A hozzászólást Admin összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Ápr. 29, 2012 11:06 am-kor.
Szerző
Üzenet
Natan Vreth
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
Amíg beszél, csendesen játszadozni kezdek a kezem ügyébe akadó tollal a pulton. Mikor befejezi, az előttem heverő mai lapra vetek egy pillantást. Fellapozom az oldalt, ahol a reklám található, és naná, hogy egy rakat kelta mintámmal, és lefotózott itteni vendég elkészült mintájával találom szembe magam, amiket én varrtam. Gondolom, akkor erre gondol... - Nos, én épp a mai újságot tartom a kezemben. Abban most az én mintáim szerepelnek. A nevem Natan Vreth. Ha rám gondolt, megkérdezném, hogy pontosan milyen nagyobb munkára gondol? Teljes kar? Hát? Láb? Meg hát azért oké, és megtisztelő, hogy rám bízza a tervezést, de azért mégis szeretném tudni, mik az elképzelései. A pult hátsó részébe nyúlok, és előkotorok egy üres lapot, amire írhatok, majd folytatom. - Időpont. Hmmm... Van egy pár foglalás a héten, de persze attól függ, önnek hogy kényelmes Miss Emerson. A mai napra mondjuk nincs fix vendégem, és akár házhoz is megyek. Ahogy önnek jobb. Persze ez nem gyakori, hogy kikocsikázok a szalonból a vendégekhez, de néha jó kiszakadni a pletyis munkatársak köreiből. Csendben várom, mik a válaszai.
- Igen, akkor minden bizonnyal Önt keresem Natan. - kell a hatásszünet, az a szemvillanás, amikor már látom a holt, de még csak félig körvonalazódott a mi. - Elől csípővonaltól, teljes hát, vagy háton áthúzódó lenne. Szeretném, ha a központi témának megmaradna a Hold,de egyúttal az örökkévalóságot is jelképezze. A kelta minták mindezt visszaadnák... látva a munkáit, bármikor szakítok időt egy találkozásra Önnel, hogy megbeszéljük a továbbiakat. Másodpercekre ugyan összeszaladnak homlokom apró ráncai, azután rájövök, hogy Natan nem tudhatja: senkit nem szívesen engedek a szobámba, a lakásomba, főleg nem akit életemben először látok. Igen, olykor rám lehet fogni, hogy túl sok a paranoid jellemvonás bennem, de hát a túlzott óvatosság még nem ártott meg senkinek, nemigaz?
- Mit szólna a Holiday Inn Expresshez?Jelenleg is van üres szobánk, ahol dolgozhat, ennek én is jobban örülnék. Szeretem a nyugalmat. - csak reménykedem, hogy nem érti félre. Semmiképp sem sérteném meg, csupán feltételezem, hogy egy szalonban nagyobb a forgalom, mint ami most a lelki békémhez szükségeltetik. Másodsorban, Dante és Rory közelében nyugodtabb vagyok mindig, a hotel pedig jelenleg igazán az otthonomnak tekinthető.
- Ha Önnek is megfelel, találkozzunk a hotelben, akár még ma. Keressen engem, és felszólnak a szobámba.
Natan Vreth
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
A válaszait hallgatva felírom a Hotel nevét. Na, ott még úgyse jártam. - Rendben, ahogy akarja. Akkor kb. - pillantok a falon lógó órára - egy óra múlva ott találkozunk, addig ön is el tud készülni. A hotelben találkozunk! Viszhall, Miss Emerson! Azzal le is teszem a kagylót, s lépek a helyemhez, hogy összerakjam a gépet, a mintáimat, s a szükséges kesztyűket, meg ami kellhet még. A többieknek intve, Gracenek búcsút intve az irodába, léptem ki a szalonból, hogy a Patrolba bepakolva, majd beszállva vegyem utam a megadott címre. Nem is kellett sok idő, hamar oda találtam. Pajzsom félig leengedve tartottam, ám mikor a parkolóban kiszálltam a kocsiból, s megéreztem azt az illatot, mely anno a kölyköt, s néhány ismerős Farkast is körbelengett találkozásaim során, gyors reagálással húztam fel, alig hagyva egy kisebb rést pajzsomon. Faszom, ez Falka terület??? Miközben kivettem a táskámat a felszereléseimmel, s elindultam az épületbe, a gyanúm beigazolódni látszott. Az aulában már tisztán érezhettem azon a kis résen át is a Falka illatot, s azokat az energiákat, melyekre a magamfajták igen érzékenyek, ha újabb bolhásokkal futnak össze. Bassza meg... Csak reménykedni mertem, hogy nem futok össze ismerőssel, vagy nem ismer fel senki. De ha már itt vagyok, legalább kicsit körülnézek... bizonyos határokon belül. De a vendég az első! Úgyhogy el is indultam a pult felé, majd a recepciós hölgynek elmondva, kit keresek, kaptam útbaigazítást az egyik szobához. Egy fiatal szolgálati fiú a lifthez vezetve néhány emeletet felvitt, majd a folyosón elvezetett egy vendég szobához. Kinyitva az ajtót betessékelt, majd arra kért, várjak itt, míg Miss Emerson megérkezik. Aztán magamra hagyott. Míg várakoztam, csendben kezdtem előpakolni az íróasztalra a holmikat. Míg a gépet is összeraktam, kikukkantottam az ablakon. Egész szép hely. Gondolom, a chicagóiak lehetnek ezek, mert úgy tudom az ősök az erdő területeken maradtak. Végül, utolsó dolgom a szoba rádiójának bekapcsolása volt. Egy lemezt elővéve a táskámból késztettem a kis szerkezetet hangra, s mikor az ismerős dallamok felcsendültek, csak mosolyogva ültem le az egyik székre. Halkan dúdoltam a Rockstar dallamait. Ha zavarja a lányt, úgyis kikapcsolom majd, de egyenlőre unalom űzésre tökéletes. Másrészt meg mindig így dolgozom.
Ha a hotelen kívül nem szórakozhatok, hát majd találok szórakozást a hotelen belül, nem csinálok én ebből problémát! Fehér, szállodai köntösben lépdelek papucsban befelé a medencéhez, ahol a kora délutáni időpontra való tekintettel még csak pár vendég - egyszerű emberek - lézeng, mert vagy a város roppant érdekfeszítő látnivalóit fedezik fel maguknak a turisták vagy még a tegnap esti hepajkodásból éledeznek a szobáik rejtekén. Az egyik műanyag fotelba ejtem könnyed, szemrevaló mozdulattal a köntöst, mire a levegő egy pillanatra megfagy balról, ahol épp a vizet törli fel a wellnessrészleg egyik alkalmazottja. Akaratlanul is elmosolyodom, ahogy felé pillantok kacér, szemtelen mosollyal ajkaim szegletében. Mindig is tisztában voltam vele, milyen hatást váltok ki a pasikból és bajban is lenne a lelkivilágom, ha nem így reagált volna! A köntös alatt egyszerű, fekete bikinit viselek, megadva az úszásnak/úszkálásnak is a módját ez által. Igen ám, csak előtt még a hajamat igyekszem összefogni egy hajgumival és felcsatolni, hogy ne legyen vizesebb annál, mint muszáj. Nem mintha ne mosnám meg utána, hiszen a klór nem tesz jót neki, de... mégis. A művelet közepette szúrja ki fiatal kis farkasom az ismerősen idegen energiákat. Elsőre azt hiszem, Dante jött utánam valamiért és már épp készülnék rá, hogy előrántsam a "De hiszen azt mondtad, délután csendespihenő van az edzésben, míg dolgod van!"-kezdetű magyarázkodást, mikor feltekintve látom, hogy egy másik nő lépdel befelé. Kissé értetlenül, "kiskutyásan" billentem oldalra ösztönből a buksimat. Hát ez nem Dante, de nagyon nem. Akkor meg kicsoda? Energiáim őszintén érdeklődőek és ha nem rejti el a sajátjait, akkor bizony farkasom kíváncsian környékezi meg az övét.
Szerencsére fizikai nyoma alig van annak, hogy Dante dühös rám, szavai ostorcsapásként értek, hogy ne csak a testem, a lelkem is sajogjon. Mintha nem tudtam volna, hogy ez lesz. Mélyebb így a seb, mint azt bárki hinné. Fortyogok, akár egy tisztességes boszorkányüst és fogalmam sincs, hogyan tovább. Úszódressz van rajtam, a bikini most nem lenne előnyös. Orromat megcsapja az érkező kölyök illata, eddig nem sokszor sikerült hosszasan csevegnünk, ettől függetlenül gyakran találkoztunk, ha más nem akkor amikor a hotel őrzése az én párosomra jutott. Értelmetlen lenne felvont pajzzsal járkálni, hisz az a dolgom, hogy vigyázzak mindenkire, így hellyel közzel azt is tudom a hotel melyik részén tartózkodnak épp. Farkasom úgy dönt megtiszteli a kölyköt, elétrappol, megáll előtte, mancsával üdvözli. - Szép napot Dana - meglepődhet, pedig nem is olyan nagy dolog, ha egy Testőr név szerint ismeri és számon tartja falkájának tagjait. - Pihenőidő van? Az úszódressz felett viselt puha köntöst felakasztom,Danához sétálok. - Pihenőidőd van? Hogy megy az edzés? - Tudtam, hogy Dante edzi, nem volt ez titok. Jelenleg nem ez foglalkoztat, üvölteni tudnék, szétzúzni az egész rohadt uszodát, de egyszer már elvesztettem a fejem, még egyszer nem kellene. - Ha szükséged van partnerre, állok rendelkezésedre.
Ismerősnek kellene lennie a nőnek, de nem igazán tudom hova tenni. Mondhatnánk, hogy ez az én hibám, hiszen nem igazán fordítok gondot rá, hogy mindenkit arcra és névre megjegyezzek, akivel csak találkozom az életben, de... majd pont ilyesmire fecsérelem az időmet, mikor annyi értelmesebb dolgot kell csinálnom napról napra! Nem elég, hogy végre az edzésemet van, aki úgy fest, rendesen veszi, mellette ott van az egyetem a végzős évvel a nyakamon és a Nanooks szóvivősége is, mely bizarrul bájos megnyilvánulása apám és Mr. de Luca formális kapcsolatának. A slusszpoén ugye, hogy a drága ősömnek fogalma sincs róla, hogy nem jófejségből kerültem én a posztra. - Üdv, öm... ne haragudj, nem jut eszembe a neved. - Szélesedik ki a mosolyom, meglepettségnek pedig nyoma sincs immáron, hiszen az mindössze annak szólt, hogy nem egészen őt vártam. - De azt tudom, hogy Dante kölyke vagy. - Fűzöm hozzá, ne nézzen már olyan szerencsétlennek. Engem meg mindenki ismer - hírből, látásból, személyesen... túl ismert a személyem a városban, de ez a legkevésbé sem zavar. Élvezem. - Valami olyasmi. Ééés lassan strigulázni fogom, ahányszor valaki ezt a kérdést felteszi, aztán az ötszázadikkal meghívatom valamire a bárban. - Szélesedik ki mosolyom, majd flegma vállvonással kielégítő választ is adok a kérdésre: - Elég intenzív amit Dante tol, de legalább látványos a haladás is végre. - Ahogy ott áll, persze, akaratlanul is őt figyelem, így nem kerüli el tekintetemet, hogy valami nem okés a nővel. És ehhez farkas-képességekre sincs szükségem, elég az igencsak fejlettnek mondható emberismeremet bevetni. Mondhatott bármit Dante Darren viselkedésével kapcsolatban, a vérfarkasok - találóbban farkasemberek - egyik felét akkor is az emberi oldal teszi ki. Kár lenne ezt figyelmen kívül hagyni, hiszen annyi lehetőség van benne. Lám, most is a testtartásán látom, hogy valami nincs rendben a nőnél. Persze, ki vagyok én, hogy rákérdezzek. Még a végén olyan érzelem és panasz áradatot szabadítok magamra lehet, amire nem biztos, hogy fel vagyok készülve. - Köszi. Mindenképp szólok majd, ha úgy alakul. - Inkább udvarias voltam, mintsem őszinte, de ennek okáról nem Colette tehetett. Szusszanva böktem is inkább fejemmel a víz felé. - Jössz? Hagyjuk Robertet felvakarni az állát a földről, különben sose végez a melóval... - Szélesedett ki mosolyom, utalva az egyre sűrűbben felénk tekintgető alkalmazottra, aki tényleg nem nagyon halad a munkájával. Én magam meg is indulok a víz felé, lassan ereszkedve a lépcsőn bele a medencébe.
- Colette - kissé szíven üt és ez a válaszon is érződik talán. A nevemet nem tudja, hát hogy nem jegyzi meg, amikor ott állok ez első sorban, a legkevesebb, hogy a testőrök nevét fejből sorolja. Sokáig nem emésztem magam ezen, ha nem figyel annak biztos oka van. - Dante edzéseit valóban nehéz pótolni, azonban egy valamit ne felejts el, ha majd Ő is azt mondja, hogy itt az idő tovább lépni, fogadd el az ajánlatokat. Mindannyian másként harcolunk, egy idő után, kiismered majd magad és Dante kevés lesz. - persze, ezt az edzője eldönti, ha kész van rá és megérzi Ő is. Több szót a téma nem érdemel, nyilván előbb utóbb meglepetésvendég is lesz az edzéseken. Pillantásnyi időt fecsérlek Robertre, aki nyilvánvalóan akkor sem cserélné le a munkáját, ha csökkentenénk a fizetését. Férfiak, néha már unalmas a csodálatuk, akkor is ha jólesik az elismerés. Szükségem alig van rá, beépített önteltségem elegendőnek bizonyul. Míg Dana a lépcsőn sétálgat lefelé én minden előzetes nélkül fejest ugrok a hűvös vízbe, a lelkiállapotomnak megfelelően jócskán szükségem lenne első körben száz hosszra a lehető leggyorsabb tempóban és még utána is mehetnék edzeni. Senki nem mondta, hogy be lennék ide zárva, én önként vállaltam a börtönt, az esélyét sem akartam megadni annak, hogy bajba keveredek vagy kétértelmű helyzetbe. Natan ki tudja hol van, talán már rég más nővel hentereg valahol. Gondolni sem akarok rá, mert egy másik nő gondolata vele, csak még inkább dühít. Az elmebaj határát súrolgatom erőteljesen és ha nem történik valami, fogalmam sincs mit kezdek. A medence másik végéből, szinte Danához suhanok, alulról bukkanok fel, a fejemet épp itt volt az ideje lehűteni. - Nos Dana, mit szólnál, ha elhívnálak egy közelgő aukcióra. Nyilván hallottál róla, persze, még engedélyt kell kérnem, hogy elmehessek. Hallottál már Nimród-kincséről? Időszámításunk előtt a IX. században egy asszír palota alatt emberi ésszel fel nem fogható mennyiségű arany ékszert rejtegettek. Ezeket a kincseket megtalálásuk után Bagdad központi bankjának alagsorába helyezték. Tíz évvel ezelőtt ismételten előkerültek és méltó helyükre kerültek. Rengetegen próbálták megszerezni, de soha senki nem ért el a teremig, melyet pecséttel zártak le. Meghaltak mindannyian. Az emberek beszélnek ezt is, azt is...no de nem tartok neked kiselőadást. Az aukció tárgya néhány hiteles másolata az ékszereknek. Sejtheted, hogy a bagdadi kormány nem adná ki a kezéből egyiket sem, de ezek a másolatok tökéletes másai az eredetinek és csak néhány darab létezik. Mélyen a zsebembe kell nyúlnom, de azt hiszem megéri. Nos, érdekel a dolog? Egy ilyen eseményen mindig akadnak fontos emberek, na és nem utolsó sorban, neked is szerezhetünk valamit. Dana talán nem nagyon foglalkozott velem, de én azért hellyel közzel jól tájékozott vagyok, annyira biztos, hogy ha ékszerekről és drága holmikról van szó, Danát érdekli minden. Ennyi közös vonás van bennünk, bár én a festményektől az agyagvázáig bármiért képes vagyok rajongani, ezúttal olyan ékszerekről van szó, melyekhez nem csak egy legenda, de vér is tapad bőségesen.
Kissé ráncolom a szemöldökömet a szavaira. Én nem mondom, hogy nincs így, de vagyok olyan magamnak való és karakán, hogy "majd én azt eldöntöm" habitussal álljak a dologhoz. Aztán legfeljebb nagyon puffanok, mint légy a falon. Egy viszont biztos, ez a csaj kétségtelenül Dante kölyke, már ami a nagy szavakat illeti. - Kétszáz felett mindenki ilyen nagyon okosnak hiszi magát, vagy ez csak a ti családotokra jellemző? - Firtatom érdeklődve, s akár bántásnak is vehetné, hiszen nem ismer, nem tudja, hogy alapjáraton ilyen tudok lenni, ha a hangulatom úgy hozza. Amikor Colette a vízbe ugrik, azért akaratlanul is elmosolyodom. Jó ötlet volt ez a fürdőzés, noha úszni - ez által edzeni - jöttem le eredetileg. De talán pár hossz neki sem lesz ellenére, ahogy látom. Amikor felbukkan a másik nőstény és beszélni kezd, érdeklődőn és kissé talán kétkedőn fogadom szavait, apró fejcsóválással intézve el költői kérdését. Nem, még nem hallottam. - Ennyi hűhó pár ékszerért, amik ráadásul még csak nem is eredetiek? Nyilván velem van a hiba, de ennek így nem látom értelmét. Minden esetre, ha elengednek minket, szívesen veled tartok! - Minden lehetőség jó, ami a hotelből való kimozdulás ígéretével kecsegtet igazából. - Hol lesz egyébként a dolog? - Érdeklődöm, mert azért pár kellemetlen, régi ismerősbe nem szívesen futnék bele.
Hát persze...látszik, hogy kölyök még és selyemmel törölték a fenekét, kár, hogy az csak maszatol. Az idő, amikor is letörik a kicsi szarvát idegen farkasok, nemsoká eljön és én akkor csak csóválom a fejem. Dante mocskosul jó, de az éles helyzet, ott lehet csak hatalmas nagyot hasra esni. - Kétszáz év múlva épp így fogsz vélekedni, ha mégsem, akkor azért lesz mert már nem lesz alkalmad rá. - ha nem, nem, nem erőszak a disznótor. Dante dolga, hogy s mint készíti fel, az én jófejségem, csak a ráadás. Úgy egyébként is kiérződik hangomból a sértődöttség, nem igazán lépek túl azon miszerint hetek óta itt nyargalok a folyosókon és még a nevem sem tudja. Komolyan? Első hallásra minimum a nevét megjegyeztem mindenkinek, ha már egy család vagyunk. Összetapadt tincseimet szerterázom, jut a nedves cseppekből mindenhová bőven. Hátravetve magam lebegek a vízszinen, számolom a pókokat a plafonon. Ez a lány, rosszabb mint hittem...komolyan gondolja, hogy felbecsülhetetlen ékszereket kiadnak a kezükből? Látványra is meseszépek, és attól hogy nem eredetiek, még mindig csak egy hajszállal olcsóbbak, mintha eredeti lenne mind. - Megkérdezem, bár nem muszáj jönnöd. Ám ha jól sejtem, mindegy csak a jelenlevők közt otthon érzed magad. - enyhe célzás, hogy a tudom, a lány ott érzi jól magát ahol a báltermekben a szellő is pénzformát ölt, vagy tévednék? Szakmai ártalom ez nála is, nekem is fontos a társaság, bár a miért nem ugyanaz. - New York. Mára elég is volt ennyi, hosszú a nap, és mivel arról, ami a lelkemet nyomja, jobb ha szót sem ejtek, épp ideje depressziósan végignyújtózni az ágyon. Délután még vár Bells is, csak úgy, ellenőrzés szintjén élek-e még. - Értesítelek, de most jobb lesz mennem, a világért sem szeretném, ha egy alkalmazott agyvérzését is rám húznák, és akkor pályázhatok majd egy női sorozatgyilkos posztjára előbb vagy utóbb. Viszlát Dana! Senki, nyilván Dana sem egészen érti a savként maró gúnyt, a világfelégetését megcélzó rejtett gondolatokat. Saját levemben forrok aktuálisan, fizetnék, ha eltörölné valaki az elmúlt időszakot.
// Az éppen folyó játék bizonytalan kimenetele miatt zárom a játékunkat, köszönöm, hogy voltál és ha rendeződtek a dolgain szívesen játszom újra //
Úgy döntöttem, hogy ismét itt az ideje egy kis lazításnak, rég úsztam már egy nagyot, és igencsak hiányzott a dolog. Legalább levezetem a fölösleges feszültséget, és nem jutok el odáig, hogy valakivel szétkapassam magam. Nem mintha egyébként ne lenne rá vevő, mert biztosan, de azt hiszem, most inkább egy darabig megülök a hátsómon, aztán ha tényleg minden rendben az egyesítés után, majd keresek valakit, akivel összeakaszthatom a nemlétező bajszomat. Így hát, mivel szabad volt a délutánom, kivételesen nem dolgoztam szét az agyam, már le is jöttem az uszodába, hogy áztassam magam egy kicsit. A változatosság kedvéért nem ártott egy kis lazítás. Amint leértem, le is dobtam a törülközőmet az egyik nyugágyra, és már indultam is a medencébe. A programterv az volt, hogy leúszok jó pár hosszt, aztán beülök egy kicsit bugyogni a kisebb medencébe, majd újra, és újra, amíg van bennem szusz. Az ilyen fáradtságot mindig szívesen fogadom, szóval nem fog rosszul esni, az tuti. Közben fontolgattam, hogy át kellene mennem majd szaunázni is, de lehet, hogy arra majd egy másik napon kerítek sort, elvégre, nem lehet mindent egyszerre, más napra is kell hagyni az élvezetekből. Na jó, ezzel az életfilozófiával pont nem értettem egyet, sokkal inkább arról volt szó, hogy lusta vagyok átmászni, jó nekem most a hűvös vizű medencében. Már legalább másfél órája itt esz a fene, aminek a nagy részét tényleges úszással töltöttem, és nagyon is jót tett az idegrendszeremnek, mert perpillanat nem akarok nekimenni senkinek, ami mindenképpen pozitív fejlemény. Nem vagyok én idegbajos, nem húzott fel senki, egyszerűen túl rég kaptam hajba valakivel, már farkas alakban, és kicsit frusztrál a dolog. Épp ezért kellett valami, amin levezetem a dolgot, lett volna jobb ötletem, de hát az jelen pillanatban nem megvalósítható. Most úgy döntöttem, jöhet egy kis punnyadás, úgyhogy be is vetem magam a kisebb medencébe, ahol a bugyogás kellemesen képes átdögönyözni az ember, esetemben farkas tagjait. Elégedetten nyúlok el benne, élvezem, hogy jelen pillanatban senki sincs benne rajtam kívül, nincs is annál irritálóbb, mikor a vén csókák azon marakodnak, hogy elfoglalják az összes olyan helyet, ahol jön a vízsugár. Igencsak taplók tudnak lenni, én meg, mivel nem óhajtok az aszott testük közelében tartózkodni, ilyenkor inkább elhagyom a terepet. Nem volna túl szép tőlem, ha öreg bácsikat bántalmaznék, nem? Bár néha igazán nagy a kísértés. Kész szerencse, hogy most ilyesmiről nincs szó. Így hát tökéletesen el tudok lazulni, és még hátra is hajtom a fejem a medence szélére, egész komfortosnak érzem a dolgot. Az sem érdekel, amikor valaki bejön, a pajzsom fel van húzva, de az illatát érzem, épp ezért azt is tudom, hogy közénk tartozik, úgyhogy különösebben nem zavartatom magam. Olyan szerencsétlen csak nem lehetek, hogy pont olyan fusson belém, akivel nem ápolok túlságosan jó viszont. Nincsenek sokan. Jelenleg konkrétan egy ilyen személy van, de ha ő jön, én megyek, olyan szinten nem vagyok hajlandó elviselni a társaságát. Viszont, ha ő lenne, akkor tutira már jártatná is fölöslegesen a száját, következésképp nem kell ettől tartanom, ennek ellenére nem nyitom ki a szemem, most túlságosan kellemesen érzem így magam.
Nincs is jobb mint a megérdemelt pihenés ugye? Hát jah. Mondjuk nem mintha egy fárasztó nap, hét vagy óra állna mögöttem. Dolgozni minek? Zenész vagyok, nekem a munka öröm s nem egy fárasztó tevékenység. Mindegy, hagyjuk is. A vállamra teszem a töröközőt, s fürdő gatyába indulok meg. Farkas vagyok, nem fázok és amúgy is sem szoktam rejtegetni Adonisz testemet. Minek? Ezek az izmok nem azért vannak, hogy elrejtse őket valami holmi ponyva. Természetesen befeszítve megyek végig a folyosón, de hamar rájövök, hogy inkább elmennék egy seggbe kúrt törpének, mint bálványnak, így az izmaimat pihenőre teszem. A lényeg, hogy leérek a medencéhez. Szerencsére nincs tele csak egy valakinek lóg ki a feje a vízből. A haja alapján még nem tudom megmondani, hogy miféle szerzet. Talán egy hegyi vagy barlangi, de az is lehet egy búvárbéka. Bele szagolok a levegőbe, hiszen szagot áraszt magából mint egy 3 hetes zsák szemét. Jó, mondjuk felettébb jó illata van a nősténynek. Ajkam mosolyra húzódik, s a pajzsomat nem tolom fel. Minek? Nekem nincs rejtegetni valóm, plusz az övé fent van. Hát akkor lássuk ezt a vizet. A törölközőt letesz egy száraz helyre. Megkerülöm a medencét, hogy ne legyek túl messze a csajtól, kinek a szeme még mindig csukva van. Hát anyukám ébresztő következik, de rögvest. Hátrébb megyek, hogy legyen lendületem s neki veselkedek. Mily szerencse, hogy képes vagyok rövidtávon is gyorsulni. El rugaszkodom s mind a két kezemmel körbe zárom a térdemet a levegőben. - Vízibomba! Nem, még nem nőttem ki a gyerekkorból, azt hiszem soha nem is fogok, de ez engem nem zavar. Placs, csobbanok a vízbe. Remélem hatalmas robbanás volt s elég vize lett minden, hiszen az volt a cél. Hogy kapcsolat építést akarok e? Soha nem akartam, azok csak alakulnak. Jó vagy rossz az tök nyolc, bár egy kezemen megtudom számolni, mennyit tudnék itt jónak nevezni. Hát, tény ami szó, én jobban preferálom az érdek kapcsikat, de ez most tök nyolc. Amint feljövök a nőstény felé fordítom a fejemet egy száz wattos vigyorral az arcomon. Nekem bejött ez a belépő, hogy ő mennyire örül neki, az mindjárt kiderül.
Nem vagyok süket, szóval hallom, ahogy nekifut, még azelőtt sejtem, mivégre, hogy elordítaná magát. Nem mondom, hogy olyan fene nagy lelkesedéssel várom, hogy maga alá temessen egy kisebb tsunami, de igazából túl sok problémám nincs vele. Elvégre, már így is vizes vagyok, a hajam is, szóval fölösleges lenne levágnom valami női hisztit. Egyébként sem vagyok az a típus, ha bajom lenne, előbb mennék neki, még akkor is, ha erősebb. Azt sosem állítottam, hogy normális lennék. Kár, hogy nálam ez utóbbira sem ok az, hogy valaki lepocsol. A szemem mégúgyse nyitom ki, elvégre, mindjárt ellep a víz, kellemetlen volna tágra nyílt szemekkel fogadni a dolgot. Viszont amint elvonult, már hajlandó vagyok körbenézni, hogy vajon ki ez a rendkívül vicces, és felnőttes habitussal rendelkező férfiegyed. Abban, hogy hím, még akkor is biztos lennék, ha nem kiáltja el magát. Mégis milyen nő az, aki bombát ugrik egy medencébe? Ha engem kérdeztek, nem túl nőies, az teljesen biztos. Azt hiszem, Castor öccse az illető. Egyáltalán nem beszéltem még vele, de láttam a falka közös kis összeröffenésein, úgyhogy legalább ennyi infóm van róla. A húgához már volt szerencsém, úgyhogy most ilyen téren is bepótolhatom a lemaradást, meg aztán, amúgysem árt mindenkit megismerni a falkából. Mondjuk, most igen szép mennyiségű új arc került a képbe, szerintem jövő ilyenkorra sem végzek a dologgal. - Szerintem ez csak hét pontos volt, szóval próbáld meg újra. Jegyzem meg egy pofátlan vigyor kíséretében, ami azért jelzi, hogy nem vettem éppenséggel zokon a dolgot, meglehetősen kicsinyes lenne épp egy medencében ücsörögve. Mondjuk, ha valaki frissen jön a fodrásztól, azt biztos szíven ütné, de az meg hülye, ha úgy ül be bugyogni. Az sem hat meg különösebben, hogy vagy kétszer annyi idős simán van, mint én, én bepofáznék magának az atya úristennek is, ha olyanom van, nem szokásom felülbírálni az első reakcióimat, néha mondjuk sikerül, de haza terepen, falkatárssal nem fogok ilyesmivel alakoskodni. - Amúgy, hali! Köszönök, bemutatkozni nem fogok, ha nem tudja a nevem, derítse ki máshogy, mert nincs kedvem zokon venni, hogy esetleg lövése sincs róla. Lehet, nem is érdekli, de engem meg az nem érdekel, csak ne menjünk egymás agyára, és minden tuti.
Egész nap a tervezőasztalom fölött görnyedtem, így estére teljesen meggémberedtek a tagjaim. Ha az Anchorage-ban levő házamban lennék most, csak leruccannék a konditermembe, vagy megmártóznék a medencémbe… de még mindig Fairbanksben tart a munkám. Már az is megfordult a fejemben, hogy megváljak attól a háztól, mert alig tartózkodtam benne, mióta Alaszkában élek. A kocsik és a szép nők mellett viszont a stílusos házak a másik szenvedélyem, és az a ház nagyon megtetszett. Nem szívesen válnék meg tőle, annak ellenére se, hogy lényegében nem is élek ott. A vacsorámat a munka miatt felkérettem a lakosztályomba, ott fogyasztottam el, mert mindenképp be akartam fejezni az aula terveit. Csak akkor tettem le a kezemből a puha grafitot, amikor a vonalak már összefolytak a szemeim előtt, és az agyam „kisült” az egész napos megterheléstől. Ha nem is vagyok otthon, azért kihasználom a hely nyújtotta lehetőségeket. Lebattyogok a wellness részlegre, aztán fürdőnadrágra vetkőzve felkapom a hotel logóját viselő fürdőköpenyemet, és a kezembe veszem a szintén hotel logójával ellátott fürdőlepedőmet. Ilyentájt már nem sokan tartózkodnak az úszómedence környékén, szóval feltehetőleg nem fogja senki megzavarni az úszásomat. Kibújok a fürdőköpenyből, ledobom az egyik üres műanyag székre, aztán a papucsokból is kilépek, végül a törölköző landol a műanyag pihenőszéken. Csinálok néhány bemelegítő karkörzést, mert marha rossz tud lenni az, amikor az izmok görcsöt kapnak a testhőnkhöz képest alacsonyabb hőmérsékletű vízben, majd a lábaimat is megmozgatom egy kis helyben ugrálással. A medence széléhez sétálok, leguggolva belemártom a kezemet a vízbe, hogy megnézzem mennyire hűs… de szerencsére nem vészes… melegebb, mint az átlag uszodai vizek. Beállok a zuhany alá, megengedem magamra a langyos vizet, majd libabőrös testtel szaporázom lépteimet a legközelebbi rajkőhöz, amire felállva a habozás legkisebb jele nélkül elrugaszkodok, és egy szabályos fejessel a habok közé vetem magam. A füleim azonnal bedugulnak a víztől, ahogy elmerülök benne, de csakhamar a felszínre bukkanva, a víz tetejére feküdve gyorsúszásba kezdek. A medence nem olyan mély, és nem is olyan nagy, mint egy versenymedence, szóval elég hamar elérek a másik végéhez. A víz alá bukva fordulok meg, majd talpaimmal ellökve magam a medence víz alatt levő csempés falától elindulok visszafelé… pillangóúszásban. Kezeim lendületesen, jó ritmusban mozognak. Látszik, hogy nem magamtól tanultam meg úszni, mert mozdulataim magabiztosak…
Ha azt mondom, fárasztó napom volt, akkor az átlagember ez alá olyasmiket sorol, mint hogy a munkahelyemen már megint rohangálhattam ezer felé és még a tárgyalások között sem akadt izgalmasabb, amikre be tudtam ülni szabadidőmben. Ide sorolja azt is az egyszerű elme, hogy bennrekedtem a délutáni dugóban, veszekedtem apámmal egy sort a hétvége kapcsán - nem igazán érdekel, hogy most éppen milyen liba akar mellette tetszelegni a nyilvánosság előtt... Ez már bőven elég indok lenne, hogy fárasztónak bélyegezzünk meg egy napot, az igazság azonban az, hogy egy cseppet sem vagyok átlagos - éppen ezért kissé több kell hozzá, hogy lefáradjak annyira, hogy másra se vágyjak, csak némi szaunázásra és masszázsra. De hogy farkasként merre jártam és mivel múlattam az időt az maradjon az én titkom. Koncentráljunk inkább a wellness szálloda nyújtotta előnyökre! A helyzet ugyanis az, hogy tényleg szaunázni voltam, majd volt egy előjegyzett időpontom masszázsra is. Kifejezetten jót tett ez a közel másfél órányi felüdülés, s ahogy elköszönök a masszőrtől, felfelé is veszem az irányt a farkasok emeletéhez.
Utam a medence mellett vezet el, a szálloda logójával ellátott fehér köntöst viselem. Hajam kiengedve, de mindez mit se számítana, hisz a szobámig nem futok bele senkibe már ilyenkor... Vagy mégis? A medence felől visszhangzó karcsapások, a víz hullámzásának nesze és a levegő klóros-párás aromájába keveredő verejték megcáfol. Felismerem Rahimot, de ez csak még inkább arra ösztönöz, hogy sietősre vegyem a távozást. Venném, de kiszúr, s talán még az úszással is felhagy kedvemért. - Heló Mr. Alidad! - Küldök felé apró mosolyt. Mégse legyünk udvariatlanok apánk üzlettársával. A többiről - már amire emlékszik - nem is szólva... - Nem is tudtam, hogy maga is itt lakik! - De. Pontosan tisztában voltam vele már jó ideje.
Rahim Alidad
Kölyök
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 40
◯ HSZ : 184
◯ IC REAG : 135
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : extravagáns ezüst színű Aston Martin DB9 sportkocsija
Van egy tempóm, amit pár forduló után mindig sikerül felvennem, és tartanom a továbbiakban. Szeretek úszni, noha valamiért mindenki úgy tartja az „arab népségről”, hogy csak homokozó lapátot láttak gyerekkorukban. Az ilyeneken általában könnyedén túllépek, hiszen a világ tele van fals sztereotípiákkal. Hátúszásba fordulok át, kezeimmel és lábaimmal a rutinos megszokott tempóban mozgok, amikor megpillantom a szemem sarkából, hogy valaki érkezik. Mivel épp egy vízhullám csap az arcomba karomnak köszönhetően, ezért elsőre nem is sikerül felismernem az alakot, csak akkor, amikor én is közelebb érek a medence végéhez, és ő is közelebb jár már hozzám. A rajtő alatti kapaszkodóért nyúlok, majd a medence széléhez húzva magam, abba hagyom az úszást. Hátrasimítom a víztől barnásnak ható tincseimet, aztán az arcomon is végighúzom a tenyeremet. - Dana? – Kérdezek rá kicsit bizonytalanul. Jó rég volt már az a fogadás… mikor is? Nem tudom pontosan, eléggé ködös emlékek maradtak meg róla. Valószínűleg túl sokat ihattam, mert csak arra emlékszem, hogy felvonultunk a szobájába, aztán pár homályosabb pillanat… és a sürgősségin ébredtem feldagadt képpel. Kiraboltak állítólag, meg még jól helyben is hagytak, de aztán szerencsémre valahogy előkerültek a cuccaim, csak a készpénz tűnt el a tárcámból. A kártyáimat gondolom nem merték lenyúlni az arab betűk miatt nem tudtak vele mit kezdeni, hogy melyik mire való. Szerencsémre. Körbepillantottam, majd kinyomtam magam a vízből, és kimásztam a kőre. - Én is? – Kérdezek rá meglepetten. Csak nem elköltözött otthonról? Talán zűr van polgármesterék háza táján? Odalépek hozzá, az arcához hajolva megpuszilom, ha nem ellenkezik. - Szia, egyébként. Hogy vagy? – Mosolyodok el, majd pillantok a szemeibe. A nyugágyhoz lépek, amire a törölközőmet dobtam, majd a fejemet megtörölve vele, a nyakamba terítem. Kicsit borsózok, hiszen nincs annyira meleg idelent, mint amihez én hozzá vagyok szokva fürdést követően. A reakciómból, és a közvetlenségemből leszűrheti, hogy vannak némi emlékeim az este kettesben töltött részeiről… máskülönben nem bizalmaskodnék vele ilyen szinten. - Rég láttalak… - Tettem hozzá, miközben leültem a nyugágy végébe. Igazából eddig csak akkor egyszer találkoztunk… pedig azóta már üzleti ügyben jártam az apjánál többször is, és hiányoltam is Dana jelenlétét. Amire emlékszem abból az estéből… nos, azok igazán kellemes emlékek…
Kivárom, míg felhagy az úszással személyemért. Visszakérdezésére mosoly szökik ajkaim szegletébe, ahogy kéken kutató tekintettel lepillantok rá a vízbe. Aprót biccentek megerősítően: az volnék. Ahogy látom, hogy kiszállna, ellépek azért a medence szélétől, teret adva a férfinak, mégsem léve rest rá, hogy lopott pillantásokkal illessem kidolgozott felsőtestét, szálkás karjait... Aztán gyorsan emlékeztetem is magamat, hogy egy emberről van szó. Tiltott gyümölcs, ha úgy tetszik, melybe a történtek fényében nem is igazán vágyok beleharapni mostanában. - Úgy két éve már itt lakom a hotelben. Saját lakást szerettem volna, de apám nem szívesen ment bele, hogy testőri felügyelet nélkül legyek, miután két éve elraboltak. Kompromisszum. - Vonok vállat csendesen. Szemmel láthatóan megbékéltem már a helyzettel és így is volt, még akkor is, ha ez csupán az olyan civilek számára fenntartott verzió volt, mint amilyen Rahim is. A gyorsan érkező puszi ellen esélyem sincs tiltakozni, olyannyira meglep. Ösztönösen fogok rá közben a nedves karokra, közelebb húzódva kissé a másik hűvös testéhez, majd széles mosollyal hagyva, hogy tovább haladjon a törölközője felé. Eszem megáll, tényleg nem emlékszik semmire! Azt hiszem, küldök egy köszönőlevelet a tanár úrnak, még ha megkésve is. Vagy csokit, azt mindenki szereti... - Megvagyok, köszönöm. Épp felfelé tartottam, mikor kiszúrtalak. - Nem okoz átváltanom tegezésre, mikor ő is megteszi. Elsőre azért nem szándékoztam csuklóból így leszólítani, hiszen nem tudhattam, hányadán is állunk, de a jelek szerint meglepően... jól. Mosoly szökik eme gondolatra ajkaimra. Azt hihetné a férfi, hogy szavai csalják elő és részben igaza is lenne. - Épp csak annyira régen, mint amennyire én téged! - Kacsintottam cinkos kacérsággal. A tűzzel játszottam, tudtam nagyon jól. De én már csak ilyen vagyok... Ha meg is törtek a történtek valamilyen szinten, ugyan úgy erősebbé is tettek. Lényem elemi, alapvető természete azonban szemernyit se változott. Nem lettem se jobb, se szentebb... - Meglepő ez mondjuk, annak fényében, hogy mindketten itt lakunk a hotelben ezek szerint. Sokat jársz el a munka miatt?
Rahim Alidad
Kölyök
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 40
◯ HSZ : 184
◯ IC REAG : 135
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : extravagáns ezüst színű Aston Martin DB9 sportkocsija
Meglepetten szalad fel a szemöldököm. - Tényleg? Ezt eddig nem is tudtam, de így érthető. – Nem akarom faggatni a miértekről, se a részletekről. Gondolom ez egy olyan része az életének, amiről nem szívesen mesélne részletekbe menően. Ahogy senki sem. Elütném a kínos pillanatot egy könnyed poénnal, hogy megértem… én is szívesen elrabolnám, de azt hiszem, ez nem úgy venné ki magát ebben a helyzetben, ahogy én szeretném, úgyhogy inkább megtartom magamnak a kikívánkozó poént. - Jártam többször is nálatok, de sose sikerült elcsípnem otthon, amikor édesapáddal tárgyaltam. – Jegyzem meg, és érezheti a hangomban megbúvó sajnálatot. - Leülsz kicsit, vagy nagyon sietsz? Mert ha utóbbi, akkor nem tartalak fel… - Kérdeztem. Jó lenne kicsit beszélgetni… talán általa tisztábban láthatom azt is, hogy mi történt azon az éjszakán… azon felül, hogy felmentünk a szobájában, és együtt voltunk. Zavarosak, és ködösek az emlékeim… a másnap reggeli ébredésem meg nem a pihe-puha ágyában ért sajnos, hanem meglepő módon egy kórházi ágyon. - Elég sokat. Leginkább csak így estére esek vissza. Tudod hogy van ez. Elvállalsz egy munkát. Végzel vele, meg van elégedve az ügyfél, ajánl az ismerősének… aztán az is az ismerősének, és az is… - Nevetek. - És csak azt veszem észre, hogy másfél hónapja már Anchorage közelében se jártam, mert minden munkám, amit kaptam az utóbbi fél évben, Fairbanks-hez köt. Amennyi ideje bérlem itt a lakosztályt, lassan Mr. de Luca el is nevezhetné rólam. – Vigyorgok, majd végigpillantok Danán. - Nagyon örülök, hogy összefutottunk… mert van egykét dolog azzal az éjszakával kapcsolatban, amire nem emlékszem tisztán, és amik kiestek. Talán te tudnál segíteni helyre rakni a dolgokat… - Halkabbra vettem a hangerőmet, ugyan nincs itt senki rajtunk kívül, mégis az az éjszaka kettőnk között intim pillanatokba fordult, és az ilyen dolgaimat mindig is igyekeztem diszkréten kezelni.
- Ez nem igazán olyan dolog, amit reklámoz az ember. De ha azt mondod, bejönne, talán legközelebb úgy megyek oda a pasikhoz, hogy "Téged raboltak már el? Mert engem igen!" - Nevetek könnyeden, vállat vonva lépve túl a dolgon, mintha igazán semmiség volna. Nem az, de már a múlthoz tartozik. Megtanultam együtt élni vele. - Azt hinné az ember, hogy ez akkora klisé, egy kisvárosban biztosan nem történik ilyesmi. Éppen ezért működött a dolog. - Zárom le végleg a témát részemről, szavaimból, történetemből jut is látszólag a férfinak, de mégsem kap igazán semmit, csak az illúzióját a dolognak. Arra, hogy járt többször is a Berger-ház felé, csak elmosolyodom szélesen, kérdésére is hasonlóan könnyeden jönnek a szavak. - Nem terveztem ma már semmit csinálni, szóval akár maradhatok is még egy kicsit. - Akár. Egy kicsit. Direktbe húzom, miközben szemrevaló mozdulatok közepette foglalok helyet közvetlenül mellette a napozóágyon. Még jó, hogy ezek a stabilabb fajtából valók, nem azok a vacak műanyagok, így nem borulunk fel egyazon lendülettel, ahogy súlytöbblet keletkezik az egyik végénél. Vállam minduntalan Rahiméhoz simul finoman a közelségtől. Szavait hallgatva együtt nevetek vele, szelíd, könnyed kacajjal, de az egyetértésen túl nem igazán tudok mit hozzáfűzni a dologhoz. Nem úgy az ominózus este kapcsán! Akkor bizony kissé elkomorulni látszik ábrázatom, de legalábbis komolyabb képet mutatok a férfi felé. - Apám már biztosan kifejezte sajnálatát és elnézést kért, amiért engedtük, hogy egyedül indulj haza, de azt hiszem, én is tartozok egyel. Sajnos nem igazán volt alkalmam keresni téged, mikor hallottam mi történt, bármennyire is szerettem volna, szóval... sajnálom. - Apró mosolyféle szökik ajkaim szegletébe. Szelíd, bűnbánó. Keblemen a képzeletbeli kígyó meg röhög a nemlétező markába. - De mire vagy kíváncsi pontosan? - Érdeklődöm közvetlen közelről sandítva oldalt rá kék pillantásommal.
Rahim Alidad
Kölyök
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 40
◯ HSZ : 184
◯ IC REAG : 135
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : extravagáns ezüst színű Aston Martin DB9 sportkocsija
- Oké, igazad van! – Emelem magam elé a kezeimet, majd megadóan széttárom egy pillanatra. Tényleg furán venné ki magát a dolog, de hát… eléggé meglepett most ezzel. Persze egyáltalán nem állíthatom azt, hogy ismerem őt. Az apja által szervezett fogadáson találkoztunk először, és egy rövidnek nevezhető beszélgetést követően a szobájában, aztán az ágyában kötöttünk ki. Onnantól meg már ködösek az emlékeim. Gondolom az agyrázkódás miatt nem emlékszem rá, hogy beszélgettünk-e még utána, vagy… hogy, és mikor mentem el tőlük. - Remek! Ennek igazán örülök! – Villantom rá szívdöglesztő mosolyomat. Tekintetemmel nyomon követem a mozdulatokat, ahogy elhelyezkedik mellettem. A vállam fölött pillantok rá először, miután elhelyezkedett… tekintetem a nyakára siklik, s felrémlik előttem egy kép arról az éjszakáról, ahogy ajkaimmal azon a tájékon időzök el néhány fülledt csók erejéig. Néha-néha összeérnek a vállaink. Megtehetném, hogy odébb húzódok kicsit, hogy kényelmesebben elférhessünk egymás mellett, de nem teszem. Férfiből vagyok még mindig… és nem szokásom megfutamodni az ilyen kis játékok elől… pláne ha azt egy olyan kaliberű nő űzi velem, mint történetesen a mellettem ülő szépség. Amikor bocsánatot kér, kérdőn felvonom a szemöldököm. - Neked igazán nincs miért bocsánatot kérned. Biztos csak azért indultam el gyalog, hogy kiszellőzzön a fejem, mire a hotelbe érek… néhány suttyó meg úgy gondolhatta, hogy mekkora buli lenne kirabolni egy illuminált állapotban egyedül lézengő fickót az éjszaka közepén. Remélem ők se úszták meg sérülések nélkül. Gondolom védekezhettem, ha én is kaptam tőlük párat… de rosszabbul is végződhetett volna, szóval szerencsére itt vagyok, és egyben. – Akkor azért persze nem vettem ilyen könnyedén, és félvállról a dolgot, hiszen nem volt túl kellemes dolog egy kórházi ágyon magamhoz térni. Fürkésző tekintetét elcsípem, s felveszem a szemkontaktust vele, hacsak el nem fordul tőlem. - Azt tudom, hogy nagyjából mi történt, miután eljöttem tőletek… az orvosok, és a rendőrök tájékoztattak. Ami engem érdekelne most konkrétan az az, hogy kettőnk között mi volt. – Rövid szünetet tartok, mielőtt pontosítok. - Arra emlékszem, hogy felmentünk a szobádba… aztán felkaptalak, és lefeküdtünk. Kérlek, ne értsd félre, egyáltalán nem tartalak a felejthető kategóriának… nem mintha kifejezetten kategorizálnám a nőket… de egy bizonyos pontig emlékszem csak a hálószobádban történtekre, aztán onnantól semmi. Gondolom az agyrázkódás hatása, állítólag elég rendesen beütöttem a fejem, néhány napig fájt is rendesen… De elég kellemetlen, hogy nem tudom az este további része hogy zajlott addig a pontig, amíg ki nem tettem a lábamat a küszöbötökön? – Visszamentem-e a vendégek közé, egyáltalán elbúcsúztam-e a házigazdától, vagy kisurrantam a kerten át, mint egy középkori csábító?
Maradok, amiért a jutalom egy mosoly. Biztosan lányok, nők, férjes asszonyok dőlnének konyhakésnek egy ilyenért tőle, de az én szívem nem igazán "döglik" utána. Tizenkettő egy tucat, láttam már a fajtájából pár díszpéldányt. - Nem tudom. A rendőrség nem mondott semmit ezzel kapcsolatban nekünk. Neked sem, ezek szerint? - Firtatom a történetét hallgatva, kérdésemnél felpillantva rá, miközben immáron tudatosan dőlök kissé finoman az oldalának, karjának simulóan. Érdekes lenne, ha előállítanának pár suhancot ezért, de történtek már fura esetek ebben a városban, épp előfordulhat, hogy valakikre rá varrhatják ezt is. Minden csak intézés kérdése. Khöm. - Igen, ebben igazad van... lehetett volna sokkal rosszabb is. De nem így történt. Szerencsés ember vagy, Rahim Alidad! - Szélesedik ki mosolyom, ahogy felpillantok rá, oldalt, hogy orrunk hegye szinte majdhogynem összeér finoman, cirógatóan. Habár hangom játékosan cicózó, mégis őszinte minden szavam. Tényleg úgy gondolom, hogy a pasas egy rohadt nagy mázlista. Mert Dom időben érkezett és nem hozott popcort, hogy végignézze a műsort, hanem leállított, mert Xenakis elűzte a farkas-kórt belőle és az emlékeit is. Szerencsés ember. - Hát persze... - húzom, mikor arról beszél, hogy nem sorolja a nőket kategóriákba, hogy nem volt felejthető. Mégsem emlékszik rá, noha nem értem, miért, mikor elvileg az öreg mágus perverz fantáziájára volt bízva, mit és hogyan alakít a férfi emlékei kapcsán. Még rá is kérdezett, ha jól rémlik! - Ciki lenne, ha kiderülne, hogy nem jól végezte a munkáját. Már neki, nekem ugyan nem. Roppant jól elszórakozom a férfi húzásával, akármennyire is szemétnek tűnhet ez a húzás részemről. Ennyi szórakozás jár, nem? - Nos... ittunk. Sokat, igen. Szexeltünk. Istenit, igen. Aztán kicsit sikerült bealudnunk, azt hiszem, mert az órádra pillantva azonnal távozóra fogtad... Már senki nem volt ott, nem is tudom, hogy sikerült úgy kijutnod, hogy apu ne szúrjon ki. - Nevetem el a végét a mondatnak. Ha - elvileg - én is kapatos voltam, honnét is emlékezhetnék többre, nem igaz? Egyébként sem kell ezt túlcifrázni, hiszen olybá volt, mint bármelyik egy estés kaland. Annál nem is szabad hát többnek feltüntetnem. - Ennyi a titok, semmi több. - Mire vagy még kíváncsi. A sokat vagy az istenit részletezzem? - Búgom felé kuncogva, kacéran. Leheletem cirógatja csupasz bőrét.
Rahim Alidad
Kölyök
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 40
◯ HSZ : 184
◯ IC REAG : 135
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : extravagáns ezüst színű Aston Martin DB9 sportkocsija
- Nem sokat. Csak azt, hogy sajnos időnként előfordulnak ilyen támadások. A pénzem ami eltűnt a tárcámból nem volt olyan nagy összeg, és az irataim meg a benne levő irataim és kártyáim végül meglettek. Gondolom mikor meglátták rajta az arab betűket, inkább nem variáltak és megszabadultak tőle. A készpénz meg… - Vállat vonok. Nem vagyok az a fajta, aki a fogához verné a garast, amikor annyi lóvé csücsül a számlámon, hogy négy feleséget is könnyedén eltartanék belőle. Amit elvettek, csak aprópénz. Jobban bosszantott az, hogy kórházban ébredtem. - Egy idő után kaptam értesítést, hogy sajnos nem találták meg az elkövetőket, ezért a nyomozást lezárták, én meg nem firtattam a dolgot. Tanultam az esetből, legközelebb nem csámborgok hajnalban, hanem beülök egy taxiba, ha nem vagyok olyan állapotban, hogy vezethessek. – A munka eléggé maga alá temet a napjaim nagy részében, ezért viszonylag hamar túltettem magam a történteken, meg aztán megúsztam néhány karcolással az egészet. - Ez nem szerencse. Allah vigyáz rám. – Fordítottam én is felé a fejemet, és a közelsége eléggé meglepett. Az orrunk szinte összeér, annyira közel húzódott hozzám. Nem húzódok odébb, holott valószínűleg ez az a pont, amikor udvariasan, de el kéne húzódnom tőle… hiszen időközben megházasodtam, bár fogalmam sincs, jelenleg hányadán állunk Jenniferrel. A válaszára… vagyis a nagyapja engedélyére várunk egyelőre. Kék szemeim Dana tekintetét fürkészik. Érzem, hogy kissé megugrik a vérnyomásom, a szívverésem szaporábbá válik, a nadrágom pedig enyhén szűkössé, ahogy leplezetlen természetességgel… már-már nyersen megfogalmazva a történteket meséli el azt, amire ő emlékszik. Természetesen én is emlékszem arra, hogy együtt voltunk… csak az emlékek egy része zavaros… olyan delíriumos, ezért se vagyok biztos a történtekben… mármint hogy mi történt azután, hogy együtt voltunk. Ahogy akkor este, most is úgy érzem, hogy Dana közelsége szép alattomosan besző, és elbódítja a józan eszem. Amikor kihívón rákérdez, hogy mire vagyok kíváncsi, mit szeretnék, hogy még részletezzen, habozás nélkül siklik tenyerem a tarkójára. Még csak messze se kell nyúlnom, hiszen nekem simulva ücsörög a nyugágyon, s fejét odahúzva magamhoz szájon csókolom. Érezni akarom az ajkait tiszta fejjel… nem az alkohol mámorában fürdőzve, ami oly sokszor megcsalhatja az ember érzékeit, és elferdíti az emlékeit. Másik kezem a derekára siklik, finoman… de határozottan megmarkolom, hogy még közelebb vonjam magamhoz. Lehet pofon lesz a vége, de ezzel a lehetőséggel számolok, mikor kicsit elhúzódva a szemeibe nézek.
Ráhagyok mindent, én magam már régóta nem hiszek semmiféle istenben, csak a saját magam erejében és kitartásában, de valahol csodálom azokat, akik képesek egy idegenbe helyezni hitüket, bizalmukat. Még akkor is, ha ez az illető történetesen teljességgel láthatatlan, lehet, nem is létezik. Ha tudnám, hogy házas... nos, nem, nem hiszem, hogy különösebben érdekelne. Férfi, ember, és mint olyan, rettentő mód esendő. Nem ő lenne az első, aki gyűrűvel az ujján keresi másnál a boldogságot, amiből a törvény előtti nejétől nem kap eleget. Minderről azonban mit sem sejtve tekintek igézően kék pillantásommal a másikra. Nem vagyok közömbös a számára, pontosan tudom, miként ő sem hagy engemet teljesen hidegen. - Akárhonnét nézzük, mindkettőnk számára kedvező ez a felállás jelen pillanatban, s van valami kislányosan bájos abban a kósza mosolyban, amit felé ejtek, mihelyst látom, sejtem, merre mozdul tenyere. Mikor tarkómat éri, hajamba túr, már ajkait csókolom, elébe menve a csóknak. Tenyerem arcára siklik, onnét simít le nyakán, vízcseppektől hűvös, nyirkos mellkasára, hogy aztán... finoman eltoljam magamtól, mielőtt igazán beleborozdulhatnánk a csók mélységeibe. Elmosolyodom, játékosan alsó ajkamba harapok, noha ezzel együtt finoman lefejtem magamról karjait. - Igazán örültem, Rahim. Valami azt súgja, fogunk mi még találkozni... - Amennyiben elenged, bizony van képem egy sietős, röpke csókot hinteni ajkaira, mint valami szertelen-szemérmetlen gyermek, s felpattanva a napozóról könnyed, kecses léptekkel hagyom egy "Jó éjt!" keretében magára.
Odafent a szobámba érve üzenetet küldök a Tetoválómesternek, illetve megörvendeztetem egy telefonhívással is "imádott" önjelölt önkontroll-mentoromat.
Kezdőlap
//
