Destiny Maeve BluefoxTatkret KARAKTERINFORMÁCIÓK ◯ Kor : 90
◯ HSZ : 451
◯ IC REAG : 382
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : lapockáján és a csuklóján lévő tetoválás
|
| Re: Thea lakása // Csüt. Jún. 23, 2016 11:30 pm | |
| Nem akartam ellökni magamtól, de talán mindegyes találkáknál valahogyan mégis csak sikerült. Talán az volt a gond, hogy megszoktam már azt, hogy magamra vagyok utalva, s hogy nem túlzottan számíthattam senkire se. A régebbi falkámban is csak egy-két farkassal voltam igazán jóban, de a mentoromon kívül szerintem kevesen ismertek igazán. Hagytam, hogy az élet áradata vagy éppen az események hozama formáljon. Korábban is tanultam már idősebbektől és szerettem volna tőle, hiszen a múltkori produkciója után eléggé nyilvánvalóvá vált, hogy érti a dolgát és remekül tudja használni azt, amit kaptunk az élettől, de valahogyan talán egy aprócska érzés mindig előtérbe került és emiatt újra, s úja vélhetően ellöktem magamtól akaratlanul is. Emiatt talán csalódás érte őt, vagy fájt neki legbelül, de akkor se tudtam mit csinálni. Én így lettem összerakva az évek alatt, de ugyanakkor féltem attól is, hogy egyszer már túl késő lesz mindenhez…
- Talán nem olyanba, mint előtte volt, de lehet még békésebb két emberi kapcsolat… Még akkor is, ha a sose véget nem érő Vörös Hold újra hamarosan a nyakunkra köszönt. – pillantottam rá komolyan. A legtöbb farkas jelenleg még gyászol, próbálja felfogni azt, ami történt, a társaikon segíteni. Vélhetően Stephennek is van jobb dolga jelenleg, mint engem megkeresni és ezért szerintem senki se hibáztathatná őt. Egy napja tértünk még csak magunkhoz, pár órája érkeztünk még csak vissza. Így érthető volt szerintem valamennyire a felfogásom ilyen téren.
Szavaira csak óvatosan bólintottam, hiszen éreztem azt, hogy azt mondja ki, amiben én is hinni akartam és talán valamennyire tudtam is, de nem eléggé. Tudtam, hogy szükségünk van álmokra, s hogy tenni kell a célunkért. De falkán belül nem akartam feljebb teperni, nem akartam más lenni. Én örültem annak, hogy gyógyító lehetek, hiszen az is eléggé fontos egy falkán belül. Főleg egy ennyire háborgó vidéken, másrészt meg részben bizalom is kellett hozzá. Nem megyünk olyan orvoshoz, akiben nem bízunk.
Vélhetően a szavaim nem nyerték el tetszését, vagyis gondolom. Pedig nem bántani akartam őt, nem ellökni továbbra se, de egyszerűen nehezen tudnék közel engedni olyat, aki magához se enged közel. Én mutassam meg azt, hogy milyen is vagyok, mi lappang mélyen a lelkemben, de úgy érzem, hogy minél többet mutatnék, ő annál több ajtót zárna be és nem értem, hogy miért.
Szavai meglepnek, de sietve állok fel. Figyelem őt, habozok, hiszen talán sose fogom látni már őt. Magam sem tudom. Talán viharosabb ez a találkozás, viszont, mint amilyen a viszonyom Stephennel… Már magam sem tudom. Ajkaim válaszra nyílnak, de könnyedén tűnik el, mire csak a hajamba túrok és elindulok, de még mielőtt kilépnék az ajtón még visszapillantok, de nem lelem sehol se. – Én is és neked is… - suttogom alig hallhatóan, majd pedig az ajtó könnyedén csukódik be mögöttem. Sietve indulok el a lak irányába, de még magam se voltam abban biztos, hogy ott fog-e kikötni, vagy inkább máshol.
/ Én is köszönöm a játékot, nagyon élveztem anyu! <33 |
|
KARAKTERINFORMÁCIÓK ◯ HSZ : 7316
◯ IC REAG : 8924
|
|
|
|
