*A férfi korát illetően apró mosollyal bólint. Erre speciel emlékszik, hiszen szinte minden farkasról vannak aktáig, amiket folyamatosan frissítenek. Még talán olyan is van némelyekről, amiket pergamenre írtak, azért azoknak is megvan a hangulatuk. Mindenesetre ezt tudta. Arra pedig a férfi szavai hallatán ráérez, hogy nem feltétlen a családi szálakat kellene feszegetni. Ha valamiben tényleg kiemelkedő, akkor az, hogy szörnyen empatikus, így szinte ráérez arra, ha valami rosszul esik valakinek.* - Igen, mellékes. *Mondja végül apró mosollyal. Szerencsére benne nem alakultak ki gátlások a családdal szemben, pedig neki is lenne rá néhány oka. Persze nem tudja pontosan, hogy mi is Dustin problémája, így nem fog ezzel előhozakodni, meg egyébként is kerüli, hogy magáról kelljen beszélnie. Nem az a típus, aki elsőre kiadja magát. Inkább tovább figyel a férfira. Sok minden iránt érdeklődik, az egyik ilyen dolog, hogy hogyan is működik a farkasoknál ez a falka-dolog. Ő valahogy nem igazán tudja átérezni, persze ehhez valószínűleg farkasnak kéne lennie... de értelemszerűen nem az. Végül csak értőn bólint rá. Nem nagyon tud mit hozzáfűzni, meg aztán ezt követően sikerül ugyebár elkalandoznia.* - Nem érdekel a bódés fickó neve. *Mondja halk nevetéssel, azért eltekint az említett felé, de tényleg nem az ő neve érdekli. Viszont a kutyáén kicsit elcsodálkozik, de egyszerűen csak azért, mert a név neki nem jelent túl sokat, hiszen nem érti.* - Grosso... mit jelent? Egyébként nagyon szép kutya és okosnak is tűnik. Én is szerettem volna egyet. Tudja, azt a nagyot, amelyiknek rumos hordó szokott lógni a nyakában... jaj, nem jut eszembe milyen fajta... *Pedig ott van a nyelve hegyén, csak nem jut eszébe. Mondjuk hozzá egy bernáthegyi igen érdekes párosítás lenne, hiszen aki nem ismeri, az simán valami kis zsebkutyát nézne ki belőle, vagy valami olyat, ami kifejezetten szép, mondjuk egy husky-t, de neki elég sok téren más az ízlése, mint a nagy átlagnak. A következő kijelentésre azért elmosolyodik. Igazán jó hallani, hogy Gabe-en kívül van más farkas is, akivel egyezik a véleményük. Még a végén megkedveli Dustint is, pedig tudja, hogy hibát követne el, hiszen itt azért csata készül.* - Bárcsak mindenki úgy gondolkodna, mint ön. *Mosolya kiszélesedik, azért pedig kimondottan hálás, hogy Dus nem játszik rá a zavarára. Még mindig kicsit pirulva tekint fel rá, amikor a másik kedvesnek titulálja a megjegyzését. Most már tényleg csak mosolyogni tud ezen is. Akárcsak az ezt követő megjegyzésen, amin halkan el is neveti magát.* - Így van, azt hiszem megkedveltem. Viszont ezek után, ha civilt mer bántani, akkor személyesen fogom megnyuvasztani. *És mosolyog, mert egyelőre bízik benne, hogy csak üres fenyegetés és az is marad. Bizony, könnyű vele barátságot kötni, ezt bárki megmondhatja, de ha átvágják a palánkon, akkor nincs bocsánat. Nem véletlenül nem bocsátott meg hatvan éve sem az indiai őrzőknek, azóta egyszer sem volt még az országban sem. A kérdésre viszont kissé mosolya is lankad és inkább belekortyol a teájába, ami már vészesen fogy. Persze közben azon kattog az agya, hogy erre mit is mondjon... Nem szeret és nem is igazán akar magáról beszélni.* - Ez tűnt helyesnek. *Mondja végül apró vállvonással, viszont Dustin egyértelműen érezheti, hogy hazudik. A farkasok elől még az őrzők sem tudják elrejteni az ilyesmiket. Vagy... biztosan vannak akik tudják, mondjuk akik nála jobban értenek a mágiához.*
A család témát sikeresen zártuk, és nem is bántam. Régi és dohos emlékek, voltaképpen alig pár év, ami a dobozban csücsül, de mégis felkavaró lenne előszedni. Nem, mert menten elgyengülnék, dehogyis. Csak nem kívánatos, és nem is akarok rá gondolni, milyen volt. A kijelentésén ismét csak vigyorogtam, ezúttal újabbat moccanva, most előre felé, rákönyökölve az asztalra. Tulajdonképpen mertem remélni, hogy nem érdekli a fickó neve, habár nem feltétlen ajánlottam fel volna, hogy majd én megkérdezem. Intézze csak ő a dolgait, azért őrző. - Elsősorban olasz család név, na nem az enyém. Bár, talán még ezt is tudja. Alapjelentésében az én anyanyelvemen azt jelenti "nagy", de mikor adtam neki, csak úgy jött, ahogy ránéztem. Ez illet hozzá. - felesleges lett volna tovább boncolnom, mert tényleg nem tudatos volt a név adásom. Karakán név egy karakán kutyának, így gondoltam akkor és most is. - Tudom, Beethovenre gondol. - nevettem el magamat. - Bernáthegyi lesz a válasz. De én magához jobban el tudnék képzelni egy... egy Ónémetjuhászt, vagy egy fekete Belga juhászt. - semmiképp sem kis termetű ebet gondolnék mellé, annál sokkal erőteljesebb ez a nő, még akkor is, ha ezt nem minden esetben lehetne kinézni belőle. A bőréhez, a hajszínéhez, és a nagy sötét szemeihez pedig mindenképp ez a két fajta illene... És mivel mindkettő hosszú szőrű, így viszont nőiesebb elegyet keltene a kontrasztjuk, amilyen maga Anya is. - Ha mindenki úgy gondolkodna, mint én, maguknak nem lenne sok dolguk... - mosolyogtam továbbra is, és bár tudom, hogy a farkasokon kívül akad még egy-néhány gondjuk az őrzőknek, azért bárhogy is nézem, talán ez a legfontosabb. - De valóban. Nem látom sok értelmét a civilek leölésének, és talán minden simább lenne, ha más bolhások is ezen az állásponton lennének. - elfilozofálgathatnék rajta még jó pár percig, hogy éppenséggel ki hogy élt, kit milyen tradíciók kötnek, kinek milyen feladatai voltak, és kit hogy neveltek az életre... Sok esetben a farkas alap ösztöneit felülírja az ember gondolkozása, de mikor sajnos fiatalkortól arra hergelik, uszítják az adott agyaras jószágot, hogy öljön, bármit... bárhol... akkor bizony legyen bármilyen mára, attól ő még nem fog tudni változtatni, vagy csak nehezen. Max az alfája tapossa le. Na mindegy... Elnéztem, ahogy a nő újra és újra nevetett, és igazából még imponált is, hogy jól érzi magát velem, pedig az elején nem gondoltam volna. Azt se mondjuk, hogy nekem is kedvemre való lesz a társasága. - Nocsak, ez meglepő nem? De szerintem, én is csípem Önt, szóval ketten vagyunk. - löktem magam vissza a háttámláig, egyik karomat felcsúsztatva arra, kedvesen vigyorogva Anyára. - Ettől nem kell félnie. Túl türelmes és békés példány vagyok ahhoz, hogy embereket szedáljak le. És mint említettem, nem is helyeslem. Szóval tegye csak el a kínzó eszközöket! - ráztam meg a fejemet szórakozottan. Mondhatnám neki, hogy most vérig sértett, de persze nem lenne igaz. Ez a dolga, a feladatát pedig végezze csak rendesen. Az én bundám így is úgy is rajtam marad, ha csak ezen múlik. Éreztem a levegőbe felszökő feszengést, és az elhaló mosoly csak rá tett egyet a dologra. Hát, azt hiszem betaláltam egy kényes kérdést! Az oldalvízre csak hümmögtem egyet, miszerint ez tűnt helyesnek, hiszen éreztem, hogy ez kevésbé sem fedi a valóságot. Már csak azt kell eldöntenem, hogy bele akarok-e mászni a kérdésekbe... - Kér még egy teát? - emelkedtem fel lassan, egyelőre nem feszegetve az iménti választ, s amennyiben kért, de ha nem akkor is elmásztam a bodéig, kikérve egy forrócsokit magamnak. Ha pedig Anya is rendelt bármit is, akkor azt is, majd visszasétáltam az italokkal, az övét óvatosan engedve le elé. - Nem akar róla beszélni, jól sejtem? - vágtam csak úgy oda a kérdést, miközben leereszkedtem a székre, belekortyolva a csokis löttybe. - Nem akarok én belemászni az életébe, nem is tehetném. Jelenleg az őrző dolog érdekelt volna, de ha nem kívánja megosztani egy magamfajta szőrzsákkal, nem erőszak. - zártam le a témát, kisebb kaput hagyva nyitva neki, hátha mégis csak elered a nyelve. Érezhette, hogy valóban érdekel, és nem az ő kis lelkét akarom bolygatni, nem az ő múltjában akarok kapirgálni.
*Érdeklődve hallgatja a magyarázatot, időnként aprót bólint is értőn. Bár speciel arról halvány fogalma sincs, hogy mi volt Dustinnak a valós családneve, elég gyérek a feljegyzéseik a farkasokról a beharapásuk előttről. Most már legalább azt tudja, hogy nem Grosso. Persze ez az információ részéről teljesen mindegy is, hiszen nem is tudna vele mit kezdeni. Viszont a név eredete és jelentése kifejezetten érdekli.* - Igen tényleg illik. Olyan... férfias, meg erőt sugárzó. Nem is nagyon értem azokat, akik mondjuk Fifikének, vagy Picurnak hívják a kutyájukat. Jó, lehet, hogy egy szőrös kis patkány a kutya, de Napóleon sem volt egy magas ember és mégis mire vitte. Kétlem, hogy ezt Fifike néven is elérte volna ugyanezt. *Mosolya a végére kiszélesedik. Azt hiszem kijelenthetjük, hogy sikeresen feloldódott. Bár alapvetően mindenkivel közvetlen, de azért kell annak egy kis idő, hogy igazán el tudja engedni magát és az előbbihez hasonló eszmefuttatást produkáljon. Pedig tényleg nem az a csendes, vagy visszafogott fajta.* - Igen, azaz. Bernáthegyi. Imádom, hogy olyan nagyok... mint egy medve. Mondjuk a németjuhász is szép, de azt a belga pásztort nem tudom milyen. Igazából mindegyiket szeretem, amelyik nem ilyen kis szobacirkáló. *Kezével mutatja is a szék mellett, hogy mekkorára gondol. Nos, úgy a palotapincsi méretét lövi be. Azokat nem is tartja igazán kutyáknak. Bár arról nincs meggyőződve, hogy jó gazdája lenne egy kutyának. Már az anyasága is elég elcseszetten ért véget, szóval azóta nem szívesen vállal felelősséget bárminemű kizárólag tőle függő életért. A "bolhás" jelzőn szélesen elmosolyodik, de egyébként pedig teljesen egyetért, bár...* - Mondjuk, ha most fordulna akkorát a világ, hogy a farkasok többet nem ölnének civileket, akkor nem tudom mihez is kezdenék magammal. De az biztos, hogy örülnék neki. *Ez egyértelmű, nem helyezi a saját létezését a civilek elé, csak tényleg nem tudna akkor mihez kezdeni. Bár ennek a "veszélye" speciel nem áll fent egyelőre, szóval nem gondolkozik rajta hosszasan. Arra, hogy Dustin is kedveli őt csak elmosolyodik. Nem igazán tud rá mit reagálni azon kívül, hogy örül neki.* - Pedig már elkezdtem élezni a borotvát. *Csak apró mosollyal jegyzi meg, egy kicsit kekeckedik. Lehet, hogy harcosnak van elkönyvelve az őrzők között, de valószínűleg ő a legjámborabb közöttük... amíg valaki fel nem dühíti. Feltehetőleg, ha Dustin elegendő okot adna rá, akkor penge nélkül is meg tudná fosztani a bundájától. Arra, hogy kér-e teát csak megcsóválja kicsit a fejét, nem kell neki semmi. Eleve nem szereti, ha meghívják, meg aztán az idő is repül... bizonyára mert jól érzi magát.* - Nem, köszönöm, lassan úgysem ártana indulnom. *Válaszolja végül kedvesen azért. Persze ez nem azt jelenti, hogy most azonnal felpattan és indul, csak még egy teányi ideig már nem feltétlen maradna. Van ám még dolga épp elég. Meg aztán ha sokáig feszegeti Dustin a múltját, akkor az még inkább ok az indulásra. Szóval megvárja, míg visszatér a férfi, addig a kutyát keresi meg tekintetével és őt figyeli kicsit elmerengve. A kérdésre kapja vissza tekintetét Dus-ra. Végül aprót szusszant...* - Az őrzőket általában elhívják, felvázolják nekik, hogy az életük fenekestül fel fog fordulni és ez alapján döntik el a jelöltek, hogy szeretnék-e szolgálni a nemes célt. Én pedig azért nem akarok beszélni a saját elhívásomról és az indokaimról, mert nekem egyik sem volt. *Most teljesen komoly és egyértelműen igazat mond. De ennél jobban tényleg nem szándékozik kifejteni mert érezhetően érzékeny a téma.*
Tetszett, ahogy kifejtette a véleményét, miszerint Grosso neve passzol a kis lökött ebhez. Én is így gondolom. Igaz halkan ugyan, de elnevettem magam azon, hogy Fifkéről és Picurról tartott kiselőadást. Feltételezem talán ő az egyetlen ilyen őrző, de ne legyen igazam. Mindenesetre aranyos. - Ezek az intelligencia hiányában szenvedő egyedek általában, akiknek nem jut jobb eszükbe, mint ezek a nevek. Ennél már csak a Kormos, és a Morzsi jobb... - közben pillantásom elúszott Grosso felé, aki éppen egy ággal vívott élethalál harcot. Olykor vicces, de megesik, hogy a faág nyer, ő meg nyüsszenve párat mellém oldalog. De most talán lesz esélye. - Hát, ennyi erővel farkast is tarthatna, az is illene magához. - újra csak kacagni tudtam, ám hamar elhalt a jókedvem, minek után bevillant, hogy elég félreérthető ez a mondatom. Nem, továbbra sem startoltam Anyára, félre értés ne essék! - Na, nem úgy értem... - muszáj volt hozzá tennem, mielőtt totál hülyének nézne. Nem jöttem zavarba, nem szokásom, de azért érezhetően furán éreztem magam. - A Belga juhász, nos... - próbáltam mihamarabb elterelni a szót. - Hasonló, mint az Ónémetjuhász, csak fekete, többnyire. Akad zsemle színű is. Talán a fő eltérésük az, hogy a Belgáknak hosszúkásabb az orra, és a füle is. - nem firtattam tovább, nem vagyok én "kutyaológus", csak néhányról van ismeretem, nagyjából. Követtem Anya mosolygását, néha én magam is elszélesítettem vonásaimat, ahogy őt figyeltem. Most ez vagy ragadós, vagy tényleg jól elvagyunk... Lehet, mindkettő. - Sajnos ez nem áll fent, nem mondok ezzel újat. Persze, jobb lenne, de sajnos ezen nem nagyon lehet változtatni. Mindig voltak, és mindig lesznek ilyen farkasok. - egyszerűen beszéltem, nem rezzentem meg, ez tény, és nincs mit ezen rágcsálni többet. - Remélem ezüst borotvát tart... - vigyorogtam rá sunyin, miközben Grosso visszatért a félig megcsócsált ággal a szájába, hogy a lábamhoz pihenve ítélje azt halálra. Kezeim lassan csúsztak le, belesimítva a rövid, fekete bundába, bár nem szórakoztattam magam ezzel sokáig. Mivel Anya nem kért már több italt, így csak magamnak hoztam forró csokit, ha nem hát nem. Én nem kötelezem fogyasztásra. - Rendben, ahogy gondolja. - feleltem még a nemrég tett kijelentésére, miszerint lassan indul. Nem is baj, nekem se ártana végre haza kecmeregnem, mert Eden kicsinál, ha hajnalba állítok be neki, egyébként is még pihentetnem kell a lábamat, hogy teljesen visszanyerje erejét. Csendesen hallgattam az őrzőkről alkotott mesét, érdeklődve figyelve Anyát, beszívva minden szavát, elmém függönye mögé elraktározva. - Érdekes élet lehet az is. Bár, a miénk sem sokkal másabb. Csak sok esetben, nem mi döntünk így... - komolyan szóltam, épp ahogy ő is. Nyilván tisztában volt ezzel is, de így legalább nyomatékot adtam annak, hogy sok esetben, nem mi választjuk ezt az életet. Én mondjuk kifejezetten hálás lehetek Josénak, hogy ezt tette velem, de sokan vannak úgy, hogy a mai napik küzdenek ellene. Például régi ismerősöm Carmen, akivel pár hete találkoztam. Ő is ebben a cipőben rója az utakat... - Ez esetben mondjuk az Ön részét az őrzők között nem igazán értem, illetve tippjeim vannak, hogyan lett mégis az, ami. De tényleg nem akarom ezt feszegetni. - vettem egy mélyebb sóhajt, továbbra is kedves vonásokkal pillantva a nőre. - Szóóóval... Mit gondol, el tudja viselni a jelenlétemet Fairbenksben? - mosolyogtam rá továbbra is, váltva a témát, mielőtt kellemetlen helyzetbe hoznám. - Nem kerülök kitoloncolásra? - nevettem fel, belemarkolva Grosso marjába játékosan.
*Elmosolyodik, amikor a férfi elneveti magát a kiselőadáson. Hát igen, az őt érdeklő témákba bele tudja lovalni magát, de szinte bármiről szívesen el tud beszélgetni bárkivel. Rendkívül szociális és igényli is a társaságot. A kijelentésre egyetértőn bólint. Az ilyen sablonnevektől az ő hátán is végigfut a hideg.* - A kreativitás halála. *Kicsit tán méltatlankodó kifejezéssel az arcán megcsóválja a fejét. Ha neki kutyája lesz, akkor biztos valami egyedi nevet fog adni neki. Bár egyelőre nincs a rövidtávú tervek között, ugyebár nincs különösebben megbizonyosodva róla, hogy való neki egyáltalán. Amikor Dustin eltekint a kutya felé, ő is követi a másik tekintetét és jót mosolyog az ággal küzdő kutyán. A következő kijelentésre pedig egész egyszerűen elneveti magát. Speciel ő egészen addig nem gondol semmi rosszra, amikor nem jön a mentegetőzés. Akkor azért továbbra is nevetésre álló ajkakkal, de némi értetlenség jelenik meg az arcán. Ilyen téren naiv, ha Dus valóban akarna tőle valamit, akkor se esne le neki. Viszont a témaváltás pont időben jön, így nincs ideje nagyon filózni megjegyzés jelentőségén.* - Nem is tudtam, hogy ekkora szakértője a kutyáknak. Egyébként akkor ez a belga juhász is szép kutya lehet. De mindegy is, úgysem a rövidtávú terveim között szerepel a kutya-vállalás. De mindenképp megjegyzem. *Mondja végül elmosolyodva persze. Már túl is tette magát az iménti értetlenségén. A férfi mosolyának pedig kifejezetten örül. Ő alapvetően vidám típus, így gyakran látni felfelé görbülő ajkakkal, ha pedig ezzel sikerül mást is megfertőzni, akkor az azért jó dolog. A farkasok jellemét illetően pedig végül nyomatékosan bólint egyet. Ennyi, Dustin megmondta a tutit, ezen kár tovább rágódni, így nem is teszi. Inkább kiissza a pohara alján maradt utolsó korty teáját. Persze a borotvát illetően széles mosoly jelenik meg az arcán.* - Az én szakmámban az ezüst borotva a minimum. Hajnyírástól a szakálligazításig bármit elvállalok. *Igyekszik komolyan mondani az utóbbi mondatot, de csak ott bujkál az a mosoly a szája szegletében. Na igen, ő mint a farkasok borbélya, aki ezüst borotvát használ, valószínűleg állati népszerű lenne. Mondjuk tényleg érdekes gondolat, lehet, hogy nem is az egyetemen kéne lennie az őrzők főhadiszállásának, hanem valami fodrászat alatt. Amíg a férfi hoz magának még egy italt, addig ő a kutyával szemezik, vagy épp elmereng egy kicsit. Azért a kijelentésre immár komolyan bólint.* - Tudom. Azért nem is hibáztatja önöket senki, hogy farkasok lettek. Viszont, hogy mit kezdenek ezzel az élettel, az már csak önökön múlik. Én tudom milyen érzés. Én sem arra vágytam, hogy őrző legyek és elfújhassak majd száz gyertyát a születésnapi tortámon, miközben épp hogy harmincnak ha kinézek. De... hogy is mondják? Ezt dobta a gép. Mégis végzem a munkám és jól érzem magam a bőrömben. *A végébe talán vegyül egy kis keserédes él, hiszen azért ez elég nagy túlzás, hogy jól érzi magát a bőrében. Ha nincs egyedül, akkor ez tényleg így van, de amint hazamegy az üres házba, azért érzi a vállára nehezedő tehetetlenséget a fennálló helyzettel szemben. Talán most tűnik úgy először, hogy a szemében csillogó fiatalos tűz mögött más is van... egy fáradt nő sötétbarna szempárja tekint vissza a férfira. Viszont meg is szakítja a szemkontaktust és inkább a csészéjére tekint, amit szépen eltol maga elől, hiszen kiürült. Lassan ideje lenne menni.* - Talán egyszer majd elmesélem. Viszont most már, ha nem bánja, akkor tényleg mennék. Esetleg legközelebb tegeződhetnénk... *Csak egy felvetés, miközben felemelkedik az asztaltól. Persze a választ még megvárja, meg aztán ő is kap még kérdést, amin halkan csak elneveti magát. Az iménti szomorú tekintetnek ismét nyoma sincs. Ha az asztalon találja a férfi kezét, akkor játékosan kissé meg is paskolja kicsit közelebb hajolva. Persze ebben a baráti gesztuson kívül egyáltalán nem vegyül semmi több.* - Határozottan el tudom viselni. Maradhat. *Majd ha nem tartja vissza Dustin, akkor ugyancsak mosolyogva megperdül a tengelye körül és elhagyja a stéget.*
Nem csak, hogy a kreativitás halála, de agyilag blokkolt, intelligenciától majdhogynem mentes emberek, akikbe cseppnyi agy, még annyi sincs, azok adnak ilyen neveket. A gyerekükbe már bele se merek gondolni. Mindenesetre tovább nem firtattam ezt a témát, felesleges volt, kitárgyaltuk. - Szép kutya valóban, és okos is. De azért nem vagyok szakértő. Csak szeretem őket. - vontam vállat kedélyesen. A fél kutya lexikon nincs a birtokomban azért, de pár dolgot tudok róluk. Etetni, sétáltatni például remekül tudom őket! - Pedig jó társa lenne szerintem, még ha nem is tervezi. - mosolyogtam továbbra is, szerintem ez most lassacskán már rám rajzolt forma lett, amit nem tudok lemosni. Jó a társaság... ki hitte volna? - Ezekre nincs szükségem, de raktározom, ha mégiscsak fodrászra lenne szükségem. - kacsintottam egyet szórakozottan. Ahogy ő sem, én se gondoltam komolyan, de azért enyhe poénnak még befért. Nagyobbat kortyolgattam a forró csokiból, mikor visszaértem vele, bár lehet jobb lett volna, ha valami flakonos vizet kérek, mert erősen szomjas lettem. Mindegy, majd ha hazaérek Edenhez, vagyis... most már mondhatom úgy, hogy haza. Szóval, majd kifosztom a hűtőt. - Nyilván. Az már a mi felelősségünk. De gondolhatja, hogy ennyi évet letudva, már egyikőnk se marad éppenséggel százas. Persze, ez nem kifogás. Igen, a gép dobta, a többi meg már rajtunk múlik. - nem akartam én ezt tovább fokozni, napestig lehetne példálózni, és érveket tenni egymásra. Értelmetlen lenne, és le is fárasztana... - Rendben. Ha gondolja, én meghallgatom. Érdekelne. És menjen csak, nekem is még akad dolgom... - és pihennem sem ártana, mert még azért nem vagyok teljesen felépülve. - A tegeződést pedig pártolom. Legközelebb. - már emelkedtem volna fel, mikor Anya megpaskolta a kezemet, amire egy félig felrántott szemöldök és egy sanda vigyor volt a válaszom. - Ennek örülök. Vigyázzon magára. - emelkedtem fel végül, biccentve a nő felé, majd megvárva, míg eltávolodott. Végül pedig Grossot összeszedve, és pórázra ítélve őt, mi is komótosan elballagtunk hazafelé...
Unottan szállok le az épp az imént kikötő sétahajóról. Igaz még csak egy napja vagyok a városban de eddig nem nagyon fogott meg benne semmi. Nem is értem, hogy amíg távol voltam miért költözött át a falka egy ilyen helyre. Ha rajtam múlott volna valami naposabb helyet választottam volna, ha már költözünk. Esetleg Miami. Tengerpart, napsütés, bikinis lányok. Igen, Miami határozottan jobb lett volna. Mindegy, ez nem z én dolgom, biztos nyomós oka volt az Alfának, ha ide hozta a falkát. A falkáz is meg kéne keresnem, ha már úgy is azért jöttem a városba, hogy visszalépjek. Ha egyáltalán ez lehetséges lesz. Őszintén remélem, hogy nem váltották le az akkori Alfát, mert akkor igencsak pórul járnék. Abba is hagyom a városnézegetést, hiszen fontosabb dolgom is van most annál. Elindulok, és az első utamba eső magányos hölgyet leszólítom. - Jó napot kisasszony. Új vagyok még itt és nem igazán igazodom el, tudna esetleg segíteni?- Arcomon csábos mosoly, kezeim zsebre dugva és próbálok szemkontaktust létesíteni a kiszemelt alannyal.
Pont a kikötőnél található étteremben volt egy megbeszélésem, így azt követően könnyed léptekkel sétáltam a stégen. Ha jól láttam, csupán néhány perccel azelőtt futott be a hajó, hogy én a dolgomra indultam volna a parkoló irányába. Végül is nem volt semmi fontos dolgom délutánra, így nem is kellett nagy rohanásban közlekednem, mint ahogyan általában szoktam. Csak szépen, ráérősen. Így történhetett meg egyáltalán az is, hogy amikor megszólítottak, nem kimentettem magam valami ócska szöveggel, hanem kíváncsian és egy szelíd mosollyal néztem a szőke férfira. - Látom – válaszoltam először komolyan, aztán kicsit szélesebb mosolyra húztam a számat. – Elég elveszettnek látszik – közben egyik lábamról a másikra helyeztem át a testsúlyomat, úgy pislogtam rá tovább, egy pillanatra sem tévesztve szem elől. A belső kis radarom már az első pillanatban is jelezte, hogy valami nem stimmel vele, és volt egy sejtésem arról is, hogy mi az a valami… Elővigyázatosságból már az elején elkezdtem használni a zavarás varázslatot, hogy még véletlenül se tudja megjegyezni a szagomat, vagy abból megállapítani, hogy Őrző vagyok. Persze a siker érdekében muszáj volt úgy tennem, mintha egyszerű ember lennék, ami csak egy egészen kicsit esett nehezemre. Jó lett volna tudni, hogy az illető melyik falkához tartozik, vagy hová kíván majd csatlakozni a későbbiekben. - Hová szeretne eljutni? – érdeklődtem tovább segítőkészen, míg a velem szemben állót méregettem, de nem túl feltűnően. Éppen csak annyira, mint ahogy egy idegen ember nézné a másikat, vagy egy nő felmérné a kiszemelt férfit, aki tetszik neki.
Remek. Az már egy jó jel, hogy a kiszemelt hölgyemény nem rázott le az első szó után. Az meg, hogy elsőre egy ilyen szépséget találjak elsőre... mit is mondhatnék, jó érzékem van az efféle ügyekhez. Talán mégsem lesz olyan rossz hely ez az Alaszka... -Igen...az...- Válaszoltam kicsit merengő hangon reflexszerűen, miközben kevésbé diszkrét módom kezdtem méregetni újdonsült társaságomat. Hiszen ha már egyszer ki lett szemelve, akkor tudjon róla. A fantáziám is már annyira magával ragadott, hogy a kérdést is csak késve dolgoztam fel. -Oh, igen persze...- Nyúltam hirtelen magamhoz, és elkezdtem a létező összes zsebemet átkutatni. -Egy pillanat, máris meglesz...- Szóltam egy kedves mosoly kíséretében, és mire kimondtam már vettem is elő egy papírfecnit, amit átnyújtottam a hölgynek. A papíron a következő állt; "Holiday Inn Express, és egy cím" -Ide szeretnék eljutni, ha jól tudom, ott megszállhatok egy ideig.- Majd a válaszra várva tovább figyeltem, de most már szigorúan szak a szemeit. Persze egy kis csalás olykor-olykor megesik....
Egy fejtisztító, kiadós síelés után - sosem voltam a pálya királynője, de azért lúzernek sem számítok a sportban - lezuhanyoztam a bérelt faházban, kötött, ejtett vállú pulcsit és fekete cicanadrágot vettem, hosszúszárú csizmákkal, melyek kiemelik hosszú, formás lábaimat, és letoltam a formás hátsómat a városba. Hagytam egy nem túl ömlengős, de határozott üzenetet Silasnak még mielőtt elindultam. Jó lenne beszélni vele és megbékíteni kicsit, még ha talán neki is volt igaza félig. De meg lett Olen! És ez megérte számomra az alkut, akármilyen árat is fizessek a későbbiekben érte. És jó lenne kicsit tisztázni a sorainkat, ugyanis elég kettős érzések kavarognak bennem. Ő nem csak miattam jött én viszont csakis Olen miatt és most, hogy meglett, akár haza is mehetnék. De valamiért nélküle egy tapodtat sem vagyok hajlandó mozdulni ebből az istenverte városból. Ahogy a megbeszélt pontra, a várakozó stégre sétálok, kiszúrom a jégszobrot. Egész fesztivál van köréjük építve, ahogy olvastam a neten... nem gondoltam volna, hogy ennyire komolyan veszik! Az egész kompozíció, ami előtt megállok tele van lendülettel, érzelmekkel és... ennivalóra sikeredett az a szarvas. Ekkorát elcsípni és leteríteni már igencsak dicséretes. A jégmű gondolatbeli elemzése leköt, el is feledem azt az ezernyi kavargó dolgot, ami nyomaszt és amiért a stéget nevének méltó módon használom: a várakozást.
*Fura érzés, hogy akármennyire is önálló, független ember. Akárhol volt falkában sose tudták igazán kontrollálni akármennyire is az Alfa alatt állt mindig is. Önfejű és makacs személyiség. Mégis minden ellenére, ha Yetta hívja, ő megy. Na nem mint a kiskutya, sose rohan mindent eldobva a nőért. De ha hívja akkor bizony megjelenik, ez nagyjából olyan törvényszerű lett az elmúlt fél évszázadban, mint hogy a föld forog, és a nap forró. Így most is lassú léptekkel közelít a másik felé. Egy kis ideig ácsorgott a látó távolban, figyelve a nőt. Kivételesen tudja mit akar mondani, mert ő is kinyomozta hol is van Olen. Persze neki volt igaza, hogy is lehetne másképp. Így most sanszos egy bocsánatkérés a lány részéről, de ha a Jerseyben történteket nézzük, akkor még mindig neki kell a nőt engesztelnie. Mindenesetre megindul és lassú léptekkel a másik mellé sétál. Megáll közvetlen mellette, bár eddig is érezhette a lány hogy közelít. Nem szól semmit, nem pillant a lányra. Mégis ahogy mellé áll muszáj átkarolnia a másik derekát. Ilyenkor Yettával tudja értékelni a helyzetet ahol van, még ha nem is éppen egy hűséges szerelmes fajta, de ha mellé kerül akkor hébe hóba megpihen. Most is míg bele nem kezdenek az ügyes bajos dolgaikba, kicsit élvezi a másikkal az oldalán a látványt. Szép ez a környék és a szobor is. Ha nem lenne olyan izomagy, akkor talán még el is mosolyodna. De ő túl kemény csávó az ilyen érzelgősséghez.*
Meg se kell fordulnom, érzem a levegőben terjengő illatát, az energiáinak rezgését, hisz egyikőnk pajzsa sincs fenn. Talán butaság, de én sosem szoktam ezzel élni, mikor kettesben vagyunk. Nincsenek titkaim előtte többnyire, így már az lenne számára gyanús, ha felvont mentális pajzzsal érkeznék. Ahogy átkarol, közelebb húzódok s vállára, mellkasára hajtom fejem. Jó ez így.. Békés és hangulatos. Mintha mindig ezt csináltuk volna, ha a másik a béke szigete lenne, holott... Holott, ha valakik tudtak vén házaspár módjára vitázni, akkor mi egészen biztosan! - Sajnálom. - súgom csendesen, a szoborról felpillantva rá, határozott, kemény, szeretett vonásaira. Bár nem volt se teremtőm, se felettesem, mégis némi meghunyászkodó, tiszteletteljes él bujkált a hangomban. - Nem akartalak megkérdőjelezni egy idegen farkas előtt, de muszáj volt biztosra mennem... így most jól adósa maradtam. - Szusszanok visszatekintve a szoborra, mely mozdulatlanná, jéggé fagyasztotta a vadászat győztes pillanatát. Az adósság említésére már biztosan levágta, mi a helyzet, de azért széles mosollyal ki is mondom: - Megtaláltam a bátyámat! Érted Silas, én... alig hiszem el! És ő is alig hitt nekem, ami azt illeti, egy kissé bunkó is volt, de... sikerült. Tényleg életben van. - pillantok fel újra rá csillogó, örömködő tekintettel. Mintha csak kislány lennék megint és előrébb hozták volna a karácsonyt. Szeretetteljesen, szórakozottan csókolok a nyakába. - Akár haza is mehetnénk. - Perdülök szemközt vele és képemen igyekszem rendezni a mosolygós mindenséget, miközben tekintetét keresem a sajátommal, mintegy jelezve, fontos dolgokat szeretnék most megbeszélni. Lényegében az egész további sorsunkat. - De tudom, hogy te nem csak miattam jöttél... - A hotelben eléggé nyilvánvalóvá tette, nem ringatom magam hercegnős dajkamesékben ezzel kapcsolatban. - Szóval... arra gondoltam, maradhatnánk még. Én megismerhetném Olent jobban, te pedig talán megkapnád, amiért te jöttél ide. - kíváncsian döntöm oldalt a fejem, hogy mit szól ehhez az ötlethez, mely burkoltan, de a helyi falkához való csatlakozást hivatott forszírozni.
*Mocsok módon húzódik mosolyra a szája ahogy a lány kinyögi azt az egy szót...."Sajnálom" igaza volt és hogy beismerik akármilyen gyerekes, de örömmel tölti el. Kicsit hallgatja a másikat, hagy jusson a mondatai végére. Ahogy elé fordul a lány úgy pillant rá, és fogja a derekát két kézzel. A nő miatt indult el ide, de talált magának más érdekeltséget is itt. Kicsit meglepő, hogy ezt elfogadja a lány, bár inkább azon lepődött meg, hogy haza is mehetnének. Az hogy Olent megtalálta azt hitte egyértelművé teszi, hogy maradni is akar a lány.* -Ami azt illeti én is megtudtam, hogy a helyi falka tagja. Találtam egy őslakos farkast, és ő elmesélte, szívesség nélkül.-*Persze tök véletlenül botlott a nőbe, de hát azt nem kell elmondania, így úgy tűnik mintha ügyes lett volna. Persze ahogy arról van szó, hogy végre megtalálta a lány a férfit ennek ő is örül. Odahajol hozzá hogy homlokon csókolja.* -Persze hogy maradunk, meg is lepődtem volna ha elakarnál menni úgy hogy itt a bátyád. Plusz még el kell törnöm John nyakát ha megjelenik.-*Jegyzi meg, hogy azért akadt még sötét dolog itt, plusz az hogy ő is jött gyilkolászni. De ez mindegy most, ez az ő hobbija, nem a nőé.* -De ha maradunk kénytelenek leszünk kicsit jobban beilleszkedni, jó játékos vagyok. De állandó havi megélhetést akkor se hozok össze könnyen pókeren.-*Jegyzi meg, és bizony el kell kezdenie gondolkozni mivel is foglalkozna itt. Körbe kell majd nézni hátha van valami állás is a városban. Úgy tűnik letelepednek egy időre.*
Tenyereim felszaladnak a másik széles vállaira, s ahogy birtoklón öleli át derekamat, úgy lépek én is közelebb, s túrok tarkójánál rövid hajzatába. - Oké, oké... nem kell menőzni, hogy te megmondtad! - "nyomorgatom" meg vállait masszírozón, a mondatom pedig nevetésbe torkollik. Tudom én, hogy csak arra megy ki a dolog, hogy az egóját hizlaljam... - Én meg is találtam, nem csak megtudtam róla valamit. - öltök nyelvet csibészesen, ezzel együtt szórakozottan, évődve hajolok felé, hogy csókot követeljek tőle. Egyszerűen örülök neki, hogy szent a béke közöttünk, még ha rengeteg árnyék is köröz szokás szerint e felett a kék madárka felett, arra várva, hogy karmaival, csőrével elkapja és magasba repítse, majd csontjait összetörve dobja le a feneketlen mélybe. A homlokomat érő csókjára lehunyom a szemem és karjaimba zárom testét, miközben immáron vele szemközt állva bújok mellkasához elvigyorodva John említésére. - Mondtam már, hogy imádlak? - kuncogom, elnézve a szobrot. Kell csinálnom róla egy képet, meg esetleg a többiről is majd. Jól jöhetnek még ötletadónak, ugyanis egy régi-új vállalkozásban gondolkozom, mihelyst Silas felemlegeti a hosszútávra való berendezkedést. - A pénzt bízd csak ide. Emlékszel, mikor meguntam a pincérnősködést - valójában kirúgtak, mert nem bírták elviselni, hogy mindenbe beleszólok, holott szerintem tényleg totál logikátlanul vezettek és csináltak mindent - és rendezvényszervezéssel foglalkoztam? Arra gondoltam, itt is beindíthatnék egy hasonló vállalkozást. Ha gondolod, alkalmazlak, neked remek kapcsolataid vannak, nem csak Jersey-ben. - szélesedik ki szemtelenül a mosolyom. Tudom, hogy csak az ágyban szeret alul lenni, egyébként nehezen tűri, ha valaki parancsolgat neki. Na de nem is terveztem rémes főnökasszonynak lenni! - Meg ha sikerülne a hegyiekhez csatlakozni, arra gondoltam, hogy... nos én azon agyaltam, volna e kedved velem lakni? - sandítok fel rá, közben pedig a telefonomért kutatok zsebemben, hogy lekaphassam a jégszarvast.
*Fűha itt aztán mindenről van szó, de a csókkal eléggé jól leköti. Kezei egészen körbe karolják a derekát, hogyha akar se tud ellépni a lány. Maximum a kis gyűrűn belül forogni jobbra balra. Persze nem tudja megállni hogy a csók közben, ha már a másik ilyen cica nadrágot vett fel, bele ne markoljon a feszes fenekébe. Hajaj ezzel a cicanadrággal nagyon levették a lábáról, szinte csak bólogat a rengeteg dologra. Majd megrázza a fejét hirtelen.* -Még hogy neked melózzak? Felejtsd el! Majd kerítek magamnak állást ne aggódj.-*Ami azt illeti vannak már ötletei de ezt addig nem hozza fel, míg nem tud biztosabbat a helyről. No meg le kell még egyeztetniük a dolgokat, új papírokat se ártana csináltatni. Bár ha minden igaz most épp egyikük indentitásának sincs semmi priusza. Csak a kor miatt kéne utána nézni hogyha vállalatot akar indítani a lány plusz lehet ő is, akkor nem pofázzanak nagyon bele a hatóságok. De a gondolatmenetből eléggé kirángatják. Persze folyton egy lakásba laktak Jerseyben, vagyis mindig kikötöttek valakinél. De mikor összekaptak akkor volt hova menni, ráadásul sose voltak egy eminens pár. Így kicsit meglepi a dolog.* -Fűha....komolyan elvettem az eszed ha megfordult a fejedben hogy összebútorozzunk. Ugye tudod hogy az első veszekedés után rögtön új konyhabútort kell vennünk?-*Kérdi vigyorogva majd a másik füléhez hajolva halkan bele búgja.* -Bár emlékszel mikor először kiszúrtad a port a táskámban. És utána a konyhapadlón a tányércserepek meg egyéb törmelék között kaptalak meg? Biztos itt is jó lenne.-*És mint mikor valami finomat eszik a gondolattól úgy hümmög már és szívja magába az édes illatát.* -Szóval összeköltözünk és azt mondod a helyiekhez kéne állnunk?-*Tér vissza egy kicsit a valósághoz. Fejben már messze járt, de elég hideg van, meg nem a nyílt közterületen kéne megfektetnie élete párját. De érezheti a lány az energiáin hogy mennyire rá van kattanva most erre a cicanacira.*
- Én nem aggódom. Sőt! Mocskosul élvezném, ha dirigálhatnék neked! - szélesedik ki szemtelen mosolyom a felháborodása láttán, miközben simulok tenyerébe ott, ahol éppen tapiz, mit sem sejtve gerjedelme tárgyáról, elvégre nem most húztam először (és nem is utoljára) ilyen nadrágot. - Vagy egy új lakást! - nevetek fel gyermeteg, boszorkányos kacajjal, noha most gondolok csak bele igazán az előbbi szavakba. Komolyan azt mondtam neki, hogy lakjunk együtt? Nem, ezt nem gondoltam át tényleg rendesen... Az ilyen önsorsrontó lépéseim fognak megölni egyszer, az is tuti. Ahogy fülemhez hajol, kellemes borzongás kavarja fel a kétségek tengerét lelkemben és ez az érzés "fizikai valójában" is végigszalad testemen. - Azon a tányérok úgyis bűnrondák voltak. - pillantok rá édes-komolyan ebből a közelségből. Valójában semmi bajom nem volt a tányérokkal, de nem létezhet, hogy övé legyen az utolsó szó. - Tényleg, hol is laksz most? Csak mert a hotelben gondolom nem látnak túl szívesen azok az arcoskodók. - Vigyorodom el aprón, bájosan. Közben békésen araszolgat lefelé karjain tenyerem, majd visszafelé végigsimítok izmos vállain, nyakán, tarkójánál hajába túrva, míg tekintetem az övét fürkészi a beszélgetés alatt. Csak nehogy keresztbe álljon a szemem eztán mindig a közeli testhelyzet miatt. - Szóval... én hozzájuk csatlakozom és kiveszek egy nagyobbacska házat, aminek az ajtaja nyitva előtted. - Ez kérdés volt? Ugye, hogy nem. - Hogy te mit csinálsz az a te döntésed. - csókot hintek arcára, majd kibontakoznék öleléséből, ha enged, hogy ellépve tőle lefényképezzem telefonommal végre ezt a jégcsodát, addig is lehetőséget adva Silasnek, hogy személyem bűvkörének varázsa (haha) nélkül gondolja át az egészet.
*Elmosolyodik a lány kis csókjára, és hagyja ellépni. Míg a nő a telefonnal fotózik addig ő mustrálja, imádja nézni a csodás alakját. De most e mellé azért el kell gondolkoznia. Már vagy ötven éve vannak hol együtt hol nem, de előbb utóbb mindig a korábbi állapot lép fel. És persze magáról tudja, hogy a gatyájában nem tud megmaradni. Most is ott volt Christy, ráadásul Dotty is eléggé csini falat volt. Mégis vonzó az egész ötlet hogy új város új élet, akkor mért ne tehetné ezt a dolgot Yettával kicsit szorosabbra. Kicsit a szája belső részét harapdálja még, ki nem mutatná de azért valahol ideges a dologtól. Talán ez a csábereje a szőke farkaslánynak, hogy még mindig új dolgokba tudja beleráncigálni háromszázhetven év után is. Lehet hogy nem ez, de akármi is a köztük lévő kapcsolat alapja, baromi hatásos. Így végül csak odalép a másik mögé, egészen hozzásimul. Egyik keze ráfog a lány derekára, a másik is követi a példát csak előtt elfésüli az aranylóan csillogó tincseket oldalra. Ajka lágy csókot lehelnek a nő nyakára majd édesen a fülébe súgja.* -Benne vagyok! Költözzünk össze.-*Hangja egészen kis szerelmesnek hat. Nagy ritkán de az tuti hogy kifejezetten csak Yetta mellett hajlamos érzelmeket kimutatni, olyan érzelmeket amik igazak is és nem csak megjátssza. Most is látszik, hogy tényleg a mindene ez a nő, még ha néha meg is csalja végül mindig visszasomfordál mellé. És mindig mindent megtett és megtesz a védelméért. Szóval igen illene már ha a nő főzne is rá.* -Nem megyünk el hozzád megpecsételni ezt?-*Kérdi halkan kuncogva. Múltkor végre kettesbe voltak erre rájuk tört a hülye farkas. Most meg kint vannak a nyílt terepen. És be kell vallja ha még nem is lesz rendes szex a dologból, de látni ezt a lányt fehérneműben feküdni az ágyban, a legszebb dolog a szemnek. Már most is alig tudja irányítani a kezeit, hogy bizonyos határokon belül simogassa a lánykát.*
Kérdésem ignorálva lesz, ezt persze megjegyzem magamnak, de firtatni nem fogom. Nem vagyok kezdő Silas témában, ami azt illeti, nagyon nem... Úgyis terelne, abból meg vita lenne. Az pedig a legkevésbé sem hiányzik most, kicsit jólesik kiélvezni a békét. Na meg, ki tudom magamnak nyomozni, amit akarok, nem véletlen voltam informátor a falkánkban is, Jerseyben. Ahogy érzem közeledő energiáit, apró, szinte már elégedett mosolyka szökik képemre és úgy bújik karjainak ölelésébe, mintha világéletemben nem lett volna más dolgom. Kissé hátra/felfelé döntve buksimat pillantok fel rá. Kék tekintetem kérdőn csillan s egyben várakozón. Ahogy nyakamba csókol, játékosan kuncogok fel, behúzva azt. - Szúrsz, b'szki... - nevetek lassan fordulva szemközt vele. A főztömből pedig jobb, ha nem kér. Mondhatnám, hogy túlságosan kísérletező jellem vagyok, míg egy alap levest sem tudok rendesen összedobni. Azért a tojásrántotta megy! - Hozzám? Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne az. Különben is ünnepelgetni a közös házban kell majd.- Somolygok, mint valami pajkos tündér. Hozzám, persze. Hozzá miért nem mehetünk? Ajkaiba csókolok elnyújtva azok kóstolgatását, majd szusszanva hajolok el és paskolom meg a mellkasát. - Még van dolgom a városban, de este átugorhatsz. Csak hozz valami piát is! - Ezt muszáj hozzátennem. Nehogy már ne szedjek beugrót a buliba! Főleg, hogy neki is jutni fog belőle nyilván.
Pontban éjfélkor indítom be a fekete, matt Audi A8-as motorját. A bőr ülések kényelmesek és még mindig azt a jellegzetes szagot árasztják magukból, de én szeretem ezt az illatot. Ha valaki benéz az ablakon, akkor nem mondja meg, hogy a kocsi tuningolt. Még jó, mert a motor van megbuherálva. Arról nem is beszélve, hogy a kocsim golyóálló, de ezt sem lehet megmondani csak úgy. Örültem mikor azt mondta a főnök, hogy az én járgányommal megyünk. Tudja, hogy mennyire jól fel van szerelve és azt is, hogy nálam más kocsi szóba sem jöhet. Az eligazítást megkaptuk és mindenki tudja, hogy mi a dolga. A kocsiban én aztán nem szólók egy szót sem, inkább a feladatra koncentrálok és átszellemülök. Tudom, hogy a csapatom jó és nem gondolom, hogy bármi gikszer is adódna. Persze erre ezért nem vennék mérget, hiszen soha nem lehet tudni, hogy éppen mi fog történni. A kocsiba bekapcsolom a rádiót, hogy valami szóljon, mert nem szeretem a nyomasztó csendet. Elég korán leveszem a világítást, mert nem akarom, hogy bárki is tudja merre tartunk. Az akció titkos és ehhez tartani kell magunkat. Nincsen olyan messze a stég ezért 10-15 perc alatt ott is vagyunk. Szerencsére forgalom az nincs ezekben az órákban, így aztán tényleg gyorsan lehet eljutni "a" pontból "b" pontba. A motort leállítom és miután mindenki kivonszolta a valagát a bőr ülésemből, felnyitom a csomagtartót és a földre rakok 4 fekete sporttáskát majd beriasztom a kocsit, mert soha nem lehet tudni és amúgy sem szeretnék arra vissza térni, hogy valaki elkötötte. Mondjuk nem sokáig élne az illető, mert addig úgy sem nyugodnék, amíg ki nem nyírnám. A kocsiba épített helyzet jelző pedig pont azt a célt szolgálja, hogy utána tudjak nézni. Halkan szólalok meg. - Fiúk nem akarok sokáig tökölni ezzel a dologgal, mindenki tudja mit kell tenni. Egyszóval intézzük el ezt gyorsan és mindenki mehet a macijához aludni, ráadásul a főnök is büszke lesz ránk amiért gyorsa végeztünk. A táskákban van minden amire csak szükségünk lehet. Az egyiket a vállamra dobom és miután a fiúk is megtették a hajók felé fordulok. Gyorsan felmérem hány darab dekkol itt éppen, mert ezt nem tudta megmondani a Boss. Ahogy látom csak három, ami azért jó, mert gyors munka lesz. - Hány őr van? Kérdezem meg elgondolkodva, mert szinte biztos vagyok, hogy ezek a hajók nincsenek csak úgy magányra hagyva. Remélem valamelyik srác már felmérte a terepet. Ha nem sok, akkor a menet nagyon egyszerű, mert el kell fogni őket és cselekvőképtelenné tenni. Engem nem nagyon érdekel, hogy csináljuk, csak ne zavarjanak. Gondolom valakinek erre lesz ötlete, amit már most várok, ezért kérdőn húzom fel a szemöldököm és nézek egymás után a 3 delikvensre.Azt hiszem itt az idő, hogy munkának lássunk és első lépés a zavaró tényező ki iktatása vagyis az őrök. Aztán jöhet a móka.
Amikor Castor elmondta, mi lesz a feladatunk, én nem tudtam elhinni, hogy ekkora szerencsém lesz. Végre borsot törhetek Martinez orra alá, ha csak közvetetten is. Felkészültem hát, hangtompítós pisztolyokat, villanógránátokat és két, hosszú pengéjű kést is elrejtettem a zakóm alá. Valóságos arzenállal készültem fel a ránk váró feladatra. A biztonság kedvéért még egy fojtózsinórt is elraktam, bár nem hiszem, hogy ennek bárminemű hasznát venném. Így csatlakozok hát a kis csapatunkhoz. – Szép kocsi! – szólok Balázsnak, amikor beszállok. Nem ismerem olyan jól, mint szeretném, de az Alfa kinevezte vezető testőrnek, és ami még fontosabb, az akció vezetőjének, én pedig nem fogom megkérdőjelezni a döntését. A többieket nem is figyelem, saját gondolataimba mélyedek. Vajon ez elég lesz ahhoz, hogy kicsalogassam azt a patkányt a lyukból, ahol rejtőzködik? Vagy még ezután sem fogja elődugni azt az ocsmány pofáját? Nem tudom, de merem remélni, hogy elegendő lesz. Amikor megérkezünk, kiszállok, és odaállok Balázs mellé, hogy felmérjem a helyzetet. Elvigyorodok magamban, ugyanis nem tűnik annyira vészesnek. Persze nem lesz egyszerű a dolog, de hát sosem kellett annak lennie, én magam élvezem a kihívást. Fölkaptam hát a saját csomagom, és – Kettőt látok a pallóknál – mondom. – És valószínűleg a hajókon magukon is járőröznek. Én legalábbis ezt tenném a helyükben. De azokat már könnyedén elkerülhetjük, vagy likvidálhatjuk egyesével, ha már a fedélzeten vagyunk. Magán áll. Csak adja ki a parancsot, és már mozdulok is, hogy az első hajónál lévőket elintézzem. Éppen eléggé jól célzok ahhoz, hogy el tudjam kapni őket, mielőtt baj lenne, és még észre se vegyenek a többiek. nem fogok csalódást okozni az Alfának, az már ziher.
Izgalmas kalandra vállalkoztam. Nem is tudom ,hova tettem az eszem, amikor jelentkeztem erre a veszélyes, őrült "mulatságra". Nem vagyok én is ilyen, de azt hiszem, hogy néha kell egy kis kikapcsolódás. Az biztos, hogy Őrszemnek kiváló leszek, hiszen megfontolt és nyugodt illető vagyok - még ebben a helyzetben is. Fekete sportruhát veszek fel, és mindent, amire nem lesz szükségem otthon hagyom. (a mobilomat nem, az mindig nálam van, habár most néma üzemmódban!) Körbenézve hamar észreveszem az Audit és nem lepődök meg, amikor meglátom ,hogy Balázs vezet. Na igen, ki más?* - Jó estét Uraim! *pattanok be az autóba, hogy aztán odafele csendben hallgassam a zenét és esetleg a többiek diskurálását. Nem tudom, hogy milyen terv van, igazából nem sok mindent mondtak. Csak annyit, hogy lehetőleg nyoma se maradjon a hajóknak. Remek! Gondolataimba meredve nézem, ahogy a város fényei mellett elsuhanunk, majd hamarosan megérkezünk. Lassan kiszállok és gyorsan körbenézek. Egy, vagy két biztonsági őrt látok, akik járőröznek a stégen, nem kihívás. -Nem lehet több háromnál a stégen. De szerintem is csak kettő. - jegyzem meg halkabb hangon, biccentve Ray felé, (akivel habár még nem nagyon ismerjük egymást, tudjuk hogy ki-mi a másik illető) jelezve, hogy egyet értek vele. Balázsra nézek és én is parancsra várok. - Üssük le őket, majd tegyük be őket a kabinjukba. - biccentek fejemmel egy kivilágított kis kabin felé, ahol vélhetőleg a kamerák vannak, valamint a harmadik őr - ha van. - Majd figyelem a kamerákat, és szólok, ha valaki jön, vagy ha valaki felfedez valamit! - jelentem ki határozottan, majd Balázsra nézek és hogyha biccent, vagy jelt ad, akkor megindulok a sötétben lopakodva, kihasználva a gyorsaságomat és a reflexeimet és igyekszem leütni a két őrt, akik járőröznek.
Ray megjegyzésére csak egy félmosoly kúszik az arcomra. Valóban klassz a kocsim, de ezt nem öntöm szavakba. Ty köszöntésére csak biccentek és amint meg van, a csipet csapat már indulhatunk is. Elég gyorsan oda érünk a helyszínre és valamiért örömmel tölt el, hogy egy jó madárnak sincs kedve csacsogni az úton. Amúgy sem szeretem a felesleges csacsogást munkaidőben. Egymás után nézek a srácokra, hogy ki mit mond. Szerintem is kettő lehet és nem olyan rossz gondolat, hogy magukon a hajón is van egy-egy őr, legalább is remélem, hogy csak annyi. Mindjárt kiderül, úgy hiszem. Ray kijelentésének végére megrázom a fejemet. - Nem ölünk meg senkit, vagyis csak ha nagyon muszáj. Tegeződjünk. Nem kell mindenkit kinyírni, elsőre. A tegezést pedig jobban kedvelem, mert hiába vagyok öregebb, mint ők, akkor is lehetnek bunkók, ha tegeznek, nem? Amúgy nem gondolom, hogy azok lennének, mert lássuk be, hogy elég magas póziba vagyok a falkába és elég messzire el tud érni a kezem. A fenyegetés pedig nem mindig az eszközöm, mert azzal nem igen lehet kivívni a tiszteletet, de ezt a részt, most hanyagoljuk és térjünk vissza a feladatra. A fő, hogy hallgatnak rám és amíg így van addig nem lesz gond most sem és a falkában sem. A sporttáskából kiveszem a fülesem és felhelyezem a helyére. - Tegyétek fel és tekerjetek a 3. csatornára. Biztonságos. Teljesen az és senki nem tud bele mászni, mert ez egy okos kütyü, de ami ennél is fontosabb, hogy halljuk egymást és nem kell a másik seggébe lenni. Én gondoltam mindenre azt hiszem és semmit nem hagytam otthon. Az elég ciki lenne, valljuk be, ha nem lenne nálunk semmi csak a testünk. Azzal nem lehet hajót eltüntetni a föld színéről. -Tyler ötlete tetszik. Zárjuk őket a kabinba és akkor szemmel is tarthatod őket és a hajót is. Nem olyan rossz ötlet, hogy a kamerás szobába zárjuk őket és Ty ott is marad velük. Még a végén valahogy kiszabadulnak és ránk hívják a rendőrséget. Azt is tudom már, hogy lesz a felállás, amit mindjárt meg is osztok a többiekkel, bár Ty-nek már meg van a helye. Ha őrködni szeretne, én aztán nem szabok neki gátat és nyugodt természete még a hasznunkra is válhat. Aaronra nézek. - Aaron tied a kinti rész, ha valami gyanúsat látsz, derítsd ki és old meg, ha nagy a baj, akkor szólj. Adom ki az utasítást. Nem kell szomorkodnia, mert akad itt még hajó, amiben segédkezhet, de első a biztonságunk és kell egy őrszem. Ha mindenki a hajón van, akkor érhet meglepetés. Miután Aaron bólint és ott hagy minket, hogy felderítse a terepet és őrködjön a következő delikvensre sandítok. - Ray, Te velem leszel a hajón. Intézd el az egyik őrt, én pedig a másikat és a kabinba találkozunk Ty-vel. Csak óvatosan fiúk. Lopakodva indulok el az éj leple alatt és megcélzom az egyik őrt. Ray fel lesek, hogy elindult el már és remélem nem olyan forró fejű, hogy rögtön jöjjön. Sajnos nem ismerem annyira jól, de ezen majd a közeljövőben változtatni kell. Testőr akár csak én. Szeretem őket jobban megismerni, mert a béta és az alfa élte sokszor múlik rajtuk. Nem kellenek olyan testőrök, akik nem tudják ellátni a feladatukat. Szóval, ha ennek vége, akkor jobban megismerném a srácot. Most azonban arra koncentrálok, hogy hangtanul közlekedjek. Amint a megfelelő távolságba érek, a táskából előveszem a nyugtatólövedékes fegyverem és ismét Ray-ra sandítok. A két őr mintha beszélgetne, majd elválnak és különböző irányba indulnak el. Nem tudom, hogy a srác mivel akar próbálkozni, ezért megint csak ránézek és ha közelebb megy akkor várok a megfelelő alkalomra, hogy elsüthessem a pisztolyom. Nem lenne szerencsés, ha lelőném és koppanna egyet a földön, úgy, hogy a másik még virgonckodik. Ezért össze kell dolgoznunk és elég türelmes tudok lenni. Hagyok Ray-nak teret, hogy „kiélje” magát, ezért csak utána cselekszem. A lövésem pontos és a tag el is terül. Már csak össze kell szedni és Ty-hez vinni. El is indulok, hogy a vállamra vessem és a kabinba vigyem. Mielőtt azonban a tagot felvenném, rászólók a fülesre. ~ Minden rendben van ott?
Kezdőlap
