- A vadkannal, hogy állsz? - Kérdem kiváncsiságból, hisz azt nem hallottam. Az, valahogy ki maradt a felsorolásból. Közben, azért haladunk is a pult felé, de még mindig sokan vannak elöttünk. A filmes témára is rá térünk, és végig hallgatom, amit mond. - Köszönöm, hogy ezt el mondtad nekem. Tiszteletben tartom, hogy neked ez a véleményed. Egyébként, azt a filmet nem láttam, de talán majd egyszer megszerzem, és végig nézem. Interju a vámpírral, és a kárhozottak királynőjéről mi a véleményed? - Kérdem, de gyorsan meg is bánom, és remélhetőleg, még az elött szólalok meg megint, hogy ő elmondaná a véleményét. -Tudod mit? Inkább hagyuk, mert inkább hagyuk. Horroron belül mi a kedvenced? - Kérdem, mert ez érdekelne. Bár igaz, én is láttam már ilyen filmet, és bár vannak jók, de meglepő, hogy álltalában, mind úgyan úgy szól, és nincs változás.
- Vadkannal? – lepődött meg Egon egy pillanatra. – Olyan rég ettem vadkant, hogy már nem is emlékszem az ízére. – Ez tényleg így volt, gyakorlatilag fogalma sem volt, hogy milyen ízű a vadkan már. Miért is nem kacsát említett Allison? Annak az ízére bármikor tud emlékezni. Allison feltett egy kérdést, de mintha meg is bánta volna, és bánatának hangot is adott, és Egon nem igazán értette miért. Lehet, hogy esetleg a véleményével megsértette volna a lányt? Lehet nem kellett volna az alkonyatot ilyen nyíltan szidnia. Végül is nem olyan rossz film az, csak vannak benne olyan dolgok, amik Egonnak egyáltalán nem tetszettek, de azokon kívül tűrhető volt. Végül aztán átterelte más témára a dolgot, de mivel Egon látta az Interjú a vámpírral-t így nem igazán akarta azt a témát elengedni. - A horrorokat szeretem, jók azok, bár néha elég gagyik. Kevés jó horrort látni manapság, de azért van egy kettő, ami megéri a pénzét. Nemrég láttam pont a Terrorbolygó címűt. Na jó, végül is, csak félig láttam, de amit láttam belőle az elég jó volt. Fröcsögött a vér meg minden. Jó kis zombis film. Ja amúgy az Interjú a vámpírral azt láttam – mondta csak spontán visszatérve az eredeti felvetésre – nekem tetszett, bár sok kritikus lehúzta, de nekem kimondottan tetszett az a film. Volt benne tragédia, meg árulás, minden, ami egy jó filmhez kellhet. A Kárhozottak Királynőjéről viszont nem hallottam. Az is van olyan jó, mint az Interjú a vámpírral? Mert akkor lehet meg kéne néznem.
- Jó, akkor azt hagyuk. - Mondom neki, azok után, hogy meg tudom, hogy Egon már az ízére sem emlékszik. A másik kérdésemre, nem vártam választ, bár nem is értem, hogy miért. Az utolsó, kérdésemre is kábé úgy válaszól, hogy nem válaszól rá, vagy csak én nem úgy tettem fel a kérdést, hogy pontos választ kapjak rá. De, azért vissza térünk a vámpíros témához. - Az mondjuk nekem is tetszet, és most is tetszik. - Mondom neki én is. - Az, egyébként az Interju a vámpírral folytatása. Nekem, úgyan tetszik az is, de inkább azt ajánlom, hogy nézzd meg és dönzsd el magad, mert mint már mondtam, ami nekem tetszik, nem biztos, hogy neked is tetszeni fog. Egyébként, a héten valamikor lesz a TV-ben ha érdekel. Vagy, esetleg ha gondolod kölcsön is adhatom mind kettőt. - Mondom neki, majd közben haladunk a pult felé.
- Okés, te tudod - mondta Egon a vadkanos dologra. Közben megcsapta orrát a kajáldából felszálló remek illatok egyvelege. Szájában összefutott a nyál, és bár szerette az emberek húsát is, azt azért meg kell hagyni, hogy finoman fűszerezett ízek azért ütik a nyers hús ízét. Főleg a sült kacsáé, az bármit képes Egonnal elfeledtetni. - Tényleg? Nem is tudtam, hogy van folytatása. Eléggé felcsigáztad az érdeklődésemet a film iránt, lehet meg kéne tényleg néznem. Viszont nincs se DVD lejátszóm, sem pedig tévém, szóval nem igazán mennék sokra, ha kölcsön adnád. Ezért vettem könyvet - mutatta fel a könyvesbolti szerzeményét, a lánynak közben szélesen vigyorgott. - De azért köszi, hogy felajánlottad, igazán kedves tőled. - Haladhatna már az a sor - jegyezte meg elhúzott szájjal - farkas éhes vagyok. Egon valóban farkas éhes volt, lassan már azon morfondírozott, hogy elkapja a legközelebb eső egyént és megkóstolja, akkor biztosan szétoszlana a tömeg, és egyből elsők lennének a sorban, aztán rendelhetnének is, és már jól is lakhatnának. Persze lehet, ha ebbe belekezdene, akkor már nem lenne szüksége gyorséttermi kajára, hiszen a fenevad átvenné felette ez irányítást, és talán egy két embert elkapna. Ezt viszont most nem igazán szerette volna, mivel ennyi ember előtt felvenni a farkas alakot egyenlő lenne az öngyilkossággal. - Egyébként, ha a Kárhozottak királynője van olyan jó, mint az Interjú a vámpírral, akkor valószínűleg meg kellene néznem, mivel, mint már említettem igen jó filmnek tartom. Lassan kezdett elfogyni az embersor előttük és végre sorra kerültek. - Jó napot, nekem egy marhahúsos sajtos hamburger lenne, a hölgy pedig mindjárt elmondja, hogy mit szeretne - mutatott a lányra jó kedvűen, mivel igencsak megörült, hogy végre sorra kerültek - Ja igen és egybe fizetem majd - mondta Egon és bár nem beszélte meg ezt korábban Allisonnal, de remélte, hogy nincs ellene kifogása.
- Akkor, talán egyszer csinálhatjuk azt, hogy el jösz hozzám, és nálam meg nézzük. Amikor, már tag lettél. - Mondom neki, mert úgy is gondolom. Bár, kérdés ő mit is szólna, de ha már a falka tagja lett, gondolom semmit. Mondatára, én is a sórt nézem, majd vissza nézek a srácra. Akarva, akaratlanul látokmeg egy szöszit, rózsaszín ruciban. Tekintetem, direkt nem veszemle róla, és közben farkasom is mordul egyet. ~ Plasztikázott ribanc. - Gondolom magamban, és megnyalom a számat. Úgy se lenne kár érte, ha szét tépnék. Bár, elötte még szívesen megkínoznám, míg zokogva nem könyörögne azért, hogy engedjem el. Én, pedig fognám magam, át alakulnék, és át harapnám a torkát. A csodás gondolatomból, Egon szavai húznak vissza a valóságba. - Remélem az is tetszeni fog majd neked. - Mondom, hagyom hogy le adja a rendelését, majd én következtem. - Üdv, akkor én is kérek satburgert, krumplival, és colával. - adom le én is a rendelésem, majd a tálcámért nyúlok, mert bár az elöbb mintha azt mondta volna, hogy ő fizet, de akármikor dönthet úgy, hogy inkább nem fizet, és ez esetben, jó ha elő vesem a bank kártyát. Ha, esetleg szükségem lesz rá.
A hozzászólást Allison Black összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Dec. 05, 2014 7:37 pm-kor.
- Akár azt is megtehetjük – bólintott rá Egon -, ha csoporttag leszek valószínűleg úgyis össze fogunk futni, akkor majd egyeztetünk. A sor szépen lassan elfogyott, és Egonnak kedve támadt tényleg megnézni azt a filmet. Ha már Allison úgyis felajánlotta a közös DVD nézést miért ne fogadhatta volna el. - Remélhetőleg – válaszolta mosolyogva a férfi – bár a folytatások néha siralmasra sikerednek. Tisztelet a kivételnek persze. Miután Egon kikérte a saját adagját, Allison is leadta a rendelést, és furcsa mód elővette a pénztárcáját, mintha nem hallotta volna, hogy Egon fogja fizetni. - Mondtam én fizetem – mosolygott a lányra –, de ha nagyon fizetni akarsz, akkor majd legközelebb fizethetsz, de ezt a kört most én állom – mondta majd megkérdezte a pénztárost, hogy mennyi lesz. Miután kifizette az összeget a lány felé fordult. - Szerintem üljünk le valahová... az a hely ott pont jó is lenne – mutatott a sarokrészre, ahol volt egy szabad asztal, meg plusz két szék is. – Remélem gyorsan elkészül – vetette oda a lánynak, amíg elfoglalták a helyüket. - Egyébként, ha már szóba hoztad amúgy is a tagságot, igen a közeljövőben valószínű meg fogok ejteni egy találkozót a csoportvezetővel. Egyébként töltesz be valami funkciót a csoporton belül? – kérdezte érdeklődve.
- Vagy, fel hivsz telefonon. - Kacsintok rá. Az egyik mondatával, valahogy nagyon egyet tudok érteni. Valóban vannak csapni valoan rossz folytatások is. - A terminátor kettő? - Kérdem, bár én láttam, és az is nagyon tetszet. Főleg a vége, mikor a másik gép is megsemmisiti magát, de a kis srác azt nem akarja. Jó, igen tudom, hogy nyálas, de nekem bejön az a rész. Te jó ég, emlékszem mennyit néztem őket a moziban, majd videón, most meg DVD n. Miután, Egon ismét szól nekem, hogy ő fizet, én el is rakom a tárcámat, majd az Egon álltal mutatot Helyre követem őt. Le rakom a tálcámat, majd csodálkozva nézek Egonra. - Ennyire éhes vagy, hogy még a rendelt kajádat is ott hagyod? - Kérdem tőle, mad a pultos srác is oda szól Egonnak. - Héj, ember és a kajáddal mi lesz? - Kérdi emelt hangon, majd megelőzve őt megyek vissza a tálcájáért, majd vissza az asztalunk hoz. Le rakom neki az ételét, de nem mondok semmit, csak jó étvágyat kivánok neki. Ki csomagolom a sajtburgerem, szívószál a pohárba, és enni kezdek. Csak most fogom fel, hogy kérdezett is tőlem valamit. - Akartam volna be tölteni egy pozicciót mint felderítő, de nem bizonyúltam eléggé fejletnek hozzá. A poén az egészben, hogy itt nincs olyan, hogy leg közelebb, vagy egyszerűen lehet az is, hogy nem merek újabb sancot kérni tőle. Egyébként, az Alien univerzummal hogy állsz? - Kérdem. - Be valom neked, hogy az utolsó film, nekem nem tetszet. A sztorival nem lett volna gond, de azok a lények, hát révén, hogy ennek is nagy fanja vagyok, és már ennek is egy csomó könyvét már ki olvastam, valamit már három szór is, így én úgy gondolom, hogy ez számomra, ez egy amolyan párhuzamos dimenziós tőrténet. Valamint, azok a nagy betegesen fehér bőrű idegenek, nem szerepeltek egyik könyvben sem, amit eddig olvastam. - Mondom neki, kicsit még vissza térve, a filmes témához.
- Ja, a Terminátor pont olyan, aminek a második része jobb, mint az első. Mondjuk kevés ilyen van, hirtelen nem is tudok nagyon felhozni semmi egyebet – mondta a férfi. - Nahát, ezek aztán marha gyorsan állítanak elő hamburgert – mondta csodálkozva Egon, amikor Allison odahozta neki a kaját meg a tálcát – legtöbb helyen várni kell vagy két percet, mire megmelegítik a zsemlét, meg átsütik a húst – vállat vont és még hozzá tette – Lehet, ezek legyártanak előre ötöt, vagy tizet, aztán majd elfogy. Amúgy, köszi, hogy idehoztad, igazán rendes volt tőled – Egon kedvesen a lányra mosolygott. – Neked is jó étvágyat. - Aha értem – bólintott rá, amikor a lány válaszolt a kérdésére. – Szeretem az Alien filmeket. Bár nekem az utolsó is tetszett, ha a Feltámad a Halálra gondoltál. Bár ott én csak egy fehér szőrös izét láttam, nem többet. Már lenne ötödik része is? – kérdezte Egon kíváncsisággal telve Allisontól, majd elkezdte falatozni a hamburgert. Szerencsére jó ízű volt a kaja.
~ Vajon, tud arról, hogy már van terminátor három, és négy is? Vajon mondjam neki? - Kérdem magamtól, de aztán végül, úgy döntök, hogy ezt inkább késöbbre hagyom, mert ennyi infó mára még neki is sokk lenne. Miután oda viszem neki az ott hagyot tálcát, ő meg is köszöni, mire én csak egy szívesen el felelek neki rőviden. Azon, pedig már nem is csodálkozom, hogy nála az Alien négy az utólso film. - Nem, nincs ötödik része, de tervezték, csak aztán inkább csináltak egy előzmény filmet, és én az elöbb arról beszéltem. Egyébként, a negyedik részben, az a lény amiről te beszélsz, az se szőrös. Hacsak nem kevered a birodalom visszavággal, amiben viszont tényleg volt egy nagy fehér hó szörny. - Mondom neki. - Szerény személyem szerint, inkább filmesitették volna meg a Idegenek a földönt, mint hogy meg csinálják ezt az előzmény filmet. Be vallom, nem tudom, hogy te láttad e a halál a ragadozó ellen két filmet, de a kritikusok is, és a rajongók is le húzták na filmet, ráadásul mind a kettőt. - Mondom ismét. - Ja, igen a predatorból is már három rész van. - Mostmár, ideje abba hagynom ezt, mert a végén kiderül, hogy mennyi mindenről maradt még le.
- Ja, igen tényleg csináltak egy borzadályt és elhitették az emberekkel, hogy az egy Alien film, de valójában semmi nem volt benne, ami miatt közéjük lehetne sorolni. Ráadásul idegesítő hülyeségeket tettek bele, ami szinte élvezhetetlenné is tette a filmet. Voltak benne persze, jó jelentetek, de vége teljesen marhaság volt. Gondolok itt arra, amikor gurult az űrhajó. A halál a ragadozó ellen első része szerintem rendben volt, nekem tetszett, a második meg fogjuk rá. Nem volt egy nagy durranás, de attól eltekintve végig lehetett nézni. – Egon miután egy kicsit megállt a a beszédben bekapott néhány újabb falatot, majd folytatta eszébe jutva, hogy Allison azt hitte kavarja a Star Wars-t az Aliennel, ami elég érdekes lenne, hiszen a két univerzum köszönő viszonyban sincs egymással. – Amúgy nem kevertem, csak elfelejtettem már, hogy milyen is volt az cuki kis Alien, aki előszeretettel harapott le tudós fejecskéket. Amúgy láttam a harmadik Predátort is, elég érdekes koncepciója volt a filmnek. Nem mondanám, hogy nagyon megfogott, de azért egynek elment. – Egon szinte már végzett is a hamburgerrel, de nem érezte úgy, hogy olyan nagyon jól lakott volna. Lehet majd kér repetát, de még nem volt teljesen biztos benne. - Én lehet kérek még egy adagot – morfondírozott Egon hangosan – te kérsz esetleg?
- Akkor ezek szerint, láttad te is a filmet, ha ez a véleményed róla. Egyébként, lett volna egy olyan ötlet is, ami az LV-426 kolónián játszódik, mikor is meg találják azt a hajót. Aztá, a kiscsaj kivételével mindenkinek annyi. De, ezt az ötletet is el vetették gondolom, révén mert nem találtak olyan lányt, aki legalább emlékeztett a kettőben szereplő kis csajra. - Mondom, és nekem már csak a sült krumpli van hátra, hogy meg egyem. Közben, hallgatom amit mond. - Egyébként, mind fekete, kivéve azt az egyet a negyedik részben, amelyik meg születik majd a királynő ellen fordul. - Mondom neki az infót, majd a colámba kortyolok. Kérdésén el gondolkodom. - Köszönöm, de egyenlőre nekem ennyi is elég, de egy kis fagyit szívesen elfogadnék, olyan csoki sziruposat. - Mondom neki, révén a Mekis részénél vagyunk a éttermeknek. Amíg ő elmegy, ha elmegy, én el tüntetem a maradék krumplimat, meg a colámat, és ott ülve várom őt vissza a fagyival. A telefonomat, elő veszem és Lisanak írok egy sms t és el is küldöm neki. Rá pár percel késöbb, már kapom is tőle a választ, amin kénytelen vagyok mosolyogni.
- Ja, láttam, bár fogalmam sincs most mire gondolsz. A második rész pont arról szólt, hogy megtalálták a hajót, aztán mindenki meghalt azon a kolónián. Minek kellett volna azt újra forgatni? – kérdezte értetlenkedve Egon, mert nem értette, hogy ez az öltet miért jött a készítők agyába alapból, amikor így, legalábbis Allison elmondása alapján semmi értelme nem lett volna. - Feketék bezony, bár a harmadik részben az animáció miatt néhol kicsit vöröses színt kap. Meg el is csesz néhány jelenetet a gagyi grafika. Na mindegy, attól még tűrhető film volt. Bár a második rész sokkal jobb – Egon közben befejezte a hamburgert és mivel még éhes maradt, el akart menni a pulthoz, de előtte még megkérdezte Allison kér-e valamit, és mivel igenlő volt választ kapott megvárta, amíg a lány kifejti tüzetesebben a fagyi milyenségét, ha nem akkor rákérdez. - Milyen fagyi legyen? – kérdezte türelmesen, mivel az oké, hogy csoki szirupos, de attól még nem biztos, hogy csoki fagyit kér. – És hány gömbös? Miután Allison elmondta pontosan milyet szeretne Egon beállt a sorba a hamburgeresnél, szerencsére csak egy valaki volt előtte, de az is gyorsan végzett. Egon megrendelte a burgert, majd fizetett és megkérte a pultost, hogy legyen szíves az asztalukhoz kivinni, aki készségesen rá is bólintott a dologra. Addig Egon elment fagyiért, és hamarosan talált is egy Fürge Nyalda nevezetű fagylaltozót. Szerencsére az alaszkaiak télen is imádnak fagyizni, így nyitva is volt. Kikérte amit Allison szeretett volna, majd visszabattyogott a gyorsétterembe és odaadta a fagylaltot a lánynak. - Remélem ízleni fog – mosolyodott el, amikor a lány átvette. Közben már a hamburgere is az asztalon volt, persze nem tudta, hogy valóban a pultos hozta-e ki, vagy Allisont ugrasztotta-e érte, de igazából Egonnak ez a részlet nem igazán sokat számított. A kaja az asztalon volt és csak ez volt a lényeg. - Amúgy dolgozol valamit? – kérdezte a lánytól, két falat kaja közben.
- Mindegy, hagyjuk. - Mondom kissé szomorkásan, meg eleve én sem tudnám ezt neki úgy el magyarázni, hogy meg értsen. Ez, mondjuk nem az ő hibája, egyszerüen arról van szó, hogy közöttünk a szó leg szorosabb értelmében van köztünk egy óriási generációs szakadék. Bár, ez nem mindenben látszik meg. - Bennem, már régóta motoszkál az a relytéj, hogy az a alien tojás, hogy kerűlt fel a hajóra, mert nem hiszem, hogy lett volna ideje tojástrakni a királynőnek, két harc között. Így, merűl fel az a kérdés, hogy mit kereset a harmadik rész elején az a tojás a hajón. Ja, és még szerintem, még Bishop nak sem lett volna ideje beszerezni egyet, hacsak nem kereste fel azt a másik hajót. - Mondhattam volna mást is, de végül is inkább mégis ezt mondom neki. Fagyis kérdésére, csak sohajtok egyet, és fel állok, majd én is a pulthoz megyek, Egonnal. Egon, le is adja a rendelését, és már menne is, csak én hozzá szólok. - Amit kértél már itt van. - Mondom, majd én is az eladóhoz fordulok. - Üdv, én szeretnék egy fagyit, csoki sziruppal. - Mondom, majd a férfi vissza is tér egy műanyag átlátszó pohár félével, aminek a tetején is van egy műanyag átlátszó tető. A pohár alján, felfedezhető a csoki szirup. Meg köszönöm a kiszólgálást, és kedvesen a nőre mosolygok. Vissza térve a helyünkre, kapok egy kérdést. - Egy kocsmában vagy miben vagyok pultos. Te, jelenleg dolgozól valamit? - Kérdezek vissza, ha már ő is rá kérdezett. Bár, ha nem kapok választ, akkor nem is erőltetem majd a témát. Inkább, rá hagyom a dolgot.
- Ahogy gondolod - vont vállat Egon, majd körbe tekintett, de minden a legnagyobb rendben volt. Sehol egy macska, aki furcsa mód egyik pillanatról a másikra, visszahelyezte volna magát két másodperccel azelőtti helyére, jelezve, hogy a Mátrixban változtatás történt. - Óh, hát igen, arra nem lehet értelmes magyarázatott találni, csak azt, hogy valamiképpen meg akarták oldani, hogy csinálhassanak egy harmadik részt is - vigyorodott el Egon. - Mert a királynő nem vitt fel tojást, ha csak akkor nem tojt kettőt hirtelen, amíg a leszálló egység belsejében guberált. De ezt nem igazán tartom valószínűnek, bár fene tudja ezeknek a dögöknek a biológiai működését. Végül is valami savszerű anyag folyik az ereikben, miért ne dobhatna össze a királynő két tojást a semmiből? - Egon sem értette egyébként, hogy az a két tojás, miként került oda. - Bishop szerintem pedig túl rendes lett volna, ahhoz, hogy ezt ő szervezte volna így. Bár én sosem bíztam meg a szintetikusokban - vonta meg a vállát Egon. A következő néhány jelenet élete talán legfurcsább tapasztalatai közé tartozott. Furcsa kettős történet szál kezdett kibontakozni elméjében, aminek a közepe táján éppen kedélyesen beszélgetett a Fürge Nyalda kedves eladónőjével és kikérte a fagyit, amit Allison szeretett volna, a másikban pedig a lány kérte ki saját magának a fagylaltot a gyorsétteremnél. Rettentően furcsa módon, mindkettő olyan nagyon valóságosnak tűnt, hogy el nem tudta volna dönteni, melyik lehet az igaz. Elgondolkodott, hogy talán nem volt jó ötlet ötven évvel ezelőtt, olyan nagyon berúgni, hogy két teljes nap kiessen az életéből. Sejtette, hogy egyszer ez az élmény vissza fog rúgni, de nem gondolta volna, hogy ez pont ma lesz. Mindenesetre fájni is kezdett a feje a kettős látás, hallás és érzékelés hatására. Aztán meglátta a fekete macskát mindkét verzióban, valamint azt, hogy mindkettő egy pillanat alatt a korábbi helyén jelent meg. Ekkor már tudta, hogy valami nagyon nem stimmelt a Mátrixban, aztán észrevette, hogy a Fürge Nyalda elkezd szétfoszlani, és ő egy pillanat alatt Allison mellett találta magát a pultnál, aki egy rántással visszahúzta a valóságba, és már a hamburgere is készen volt. - Óh, remek - válaszolta, majd visszaült a helyére, és hallgatta Allison válaszát az Egon által feltett kérdésre. A kettős érzet is elmúlt és a fájdalom sem kínozta már a fejét, ráadásul a macska is felszívódott, mintha sohasem lett volna ott. Egy pillanatra azon is elgondolkodott, hogy vajon minek is volt a macska ott, de nem tudta felidézni, hogy a jószág jelenléte és a Déja Vu érzet, mire is szokta figyelmeztetni az embereket. Pedig az imént még teljesen tisztában volt vele. Megrázta a fejét és már nem emlékezett másra, csak arra, hogy Allisonnal együtt sétáltak a pulthoz, és a lány kikérte a fagyiját, ő pedig a hamburgerét. - Én nem dolgozok semmit - válaszolt a lány kérdésére, amikor a két eddigi történetszál helyett, már csak az egyik volt érvényben. - De majd tervezem, tudsz esetleg valakit, akinek kell futószalagos ürge? Mert, ha igen bátran szólj nekem.
Végig hallgatom Egont az alien es dologban, majd úgy fest a dolog, hogy ő még mindig éhes, és kérdi, hogy akarok-e én is még enni, de én inkább fagyit kérek. Mikor rá kérdez a fagyi ízére, Inkább magam indulok el, és szerzem meg a fagyimat. Amint mind a ketten vissza térünk a helyünkre, egy kérdést kapok tőle, amire válaszolok is neki, majd én kérdezek, és kapok is rá választ, majd megint egy kérdés. Ezen, kicsit el gondolkodom, és utánna válaszólok a kérdésére. - Sajnálom, de nem ismerek ilyen embert, mert nekem nincsenek ilyen kapcsolataim. Talán, Castor tud neked ebben segíteni, kérdezd talán majd őt. - Talán csak ennyit tudok neki mondani, majd csöndben kanalazom a fagyimat. Közben, gondolataim Lisa körül forognak, hogy ő vajon most épp mit is csinál. Még, az is az eszembe jut, hogy még nekem is készűlnöm kéne, kivállasztani a aruhát, amiben megyek, zuhanyoznom is kell, ja és ott van még a smink is, és ráadás ként még Siriust is meg kell sétáltatni. Miután, végzek a fagyimmal, Egonra nézek, és szólásra nyitom a szám. - Köszönöm ezt a remek napot, meg hogy dumáltunk, de most már mennem kell, mert még el kell készülnöm az estére, ami nállam egy nagyon hosszú folyamat. De, azért remélem, hogy még találkozunk. - Mondom búcsuzoul Egonnak, majd magamhoz veszem amit vettem, még megvárom, hogy el köszönjön, majd egy szimpla szia kiséretében, el tünök onnan.
//Köszönöm neked a játékot, és remélem még fogunk majd játszani.//
Egon nem volt igazán csalódott, hogy Allison nem tudott neki valami munkát ajánlani. Élvezte a lazítás örömeit, igaz néha unatkozott, de hát erre való a könyv, amit néhány órája vett. - Nem gond, valószínű, majd megkérdem őt, ha összejön a dolog veletek kapcsolatban – mondta, utalva a falkacsatlakozási kísérletre. Egon nézte, ahogy a lány a fagylaltot eszi, közben ő már majdnem végzett a sajtburgerével. Mindketten úgy tűnik elgondolkodtak, és amikor Allison elfogyasztotta a fagyit, az esti programjáról és a hosszas procedúráról számolt be, ami neki az elkészülést jelentette. - Én is köszönöm, és bízom benne, hogy össze fogunk futni. Főleg, ha összejön Castorral a dolog – mosolyodott el miközben nézte, ahogy a lány feláll és távozni kélszül. - Szia – mondta neki, mire Allison is elköszönt. Egon magára maradt vásárolt könyvével, és saját gondolataival. Szépen komótosan megette a kajáját, de még mindig éhesnek érezte magát. Miért is ne adhatna egy keveset a kalóriáknak? Úgysem nagyon látszik meg rajta, hogy nagyon hízna. Felállt és kikért még egy sajtburgert, közben gondolatai a helyi falka körül kezdtek el forgolódni. Hamarosan készült felvenni a kapcsolatot velük, de még nem tudta biztosan, hogy mikor, de remélte minél hamarabb csatlakozhat, és utána idővel számára méltó vacsorához juthat.
//Köszönöm én is a játékot Remélem én is, főleg, hogy most már falkatag is vagyok //
Feketén hullámozhatna a selyemszoknya fodra, ha ugyan felvettem volna reggel azt, amit kikészítettem magamnak. Ilyen finomságokra azonban nem lehettem alkalmas, főképpen mivel a színháztól az utóbbi időben olyan szinten elment a kedvem, hogy azt még hallgatni és megélni is öröm. Én nem tudom, hogy egyesek honnan veszik a bátorságot ahhoz, hogy csak így a képembe tolják, hogy mekkora egy szar vagyok, de mindegy, hát ez van, ezt kell szeretni, s nyilván a jelentésembe nem fogalmaztam bele semmit saját szájízemből. Az csak az enyém, majd Lucasnak esetleg elnyögöm, hogyha úgy jön ki a lépés - bár lehet, hogy csak vagy ötven év múlva kerül rá sor, amilyen gyarkan lelkizünk mi egymással - de másnak nem sok köze van hozzá. Nem haragudhatnék, hanem megtiszteltetésnek kellene vennem az egészet, de köszönöm hadd ne legyen már megtisztelő egy hatalmas köpet az arcomon! Rendes tag ez a Dimas - nekem Dimas, nem vagyok hajlandó beemelni séróba, hogy ki is ő valójában, pedig tisztában vagyok azzal, hogy igazat szólt - nem arról van szó, de azt hiszem, hogy van egy s más, amit nem ártana tudomásul vennie neki sem, nyolcszázegynéhány év ide vagy oda. Füstölgő puskacsőként viszont nem baktathatok az utcákon, így lejjebb tekerem magamban a méreg intenzitását, s takarékon égek csak. Tettetve az igazi, ízig-vérig nőt - aminek sose vágytam lenni, s ami nem is lenne dicsőség a szememben, már abból kiindulva, hogy Ettore bácsi elveihez ragaszkodom - állok meg egy-egy kirakat előtt, nézegetem az árukat és néha bele-beletúrok a hajamba is, hogy adjak a látszatnak és a hiú képnek, amit magamról kiállítani igyekszem. Pajzsom annyira van felhúzva, hogy ne nyomjam ki mindenki szemét, de kilássak mögüle, elvégre nem árt, hogyha nyitott szemmel közlekedik a farkas, főképpen azért, mert mostanában olyan szapora a kóborpopuláció, mint a macskák, pedig nincs is tavasz. - Nem kérek, köszönöm! Hárítom el az egyik szórólapozó kitüntetett figyelmét, s anélkül megyek el mellette, hogy elvennék tőle akárcsak egy lapot is. Nem érdekel, hogy az a munkája, hogy minél többet elsózzon, ha nekem nincs szükségem a vackaira, akkor nem veszem el, ez ilyen. Tekintetem lustán siklik végig az utca emberén - és farkasán - bennem a dög jóízűen alszik, hisz nincs mivel szórakoztassa magát.
A gyorséttermek közeli kis kávézóban ücsörgök. Már mindent bepakoltam a holnapi utazáshoz, vásárhoz és ünnephez. Nem hagynám ki a január végi ünnepet, főleg, hogy nem minden évben rendezik meg Barrowban. A Kivgiq-et nagyon élvezem és áprlisban is tervezem találkozni a többiekkel Bethelben, a Cama-i-n. Ahnah és Sesi most el tudnak jönni, és Tuktut is bemutatják a közösségnek, a kislányukat. Nem gyújthatok rá, de nem is vágyok most erre, csak a kávéscsészét forgatom a kezeimben. Egy hangulat előbb ér el, mint a többi érzet felőle, lustán pillantok arra, s érdeklődéssé alakul a pillantásom. A visszafojtott fortyogás simán eljut hozzám, mint ahogy más is. Sértett büszkeség? Értetlenség? Mindegy, de tudom, hogy az ilyet jó kimondani. Nem biztos, hogy én vagyok az, egy próbát megér. Még ha rajtam is borítja ki a bilit. Ami benne van most, ha így marad, az csak rossz lesz. ~És a társaságomból, Leah?~ Ha erre fordul, egy mosolyt is kap az üdvözlő integetés mellé. Most egészen más képet festek, elvégre ügyeket is voltam intézni, nem a szakadt favágót adom az erdő mélyén.
Nem vagyok olyan, mint a bátyám, pajzsomat én fel szoktam rángatni még a hotelban is, mert cseppet sem izgat, hogyha bizonygatnom kell, hogy ehhez a fejhez annyi év társul, amennyi. Vicces lenne mondjuk az is, hogyha a nővérének néznék ki, szívhatnám a vérét vele, de nincsen így, szóval ez kimarad az életemből. Most is fent van az a pajzs, de nem érek vele el maximális sikert, ugyanis a kóbor energiái mögécsókolnak könnyedén. Idősebb, mint én vagyok, ebben biztos lehetek már így is, bár eddig is pedzette az elmémet ez a tudás. Elmosolyodom. ~Leah Amalia.~ Javítom ki ekképp, hadd vegye észre magát. Egyben szeretem használni a két keresztnevemet, még az nagyapámat is kijavítottam, szóval Claude sem lehet ebben más. Elindulok felé, megállok az asztala mellett, kezemet kecsesen és célzatosan a vele szemközti szék támlájára teszem. - Nem zavar, ha csatlakozom. Közlök és nem kérdezek. A kívülállók számára az ajkaimon ülő cinkos kis mosoly azt hivatott jelezni, hogy ismerem a férfit és kedvtelve évődöm vele, esetleg tetszik is nekem. Farkasomat viszont nem érdekli, mint hím, ahogyan engem sem, mint férfiember, de a színjáték ebben az esetben nem is Claudenak szól. Beletúrok hajamba támlát nem érintő kezemmel, hátratűröm fülem mögé az arcomba hulló, kiengedve hagyott, szög egyenes vörös tincseket. Talán egy kacsintás árnya szalad végig arcomon? Még az is lehet. Leülök a székre a válaszától teljesen függetlenül. Adni kell a látszatnak, de a végletekig nem szórakozom még az emberiség kedvéért sem.
A név kijavítására felnevetek magamban. ~Leah Amalia.~ ez egészen addig így lesz, amíg nem sért meg, vagy játszik ki. Vagy nem. A kezemet a szemben lévő szék felé mutatom. - Csak tessék. ~Akkor nem szólítottalak volna meg.~ finom célzás arra, hogy nem „akart” észrevenni. A cinkos mosoly és évődésre csak egy vidám mosolyt kap válaszul. Még szerencse, hogy nem érdeklem, főhetne a fejem, mert akkor le nem szállna rólam. Egy ideig csendben nézek rá, néha bele-belekortyolok a forró italba. - Egy kávét, vagy valami mást? A vendégem vagy. – itt mások a szokások, volt időm alkalmazkodni, és ezek a szokások attól is eltérnek, amibe beleszülettem. - Eléggé fortyogsz. – nem lennék az, ami, ha ezt nem vettem volna észre. – Egy kávé vagy kapucsínó jót fog tenni. És most érezheti igazán azt, ami vagyok, mert a nyugalom és egyben megfrissülő könnyebbség, ami ezzel a farkasommal, ha nem is egyből, de alapvető tulajdonságommá vált, megjelenik. A suttogó, aki valóban mások lelki támasza is, a számtalan feladatai közül.
Az a véleményem, hogy aki megsértődik, annak van a legnagyobb baja a világon, s nem az a hibás, aki a sértéseket orr alá tolja. Nem mondhatom, hogy angyalnak születtem, így szíves örömest sértegetek bárkit, hogyha annak helyét és idejét érzem – meg okát is, hiszen ok nélkül semmi sem születik az életemben és az elmémben – de egyelőre úgy vagyok vele, hogy Claude nem adott effélére okokat nekem. Finom biccentéssel nyugtázom, hogy hellyel kínál – ahová valljuk be akkor is leültem volna, hogyha nem így tesz – majd letelepszem a székre, ahol is első dolgom keresztbe tenni bal lábamat a jobbon, combjaimat egymásra simítva hosszú felületen így. A szemérmes nők ülése, de én kényelemből helyezem el így magam. Ha otthon lennék, most felhúztam volna lábamat is magam alá, de koszos, latyakos csizmával ez a művelet a ruházatom tisztaságának megőrzése érdekében nem lenne épp nyerő. - A kávéjuk pocsék. Már bocs, ha épp azt iszod. Nem leltározom, hogy mit szürcsöl, bele se szagoltam a levegőbe, hogy érezzem, így a mondatot nem módosítom. - Egy kapucsínót, kérlek. Köszönöm! Mosolygok rá. Mennek ezek a formulák, nem barlangban nőttem fel, s ahhoz sem lehet épp kőbunkónak lenni, hogy valaki egy alfa testőre legyen. S ha okom van a normális arcomat mutatni, még egész bájos is tudok lenni, ami azt illeti. - Fortyogok? Felvonom szemöldökömet, kíváncsian hajolok előre, téve le előbb keresztezett lábamat, hogy kényelmesebben tudjak áthelyezkedni. Nem kérdezek rá, hogy „miből szűrte le”, az előbbi kérdésem így is teljesen egyértelmű. A mi tesz jót és mit nemet sem kérem ki magamnak. Valóban fortyogok, de azért nem olyan hatásfokon, hogy ezt minden jöttment farkasnak éreznie kelljen. Csak nem lólábat látok kilógni az asztal alól?
Nem állok fel, míg leül, sosem voltam úriember neveltetésű és nem is leszek. A megjegyzésre megfogom a csészét, megdöntöm, belenézek a tartalmába, majd intek a kezemmel és mutatok még egy kört. - Akkor lehet, hogy az ízléseddel van baj… vagy éppen sajnálod tőlem a nedűt. – kacsintok rá. A válaszára pedig ismét lendül a karom és jelzem, hogy egyből kettő lett immár. Ugrálni nem ugrálok, itt így szokás. Aminek örülök. - A kapucsínó úton van, kisasszony. – beccentek aztán felé. Előredőlök én is, mintha cinkosan összebeszélnénk éppen valamin. - Messziről üvölt rólad. És a szarkazmusod sem olyan csípős, mint szokott lenni, viszont veszettül formális vagy. – dőlök vissza hátra, mert közben az újabb adag is megérkezik. Megköszönöm, aztán újra Leahra tekintek. - Láthatóan nem fogod az orromra kötni, mi bajod, nem is kérdezek rá. De ez nem jelenti azt, hogy – öntöm a barna cukrot a csészébe, majd kanalazni kezdem a habot. – ne hallgatnálak meg. Tovább kavarom az italt, majd beleiszok. - Egész jól nézel ki. – őszinte vagyok, van mit rajta nézni. – Ha szeretnéd kiszellőztetni a fejed, éppen utazni készülök. – sejtem, hogy nemet fog mondani, viszont a kóbor létben éppen ezt élvezem: a szabad mozgást és a felelősséget önmagamért.
Előttem aztán tényleg nem szükséges, hogy felálljon, semmilyen szinten nem érdekel, sem udvariassági, sem erotikus értelemben. A kávéjába pillantok, elmosolyodom egy vállvonás keretei között. - Pontosan írtad le a helyzetet, egy csepp kávét is sajnálok tőled, mert én már csak ilyen szennyes lelkű angyal vagyok. Hátradőlök a széken, hagyom, hogy rendeljen, én sem ugrálok, hiszen meghívott, meg amúgy sincs miért. Nem vagyok egy nikkel bolha, hogyha ilyen lényegtelen dolgokról van szó, mint a rendelés. Mondjuk amúgy nem várom el, hogy meg legyek hívva, mindig úgy tekintettem magamra, mint nadrágot hordó nőre, hát a viselkedési mintáim is ehhez alkalmazkodtam az évek során. Viszont felajánlotta, hát nem fogom elutasítani. Ki tenné? Nekem jó, ha ez így neki is. - Akkor pucold ki a füledet, mert rólam ugyan nem üvölt semmi, maximum neked szorult valami a hallójáratodba, ami dobhártyádon túlra kiabálja mindazt, amit szeretnél. Nesze neki szarkazmus. Kap. Méghozzá nem is burkoltan közlöm vele, hogy szerintem arra vágyik, hogy engem felpaprikázottnak lásson. Nem gondolom teljes mellszélességgel, hogy így lenne, de azzal, amit az előbb mondtam neki, nem is hazudtam és nem is mondtam igazat. Ez legalább nem büdös válasz, nem úgy, mint a „nincs semmi” lenne. - Egész kedvesen tudsz bókolni. Nevetem el magam. Nem is olyan szar társaság, meg kell hagyni. A felajánlására mosollyá szelídül a nevetésem. - Ugye tudod, hogy mi lesz erre a válaszom? Kérdezek vissza. Egyértelműen nem, de van a kérdésemben valami kedves azon túl, hogy picit csúfondáros is. - És hová utazol?
Az angyalra ránézek, majd végig rajta. - Ők nem így néznek ki. És nem szennyes lelkűek. Azok a bukott angyalok. Nem ugrik, hogy majd ő kifizeti, mert éljen az egyenlőség. Más világba születtem és másban éltem sok évszázadon át, ott egészen másképpen nyilvánultak ezek meg. Kifejezetten lubickolok ebben a világfelfogásban, bár azt is megjegyeztem elég hamar, hogy a szellemek világa és a nemi szerepek két teljesen külön dolog. Amit az én fejem nehezen fogadott el. - Nem is a fülemmel hallom és a szememmel látom. – nézek rá. – És nem, nem azt fogom hallani és csakis azt meghallani, amit én szeretnék. Hanem azt, amit te mondasz el. – felelem komolyan. - Csak őszinte vagyok. – vonom meg a vállam enyhén, mint ahogy a mosolyom is az. - Nem találgatok. Vagy elmondod, vagy nem. – a szellemvilág csavaros eszű, és a találós játékok az egyik kedvencük. Ha bárki belemegy abba a játékba, még nagy tapasztalattal is könnyen pórul járhat. - Ha velem tartasz, elmondom. Amúgy Barrow-ba. Három napot leszek távol. Hozzak onnan valamit? – a vásár elég nagy hírű, bár a tavaszit jobban szeretem és oda P.S.-el szeretnék elmenni.
Kezdőlap
Remélem én is, főleg, hogy most már falkatag is vagyok 
//
