Civilek nem léphetnek be, élet- és omlásveszélyes terület.

Az omlásveszély a "KEEP OUT" táblával az embereket és az illetéktelenek hivatott távol tartani. Aki a figyelmeztetés ellenére is nyakába veszi ennek a tárnának a járatait, az onnantól életveszéllyel számolhat: a farkasok ezt a járatot használják a leggyakrabban, sűrűn ellenőrzött és az első mérföld után már gondosan karban tartott járatok kanyarognak.
Több zsákutca is akad félrevezetésnek, megtévesztésnek, a leggyorsabban még mindig a régóta itt élő farkasok tájékozódnak benne.

Olen

Mióta Darrennek támadt az a fenomenális ötlete, hogy szeretné a bányajáratokat felújítani, és némiképp renoválni, azóta ekörül forogtak a gondolataim. Már természetesen azokban az időpontokban, amikor éppen nem akadt más elfoglaltságom. A munka az első ugyebár, aztán szeretek kikapcsolódni is, de még mindig ott az éjszaka. Hiába imádok aludni, azon szerencsések táborát gyarapítottam világéletemben, akiknek elég alig pár órás pihenés is. Így aztán meg tudom hosszabbítani a napjaimban azt az időt, amit feladatokkal töltök el, és nem alvással. A tárnák feltérképezése is a kései órákra esett, de nekem nagyon jól megfelelt így.
Most is éppen az egyik sötét járatban haladtam a bánya belseje felé. Legalábbis úgy sejtettem, hogy arra tartok. A falak nyirkosak voltak, a szag dohos és áporodott, és én mindig is utáltam ezt a kettőst. Ettől függetlenül igyekeztem megtenni azt, ami rám lett bízva. Darren volt talán az egyetlen olyan ember, akinek sosem akartam csalódást okozni, így megtettem, amire megkért. Mások véleménye pedig most is éppen annyira hagyott hidegen, mint máskor.
Elgondolkodva pásztáztam magam előtt az utat, miközben a lámpamentes kezemmel megigazítottam a fejemen viselt sisakot. Muszáj volt, ha nem akartam, hogy egy véletlen baleset folytán esetleg valami bajom legyen, pedig mondhatom, sem a ruhámhoz nem illett, sem a frizurám jelenlegi állapota nem örült neki. Teljesen lelapította a hajamat! Borzalmas, ugye? Ez a vakonddá avanzsálás valahogy nem nekem való még mindig…
Az ösztöneimet követve lépkedtem attól kezdve, hogy előhúztam a telefonomat, és megpróbáltam felhívni Darrent. Sajnos ennek következtében egy olyan járatba sikerült befordulnom, ahol azelőtt még egyszer sem jártam. Mire rájöttem, hogy nincs térerő idelent – amire természetesen már hamarabb is gondolhattam volna -, és egyébként sem tudom, hogy mi merre hány méter, már egy tárnában ácsorogtam, és három különböző járattal néztem farkasszemet. Itt veszítettem el végképp a nyomokat. Hiába lakom már a városban évtizedek óta, valahogy a bánya sosem vonzott, így aztán nem igazodom ki valami jól. Csakis emiatt alakulhatott úgy, hogy eltévedtem, pedig nő és szőke létem ellenére remekül szoktam tájékozódni. Igen, feltéve, ha nem a föld alatt vagyok méterekkel, egy istenverte alagútrendszerben! Hogy ezért Darren mit fog kapni, azt még Isten sem tudhatja.
- A jó büdös francba! – dühösen ütöttem bele a falba, mire egy repedés húzódott végig a sziklában, és némi törmelék szóródott a vállamra. Ez elég volt ahhoz, hogy máris a terem közepe felé irányuljak, mielőtt nem csak a falakban, de magamban is kárt tennék. A tehetetlenség érzése vasökölként bokszolt bele a mellkasomba, és kezdett fojtogatni. Tudtam, hogy egyhamar nem fogok kikerülni, és még csak telefonálni sem voltam képes. Találomra azért elindultam az egyik járatban, hátha szerencsém lesz. Történetesen az vezetett az Őslakosok területe felé egyébként, úgyhogy legalább a szerencsém nem hagyott még el teljesen. Legalábbis addig a pontig biztosan nem, ahol újabb elágazás volt, és innentől már csak az egyik lett volna jó nekem, de nem túl meglepő módon a másikkal szemeztem inkább.

Miközben haladtam előre a szinte vaksötétben, válogatott káromkodásokat motyogtam az orrom alatt. Nem csak azért, mert ideges voltam, hanem többek között azt a célt is szolgálja, hogy ne kattanjak be teljesen, és szórakoztassam magamat valamilyen szinten. Az ilyesmi ebben a helyzetben szerintem életmentő lehet, és én amúgy is szeretem néha megvitatni a dolgokat saját magammal. A fontos kérdéseket gyakran így gondolom végig, mert tisztábban látom a dolgokat. Nem mintha jelenleg ennek különösebben hasznát vehettem volna, mert ha akartam, ha nem, eltévedtem. Akár a fejem tetejére is állhattam volna, de akkor sem jutna az eszembe, hogy melyik a helyes irány, tekintve, hogy azelőtt a bányának ezen részén még nem tettem látogatást. Ebből pedig következik, hogy nem is juthat eszembe semmi okosság annak érdekében, hogy kijussak innen. Csodás kilátások a jövőre nézve, nemde?
Az elemlámpám fénye még az én szemem számára sem biztosított elegendő fényt, és az utóbbi néhány percben már pislákolásba is kezdett, ami nem kecsegtetett túl sok jóval. Egyből nem éreztem magamat valami nyugodtnak, és akkor még finoman is fogalmaztam. Kezdett szűkös lenni a járat, dohos és hűvös a levegő, az áporodott szagról már nem is beszélve. Esküszöm, ha kijutok innen, tuti, hogy hosszú ideig nem teszem be újra a lábaimat. Nem vagyok sem nyafka, sem fóbiás, de ami sok, az már sok. Nem szeretek kiszolgáltatott állapotban lenni, mert már eleget volt részem benne az életem során, a tehetetlenség pedig pláne nem tetszett. Nem verhettem szét a fél bányát csak azért, hogy a felszínre jussak és rájöjjek, hogy merre kell menni, mert azzal csak magamnak ártottam volna többet. UTÁLOM!!!
Egyébként nem vettem észre egyből, hogy már nem vagyok egyedül. Ez elég szomorú, mert az érzékeim elég fejlettek, és egyébként is leshetne rám bárhonnan veszély, itt még a pokolban sem hallanák meg a kiáltozásaimat, nemhogy odakint. Gondolataim végképp akörül forogtak, hogy merre tovább, és hogyan jussak ki ebből a kilátástalannak tűnő helyzetből, mikor valamiféle légáramlat felém sodorta a jövevény illatát. Kissé meglepetten vettem tudomásul már magát a tényt is, hogy társaságom akadt, azt meg főleg, hogy ennyire közel került hozzám, és eddig még csak észre sem vettem. De legalább nem ellenség volt, és ezt már a pozitívumok listájára lehetett biggyeszteni.
Mikor készültem lefordulni egy kanyarban, és éppen az elemlámpát csapkodtam, hogy némi fényt csiholjak elő belőle, váratlanul feltűnt Olen, és kis híján le is taroltuk egymást. Én automatikusan igyekeztem hátralépni, de valamibe beleakadt a sarkam, és csak úgy tudtam visszanyerni az egyensúlyomat, hogy elkaptam a ruháját.
- Ha ennyire tapogatni akarsz, akkor máskor szólj, és meztelenül jövök… - ugyan ő nem láthatta, mert a lámpa ismét hasznavehetetlenné vált, de ajkaimon széles vigyor jelent meg. A sisakot kicsit hátrébb toltam a fejemen, hogy úgy vethessem rá a tekintetemet. Próbáltam ráfókuszálni, ami nem is volt olyan egyszerű feladat ebben a homályban. – Nem, én éppen a meglepetéspartit szervezem, Darrennek. Az lesz a neve, hogy vakondok éjszakája… - nem volt valami kreatív, de most ennyire futotta a szokásos humoromtól és kreativitásomtól eltérően. – Mit keresel itt? – böktem ki azt a kérdést, ami már percekkel ezelőtt is megfogalmazódott bennem. Biztos voltam benne, hogy okkal van itt, és volt egy olyan érzésem is, hogy hasonló indoka van az ittlétre, mint nekem. Biztosan Darrennek járt el a szája már megint. Nem mintha titok lett volna, de egyelőre én voltam a hozzáértő, amennyire az ismereteim helyesek. Sőt, még én sem igazán, de ez csupán részletkérdés.
- Minő szívfájdalom, de én itt egyáltalán nem tudok tájékozódni, és hozzád hasonlóan én is csak bolyongok össze-vissza. Pedig a te tudásodban bíztam… Hahh! – teátrálisan a szívemhez kaptam a kezemet. – Mi lesz most vélünk? – viccelődtem tovább. Máris jobban éreztem magam, hogy nem voltam egyedül, bár még mindig nem az igazi, az tuti. – De nekem legalább van lámpám, amit rólad úgy látom, hogy nem mondhatunk el – azzal megráztam a világító eszközt, és lássatok csodát, újra felfénylett a vége. Csak az volt a kérdés, hogy meddig?

Felvont szemöldökkel figyeltem a mutatványát - már amennyire láttam -, ahogy ruhámba kapott, így tartva meg az egyensúlyát. Kis híján sikerült magával rántania, de ennél azért stabilabb vagyok, másfelől pedig szégyent is hoznék a vérvonalamra, hogyha egy ilyen mozdulat során elnyalnék.
- Hát, ha ez ennyire egyszerűen működik, most is levetkőzhetsz. - kaján vigyor szaladt fel arcomra, hangomban pedig valami pimasz színvilág kezdett a felszínre törni. Megigazgattam a felsőmet, bár valójában nem sok értelmét láttam, teljesen mindegy hogy áll. Jelenleg.
- Nem rossz ötlet. Ebben a sisakban már félig vakond vagy. - koppintottam rá az említett fejvédőre, halkan nevetve fel. Igaz, hogy annyira nem láttam jól, de a kontrasztos rajzolat éppen elég volt ahhoz, hogy ezt még véletlenül se hagyjam ki. Miért is tenném?
A kérdésére féloldalasan pillantottam fel rá, keresve íriszei fényét, nem sok sikerrel, ami azt illeti. Ezáltal kicsit közelebb léptem hozzá, bár arra nem számítottam, hogy ennyire közel van. Nagyon nem, hiszen ezzel az egy mozdulattal sikerült telibe taposnom a lábát.
- Jaj, bocs. - hátráltam vissza azonnal, remélve, hogy nem kezd el azonnal sipítozni itt nekem. A végén még ránk szakad a bánya teteje...
- Hogy mit keresek? Téged... - szűrtem át fogaimon szórakozottan. - Nem, egyébként eljöttem megnézni ezt a csodálatos természeti csapást. A gond csak az, hogy túlságosan érdeklődő voltam, azt hiszem, mert sikerült totálisan eltévednem... - elég kellemetlenül éreztem emiatt magam, mert nem szokásom elkeveredni, de ez most egy ilyen helyzet. Marhára nem tudok már ellene mit tenni.
A kis színjátéknak némi grimasszal adóztam, elnézve miként kap a szíve felé, és milyen nevetségesen primadonnásra vette a figurát. Igazából egészen tetszett, ennek pedig hangot adva, fel is nevettem.
- Jó esetben kitalálunk innen ketten. Rossz esetben te benn maradsz. - csúsztattam zsebre kezeimet, miközben vonásaimra széles, szemtelen vigyor mászott fel. - Még rosszabb esetben itt alszunk. - billentettem felé a fejemet, játékos mimikát engedve fel képemre. Kifejezetten jól szórakoztam, és ezt a legkevésbé sem takargattam. Bár, némileg csorbát szenvedett a hangulatom, ahogy a lámpa fénye kis híján kivakította a retinámat.
- Minő öröm ez nekem... - kaptam szemeim felé, kissé elfordulva a fénysugárból. - Örülnék, ha lejjebb engednéd... - morogtam, majd kicsit rásegítve a mozdulatra, végül sikerült visszanyernem a normális látásomat.
Lassan, óvatosan sétáltam mellé, elpillantva a háta mögött tátongó sűrű sötétségbe, aztán pedig visszaemeltem tekintetemet arrafelé, ahonnan én jöttem.
- Igazából, ahogy elnézem random kell elindulnunk. Gondolom, te sem tudod, hogy jutottál el idáig. - mert ami azt illeti, én rohadtul nem vágom... Húszezer járaton jöttem át, és mindegyik mellett még volt két, három, esetenként négy alagút... Szóval, totál káosz.
- Na gyere te félvakond kalandor, próbáljuk meg erre. - ujjaimat egyszerűen csak rákanyarítottam a közelebb eső csuklójára, és azonnal vontam is magammal az egyik irányba. Történetesen arra, amerről ő jött. Biztos voltam benne, hogy amerről én jövök, ott nem találunk hamar kijáratot. Ez persze nem jelenti azt, hogy a másik oldalról fogunk.
Néhány méter után azonban megint kénytelen voltam megtorpanni... Három járat egymás mellett... Pompás. Számat oldalra húztam, ujjaimat pedig leoldottam Jenn csuklójáról, hogy azokat tarkómra vezetve vakargassam meg azt.
- Ezekre emlékszel? - fordultam felé lendületesen, de megint sikerült belé ütköznöm. Kurvára idegesítő ez a vak sötét! Még úgyis, hogy alapvetően többet látok, mint egy átlagos ember.
- Megint bocs... - tenyeremet végighúztam homlokomon, majd nagyobbat fújtattam. Hátam a közvetlenül mögöttem vergődő falnak feszült, karjaimat pedig összekulcsoltam magam előtt.
Megint rossz döntés... Ahogy a hátam a földből összetapadt rétegnek nehezedett, úgy kezdett körülöttem spontán omlásba. Sietve rúgtam el magam onnan, majd pördültem meg tengelyem körül, hogy lássam is mi történik.
- Jól van haver... Csak okosan. - szusszantam, miután abba maradt a törmelék zuhatag. Jobb lesz, ha én kurvára nem érek semmihez, mert a végén még ránk bontom az egész 'akadálypályát'... Félszegen pillantottam fel Jennyre, kissé zavartan. Mindjárt elküld a picsába, hogy ilyen béna vagyok. Kac-kac...

- Túl kényes vagyok hozzá, és félek, hogy megfázna a csini kis fenekem – vigyorodtam el, amint már elég biztosan álltam a lábaimon. Sajnos azt nem teljesen láttam, hogy ő milyen arckifejezéssel nézett rám, de lehet jobban is járt. Nem vagyok egy hisztis hárpia, de biztos, hogy bosszúból belebokszoltam volna a vállába. A hangja viszont még így is árulkodóan csengett, mégsem volt már kedvem megtorolni. Jobban érdekelt, hogy végre nem vagyok egyedül, és talán együtt sikerül majd kijutnunk. De csak talán…
- Nem tudom, hogy mi bajod van vele – szegtem fel az államat. – Lehet, hogy most már mindenhová ilyenben fogok járni, csak csináltatok egyet rózsaszínben, rajta a nevemmel! – magyaráztam jókedvűen. – Egyébként elég felelőtlen vagy, hogy rajtad nincs valami ehhez hasonló izé – vetettem oda könnyeden. – Ha beomlik ez a valami, nagyon fog ám fájni a fejed holnap – azzal újra elvigyorodtam, mert elképzeltem, hogy púpok nőnek a fején. Biztosan egész nap azt nyomkodnám, ha a közelébe kerülnék egy kicsi időre. Ezen már éppen fel is akartam nevetni, amikor telibe kapta a lábamat.
- Au!! – adtam hangot a hirtelen belém hasító fájdalomnak, és automatikusan igyekeztem hátrálni egy lépést. Nyilvánvalóan nem fájt igazán, de attól még kellemetlen érzés volt, főleg azzal a súllyal, amivel ő büszkélkedhetett. Hát nem egy vékony nyápic alakról beszélünk, az is biztos! – Szegény lábam lehet, hogy meg lesz nyomorítva, mire kijutok innen – sajnálkoztam, bár nem komolyan. Inkább elvicceltem az egészet, és hogy őszinte legyek, nagyon is tetszett. Ennyire közel szerintem még amúgy sem volt hozzám.
- Ha ez vigasztal, én nem először vagyok itt, és mégis sikerült eltévednem. Mindez ki miatt? Na, ki tehet róla? – tettem fel a költői kérdéseket, magasztos hanghordozásban. – Természetesen Darren, és gondolom te is miatta vagy itt, ugye? – kérdeztem azért meg, bár szinte száz százalékig biztos voltam abban, hogy a bátyám műve ez is. Ha nem ismertem volna annyira, azt gondoltam volna, hogy ez az egész szándékos volt a részéről. Egyrészt nem volt szokása kerítőnőt játszani, másrészt nem tudhatta, hogy én most itt leszek. Ettől függetlenül egészen mulatságos elgondolás volt, a maga nemében.
- Édes vagy, hogy itt hagynál egyedül – bájologtam bárgyún mosolyogva. – De ha te is bent alszol velem, akkor én fekszek rád – jelentettem ki ellentmondást nem tűrő hangon. Nem vagyok én elkényeztetett és nyafka lány, voltak már az életem során rosszabb napjaim, rosszabb körülmények között, de ettől függetlenül még elkényelmesedtem az utóbbi időben, és igényeltem volna egy kényelmes ágyat. Minimum! Az sem zavart, ha ennek a szerepét történetesen ő tölti be, mert ahogy elnéztem a testét, egészen kényelmesnek látszott. Gondolataim egészen más irányba kezdtek elkalandozni hirtelen, amíg a lámpa fénye újra fel nem villant. Még egy pillanatig alaposan megnéztem őt magamnak, aztán lentebb engedtem, a kérésének eleget téve. Ma nagyon rendes kislány vagyok. Komolyan!
- Ami azt illeti… - kezdtem bele, miközben odaért mellém, és mire kettőt pislogtam, már húzott is maga után. Mi vagyok én, kiskutya? – Én pontosan tudom, hogy merre jöttem, csak nem tudom, hogy melyik járat hová vezet! – tájékoztattam, de ettől függetlenül mindenféle akadékoskodás nélkül követtem őt visszafelé. – Erre nincs egyébként semmi – jegyeztem meg halkan, de amennyire a lámpától telt, próbáltam megvilágítani az utat valamelyest. Nem sokra mentünk vele, de a semminél csak jobb, igaz?
- A középsőn jöttem ki, viszont nem tudom, hogy jó ötlet-e visszamenni rajta… lehet, valamelyik oldalsóval kellene próbálkoznunk – vélekedtem, míg megint nekem nem jött. Már nem is reagáltam rá semmit, csak hümmögtem egy sort, jelezve, hogy ne is törődjön vele. Nekem már úgysincs lábam…
Már éppen indultam volna, hogy elkezdjek kínomban fel-alá járkálni, amikor Olen hathatós közbenjárásának eredményeként elkezdett beomlani a fal. Egy pillanatra ijedten villantak meg a szemeim, ráadásul a lámpa is újra felmondta a szolgálatot. Semmi kedvem nem volt itt végezni a semmi közepén, egy sötét bányában.
- Tudod, értékelném, ha nem akarnál megölni mind a kettőnket – közöltem nyájasan, és egy kis elégedettséggel töltött el, hogy láttam a zavart átsuhanni az arcán. Ez eddig nem sűrűn fordult elő. – Mi lenne, ha én mennék elől? – kérdeztem, fél kezemmel pedig tapogatóztam utána. Hálát adtam Istennek, hogy nem vagyok vak, csak ideiglenesen. – Olyan vagy, mint egy elefánt a porcelánboltban – ráztam meg a fejemet, és ezúttal én ütköztem neki, bár jóval kisebb lendülettel és erővel, mint ő nekem az előbb. – Bocsi! – ezúttal már nem bírtam ki, elkezdtem nevetni az ostoba helyzeten. – Melyik járatra szavazol? Az egyik tuti kéjutazást rejt... – kérdeztem, miközben a teremszerű tér közepére rángattam magammal.

Szemöldököm megrándult, és kedvem lett volna pofátlanul az említett testrésze felé sandítani, de egyrészt valahol, mélyen, elzárva, egész illedelmes gyerek vagyok, másfelől pedig rohadtul alig látok valamit, szóval sztornó. Főleg az utóbbi végett...
- Igazán kár... - villantottam meg fogaimat, bár vajmi kevés esélyt volt rá, hogy látta is. Talán jobb is. Nekem mindenképp. Ismervén a természetét, akár még kulturáltan fejbe is küldött volna az öklével, ha látni véli a genyadék képemet, úgyhogy tényleg nem sajnáltam.
- Bajom? Nem, az nincs vele. Bár, ha rózsaszín lenne, minden bizonnyal kiröhögnélek... - nevettem fel halkan, élcelődőn. Valójában a színe se érdekelt, de azért egy misét mindenképp megérne, ha pink sisakban huligánkodna.
- Ne félts te engem. Elméletileg még farkasból vagyok. - ráztam meg a fejemet szórakozottan. Meg sem fordult bennem, hogy efféle dologgal is készülnöm kéne, elvégre jó esetben is olyan a koponyám, mint a beton. Holmi falomlás nem igazán tudna benne kárt tenni. Legalábbis ez volt az elméletem. A gyakorlati részét pedig nem kívántam kipróbálni.
Viszont, amint a lábára sikerült trappolnom, majdnem kibukott belőlem a mondat, miszerint: lehet, hogy a lábára kellett volna az a sisak. De jött volna a kontra, és most nem volt kedvem idétlen szójátékokra. Így is elég nagy boldogság lehet neki, hogy két percenként valami hülyeséget magyarázok.
- Majd leápolom, ha nagyobb baja esne, mint az én száz kilóm. - erős túlzás a súlyomat illetően, de ettől még a formalitást tekintetbe véve, teljesen helytálló. Mindenesetre nevettem, egész hangosan. Vagyis, a megszokottnál felszabadultabban.
- Hát, nem... nem vigasztal. És jamm, én is miatta másztam le ide. Bár, azzal nem számoltam, hogy egy labirintusba fogok kikötni. - húztam oldalra számat, ahogy igyekeztem körbe-körbe pillantani, de sajnos kettőnél többet nem láttam. Sőt, valójában az orrom hegyét sem sikerült mindig kihámoznom a sötétségből.
- Mindegy, legalább nem vagyunk egyedül. - arcomon mosoly játszott, ezúttal szelídebb, mint az eddigi félkilométeres vigyoraim. Azért, bármennyire is ellennék egyedül is, akár napokon keresztül is, mégis csak jobb társaságban. Főleg, hogy nem is akármilyen!
- Nem mondtam, hogy benn hagynálak. Csak eshetőségként jegyeztem meg. - somolyogtam az orrom alatt pimaszul, és mekkora szerencse, hogy egyelőre még mindig nem láthatta. A következő kijelentésére mondjuk alapvetően is megtorpantam az apróbb lépegetések közepette. Egész közelről fordultam felé, és amennyire tudtam, végig is mértem alakjának kontrasztos rajzolatát.
- Áhámm... jól van. De egyébként nyugodtan megmondhatod, hogy minden vágyad rajtam héderelni. - ööö, nos azt hiszem, nem fogom tudni visszább fogni a szemtelen vagy épp szórakozott megjegyzéseimet. De nem is baj. Maximum két méterenként tarkón vág. Belehalni azért nem fogok!
Ellenben, örömmel fogadtam, hogy a kiégetett retinámat nem kínozta tovább, és hogy végül meg is indultunk valamerre. Mondanám, hogy tőlem estig is álldogálhatunk egy helyben, de akkor tuti hogy itt alszunk...
- Igen, igen. Én is tudom pontosan merről jöttem, meg azt is, hogy kurvára nem ugyanúgy néz ki visszafelé. - nagyobb gesztusokat is ejtettem szavaim mellé, játékos felnagyítást adva ezzel a kis közjátékkal.
Jól éreztem magam, egyébként. Leszámítva, hogy a lámpa fényen kívül vak sötét volt, és hogy marhára nem tudtuk merre is kell tovább menni. A plusz pedig már csak hab volt a tortán, tekintve, hogy majdnem lebontottam a fél bánya falat. Zavart pillantásomat igyekeztem mihamarabb levakarni a képemről, a helyén csak egy idétlen vigyort hagyva fenn.
- Tudod, értékelném, ha nem értékelnél semmit se. - rántottam oldalra szám szélét, grimaszolva, kissé flegma hanghordozást engedve meg magamnak. De ez nem meglepő. Alapjáraton nagyon is flegma vagyok. Főleg ismeretlenül... Ez van.
- Akkor te mennél elől. - tártam szét karjaimat, ezzel utat engedve Jennek. Tőlem aztán utána is mehetünk, nem vagyok az a típus, akit sért, ha egy nő vezeti, vagy ilyesmi.
- Rajtad úgyis van vakond szerkó... - préseltem ki fogaim alól, kedélyesen nevetve mellé. Csipkelődtem... talán. De jól állt, kétségtelen!
Viszont, ahogy nekem ütközött - pedig egy helyben álltam! -, kénytelen voltam hangosan elröhögni magam, akár csak ő.
- És még én vagyok elefánt... - rántottam meg bal szemöldökömet, ahogy egész közelről vizsgáltam vonásait. Persze nem sokáig, mert máris rángatott tovább magával. Nők...
- Hát akkor legyen az, amelyik ezt a felettébb izgalmas utat rejti magában. - és meg is indultam, ha ő is folytatta a sétát a választott járat irányába. - Remélem félúton wellness is lesz... - morogtam egész halkan, noha csak viccelődtem. Néhány percig egészen csöndesen haladtam mögötte, folytonosan kapkodva tekintetemet jobbról-balra, és ugyanezt fordítva. Csak azzal nem számoltam, hogy néhány lépést követően szabályosan megroskad alattunk a talaj, és kisebb árkot képezve kezd ketté repedni. Talpam megcsúszott, és csak a vérvonalamnak köszönhettem, hogy még mindig stabilan a két lábamon álltam. Karom Jenn után kapott, reflexből, így sikerült levernem róla félig a sisakot, valamint a ruháját is kicsit megrángattam.
- Ez ciki lesz... - ugyanis már hiába próbáltam kijjebb, és kijjebb hámozni magunkat, a talaj egyszerre adta meg magát, és fájdalmasan tárult fel alattunk, egy meredekebb csúszdát képezve előttünk.
- El ne engedj! - szóltam oda neki, bár nem tudom mennyit hallott belőle, mert nagyobb hangeffektusokkal is meg lettünk ajándékozva, az omlás hatására. Egyik kezemmel Jennyt fogtam, ahogy tudtam, míg másikkal a bomladozó földrétegbe martam újra és újra, hogy megállítsam a folytonos csúszást, ami a... hát nem tudom éppen mi felé tartottunk.
Egyelőre még nem borultam fel, de ahogy egyre sűrűbben zúdult ránk a kő- és homoktörmelék, biztos voltam benne, hogy másodperceken belül fejre állunk, vagy szimplán Jenny fog magával rántani...

- Ugye tudod, hogyha kiröhögnél, akkor meg kellene, hogy verjelek? – kérdeztem, bár igazából inkább kijelentésnek szántam, amikor kimondtam. Ajkaimon édes mosoly jelent meg, még ha ezt nem is látta, a hanglejtésemből érzékelhette, hogy nem igazi a jókedvem, inkább fenyegetés rejlik a kedves hangszín alatt. Nem mintha kedvem lett volna fájdalmat okozni neki, hanem egyszerűen csak megtorolnám, amiért kinevetett. Nem is értem, hogy mi baja van a rózsaszínnel, de komolyan! Lehet, hogy majd veszek is neki valami szépet ebből a színből, vagy esetleg át is festhetném a motorját… hm, ez nem is olyan rossz ötlet!
- Nem is vagy száz kiló! – horkantottam fel, és el is vigyorodtam utána. – Maximum csak szeretnél annyi lenni, de gyúrjál még rá szerintem – adtam tippeket, és még majdnem azt is fel találtam ajánlani, hogy majd én megedzem valahogy, ha nagyon akarja. Túl egyértelmű kacérkodás lett volna ez a részemről, ezért inkább jobbnak láttam, ha visszafogom magam. Nem hiányzott, hogy rátaposás helyett egyenesen ugrálni kezdjen a lábujjaimon, mert biztosra veszem, hogy kis híján kiugranának a szemeim a fájdalomtól. – Hidd el, én sem tudtam, hogy ez a rész ilyen borzalmas és lerobbant… - kelletlenül húztam el a számat, amit ő ismételten nem láthatott, de gyanítottam, hogy ő is valami egészen hasonló fejet vághatott.
- Ha ezt a mondatot egy horrorfilmben sütötték volna el, biztosan most valami ijesztő hang következne, és közeledő mozgást érzékelnénk – állapítottam meg, miközben haladtam tovább a nagy semmibe. Alig vártam már, hogy kijussunk innen. Amikor bejöttem, már ment le a nap, és úgy sejtettem, hogy a tiszta égnek köszönhetően, mostanra már fent világít a hold. Vágytam a látványára, de legfőképpen a fényére! Iszonyatosan vissza akartam kapni a szemem világát, hiába éles a többi érzékem.
- Hoppá, most lebuktam! – kaptam a szám elé a kezemet, és mivel már világított a lámpa, így ezt viszonylag tisztán láthatta is. – De mi lenne, ha ezt inkább valahol máshol próbálnánk ki, ahol kényelmesebb? Nem szándékozom itt aludni, annyi szent! Olyan rövid időn belül magam mögött akarom hagyni ezt a helyet, amennyire csak lehet! – megborzongtam, és most már kezdtem fázni is. Alapvetően jól bírom, de nem úgy terveztem, hogy el fogok veszni a nagy semmi közepén. Igen, ugyanis ez az isten csapása bánya nálam már erősen a semmi közepe kategóriába volt sorolható. Kint is volt a városból, és amúgy sem lehetett rendesen tájékozódni még egy magunkfajtának sem. Rejtély volt számomra, hogy a bányászok, akik ráadásul általában emberek, hogy a frászba tudnak itt eligazodni a föld mélyén. Lehet, hogy az összes bányász földönkívüli!
- Ez csak duma! – böktem oldalba incselkedve. – Szerintem pont az a baj, hogy mindenhol minden ugyanúgy néz ki… - fejtegettem tovább a véleményemet. Teljesen meg voltam győződve arról, hogy nekem van igazam. Nem mintha máskor nem nekem lenne! Az is tény, hogy Olent nem szabadott volna ide leengedni, mert ahelyett, hogy segítene felújítani itt mindent, vagy újjáépíteni, csak plusz munkát csinált. Maximum annyit lehetett pozitívumként felfogni, hogy egy ponton kiszélesítette az amúgy keskeny járatot. Egy kövérebb ember szerintem simán beragadna itt, ha nem húzza be a hasát. Ezen a gondolaton jót mosolyogtam, és még csak meg sem kellett magyaráznom, hogy mi jár a fejemben, ugyanis nem láthatott.
Úgy vonultam elől, mintha én lennék a világ legnagyobb felfedezője. Ha nem ezek lettek volna a körülmények, most egészen biztos, hogy valami diadalittas arckifejezést öltöttem volna magamra. Hip-hip hurrá, ennek a remek bányának! Hogy én mennyire a pokolba kívántam az egészet, azt elmondani sem lehetne. Tudom én, hogy hasznát fogjuk venni, de egyelőre még nem tudtam ezt szem előtt tartani. Csakis azt láttam, hogy mindenhol kész romhalmaz, és jobb nem is lehet már, csak rosszabb…
Inkább nem mondtam semmit arra, hogy ki az elefánt. Én már vakonddá avanzsáltam egy ideje, szóval tényleg vigyáznom kellett magamra, nehogy összetaposson azzal a nagy testével, amivel rendelkezett. Ezt inkább nem mondtam ki hangosan, mert a végén még szánt szándékkal lépne rám, csak hogy megmutathassa nekem, hogy erre is képes. A férfiak furcsák! Oké, lehet, hogy most csak Darrent vettem alapul, hiszen Olennel nem töltök annyi időt, mint amennyit mondjuk szeretnék, de talán egészen hasonlóan működik a két jómadár!
- Ha gondolod, majd a járat közepén megmasszírozlak, úgy tíz másodpercig – ajánlkoztam jótékonyan, miközben megindultam ismét a kiválasztott alagút irányába. Hogy nekem mennyire nem tetszett egyik sem, azt el sem tudom mondani! Szerintem már a helyemben már teljesen kiakadt volna, és fejvesztve rohangálna. Mármint akkor, ha az illető nő lenne, a férfiak meg szimplán szeretnek úgy tenni, mintha ők minden felett állnának, és abszolút hidegen hagyná őket, hogy halványlilájuk sincs arról, hogy merre vannak, és hogyan folytassák tovább.
- Mit szólnál ahhoz, hogyha a kijutást követően elmennénk valahová kajálni egyet? Ma még alig ettem, és… - a mondanivalómat itt félbe is hagytam, mert a föld megremegett a lábaim alatt. Pánik suhant át az arcomon, és legszívesebben eltüntettem volna magamat. A farkasok miért nem képesek teleportálni vajon? Annyival könnyebb lenne az egész élet.
Megrettenve néztem volna körül, ha egyáltalán láttam volna bármit is. Jobb híján a hallásomra támaszkodtam, de túl sokat ez most nem segíthetett rajtam. Kezemmel automatikusan Olent kerestem, és amint lehetett, már belé is kapaszkodtam, méghozzá jó erősen. Az sem tudott érdekelni, hogy a sisak kis híján lecsúszott rólam, sőt, a következő pillanatban már teljesen lekerült a fejemről. Már csak arra tudtam gondolni, hogy valahogy túléljük. Nem kijutni volt a cél, csak túlélni!!!!
- Hidd el, hogy eszem ágában sincs! – próbáltam túlkiabálni a robajt, de elég kevés sikerrel ment. – Nem sokáig tudom már tartani magam! – közöltem, miközben mind a két karommal a nyakába csimpaszkodtam. Testem teljesen az övének feszült, és csak pillanatok kérdése volt, hogy mikor fogunk mind a ketten a csúszdában kikötve. Egészen pontosan még két perc adatott nekünk két lábon állva, aztán egy nagyobb kődarabnak hála, már csak arra eszméltem fel, hogy szánkázunk a nagy büdös semmibe. Sikítottam, de magam sem tudtam eldönteni, hogy a félelemtől, vagy azért, mert az adrenalin-szintem az egekben volt. Igyekeztem a lehető legerősebben fogni Olent, de a szorításom újra és újra gyengült, hála az őrült tempónak és a hepehupás talajnak, ami alattunk volt. Időnként beütöttem a könyökömet vagy a fenekemet, aminek hatására feljajdultam, de mást nem volt érkezésem mondani. Nem is lehetett volna jelenleg…

Elmosolyodtam. Még akkor is, ha nem láthatta. Nem vettem komolyan a szavait, hiába próbálta hitelesen eladni, így elképelésem szerint, a verésből maximum egy kiadós szórakozás lett volna.
- Állok elébe. - jegyeztem meg halkan, kedélyes hanglejtéssel. Igazából nem is értettem mire ez a nagy felhajtás, hát akármit is mondjon, ez a sisak önmagában is röhejes, nem hogy rózsaszínbe!
Kijelentésére végig néztem magamon, némileg széttárt karokkal. Nem mintha marhára láttam volna valamit, de a kellő gesztus kellett ahhoz, hogy meggyőződésszerűen tálalhassam a következő szavaimat.
- Ha ennél is jobban gyúrnék, félek nem férnék be egy szabvány ajtón. - vontam fel egyik szemöldökömet játékosan. Nem volt gondom önmagammal, ennél több izomra pedig már nem volt szükségem. Épp megfelelt. Ha valakinek egy szteroid tömegű farkas kell, az másszon el és keressen magának, elkerülve az én házam tornácát is!
Az, hogy a hely lerobbant, csak vállat vontam. Már nem nagyon tudunk mit tenni ellene, és még a mélyről feltörő sóhajom se lendíthetett előre, úgyhogy kár volna szót csépelni rá a továbbiakban. Így jártunk, aztán majd lesz valahogy.
- Csak nem félnél? - hangom játékos volt, kicsit élcelődős, ahogy a horror filmet pedzegette. Nem tartottam nyuszinak, félre értés ne essék, de vannak helyzetek, és mondatok, amiket nem lehet kihagyni. Elnapolni meg végképp nem! Ez is épp ilyen volt... És nem mellesleg... ha már kettőig alig láttunk, és be voltunk kényszerítve egy ilyen porfészekbe, legalább mókázzak egy jót! Más jelenleg úgyse maradt, mint a saját baromságaim, és Jennyé, persze. Ez utóbbival pedig semmi bajom nem volt. Felvágták a nyelvét, és én ezt csíptem.
- Le bizony. - bólintottam is mellé, miközben végre az arcából is sikerült kihámoznom pár részletet. A kérdésére azonban eldöntöttem oldalra a fejemet. - Én nem vagyok semmi jó elrontója... Habár, ha belegondolok... Neked így is, úgyis kényelmes lenne, elvégre rajtam hemperegnél... - hajoltam kicsit közelebb hozzá, apró, szórakozott vigyort villantva felé. Kicsit azért meglepett, hogy ilyenekkel ajánlkozik, viszont, semmi ellenvetésem nem volt, még akkor sem, ha móka címszó alatt futott is a dolog. Szerettem a játékosságot, és úgy fest, Jennből egy szemernyi sem maradt ki.
- Ne hisztizz. - búgtam csupán, halovány félmosollyal kísérve szavaimat. Valójában nekem sem volt kedvem itt sétálgatni, ahogy neki se. De ameddig nem jutunk ki, addig ez van. El kell viselnünk...
Ellenben a szavai végén éreztem, ahogy megborzong, és néhány pillanatig erősen elgondolkodtam rajta, hogy ráterítsem-e a kabátomat. De végül egyelőre hanyagoltam ezt a fajta gesztust...
- Tudod én... Minden reggel indulás előtt fókazsírba mártom a lábujjaimat, hogy ne fagyjanak le. - viccelődtem csupán, de a helyzet adott volt. - Talán jobban tetted volna, ha te is meghempergőzöl egy adagban, mielőtt idejössz! - jókedvűen recsegett hangom, amint sikerült mellé érkeznem. A kabátomat egy pillanat alatt téptem le magamról, majd terítettem rá vállaira finoman. Annyira jó fej vagyok... Nem szóltam, mindenesetre. Csak egy könnyed mosoly játszott arcomon.
Erre meg oldalba bök, még ilyet! Nem, nem zavart, erről pedig az egyre szélesedő vigyor tudott árulkodni a képemen.
- Ez hülyeség. Szűk látókörű vagy! Például... - siettem előre két lépést, megállva a bánya fal közelében. - Itt... Ez a hisztogram, látod? Ez egy grafikon ami a kép elsődleges színekre vetített világosság eloszlását mutatja. - még mutogattam is mellé, noha lövésem nem volt, hogy miről magyarázok. - Na már most... Ez máris nem olyan, mint például az ide vetülő fény, ami... - egy pillanatra meghőköltem, és hátráltam is mellé. - Eee, bogár... - fanyar pofát vágtam, ezt követően pedig jóízűen felröhögtem. - Mindegy, f'szságokat magyarázok. - ráztam meg fejemet, visszaballagva Jenny mellé. Talán csak oldani akartam egy kicsit, a görcsös "nyavajgását", hogy nem akar itt lenni, főleg nem itt aludni. Nyugtathatnám is, hogy nem lesz így, de abban mi a poén? Így legalább mosolyog. Esetleg...
Időközben hagytam, hogy újra előre menjen, és vezessen arra, amerre jónak látja. Mindegy volt, részemről, csak jussunk ki. Noha, ha jobban belegondolok, elég necces lesz innen pár perc alatt kikeveredni, de áldásom rá. Lesz, ahogy lesz. Addig meg, mit tagadjam? A társaságom teljesen kielégítő. Jól éreztem magam...
- Gondolom. És be is hajtom! - kacsintottam rá egyet, és igen. Szaván fogom fogni, még abban az esetben is, ha húzni fogja rá a száját. Megígérte, nemde?!
Ellenben, ahogy a következő kérdése felém irányult, majd félbeszakadt, az én arcomon is valami fáradt döbbenet suhant át, miként a föld megindult alattunk. Pillanatok tört része alatt történt az egész, és jobbára, nem nagyon sikerült időben észbe kapni. A talaj egyre csiszamlóssá vált, ahogy megnyílni látszott alattunk, én pedig igyekeztem Jennyt olyan erővel tartani, amilyennel csak tudtam. A nagyobb baj az volt, hogy nem csak a föld játszott mozgólépcsőt lefelé, hanem Jenn keze is csúszott ki az enyémből.
- Érzem... - morogtam, majd egy lendületesebb mozzanatot követően, sikerült újra rendesen rámarkolnom a tenyerére. Karmaim elővillantak, hogy még mélyebbre vájjam őket az omló törmelékbe, mindhiába. Egyre lejjebb, és lejjebb kerültünk, míg végül egy nagyobb kődarab sikeresen kizökkentett a stabilitásomból, és ezzel egyidejűleg "zuhanni" kezdtünk. Jenny sikolya csak hab volt a tortán, ahogy az közvetlenül a fülembe érkezett.
Alá csúsztam, próbáltam magam a legjobban irányítani a roham következtében, ahogy csak lehetőségem volt rá. Mindkét karom átölelte, hogy lehetőleg ne sérüljön annál jobban, mint ahogy lehetne. Fejem többször a földhöz ütődött, miközben karomból és lábamból is fel-fel serkent a vér, ahogy egy-egy kavics, vagy kiálló fa felsértette.
- Kapaszkodj még egy kicsit! - hangom megakadt, ahogy a lendület dobott rajtunk egyet, majd még egyet, ám továbbra is fojtón szorítottam Jennt, hogy még véletlenül se csússzon ki a karjaim közül. Lévén, hogy a belém kapaszkodó ujjak, olykor el-elengedtek, gyengültek.
Nem lehettünk messze a bánya aljától, mert éreztem, hogy egyre hűvösebb lesz a levegő, és egyre közelebb kerül a plafon is. Tenyerem a nőstény tarkójára siklott, hogy ezzel együttesen simítsam arcát mellkasomhoz, mielőtt még félúton elhagynánk azt a szép kis fejét...
Az utolsó pár méteren azonban kaptunk egy akkora gellert, hogy szinte felrepültünk, majd egymásba gabalyodva bukfenceztünk tovább, hömpölyögve a velünk rohanó árral. Még mindig Jennyt fogtam, miközben hátam, és minden porcikám felvisított egy-egy ütközést követően, míg végül stabil talajt nem értünk... Néhány arasznyit még sodródtunk, immár vízszintesen, aztán megálltunk.
A csontjaim ropogtak, ahogy próbáltam felülni, karjaimmal még mindig nem engedve el Jennt. Jól van, egyelőre még nem tört el semmim, csoda...
- Minden okés? - emeltem le tekintetemet a nőre, ujjaim pedig önkéntesen indultak meg vonásai mentén, hogy a kósza tincseken kihalásszam arcából.
- Most akár, lehetnél olyan, mint egy koszos kis tündér... - vigyorodtam el. - Csak... Hmmm... Miért van az, hogy... ahh... Miért hisznek a gyerekek a tündérekben, és a felnőttek miért nem? - biggyesztettem le szám szélét játékosan, néhány fájó szisszenést is hallatva, utalva arra, hogy bármily keserű is, de ő bizony nem tündér. Mindettől függetlenül édes volt így, piszkosan. És azt hiszem addig jó, ameddig magamat nem látom.
- Meg tudsz mozdulni? - kérdeztem végül komolyan, ahogy tekintetem körbe szaladt a szürkült, sötét gyomorzaton, amiben éppen fetrengtünk. Némi világosságot azért érzékeltem, és meg is lepett a dolog. Talán egy föld alatti tó lehet a közelben, ami visszatükrözi a beszökő holdfényt. Valahonnan. Gondoltam én, aztán passz. Azért annyira még most sem láttam sok mindent...
- Mert akkor megmasszírozhatnál! - nevettem fel, oldva egy kicsit a feszültséget, amit az iménti "balesetünk" okozott. - Egyébként, mit is akartál kérdezni, mielőtt... - böktem a fejemmel felfelé, jelezvén, hogy a zuhanásra gondoltam a 'mielőtt' alatt.

Csupán egy figyelmeztető pillantásra futotta tőlem, miszerint jobb, ha nem piszkál tovább, különben kénytelen leszek kiporolni a fenekét. Na, jó, nem vagyok én begyöpösödött vénasszony, de tény, hogy van egy szint, ahonnan már nem viselem el, ha valaki beszólogat nekem. Most ugyan nagyon távol álltunk attól a bizonyos határponttól, de ezt neki nem kellett tudnia, igaz? Magamban azért remekül szórakoztam, és még az sem volt képes lehangolni, hogy heccelt. Már csak azért sem húztam fel magamat, nehogy már jó napja legyen véletlenül!
- Tudod, én állatbarát vagyok, és sajnálnám a fókákat… - jegyeztem meg mintegy mellékesen, miközben kitudja, hogy milyen irányban haladtunk előre. Vagy éppen hátra, hát ki tudná megmondani a jelenlegi helyzetben? Iszonyatosan elegem volt, és valószínűleg látszott is rajtam, különben nem szólt volna rám. Ez még rám is az újdonság varázsával hatott, ugyanis elég ritkán szokott előfordulni, hogy én ne bírjam tartani a férfiak tempóját, vagy ne viseljem el mindazt, amit más nők távolról sem lennének képesek. Igazából tudtam, hogy most is csak inkább kötekedés volt ez a részéről, nem pedig valódi felszólítás. Még hogy ne hisztizzek! Hah!
A rögtönzött előadását felvont szemöldökkel, és igencsak kétkedve hallgattam végig. Valójában halványlilám sem volt arról, hogy ez most hogyan jutott eszébe, vagy miről, és miért mondja mindezt nekem. Ettől függetlenül még megadtam neki azt a tiszteletet, hogy nem szóltam közbe, csak némán álldogáltam, egyik lábamról a másikra helyezve át a testsúlyomat. Jobb, mintha látványosan elkezdtem volna unatkozni, igaz? Ha szerinte nem így lenne, az sem tudott kizökkenteni a monoton bambulásból, amit éppen műveltem. Szörnyű tudok lenni, mondtam már?
- Szerintem akkor is ugyanolyan – jelentettem ki, miután újra elcsendesedett Olen is. Kettőnk közül azt hittem eddig, hogy én vagyok a beszédesebb, de olybá kezdett tűnni, hogy bizonyos helyzetekben ő még rajtam is túl tud tenni. Nem tudtam, hogy hirtelen sírjam el magam, vagy nevessek fel jókedvűen. Végül az utóbbi mellett döntöttem, de azt is inkább csak egy kicsi kacajnak lehetett nevezni. – Csak egy kicsit… - nem bántásból mondtam. Inkább úgy mondanám, hogy finoman egyetértettem azzal, hogy körülbelül semmi értelme nem volt mindannak, amit most előadott nekem. Legalábbis a mi szempontunkból most nem számított semmit, hogy a színeknek milyen a világossága és a többi.
Azért a kezdeti jókedvemet a hirtelen jött kőlavina egyetlen csapásra elvágta. Sajnáltam, mert nagyon szerettem volna még nevetni, és vele tölteni az időt idelent, ha már belekerültünk ebbe a helyzetbe, de megszokhattam volna már, hogy körülöttem soha semmi nem megy csak úgy egyszerűen, ahogyan én előzetesen elképzeltem. Mint ahogyan azt előre megjósoltam, hamarosan a lábam alól szó szerint csúszóssá vált a talaj, majd el is tűnt, ahogyan az a nagy könyvben meg van írva. Most már pánik szorongatta a torkomat, és a fulladás veszélyével fenyegetett. Ennek enyhítésére sikoltoztam jobbra-balra, és eszembe sem jutott, hogy talán sérti Olen fülét. Hogyan is sérthette volna, mikor a körülöttünk lévő zaj sokkalta nagyobbra sikeredett. Még a gondolataimat is alig hallottam a kövek ropogásának hála.
A szédületes iramunk miatt, már én is legalább annyi helyen ütöttem meg magam, és sértettem fel a bőrömet, mint Olen. Na, jó, annyira azért nem, hiszen engem ő védett a testével, de sajnos nem tudott minden aprócska részletet elrejteni belőlem, így aztán én is több ponton véreztem és sajogtam a fájdalomtól.
Nem szólaltam meg, csak kapaszkodtam belé olyan erősen, amennyire csak telt tőlem. Azt hiszem, hogyha nem tartott volna még pluszban ő is, akkor egészen biztosan elrepülök valami másik irányba. Abban a pillanatban a hátamat bevágtam az újdonsült járat tetejébe, mikor dobott rajtunk a lendület egyet. Még a maradék levegő is kiszaladt a tüdőmből, és úgy tátogtam, mint egy partra vetett hal. Borzalmas érzés, ha hirtelen elzárják előled a levegőt, méghozzá mindenféle előjel nélkül. Magamban már azon kezdtem imádkozni, hogy végre az aljára érjünk, és már azt ígérgettem, hogy minden vasárnap el fogok menni templomba is, amikor megtörtént a csoda. Nagyobb volt a tér, és még vitt minket a lendület is, de pár méterrel arrébb véget ért a rémálom.
Először ki sem mertem nyitni a szemeimet, csak próbáltam lélegezni. Arcom még mindig szorosan Olen mellkasához simult, és ott kerestem menedéket, az izmos testéhez tapadva. El sem akartam képzelni, hogy mennyi sérülésem lenne, ha ezt a kis csúszdát egyedül kellett volna kipróbálnom. Bár természetesen az is lehet, hogy akkor létre sem jött volna, csak a kettőnk súlyától, de mindez már lényegtelennek tűnt. Csak az számított, hogy éltünk, és mikor megszólalt, már azt is leszűrtem, hogy annyira nem lett nagy baja neki sem. Egy kicsit lelkiismeret-furdalásom lett, amiért engem védve begyűjtötte a sok vágást.
Mivel, mint már említettem, sikerült bevernem a hátamat, rettenetesen sajgott a gerincem, és alig mertem megmozdulni is. Attól ugyan nem tartottam, hogy esetleg eltört volna, de egy csigolya még simán megrepedhetett. Pontosan meg sem tudtam állapítani, hogy hol fáj, mert mindenhonnan éreztem a kínzó sajgást.
- Azt hiszem… - szólaltam meg végül, néhány percnyi csend után. Eddig csak próbáltam helyreállítani a légzésemet, és vártam, hogy a pulzusom is a normálisba álljon vissza, több-kevesebb sikerrel. Még egy pillanatra újra lehunytam a szemeimet, amikor kisimította a csapzottá vált hajamat, és ezzel együtt hozzáért a bőrömhöz is. Zöld íriszeim csakhamar visszataláltak az arcára, és immár jobban tudtam fókuszálni rá, hála a megváltozott fényviszonyoknak. – Én hiszek bennük – mosolyodtam el lassan, és természetesen bóknak vettem, amit mondott. Ez egy egészen kicsit felvidított, de el sem akartam képzelni, hogyan nézhetek ki. Sajnáltam, hogy pont ő lát így, de ugyanakkor vigasztalt, hogy hasonlóan remekül festett ő is.
- Fogalmam sincs – suttogtam alig hallhatóan. – Nagyon fáj a hátam, valamelyik szűkülő szakaszon sikerült bevernem – húztam el a számat, de ahogy próbáltam ténylegesen is mozogni, rá kellett döbbennem, hogy nincs nagy baj. Megmozgattam oldalra a fejemet, mire a nyakam éktelen recsegésbe-ropogásba kezdett, de rohadt jól esett. Már éppen a lábamat készültem fentebb húzni, mikor viccelődni kezdett a masszírozást illetően. Fájt ugyan, de elnevettem magam, bár kevésbé jóízűen, mint az tőlem megszokott. – Lehet, hogy most már mindig így fogok közlekedni! – idő közben ülő helyzetbe küzdöttem magam, és próbáltam kihámozni a félhomályban, hogy miféle helyre keveredtünk. Jó nagy tér volt, és víz szaga fészkelte be magát az orromba.
- Hogy eszünk-e valamit, mert még nem ettem ma, és nagyon éhes vagyok. Most már azt hiszem, hogy nem lenne túl jó ötlet, ha beállítanánk valami étterembe. Még a végén kihívnák a mentőket hozzánk… - próbáltam én is elviccelni a helyzetet, már amennyire ment. Éreztem, hogy az arcomon több apró vágásból szivárog a vér, hogy a homlokomat is felsértettem, és a számat elharaptam, valamelyik ütközés közepette. A többi részemről már nem is beszélve, na meg a szakadozott ruháról. Megerőltettem magam, megmozgattam a karjaimat is, aztán Olen felé fordultam, és odahajolva hozzá, hatalmas cuppanós puszit adtam az ajkaira. – Masszírozás helyett, most érd be ennyivel – vigyorodtam el, kicsit összeszedettebben. – Majd Darrennek szólnunk kell, hogy csináltunk egy új járatot, és hogy mit fedeztünk fel. Már ha egyáltalán visszatalálunk ide – húztam el a számat ismét.

Fogalmam sem volt róla, hogy mennyi ideig zuhantunk, ahogy arról sem, hogy hova csöppentünk. Bár, jelenleg nem is nagyon tudtam ezzel foglalkozni... Több sebből véreztem, és örülhettem neki, hogy néhány roppanó csonton kívül semmi más bajom nem esett... Hát igen, rossz pénz nem vész el. Mondják...
Noha, első körben az érdekelt, hogy Jenny egyben van-e, és mivel jó ideig csak a szapora sóhajait hallottam, muszáj volt rá is kérdeznem, mert nem elégedtem meg vele, hogy csupán életjeleket ad. Néhány percet követően végül választ is kaptam, ami némileg könnyített rajtam, így feljebb tornásztam magam, feltámaszkodva alkaromra, majd tenyeremre, miközben őt is emeltem feljebb ezáltal mellkasommal. Arcát fürkésztem egy ideig, kutatva íriszeiben, melyek kisebb időre elvándoroltak szemhéjai mögé, majd újra rám villantak. A mosolyra én magam is elmosolyodtam, elemelve arcától simító ujjaimat.
- Lassan én is kezdek. - vonásaim finoman változtak, elengedve magam néhány szívdobbanás erejéig, át sem gondolva, hogy miket mondok. Kedveskedtem volna? Úgy tűnik... Lehet, néha ez megy magamtól is? Meglepő... Végül visszarendeztem arcomat, és tekintetem elfordítottam róla, hogy felmérjem a terepet. Valójában ez a helyszín jobban tetszett, mint az előbbi egérjáratos történet. Tenyeremet végig húztam homlokomon, így jó adag mocsokkal kevert vért sikerült letörölnöm onnan. Pompás, úgy nézhetek ki, mint a Loch ness-i szörny... A gondolatra a fejemet is megráztam alig érzékelhetően, lepillantva Jennyre.
Épp mondanám neki, hogy próbáljon megmozdulni, de már megteszi kérés nélkül is. Reméltem, hogy csak beütötte magát, azért fájlalja a hátát, és nem történt nagyobb baj. Ám, ahogy fészkelődni kezdett lassan kezdem meggyőződni róla, hogy semmi gond nincs. Vele együtt ültem feljebb én is, és kénytelen voltam elvigyorogni magam, ahogy meghallottam csontjai roppanó "zenéjét". Az enyémek se voltak jobbak, ami azt illeti, hiszen gerincem, karom, nyakam, még az ujjaim is sikoltoztak egy-egy mozzanatot követően. A fájdalom tompa volt, hol pedig éles, bár főként a bal vállamba éreztem tépő, maró kínt. Íriszeim lassan ,araszolva szaladtak fel az említett testrészemre, majd azonmód elkomorult tekintetem. Sötét pólómat vörös, sápadag foltok övezték. Nem, nem is akarom látni mennyire marta szét az iram, és törmelék. Csak akkor vezettem vissza pillantásomat Jennre, mikor hangja fülembe szökött.
- Oh, remek ötlet. Szólj és jövök veled. Én se hagynám ki! - halkan felnevettem én is, noha részemről az ironikus helyzeten. Tüdőmből mély sóhaj szakadt fel, és egy másodpercre még a fejemet is hátraszegve bámultam a "mennyezetet". A fal nyirkosnak tűnt, és a tó szaga is erősödni kezdett. Talán nem tévedtem, hogy föld alatti folyó féleség lehet a közelben. Ahogy Jenny is még feljebb ült, úgy én is mozogtam tovább, bár még nem álltam fel.
- Enni? - elgondolkodón pillantottam rá, aztán újfent elnevettem magam, noha elég fáradtan, és szaggatottan. - Nos, ha kijutunk innen, meghívlak egy pizzára. Mit szólsz? Mert szó se róla, lenne kedvem étterembe menni veled, és a kinézetünk érdekelne a legkevésbé... - játékos hanglejtéssel beszéltem, már amennyire sikerült, hiszen jó pár fojtott lélegzetvétel állta útját egy-egy szavamnak. - ...de kifejezetten örülnék pluszban egy forró fürdőnek, és egy nyugis lakásnak. - vontam fel szemöldökömet. Nem volt köteles elfogadni az ajánlatomat, végtére is csak gesztus volt. Ellenben: komolyan gondoltam. Nála, vagy nálam, nekem édes mindegy. Csak legyen meleg víz, és kaja...
Ám a következő mozdulatára nem számítottam, és némileg meglepetten is pislogtam rá. Ajkaim kissé elnyíltak egymástól, hogy magamhoz vegyek némi oxigént. Szám szélén hagyott finom lenyomatát ízlelve kerestem meg zöld íriszeit, és amint elkaptam őket sunyi kis vigyorral adóztam a pillanatnak.
- Nos, valóban... ez jobb volt, mint egy masszázs... - rekedtes hangom megrezegtette a levegő apró atomjait. Tényleg, ez sokkal jobb volt, nem is akarnám tagadni. Pláne, mert rég volt hasonlóban részem... És nem mellesleg: nem is átalltam idővel visszajátszani. Később...
- Hagyjuk már Darrent. Először összecsomagolom, aztán leinfózom. Maradjunk ennyiben. Ilyen hülyeséget... - löktem fel magam végül, kezemet Jenny felé nyújtva, hogy felsegítsem. - ...jöjjünk le és nézzünk szét. Kiherélem... - vágtam egy színpadias "leeső" arcot, de aztán ismét elnevettem magam. Nem haragszom én rá, csak máskor szólhatna, hogy szkafanderbe jöjjek!
- Nézzük meg mi van arra... - szagoltam bele a levegőbe, megkeresve a víz szagának forrását. Arcomat kosz és vér fedte el, ahogy Jenn felé fordulva fogtam rá kezére, és indítottam meg lépteit. Nem kellett sokat sétálnunk, néhány perc elteltével meg is pillanthattuk a "barlangi tavat". Hosszasan ívelt át egyik oldalról a másikra, és szinte már örömittasan fogadtam a látványt, hogy a túl szélén repedés hasad át a sziklán... vagy... akármi is az... de fény szivárgott belőle. Magasan volt, és elég meredeknek is tűnt, de ennyi még nem állíthat meg, hogy kijussak/jussunk innen.
- Nem vérzel sehol erősebben? - még mindig a kezét szorítottam észre se vettem tulajdonképpen, csak akkor amikor a mondatomat követően felé fordultam, mellkasommal egyenesen neki ütközve. Már nem kértem bocsánatot, csak a fejemet ingattam meg egy idétlen mosoly kíséretében.
- Na mit szólsz... - oldottam ki ujjaim közül kezét, bár hátrálni nem hátráltam el. Valahogy, nem is értem.. jól esett a közelsége. - ...úszunk, vagy nem úszunk? - tekintetem a tó felé révedt, kívülről nem tűnt veszélyesnek, mindenesetre azért tervbe vettem, hogy előbb lecsekkoljuk, mielőtt belemászunk. Íriszeim folytonosan égették az övét, míg végül elléptem tőle, és a vízhez sétáltam, leguggolva mellé. Tenyeremet óvatosan eresztettem bele, és miután azon kívül, hogy hidegnek találtam, semmi más gondot nem észleltem, le is mostam benne karomat, majd arcomat is. Na most még jobban nézhetek ki, mint az előbb... A mocsok most már nem csak rám van tapadva, de folyik is végig rajtam. Pólóm aljával töröltem le a cseppeket, a sötéten úgysem látszik... Legalábbis ilyen fénynél biztosan nem. Egyébként sem érdekel jelenleg.
- Szerintem nincs vele para... - morogtam az orrom alatt, egyszerűen fújtatva magam elé, lassan felemelkedve... A vállam még mindig fájt, és biztos voltam benne, hogy egy nagyobb kráter tátong a pólóm alatt a helyén, de igyekeztem nem tudomást venni róla.

A bókot hallva újra ráemeltem a tekintetem, és kezdett egyre erősebbé válni bennem a késztetés, hogy köszönetképpen ne csak annyit mondjak, hogy „Kösz, hogy megmentettél!”. Ez amúgy sem az én stílusom, ha már itt tartunk, és tényleg nélküle sokkal rosszabb állapotban lennék, már ha egyáltalán eszméletemnél maradok. A gyógyulás után biztosan magamhoz tértem volna, de az is biztos, hogy itt az égvilágon senki nem találna rám. Nemhogy véletlenül, de még szánt szándékkal sem. Ebből máris levontam a tanulságot, miszerint soha többé nem tehetem be a lábamat ide egyedül. Muszáj, hogy valaki legyen mellettem, de Olent nem akartam ilyesmikkel zargatni, biztosan neki is jócskán elege lett ebből az istenverte bányából. Majd Darren szépen kísérget, és ő is megtapasztalhatja, hogy milyen remek is az ő ötlete. Na, meg persze azt is, hogy mennyire nem egyszerű a kivitelezése.
Miután jelentősen sikerült összébb kaparnom magamat, egy kicsit jobban éreztem magamat. Már nem számítva a szivárgó vért, a szinte már elviselhetetlen fájdalmat, és az elgémberedett tagjaimat. Rég volt már hasonló érzésben részem, és ha lehetőségem lesz rá, azt hiszem, hogy a közeljövőben nem is tervezem, hogy újra hasonlót éljek át. Nem szoktam harcokba bocsátkozni, csak ha nagyon muszáj, és az edzések sem okozna ekkora fájdalmat, csak némi izomlázat. Emellett mindaz eltörpülhetett, de úgy rendesen.
- Reméltem, hogy be fogsz majd csatlakozni hozzám! – kuncogtam én is, bár még mindig erőtlenebbül, mint a szokásos. Azért ez már haladás szerintem, ha úgy vesszük. Legalább képes vagyok nevetésre, és nem hagytam el magam, arra várva, hogy Olen majd cipeljen és megoldja helyettem a helyzetet. Azt egyébként is csak akkor viselnél el, ha tényleg annyira ramaty állapotban lennék. Körülbelül kétszer annyira, mint most, tehát olyan félig hulla formát öltenék. A gondolattól még a hideg is kirázott, de valószínűleg attól is, hogy itt jóval hűvösebb volt a levegő, mint odafent. Vajon hány emelet mélységben lehetünk? Nem, jobb ezt nem firtatni most!
Örömmel fogadtam, hogy pozitív volt a válasza, és nem oktatott ki, hogy ugyan én mit képzelek magamról, hogy enni akarok vele. Szeretem a spontán dolgokat, ez az este meg másból sem állt ki, csak azokból. Ha rajtam múlt volna, inkább kihagyom egy részét, csakhogy kevesebb izgalomban legyen részem, és jobb állapotban hagyhassam hátra ezt az útvesztőt. Szerintem jobb lett volna az egészet bezárni, és ezt nem fogom elfelejteni megmondani Darrennek sem. Nehogy már azt higgye, hogy minden simán megy, és semmi gond nincs ezzel a vacak ötlettel! Oké, alapjáraton nem lenne ez rossz, de kész életveszély bejönni ide.
- Megbeszéltük! – bólintottam rá, és némi lelkesedést is sikerült mutatnom. Igaz kevés telt most tőlem, de azért láthatta, hogy nagyon is tetszik nekem az ötlet. – Az én lakásom elég nyugis… - mosolyogtam még rá, mielőtt beléfojtottam volna a szót az aprócska kis csókommal. Én ilyen formában adóztam annak, hogy túléltük a nagy zuhanást. Még az sem érdekelt volna, ha eltol magától, de szerencsére nem ezt történt. Bíztam is a saját vonzerőmben annyira, hogy ne tartsak semmi ilyesmitől. Kedvem lett volna a pillanatot tovább elhúzni, de az a vágy jelenleg erősebben élt bennem, hogy kikeveredünk végre ebből a földi pokolból. Most már így fogom emlegetni, vagy a pokol előszobájaként. Mind a kettő helytálló lehetne…
- Bíztam benne! – suttogtam még mindig elég közel hozzá, de már nem tudtam volna olyan könnyedén megcsókolni, mint az előbb. Jobban érdekelt most valahogy, hogy felküzdjem magamat két lábra, még ha nem is voltam egészen biztos abban, hogy ez egyből sikerülni is fog. – Azért várj meg vele, mert megörökítem majd kamerával, hogy később visszajátszhassuk neki bármikor – most már fesztelenebbül mosolyogtam, és kivételesen a felém nyújtott kezet is elfogadtam. Csapatjátékos vagyok ugyan, viszont a büszkeségem határtalan tud lenni bizonyos helyzetekben. Azt hiszem, hogy út közben valahol sikerült elhagynom, és a segítség tényleg jól jött. Félő, hogy egyedül nem lettem volna képes felküzdeni magam, noha a gyógyulás már érezhetően elkezdődött. Ez azért igazán megnyugtató.
- Rendben, de remélem, ennél lentebb már nem kerülhetünk – jegyeztem meg, miközben fél kezemmel Olenbe kapaszkodtam, a másikkal pedig összébb húztam magamon a korábban rám terített kabátját. Csoda, hogy nem hagytuk el a remek csúszdázás közepette. Miután elértük a vizet, mély levegőt vette, és ezúttal sokkal tisztábbnak éreztem a tüdőmbe áramló oxigént, mint korábban odafent. Ott dohos volt és borzalmasan áporodott, itt viszont beszökött a résen a kinti frissesség, és a víz is rátett erre egy lapáttal. Csak hálás lehettem azért, hogy jobb helyre jutottunk végül, és nem esetleg egy csapdába, ahonnan nincs kiút. Ennyire azért egyikünk sem lehet szerencsétlen, ugye?
- Fogalmam sincs, de szerintem nem vészes… - vontam meg a vállaimat lazán, és újabb ropogás hangjai jutottak el a fülemig. Mikor nekem jött, egy kicsit jobban megszorítottam a kezét, hogy megőrizhessem az egyensúlyomat, úgyhogy szerencsére nem landoltam ismét a fenekemen. Akárcsak neki, úgy nekem is jól esett az ő közelsége, és ha nem engedett volna el, akkor valószínűleg még percekig bambán bámultam volna fel rá, mint borjú az új kapura. – Hát, nem lenne rossz, ha valamennyit lemoshatnék magamról ebből a mocsokból – sóhajtottam egyet, és én is közelebb sétáltam a vízhez. Kézfejemmel megtöröltem az arcomat, és akárcsak Olennek, úgy az én kezemnek is sikerült még jobban bemocskolódnia. Piszkos, félig már alvadt vér tarkította az amúgy is beszürkült kezemet. Másra sem vágytam jobban, mint arra, hogy újra tiszta legyek, de ez csak ideiglenes megoldás lehetett itt. Kivéve, ha teljesen belemegyek. Mielőtt jobban átgondolhattam volna, a kabát már a földön kötött ki, az enyém is követte, ahogyan az ing is, amit viseltem felette. Úgy nézhettem ki, mint egy megtépázott veréb, és igazság szerint úgy is éreztem magamat.
- Szóval úszunk… azután kitaláljuk, hogy hogyan fogunk kijutni innen… - magyaráztam, és megszabadultam a bakancsomtól is, amit direkt ide vettem fel. Közben közelebb sétáltam Olenhez, egy pillanatig sem zavartatva magam. Végül is, még semmi fontosabbat nem vettem le magamról, és amúgy sem vagyok szégyellős, legalábbis bizonyos helyzeteket kivéve. – A vállad nagyon megsérült, ugye? – kérdeztem aggodalmasan, és csak a karját simítottam meg, fentebb nem mertem hozzányúlni. – Majd otthon megpróbálok segíteni valamennyit rajta, bár nem vagyok orvos – mosolyogtam biztatóan, közvetlenül mellette állva.

Örömmel fogadtam, hogy nem küldött el a picsába, hogy mindez után még azért belém fér egy pizza, és grátiszként: lakáson is akarom megenni. Jó, ismertem már nagyjából Jennyt, és ilyenen azért annyira nem kellett aggódnom. Eléggé lazán veszi a dolgokat, többnyire, és ezt csípem. Frászt is kapnék ha egy begyöpösödött, komoly liba lenne. Lehet két percél tovább nem bírtam volna a társaságában. De a helyzet épp az ellenkezője, sőt... Nagyon is az ellenkezője.
- Nekem nálad is megfelel. - mosolyodtam el kajánul, bár csak jó kedvemben. - Nálam egyébként is akkora a kupleráj... szóval, gondolhatod. - na igen. Tipikus pasi vagyok, aki előbb csinál káoszt az otthonában, mint sem rendet. Oda meg nem szívesen vinném fel, főleg egy ilyen nap után... Főleg őt. Főleg ezután a röpke csók után... Ájh, még a végén összezavarodok!
- Tőlem le is festheted, de nem teszi zsebre amit ezért adok neki, szimplán "szeretetből"... - ezt sem gondoltam komolyan, tényleg nem tudtam rá haragudni, mindattól függetlenül sem, hogy szanaszét zúztam magam a hülye bányájában. Az ötletet egyébként jónak tartom jelenleg is, a föld alatt nagyobb mozgás terünk lehet, a másik falkával szemben, csak a kiinduló pont... Egyszerűbb lenne ha mi építenénk ki, nem pedig felfedeznénk... Bár, most ez sem tud érdekelni. Ki akarok jutni, Jennyvel, még hozzá egyben. Ennek örömére pedig megindultunk a tó felé, remélve, hogy most már valami kiutat is találunk.
Éreztem Jenny szorító ujjait karomon, és tagadhatatlanul is jól esett, főként mert így minden elhagyott lépés után tudtam, hogy egyben van. Valójában magam sem értem, miért foglalkoztam vele ennyire. Csak... kellett. Pont.
- Ebben bízom én is... - már, hogy lejjebb már nem kerülünk, mert az eléggé cinkes lenne... Hol kötnénk ki? Kínában? - Mindenesetre jót nevetnék...
A nyirkos levegő kellemesen járt át, és valahogy nem is bántam, hogy itt jó pár Celsiusszal kevesebb volt. Kellően átmelegedtünk mindketten, úgy gondolom, ezután a zuhanás után. A víz hűvös cseppjei is ugyanúgy jól estek, talán még jobban is. Miként én emelkedtem fel, elhatárolódva a tótól, úgy kezdtek lehullani Jenn ruhái a földre. Egy ideig meredten bámultam, észre se véve magamat, hogy már vagy egy egész perce azt nézem, hogyan bontakozik ki a textilekből. Bármit is gondolt magáról, nekem kifejezetten tetszett a látvány, és talán bele is fagyok az egész helyzetbe, ha felém haladó léptei és hangja nem szakít ki a valóságba.
- Öhm... Ja, ja úszunk! Oké. - zavart vigyor játszott képemen, és még fejemet is kissé előrébb döntöttem, ahogy ő egész közel ért. - Khm... terveim szerint ott kijuthatunk. - Böktem fejemmel a hasadék felé, ami innen talán kicsinek tűnhet, de biztos voltam benne, hogy csak a távolság miatt csalóka.
Próbáltam magam pillanatok tört része alatt összeszedni, mielőtt totál hülyének néz, hogy nem csak belevesző szemekkel bámulok rá, de még makogok is összevissza. Időben égetem le magam...
Kérdésére viszont íriszeimet az övébe fúrtam, állkapcsom pedig ívben feszült meg bőröm alatt. Simító érintésére egy másodpercre megrándultak szemhéjaim, mialatt lehunytam őket, majd pattintottam is ki.
- Nem vészes. - mosolyodtam el haloványan, aztán egyetlen mozdulattal lehámoztam magamról a pólómat, hátam mögé hajítva. Nem léptem el Jennytől, tekintetem folytonosan az övét kutatta, ahogy a cipőimet is lerúgtam magamról. Aztán pillantásomat a vállamra vezettem, nagyobbat nyelve. A látvány nem volt valami szép, de annyira drasztikus sem. A húsom itt-ott feltépődött, elég mélyen, de minden a helyén maradt. Ugyan már gyógyulni kezdett, viszont tudtam, kellett neki jó pár óra, hogy helyre rakja magát. Jenn újabb szavaira akaratlanul is elmosolyodtam, ujjaimmal álla alá nyúlva, kicsit feljebb hajtva arcát az enyém felé.
- Héj. Minden rendben, oké? Eb csont beforr. - kacsintottam rá játékosan, leengedve kezemet arcáról, elpillantva a tó irányába.
- Na csobbanjunk szöszi... - villantottam felé egy ezer fogas vigyort, majd a farmeromat is letépve magamról, egy szál alsóba bedaráltam a tóba, félúton dobbantva el a talajtól, hogy akár csak farkasként, emberként is vetődve érkezzem meg egyik pontból a másikba. A víz kellemesen ölelte át testemet, ahogy még néhány másodpercig a felszín alatt lebegtem, majd hirtelen fellöktem magam onnan. Hajamat megráztam, arcomon pedig végig szaladt tenyerem, elsöpörve a zúduló cseppeket képemből. Éreztem ahogy minden fájó sebemet átmossa a tó, marja, tisztítja... Amennyiben Jenny is megérkezett mellém, úgy halkan felnevetve fürkésztem vonásai ezernyi árnyalatát. Kaján mosoly költözött szám szegletébe, ajkaim pedig résnyire elnyíltak egymástól, ám csak néma sóhaj jött ki rajta.
- Szólj, ha valami gond van útközben. - fröcsköltem rá egy kis vizet jó kedvűen. A túl part nem volt annyira közel, és ki tudja mi vár ennek a szarnak a közepén, vagy túl felén. Nem akartam további gondot, vagy hogy Jennynek baja essen. Túl akartam lenni mihamarabb, még akkor is, ha túlságosan is jól esett a hűsítő "ölelés".
Ha pedig Jenn is elindult tempózva, én is követtem őt a túl oldal felé... Jó ideig nem tűnt semmi veszélyesnek, bár tény, hogy a vállam miatt fáradtabban csapkodtam a tó tükrét, de bőven bírtam még. Olykor a nő felé pillantottam, megbizonyosodva róla, hogy ő is egyben van. Nem tudom mennyi időbe telt, míg egyre közelebbinek tűnt a másik oldal, de mertem remélni, hogy most már csak percek kérdése, és kiérünk.
Pár lélegzetvétel, még néhány szívdobbanás, aztán kezem végre belemarkolhatott a nedves földbe. Kissé gyengültebben vonszoltam ki magam, belehasalva a kavicsos homokba, tenyeremmel tolva fel felső testemet.
- Meg vagy? - emeltem át íriszeimet Jennyre, ahogy lassacskán két lábra sikerült állnom. Le se "poroltam" magam, annyira mindegy. Az eddigi kosz és vér is még itt-ott erősen látszott rajtam, a fáradt homok már csak egy plusz volt a sok mocsok között.
Ujjaimat végig húztam vizes tincseimen, majd óvatos léptekkel megközelítettem Jennt.
- Tiszta kaland túra, ne mondd hogy nem! - nevettem újra, egész halkan. Pár centire magasodtam előtte, mígnem tekintetem az előttünk húzódó, magas sziklafalra futott.
- Most pedig, ahogy elnézem, mászhatunk. - fújtattam magam elé, tenyeremet tarkómra csúsztatva, ujjaimat átfonva egymáson. Semmi kedvem nem volt még ehhez is, viszont a fény is egyre közelebb volt, tehát a szabadság is.
- Menj előre. Kérlek... - ismét arcát fürkésztem, és nem is fogadtam el ellenvetést. Ha megcsúszik, így el tudom kapni. Úgyhogy, addig nem is mozdultam el, ameddig nem vette irányba a falat...

- Azt egy szóval sem mondtam, hogy nálam hatalmas rend van – vigyorodtam el fáradtan. Jó, igazából viszonylag rend szokott lenni, és mivel szeretem, ha a lakásom otthonosnak mondható, csak ezért szokott össze-vissza lenni néhány dolog. Nem vagyok sem konyhatündér, sem takarítónő. Én simán csak főállású tündér vagyok, ha ez eddig nem lett volna nyilvánvaló! Ugye, hogy az volt? Ezt a kis gondolatsort inkább nem osztottam meg Olennel, azt hiszem, hogy a végén még elkezdene aggódni, hogy bevertem a fejemet a zuhanás közben. Nem volt szükségem még több aggódásra, vagy netán orvosra. Nem szeretem őket…
Csak kuncogtam azon, hogy akár le is festhetném Darren megbüntetését, ha úgy lenne kedvem. Jól rajzolok, ez nyilvánvaló, különben érdekesen lennék építész, de azt nem állítanám, hogy művész vagyok. Ennél fogva pedig jobbnak láttam, ha a hagyományos, hétköznapinak mondható módszereknél maradok, avagy a kameránál. Máris magam elé képzeltem a dolgot, na meg a bátyám fejét, ha majd lejátszom neki. Persze az egész csak viccelődés volt, de én istenemre mondom, előttem már meg is jelent a kép, ahogyan kiporoljuk Darren fenekét, pusztán bosszúból. Azt nem bántam, hogy pont Olennel lettem ide bezárva, azért viszont sajnáltam, hogy neki is ki kellett állnia mindazt, amit nekem is. Sőt, ő még többet is kapott a „jóból”.
Amint elkezdtem megszabadulni a ruháktól, a testem libabőrössé vált, de nem zavart különösebben, mert lelkiekben már a tó jéghideg vizére készítettem fel magamat. Elsőre fel sem tűnt, hogy milyen meredten bámult rá a kedves úti társam, csak néhány pillanat elteltével. Szemeim egyből megvillantak, ahogyan a tekintetünk találkozott, ajkaimon pedig egy nálam visszafogottnak mondható mosoly jelent meg. Leplezetlenül mutattam, hogy mennyire szórakoztatott a kibontakozó helyzet, ugyanis még sohasem láttam őt zavarban. Ismétlem, SOHA! Ettől egy kicsit jobban éreztem magamat, mert azt bizonyította, hogy hatással vagyok rá, ennek pedig számomra is érthetetlen okból, de nagyon örültem.
- Remélem, hogy tényleg úgy lesz, különben még a végén ideges leszek, és csinálok én egy másik lyukad is a falba, vagy egyenesen egy egész járatot… - viccelődtem, de a helyzet az, hogy tényleg képes lettem volna megpróbálni, ha eléggé felidegesítem magam, és nem töröm össze-vissza a testem, alig tíz perccel korábban. Így viszont jócskán híján voltam az ehhez szükséges erőnek, és viszonylag nyugodtnak is éreztem magamat, hála Olen közelségének. Mivel ő sem őrjöngött vagy káromkodott, ezért rám is átragadt egyfajta csendes nyugodtság, vagy inkább afféle derűs beletörődés. Igazából volt egy pont, amikor már abszolút feladtam azt, hogy kijuthatunk erről a helyről, erre tessék, megjelent előttünk a menekülő útvonal, csak azt kellett eldöntenünk, hogy megkockáztatjuk-e. Olybá tűnt, hogy egyikünk számára sem volt kérdéses.
Ahogy elkezdett előttem vetkőzni, határozottan kezdett az az érzésem lenni, hogy egyáltalán nem egy bánya mélyén vagyunk, ahol a kijutásunkért küzdünk. Nem, valami egészen más volt a levegőben, és ha akartam volna, akkor sem tudom elfordítani róla a pillantásomat. Még jó, hogy eszem ágában sem volt ilyesmit tenni, sőt, kezdtem oda jutni, hogy talán még be is segítek neki. Ajkaim finoman, alig láthatóan nyíltak el egymástól, a szívem pedig hevesebben kezdett verni, de ellenálltam a kísértésnek, és nem szaggattam le róla a pólóját, sem a nadrágot. Már rég megtanultam uralkodni az állatias ösztöneimen, csak éppen nem mindig volt hozzá kedvem. Ilyen az élet!
- Oké! – válaszoltam suttogva, ajkaimon mosoly játszott, ahogyan kikényszerítette, hogy le se vegyem róla a szemeimet. Egyébként sem tettem volna ilyet, annál sokkal jobban aggódtam a válla miatt, mert igencsak csúnyának ítéltem meg. Reméltem, hogy mire hazaérünk, azért már jobb állapotban lesz, és én is képes leszek valamelyest ellátni. Nem akartam orvos közelébe kerülni, még akkor sem, ha nem engem vizsgált volna meg. Csak egy nyugis estére vágytam a továbbiakban, ha már ez a néhány óra ilyen túlontúl eseménydúsra sikeredett.
Szórakozottan néztem, ahogyan megszabadult a nadrágtól, és belevetette magát a vízbe. Egy kicsit még el is felejtkeztem magamról, és oldalra billentett fejjel bámultam, de végül sikerült észbe kapnom, és én is kibújtam az atlétából, meg a nadrágból. Minél kevesebb rajtam a ruha, annál kevésbé fog lefelé rántani a súly, nemde? Nagyon nem vágytam arra, hogy még félig meg is fulladjak, mikor a víz a menekülési útvonalunkat jelentette.
Megvártam, amíg feljött a víz felszínére, aztán én is elindultam befelé. Óvatosan lépkedtem, nehogy felsértse valami a talpamat. Máskor vagyok elég merész hozzá, de most nem volt kedvem beleugrani csak úgy, még túlságosan fájtak hozzá a bordáim, meg a hátam is. Ha úgy adódik majd, akkor találok rá más alkalmat is, hogy csobbanhassak, ha ahhoz lenne kedvem, ebben biztos voltam. A városban amúgy is volt uszoda, csak el kellett menni, és majdnem ilyen körülmények között lehettem. Majdnem…
- Szólni fogok… - ígértem mosolyogva, miután odaértem mellé. Fél kezemmel lemostam az arcomra tapadt koszt, míg a lábaimmal ütemesen tempóztam, hogy a víz felszínén tudjam tartani magamat. Afelől nem voltam kétségeim, hogy Olen segítene, és elkapna, de azért szerettem volna megőrizni a méltóságom utolsó apró darabkáit, már ha voltak még ilyenek. – Ezt vegyem kihívásnak? – kérdeztem, mikor lefröcskölt, és hozzá hasonlóan, én is küldtem az ő arcába egy nagyobb adag vízlöketet. Aztán elindultam, szép komótos tempóban. Igaz, hogy a hideg a csontomig hatolt, de ugyanakkor kellemesen hűtötte a sebeimet is, és ezt mindenképpen pozitívumként kellett értékelnem. Lassan szedtem a levegőt, és hagytam magam mögött a métereket, egyre közelebb kerülve a parthoz.
Láttam, ahogy Oli hamarabb ért ki, de nem sokkal később én is követtem a példáját, és a partra verekedtem magam. Olyan érzés volt, mintha egy hal lennék, egy ideig csak kapkodtam a levegő után. Nem mintha ennyi kifárasztott volna, de jelenlegi állapotomban több energiát vett el a gyógyulás, így nem tudtam olyan jó erőben lenni, mint máskor. Nem baj, most az egyszer talán ez is kibírható, ugye?
- Azt hiszem – közben a hátamra fordultam, és pár pillanatig bámultam a sötét feketeséget magam felett. – Már egy kicsit túl sok is a kalandból – mondom ezt én, akinek az élete része. Kivéve úgy, hogy ennyire összetöröm magam. Szeretem az extrém dolgokat, de leamortizálni a testemet, sosem szerepelt a terveim között. – Azt hiszem, hogy hosszú időre letudtam most a kirándulást – fújtam egyet fáradtan, de összeszedtem magamat, és elindultam a nyílás felé. Sajnos nem haladtam olyan jól, mint szerettem volna, és azt is tudtam, hogy direkt azért jön mögöttem, hogy majd elkaphasson, ha gond lenne, de most nem volt kedvem ezen problémázni. Majd talán máshol, egy másik alkalommal.
Úgy kétszer csúsztam meg komolyabban, de csak még plusz két helyen horzsoltam le a bőrt, semmi több. Igyekeztem összeszedni magam, hogy ne essek rá, mert egyikünk sem volt valami jó bőrben. Másra sem vágytam, csak az autó fűtésére, és aztán egy kád forró vízre. Aztán kitudja…
- Nemsokára fent vagyok – szóltam hátra a vállam felett, mire újra megcsúsztam, de még épp időben kaptam el egy kiszögellő sziklát. A szívem a torkomban dobogott, az adrenalin pedig még mindig őrült sebességgel cikázott a testemben, de már kezdett úrrá lenni rajtam a fáradtság is. Ez nem volt valami meglepő. Az viszont annál inkább, hogy a járat tényleg elég nagynak bizonyult ahhoz, hogy kiférjünk rajta mind a ketten. Igaz, hogy csak épphogy, de a végeredmény szempontjából ez teljesen lényegtelen. Amikor a kezem a peremét érintette, elég erőt gyűjtöttem magamban ahhoz, hogy felhúzzam magamat, de úgy tűnt, hogy az egyik kezem nekem is megsérült, mert nem úgy működött, ahogyan szerettem volna. – Feltolnál? – kértem mindenféle szégyenlősség nélkül.

Nem zavart a gondolat, hogy nála sincs rend. Abban pedig biztos voltam, hogy annál a disznóólnál, ami nálam van, csak jobban festhet a lakása. Ha pedig nem... nos, azzal sincsen gondom.
Azzal már inkább volt, hogy ahogy elmerengve bámultam őt, akaratlanul is zavarba jöttem, mikor megszabadulva pár ruhadarabtól, tekintete az enyémbe villant. Igyekeztem nem mutatni, de sajnos volt egy olyan érzésem, hogy észrevette a beálló zavartságom. Nagyobbat nyelve hessegettem el végül ezt a tőlem eltérő arcformát, és inkább én magam is megszabadultam lassacskán a ruháimtól, ugyebár.
- Ne vergődj. Az a lyuk ott van, és nem kell átszabnod. - ráztam meg fejemet, nevetve. Már csak az kéne, hogy ideges is legyen... Így is nehezen fogom vissza magam, hogy ne verjem szét az egész bányát úgy ahogy van... De egyrészt, a heves vérmérsékletemet mostanság sikerült fékre állítanom, és Jenny előtt se szeretnék parádézni. Ismer már ahhoz eléggé, hogy tudja, kellően különc vagyok a falkában... Hála az öntörvényű, barom fejemnek...
Ahogy a ruháim a földre hulltak, úgy Jenny pillantása hirtelen égetően borzolta meg bőrömet, mely során testem alig érzékelhetően megremegett. Érdekes folyamat játszódott le bennem, és ez egyre csak erősödött ahogy egyre hevesebben verő szívének ritmusát is meghallottam. Fene azokat a farkas füleke! Mégis... valahol legbelül felélénkített, és jól eső érzés járt körbe. Íriszeim hirtelen kaptak az övébe, néhány pillanatig rezzenéstelenül fürkészve őket. Végül pedig mielőtt még meggondolatlanul, ösztöneimre hallgatva cselekedtem volna, inkább a vízbe veszve merültem el, hogy mihamarabb kijussunk innen.
A fröcskölésemre fröcskölés volt a válasz, noha nem is vártam mást... Aki mókázik, az visszakapja... Mégis mosolyogva tűrtem a képembe csapódó cseppek sorozatát, némi ártatlan grimaszt is öltve.
A túl oldalon már csak azt remélem, hogy ez a sziklamászás kevésbé sem lesz olyan meredek, mint amilyennek látszik, és ahogy végre sikerült a hosszú úszás után két lábra állnom, reméltem, hogy Jennynek sem lesz kifogása az ellen, hogy ő menjen előre. Végül is, a járatokban is ő vezetett, akkor most is legyen csak így!
- Tudom, hogy sok... De kiérünk, és minden rendben lesz. Nem kell kirándulnod, ha nem akarsz. - szólaltam meg halkan, szinte suttogva, parányi mosollyal szám szegletében. Végül elléptem előle, és amint megindult fölfelé, úgy én is követtem. Nem volt könnyű menet ez sem... Az erőm is híján volt az alapállapotnak, és a vállam sem akart még mindig rendesen működni. Fáradt fújtatásokkal haladtam felfelé, meg-megakadva, mikor Jenn lába olykor megcsúszott. Kész voltam rá, hogy elkapjam, ha véletlenül rosszul időzítené a kapaszkodást, de hál' égnek erre nem került sor, többszöri megcsúszást követően sem.
Próbáltam koncentrálni, és a lehető legjobban kihasználni a vérvonalam adott lehetőségeket, és fenn maradó energiáimat, mikor Jenny hangja kizökkentett a monoton mozdulatok sorozatából.
- Ennek roppant mód örülök! - szűrtem fogaim alól, két közvetett fáradt nyögés között, ahogy feljebb rántottam magamat. A biztató szavak azért kellettek, adtak némi plusz megtakarított erőt, így egyre gyorsabban haladtam, mígnem újra a fülemnek oly kedves hang szivárgott dobhártyámba. Tekintetem felrántottam rá, és kisebb homlokráncolást követően elnevettem magam.
- Fel én! - igazából eleinte nem tudtam, hogy kezdjek hozzá a műveletnek... Pár centit még másznom kellett, félig Jenny mellé érkezve. Választásom nem sok volt, és nem is kívántam kihagyni a kínálkozó lehetőséget, így tenyerem fenekéhez simult, és egy lendületesebb tolást követően fel is löktem őt a sziklaperemre, ami a hasadék előtt vergődött.
Szükségem volt két nagyobb levegővételre, hogy végül magamat is feltornásszam, ennek következtében pedig sikerült lehorzsolnom a fél oldalamat.
- Remek... - dörmögtem, sőt... elég erélyesen mordultam fel, ahogy két lábra egyenesedtem. A kis járat valóban épp tágnak tűnt. Legalábbis annyira, hogy mi még átférjünk rajta.
- Szerintem körülbelül annyit másztunk, mint amennyit zuhantunk... - forgattam meg még épségben lévő karomat, majd hátamat is kiroppantottam. - Remélem nem vár odabenn egy marha nagy scarabeus bogár... meg a kis cimbiji... - forgattam meg szemeimet szórakozottan, lassan a réshez lépdelve. Vállam fölött még visszanéztem Jennre, aztán elindultam befelé. Vagy még inkább: kifelé...
Ez a járat is felfelé vezetett, de már sokkal lankásabb volt, és ember/farkas barátibb. Egy pillanatra megtorpantam, és újra a társaságomra emeltem szürkés íriszeimet. Sikerült majdnem újra lefejelnem, de kivételesen még volt köztünk pár milliméter, a frontális ütközést elkerülendően.
- Mindjárt kinn vagyunk. - éreztem már a fák illatát, a közelben elnyúló országút dohos betonját. Ujjaim megint Jenn kezéért kaptak, és fűztem bele őket, gyorsabb tempóra kapcsolva. A levegő egyre melegebbé vált, a fény pedig sűrűbbé, és intenzívebbé. Valami emberfeletti érzés kezdett átjárni, ahogy a szabadság ízét éreztem torkomon, a frissülő oxigént.
Nem volt sok hátra, néhány futtában elhagyott lépés még, míg végül kiértünk. A hold fénye arcon csapott, én pedig majdnem olyan extázisban voltam, mintha repülni tudnék.
- Ahh, b'sszus. El se hiszem! - szakadt fel tüdőmből egy elégedett, megfáradt sóhaj, ahogy hátamat a mohás hegylábnak döntöttem. Nem tudtam hol vagyunk, de rohadtul nem is érdekelt... A tenyerem még mindig Jennyét simította, és annyira megfeledkeztem önmagamról, hogy egyetlen mozdulattal magamhoz rántottam, hogy mellkasa az enyémnek ütődött. Ujjaim ismét tincseihez nyúltak, és megakadó szívdobbanásba telt, míg elsöpörtem őket arcából, hogy végül ajkaim finoman, ám mégis vadul kóstoljanak az övébe. Nem tudom mi ütött belém, de már nem is érdekelt. Egyik karom nyakán pihent meg, míg másikkal derekát öleltem. A csók rövid volt, de mohó, és lendületes, mígnem eltépve magam, pár másodpercig kissé - újfent - zavartan pislogtam a zöld íriszek fényébe.
- Khm... - kezdem volna bele, hogy talán megmagyarázzam, de végül nem tettem. Ajkaim szótlanul nyíltak el, majd záródtak vissza, mialatt karjaimat leoldottam róla. Halántéktájt még kicsit meg is vakartam fejemet, tekintetem pedig elkezdett ide-oda járkálni.
- Te ööö... hmm... tudod, hogy izé...? Szóval, tudod, hogy hol vagyunk? - kaptam össze magam gyorsan, majd ezúttal már ugyanazzal a kemény tartással álltam előtte, amivel máskor is...

Nem vagyok egy gyenge nyafogós nő, erről szó sincs. Egyszerűen csak van az a pont, ami már nekem is beteszi a kaput, és most vészesen közeledtünk oda, hogy elveszítsem a türelmemet. Nem fogok én kiborulni, meg semmi ilyesmi, de magamban máris megfogadtam, hogy jó ideig nem lesz arra példa, hogy én csak úgy kedvtelésből elinduljak valahová. Kivéve, ha az a bizonyos hely egy jól felszerelt szálloda, és esetleg vannak wellness szolgáltatásai is, meg efféle luxusnak minősülő dolgok. Talán egy kaszinó sem ártana, ha már itt tartunk. Álmok, most nagyon sokat segítettek…
- Tudom, hogy ki fogunk érni, csak… - nem fejeztem be a mondatomat, csak a vállaimat vontam meg kecsesen. Vagy valami egészen hasonló módon ahhoz, ugyanis a sérüléseim miatt nem úgy sikerültek a mozdulataim, ahogyan én azt megszoktam. Kicsit sutának éreztem magam, és fogadni mertem volna, hogy nem tévedek nagyot. Biztosan kinézetre is kicsit koordinálatlannak tűnt mindaz, amit csináltam, úgyhogy hálás voltam Olennek azért, amiért nem emlegette fel, vagy vetette a szememre. Persze megtehette volna, de azt azért ne felejtsük el, hogy ő tark, én pedig csak egy mezei falkatag, akinek nincs annyira kiélezetten szüksége az edzésre, mint egy hozzá hasonló pozícióban lévő egyednek.
Miután megkezdődött a felfelé mászás procedúrája, igazából már kezdett minden mindeggyé válni. Már csak az lebegett a lelki szemeim előtt, hogy a lehető leghamarabb kijussak innen, méghozzá mindenáron. Nem bírtam a levegőt, az itt lévő nyirkos köveket, és úgy az egész bányát megutáltam hirtelen. Csakis a számomra kedves dolgok után vágyakoztam, és ezek nyújtották a kellő motivációt is ahhoz, hogy teljesíteni tudjam a meredeken felfelé nyúló távolságot. Nem is voltam egyébként annyira béna, mint ahogyan gondoltam, mert egyszer sem zúgtam le. Tudtam én mindig, hogy elég ügyes vagyok, csak Darren akart mindig megvédeni, és most Oli is próbálkozott állandóan segíteni. Kivételesen hagytam, de csak a különleges helyzetre való tekintettel, egyébként biztosan előjött volna az önfejű és makacs énem.
Roppant büszke voltam magamra, amiért nem voltam rest segítséget kérni tőle. Vannak emberek, akiktől nem ciki, ha kapunk egy felénk nyújtott kezet. Ő nálam ezek közé volt sorolható, bár az élen még mindig a kedves bátyám állt. Szerintem ez egyáltalán nem valami meglepő.
- Köszönöm! – biccentettem, mikor válaszolt nekem, és már lelkiekben igyekeztem felkészülni arra, hogy nagy erővel fog eleget tenni a kérésemnek. Már éppen hátra akartam nézni, hogy kiderítsem, mire vár, amikor hirtelen erős felfelé toló mozgást érzékeltem. Az már igazán semmiség volt, hogy egy szál bugyiban voltam, ő pedig a fenekemet fogdosta. Nagy volt ugyan a kísértés, hogy lenézzek rá, de nem tettem. Túlságosan örültem ahhoz, hogy ilyen apróságokon akadjak fent.
Próbáltam én is egy kicsit rásegíteni arra, hogy fel tudjon jönni a sziklára, amin már én is tartózkodtam, de végül annyiban hagytam, mert olybá tűnt, hogy egyedül is képes volt felhúzni magát. Csak bámultam rá a vizes tincseim közül, és magam sem tudtam volna megmondani, hogy mire vártam. Talán arra, hogy ő menjen most elől, mert én már meguntam a menetelést. Ha nem lettünk volna sérültek, tuti, hogy a hátán vitetem ki magamat, de az ő és az én állapotom kérdéses volt ahhoz, hogy egy bányában mókázzunk ilyesmikkel. Összeszedtem hát magamat, és egyenesen Olen után indultam, vissza a szabad ég alá. Már egyre több oxigén jutott be a tüdőmbe, és másra sem vágytam, minthogy eldőljek odakint. Immár lemondtam a meleg vízről is, a kajáról szintén, és csak az létezett, hogy a szellő lágyan simogassa a bőrömet. Ez lett minden vágyam!
- Tudod mi vár ránk odakint? A szabadság! – ezzel igyekeztem mind a kettőnkbe lelket önteni még így a finishbe. Szükségünk volt rá, mert az én lelkesedésem is erősen megcsappant, pedig ez egyáltalán nem jellemző rám. Még a legrázósabb helyzetekben is meg tudom őrizni a pozitív szemléletemet, de a mostanira enyhe kifejezés volt, hogy rázós helyzet. – Érzem – mosolyodtam el alig láthatóan, mikor közölte, hogy mindjárt kint vagyunk. Valami már meg is borzolta egy kicsit a hajamat a fejem tetején, és arra következtettem, hogy valahol beszökött a kinti szél. Ez csakis azt jelenthette, hogy jó úton haladunk, ugye?
Amikor aztán talpam rendes földhöz ért, arcomat a hold irányába fordítottam, és szinte fürdőztem a fényében. Kedvem lett volna most azonnal eldőlni itt, és mást sem csinálni, csak aludni órákon át, amíg össze nem szedem az elvesztett erőmet, és ki nem pihenem magam teljesen. Ehelyett mit csináltam? Csak bámultam Olenre, és mintha csak megérezte volna, hogy mi járt a fejemben, hirtelen magához rántott. Egy pillanatra még a levegő is kiszökött a tüdőmből, a szívem pedig még hevesebben vert, pedig már kezdett visszaállni a normális tempójára. Majdnem meztelen mellkasom az ő bőréhez tapadt, ajkaim elnyíltak, ahogy hátravetett fejjel őt néztem.
- Végre kijutottunk! – jelentettem ki boldogan, immár örömittasan. Senkinek nem kívánnám mindazt, amin nekünk most ott keresztül kellett mennünk, abban a kész isten csapásában. Annyi azért vigasztal, hogy nem egy, hanem már két csókban is részesültem általa. Ujjaim óvatosan siklottak végig a bordáin, vigyázva az esetleges sérüléseknek, míg én teljesen átadtam magam a pillanatnak. Szokásom volt ugyan irányítani, de most kivételesen kiengedtem a gyeplőt a kezeim közül, hogy csakis az legyen, amit ő mond. Nem óhajtottam megőrizni ezt a szokásomat, de ő segített hozzá ahhoz, hogy kikeveredjek a bánya legalsó rétegéből.
Kapkodtam a levegő után, mikor elhátrált tőlem. Máris szerettem volna visszahúzni magamhoz, hogy ezúttal egy jóval hosszabb és szenvedélyesebb csókkal forrasszam belé a levegőt ismét, de a varázs tovatűnt, amikor kettőnk közül ő szólalt meg elsőként.
- Tudod, ezt többször kéne csinálnod! – közöltem felszegett fejjel, hogy jelezzem felé, én egyáltalán nem bántam ezt meg, sőt! Nagyon is élveztem azt, hogy ennyire elragadták hirtelen az érzéseim, mikor tudtam nagyon jól, hogy nem jellemző az ilyesmi. Rám bezzeg annál inkább, erre úgy megszeppentem, mint egy szűzlány a nászéjszakáján. – Halványlila gőzöm sincs – húztam el a számat, miután körülnéztem. Két karomat magam köré fontam, hogy ne fázzak annyira, és egyik lábamról a másikra álltam. – De azt hiszem, hogy sejtem. Valahol erre kellene lennie a Farkaslaknak – mutogattam egy bizonyos irányba, amiről úgy hittem, hogy a megfelelő. – Viszont a kocsikat nem kéne a bánya előtt hagyni, mert a végén még valakinek szemet szúrnak, és az nem lenne nekünk túl jó… - vetettem fel, és a levegőbe szagolva próbáltam eltalálni, hogy melyik a helyes irány. Közben egyre közelebb merészkedtem Olihoz, fél testemmel az övéhez simultam mind azért, hogy melegítsen valamelyest, mind pedig azért, mert egyszerűen csak jól esett. - Azt hiszem, hogy erre kell menni! - mondtam, miközben baktattam lefelé a hegy oldalán.

Annyira lelkesítő volt a tudat, és az érzés egyvelege, hogy kijutottunk, hogy valóban egy pillanatig sem gondolkodtam. Csak élveztem a friss levegőt, a lengén cikázó szellőt, ami olykor bőrömbe kapott. Komolyan, jobb volt ez jelenleg mindennél, pedig órákkal ezelőtt nem is gondoltam volna, hogy most itt fogok állni. Sajnos, volt egy olyan negatív gondolatom, hogy talán csak holnap kerülünk ki innen, és elég rossz szájízt is hagyott maga után sokáig. Most azonban minden más, és valahol elvakultan úsztam a szabadság adta boldogságban. Önfeledt érzés járt körbe, talán ezért rántottam magamhoz Jennyt. De van egy sanda gyanúm, hogy az ok ennél sokkal összetettebb volt. Nem csak, hogy kijutottunk... félig-meddig, együtt, de azt hiszem sokkal közelebb kerültünk egymáshoz ez alatt az idő alatt, mint eddig bármikor. Kedveltem eddig is, mert egészen hasonló, mint én. De valahogy eddig nem adódott időnk még csak hosszabban beszélgetni sem. Most pedig? Valami "furcsa" oknál fogva, ösztönösen csókoltam le a szavakat ajkairól, noha röviden, de annál intenzívebb odaadással. Ez pedig némileg meg is kevert fejben, és igyekeztem mihamarabb rendszabályozni az arcomat, és az idétlen makogásomat.
Pillantásom elrévedt vonásain, és nem tudtam néhány beálló másodpercig, hogy most szégyellnem kéne magam, vagy folytatnom? Vagy egyszerűen csak túllendülni a történésen, és magunk után hagyni. Még mindig éreztem csókját, valamint finom érintései is még bordámon égtek. Meredten néztem őt, mígnem szavai tudatosultak elmémbe, mely során halovány, jól eső vigyor szaladt fel szám sarkába. Heves szívverése felpezsdített, és némileg az enyém is erőteljesebb ütemre kapcsolt. Nem értettem igazából ezeket a jelenségeket a mellkasom alatt, de jobbnak láttam most nem ezzel foglalkozni. Legalábbis látszólagosan nem.
- Látod, ez egy remek ötlet! - somolyogtam orrom alatt, immár bátrabban, elvégre szavai megerősítésként csapódtak le dobhártyámba. Örömmel fogadtam, hogy a heves, eddig nem igazán tapasztalt megnyilvánulásom nem negatív irányba indította meg a dolgokat.
- Én hiszek neked... - pillantottam el mutató ujja mentén, abba az irányba, amelyben a Farkaslakot gondolta. Részemről már mindegy, kinn vagyunk, innentől kezdve oda megyek a szabad ég alatt, ahova akar. A fáradtságomat is némileg felváltotta az a felül kerekedő érzés, hogy már nem a bányában vagyunk. Bár, azért nem elnapolható, hogy a testem még mindig elég ramatyul érezte magát, és a vállam sem változott egyelőre semmit. Csak éreztem, ahogy húzódik, ahogy próbál regenerálódni, és visszaállni az alapállapotába.
- Igaz. Nem kéne a járgányokat ott hagyni. - rántottam oldalra számat, tekintetemet a távolba meresztve. - Mondjuk én motorral vagyok... - vontam vállat, ennek köszönhetően pedig fel is szisszentem. Jól van, az ilyenfajta hirtelen mozdulatokat még pár óráig jobb lesz hanyagolnom... Tenyerem a sajgó seb felé igyekezett, de félúton akaratlanul is megakadt, ahogy Jenn közelebb lépett hozzám. Fejemet és ezzel együtt íriszeimet is rávillantottam, miközben ő már féltesttel az enyémhez égett. Nyeltem egyet, ujjaim pedig óvatosan szaladtak föl felkarjára, ami eléggé hideg volt, és persze nyirkos is, a tó után.
- Fázol? - kérdeztem elhaló hangon, ahogy megindítottam lépteimet én is, lefelé a hegyoldalon, felvéve Jenny lábának ütemét. Mellesleg, igazán hülye kérdés volt, itt van majdnem anyaszült meztelenül, egy fagyos vízből kimászva, egy mínuszokban gazdag barlangból kiérve... Meg sem vártam a válaszát, még közelebb vontam magamhoz, tenyeremmel olykor megsimítva karját, hátát, hogy kicsit felmelegítsem.
Még mindig elég mocskosak voltunk, és ha valaki látott volna, biztos, hogy valami perverz csövesnek, vagy földönkívülinek hitte volna a párosunkat. Nem foglalkoztatott, nem tulajdonítottam neki annál nagyobb gondot, mint hogy a hideg engem is kezdett kicsit felemészteni. De jó lesz azon a motoron...
Jut eszembe motor! Ahogy leértünk a hegy aljához, és átvágtunk egy elég bizarr ösvényen, lassacskán meg is pillantottam a Vypert. Jenny kocsiját egyelőre még nem vettem észre, ennek főbb oka nyilván az, hogy mikor megálltam, akkor sem találkoztam vele. Feltételezem arrébb áll...
- Az már az enyém. - böktem fejemmel a motor felé, és bár kedvem lett volna, azonnal leroncsolni, és felpattanni rá, nem tettem. Egyrészt, mert fusson a halál... másrészt meg, nem volt kedvem elengedni még Jennt. Tenyerem lesiklott karjáról, derekára, csípője oldalára fogva rá, egészen addig, míg el nem értük a járgányomat.
- Te hol dobtad le a kocsit? - álltam meg, testemmel a nőstény felé fordulva, ezúttal már mindkét tenyeremet csípőjén nyugtatva. Olyan marha jó, hogy amúgy nem veszem észre magam! Csak később... Ez is épp egy ilyen helyzet volt. Számat oldalra húztam, és óvatosan leengedtem róla kezemet, átfonva azokat mellkasom előtt. Már nem voltam zavarba, de azért még némi foszlánya megkörnyékezett.
- Khm... Akkor, hozzád? Vagy már nem áll a pizza? - döntöttem oldalra kicsit fejemet, ahogy arcát fürkésztem. Nem tudtam mit gondolt, vagy mit akart jelenleg. Lehet semmire se vágyott jobban, mint hogy ágynak dőljön. Ez esetben pedig nyilván haza megyek, és felzabálom még a hűtőt is egymagamba. Nem jelent gondot.
A Vyperhez léptem, majd kirúgtam a támasztékot, és felültem rá, egyik lábammal tartva meg magam, és a motort is. A vállam érezte, hogy ez egy fincsi kör lesz, de oda se neki. Voltam már nagyobb szarban is.
- Ha jégcsapként érkezem meg, kiolvasztasz? - hajoltam felé egy kicsit, búgó hangon, szórakozottan ejtve el a szavakat. Ajkaimon játékos mosoly játszott, miközben a bukósisakomat is megragadtam fél kézzel. Igazán viccesen fogok festeni így az utakon, de hol érdekel? Ennél rosszabb már nem lehet, mint amin eddig átmentünk...

Gyönyörű, meleg, verőfényes napunk van ma is - már amennyire ez Alaszkában, október közepe felé járva elmondható. A hőmérséklet alig valamivel nulla fok felett kóválygott egész nap, de ez egy cseppet sem hátráltatott a munkámban, a  nap nagy részét kint töltöttem, s mivel utálom, ha munka közben megzavarnak, így régi rossz szokásként naná, hogy a mobilom sem volt nálam. Csak a szerencsének köszönhető, hogy egyáltalán észrevettem az sms-t, nagyjából bő 50 perccel az elküldés után. Remélem, hogy nem lesz gond belőle, ha várnia kell rám, vagy ha mégis - legközelebb remélhetően tanul a hibájából, hogy ha engem akar elérni, akkor vagy személyesen keressen fel, vagy addig csörgessen telefonon, amíg érzékelem fel nem veszem.
Villámokat megszégyenítő sebességgel robogok a fürdőszoba felé egy gyors zuhanyra, hogy aztán pár perccel később már félig-meddig felöltözve, a hajamat törölgetve, a lakás deszkapadlóján vizes lábnyomokat hagyva siessek ajtót nyitni.
- Szia! Egy kicsit késve vettem észre az üzeneted... -vallottam be, majd már jött is a bocsánatkérő tekintet és a vállvonás - ha ezt a felem annyira nem is ismeri, azt mindenképp, hogy nekem 10 perc nem elég a készülődéshez, akármennyire is tudok gyors lenni ilyen téren, ha akarok.
- Mindjárt, mindjárt, csak egy pillanat! -hadartam, ahogy viszonoztam a csókját, de aztán pár pillanattal később már ki is bújtam az öleléséből - na nem mint ha annyira ellenemre lett volna, de ha már legalább ő készen állt, akkor ne vizezzem itt össze. A végén még öltözhet ő is, és azt se tudom, Théo ruhái egyáltalán jók lennének-e rá. Vagy egyáltalán hajlandó lenne-e azt hordani jobb híján.
- Amúgy hová is megyünk? -kíváncsiskodtam, majd már szambáztam is vissza a fürdőbe, ha gondolja, jöhet ő is, engem aztán nem zavar, vagy ha marad a nappaliban, majd kiabálok neki.
- Csak a szokásos. Carte sérülése egész szépen gyógyul, Sheera egyik patkója meglazult, azt javítottuk, Tarajossal pedig tanultunk egy új mutatványt. -foglaltam össze az érdekesebb dolgokat, miközben nekiestem a hajkefével az összegubancolódott szőke tincseimnek.
- A bázison? Mármint a Fort Wainwright katonai bázison...? -kérdeztem vissza, majd ahogy választ kapok a korábbi kérdésemre, csak bólintok... akár látja a férjem, akár nem.
- Öt éve nem jártál ott... azért vicces, én még öt éve sem élek itt, de ezalatt még egyszer sem jártam azon a részen. Pedig az első egy-két évben, amíg a bátyám foglalkozott a lovardával, szinte az egész környéket bejártam. Tiszta vadász-paradicsom a világ ezen része. -nosztalgiáztam, az akkori idők egész kellemes emlékeket ébresztenek bennem. Milyen szép is volt! Csak csavarogni egész nap a puskával a vállamon, rengeteg szabadidő, semmi felelősség a lovarda miatt... Visszasírom azokat az időket.
A fürdő után aztán még teszek egy gyors kitérőt is a szobám felé, idő közben kifaggatva Bénoît-t, hogy hogyan öltözzek az alkalomhoz, aztán nem is vacakolok sokáig - a már emlegetett kényelmes cipők kapcsán a kedvenc pár bakancsomra esik a választásom, majd a házat bezárva magam után már mehetünk is a kocsihoz. Hát, akkor irány El Dorado! Remélem, nem zavarja, ha fütyörészek az úton, csak hogy ne néma csendben teljen az út addig is, az olyan unalmas!
Megérkezünk, nekem pedig nem kell kétszer mondani, már pattanok is ki a kocsiból, megragadva a férjem kezét.
- Ez nem kezdődik túl biztatóan. Van valami köze ahhoz, hogy ennyire bezárkóztál a pajzsod mögé? -érdeklődtem kíváncsian. Nem mint ha nehezteltem volna azért, mert az én társaságomban cselekszik így. Hacsak nem idegenekről van szó, úgy sohasem volt szokásom ennyire elbújni mögé, mióta pedig én foglalkozok a lovainkkal, pláne szakmai ártalom. Betudom hát annak, hogy talán nála is ilyen egyszerű magyarázata van a dolgoknak, pláne, hogy vérfarkasként nem igazán ismertem még...
- Ugye nem történt semmi baj. -szólalok meg néhány pillanattal később, ahogy egyre bentebb jutunk a tárnák közt. Mi történhetett? Meghalt valaki? Megint valami falkás viszály? Kóborok? Ismét elszólítja a kötelesség...? Aztán a bánya is az én nyakamba lesz sózva? Mert ahhoz nekem is lesz egy-két szavam, de nem akarom előre festeni az ördögöt a falra, így inkább elhessegetem a negatív gondolatokat, és bátorítóan megszorítom a férjem kezét.
- Remélem nem kell mondani, hogy ha bármiben tudok neked segíteni, akkor számíthatsz rám. -mosolyodtam el mellé. Csak bökje már ki végre, hogy miről is van szó...

Titkon - vagy nem is annyira titkon - megcsodálom, így félig-meddig felöltözve és vizes fürtökkel. Na jó, az jobban fedi az igazságot, hogy gyönyörködöm benne kicsit, amíg arról magyaráz, hogy későn vette észre az smst. Hát annyi baj legyen, azt hiszem ma ez fogja a legkisebb gondot jelenteni.
- Oké, semmi gond. - elengedem, ahogy kibújik az ölelésemből és ahogy beljebb megy a házba, úgy követem én is. A fürdő ajtófélfájának támaszkodok lazán, amíg befejezi a készülődést.
- Ide, nem messze, falkaterületre. - majd később, amikor már nem hajával lesz elfoglalva elmesélem, hogy miért is a bányába visz az utunk. Ráérek még ezt kifejteni neki, azt hiszem.
- Akkor jó mozgalmas napod volt. - jegyzem meg, ahogy a végére ér a beszámolónak. Aztán én mondom el mi újság felém, nagyjából.
- Ott. Tűzszerészként. - nem mintha bármelyik pillanatban bárki is bombát akarna robbantani a városban, de egyfelől a munkánk nem csupán erre és a helyzetre és esetre szorítkozik, másfelől pedig, mielőtt elmentem volna, valami mást akartam csinálni, mint addig. Az alap katonai kiképzést és a speciális képzést megcsináltam, de mielőtt még munkába állhattam volna, a falka feladat közbejött. Most pedig próbálom onnan folytatni, ahol abbahagytam. Legalábbis meló szempontjából.
- Akkor itt az ideje, hogy te is lásd. - bólintok a bányával kapcsolatban.
- Szóval vadász is vagy? - oké, ez új. Annak idején nem volt divat a fiatal feleségek körében, hogy puskával vadászni járjanak - gondolom, hogy így érti és nem a farkas alakjában való vadászatot -, szóval nem tudtam, hogy ebben is jártas lett és még szereti is.
Én a kényelmes ruhákra szavazok, ha már arról érdeklődik, hogy mit is vegyen fel. A magam részéről farmert, pólót és egy kockás inget viselek, na meg kabátot és bakancsot.
Az út alatt egyáltalán nem bánom, hogy fütyörészik, szeretem hallgatni, meg csakúgy mellette, vele lenni. Bár a dallamot nem ismerem, de hát ebben talán nincs semmi nagyon meglepő, nem vagyok a zene megszállottja.
A kérdését hallva bólintok egyet röviden és valamelyest lejjebb engedem a pajzsom, csakhogy egész biztos legyek abban, csak magunk vagyunk már.
- Részben igen. - adok hangot is a válaszomnak.
Azt egyelőre eleresztem a fülem mellett, hogy baj nincs-e, mert nem tudom megítélni, hogy miként fogadja majd, amit mondani akarok neki. Ráadásként a szégyen is olyan szinten kezd el munkálkodni bennem a bűntudattal karon öltve, hogy attól tartok, menten elsüllyedek itt helyben.
Mindenesetre, mielőtt - feltételezhetően - megbántanám, úgy döntök, hogy valami kevésbé lehengerlővel kezdek. Bár nekem, ami azt illeti, ez is az (volt).
- Szeretlek Aimée. - bököm ki halkan, szinte csak az orrom alatt mormolva, szándékosan nem nagy feneket kerekítve a dolognak. Legfőképpen azért, mert így van, de hazudnék, ha nem volna benne némi bocsánatkérő hanglejtés is, egy egészen hangyányi. Főleg azok után, amit műveltem az elmúlt héten.
Mély levegőt veszek és úgy döntök, belekezdek, aztán majd lesz valami, valahogyan.
- Úgy nagyjából egy hete felbukkant egy kamasz srác az életemben. Azt állítja, hogy a fiam. - megállok és Aimée felé fordítom a tekintetem.
- És úgy tűnik, hogy tényleg az. - számomra ez még mindig mellbevágó hír és nem azért, mert ne akarnám vagy ne örülnék neki. A sokkon túl örülök is, persze, mindig szerettem a gyerekeimet, nem véletlenül őket haraptam be később. Az egyetlen olyan időszak, amikor nem akartam, hogy legyen akkor volt, mikor Aiméet elvettem. Pontosan azért, mert egyik gyermekemet sem kívánom túl élni és annyi kölyök több lett volna, mint amivel elbírok, legalábbis így hiszem.
- És történt még valami... - húzom el a számat, de egyelőre elhallgatok. Egyszerre csak egy dolog.

Nos, ha már nem lett belőle baj, hogy későn érzékeltem az üzenetét, és nem is vagyunk időhöz kötve - no meg nem is megyünk messzire - én sem kapkodom annyira a készülődéssel, szép ráérősre veszem a tempót, miközben beszélgetünk.
- Most mondjam, hogy egy lovarda körül minden nap ilyen mozgalmas? - de nem feltétlenül csak a lovak miatt, annak idején mi is tartottunk állatokat a ház körül, azokkal mindig ennyi "gond" van. Talán neki sem kell részletezni...
- Nem is tudtam, hogy tűzszerész végzettséged is van. -fordultam felé egy pillanatra a nagy készülődés közepette, hiába, a ki-mivel-foglalkozik téma legutóbb kimaradt... akárcsak 150 évvel ezelőtt, de az meg már úgy is se feltétlen fedné le a valóságot.
- Lehet, hogy hülye kérdés, de... hogyhogy nem a tűzoltóságnál helyezkedtél el? -kérdeztem vissza, hisz szerintem az is logikus lenne, még akkor is, ha a chicagóiak között nem egy tűzoltóval is büszkélkedhetünk. De mielőtt Benoît lelépett volna a városból falkaügyek végett, tudtommal az őslakosok között nem volt egy sem. Vagy volt, csak az is kikopott azóta? Tudja a halál...
Azt már csak egy bólintással konstatálom, hogy ideje látnom a bányát, én is így gondolom, szóval ezen aztán végképp nem fogunk összeveszni, bár ha tudnám, hogy miért visz oda, lehet, nem lelkesednék ennyire a kirándulás tényétől.
- Igen, már jó ideje. -húzom ki magam büszkén a kérdésére. Lehet, hogy annyira nem volt régebben sem megszokott, hogy nő űzze ezt a foglalkozást, de én kimondottan szerettem. Sőt, ha tudná, hogy még emberként kezdtem el tanulni... Ezt viszont nem szándékozom az orrára kötni, tekintve, hogy Benjaminnak köszönhető, ő meg nem igazán lopta be magát a férjem szívébe, érthető okokból. Jobb a békesség, magunkat ismerve előbb vagy utóbb úgy is robban majd az a bizonyos bomba...
Megérkezünk, én pedig nem hazudtolom meg magam, már kérdezek is... de minek! Hisz amikor beigazolódik a sejtésem, nem is tudom, hogy hogyan kéne reagálnom igazából. Örüljek, mert igazam volt? Vagy ne, mert valami gáz van...
A "Szeretlek" azt hiszem, tipikusan olyan szó, amit mindenki imád hallani és instant kellemes érzéssel tölti el az ember, legalábbis ha olyantól hallja, akit szeret. De a mostani körülményeket tekintve, bennem ez az elhaló kis motyogás most inkább csak a bizonytalanságot és a türelmetlenséget növelte.
- Miért érzem úgy, mint ha ez inkább egy megelőlegezett bocsánatkérés lenne...? - kérdeztem óvatosan. Vagy időhúzás. Vagy puhítás, mert biztos, hogy valami olyan fog jönni utána, am sokkal kevésbé fog tetszeni?
- Hogy... hogy mid? A fiad... ? - kérdezek vissza megszeppenve, ám mielőtt még közbevághatnék, hogy az, hogy ki mit állít, egy dolog... de mennyi a valóságtartalma? Megelőz, én pedig teljességgel lefagyok. Megtorpanok, hacsak ő nem szorítja eléggé a kezem, akkor az ujjaim is kicsusszannak a tenyeréből, hogy magam előtt fonjam össze őket, dacos, védekező magatartással.
- Na mi? Magadhoz veszed és együtt éltek? Vagy beharapod? -kérdezem vissza talán csöppet indulatosabb éllel, mint az illő lenne, de nem tehetek róla, ami a szívemen, az a számon.
Amiatt egy percig sem hibáztatom, mert a több évtizednyi-évszázadnyi együtt töltött házasságunk alatt esetleg hűtlen volt, mert könyörgöm... én sem éltem remete életet különösebben, és amúgy is, ha nem akkor történt amikor én is a közelében, az életében voltam, mit problémázzak rajta? De egy dolog jóindulatóan szemet hunyni az ilyesmi felett, vagy abban a "naiv" feltételezésben élni, hogy a férjem hűsége biztos a sírig kitart, mint hogy a szemem elé kerüljön a hűtlenségének a két lábon járó bizonyítéka... Ráadásul pár évvel ez előttről! Az eszem megáll... Pláne, ha mindazok után, amit múltkor beszéltünk, tényleg farkast csinál belőle.

- Igen, sejtem. - volt idő, amikor számomra is mindennapos volt az állattartás, igaz nem mostanában, de ettől még pontosan tudom, hogy milyen sok munka is van velük.
- Ha akarod, ránézhetek Carte sérülésére. Állatorvos is vagyok. Egy időben praktizáltam, de aztán munkát váltottam. - tulajdonképpen annyi féle munkám volt már, hogy számon tartani sem könnyű. Az oka igen egyszerű, több, mint száz éve élek itt, egy idő után igen nehezen tudtam volna a munkatársaknak beadni, hogy miért nem telik felettem az idő úgy, mint rajtuk. Ráadásul, volt, amibe bele is untam, kellett a változás.
- Van, az a legújabb. - bólintok egyet, bár annak is már öt éve, hogy megszereztem. Mindegy, igazából nem olyan fontos ez most.
- Nem hülye kérdés. - mosolyodok el halványan mielőtt még érdemben választ adnék a kérdésére.
- Mert a haditengerészet, a tengerészgyalogság a légierő és a katonaság berkein belül van a képzés. A Fort Wainwright volt elérhető közelben úgy, hogy ne hagyjam el a falkát csak emiatt, ott lettem tűzszerész és amikor visszatértem, kérvényeztem Victornál a felvételem. - foglalom össze röviden, hogy miért is őket választottam. Ráadásul falkakézben van a bázis, és szívesen vagyok falkatagok között, akkor is, ha nyilván a bázison sem mindenki az.
- És te mit csináltál a vadászaton és a lovarda irányításán kívül? - kellemetlen vagy sem, de fogalmam sincs, hogy mivel is foglalkozott azokban az években, amikor külön voltunk.

Azt hiszem azért hangzik megelőlegezett bocsánatkérésnek, hogy szeretem, mert az is. Ezt azonban nem mondhatom neki, így csendben maradok a válasz helyett és inkább azt vezetem fel neki, hogy felbukkant Bastien. Ami úgy tűnik őt is épp eléggé sokkolja. És akkor még ez volt a kevésbé vészes vallomásom.
Ahogy megáll, én is így teszek, a kezét kihúzza az enyémből és míg ő karba fonja őket maga előtt, addig én jobb híján zsebre vágom a magaméit vele szemben.
- Igen. - erősítem meg azt, amit az imént mondtam el, a srác tényleg a fiam. Érzem az indulatot, ami benne munkálkodik és kihallom a hangjából is. Nyelek egyet, mert a fején találta a szöget, tényleg azt szeretném, amiket felsorolt.
- Fogalmam sem volt arról, hogy létezik. Az anyja tizennyolc éve se szó, se beszéd, egyszer csak lelépett és soha nem keresett meg később. Ma már nem is él. - gondolom ebben Bastien csak nem hazudna, nem volna értelme. Fogalmam sincs Liliann miért döntött úgy, hogy nem avat be abba, a gyermekemet várja, de tény, hogy nem tette meg. Nem csak szórakozás volt vagy egyéjszakás kaland, számított nekem és azt hiszem, vagyis azt hittem, hogy én is neki. Hát úgy tűnik, hogy tévedtem. Nem is kicsit.
- Be fogom harapni. - nem terveztem újabb kölyköt, igazság szerint egyáltalán nem. De azt sem terveztem, hogy a tizenhét éves fiam egyszer csak megjelenik azzal, hogy az apja vagyok. Még csak nem is sejtettem egy héttel ezelőttig, hogy a világon van. Azóta pedig többször is megfordult velem a világ.
Csendben maradok egy darabig, Aiméet figyelve közben. Előhúzom a kezeimet a zsebeimből és felé nyújtom őket, azt jelezve, hogy szeretném, ha elfogadná és megfogná őket. Ha így tesz, akkor magamhoz húzom és szorosan az ölelésembe vonom, ha nem, akkor csak magam mellé eresztem mindkettőt és maradok a helyemen. Mindig is ingoványos talajon jártunk mi ketten, bármelyik pillanatban robbanhatott az a bizonyos bomba és attól tartok megint egy ilyenen ülünk épp. És most az sem segít, hogy elméletben képes vagyok egy robbanószerkezetet leállítani mielőtt még beütne a krach.
- Dühös vagy? - fogalmam sincs, hogy miként is áll a dologhoz, de annyi biztos, hogy már ez sem ment könnyedén. Közben pedig egyre szorosabbra záródnak a lelkemet szorító pántok. Szégyellem magam, amiért a szívem kettészakadna és azért is, amiért nem voltam képes a múltat lezárni és békében eltemetni. Bűntudatom van, amiért belerángatom valamibe, amit egyáltalán nem érdemel meg.

- Ez komoly? -kérdezek vissza meglepetten amikor kiderül, hogy állatorvos is akad a családban - Hát ez tök jó! Akkor ha visszaértünk, megmutatom. Persze csak ha belefér az idődbe. Annyira nem vészes. -az volt, még napokkal, hetekkel ezelőtt, mostanra már egész szépen meggyógyult, de az sosem árt, ha gyakrabban látja orvos.
Csak egy bólintással nyugtázom a Fort Wainwrightos magyarázatát, így már egyből érthetőbb a dolog - és jó tudni, hogy ilyen jellegű katonai kiképzést is kapott a szentem. És ne felejtsem el, hogy ne akarjak kiállni ellene, mert valószínűleg röhögve nyomna le, mint a bélyeget...
- Ezt-azt, mikor mit. Elég sok mindent, voltam még kereskedő, utcai zenész, tolmács, régész... -sorolok egy párat a teljesség igénye nélkül, hisz volt több is, mikor épp mihez volt szükségem, vagy mire volt igény, kereslet.


Nos, túl messzire nem jutottunk a tárnában, lévén amikor meghallom a nagy hírt, és egyből földbe gyökerezik a lábam a döbbenettől. A magyarázatára csak felvonom a tekintetem, nem túl biztató - sem az, hogy eddig nem tudott a létezéséről, se az, hogy már nem él a gyerek anyja, bár azt jó tudni, hogy nem én voltam az egyetlen, aki csak se szó se beszéd faképnél hagyta. Valamivel kisebb a lelkiismeret-furdalásom miatta, bár azt hiszem, jelen helyzetben az enyém röhögve elbújhat az övé mögött.
- Aha. -felelem diplomatikusan, csak hogy ne csak álljak itt némán, ám amikor hangot ad neki, hogy beigazolódik a sejtésem, képtelen vagyok megállni, hogy ne vágjak vissza egy szemforgatással, mielőtt ismét rajta állapodna meg a tekintetem.
- Lottóznom kéne, komolyan... -motyogom magam elé, de aztán csak állok és várok, hogy mondjon valamit, vagy beszámoljon az egyéb terveiről, hadd ne én húzzam már ki belőle mondatonként. Nem mint ha nem szeretnék játszani, de most a hátam közepére sem kívánom ezt a fajtát...
A felém nyújtott kézre csak felszökik a szemöldököm, de meg se moccanok, a kezeim maradnak a mellkasom előtt összekulcsolva, köszönik szépen, nem kérnek sem puhítgatást, sem vigasztalást. Most nem. Ilyen helyzetben, ilyen körülmények között, ilyen hírek után nem.
- Hogy ééén? Dühös? Épp örömtáncot készülök lejteni, csak Isten lássa lelkemet, elfelejtettem a kezdő lépéssort... Szerinted?! -vágok vissza, hülye kérdés esetében ő se számítson különb válaszra. Még komolyan kérdezi?! Még hátrébb is lépek, de csak azért, hogy nekidőlhessek a tárna kőfalának - most valahogy kellemes biztonságérzettel tölt el a kő hűvöse, legalább a hátam legyen fedezve, ha már szemből ilyen támadásnak vagyok kitéve, pont a férjem által.
- Csak egyet árulj el... Azért harapod be, mert Arthur és Mary után még egy kölyök kell a boldogságodhoz, nem akarod, hogy akár egy is kimaradjon a sorból, vagy mert félsz attól, hogy esetleg te élnéd túl őt? -vonom fel a szemöldököm, kemény szavak, de vele ellentétben én sosem voltam szülő, szóval annyira nem tudom átérezni, hogy mi munkálkodhatott benne akkor, amikor az összes gyerekét beharapta.

Biztosítom arról, hogy szívesen ránézek a lovára, elvégre ezért is ajánlottam fel. Azt érdeklődéssel hallgatom, hogy mivel foglalkozott korábban, nálam is hasonlóan szép hosszú ez a lista.
És én bolond még azt hittem, hogy ez lesz a kevésbé vészes téma, ami ma felmerül kettőnk között. A tény, hogy van még egy fiam - akinek lemaradtam élete első tizenhét évéről -, úgy tűnik az első ütköző pont közöttünk a nagy viszontlátás öröme óta. Miért is gondoltam, hogy ezúttal könnyebb lesz majd?! Elvégre neki és nekem nagyon rövid és nagyon viharos volt a kapcsolatunk, nem számít hány évtized vagy évszázad telt el azóta.
Ahogy a barlang falának támaszkodik, én is így teszek és zsebre vágom mindkét kezem. A lottózásra tett megjegyzését eleresztem a fülem mellett. Rosszul esik, hogy így áll az egészhez, nem tudtam arról, hogy Bastien létezik, számomra is derült égből villámcsapás volt, tulajdonképpen még most is emésztgetem a dolgot.
Cinizmusa pedig csak még inkább rátesz erre az egészre egy lapáttal - nem mintha nem volna épp eléggé nagy az a bizonyos kupac így is -, és keserű érzéssel csengnek vissza füleimben a szavai, miszerint számíthatok rá.
Újabb kemény szavak záporát kapom meg, mire megrázom a fejem és ellököm magam a faltól.
- Oké Aimée, mit akarsz mit mondjak erre?! A fiam. Akkor is, ha halvány fogalmam sem volt a létezéséről eddig. Fordítsak inkább hátat neki és küldjem el melegebb éghajlatra? Mégis minek gondolsz te engem? - tisztában vagyok azzal, hogy nem kellene tovább szítanom a tüzet kettőnk között, de dühös vagyok. Dühös vagyok azért, mert nem ért meg, mert nem áll mellettem, mert haragszik. Mert - gondolom - zokon veszi, hogy nem éltem cölibátusban az elmúlt két és fél évszázad alatt. Ő lépett le a házasságunkból és hagyott ott a fenébe...
- De, hogy válaszoljak a kérdésedre, azért teszem meg, mert meg akarom tenni! - most komolyan meg kell magyarázzam miért akar valaki Teremtő lenni? Rendben, hogy a saját kölykét átharapta és nem be, de a végeredmény szempontjából ez teljesen lényegtelen. Nem volt kötelező megtennie tudomásom szerint.
- Egyáltalán miért veszed ezt ennyire zokon? - az indulat elcsitul a hangomban, marad a kíváncsiság. Azt hiszem sejtem a választ, de hallani akarom. Bastien anyja a múlt, a srác pedig nem csecsemő bár, ha az lenne, akkor is előbb történt volna, minthogy újra megtaláltuk egymást Aiméevel, ezért nem nagyon tudom hová tenni, hogy ennyire dühíti a dolog.