Az utcáról egyenesen nyíló üzlethelységben bal oldalon színes cukorkák garmada várja az édesszájúakat, a végén egy kisebb boltív alatt lehet eljutni a kávézó, társalgó részbe. A helység jobb és hátsó oldalán pultokon sorakoznak végig a minden nap frissen készülő édes, sós és egyéb ízű édes csodák számára, legyen az sütemény, bonbon, tortaszelet, apró kiegészítők. A jobb oldali pult részről nyíló ajtó vezet a cukrászműhelybe, míg a vendégek által is megközelíthető a kávézó részen négy-hat asztal várja a süteményt kávét fogyasztani vágyókat. Elég tágas a rész ahhoz, hogy kényelmesen el lehessen beszélgetni, mások zavarása nélkül. Az itteni pult mögött kávé, tea, frappé és gyümölcsturmixok közül lehet választani.
- Ohh. Ez azt hiszem elég nyomós érv. Akkor velem is történt valami fejlövés féle, de azt hittem utána, hogy csak álmodtam, és mivel tényleg éltem, és még most is így van, maradtam ennél a verziónál. Azóta szerencsére nem kellett átélnem hasonlót. A hideg azonban még a gondolatra is kiráz, nem szeretném soha többet, borzalmas pusztán visszaemlékezni a Vörös Holdakra. Sosem fogom elfelejteni, amikor Savannaht el kellett temetnünk miatta… szívemből gyűlöltem az egészet, és nagy szerepe van abban, hogy olyan gyorsan akartam a lehető legtöbb tudást magamba szívni. A vonásaim változásán érezhető, hogy a téma nem igazán a szívem csücske. - Igen, kétségtelenül. Aztán minden évben rettegve várja az áprilist… Nekem nem okoz gondot bevallani, hogy igenis tartok tőle, és mindig fohászkodom az égiekhez, hogy ne ragadjon magával nekem fontosakat. Nyilván ez semmire sem elég, nem ezen múlik. - Miért? Nem olyan jó, ha valaki egyszer ismert volt? Nekem teljesen kényelmes így, az tény, és ha logikusan szemlélem a dolgokat, egy farkasnak sem válhat a hasznára, hogyha egyszer régen ismerték, főleg mondjuk azóta, hogy a filmek megjelentek, egy-egy ősrégi újságcikkre még rá lehet fogni, hogy hasonmás csupán, de az élőkép egészen más tészta. Magamra nem veszem a szavait, bár érzékeny típus vagyok, de sértődős nem kifejezetten, meg aztán, értem, hogy érti. Bólintottam, az emléktörlés valóban pocsék, és csak azért maradt meg minden, mert leírtam, de elég bizarr volt a saját soraim olvasni valami olyanról, ami szerintem nem történt meg. - Bizony, az a Mandy. Nevetem el magam, én nagyon megszerettem azóta, a mentorom is volt, illetve nagyon jó barátok lettünk, szóval örülök, hogy ő hívott el közel kilenc éve. - Egyébként ebben valóban van valami. A Mentorom ugyancsak ő lett, szóval kezdetben ő terelgette a kis életemet köztük. Kicsit fura, hogy nem említette, valahogy úgy tűnt, kicsit azért bizalmasabb társai vagytok egymásnak, de ezek szerint nem. Amennyit Mandy néha beszélni tud, tényleg meglep, hogy nem mondta el neki, hogy elhívott valakit. Aztán lehet, hogy csak a szükséges dolgokban tudja tartani a száját. Én meg ezek szerint nem… No de már mindegy is, azt soha senki sem mondta, hogy ez amolyan hétpecsétes titok lenne. Arra csak bólogatok, hogy igen, a Hold tehet róla… Bár gyanítom, előbb-utóbb ez lett volna a sorsom, vagy a sok megérzéseim miatt diliházban kötök ki végül. - Értem. Nos, mondhatjuk, hogy nálam azért sikerült jóvá tenned a dolgot, és kihúzni azt a kis tüskét. Legalább nem kell majd köpködnöm a neved hallatán Mandy előtt minden alkalommal. Cukkolom csak, mert egyébként nem tettem egyszer sem, sőt, inkább amiatt aggódtam, hogy nem esett-e valami baja, és bűntudatom volt. Mivel vigyorgok, bízom benne, hogy érti, ilyen nem történt, meg nyilván most már semmiképpen sem fog. - Nem őszinte a forró csoki iránti rajongásod, úgy látom. Jegyeztem meg nevetős hangszínnel, én szerettem, de tulajdonképpen mindent is, ami édes, szóval az enyémből már alig volt. Bevallom, még számomra is bizarr volt ilyen helyen látni egy ennyire… hm, maszkulin jelenséget, mint ő volt. Komolyan, ezért valahogy még jobban esett, hogy képes volt órákig itt várni rám. Hát lenne olyan, aki erre képes lenne nem elásni a csatabárdot?
Henry McCarty
Wagabond
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 165
◯ HSZ : 632
◯ IC REAG : 550
◯ Lakhely : Anchorage (#B88438)
◯ Feltűnést kelthet : Gyűrű tetoválás a bal gyűrűsujjon
Eszem ágában sem volt visszakérdezni, hogy vele is történt-e valami hasonlóan kellemes élmény. Mondjuk ja, alig akadt a városban olyan, akit ne vert volna taccsra a dolog, de minek elrontani ezt a bimbózó románcot, ha már ilyen jól alakul, nem? - Vagy a szilvesztert. Teszem hozzá csevegő hangon, hiszen hála a mindenek is, már sosem lehetünk biztonságban. Fordított izgalom, mintha valakinek az évben bármelyik nap lehetne szülinapja. - Hát, igazából problémám nincs belőle. - már nem áll fenn az a veszély, hogy valaki megismer, Pat az első évtizedekben épp eléget tartott a világtól elzárva, hogy senki se hozzunk minket magunkkal összefüggésbe - Csak tudod, az irodalom. Meg a pop-kultúra. Meg az összes ilyen cucc. Egyrészt, mert a háromnegyede abszolút nem igaz, - se a filmeknek, se a kutatásoknak, könyveknek, tanulmányoknak - másrészt azért elég régen volt, és úton-útfélen "magamba" botlani jóval több nosztalgia, mint amit igénylek. Talán az eddigiek alapján Naominak világos lehet, hogy nem vagyok az a sarokban teával kuckózós, sóhajtozva a múltba révedős figura. A-aa. Nem. Éppen elég nekem olyan dolgokkal megküzdeni, hogy megtaláljam a zoknim párját reggelente, nincs nekem agyam még a múlton is töprengeni. Bár, ahogy Naomi történetét hallgatom, neki még az olyan múlton is volt ideje töprengeni, amire nem is emlékezett. Ettől még a hideg is kirázott, mint mondjuk a legtöbb ilyen Őrzős dologtól, ha túl sokat beszélünk róla, de az elég sokat dob a hangulaton, hogy Mandy, az én Mandym az Ő Mandyje is. Mondjuk ja, totál jogos, simán el tudom képzelni őket egy "nemkölyök"-"nemteremtő" kapcsolatban. - Jó, hát lehet, hogy anno említette... - vakarom meg a fülem tövét kissé - Vagy azóta is... - próbálok visszaemlékezni, hogy mi történt hálaadás óta kettőnk közt, de ha fegyvert fognának a fejemhez se tudnám felidézni, hogy ez az infó elhangzott. - Mit mentegetőzzem, még a férfiak közt is rekordszelektív a memóriám. Főleg akkor, ha mondjuk épp kajálás közben szaladt ki a száján, olyankor túl sok inger ér egyszerre, amivel foglalkozni kell. Tényleg baromi jól esik, hogy lerendeztük ezt a kellemetlen fiaskót egymás között. Elnevetem magam, amikor a köpködést említi. - Te? Köpködni? Na, az kizárt. Oké, persze, tudom, hogy átvitt értelemben mondta, de nem én lennék, ha megálltam volna nem lecsapni egy ekkora labdát. Most, hogy elvileg tiszta lappal kezdtünk, és úgy fest, hogy jól haladtunk, itt az ideje az intim részleteknek, és hogy felfedjem az igazságot, hogy mekkora hülye is vagyok valójában. Jelen esetben a szó jobbik értelmében. - Ja, hát az nem. Csak miattad rendeltem. - jegyzem meg könnyedén, az hiányzik nekem, hogy a végén még bűntudata legyen vagy valami - Ha kéred, neked adom. - kicsit felé tolom a csészét, de akkor sem sértődök meg, ha szerinte még nem vagyunk olyan viszonyban, hogy egy csészéből csokizgassunk - De a pillecukrot megettem, az király volt. - mármint, ami a karácsonyi ajándéka mellé járt - Na és te? Mire készülsz? Buli lesz vagy szerelmi bánatos, búfelejtős szénhidrát-túladagolás? Bökök a fejemmel az általa rendelt sütimennyiségek felé. Nem tűnik úgy, mint aki nem figyel oda az alakjára (nem, most nem ezért vagyok itt), de nagyon bízom benne, hogy nem egyedül tervezte elpusztítani az összes édességet. Az olyan... Bizarr.
Bólintottam, noha szerencsére a szilvesztert megúsztam, az idei kifejezetten jól sikerült, és legalább kellemes emlékekkel gazdagodtam, nem olyanokkal, amit legszívesebben örökre elfelejtene az ember lánya. - Elhiszem, nehéz lehet megállni, hogy ne javíts ki mindenkit úton-útfélen a téves elképzeléseikről. Szóval, vajmi kevés alapja van a filmeknek, amikben feltűnik a karakter…ed? Teszem fel inkább csak költői módon a kérdést, ami azt illeti, ez a része valóban kellemetlen lehet, és bizonyára minden farkas megéli, aki kicsit is ismertebbé vált hosszú élete során. Persze sokak talán nem pont a saját idejükben tették ezt, sokkal inkább utólag emelték őket a magasba, amikor már nekik mindegy volt. Manapság, amikor minden azonnal átfut digitálisan, azt hiszem sokkal nehezebb dolga van mindenkinek, és jobban oda kell figyelnünk, hol jelenik meg az arcunk. 10-20 év múlva talán már én sem foghatom rá a szerencsés genetikára, hogy pont úgy nézek ki, mint huszonévesen… - Akkor minimum csoda az is, hogy nem felejtetted el a kellemetlen jelenetünket. Persze, talán azt nehéz lenne, mikor egymás után két nő pörköli meg az embert. Igazából azt hiszem, le sem tagadhatnánk egymást Mandyvel. Így már talán érthető, a sors miért rendelte úgy, hogy ő hívjon el. - Miért? Minek nézel, valami elvarázsolt úrinőnek? Nevetem el magam, de azt azért kihagytam a képletből, hogy reggelente, a hosszabb futásaim után elő szokott fordulni, hogy bizony kiadom magamból a felgyülemlett nyálmennyiséget. Az vesse rám az első követ, aki sosem csinált még ilyet. Mindenesetre nyilván nem így értettem, és gondolom, ennek ő pontosan tudatában is van. - Igazán önfeláldozó gesztus ez a részedről, pedig kötve hiszem, hogy amúgy nagyon jellemző lenne rád az ilyesmi. Végül is, miért ne, én imádom a forró csokit, szóval magam elé húzom a poharát, úgyis a másik oldalról ivott, így pont jó lesz. - Az a legjobb része, igen. Pillecukor nélkül nem az igazi. Pillantok fel rá mosolyogva, igazából az csak a poén része volt, de mivel úgy tapasztaltam az elmúlt percekben, hogy Henrynek van humora, biztos vagyok benne, hogy átment a dolog. - Mondhatjuk bulinak, a lányommal szoktunk tartani ilyen szénhidrát sokkos napokat majdnem minden héten. Ez ilyen hagyomány, ami akkor is megtörténik, ha éppen rosszban vagyunk. Mert hát… a süti majdnem olyan jó, mint a fagyi, de utóbbihoz most azért mégiscsak túl hideg van. Nevetem el magam, engem nagyon sok mindennel boldoggá lehet tenni, mert rettentő kevés elég hozzá. Alapesetben elég könnyű velem, és talán erre rájött a velem szemben ülő mostanra. Az más kérdés, hogy az önérzetembe éppen olyan könnyű beletaposni, de cserébe haragot tartani sem szoktam. - Amúgy ennyire ráérsz ma? Nincs munka? Gáz a hegyen, vagy bármi? Mostanában olyan nyugis minden egyébként… szerinted nem? Vakarom meg a tarkóm, mert igazából oké, sok mindent átéltünk mi ebben a városban, de mostanában valahogy nem szakadt ránk az ég, ami egyszerre aggasztó, és valahogy… megtévesztően megnyugtató.
Henry McCarty
Wagabond
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 165
◯ HSZ : 632
◯ IC REAG : 550
◯ Lakhely : Anchorage (#B88438)
◯ Feltűnést kelthet : Gyűrű tetoválás a bal gyűrűsujjon
A kijavítással kapcsolatos megjegyzésére elnevetem magam, mert eszembe jut Hollywood. - Egy időben egy csomó castingra jártam a saját szerepemre, de mindig azt mondták, hogy NEM VAGYOK ELÉG HITELES! A végén nagyon durván elröhögöm magam, még a szemeimet is meg kell töröljem, mikor végre elhalkulok és nagy, mély levegőkkel próbálom lenyugtatni magam. Jajjjistenem.... Ha Naomit nem is akasztottam ki, de a pultos csaj elég gyanúsan méreget. Most mit van úgy oda, ez egy szabad ország, nem? - Hát, az alap az végül is jó. Leszámítva azt a tényt, hogy Pat megölt. Bár, gondolom, ezzel nem árulok el túl nagy meglepetést. Na, mindegy. Nem áll szándékomban részletezni a "hibákat", össze sem tudnám számolni szerintem. De ha meg kellene fogalmaznom, hogy mi nem tetszik, az az, hogy hősként próbálnak beállítani, amikor végső soron csak egy vadnyugati haramia voltam, aki annyira rettegett a haláltól, hogy inkább Ő lett az, aki előbb meghúzta a ravaszt. És persze, mint utólag kiderült, az összes szökésem csak Pat jóvoltából és közreműködésével történhetett meg. - Jó, hát azért az más. Nem minden nap lóg az ember gatyáján egy cuki, vörös nőszemély. Hogy flörtölök-e? Nem tudom, flörtölök? Majd Naomi eldönti, én csak közöltem a gondolataimat. Persze a legtöbben a kéretlen gondolatok közlését taplóságnak nevezik, az én mércémmel azonban ez az őszinteség körébe tartozott. Bár igaz, az én mércémmel mérve elég sok minden más kosárba esik, mint a legtöbb embernél. Újra felnevetek a kérdésén... elvarázsolt úrinő... Hát ez nem százas. - Most miért, az elvarázsolttal nem is lőnék annyira mellé! - tárom szét a kezeimet - Ha úrinőnek nem is, de aki úgy küld el a picsába, hogy "szemtelen fráter", attól nem várnám, hogy belefér nála a turházás. Most nincs igazam? Ez a cselekvés a hozzám hasonló parasztok repertoárját erősíti, meg úgy általában a pasikét. Elég kevés nőt láttam már, akiből kinézem, hogy köpködne, természetesen néhány egyéb kontextust kivéve, de ezt a témát csak nem hoznám fel egy nyamvad cukrászdában. Elmosolyodom, ahogy elfogadja a csokit, és a kezét figyelem, ahogy magához húzza a csészét. Még akkor is a csészére bambulok, amikor felteszi a kérdését. - Nem, tényleg nem az... - felelek révetegen, és megrázom a fejem, visszatérbe a valóságba - De mondhatni, javuló tendenciát mutatok. Példának okáért akár ezzel a csokival is. Nem akarok visszakanyarodni megint oda, amiről már beszéltünk korábban, de így legalább a saját szemével láthatja, hogy nem kamuztam, amikor arról beszéltem, hogy haladok. - A lányoddal? Kerekednek el a szemeim a meglepettségtől, még a számat is eltátom. Jó, tudom, hogy az őrzőket is nyakon öntötték ezzel az örök fiatalság és szemránckrém nélküli élet főzetével, de úgy... nem tudom. Nekem nem tűnt olyan anyatípusnak. Arra, hogy a bálra is befutott, jelenleg nem emlékszem, így emiatt nem csak a kedves énemet prezentálhatom Naomi előtt, hanem azt a bizonyos szelektív memóriát is. - Hű, wow. Má-mármint ne érts félre, csak nem igazán ismerek senkit gyerekkel, mármint tudod, rendessel. - és nem kölyök értelemben vett gyerekkel - De ez tök jó, akkor ezek szerint te nem vagy az a fajta szülő, aki zabszemmel a seggében mindent lekorlátoz. "Nincs édesség, edd meg a brokkolit", meg a többi szarság. És hány éves? Mert azt azért rendbe kell rakni a fejemben, hogy egy mini vagy egy kevésbé mini Naomit képzeljek-e el mellé, meg a sütikupac mellé. Nem mindegy. - Ja, ma nem vagyok szolgálatban, és az igazat megvallva nincs túl sok barátom, szóval ja, ennyire ráérek. Egy cseppnyi panasz sincs a hangomban. Nekem haverjaim meg ismerőseim vannak, és ez így van jól. Nem igazán van benne a természetemben az, hogy mélyebb kapcsolatokat ápoljak és tartsak fenn, túl sok igénnyel és megkötéssel járt. Az utolsó lény, aki iránt utoljára törődést tápláltam, egy kurva rituáléban meghalt, szóval attól kezdve meg pláne nem rajongok a kötődésért. - Miért lenne gáz? Nincs semmi gáz. - nézek rá összeráncolt homlokkal - Plusz, ha lenne is, nem vagyok Testőr, kábé engem hívnának utoljára ilyesmivel. De amúgy meg igazad van, belegondolva túl nagy a csend az elmúlt pár évben. De miért ne élveznénk ki? Szerintem baromira megérdemeljük a nyugit, mielőtt megint... - a halántékomhoz emelem a jobb kezem, és azt fegyvernek álcázva meghúzom a ravaszt - Bang. Felsóhajtok. Én a magam részéről nem aggódom, inkább azt próbálom kiélvezni, ami éppen van, és nagyon örülök, hogy egy ideje már nincs semmi extra. Majd úgy is lesz, de kár előre parázni nem?
- Neeeee… Huhh, ez nagyon gáz. Mármint, nyilván nem a te részedről. Nyilván persze nem volt a homlokára írva, hogy kicsoda, de azért elég abszurd, hogy mennyire eltér ezek szerint a való életben megesett történés, személyiség, akármicsoda attól, ahogyan végül filmre kerül. Engem a röhögése abszolút nem zavar, az meg kiváltképp nem érdekel, hogy a pultost esetleg igen, ez legyen az ő problémája. - Na igen, kell az ütős végjáték. Nyilván nem halott, hiszen itt van, nem vagyok a vadnyugati filmek nagy rajongója, de azért ezt-azt elcsíptem már belőlük az éveim során. - Azért, remélem, úgy általában jobban reagálsz rá, ha cuki, vörös nőszemélyek lógnak a gatyádon. Kúszik egy szemtelen mosoly a képemre, ahogy ezt a labdát visszadobom, mert hát valljuk be, csöppet sem volt vendégmarasztaló a dolog. Hogy flört-e? Meglehet, bár részemről biztosan inkább csak könnyedén játékos beszólogatás, mert hát, ha az ember lánya szerelmes, akkor az ilyeneket nem igazán szokta felvenni, én legalábbis nem. - Nahát, még ezt is megjegyezted. Esküszöm, még a végén különlegesnek fogom gondolni magam. A fogkrémet is ki kell köpni valahogy, nemde? Azt azért nem szokás lenyelni… Khm, hopp, izé, enyhe pír, ez így utólag kimondva sokkal áthallásosabb, mint amilyennek elképzeltem, de nem is én lennék, ha nem sikerülne szenesre égetnem magam. No sebaj, ez már így marad. - Szóval, nincs bajom azzal, ha más káromkodik, de én nem szoktam. Szóval ez volt a legcsúnyább, ami épp a nyelvemre jött… Rántok vállat könnyedén, nyilván ezzel aztán nem lehet vérig sérteni senkit, de amúgy tény, hogy a logikája hibátlan, és nem is vagyok egy nagy turházós típus, de azért már előfordult. Csupán bólintok, bizony, van egy lányom, nem is igazán kicsi darab már, de mivel hálistennek nem igazán tudja, hány éves vagyok, talán az emiatti sokkot elkerülhetjük. - Ohh, van brokkoli is, szerencsére elvan a zöldségekkel, de kellenek az ilyen egészségtelen cuccok is olykor. A pizzáért is élünk halunk, nyáron meg fagyival van tele a hűtő, bár azzal olykor télen is, javíthatatlan vagyok ilyen téren. Egyébként 16 éves. Igazi kamasz. Huhh, de még mennyire, no de nyilván nem fogom ezt tovább ecsetelni, mert azért mégiscsak a lányom, mások előtt nem szokásom rosszat mondani róla, kiváltképp azért nem, mert amúgy nagyon büszke vagyok rá, és az életemnél is jobban szeretem. - Lehet többet kéne másoknak forró csokit venned, és lenne több barátod. Kacsintok rá, egészen szofisztikált köntösbe bújtatva, a ha nem vagy bunkó, talán lesznek, akik kedvelnek mantrát, no de tudom, ez náluk azért sokszor többről szól. Vannak iszonyatosan félresiklott életutak, az enyém sem egy Disney rajzfilmbe illő gyönyörűség épp, nekik meg a hosszabb életük alatt nyilván sokkal több kellemetlenség jut. - Igen, élvezzük ki, amíg tart… Mosolyodtam el, mert amikor megérkezik az a bang… lehet minden összeomlik. Az órámra pillantva észrevételezem, hogy bizony elszaladt az idő, úgyhogy lehúzva a maradék forró csokit, kelek fel a székemből, és mosolyogva búcsúzok el Henrytől. - Köszönöm szépen a forrócsokit, és a beszélgetést. Ezt az oldaladat bírom. Kacsintottam még rá, aztán magamhoz véve a sütiket indultam haza, várt a koffeinsokk, meg 2-3 új sorozatrész a lányommal.
//Köszönöm szépen a játékot! IC okokból én nekem ez most zárós. Ha nem írnál már, akkor kérnél rá zárást?//
Kezdőlap
