Nagyokat bólogatok, majd nevetve emelem a kezem a levegőbe, hogy Nonó belecsaphasson. - Dettó! Elolvasom egyszer… hogy átlássam az egészet, biztos tudom-e értelmezni, nem haladja-e meg a tudományt. Aztán elolvasom mégegyszer, és sorra veszem, hogy mindenem megvan-e hozzá itthon, nem kell-e gyorsan elszaladnom valamiért. Aztán megint átszaladom a pontos adagok miatt, hogy miből mennyi kell. Hiába mérem ki, mielőtt beletenném az edénybe, vagy akárhova, amibe épp kell, a biztonság kedvéért mégegyszer átfutom, hogy tuti biztos-e, hogy annyi kell bele!? Aztán közben folyamatosan mindig újraolvasom, hogy biztos nem maradt-e ki belőle semmi, biztos jól emlékszem-e a sorrendre, stb stb stb… - Hadarom gyorsan, majd a végére már a szemeimmel is lassú köröket írok le a levegőbe. Agyrém! Tuti, hogy csak magamnak bonyolítom túl a dolgot, és nagyon leírásszerűen készítek mindent. A szüleinknek valamiért megy érzésből. Anya például csak akkor néz bele a szakácskönyvbe, ha olyan ételt csinál, amit már nagyon rég nem csinált, vagy egyszer átfutja azt a receptet, amit akkor csinál először, és gond nélkül megcsinálja. Tök irigylem ezért! A mi generációnknak szerintem ez sokkal nehézkesebb dolog. Persze vannak kivételek, akik zsigerből ráéreznek, vagy eleve a család vendéglátással foglalkozik, és ebben nőtt fel. - Szereti hallatni a hangját! – Vigyorgok. – Mike-nak van egy teóriája. Szerinte minél kisebb egy kutya, annál harsányabb, mert a hangerejükkel akarják kompenzálni azt, hogy kicsire nőttek. – Mike-nál azért viszonylag gyakran megfordulnak kisméretű kutyákkal. Az utazási irodából nincsenek kitiltva, és hát sokan akik utazni mennek, szeretik magukkal vinni a kedvenceiket. Manapság ez nem jelent akadályt. A legtöbb szállodában plusz pénzért engedélyezik a kisebb testű ebek bevitelét. - A mazo…! - Szisszenek fel. A festékek, samponok, hajszeszek, és hasonló „finomságok” miatt nekem is elég komolyan nyomatták a kémiát. A hajam égnek állt tőle, szerintem iszonyú nehéz. El nem tudom képzelni, hogy egyetemi szinten mennyire durván nyomathatják. Egyébként ha csak ezt nézem, akkor jól kiegészítik egymást Nonóval. A gyógyszeripar és a kémia tudománya egyáltalán nem áll messze egymástól, sőt! Első hallásra megdöbbent a dolog, de nem azért, mert elítélném. Egyszerűen nekem szokatlan, mert általában a férfiak szoktak idősebbek lenni a párkapcsolatban, és a környezetemben eddig nem is volt példa arra, hogy a nő lett volna idősebb. - Ezzel eléggé sikerült meglepned. – Nem fogok Nonó szemébe hazudni, milyen barátság lenne az!? - Nekem nem volt még fiatalabb pasim, nem hozta úgy az élet. – 19 évesen is lehet valaki érett személyiség, és 30 évesen is lehet valaki éretlen. Szerintem ez személyiség, és nem korfüggő. Nonót komoly lánynak ismertem meg attól függetlenül, hogy lehet vele bolondozni is. Kétlem, hogy ha Connor komolytalan srác lenne, akkor Nonó belement volna ebbe a kapcsolatba. - Egy dolog számít. Tegyen boldoggá! – Mosolyodok el őszintén. - Okés… 11-én szerdán? Az öt órásom visszamondta az időpontját, még nem írtam be oda senkit. Ha nem jó kereken ötkor, de aznap délután… este jó, akkor később is jöhetsz! – Kacsintok. Maximum addig elolvasom az újságot, bekapcsolom a rádiót és zenét hallgatok. Mintha valamilyen varázsszó lenne a „málna”, Suzy már talpra is ugrott, és az első két mancsával feltámaszkodott a kanapé szélére, miközben a popóját úgy rázza, mint egy profi twerk táncos. Rózsaszín nyelve előbukkan a szájából, körbenyalja a képét, majd egy nagyot nyel, és sasszemekkel követi nyomon Nonó mozdulatait, ahogy a málnát keresi. Szinte mutatja a szemeivel, hogy hol is van pontosan, én meg jóízűen nevetek. - Vigyázz, be ne kapja az ujjad! Hajlamos elragadtatni magát, és ha túl lelkes, még a kezedet is bekapja. – Persze nem szándékosan, sem támadó jelleggel, de volt már rá példa, hogy a hüvelyk és mutatóujjam majdnem ottmaradt a szájában, ahogy nagy lelkesen ki akarta venni az ételt a kezemből, amit odanyújtottam neki. - Akkor majd csomagolok el neki. Ne maradjon ki ő se a mókából. – Van bőven gyümölcs, alaposan felkészültem, alma meg amúgy is van itthon szinte mindig… szívesen küldök Milo-nak belőle. - Igen, arra emlékszem, de azt nem tudtam, hogy zsűritag leszel. – Lepődök meg egy picit. Egy kicsit sajnálom most, hogy idén nem Fairbanksben leszek az Alyeskán. Megnézhettem volna Nonót a zsűriben. Na de… biztos lesznek majd fényképek! Minden évben több ezer fotót készítenek, meg töltenek fel a netre. - Én idén Anchorage-ba megyek. Ryan-ék meghívtak, náluk fogok lakni abban a pár napban, és egész nap Yvette-el lehetek. Csak Suzy-t sajnálom egy kicsit, hiányozni fog, de anya megígérte, hogy vigyáz rá. Biztos nagy buli lesz ott is a fesztivál!
- Mintha magamat látnám… A nagyi bezzeg, dobálja össze a hozzávalókat, szemmel sem lehet követni, és ízre tudja, mi hiányzik még belőle. Félelmetes. Akkora sztár sosem leszek a konyhában, mint ő. Nagy bánatom ez, de őszintén, sosem lesz annyi időm, hogy tökéletesítsem a tudásomat ilyen téren, van pár dolog, amik mennek recept nélkül, de az új dolgokkal az van, amit Iris is elmondott. Akkor is bajban szoktam lenni, ha azt írják, hogy ízlés szerint ízesítsük. Hát köszi, ez különösen nyerő, ha valaki vendégeket vár, és gőze sincs arról, hogy ki mennyire szereti fűszeresen vagy édesen a dolgokat. Na mindegy. A csipet is vicces kifejezés, mert az én kis ujjaimmal közel sem akkora egy csipet, mint mondjuk egy megtermett férfiéval. Szerintem egyébként a férfiak jobban főznek. Sokkal. Nem véletlenül van több férfi szakács, mint női, no de ezt a Nagyinak sosem mondanám, mert valószínűleg elfogult véleményem szerint ő a világ legjobb szakácsa. - Ez fura, mert én azt hallottam, hogy a kutyáknak nincs testképük, szóval nem tudják, hogy ők mekkorák mondjuk egy nagyobb kutyákhoz viszonyítva. Ezért fordul elő, hogy néha egy nagy melák is megijed a kisméretű ebektől. Vagy ez úgy zöldség, ahogy van? Tudom, Mike-ot kellene megkérdeznem, de hát ő most nincs itt, szóval marad ez a változat, hátha Iris is tudja, kétségbeesni azért nem fogok, ha erre a világmegváltó kérdésre nem derül fény. - Én szerettem a kémiát. Vigyorodom el, persze, nehéz, az biztos, de érdekesnek tartottam mindig is, és hát, ami érdekli az embert, azt könnyebben tanulja meg, ez tiszta sor. Hála az égnek egyébként, hogy érdekelt az, amit apám szerint tanulnom kellett volna, bár sosem miatta kezdtem ehhez, tényleg vonzott a szakma, nem akartam átlagos csajszi lenni, aki menőnek tartja a jogot, vagy az orvosit, csak mert sokat lehet keresni, vagy családi hagyomány. - Nem csak téged, ami azt illeti. Mondhatni, mindenkit, és ez még csak nem is a teljes igazság, de hát a vérfarkas kölykök szópárossal nem dobálóznék, szegény sokkot kapna szerintem. - Eddig nekem sem, és most is próbáltam nem tudomást venni a dologról, de nem jött össze. A saját bőrömön tapasztaltam, hogy a szerelem nem válogat. Mosolyom szélesebbé válik, mert mostanra azért egyáltalán nem bánom, hogy így alakult. Nem egyszerű az életünk, de szeretem, és fordítva is így van, ez a lényeg. Így hát a szavaira is bólintok, mert igaza van. Márpedig most boldog vagyok, és bízom benne, hogy ez így is fog maradni. - Jó az öt, majd mással záratok, megoldom. Ne kelljen miattam tovább bennmaradnod. Nem szerettem megváratni másokat, még idegeneket sem, és határozottan nem voltam az a fajta, aki a barátaival szemben többet enged meg magának ilyen téren, őket még kevésbé szerettem megvárakoztatni. Nevetve figyelem Suzy produkcióját, eszem a kis szívét, ezek szerint nála a málna valami varázsszó, kár, hogy idénygyümölcs, részemről a fagyasztott retteneteket nem igazán díjazom, persze lehet, hogy a kutyus másképp viszonyul a kérdéshez. - Oké, igyekszem óvatosan adni. Azért közben a szépen parancsszó elhagyja a számat, Milo is hajlamos sokszor kapkodni, volt már, hogy megsértette az ujjamat, olyankor az orrára koppintok, és bünti van, de szerencsére ez nagyon ritka, kétszer fordul elő eddig összesen. - Hú, ez jó ötlet, előre is köszi! Imádni fogja a kis szőrcsomóm, az biztos, mondjuk, most sem lehet rossz dolga a Nagyinál, szóval szerintem egy darabig hajára sem fog tudni nézni. Na jó, ezt magam sem gondolom komolyan, a feneketlen bendő, ugyebár. - Én is meglepődtem rajta, de tök jó dolog. Legalább kárpótolom magam, ha már idén nem volt időm jelmezt készíteni magamnak. Béreltet biztosan nem vennék fel, szóval inkább marad akkor a sima utcai viselet, maximum valami Daryl Dixont idéző poncsót magamra kapok, és elfelejtek megfésülködni. Tök dinka vagyok már megint. - Na, az biztos szuper lesz, Yvette kis tündérbogár, és olyan szép! Hogy vannak? Nem hiába, imádtam a gyerekeket. Úgyhogy egy darabig még ez volt eztán a téma, aztán feldobtam, hogy nézzünk meg egy filmet, esetleg belenézhettünk a sorozatba, amit hoztam neki, felőlem jöhetett bármi, csak fogyjon el közben a sok mennyei fondüs gyümölcs.
//Köszönöm szépen a játékot! ^^ Én ugyan bejelentkeztem hozzád fodrászkodni, de már túlhaladtuk az időpontját, úgyhogy majd máskor támadlak be ilyen játékkal. //
- Háááát, nem tudom. Lehet, hogy neked van igazad. Mike nem tudom mi alapján logikázta ki ezt. Ő, és a megfigyelései. - Forgatom meg a szemeimet, majd elmosolyodom. - Szerintem egyébként természet függő, hogy melyik kutyus harsányabb, és melyik csendesebb. Van az a kutyakiképző, akinek szokott lenni a TV-ben műsora. Ő egyszer azt mondta, hogy minden kutya bizonyos energiaszinttel születik, és rajtunk embereken múlik, hogy az energiáikat megfelelőképp le tudják-e vezetni. Ha egy elevenebb kutya kerül egy lustább gazdához, a mozgáshiány miatt a kutya frusztrált lesz, és ugat... meg mindenféle rosszaságot csinál. Suzy szerintem elég alacsony energiaszinttel született. Egy nagyobb séta elég ahhoz, hogy a lépcső helyett inkább a lift felé húzzon, ha belépünk az épületbe. - Pillantok az említett kópéra nevetve. - Mert te is mazo vagy! - Nem bántó szándékkal mondom, ezt egyértelművé teszi a nevetésem is. Minden ember más, mindenki másban találja meg szépséget. Nekem a kémia mindig is mumus volt, a szükséges rossz, ami elengedhetetlen a tanulmányaimhoz. Szerintem rettentően nehéz, és bonyolult. - Örülök a boldogságodnak, igazán megérdemled. Egy kicsit irigy is vagyok rád emiatt. Jó érzés lehet, ha valakit szerethetsz, és viszont szeret. - Persze, hogy megvagyok így is, de hazudnék magamnak ha azt állítanám, nem lenne jó, ha valaki betoppanna az én életembe is. - Rendben, akkor öt. - Bólintok, aztán figyelem, ahogy Suzy két harapással lenyeli a málnát, és várakozó farokcsóválással pillant fel ismét Nonóra. Úgy hiszem Nonó egykönnyen nem fog megszabadulni a kunyerálógéptől. - Jól vannak, köszi! A bátyó csomót dolgozik, de igyekszik kellő időt tölteni Yvette-el is. Apa is mindig nagyon figyelt arra, amikor kicsik voltunk, hogy a munkája miatt ne hanyagoljon el minket. A sógornőm igyekszik visszarázódni a dolgos hétköznapokba. Kicsit besokallt abból, hogy évekig otthon volt Yvette-el. Ha meglátogatom őket, igyekszem valamilyen programba csábítani Yvette-et, hogy a bátyóéknak legyen egymásra egy kis idejük. Ki tudja, talán sikerülne összehozniuk az én jóvoltamból egy öcsköst vagy egy hugicát a tündérkémnek. - Emelgetem meg kajánul a szemöldököm. A filmezésre rábólintottam, be is tettem egy lemezt a lejátszóba, és felültem a kanapéra Nonó mellé. A gyümölcsök szép lassan elfogytak, velük párhuzamosan a csokitavak is kiürültek. Olyan gyorsan elrepült az idő, hogy csak abból eszméltem rá, hogy már késő van, hogy Suzy visszavonult a fekhelyére aludni. Ígéretemhez híven elcsomagoltam az almákat Milo-nak, és a tálcára is ügyeltem, hogy biztos ne maradjon itt. Megöleltem Nonót, megköszöntem neki, hogy eljött, aztán elkísértem a liftig. Fáradtan álltam be a zuhany alá, aztán Suzy-hoz hasonlóan én is kidőltem, csak én a galérián levő ágyamba.
Nagyjából húsz percen keresztül nyígtam Amandának, hogy valahogy szerezzen már nekem egy rendőrruhát. Végtére is, mégis csak hadnagy, nem hiszem, hogy akkora dolog lenne szerezni egy kollekciót. Mentségemre legyen mondva, hogy semmi esetre sem valami perverz mulatsághoz kértem kölcsön - az elmúlt időszak eseményei után azt hiszem, egyébként is poszt-traumás impotenciám lett -, hanem azért, mert kell a jó álcához. Emléktörlést kell végeznem, méghozzá nem is akármilyet. Miután sikerült megkapni a dzsekit és a nacit, már csak egy hamis igazolványt kellett előtúrni az informátoraink jelmezkölcsönzőjéből. Néha szeretnék valami egész másnak öltözni, nem úgy, mint J. Edgar, azért ott még nem tartok, hogy Eva hálóköntösében feszítsek a tükör előtt. De mondjuk erősen kétlem, hogy a mai alkalom nagyban kedvezett volna egy amolyan Top Gunos vadászpilóta-öltözetnek, szóval maradtam rendőr. Este megkaptam a cuccokat, és mielőtt álomra hajtottam volna a fejem, hosszas és kitartó meditációval készültem fel a másnap esedékes látogatásra.
Késő délután érkezem, hogyha Miss Lance esetleg munkában lenne, akkor jó eséllyel hazaérjen, mire magam is becsatlakozom. A megadott adatok alapján – ha jól nézem – égnek a lámpák a lakásához tartozó ablakok mögött, úgyhogy megvárom, amíg valaki jön-megy, hogy a kapun beslisszolva eljuthassak a lány ajtaja elé. Még egy utolsót igazítok a tányérsapin, lesimítom a bajszocskámat, aztán karakteresen kopogtatok. Hármat, mert az úgy dallamos. Ahogy hallom közeledni a lépteit, már elő is vadászom a jelvényemet, amit – ha kell és ha van – a kukucskáló elé nyomok, hogy nyugodtan megnézhesse. Hiszen ki tudja, hogy mikor próbál valaki egy egyszerű rendőrruhában bekéredzkedni hozzá, nem igaz? Muhaha. - Miss Lance? Miss Lance, Robertson járőr vagyok az FDP-től! – szólok át az ajtón barátságos, ám mégis határozott hangon - Tudna néhány percet szánni rá, hogy feltegyek néhány kérdést? A továbbiakban csak akkor beszélek, ha legalább résnyire kinyitja az ajtót, ugyanis fog a franc egy fadarabbal társalogni. Másrészt jó lenne, ha a szemkontaktus meglétével elő tudnám készíteni magamnak a terepet. - Mr. Edison ügyében jöttem. Igazán nem szeretném felzaklatni, de úgy fest, hogy a nyomozás során újabb kérdések merültek fel, ezért fontos lenne, ha el tudná nekem mondani, hogy pontosan mi történt azon az éjszakán, amikor megtalálta őt. – igyekszem némi részvétet és együttérzést mutatni, és ezt nem is nagyon kell megjátszanom. Szerencsétlen lány, nem lehetett valami kellemes rátaláljon egy holttestre, főleg nem olyan állapotban, amiben a farkas kivérzett a fotelében. - De ha most esetleg nem alkalmas, vagy időre lenne szüksége, úgy megbeszélhetünk egy későbbi időpontot. Őszintén…? Egyáltalán nem venné ki jól magát a másik időpont, mivel elég gyorsan halad az a fránya dög, és jó lenne letudni ezt az egészet, még mielőtt haza ehetné a fene azt a pankrátor bundást.
//Ne haragudj, hogy nincs kezdőkép, de nem akartam még 3 évig húzni a reagpótlásomat <3//
Törökülésben ülök a fürdőszobám kövén. Csak egy összehajtogatott törölközőt tettem a fenekem alá, nehogy véletlenül felfázzak, amíg nem végzek Suzy megnyírásával. A hasán és a fülénél rendszeresen becsomósodik a szőre, hiába fésülöm át rendszeresen a bundáját furminátorral. Borzasztóan imádja, ha ő lehet az események középpontjában, épp ezért egyáltalán nem zavarja, sőt, egyenesen szereti, ha nyírom a szőrét. A kopogtatásra egy kicsit összerezenek, mert nem vártam látogatót mára. Talán a szomszéd néninek van szüksége segítségre. - Mindjárt jövök. - Suzy a hátáról az oldalára gördül, és onnan pedig a fenekére. Amennyire tudom, fehér rövidnadrágomról és narancssárga pólómról lesöpröm még a fürdőben Suzy szőrét, és az ajtóhoz indulok, hogy megnézzem ki lehet az!? A kukucskálón át egy rendőrjelvény néz velem farkasszemet. Kelletlenül felsóhajtva nyomom neki a homlokom az ajtónak. Sejtem miért jött, bár nem értem, miért, hiszen amit tudtam, azt már elmondtam. Leakasztom a láncot az ajtóról, elfordítom a zárban a kulcsot, majd kinyitom. - Üdv! Iris Lance vagyok. - Pillantok rajta végig. A jelvényt nem nézem meg jobban. Nem feltételezem, hogy kamu rendőr, talán mert naiv vagyok, vagy csak azért, mert amúgy se tudok különbséget tenni egy kamu, és egy valódi igazolvány között. - Jöjjön be. - Lépek el az ajtóból, szélesebbre tárva azt, aztán ha belépett a lakásba, akkor be is csukom. - Megkérhetem, hogy vegye le a cipőjét? Köszönöm. - Én se szoktam cipőben járkálni idebent. Talán a narancssárga szőnyegem nem sínylené meg, de a fehér már egész biztos. A fürdőajtó nyitva van, láthatja a szőrkupacot, az ollót és a furminátort is a földön, mint ahogy a kíváncsi szemekkel őt fürkésző spánielemet is. - Foglaljon helyet. - Mutatok az étkezőasztal irányába, majd kiveszek a hűtőmből egy üveg Sprite-ot, és két pohár kíséretében az asztalra teszem, aztán leülök a rendőrrel szembe. - Fogalmam sincs, hogy mi újat mondhatnék még. Mindent elmondtam, amire emlékszem a kollégáinak. Nem olvasta a vallomásomat? - Kérdezem, miközben kitöltök mindkét pohárba az üdítőből. Suzy közben előmerészkedik a fürdőszobából, és a rendőrhöz somfordálva körbeszaglássza. Én azt hittem mostanra már le fog zárulni a nyomozás. Majdhogynem kerek egy hónap telt el azóta. A lakás itt áll ugyanúgy. Hiába érdeklődtem, nem adtak semmilyen információt még csak azzal kapcsolatban sem, hogy egyáltalán hol és mikor lesz a temetés, pedig az a minimum, hogy szeretnék ott lenni, amikor örök nyugalomra helyezik őt. Mégiscsak a szomszédom volt, én találtam rá, és kedveltem őt. Annyira hosszú ideig nem ismertem, hogy a barátomnak merném mondani, de azt hiszem nagyon jó volt a kapcsolatunk. Már sose tudom meg, mi kerekedhetett volna ki belőle.
Hát, a bejutás kellően sima ügynek bizonyul, és őszintén örülök annak, hogy nem a küszöbön dekkolva kell lerendezni ezt az egész kalamajkát. Amint lehetőségem van rá, végignézek rajta, feltűnik a néhány szőrmaradvány a ruháján, és amikor meglátom a kutyát, kedvem lenne felkiáltani, hogy milyen cuki már, de azt hiszem, hogy ez nem lenne éppen hekushoz való viselkedés. - Ó, látom valakinek nagyon jó dolga van. Jön a jó idő, nem igaz? Nem állom meg, hogy legalább ennyi megjegyzést ne fűzzek a kutyushoz, ráadásként egy ajándék mosollyal is megajándékozom, ahogy egy néma sziát tátogva integetek a szőrmóknak a fürdőben. - Parancsol? Jaj, persze. Elnézést kérek. Zeusz add, hogy ne a lyukas lábujjú zoknim legyen rajtam! Fene se gondolta volna, hogy ennyire mélyrehatóan tökéletes álcázásnak kell alávetnem magam, ha rendőrnek öltözöm. Bízom benne, hogy alsóig nem kell lemenni, mert erőteljesen beégnék a kacsás boxeremmel, ami azt illeti. A masszív bakancsból való kibújás hosszadalmasabbnak és nehezebbnek bizonyul, mint elsőre gondoltam, de igyekszem halkan nyöszörögve dülöngélni, míg sikerül abszolválnom a műveletet. Felegyenesedve roppant elégedett vagyok magammal, aztán egy-két gyors szimatolással megpróbálom felmérni, mennyire száll fel a bakancs-lábszag párája. Nem vészes, a szobanövények túl fogják élni. - Köszönöm. És már helyet is foglalok az étkezőasztalnál. Szívesen körbenéznék, de egy formás barna sokkal érdekesebb, mint a lakása - főleg, ha háttal van nekem, én meg férfi vagyok, mit csináljak. Aztán gyorsan elkapom a tekintetem, és az asztal alá lesve győződöm meg róla, hogy nem lyukas egyik zoknim sem. - De igen, természetesen olvastam, Miss Lance. Hát szia! - köszönök idült vigyorral a kutyának - Szabad? Nem tűnik egy vérebnek a kislány, de azért azt hiszem úgy illik, hogy megkérdezzem a gazdájától, hogy meg szabad-e simogatni. Mert ki tudja, lehet nem szereti, ha idegenek tapizzák a kisállatát. - Khm, nos. Szóval de igen, olvastam, de tudja, ez sajnos szükséges rutineljárás, amit a felettesem rendelt el, úgyhogy higgye el nekem, osztozom a kellemetlenségében. Köszönöm szépen. - a pohárért nyúlok, és felfrissítem magam, mielőtt kissé megráznám a kezeim, és feltámaszkodnék az asztalra. Muszáj felvennem vele a szemkontaktust, ezért megvárom, amíg leül, és látszólag nyugodtan elhelyezkedik velem szemben.
Lassan és finoman nyitom ki a "szelepeket", mert vigyáznom kell a kutyus érzékenységére is. Nem szívesen ijeszteném meg egy óriási adag láthatatlan hatalommal, ami azt illeti. Óvatosan, akár egy antik darabot, úgy nyitom ki Iris elméjének könyvét. Langyos melegségben suhan szellőként a mágia, és amikor kellően erősnek érzem a kettőnk közt létrejött kapcsot, lassan, halkan és jól artikuláltan beszélni kezdek. - Szóval azt állítja, hogy emlékei szerint átkopogott Mr. Edisonhoz, aztán amikor nem érkezett válasz, úgy döntött, hogy benyit. Így történt? - kérdezem, és hagyom, hogy a finoman átírt emlékek szilárd képekké és bizonyossággá erősödjenek emlékei között, aztán tovább babonázom - Mr. Edison a foteljében álomra szenderült. Maga kikapcsolta a televíziókészüléket, és úgy döntött, pihenni hagyja a fáradt férfit. Ez kedves volt magától, Iris. - elmosolyodom, kellemes érzés lehet számára a dicséret, és van valami szeretetteljes törődés abban a gondolatban, hogy ilyen apró gesztussal gondját viselte a robosztus óriásnak. - Egy ideje már nem tartózkodik itthon a kedves szomszéd, de erre nincs is lehetősége, hiszen egy nívós és komoly irodalmi kutatómunkára invitálták a professzor urat, nem tudja, pontosan hova, de egészen biztos nem lehet valami nagy város. De azt megígérte, hogy átveszi a postáját, amíg nincs itthon. Kedvem lenne még valami egészen furcsa vacsorafőzést is hozzátenni, de ennyire aljas kerítője csak nem leszek már senkinek. Meg ki tudja, ha Lester akar valamit, elveszi. Legalább is a fizimiskája és az egyetemen látottak alapján erős a gyanúm, hogy eképpen tenne. - Elismételné, kérem? Lassan nyúlok a nadrágom farzsebéhez, ahonnan apró noteszt és tollat elővéve teszek úgy, mint aki jegyzeteli Iris szavait, de a szemkontaktust egy pillanatra sem szakítom meg.
- Szeretem én magam gondozni, ha már úgyis fodrász vagyok… - Persze nem kutyakozmetikus, de a saját kutyámat gond nélkül rendben tartom. Gondoltam már, hogy elvégzek egy kutyakozmetikus tanfolyamot, de amennyi időt töltök a fodrászatban, úgyse lenne időm mellette még ezzel is foglalkozni, szóval kiélem magam itthon, Suzy kicsinosításában, amit természetesen ő nagyon élvez. - Persze. Addig úgyse fogja békén hagyni, amíg nem simogatta meg. – Félmosoly ül ki az arcomra. Suzy hajlamos könnyen barátkozik, általában véve nem az a visszahúzódó félénk típus. Kevés olyan ember van, akivel nem szimpatizál. Dugja is a fejét a rendőr keze alá, hogy megmutassa, hol szereti, ha simogatják. Közben természetesen nem maradhat el a twerkelőket megszégyenítő popórázás sem. Farokcsonkja olyan gyorsan mozog, hogy csak egy vékonyka csík jelzi a levegőben, hogy ott van valahol. Ha nem lennének „szorosan rögzítve az alkatrészei” talán szét is esne, annyira oda-vissza van az örömtől, hogy egy új ismerősre tehet szert. Lelkesedésében fel is ugrik első két mancsával a rendőr combjaira, és lendületből állon nyalja. – Suzy, most már elég lesz! Ne legyél tolakodó! – Szidom le, mire leugrik, a fejét lehajtva pillant fel rám bocsánatkérő mafla tekintettel. – Elnézést. Időnként elragadtatja magát. – Nem mindenki díjazza, ha egy kutya képen nyalja. Suzy bebújik az asztal alá, és a rendőr lábait használva párnaként, elfekszik. - Rendben. Remélem többet nem fognak ezzel keresni. Szeretnék túllépni a dolgon, és tudja… úgy nem olyan könnyű, ha időről időre bekopognak hozzám, hogy ismét mondjam el, mi történt. – Húzom el kicsit a számat. Nem a rendőrre haragszom, hiszen ő csak a dolgát teszi, de tényleg nem értem, miért itt tartanak még csak!? A vallomásom ugyanaz, mint akkor volt. Mély levegőt veszek, mielőtt belekezdenék, aztán a férfi szemeibe nézek.
” Magamra húztam a takarót, próbáltam aludni, de ebben a nagy csendben feltűnt, hogy Jay-nél elég hangosan szól a TV, pedig ez egyáltalán nem jellemző rá. Negyed órán át tartó forgolódás következett, és az átszűrődő TV hangja egyre jobban zavart. - Ezt nem hiszem el. – Fújtam ki az arcomból egy hajtincsemet, aztán kimásztam az ágyból, belebújtam a köntösömbe, és lesétáltam a lépcsőn. Suzy még mindig a falnál állt. - A TV zavar téged is? – Végül is ez logikus magyarázat lehetne… A telefonomat felkaptam, majd kikerestem Jay számát. Hallottam a falon keresztül, hogy kicsengett, de nem veszi fel. Ez nagyon fura azért! Sőt. Több, mint fura! A telefont a konyhapultra tettem, aztán kiléptem a lakásból, és átsétáltam az ajtajához. Bal kezemmel magamhoz szorítottam a köntösömet, majd a jobbal a csengőre tenyereltem. Semmi válasz. - Jay! – Dörömböltem az ajtón, mire a szomszéd néni is kikukucskált. - Baj van, aranyos? – Kérdezte tőlem. - Nem tudom. – Válaszoltam őszintén, majd követtem azt a riadt pillantást, amit lefelé vetett. Felsikítva ugrottam hátra, amikor megláttam, hogy az ajtó alól vér folyik kifelé. Negyed órával később már a rendőrség tört be a lakásba – ugyanis belülről be volt zárva, és a házmester nem tudta kinyitni -, majd megtalálták Jay holttestét. Sokkot kapva kuporogtam a konyhapultnál levő egyik bárszékemen, miközben az egyik tiszt próbálta felvenni a vallomásomat, de semmi másra nem tudtam gondolni, mint Jay látványára a TV előtt. - Meghalt? – Kérdeztem vissza a szemeimet törölgetve. A kérdésre, hogy lehettek-e ellenségei, csak nemlegesen megráztam a fejemet. - Nem tudok róla. Nem hiszem. Nagyon kedves ember volt. – Fújtam ki az orromat, majd ittam egy nagy kortyot az apa-féle nyugtató teámból…”
- Nem tudtam aludni, mert Jay hangosan szólatta a TV-t, ezért átkopogtam hozzá. Nem érkezett válasz, ezért benyitottam az ajtón. – Dolgozza fel az új emlékképeket az agyam a maga szövevényes módján. Maradnak meg valós emlékek, ám az emlékek nagy része úgy módosul, hogy az akkori nyomasztó érzéseket is elmulasztja. - Jay elaludt a TV előtt a fotelben. Nem akartam felébreszteni, biztos kimerítő napja volt, ezért odamentem a TV-hez, aztán kikapcsoltam, és haza mentem aludni. – Szinte érzem, ahogy akkor éjszaka a takaró rásimul a bőrömre, és kiélvezve a bérház csendjét elmém lassan pihentető alvásba szenderít. - Már egy hónapja üresen áll Jay lakása. Egy kutatómunka miatt utazott el. Nem tudom, mikor jön haza, de a leveleit addig én veszem át. Sajnos nem tudom pontosan azt se, hova utazott... talán egy vidéki kisvárosba. – Mosolyodok el bocsánatkérően.
- Nahát! Milyen szép szakma! - rikkantok lelkesen és mosolyogva, és ingerem van begyűrni a tányérsapka alá a kilógó tincseimet, mert cseppet szarul érzem magam, amiért az én hajam meg csapzott és tökéletesen igénytelen. De mint ahogy a zoknis-lábszagos történeten, úgy ezen is relatíve gyorsan sikerül magamat túltenni. A törleszkedő Suzy teljesen kikészít, kis híja van annak, hogy teljesen elfelejtem, pontosan miért is jöttem ide egyáltalán. Ahogy nyomja a kis fejét és riszálja a hátsóját, nem állom meg, hogy ne gügyögjek hozzá úgy, mint valami fanatikus, és amikor Miss Lance rászól a kislányra, én is félszegen húzom vissza a kezeimet. Mintha rám is vonatkozott volna a figyelmeztetése, hogy igen, én is minden bizonnyal túlzásba estem kissé, ami az üdvözlő simogatást illeti. - Ugyan, inkább én elnézést. Amint látja, könnyedén behálózható vagyok. - nevetek fel, és azért még halkan odamotyogok Suzynak - Nem igaz? Oké, most már aztán tényleg itt az ideje annak, hogy komolyra fordítsam a szót, még akkor is, ha két csinos barna hölggyel kerültem egy légtérbe. - Biztosíthatom róla, hogy ez az utolsó látogatásunk Önnél. Ha a főnök legközelebb bárkit ki akar majd küldeni, én magam fogom feltartóztatni az illetékest! - komoly hangom közlöm vele a "fenyegetést", ám a szemeim sarkában egyértelműen kirajzolódik az el nem eresztett mosoly.
Hallgatom, ahogy szépen és kristálytisztán elismétli nekem mindazokat az információkat, amik finom puhasággal megülik az elméjét, az emlékeit. Borzasztóan örülök neki, hogy ez ennyire könnyedén és problémamentesen működik, ám a lassú bólintás, és a "látszat-jegyzetelés" közepette tudom, hogy még nem végeztem. Kitartom a kapcsolatot és egy újabb, üres lapot nyitok Iris elméjének albumában. Azokat a pillanatokat, amikor kapcsolatba került a rendőrséggel. - Furcsa zörejek jöttek a lakásból, ezért is hívta ki a rendőrséget. Persze kiderült, hogy rágcsálóproblémák voltak. Mr. Edison úgy hagyta itt a lakást, hogy lett volna mit kidobnia előtte, de hát tudja, férfiak... A probléma megszűnt, Ön nem volt itthon, amikor a rágcsálókat kiirtották, én pedig azért vagyok most itt, hogy Mr. Edison biztosítótársaságának kérésére megbizonyosodjak róla, hogy valóban gondatlanság okán burjánzottak el a rágcsálók. De ne aggódjon, az ön otthona teljesen tiszta maradt, de Mr. Edison azért lehetne körültekintőbb.
Lassan zárom el az emlékek "csapját" kettőnk között. A kapcsolat megszakadtával alig észrevehető módon sóhajtok egyet, a mágia megfogyatkozását apró, alig észrevehető fejfájás jelzi a koponyám hátsó szegleteiben. Egy utolsó vonalat firkantok a noteszbe, aztán nagy lendülettel zsebre vágom. - Nos, Miss Lance, igazán köszönöm a közreműködését. Nem akarok vészmadár lenni, de az elmondottak alapján Mr. Edison vaskos csekkre számíthat a rágcsálóirtókról, mert a biztosítója egy centet sem fog fizetni helyette. - csóválom meg a fejem, szinte felháborodva, mert hát hogy is lehet valaki olyan igénytelen, hogy kajamaradékot hagy maga után olyankor, amikor úgy tervezi, hogy meg fogják ölni a Vörös Hold éjszakáján? Hallatlan. - Nem is tartom fel tovább, valakit még ki kell csinosítson ma, és azt hiszem, hogy az nem én leszek. - kacagok fel, távozásom közepette pedig még utoljára megsimogatom Suzy fejecskéjét, aztán nagy nehezen felerőlködöm magamra az előszobában levetett bakancsot. - És köszönöm szépen az üdítőt, nagyon jól esett! Minden jót kívánok, Miss Lance! - búcsúzom el, aztán kifelé menet az első, tükröződő felületben megnézem, hogy vajon mennyire borzasztó a hajam jelen pill...?
//Szerintem így rendben leszünk, köszönöm, hogy jöhettem és remélem, hogy minden érthető Ha nem, akkor sikíts //
- Köszönöm! – Őszinte, széles mosollyal köszönöm meg a bókot. Sokan úgy gondolják, hogy egy fodrász nem olyan fontos, mert hajat vágni és festeni bárki tud. Persze nem fordul elő olyan gyakran, hogy ezt az orrom alá dörgölné, viszont a dicséretnek mindig nagyon örülök. Néha nagyon szeretnék Suzy buksijába látni. Kíváncsi lennék rá, mi alapján választja ki azokat az embereket, akikkel kapásból haverkodni kezd. Egy darabig szent meggyőződésem volt, hogy nem válogat, mindenkivel szimpatizál, de az utóbbi időben néhány alkalommal rácáfolt erre. Nem tudom például, hogy mi baja van Philip-el, amikor ő tényleg rendes srác. Suzy valamiért nem kedveli. - Felesleges mentegetőznie, ismerem őt, mint a rossz pénzt. – Pillantok az asztal alá, majd lassan megcsóválom a fejem, amikor látom, hogy bár az ugrabugrát befejezte, de nem tágít a rendőr úrtól. Komolyan szégyellném, ha nem kutya, hanem ember lenne. Igazi kis céda tud lenni! - Azért ki ne rúgassa magát. – Pillantok fel Suzyról a járőrre, de aztán kicsit megnyugodok, amikor látom rajta, hogy csak viccnek szánta.
”Suzyt megpillantottam a fal előtt strázsálni. Figyelt valamire, és semmivel se tudtam elcsalni onnan. Ekkor a kutyámhoz hasonlóan én is hallgatózni kezdtem, csak én egy üvegpoharat nyomva a falhoz. Nem szép dolog tudom, de rossz érzésem támadt. Fura kaparászást hallottam. Tán csak nem betörők? Nem akartam kihívni magam ellen a sorsot, ezért telefont ragadtam, és kihívtam a rendőrséget. Hamar kiértek, behatoltak, majd átkutatták a lakást, és kiderült, hogy rágcsálóinvázió okozta a zajt a szomszédban. Pfuj! Direkt leléptem itthonról, mire kijöttek a rágcsálóirtók és Suzy-t is magammal vittem, hogy ne ingereljék őt se. Mire hazaértünk, szerencsére már minden a legnagyobb rendben, és a legnagyobb csendben volt a szomszédban. Ennél azért pedánsabbnak gondoltam volna Jay-t, de hát férfiak…” Az új emlékek játszi könnyedséggel csordogálnak be a fejembe, átvéve a régiek helyét, mintha az az éjszaka soha meg se történt volna. Legalábbis nem úgy, ahogy.
- Biztos nem fog neki örülni, ha hazaérve ez várja itthon. – Húzom el a számat. Elég súlyos árat fizet a gondatlanságáért, de valószínűleg jó tanulópénz lesz ez neki, és máskor körültekintőbb lesz, amikor hosszabb időre elutazik. – A lényeg, hogy a veszély elhárult. Tudja Suzy mindig időben megkapja az oltásait, de ettől függetlenül nem örültem volna neki, ha egy csatornatöltelék patkány beleskóstol. – Fintorodok el, s ki is ráz a hideg. Az asztal alól egy hümmentéshez hasonlítható morranást hallok, mintha csak egyetértését szeretné kifejezni a kutyusom. Ezen nevetnem kell. Felállok, hogy kikísérjem a járőrt. Természetesen Suzy elém furakodik, és jó alaposan szemügyre veszi a lábbelik felvételének minden egyes apró mozzanatát, miközben lelkesen riszálja a popóját. - Az emberi hajat nem ilyen módon szoktam fazonra igazítani. – Pillantok be vigyorogva a fürdőszobába, ahol a szőrnyíró ollót, és a furminátort hagytam. Egy pillanatra elképzelem Nonókát, ahogy ezekkel a haja felé közelítek, ő meg lesápadva felveszi a nyúlcipőt. - Viszont. Ha valamikor szeretne egy kis változatosságot csempészni az életébe, mondjuk egy új frizurával, akkor szívesen látom a fodrászatban. A számom gondolom, úgyis megvan. – Vonom meg hanyagul a vállamat. – Csak időpontot kell egyeztetni előzetesen. – Sose árt az önreklám, és az ő hajával tudnék mit kezdeni, ami azt illeti. - Nincs mit, nagyon szívesen. – Nyitom ki az ajtót, miközben már-már rutinosnak mondható mozdulattal teszem ki a lábam oldalra, hogy Suzy-t megakadályozzam abban, hogy a régi gazdit lecserélje nagy lelkesedésében egy újra! - Minden jót! – Intek mosolyogva, aztán gyorsan be is csukom az ajtót. – Sipirc vissza a fürdőbe, mert még a fürdés is hátra van! – Sózok rá gyengéden Suzy formás hátsójára, mire ugrik egyet, mint egy nyuszit, majd berongyol a fürdőbe, és hanyatt dobja magát a járólapon…
/ A sajátom, és Suzy nevében is köszönöm, hogy nálunk voltál! Részemről ok és érthető minden! /
Kezdőlap
//
/
<3//
Ha nem, akkor sikíts 
