Közvetlenül a bejárat mellett néhány "ócska" házikóban lehet melegedni, enni, inni, szuveníreket vásárolni. Továbbá a jegyet is itt tudjátok beszerezni, persze belógni mindig be lehet, csak éppen nem biztos, hogy érdemes
AZ elmúlt pár hétben lófaszt se csináltam. És ezzel nem igazán túlzok, tekintve, hogy az időm jelentős részét puszta erdőjárással ütöttem el. Elvonulva Danieltől, a sok szarságtól, aminek a kiváltója nem csak ő volt - de jelenleg az ő képére vágytam a legkevésbé. Végül nem mentem Fairbanksbe, legalábbis nem azzal a lendülettel, mint amivel nekilódultam pár hete, és amiben az a kóbor megakasztott. Ugyanolyan meggondolatlan és első felindulásból elkövetett ajtón bedöngetés lett volna, mint az öcsém "elmondom Siennának, hogy mik vagyunk" terve. Nem fogom ugyanazt játszani, mint ő. Elkerültem Castort, a Hotelt, a várost, meghúztam magam inkább az Anchorage és Fairbanks közti erdős területen. Mondhatnám, hogy fene nagy semmittevésemet arra használtam fel, hogy elmélkedjek és a flancos - a közhiedelem szerint nem létező - lelkivilágomat boncolgassam, de a vadászösztön nagyfokú kiélésén túl minden mást blokkoltam magamban. Cas Danielre küldte Mishát. Vagy mindkettőnkre. Vagy csak rám. És a nőstény két megszólalással totálisan kizökkentett, kirántotta alólam a talajt, nem tudtam, mit higgyek. Éppen ezért nem agyaltam rajta, attól csak rosszabb lenne.
Végül mégis itt kötöttem ki, hogy a fesztivál ürügyén - én a partiarc... - kicsit körbenézzek, tapogatózzak, felmérjek. Mellesleg kicsit kíváncsi voltam, hogy Sienna kint lesz-e, talán pont az apjával, annyira viszont nem hozott lázba a dolog, hogy alapos keresgélésbe kezdjek. Vagy felhívjam Danielt, hogy hol a halálban eszi a fene. Unottan nézelődtem, pajzsomat szinte teljesen felvontam, nem akartam túl hivalkodó lenni. Az elmúlt évek tapasztalatából kiindulva attól nem tartottam, hogy a Teremtőm hirtelen felbukkan az egyik jégszobor mögül és rám vicsorítja minden fogát. Mertem remélni, hogy a világ ezúttal a legkisebb hajlandóságot sem mutatja arra, hogy rám cáfoljon. Voltak nálam fegyverek: két tőr, két pisztoly, de ha abból indultam ki, hogy a fekete bestia óta a puszta kezes harcot valahogy sokkal szívesebb részesítettem előnyben, akkor igazából csak nehezéknek voltak jók. Bár ahogy beléptem a kaja- és italszagtól nehéz levegőjű faházba, hirtelen rém csábító lett a gondolat, hogy mégis elővegyem azt a pisztolyt és golyót röpítsek a nekem háttal ülő nőstény tarkójába. Olyan szép, tiszta célpont, édes istenem, és én hagyom pocsékba menni! Pokolra jutok ezért, érzem. - Szétrobbantásra váró családokat keresel? - kérdeztem köszönés helyett, ahogy a közelébe értem, de nem ültem le hozzá. Ennyire nem lettünk jóban, tudom, meglepő, számomra is döbbenet.
Michelle Tedrow
Vérvonalfő
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 355
◯ HSZ : 261
◯ IC REAG : 225
◯ Lakhely : Holiday Inn Express
◯ Feltűnést kelthet : égési sérülésből származó heg a háton
Nem tagadom, hogy egy kissé untatott Fairbanks kisvárosi punnyadtsága, pláne, ha Chicago pörgős mindennapjaival kell összehasonlítani. No nem mint ha ott minden műszakban az egekbe szökött volna az adrenalinszint, de tény, hogy több érdekes eset, tűzoltás vagy baleset volt, mint itt fent, északon. Talán épp ezért, de igyekeztem minden adandó alkalmat megragadni arra, hogy meglátogassam a város rendezvényeit – már ha épp akadt olyan, amelyiket érdekesnek találtam, és azt kell mondjam, ez az Alyeska a maga sokszínűségével egész felkeltette az érdeklődésemet. A művészeteket mindig is szerettem, és igaz, az indián kultúra eddig valahogy kimaradt az életemből, de ha már itt vagyok… miért is ne? Elsőre csak így magam indultam felfedező körútra, minden zavaró „társaság” nélkül – azt hiszem nem én vagyok az egyetlen, akinek jobban megy a koncentráció, ha közben nem kell x másik emberrel bájcsevegnie – azonban megfogadtam magamban, ha a fesztivál élőben is olyan jó, mint amennyire reklámozták, akkor valamelyik nap a bátyámat is kirángatom. Ragadjon rá némi kultúra is, ne csak kosz. Így történt, hogy néhány órányi kíváncsi nézelődés-bóklászás után az egyik faházban kötöttem ki, hogy vadásszak egy bögre forralt bort magamnak. Nem mint ha annyira fáztam volna, de ilyen hűbös időben mindig jól esik egy forró ital, nem igaz? Arra pedig a legkevésbé sem számítottam, hogy még ismerősbe is botlok közben… Nocsak, kit fújtak ide a fagyos északi szelek! Azt hiszem, ha akarnám, se tudnám leolvasztani a vigyort az arcomról. - Minek fárasszam magam a kereséssel, amikor eleve házhoz jönnek? -válaszoltam a kedves ex-falkatársnak köszönés helyett. A széken fészkelődve egy kissé úgy fordultam, hogy szembe kerüljek Duncannel, majd ráérősen belekortyoltam az italomba is. - Ennyire hiányoztam volna? -cukkoltam, mert tisztában vagyok vele, mennyire hiányozhattam valójában… mint mókusnak az erdőtűz? - Vagy csak ennyire unatkoztok ott lent délen Anchorage-ban? Ha szóltál volna, talán időt szakítottam volna rá, hogy újra meglátogassam a kedves testvérpárosomat. -feleltem bűbájosan, mert mások idegein táncolni, meg a határaikat kitapogatni még mindig élmény számomra. Mint a galambetetés a nyugdíjasoknak…
- Légy hálás érte. - Bár azt hiszem abból a hálából inkább nem kéne kérnem. Kérdésére elhúztam a szám és habár eredetileg nem terveztem, mégis leültem vele szembe. - Rettenetesen, elképzelni nem tudod, mennyire, csak miattad jöttem fel. - Még a saját orromat is facsarta vaskos hazugságom bűze, de szemem se rebbent közben. - Alaposan behálóztad Siennát? - érdeklődtem már-már kedvesen, ha én képes lennék ilyesmire. A látogatás felvetésére kissé oldalra biccentettem a fejem és eltűnődve fürkésztem az arcát, nem vágva rá egyből, hogy inkább a pokol fenekét látogassa meg, ne minket. Volt bennem annyi mazochizmus, hogy valahol élvezzem azt a kegyetlen játékot, amit velünk űzött. Nem örültem neki, de megtaláltam benne a számításomat bizonyos értelemben. - Vigyázz, még a végén azt fogják hinni, hogy letelepülnél ha sokat lejársz, és akkor mi lenne a falkán belüli renoméddal? - Érdekelte a halált a renoméja, engem nem. Piszkálódtam kicsit, puhatolóztam, ha úgy tetszik, emellett kíváncsi voltam, hogy egy kóbor meddig mehetett el nála, számára totálisan hazai terepen. Éreztem a falka energiáit, a szagát, a territórium semmihez sem fogható jellegzetességeit, amitől még mindig kaparhatnékja támadt a fekete farkasnak, de már nem olyan kétségbeejtően, mint hónapokkal korábban. Szörnyen kíváncsi voltam, s jelenleg nem izgatott, hogy nyilvános helyen voltunk, emberek között.
Michelle Tedrow
Vérvonalfő
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 355
◯ HSZ : 261
◯ IC REAG : 225
◯ Lakhely : Holiday Inn Express
◯ Feltűnést kelthet : égési sérülésből származó heg a háton
Legyek hálás? Hát ezen mosolyognom kell… Annyira hálás vagyok, ha legközelebb látogatóba megyek, emlékeztessem magam, hogy még véletlenül se felejtsek el ajándékot vinni, hálám jeléül. - Ahhoz képest jó sokáig vártál. Amilyen kis eltökéltnek tűntél, azt hittem, hogy legkésőbb egy héten belül útnak indulsz. -feleltem komolytalanul, mert képzelem… az a hét jó eséllyel ment rá a romok és a káosz eltakarítására, amit magam után hagytam nekik búcsúajándékként. - Most őszintén… van olyan, aki pont őt ne lenne képes behálózni? Istenem, milyen naiv kis teremtés… nehéz elhinni, hogy pont veletek áll rokonságban, bár azt hiszem az, hogy csak nemrégiben ismert meg titeket, sokat megmagyaráz. -ellenkező esetben kizártnak tartom, hogy ilyen kis ártatlan és törékeny ifjú hölgy maradt volna. Ellenben kíváncsi vagyok, most, hogy a kedves apját és nagybátyját is ismeri, mennyire fog megváltozni a jövőben. - Csak nem félsz? Hogy valóban megtörténik? -kérdeztem vissza a költözés kapcsán, a renomém meg nem az ő problémája. Felderítőként nem az első esetem lenne, hogy néhány hónapot a falkától távol töltök, ahogy a falkában sem én lennék az első ilyen személy, aki erre kényszerül egy munkája kapcsán. Csorbított valamit a renomén? Maximum annál, aki elbukott a feladat közben. - Egyébként meg milyen kedves, hogy pont az aggódik az én renomém miatt, akié egy omágáét sem közelíti meg. Ki vele, Corvin, miért vagy itt valójában? -tértem a tárgyra, a kissé hosszúra nyúlt bevezető-bájcsevejt követően.
Szívesen az orrára kötöttem volna, hogy bizony elindultam, csak megakadtam, aztán úgy is maradtam. Mondhatni megjött a józan eszem, ami nem hagyta, hogy vakon belenyargaljak újabb elhamarkodott hülyeségekbe. Amúgy is akadt ilyen lépés elég a listámon, legalább ezúttal nem írhattam fel rá még egyet. Az, hogy az Alyeskára befutottam más tészta - egy kicsit. Kissé összehúztam a szemöldökömet a jól informáltságára, de nem tettem szóvá. Bizonyos tekintetben tényleg hidegen hagyott, hogy a mi kis famíliánkról mennyit tudott, szerintem ez lassan neki is tiszta sor lesz, hacsak nem az már most. Ó, és akkor az utolsó beszélgetésemről Daniellel még csak sejtése sem volt, baszki, mázli! Nem hiányzott, hogy túlságosan önelégültnek lássam. - Van aki kicsit szerencsésebb közegben nő fel - mondtam váll vonva. - De ez hízelgő volt, még a nem is annak szántad - húztam el a szám minden valódi vidámság nélkül. Ezen az örömtelenségen majdnem változtatott kérdéseivel, de csak majdnem. A szájhúzásból viszont sikerült százas nevetést varázsolnia. - Kurvára nem félek ettől, Misha - ráztam meg a fejem. Lassan kezdtem úgy érezni, hogy van ebbe az egészben valami rém szórakoztató, legalábbis kissé sikerült felráznia, ami a felpezsdülés mellett azt is jelenthette, hogy simán megüthetem a bokámat, ha nem figyelek. Fasza, az elevenségem a vészcsengő. - Tuti kaptál valami jutalomfalatot a kiruccanásodért, némi fülvakarást, baromi kényelmes lehet neked most itt, kétlem, hogy félreütnéd a rágcsálásra kapott csontot. Azért kicsit más helyzetből dobbantana, mint én, és ez nem elhanyagolható. Legalábbis a magam kis sakkozása szerint, aztán a fene tudja. Nem egy ijedős fajta, aki összeszarja magát némi rizikótól, vagy újdonságtól, ezt meg kell hagyni. - De tudod mit? Van egy-két kiadó lakás abban a társasházban, ahol a levegőt rontom, ha mégis jössz, legyünk már szomszédok! - vetettem oda könnyelmű szórakozottsággal. Ő nem én. Úgyse ugrana ilyesmire, mint ahogy én tettem Raymondnál, de ettől még jól esett kicsit húzni. - Áucs? - vontam fel a szemöldököm az Omegázásra. - Sajnálom, de ez most nem talált - mosolyodtam el, de ez inkább vicsornak tűnhetett. - Apropó kedvesség! Köszönöm a giccses homokórát, bűn ronda, de legalább valamiről eszembe jutsz. Miért vagyok itt? Lássuk csak... - Bizonygatni, hogy nem félek. Megnézni, hogy élsz-e még. Összefutni Siennával. Összefutni Castorral. Felfordulást okozni. Hazavágni az egész fesztivált. Elütni az időt. Kiélni a honvágyam - soroltam az ujjaimon számolgatva a dolgokat, amik ugyanannyira voltak igazak, mint hamisak. - Választhatsz, melyik tűnik a leghihetőbbnek, vagy ha már úgy is olyan jól ismersz, akár tippelhetsz is, hogy melyik miatt vagyok itt ténylegesen. Ha eltalálod, segítek becuccolni - tettem hozzám minden komolyságot mellőzve, gúnyos hangon.
Michelle Tedrow
Vérvonalfő
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 355
◯ HSZ : 261
◯ IC REAG : 225
◯ Lakhely : Holiday Inn Express
◯ Feltűnést kelthet : égési sérülésből származó heg a háton
- Tudod, hogy van ez… -vonok vállat hozzá hasonlóan - Azt sajnos nem tudjuk megválasztani, hogy milyen családba születünk…-de még mennyire, hogy nem! Félelmetes belegondolni, hogy mennyiben alakult volna másképp az életem, ha nem oda születek, ahová… Hanem egy jóval „békésebb” családba. Gondolom, nem itt tartana a pályafutásom, sőt… jó eséllyel már legalább 200 éve nem emlékezne a kutya se a nevemre. Arra, hogy a múltkori látogatásomért biztos megkaptam a jutalmamat, mosolyt csal az arcomra… akár egy jóllakott, bajsza alatt somolygó macska, vagy legalábbis hasonló benyomást kelthetek most, s hiába is próbálnám tagadni – sajnos jól tudja Duncan, hogy mennek itt a dolgok, a falkán belül. - Nem tagadom, de meg kell hagyni, ha semmi ilyesmiről nem lett volna szó, akkor is, már csak a szórakozásért is megérte volna. Vagy te nem így gondolod? -kérdeztem vissza, mert ha nem is egyezett a véleményünk, nekem mindenképp jó buli volt a frászt hozni mindkettejükre. Hát még az milyen szép lesz, ha már azt hiszik, hogy megfeledkeztem róluk, vagy leszakadtam az életük eseményeinek követéséről, és amikor ismét túlságosan nyugodt lenne családi életük állóvize, na! Majd akkor, meglepetésként robbanok be újra… Egyébként meg, így sem ez az első, hogy hónapokat távol töltöttem a falkától – miért ártott volna a renomémnak? Én közel sem olyan okból tettem soha, mint ez a jómadár itt előttem… - Ha csak ezt szeretnéd… -vigyorodok vidáman a felajánlására, miszerint legyünk szomszédok. Megnézném én azt, megszoksz vagy megszöksz… Kettőnk közül szerintem ő bírna kevesebb ideig ott maradni. Mondanám, hogy ha már újra Anchorage-ba költözök, akar a halál pont az ő szomszédja lenni, gondolom, ezzel ő is tisztában van. Bár belegondolva, hogy milyen arcot vágna akkor, ha rádöbbenne, hogy mégis… hmm, már csak az élményért megérné. Vagy akár a kedves kisöccséhez becsöngetni egy átlag délután, hogy hello, szomszéd...! - Na, ezek szerint akad még egy dolog, amiben egyetértünk. -jegyeztem meg elégedetten, ha így folytatjuk, lassan listát vezethetünk róla… Amúgy valóban borzalmasan giccses, de ezek szerint beváltotta a hozzá fűzött reményeket – nem, nem az idő mérése… hanem, hogy akárhányszor ránéz, én jutok eszébe róla. Hát nem megható? Ahogy a felsorolását hallgatom, még annyira nem is érdekelnek a szavai, de ahogy utána felajánlja játékból, hogy tippeljek, melyik lehet az? Ó, hát mindig is csíptem az efféle szórakozásokat. - Nos, lássuk csak… -döntöm kissé oldalra a fejem, ahogy hangos gondolkozásba kezdek - Ha csak arra lennél kíváncsi, hogy élek-e még, telefonon ezerszer könnyebben is kideríthetted volna, meg amúgy is képzelem, mennyire izgat az, hogy hogy szolgál kedves egészségem… A múltkori után azt sem tartom túl valószínűnek, hogy épp Siennával akarnál találkozni. Felfordulást okozni, hazavágni a fesztivált… nos, azt hiszem, elég neked egy falka rosszindulata, nem vagy te olyan hülye vagy mazochista, hogy mágiahasználó „barátainkat” is magadra haragítsd, nem igaz? Honvágy? Neked? Ha még Chicago után epekednél, azt megértem. Bizonygatni, hogy nem félsz… mégis kinek? Múltkor már sikeresen elbuktál ilyen téren, Castort meg nem hiszem, hogy pont itt keresnél… Az időt elütni, hmm, talán ezt nézem ki belőled leginkább, igaz, ez elég laza megfogalmazás… Mondjuk azt is minden gond nélkül lefedi, hogy épp Castorhoz készülődtél, csak időtöltésként megálltál itt, a fesztiválon, összegyűjteni némi bátorságot – meg esetleg nosztalgiázni, tájékozódni, hátha valamelyikünket megpillantod - mielőtt a színe elé járulsz és szembesülsz vele, hogy mi a véleménye rólad. Ha úgy nézzük, nem rossz időtöltés, pláne, hogy lényegében csak időhúzás. A zene se rossz, a szobrok is szépek, és még forralt bort is lehet kapni! Nos? -vártam kíváncsian, hogy hogyan értékeli a kis levezetésem, csak nehogy odáig fajuljon a helyzet, hogy a végén még csomagolni is segít, nem csak becuccolni.
Kezdőlap
