem. Érdekes jelenség ez, hogy majdnem ugyanolyan jól érzem magam, mint vágtázva a hegyoldal szikláin vagy fákat kidöntve egy erdei vadászat során. A modern ember prérije az ilyesmi... No, még egy slukkot!

Mert az élet nem állhat meg. Ez az örök igazság, melyet meg kellett tanulnom az elmúlt fél évszázadban, amit egy feleolyan idősnek kinéző testben leéltem. Bármi is történik, bárki is megy el, amíg a lábunk éri a földet el kell fogadni, hogy tovább kell menni. Ez az, amit nagyon hamar meg kell tanulnia egy őrzőnek. A mi életünk már csak ilyen, nehéz, többször szembesülünk a kudarccal, mint mások életük során akárhányszor. S nem csak azért, mert tovább élünk az átlagembereknél. Hanem azért, mert nehezebb az életünk az átlagembereknél és olykor már csak a takarítás marad. Miért is emlegetem ezt most? Mert éppenséggel legutóbb nem jártam sikerrel... sőt, sokkal inkább kudarccal jártam. Nem találtam meg Paloma szüleit, hogy őket életben tartva hozhassam vissza a lányuknak. Nem voltam elég ügyes, nem voltam elég gyors, pedig nem kevés időt töltöttünk el a keresőcsapattal az ügy érdekében. Graham-et sikerült megmenteni, ez tény, de ez nem derített jobb kedvre. Felelősnek éreztem magamat, dacára annak, hogy senki se okolt. Se Paloma, se senki más. De ennek ellenére azóta is ott van bennem a tüske, vádló tekintetet érzek magamon odaátról. Mint ha direkt hagytam volna cserben az "apósomékat" és emiatt lelték volna a halálukat. Igyekeztem leszámolni ezzel az érzéssel, de máig nem sikerült egyszerűen túllendülnöm rajta. Paloma tudta velem feledtetni átmenetileg, de amint elkerültem a közeléből... éreztem, hogy ott van a vádlás a tudatomban. Pedig már eltelt egy ideje, hogy visszajöttem Fairbanks-be. Nem akart ereszteni az érzés és magamat ismerve nem is fog még egy darabig. Azért eléggé bennem tudnak ragadni az ilyesmik, akár hiszitek, akár nem. Most viszont... most viszont dolgom van. Pár napja kaptam egy megkeresést, hogy elő kellene kerítenem valakit. Eddig ezek a munkák az erősségeimnek számítottak, most viszont kissé kétségeim támadtak a fentebb említettek miatt. Ennek ellenére belementem. Nem akartam cserbenhagyni a megbízómat. Szóval belevetettem magam és megkezdtem a kutatást az eltűnt férfi után. Vicces, miért van az amúgy, hogy mikor már a rendőrség se tud mit kezdeni a dologgal, akkor keresnek meg? Mindegy. Nekiálltam lefutni a szokásos köröket. Beszéltem a családtagokkal, kifaggatva őket mindenről a férfi családját illetően. Utána jöttek a közeli ismerősök, barátok. Próbáltam rekonstruálni a fickó mindennapi életét ezzel meg a rendelkezésemre álló papírok által. A fickó nem tűnt bajosnak, egyrészt emberek fuvarozásával foglalkozott vizi úton. A rendőrségi forrásaim is megerősítették, hogy büntetlen előéletű. A fő probléma pedig csak ezután jön. Az ismerősök maximum egy héttel az eltűnésének bejelentéséig tudták rekonstruálni a hollétét. Ez túl nagy intervallum. Valahogy szűkítenem kellett a dolgot és hamarosan meg is lett a megoldás. Szerencsére az emberünk eléggé alapos volt és felírta, mikor kiket vitt a folyón. Ezt a kis füzetet forgatva találtam meg az utolsó embert, akit átvitt... két nappal a bejelentés előtt. Ez adott úgy lendületet a keresésnek, ahogyan kinyomoztam, ki is ez a bizonyos illető. Na itt már volt egy kis balsejtelmem, ugyanis vérfarkas az illető. Bár helyi, mikor kérdezősködtem azt mondták, hogy a normálisabb fajta. Na majd kiderül, ahogy ellátogattam a címre, amit a társaimtól kaptam. Mit ne mondjak, ez lesz aztán a vidám látogatás. Határozottan kopogtam be az ajtón, mikor megérkeztem, majd türelmesen kivártam, hogy ajtót nyissanak.
- Szép napot! - köszöntem a férfinek. - Adam Revenor vagyok, a Fairbanks-i Protektorátus tagja - remek vagy Adam, ezt már akkor tudta, mikor meglátott nagyjából. - Egy eltűnési ügyben nyomozok és felvetődött a neve, mint lehetséges szemtanú. Szeretnék feltenni néhány kérdést... persze, amennyiben rosszkor jöttem úgy máskor is visszajöhetek.
Legalább is a kényelmes öltözéke, illetve a ház belsejéből érkező zeneszó nekem hirtelen azt az érzetet keltette, hogy éppen valakinek felrúgom a vasárnapi pihenőnapját.

A szoba magányában csak bámulom a hűvösen sötétlő égboltot. Vajon melyik részén járhattam? Esetleg alant tettem egy kört? Vagy olyan helyen, ami nincs se égen, se földön, se alatta és nem lehet megfogni, csak kivételes alkalmakkor. Elindított bennem valamit az a túlvilági kirándulás és sokkal inkább érdekel a szellemek élettere, a mágikus világ, mint előtte. A bor illata bizsergeti az orromat és épp nyúlnék újra a pohárhoz, mikor meghallom a közeledő lépteket. A lakók vasárnap is járkálnak, beleértve persze Mary Mama-t, a közvetlen szomszédomat, akinek kész mennyország a hétvége, mert mindig talál valakit, akit megállíthat, akivel órákig trécselhet. A léptek viszont az én ajtóm előtt állapodnak meg és az energia arra enged következtetni, hogy valaki bele akar mászni a magánszférámba ezen a csendes estén. Rossz fát nem tettem a tűzre, ami miatt lekaphatnának a 10 körmömről és egy ilyen ifjúnak amúgy se lenne esélye. Másról lesz itt szó, talán teljesen közömbös dologról. Netán egy új postás, aki civilben Őrző. A szagot nem ismerem, a kisugárzása nem ősöregre utal.
A kopogtatás után méltóságteljes lassúsággal fordulok meg. Nem szólok ki, hogy jövök. Ha fontos, amit akar, adjon cserébe valamit. Időt. Kezdem a játékaimat, amikkel szeretem az embereket manipulálni és összezavarni, közben pedig megfigyelni. Sokat elárul az emberről, amit tesz, mikor várnia kell. Először csak megfordulok, majd a hamutálba teszem a cigit óvatosan, nehogy végigégve az asztalomat piszkolja össze. Az üveglapot könnyű letakarítani, de akkor is. A borból még egyet kortyolok, míg felállok és a papucsomban odacsattogok az ajtóhoz. Kulcs lekap a kis szekrényről, hadd hallja a csörgést. Kilesek a kukucskáló lyukon, ahogy Mary Mama szokott az ablakon unalmas pillanataiban, amikből elég sok van. Sajnos. Markáns arcvonalú fazon és viszonylag fiatalnak néz ki. Elfordítom a zárban a kulcsot és kitárom az ajtót.
- Üdv!
A köszönésem után megvárom, hogy bemutatkozzon. Nem bízza a véletlenre. Itt a küszöbön közli, hogy a Protektorátusról jött. Egy kívülállónak ez nem mondhat semmit, de nekem nem tetszik, hogy óvatlan. Az arckifejezésemen fáradtságot látni, de csak pressziót helyezek rá, hogy lássam, mennyire bírja.
- Biztos, hogy engem keres?
Ez csak egy beugrató kérdés, mert nevet nem mondott. Valószínűnek tartom egyébként, hogy nem tévesztette el a címet. Szórakozni akkor se rossz, ha mindent tud és precíz a munkájában. Dolgozzon meg érte, ha segítséget akar. A számlát pedig majd benyújtom, ha úgy alakul.
- Máskor se jobb - szól a nem túl szívélyes fogadtatás, a fejemmel mégis intek befelé, majd félreállok, hogy elférjen mellettem.
Ne az ajtóban beszélgessünk, mert a falnak is füle van. Ha bejön, az előszobából már láthatja is a nappalit és az én kis szeánszomat, a zene pedig megütheti a füleit. Ha befárad, becsukom mögötte az ajtót és egyre rázárom. Alapvető óvatosság, nehogy váratlan vendégünk jöjjön.
- Igazolványt kérek!
Hidegen szól a hangom és noha nincs félnivalóm, szeretném látni, kiféle jött hozzám. Vagy magánnyomozói vagy Őrzői minőségben érkezett, ezutóbbi esetén nem kapok papírt. Mindegy egyébként, úgyis a lényeg az, hogy mennyire együttműködő. Ha már idejött, ki lesz elemezve. Ízekre szedem.
- Nos, meséljen, mit láttam?
Sok mindent látok. Szeretném, ha még több dologról maradna titokban, hogy láttam és nagyon is érdekel, miről van szó. A cigis dobozt felveszem az asztalról, kihúzok egy szálat és a fickó felé nyújtom. Bólintok egyet, hogy vegyen nyugodtan, ha dohányzik. A folyosóról már hallom is, hogy a "kedves" szomszédasszonyom, a ház egyszemélyes térfigyelő és információ-elosztó rendszere már nyitja is az ajtaját, hogy megnézze, kijött hozzám. Szerencsénk, hogy a 90 felett járó nénike nem gyorsvonat, különben nem úsznánk meg a tartalmas hozzászólásait. Lehet, hogy így is bekopog és tuti, hogy Adam távozásakor azonnal ugrik, hogy minnndent megtudjon. Lesből támad...

Csendben álldogáltam kint az ajtó előtt, türelmetlenségnek pedig még csak a nyomát se érzékelhette felőlem. Gyerekkoromban megtanultam már, micsoda érték lehet az, ha képesek vagyunk nyugton maradni és csupán várni, mit hoz számunkra az idő. Így hát ujjaimat összefonva magam előtt álltam, még csak fel-alá se kezdtem el sétálni, hogy na, mikor méltóztatik már Mr. Őslakos ajtót nyitni. Tudtam, hogy itthon van. Ha nem is olyan erősen, mint egy farkas, de bizonyos területen belül egy őrző is megérzi a farkasok jelenlétét. S figyelembe véve, hogy farkas, nem tartottam szükségesnek újra kopogni. Tehát várakoztam, jobb híján megnézve magamnak a környéket meg magát a házat, mielőtt hallottam, hogy nyomódik a kilincs meg nyikordul az ajtó, feltárva előttem az illetőt, kifaggatandó "áldozatomat", ha fogalmazhatok így. Nem szándékoztam a feleslegesnél több időt itt tölteni, elvégre dolgozok, vagy mi a szösz, így hát azonnal a tárgyra tértem és igyekeztem rövid is lenni, amennyire csak lehetséges.
- Természetesen, Mr. Chesterton.
Tudakozódtam, mielőtt idejöttem, ez már csak természetes. Nem szokásom anélkül bekopogni egy vérfarkashoz, hogy előzetesen te tudakozódtam legalább a külső jegyeiről, személyiségéről, meg ilyesmi, főleg, hogy tudjam, hogyan viselkedjek vele. Na bumm, ezt most úgy mondom, mint ha lépten-nyomon beléjük rúgnék, csak úgy, heccből. Pedig Emma és Sarah is megmondhatják, a-aaa, engem nem ilyen fából faragtak. Messze nem, valószínűleg ezért vagyok még mindig életben, bár még mindig eléggé fiatalnak számítok. Mindenesetre a megjegyzése is arra késztet, hogy akkor jobb lesz ezt hamar letudni. Rossz időben húzogatni egy farkas bajszát az időpontot illetően sose kifizetődő.
- Köszönöm - mondom, miközben beinvitál, majd a nyomába szegődök, hogy ha azon belül mozgunk, persze csak tisztes távolságban.
Nem állok neki körbenézni, elvégre nem háztűznézőben vagyok. Így is elég információ éri el az agyamat másodpercek alatt, melyek jelzik, hogy valóban nem pont a legjobb volt az időzítés. Mint amikor betoppanunk a csendes pihenő során valakihez, egy az egyben olyan érzésem van. A lágy zeneszó, no meg az alkohol és dohányillat elég meggyőző bizonyíték számomra erre. A kérése jogos, neki is állok kutakodni a zsebemben, mire előhorgászom a magánnyomozói igazolványomat és felmutatom neki. Adhattam volna névjegykártyát is, elvégre Summernek hála már azt is nyomtattam, de szerintem eléggé bunkó húzás lett volna tőlem, mint ha csak reklámoznám magam, pedig senki se kérte. Szóval miután túlvoltunk mindezen, előhúztam a noteszomat az egyik zsebemből.
- Családi megbízásból nyomozok - mondom, miközben előhúzok egy fényképet a noteszból és átadom neki. - Úgy tudom, ismeri ezt a férfit. Robert Daylon, harmincegy éves fairbanks-i lakos. Egy hónapja minden előzetes jel nélkül eltűnt, a rendőrség azóta nem találja. Bentley Island-re fuvarozott embereket vízi úton, ennek kapcsán kerül Ön a képbe. A fuvarozói feljegyzései alapján Önt két nappal az eltűnése előtt szállította át a szigetre, ezzel valószínűsíthetően Ön találkozott vele utoljára - itt várok egy kicsit, azért, hogy megerősítse az elmondottakat, majd utána. - Szeretném ha elmondaná nekem, mit tapasztalt Mr. Daylon kapcsán aznap. Hogyan viselkedett, nem volt-e feleslegesen feszült. Emellett szeretném megtudni, hogy miután átértek és még volt rálátása, nem találkozott-e valakivel, vagy hogy egyáltalán mit csinált az utat követően.
Fussuk le azokat a kötelező köröket... magamban pedig nagyon reméltem, hogy nem zsákutcára bukkantam, mert akkor tényleg meg leszek lőve.