Személyes ügy? Persze, a vendégünk, lehet bármi gondja, amit mi tudunk orvosolni. És ha ennyire bizalmas, akkor a figyelő fülektől, és esetleges poloskáktól távol kell intézni, amire egy iroda a legmegfelelőbb. - Hogyne! Erre tessék! Bekísérem Jake-et az irodámba, és gyorsan felteszem a teavizet forrni. Én is szívesen teázom egyet, már a gondolata is felvillanyoz, imádom, ha teaillat lengi be a helységet, ahol vagyok. - Foglaljon helyet, kérem! Mr. de Luca ~ anyám, de macerás így nevezni! ~ vacsora után minden bizonnyal hazatér, és akkor beszélhet vele. Egy fotelre mutatok, és amíg a teavíz melegszik, én is leülök a másikba. - Hallgatom, Mr. Westmoreland! Ez sem másabb, mint amikor bétaként meghallgattam a farkasaim panaszait és kéréseit. A vendégek éppen úgy hozzánk tartoznak most valamilyen szempontból, mint a falkatagok. Elszakadtak otthonról, és egyes dolgokban ránk vannak utalva, mi pedig felelősséget vállaltunk értük azzal, hogy szállást adtunk nekik. Ez ma is így van, de az ősi vendégjogi szokások még inkább kihangsúlyozták ezt.
Személyes, az meg hogy kinek, már egészen más kérdés. - Köszönöm… Fáradtan biccentek, tényleg eléggé megviseltek az elmúlt napok, főleg, hogy még meg sem gyógyultam igazán. És még Bostonra mondják, hogy nincs nyugtuk arra a zsaruknak, csak ha már koporsóban fekszenek… Az irodában leülök a felkínált fotelbe, bár szívem szerint inkább állnék, nehogy elaludjak, ahogy ellazulnak az izmaim. - Rendben, akkor megvárom, míg befut… - úgyis van mit csinálnom a fennmaradó időben – addigis… Nem dőlök hátra, egyenesen ülök a fotelben, legalább éber maradok különösebb erőfeszítés nélkül is, és jobban oda tudok figyelni Patrishásra. - Szeretném, ha pontosan elmesélné, mit tud a mai kettős gyilkosságról… De mielőtt válaszol, előrebocsátanám, hogy nem véletlenül kérdezem magát, és nem megérzések vezetnek, és a dolog kapcsolatban van azzal is, amit Mr. de Lucával kell közölnöm.
Még jó, hogy nincs a teáscsésze a kezembe, mert most magamra lötykölném a tartalmát, az biztos. ~ Volt valami térfigyelő kamera? És ha volt?! Éjjellátóval vannak felszerelve, vagy mi? Ez az első gondolatom, aztán az, hogy valaki meglátta a kocsimat ... engem még előtte ... elfogták azt a marhát, és beszélt ... annyi minden lehet még! Ó, jaj! Ha csak Jake tud a dologról, akkor sima ügy, meghal és kész. De ha más is. Az egész rendőrséget mégsem irthatjuk ki! Nos, az már fix, hogy Jake nem fog ebből az irodából addig távozni, amíg meg nem tudom, hogy mennyit tud, és mit. És én első körben mit is hazudjak? - Sejtettem, hogy valami kapcsolatban lesz azzal, ami velem történt. Engem is megtámadtak a parkban ma délután. De elmenekültem. Feltűröm a pulóverem ujját, ahol ott a kötés a karmolásokon, aztán vissza is húzom. - Nem vészes sérülések, pár nap alatt elmúlnak majd. Adjak személyleírást a támadómról? Nem vagyok köteles bejelenteni, ha megtámadtak, és ha most a rendőrség kérdezett az ügyről, akkor természetesen válaszolok. Ez eddig ok. Ha felvétel van arról, hogy ott voltam, akkor úgyis az orrom alá fogja dörgölni. A személyleírásnak meg természetesen köze nem lesz annak az idiótának a külsejéhez. Ez nem a rendőrség dolga őt előkeríteni.
Figyelem a reakciókat, mert teljesen biztos vagyok benne, hogy nem számít rá, hogy ennyivel tájékozottabb lettem az elmúlt pár órában. - Szóval megtámadták… Ahogy azt a másik kettőt, de maga – velük ellentétben, akik ráadásul ketten voltak, - el tudott menekülni. Az elém tartott kötéseket szemügyre veszem, a kérdésre megrázom a fejem. - Köszönöm, nem szükséges, történetesen tudom ki az elkövető. A helyszínen legalább három tucat vérmintát, keréklenyomatot, cipőlenyomatot, ujjlenyomatot vettünk, és ki tudja hány egyéb nyomot rögzítettek még a helyszínelő kollégák. Valószínűleg nagyjából tudjuk majd rekonstruálni az eseményeket is. De én mégis kíváncsi lennék rá, hogy magának pontosan mi volt a szerepe a két ártatlan halálában. Mondjuk, hogy ez inkább személyes kíváncsiság, mint bármi más… Vajon mennyi emberi maradt még bennük? Bár ezt lehet, hogy később tőle is megkérdezem.
Hát, ez rosszabb, mint gondoltam. De mi szóltunk az örzőknek, feltehetőleg intézkednek. Tuti van beépített emberük a rendőrségen is. És akkor azok a minták nem érnek semmit, meg elvesztik, beszennyezik, kicserélik őket. De az, hogy Jake ilyen határozottan állítja, hogy tudja, ki az elkövető, és engem is gyanúsít a részvétellel, az már semmiképpen sem jó. Szerencsére felforr a víz, és ez ad némi időt, hogy gondolkodjam, mit is tegyek. Jake elé rakok egy kis fadobozt, hogy válasszon belőle filtert magának, odateszem a hozzávalókat, és a két csésze forró vizet. Aztán visszaülök, de közben felmértem a terepet, és már tudom, hogy ha menekülni akarna, nem éri el az ajtót, és persze a fegyverrántást is meg tudom akadályozni. - Igen, ott voltam. De egyikükhöz sem értem hozzá. Én azért tudtam elmenekülni, mert a másik kettőt megtámadta. Igazából én voltam a célpont, de nem akart szemtanúkat. A legnagyobb baj az, hogy most már Ön is tudja. Nem akarom, hogy meghaljon. Tudom, hogy Castor sem akarja, ő is erre figyelmeztetett. Megkérem Mortimert, hogy törölje ki az emlékeit, és akkor nem lesz gond. - De ezt el fogja felejteni. A másik lehetőség az lenne, hogy megölöm. De nem akarom, hogy baja essék. Olyan csendesen és szelíden beszélek, mintha csak arról lenne szó, hogy kapnia kell egy védőoltást valami fura trópusi nyavalya ellen. És roppantul sajnálom, hogy itt nemsokára dulakodás lesz, és repül minden, nekem meg le kell őt ütnöm. Gabrieltől is kapott már egyet, most meg tőlem is. A főhekusra rájár a rúd. Hiába, túl okos és elhivatott. Meg vakmerő ...
Ez bizony rosszabb, mint gondolta. És lesz még rosszabb is. Ha rajtam múlik, akkor mindenképpen lesz még rosszabb. Nem feltétlenül itt és most, de valahol, valamikor igen. A legerősebb elérhető fekete teából választok, ráérősen bontom ki a filtert, hogy a csészébe lógathassam. Úgysem jutok még ágyba egy ideig, legalább felébredek egy kicsit. A válaszra biccentek. - Tudom, hogy ott volt, ahogy azt is, hogy nem egészen őszinte még mindig. Azt elhiszem, hogy nem nyúlt hozzájuk, de elmondhatná, mivel borította ki Allwright-ot. Tudom, hogy labilis, és azt is szeretném tudni, mikor és miért omlik össze teljesen, milyen hatásra fordul ki magából… A fenyegetést eddig eleresztettem a fülem mellett, de most nyíltabban kapom. Még mindig nem menekülök, és ami azt illeti, nem is félek úgy istenigazából. Az biztos, hogy érzem a felőle áradó fenyegetést, ahogy a testtartásán is látom, de ettől még csak a szívverésem gyorsul egy kicsit, és nem is próbálok sem elfutni, sem nekiugrani. Jó, ő még nem tudja, mi történt, nyilván ezért nem számít rá, hogy nyugton maradok. - Nem, nem fogom elfelejteni, és szerintem kevesebb bonyodalmat okoz magának rövidtávon, ha életben hagy. Ami azt illeti, ebben az ügyben én leszek Mr. de Luca összekötője, erről kellene vele beszélnem. Meg persze igyekszem szemmel tartani Allwrightot, míg a felettese megoldja a problémát. Sóhajtok egyet, fáradtan megdörzsölöm a halántékom. Fáj a fejem. Megint szörnyen hasogat. Miért van errefelé ennyi minden, ami kiváltja ezt a rohadt migrént?
Lassan áll össze a kép, de mire minden apró darabka a helyére kerül, roppant mód dühös leszek. Mégis, tényleg azt hiszi, hogy így lekezelhet? Fújok egyet, és nyugalomra intem magam. - Cicázik velem itt ... - morgom szemrehányóan, mint aki sarokba van szorítva, de nem tehet ellene semmit. Aztán a következő pillanatban robbanok. Nem veszek igénybe semmikivételes farkastrükköt, csak a kivételes gyorsaságot és ügyességet. Mire Jake egyet szusszanhatna, hanyatt fekszik a padlón, én rajta térdelek, és a kezem a gigáján, nyikkanni sem tud. - Na, ide figyeljen! Én azzal teljes mértékben tisztában vagyok, hogy nem ajánlott megölni egy őrzőt. De ha az illető nem tisztázza az elején, hogy kicsoda, micsoda, csak idejön szívózni, akkor ne csodálkozzon, ha hirtelen alulról szagolja a még kis sem kelt ibolyákat! Mire apellált mégis? Hogy olyan áldott jó szívem van, hogy semmiképpen sem bántom? Hogy lehet ennyire kib@szottul elbizakodott?! Elengedem a torkát, felkelek róla, egy rántással visszateszem a fotelébe, és én is visszaülök. De ha megpróbálna erősködni, kaphat még mást is, mert résen vagyok. - Maga is fáradt, énnekem sem volt túl jó napom, higgye el, még ha itt mosolygok, és teát is készítek magának. Mért kell ilyen f@szságokkal játszadozni, hogy mit tudok? Mégis mit akart ebből megtudni? Embernek nem mondhatok semmit, még ha én lennék az igazmondás élő szobra akkor sem! Fújok még egyet, hogy megnyugodjak, és mivel a teák kiborultak, akkor töltök új adag forró vizet. Kicsit indulatosak a mozdulatok, de pontosak. A csészék kicsit csörömpölnek, de túlélik a kiképzést. - Azt az idiótát, ... nem tudom a nevét ... azzal ingereltem fel, hogy elmentem sétálni. Én amikor észrevettem, sarkon fordultam, és elkerültem volna a találkozást. De utánam indult. Megvártam egy fánál, és én ütöttem először, de akkor már a kezében volt a kése. Biztos nem bájcsevegni akart. Dulakodtunk, mindketten megsebesültünk, ő részlegesen átalakult hogy fizikai előnyhöz jusson, nem zavarta, hogy megláthatják. Én pisztolyt fogtam rá, hogy véget vessek ennek. Ekkor látott meg valamit egy nő, és egy férfi. Ő előbb a férfit ölte meg, aztán a nőt. Én közben eltűntem a helyszínről. Ennyi. Ránézek, mert eddig még a teámat mártogattam, kevergettem. - Ne cicózzon velem, Jake, mert nem én faragok rá első körben az ilyesmire! Persze, én is rosszul jártam volna, ha megölöm, de magát az már nem vigasztalta volna meg.
A hozzászólást Patrisha Bennett összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Jan. 05, 2012 8:28 am-kor.
Felbosszantottam Patrishát, ez elég nyilvánvaló. Tulajdonképpen számoltam vele, hogy nem fog örülni, amiért lépéshátrányba került. Gondolom a farkasok nem viselik jól az ilyesmit, mert egyáltalán nincsenek hozzászokva. Mindenesetre persze nincs időm, sem lehetőségem a védekezésre, vagy a kitérésre, romantikusan elnyúlok vele a padlón, és ráfogok ugyan a csuklójára, de ez nem segít a tüdőm levegőellátásán. Távolról sem vagyok elég erős, hogy akár csak megmozdítsam a kezét. De ettől függetlenül figyelek rá, bár némileg zavar a torkomat szorongató marka. Mikor aztán elenged, sőt visszarendez, mélyen beszívom a levegőt, és szusszanok egyet. Megdörzsölöm a nyakam, és megigazítom a ruhámat. - Hát, az áldott jó szívére semmi esetre sem apellálnék, abban biztos lehet. Ahhoz már épp eleget tudok, hogy ilyen hibát ne kövessek el. Megértem, hogy nem szereti, ha maga tud kevesebbet, de nekem aligha lesz még egy ilyen lehetőségem a közeljövőben, vagy akár a távoliban, tehát most kellett élnem vele. Még mindig érzem az ujjai nyomát, de már feldolgoztam az elmúlt pár órában, hogy mekkora szarba másztam bele, ráadásul milyen veszélyes szarba, így nem tud eltántorítani akkor sem, ha dühében füstölni kezd a füle, vagy húszcentis szemfogai nőnek. - Sajnálom. Ez amolyan alap személyiségprofil felállításhoz használható segítség. Maga például kifejezetten rosszul kezeli, ha nem maga cicázik. Meg ne sértődjön, nem akarom tovább bosszantani, csak válaszoltam a kérdésére! Hárítok, mielőtt megint nekem ugrana. A csészék sorsa meg nem érdekel, legfeljebb annyiban, hogy tényleg jól esne egy tea. Ha már újratölt, akkor újrapróbálom a teakészítést. Aztán meghallgatom, mi történt. Mindesentre úgy tűnik, Rowen egyszerűen pszichopata. A legrosszabb fajta emberben is. - A neve – most legalábbis – Rowen Allwright, és már korábban is voltak vele problémái a rendőrségnek. Labilis személyiség. Ennyi információt simán megosztok vele, a többi következtetésemet majd akkor, ha végre hozzá tudom olvasni a Mortimertől kapott aktát is. A történet végén biccentek. - Értem. Tudja, nem akarom újra megsérteni, úgyhogy inkább megtartom magamnak a véleményem. Ami pedig a ráfaragást illeti, Ms. Bennett… Nem csodálom, hogy nem ért meg engem, és soha nem is fogja érteni nekem mi mekkora árat ér meg. Vannak dolgok, amikből nem engedhetek akkor sem, ha belehalok, mert ha megtenném, akkor valami sokkal fontosabb halna bele a testemnél, és minden célom értéktelenné válna, elfelejteném, miért is akarom annyira ezt az egészet. Miért a munkám az életem…
Oh, szóval arra volt kíváncsi, hogyan bánok az emberekkel? És rossz véleménnyel van rólam? Kár. De azért ki fogom bírni. - Jake, már találkozott velem, Castorral, Gabriellel, és ha jól hallottam Duncannel is. Ennyiből eddig nem tudta felállítani, hogy nem eszünk minden nap embert? Ha jól sejtem ... elég friss őrzőnek. A fejemet merném rá tenni, hogy aznap éjjel ott a kocsma előtt még nem volt az. Lassan olyan állapotba kerül a teám, hogy belekortyolhatok, és erre most tényleg szükségem is van. Lehunyt szemmel, Jake jelenlétét kizárva élvezek két apró kortyot, aztán visszatérek a valóságba. - Nézze, én tényleg úgy szeretem a játékot, ha kölcsönös. Ha engem személyesen ugrat, vagy cikiz, nem fogom földhöz csapni, legfeljebb szóban visszakapja. De most sokkal komolyabb dolgok voltak kockára téve: a maga élete, meg a falka sorsa. Ezen húztam fel magam, mert ezek fontosabbak nekem, mint az, hogy személyesen hogyan érzem magam a bőrömben. Nem vagyok szent, de komolyan veszem a feladataimat. Pár napja az a megtiszteltetés ért, hogy Castor mellett én lehetek ennek a kis falkának a bétája. Maga most, még ha csak tapasztalatlanságból, vagy tudásvágyból, de megpróbált egy olyan szituációba belerángatni, amiben árthatok a falkámnak. Ezt nem tekintem jó viccnek, már megbocsásson ... Ezt meg lehet, Ön nem fogja megérteni, de sebaj. Még pár korty, és lassan megnyugszom. Szóval Rowennek már voltak ügyei. És Vincent nem fektetett kellő hangsúlyt a megfékezésére. Nem állnak túl jól az ügyeik. Ez egy roppant nagy ballépés volt tőlük. Simán felénk fordíthatja az őrzők szimpátiáját. Persze nem örülök neki, hogy az éeltveszélyes ring, amiben eddig játszottunk egy homokozóvá alakul, ahol csak látszatpofonokat lehet osztogatni, és majd a bíró dönti el, hogy ki nyer, pofára, nem pedig igazi teljesítményre. Ez sz@r. De most ez van. - Rowennek eltörtem a jobb karját, méghozzá eléggé rondán. De szinte fel se vette, egy pillanatra nem állította meg a dolog. Még csak azt sem láttam az arcán, hogy zavarná a fájdalom. Nem tudom, hagyja-e majd magát elfogni, vagy visszamegy-e Vincenthez. Ha kergetni kell, akkor azt nagyon óvatosan, mert további civilek halhatnak meg. Eszembe jut a darabja, amit hozzám vágott. Ezzel megakadályozhatják, hogy alakot váltson. Úgysem akartam emlékbe megtartani. - Egy pillanat! Kérem, várjon meg itt! Otthagyom Jake-et és felsietek a szobámba. Én őszintén remélem, hogy semmi marhaságot nem tesz már ez alatt a kis idő alatt. Közben megpróbálom mentálisan elérni Castort, hátha sikerül. Messze van, de közöttünk már elég erős a kapocs. ~ Itt van Jake Westmoreland. Őrző lett belőle, és veled akar beszélni. ~ A szobámban magamhoz veszem a kis zsebkendőbe csavart csontszilánkot, és visszamegyek Jake-hez. - Ez egy darab csont Rowentől. Ő vágta hozzám a bunyó végén. Maguknak van egy szertartásuk, amihez ezt felhasználva csökkenthetik az erejét. Adja oda Mortimernek, ha találkozik vele!
Nem, nem egészen erre voltam kíváncsi, de nem is lényeges. Nem neki kell tudnia, miért csináltam. Azért kicsit meglep az információ. - Nem gondoltam volna, hogy Duncan is maguk közé tartozik. Mindenesetre azt hiszem, a farkasok még csiszolhatnának kicsit a humorukon… Visszagondolva a beszélgetésre Dunnal, így már értek néhány mondatot, amit akkor másképp értelmeztem. Annyira azért így sem vicces. - Nem az emberevésről van szó, Ms. Bennett. De a háborújukban az emberélet pusztán járulékos veszteség, ahogy látom. Sóhajtok egyet. Végülis miért is lepődöm meg? Nyilván felsőbbrendű fajnak gondolják magukat. - Nem, akkor még valóban nem voltam. Csak néhány órája. Én is megkóstolom a teát, a magyarázatra meg csak bólintok egyet. - Ne aggódjon, mint mondtam, nem hiszem, hogy lesz még ilyen lehetőségem belátható időn belül, humorom pedig nincs, vagy csak nem használom, szóval nem fogom sem cikizni, sem ugratni. A magyarázatnak az a része, hogy miért is akart széttépni, annyira nem hat meg. Értem, és megértettem, de egyetérteni sosem fogunk, ahogy valószínűleg egymás problémáit sem fogjuk soha átérezni. - Nem szoktam viccelni, és ezt sem azért csináltam, mert szerintem mókás lenne, vagy csak simán ki akartam szúrni magával. Annál fáradtabb vagyok, és több munka áll még előttem, hogy ilyenekkel múlassam az időm. Sóhajtok még egyet. Bocsánatot kérni nem fogok, de nem haragszom azért sem, mert nekem ugrott. Patrisha beszámolójára aztán kifejezetten elkomorodik az arcom, és elhúzom a szám, még a fogam is megszívom. - Azt hiszem ez a legrosszabb eshetőség. Az emberek között ez a fajta pszichopata a legveszélyesebb, legrosszabb, legnehezebben elfogható sorozatgyilkos. Azért öl, mert élvezi. Még nem vagyok benne biztos, de jobb ha mostantól vigyáz magára, Patrisha. Fájdalmat okozott neki, kiállt ellene, és méltó ellenfélnek bizonyult. Lehet, hogy a maga megszállottjává fog válni, és magára kezd majd vadászni. Az ilyen veszélyes, legyen óvatos… A helyzet rosszabb, mint gondoltam. Rowen teljesen beteg. - Még alaposabban utána kell néznem a fickónak, de ezek alapján a személyiségjegyek alapján ez a legvalószínűbb. A figyelmeztetésére biccentek. - Vigyázni fogunk vele mi is. A kérésre bólintok, és maradok a helyemen, a teát iszogatom, és átkozom magam, amiért legalább az egyik könyvet nem hoztam be. Most öt értékes percet pazarolok el a napomból… A zsebkendőbe csavart valamit gondolkodás nélkül veszem szemügyre, de a hozzáfűzött magyarázat még meglep. Mindenesetre bólintok a használati utasításra, és az egyenruhám belső zsebébe süllyesztem. - Köszönjük a segítséget, Ms. Bennett, feltétlenül átadom Mr. Appletown-nak a csomagot, amint legközelebb találkozunk.
Hát pedálozni nem fogok Jake kegyeiért. Ő besorolt a bűnöző kategóriába, és onnan nehéz nála kimászni, érzem. - Ahogy gondolja. És vigyázni fogok magamra, de ha még egyszer az orrom elé kerül, már nem tud meglepni, és kockára csomagolva viszem be az őrzőknek, elhiheti. Még hogy én vigyázzak magamra ... eleve szokásom, nem kell figyelmeztetni. De igazán aggódik értem? Na, akkor mégsem vagyok annyira mélyen a megbecsülési listán. - Egyébként gratulálok. De nehéz fába vágta a fejszáját, és eléggé forró talajon teszi meg az első lépéseit. Jake-et persze nem kell annyira félteni. Én biztos vagyok benne, hogy harcedzett, az idegei kötélből vannak, és nem fog pánikba esni keményebb szituációkban sem. - Ha ennyire fáradt, nem lenne jó ez a beszélgetés reggel? Annyira halaszthatatlan a dolog? Persze már üzentem Castornak, hogy várja, szóval ő feltehetőleg jönni fog. Mondjuk ... lehet, hogy kissé ingerült lesz ... Ha tényleg koketált azzal, hogy Jake-ből farkast csináljon, akkor joggal lehet most morcos. Bár, ahogy most beszélgetek a fickóval, szerintem túl sokszor kellett volna beverni a kőkemény koponyáját, hogy közénk passzoljon. - Ami pedig az embereket és a járulékos veszteséget illeti ... nem, nem az. De ha a falka érdekében el kell tenni valakit láb alól, megteszem, igen. Ha nincs más megoldás. De ha van, akkor azt alkalmazom. - elmosolyodom - Már napok óta téma a falkában, hogy hogyan kerüljük el a konfliktust egy kíváncsi, néha talán kicsit túlbuzgó zsaruval, hogy ne kelljen eltenni láb alól. De Mortimer megoldotta.
Nem kell nálam pedálozni, nekem már az is maga a tökély, ha egy kellemesen semleges kapcsolatot képesek vagyunk fenntartani, ahol legalább egyikünk sem utálja, tartja bolondnak, vagy szörnyetegnek a másikat. - Ne vegye sértésnek. Sejtem, hogy tud magára vigyázni, és erősebb, mint képzelném. De Rowen a maga fajtája – nehogy megsértődjön, ez csak rendszertani összehasonlítás – és ő is erős. A pszichopatáknál pedig nincsenek veszélyesebbek egy fajban sem, ahogy aljasabbak se nagyon akadnak. Csak szeretném, ha nem esne nagyobb baja ennél… Bökök a bekötözött karja felé. Igenis aggódom érte. Amíg nincs miért az életével fizetnie, addig aggódom érte. De még ha halálbüntetést is éreznék számára helyesnek, akkor sem kívánnám, hogy egy beteg elméjű őrült kezébe kerüljön. - Én nem bánom, ha kockára csomagolja, felőlem ki is sütheti, csak legyen vele óvatos. Nyomoztam már pszichopata ember után, és nem örülnék neki, ha maga, vagy más eltűnne, mielőtt a fickót lekapcsolják. Nem ő a kedvencem, az biztos, de nincs is vele komolyabb bajom. A gratulációra elhúzom a szám. Nálam ez kétes értékű dicsőség, és tuti nem segít kipihennem magam. - Köszönöm, és tudom… De a beszélgetést nem halaszthatom el. Még utána is van dolgom, legalább három órányi, csak aztán gondolhatok alvásra, abból is legfeljebb öt óra jut. Sűrű napok vannak mögöttem, és még sűrűbbekre számíthatok… Mint egyik-másik vizsgaidőszak… Fanyar a mosolyom, mert legfeljebb az átaludt órák számában hasonlíthatom a napjaim a vizsgaidőszakokhoz. - Miért, van, hogy Mr. de Luca nem ingerült? Vagy esetleg nem igazi bosszantó tulok? Bevallom őszintén, nem igazán lettünk barátok… Mostmár tényleg kutyafáradt vagyok, és nincs kedvem azzal az elviselhetetlen Castorral végeérhetetlen meccseket vívni, csak mert az önbecsülése miatt sosem enged a saját igazából, vagy csak elhatározásából. Tulajdonképpen meg is érthetném. A falka gondolom a családjuk, és a családért mindent. Csakhogy ők a jobbak, ők az erősebbek, nekik kéne vigyázniuk, hogy ne legyenek balesetek. Mindegy, ezen még egy emberöltőnyit vitatkozhatunk, ha minden jól megy. A befejezésen azért elmosolyodom. - Kedves maguktól, hogy szívükön viselik a sorsom. Talán egy kicsit még kedvelnek is. Egyszer még az is lehet, hogy bóknak fogom találni. Nem akarok az ellenségük lenni. Na jó, de Lucának meg Simmonsnak szívesen beverném egyszer a képét személyes okokból, de hát nem lehet… Lemondóan megvonom a vállam, mert már beletörődtem. Egy vérfarkasnak elég nehéz lehet olyat bemosni, amekkorát szeretnék, és utána kicsi az esély az életben maradásra. Van, amiről le kell mondani.
Rowen, ha a közelembe kerül, nem kap kegyelmet, de én nem vetem utána magam, mert az beavatkozás lenne a másik falka belügyeibe. Én csak akkor emelek rá kezet, ha rám támad, akkor viszont szívem joga, hogy hogyan rendezem a problémát. És ő tényleg az a fajta farkas, akit jelen állapotában nem lenne jó hagnyi szabadon kóricálni. Azért egész jól kezd alakulni a beszélgetés. Egyes helyeken a mosoly már hangtalan diszkrét kuncogásba megy át, ahogy Jake-et hallgatom. Mikor Cartor kedélyállapotára kérdez rá, nagyon csintalan fények gyúlnak a szememben. - Igen, van. Remélem lesz alkalma megismerni a szimpatikusabb oldalát is. Aztán amikor Gabrielt emlegeti, csak hogy, hogy "Simmons" és közli, hogy beverné a képét, kitör belőlem a nevetés. - Gabrielnek? Ezen roppant jól szórakozom. - Vele nyugodtan próbálkozhat, olyan birkatürelme van, hogy fát lehetne vágni a hátán, anélkül, hogy dühbe gurulna, és őszintén szólva nem egy harcos alkat. Persze magát így is falhoz kenné, ha akarná ... De Castort tényleg ne akarja inzultálni, az nem lenne jó ötlet. - teszem hozzá a végén némileg elkomolyodva. - Jake, örülök, hogy így gondolja, az érzés kölcsönös, legalábbis részemről, pedig volt időszak, amikor nem kedveltem az őrzőket. De hosszú évek alatt sok minden történhet, ami megváltoztatja az ember véleményét. Amúgy pedig az őrzők is roppant sokat változtak, mint szervezet. Rengeteg olyan dolgot ismerhet meg közöttük, aminek egyébként a létezéséről se szerezne tudomást.
Nos, ha nekem lesz alkalmam, vagy lehetőségem, tuti, hogy helyben lelövöm Rowent, vagy karót szúrok a szívébe, mittodomén, hogy lehet rendesen megölni egy vérfarkast. Alkalomadtán utánanézek a könyveimben, és felszerelkezem. Tudom, hogy Mortimer mit mondott, de ha elolvasom a fickó anyagát, és még találkozom vele egyszer-kétszer, ezalatt pedig bebizonyosodik, hogy valósban az az elmebeteg állat, akinek gondolom, akkor nem érdekel a büntetés, én biztosan kicsinálom. De legalább Patrisha kedélyállapota immár meredeken ível felfelé. Végülis ezt is vehetem pozitívumnak. Ő kellemesen érzi magát, és szemmel láthatóan jól szórakozik. - Nos, személy szerint erősen kétlem, hogy van neki olyan. A fajtáját már emberben sem kedvelem. De ha tévedek, majd utólag megkövetem őt is, meg magát is, amiért az élettársáról ilyen negatívan nyilatkoztam. Bár tulajdonképpen ez csak az én személyes véleményem, szóval nem is kellene bocsánatot kérnem érte akkor sem, ha történetesen tévedek, de én be tudom látni a hibáimat. A nevetésre értetlenül nézek a nőre, de aztán lassan megértem a lényeget. A visszakérdezésre bólintok. - Igen, neki. Most annyira nem mosolygok, de tulajdonképpen nem vagyok igazán megbántva sem. - Nem a hátán vágnám, de mivel már egyszer felmosta velem az aszfaltot, és ennek folyományaként itt-ott megrepedt az állkapcsom, valamint másfél hétig mocskosul beteg voltam, mert megfáztam a hóban kómázás közben, inkább lemondok a próbálkozásról. Ami pedig a zárógondolatot illeti, tök jó, hogy így örülünk egymásnak. Legalább kinyírni nem akarnak, végülis már ez is haladás. - Gyanítom volt időszak, mikor ők sem kedvelték a farkasokat. Ez általában így van, ha az érdekcsoportok különböznek. A végén elkínzottan felnyögök. - Ne mondja, kérem, ne! Már e nélkül a természetfeletti balhé nélkül is volt annyi munkám, hogyha négy hétig nem aludnék, akkor sem érnék a végére, így meg… Mintha gyorstalpalóban kéne szereznem egy doktori címet, meg két fekete övet a napi tizenkét órás állásom mellett. Félre ne értsen, nem panaszkodom, csak még nem tudom, hogy fogom megcsinálni. De ha egyszer elválltam… Megvonom a vállam, közben már mosolygok is. Végülis, egy mosoly nem kerül semmibe, mára meg már úgyis tökmindegy nekem. A tea nagyon jól esett, mostmár talán kibírom azt a pár órát, mielőtt ágyba keveredem. - Most jut csak eszembe… A jövő hét második felében elköltözöm a hotelből… Minden kifogástalan volt, gratulálok hozzá Önöknek…
Castor valóban egy eléggé pökhendi, nyomulós fickó lehetett még pár hete is, és azt is gondolom, hogy még most is képes ezt a formáját hozni, ha kell. De ha nem kell? Bár Jake-nek megvan az az "istenáldotta" tehetsége, hogy bárkiből képes a legrosszabb formáját kihozni. Ha már egyszer Gabriel is leütötte ... - Bocsánat! Majd szólok neki, hogy legközelebb kisebbet üssön, párnázza ki a placcot, ahová esni fog, és aztán vigye melegebb helyre magát. - felelem kuncogva. - És adjunk be kérvényt közösen, hogy álljon egy nap 36 órából! Én is el tudnék használni simán annyit. Menni fog, ne aggódjon! Jake-ből kinézem, hogy boldogul, megoldja, csak ne aludjon el állva olyan helyen, ahol nem kéne ... mondjuk a szabadban még úgy négy-öt hónapig ... - Elköltözik? Sajnálom. Köszönjük a dicséretet, de még nem minket illet. A szállodát működőképesen vettük át. Majd ha pár hónap múlva sem lesz baj, akkor érdemeljük ki mi az elismerést. De ha elköltözik saját lakásba, akkor még több gond szakad a nyakába, hacsak fel nem vesz egy házvezetőnőt. Biztos megéri? Persze a hotel nem egy olcsó hely, a rendőrfizetés meg nem sok. Feltehetőleg kap majd anyagi támogatást őrzőként is, de akkor sem lehet hirtelen kiengedni a nadrágszíjat, mert akkor meg kenőpénzre, korrupcióra gyanakodnának egyesek. - Addig is, míg Castor megjön, elbeszélgethetünk ilyesmiről, de ha hasznosabban akarja tölteni az idejét, melyet új szűkösre szabtak az önre halmozott feladatok tükrében, akkor nyugodtan álljon neki a munkájának, ami még hátravan, és ha a főnök megjött, majd felkeresi Önt. Nem akarom lekoptatni, de rabolni sem az idejét.
Szerintem Castor egy nagyképű, és gazdag seggfej. Na persze, nekem meg tehetségem van hozzá, hogy mindenkiből kihozzam az állatot. Elismerem, általában nem vagyok közönségkedvenc, de akibe szorult egy kis gerinc, meg emberség, az általában minimális mértékben szimpatizál velem. Lám, hiába tagadják, még a farkasok is bírnak… - Szórakozzon csak rajtam, végtére nem magára hemperedett rá a Terminátor az acélcsontvázával… Jajj, ha most elsüti, hogy ismeri az érzést, mert esténként átéli, én kitérek a hitemből. Cseppet szurkolok, hogy ennél érezze magát sokkal inkább úrinőnek. Ami viszont a kérvény ötletét illeti, csak bólogatni tudok. - Ilyen varázslatról egészen véletlenül nem tud? Vagy olyanról, ami segít túlélni pár hónapot alvás nélkül? Tényleg nagyon jó lenne… Egyébként pedig meg fogom oldani varázslat és boszorkányság nélkül is, csak nem fogom meglátogatni anyámat Húsvétkor, mert sikítva elmenekülne előlem, ahogy akkorra ki fogok nézni… - Ne sajnálja, mélyen az általános vendégszínvonal alatt vagyok. Minden tiszteletem a személyzeté. Mikor sárosan, koszosan, esetleg véresen jövök, akkor sem rebben arcizmuk sem, ha leülök a szép fehér kanapéra. Pedig sejtem, mennyire utálnak. És hogyha elmegyek, akkor több gondom lesz? Ez egész biztos. Hamar ki fog alakulni körülöttem a tipikus zsarulakás atmoszférája. Rendetlenség, egy halom mosott, egy halom mosni való ruha, gyorskajás dobozok a szemétben, és hasonlók, de hát… - Noha nincs időm elkölteni a pénzem, azért rendőrfizetésből élek. Erre a hotelre életvitelszerűen nem futja. Amúgy sem vagyok otthon soha annyit, hogy nagy felfordulást meg koszt csináljak… Még az is lehet, hogy beköltözöm az irodámba a kapitányságon… Legalább megspórolom az odaautózást hajnalonként… A felajánláson futólag elgondolkozom. - Ha fáradt, nem zavarom tovább. De ha van kedve, és meg is teheti, esetleg segíthet nekem. De kérem, csak akkor mondjon igent, ha utána igazat mond… Mesélhetne magukról, még nem tudok túl sokat sem a farkasokról, sem az őrzőkről. Mr. Appletown-nal legfeljebb ha egy órát beszéltem, aztán rohantam helyszínelni, és onnan egyenesen ide… Ha nem mesélhet, vagy nem akar, akkor természetesen ne érezze kötelezőnek, hogy mondjon valamit…
Arra, hogy Gabriel egy terminátor annyira nevetek, hogy kénytelen vagyok visszatenni a teáscsészét az asztalra, ha még inni akarok belőle. - Gabriel egy fejletlen kiscsikó, bár nagyon okos. Ami meg a személyzetet illeti, jobb ha hozzászoknak a sárhoz és a vérhez, mi sem fogunk szebben kinézni néha. - felelem, és letörölgetem a könnyeimet. - Ha sok energiát akar alvás nélkül, arról Liut kell megkérdeznie. Az a srác, amióta ismerem még egy-két kivételes naptól eltekintve nem aludt öt óránál többet, és nem tud mit kezdeni a felgyülemlő energiáival. A mi fiunk ő is, de ezt már előtte is tudta. - előkotrok egy apró szórólapot az edzéseiről. - Tudom, nincs ideje beállni erre is, de egyszer keresse meg, és kérdezzen, hátha tud adni egy pár jó tanácsot! Én nem vagyok fáradt, illetve már megszoktam, hogy az vagyok, és is aktívkodni kell, ahogy Jake is. És jelenleg motivál az otthonteremtés, a falka anyagi körülményeinket stabilizálása. Elgondolkodom, mit mondhatnék Jake-nek, ami elsőre jó képet ad, nem túl sok, és amúgy is megtudná. Ez utóbbi, tekintve, hogy őrző, igazából nem is jelent akkora korlátozást. - Ez itt az őshaza. Itt alakultak ki az első vérfarkasok. A legendával majd biztos megismerkedik, azzal most nem terhelem. Innen terjedtünk szét a világban, de most már minden földrészen vannak falkák. Vérfarkassá válni általában senki nem akar. Van, akit egy falka, vagy egy vérfarkas kiszemel, és szándékosan fertőz meg. Mások valami véletlen folytán jutnak erre a sorsra. Engem például egy titkos hódolóm mentett meg, amikor himlős lettem, és már haldokoltam. Aki vérfarkassá válik, a erősebb, gyorsabb, ügyesebb, mint ember korában, jobbak az érzékszervei, és gyorsan regenerálódik. Cserébe általában indulatosabb lesz, nehezebben tartja kordában az érzelmeit. Ezért a frissen beharapott kölykök szoros felügyeletet igényelnek, hogy ne okozzanak pusztítást maguk körül. Ez nem azt jelenti, hogy ők éjjel-nappal gyilkolásznának, hanem hogy egy-egy erősebb érzelmi hatás kibillentheti őket, és akkor válhatnak veszélyessé. Ezért a fiatalokat ne hergelje, ha egy mód van rá! Ők tényleg nem bírják ezt, még akkor sem, ha később amúgy jó természetű, nyugodt farkasokká válnak. Az, hogy mi sokat harcolunk egymással, annak is az eredménye, hogy a regenerációs képességek miatt nem vesszük annyira tragikusan, ha megsérülünk. A világunk egy külső szemlélőnek néha tényleg brutálisnak tűnik, de ezt hozzá kell számolni. Egy vérfarkast büntetésképpen úgy elverhetnek, amibe egy ember már háromszor belehalt volna, és ő pár napon belül újra teljes erőben van. Az alfa a falka vezetője, akinek engedelmeskedni kell. De az alfa személyétől, és természetétől függ, hogy mennyire kemény kezű, kiknek enged beleszólást a döntéshozatalba, és az engedetlenséget mennyire keményen torolja meg. Mivel sokáig élünk, és nem nagyon öregszünk, a legtöbbünknek hamis papírjai vannak már, a családja rég halott, és a falka az egyetlen támasza, az az új családja. Az idősek bármikor képesek alakot váltani, a fiatalok viszont még inkább az érzelmeiktől függnek. Teliholdkor viszont szinte mindenki átváltozik, és vadászni megy. Ez manapság, ahogy csökkennek az erdők egyre nehezebb feladat. Az álcánk fenntartása sem könnyű, és Gabriel szerint a következő években a helyzet rohamosan fog romlani. Na, ez egy elég velős összefoglalónak sikeredett, de talán nem volt túl zavaros. És Jake majd kérdez, ha valamit nem ért, vagy ennél mélyebben akar tudni.
Gondolom milyen marha vicces lehet neki. A helyében én is tuti remekül szórakoznék, csakhát nem vagyok a helyében, és nem vagyok hozzászokva – valószínűleg soha nem is leszek -, hogy ennyire gyenge legyek valakihez képest, aki ráadásul még lekvárnak is számít a saját közösségében. Igen, őszintén bevallom, legalább magamnak, hogy b@ssza az egómat a dolog. Elvégre nem kevés munka van benne, hogy bármilyen gyanúsítottal szemben jó eséllyel rúgjak labdába, erre tessék… - Maguknak az, nekem sajnos nem… És hogy ennek én mennyire nagyon nem örülök! Mindegy, végtére nem ők tehetnek róla. Majd kitalálok valamit, vagy majd megérdeklődöm az új tankönyveimtől, hogy tehetek-e valamit az ügy érdekében. Majd ismét elhangzik egy megjegyzendő név. Nem baj, megy ez nekem… - Azt hiszem, majd megkeresem. Ha sikerülne négy, négy és fél óra közé szorítani a napi alvásigényem, és egy hét után nem rémisztenék el a képemmel minden normális embert, már az is nagy segítség lenne. Ha az ember pocsékabbul fest, mint egy háromnapos vízihulla, akkor valamiért mindenki feszeng a közelében… Micsoda tapasztalatokat lehet szerezni a zsaruk között, ugye? Gyorsan átfutom a szórólapot, és a zsebembe süllyesztem. Tulajdonképpen ha elég kemény az edzés, akár ezt is csinálhatom ahelyett, amit most szoktam. Végtére si a kondim, meg az erőnlétem a lényeg. - Valamelyik nap majd beugrom hozzá. Tulajdonképpen az edzés fajtája nincs megszabva, még az is lehet, hogy lesz rá időm… Az összefoglalót figyelmesen hallgatom, és fejben jegyzetelek. Nem szeretem igazán a noteszes megoldást, és itt nem kell konkrét adatokat megjegyezni nagy mennyiségben. A többi megy. És természetesen, vannak kérdéseim. - És mennyivel erősebbek, és gyorsabbak általánosságban, mint az emberek? Érdeklődöm, csak hogy legalább viszonyítási alapom legyen. - Igazából igyekszem nem hergelni egyiküket sem, ha nem muszáj, de majd jobban odafigyelek a fiatalokra. Persze nem ártana valahogyan betájolnom a korukat ehhez. Gondolom ránézésre nem lehet megmondani. Például az elmondottak alapján sejtem, hogy maga nem számít fiatalnak, de ránézésre semmiképpen nem saccolnám harminc fölé… A vadászaton röviden elgondolkodom, mielőtt megszólalnék. - Feltételezem teliholdkor sem emberekre vadásznak. Esetleg megpróbálhatjuk még biztonságosabbá tenni a vadászataikat, de ezen a problémán még sokat kell majd dolgoznom, hogy se gyanús, se feltűnő ne legyen, de működjön… Erről pedig eszembe jut még egy téma. - Nézze, szeretném, ha minél gördülékenyebben menne az együttműködés. Értem, és megértem, hogy ezen a szinten maguk rendőrségi szempontból is kicsit más elbírálás alá esnek, és természetesen hajlandó vagyok kompromisszumokat kötni mindenki érdekében – például, ami a gyilkosság helyszínén vett vérmintákat illeti -, de szeretném, hogyha minél kevesebb ilyenre lenne szükség, és maguk is belátók lennének az ügyben. Értem ez alatt többek között az ittas vezetést is…
- Ne haragudjon, hogy mindenen nevetgélek, nem Önnek szól elsősorban, inkább a helyzetnek, és én is fáradt vagyok. - vetem közbe a morcosabb pillantások miatt, és próbálom sokkal komolyabb arccal végighallgatni a mondandót. - Ne aggódjon, a vadászatot még megoldjuk magunk, főleg itt, ahol annyival nagyobb a szabad, erdős terület. Ami az ittas vezetést illeti ... először is jelen helyzetben a falkatagok csak nagyon ritkán engedhetik meg maguknak a lazítást. Szóval ez nem fog sűrűn előfordulni, szerintem. Persze feltételezem Castor ma is iszik, és nem gyalog fog hazajönni, szóval könnyen ígérgetek én. - De ha lehet, ma ne kérdezzen rá, hogy Castor mivel jött haza az étteremből ... - teszem hozzá megint vigyorra húzódó szájjal - De ezzel el is értünk a másik kérdéséhez. Szerintem egy kezdő kölök is reflexben, gyorsaságban, koordinációban simán leköröz egy vadászpilótát. Majd tegye próbára Liut, ő még csak egy hónapja farkas, és meg fogja mondani, akár mutatni is, mit jelent ez az egy hónap ahhoz a húsz évhez képest, amit előtte edzéssel töltött. Közvetlen vagyok Jake-el, és sokat ajánlok, de ha ő lesz az összekötőnk, nekünk is érdekünk, hogy minél hamarabb képbe kerüljön. Kevesebb bajt fog csinálni, és több hasznot hajt. - Ami az erőt illeti, az is jelentősen megemelkedik már a kezdetekkor, de ez folyamatosan erősödik később is, és sokkal hosszabb ideig növekszik. Mi ketten Castorral a legutóbbi holdtöltén egy medvét terítettünk le, és nem volt igazán megerőltető feladat. Ha tőle kapott volna egyet, az jobban megviselte volna. Ezért is Gabriel intézte az ügyet. Vannak témák, amiket mondjuk úgy nem fejtettem ki. Például a koromat, de ez sem akkora titok. Ami az emberre vadászást illeti ... vannak, akik művelik. Nekem szimpatikusabb a vadászat. És most, hogy az őrzők ennyire a figyelmükben tartanak, ajánlottabb is. - Ami a vérmintákat illeti ... azt mindenképpen óvatosan kell kezelni. De ebben a vérfarkasok mindig is számíthattak az őrzők segítségére. És általában, ahol falka és őrzőcsapat van, ott van emberük a rendőrségen belül. Ez alap. Enélkül nem megy. Nekünk persze itt még nincs, és ez nagy hátrány. Nem könnyű új helyre költözni egy teljes falkával, ritkán kerül rá sor. Amennyiben Öntől is kapunk segítséget az álca fenntartásában, köszönjük. Amint látja, nem az ügy teljes eltussolása a cél. De nem lehet törvényes keretek között megoldani.
- Legalább jó kedve van. Csak tessék. Én majd borogatom a sérült önbecsülésemet ha lesz rá időm… Mosolyodom el végül, merthát ha nem tudok magamon nevetni, akkor régen rossz nekem. Ez olyasvalami, amin aligha változtathatok munkával. A vadászat témát úgy tűnik elnapolhatom, bár ha már egyszer felmerült, a háttérben úgyis futni fog, amíg nem terhelem teljesen túl magam, mert akkor valószínűleg az ehhez való ötletgyűjtés kapcsol ki először. Sóhajtok egyet a következőre, és megdörzsölöm a halántékom… ~Rohadt fejfájás~ - Nem kérdezek rá, nem akarom tudni. Amiről nem tudok, az ugyanis nem fáj, legalábbis egy ilyen kaliberű ügynél. És persze jön a magyarázkodás. Nem érdekelnek a reflexeik! - Nézze, szeretném, ha ebben a kérdésben megértenének engem. Rendőr vagyok, és szeretem a munkámat. Mondhatjuk, hogy a munkám az életem. Most, hogy többet tudok, megértem, hogy Önökkel kapcsolatban nem minden intézhető törvényes keretek között, és hajlandó vagyok segíteni. Eltüntetem a vérmintáikat, félrevezetem a kollégáimat, ha kell, ebben a gyilkossági ügyben, de jelentéktelen ügyekkel nem foglalkozom, ami csak a maguk önfegyelmén múlik. Ez nem fenyegetés, de jobb, ha vérkomolyan veszik mindannyian. - Értem, és megértem, hogy nem akarják leleplezni magukat, nem akarják, hogy az emberek tudjanak magukról, és vadásszanak magukra. Értem, és megértem, hogy miért élnek közöttük, és miért akarnak titokban maradni. De amíg ez nem változik, és közöttük járnak, a törvények kötelező érvényűek magukra is. Nem fogom megtiltani a beosztottaimnak, hogy a falkatagokat megállítsák, szondáztassák, vagy alkalomadtán letartóztassák, és nem csak azért, mert nem tudnám hihetően megokolni a dolgot. Azért sem, mert ennyit megtehetnek maguk is. Bírják ki, hogy ne adjanak okot a kötözködésre. Ha ez nem így lesz, akkor igenis be fogom vonatni a jogosítványaikat, akár valamennyiükét, annyi bírságot fognak befizetni, amennyit összeszednek maguknak, és felőlem még egy-két napot fogdában is tölthetnek, akik ennyire sem képesek. Legfeljebb majd nem teliholdkor. Ez már nem olyan bonyolult dolog, hogy ne tudnám elintézni. Az meg, hogy mennyire örülök, hogy egy olyan farkas is simán körbefut háromszor, míg én a kezemet felemelem, akinek még ott a tojáshéj a seggén, valószínűleg az arcomra van írva… A válasz sem tölt el tulajdonképpen túl nagy örömmel. Ezek szerint egy száz, vagy netán kétszáz körüli farkas már gond nélkül széttép egy Dodge-ot, és még csak le sem izzad közben. Feltétlenül meg kell kérdeznem Mortimert, hogy ezzel hogyan lehet felvenni a versenyt. - A hallottak alapján remélem, hogy Rowen viszonylag fiatal… Mert ha erős, akkor akár az alfáknak is meggyűlhet vele a bajuk, hogyha teszem azt bekattan, és nem engedelmeskedik. - Igen, ezt hamar felfogtam. Nem ragaszkodom a törvényes keretekhez, de a megoldáshoz igen. Persze nekem is van preferált végkifejlet opcióm, de ezzel még várnom kell. Az álcájuk miatt ne aggódjon, elintézem a mintákat, magát pedig megpróbálom teljesen kihagyni az ügyből, amennyiben nem derül ki, hogy mégis volt köze az áldozatok halálához.
Csak pislogok a bírsággal és dutyival fenyegetésre, és először mukkanni sem bírok. Aztán sóhajtok egyet. Nehéz lesz azért Jake-el rendesen kijönni! Én még csak-sak befizetek egy közlekedési bírságot, legfeljebb berendelem Ash-t Gabrielt vagy Liut az edzőterembe és jól megkergetem őket utána. De Castorról nehezen tudom elképzelni. - Nos, ha a kicsik közül valakit bírságolna, kérem, szóljon nekem is. Jelenleg a keresetük nagy részét beadják a falkának ... már amelyiknek már van munkája ... és amilyen büszkék biztos nem szólnának, ha pénzzavarba kerülnek. Liu edzést tart, és látom rajta, minden nap küzd a lelkiismeretével, hogy a családjának mennyit küldjön, és menynit adjon le belőle, és bárki kér tőle különórát, azonnal ugrik, hogy többet keressen. Ash és Gabriel az egyetem felé kacsingatnak, az azért egy elég biztos támasz lenne. De igazán az orpheum és a többi plusz vállalkozás oldalán meg az anyagi gondjainkat. Feltételezem, ha Jake megtudja, mit tervezünk a városba, égnek fog állni a haja. Ezért erről most még nem is ejtek szót. Az ő szava amúgy nem sokat számít, de az is kérdés, Mort menynire fog ennek örülni. Elgondolkodom Rowenen. - E kell keserítenem, de nagyjából olyan erőben van, mint én. Bár korban valamivel fiatalabb lehet. Nem, tudom, ebben Mort tudna többet mondani. Én ma láttam először, eddig azt sem tudtam, hogy a világon van.
A pislogás rossz jel. Ezek szerint lesznek még itt balhék. Nem tudom ép ésszel felérni, hogy miért ekkora dolog nekik ez a vezetés! Pedig az ember azt hinné, ilyen apróságokban képesek együttműködők lenni, ha már minden másban segítenek nekik. Úgy tűnik, túlságosan hozzá vannak szokva, hogy nekik mindent szabad… Sóhajtok egyet. - Rendben, ha a maguk falkájából kap valaki bírságot, vagy egyéb okból valami rendőrségi ügybe keveredik, tájékoztatom magát, vagy Mr. de Lucát. Bár sokkal jobban örülnék, ha legalább próbálkoznának vele, hogy betartsák az alapszabályokat… Szemmel láthatóan nem örülök neki, hogy Rowen hasonlóan erős, mint a béta. Mivel az tiszta, hogy Patrisha meg nem fiatal, így aztán komoly a gubanc. - Már megvan az anyag, amit el kellene olvasnom, csak még nem volt rá időm. A fejem szokás szerint rendesen hasogat, de már nem foglalkozom vele komolyabban, mint hogy időnként megdörzsölöm a halántékom. - Ne haragudjon, de ha Mr. de Luca még nincs a közelben, akkor legalább átöltöznék, míg visszaér...
- Jaj, ne értsen félre, nem fog nap mint nap a mi szabálysértési ügyeinkkel találkozni. Nem űzünk sportot ebből. Szerintem ebből a szempontból a legtöbbünk sokkal szabálykövetőbb, mint a legtöbb amerikai. A legtöbb kihágás nem éri meg a macerát, ami utána jön. Nem hinném, hogy például Liu vagy Gabriel, vagy Ash bajkeverő lenne. - Persze, menjen csak átöltözni, aztán itt várom. Castor, ha megjön, úgyis engem fog keresni. Ha a kedves előbb fut be, legalább tudom tájékoztatni a fejleményekről, és akkor kisebb az esélye, hogy felkeni Jake-et a falra, amikor meglátja. Bár felőlem felkenheti ... Ha Jake távozik, akkor leülök a géphez. Szóval itt van Jake-nél Rowen személyi anyaga. Megkeresem a hotel biztonsági kamerái közül a bejárati ajtóét, és a folyosóét, ahol Jake szobája van, aztán ahogy a férfi mozog, úgy képernyőre kérem őket. Szeretném látni, mit hoz be a kocsiból.
- Nem is sejti, mennyire örülök ennek! És valóban. Szinte már hálás vagyok érte, ha csak egyszerűen nem bonyolítják tovább az életemet. Nekem most még ennyi is elég. - Köszönöm, legfeljebb tíz perc, negyed óra, és itt vagyok… És ehhez valóban marha gyorsnak kell lennem. Először a kocsihoz megyek vissza, de most csak a civilben hordott kabátomat, meg a laptopomat veszem ki belőle, mert a páncélkazettában vannak a legjobb helyen az akták, amíg nem érek rá velük foglalkozni. Az úgyis a csomagtartó borítása alatt van, még egyszer sem próbálták feltörni, pedig Bostonban is használtam már. A szobában bekapcsolom a gépet, és gyorsan lezuhanyozok. A víz felfrissít, és egy fokkal jobban nézek ki a tiszta és gyűretlen ingben-farmerban, mint a megviselt egyenruhában.
Kezdőlap
