Gondolkoztam már néhány napja, hogy a frizurámon kicsit jó lenne igazítani. A változatosság kedvéért. A szakállamtól meg nem szabadulok. Az már túl régóta a részemet képezi, és nélküle pedig olyan babapofám van, hogy az hihetetlen. Mondjuk a hajammal is ilyen, hogy már évek óta ekkora hosszú, plusz-mínusz 5-10 centi esetenként, mikor lusta voltam elmenni levágatni. Na meg ha hülyén is néznék ki rövid hajjal, max majd hordok sapkákat, míg visszanő. Nem tudtam, hogy megadjam-e Joanának a lehetőséget, hogy levágja a hajamat, vagy inkább menjek egy fodrászhoz. Bár Jo is a maga 300 éve alatt nem hiszem, hogy senkinek ne nyírta volna le a frizuráját. Az, hogy a végeredmény milyen lehetett részletkérdés. Mondom, ott van tartaléknak a sapka. Még több előnnyel indult azért is, mert ő legalább nem kér el pénzt a vágás után, nem úgy egy fodrász. Na meg hát könnyebben elbeszélgetek egy ismerőssel, mint egy idegennel. - Szia drága. Vissza nem térő ajánlatom van: amint végzek melóhelyen, átugrok hozzád, te pedig megnyírhatod a frizurámat. Persze ésszel, és ne kopaszra! Na, mit szólsz? Szinte biztos vagyok benne, hogy kapni fog az alkalmon. Ha zöld út van, akkor pedig folytatom a mondandóm. - Olyan 7 fele fogok végezni, még előtte gyorsban otthon lezuhanyzom, aztán pedig már ugrok is át hozzád. Kajás leszek, szóval dobj össze valami finomat! Persze mindez kérés, nem követelés, ezt pedig a hangomból is kiveheti nagyon könnyedén. Még néhány szó erejéig feltartom, aztán elköszönök tőle, és folytatom a melót. Végül egész korán végzek, fél 7-re már készen is vagyok. Háromnegyedre már otthon vagyok, gyors fürdést követően pedig felöltözök, és indulok is át Joanához. Ha nyitva van az ajtó, akkor pofátlanul besétálok, és úgy keresem meg őt, másik esetben pedig kopogok és megvárom, míg ő nyitja ki.
Joana Lynn Palmer
Tark
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 308
◯ HSZ : 304
◯ IC REAG : 246
◯ Lakhely : Fairbanks, Farkaslak
◯ Feltűnést kelthet : A két karját és mellkasát borító tetoválások
Otthon tettem-vettem, épp a nagy bevásárlásból hazahozott cuccokat pakoltam el, amikor megcsörrent a telefonom. Jókedvűen köszöntem bele, az ajkaimon ülő mosoly pedig csak szélesebb lett, amikor meghallottam Ryder hangját. A fülemmel a vállamhoz szorítottam a telefont, úgy folytattam a pakolászást, miközben figyeltem arra, Ry miért is hívott. - Atyaég, ez komoly? - álltam meg egy pillanatra, kezemben éppen egy konzervet tartva. - Jól meggondoltad te ezt? Ezer örömmel levágom, csak aztán nehogy itt sírj nekem, ha nem fog tetszeni, vagy megbánod, hogy megváltál a fürtjeidtől - pimaszkodtam kicsit, az ajkaimon ülő széles mosoly megléte pedig egyértelműen tükröződött a szavaimban, nem volt nehéz elképzelnie, mennyire is jó a kedvem. - Igenis, kapitány! - komolyabbra véve a figurát vágtam magam egyenesbe, bár ebből ő tulajdonképpen semmit sem láthatott, csak a megjátszott szavaimat hallhatta. - Bármi kívánság? Vagy rám bízod magad? - kérdezem még ezúttal már a szokásos hangomon. Ha van valami speckó kaja, amit nagyon szeretne, akkor azt fogok csinálni, ha nincs, akkor kitalálom. Úgyis akartam főzni ma valamit, szóval lényegében semmi plusz melóval nem jár a dolog.
- Gyere beee! - kiabálok ki neki, amikor megérzem közeledni. A lakásban kellemes tészta és paradicsomillat lengett - már ha nem volt Ryder-nek valami más kívánsága -, én pedig a tűzhely mellett álltam, úgyhogy nem igazán volt időm ajtót nyitni. Amúgy sem szoktam bezárni, úgyhogy minden gond nélkül beinvitálhatta magát. - Bocsi, még nem vagyok kész, kell egy pár perc, amíg befejezem - magyarázom, miért is robotolok még a konyhában, de tényleg nem kell sok, hogy összeálljon a vacsi. - Hoztál hajvágó készletet? Mert ha nem, akkor megkeresnéd a fürdőmben a fésűt, meg az ollót? Ha jól emlékszem, akkor a bal oldali fiókban kell lenniük - nem érzem cikinek, hogy Rydert a fürdőmbe küldöm, hogy turkáljon a cuccaim között. A barátom, már-már a testvéremként tekintek rá, úgyhogy nem fogok kiakadni, ha néhány női cucc akad először a kezébe. Amúgy sem fog, ha csak a fiókokat nézi át, az egyikben a körömlakkjaim, a másikban meg fésűk, szempillaspirálok, ilyenek vannak. - Először vacsi, vagy fodrászat? - nekem teljesen mindegy, mi lesz a sorrend, csak azért kérdem, hogy mivel kezdjek, amint elzárom a tűzhelyet. Terítsek, vagy a fodrász szalon rendezzem-e be?
- Hát, gondolkozom már rajta néhány napja, az elhatározás ma jött. Ha meg nem fog tetszeni, leitatsz, megegyeztünk? Bár anélkül is benne lennék egy vágás-utáni ivászatba. Én mikor nem vagyok benne ilyesfélében? Na, de ez csak is Jo-n múlik, hogyan akarja megkoronázni majd az estét. Még én sem. - Hm… nem tudom. Valami olaszos kaját szívesen ennék. De, ha nincsenek alapanyagaid hozzá, akkor meg el ne merészelj menni a boltba! Arcomon mosoly ül, amit ő persze nem láthat. Tényleg nincs rá semmi szükség, hogy elmenjen a boltba emiatt. Szinte bármilyen kaját megeszek, amit ő csinál. Na jó, vannak olyan „ínyencségek”, amit még ő nála sem ennék meg, ilyenek, hogy csiga, és hasonlók. Farkas vagyok, de ez nem jelenti azt, hogy mindent meg kéne ennem, amit csak lehet. - Na, akkor majd érkezek valamikor. Csókollak, húgom! Ezzel együtt teszem is le a telefont, majd állok vissza melózni.
Finom illat csapja meg az orromat, amint belépek a házba, és már indulok is a konyha felé, ahol valószínűleg Jo ügyködik. Amint meglátom, odalépek hozzá, és nyomok egy csókot az arcára, és ismét beleszagolok a levegőbe. - Lehet, hogy nincs még kész, de én már így is megenném, annyira ki vagyok éhezve. De látom is a kaján, hogy már tényleg nincs sok hátra, szóval jó kisfiú leszek, és kivárom. Megrázom a fejem a kérdésén, aztán pedig már meg is indulok a fürdője felé, megkeresni azokat, amiket kért. Nem először járok már ebben a házban, tudom, mi-merre van, ha nem is százszázalékosan. Hamar megtalálom a fésűt, és az ollót, aztán meg már megyek is vissza a konyhába, útközben pedig valahova lepakolom az eszközöket. - Szerintem előbb hizlaljuk a fenekünket, utána vágjunk. És már neki is állok a megterítésnek. Mivel nem tudok arról, hogy harmadik főt várnánk, így természetesen csak magunknak teszem fel a villákat, tányérokat, poharakat. - Most jut csak eszembe… Tényleg innunk kell ma! Még nem is ünnepeltük meg, hogy a River Boat a tied lett! Súlyos halasztás, amit pótolnunk kell! De jobb szeretném, ha a vágás után, nyugodtabb lennék egy fokkal. A gratulációt már aznap megkapta tőlem, amint megtudtam a hírt, és jeleztem is neki, hogy meg fogjuk ünnepelni, csak nem jutottunk el a megvalósításig. Hát itt az ideje, ami késik, nem múlik.
Joana Lynn Palmer
Tark
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 308
◯ HSZ : 304
◯ IC REAG : 246
◯ Lakhely : Fairbanks, Farkaslak
◯ Feltűnést kelthet : A két karját és mellkasát borító tetoválások
- Meg - bólintottam rá nevetve, bár nekünk amúgy sem kell indok, hogy koccintsunk valamire, de az én részemről áll az alku. - Szuper! Amúgy is valami tésztafélét gondoltam csinálni vacsira - azt már úgyis régen csináltam, ráadásul pofon egyszerű és viszonylag gyorsan kész is van. - Oh, ne is álmodj, hogy miattad elvonszolnám magam a boltig! - nevettem fel röviden. Vele mertem pimaszkodni, mert tudtam, hogy nem veszi magára, nálunk ez már amúgy is csak így megy mostanság. - Várlak, bátyó! - tettem le a telefont és neki is láttam a vacsora előkészítésének.
Csak az arcom tartom felé, amikor meglátom közeledni, kérem azt a puszit, ha már itt gürcölök a konyhában miatta! Mondjuk amúgy is főztem volna valamit, de ez már csak részletkérdés. - Hidd el, érdemesebb még öt percet várni, sokkal jobb lesz a végeredmény - legalábbis bízom benne. Mondjuk ilyet már elég sokszor csináltam, így elég kicsi az esély rá, hogy elszúrnám. Én is el tudom rontani az ételeket, volt már rá példa, de azok inkább az újonnan megszerzett receptek esetében szoktak előfordulni. - Okés - bólintok és már épp mondanám, hogy segítsen a terítésben, amikor észreveszem, máris nekilátott. - Ó, látom, tudod te a dolgod! - pimaszkodom újfent, ahogyan lehúzom a tűzhelyről a lábast. Amint Ry készen van a terítéssel, viszem is az asztalra a fazekat. - Ugyan már, semmi érdemem nincs a dologban, Darren egyszerűen csak rám hagyta - rántottam meg a vállamat, mert tényleg nem éreztem úgy, hogy annyira nagyon kiérdemeltem volna. - A vacsihoz azért egy pohárka bor? - ha bólintott, akkor elővettem egy üveggel a hűtőből, ha passzolta a dolgot, akkor csak üdítőt készítettem. - Nos, akkor asztalhoz! - szedtem is gyorsan, hogy mihamarabb ehető hőmérsékletű legyen a kaja és ehessünk. - Jó étvágyat!
- Vigyázz, mert szavadon foglak! Ha a szakácsnő azt mondja, hogy még öt percet várjak, akkor várni fogok öt percet. Majd kilyukad a gyomrom, de nem ez a háromszáz másodperc fog a földhöz vágni. Ekkor utálom csak igazán a farkaslétet, és a hozzá járó felerősödött érzékeket. Ezek az ínycsiklandozó illatok így még kínzóbbak. Na de már így is sokat panaszkodtam. Nagy erény a türelem, nekem pedig abból bőven van. - Igazi kis háziasszony lehetne belőlem, ha nem lenne szakállam, és kapnék egy köténykét. Bár most attól félek, hogy ezzel ötletet adtam neki, karácsonyra mit vegyen nekem. Érdekesen festenék egy kötényben, annyi már biztos. De ha kapnék, tuti viselném, ha nem is mindig, nézzenek akármennyire is elvetemültnek. Sosem voltam szívbajos, és azzal sem volt gondom soha, hogy hülyét csináljak magamból. De szerintem aki ismer, az tudja, hogy én már csak ilyen vagyok. - Ez az! Rontsd csak el a pillanatot! Rázom meg rosszallóan a fejemet, a hangomból persze kiveheti, hogy csak szórakozok vele. Tudom én, hogy ennek nem kellene akkora feneket keríteni, de az ilyen nem vallana rám. - Legyen! A kőkemény ivászatot meghagyjuk a vacsora és a hajvágás utánra! Ha önt bort, akkor már emelem is koccintásra a poharamat, aztán pedig bele is kortyolok. Ránézve a kajára, legszívesebben kiszednék egy jó nagy adagot a tányérra, aztán a fazekakat venném magam elé, és ennék abból. De megtartom a jó modoromat. - Jó étvágyat! Én pedig már el is kezdek enni. És hát ennyit is a jó modorról, mert ahelyett, hogy szépen lassan ennék, kiélvezve az ízeket, az első tányért elég hamar betolom. Jo tányérjáról a fele nem fogyott még el. Na, mondtam én, hogy éhes vagyok! Szóval már szedek is a második tányérral, mert nem csak tápláló kaját hozott össze a húgocskám, hanem finomat is. Ezt viszont már jóval lassabban kezdem el. - Nem okoztál csalódást… Maradhatsz szakácsnő továbbra is! Mosolyodom el, mintha lenne bármi beleszólásom is ebbe, hogy mit dolgozik. Felőlem aztán kőműves is lehetne. - Na de most, hogy már van valami a belemben, és nem sürget az idő sem. Mi újság van veled? Esetleg valami pikáns kis sztori, pletyka amit hallottál? Hé, velem lehet aztán mindenről beszélgetni! Magánéletről, meg mások életéről is.
// Nagyon sajnálom, hogy csak most írtam, de remélhetőleg jó lesz! //
Joana Lynn Palmer
Tark
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 308
◯ HSZ : 304
◯ IC REAG : 246
◯ Lakhely : Fairbanks, Farkaslak
◯ Feltűnést kelthet : A két karját és mellkasát borító tetoválások
- Mind a kettőn segíthetünk, ha gondolod - vigyorogtam rá szélesen, hiszen a szakállát leborotválni nem túl nagy meló szerintem, más kérdés, hogy tuti nem menne bele. Kötényem meg van, azt bármikor tudok adni. - Bocsi, bocsi, de nem érzem szükségét a nagy felhajtásnak, hiszen szerintem semmit nem tettem érte azon kívül, hogy igent mondtam Darrennek, amikor azt mondta, menjek hozzá dolgozni - vontam meg a vállamat. - Félreértés ne essék, ettől függetlenül díjazom és tök jól esik, hogy eszedbe jutott - mosolyodtam el szélesen a végére, hiszen kinek ne esne jól, ha rá, az ő érdemeire koccintanának? - Mindig csak az ivászat - forgattam meg a szemeimet, ám a szám szegletében ülő cinkos kis görbület azért arra engedett következtetni, hogy nem vetem meg az alkoholt, egyszerű csipkelődés csupán mindez. Öröm számomra, ha valaki ennyire habzsolja a főztömet, Ry esetében sincsen ez másként, bár azért elég durva, hogy míg én a tányérom feléig jutok el, addig ő már a második kört szedi. Mondanám, hogy óvatosan, mert megfájdul a hasa, de a mi anyagcserénkkel ez aligha fog problémát okozni. - Köszönöm az engedélyed - szalad széles mosoly ajkaimra. Szeretek főzni és véleményem szerint tudok is, ékes példája most Ryder is. - Semmi sok. Zajlik az élet, Kyle-al jól megvagyunk. Nem nagyon van időm mostanság pletykákat hallgatni, fel kell vennem a fonalat a kikötőben, van vele némi munka, de szerintem fel fogok venni majd valakit a papírügyek rendezésére, mert azt nem bírnám ki, ha beragadnék egy íróasztal mögé - mesélem két falat közben. Nem szeretnék a tűzhely mellől irodába kerülni és feladni a főzést azért, hogy rendben legyenek a papírok. Erre való a kisegítő személyzet, nem igaz? - Mesélj te is valamit, veled minden bizonnyal több minden történt az elmúlt időszakban, mint velem - falatozom tovább, olykor kortyolva is a borból és amíg ő mesél, addig én is befejezem a saját adagom elpusztítását. Nekem egyelőre ennyi bőven elég, szóval ha ő is készen van, felőlem jöhet az a bizonyos hajvágás is.
- Na-na! Ha van választási lehetőségem, inkább csak a köténykét kérem. A másik meg… hm… nem is tudom, mikor borotválkoztam utoljára. Mármint babapofival. Ki tudja, egyszer majd lehet úgy fogok idejönni, hogy azt is lenyomhatjuk. A végén még te leszel a borbélyom! Vigyorgok továbbra is jóízűen. Nem is igazán tudom elképzelni magamat olyan nagyon ápolt arccal. A szakállamat amúgy is rendben szoktam tartani, maximum ha nincs semmi időm ezzel foglalkozni, akkor vagyok képes elhanyagolni. De mióta Corina itthon van, próbálok mindent kézben tartani ilyen téren. Szerintem Jo sem látott még szakáll nélkül, mióta Fairbanksbe költözött. A végén még elszörnyedne, ha meglátna nélküle. - Te vagy a szemem fénye, kishúgom, még jó, hogy eszembe jutnak az ilyenek! Tudom-tudom, igazi sármőr vagyok. A dicsérő, kedves szavak mondjuk kinek ne esnének jól? - Mondja ezt a nagy alkesz! Túlzás az alkesz kifejezés, de tudja, hogy csak szórakozok vele. Kábé annyira nagy ivó Jo, mint amennyire én vagyok. Nem vetem meg a piát, de kibírok nélküle hónapokat is, ha úgy történik. De ha meg iszok, akkor meg szeretem nem elaprózni az egészet. Persze mindig vannak kivételes esetek. Ritka mondjuk, mikor pont vele lenne ilyen, hogy csak kicsit iszogatunk, és annyi. - Figyelj, ha szükséged van rám bármiben is, akkor csak szóljál, nagyon szívesen segítek. Jól tudja, hogy attól függetlenül, hogy egy idióta tudok lenni az esetek nagy részében, attól még bőven szorult belém értelem. Nem is kevés. Na meg könnyen is alkalmazkodok, szóval ha ki kéne segítenem őt valamiben így last-minute dologként, szerintem meg tudnám csinálni. Ha tényleg az utolsó pillanatban is, de meg tudnám. - Hm… én ebben nem vagyok olyan biztos. Egyelőre csak élem a mindennapokat, dolgozok, és boldogítok mindenkit, akit csak lehet. Vonok vállat. Vagyis történtek velem dolgok, csak hát ezek olyasmik, amikről akármennyire is szeretnék vele beszélni, egyszerűen nem tehetem. Mondjuk lehet jobb is, ha inkább ezeket a dolgokat magamban hordozom. Vagyis Corinával együtt igazából. Nem igazán tudom elfelejteni azt a jelenetet, amit levágott a műhelyben, hogy mégis mire képes Nagojut, a vérvonal alapítója. Nem haragszom rá, csak egyszerűen mély nyomot hagyott bennem. Nemsokára befejezem én is a kajálást, aztán pedig már állok is fel, hogy elkezdjek összeszedelőzködni. - A fürdőben fogjuk csinálni, vagy hol? Kérdezem tőle, miközben szedem össze a mosatlanokat, és viszem őket elmosni. Nem fogadok el nemleges választ, legalább időt és energiát spórolok neki. Nekem már mindegy. Én már félig-meddig hulla vagyok a mai napra, de bírom én a hajtást. Amint befejeztem, már megyek is oda, ahol Jo vezet. Helyet is foglalok ott, ahol jónak látja. - Szerintem azt nem kell mondanom, hogy nem kopaszra kérem a vágást. De igazából tudod mit? Rád bízom. Csak ne cifrázd. Mosolyogva mondom ezt neki, mert úgy érzem, jobb ha tényleg leszögezem ezt. Lehet szórakozna egy kicsit, fogalmam sincs. De tudom, hogy jól fogja megcsinálni, ha meg nem… nos, a bántó szavak nem az erősségeim. Nem is mondanék ilyeneket. Neki biztosan nem. Ha más nem, hordok sapkát. Vagy tényleg géppel nullásra. Én készen állok, hogy elkezdjük, ha Jo is, akkor remélhetőleg nem sokára már neki is lendülünk. Vagyis ő. - Igazából… ahogy mondtam, sok minden nem történt velem, de újabb mérföldkőhöz érkeztem az életemben. Én, Ryder Wood, 344 év után életemben először szerelmet vallottam valakinek. Lehet nem valami nagy dolog, de számomra igen. Szerintem tudja, hogy kiről beszélek. Gyakran lehet engem látni Corinával, és valószínűleg a vak is kiszúrja, hogy mi van közöttünk.
Joana Lynn Palmer
Tark
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 308
◯ HSZ : 304
◯ IC REAG : 246
◯ Lakhely : Fairbanks, Farkaslak
◯ Feltűnést kelthet : A két karját és mellkasát borító tetoválások
- Ezer örömmel! - ajánlottam fel egyből a borbély szerepkörére szerény valómat. - Egyébként az nagyon furcsa lenne.. Mármint a babapofi. Így sármosabb vagy. Mondjuk nincs viszonyítási alapom, mert nem rémlik, hogy láttalak már volna babapofival - gondolkodom el egy pillanatra, de nem ugrik be egyetlen alkalom sem, szóval elég valószínű, hogy még nem volt rá példa. Nem számít, így is, úgy is szeretném a fejét. - Drága vagy - mosolyodom el őszintén, abban a görbületben pedig sok ki nem mondott szó lapul. Itt a falka, sokakkal vagyok jóban, de tényleg Ryder áll legközelebb ahhoz az idilli kapcsolathoz, amit a vérvonalbátyáimmal éltem meg jó sok évvel ezelőtt, ezért pedig rettentő hálás vagyok neki. - Ilyen, amikor az alkeszek beszélgetnek - nevettem fel röviden. - Mind a ketten a másikra kenik, hogy alkoholisták - nem tagadom, szeretem az italt, bár az alkoholistától azért még messze állok. Ry nem különben. - Igen? Beülsz az íróasztal mögé - cukkolásból teszem csak fel a kérdést, mert nem kárhoztatnám ilyen sorsra. - Nem tudsz egyébként valakit, aki ért a könyveléshez, meg a papírokhoz? - hátha akad valami ilyen ismerőse, aki éppen munkát keres, szívesen lecsapnék rá. - A fürdőben, igen, ott egyszerűbb összetakarítani utána - meg a cuccokat sem kell kihordani, ott minden kéznél van. - Ne csináld, most komolyan mosogatsz? - kiabálok ki a fürdőből, mert hiába pakolgatom a szükséges holmikat, hallom a víz csobogását. - Hagyjad már, majd később megcsinálom! - próbálom győzködni, bár tudom, hogy úgysem lesz foganatja, mert be fogja fejezni, de azért egy próbát megért a dolog. - Köszi - célzok a mosogatásra, amikor végre felbukkan. Közben már behoztam egy széket neki, arra mutogatok, üljön csak le, aztán egy törölközőt terítek a vállára, hogy ne a pólójába hulljanak a hajdarabkák. - Ne aggódj, régen én vágtam a tesóimnak is, bár az évtizedekkel ezelőtt volt, de bízzunk benne, hogy nem veszett el a szépérzékem - nyilván nem fogom kopaszra vágni, vagy mintát ollózni bele, bízhat bennem, hogy normális lesz a végeredmény. - Na, Ryder, ez nagyszerű hír! - csak úgy süt a mosoly és az öröm a hangomból. - Daisy? - nyilván, hiszen elég sokat láttam őket együtt. - Milyen érzés? - érdeklődöm szelídülő mosollyal az arcomon. Rám is nem régen talált rám az érzés és azt kell mondjam, nagyon hiányzott, rettentő jó. - Mindent tudni akarok, mesélj! - faggatózom, hogy miköben csattog az olló, minden egyes apró részletről kikérdezzem. Egész nap tudnék erről beszélni és ha benne van, a nyírás után is szívesen látom egy kis borozásra a kanapén. A végeredmény meg.. szerintem tök jó lett, de majd ő eldönti, ha belenéz a tükörbe.
// Köszönöm szépen a játékot, ez záró volna a részemről, nagyon élveztem! //
- Sármos, mi? Ezt már nem szívhatod vissza! - mutatok rá jóízűen nevetgélve. A babapofis kérdésre meg majd egyszer lehet visszatérünk még, de egyelőre köszöni a szakállam, jól van, kellemesen érzi magát az arcomon. Mondjuk a hajvágás tekintetében is úgy jöttem, hogy ha nem jönne, akkor mindegy is, mert vissza fog nőni. Ha az arcszőrzetemet lenyomnánk, annak még jóval kevesebb idő is kellene, mire visszanyerné jelenlegi formáját, egy hónapot tippelek, plusz-mínusz egy hét. - Az vagyok - bólogatok néhányat, továbbra is mosolyogva. Talán pont ezért szeretek annyira Jo-val lenni, mert akármikor is összekerülök vele, valahogy mindig ez van, hogy le sem tudom törölni az arcomról a vigyort. Rettentően élvezem a társaságát, és örülök neki, hogy ő is ennyire közel engedett magához, mint én őt. Tudom, nagyon is jól tudom, hogy neki aztán tényleg mindent elmondhatnék, ő nem adná tovább. Ha hülyéskedni akarok, akkor is jöhetek hozzá, ugyanúgy akkor is, mikor valami komoly témáról akarok vele beszélgetni. - Beülök én! - válaszolom neki teljes vállszélességgel, még ki is húzva magamat ültömben. Nem színészkedek túl sokáig, csupán addig, míg… na jó, nem beszélem túl, csak néhány pillanatig tehát. - Most így kapásból nem tudnék senkit sem mondani, de majd gondolkozom rajta, és kérdezősködök - mert egyébként biztos vagyok benne, hogy van olyan ismerősöm, aki ezzel foglalkozik. Vagy foglalkozott. Talán a falkában is van ilyen személy, most jelenleg tényleg nem tudnám megmondani. De holnap ilyenkorra már valószínűleg egy konkrét névsorral tudok majd szolgálni Jo-nak, legalábbis remélem, hogy így lesz. Nem szeretem halasztgatni az ilyen dolgokat, mert volt már rá példa, és tanultam azokból az esetekből, hogyha ezt csinálom, könnyen megeshet, hogy végül nem jutok el addig, mert mire odaérek, már irreleváns lesz az egész. Aranyos, hogy próbál eltántorítani a célomtól, de nagyon is jól tudja, hogy nem lesz képes rá. Elég makacs személyiség vagyok, és tartom is magamat ehhez, hogy ha már egy ilyen finom vacsorát készített nekem, akkor legalább ennyiben kisegítem. Na meg tényleg nem tesz semmit, szerintem ő sem siet sehova, időnk tehát dögivel van, hogy most gyorsban elmosogassuk ezt a keveset. Vagyis én. Én mosogassam el. - Hát nem tudom, drágám… Engem sármosnak szólítottál, szóval most kezdek kicsit aggódni… - Húzom el kicsit a számat, de természetesen ezt sem kell komolyan venni, mert csak szívom a vérét. Őszintén jól esik, hogy ennyire örül annak, amit mondok. - Igen, ő - bólintok rá mosolyogva. Tudom, már-már túlzottan is színpadiasan vezettem fel ezt az egészet, de komolyan mondtam azt, amit – ez tényleg nagy dolog számomra. - Csodálatos, de hogy őszinte legyek, nem tudom szavakkal megfogalmazni… De mikor először kimondtam neki, és láttam az arcán a megdöbbenést, utána pedig azt a boldogságot az arcán… azt soha nem fogom elfelejteni. Nem is akarnám - emlékszek vissza arra a nemrégen történt esetre. Azóta tartom is magamat ahhoz, amit akkor megígértem, hogy nem fog eltelni nap anélkül, hogy ne mondanám neki ki ezt az egy szócskát. És sosem úgy csinálom, hogy csak úgy odadobom, mint kutyának a csontot, hogy letudjam az aznapit, épp ellenkezőleg. Jön az magától, ha mégsem, akkor megteremtem a helyzetet. Az ígéreteimet nem szoktam megszegni. - Mindent? Hosszú estének nézünk akkor elébe, mert kezdem a legelejéről. Mikor találkoztunk, akkoriban még én is teljesen más voltam, és a farkasom sem ő volt, aki most. Az ötvenes évek elején találkoztunk valahol Haight Ashbury környékén… - és eztán pedig bele is kezdek a mesélésbe, és a lehető legrészletesebben mondom mindazt, amit. Nyilván Nagojut esetében elhallgatok egysmást, de így is kerek egész lesz a történet. Amint a hajam elkészül, megállok a történetben, és megnézem magam a tükörben. Nem is rossz, sőt, kifejezetten tetszik! Meg is köszönöm a húgomnak mindezt, és jó szorosan magamhoz is ölelem. Aztán pedig, ha jöhet a bor, akkor folytatom a mi kis történetünket Corinával…
// Én is nagyon szépen köszönöm a játékot, egyszerűen imádtam, akármennyire is elhúzódott Majd valamikor pedig jöhet a kövi is //
Maradjunk annyiban, hogy járhattam volna ezerszer szarabbul is és ezzel tisztában vagyok. Nem kell a fejemre olvasni némi "úristenmitörténtveled?!" sipákolás keretében. Még jó, hogy Lynn inkább az előbbi oldalt erősíti, semmint az emelt hangon jajjgatók sorát, így kevéssé érzem kínosnak a helyzetet, amikor szinte felkap, oldalról belém karolva támogat végig a lakon, egészen a lakásáig. Ott a kanapén foglalva döntöm hátra fejemet egy hangosabb sóhaj közepette. Baszki, tuti, hogy eltört az orrom... Óvatos a pillantás, amivel az ellátáshoz szükséges eszközök felé igyekvő után pillantok. Más esetben lehet, még elsütnék egy poén is, itt egy szál pokrócba csavarva, mint valami elcseszett buddhista szerzetes. Viszont nem teszem, tudom, hogy sár van az én fülem mögött is. Még mindig keresem az elfogadható választ például a poroltó kapcsán, mert sejtem, hogy a "jó bulinak tűnt az ötlet" kevés lesz ide. Szóval taktikusan kivárok - legyen övé az első szó, akár beszédesek energiái, akár elrejti azokat előlem mindeközben. Részemről eléggé zaklatott és hol riadt, hol dacos fénnyel cikáznak a kis "korcs" energiái bennem.
Joana Lynn Palmer
Tark
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 308
◯ HSZ : 304
◯ IC REAG : 246
◯ Lakhely : Fairbanks, Farkaslak
◯ Feltűnést kelthet : A két karját és mellkasát borító tetoválások
Az mondjuk azért elég erős túlzás lenne, hogy elkapott a szívroham, amikor megláttam, de nem volt túl kellemes sem látványra, sem érzésre a dolog. Nem volt a Kölyköm, hogy ráparázzak a dologra, mégis fontos volt nekem, mintha a kistesóm lenne, akit foggal körömmel védek, ha kell. És most nem tudtam ott lenni. Nem is lehet mindig, ami azt illeti és annyira súlyosnak azért nem is tűnik az eset, de szívesen elbeszélgetnék azzal, aki ezt csinálta. Sopánkodás és sipítozás helyett inkább támaszt nyújtok neki, hogy a lakásomba kísérve a kanapéra ültessem, amíg előtúrom az elsősegély dobozomat. Csak néhány röpke percre tűnik el a fürdőben, hogy aztán már a dobozt letéve mellé induljak még egy körre és hozzak egy pohár vizet. - Vagy valami erősebbre vágynál? - nyújtom felé a poharat, ha nem veszi el, vagy nem kéri, akkor leteszem a kanapé mellé. Egy széket húzok elé, hogy leüljek vele szemben, de egyelőre némaságba burkolózom. Pajzsomat csak annyira engedtem le, hogy nemtetszésem a hím számára is egyértelmű legyen, de ennél többet jelenleg nem mutattam. Az arcát tanulmányoztam, illetve a karját. - Van más sérülésed is? - ki tudja, mit rejtenek a ruhadarabok, bár remélhetőleg nincsen súlyosabb sérülése. - Beavatsz, hogy ki csinálta ezt és miért? - nincs számonkérés a hangomban, hiszen nem vagyok az anyja, de szeretném tudni, mi történt. Egy nedves törölközővel törlöm le óvatosan a képéről a vért, hogy lássam, ránézésre eltört az orra, de a biztonság kedvéért azért óvatosan, kezeimet az arcára támasztva a két hüvelykujjammal végigtapogatom az orrnyergét. - Hát ez bizony eltört - sóhajtottam aprót és egyre inkább kúszott a felszínre az aggodalmam. Farkasom türelmesen figyelte a hímet, próbálva ésszerű magyarázatot találni energiáira, de amíg nem tudjuk a teljes sztorit, csak a találgatások terepén járkálunk, amiért pedig soha nem voltam túlzottan oda.
Kifejezetten üdítő, hogy nem kezd bele a nagyimtól már unalomig ismert fejmosós-sipítozós nagyoperettbe Lynn is. Már megérte eljönni New Yorkból... Frászt! De azért tényleg hálás vagyok, hogy nyomorom közepette nem sanyargat tovább; energiáim leplezetlensége végett még az is eljuthat hozzá, hogy történetesen tökéletesen tisztában vagyok vele, mekkora egy címeres ökör módjára viselkedtem és ha úgy lett volna kedve, ujjpercenként, apró puzzle-darabokban küldhetett volna vissza a kóbor hím. A hátamon a felszíni sebeknek már csak kellemetlen emléke maradt meg az ajtó fáján való landolásból, szemben a karomba vájt, illetve arcomat végigszántó farkas okozta csodákkal, melyek leápolására igyekezett fogadott nővérkém serényen. Fel se fogtam, már a nappaliban ültem, ő meg sehol! A következőkben pedig ismét előttem, kezében dobozzal, amin vörös kis kereszt sejtette, hogy nem a meggondolatlanságból bekövetkező farkastámadás túléléséért járó cserkészplecsnit fogja átnyújtani. - Nem, köszi. Jó lesz ez... - Nyúlok is a pohárért, sietős a mozdulat - meg is remeg kissé a pohár, ahogy ajkamhoz emelem halkan nyögve fel, finom kis szisszenéssel a fintortól húzódó seb végett. Pillantását állva bennem a bundás önkéntelenül is hátra sütötte füleit, mellső lábaira ereszkedve "hajtott fejet" az idősebbnek, mint bűnbánó kölyökkutya teszi gazdájának, ha tudja, hogy bármennyire mókás volt, rohadtul nem kellett volna felásnia a hátsó kertet. - Csak a karom és a képem. A hátamra estem rá jobban, de semmi komoly. - Hadarom, mint leckét a felelésre kárhoztatott kisdiák. - Nem mutatkozott be a ssz-ááá...! - Szisszentem majd kiálltottam fel férfias "hisztivel", ahogy a kellemesen óvatos vérletörölgetős mozdulatsort követően az orrnyergem lapogatására tért át Lynn. - Valami kóbor, a Moose Creek-ben vert tanyát, bár szerintem most, hogy futni hagyott tuti odébbáll, hogy a falka ne találhasson rá. Nem hülye az... - Szívtam meg kissé az orromat, noha nem lett tőle kellemesebb érzés a fejemben. Dühös voltam - elsősorban magamra, másodrészt a hímre és a vele szembeni tehetetlenségemre. Kissé el is merengtem talán a történtek elméleti síkon való újra és újrapörgetésében néhány másodperc erejéig, mire erre ráeszméltem. Hirtelen a váltás, mintha csak félresöpörném az előbbit, úgy tekintek a velem szemközt ülőre némi kamaszosan dacos, elszánt fénnyel a tekintetem sötétjében. - Helyre tudod tenni? Mit mondasz? - Oké, talán némi sárgás cirom is megfigyelhető a pillantásomban, ha odafigyel az ember fia-lánya.
Joana Lynn Palmer
Tark
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 308
◯ HSZ : 304
◯ IC REAG : 246
◯ Lakhely : Fairbanks, Farkaslak
◯ Feltűnést kelthet : A két karját és mellkasát borító tetoválások
Farkasom aprót fújtatva bökött orrával a fiatal hím felé, de nem inzultálta, bőven megelégedett a hím megbánó magatartásával és egyelőre ennyi bőven elég volt neki, hogy nyugton maradjon. Hatalmas áldás a békés ordas, meg lennék áldva egy vehemensebb fajtával. - Ma este mindenképpen a pihenésé lesz a főszerep, szóval remélem nincs esti programod - szavaim elég egyértelművé teszik, hogyha lenne, sem érdekelne, ma itt marad és kész, erről nem nyitok vitát. - Mindenképpen jelents róla, bár ettől függetlenül holnap lehet elügetek arrafelé, körbeszaglászni kicsit, ha el is ment, talán hagyott valami nyomot - nem megváltani akarom a világot, hiszen a Moose Creek a territóriumunkon kívül esik, így igazándiból okom sem lenne megtorolni a dolgot, de Richie-vel ne szarakodjanak, mert velem gyűlik meg a bajuk! Oké, nyilván nagyfiú, meg továbbra sem vagyok az anyja, de ha valaki fontos, akkor azért bármire képes vagyok. - Ez fájni fog - figyelmeztetem, bár a szavaimat követően szinte egyből roppantom is a helyére az orrát, nem hagyva neki időt a felkészülésre. Sokszor csináltam már a sajátommal, máséval is, egy apró modulat és minden rendben lesz. Vélhetően újabb pasis hisztit kapok jutalmul, de jelen helyzetben aztán baromira nem érdekel, megérdemli, ami azt illeti. Belekezdek a sebek fertőtlenítős gézlappal való áttörölgetésébe, ekkor és kérdése, mit hallva egy pillanatra megállok a mozdulatban, hogy felemeljem a pillantásom és pont van lehetőségem elcsípni a változó tekintetet. - A sebeidet és az orrodat minden gond nélkül - farkasom felkapja a fejét akaratlanul is tesz egy lépést a másik felé. -, de ha másra célzol, akkor az attól függ, mire is gondolsz egészen pontosan.
Fájó a sóhaj, fáradt a pillantás, amit a nőre vetek megjegyzése nyomán. Program? Ezek után? Legfeljebb valami rövidet benyomnék, de azt nem zárja ki az ittmaradásom se, legfeljebb szűkebb az italválaszték, mint mondjuk az O'Connorsban. Talán jobb is, ha nem oda megyek, mindenki szeme láttára nyalogatni a sebeimet. - Csak... vigyázz magadra, jó? - Szusszanok csendesen jegyezve meg magam elé a szavakat. Butaság féltenem, tudom jól. Ő simán felvenné a harcot azzal a hímmel, benne van a korban és ereje sem csekély. De fontos a számomra, s ezt leginkább így tudom most kifejezni, akárcsak hálámat az ellátásért, a törődéséért. Eme békés idillbe érkezik bele a kijelentése Lynnek, nekem pedig esélyem sincsen rákérdezni, mégis mire gondol pontosan, máris egy határozott mozdulatot követ hasonlóan határozott reccsenés hangja - az orromé. - Haaasztarohadt...! - Szalad ki belőlem egy finoman morgó, fájdalmas véleménnyilvánítás ezzel kapcsolatosan, miközben a kanapé szivacsába markolok mindkét kezemmel, kissé talán bele is mélyesztve ujjaimat annak anyagába, mert félő, reflexből képes lennék oda kapni a nőstény kezéhez, ha nem foglalom le karjaimat mással. Így azonban csak azt követően nyúlok orromhoz, hogy ő már elengedte azt, végezve műveletével. - Basssszki... - Lapogatom a finoman sajgó testrészt. Vajon fel fog dagadni holnapra, miközben forr össze? Egy kis lila csík lesz csupán, mint legutóbb? Elég lutri, lehet ki kellene hagyni a pszichológia előadást mégiscsak reggel. Hogy ezen gondolatoktól hogy kanyarodok vissza és jutok el a hímmel való találkozásomig, már magam se tudom. Talán a kis kitérőt követően visszaálló nagytesós-kistesós ápolgatós idill teszi, ahogy állkapcsom finoman megfeszülve tűri a fertőtlenítését karomnak. - Persze, hogy a sebeimet, mi mást? A menedékház a területünkön kívül esik és amúgy sem vagyok már kölyök, hogy ne legyen ciki, ha más torolja meg helyettem a saját nyűgömet. - Húzódik szeretetteljes félmosoly képemre, ahogy oldalt pillantok a nőstényre. Majd kissé engednek izmaim, vállam leejtve sóhajtva hagyom, hogy folytassa műveletét, én is visszafordulok a dohányzóasztal bámulásának tevékenységéhez. - Ötven év alatt még poén, ha nincsen vérvonala a farkasnak, tudod? Persze verik, meg ő a nyomi, de ettől még rohadtul menő, ha nem murdálsz meg az első húsz évet követően se. Egy idő után azonban már csak hátráltat. Az, hogy életben vagy, legfeljebb annak a túlélési ösztönnek köszönhető, hogy valaki mindig akadt melletted, aki kivédje a seggedet az erősebbektől. - Vonok vállat sután, hangosabb szusszanással. - Ezzel együtt lehet élni, nekem sincs bajom vele, csak ilyenkor azért... felmerül bennem, hogy bakker, sose leszek azon a szinten, hogy egyszer visszaadhassam neki. Hiába érem el - ha elérem - az ő korát, vénség létére akkor is több lesz nálam egy hajszálnyival. És ez bosszantó valahol. - Hangomban a neheztelés egyedül magamnak szól, a filózás nyugodtan folyó irama pedig tökéletesen simul a helyzet nyugalmas közegébe. Minden olyan néhány pillanat erejéig, mint régen, csak nem tizenéves kiskamasz ül a nőstény mellett. Szerintem itt létem alatt nem is nyíltam még meg ennyire Lynnek, mégis tudom, nincs mitől tartanom. Ő nem adná ki soha senkinek gondolataimat.
Joana Lynn Palmer
Tark
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 308
◯ HSZ : 304
◯ IC REAG : 246
◯ Lakhely : Fairbanks, Farkaslak
◯ Feltűnést kelthet : A két karját és mellkasát borító tetoválások
- Úgy lesz - mosolyodom el halványan. Nem szükséges nekiállni bizonygatni az erőm és, hogy tudok vigyázni magamra, hiszem tudom jól, hogy nem feltétlenül ezt célozta a röpke megjegyzése. De amennyire az ő hálája is csomagolásban érkezett, úgy az én válaszom is ahhoz hasonló; ez természetes. Nem tökölök túl sokat az orrával, ha felkészül és húzzuk, csak rosszabb és lehet jobban is fáj, belelovalja magát, annak meg semmi értelme. Gyorsan kell, mint a ragtapasszal, a morgásával pedig nem foglalkozom, ahhoz képest egészen könnyen „megúsztam”. A kanapémért viszont még kapni fog, ha otthagyja az ujjainak lenyomatát, de még mindig jobb, mintha felém hadonászott volna. - Teszel rá egy kis jeget és talán nem lesz krumpliorrod holnapra - adok tanácsot, ha holnapra nem akar egy teniszlabdát az arca kellős közepére, akkor lehet nem érdemes annyiban hagyni a dolgot. Karjával és annak fertőtlenítésével foglalatoskodom, amikor kérdése ér, visszakérdezésem pedig automatikusan kiterjedtebb, mint elsőre gondolta volna talán ő maga is. - Akkor persze - a sebeivel nem lesz semmi gond, helyre tudom hozni őket, az orra is szép lesz, ha összeforrnak a csontok és lelohad a duzzanat, a karján lévő karmolások pedig nem olyan mélyek, hogy maradandó nyomot hagyjanak. Szeretetteljes mosolyának tükörképe az én ajkaimon elterülő, ahogyan ismét felemelem egy pillanatra a fejemet. Nem erőltetem, nem kérdezek, nem mondok többet, mégsem lepnek meg a folytatásként kapott szavak. - Miért, jobban éreznéd magad, ha meglenne a tudat, hogy egy nap visszaadhatnád neki? - faragok kérdést az elhangzottakból, visszahúzva a kezeimet és gézt kotorva elő a dobozból. - Többnek éreznéd magad, ha tudnád, hogy egy nap képes lennél felülkerekedni rajta? - folytatom a kérdés sorát, máshogyan fogalmazva meg kissé, pontosítva az előbbin picit. Nem fogok hegyi beszédbe kezdeni azt illetően, hogy nem a vérvonala teszi a farkast, mert egyrészt nem az a típus vagyok, aki csak úgy szórja a remek tanácsait, másrészről sosem voltam olyan helyzetben, mint ő, így hiába mondanám, hogy átérzem a helyzetét, nem lenne igaz. Fogalmam sincsen, milyen érzés lehet és ebből kifolyólag csak sötétben tapogatóznék. Onnan próbálok hát közelíteni, amit értek, amit érzek, hogy válaszainak függvényében kanyarítsam majd tovább a beszélgetésünket.
A jegelős tanácsot nem kell kétszer mondania, egészen biztos, hogy megkínálom a képemet némi fagyasztott borsóval, ha mással nem is az este folyamán. A sebeim kapcsán tett költői visszakérdezésem vállvonást hozna magával, ha nem épp karomat istápolná - így verbálisan fűzöm tovább véleményem árját, kifejtve számára, miért is gondolom úgy, ahogy. Lehet, felelőtlen vagyok kissé, de ostobának nem tartom magam. - Beismerem, ha hülye voltam és előbb-utóbb (általában utóbb) az oda vezető okokat is látom magam előtt. Mosolyom őszinte kivetülése mindannak, amit Lynn kapcsán érzek. Hálát, gyerekesen ragaszkodó szeretetet és hogy... egészen egyszerűen jó újra a társaságában időzni. Vicces, hogy csak én nőttem meg, ő fikarcnyit se változott... abszurd és mégis végtelenül természetes. Kérdése az csupán, mi megakaszt ebben a gondolatmenetben, s képemről szép lassan olvad le a görbület, átváltva merengő, elgondolkozó tónusúvá egy megadó, csendes sóhaj keretében. Nem is felelek kapásból, hiába vágnám rá szívem szerint első felindulásból a történtek fényében, hogy 'igen'. Mert mit érnék vele? Mire oda jutnánk, hogy bármi esélyem lehetne a nálamnál négyszerte idősebb hímnél - ha megéljük - már jobbára leáldozóban lesz Napja a kóbornak. Ki akarna felülkerekedni egy nálánál gyengébben? Rajta kívül persze. Óvatos hát a válaszom a másként feltett kérdésre, hiába határozott a hangszínem mellé: - Többnek, igen... De nem miatta. Nehéz ezt megfogalmazni. - Szélesedett apró félmosoly képemre, futó kalandként tovább is haladva, mivel írói vénám nem engedte, hogy ennyivel lerendezzem a dolgot. - Mindenkinek az kell, ami nincs. A vérvonallal bíró kölykök mindig irigyelték, hogy nekünk bezzeg egyszerű, mi irigyeltük őket az extra képességeikért, miközben próbáltunk túlélni a falkán belül, ha már nem szegték kapásból a torkunkat. Szerintem féltek attól, hogy magukra hívják az őrzőket vele. Nagyi miatt, meg Wyatt nővére is gyógyító ott... - Nosztalgikus érzésnek csírája kerekedik energiáimban, de nem a kellemes fajtából. Keserédes a gondolat, mi keresztülhalad rajtam. - Te hány évesen lettél farkas, Lynn? - Érdeklődöm őszintén, s bár látszik, hogy van még hova folytatnom az előbbi gondolatmenetet, ezt a kérdést mégis kardinálisnak érzem, hogy közbevetve feltegyem neki.
Joana Lynn Palmer
Tark
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 308
◯ HSZ : 304
◯ IC REAG : 246
◯ Lakhely : Fairbanks, Farkaslak
◯ Feltűnést kelthet : A két karját és mellkasát borító tetoválások
Rá emelem a tekintetem, gézt tartó kezem megáll a mozdulatban és leeresztem, óvatosan támasztva meg karjaimat a combján. Minden figyelmem az övé, nem teszek fel újabb kérdést, türelmesen, kíváncsian várom a folytatást, mert egészen biztosan lesz még az első három, röpke mondatot követően. Apró mosoly kúszik arcomra, ahogyan hallgatom a szavait. Olyan „világ” mindez, amiről nekem nincs tudomásom, hiszen erős, Sangilak véréből származó farkast kaptam és akkoriban nem is vágytam többre, minthogy bizonyítsak és Atyám kegyeibe férkőzzek. - Hiányoznak? - röpke a kérdést, mit a pillanatnyi csendbe ékelek. Nem a falkájára gondolok, sokkal inkább a nagyijára, a barátaira. Kérdése meglep, ám ebből nem sokat mutatok kifelé, csupán visszahúzott, ölembe ejtett kezeimre pillantok, a géz sarkát kezdve el babrálni. Sosem meséltem neki igazán magamról és nem is feltétlenül szokásom, de semmi okom nincsen, hogy pont ő előtte titkoljam múltam darabkáit. - Tizenkilenc éves voltam - apró, féloldalas mosolyra kunkorodnak ajkaim, mégsem öröm szüli a görbületet, sokkal inkább érződik valami keserű édesség, olyasmi, mint ami az előbb őt is hatalmába kerítette. - Akkoriban nem az számított, milyen erőt kaptam a farkasomtól, mennyivel lettem több az átlagos embereknél, egyszerűen csak.. végre jó volt megtapasztalni, milyen az, ha az ember lánya egy szerető családhoz tartozik - emeltem rá a tekintetemet. Mély érzések ezek, mikről kevesen tudnak, mikről még kevesebbet beszélek, mint a múltamról. Várakozón tekintettem rá, szívesen vettem volna, ha folytatja az előbbi gondolatmenetét, tekintetemben őszinte érdeklődés ült.
Kezdőlap
//
//
