*Ki tudja, hogy mi hajtotta még azt a vén csotrogányt, de gyanús, hogy már csak a szent lélek. Szegény, ősöreg platós jeep most ugyanis nagyon úgy fest, hogy az égi olajmezőkön furikázik tovább. Igazából Sánchez mindig arra számított, hogy egy hatalmas robbanás kíséretében fogja bemondani az unalmast, lévén az utóbbi időben egyre gyakrabban húzott maga után olajcsíkot is, de nem így történt. Egész egyszerűen ment... aztán már csak gurult... aztán meg már azt se. Elég nagy szívás, de még az volt a hatalmas mázlija, hogy mindezt a parkoló mellett sikerült produkálnia. Valószínűleg rövid úton agyf@szt kapott volna, ha a kihalt pusztaságban sikerül az attrakció, vagy ami még jobb, mondjuk a hegyről lefelé. De szerencsére nem így történt. Azért még próbál vele kezdeni valamit, máskor is makacskodott már a járgány, de most úgy fest, hogy úgy tényleg, igaziból. Mivel füsttel működött és most az összes létező füst kijött belőle, így nem csoda. Tehát szépen kiszáll a férfi és - miután kellőképp körülnézett, hogy megállapítsa, hogy este 11-kor már senki sem jár erre - szépen nekiáll tolni. Végül is nem feltűnő, hogy egy ilyen nem éppen konditeremből szabadult fazon lazán beparkol a ezzel a batárral, úgy hogy tolja. De sikerül és senki sem látja. Most pedig nyitott ajtó mellett, de visszaül a kocsiba, lába kint, elkempingezik. Viszont már kezében is van a telefon, amíg tolta a járgányt volt ideje agyalni, hogy kit hívjon. Végül is egy hete találkoztak utoljára Dustinnal, itt az ideje megkísérelni ápolgatni kicsit a kapcsolatukat. Tehát kikeresi a számot és felhívja. Teljes tárgyilagossággal közli, hogy hol van, hogy lerobbant és hogy segítség kéne, még mielőtt az alaszkai éjszaka áldozata lesz. Majd szépen leteszi a telefont és dúdolgatva eldől az ülésben, amíg vár.*
Totál K.O van, azt kell, hogy mondjam. Nem elég, hogy a José-val való találkozó óta teljesen szétcsúsztam, de még ilyen ostoba falka dolgokon is járatnom kell az agyamat. Jó, végül is egészen meggondolandó dolog, csak azt sajnálom, hogy nem igazán akad kivel ezt megrágni, na de sebaj. Majd csak dűlőre jutok ezzel is. Fáradtan nyúltam el az ágyon, ide-oda kapcsolgatva a rozoga TV-t, nem mintha baromira érdekelt volna akármilyen adás is, egyszerűen csak próbáltam kikapcsolni a fogaskerekeket. Azt hiszem, lassan megszokom ezt az áldatlan állapotot és civódást önmagamban, és talán jobb is lesz, mielőtt végképp felemészt. Grosso fáradtan pihent le mellettem az ágyon, nem zavart sosem, hogyha mellettem volt kedve aludni. Persze, azt már letárgyaltuk, hogy maximum a lábamnál van rá engedélye. A telefonom hirtelen szólalt meg, és ha ennél is jobban belebutultam volna a műsorszórás rejtelmeibe, biztos, hogy azonmód szívszélütést kapok! Ismeretlen számot jelzett a készülék kijelzője, legalábbis a telefonkönyvem nem tárolta. De úgy döntöttem felveszem. Csak akkor csapott belém a villám mikor meghallottam a túl oldalról José hangját. Rögvest felültem, minden fáradtság elszállt rólam. Pedig a napokban már kevésbé szorongattam remegve a mobilt, hogy hátha hív, na nem adtam fel, csak kezdtem elfogadni, hogy várnom kell. Erre tessék! Oké, nem bájcsevejre invitált meg, viszont szüksége volt rám, én pedig nem várattam meg. Sietve rohantam le a Chevrolet Camaro-hoz, hogy felpezsdítve a motort útra engedjem a kerekeket. Az Edennel való találkozó óta, pontosan tudtam, hogy minden fontos szerelő eszköz a csomagtartómban piheg, így ezen se kellett túráztatnom magam. Grosso is velem tartott, mert ez a mániája, én meg szívesen vagyok a társaságában. Okos kutya, tudja hol a helye, neki csak az a lényeg, hogy mellettem legyen. A parkolóhoz érve, csikorgatva pördítettem meg az autót, hogy bevágjam egy szabad helyre, majd ugrottam is ki a kocsiból, rápittyentve a céleszközzel a zárakra, amik készségesen fordultak rá. Egyből sikerült kiszúrnom José-t, na meg hát a jelenlétét is ezer közül felismerem. Lassan indultam meg felé, a kutyával az oldalamon, majd mikor odaértem, halkan rákopogtattam a motorházra. Nem azért mert nem látott volna, vagy nem figyelt, szimplán csak úgy megszokásból. - Szia... - álltam meg mellette, kezeimet a zsebeimbe csúsztatva. - Ő volna a beteg? - vezettem pillantásomat végig a Jeep-en, megvárva, hogy José kiszálljon. Jó volt újra látni, még ha nem is azért hívott, mert hiányoztam volna. Jó, ez abszurd, és már nem vagyok kisfiú, hogy ilyen baromságokat kergessek, de ettől még végig járt bennem a gondolat. - Mennyi idős? - léptem a motorház elé, minek után kellően végig vizslattam rajta. Annyi mindent kérdeztem volna még, de nem ezért jöttem most, és a legkevésbé sem hiszem, hogy kíváncsi lenne a hülyeségeimre... Így maradtam a Jeep vizsgálgatásánál...
*Mivel gyújtást sem nagyon tud adni a kocsira, lévén teljesen bemondta az unalmast, így még rádiót sem tud hallgatni. A csendben, egyedül ücsörgés, pedig gyakran gondolkozásra szokta sarkallni az embereket. Hiába dudorászik, attól még kattog az agya, hogy vajon kit hívhatott volna még, biztos jó ötlet volt-e Dustint, de igazából már sikerült annyira túltennie magát a kezdeni meglepettségén és ellenszenvén, hogy hajlandó legyen nyitni. Itt a megfelelő alkalom, lévén még hasznát is venné a kölyöknek. Eldudorászik hát mély baritonján, miközben vár, igazán jól elszórakoztatja magát. Ha nem is hallaná meg a bekanyarodó kocsi hangját, egyből felismeri a kölyök szagát. Hiába telt el ötven év, pont olyan egyszerűen felismeri, mint régen. Aznap a rendelőben is egyből tudta, még ha nem is akarta elhinni abban a pillanatban. Mindenesetre nem kel fel, pusztán tudomásul veszi a másik érkezését. Nem fog elé rohanni és körbeugrálni... elég hülyén venné ki magát, ami azt illeti. A koppintásra és arra, hogy Dus megérkezik viszont már összekaparja magát és kiszáll a járműből, amit már a legnagyobb jóindulattal sem nagyon lehet annak nevezni, de végül is mindegy. Fénykorában az volt és kész.* - Igen. Úgy döntött feladja a harcot, most pedig nem hajlandó semmit sem csinálni. *Vázolja fel röviden a helyzetet és úgy nagyjából ennyire is ért a kocsihoz. Nem egy technikai zseni. Persze igyekszik azért haladni a korral, de valahogy egyik általa megélt történelmi korban sem számított hatalmas nagy technokratának. Viszont lelkesen használja a találmányokat, lásd mobiltelefon. Dustinnal sétál a motorházhoz, a kérdésre kissé megingatja a fejét. Na, ez most egy nagyon jó kérdés.* - Harminc éve vettem talán... használtan. De nagyon a szívemhez nőtt és mostanság elég nagy szükségem is lenne rá. *Mondja halkan, bár a vétel dátuma csak egy jóindulatú saccolás. nem nagyon tartja számon az ilyen apró információkat, mint a halálán lévő kocsijának a kora. Örül, hogy a saját korát fejben tudja tartani. Amúgy azt nem nagyon magyarázza meg, miért is lenne mostanában szüksége a kocsira, de minden bizonnyal nem azért említi meg, hogy ne lehessen rákérdezni. Alapvetően semmit sem tesz, vagy mond ok nélkül. Ha valamire nem akarja, hogy rákérdezzenek, akkor vagy nem is mond semmit, vagy jelzi. Most viszont nyugodt, kiegyensúlyozott és a múltkori találkozásukhoz képest szinte már közvetlen.* - A kutya mindenhova elkísér? *Tekint le az ebre, mikor feltűnik neki a jelenléte. Nem mintha zavarná, csak úgy felmerül benne a kérdés.*
Biztos voltam benne, hogy elég régi darab ez a Jeep, nem feltétlen azért mert rozoga, hanem mert itt-ott a szinte láthatatlan rozsdásodás is kiveri a szemem. Na, de olyan még nem volt, hogy valamit ne raktam volna helyre a járgányokon. Vagyis talán egyszer, de ott katartikus off-rotty volt szegény kocsiba... - Akkor mindjárt megnézzük, miért makacsolta meg magát. - mosolyodtam el, és mertem remélni, hogy ezt most már csak nem veszi rossz néven. Próbáltam barátságos lenni irányába, hogy érezze, tényleg komolyan megbántam, és a szándékaim valósak. Tényleg helyre akarom hozni. - Harminc? Akkor nem csoda, hogy köhög szegény... Szervizbe mikor volt utoljára? - sejtettem én, hogy idős a jármű, de azért ennyire nem gondoltam. Persze, így sem veszett ügy, csak ideje lenne felmérni a hiba okát. A kijelentésre pedig direkt nem kérdezek rá, hogy szüksége lenne az autóra. Alapvetően is megértem, én is meghalnék a Camaro nélkül, de egyelőre nem érzem úgy, hogy van jogom ilyen személyesebb kérdéseket feltenni, még akkor sem ha látszólag már közvetlenebb irányomba. - Igen, majdnem mindenhova. Ez a lételeme, szeret velem lenni. Én pedig vele, szóval nem zavar. Nem volt vele sok gond, hamar megtanulta mit szabad és mit nem, hogy mit hogyan kell viselnie, és hogy muszáj rám hallgatnia... - elhalkultam. Kicsit elkalandoztam, és úgy kezdtem neki mesélni, mint közel ötven éve, míg nem rájöttem, hogy talán ezt mégsem kéne. - Öhmm... Felnyitod a motorházat? Belelesnék. - tereltem át a témát, a fontosabbik felére a dolgoknak. Amennyiben a kérést követve, sikeresen felnyílt a motorház, én óvatosan rásegítettem, majd kitámasztottam, hogy felmérjem a helyzet magaslatát. Szinte deja' vu-m van, amint belehajolok a gépbe, nem rég még Eden kocsiján molyoltam. Na, nem mintha zavarna az ilyesmi, ez a munkám, és szeretem. Kifejezetten! Némi szöszölést követően, miután átrágtam az olajszint felmérését, valamint a további részleteket, felegyenesedtem. Szemöldökömet összerántottam, aprót hümmögve magam elé, majd újra a motorház alá süllyedtem, ezúttal már a motor körül babrálva. Néhány percig időztem el rajta, és kellően olajosan ismét kimásztam a kocsiból. - Itt kicsit nagyobb a gond... - kezdtem bele végül, miközben kézfejemmel megtöröltem a homlokomat. - Elég olajos a vezérműszíj, és kissé deformált is... repedések is akadnak rajta, bár azok még annyira nem vészesek. - léptem hátrább egyet, elindulva a kocsim felé, majd egy vontató kötelet előbányászva a csomagtartóból visszasiettem. - Keresünk egy műhelyet, és lecseréltetjük a vezérműszíjadat. Én is megcsinálnám, de épp szerviz helyet keresgélek, eddig nem nagy sikerrel. - nem, ez se feltétlen érdekelte, de most már mindegy. - Elvontatlak, ha így megfelel. - pillantottam fel rá, kezembe tartva a kampót. Ha rábólint fel is erősítem a Jeep-re...
- Ha többesszámban beszélsz, akkor olyan, mintha én is értenék hozzá. *Jegyzi meg csak úgy, valahogy muszáj jeleznie a hajlandóságát a társalgásra. Sőt, még kicsit el is mosolyodik a megjegyzését követően, de ez csak ilyen halvány, árnyalatnyi dolog. Mondjuk ő eleve nem az a típus, aki állandóan körbevigyorogja a fejét, szóval ez nála már szinte felérhet egy rendes mosollyal is akár. A szervizet illető kérdésre csak rövid gondolkozás után vállat von. Ilyen apróságokkal nem törődött úgy nagyjából az elmúlt... harminc évben. Megvannak a maga dolgai, amikkel foglalkozhat, a kocsi pedig csak egy eszköz, bármennyire is a szívéhez nőtt. Nem szívesen cserélné le.* - Gondolom elvitte az előző tulaj szervizbe... *A felelősségteljes kocsi-tulajdonos. Az ilyen hétköznapi apróságok már miért is foglalkoztatnák? Bár bízik benne, hogy nem kell Dustin-tól meghallgatni az esetleges szentbeszédet, hogy ugyan hogyan is illik bánni egy kocsival. Köszöni szépen, ő tökéletesen tisztában van vele, mint ahogy ezt a mostani példa is mutatja. Ha kifogy, akkor tankolni kell, ebben biztos. A kutyás kis monológra értőn bólint, nem úgy tűnik mint akinek nagyon ellenére lenne meghallgatni a srácot. Viszont azért felmerül benne egy kicsit szemét kérdés, na de oda se neki, csak nem veszi rossz néven a másik.* - Alfáskodhatsz kicsiben, mi? *Neeeem akar olyasmikre utalni, hogy esetleg Dustin-ban ilyen indíttatások lehetnek, pusztán egy kicsit szemét, ám viccnek szánt megjegyzés. Nem is véletlenül leledzik az a kissé gonoszkás mosoly a szája szegletében. Hiába nem bőbeszédű, van humorérzéke, amit meg is tud mutatni az arra érdemes személyeknek. Viszont ez nem feltétlenül merül ki a kedves viccelődésben, nagyon szemét humora tud lenni, de ez is csak megszokás kérdése, mint oly sok minden más. Amúgy persze már oda is lép a motorház elé, ha Dus odaengedi és fel is nyitja. És már lép is odébb. Talán évek óta nem látta felnyitva a motorházat, akkor is csak azért volt úgy, mert valami állat beleköltözött és ki kellett onnan zargatni. Mellkasa előtt összefont karokkal figyeli a ténykedést. Meg se próbálja értelmezni a hallottakat, ehhez neki szótár kéne.* - Szóval letelepedsz? *Jön is a kérdés érdeklődőn a szervíz-keresés hallatán. Egyébként a vontatásra rábólint, Dustin a szakember, nem fog nekiállni kötözködni vele, hogy márpedig nem mehetnek egy tapodtat sem... ugyanis erre nincs oka. Szerinte magától értetődő, hogy jó az, amit a kölyök mond, lévén ő semennyire sem ért a dologhoz.*
Meglepett, hogy érezhetően nyitott felém, és ez valahol iszonyatosan jól esett. Persze, nem bízhatom el magam, de ez már így is a haladás jobbik irányába tendál! Elraktároztam magamba a halovány mosolyt, de ettől még nem fogok egyből átszellemülni, és mintha mi sem történt volna, csak úgy kedélyeskedni. Pedig már annyira szeretném, ha ott tudnánk tartani, ahol régen. Legalábbis a közelébe... Csak hümmögtem, amikor burkoltan kijelentette, hogy az előző tulaj biztos elvitte a Jeep-et szervizbe. Ejj-ejj... Na, de se baj. Egyelőre menthetőnek tűnik. Mikor az enyhén érces megjegyzéssel illetőleg kérdéssel jön elő, akaratlanul is elnevetem magam, noha mértékkel, egész halkan. Nem vettem a szívemre, pontosan tudja, hogy sosem vágytam ilyen pozícióra. Éppen elég volt akkoriban, hogy ő ott volt nekem, és mellette lehettem a falkában. - Csak nevelem. Nem örülnék neki, ha a fegyelmezetlenség miatt esne baja, vagy kavarodna el az utcákon. - őszintén mondtam, és ezt a halovány mosoly is jelezte az arcomon, miközben sikeresen tevékenykedni kezdtem a motorház alatt. Kicsit elkeserített, hogy nem tudtam helyben segíteni neki, de egy gyors csere, és már működő képes is lesz a járgány. Bár, ettől még nem ártana átmenni rajta rendesen... - Gondolkozom rajta. Főleg miattad... Na meg, unom már a sok mászkálást, és eddig is csak... - vettem egy mélyebb lélegzetet, miközben megkerestem a tekintetét. - Szóval eddig csak téged kerestelek. Most, hogy meg találtalak, nem igazán szeretnék elkerülni a közeledből... Remélem ez nem gond. - közben felcsatoltam a kampót összerögzítve a saját autómmal. Még jó, hogy nem álltam olyan messze, mert akkor még azzal is szarakodnom kéne, hogy közelebb hozzam. Grosso-nak intettem, hogy üljön be a Camaro-ba, majd még visszasétáltam José-hoz. - Egyébként meg, kaptam egy falka ajánlást is, amit még rágogatok, de jobb híján eddig csak magammal vitattam meg. - nem volt célzás, bár jó lett volna vele is megbeszélni ezt az egészet. Elvégre egy falkám volt eddig, az is José miatt. Enyhe toporgás ez így egy helyben. És még mindig nem jutottam dűlőre a dologban. Sok a kérdés bennem, és persze jó pár válaszom is akad rá, de hát ez csak az én látószögem. - Részemről indulhatunk, ha neked is jó. - váltottam át a témát, mert nem tudtam igazából, hogy mennyire is kompetens irányomba az ilyen beszélgetésekben. Ha meg még is érdekelné, akár most is elmondom, vagy, ha megérkeztünk a műhelyhez. Ez igazából az ő döntése, hogy egyáltalán akarja-e tudni a részleteket... A labdát feldobtam, és csak örömmel tudom fogadni, ha érdeklem. - Amúgy, ha sikerül végre egy normális szervizt szereznem, szívesen átpofozom a kocsidat. - ajánlottam fel, majd amennyiben nem állított meg, átvándoroltam a Camaro-hoz, és ha jelzett, hogy indulhatunk, akkor felizzítottam a motort...
*Úgy fest nem zavarja különösebben, hogy Dus elneveti magát, lévén a vicces megjegyzéseknek általában ez szokott lenni a célja. Valószínűleg ha mély depresszióban szeretné látni a kölyköt, akkor elküldte volna melegebb éghajlatra. Szóval a nevetés hallatán is marad az a bujkáló mosoly a szája szegletében. Egyébként figyeli mit művel a srác a járgánnyal, még ha vajmi kevés szakértelme is van hozzá. Végül is soha nem késő tanulni, lehet egyszer otthagyja a kaptafát és felcsap autószerelőnek. Sosem késő. Bár azért egy ilyen hirtelen váltásnál azért sokkal jobban szeret gyógyítani.* - Akkor inkább kölyök-pótlék. *Állapítja meg a hallottak alapján, hiszen lényegében Dustin körülírta azt, ahogy ő érzett még iránta még kölyökkorában. Nevelni, megtanítani neki, hogy ne keveredjen el és bajba... passzol. Azért szemlátomást a válasz kissé meglepi, ugyanis kissé felszaladnak szemöldökei. Az egy dolog, hogy őt kereste, hiszen nem jók az ilyen elvarratlan rossz viszonyok, de hogy ne is akarjon elkerülni a közeléből... Ez azért meglepő.* - De remélem tudod, hogy nem vagy már kölyök és mint felnőtt farkas, már az életed semelyik részén sem vagy rám utalva. *Ki tudja, mi járhat Dustin fejében, szóval azért ezt jó így leszögezni. Persze tisztában van a kölyök múltjával, azzal hogy az ő jelenléte képviseli az első és egyetlen igazi apafigurát az életében, szóval ez a gesztus végül is nem váratlan, csak nem akarja, hogy jóval többet lásson mögé. Nincs ráutalva, nem fogja pátyolgatni. Viszont nem eszik ám olyan forrón a kását, nem kell ám úgy rohanni. Éjszaka van, ráérnek, hiszen úgysem lesz nyitva a szerviz, márpedig ez a falkás megjegyzés felkelti az érdeklődését.* - Na, hova sietsz? Randid van? *Ha van is, akkor tessék odébb tolni, mert ő bizony, most szépen leteszi magát az immár lehajtott tetejű motorházra. Konkrétan felül rá, nem fog állva beszélgetni, márpedig szándékában áll. Egyébként szegény kocsi lengéscsillapítója már ebbe is jócskán belenyikorog, pedig tény, hogy nem egy nehéz emberről van azért szó. Csak miután felült, folytatja, bár tény, hogy ezúttal sem beszél lyukat a másik hasába. Vontatni meg még bőven ráér.* - Na, melyik falka akar téged? *Mert nem mindegy ám. Egyébként azon se lepődne meg, ha mindkettő, hiszen jó kölyök a maga módján, azt a bizonyos árulást leszámítva. Hangja egyébként inkább érdeklődő, mint számon kérő.*
Nem akartam vele vitatkozni, bár én nem gondoltam, hogy pótlék lenne Grosso bármilyen formában is. Mégis egyszerűen csak elmosolyodtam a kijelentésen, hiszen nem bántóan mondta, értettem én. - Tudom. Ettől még... - most mondjam azt, hogy baszki fontos vagy?! Hogy elcsesztem ötven rohadt évet? Nyilván nem pátyolgatásra vágyom, csak a társaságára... - Ettől még hiányoznak dolgok. Nem kell megvédened, vigyáznod rám, megállok a lábamon. És bár tudom, hogy hosszú út vezet odáig, ha egyáltalán vezet... De ha még emlékszel, pontosan tudod, milyen jól elvoltunk együtt. Ezek hiányoznak, nem fogom letagadni. - nagyot nyeltem, mert ennyire nem akartam kiadni magam, noha valahol biztos voltam benne, hogy érzi ő ezeket. Nyugodt voltam, félre értés ne essék, nem emeltem meg a hangom, épp ellenkezőleg. Igyekeztem minél halkabban eldünnyögni a szavaimat. - Nincs randim... - vigyorodtam el, mert erre nem lehet fapofával maradni. - Csak hallottam egy éjszakai maszekről. De tőlem ráérünk. - egyébként pont ezt a helyet akarom megkörnyékezni, úgyhogy ebből a szempontból jól jön, hogy oda kell elvontatni majd a Jeep-et, legalább felmérem a terepet, aztán levadászom a tulajt valamikor. Végig néztem ahogy feldobta magát a motorházra, mely során a lengéscsillapító is fájdalmasan megnyikkant. Hát, Padre, azt kell hogy mondjam nem kíméled a járgányt! No de... Ha majd igényt tart a munkálatomra, akkor akár előadhatja a Diótörő és az Egérkirályt is a kocsi tetején! Még popcorn-t is hozok... - A helyiek. - válaszoltam egyszerűen, miközben a Jeep oldalához dőltem, karjaimat összekulcsolva. Nem mert menő vagyok, és megtehetem, hanem mert jólesik. - Sedna Stormbornal volt egy röpke találkozóm, igaz véletlen. És felajánlotta a lehetőséget. Erősen gondolkozom rajta... - nem akartam részletesebben belemenni, hiszen nem tudhattam mennyit is akar erről az egészről tudni, fárasztani meg nem akartam. - A másik falkával még nem találkoztam, de a hírükkel annál inkább. - folytattam volna, de tényleg nem akartam, hogy kényelmetlenül érezze magát, ha netán ennyire mélyrehatóan nem kívánta tudni. Pedig jó lett volna megbeszélni vele, az ő szavára tudok adni... Egyelőre csak én vagyok, meg én... Akik egymás között dobálgatják a lehetőséget. Néha énnel arra jutok, hogy vágjunk bele, és új hely, új falka alapon ismét fordulhat a világ. Aztán rájövök, hogy nem így működik, és ennél sokkal beljebb kell haladnom, mint hogy azonnal rábólintsak. Szóval, igazi hátramenet!
*Csak szusszant egyet Dustin kijelentésére. Igazat kell adnia a kölyöknek, tényleg jól megvoltak, talán még sokkal jobban is, mint annak idején a beharapásakor számítani mert rá. Éppen ezért is bántotta annyira, amikor ellene fordult a másik. Viszont tény, hogy neki is hiányzik azért Dus társasága. Ez csak most tudatosult benne, hogy újra látta ötven év után. Nem véletlenül őt hívta most is. Rövid gondolkozás után válaszol végül, úgy fest neki inkább nehezére esik a belsőséges dolgokról beszélni, de kettejük közül mindig is Dustin volt, aki jóval közlékenyebb volt ilyen téren.* - Nekem is hiányoznak. *Böki ki végül halkan, de ő nem áll neki ragozni a dolgot. Nem mondja el ismét, hogy nem áll készen arra, hogy újra pont ugyanolyan legyen a kapcsolatuk, mint régen, de azt se lehet rá mondani, hogy nem próbálkozik. Csak rábólint arra, hogy ráérnek. Ő is valahogy így gondolta. Se a kocsi, se a szerviz nem rohan sehova, főleg most, hogy kicsit több hajlandóságot érez rá, hogy érdemben elbeszélgessen a sráccal. Tehát miután felült, hallgatja is a beszámolót, egyelőre nem szándékozik közölni még, hogy a helyiek falkájához csatlakozott.* - Én beszéltem Castorral is, a betolakodó falka alfájával. Elég érdekesek az itteni viszonyok, mindkét fél egészen máshogy látja a dolgokat. Viszont nem áll szándékomban befolyásolni téged egyik irányba sem. Sedna egyébként nagyon... magával ragadó, főleg a másik falka alfájához képest, de az ilyesmire nem igazán érdemes építeni. Én meghallgattam mindkét felet és így döntöttem. *Halkan és megfontoltan beszél, igazából csak a saját véleményét mondja el, konkrétan nem tanácsol semmit. Az pedig nem hét pecsétes titok, hogy melyik falkát választotta, csak nem akarja azzal kezdeni, mert az olyan lenne, mintha azzal akarna példát mutatni, pedig ez csak egy mellékes információ. Az a fő, hogy belátással döntsön a kölyök.*
Az egész egy mókus kerék... Ez főleg akkor tudatosult bennem, amikor elengedte a szavakat. Jól estek, ezt még sem tehettem terítékre annyira, mint szerettem volna. Így inkább csak haloványan mosolyodtam, lejjebb hajtott fejjel. Jó, nem voltak bennem olyasféle ösztönök, hogy most helyből lerántom az autóról és agyon ölelgetem, egyébként sem volt ez ránk jellemző, és én sem vagyok ilyen típus. Megesett már, de az tényleg olyan pillanat volt, amikor még annyira ragaszkodtunk egymáshoz, és a helyzet is erősen kiváltotta. Csendesen hallgattam végig a falka elemzését, és automatikusan kikívánkoztak belőlem kérdések. Igyekeztem úgy megfogalmazni, hogy kevésbé érezze tehernek, vagy tolakodónak. - Nem befolyásolnál, elvégre, nem beszéltem ezzel a Castorral. Remélem, nem veszed rossz néven, ha elmondom, ami dolgozik bennem... - vártam pár pillanatot, puhán pillantva a barna íriszekbe. - Sedna valóban magával ragadó, igaz elég nehézkesnek tűnhettem a szemében, lévén, hogy csak leszólított. De jól tette. Amit ajánl, az tetszik, és ínyemre való is lenne... Mégsem bólinthatok rá egyből. Viszont... - kisebb kérdőjelek jelenhettek már meg a fejem fölött, ahogy ránéztem. Azt hiszem a kérdések kezdek eluralkodni rajtam és a felszínre törni. - Érdekelne a te véleményed, ha már te is beszéltél vele... Az pedig még inkább, hogy te hova csatlakoztál? Tudom, nem feltétlen tartozik rám, de ha már választok, szabad akaratom szerint, hmmm... Nem kertelek! A legkevésbé sem szeretnék ellentétes helyen lenni, mint ahol te vagy! És csak remélem, hogy Sednáék felé húztál, mert erősen úgy érzem, hogy igent fogok neki mondani. - kicsit elhalkultam, de még volt mit mondanom. - Nem akarok a nyakadon lógni, ne értsd félre, nem ezért szeretnék egy helyen lenni veled. De soha többé, egyetlen percre sem tudnék, sem akarnék ellened lenni! Előbb akasztanám fel magam egy ezüst lánccal! Még egyszer, nem hibázok... - újabb mély lélegzet az őszinteségi fok magaslatán jártam már, és ennyi épp elég is volt abból, hogy megnyílok még inkább. - Már pedig ahogy itt elnézem, elég nagy a viaskodás. A másik felet nem ismerem, de valahogy nem is akarnék azokhoz tartozni, akiket csak ide csődítettek. És Sedna szimpatikus. - nincs ezen mit túlragozni, azt hiszem a lehető legjobban sikerült megfogalmaznom, magamhoz képest. Nem tudok milyenek a betolakodók, de ahogy elnézem nem is akarom tudni.
*Csak kissé megcsóválja a fejét arra, hogy zavarná-e, ha elmondaná a kölyök a véleményét. Miért is zavarná, nem azért állt rá, hogy beszéljék meg, mert csak ő szeretett volna beszélni. Rossz néven meg végképp nem veszi, bármit is mondjon végül a srác. Ha negatív véleménnyel is lenne Sednáról, annyira még közel sem elkötelezett tagja a falkának, hogy ez esetleg zavarja. Az objektivitás egyébként is nagy erény.* - Igen, azért is hoztam fel a dolgot, mert nem feltétlen örülnék neki, ha ellenségek lennénk. Legutóbb is elég kellemetlen vége lett. De ne értsd félre, nem az a problémám, hogy mennyi mindent tudsz rólam. *Tart egy kis hatásszünetet, mert azért jól meg kell fontolnia, hogy mit is akar mondani. Egyébként tényleg nem a saját bőrét félti igazán, szóval nem is igazán releváns az, hogy Dustin esetleg ismeri a titkait. Inkább csak nem szívesen kerülne szembe ismét a saját vérével, de persze azt sem akarja, hogy miatta jöjjön az őslakosokhoz. Jó, mondjuk a hallottak alapján egyébként is hozzájuk jönne. Végül úgy dönt, kitálal teljesen.* - Mindkét falkavezér tárt karokkal fogadott. Castor falkájában kifejezetten tetszett a szervezettség és az erőskezű alfa, Sedna pedig inkább a szimpátiára hajtott, viszont ahogy beszéltem vele, eltökéltnek tűnt a falka irányításával kapcsolatban. Majd kiderül, hogy mi sül ki belőle. *Vállat von, annyira még nem látja át a dolgot és nem is biztos, hogy most már nagyon át is akarja. Nem lenne jó most rájönni, hogy esetleg a vesztes oldalon van, nem mintha számítana is egyáltalán.* - Viszont én eddig mindig csak olyan falkában voltam, akiket valamiért támadott egy agresszívabb és kétlem, hogy ennyi idősen lenne kedvem mondvacsinált indokok miatt szétzilálni egy régi falkát. Szóval megint csak arra az oldalra álltam, amire eddig is mindig. tehát igent mondtam Sednának. *Fejezi be végül. Egyébként végig halkan beszél, nem az a hangos típus alapvetően. Ritkán emeli fel a hangját, de akkor általában oka is van rá. Majd érdeklődőn tekint a kölyökre, hogy mi is erről a véleménye. Nehéz ez amúgy, mert valahol szeretné is, ha egy falkában lennének, meg nem is, meg befolyásolni sem akarja, meg egy kicsit mégis... Szóval nehéz ügy.*
Fura mindezt az ő szájából hallani, de valahol mégis jól esik. Ő az apám, és még egyszer eszem ágában sincs ellene fordulni, ha tüzes vassal csapják szét a hátamat, vagy éppen ezüsttel cirógatnak végig, hogy a fájdalom küszöböm már az eget veri, akkor sem... Tanultam a hibáimból, és eléggé meg is szenvedtem... - Biztos lehetsz benne, hogy egyébként sem kerülnek napvilágra többet. - a lehető legkomolyabban mondtam. Amikor Desmond csikart ki belőlem ezt-azt, akkor is végig gondoltam, mennyi mindent árulok el. Szomorú tény, de megtörtént. Jó pap is holtig tanul, nemdebár? Fullasztó, és legszívesebben lenyúznám magamról a múlt árnyait, de nem tehetek más, mint hogy bebizonyítom neki, jó lecke volt. Egy életre. - Az eltökéltsége valóban egészen szilárd, ez nekem is imponált. Éreztem rajta, hogy mindenáron összeakarja tartani a falkáját. És az, hogy csak úgy leszólított, elég nagy bátorságra vall. Nem mondom, hogy teljes mértékben helyes, de a célja lebegett előtte. Ez pedig határozott jellemre vall. - persze a háttérben sok minden dolgozhat, de úgy gondolom, minden falkának megvannak a maga előnyei. Elmélyülten hallgattam tovább, ám amikor kijelentette, hogy bizony ő is Sednáékhoz csatlakozott, valami kellemes árasztott el. Hát hiába az ötven év, a teóriánk egyezik. Legalábbis úgy tűnik... - Nem kívánok én sem az agresszívebbik oldalon állni, nem is az én stílusom. - nem bizony. Pláne a múlt verdeső emlékei miatt... Inkább védek, mintsem támadjak. És, ha ettől az ötven éves kilengéstől eltekintünk, előtte sem és utána sem gondoltam másként. - Azt hiszem, minek után megerősített a te látószöged is, most már el tudom dönteni, hogy igen-t mondok-e neki. És nyilván nem árulok el újdonságot, hogy rá fogok bólintani. Leszögezném... - moccantam meg egy kicsit, mert már kezdett eléggé elgémberedni a hátam. - Ne érezd úgy, hogy befolyásoltál. Tudom, hogy sosem tennéd, és én sem vagyok már felelőtlen kölyök. Persze nem tagadhatom, hogy sokat nyom a dolgon, hogy ott akarok állni melletted. - visszapillantottam a Camaro felé, ahol Grosso üldögélt. Idő közben rájött, hogy még nem megyünk sehova. Amint észrevette, hogy őt fikszirozom azonnal csóválni kezdett, és négy lábra emelkedett. Csak a fejemmel intettem, hogy nyugodtan ide jöhet, ő pedig örömittasan rohant hozzám. - Csak nem meguntad a gondolataidat? - mosolyodtam el, miközben finoman megvakargattam a homlokát. Végül ismét José felé fordultam, elkönyökölve a motorházon, néhány másodpercnyi csöndet tartva. - Hogy-hogy engem hívtál segítségnek? - bukott ki belőlem a kérdés, annyira természetesen, mintha csak délutáni pikniken beszélgetnénk az időjárásról. - Mármint, nagyon örültem neki, hogy hívtál... - tettem hozz ezúttal már kevésbé könnyelműen, de őszintén.
*Helyeslően bólint egyet a kijelentésre. Bízik benne, hogy ez így is lesz, főleg hogy ha Dus tényleg újra jóban szeretne lenni vele. Meg aztán azért ő is tud egy-két dolgot a kölyökről, bár ő sosem mondott semmit senkinek. Talán még olyasmit is tud róla, amit maga a srác sem, ki tudja. Hosszú idő volt az a száz év, amíg szemmel tartotta ős és egyengette az útját.* - Nem is a határozott jellemével van a baj. Viszont nem tudom mennyire képes kivívni a falkájában a tiszteletet. Többek között - szerintem - ezért sem jó, hogy nő van a falka élén, de bizalmat szavaztam neki akkor, amikor igent mondtam. Ilyen még úgyse volt. *Von vállat végül, lesz ami lesz. Igazából tényleg nem volt eddig olyan falkában, aminek nő lett volna az élén, de ha azt vesszük, hogy a régi időben ez elképzelhetetlen volt, aztán pedig volt saját falkája, ez talán nem is olyan meglepő. Valahol még azért mindig ott motoszkál benne, ha találkozik Sednával, hogy egy erős hím jobb lenne a helyére, de nyíltan nem ítélkezik. Bizonyára belátással választották ki őt.* - Rendben, a te döntésed. Nem szólok bele. *Kicsit még fel is emeli a kezeit, jelezvén, hogy azt csinál a másik, amit akar. Hogy mi a véleménye arról, hogy ismét egy falkában lesznek? Ezt még nem tudja, majd kialakul, ezért nem is osztja meg Dustinnal. Mindent majd a maga idejében. Némán figyeli, ahogy a férfi Grosso-val szemezik, meg aztán megsimogatja. Közben azért zsebéből előkotorja a telefont, megnézi mennyi az idő. Nem mintha sietne valahova, csak kihasználja ezt a kis beálló szünetet. A kérdés hallatán tekint fel kissé meglepett értetlenséggel. Ezt most így nem nagyon tudja hova tenni.* - A névjegykártyádon az állt, hogy értesz a kocsikhoz. Meg fogsz lepődni, de nem tartom magamnál az összes környékbeli szerelő számát. *Halkan beszél és igazából nem is hazudik... akkorát. Tény, ebben a szituációban fel tudta volna hívnia tudakozót is, hogy elkérje a szerviz számát, de valahogy nem akarja a másik orrára kötni, hogy azért rá is kíváncsi volt valamennyire. Ezt majd esetleg egy következő alkalommal.*
Ezen már én rágtam magam... Mármint, hogy nő lesz, aki parancsot oszt. Nem ezzel semmi bajom nincs, csak egyelőre furcsa. Pláne, hogy eddig akire hallgattam, az egyedül José volt. De hát élni kell a változásokkal. - Bennem is fel merült ez. Aztán arra jutottam, hogy ki tudja mi van a háttérbe. Megeshet meg van benne az a tipikus női jellem, hogy néha a férfiaknál erőszakosabb tud lenni, mint akármelyik férfi. Harcban. Nyilván azért van a falka élén még mindig, mert elfogadták őt, ebből kifolyólag pedig, nem tudok másra következtetni, mint hogy jól irányítja őket. Aztán maradjon is igazam. - nem volna jó, ha csatlakoznék és később egy marha nagyot koppannék. De egy falka nem csak a vezetőből áll, és gondolom, ha még mindig így nevezzük, akkor vannak jó páran rajta kívül. - Az is szerepet játszik a dolgokban, hogy reálisabbnak érzem azokhoz állni, akik helyben vannak. Az ő területük, és védik is azt! És ez szerintem még mindig helytállóbb oldal, mint támadni, és elvenni azt, ami nem a miénk. - furcsa lehet ez az én számból, de ebből is érezheti, hogy tényleg érettebb lettem, és a hozzáállásom is szilárd. Nem mondanám, hogy változtam egyébiránt, akinek ismert, és kedvelt az megmaradt. Csak felnőttem, és tanultam mindabból, amit elrontottam. - Tudod már, mi a döntésem, anélkül, hogy beleszóltál volna. - mosolyodtam el, miközben Grosso megjelent a lábamnál. Így természetesen lemaradtam az óra nézegetéséről is, ami egyébiránt nem zaklatott volna fel. Ha menni akar, úgyis megyünk, a szerviz elméletileg nyitva, a kocsi pedig össze lesz rakva. Az pedig, hogy a társaságom mennyire kezd esetleg kényelmetlen lenni, azt úgyis kimondaná. - Az volt, valóban. Csak volt bennem egy olyan érzés, hogy talán nem csak ezért. De, nem lényeges. - a mosolyom ezúttal nem volt annyira teljes, mint ezelőtt, persze nem vártam, hogy most azonnal azt vágja rá, hogy látni akart! Abszurd lett volna, és nem is biztos, hogy így van. Mellesleg piszok nehéz nem kimondani, amit érzek, mikor régen, minden apró kis dologról beszámoltam. Tudom, tudom. Eltelt az a rohadt ötven év, és tegyem össze a két kezemet nyugodtan, hogy egyáltalán itt tartunk ahol. Pofa súlyba... - Visszatérve... - emeltem rá pillantásomat. - Láttad már az őslakos falkát? Legalábbis egy részét gondolom igen. Csak azért kérdezem, hogy esetleg ezt is számításba tudjam venni. - moccantam újfent, ezúttal már átlépve Grossot, mert ismét azon mesterkedik, hogy bújhat belém a leginkább...
- Nem mindig azért történnek a dolgok, mert úgy kell lenniük. *Jegyzi meg kicsit félvállról, arra, hogy Sedna biztos azért falkavezér, mert ez így van jól. Pontosan tudja, hogy sok olyan dolog történhet, ami máshogy alakítja a dolgok menetét, mint ahogy menniük kellene. Mondjuk nem ismeri a nő történetét, így ez csak egy egyszerű megjegyzés marad, mindenféle Yoda-s bölcsességérzet nélkül. Pusztán tapasztalat. Nem áll neki kibontani a megjegyzését, ha Dustin nem érti, majd kérdez. Feleslegesen ritkán jártatja a száját. Arra sincs nagyon mit mondania, hogy milyen ronda dolog elvenni mások területét. Dustin tudhatja, hogy a manchester-i falka lényegében egy előző maradványa, amit szépen leöltek, szóval ha valakinek, hát neki pontosan van fogalma arról, milyen csúnya dolog ez. Így csak egyet bólint rá, ebben is egyetértenek. Szinte már bosszantóan egy rugóra jár az agyuk. Régen ez nem zavarta, de most, hogy nem akar még egyelőre bizalmat szavazni a kölyöknek, kifejezetten zavaró.* - Sedna biztosan örülni fog. Kellenek az életerős farkasok a falkába. *Állapítja meg tárgyilagosan, valószínűleg nehezére esne azt mondani, hogy ő örül neki. Az életerős farkas pedig nem dicséret, hanem egyszerű tény, mindketten azok, lévén Sura leszármazottai, ők akár a jég hátán is túlélik. Mint ezt a mostani példa is remekül mutatja, mert minek lehetne Alaszkát nevezni, ha nem épp a jég hátának? Arra pedig, hogy a hívás kapcsán milyen érzések is fordultak meg Dus-ban, már inkább lemászik a motorházról és nyújtózkodik, majd a kölyökhöz fordulva, nemes egyszerűséggel vállon veregeti.* - Túl sokat gondolkozol... *Közli simán, apró, árnyalatnyi bujkáló mosollyal. Tisztában van vele ugyanis, hogy most egy kicsit szemét ez tőle. Mondjuk a humorán mindig is volt mit csiszolni, nem egyszer félreérthető. Most is nehéz belőni, hogy mennyire őszinte, de talán mindegy is. Őt hívta és kész. Majd a kölyköt megkerülve indul el a vezető ülés felé, az ajtó egyébként még mindig nyitva van, úgy ahogy hagyta, szóval arra támaszkodva várja még meg a kérdést. Értelemszerűen indulna már amúgy, nem véletlen ez a helyváltoztatás.* - Magát a falkát még nem, de az előző vezetőjükkel volt szerencsém összefutni. De elvileg lesz egy gyűlés, majd ott meglátom őket. Amúgy indulhatunk. *Csak úgy hozzáteszi, mintha csak a téma szerves része lenne. Bármennyire is jól elbeszélgettek, itt éjszakázni, azért nem akar. Ha pedig Dustin intézkedik, akkor ő is szépen beül a saját kocsijába, hogy legalább kormányozza a lerobbant verdát, ha már mást nem tud vele kezdeni.*
Lenne rá precíz válaszom, de inkább nem kötözködöm, elvégre van benne igazság. Bár véleményem szerint, a dolgok bárhogy is történnek, azért alakulnak úgy, mert úgy is kell lenniük. Legyen az jó vagy rossz... Bárki is írja a sors könyvét, valami feljebbvaló, vagy te magad... Minden addig tart, ameddig tartania kell, és minden akkor kezdődik, amikor annak el kell indulnia. Én így látom, így reális. Persze vessen meg kővel, akit ez zavar... Nem ágálok én az ellen sem, amit José mondd. Hiszen valóban akadnak olyan szituációk, amikor bármennyire is mást látunk benne és mást szeretnénk, akkor sem úgy lesz alakítva. De innen megint csak visszakanyarodhatnék oda, hogy eszerint megint csak úgy kellett lenni! Ördögi kör... - Akkor megválthatom a jegyem. - mosolyodtam el, mélyen elraktározva a szavai erősségét. Elvégre ezzel még, ha nem is szándékosan, de megint csak elismert. Bár, ha nem is engem, de a vérünket mindenképp. Ami miatt vagyunk azok, akik. Sokáig nem tudtam hogy is kell használnom ezt a valamit, ami mozgatórugóként lüktet bennem, de tisztán emlékszem, hogy José sokat dolgozott rajta, hogy menjen. Most már érzem minden idegszálamba a lehetőséget, és a hasznát. S fel is tudom használni. - Látod, ez lehet. De még mindig jobb, mintha felelőtlen lennék... - mosolyogtam, mert nem is tehettem mást. Egyrészt mert kontaktot teremtett, másrészt meg... hát, most na. Igaza van. Mégis jobb szeretem, hogy átrágom a dolgokat hegyiről-tövire... mintsem meggondolatlanul cselekedni... Sokat tanultam az ötven év alatt, erre mindig újra és újra ráébredek... Végig néztem, amint bedobta magát a kocsiba, és talán ideje is volt haladni. Holnapra nagyszabású terveim vannak! - Részemről is mehetünk. - a falkára nem reagáltam, hiszen ami érdekelt, arra választ adott, így jobb híján megindultam a Camaro felé Grosso társaságában, majd felizzítottam a motort. Akkor hát haladjunk... Óvatosan kanyarodtam ki az útra, megtartva a sebességet, hogy még véletlen se történjen semmi probléma, meg sem állva a maszek műhelyig...
Kutya szóba sem jöhet, de egy macska, az már esélyes, azt könnyebben el lehet rejteni, mert nem kezdi el ugatni azt aki elmegy az ajtónk előtt, és könnyebben is lehet letakarítani az ágyról és a többi. Hogy miért is állok most itt a kocsim mellett a cigim szívva és a telefonom böngészve? Pár napja Rose megsebesült, egy mocskos magányos farkas, szinte felszeletelte a mellkasát és kevés híjján szelte ketté a szívét is, akkor mikor Balázs oda hívott az orvosihoz megfogadtam, hogy ha épségben kikerül onnan, akkor megkapja a kutyát amivel annyi ideje nyúz, viszont a helyzet változott kutya nem jöhet a Hotelbe, sőt a macska is necces, de megtartom a szavam. Igaz nem mondtam ki neki szóban, de magamban megígértem, hogy megkapja. Szóval, emiatt tettem le itt a kocsim és böngészem a telefonomon, hogy merre lehetne macskát venni neki, vagy valami ilyesmi. Az állat menhely szóba sem jöhet, a legtöbb kutya meghülyül a farkas szagtól, és sok macska is, nekem egy kölyök kell, ami még meg tudja szokni és elfogadni a szagunkat és nem fog kiugrani az ablakon, ha felerősödik a farkas szag, és esetleg a morgás is megjelenik a képben. A cigim a számban van, bal kezemben a telefonom, és azt böngészem, majd jobb kézzel kiveszem a szálat és kifújom a füstöt, aztán újra a készülékre nézek és böngészek tovább, találok is egy állatkereskedést a Google segítségével, csak az utcát nem tudom, merre van, van a telefonomban gps, csak elfelejtettem töltőre tenni, autós töltőt meg még nem vettem hozzá. A net használat is már nagyon öli az akkut és már hisztizik, hogy 24%-on áll és rövidesen le fog merülni. Vágok egy grimaszt a figyelmeztetésre és utána megnézem újra a címet, ahol az állatkereskedés áll, közben próbálom belőni merre is lehet, de a város azon része számomra ismeretlen, nem szoktam arra ténferegni, mivel semmi olyan nincs ott, amire szükségem lenne. A hegyiek se ott fordulnak meg sűrűbben, így minek is mennék arra?
A hozzászólást Jesse Northfolk összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Aug. 10, 2013 1:02 pm-kor.
* Minden egyes nappal, csak nőt a farkasom hiánya. Az enyém, mégis messze volt. Néha beszéltünk telefonon vagy esténként neten, váltottunk pár sms-t, de ennyi. S lássuk be, hogy bár terhes vagyok, de szükségem van a páromra. Na mindegy, a világ ettől függetlenül nem állt meg. Dolgoztam, így, hogy már az Orfeum megint áll. Volt dolgom bőven, pláne, hogy a munkásaink fele megijedt a gyújtogatás miatt és volt aki felmondott. Ma azonban nem volt kedvem otthon maradni napközben és természetesen szóltam Farkasomnak, hogy járok egyet a folyón. Nem mintha itt bármi bajom eshetne, de a fegyvereim most sem hagytam otthon. Csizmában és a csuklómon is megtalálható volt, csak mint mindig. A lábaim egy vékony farmerbe voltak bújtatva melynek a szára a csizmámba volt tűrve. Felsőm egy lezser égszinkék, kissé kivágott felső volt, mely takarta az állapotom, ami már lassan az 5. hónapban jár. Hajam összefogva ezúttal, s csak sétálgattam miközben figyeltem a környezetem is. S pont ez volt az oka, hogy kiszúrtam Jesset, még mielőtt megéreztem volna. Összevont szemöldökkel néztem, hogy mégis mit bogarászhat annyira elmélázva, mikor úgy döntöttem, hogy oda megyek hozzá. A szokásos két lépést megtartva, mosolyogva tekintettem rá.* - Szia Jesse. Vársz valakit avgy keresel valamit? Kissé nagyon elvoltál gondolkozva ahogy nézegetted a telefont. * Böktem a keze felé és csak vártam, miközben meg is magyaráztam, hogy miért zaklatom épp. Jó, nem épp szó szerint, de az most mindegy. A lényeg, hogyha tudok, akkor segítek a másiknak. De most... most megálltam, hogy ne kérdezzek rá, hogy mi a helyzet a Farkasommal. Mindennap beszélek vele, nagy baj nem lehet. Vagyis az van, továbbra is, de még a megoldást nem találtuk meg. S nagyon kezdtem arra hajazni, hogy lesz ami lesz alapon inkább kérek egy időpontot az Alfától vagy miként megy ezaz izé arra felé. Kisugárzásom a maga módján vidám és közvetlen ahogy az szokott lenni, az övtáskám a csípőmön a kezemben pedig egy üveg kóla. Balázs rá szoktatott.*
A hozzászólást Evelyn Klyer összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Aug. 10, 2013 2:52 pm-kor.
Tippem sincs, hogy meddig fogom épp ésszel bírni ezt az összeláncolósdit, de azért még bízok abban, hogy nem fog minden egyes nap elgurulni az agyam, ha csak arra kell gondolnom, hogy "nem engedhetem el a mellém kiosztott emberke kezét". Igazából nincs nagy gondom a dologgal, csak tényleg az a helyzet áll fenn, hogy se jobbra se balra egyedül, csak párosával. Mint a kisgyerekek, mikor elhívják egymást a wc-re, hogy várja meg és a többi. A Norinás hetet meglepő módon könnyen tudtam kezelni, és engem is meglepett az, hogy jól viszonyultam a kis csajhoz már ha csak arra gondolunk, hogy soha nem voltam kölyök centrikus. Sőt! A legjobb tudásom szerint kerültem el őket, nehogy valamelyik megint túlzásba vigye az "őszentségetökéletességét", amit én a hátam közepére se kívántam soha. Volt is belőle némi összecsapásom, de jelenleg nem ez a fő témánk, ugyanis Jesse bejelentette, hogy ő márpedig elmegy venni Rose-nak egy macskát. Macskát! Értitek? Egy szőrös gombócot, ami ott fog nyávogni, vedleni, rohangálni a hotelban. Még a bolháit is szét fogja pergetni, hogy aztán az belém költözzön át. És ha ez még nem lenne elég, akkor kénytelen vagyok elmenni vele, mivel senki nincs rászorulva arra, hogy szembekerüljön Castor haragjával, amiért nem teljesítjük úgy a feladatait, ahogy azt ő kiszabta, szabályba foglalta. Igyekszek a legjobb tudásom szerint nem morogni és prüszkölni, mint egy göthös macska... macska, már megint. Így csak lemondó tekintettel bámultam ki a szélvédőn, miközben Jesse vezette a járgányát, igaz fingja nem volt - és persze nekem se - hogy hol találunk itt kisállat kereskedést. Így egy parkolóban állapodunk meg, hol ő nekiáll szörfölni a neten, hátha gyorsabban kiderítheti. Viszont én még csak nem is veszem a fáradtságot, hogy kiszálljak a kocsiból, helyette megállás nélkül váltogatok a zenecsatornák között, hátha találok valami kedvemre valót. De akárhányszor átfutom, mindig ugyan azokba botlok. Tudjátok, mint a hűtő téma. Akárhányszor kinyitod, és reméled, hogy benne terem valami, mégse történik meg, ugyan úgy kong az ürességtől. Csak akkor húzom vissza az ujjaimat a gombokról, mikor egy közeledő alak jelenlétére kapom fel a fejem. Tény, hogy nem kezdődött jól az ismerkedős időszakunk, de jelentem, nekem semmi bajom a nővel. És jobban is teszem, nem szeretnék BB kezei közé kerülni miatta. Így kinyomva a rádiót már szállok is ki a kocsiból. - Elionore - biccentek oda a nőnek üdvözlésem jeleként, majd Jesse felé fordulok. - Na? Találtál valamit, vagy jön majd a szimatolás? - intézem hozzá a kérdésemet inkább kíváncsian és izgatottan, mint undorodva a gondolattól, hogy hamarosan egy macskákkal teli boltba kell bevágtáznom.
Dylant kénytelen voltam magammal cibálni, mivel a hétre össze vagyunk kötve, de csak átvitt értelemben, a mostani helyzetre tekintettel, Castor utolsó utasítása az volt, hogy ebben a hónapban mindenki párosával jár, ha muszáj kimennie a Hotelből. Nem repesett a boldogságtól, mikor bejelentettem neki, hogy hova és miért megyünk el, de valahogy nem tudott érdekelni, Caleb biztos bevágott volna valami beszólást és cseszegetjük egymást a kocsiban, de Dylan és én hallgattunk egész úton idefelé. Nem nagyon ismerem még őt, keveset beszéltünk, csak a kötelező minimumot a Végrehajtók eligazításán, vagy ha valami miatt kellett, nem nagyon nyitottam felé, úgy voltam, minek, mivel ha van valami és úgy küldenek ki úgy is Caleb jön velem, elvégre ő a cimborám, és ismerjük, kiegészítjük egymást a harcokban. Most viszont változtak a dolgok, és úgy fest ideje megismernem, a másik Végrehajtót is. A telefonom, akkor vág ki a böngészőből, mikro Eli feltűnik előttem, és megérzem az illatát, nem csak a fehér liliomot, de a fegyvereit is, és egy fél mosoly kúszik a képemre, mikor rám köszön és felé pillantok. - Eli, szia. – Dylannal ellentétben azt hiszem, mi éppen vagyunk olyan viszonyban Elivel, hogy hívhatom így is, elvégre többször találkoztunk azt Arms Trade-ben, meghívott engem és a párom is egy vacsorára, szóval, azt hiszem, kezdünk összebarátkozni. – Kifejezetten keresek egy állatkereskedést. Rose-t érte egy kis baleset, és úgy gondoltam beadom a derekam, és megkapja a macskát. – Válaszolom meg, hogy miért is kell nekem az az állatkereskedés, megelőzve a következő kérdést, majd Dylan felé fordulok, ahogy hallom kiszállni és azt, hogy ő is a nevén szólítja BB kedvesét. Nocsak, ők ketten úgy fest ismerik egymást. Milyen kicsi is Fairbanks? - Van egy cím, csak a telefon behalt. Ki ismeri? – Elmondom nekik a címet, Fairbanks azon része számomra nem ismerős, szóval, lövésem sincsen hogyan is juthatnánk el oda, így nem bánom, ha valamelyikük tudja és elnavigálnak oda. Hírtele felindulásból jött, hogy veszek egy macskát a páromnak. Akkor mikor BB felhívott, és szembesültem vele, hogy a feleségem élete nem sokon múlott, meghűlt bennem a vér, 150 éve velem van, és mindig vigyáztam rá, sosem volt komolyabb baja, és most egyszer csak hirtelen ránk zuhan, hogy akár ő is meghalhat a jelenlegi helyzetek miatt, így azt gondoltam, nem ellenkezem tovább a macska tekintetében, megkapja tőlem, had legyen boldog.
A hozzászólást Jesse Northfolk összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Aug. 19, 2013 4:04 pm-kor.
*Miközben várom Jesse válaszát, megbontom a kólám és iszok is belőle. Még mindig nem a kedvencem, de van ilyen. De ez mit sem változtat azon, hogy várom a választ és figyelek, csak mint mindig. Az érzékeim persze jeleznek, de én marha azt hittem, hogy csak Jesset jelzik. De hát van az úgy, hogy nem lesek be egy kocsiba, ami előtt állnak. Oké, ez hiba. Tudom, agyamra ment a terhesség és nagyon remélem, hogy nem tesz többet ennyire figyelmetlenné. Hisz, akár más is lehetett volna a kocsiban. Bah... utálom, mikor ennyire figyelmetlen vagyok. Azonban mikor kiszáll a férfi és köszön, csak felszalad a szemöldököm de ajkaimon továbbra is a mosoly terül el, mely ott volt korábban is.* - Hello Dylan. * Köszönöm neki, mert hát... jóóóó... az én hibám volt, hogy olyan csúfosan indult a dolog legutóbb, de na... nem lehetek mindig csupa báj és kedvesség. Amúgy sem vagyok az. Szóval ugorjunk is, mondjuk Jesse válaszára amire elnevetem magam. Nevetésem könnyed és vidám, csak mint mindig ha épp nem keserít meg valami.* - Nyafogás? Hát részvétem... remélem nem lányom lesz. De különben pár hónapja kapott BB egy macskát Tőlem, csak merő jó indulatból. - Sunyi tekintetem elárulhatta a hímeknek, hogy nem épp szeretetből kapta a házikedvencet a férfi. - Mért nem cicázik ott? Bizonyára hálás lenne ha megszabadulna a kis vakarcstól. * Ingattam meg a fejem, bár az utóbbi időben úgy tünt, hogy eléggé megszerette. De ez van... nem épp úgy sült el a kicseszésem a férfivel ahogy azt reméltem. Persze ezt már nem bántam, de akkor bosszantott a dolog. A cím hallatán, már vigyorogtam.* - Én tudom... ott vásároltam Én is. Szóval szívesen tartok útbaigazítást és segítek is. De előre szólok, hogy a vásárlás nem tartozik az azon dolgok közé, amiért oda meg vissza vagyok. Remélem könnyebben választasz mint a nők. *Vigyorogva ugrattam a férfit és megis indultam a parkolóból kifelé, a megfelelő irányba. Reméltem, hogy velem tartanak és nem kell noszogatnom egyiket sem. Persze, figyeltem, hogy a két hím közül egyik se kerüljön a hátam mögé. Pech mi, hogy ilyen paranoiás vagyok? Nekem nem, de Ők legalább nem nézegetik a fenekem. * - Cserébe mondjuk adhatnál pár leckét. Bár megjegyzem, hogy azóta tanultam és már egész jól boldogulok a lőfegyverekkel is. De a jó pap holtig tanul. Szóval beadod végre a derekad? * Tekintetem melyet a férfire emeltem elárulhatta, hogy ez a "cserébe" nem komoly. Csak egy alap, egy újra próbálkozáshoz. Hisz, ha megint nemet mond, akkor is segítek, de na... sosem adom fel és ez talán jó tulajdonság. Tekintetem fel emeltem Dylanre, mert hát nem nőtt épp kicsire. De még mindig kisebb mint Balázs, szóval nem különösebben zavart a dolog.* - Te macskák szakértője avagy állatorvos vagy, vagy épp csak a kedvenc elfoglaltságod a vásárlás esetleg Jesse stírölése a fétised? * Vigyorogtam a férfire, hogy ne legyen olyan csendben még akkor sem ha csak egyszer találkoztam vele. Hát ha nem vevő az ugratásra, nos azt hiszem egy újabb béka amit le kell nyelnie, de nem ismertem. Közben persze elővettem a telefonom és írtam egy sms-t Balázsnak, hogy Jesse-vel és Dylannel megyek macskát vásárolni. Megfogja nyugtatni, hogy Jesse itt van. Gondolom. Nem tudom, de a lényeg, hogy a helyzet jelentés meg volt, ahogy az szokott. De ennek ellenére továbbra is figyeltem a környezetem, kitüntető figyelemmel a két farkasra. Na nem bók nekik, csakhát az ördögnek azért karikás a szeme, mert sosem alszik.*
Ha vásárlásra kerül a sor, akkor az elsők között hajítom ki Chrystalt a verandára, hogy fogja magát és húzzon el, vegye meg amit kell mert, hogy én még csak véletlenül se fogok menni, az is biztos. Ma se voltam másként ezzel és már mondtam volna Jesse-nek, hogy mi lenne ha inkább mi kitekintgetünk egy kocsma felé, és a húgomat küldenénk el macskát venni, de inkább nem álltam neki ötletelni. A végén még kaptam volna egy tockost azért, mert nem engedem, hogy megsérült párjának vegyen egy doromboló szőrkupacot, hanem helyette egy korsó sört ajánlok fel. No nem is baj, egyszeri alkalom lesz - remélem - és nem fogok belepusztulni. Őszintén szólva meglep, hogy most nem azt az elítélő, morcos kifejezést látom a nő arcán, mint amikor a kitermelőtelepnél voltunk. Így sokkal imponálóbb, és még csak nem is áll szándékomban egyik pillanatról a másikra a nyakának ugrani. Felvont szemöldökkel hallgatom, ahogy elmondja a címét az állatkereskedésnek, s egy pillanatig a parkoló túloldalára meredve igyekszek felidézni magamban Fairbanks térképét. Tény, hogy pár éve már itt vagyok, de még nem vettem a fáradtságot arra, hogy minden helyét megnézzem. Első sorban mert se időm, se affinitásom nincs hozzá és az se túl meglepő szerintem, hogy nem macskákat meg hörcsögöket akarok venni magamnak... amúgy is, nem laknék jól velük, ez egész biztos. Végül csak elhúzom a számat. - Fogalmam sincs... nem jó a név memóriám - vallom be. Se fotografikus memóriával nem rendelkezek, se olyannal, ami elraktározza az össze hallott nevet, ez esetben címet. És általában nem is nagyon nézem meg az utcaneveket amik ki vannak táblázva, csak emlékezetből megyek ide-oda. Aztán vagy eltévedek, vagy nem. Elionore megjegyzése hallatán elmosolyodok. - Úgy érzem, hogy akkor ez egy piszok élvezetes nap lesz - nem vagyok rest ezt a tőlem telhető legvidámabb - nem vidám, inkább fancsali flegmaság - hangnememben kijelenteni. Se a nő, se én nem vagyunk oda a vásárlásért, és, hogy őszinte legyek Jesse se tűnik olyan embernek, aki vigyorogva, szökdécselve közlekedik a sorok között. Végül ahogy Elionore bejelenti, hogy ő tudja hol a kereskedés, én már el is indulok utána, nem tökölök túl sokáig. Nem haladok kifejezetten mellette, megtartom a biztos pár lépés távolságot - eddig csak Hazel volt az, akinek engedtem ezt megszegni - kérdésére viszont felhorkanok. - Úgy nézek én ki, mint aki macskaszakértő lenne? Vagy aki rá van mozdulva Jesse-re? - vonom fel a szemöldökömet, de eltitkolni se tudom a szám szélén megjelenő mosolyt - amúgy épp annyira vagyok oda a vásárlásért mint te, szóval szerintem én csak megbújok majd a háttérben. Mellesleg el se tudom képzelni, hogy mit fog szólni az eladó, ha meglát minket. Mondjuk még mindig ehetőbb sztorit lehet kitalálni, mint abban az esetben, ha Jesse és én együtt, "édes kettesben" mennénk be. Igaz a tréfa kedvéért lehet benyomnám a pár oktávval magasabb hangot - vakarom meg a tarkómat, s némi gúnnyal Jesse felé pillantok.
- Ezek szerint ismeritek egymást… - Nézek egyikről a másikra, miközben a kocsit lezárom és a riasztót is aktiválom rajta, aztán zsebre vágom a kulcsokat, és figyelem őket. - Valóban, fel sem tűnt, hogy van egy macska is BB közelében, bár a macskaszőr gyanús volt, néha a pólóján, de az akárhonnan oda kerülhetett… - jegyzem meg, miközben cigit halászok elő a zsebemből és egy szálat a fogaim közé harapok, hogy rágyújthassak. – Gondolom, mert nem tudja. – Közben elgondolkozom azon, hogy lehet, egyszerűbb lenne BB-vel üzletet kötni, ha nem kell neki a macska, és akkor nekem sem kell keresnem egyet Rose-nak. - Kifejezetten utálok vásárolni, így nem fogok tökölni órákon át, egy fehér vakarcs kell, aminek van bundája is. – Kifújom a füstöt, aztán Dylan felé fordulok. – Nekem mondod?! – Jegyzem, meg a társamnak aztán elindulok Eli mellett előre, ő tudja hova is megyünk, nekem meg fogalmam sincsen róla, a városnak ezen a részén nem szokásom járni, és állatboltot még sohasem kerestem fel. Hogy mit meg nem teszek a nőmért?! - Meglátom még. – Csak ennyivel intézem most el. - Ne menj ma lottózni. – jegyzem meg a nőnek, miközben a másik oldalán sétálok, jelenleg úgy helyezkedtem, hogy Eli közöttem és Dylan között legyen, miközben sétálunk. Mi ketten megtudjuk magunkat védeni egy hegyivel szemben, de Eli már nem, bár a nőben van spiritusz ezt nem kétlem, de még is csak egy ember a vérfarkasokkal szemben. Amúgy is, BB kiakadna, ha a nőjének valami baja lenne, miközben én is a közelében vagyok. - Édes kettes mi? – Nézek fel a társamra, mivel még innen is felfelé kell néznem rá. Azt hiszem a Végrehajtók között én vagyok a legalacsonyabb, mindegyik magasabb nálam, ez van, csak ekkorára nőttem a tankok között, de érek annyit, mint ők. – Mit szólna? Az a dolga, hogy eladja, amit árul a gondolatait meg megtartsa magának. – Vonom meg a vállamat, és Dylan következő mondatára, egy fél mosollyal forgatom meg a szemeimet. – De akkor köss egy rózsaszín kendőt is a nyakadba. – Villantom rá a tekintetem, miközben a cigimbe szívok éppen bele.
Kezdőlap
