Hogy mi nem lesz éppen túl nehéz, arról alapvetően jó elképzeléseim vannak. Egy szóval nem mondtam, hogy a fáskosár nem lesz túl nehéz. Bár igazából nem azzal volt a baj,hanem hogy megcsúsztam, és a talpon maradáshoz kellett túl sok erő. Innentől a visszajutás a házba eléggé keserves volt, de végül azért csak megoldottuk. Sedna betuszkol egy fotelbe, ami eléggé fájdalmas művelet, de hiába tiltakozom. De csak egy percig bírom ott, aztán kikászálódom, és letelepszem a padlóra, és nekiállok kimasszírozni a húzódást a hátamból. Hiába a sportos külső, ha nincs edzésben az ember, akkor az izmok sérülékenyek. Ezt most saját káromon tanultam meg. - Majd pár perc múlva kiderül, hogy mennyi marad belőle ... - mormogom. Aztán a megjegyzésre muszáj nevetnem. - Nem ez igazából nem itt kezdődött. A vegyesboltban átgurult a lábamon egy teli bevásárlókocsi, természetesen nem teljesen magától. Volt, aki segített neki mozgásba jönni, mégpedig az a hölgy, akivel előtte kis híján karamboloztam, mert bevágott elém a parkolóban. Nem is tudom, ezek után még mire is számítsak. Felpillantok a plafonra, mert ha esetleg még a ház is rám akarna rogyni, azt már tényleg nehezen élném túl. - De amint látod, szívós vagyok. Még bírom ... de esetleg ... ha már a feladatban úgy is szerepel az ivás, nem kaphatnék némi alkoholt fájdalomcsillapítónak? Ez nem egy nagy feladat, Sedna biztos megtalálja a piát is, meg az italokat is, és utána nyugi lesz, és talán túlélem a mai napot.
- Ha le kell vágni, azt már tudjuk merre van a balta... - tettem hozzá csipkelődve a szarkasztikus megjegyzésére. Aztán tényleg kacagnom kellett. Már régóta kikivánkozott belőlem, annyi nevetséges, vagy leglábbis a teljes helyzet ismeretében mulattató dolgot mondott ez a férfi, de mostmár sok volt, nem bírtam tovább a kedves közönyt. Úgy nevettem, hogy a könnyeket törölgettem a szememből. Ez szólt annak, amikor Junior megtámadta, aki mellesleg most békésen szundított az ölemben. Szólt a szerencsétlenségének a fakosárral, az erőfitogtatásnak és az egész szerencsétlen napjának. - Ne haragudj, de ki kéne akasztani a nyakadba a táblát, hogy ön és közveszélyes.. de főleg ön. - mondtam még mindig mosolyogva, de mostmár szelidebben. Amikor felnézett a plafonra csak megcsóváltam a fejem. Aztán ahogy az italokat említette csak biccentettem, majd áthelyeztem a földre a hangosan hortyogó kölyköt és kisiettem a konyhába. Keresgéltem egy darabig a hűtőben, de ott csak kaják voltak. Hamarosan észrevettem a bárszekrényt és megoldottam a helyzetet. Minden létező pia volt benne, így visszakiabáltam Martinnak. - Mit kérsz? És amit kért, azt hoztam neki, magamnak pedig egy jó adag vodkát, annál gyengébbel nem kezdtem. Utána visszasétáltam és elfoglaltam a helyem. Csak iszogattam, gondoltam, ha akar valamit mondani, hát majd mondja.
- Ha nem valami nőies piát szánsz magadnak, akkor hozhatod ugyanazt nekem is. - szólok át, majd csendben, a derekammal kínlódva várom, amíg megkapom a piámat. Hát ... kétségtelenül nem nőies az ital. - Hmm! - nézem a csapvíz színű, de gyanúsan sűrűbb lét a pohárban, és elsőre fel sem ismerem. Nem sűrűn iszom vodkát. - Ennyire fázol, vagy ennyire kiborító a társaságom? - célzok arra, hogy nem kezd túl szelíden. De azért én is legurítok egy szép nagy kortyot belőle. - Hú! Há! Na, ettől még azt is elfelejtem, hogy van hátam ... Egy ideig lehunyt szemmel lihegve "élvezem" a hatást, aztán folytatom a társalgást. - Mi az, hogy önveszélyes? A bevásárlókocsit nem én toltam át a saját lábamon. Egyébként kielemeztük, hogy a galád gyógyászati segédeszköz forgalmazók összeesküvése az egész, akik így akarnak túladni fölös mankókészleteiken. - Holnap, ha csúszunk majd kiderül, hogy mennyire vagyok közveszélyes. Lehet, lavinaként érünk le ... Még egy korty, amibe bele is borzongok, de igazából jól esik. - Izomlazító. Az kell most nekem. De még pár korty, és roppant laza leszek. Fel vagy te arra készülve? - sandítok Sedna felé. Nem részletezem mire kellene felkészülnie, azon egyszerű okból, hogy én sem tudom. Bár ... szoktam ilyenkor énekelni. De sok egyéb dolog jótékony ködbe vész, amit utólag általában nem akarok nem akarok fellebbenteni.
Amikor a vodkáról kérdez, csak megvonom a vállam, aztán egy szó nélkül legurítom az egészet. Tökéletesen megszoktam ezt az italt, gyakorlatilag gyermekkoromban víz helyett is vodka volt néha. - Oroszországban nőttem fel, és ennél gyengébbet már meg sem érzek. Tehát ne aggódj, se a társasággal, se a hideggel nincs gond. - mondtam el neki a tények egy finomított verzióját. ~ Persze egy idő után nekem is sok, de ezt az 1-2 pohárkányit még csak nem is érzem... ~ - De lehet, hogy te vonzottad magadhoz szegény kocsi. - mosolyogtam. A lavinás megjegyzésre pedig csak a fejemet csóválom. Remélhetőleg ilyenre nem kerül sor. Aztán amikor arról kezdett el beszélni, hogy nagyon "laza" lesz, akkor már mind a két szemöldököm a homlokom tetejére szaladt. Ennyire fölbátorodnak az emberek az alkoholtól? Nos feletébb mulattató, ennek ellenére jobban jár, ha nem csinál semmi hülyeséget... - Nos izomlazítónak valóban jó... de ha nem bírod ne igyál annyit, mert másnaposan biztos, hogy lavinát fogsz elindítani holnap. - mondtam könnyeden, aztán felhajtottam a második adagot is. Ez már kellemesen melengette a belsőm, de nem vágott fejbe. A férfi azonban enyhén mintha spiccnek tűnt volna... ~ Hmm vajon mennyi alkohol kell egy embernek, hogy lerészegedjen? Attól tartok ezt nem tudom... Talán jobb lesz nem adni neki többet... ~
Egyre érdekesebb dolgok derülnek ki a lakótársamról. - Oroszország? Mit kerestél te ott? És hogyhogy vodkán nőttél fel? Ott azt adják az oviban tea helyett, vagy mi? Mivel azt mondják a lassan ivott italtól jobban be lehet rúgni, így inkább felhajtom én is a maradékot, aztán hagyom a piát dolgozni, és elheveredem a padlón, hogy a hátam még kicsit egyenesedjen. Egyébként nemv agyok még kapatos, ennyitől tán nem is nagyon leszek, de én egy csepp alkohol nélkül is tudok teljesen részeg hangulatba kerülni. Csak szabadjára engedem a fantáziám, és simán jól érzem magam. Ennyi. - Nem, határozottan nem úgy tűnt, hogy elszabadult bevásárlókocsik üldöznének a vegyesboltban a sorok között. Csak ez az egy támadott meg, de őt is felbujtották. Még lenne egy nagyon fontos kérdésem, aminek neki is rugaszkodok. - Sedna, te egy igen vonzó, és szimpatikus nő vagy. Nincs a képben senki állandó partner, akivel ünnepelhetnéd ezt a napot?
Remélem, nem sértődik meg a kérdésen, s nem veszi tolakodásnak.
~ Hogy mit kerestem ott? ó kétszáz éve ott születtem egy nemesi család törvénytelen gyermekeként... ~ - Apám és a nagyapám orosz volt, így anyám amikor megszülettem hazatért velünk. Ez így egy nagyon finomított verzió volt, és elég ingoványos talaj, de valamit mégis mondanom kellett, ha már így belekezdtem. - Mellesleg nem, az oviban nem adnak, de a bátyám mindig tudott szerezni... - mosolyogtam. Ez a verzió hihető volt, ellentétben azzal, hogy több mint 2 évszázada egyrészt nem volt ovi és tényleg vodkát adtak a gyerekeknek. Figyelem, ahogy végigfekszik a padlón, próbálva helyrerakni magát. ~ Hát igen, ha hagytad volna, hogy az erősebb vigye... ~ ver fészket a fejemben a kis gonosz kárörvendő gondolat. Aztán amit mond, azon őszintén megdöbbenek. Pár pillanatig azt sem tudom, hogy mit mondjak rá... ~ Talán, hogy köszönöm, de jelenleg egy vérfarkasfalka irányítása, és a mélydepresszióba zuhant jó 240 éves bátyám szívének összefoltozása a célom, így nem igen van időm magánéletre? ~ Úgy döntöttem egy része publikus, és próbáltam finoman elmagyarázni. - Nagyon kedves tőled Martin, hogy így gondolod. Amúgy alapvetően nincs senki, de ez azért van, mert mostanában kicsit sok dolog szakadt a nyakamba, ráadásul a bátyámnak most ment tönkre a házassága, és jelenleg minden erőmmel neki próbálok segíteni. - mondtam komolyan Junior fejét simogatva.
Sednának érdekes gyerekkora lehetett, de úgy vélem ennél mélyebbre turkálni nem illik. - Nos, sok kitartást a bátyád tángálásához. Visszaadhatod gyerekkori szíves szolgálatait, és szerezhetsz neki egy kis vodkát. De persze gondolom, ennél bonyolultabb lesz a megoldás. - Nekem csak egy féltestvérem van, de még soha nem találkoztam vele. Apám korábbi házasságából való, és az öreg soha nem hívta meg. A legközelebbi kapcsolatom vele, hogy pereskedtünk az örökségen. Sedna ugyan ezt nem kérdezte, de valamiről csak kell beszélni. És végül is ez nem annyira kényes téma, legalábbis nem érzem úgy, hogy az lenne. - Nincs semmi sífelszerelésem. Úgy értem, biztos lehet lécet meg ilyesmit kölcsönözni, de nekem ruhám sincs. - merül fel bennem a holnapi nappal kapcsolatos következő szervezési probléma. - Persze farmerben is le lehet csúszni, nem tiltja semmi ... Csak ugye nem ide készültem. De szeretek síelni, szóval nincs gond. Elég rég volt a lábamon léc, az utóbbi 10 évben már eléggé rendszertelenül áldoztam ennek a sportnak, de akárhányszor mentem, az alapokkal soha nem volt gond. Mondjuk, nem a legmeredekebb pályán kéne holnap kezdeni.
- Igen, a helyzet ennél jóval bonyolulabb. Részemről ennyiben hagyom a dolgot. Most nem akarok Waliról beszélni, mert akkor szétesek, és az az amire most a legkevésbé szükségem van... Nyugodtan végighallgatom azt, amit mond a féltestvéréről. Csak biccentek néha egyet. Kedvem lenne neki mesélni a féltestvéremről, de azzal túlságosan belemásznék a családomba, amit úgy nem tudok teljesen elmesélni, hogy nem tálalom ki azt is, hogy az én családom jó 2 évszázada élt... ilyenkor jobb el sem kezdeni a dolgot. - A kölcsönzőben lehet síruhát is szerezni, de ha más nem, majd kérünk az itteni személyzettől. - vonom meg a vállam könnyedén. A vodka kellemesen elálmosított, és úgy döntöttem erőt gyűjtök a holnaphoz. És különben is pihenni jöttem ide. Felálltam, Juniort visszatettem a székbe, majd köszöntem neki. - Jó éjszakát Martin. Ha nem haragszol én most elteszem magam holnapra... Előbb mondjuk még ázok egy kicsit abban a jakuzziban... - intek az egyik ajtó felé. Aztán ha nincs semmi ellenvetése, akkor beszaladok a szobába kihozom a táskám és még egy intés kiséretében eltűnök a fürdőben. Aztán teleengedem a kádat finom meleg vízzel és meztelenül belemászok. Nyugodtan elhelyezkedem és hagyom, hogy a forró víz minden porcikám elenyessze és kiűzze belőle a feszültséget.
A vodka engem is eltompított, és elmerengek a családomon és a féltestvéremen. A szülői ház viszontlátása amúgy is sok emléket a felszín közelébe sodort. Sedna elköszön, hogy nyugovóra térne. Ezzel rendben is volnánk, úgy gondolom, hamarosan követem, csak előbb megmosakszom. Mire azonban ezt megfogalmaznám, ő már eltűnik a fürdőben, és a bejelentéséből ítélve hosszabb időre. Hát, most aztán szépen hoppon maradtam, pedig én csak egy pár percre foglaltam volna le helyiséget. Mivel a mai nap strapás volt, nem akarok mosdás nélkül lefeküdni, úgy döntök, megvárom. Csak hát a terveimet keresztül húzza a fáradtság, és mivel amúgy is fekszem a padlón, pár perc múlva már mélyen alszom, azt sem tudva, igazából hol is vagyok.
Azt hiszem sikerült elaludnom a kádban, mert arra ébredek, hogy már hideg a víz. A szememt dörzsölgetve nézek fel az órára, ami szerint már jóval elmúlt éjfél. Zavartan megtörölközöm, majd felkapom egy bő pólót és egy sortot, a szokott alvóegyüttesem. Aztán még fogat mosok, és indulnék kifelé. Igazából csak bámulom a saját képem a tükörben. Nézem a sötét bőrű és hajú nőt, azokkal a nagyon halovány kék szemekkel. ~ Mégis ki vagyok én? ~ Nem tudom a választ a kérdésre. Nagyon fáradtnak érzem magam már egy jó ideje. A falka, a testvérem... az egész. Mindenki csak tőlem vár segítséget, feloldozást, vagy egyebeket... Senkit nem érdekel, hogy talán nekem is szükségem lenne egy kis támogaásra, hogy én is elfáradtam már, és nem fogom ezt bírni örökké. ~ De most pihenek... talán sikerül... ~ A gondolataimba temetkezve sétáltam át a hálószobába, csak a meztelen talpam bámultam. Nem akartam megzavarni Martint, aki minden bizonnyal már aludt, így csak csendesen bebújam az ágyba, arra a részre, amit elsőre üresnek láttam. ~ Biztos a másik oldalon alszik akkor... ~ Mielőtt magával ragadt volna még az álom, éreztem, amint Junior bekéredzkedik mellém az ágyba. Magamhoz öleltem a kölyökkutyát, aztán belemerültem a pihenés óceánjába...
Nagyjából hajnali hatig nem is tudok magamról. Az az érzésem, még a kezemet sem raktam arrébb ez alatt az idő alatt, nemhogy mondjuk oldalra fordultam volna. Ez utóbbi kifejezetten előnyös, mert a hátamnak most az nem tett volna jót. De hajnalra a tűz is kialszik a kandallóban, a ház is kihűl, és nekem egyre kellemetlenebb álmaim lesznek. Elindulok munkába, de elfelejtek cipőt húzni, elromlik a bojler, és hideg vízben kell zuhanyoznom, és végül, hogy bennragadok egy jégbarlangban, aminek a kijáratát elzárja egy lavina. Na, ekkor ébredek fel, és egy pár pillanatig csak bambán heverek mozdulatlanul. Úgy el vagyok gémberedve, hogy se kezem, se lábam nem érzem. Azt sem tudom hol vagyok, mert sötét van. Egyet tudok csak: nem az ágyamban Csak hosszú, kínos, ijesztő másodpercek után rémlik fel, hogy mi is történt tegnap. - Ó te jó ég ... - sóhajtok fel, amikor rájövök, hogy elaludtam a padlón. Úgy fázom, hogy hamarosan a fogaim is megállíthatatlanul kopognak egymáshoz. Egy halk nyögéssel feltornázom magam ülésbe, de minden porcikám, s főleg a derekam tiltakozik ellene. ~ Úgy érzem magam, mint egy hetven éves vénember. Persze nem tudhatom, hogyan érzik magukat a hetven évesek, de kb. ilyen gyorsasággal, és kecsességgel képesek helyet változtatni. Némi erőgyűjtés után megcélzom a fürdőt, és benne a jakuzzit. Álmos már nem vagyok, forró vízre vágyom.
Az álom még ott dereng a szemeim előtt, de egy pillanat alatt elszáll, ahogy felnyitom őket. Egy ideig még fekszem és élvezem, hogy nincsen semmi dolgom. Annyira jól esik egy kicsit a semmittevés. Junior megmoccan és a lábamtól fölmászik a hasamra. Megcirógatom a kölyök fülét, aztán kimászok az ágyból. Nagyot nyújtozkodom, végigropogtatva a csontjaim, aztán döbbenten veszem észre, hogy az ágy másik fele üres. Persze nem ez a meglepő, hiszen amilyen sokáig aludtam valószínűleg a férfi már rég felébredt, inkább az döbbentett meg, hogy a másik ágyfél nem lakatlan, hanem érintetlen volt... ~ Talán mégis elege lett belőlem és lelépett? ~ Végül csak vállat vontam, a férfi nagy gyerek már, tudja mit csinál. Előkaptam egy tiszta fekete farmert és egy kényelmes királykék garbót a pólomra, aztán kimentem körbenézni. Az egyik fürdőből mintha vízcsobogást hallottam volna, így megnyugodtam, hogy a férfi félrészeg álmos őrültségből nem ment el hegyet mászni, vagy farkasra vadászni az éjszaka közepén. Végül Juniorral a nyomomban kibaktattam a konyhába és nekiálltam reggelit csinálni. Raktam ki tejet, narancslevet, gyümölcsöket és zöldségeket, amiket találtam, aztán nekiláttam és egy jó sonkás-sajtos rántottát is összeütöttem. Nem voltam egy nagy séf, de azért ha egyedül él az ember, hát kénytelen főzni magára, a rántotta pedig egyszerű volt, így elég jól sikerült. Még a tálban hagytam, hogy nehogy kihűljön, vártam, amíg a férfi befejezi a fürdést. Addig kentem magamnak egy kenyeret, meg gyümölcslevet iszogattam. Meg persze egy kis sonkával Juniort is el kellett látnom, aki hatalmas bociszemekkel nézett rám.
Úgy éreztem, hogy minden porcikám ropogósra fagyott reggelre, és kockásra vasalódott a padlón. Megengedem a vizet, és addig fázósan kucorgom, amíg bele lehet már menni. A hátam már egészen jól van, ez az egy vigasztal. A forró fürdőben aztán sikerült felolvadnom, és már jóval szebb színben láttam az amúgy még elég sötét világot. Csak amikor kikászálódtam, akkor jöttem rá, hogy a tiszta fehérneműt nem hoztam be magammal. Az ott van a táskámban, mivel tegnap végül én nem pakoltam ki semmit. Mit lehet tenni? Magam köré csavartam a törölközőt, és halkan kiosontam, hogy megszerezzem a holmimat. Remélem nem lesz belőle semmilyen kínos jelenet. Az a kis négylábú istencsapása se fog megtámadni, és Sedna sem akar éppen akkor átvonulni a szobán. KIérve érzem, hogy a konyhában van, és igen kellemes illatok szállingóznak onnan kifelé, szóval csak felkapom a táskámat és uzsgyi vissza a fürdőbe.
Már jó ideje vártam, hallotam a motozást a fürdő felől, de semmi más nem történt. Kezdtem megéhezni... Vállat vontam, úgy döntöttem csinálok még valamit, mert ez a férfi legalább annyi ideig készülődik, mint a legrosszabb nők... ~ Eh nem baj, ha nagyon kiéheztet megeszem... ~ Ezen a gondolaton nevetnek kellett, mire Junior kíváncsian meregette rám azokat a hatalmas kölyökszemeit. Én csak megráztam a fejem, aztán nekiláttam palacsintát sütni. Más esetleg aggódott volna, hogy nem fogy el a kaja, de én nem tartóztam az önsanyargató fogyókúrázó sztárocskák közé, én annyit ettem, mint egy farkas... szó szerint. Miközben sütöttem, lekvároztam is a palacsintákat. Öt után már elmúlt a kezdeti éhségem és szépen tányérra halmoztam őket. A rántotta még bent melegedett a serpenyőbe, és így hogy már nem voltam éhes, könnyeden vártam, hogy a másik megérkezzen. Ha már eddig kibírtam illedelmes leszek és megvárom a lakótársam a reggelivel. Kipakoltam a palacsintákat is az asztalra és csöndesen gyümölcslét iszogatva kifelé bámulva az ablakon vártam
Mivel megszereztem, ami az öltözéshez kell, innentől már gyorsan ment minden, hamar magamra kaptam a holmimat, csak a borotválkozás vett el még pár plusz percet, s már kinn is voltam. - Jó reggelt ... őőő ... konyhatündér. - eredetileg a nevén akartam szólítani, de amikor megláttam mi minden van az asztalon, akkor ez kívánkozott ki inkább. Én meg most nem tudok semmivel előrukkolni, hacsak ... - Egy pillanat ... A két szelet torta az autóm hátsó csomagtartóján volt. Lehet hogy fagyos, de éppen ezért kell most behozni, mert mire megjövünk majd a síelésből pont jó lesz. Szóval gyorsan kiléptem az autóhoz a tortaszeletekért, és sikerült épségben visszajutnom, elcsúszás nélkül. - Ezt majd síelés utánra. - teszem le a csomagot a konyhapultra, és végre asztalhoz ülök. - Jól aludtál? - kérdem Sednát, miközben töltök magamnak egy pohár narancslét.
~ Konyhatündér? Nah az sem voltam még soha... ~ Csak vállat vontam a fura névre, meg arra, hogy a férfi már megint eltűnik... - Asszem mégis kénytelenek leszünk nélküle enni... - mondtam Juniornak, de szerencsére a férfi eddigre már visszatért valami kis csomagot pakolva le a konyhapultra. Nem faggattam sokat, és még beszélni sem volt kedvem, szóval hamar kipakoltam a 2 tonna rántottát két jó nagy öblös tányérba, aztán a lábam felhúzva a széken nekiláttam a rántottának. Megközelítőleg olyan öt percbe telt, hogy bégezzek szerencsétlen zsákmányommal, aztán a tekintetem elégedetten Martin felé fordítottam. - Igen, jól aludtam. És te? - dobtam vissza a labdát kíváncsian nézve rá. Közben azért magamhoz vettem még egy palacsintát is. Jobb a biztonság. Junior hozzám baktatott, majd fölugrott az ölembe. Nem nagyon törődtem a kölyök mocorgásával, ha nem volt jobb dolga, hát had mászkáljon. Elégedetten majszoltam a palacsintát, ami olyan lett, amilyen a nagy könyvben meg van írva. A lekvár kellemesen átjárta lágy volt és még meleg... ~ Hmmm imádom... ~
Megkapom az adagomat a tojásrántottából, és jó étvággyal nekiállok. Egy ideig leköt az evés, és Sedna is csendben van. Már szinte beletörődöm, hogy nem fogunk beszélgetni, mert az csak tegnap estére volt feladat, de aztán mégis válaszol. - Mondjuk inkább úgy, hogy mélyen. - felelem, miközben felpillantok. - Már meg is etted?! Nekem még vagy a harmada megvan. És Sedna éppen egy palacsintát eszik még hozzá. Jó étvágya van Igaz, síelni megyünk, kell az energia. Jól teszem, ha én is sokat eszem. Azért megfordula fejemben, hogy mennyivel szívesebben tölteném ezt a hétvégét tovább Anával. Sedna eléggé távolságtartó, és akkor még finoman fejeztem ki magam. Igaz, nagyon finom reggelit készített. Lehet, csak olyan magának való fajta, és közben meg kedves. Vagy maga miatt készített reggelit, csak égő lett volna engem teljesen kihagyni a buliból. Ezen nem akarok tovább töprengeni, inkább megeszem a rántottát, és nekilátok egy palacsintának.
Láthatóan nem akar sokat beszélni az éjszakáról, talán kínos volt neki. ~ Különösek tudnak lenni néha az emberek... ~ Megettem még egy palacsntát gyorsan, aztán, hogy ne legyen annyira vészes, ha már így kiakadt rajta, akkor inkább beszüneteltettem az evést. ~ Megvárnak a kis drágák még mire visszatérek. ~ - Őőőő igen, éhes voltam. - próbáltam vállvonogatva valami jó indokot kreálni. Megtöröltem egy szalvétába a kezem, ittam még egy korty narancslevet, aztán szólaltam csak meg. - Arra gondoltam, hogy el kell majd mennünk a kölcsönzőbe, ha nincs cuccod. Meg nálam sincs most felszerelés, szóval mindenképpen be kell oda nézünk. Biccentettem magamnak egyet, ahogy végigfutottam a gondolatokon. - Utána akár mehetünk is síelni, ha neked úgy jó. Persze csak miután te is végeztél az evéssel... Habár a feladat szombatra volt kiadva, de egy két nap csúszás szerintem nem vészes.... Mosolyogtam rá, kicsit piszkálódva a lassúsága miatt, ha ő is megjegyzést tett az én farkastemójú táplálkozásomra.
Végül is, én nem bánom, ha valaki sokat eszik, amíg jó az alakja. És Sednának nagyon is jó, szóval felőlem háromszor ennyit is ehet, akár fele ennyi idő alatt, ha nem árt meg. És neki nem árt meg. Gondolom lemozogja. - Igen, a következő állomás a kölcsönző. A következő megjegyzéséra aztán morcos leszek egy kicsit. - Mindjárt, mindjárt ... Nekem azt tanították, hogy az ételt nem csak lenyelni kell, hanem előtte meg is rágni. - vágok vissza egy fintorral. - Különben megárt. Ezek után inkább nem veszek még egy palacsintát, pedig még belém férne. Micsoda egy türelmetlen kis boszorka! Azért a narancslevemet még megiszom. - Még azt hiszem nem kérdeztem meg, hogy mivel is foglalkozol. - váltottam témát közben. - De ha igen, és csak nem emlékszem rá, akkor elnézést! Tegnap tényleg nagyon fáradt voltam. A kérdés onnan merült fel, hogy mivel tudja Sedna lemozogni azt, hogy sokat eszik, de ezt inkább nem kezdem el fejtegetni.
- Nem, azt hiszem nem kérdezted. Megcirógattam az alvó kutyakölyök hátát, csak utána folyattam. - Kutyatenyésztő vagyok és kutyaszánhúzó versenyeken veszek részt. Meg jelenleg ezernyi helyi üzletben vagyok benne, és egy vérfarkasfalkát próbálok vezetni... ~ Nos igen, az ilyenek az olyan információk, amik miatt soha nem nagyon voltak ember ismerőseim... utálok titkolózni, de ilyenkor muszáj. ~ Ha látom, hogy befejezte, odasétálok az ajtóhoz felveszem a pulcsim, meg belebújok a csizmámba és a tárcámat meg a kulcsaim zsebre vágva vártam Martinra. - És bocsi ha sietős volt a kaja, csak már mehetnékem van. Vontam vállat bocsánatkérően. Jobb a békesség, és nem igazán értettem ezt a különös férfit, így próbáltam annyira kellemes társaság lenni, amennyir tőlem telt. Nem kellett sokat várnom Junior farokcsóválva érkezett a lábamhoz és csillogó szemekkel várta a sétát. ~ De sietős a kis drágának! ~ Csak fejcsóválva néztem a kölyköt.
Álmomban nem gondolnék arra, hogy Sedna megsérült, de nem szól róla. Olyan gyorsan ott volt mellettem, én meg nem láttam, hogy ő mekkorát esett, így feltételezem, hogy éppen csak eldőlt, vagy lecsüccsent. Nem láttam, mi történt. Így teljesen gyanútlan vagyok, és ebből eredően nem aggódom érte. - Ha jól esne egy fürdő, akkor persze, menjél csak, most nem fogok elaludni, mire kiérsz. Egy ekkora "túra" egy fél pályányi síeléssel nem fárasztott ki, de nincs nagyon kedvem már kimozdulni ma. Úgy egyáltalán ... legszívesebben örökre bezárkóznék valami szörnymentes helyre. - Ja, igen, van egy házam itt, Fairbanksben. Még az apámé volt, én örököltem, és most vevőt keresek rá. Azt hiszem, az lesz a legjobb, ha eladom, és elfelejtem ezt a várost, mert itt mindig ilyen szörnyű doglok történnek velem. Jobb nekem itt, Anchorage-ban. Ott egyszer sem láttam/hallucináltam szörnyetegeket. - Igen, szoktam néha rajzolgatni. Ez amolyan hobby, hogy valamivel lekössem magam, ami nem száraz szám, és adat.
- Oké, ez megnyugtató. - mosolyodok el. Aztán benyitok az ajtón. Nem veszem le a kabátom és a sálam, ami talán kicsit furcsa lehet, de ezért még nyitva tartom az ajtót, hogy beengedjem őt is, és mivel még jön be a hideg, így annyira nem különös a dolog. - De amúgy ha gondolod két fürdő van, de is áztathatod magad egy kicsit, ha gondolod. Hidd el nekem, megéri kipróbálni a dolgot, egyszerűen mesés... De tényleg! Az ember egészen máshogy érzi magát tőle.... Aztán körbenézek a házban és nem kell sokat várnom, Junior hamarosan csapódik is a lábamhoz és boldog farkcsóválással üdvözöl. Lehajolok és megsimogatom az izgága kölyköt, majd Martin felé fordulok. - Ezt a beszélgetést még folytatjuk, de azt ajénlom fürödj te is egyet. Ezzel be is viharzok a már tegnap este is elfoglalt fürdőmbe. Szép lassam hámozom le magamról a ruhákat, amikor sebes bőrfelülethez érek, óvatosan fintorgok egyet. Majd meztelenül odasétálok a tükörhöz és szemügyre veszem magam. - Nos, régen intézett így el egy pasi... - nevetek fel enyhe cinizmussal. Annyira nem vészesek a sebek, máris gyógyulnak, de azért nem túl kellemesek. Végül beülök egy hatalmas adag forró vízbe és élvezem, ahogy ellazítja az izmaim. A terv a következő: Itt fogok pácolódni, amíg meg nem gyógyulok és kész.
- Hát ... fürdő kettő, de háló csak egy ... értelmes elrendezés ... na, sebaj. Igen, megyek, és fürdöm egyet. Az kell a megtépázott idegeimnek. Sedna fura viselkedése nem tűnik fel, mert éppen a saját fura viselkedésemet akarom leplezni. Megvárom, amíg belép a fürdőbe, és aztán gondosan bezárom az ajtót, és megnézem az ablakokat is, bár ilyen hidegben aligha lesz nyitva valamelyik. Csak aztán vonulok el a fürdőbe, magammal viszek egy itt talált magazint, és én is elmerülök a forró vízben. Bár kiolvasom az engem érdeklő két cikket, és még utána gondosan le is mosakszom, megtörölközöm, és egyébként sem sietek, így is készen vagyok hamar, és Sedna persze még sehol. - Nők ... - sóhajtok egyet, aztán előveszem a mappámat, és a ceruzámat, kényelmesen elhelyezkedem, és nekiállok emlékezetből lerajzolni a lányt. Eleget láttam már, hogy ez menjen. Mire a modell előkerül, már egészen jól körvonalazódik a rajz. Bár, talán egy kicsit a kelleténél nagyobb hangsúly van az ajkakon ...
Jól elfetrengtem és relaxáltam a hatalmas kádban. Már egészen kezdtem otthonosan érezni magam a vízben. ~ Ha ez így halad tovább, még a végén vérfarkas helyett vérpotyka lesz belőlem, vagy a helyet és az időjárást tekintve vérjegesmedve... ~ A különös gondolton halkan felkuncogtam, majd mivel már halálra áztattam magam, talán több, mint egy óra is eltelt, így kimásztam a kádból. Ismét visszaslattyogtam a tükör elé, és habár kezdtem magam kicsit nárcisztikusnak érezni, amiért folyton a saját tükörképem bámulom, de muszáj volt. Szerencsére a horzsolások nyom nlkül eltűntek, ismét a régi voltam. Rájöttem, hogy nagy rohantamban nem hoztam be magammal ruhát, így csak jó alaposan átdörgöltem a hajam, ami azért még így is nedves maradt és sötét rendezetlenségben trónolt a fejemen, majd becsavartam magam az egyik hatalmas lepedő méretű törülközőbe, ami fürdőlepedőnek is könnyedén elment. Reméltem, hogy Martin még fürdik, de ha nem, azt is túlélem, nagy kislány vagyok már, nem egy szende libuska. Így végül kisétáltam a fürdőből és elindultam a szoba felé, hogy a bőröndömből szerezzek valami normális ruhát magamnak. - Pillanat és jövök, remélem nem alszol még. - mondtam Martinnak, habár elsőre nem láttam hol van.
Egészen elmélyülök az alkotásban, és már nem lesem az órát, hogy Sedna mennyit is ázik. De hamarosan nyílik a fürdő ajtaja. Arra fordítom a fejemet, nem számítok semmi különösebb látványra, így aztán tátva marad a szám, amikor meglátom a törölközőben vonuló lányt. Nagy az a törölköző, az ég világon semmi több nem látszik, mintha ruhában lenne. De maga a tudat, hogy az alatt a lepel alatt nincs semmi más ... Na, és ez a természetes szépség, a vizes, kusza haj ... - Nem, nem alszom ... ébren álmodom ... - suttogom, halkan, emberi fül aligha hallaná meg. Sedna elvonul be a szobába, és én visszatérek a rajzhoz. Egy ronda nagy felesleges vonalat radírozhatok ki az aljáról, mert a meglepetéstől végigszántottam a ceruzával a papíron. Szerencsére, ez a rajzon kívül eső terület. Megpróbálok a rajzra összpontosítani, de a leki szemeim előtt Sednának azok a testrészei villódznak, amik jelenleg nem férnek erre a lapra, és nem is lenne jó ötlet lerajzolni őket.
Kezdőlap
