Nyáron a telet hiányolom, télen a nyarat, ez már csak így van. Az ilyen jellegű problémákat azonban könnyen megoldottam: nyáron a hófödte csúcsokra menekültem pár napra, télen pedig a botanikuskertben császkáltam, ha időm engedte. Most pedig engedte. Ez volt az én kis menekülésem, kiszállás pár órára a falka életéből, elszakadás a gondoktól, fellélegzés, feltöltődés. El nem tudom képzelni, mi lenne velem egy nagyvárosban hosszú távon. Becsavarodnék. nagy reményekkel és relaxációs vággyal indultam el az útvesztőben. Ábrándjaim és reményeim viszont csak addig éltek, amíg meg nem éreztem egy másik farkas jelenlétét. Nem volt ismerős, szóval nem falkabéli, kvázi betolakodó. Juhé... Na, de lássuk, miből lesz a cserebogár. Szag alapján sem Patrisha, sem Castor nem lehetett, nem kölyök, szóval nem is a kínai... azt hiszem Liu a neve. Hát akkor ismerkedjünk meg egy újabb betolakodóval. Egyenesen a farkas felé mentem, minek kerülgessük a forró kását.
A botanikuskertet már azóta meg akartam látogatni, hogy megérkeztünk. De csak most volt rá időm. Előbb az üvegházba néztem be, aztán ki tudja miért magához vonzott ez a zöld útvesztő. A hó ropog a talpam alatt, de egyébként mindenhol körbevesz a zöld. Csodás! Igaz rohadt hideg van, és ezért kevés a látogató, de nekem ez most külön öröm. Csodás lenne, ha nem észlelném hirtelen egy másik farkas érkezését. Én persze megismerem őt, nem kis felfordulást okozott a szállóban a megérkezésünk után. Nem repesek az örömtől, hogy felbukkant, és amikor megindul felém, meg különösen nem. De ez egy útvesztő, egyenesen nem vezet benne úgy egyik pontból a másikba. Nem ismerem az alaprajzát, de talán van időm kiérni, és eltűnni a városban, mielőtt beérne. Megindulok hát én is, kissé sietősebb léptekkel, mint ahogy bejöttem.
Imádtam, ha a hazai pálya előnyét több helyen és téren is kamatoztathattam. Ki kellett használni, amíg ez a rendelkezésünkre állt a betolakodókkal szemben. Az útvesztőben nem először jártam - milyen meglepő -, amióta Fairbenksben élek nem múlt el úgy év, hogy többször el ne látogattam volna ide. Szóval a kis farkasnak esélye sem volt, be tudtam előzni, hiába igyekezett olyan elszántan a kijárat felé. Persze nekem is oda kellett lépnem, ha meg akartam előzni. - Üdv! - léptem ki az egyik sarok mögül, pont amikor ő befordult az elém táruló hosszabb szakaszra. Egyik végen ő, másikon én, mögöttem az egy szem kijárat. Nos, az ő szemszögéből erre mondják, hogy pech. Egész fiatal farkas volt, nem kölyök, de még a százat se töltötte be. Kényelmesen elindultam felé, ha van benne kurázsi, nem kezd el menekülni. Ha nincs... nos, az így ismeretlenül is nagy csalódás. Egy vérfarkasban legyen tartás és büszkeség, a beszariságot hagyjuk meg az embereknek. - Nem értem az Alfátokat - mondtam eltűnődve. - Idegen helyen vagytok, és hagyja a fiatalokat szabadon bóklászni, idősebb kíséret nélkül. - Elismerem, Greg mellé már én se rendelek senkit sem, de a srác helybéli, ismeri a várost, mint a tenyerét. Tényleg ilyen kevesen lennének abban a falkában? Vagy Castor szemében tűnünk ennyire jelentéktelen fenyegetésnek? - A múltkor egy kölyök, most pedig te. - Szavaimban, hangomban nem volt gúny. Ez a hely túl jó ahhoz, hogy acsarkodással mindenféle kisstílű dologgal megmérgezzék. - Miben bíztok, hogy innentől majd fennmaradunk a hegyen, és csak ritkán járunk be a városba? Vagy hogy fülünk-farkunk behúzzuk? - Tényleg kíváncsi voltam, mert néha olyan felháborodva tudod nézni ránk egyikük-másikuk, ha valahol megjelentünk, mintha nem is mi lennénk itthon több száz éve. - Vincent - nyújtottam kezet végül, bár ha jól sejtem, ő már tudja, hogy ki vagyok. Engem viszont érdekelt a neve.
Nem jött be. Éreztem ahogy mozogtunk, hogy nála a helyismereti előny, és sajna az utolsó egyenesben elvágta az utamat. Persze tudom, hogy Liut sem bántotta, nem azért próbáltam kitérni előle. Egyszerűen csak nem akartam belebonyolódni semmibe. De hát most már ez van. Amikor megindult felém már nem mozdultam sem előre sem hátra. Mindkettő menekülés lett volna valamilyen szinte, hisz előttem a kijárat, csak ott egy Vincent akadálynak, mögöttem meg az útvesztő. A szavai aztán nem ringattak túlzott biztonságérzetbe. Azt sugallták, hogy veszélyben vagyok most. Persze lehet, csak rám akar ijeszteni. Ehhez persze ennyi édeskevés, én szívbaj nélkül dugom a fejem az oroszlán torkába, de ezt ő nem tudhatja. - Gabriel. - fogadom el a kezet nyugodtan. - Farkas vagy te is, tudhatod, hogy nem jó a négy fal között. És nem várjuk el, hogy lapítsatok, de ti se várjátok el tőlünk! Egyébként szerintem elég nagy ez a város ahhoz, hogy pár farkas elsétálgasson benne baj nélkül. Persze nem mindig sikerült, hallom Pat összeakadt eggyel, és kissé elpáholta az illetőt. Lehet, ezt mondjuk zokon vették ... - Ezt az útvesztőt is élvezheted simán attól, hogy én is benne járok, nem? Finom célzás, hogy bemutatkoztunk, kezet fogtunk, talán mehetnénk is ...
Meglepődtem. Értelmesnek tűnt. Oké, hát ez új tőlük. Gabriel... azt hiszem, jó lesz megjegyezni ezt a nevet. Habár mintha a múltkor Shayen említette volna, hogy összefutott vele. - Csakhogy most nem akármilyen farkasokról van szó - mondtam, majd a mellettem lévő bokorról havat mertem össze, és golyóvá gyúrtam. Nem kezdek el hógolyózni, nem hibbantam meg, ez csak amolyan pótcselekvés volt séta helyett. - Az egyik bagázs megszokta, hogy egyedül úr a területén, a másik pedig hogy az ellenlábasai papucsállatkák. Az ilyenek nehezen, vagy egyáltalán nem csiszolódnak össze. nem volt kedvem gúnyolódni, meg csipkelődni, kivételesen nyugira vágytam, igen, ilyen is van szökő évente egyszer. Pár óráig. - Ejnye, ez úgy hangzott, mintha meg akarnál szabadulni tőlem! - húztam vigyorra a számat. Vággyak akármennyire is szokatlan módon nyugira, attól a többi vonásom még ugyanúgy megmaradt. Történetesen az is, hogy élvezem, amikor nem nagyon történhet más, mint amit én akarok. Totális erőfölényben vagyok, innen maximum akkor jut ki az engedélyem nélkül, ha egy-két nagyágyú a falkából érte jön. - Ennyire nem lehetek ijesztő - tettem úgy, mint aki az ilyesmit nagyon a lelkére venné. - Vagy Castor megtiltotta, hogy szóba álljatok velem? - kérdeztem kissé negédesen. Eszembe jutott, hogy Liu is hogy pucolt volna a közelemből. Jó, megértem, kölyök, és én akár azért is az útját állhattam volna, hogy kizsigereljem.
- Nem ilyet nem mondott ... Látszik rajtam, hogy most kissé elbizonytalanodtam. Mert tényleg nem szabad-e vagy sem. Nem volt tiltásba adva konkrétan, de nem is olyan rég Victoria ezért korbácsoltatott meg az egész falka színe előtt. Jó, Castor nem Victoria, hála az égnek! De ettől még nem tudom, mi a helyzet. A hógolyót is gyanakodva nézem. Mit akar azzal? Aztán úgy döntök, hogy egyszer élünk, ritkán lehet alfát cikizni, és Vincetn adott pár magas labdát. - Végül is, ha megígéred, hogy nem dugsz poloskát a kabátomba, akkor beszélgethetünk. - vonom meg a vállam, mintha ez az én beleegyezésemen múlna. - És nem, nem vagy ijesztő. - igyekszem megnyugtatni gyorsan, és most tényleg roppant meggyőző vagyok, mert szemernyit sem félek. - Ami a csiszolást illeti, ha jól tudom, Castor és Patrisha már megkezdték ... azt hiszem egész jól alakultok. Jam, formára szabjuk a helyi bagázst úgy tűnik. Itt egy szőrcsomó, ott egy csontdarab ... Persze lehet, hogy engem is átszabnak, de egye fene.
A vigyorom tovább szélesedik. - Ilyen érzékenyen érintett titeket az a poloska? - Ha tudnák, hogy mi van még... De nem tudják és még csak nem is sejthetik. - Ami megjegyezném bazári bóvli volt, és rég leselejtezett. - Vagyis hasznavehetetlen, és semmit sem közvetített. Mivel ilyen jó fiú vagyok, ezt megosztottam vele, csak a végén szentté ne avassanak. Arra, hogy nem vagyok ijesztő, elmorzsoltam a hógolyót és megnyugodva fellélegzek. Tudod ki akar olyan mord ábrázatot, mint Castoré! Meg olyan ráncosat... Na, de nem szidjuk az öreget, legalábbis hangosan még nem, így félig-meddig a háta mögött eléggé sportszerűtlen és görény dolog lenni, márpedig a görénységemet más ügyeknek tartogatom. - Igen, és tudomásom szerint ők is szépen egymáshoz csiszolódtak. - Sose értettem azokat a falkákat, ahol béta volt, pláne nőstény! Nő a vezetői szék mellett sose jó, csak zavaró tényező, és olyan fejet is elcsavar, aminek a helyén kéne maradnia. Persze nekem csak jó a náluk lévő felállás. - Igen, jól alakulunk. Remélem miután elszaladtatok nagy büszkén az esszenciánkkal, a saját kis darabkáitokat is leróttátok. Sajnos és szerencsére ismertem Mortimert, mint a rossz pénzt, ő akörül születhetett, amikor én idejöttem. Szóval igen, elég jól ismertük egymást. És az öreg szereti a sportszerű játékokat, vagyis ha beállítottak hozzá az én szőrcsomómmal, amit még Castor tépett ki belőlem - minden bizonnyal megtette, ha Gabriel így utalgatott arra, hogy alakulunk -, akkor kétlem, hogy Mort elfogadta volna anélkül hogy az Alfa is adott volna valamit magából. Egyszerűen azért, mert így van meg az egyensúly, Mortimer pedig erre szokott figyelni. - Apropó, hogy tetszik itt nálunk? - kérdeztem, és direkt használtam a "nálunk"-at. Egy darabig ugyanis még biztos átutazókként fogok rájuk tekinteni. - Azt tudom, hogy az Alfátok nem szívleli a kisvárosi levegőt, de az Alfa csak egy farkas a falkában. Kíváncsi vagyok, hogy a többiek mit gondolnak. Ebbe kivételesen nincs semmi hátsó áskálódás, ez most a puszta kérdezés. Lesöpörtem egy kevés havat a bokrokról.
Igen, Vincenté a haza pálya előnye, és ő ismeri Mortimert, mi meg nem. Szóval erre utalt Castor, amikor azt mondta, hogy megfoszthatják az alakváltástól. Mortimer kért tőle esszenciát, és ő adott. Az öreg simán zsebre vág itt mindenkit. - Azt tudom elmondani, amit én gondolok. Nekem tetszik itt. És nem hiányzik a nagyváros. A levegőt szerintem Castor is élvezi, max. hiányzik neki pár szolgáltatás ... nem építettétek még ki eléggé ezt a helyet, hiába vagytok itt olyan régóta. Na de majd mi ... Lehet Vincentnek nem fog tetszeni, ahogy Fairbanks megváltozik. Pedig meg fog változni, hamarosan. Kicsivel pezsgőbb lesz, és némileg mocskosabb. De a veszélyességéről továbbra is ők gondoskodnak, úgy tűnik. Szóval a poloska csak valami kacat volt? Még jó, hogy nem kezdtük el keresni a városban a vevőt ... De ennek mi értelme volt akkor? Sebaj, a mi cuccaink nem bazári bóvlik lesznek. - Mortimer megcibálta már a bajuszodat a gyilkosságok miatt? - érdeklődöm tovább. - Elég szép öngól volt ez a részetekről ... Azt hiszem inkább arról van szó, hogy a csatáruk gólt akart rúgni, Pat meg kihúzódott, és így les lett belőle. Mi meg szépen bemártottuk őket. Aljas volt, de praktikus. Patnak jól vág az esze. Persze kár a két civilért, én nem szeretem az ilyen módszereket. De nem nálunk van a falkában az a vérengző állat ...
- Sajnáljuk, hogy nem tudunk minden alapvető szükségletet kielégíteni! - Na, itt már volt gúny, nem is kevés. Nincs kiépítve? Pf, nagyvárosiak... - A szépségszalont vagy a kutyakozmetikát hiányoljátok? - kérdeztem olyan komoly arccal, mintha valóban érdekelt volna a válasz. Színészkedésből jeles. - Érdeklődve várom, melyiket valósítjátok meg előbb. - Mélységes tisztelet a hangomban, ennél jobb nem is lehetne. Egyébként tényleg kíváncsi voltam, hogy mivel akarják felpezsdíteni Fairbankset. Az, hogy nincsenek megelégedve vele, csak azt mutatja, hogy mennyire képtelenek alkalmazkodni, olyan, mint az emberek: inkább a környezetüket alakítják, minthogy saját maguk változzanak, alkalmazkodjanak. Elkényelmesedtek. Kész csoda, hogy teliholdkor veszik a fáradtságot erdőbe menni, és nem otthon a futópadon rohannak egy óriási képernyőn megjelenített hold alatt. Na de majd ők, majd ők megmutatják, hogy mi fán terem a farkas... Röhög a vakbelem. Amikor már kezdeném azt hinni, hogy ez az, végre egy új csapat és élmény, meg minden... folyamatosan kiábrándítanak magukból. - Ha már ti képtelenek vagytok nekünk önerőből gólt lőni - vontam vállat. - Adni kell a vendégeknek némi előnyt. Azt nem árulom el, hogy Mortimerrel még nem találkoztam, az ilyen ügyekhez az ég egy adta világon semmi köze. - Tudod Gabe... remélem nem gond, ha így hívlak... Szóval, tudod ti eléggé... sznobok vagytok. És túlságosan is nagyra vagytok magatokkal. - Ezt mindennemű csúfondárosság nélkül mondtam, az eddigiekből ugyanis ezt szűrtem le. Az ellenfeleimet tisztelni szoktam, a nagy szellemek és ősök látják lelkem, velük szemben is igyekszem, de... tényleg túl sokat képzelnek magukról. Én meg egy barom vagyok, amiért hagyom őket berendezkedni, és nem rohantam már le a falkával az ő kis bandájukat. Esélyük nem lett volna, most se sok. Mortimer igazán találhatott volna jobb falkát is, kifejezetten csalódtam.
Vincetn kissé ingerült lett, de ettől még elszórt pár igen jó poént. De a végén amit mondott ... elgondolkodtatott. - Igazad, van, elnézést! - feleltem egészen komolyan - Belementem ebbe a szócsatába, de nem volt helyes. Az elején még úgy kezdtük, hogy kezet fogtunk, és hogy talán elférünk ebben a városban ennyien is. Sajnálom, ha megsértettelek. Nem mondom, hogy nem volt szándékos, mert az volt, de ... helytelen. Igen, bocsánatot kértem. Ennek így semmi értelme. - Nem szokásom gerjeszteni az indulatokat, nem tudom mért voltam vevő erre most. Igen, vevő voltam, de ő volt az, aki ingerelt, én csak lereagáltam a szavait hasonló tempóban. Egy ideig jó a szócsata, de ha elmérgesedik, az nem vezet semmi jóra. - Nagyra vagyunk magunkkal, de ismerd el, az arcotok nektek sem kicsi ... és elsősorban azért vagyunk itt, mert veletek valami gond van. Persze, ha velük nem lenne valami gond, akkor mi valahol máshol lennénk, de nem Chicago-ban mert velünk is gond volt, de ezt nem kötöm az orrára.
Na tessék, először meglep, most meg megdöbbent. Komolyan bocsánatot kért!? Nem mintha zavarna, csak egyszerűen furcsa. - Mindenkire rájön az öt perc. Farkasékra különösen. - Az ilyesmiből sose csináltam ügyet, hevesebb vérmérsékletűek vagyunk átlagban, mint az emberek, ezért nem meglepő, ha a higgadtabbaknál is időről időre elszakad a cérna. Még ha nem is olyan sűrűn, mint a többségnél. Összehúztam kicsit a szemem és úgy fürkésztem az arcét. - Egyezzünk ki egy felesben. Ha velünk nem lett volna gond, nem hívnak ide titeket, de ha veletek minden stimmelt volna, akkor nem is benneteket citálnak ide. - Az Őrzők nem hülyék, nem tesznek tönkre valamit, ami működik. Ők nem működtek. Mi működünk, csak kicsit magas hőfokon. - Ha azt nézzük, mindketten egyedül voltunk a saját kis földünkön, az arcunk szabadon terjeszkedhetett, most meg nem fér el a másé. Legalábbis elég szorosan csak. Nekünk abszolút nem volt ellenfél, nekik meg lepkefingnyi. - Castorral viszont hamarosan szeretnék egy újabb találkozót, de semleges területen. - Így a tiszta, egyikünk se legyen helyzeti előnyben. Bár ez azért még eléggé kivitelezhetetlen, tekintve, hogy mi mennyi ideje vagyunk itt, és ők mikor érkeztek. - Van egy dolog, amit mindenképp tisztázni szeretnék vele.
Megadóan felemelem a kezem, amikor Vincent azt ecseteli, hogy velünk is volt gond. - Igen, volt. Én voltam az egyik fő gond. Vagyis akin keresztül lecsapódott. De ez már nagyon a múlté, nekem úgy tűnik. Mindenkinek megvan a maga baja, de a csapat jó, és működik. erről most legyen leég ennyi! Nem nagyon vagyok abban a helyzetben, hogy megszabjam a beszélgetés menetét, és témáját, de ha faggatni kezd, akkor sem mondok róla többet. Szerencsére neki is van más témája. - Ha ezt üzenetnek számod, akkor átadom, természetesen. És mit tekintesz semleges területnek? Remélem nem gondolod úgy ezért utazni kéne egy pár mérföldet ... - utalok arra, hogy akkor ha most a városon belül nevez meg egy helyet, akkor elismeri, hogy a város úgy egészében nem az ő területük. Imádom a diplomáciát, mert ész kell hozzá, és némi szemtelenség, bennem megvan mind a kettő. Na, jó, kell józanság is, és talán az is van elég. És ha már a tisztázni valók és a tárgyalás mezején kódorgunk, akkor óvatosan én is megjegyzem azt, amiről már Duncannek beszéltem. - Nézd, Vincent, én még nem vagyok abban a helyzetben, hogy bármiről is egyezkedjem veled, természetesen, de elgondolkodtam a helyzetünkön. Mindkét falkáén. Igazából az üzleti érdekeltségeink jelenleg úgy oszlanak meg, hogy nem nagyon tudunk a másiknak úgy ártani, hogy magunknak nem ártsunk. Aki nálatok sportol, az nálunk száll meg, és viszont. Alapvetően nem igazán zavarjuk egymás üzleti köreit, ugye? Akár még támogathatnánk is. Én a szállodapulton most is láttam az Aranybánya, a Hajózási Társaság, és a sípályák hirdetéseit. Gondolom, ti sem Kukutyinba külditek a vendéget, ha szállást keres ...
- Igen, üzenetnek - bólintottam némi töprengés után. A telefon olyan snassz, az email... valahogy idegenkedtem tőle, személyesen biztos, hogy nem kérek találkozót, és minek ugráltassam az egyik farkasom, ha Gabriel úgyis biztos beszámol majd erről a találkozóról. A semleges területen már komolyan elgondolkodtam. Ez a részünkről lemondást jelentene valamiről, de eszembe sincs úgy területet eldobni, hogy azt utána ők kaparinthassák meg. - Az O'Connors Pub. Legyen ott a találkozó, aztán hogy mennyire, és hogyan is lesz semleges, azt Castorral megbeszéljük. Már ha lehet vele normálisan is beszélni, és nem veszi elő, az én-a-nagyvárosból-jöttem-f*szagyerek-vagyok stílust. A pub egyébiránt jó ötletnek tűnt, forgalmas, mindig sokan vannak ott, és a farkasok is kedvelik. Egyik falkának se lenne jó, ha a tagjai folyton úgy mennének be oda, hogy azt lesik, a másik brancs egyik tagja mikor ugrik rájuk, vagy vonszolja ki őket egy "baráti" beszélgetésre. - Ó, igen, az elején fenemód bosszantott is. Mire szeretnél ezzel az egésszel kilyukadni? - Gondolom nem csak úgy feldobta a levegőbe, hogy letesztelje, mennyire figyelek az ilyen egymást keresztező dolgokra. - Hagyjuk békén egymás üzleti életét? A hotelt eddig sem állt szándékomban szabotálni. Az olyan kisstílű! Mit csinálnánk? Patkányokat küldenénk a konyhába, csótányokat a szobába. A hotel önmagában is vonzó erő, ahogy a sípályák is, mindkettő megállna a másik nélkül, de közel sem olyan jól és stabilan, mint nélküle.
- Rendben. Átadom az üzenetet. - bólintok komolyan. Az a kocsma jó hely, már mi is betértünk oda párszor. Bár nekem nem túl kellemes emlék az a részegedés ... Vincenten látom, hogy egyrészt talán békésebb hangulatában van, másrészt olyan érzések kavarognak benne, mintha a fogát húznák. Biztos jobban járt volna, ha ő fogja rövidebb pórázra az embereit, de ez a hajó már elment. - A véleményed érdekelt, hogy látsz-e lehetőséget arra, hogy békében megférjünk ketten. Én nem javasolhatok semmit, max. érdeklődhetek. Ha megmondod, miről szeretnél beszélni Castorral, vagy bármit üzennél, azt is továbbítom, és akkor már úgy mehet a találkozóra, hogy ő is átgondolja, mit is válaszoljon. Ez persze előny is, hátrány is lehet. Ha Vinc arra alapoz, hogy hirtelen, meglepetésszerű helyzetek előnyeit akarja kihasználni, akkor ez nem jó. Ha azonban a másik fél részéről is konstruktív javaslatokat vár, akkor érdemes hagynia, hogy Castor is felkészüljön. - Szóval nem állt szándékodban. Oké. Elgondolkodom, meg merjem-e kérdezni, amire még gondoltam. De hát mért ne? - Járt már nálatok tőlünk Duncan, tudom. De hadd kérdezzem meg, hogy ha teljesen békés szándékkal, csupán a síparadicsomot megy fel valaki megnézni, akkor mire számítson? Mert ugye nem csak beköltöztünk a szállodába, hanem dolgozunk is ott. Ha vendég megkérdi, elég ciki azt mondani, hogy még soha nem láttuk ... Most persze ezt felfoghatja kémkedésnek is, vagy arra tett próbálkozásnak. De hátha tényleg sikerül kipuhatolni a véleményét, mennyire hajlandó együttműködni.
Gabrielnek határozottan van esze. Ezt jó tudni, több okból is. Egy: legalább egy farkassal a ársaságukból szót lehet érteni. Kettő: tőle tartani is kell, az eszét ugyanis nem csak ilyen diplomáciai dolgokra használhatja. Teljesen érthető, ha valakiből előnyt lehet kovácsolni a másik falka rovására, én is megteszem. Ez ilyen egyszerű. - Egyrészt az üzleti dolgokról, meg arról, amit te is mondtál, a másik befektetéseinek feltérképezése. Már ami a hotelt meg a síparadicsomot illeti.Másrészt - egy pillanatra körbenéztem, az azért mégse lenne jó, ha kihallgatna minket egy ember. Az Őrzők nem számítanak, legalább látják, hogy milyen jó gyerek vagyok... néhanapján. - A ti falkátokban ahogy eddig láttam nem egy kölyök van, te se töltötted még be a százat, és nálunk is akad fiatal. Azt is meg szeretném beszélni vele, hogy őket a másik részéről fölösleges atrocitás ne érje. Ha egy kölyök provokál, vagy támad, az persze az ő baja. De mivel ti eléggé hosszú pórázon hagyjátok őket, és az enyéim sincsenek hozzászokva a területmegosztáshoz, jobb lenne tisztázni, hogy a fiatalok meddig mehetnek el. A múltkor azt a kölyköt, Liut sértetlenül elengedtem, Gabrielt sem akartam felboncolni, de ugyanezt visszafelé is elvártam. Száz év alattit megölni, vagy elverni minden ok nélkül, hobbiból nem az én stílusom volt. Ám azt is jó lett volna tudni, hogy a betolakodók sem fogják bántani a mi kölykeinket, vagy fiatalabb tagjainkat, ok nélkül, ha összefutnak velük. - A harmadik dolog pedig a semleges terület kijelölése. Amolyan abszolút békezóna és menedék-féle. Ezért is kérem a találkozót az O'Connorsba. Remélem látja benne a logikát. Ha nem... akkor így jártam. - Ha lehet ezúttal négyszemközt intézném a dolgot - tettem finom utalást rá, hogy a béta kimaradhat a buliból. Azt már láttam, hogy közösen, együtt milyenek. Most az Alfa érdekelt egyedül.
Szóval már fel lettünk mérve. Jó tudni. Csak bólogatok végig egyetértően, bár a feljárásra nem válaszolt egyértelműen, de ha ebben Castorral megegyeznek, akkor a kicsik úgyis felmehetnek. Nem tudom, Amber hol fog dolgozni, de Liuhoz bármikor befuthat egy ilyen kérdés. - Rendben, megjegyzem. A hosszú póráz inkább kényszer. Nem egyszerű letelepedni, és ha farkasként kölykök is, emberként felnőttek, akiknek ki kell venniük a részüket a munkából. Amúgy meg nehéz csak a városban meglenni. Főleg, ha ilyen szép a környék. Nem hinném, hogy a kölykeink provokálnának ... amennyire én ismerem őket, nem olyan fajták. De majd megbeszélitek. Sem Ashról, sem Luiról nem tudom elképzelni, hogy valakit felpiszkálnának. Amber? Ő is olyan csendes mostanában. Én meg ... na, basszus, nekem majd muszáj lesz verekedni egyszer, de hát hol van az még ... Azt hiszem csupán évek kérdése ... Addig meg, nekem is jobb lesz, ha nem lesznek nap, mint nap bunyók a két falka között. - Nos, ha már ilyen békésen elbeszélgetünk ... megkérdezhetem, hogy hogy álltok Rowennel? Ha létrejön egy ilyen megállapodás arról, hogy a kölykök védettek, ő is be fogja tartani? Te ismered jobban, nekünk viszont elsőre eléggé előnytelen oldalát mutatta.
Ha kínos neki, legfeljebb nem válaszol. De hát tényleg így van, amit hallottam az ügyről az alapján Rowen eléggé gáz. És nemhogy provokált, de még aztán csúfosan vereséget is szenvedett, és elég nagy bajt zúdított a saját meg Vinc nyakába.
Megértően bólogatok. Hé, tényleg megértem! Ez a falka sem úgy lett, hogy egy csettintés, és minden adott volt, tisztában vagyok vele, hogy sok mindenért meg kell dolgozni. Még a vérfarkasoknak is. - Pedig eddig úgy tudtam, hogy inkább városszeretők. - Vállat vontam. - A kölyök kérdést mielőbb le szeretném vele tisztázni. Nem örülnék neki, ha csak azért tépnék meg egyiket-másikat, mert ahhoz a falkához tartozik, amelyikhez. - Az ilyen alapú megkülönböztetést sose bírtam, ezért is néztem mindig bután a rasszizmusra, nemi alapú megkülönböztetésre, és hasonszőrű társaira. - Ez ellen remélem neki sem lesz kifogása. E téren kompromisszumra akartam jutni, méghozzá minél előbb. - Rowent bízzátok ránk - mondtam udvariasan, de hangomban érezni lehetett, hogy erről tovább vele nem akarok beszélni. A Tark viselkedése falkaügy, úgy persze, hogy megtámadta a más bétáját, nem egészen, de a megfékezése a mi - pontosabban az én - dolgunk/dolgom volt. - Ha Castor igényli, rá is kitérhetünk majd. Terveim között szerepelt annak a felajánlása, hogy amennyiben megkötjük az alkut, és Rowen semmibe venné, ami nem volt elképzelhetetlen, elégtételt vehetnek rajta. De ez még odébb volt. - Ó, és még valami! A területmegosztást is le szeretném vele zongorázni. - Azt hiszem, ez is a sürgős megbeszélendők közé tartozott, aminek a tisztázása nem tűrt halasztást. - Elöljáróban csak annyit az álláspontomról, hogy nem akarlak titeket egy hotelnyi területre besuvasztani. Ezt csak azért árultam el, nehogy nekem úgy jöjjön Castor a találkozóra, mint egy sértett bika, aki azt hiszi, az összes legelőt el akarjuk zárni tőle, amin kérődzhet. A helyzet úgy állt, hogy megalkuvásra kényszerültem, ha megpróbáljuk kiűzni őket, Mortimer az Őrzőkkel együtt melléjük áll, ez pedig egyáltalán nem szerepelt az érdekeim csekélyke listáján. Sem a saját, sem a farkasaim bőrét nem akartam ostoba dacból és értelmetlen büszkeségből vásárra vinni, egyelőre ki kellett alakítani egy biztos egyensúlyt, hogy aztán a kiskapuit lehessen szemügyre venni.
Tiszteltem jeléül enyhén meghajolok. Mit mondjak? Vincent sokat nőtt a szemeben. Tök értelmes, konstruktív ... - Így beszélgetve veled, sokkal jobb képet mutatsz most, mint amit eddig hallottam rólad. Tudom, nem szorulsz az elismerésemre, de ezt muszáj volt elmondanom. Mindent igyekszem híven tolmácsolni Castornak. Rowen ügyében elég szűkszavú, de éppen ez, és az ajánlata az, ami mutatja, hogy érzékeli a probléma súlyát, és ez elég is. Biztos megtalálja a módját, hogy rendet tartson, ah eddig megtalálta. Ja, hogy eddig nem találta meg? Igen, erről majdnem elfeledkeztem. Akkor mégsem lehet annyira adni a szavára. Talán hagyjuk most a politikát kicsit. - Ellenmondásos város ez egy kicsit. Néhol olyan, mintha az ember visszautazna az időben 10-20 évet, vagy akár többet is. De csodás helyek vannak benne, és a környékén. Azt hiszem a városon belül ez lesz a kedvenc helyem. Ha létrejön a megállapodás, akkor pedig feltehetően nyugodtan eljöhetek ide bármikor. Kellemes lesz.
A meghajlásra egyáltalán nem számítottam. Váratlanul ért, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy kellemetlenül. - Hé, az ellenlábas falka vezére vagyok, még szép, hogy egy kisstílű, pitiáner, nagyszájú, senkiházi vidéki parasztnak vagyok beállítva - vigyorogtam kedélyesen. A sértések nem szoktak meghatni, sértegetni bárki tud. Megbántani, komoly kárt okozni már kevesebben. - Azt is megértem, hogy az első benyomás nem volt túl... előnyös rám nézve. - Hű, milyen finom fogalmazás! - De egyet higgy el nyugodtan, a társaiddal együtt: nem véletlenül vagyok én az Atanerk. - Ezt minden nagyképűség nélkül, komolyan mondtam. Lehet, hogy nyápic, tejfelesszájú suhancnak tűntem, de azokból a büdös életben nem lesz falkavezér. - Majd szóljatok, hogy Castornak mikor lesz jó. - Én ugyanis nem fogok a nyakára járni, ha van egy kis esze, neki ez legalább olyan fontos lesz, mint nekem. Ebből legalább leszűrhetem, hogy az ilyesmit mennyire veszi komolyan, és hogyan kezeli. - Fairbanks király hely! - húztam ismét széles mosolyra a számat. - Csak nem szabad makacsul ragaszkodni egyetlen városhoz, amikor már nem élünk ott. Ez a hely pedig... - néztem körbe - lenyűgöző. Bár én a hegyet jobban szeretem. Gabrielre tekintettem. Ahogy eddig levettem, igazán sokszínű kis csapat, remélem a többi tagjával is hamarosan összefutok személyesen. - Köszönöm, hogy tájékoztatod Castort, remélem minél előbb választ kapok. - Az órámra pillantottam. - Most viszont mennem kell. Élvezd tovább a hely csodáit, Gabriel! Ezt akár lehetett elköszönésnek is hívni. Biccentettem még, majd sarkon fordultam, és távoztam. Ügyes-bajos dolgaimat sajnos senki nem intézi el helyettem, ma ráadásul még beszélnem is kellett valakivel, aki talán hallott a Medve jelenlegi tartózkodási helyéről.
A tiltakozásra jót vigyorgok. Némi csipkelődés talán belefér a végére, úgyhogy valamivel könnyedebb hangnemben válaszolok. - Te vagy a főnök, és mindenki tudja nálunk, hogy joggal, hidd el. De szerintem azért a lesújtó véleményért rendesen megdolgoztál. Félrevezetésnek sem volt rossz ott az elején, de szerintem ez a forma sokkal kellemesebb. Szerintem hamarosan megtörténhet az a találkozó. Minden jót, Vincent! Egészen elégedett vagyok magammal. Vincent tárgyalni akar, és megadja nekünk önként azokat az alapvető dolgokat, amik szükségesek a működésünkhöz: teret és egy viszonylagos nyugalmat. Remélem, Castor vevő lesz az ajánlataira! Hosszú idő óta ez a legjobb hír, amit hallok. Ő távozik, én még maradok egy keveset, de hamar indulok haza, hogy beszámolhassak a találkozóról.
Nem vagyok ma túl jó kedvemben. Van egy falkatagunk, kedves párom egyetlen leánykája, akivel telefonon kell találkát megbeszélnem, mert hetek óta nem dugta be a képét a hotelbe. Ez milyenféle falkaélet mégis? Most itt várom a botanikuskertben, a megbeszéltek szerint. Most fog jönni munkából. De nem nekünk dolgozik. A bosszúság csak percek után engedi, hogy végre észrevegyem a tavasz szépségeit, a természet újjászületését. Próbálok megnyugodni, leereszteni, élvezni a napsütést, ha már egy pár perccel korábban érkeztem, és van egy kis szabadidőm. Pár mély lélegzetvétel után máris jobban érzem magam. Mért van az, hogy a csajok a balhésak nálunk? Amber, Tara, Kat ... a fiúkkal fele ennyi gond sincs, pedig többen vannak.
Hihető, ha azt mondom, hogy 27 órányi meló után Ő az utolsó akit látni akarok? Nem, nem az. Mert csak úgy általánosságban is Rowennel vetekedik valahol a ranglistám legalján, bár a miértjét nem tudom. Csak azt, hogy ennek is a "drága" teremtőmhöz van köze, ez pedig már önmagában is elég ahhoz, hogy ne akarjam tovább elemezni a témát. Nem szimpatikus, mert "van ez így", legyen elég ennyi. Konkrétan nem értem a helyszín választást. Úgy értem: nem lett volna egyszerűbb, ha csak beugrik az Upperbe? Ellenben ez is érthető, amennyiben kölcsönös a "szimpátia". Szóval most az útvesztőben bolyongok, elég nyúzottan és nyűgösen ami azt illeti... Követem az orrom, meg az utat amerről érzem a nő jelenlétét míg végül ráakadok a buxusok között. Egy templom toronyórája éppen 10-et üt. Pontos voltam. Remek! - Hívtál, jöttem, hallgatlak. - rövidre fogom, remélem ez jellemzi majd az egész beszélgetést is. De vissza is fordulok arra amerről jöttem, ha azzal kezd, hogy "miért reppent ki a fészekből a fióka". Szerintem még körbe is röhögném.
Érzem, ahogy közeledik, és azt is, hogy roppant mód durcás. Egy nagyra nőtt lázadó kamasz, hisztis kis p****, akit nem neveltek meg idejekorán. A nyugalmamnak erősen lőttek, mire az orrom elé ér. - Ritkán látunk a hotelben mostanában. Sőt, mondhatni egyáltalán nem. Így aztán kénytelen vagyok így házon kívül rabolni a drága idődet. Ha ő nem köszön, én sem pazarlom rá az időt meg a fáradtságot. - Hallom, könyvelőként dolgozol az Upperben. Nekünk meg most nyílt meg a kaszinó, és oda is kell könyvelő. Nem lenne kedved átjönni oda? Valamivel kényelmesebb lenne mindenkinek. Még egyenlőre nem akarom elővenni az érveimet, mert remélem, hogy magától is rájön, hogy így valóban jobb lenne. Bár a hotelben lakni is jobb lenne, mégsem ott lakik. Egyáltalán nem tudom, mennyire számít ez még így falkatagságnak. Mint ahogy én már Duncant sem tartom a falka részének, lévén egy morzsányit sem tesz hozzá a közös dolgokhoz.
Kezdőlap
//
