Sosem voltam egy kultúra-barbár, de ami azt illeti, régen jártam már ezen a helyen. Nem azért, mert ne lett volna kivel, vagy ne lett volna rá alkalom, egyszerűen nem úgy jött össze. Rá lehet fogni a munkára és minden másra, de inkább nem agyalok rajta, csak élvezem, hogy itt lehetek. Nem megyek be, a parkolóban várakozom, bár egyedül jöttem. Valami viszont azt súgja, hogy egy kicsit még maradnom kellene ezen a szent helyen, hát nekidőlök a kocsim oldalának, s úgy teszek, mint aki a táskájában való matatással van elfoglalva. Egyébként a táska egy egészen csinos kis retikül, magamhoz képest még feltűnően nőies is. Kölcsön van, természetesen, nem saját. Az egyik kolleginám sózta rám, hogy szerinte meg kéne szokjam az ilyesmiket, mert nem lehetek mindig slampos. Úgy vettem, hogy ez nála a sportosnak a szinonimája, s nem sértődtem meg rajta. Inkább nevettem egy kört és ennyiben maradtunk. Elhoztam a táskát - szerintem ez mondjuk inkább kényelmetlen hónaljszatyor és nincs az a hatalom, ami megszerettetné velem, de ezt nem fogom elmondani neki - és adtam neki egy esélyt, ahogy ennek az estének is. Pajzsom viszonylag magasan van fent, de nem annyira, hogy ne lássak ki mögüle. Kíváncsi vagyok arra, hogy vajon ma - se - is becsapnak-e a magérzéseim.
Úgy fest, hogy Alignak azt akarta, hogy egyedül menjek sétálni. Jonathan, inkább a szobámban maradt, hogy videó játékozzon, én pedig ki vágytam a szabadba. Mióta el vittem a szüleinek a levelet, már ők se kerestetik, itthon legalább is már nem, de az egyesült államokban, viszont igen. Gondolom, ezért a húzásá ért, bizony kapni fog, de nem tudják, hogy valójában még itt van. De, most nem is ezzel foglalkozom, ha nem azzal, hogy Alignak, hova is vezet engem. Meg bízom benne, hogy egy jó helyre vezet engem. Utam során, néha egy-egy kirakatot meg nézek, hogy lássam a választékot, de pár másod percnél nem maradok tovább, mert tudom, hogy tovább kell mennem. Utam, a végére közeledik, és egy parkolóban találom magam, egy feltünően dögös nőstény társaságában, akinek a pajzsa fel van húzva, amit nem kisérelek meg át tőrni, hisz joga van hozzá, ha nem akarja, hogy bármi olyat meg tudjak. Nekem, viszont nincs mit titkolnom, így az én pajzsom lent marad. Közelebb megyek hozzá, gondolom talán vár valakit. - Helló, szia. Minden oké? - Kérdem, bár nem tudom, hogy ez nem e volt túl közvetlen, mondjuk szerencsére rosszúl azért nincs szerencsére. Talán a egykori másik falkából származhat, de nem vagyok benne biztos. Meg az se rémlik, hogy vajon láttam-e őt a egyesüléskor. Arca, nagyon édes imádni való.
Ahogy a másik nem mászik az én pajzsom alá, úgy én sem furakszom az övének bűvkörébe, de azért azt a szag alapján a vörös megállapítja, hogy betolakodó nősténnyel van dolgom. Félteértés ne essék, semmi bajom velük, már lenyeltem, hogy itt vannak és megszoktam annak a békának az ízét, hogy a nyakunkra telepedtek. Egészen jól el lehet lenni velük és a béke sem rossz állapot, bár én háborúhoz szokott, abban edződött fajta vagyok, de nem lehet mindig harcolni, ezt még én is tudom. Figyelek, ahogy a vörös is figyel, majd amikor megszólít a nőstény, rávillantom mosolyomat. - Szia! Kezdem köszönéssel, hogy aztán a kérdésére adandó válaszommal tovább fűzzem mondanivalóm. - Minden, persze. Te is az előadásra érkeztél? Sosem voltam rossz csevegő, nem zavar, hogy leszólított, szívesen veszem. Legalább ha ő is meg akarja nézni a mai műsort, akkor nem leszek egyedül. A magány úgysem kenyerem, ha kulturális programról van szó, akkor sem. Nem is tudom hogy jutott eszembe egyedül jönni ide.
A nőstény, fogadja a köszönésem, és viszonozza is azt. Majd egy kérdést teszfel, amiben nem vagyok képben, mert valami előadásról kérdez, hogy én is arra jöttem e. - Előadás? Mi ez, valami tudományos előadás, vagy olyan szinházi féle? - Kérdem, hisz még ezt se tudom, majd váratlanul hozzá teszem. - Minden esetre veszek rá jegyet, biztos jó lehet. - Mondom gyorsan, és remélem lehet még rá jegyet venni, de ha nem akkor így jártam. De, nem értem, hogy most miért akarok be menni egy előadásra, mikor még azt se tudom, hogy miféle előadásról van szó, de én be akarok menni, hogy még élvezhessem a társaságát. Ez mekora egy hülyeség már, hisz még csak nem is ismerem őt. Vagy ha igen, akkor csak látomásból. Vajon mióta van itt a városban? Mióta tagja a őslakók nak, és mikor Amelia beharapot, vajon akkor is itt volt a falkában? Egy csomo kérdés is fel merűlt, de nem merném nyiltan fel tenni mert nem szeretném ha egy illetéktelen hallgatozó, meg hallja hogy farkas dolgokról beszélgetünk. Ezért olyan kérdést nem teszek fel. - Rég óta laksz itt a városban? - Ebből szereintem nem lesz gond, mert nem úgy kérdezek. De, meg tudom amit szeretnék tudni.
A visszakérdezéséből rájövök, hogy nem célzatosan erre jött, de nem zavartatom magam. Kedélyes mosollyal válaszolok a kérdésére. - Egy kicsit mindkettő és egyik sem. Asszociációs színház. Néha becsúsznak tudományosabb felütésű témák is, de alapvetően könnyed esti szórakozásnak gondolom. Elmehetnék marketingesnek is. Nem, mintha akarnék, de így visszagondolva arra, hogy mit mondtam eléggé olyan íze van az egésznek, mintha direkt eladni akartam volna valamit. Kuncogásom annak szól, hogy mennyire lehetetlen ez tőlem, nem a nőstény szavainak, így muszáj vagyok az illendőség kedvéért helyesbíteni is. - Nem téged nevetlek ki, csak általában nem beszélek így. Sebész vagyok, nem szószóló. Magyarázkodom. - A nevem Willow Nyxon.. A doktort felesleges elé tennem szerintem, mert abból, hogy sebész vagyok, egyértelműnek kell lennie és amúgy sem azért vagyok itt, hogy kérkedjek vele. - ..téged hogy hívnak? Ekkor ér a kérdése, amire szintén nem felejtek el válaszolni. - Elég régen, ami azt illeti már közelebb van a 100-hoz, mint az ötvenhez ezen évek száma. Voltak kihagyásaim, de alapvetően igen, rég élek itt. Te? Mióta vagy közöttük? Értem ezt a betolakodó falkára, de itt mégsem kiabálhatom mindezt.
A kérdésemre, kapok tőle választ. Mondatára, bólintok egyet, hogy meg értettem amit mond. Majd, hallom a nevetését, amire zavartan én is el mosolyodom. Majd megnyugtat, hogy nem engemevetki, csak ő nem egy szószólónak készült, hanem sebész. - Nem túl stresszes, a munkád? - Kérdem, de nem értem, hogy miért kérde, hacsak nem azért mert érdekel engem a dolog. Majd, bemutatkozik, és a nevemet kérdi tőlem. - Nagyon őrvendek a találkozásnak, Willow Nyxon, az én nevem Allison Black, de nyugodtan szólíthatsz Ally nek is. - Mutatkozom be én is neki. Aztán a kérdésemre is kapok választ. Majd ő is rá kérdez. - Én, még a ötventől is fény évekre vagyok, nem hogy a száztól. A kilencvenes évek elejétől. - Válaszolok a kérdésére, ha már ő is fel tette nekem. Gondolataimat végig pőrgetem, hogy vajon rémlik-e nekem ez a Willow Nyxon név, de egyenlőre semmi, és ezt a hejes pofit se tudom hova be határólni, ami gondolom szégyen, bár lehet ő akkor tájt valahol máshol volt, mikor Amelia engem be harapot, és el vitt engem a őslakókhoz, és akkor tért vissza, mikor én már rég nem voltam a falka tagja, de nem is erőltetném a dolgot.
- Mondhatni annak is, de én nagyon szeretem. Engem nem stresszel, hanem örömmel tölt el, ha bonyolult esetekkel foglalkozhatok. Persze ez nem azt jelenti, hogy nyakló nélkül szeretek játszani az emberélettel, inkább csak azt, hogy a gyógyítást nem lehetetlennek, hanem lehetségesnek fogom fel a legreménytelenebb és másokat halálra idegesítő esetekben is. Magyarázom neki talán kissé túl hosszan kifejtve a kérdésére adandó válaszomat. Nem tehetek róla, szeretem a munkám és ha valaki ebbe kérdez bele, akkor nagyon is bő lére tudom ereszteni mindazt, amit mondani akarok. - Te mivel foglalkozol? Kérdezek vissza kíváncsian, majd miután bemutatkozott, ezeket fűzöm hozzá: - Örvendek Ally, igazán szép neved van. Mindig tetszett az Allison név, nem üres frázis hát, hogy megdicsérem, hanem őszintén így gondolom. - Ó, akkor te akkortájt kerülhettél ide, amikor én főképpen a bázison voltam. Tudod, katonai sebész vagyok, főként Fort Wainwrightban dolgozom. Teszem ezt is hozzá. Nem gondolom, hogy gáz lenne, hiszen falkatársak vagyunk. Úgyis megtudhatná, nincs ebben semmi titokzatos dolog. - Bemegyünk? El ne fogyjanak a jegyek. Teszek közben javaslatot. Egész kellemes társaságnak tűnik, nem akarnám elszalasztani így ma estére. Úgyis olyan jól belemelegedtünk a beszédbe.
A kérdésemre megkapom a választ, amire csak bólogatok, hogy értem. - Akkor jó, csak azért kérdem, mert van akit stresszel ha valakinek az élete a kezében van, én biztos nem válalkoznék egy ilyen munkára. Egyébként, én egy bár félében dolgozom, mint pultos, és én is szeretem csinálni, mondjuk ott csak az első segély nyújtás, és a mentők hívása a dolgom, ha olyan a szitu, de az szerencsére nagyon ritka, és főleg a pia kiadása a dolgom. - Mondom, ha már úgy is rá kérdezett, hogy mivel is foglalkozom, de remélem pontosan fogalmaztam, és nem lesz belőle bonyodalom, mert abbol most inkább nem kérek. Majd, bemutatkozunk egymásnak, mire ő megdicséri a nevem. - Neked is szép neved van Willow. - Dicsérem meg én is a nevét, és talán majd egyszer ha úgy alakul, fel veszem ezt a nevet. Majd, a itt élésre kerül a téma, ha jól értem. Közben, az is kiderül, hogy egy katonai sebész a nőstény. - Mostmár, tudom. - Vigyorodom kedvesen rá, közben bólogatok. Majd, javaslatot tesz, hogy menjünkbe. - Rendben, akkor menyünk. - Mondom, de még megvárom, hogy ő is elinduljon, én meg vagy mellette megyek, vagy követem őt, de inkább mellette, mert így legalább tudunk még beszélgetni. - Katonai sebész ként, sok a munka? - Kérdem, mert valahogy fel csigázott engem ebben a témában.
- És melyik kocsmahivatalban vagy posztos? Érdeklődöm kíváncsian, mert elég sokszor járok el inni, de úgy látszik annyira odaporosodtunk mér az O'Connorshoz, hogy nem is tesszük máshova a székhelyünk. Pedig lehet, hogy kellene, főképpen, ha ilyen szimpatikus nőstényekkel is össze lehet futni. - Lehet, hogy egyszer ellátogatnék hozzád, amikor műszakban vagy. Kacsintok rá, lévén igen szociális személy vagyok, meg amúgy is, az elmúlt napokban történt események után jót tenne egy kis környezetváltozás. Egy hely, ahol senki olyanba nem futok, aki tisztában van a lelki nyavalyáimmal. Mámor és boldogság.. - Köszönöm, én is nagyon szeretem. Már nem emlékszem rá, hogy miért éppen Willow lettem, de valószínűleg a név jelentése miatt vettem fel éppen ezt. Szomorúfűz. Nem is gondoltam akkor még, hogy mennyire meghatároz majd ez engem. De hát.. nomen est omen, ahogy mondani szokták. Elindulok befelé Allisonnal, s közben hallgatom, amit mond nekem. - Mindig van mit csinálni, tudod a bázis olyan, mint egy város a városban, nem csak katonákat kell ellátnom. Ha úgy volna, akkor békeidőben eléggé unatkoznék. Bár félre ne érts, nem azt élvezem, hogyha másoknak rossz, vagy betegek. Épp csak szeretek segíteni. Jártál már katonai bázison valaha az életben? Kérdezem, mert aki még nem volt egy ilyen támaszponton sem, az nehezen tudja elképzelni hogy is fest egy ilyen. S ahhoz, hogy értse - ha egyáltalán érdekli - szívesen mesélek neki többet is.
- A Golden Volf ban dolgozom mint pultos. - Válaszolom neki, ha már meg kérdezte. Majd, mondja nekem, hogy egyszer majd be nézz oda, mikor dolgozom. - Holnap utántól, már vissza állok a pult mögé, szóval gyere csak nyugodtan, szeretettel várunk. - Mondom, és gondolom igaz is, mert ma már a két falka egyesült, így ők is bejöhetnek. Nem látom akadáját, hogy ne tehessék be a lábukat a mi bárunkba, vagy kocsmánkba. Majd, a nevek kerűlnek szóba, mire ő az én nevemet, ő pedig az enyémet dicséri meg. Majd, befelé indulunk, hogy még tudjunk jegyet venni az előadásra, amire ő jött, én csak el jöttem, de nem is tudtam az előadásról, csak most nemrég tőle. De, ha már itt vagyok, megnézzem vele. Út közben, választ is kapok, majd kéred is. - Nem, még nem jártam katonai bázison, de ha majd egyszer lesz ott egy nyilt nap, vagy valami hasonló, kérlek szólj, hogy elmehessek. - Mondom, mert érdekelne engem egy ilyen bázsis, de inkább olyankor mennék, ha nyilt napvan, mert az a biztos. Ahogy jobban meg nézzem őt, mikor a munkájáról beszél, mintha fel ragyogna az arca, de lehet hogy csak én képzelődök.
Elmosolyodom a válaszát hallva. - Óh, hát oda valóban nem gyakran járok, de azt hiszem, hogy tényleg ideje lenne változtatnom a szokásaimon. Jók az új helyek és az új ismerősök is. Már persze, hogyha nem zavarna táged, hogyha gyakrabban látsz. Kacsintok rá, s bár nincs ennek semmi különösebb jelentése számomra, ösztönösen kúsznak elő belőlem a szavak, mégis azt ért és érez ki belőlük, amit csak akar. Rá van bízva. S a vörös még kíváncsi is a másik reakcióira. - Most szabadságodat töltöd? Kérdezek rá, mert a holnapután megragadja a fantáziámat. - Mivel foglalkozol, amikor nem dolgozol? Teszek fel egy újabb kérdést, érdeklődve a hobbija, egyéb szabadidős tevékenységei iránt. Mindig rájövök az ilyen alkalmakkor, hogy szeretek új emberekkel - farkasokkal - megismerkedni. Van benne valami izgalmas, valami ízes, valami pezsdítő. És az sem zavarna, hogyha most aztán lemaradnánk az előadásról. Bár ettől még felszólítom, hogy menjünk mostmár be. Ha eljöttünk idáig, legalább adjunk egy esélyt annak, hogy megnézzük azt a darabot. - Bejöhetsz nyílt nap nélkül is, bármikor tudok neked látogatói kártyát szerezni. És egyébként is, a kórházba civilek is járnak, az egy szabadabb terület. Mosolygok rá. - Ha megadod a számodat, akkor szólok, amint sikerült összeszerveznem azt a kártya-projektet. Teszem még hozzá, s előveszem a telefonomat, hogy be tudjam gépelni a számot, amit esetleg mond nekem. - Megcsörgesselek, hogy el tudj menteni? Ajánlom, hogyha esetleg tényleg megadta a számát nekem és van mire rácsörögjek. Közben már bent állunk az aulában, így megtekintem azt is, hogy miféle szerzetek jöttek el. Pajzsomat magasan tartom, nincsen rá szükségem, hogy mindenféle kíváncsi szemeknek feltűnjön, mi is vagyok és szerintem Allison sem vágyik arra, hogy lebukjunk. Kevés olyan botor farkast ismerek - bár nagy az isten baromfiudvara - akinek az lenne a fétise, hogy úton-útfélen lebuktassa magát, megannyi tennivalót adva ezzel az őrzőknek.
Willow mondatát végig hallgatom, majd csak utánna szólalok meg megint. -Nem, egyáltalán nem zavarna. Sőt még örülnék is neki. - Vigyorodom a nőstényre, kedvesen. És, valóban úgy is gondolom, mert legalább egy kicsit fel frissül a bár. Mondjuk, jó dolog ugyan azokat a tőrzs vendégeket látni, de a újjakat, a leendő tőrzs vendégeket, még annál is jobb. Szeretek új arcokkal meg ismerkedni, legaláb is én ezt gondolom. Majd, Willow két kérdést is tesz fel nekem. - Igen, most szabin vagyok. Amikor nem dolgozok, akkor töbnyire vagy kirándulok, vagy olvasok, vagy házi munkát végzek, vagy a kutyámmal foglalkozom, vagy videó játékokal játszom, vagy csak a TV-t nézzem, vagy újjaban kölyköt nevelek, a sajátomat. Ja, és zenét is szoktam hallgatni, és még bulizni is. Neked van valami elfoglaltságod, mikor nem dolgozol? - Kérdezek vissza, mert engem is érdekel, hogy mit csinál szabad idejében, hacsak remélem nem egy munka mániás, de persze nem tűnik nekem annak. Majd, mondok neki valamit, mire Willow felhoz egy ötlete, vagy valami olyasmit, hogy talán tud szerezni nekem látogatói kártyát szerezni, aminek nagyon örülök. De, csak vissza fogodtan, mert nem tudom miként értékelné, ha egy idegen farkas mint én, csak fogná magát, és ölelgetni kezdené őt. Majd, a számommat is kéri, hogy fel tudjon hivni, ha megvan a kártya. Fejből el mondom a számom, közben én is elő veszem a telefonomat, hogy hátha ő is meg addja a telefon számát, de ő a csörgetés mellet dönt, ha jól értem a dolgot. - Persze, rendben csörges meg. - Mondom, ha meg történt, el is mentem a számát Willow nak. Közben, már az aulában vagyunk, és Willow ot utánozva, én is szét nézek, és a pajzsomat huzom fel, a biztonság kedvé ért. Valamiért, nagyon úgy érzem, hogy ezt megakarom tőle kérdezni, még ha talán nem lesz a válasza is. - Utánna, esetleg egy pizza? - Kérdem, mert már egy ideje nem volt alkalmam enni egyet, és most is csak valami érzés fogott el, hogy ennék egy szelettel. Ha nem, akkor majd veszek el vitelre, és Jonathan is kap, hogy egyen valamit.
- Akkor ezt megbeszeltuk! - mosolygok a nostenyre. Igazabol sosem art egy kis valtozatossag, ebben is osztanam a velemenyet. De meg mennyire! Bar neha a sok valtozatossag a is bele lehet faradni, ami azt illeti. Amikor a kolyket emlegeti, egy kicsit elszorul a szivem, de nem eszrevetelezem, nem hagyom, hogy lassa rajtam, a pajzsom moge rejtem. Mas se hianyzik, semmint az, hogy boldog-boldogtalan tudomast szerezzen a nyavalyaimrol. Maggie az en saram, az en hiban, hat nincs mit beszeljek rola. Igazabol orulok annak, amit Allisontol hallok. Azt jelenti szamomra, hogy vannak meg olyanok, akik felelossegteljesen allnak a kolyok kerdeskorehez. Terrmeszetesen nem tennek megjegyzest senkire a falkaban, de azert van velemenyem. Egyeseknek igazan nem kellett volna kolyok. Es az sem tesz eppen jot, hogy orrba-szajba harapgatjak at a kolykoket. Persze, ertem en az okokat, de akkor is.. Mondjuk lehet, hogy az atharapas megint olyasmi, ami engem erint erzekenyen. Sot, ez tobb, mint valoszinu. - En a magam reszerol olvasni szeretek. Legtobbszor kiulok a Lak kozos nappalijaba es ott olvasok. Mert ott mindig van tarsasag, egy ido utan mindig jon valaki, akivel lehet beszelgetni vagy csak egymas mellett ulni csendben es falni a betuket. Egyebkent leggyakrabban nincs szabadidom. De ha tehetem, akkor meg filmeket is nezek. Legtobbszor egy bodon pattogatott kukoricaval felszerelkezve. Es persze azt sem egyedul. - valaszolom neki meg mindig mosollyal. Oayne jut eszembe es az, mennyit ultunk mar a keoernyo elott, filmeken zombulva, izgulva, neha sirva. Nem szegyen az, ha egy film meghato, bar igyekszem nem bogesig atadni magam nekik. Megcsorgetem Allyt, a kerdesre bolintok. -Hat persze! Szivesen. Ugyis reg ettem pizzat. - egyezem bele lelkesen.
//Sorry a kesesert, neha megesik, hogy kiesek szalakbol //
Willow al letudom a megbeszélni való dolgokat, hogy majd egyszer vagy többszőr beugrik a munka helyemre, mikor dolgozom. Végül is, a főnököm nem mondhat semmit majd, hisz minnél több a vendég, a bevétel is annál több lesz. Willow, a szabad időmről kérdez, mire válaszolok is neki. El mondom, hogy mit is szoktam csinálni, vagy csinálok. A mondandómat végig hallgatja, majd én is fel teszem neki ugyan azt a kérdést, mert én is kiváncsi vagyok. - Nahát, te is szeretsz olvasni? Mit szoktál olvasni? - Kérdem felvillanyozva. Érdekes, hogy sokan szeretnek olvasni, mint ahogyan én is. Mint ahogyan a filmeket is szeretem nézni, hát van egy-két közös érdeklődésünk, azt már látom. Ennek, csak örűlni tudok. Bár mondta a filmes dolgot, de még nem kérdezek rá a filmes témára, majd ha a könyves dolgot kiveséztük, át térhetünk a filmekre is. Egy kérdést még intéztem felé, és már felkészűltem a szolíd kis elutasitásra, de Willow kellemes meglepetést okoz azzal, hogy bele megy abba, hogy az elő adás után, még együnk meg egy pizzát. Erre, nagyon boldog leszek, és át ölelem Willowot boldogságomban. - Köszönöm. - Mondom neki boldogan, öröm ittasan. Bár, Jonathannak attól még veszek egy szeletett, hogy ő se maradjon ki a jóból. Kicsi szívem, nagyon boldog most. Aztán, gyorsan el is engedem, mielött úgy dönt, hogy meg gondolja magát, mert ezt nem lehet tudni, hogy esetleg nem-e gondolja meg magát.
- Leginkabb szakkonyveket, hangozzek ez barmilyen szakbarbarul. De ha regeny, akkor a krimikert rajongok. Megvan az osszes Agatha Christie peldaul. Jegyzem meg minden szegyenerzet nelkul. Annak, aki ilyen sokat el, mint mi, idovel atvaltozik az izlese, s ako kortarsa volt, abbol mult lesz. Nem zavar. Mindig a krimit szerettem, amiota csak megismerkedtem a mufajjal, s bar olvasok en mast is, azt kerdezte mi az, amit szeretek, szoval ekkeppen valaszoltam meg neki. - Neked mik a kedvenceid? Kerdezek vissza, mert a ketoldalu tarsalgas hive vagyok. Ha o kerez, en is kerdezek es nem csak falbol, hanem azert, mert tenyleg erdekel a mondanivaloja. Egyaltalan nem zavar, hogy megolel. Szeretem a testi erintkezes ezen formajat, a voros nelkul is szeretnem, de vele plane nagyon is jol osszejon a dolog. Viszonozom az olelest, vidam mosolyra fakadok. A lelkesedese ram is atragad, jo ez. Orulok, hogy szoba elegyedtem vele, kellemes ismerosre tettem szert szemelyeben. - Barmikor megismetelhetjuk am. Celzok ezzel nem kifejezetten az olelesre - bar felolem azt is lehet - hanem arra, hogy nyugodtan kereshet, amikor csak akar. Nem lenne ellenemre, egyaltalan. - Mi volt a legszebb hely, ahol eleted soran jartal?
Megkapom Willow válaszát arról, hogy mien könyveket szeret olvasni. - Tőle, már én is olvastam könyvet, de engem inkább a fantasi, Sci-Fi könyveket szeretek olvasni. - Mondom, mikor megkérdezte, hogy én mit szeretek olvasni. A romantikus könyvek, engem nem kötnek le, mint más nőket, és a szappan operákkal, egy szerűen vallatni lehetne engem. Az meg, hogy más szereti hát, csak nyugodtan. De, ne velem. Meg ölelem őt, és úgy köszönöm meg neki, hogy enne velem egy pizzát. Ölelésemet, viszonozza, amitől hirtelen melegség fogel. Majd, mondja nekem, hogy bármikor meg ismételhetnénk a találkozást. De, az ölelést is, ha úgy van. - Ok, rendben ha a társaságodra vágyok, vagy beszélni szeretnék veled, hívni foglak igérem. - Igérem neki, miután el is tettem a telefont. Aztán, ismét kérdez, amin kicsit gondolkodnom kell. - Egyszer, voltunk a rokonokkal kirándulni, mikor Angliában éltem, és ott volt egy kis város, ahol párnapig vendégeskedtünk, vagy is inkább nyaraltunk. Igaz, nem olyan mint Párizs, vagy máh ahoz hasonló nagy városok, de nekem tetszet, szerintem szép volt. - Válaszolok Willow kérdésére, és eszembe jut, hogy mennyire tetszettek a macskaköves utak, a kávézók, a teázók, ahol még tea sütik is voltak. Egyszer, vissza akarok oda menni. Bár, azt nem tettem hozzá, hogy mennyiszer voltam ott. - Kb, 20 alkalommal voltam ott, és szerettem ott lenni. - Teszem hozzá, függetlenül attol, hogy rá kérdez, vagy sem. Mondjuk a város neve, most nem jut az eszembe, de gondolom őt inkább a város neve érdekelte volna. - Neked, mi volt a legszebb hely ohol voltál? - Kérdezek vissza, ha már szóba kerűlt a dolog, és mert nagyon is érdekel.
-És azokból melyik a kedvenced? Kérdezek rá érdeklődési körének megfelelő regényekre. Mindenkinek van kedvenc írója kedvenc költője, hát kíváncsi vagyok, hogy neki vajon van-e kedvenc regénye illetőleg alkotója. -A szappanoperáktól én is hidegrázást kapok, főképpen azért, mert mindegyik ugyanaz csak éppen pepitában. Ha egyet láttál illetve olvastál, akkor már az összeset ismered. Bár azt nem lehet elvitatni a telenovelláktól, hogy van az az agyi zsibbadtság, amikor kifejezetten hasznos és szórakoztató tud lenni a találkozás velük. Fejtem ki a véleményemet ezzel kapcsolatosan. Mivel kíváncsi vagyok úgy ismerősöm kedvelt dolgaira, éppen ezért újabb kérdést teszek fel neki ezúttal helyeket utazásokat illetően. Válaszát figyelmesen hallgatom, igyekszem mindent megjegyezni abból, amit mond, hiszen tényleg azért kérdeztem őt, mert érdekel, hogy mit is gondol a kérdésről, mit is tud nekem róla mondani. Saját magam kapcsán igen nehezen válaszolnék erre a kérdésre, nem gondoltam át túlzottan, hogy olyasmit kérdezzek amire nekem is készen van a válaszom. Éppen ezért amikor visszakérdez ugyanúgy gondolkodnom kell ahogyan azt ültette a saját története kapcsán az imént. -Bármilyen furcsa is legyen az én legszebb helyem nem igazán attól volt szép, ahogyan kinézett, hanem amilyen egyéb élményeim társultak hozzá. Felidézem magamban az aranyásásunk idejét, a helyet ahol akkor laktunk, a mocskos saras lucskos bányát, ahol dolgoztunk és miközben beszélek tulajdonképpen ez az ami mosolyra fakaszt. -Igazság szerint a legszebb hely, ahol valaha jártam és amit valaha láttam egy bizonyos életszakaszomban egy lekoszlott falusi szálloda fürdőszobája volt, ám nyilván nem így értetted a kérdést, hiszen én magam sem így értettem, úgyhogy megpróbálok valahogy rendesebben válaszolni rá. A végére elnevetem magam. Igazán nem akarok én kibújni a válaszadás alól, egyáltalán nem szeretném, ha ezt érezné, éppen ezért nem tartok nagy szünetet, hanem gyorsan kezdek újra beszélni. -Egyszer jártam Törökországban. Mivel igazán sokfelé nem utaztam életem során, azt kell mondjam, hogy a török élményeim voltak a legmeghatározóbbak, hogyha szép külhoni tájról kell beszélnem neked. Sok időt nem töltöttem ott, de emlékszem arra hogy nagyon tetszett amit láttam. Más kultúrák mindig is érdekeltek csak valahogy soha nem találkoztam szembe velük úgy igazán. Mit szólnál ahhoz hogyha visszavinnének a hotelbe? Teszem fel a kérdést neki az előadás, illetőleg a közösen eltöltött idő nem rövid időintervallumának vége felé. Amennyiben a válasza igenlő, úgy autómhoz invitálom őt, hogy visszakocsikázok vele a hotelhez. A számomat tudja nem kétlem hogy fogunk találkozni még.
// Részemről ez lenne a záró, köszönöm a játékot nagyon élveztem és ne haragudj hogy néha erőteljesen elhúztam //
Willow és Ally Beszélgetésünk, a könyvekre terelődik, és Willow azokon belül is a kedvenceim érdeklik. Ezen, nem is kell túl sokat gondolkodnom, és felelek rá. - Fantasy nál, a Harry Potter sorozat az ami így kedvenc, meg a Narnia krónikái sorozat. De, olvastam még a gyűrűk úrát is, jónak jó volt, csak kissé nehéz volt olvasni. Sci-fi nél, pedig leginkább Star Wars, de már végig olvastam az Alapitvány sorozatot is Asimovtól. Valamint a Metro 2033 sorozatott, és már van 34, és 35 is. Bár, a 35 öt, még nem olvastam. - Mondom Neki, ha már megkérdezte. Majd, a könyvek után, a helyszínek jöttek, amiről szintén beszélgetünk. Miután én vállaszóltam a kérdésére, vissza is kérdeztem, amire kaptam is választ. Mondjuk, én az utolsó elötti válaszát is elfogadtam volna, de hagyom had mondjael amit akar. De, ezzel most fel addta nekem a leckét, és végig kell gondolnom, megint a választ. Közben, megkérdi, hogy vissza vigyen-e a hotelba. - Igen, kérlek szépen vigyél. - Kérem, majd az úton végig gondolom a válaszom. Az igazat meg valva, nem értem a kérdést, de azért megint neki veselkedem. - Túl sok helyen nem voltam, de kis koromban, mindig elmentünk szombaton ként kirándulni, az itteni hegyekbe a keresztanyámmal, és azért volt az szép hely, mert ő is ott volt. - Mondom, bár gondolom ez se az a válasz, amit ő akart hallani. Mikor megérkezünk a szállodához, ki szállás elött, még hozzá fordulok, és egy mosolyal az arcomon mondom neki. - Köszönök mindent, nagyon jól éreztem magam veled, remélem találkozunk még valamikor. - Mondom, majd egy gyors ölelés, egy puszik a csodaszép pofijára, majd kiszállok, és befelé indulok. Az ajtónál, még megfordulok, és figyelem, mikor elhajt az autójával, majd bemegyek, közben azt érzem, hogy már is hiányzik nekem. // Én is köszönöm a játékot, és semmi gond, mert így olyan mintha tovább tartana. Ha olvasod, kérlek kérj helyettem zárást, köszönöm.//