Néhány nappal azután, hogy fent voltam a hegyen és azontúl, hogy egyik drága Tarkunk bemutatta, miként üdvözli az újakat, Darrennel is összefutottam. Őt tárcsáztam most és ha felvette, hát egyből bele is kezdtem a mondandómba. - Szevasz! Utánajártam a kapott listád alapján a dolgoknak és egészen érdekes fejleményeim vannak - köszörültem meg a torkomat. - Egészen jól kalkuláltunk, mert azok, akiket megkérdeztem, alátámasztották a feltételezéseinket. A tőrt választók mindegyike szinte egyhangúan azt állította, hogy azóta sokkal ingerültebbek, könnyebb kihozni őket a sodrukból és a farkasuk is sokkal kezelhetetlenebb - dörgöltem végig a képemet, mert ez valószínűleg még jó adag fejfájást fog okozni nekünk. - A tollat választók nyugodtabbak és kiegyensúlyozottabbak azóta, még nagyobb az összhang a farkasukkal. Mondjuk akadt egy-két tollas, aki azt állította, semmi változást nem tapasztalt, de mivel ők alapjáraton elég nyugisak, így annyira ez talán nem meglepő - vakartam meg a tarkómat, mert valószínűleg ők is átestek a változáson, csak nem túlzottan számottevő az alap mentalitásukhoz képest. - Átküldöm mindjárt név szerint is neked a listát, hogy azért tudd, kinél számíts arra, hogy bármelyik pillanatban eldurranhat az agya, illetve kik azok, akik a nyugalom szigeteként funkcionálnak - nem állt szándékomban elpoénkodni a helyzetet, hiszen baromi fontos dologról volt szó. Sokkal inkább tartottam röhejesnek azt, hogy a Szellemek ilyennel szórakoznak. Komolyan, nincs jobb dolguk..? Az eszem megáll...
Épp füveztem - milyen meglepő -, amikor Mike hívott. A szavait hallgatva keserű elégedettség töltött el, mert ezek szerint jók voltunk, de kár, hogy abban, hogy megtippeljük, mennyire fos a helyzet. - Okés, kösz - hálálkodtam a viszont-listáért. - Azt meg lehet nem ártana publikussá tenni, kik robbannak könnyen emiatt. Hátha úgy könnyebben tudnánk kezelni egymás közt az ilyesmit. Mit szólsz? Ciki lenne, ha azért alakulni ki kismillió öri-hari, mert a Nagy Szellemek úgy döntöttek, szórakoztatnak minek kicsit VH-n kívül is még. Mert miért ne? Uncsi lenne amúgy, nem? Kurvára nem... Nem azt mondom, hogy ez mentesít minden tőröst a hülyeségei alól, mert nem. De így hátha legalább a falkán belüli, ebből kiinduló szarokat minimalizálni tudjuk.
- Egyáltalán nem rossz ötlet - bólintottam, bár ebből mit sem láthatott. - Intézem máris az ügyet. Felkeresed akkor az Őrzőket? - azért ezt még nem árt tisztázni, nehogy a végén semerre se haladjunk és csak ácsorogjunk egy helyben, míg mindenki a másiktól várja a megoldást. - Ha nincs más, akkor nem is tartanálak fel tovább, kössz a segítséget és pár percen belül küldöm a listát is - ha nem volt más, akkor elköszöntem tőle és bontottam a vonalat, majd szavaimhoz hűen néhány percen belül már olvasgathatta azt a bizonyos listát is.
- Aha, ma benézek hozzájuk. Meg akkor már rákérdezek, volt-e náluk ájult és hasonlóakat tapasztaltak-e, mint mi. Meglátjuk, farkasspecifikus-e a dolog... - Nem tudom mi lenne a jobb, ha igen, vagy ha nem? - Hívlak, amint megtudok valamit. - Ami remélem, több lesz a semminél!
Egy ideig telefonnal a kezemben figyeltem a fiatal farkast, elgondolkozva, hogyan tovább. Végül tárcsáztam a számot, amihez nagyon nem fűlött a fogam, de hát akkor is szükségét éreztem a tájékoztatásnak. - Mike, itt Mandy! – úgy éreztem, hogy vagyunk olyan viszonyban, hogy ne legyek túlságosan hivatalos, vagy távolságtartó. – Az a helyzet, hogy az egyik fiatal farkasotok nagyon nem bír magával. Most hoztuk be garázdaságért, és a fiúk azt mondják, hogy már nem először fordult elő, hogy bajt kevert. Semmi komoly, nem sérült meg senki, de szeretném, ha ez így is maradna. Felvesszük az adatait, aztán reggel valószínűleg kiengedem, csak gondoltam jobb, ha tudsz róla. – ha esetleg nem vette fel, csupán az üzenetrögzítő kapcsolt be, akkor is ugyanezt a monológot mondtam rá. – Jó éjszakát! – azzal bontottam is a vonalat, és eltöprengve érintettem a számhoz a készüléket.
Mióta a társasházba költöztünk, jóval békésebben alszom éjszakánként és nem ébredek fel minden apró kis neszre. Éppen ezért a telefonom csörgése is későn jut el a tudatomig, mire észbe kapok, már csak a hangüzenetről érkező üzenet fogad a telefon képernyőjén. A nem fogadott hívásnál szereplő nevet látva egyből a homlokom ráncolom. Mit akar ilyenkor? Aztán hamar leesik... - Basszus... - mormogásom közepette ülök fel az ágyban, hogy megnyissam a hangpostámat, az Őrző szavait végighallgatva pedig csak sóhajtozni vagyok képes. Remek! - Melyikük volt? - az ifjú Palmer fiú át sem fut az agyamon hirtelen, első blikkre egyből Lesterre gondolok, éppen ezért szinte már-már megkönnyebbüléssel ér fel a tudat "csak" Blake volt az. - Köszönöm, hogy szóltál. Kérlek értesíts majd, mi a végleges döntés, ha reggel elmehet, akkor küldök érte valaki - mondjuk a Palmer nőstényt, ha már anno vállalta, hogy tartja érte a hátát, hát akkor tessék, itt a remek lehetőség, hogy helyre pofozza kicsit a fiút. Megint.
Kezdőlap
