/ Rocky & Nia – Days of vengeance /

Nia az ujjaival is mutatja, hogy kell neki most az összekapcsolódás. Egymásbafonódnak a kezeink és ez nagyon jó. Kis finomság, de az ilyenek sokat számítanak és nagyon értékelem ezeket, ahogy ő is. Érzem, ahogy a felbugyogó nyugtalanság kezd visszaszorulni és a helyébe pozitív érzések tolulnak. A bilincsen nevetgélünk egy kicsit, mert az nem a mi temperamentumunknak való, nikább olyan Shonte-féle. Nia mondta már, hogy szép szemeim vannak és én is többször megdícsértem az övéit, mert tényleg csodásak. Kékek, mint a tenger és hasonló mélységeket látok bennük, olyan mélységeket, amikben öröm elmerülni. Kicsit megkönnyebbülök, mikor kimondja, hogy ő is boldog velem. Közös hullámhossz. Nem csak úgy éreztem, hanem tényleg megvan. Nem valami régóta bujkáló dologról lehet akkor szó, hanem egy hirtelen érkezett, mindent felforgató eseményről. De mégis mi a fene az? Érzem, hogy egyre jobban van és egyre távolabb kerül a problémától, ahogy közel hajolunk egymáshoz. A frizurájának a megcsodálását pedig észrevette már korábban is. Hiába, a nők hihetetlenül jók ebben. Ennek örülök, de érdekel, hogy miért is vagyunk itt? Széles mosoly mögött aggódva várom, hogy mi lesz a megoldás. Amikor jön a sóhaj és kéri elengedni a kezét, akkor csak egy rövid másopdercig tartóztatom, utána szabad. Már a borítéknál felszalad a bal szemöldököm és hunyorgok, hogy mi lehet ez? A régi életemből valami? Esetleg valamelyik farkassal a tárgyalás, amikor az informálódásnál közelebb voltam a kelleténél? Mostanában nem volt ilyen, még a Nia előtti hetekben sem. Illetve talán egy, de ott garantáltan nem volt senki. Éreztem volna és ki is nyírtam volna az illetőt vagy ha nem én, akkor a nőstény. El nem tudom képzelni, mit rejthet a nagy barna szörny a gyomrában. A másik pedig az, hogy hogyan került hozzá? Hátrahúzom a fejemet, ahogy elmondja, hogy a címére postázták, feladó nélkül. Zsarolás? De ki áll mögötte, miért csinálja? A hogyant mindjárt megtudom, ahogy kinyitom a borítékot és kiemelem a tartalmát. Hat fotó van benne és lassan lapozom őket, közben pedig bámulok hol a képekre, hol Nia-ra. Ha egyszer bejelentik, hogy a földönkívüli életformákra bizonyítékot találtak, akkor se lepődnék meg jobban. Az arcomon nem csak a meglepettség játszik, hanem a düh és az aggódás is. Ez nem egy szimpla féltékenységi alap, hanem hatalmas kavarás, mögötte sok munkával és ismeretlen szándékokkal. Azt se tudom, pontosan meddig jutott el az illető, aki a háttérben mozgatja a szálakat. És ez a szöveg... Az első az, hogy megnyugtassam Nia-t, de utána a dolgok végére kell járni. Ha ketten tudnánk ezt csinálni, az lenne a legjobb, de ha máshogy nem megy és valóban megrendeült a bizalom, akkor egyedül teszem meg. De ezt nem szeretném. Nem szeretném, ha egy pár kép egy manipulált élethelyzetről romba döntené azt, amit együtt felépítettünk. Leteszem a képeket az asztalra és hátradőlök, majd legalább akkorát sóhajtok, mint Nia, mikor elővette a borítékot. Gondterhelten kezdek bele, ráncolt szemöldökkel és a párocskám tengerkék íriszeibe nézve:
- Fuhh. Emlékszem erre. Amit mondani fogok, az alibinek, magyarázkodásnak elég ócska lenne. A te döntésed, hogy el tudod-e hinni nekem, de bízom benne, hogy képes vagy rá. Nia, az igazat mondom el – kezdem és bizalmat sugároz az arckifejezésem, nem ideges, csak egy kicsit aggódó. - Ez 3 nappal ezelőtt történt. Mikor bejöttem dolgozni, ez a csaj úgy várt engem a parkolóban, mint te, mikor jöttél megbeszélni a Lawrence-ügyet. Néven szólított, erre odafigyeltem és megálltam. A nyakamba ugrott és elkezdett csókolgatni. Én eltoltam, a karjánál fogva – mutatok a képekre, amiken látni, hogy tényleg markolom a karjait - , de többször is próbálkozott és alig tudtam lerázni. Láttál már akcióban, de ez nem életveszély volt, nem akartam leütni vagy kirúgni alóla a lábait. Az volt a legfurább benne, hogy nem mondott semmit, csak a számra ugrott és pár kísérlet után egyszercsak lelépett, mintha elvágták volna a filmszalagot. Én csak álltam ott és néztem, hogy ez mi a fene volt? Szóval ezt örökítette meg valaki...
Most már egész idegesen kopogtatom az asztalt a félig ökölbe szorított markommal. Meg volt szervezve. A csajt felbérelték, hogy szúrjon ki velem és valaki lesben állt. Nem emlékszem fotósra. A sok reggeli, parkolói szag közül nem is ismerném fel utólag, hogy ha érezném. A kamera esetleg segíthet, ha másban nem, a gyanú eloszlatásában, de bízom benne, hogy elég az adott szavam. A többit, amire ez az egész következtetni enged, el kell mondanom. Kezeimet összefonom és így dőlök előre, félrefordított fejjel, aggodalmas tekintettel beszélek Nia-hoz:
- Ez csak az egyik fele. A másik az, aki ismer téged és engem, tudja a nevünket, a címedet, a munkahelyemet és „véletlenül” pont ott volt egy fényképezőgéppel, mikor ez az eset történt. Nem tudom, hogy ki ez és miért áll érdekében, hogy ezt csinálja, de nem szeretném hagyni, hogy továbbmenjen és csúnyább eszközökhöz is nyúljon. Ki fogom kérni a kamerafelvételeket, hátha meglátjuk az illetőt. Nia, valaki el akar minket választani, nagyon aljas módon ássa alá a boldogságunkat. Nem fogjuk hagyni, igaz? - fejezem be és nézek rá egy összeszorított ajkú mosollyal, majd a kezét is megfogom. Utána megint a képekre nézek, majd vissza Nia-ra:
- Ezeken sajnos nem látszik rendesen az arca, de a felvételekről meglesz. Ha a fotóst nem is látjuk meg, a csajt meg tudjuk keresni a segítségeddel, ugye? Jaj, annyira sajnálom, hogy ilyenekkel kell foglalkozni.
Arról nem beszélek, hogy ha meglesz a tettes, akkor mi vár rá. Nem ölöm meg, kivéve, ha tud a vérfarkas identitásomról is. Ha addig nem jutott el, akkor viszont csak egyszerűen elintézem, hogy minden kicsússzon alóla. Megélhetés, lakás, egészség, barátok, család és így tovább. Csináltam már ilyet, ha valaki okot adott rá. Kívánni fogja a halált, de nem adatik meg neki. Én úgy érzem, hogy ellenem szól ez az egész. Egy körmönfontabb magányos farkas lenne, akit egyszer bejelentettem? Vagy valaki a múltamból? Ezt még nem tudom, de ki fogom deríteni és kő kövön nem marad, az biztos... Rossz emberrel kezdett ki.

/ Rocky & Nia – Days of vengeance /

Tisztában vagyok vele, hogy Stephen kiváló parti a nők szemében. Látom milyen sóvár pillantást vetnek felé, ha elhalad mellettük. Olyan jelenség, akit nehéz nem észrevenni, mert alattomosan vonzza a figyelmet. Elvégre jóképű, sármos, intelligens, humoros, elegáns. Magabiztos kisugárzása lehengerlő, és amikor hűvös, akkor is vadító. Ezen felül a hotel életében betöltött pozíciója is figyelemre méltó, annak, aki kizárólag az anyagiakra pályázik.
Igazából még hosszan lehetne sorolni a jó tulajdonságokat, amiket imádok benne, de egyszerűen mondva Stephen ízig-vérig igazi férfi, olyan, aki képes kizökkenteni a szürke mindennapokból, és akit könnyű csodálni. Tulajdonképpen be kéne tiltani, hogy bárki ilyen legyen.
Hm. Mindemellett a ragadozó jellegnek még mindig fenntartok egy listavezető helyet. Eddig magamban sem mertem megállapítani, de Danielnél éreztem ugyanezt. Tudom, hogy Stephent nem lehet egy lapon emlegetni azzal az őrülttel, de van valami titokzatos hozzávaló az egész lényében, ami kissé megfoghatatlanná teszi. Még egyetlen férfi sem hatott rám úgy, mint ő. Ahogy egyre jobban belefolytunk egymás életébe, észre sem vettem, hogy megigézett. Csak a sátorban döbbentem rá. A benzinkútnál, a kezdetek kezdetén erősen gyanakodtam, hogy veszélyes alak és valami nem stimmel vele. Talán már akkor éreztem a „vesztem” tudat alatt. Mikor legelőször, a kerékcsere alatt néztem közelről a kékes árnyalatú, nagyon halvány íriszeibe, olybá tűnt, mintha szavak nélkül azt kérdezné tőlem: „Szia, bárány, levághatlak?”
Akkor még semmi pénzért nem vallottam volna be, de ez tetszett.
Az a nő meg nem is nő, akire nincs hatással, és akinek a szeme nem akadna meg Stephenen. Nem zavar, hogy utána lesnek, vagy ha az étterem közeli asztalaitól méregetnek minket, mint például most is. Gondolom, engem a fenébe kívánnak, de nem rendít meg különösebben.
Az úton idefelé azon töprengtem, vajon ki fotózott, vagy ki figyeltette Stephent. A rendőrségen még mindig nem tudják, hogy a bilétás fickóval járok. Legalábbis nem reklámozom, de az nem jelenti, hogy nem szemfülesek a kollégák. Bár azt kizártnak tartom; hobbiból kövessenek valakit, hogy lencsevégre kaphassák. Ha ki is szagoltak valamit, vagy ha megláttak minket a városban, mert megláthattak, nem bújkálunk, akkor azt a szemembe mondanák, és nem névtelenül küldözgetnek képeket az otthonomba. Ezért tartom furcsának ezt az egészet. Mi a célja ezeknek a képeknek? Hogy Stephennel szakítsunk? Ha ezen a vonalon megyek tovább, akkor azt mondom, hogy valamelyik kedves szállodavendég vagy alkalmazott az elkövető, aki szemet vetett Mr. Szépszeműre. Végülis a képek mind itt készültek lent a parkolóban.
Érdekelne ki akar keresztbe tenni. Addig viszont felesleges aggódom, míg Stephen maga nem mondja, hogy szakítana, mert talált mást.
Ahogy Stephen belekezd a dolgok tisztázásába, csöndben hallgatom és figyelem az arcát. Tényleg aggasztja és feldúlja, ami történt.
Kedvesen elmosolyodom.
- Néhány gagyi fotó nem elég ahhoz, hogy kitöröljem a számod. Csak tőled akartam hallani, mielőtt bármit is feltételezek. Nekem a te szavad elég. – duruzsolom, miután Stephen beszámolt a parkolós incidensről. Más férfinak egy ilyen mesét biztosan nem hinnék el.
- Úgy hangzik, mintha direkt küldték volna rád. – esek gondolkodóba. Így, Stephen nézőpontjának ismeretében már valóban többértelműek a fotók.
Rohadt nagyot sóhajtok. Hatalmas kő esett le a szívemről. Végülis csak ezt akartam hallani, hogy nincs másik nő a láthatáron.
Stephen idegesen dobol az ujjaival az asztalon. Engem nem húzott fel ennyire a képsorozat. Bennem csak az ütő állt meg egy pillanatra, de szerencsére okosabb vagyok annál, hogy mindenfélére hirtelenből nekiálljak kombinálni.
Rövid nevetést hallatok.
- Még mindig amondó vagyok, hogy nálunk csodaszámba megy egy normális, zökkenőmentes találka. – megrázom a fejem, hogy a copfom ide-oda leng a hátamon.
Összekulcsolódó kezeink fölött elérzékenyülve rámosolygok Stephenre.
- Nem, persze, hogy nem hagyjuk.
Csúnyább eszközök? Igazából csak apám fülébe jusson el, hogy valaki áskálódik a lánya boldogsága ellen. Megeshet a rosszakarómmal, hogy bebetonozzák egy épület alapjába. Nem ő lenne az első, aki beleköt a friss betonba egy építkezésen. Persze nem miattam.
A tettesre váró büntetésről én sem beszélek. Gonoszdi vigyorra rándul a szám. Hiába. Kívülről egy angyal vagyok, de belülről Jensen vér fűt. Vannak esetek, amiket én sem tudok csak úgy eltűrni.  Ez pont egy olyan. Valaki azzal szórakozik, hogy szétválasszon minket. De miért? Ez az ember sincs az eszénél.
- A fotós gondolom elbújt a kocsik között. Akárki bérelte fel, tutira meg akar halni… - mondom baljós hangon. A sötét mosoly még mindig ott ólálkodik az arcomon. Családban, szerelemben nem ismerek kegyelmet.
– Ha rájövök ki az, a Holdon sem lesz biztonságban. A csajt bízd ide. Csak egy kép kell az arcáról, és megtalálom.
Ahogy elnézem Stephent, szerintem ő is hasonlókon agyalhat. Már az elkövető temetésénél tarthat. Hát, nem tudom pontosan mire képes Mr. Szépszemű, de sejtem, hogy nem kispályás és nem fog pironkodni a bosszú közben. Biztosan megvannak az összeköttetései. Ha le akar vadászni valakit, akkor az meg is lesz előbb-utóbb. Én meg örömmel besegítek.
Közben feltűnik egy vörös hajú fiatal nő négy asztallal arrébb, Stephen háta mögött. Egyre minket figyel. Hosszúkás arcát rövid, hullámos haj keretezi. Az álla feltűnően csontos, és szögletes. Sűrű gondozott, fekete szemöldöke alatt zöld szemek csillognak.
Oda-oda sandítva méricskélem. Halványrózsaszín, hosszú kötött ruhát visel fekete sztreccs legginggel. és fekete tűsarkú bokacsizmával. Az alakja magas és vékony. Pici, húsos száján önelégült mosoly sejlik fel, ahogy egy szalvétát húzogat az ujjai közt szép lassú, már-már kéjelgőnek nevezhető kézmozdulatokkal.
Tekintetem visszatér Stephen arcára és inkább rákoncentrálok. Biztos feltűnt neki, hogy a válla fölött nézelődök. Eddig sem zavart, hogy körbeveszik a nők, ez után sem fogok ettől becsavarodni.
Ekkor észlelem, hogy a pincér odamegy hozzá, és váltanak pár szót. A srác kitakarja a vöröskét. Nem hallom a kettejük párbeszédét, de az az érzésem, hogy Stephen a tárgya.
A pincér aztán alig egy perc múlva idesétál hozzánk és óvatosan Stephen elé csúsztatja a félbe hajtott, fehér szalvétát, ami az imént még a csaj ujjai közt csúszkált. Ahogy letette, szétnyílt. Ezzel távozott.
Az asztal túloldaláról simán látom mi van ráírva a szalvétára jókora, kerek betűkkel: „Köszönöm a virágot! Este ugorj be, várlak! 203.”
A tekintetem elkapom az üzenetről, elvégre nem nekem küldték. A szemöldökeim meglepetten felugranak a homlokomra, miközben hátradőlök a széken.
Lehunyom a szemem, és mély lélegzetet veszek. Mikor másodpercek múlva ismét kinyitom, már csak mosolyogva rázom a fejem. Mekkora ribancnak kell lenni ahhoz, amit ez a vörös művel? Biztos látja, hogy Stephen nincs egyedül, a barátnőjével van, és még ez sem tartja vissza attól, hogy felhívja a szobájába úgy, hogy a barátnő is tudjon róla.
Kizárt, hogy láthatatlan vagyok.
Annyira abszurd ez a szitu, hogy elnevetem magam.
- Mi folyik itt? Nem hiszem el, hogy ez történik… Stephen… Jó vicc. Hol a kandi kamera? – tudakolom higgadtan. Az orrom előtt hívták a páromat szobára. Mit izguljak? Ugyan, ez semmiség!
Bájos mosolyomba belevegyül a vegytiszta értetlenség. Már két csaj is adott. Előbb a prosti a fotókon, most meg a vörös. Valami nagyon nem kóser.
Nem létezik, hogy ennyire félreismertem volna Stephent. Soha semmi, de semmi jelét nem mutatta, hogy átverne. Mégha szavakkal nem is mondja állandóan, a legapróbb rezdülései mindig azt mutatják, hogy oda van értem. Nem kell ahhoz nyomozónak lenni, hogy az ember lánya megneszelje, ha gáz van egy kapcsolatban. Nálunk minden rendben volt egészen idáig.
Ismét odanézek Stephen mögé, a kijárathoz közeli asztalhoz, de a vöröskének hűlt helye.
Kíváncsian várom, Mr. Szépszemű ezt vajon mivel magyarázza.

/ Rocky & Nia – Days of vengeance /

Arra kell gondolnom, hogy aki itt szórakozik, az engem elég alaposan ismer. Megtehette volna, hogy Nia-t támadtatja le ilyen alakokkal és én kapom a fotókat. Mintha tudta volna, hogy én nem hiszek ilyen hülyeségeknek és inkább a csajt próbálta meg ellenem fordítani, mint engem ő ellene. Eljátszom a gondolattal, hogy mi lenne, ha tényleg találnék ilyet a postaládámban. Szagminta, ez a minimum. Aztán kinyomoztatnám, hol lett feladva és elúbb-utóbb eljutnék az illetőhöz. Nia pedig a rendőrségen dolgozik. Ezt nem tudja a titokzatos szarkeverő? Mi ketten már hetek óta rejtőzködő pszichopatát és évtizedek óta gyilkoló őrült házaspárt is füleltünk már le a kapcsolatainkkal és az eszünkkel. Pont ő lenne a kivétel? Vagy nem tudja, kikkel áll szemben vagy neki is elég jók a kapcsolatai, ha nem egy komplett idiótáról, egy amatőrről van szó. Ha az érzelmi oldalát vesszük, persze én is elmennék Nia-hoz megbeszélni, hogy mit láttam, de még annyi körítést sem tennék, mint ő ma. Kiszagolnám, ha hazudna nekem. De egyáltalán nem számítanék ilyesmire. Benne jelent meg először a nyitottság illetve... Nem is tudom, melyikünknél kezdődött előbb. Ott a benzinkútnál semmi jelét nem adta még minimális vonzódásnak sem. Örült, hogy lovagiasan segítek neki kocsit bütykölni, de ennél többet nem éreztem. Aztán a parkolóban már inkább, de a farmon hangolódtunk igazán egymásra. Hajmeresztő történet az, hogy milyen ügy alatt ismerkedtünk meg és hogy jöttünk össze, de jó vége lett. Hogy Nia miért szólózott eddig, arra csak az igényességében látom a magyarázatot. Átlát a férfiakon és nem jó neki akárki. A biológiai szükségleteit biztos megoldotta valahogy, de ennél tovább nem nagyon engedett senkit. Nekem is sok idő kellett, amíg a bizalmába fogadott. Ha nem lettünk volna annyira egymásrautalva, talán még most sem tartanánk itt. Gyönyörű, lenyűgözően intelligens és megnyerő, kedves jelenség, de makacs és válogatós. Már csak ezért sem hinnék ilyen béna fotóknak, ha róla készültek volna. Most is azt érzem, hogy csodál engem, oda van értem meg vissza.
Mikor tisztázom magamat, érzem, hogy hisz nekem. Őszintén beszél. Megint azt érzem, hogy nagyon erős nő, akinek nem csak az esze, hanem a szíve, az érzelmi intelligenciája is a helyén van. Rámosolygok egy hatalmasat.
- Megint megmutattad, milyen különleges vagy. Vannak házisárkányok, akiknek még fotó sem kell, hogy vádaskodjanak, te viszont nem az vagy. Még így sem rontottál ajtóstul a házba. Köszönöm hogy megelőlegezted a bizalmat – mondom neki és hallhatja a hangomon, láthatja az arcomon, hogy tényleg hálás vagyok. Sok nőnél egy ilyen elég lenne a szakításhoz. Elönti az agyukat a vér, a bűnbakkeresés és sutbadobják azt, akivel együtt voltak. Szerintem ez sokszor a kapcsolatról is elárulja, milyen ingatag lábakon állt és nálunk épp ezért nem vált be. Mi jó erős alapot raktunk és arra építkeztünk. Nem csak úgy összeálltunk, hogy lesz, ami lesz, ha egyszer nincs jobb. Szívvel, de mégis tudatosan választottunk. Azt hiszem, ezt ki is kell nyilvánítanom.
- Igen, nagyon is így néz ki. Viszont hibázott, akárki is tette. Okozott neked pár kellemetlen percet vagy nem tudom, mennyi időt és jól tetted, hogy rögtön felhívtál. Szerintem nem járt utánunk elég alaposan és ez persze jó is. Ennyi nem elég neked, hogy szakíts velem és ha fordítva lenne, én se tenném. Ez egy gyenge próbálkozás volt a részéről és szerintem arról sincs fogalma, hogy mi már ennél nagyobb dolgokat is kiderítettünk együtt. Vagy ha van, akkor sokat gondol magáról és azt hiszi, ő nem lesz meg. Pedig meglesz – mondom és a szavaimnak most van egy kíméletlen mellékzöngéje. Nia az enyém és aki ez ellen munkálkodik, az nagyon határozott fellépésre számíthat. Ezek után pedig olyanra, amit inkább ki sem mondok. A párocskám láthatja rajtam, hogy ölni tudnék az eset miatt. Érzem, hogy ő nagyon megkönnyebbül, most ugrik le a komplett Sziklás-hegység a szívéről. A nevetésére elmosolyodom, aztán belőlem is kijön egy kisebb kacaj.
- Hát vannak érdekes randik nálunk, az igaz. Ki hinné el, ha elmesélnénk, hogy egy dilinyós család utáni nyomozás hozott össze minket? Esetleg Wright és meg is írna belőle egy nagy love story-t.
Nézem a haját, ahogy csóválja fejrázás közben. Most már újra egybefonjuk az ujjainkat és erősen szorítjuk. Nem engedjük el egymást, mintha csak ezzel is nyomatékosítanánk, hogy nem állít meg minket pár fotó és egy cselszövő. Látom Nia-n, hogy hasonló dolgokat képzel el az intrikus számára, mint én. Na jó, azért szerintem finomabb lenne és nőies. A szavaival is erre utal és már fűzi is tovább a nyomozás részleteit. Megint azt csináljuk, amiben a legjobbak vagyunk. Én csak bólogatok és átgondolom, mi lesz. Leszólok a biztonságiaknak, hogy valaki alám akar fűteni és kell a felvételnek az a része. Gond nélkül meg fogják mutatni. Ha szerencsém lesz, látom a fotóst is és a csajt is. Egy pár kimerevített kép, amit átküldenek, én pedig lököm is át Nia-nak, hogy lecsekkolja őket. Ha csak a csajt találjuk meg, szerintem az is elég. Ő csak egy fizetett szereplő ebben és bosszant, persze, hogy bosszant, ott is bosszantott, de nem vele fogok szívózni. A fotóssal sem, hacsak nem ő a nagyfőnök. Ők csak kapnak egy kis vallatást, persze abban sem lesz köszönet. Szerintem Nia-val ketten megyünk el hozzájuk. Feltűnik, hogy Nia nagyon nézeget hátrafelé. Én is nézegetnék, mert az a palacsinta be van készítve, csak eddig egyszerűen nem volt alkalmas pillanat. Talán most már lesz. Meglepődök, mikor idejön a pincér. Még nem is szóltam! Nem szoktak ennyire szorgalmasak lenni. Nem tányért hoz, hanem egy szalvétát, rajta üzenettel. Elolvasom és a fejem szinte lángba borul. Szerintem Nia nem látott még ilyennek. Lecsapom a szalvétát az asztalra és felállok. Körbenézek. Nem kell kérdeznem semmit, szag alapján meg fogom találni, ki küldte. Gyilkos tekintettel járatom körbe a szemeimet az éttermen. Egy-két ember el is kapja a tekintetét. Vissza kell vennem. Nem hiányzik egy balhé itt a szálloda éttermében. Talán pont ezt akarta elérni a fazon. Nem, nem adom meg neki ezt a kegyet. A pult mögül rámnéznek és még mindig dühös vagyok, de bólintok, hogy jöhet, amit megbeszéltünk. Attól tartok, itt ma már nem lesz jó pillanat, csak kevésbé rossz. A szag tulajdonosa már elment. Utánarohanhatnék, de inkább majd lecsekkoltatom. A palacsintát még megvárom, de utána javasolni fogom, hogy keressünk másik helyet. Olyat, ahol kettesben lehetünk. A pincérhez fordulok:
- Ki küldte ezt?
A fiatal, mindig udvarias alkalmazott kicsit zavarba jön. Először csak néz rám, aztán így felel:
- A hölgy megkért, hogy ne mondjam el, csak adjam át a szalvétát.
Nem szeretek főnökösködni, mert nem is vagyok az, csak tanácsadó. Más kérdés, hogy mindenről tudok, ami a szállodában zajlik és befolyásom is van. Rúgattam ki embereket, másokat pedig soron kívül felvetettem, pozitív és negatív visszajelzéseket is továbbítok mindig. Arcról ismerniük kell és névről is. Komor arccal nézek a kinyalt hajú srácra és közel hajolok a füléhez, hogy ne alázzam meg mások előtt. Ő aztán végképp nem érdemli meg. Érzem benne, hogy fél, mert részese lett valami kellemetlennek, pedig csak a dolgát végezte. A vendég kért valamit, ő teljesítette. Nem is csesztetem, csak elárulom, miért kell tudnom, amit kérdezek.
- Tudja, ki vagyok, ugye? Értékelem, hogy lelkesen kiszolgálja a vendégeket, de itt másról van szó. Én, mint Stephen Chesterton, a Holiday Inn menedzsment tagja szeretném tudni, ki küld nekem üzenetet fiktív virágokról és ki hív randira, mikor épp a barátnőmmel vagyok – mondom a srácnak és a végén Nia-ra nézek. Először idegesen tekintek oda, aztán viszont rámosolygok. A szemei! Viszahoznak a földre. A pincér egyre zavartabb, de válaszol:
- Egy hölgy, még nem láttam itt. Vörös haja volt, elegánsan jött és annál az asztalnál ült – néz a pincér az asztalra, amelyiknél történt az eset. Biccentek neki, hogy köszönöm és jelzek, hogy elmehet. Visszaülök Nia-val szembe és nagy gondterhelten terpeszkedem az asztalnál. A kérdésére szinte nem is figyeltem, csak futólag. Ahogy ránézek, egy kis mosoly belefér. Hamar eltűnik. Halkan beszélek, de érthetően és most már nagyon tárgyilagosan:
- Ez nagyon komoly szervezés. Azt a nőt nézted a vállam fölött? Kandi kamera nincs, de biztonsági van. A pincér megmondta, hogy nézett ki és melyik asztalnál ült. Ez a felvétel is ki lesz kérve. A szalvétát meg átadom bizonyítékként, hátha van rajta ujjlenyomat. A 203-asnak pedig utána fogok járni. Lehet, hogy nincs lefoglalva, csak ideírták. De ha ráérsz este, lecsekkolhatjuk. Nia, azt hiszem, ez többről szól, mint szétválasztásról. Engem akar valaki minél kellemetlenebb helyzetbe hozni. Láttad, mennyire felkaptam a vizet. Egy étteremben, ahol vendégek vannak, nem igazán illik így viselkedni. Szerintem épp ezt akarta elérni az illetőt vagy még többet. Most viszont várj még egy kicsit, mert lesz valami jó is ezen a délutánon – fejezem be és végre elmosolyodom. Hamarosan érkezik a palacsinta. Nem fog akkorát durranni, mint vártam, de reménykedem, hogy kicsit oldja majd a drámát.

/ Rocky & Nia – Days of vengeance /

- Kinek előlegezzem meg, ha nem neked, Stephen? – vonom feljebb a fél szemöldököm, miközben csintalanul mosolygok.
Sok mindenen mentünk keresztül együtt, és ő az életemet mentette meg a farmon. Azt a kalandot sosem fogom elfelejteni.
Néhány hete vagyunk együtt, de elképesztő, hogy a kapcsolatunk már most, a „kezdeti stádiumban” is ilyen erős. Én bízom Stephenben, ez nem vitás. A múltjában helyet kapott nők nem aggasztanak, ahogy a jelenében szerepet játszó munkatársak, alkalmazottak és nőnemű barátok sem.
De ha egyszer úgy alakulna, hogy Stephen mégis leváltana, elengedem szó nélkül. Xar érzés lesz, de nem rendezek purparlét, ha már nem úgy működnek a dolgok, hogy mindkettőnknek jó.
Ez a mostani eset viszont merőben más. Valaki direkt szétválasztana minket, vagy legalábbis Stephen ellen hangolna. Így ez már vért kíván a szememben. És ahogy látom, Stephen zsebében is kinyílt a bicska.
- „Pedig meglesz.” – ismétlem meg Stephen szavait egy kéjenc perverz vigyorával és vágyakozón felsóhajtok. – Imádom ahogy ezt mondtad. Szóval levadásszuk… - harapom be az alsó ajkam. Különös, sötét élvezet nyújt a gondolat, hogy a rejtélyes rosszakaró nyomába eredünk.
- Nem biztos, hogy nincs tisztában azzal, hogy a rendőrségnél dolgozom. Talán épp ezért nem oda postázta a képeket.  Tarthatott tőle, hogy ott helyben mindjárt beadom őket a laborba. Így viszont… tudhatta, hogy egyenesen hozzád rohanok.
Ez már azért tényleg regénybe illő, minket milyen hülye dolgok hoznak össze, akár egy-egy találkára.
- Én már nem is álmodom egy szokványos – idézőjelet formálok az ujjaimból. – „uncsi” randiról. Ennek akkora az esélye, mint kriptonitot találni Fairbanksben.
Wright emlegetésére halkan elnevetem magam.
- Majd felkeresem az ötlettel. – heherészem.
Mikor a pincérsrác odalép hozzánk, és leteszi a szalvétát, Stephen markáns arca rákvörösre gyúl a benne feltörő indulattól. Felpattan az asztaltól. Igazán dühösnek még nem láttam soha azelőtt. Ilyesmit nem lehet csak úgy eljátszani, tényleg mélyen érintette. A pillantása, amivel végigsöpört az étteremben, egy kegyetlen gyilkosé. Hűha… Nem lennék az ellenlábasa helyében.
Szegény pincért vallatja, annak megugrik az ádámcsutkája, ahogy nyel egy nagyot. Tart Stephentől, én is csak lapítok. Felkönyökölök jobb kezemmel az asztalra, és félig behajlított ujjakkal az öklöm a szám elé érintem.
A pillantásom Stephen és a pincér közt cikázik. Bár inkább Stephent figyelem, nem akarom a fiút zavarba hozni, így is biztosan kínos neki a szituáció, pedig teljesen ártatlan.
Stephen címez nekem egy röpke mosolyt, miután a pincér fülébe belesúgta az ellentmondást nem tűrő szavakat.
Viszonzom, ahogy a tekintetünk egybeolvad. Remélem megenyhül.
Amint visszaül, közelebb hajolok hozzá, hogy válaszoljak a kérdésére.
- Igen, őt. Kb 176 cm magas, modell alkat, rövid vörös haj, apró, telt száj, zöld szem, rózsaszín kötött tunika és fekete cicanadrág. – pontosítom a pincér leírását somolyogva.
Most az én ujjaim siklanak simogatón Stephen kézfejére, és ott időznek. Apró köröket rajzolgatok ujjhegyeimmel a bőrén.
- Nyugi. Nem történt semmi. Legalább megvan, miért nem a rendőrségen kaptam kézhez a képeket. Az illető azt akarta, hogy itt legyek, amikor a csaj szobára hív. Nézd meg mekkora, tiszta, gondosan megformált betűkkel írt. Az volt a célja, hogy el tudjam olvasni… Ha tényleg alád akar valaki vágni, akkor addig jó, amíg „csak” minket akar szétzavarni. Komolyabb károkat is okozhat, ha nagyon elszánt. Ellened fordíthatja a barátaidat, a munkahelyeden is keverhet, az életed bármely területét megcélozhatja. Van olyan akire gyanakszol? Szerintem írd össze a lehetséges jelölteket. Kezd a gyerekkori szomszéd kiskölyökkel, akit rendszeresen elagyaltál. – mondom ezt vigyorogva, viszont komolyan gondolom. – Aztán leszűkítjük a kört. Aki versenyben marad, annak alaposan utánanézek. Kiderítem mivel foglalkozik, hol él, cipő-, bugyiméret, vércsoport, mikor vesztette el a szüzességét, és mi a legvadabb félelme. Egyszóval mindent megtudok. Ne aggódj... Velem jobb, ha nem szórakozik. – küldök egy meleg, biztató, szerelmes mosolyt Stephennek. – Ez a délután már attól jó, hogy együtt lehetünk.
Kíváncsi vagyok Stephen mit tervezett. Arcvonásaim egészen megnyílnak, ahogy kérdőn pislogok a páromra.
Kisvártatva ismét megjelenik az asztalunknál az előbbi pincérsrác.
- Köszönöm! – mosolygok fel rá hálásan a kiszolgálásért, miközben leteszi elém a tányért, az evőeszközöket és a fehér szalvétát, amin a hotel lógója díszeleg.
Jóleső nevetés ráz meg a nutellás palacsinta láttán. Nahát! Erre tényleg nem számítottam.
- Hihetetlen vagy, tudod? – csóválom meg a fejem szélesen vigyorogva a meglepetés fölött.
Vágok egy darabot, és feltűzöm a fényesre törölgetett villára. Az első falatot Stephennek kínálom és felé fordítom a villát.
- Kérsz?... Mellesleg igen, ráérek este. A tiéd vagyok. - csacsogom Stephen kék szemeiben elmerülve, miközben várom a palacsinta sorsát.

/ Rocky & Nia – Days of vengeance /

Nia-nak igaza van. Nem is lett volna muszáj kiemelni ezt. Nagyon jó érzés, hogy tényleg ennyire szeret. Azt hiszem, nincs sok ember a Földön, akiért tényleg odáig van. Az apja, Shonte és én, amennyire tudom. Érett nő, a koránál is sokkal érettebb, ezért értjük meg egymást ilyen jól. Arra nem gondolok, hogy milyen lesz, ha egyszer elmúlik, ami most lángol és megunjuk egymást. Nem szeretném, ha ez eljönne. Élvezni kell a pillanatot, amíg tehetjük. Ahogy Nia lecsap a bosszúszomjtól csöpögő mondatomra, elismeri, hogy tetszik neki ebben a férfierő megnyilvánulása. Igen, megmutatom, hogy újra megvédem őt és immár kettőnket, ha kell. Ahogy egy hímhez illik. Szerintem az is tetszik neki, hogy bennem sem kíméletességet lát és még az érzéseibe se kell belenézni, már az arcára kiül, hogy ő is „vért” kíván. Megtorlást. És amúgy is szeret ilyen ügyeket megoldani. Rámosolygok és ennyit mondok erre:
- Ez a rejtélyes machinátor eddig semmi törvénytelent nem tett, csak aljas dolgokat. Szerintem mi is ugyanígy járjunk el. Szemet szemért. Igazad lehet. Akkor viszont számít rá, hogy megtaláljuk, ezt bele kell kalkulálnunk. Csak egy kis időt nyert, de lehet, hogy újabb akciók következnek ezalatt.
Jókat nevetek a kriptoniton. Először nem esik le, mi az, aztán eszembe jut, hogy abban a Supermanes mesében ez volt, az egyetlen, ami ártani tudott a földönkívülinek. Érdekes párhuzam. Az meg még viccesebb, hogy Nia megkeresi Wrightot. Igen, annyira jóban lettünk vele, tényleg. Biztos örülni fog, ha előadjuk, mennyire imádjuk egymást. Á, szerintem már rég túlvan a dolgon és románcolnak Amanda-val. Mikor a szalvétát kapom, érzem, hogy egy kicsit elszalad velem a ló. Még Nia-t is megijesztem, azt pedig már végképp nem akarom. Ahogy a szemeibe nézek, csökken a düh és kezdek megnyugodni. Ő még részletesebben leírja a nőt. A pincért nem vallattam sokáig. Hadd tegye a dolgát, nekem jó lesz a kamera is, ha már tudom, melyik asztalnál kell keresni az újabb bérencet. Az én kedvenc fantomképrajzolóm viszont most is tette a dolgát.
- Nagyon jó! Majd átküldöm az ő képét is.
Az érintéseivel tényleg meg tud nyugtatni. Ilyen még nem is volt, hogy én voltam az idegesebb. Általában tudok magamon uralkodni, de most egy apafarkas védőösztönével pattantam fel. Szinte kimasszírozza az apró kis kezeivel az idegességet. Tudnak mást is azok a kezek, kellemesebb dolgokat és az enyéim is. Ezt viszont le kell rendeznünk, hogy nyugodtan tudjunk majd aludni. Ránézek az írásra, ahogy mondja, hogy mit lát benne. Nagyon okos. Tényleg, fel sem tűnt, hogy pont ezért vannak itt akkora betűk, hogy szemből is el lehessen olvasni. Én mást is látok ebben. Amiket Nia utána mond, azokat valós veszélynek érzem.
- Szerintem ez csak a kezdet. A legérzékenyebb pontomon kezdte a támadást, de szerencsére ezt a két csatát mi nyertük – mosolygok Nia-ra, miközben megszorítom a kezeit. Igen, nem rendült meg a bizalom, bár volt egy rövid hatása a történteknek. - Megint azt kell mondanom, hogy kitervelt, alattomos, de nem tökéletes a stratégia. Ha kisebb betűkkel lett volna írva, ugyanígy felálltam volna, de a szalvétát akkor is megmutattam volna neked. Ezzel nem számolt? Vagy elhanyagolható veszély. Rendben, össze fogom írni, hogy kik lehetnek. Biztos is vagyok abban, hogy mindent kiderítesz. Amúgy is, de most főleg. És igazad van, a sok hülyeség ellenére is jó együtt. Komolyan, melletted még idegeskedni is jó. Csak rádnéztem az előbb is, mikor a pincért faggattam és máris megenyhültem – fejezem be nevetve. Nia-n látom, hogy nagyon felcsigáztam. Annyira aranyos ilyenkor. Máskor is, de most meg tudnám zabálni, persze csak a szó romantikus értelmében. Az előző pincért küldték ki. Nem tudom, mennyi kedve volt idejönni azok után, hogy leteremtettem. Belenézek, de nem látok semmi különöset. Se félelmet, se rosszkedvet. Profi vendéglátós, megértette, mit látott és a munkáját most is rendesen végzi, ahogy eddig is. Ezt megjegyzem. Így is kell a Holiday Innben. Csak vidám és most már nyugodt mosollyal nézem Nia-t, ahogy megörül a nutellás palacsintának. Megleptem és mégis sikerült megtalálni azt az időpontot, amikor a várt hatást érte el a figyelmesség. Széles mosollyal és egy rövid kacagással nyugtázom.
- Tudom. Most elfogadom, köszi! Jó étvágyat! - mondom a páromnak és elveszek egyet az asztalokra eleve bekészített szalvéták közül, hogy a bal kezembe fogjam. A jobbal pedig egy villát húzok ki ugyanonnan és rászúrom a kis falatot, alátartva a szalvétát. Most én is megkóstolhatom Flora Ashwood híres süteményét. Elismerően hümmentek egyet. Már értem, hogy Nia miért volt oda tőle ennyire. Ahogy nekilátunk, érkezik még egy pincér. Mi a fene van ma? Rosszat sejtek, valami újabb galád trükköt. Ahogy azt mondja, hogy a séfhelyettes küldte a süteményt és kettőnknek, már látom, hogy nincs baj, csak Flora volt rendkívül figyelmes. Lehet, hogy a pincér beszámolt arról is, hogy mi ment itt? Igazából örülök, hogy nem maga Flora jött ide. Semmi bajom vele, de ma nem lenne szerencsés, ha elkezdené itt előadni magát. Máskor szerintem Nia meg is kedvelné őt, ha találkoznának, de a mai napra már elég volt az idegen nőkből, akik engem kerülgetnek kedveskedve. Az előbb nem vettem észre, nem intettem neki. Máshol járt az eszem. Mindenesetre intelligensebb annál, hogy zavarjon, miközben a barátnőmmel vagyok és csak küldött egy kis finomságot. Nia-ra nézek és ha ő is elfogadja, akkor köszönetet mondok a pincérnek és megnézem ezt a süteményt. Szlovén vaníliakrémest is felszolgálunk? Nem mondom, hogy töviről hegyire vágom az étlapot, de ez mintha nem lenne egy alap édesség. Nem kezdek lapozgatni, majd máskor utánanézek vagy megkérdezem Flora-t, mikor megköszönöm neki. Most pedig én is elkezdek enni és igen finomnak találom a krémest. Nia véleményét is ki fogom majd kérni és ha neki is nagyon ízlik, akkor felvetem, hogy bővítsük a palettát. Első osztályú, ezt rendszeresíteni kell.

/ Köszi, Flora!  :cheers: /

/ Rocky & Nia – Days of vengeance (avagy köszönjük, Flo a sütit!   /

- Persze. – bólintok vigyorogva. – Megtudjuk ki az, és szépen visszaijesztegetjük. Biztosan számít ránk, ezért érzi most úgy, hogy helyzetelőnyben van, és tuti nem sokára meglépi a következő szemétségét is. Én a helyében mindenhova bérenceket küldenék, és a távolból irányítanám a szálakat, hogy véletlenül se kerüljek a gyanú árnyékába. Hm… Azt hiszem, a számodra legártalmatlanabbnak tűnő emberre is gondolnod kell. Olyanra, aki nem része a közvetlen környezetednek. Ő most valahonnan felbukkant a semmiből, és gyanítom, régóta készül a vendettára, akármit is követtél el ellene. Nagyon agyafúrt, ha ezt a mai aknát így betelepítette nekünk.
Csak elmélkedek, ahogy szoktam. Próbálom elképzelni az illetőt, egyáltalán azt kitalálni, hogy nőről vagy férfiról beszélünk.
- Szerintem biztosra akart menni a nagy betűkkel. Nem tudhatta, hogy megmutatod-e vagy sem. Az is benne volt a pakliban, hogy eldobod anélkül, hogy megmutatnád. Valószínűleg erre készült, ezt várta tőled… Jól ismerhet. Az ilyenek nem egy-két napos ismeretségre vallanak. Több évnyi közös múltatoknak kell lennie. – vonom meg a vállam. Ez csak újabb tipp, de talán segít leszűkíteni a kört.
Elvigyorodok. Akár gúnyosnak és szemétnek is hathatnak a vonásaim, de eszembe jutott valami. Kicsit kivallatom Stephent, persze az ügy érdekében. Muszáj feltennem pár kérdést, hátha segít a tettes kilétéhez eljutni.
- Volt olyan nő, akivel esetleg egy másik miatt toltál ki, és csúnyán otthagytad? Ne haragudj… - nevetem el magam halkan, és megrázom a fejem. Engem még mulattat is ez a beszélgetés, pedig ártatlan szándékok vezérelnek a faggatózásban. - …nem vallatlak, de mindenkire gondolnunk kell. Egy régi bosszús szeretőt sem tartok kizártnak. Lehet, hogy 100 éve rágja a körmét, mert nem kapott tőled magyarázatot.
Beharapom az alsó ajkam, és Stephent lesem.
Jót kacarászok azon, hogy mellettem még idegeskedni is jó.
- Ez oda-vissza működik, ha észrevetted. Amikor én pörgök be, akkor te szoktál engem megnyugtatni.
Igazság szerint a legjobbkor jött a palacsinta. Megtanultam már rég, hogy a rossz dolgok között mindig a jót kell megtalálni. Stephen figyelmességétől a minket körülvevő probléma már el is törpült. Az én tudatalattim és elmém a pozitívumokra van rászoktatva. Ez a titkom.
Örülök, hogy Stephen elfogadta a kóstolót.
- Ugye milyen mennyei? A következő ember, akit Wright után elrabolok, az Flora lesz. – magyarázom, miután bekaptam az első falatot és alaposan kiélveztem az ízét.
Alig nyelem le a palacsintát, odasétál hozzánk egy másik pincér két tányérral. Látom, hogy Stephen arcán a meglepettség suhan át. Biztosan valami újabb fondorlatra számít. Mintha azt várná, hogy valami robbanjon.
- Óh! Köszönjük szépen! – mosolygok élénken a pincérre, ahogy elém teszi a krémest. A rávetett első pillantástól is beindul az ember nyáltermelése, olyannyira guszta. Tökéletes mestermű.
Most duplán megleptek. Gondolom, hogy ebben nem Stephen járt közre, mert úgy pislogott a pincérre, mintha bombát hozna. De ez hamar elmúlt nála. Szinte azonnal megnyugodott, ahogy a srác ecsetelte mi ez és honnan jött.
- Hogy állsz a telt csajokkal? – teszem fel az újabb kérdést. Engem is érint, mert ha ez a sütiztetés így megy tovább…
A krémesről Stephen kék szemeire siklik a pillantásom, és kibukik belőlem a jóleső nevetés, nem tudom visszatartani. Isten látja a lelkemet, hogy próbálkozom, de nem megy.
Újabb gyanúsított a listán: egy bosszúszomjas exbarátnő, aki azt hiszi, hogy a súlya miatt lett menesztve.
Csak egyetlen másodpercre vagyok képes komoly képet vágni. Tovább nevetgélek, miközben a villámmal belehasítok a sütemény puha, habos krémjébe.
- Nem tudom eldönteni melyiket egyem előbb. – vallom be, és elmerülök a krémes édességében. – Nagy emberrablások lesznek még itt… - lehalkítom a hangomat, hogy pimaszmód komolyan megfenyegethessem Stephent. – Este dupla annyi eksönre számolj. Le kell mozognom a plusz kalóriákat.

/ Rocky & Nia – Days of vengeance /

Nia kimondja azt, amire én is gondoltam. Valahol egy szép nagy irodában szervezi az életem szabotálását ez a valaki a múltamból, aki most került elő. Azért paranoidba nem megyek át. Nem fogok szúrós szemmel nézni az utolsó takarítónőre és egyebekre. Otthon meg nem jár más, csak én és Nia. Nem vagyok az a nagy vendégeskedős típus. Gyakorlatilag sose volt még nálam házibuli, vendégség, legfeljebb az aktuális csajaimat hívtam oda. Bólogatok, hogy agyafúrt. Igen, az, de nem eléggé.
- Figyelni fogom a jeleket, de azért az „ááárnyak” emlegetéséig nem szeretnék eljutni – mondom nevetve, ahogy idézem Wrightot. Mikor ki volt ütve és elnyújtotta ezt az idétlen megnevezést, az emlékezetes maradt. Nia el is nevette magát akkor. - Okos az emberünk és ötletes, de nem csak megfigyeléseken alapulnak a tervei, hanem feltételezéseken is. Ahogy mondod. Ezt nem tudhatta, nem nyomozott annyit, hogy tudja. Gondol rólam valamit, van egy elképzelése, ami kicsit sötétebb a valóságnál. Ezen kell elbuktatni.
Nézem, hogy Nia mit vigyorog ilyen sunyin és hogy miért vannak benne megint kellemetlen érzések. Ahogy belekezd, már értem. Kicsit kínosan én is nevetek. Megkérdezni se jó az ilyesmit, de megválaszolni se. Nia előtt nyílt lapokkal szeretnék játszani. A vérfarkas életmódomról még nem tud, mert az azért elég durva dolog. A többit, az itteni életemet Stephen Chestertonként viszont megismerheti. Mikor azt mondja, hogy 100 éve rágja a körmét egy sértett exem, belegondolok, hogy ez sem lehetetlen. Farkasok között is akad, aki nem karmokkal és harapásokkal, hanem ilyen kis simlikkel harcol, ahogy én is teszem, mikor valaki nagyon nem tetszik. Például a night clubból a sebhelyest, aki Nia-t meg akarta táncoltatni, lenyomoztam. Edgar Springfield a neve és alvilági körökben elég ismert fegyverkereskedő. Volt, amíg véletlenül le nem jelentettem a nevét egy megfelelő helyen lévő ismerősnek. Tudtommal azóta lekapcsolták és már a felesége is tanúskodott, hogy mik mentek otthon és mikről tudott. A börtönben majd megél pár finomságot, plána ha kiderül, mennyi nemi erőszak és gyilkosság kötődik hozzá. A dutyiban nem szeretik az ilyeneket. Megvakarom a halántékomat és elkezdem mesélni, ami eszembe jut. Nia-ra nézek és kis sóhajjal kezdek bele:
- Világos, nem is rovom fel ezt neked. Akkor se, ha látom, hogy kicsit élvezkedsz is közben – nevetem el magam. - Nem, az a helyzet, hogy ha valakit meguntam, akkor nem húztam sokáig. Ha közben másik nővel lett is telefonszámcsere, azzal a lendülettel már szóltam is az előzőnek, hogy fejezzük be. Két ilyen eset volt, Jennifer Briggs, aki megértette és Ella Levinson, aki nem. Mindkettejüknél egy hónap után jöttem rá, hogy végtelenül unom őket. Huhh, eszembe jut még egy. Ne röhögd magad halálra, de volt egy Ellen Wright nevű csaj. Nem A-val, hanem E-vel. Nem hiszem, hogy rokona az író barátunknak. Nagyon vonzó lány volt és nem érte be velem. Nem kellett fotó sem és semmi ilyesmi. Elmentünk egy táncos helyre és kiszúrt magának egy pasit, engem otthagyott. Nem vertem ki a balhét ott nyilvánosan. Az a másik is megéri a pénzét, ha ilyenbe belemegy, de úgy gondoltam, meg is járja. Ő is le lesz cserélve. Néztem őket egy ideig, aztán hazamentem. Másnap Ellen felhívott, hogy miért hagytam ott. Kérdeztem, hol van, azt mondta, hogy ennél a pasinál, de amúgy engem SEM akar dobni. Megmondtam, hogy én viszont itt a végét látom és így is tettem. Mikor meglátott mással, ő lett féltékeny. Jó, mi? Nem volt túl okos lány, tuti, hogy ezt nem ő csinálja. Csak elmeséltem. Nia, ha tudnád, mennyire válogatós vagyok... Téged hihetetlenül nagyra becsüllek és áldom a sorsot, hogy elémhozott – fejezem be a nosztalgiázást, megfogva a kezét. Így is van. Mindig voltak nőim, de egy kezemen meg tudom számolni, hány olyan intelligens, érett, szép és szerethető volt köztük, akiben nagyítóval kell keresnem a hibát még nekem is, aki tényleg elég szőrszálhasogató vagyok ebben a témában. Justine volt az első ilyen, utána még ketten követték, de meghaltak. Emberek voltak, nem haraptam be őket. Tudták a titkomat, együtt tudtak élni vele és szerettek úgy is. Ez az, ami még Nia-nal kétséges. Neki nagyon erős az igazságérzete és az empátia óriási benne. Ha megtudja, hogy én képes vagyok brutális mészárlásra és azt a fajt védem, amelyik ezt rendszeresen meg is teszi... Jólesett, amit a hegyen mondott, hogy elfogad engem a titkaimmal, de nem tudom, hol húzódik a tolerálható titkok határa.
Bólogatok, hogy általában fordítva van. Igen, észrevettem, hogy milyen könnyen meg tud nyugodni Nia mellettem. Most pedig viszonozza. Sokat beszélt törlesztésről, hát ezt például fel lehet fogni annak is, bár én egyszerűen csak szeretetnek hívom, mert az is. A palacsintával pedig végképp elűzzük a sötét felhőket.
- Igen, kiváló. Nem vagyok igazán édesszájú, de most már jobban értem, mit éltél át legutóbb.
Nia le is csap az apró figyelmességre. Az is tökéletes. Jól néz ki és tényleg nagyon finom. Minden arányosan van elosztva benne. És ez a kis levélke mellé. Igazi ínyencfalat. Párocskám kérdésére elnevetem magam. Ez csak fokozódik, ahogy látom, hogy ő nem akar nevetni, nagyon nem akar, de kitör belőle. Ez olyan igazi magával ragadó nevetés. Mikor egy kicsit szüneteltetjük a röhögést, akkor válaszolok a könnyeimet törölgetve.
- Hát olyan sok volt, aki mondogatta, hogy milyen kövér. Még így csipkedte is magát – mutatom, ahogy szokták a bordák fölött húzogatni a bőrt. Az emberrablásra megint nevetnem kell. Most már nyoma sincs az aggódásnak és a többinek. Túlvagyunk rajta.
- Ahogy gondolod. De mielőtt elrabolnád, szólj és kiírjuk táppénzre. Este pedig állni fogom a sarat. Kőkemény edzést fogunk tartani – nézek rá kéjes vigyorral. Mindig jó volt, minden este örömteli volt, de ha most még ráteszünk egy lapáttal, az klassz. Nagyon klassz lesz. Ez az árnyékban rejtőző manipulátor nem is tudja, de még jobban összehozott minket. Még nyíltabban beszélünk még mélyebb témákról és remélem, ez így is marad, sőt egyre inkább elmélyül a kapcsolatunk. Szeretném. Nagyon szeretném. Nia-val nem csak az eksön jó, hanem minden más is. Csak nézni, ahogy eszi a finom falatokat, ez is remek. És hogy ne köpjenek bele még jobban a levesünkbe, minél hamarabb meg kell találni az én nagy ellenfelemet. Ma délután még van dolgom a szállodában, de a kamerák felvételeit ki fogom kérni. Az este pedig Nia-é. Ledolgozzuk a kalóriákat és még sok mást is csinálhatunk, ami jó. Vagy ha már lesz eredmény, akkor rögtön megyünk bevetésre is. De csak „edzés” után...

/ Rocky & Nia – Days of vengeance  /

- Ha az árnyakat emlegetnéd, az már tényleg a vég lenne. Majd gondodat viselem akkor. – nevetgélek Stephennel.
Beindultak a fogaskerekek az agyamban, ahogy beszélgetünk a sütemények fölött.
- A feltételezései adódhatnak abból, hogy több éve nem láttátok egymást, nem tudhatja mennyit változtál és milyen irányba ez idő alatt.
Nem tudhatom, hogy Edgar Springfield, a kopasz sebhelyes a klubból, Stephen baráti közreműködésének köszönheti a one-way ticket-jét a sittre. Szép bűnlajstroma volt annak a mocsok nőerőszakolónak. Évek óta nem tudták elkapni, most sikerült.
Közben élénk érdeklődéssel várom Stephen meséjét az exekről. Nem zavar a téma, inkább jól esik, hogy ezekről is lehet beszélni anélkül, hogy valamelyikünk megsértődne vagy dühbe gurulna.
Ellen Wright-nál, hiába figyelmeztetett, hogy ne nevessek, kár volt a próbálkozásért. Épp bekapni készülök egy újabb szeletke krémest, mikor megpendíti ezt a nevet.
- Egek! Nem mondod??? – szakad ki belőlem a kacaj. Meg kell várnom, míg elmúlik a csiklandós inger a gyomromban, és csak utána vagyok képes tovább pusztítani az édességet. – Téged kísért ez a név… Az viszont tetszik, hogy így gondolkodsz. Én sem vagyok képes több vasat tartani a tűzben. Előbb elengedem a meglévő partnert, aztán kezdem csak újra mással, tiszta lappal, így fair minden érintettel… Ellen meg… - felsóhajtok. – Sajna vannak ilyen csajok. A rendes pasik általában az ilyenek miatt ábrándulnak ki a nőkből.
Jah, tisztában vagyok vele, hogy a mi oldalunkon is vannak gyenge láncszemek, nem mindig csak a férfiak a hunyók. A nők ugyanúgy képesek szemétségekre. Nah, de mindegy is. Mindenki azt kapja, amit, akit megérdemel.
Stephenre villantok egy kacér, ördögien kihívó mosolyt, amint ecseteli, hogy válogatós.
- Én is az vagyok, Mr. Chesterton. – duruzsolom és rákacsintok. – Előtted két éve volt közöm utoljára férfihoz. Tiszta apácaéletmódot folytattam. A szexuális energiámat átirányítottam a munkámhoz szükséges hajtóerőbe. Így vezettem le. Pusztítás helyett kreativitás lett belőle. Valahogy senki nem hozott lázba, és csak azért, hogy legyen valakim, nem voltam hajlandó leállni senkivel. Nekem még a lepedőakrobatikához is kell a közös hullámhossz. – vonom meg a vállam.
Stephen vonásait tanulmányozom. Most tuti hülyének néz. Hiába, régi vágású lány vagyok. Azért nekem sem mindegy ki vonaglik rajtam.
Az ő titkáról nem tudok semmit, semennyire se ástam bele magam a dolgaiba a háta mögött. Nekem elég az, amit ő elmond magától, ahogy velem bánik, ezek alapján is csodás képet festettem róla, és a belé vetett bizalmamat szinte semmi nem tudja kikezdeni. Nem tudom mi lenne, hogyan fogadnám, ha egy napon kitálalna az igazsággal, hogy ki ő valójában. Szerintem el sem tudnám hinni, egyáltalán ésszel felfogni. Fogalmam sincs hogyan reagálnék, de egyben biztos vagyok; nagyon szeretem. Az éltemnél is jobban, mégha ezt így nem is mondtam még ki.
- Extázist. – magyarázom vigyorogva, ahogy Stephen dicsérettel illeti a Flora süteményeit. – Apropó. emlékszem hogyan kóstolgattad a pillét… - heherészek halkan, annyira előttem van a jelenet és Stephen arca, ahogy forgatja a szájában a habcukrot. – Mondtam már, hogy szabadalmaztatni fogom a pille ízű propoliszos műlegyet, ami medvebarát horgászok számára lesz kifejlesztve? „Ne csak a halaknak villants, hanem az ismerőseidnek is; egy medve a haverod. Propoliszos műlégy, a grizzlyk ajánlásával.” Szerintem a természetvédők pozitív kritikával illetik majd a terméket.
Ismét elvigyorodom, ahogy Stephen csipkedni kezdi a bordáit, ahogy a tévképzetes nők szokták magukat.
Stephen az előbb kapott felvilágosítást arról, hogy miért olyan nagy a szexuális éhségem. Sokáig voltam takarékon, na. Meg vele amúgyis nagyon jó. Szóval tűkön ülve várom az esti "edzést". Van mit bepótolni.
- Kérdezhetek valamit? – ezt most szörnyen halkan sutyorgom, még szerencse, hogy nincsenek a közvetlen közelünkben vendégek. – Mi volt a legextrémebb hely, ahol… tudod…? – faggatózom, és a jobb szemöldököm csibészien felrándul, az alsó ajkamat beszívom, és egyúttal lenyalom a nyelvem hegyével a krémet róla.

/ Rocky & Nia – Days of vengeance /

Wright és az árnyai, amiket elhaló hangon, szinte károgva emlegetett. Mi ezeket az ép elme számára eléggé megterhelő ügyeket simán megoldottuk és mindig megtaláltuk bennük a humort is. A nindzsa, a Brútusz meg az áááárnyak. És amikor Wright megfenyegetett, hogy feljelenti a komplett filmes stábot, ha plagizálok. Még sokáig lehetne sorolni és nekem tetszik, hogy Nia se végezte a padlón ezek után, hanem mindent feldolgozott lelkileg. Talán, talán egyszer eljutunk oda, hogy a farkasvalómat is megismerheti. Ez persze sokkal nehezebb lesz, mert olyanhoz kötődik, akit igazán szeret. Akkor érezném magam teljesnek mellette, ha már ezt is megoszthatnám vele. Most csak jót nevetek, hogy majd gondozgat, ha demens leszek. A másikban pedig igaza van. Nem sokat változtam, de ami a nőket illeti, már nagyon rég, sok évtizeddel ezelőtt volt olyan, akivel úgy tudtam bánni, mint most Nia-val. Az igazat megvallva még az exekről is jó neki beszélni. Kitárulhatok. Nagyon remélem, hogy nem fogom megbánni, mennyi mindent elmondtam. A palacsintát már elfogyasztotta és a krémesnél tart, mikor jön az Ellen Wrightos történet. Sejtettem, hogy egy ilyen kis figyelmeztetés nem elég. Együtt nevetek vele, mert az a szerencsétlen alak jut eszembe. Mikor nyomta fel magát az asztalról és majd megszakadt. Szóval ezen jót nevetünk. Nia pedig ugyanígy gondolkodik. Nálam ez inkább önös érdekekből fakad, mint korrektségből. Így is sokat kell titkolóznom. Gyakorlatilag van egy másik életem is Stephen Chestertonén kívül és akkor az eddigi áléleteimet nem is számoltam. Emellett abszolút nem hiányzik, hogy még nőkkel is ügyeskedjek. Ha unom, akkor meg minek maradjon mellettem? Tele van a világ unalmas emberekkel, otthonra nem kell egy olyan nő, akiben izgalmat már nem találok. Pedig sokan tartanak ilyet, mint díszhalakat akváriumban. Nem sok mindenre jó, de van. Én nem az vagyok, aki erre fanyalodik.
- Érdekes, de mikor az íróval foglalkoztunk, Ellen nem jutott eszembe. Már rég túlléptem rajta. Most viszont beugrott. Én nem ábrándultam ki és szerintem nem is tudnék. Aki kiábrándul, szerintem az nem elég erős. Sokat vártam, de megérte – mondom neki ismét megszorítva a kezét.
Mikor Nia is mesél nekem a saját ügyeiről, amik egyáltalán nem ide tartoznak, csak megosztja velem, figyelmesen meghallgatom. Érdekel, hogy ő miken van túl, hogy gondolkozik, stb. 2 év? Nem semmi. Van akaratereje. Már értem, miért ment a hadnagy és a többiek agyára. Magánakciókkal pótolta az izgalmakat. Persze ez nem teljes, azért is volt úgy bevadulva, mikor egy házba kerültünk. Szerintem képes lett volna Wright orra előtt is nekemesni. Igen, most már sokkal jobban értem. Ez a bolond bosszúálló tényleg csak segít nekünk, hogy mélyebb dolgokat, titkokat is megosszunk egymással. Csak így lehet fenntartani a bizalmat, de még el is mélyítjük. Hogy tiszta lapokkal játsszak, elmondom neki, amit ebből ugyanúgy gondolok, de a különbséget is.
- Nekem mindig volt kisebb-nagyobb időre valakim. Sokszor csak egyetlen éjszakára. Ez persze akkor állt meg, mikor elmentünk sátrazni. Még semmi nem volt kimondva, úsztam a munkákban, de tudtam, hogy az nem egyetlen csók volt. Ahogy a többrészes filmekben az epizód végén: folytatás következik. Ehhez tartottam magam.
Nia is emlegeti azt a kirándulást. Örülök, hogy a szépre emlékszik belőle, nem a fenyőről lepottyanó, vérben tocsogó fejre. Jót nevetek ezen a szlogenen, amit kitalált. Meg az egész helyzeten, amit ebből el lehet képzelni. Szeretem, ha egy nőnek van humora, neki pedig van. Vigyorogva rámutatok a mutatóujjammal:
- Imádom a humorodat, ma chérie! Ebből Pete Johnson biztos leforgatna egy jó kis reklámot.
Sejtem, hogy valami olyat akar kérdezni a párocskám, ami még az eddigieknél is kellemetlenebb. Szerintem már csak kíváncsiságból, ha így kinyíltunk. A „Kérdezhetek valamit?” kérdés mindig ilyet hordoz magában. Kis, morgós nevetést hallatok és gondolkozom egy kicsit. Nem szoktam ilyesmikkel dicsekedni, bár persze vannak történeteim. 314 év alatt sokféleképpen csináltam. Marseille-ben a kártyaasztalon, bent a katonák szállásán, nem is tudom hányadikként. Azon a hivatásoson végigment egy egész szakasz, hanem a komplett század. Jól keresett. Ezt persze nem mondom el, hiszen meg kéne magyaráznom, hogy miért vagyok nagyjából egyidős a savate harcművészetével. Volt még aranybányában is esetem, de az is emberi időn kívül, még egy régi énemmel történt, James Camargo-ként. Akkor voltam Mr. James és Arthur Lawrence nem is mondott akkora hülyeséget, amekkorát akart. Aztán a többi, hogy mosógépen, konyhaasztalon, előszobában, erdőn-mezőn, ez nem túl extrém. Egy esetet viszont ki tudok emelni. Kis állvakarás után belekezdek és már az elején kajánul vigyorgok.
- Hű, hát volt egy nagyon tüzes esetem. Az a csaj nem bírta kivárni, amíg felérünk a lifttel a harmadikra, hozzám. A földszint és az első között megállította a liftet és ledobálta a ruháit. Benne voltam és ott csináltuk a liftben. A legextrémebb nem is az volt benne, hogy lentről hallottuk a méltatlankodó lakókat, hogy mi van a lifttel, sose volt vele baj, most meg nem jön. Hanem mikor véletlenül nekinyomakodtunk a kommunikátornak és egyszer csak megszólalt a gondnok hangja a beszélőből, hogy „Majd akkor is szóljanak, ha végeztek” – mesélem el és a végére el is nevetem magamat. - Na, ott majd megszakadtunk a nevetéstől edzés közben. És neked mi volt a legfurább? Mondhatnál pár szót a két évvel ezelőtti(ek)ről is. Például, hogy milyen hibát követtek el, ami miatt vége lett. Én nem szeretném azt elkövetni.

/ Rocky & Nia – Days of vengeance  /

Abba belepirulok, ahogy Stephen azt mondja, megérte várni. Elönt a forróság, szerintem a kezemen is érzi, ahogy fogja.
Jó ezt hallani. Csak mosolygok rá ábrándosan, ragyogó szemekkel. Régóta kértem egy hozzá hasonló férfit az égiektől. Amikor egymásba botlottunk a benzinkútnál, akkor még nem sejtettem, hogy ő a postázott csomag. A fiúk odafönt igen érdekesen szállították. Álruhába bújtatták.
Nyilván, hogy Stephennek sok nője volt, ez nem is kérdés. Naiv nem vagyok, és problémám sincs vele. Az viszont jól esik, hogy a túrázástól kezdve felhagyott a csajozással. Megtehette volna, hogy ugyanúgy szórakozik tovább és éli a la vida loca-t, mint előtte, hisz nem ígértünk egymásnak semmit. Ezek szerint benne is megmozgatott valamit az a csók. Bennem nagyon mély nyomot hagyott.
Mosolyogva felsóhajtok. Hja. Igazán szép pillanatok voltak odakint a csillagos ég alatt.
- Ez a Pete Johnson… - nevetek fel röviden. – Addig mondogatod a filmezést, míg tényleg összejön egyszer. Magadba szuggerálod, figyeld meg.
Igen, Stephennek is marha jó humora van. Mindig a legjobbkor mondja oda a legjobbat. Könnyen meg tud nevettetni, pedig alapvetően nem bohóc alkat. Szerintem sok mindent kihozunk egymásból.
Leplezetlen érdeklődéssel hallgatom Stephen liftes sztoriját. A gondnok beszólására elfog a nevetés, de kegyetlenül, még jó, hogy előtte nyeltem le a falatot, különben tuti félre megy és megfulladok.
- Nem vagy semmi... Mikor Wrightot mentettük, akkor éreztem ugyanazt, mint ez kiéhezett a csaj. – vigyorgok sejtelmesen az orrom alatt. - Főleg, mikor megláttalak abban a bordó ingben. Jajjj anyám… Megfordult a fejemben, hogy átugrok az asztal fölött és megerőszakollak. Azt hiszem borultunk volna kanapéstól. Wright nézett volna nagyokat… A legfurább afférom egy moziban volt. Egy spanyol sráccal mentem. És én még tényleg azt hittem, hogy megnézzük a Narnia krónikáit. Hát nem. Arra eszméltem, hogy megy a szereplőlista. Semmit nem láttam a filmből. Pár nappal később meg a kezembe akadt az újság, benne egy cikkel, hogy egy párt rajtakaptak szeretkezés közben a moziban, a kamera felvette őket. kicsit levert a víz, de szerencsére másokról volt szó. – vallom be töredelmesen. Nem premiervetítésre mentünk, hanem jóóóval később, úgyhogy szinte teljesen üres volt a terem.
Ha már az őszinteség és a kitárulkozás világnapját ünnepeljük, akkor én is mélyen magamba nézek a legvadabb emlékeim után, hogy megosszam Stephennel.
- Hát… a legnagyobb bűnt biztosan nem tudod elkövetni, mert te is szereted a szabadságot, akárcsak én. A legutolsó barátom egy igazi érzelmi terrorista volt, persze az elején nagyon jó fejnek látszott, el tudta adni magát. De a végén már csak sajnálatból maradtam vele. Valahányszor szakítani próbáltam vele, elsírta magát, de úgy, hogy potyogtak a könnyei. Magához akart kötni a nap 25 órájában a hét 8 napján, dühöngött, ha nem vele foglalkoztam. Még azt is sérelmezte, ha a postára egyedül szaladtam el. De a legrosszabb az a mániája volt, hogy percenként hívogatott még a melóhelyen is, egyre faggatózott, hogy „Szeretsz? Szeretsz? Szeretsz?” éééés… ez a szó így egy idő után értelmét vesztette, nem engedte, hogy magától kibontakozzanak bennem ezek az érzések. Fúhhh! Fél évig bírtam mellette. Nem volt könnyű leszerelni, aztán még sokáig koslatott utánam. Konkrétan menekültem előle. Olyan lett, mint az árnyékom. Így visszagondolva nem is értem, hogy bírtam ki mellette ennyi ideig. Semmi közös nem volt bennünk...
Megrázkódom, ahogy előjönnek a régi, kellemetlen emlékek. Gyorsan el is feledkezem róla. Azt hiszem ez a tapasztalat nagyban hozzájárult ahhoz, hogy inkább a magányt válasszam, minthogy belefussak egy újabb félresiklott kapcsolatba. Az eset óta sokkal óvatosabb lettem. Ha valaki birtokolni akar, rafkósan is lehet azt, hogy még izgatónak is találjam.
- Szerintem, ha az ellenlábasod megtudja, hogy milyen vidáman vagyunk, és pont az ellenkezőjét érte el annak, ami a célja volt, infarktust kap. Vagy istenesen felbőszítjük. – vigyorgok Stephenre. Nem mondom neki, nem akarok vészmadárkodni, de jó lesz vigyázni a titokzatos jóakarójával, még nem tudjuk mire számíthatunk tőle. Ez a pár fénykép és a vöröske csupán bemelegítés lehetett.
Ahogy eltüntetem a süteményt a tányérról, megtörlöm a szám a szalvétával.
- Ez valami mennyei volt! Megmondhatod Florának, hogy holnaptól emberrablás áldozata lesz jó hosszú időre.

/ Rocky & Nia – Days of vengeance /

Nia tényleg csodálatos nő. Nem igazán lehet átejteni ócska bókokkal, de az igaziakat felismeri és úgy tud nekik örülni, mint egy cserépkályha a tüzifának. Most is csak úgy lángol. Tényleg megérte kivárni. Én is élvezem azt a minden porcikámat átjáró érzést, amit végre szabadon mertem engedni. Mellette nem érzem azt, hogy visszaélne ezzel és azt sem, hogy nem érné meg a fáradtságot. Ő megéri. Nagyon is megéri. Azt a kirándulást még sokáig fogjuk emlegetni és majd valamikor meg is kéne ismételni. Nem feltétlenül oda, mert akármilyen csodálatos is volt, a pszichopata szétszabdalt holtteste belerondíthat az összhatásba. Vannak még szép helyek, nem csak hegyvidék, hanem vízpart is, erdőség és egyebek. Szépen bejárjuk majd Fairbanks környékét kettesben. Alig várom.
A liftes történetre ő is nagyot nevet, de sokkal nagyobbat, mint én, mert először hallja és amúgy is nagy nevető. Csak vigyorogva bólogatok, mikor mondja, hogy nem vagyok semmi. Hát igen és ha tudná, hogy még mikre vagyok képes... Ahogy folytatja, én nevetem el magam, mert elképzelem a helyzetet. Wright már attól kiakadt, ahogy egymásra néztünk. Mi lett volna vele, ha egymásra döntjük a kanapét és nekikezdünk a „nagytakarításnak”, kipucolva magunkból a felgyülemlett dolgokat? És hogy Nia megerőszakol engem. Ez a legviccesebb az egészben. Van benne önbizaom bőven és ezt szeretem is. Az ő története számomra nem akkora durranás, de neki biztos nagy kihágás volt. Egy kicsit derülök rajta. Mikor befejezem a nevetést, akkor válaszolok:
- Szerintem azt is beleírta volna a könyvébe. Sőt talán ha megihletjük, megszületett volna a farkasemberes pornó műfaja is. Amúgy jó, hogy mondod, ha egyszer moziba megyünk, inkább előtte edzünk. Vagy jobb filmet nézünk meg.
Amit erről a volt pasijáról mesél, az nem semmi. Előbb hinném el egy nőről, hogy ilyeneket csinál. Nagyra nyílt szemekkel hallgatom a történetet és próbálom megérteni. Nia nagyon jószívű, túlságosan is jószívű. Sajnálatból maradni egy olyan bolond mellett? Emlékszem, mennyire megviselte, ami Mitch-csel történt és amiket Lawrence-éknél láttunk, de a prosti és taxis esete is, amikről csak hallott. Ha előtte kezd nekiállni az a gyengeelméjű ürge, aki ráakaszkodott, biztos megesett rajta a szíve. Fél évet lehúzott mellette, komoly teljesítmény. A mai nap eseményeire gondolva el tudnám képzelni, hogy egy ilyen figura áll a háttérben. Nem Nia exe, mert akit meg akarunk keresni, az engem ismer. Bár most, ahogy elmondta, kedvem lenne kicsit utánanyúlni ennek a lúzernek is, aki őt kínozta. Lehet, hogy nem szép dolog, de végül is azért nem teszem meg, mert Nia hagyta magát. Le kellett volna rázni az elején, de nem tette meg. Ha nem bukkan fel újra, akkor nem fogok nyomozgatni a srác után.
- Nagyon nagy szíved van, ma chérie! Lehet, hogy én könnyen mondom, de nem éri meg az ilyesmi. Aki nem hagyja, hogy igazán szeressék, annak inkább valami úrnő kell, aki leigázza. Nekem nem volt ilyen esetem. Lett volna, de nem hagytam kibontakozni. Amúgy ő lenne az első, akire a mai dolgok miatt gondolnék.
Érzem Nia-n, hogy mennyire kellemetlenül élte meg azt az időszakot. A kiábrándulás, amiről beszélt, talán pont itt indult el. És annál jobban örülök, hogy én tudtam kiszakítani ebből az állapotból és hogy elérhettünk egy olyan stádiumot, amitől mindketten az egekben érezzük magunkat. A végén visszatérünk arra, ami ma összehozott minket és Nia-nak igaza van.
- Meglehet, de amondó vagyok, hogy ez ne szegje kedvünket! Meg fogjuk tenni a magunkét és előkerítjük. Flora-nak pedig átadom és szólok, hogy készüljön holnapra – teszem hozzá egy cinkos kis mosollyal. Tényleg kiválót sütött, úgyhogy két jó véleményt is kap majd, ha találkozok vele. Már odafönt is elhintettem a hírét, de szemtől szemben is megmondom majd a pozitív értékelést. Most jólesik itt üldögélni Nia-val, de tudom, hogy van még dolog is. A szállodában sem végeztem még és utána írhatok listát. A farkasokról is fogok, de azt persze csak fejben és nem adom át Nia-nak. Azt hiszem, még nincs készen, hogy azt a részemet is elfogadja. Lehet, hogy valami régi haragosom az, aki itt machinál. Kiderítjük és ha megvan, hogy ki az, az infarktus lesz a Nia által emlegetett infarktus lesz a legkegyesebb dolog, amire számíthat...

/ Rocky & Nia – Days of vengeance  /

A farkasemberes pornón jót vidulok. Csak heherészek.
- Wrighttól egészen új irány lenne. Aztán ki tudja, miről fog szólni a következő regénye. Elvégre a kreativitás nem ismer határokat...
A mozi elé beiktatott edzésre csak bólogatok somolyogva.
Szépen elkereszteltük a nagy dolgot „edzésnek”. Ez már így is marad. Mások Tv-t néznek, meditálnak, mi edzünk.
- Tény, hogy a legutolsó pasim a megtestesült két lábon járó rémálmom volt, de egyre jó volt; mellette jöttem rá milyen férfira vágyom igazán, és azóta nem adtam alább ebből a letisztult elképzelésből. – mosolygok Stephenre.
Nem hibáztatok senkit, főleg nem az életet, amiért összeakadtam azzal a fickóval. Egyedül az én felelősségem, és az én döntésem volt, hogy gazdagabb legyek egy ilyen tapasztalattal.
Ebben az utolsó, „üresjáratos” két évben nagy változáson mentem keresztül. Rengeteg emberrel találkoztam a rendőrségen az ügyeknek hála, és miközben megfigyeltem, megismertem őket, sokat tanultam is tőlük. Ez is segített abban, hogy megtudjam én  ki vagyok ebben a világban. Megtanultam, hogy soha semmivel nem kell megalkudni, és nem kötelező mindent elfogadnunk, amit az élet kínál, mert minden jogunk megvan a legjobbhoz, ahhoz, amire igazán vágyunk. Ebben a két évben sokat érett a gondolkodásom. Azt hiszem ez csak a javamra vált. Jobb is, hogy nem volt pasi a láthatáron, volt időm magamon dolgozni, hogy azzá az emberré, azzá a nővé válhassak, aki lenni szeretnék. Stephennel is csak így találkozhattam. A két évvel ezelőtti énem másabb volt, és nem vagyok benne biztos, hogy akkoriban olyan jól megértettük volna egymást, mint most.
- Na, még csak egy domina mellett borulna ki az ilyen. – duruzsolom legyintve.
Fogalmam sincs, mi lehet ezzel a sráccal, nem is érdekel különösebben. Örültem, mikor lezártuk, még az előtt, hogy apám megneszelte volna, van egy zaklatóm. Sanszos, hogy utána lőtt volna, amit persze apám csak figyelmeztető lövésnek hív.
Szerintem Stephennel viszont jól kijönne. Apámnak egy szava sem lehet. Ő a páromnál is idősebb, és olykor nálam fiatalabb csajokkal randizgat ráadásul. Meg amúgysem szokása kérdőre vonni a magánügyeimben. Nem hiába tőle tanultam meg, hogyan fogadjuk el a másik embert a döntéseivel együtt, anélkül, hogy bírálnánk.
Halkan elnevetem magam, aztán hamiskásan vigyorogva nézek a férfiúi kék szempárba.
- Kíváncsi vagyok, nálad mi számít főben járó bűnnek? Mondj 3 olyan dolgot, ami kifejezetten irritál egy nőben. Az sem gond, ha többet tudsz.
Tényleg érdekel, Stephent mi borítja ki, ha az ellenkező nemről van szó. Már az ismeretségünk legelején is feltételeztem, hogy magasra teszi a mércét, ami egyáltalán nem baj.
Az uralkodó típusú nő hallatán feljebb ugrik a szemöldököm.
- Mennyire régen történt? Hallottál azóta a hölgyről? Még az is megeshet, hogy ő áll minden mögött. Egyébként nem tudom eldönteni ki a kegyetlenebb bosszúálló: egy nő, vagy egy férfi. Mindkét nem képes remek katasztrófákat okozni a maga módján. - duruzsolom.
Közben visszakanyarodtunk a ma délután apropójához, és eszembe jutott néhány apróság még.
- Nem nézted meg a „támadód” arcát? A száját, a szemét? Nem volt olyasmi rajta, amit furcsálltál a viselkedésén kívül? Előfordulhat, hogy ez a vörös ugrott rád a parkolóban is, csak parókában? – nézegetem az asztal szélén heverő fotók egyikét, amelyik legfölül van. Az alkata és a hosszú lábai alapján ő is lehet. A képeken hosszú szőke haja van, de nem tart semeddig parókát húzni.
- A vöröskének vastag, sötét szemöldöke volt. Olyasmi fazon, mint Brook Shields-nek. Ez szőke hajjal igen szembetűnő. – nézek Stephenre kérdőn. Valami biztosan megragadta a figyelmét.
- Megvárhatnám a kamerafelvételt, de nagyon kíváncsi vagyok hány bérenccel dolgoztat a jóakaród. Ha többekkel, akkor sanszos, hogy tehetős. Úgy pedig sok kényes helyre elérhet a keze.
Na, igen, jobb félni, mint megijedni. Azért érdekelne, mi lesz a következő lépése.
- Szóóóval, mi a haditerv a nap hátralévő részére? - tudakolom. - Én teljesen ráérek már. Meg is várhatom, míg elintézed a dolgaidat.

/ Rocky & Nia – Days of vengeance /

Nagyon pozitívan gondolkodik az én kis párocskám. Jól is teszi. Érzem, hogy értékeli, ami történt. Gondolom, magával foglalkozott és mindent alaposan átgondolt, hogy még egyszer ne kövessen el ilyen szarvashibát. Nem tudom, mennyire volt érett előtte. Lehet, hogy inkább egy hamvas barackhoz hasonlított, akinek nem kellett volna egy ilyen vén fószer. Most viszont már nem zavarja a korkülönbség. Annyira nem, hogy még amikor először találkoztunk és semmi oka nem volt finomkodni, akkor sem éreztette, hogy szinte a nyugger kategóriába tartoznék. A kérdése jó és meg is felelek rá. Nem kell sokat gondolkodnom. Tudom, mit nem szeretek egy nőben. Benne egyik ilyen rossz tulajdonság sincs meg. Már rájöttem volna, ha ezeket hordozná:
- Ahogy te is kiemelted, szeretem a szabadságot. Ha egy nő ezt nem tűri és folyton ellenőrizni akar, követelőzik, ki akar sajátítani, az válóok. Aztán az igénytelenség. Lehet a legdögösebb bige, ha nem fürdik és mindent szétdobál, széthagy, szóval piszkot csinál és egészségtelen, azt szintén nem tűröm. Nem vagyok a katonás rend híve, de azért szeretem az élhető körülményeket. És az intelligencia is alapkövetelmény. Ha nem lehet valakivel váltani pár szót értelmesen, mély gondolatokat megpendíteni, ha nem képes odafigyelni és felfogni a lényeget, az nagy csalódás. Legyen egyéniség, kiforrott, érett nő, aki igényes és nem zsarnok. Caro mio, elhiheted, mennyire nehéz volt ilyet találnom és hogy milyen hálás vagyok most a sorsnak.
Nia tényleg megtestesít szinte mindent, amit én elvárok egy nőtől. Valóban magasra tettem a mércét, de ő megüti ezt. Amellett, hogy bájos, ritka érett, intelligens és önálló nő, aki ismeri a határait is. Csodaszámba megy manapság az ilyen. Az újabb kérdésre nem tudok igazán választ adni. Beismerem, hogy azt az anyatigrist nem tartom különbnek, mint egy mosogatórongyot. Rég elfeledtem.
- Pfühh, már vagy öt éve volt. A nevére sem emlékszem. Egy szórakozóhelyen találkoztunk és egy éjszakát értünk meg. Másnap négyszer hívott, hogy merre vagyok, mit csinálok és hogy azonnal menjek érte, mert találkozni akar velem. Este még leültem vele megbeszélni, hogy ez így nem fog menni. Mintha a falnak beszéltem volna. Már mászott volna rám, de éreztem, hogy túlmegy a határon. Tudom, nem szép, de fogtam és kitessékeltem, megmondtam, hogy ne keressen, ne hívjon, mert nem főnököt keresek. Hívogatott még és jött is, de egy hét után megunta. Nem hinném, hogy most jutottam eszébe.
Nia-nak jó kérdései vannak. A vörös leírása és a parkolói ribi külseje pár dologban hasonlít, de nem éreztem itt azt a szagot. Két különböző nőről van szó, ebben biztos vagyok.
- Nem, neki alig volt szemöldöke. Pontosabban ki volt szedetve és alatta szemöldöktetoválást láttam, olyan gonoszra húzódóan. A szeme kék volt, a szája meg olyan széles, amivel hatalmasat tud mosolyogni. Ha azóta nem volt plasztikai sebésznél, tuti, hogy nem ő. Szóval nem lesz egyszerű dolgunk. Igazad van, messzire elérhet a keze a fantomunknak, de így szűkül a kör is. Ha befolyásos haragost kell keresnem, akkor rövidebb lesz a lista. A haditerv pedig a következő lesz. Én kikérem a felvételeket és átküldöm neked e-mailben. Még vannak ügyeim, amiket nem hagyhatok itt, de telefonon elérsz. Este pedig mindent leegyeztetünk és utána meglesz a dupla adag akció is, hogy ledolgozzuk a sütiket – mondom Nia-nak kéjesen mosolyogva. Két csapást túléltünk, de nem tudom, mi jön ezek után. El akarom kapni azt az illetőt, aki ezt csinálja és amit ő megszervezett, annál sokkal durvábbat fog visszakapni. Itt az étteremben pedig végeztünk és ahogy felállok az asztaltól, kikísérem Nia-t. Adok neki egy hosszú búcsúcsókot és megyek a dolgomra. Alig várom a hívását és az esti találkozót. Az agyam félig ezen az ügyön fog járni egész délután.

/ Köszönöm a játékot!   :cheers:  /

Még csupán alig két vagy három nap telt el azóta, hogy beköltöztem a hotelba, de azt már most mondhattam, hogy határozottan nem voltam hozzászokva ehhez a kényelemhez. Jobban mondva az utóbbi másfél évtizedben nem volt benne részem, ugyanis azelőtt az apám miatt rengetegszer szálltunk meg puccosabbnál-puccosabb helyeken, ahol legalább ilyen jó volt a kiszolgálás. Vannak azért előnyei annak, ha az ember lánya egy élő baseball legenda gyerekének születik, csak sajnos most már ennek semmi hasznát nem láttam, amikor pedig voltam olyan szerencsés, hogy velük élhettem, akkor nem értékeltem eléggé. Nos, ez tökéletes iskolapéldája annak, hogy akkor jön rá az ember, hogy mennyit jelentett neki valaki vagy valami, amikor már elveszítette azt.
Mivel ma a tévében éppen apám csapata játszott a sportcsatornán, így elég volt egyetlen pillantást vetnem a képernyőre ahhoz, hogy elmenjen a kedvem a tévézéstől. Pedig nagyon jól elvoltam ám a puha ágyban, amibe keresztbe is elfértem. Általában ilyen módon töltöttem el azt az időt, amíg Emma dolgozott és nem ért rá foglalkozni velem. Időnként kimozdultam, hogy egy kicsit jobban megismerjem a várost, de ha nem volt muszáj, akkor inkább nem csámborogtam egyedül. A végén még olyan bajba kerülnék, ami nem csak nekem szül következményeket, hanem Emma fejére is bajt hozna. Azt pedig semmiképpen sem akartam.
Szóval arra a döntésre sikerült végül jutnom, hogy ideje kikászálódni, felöltözni, és egy kicsit szocializálódni odalent. Meg talán az sem utolsó szempont, hogy a hotel több pontján is voltak kitéve újságok, amikben esetleg kereshettem magamnak állást is. Nagyon szerettem volna, ha nem vagyok rászorulva Emmára. Tudom én, hogy szívesen segített, és valószínűleg annyira vészesen nem is terhelte meg a pénztárcáját az összeg, amit eddig rám költött, de nem akartam többé ráutalva lenni másokra. A magam lábára akartam állni, amennyire ez lehetséges volt a jelenlegi helyzetben.
Ezzel az elhatározással felszerelkezve indultam le a földszintre, amint sikerült felhúznom a csizmámat is. Nem kellett nagyon felöltöznöm, de azért magammal vittem a táskámat, hogy tudjak majd fizetni a kávézóban, ahová feltett szándékom volt befészkelni magam az elkövetkező legalább másfél órára. Mire felmegyek, addigra vége lesz a meccsnek, és vagy tudok majd valami rendes műsort nézni, amitől nem szontyolodok el, vagy pedig megérkezik Emma a munkából, és máris megyünk egy kicsit fejleszteni a képességeimet. Féltem az elején ettől az egésztől, de legalább annyira akartam is, hogy foglalkozzon velem végre valaki komolyabban is. Úgy, mint azokban az években, amikor még ő is Detroitban élt velünk. Velem.
Miután találtam odalent egy üres bokszot a sarokban, és a hónom alá kaptam egy-két újságot is, amiben ígértek álláshirdetéseket, szépen letelepedtem az asztal mellé. Amikor a pincér udvariasan odajött hozzám, hogy felvegye a rendelést, kértem egy hosszúkávét tejjel, egy pohár ásványvizet, és egy szelet csokoládétortát, mert az volt a kedvencem. Alig néhány perccel később már ezeknek a társaságában böngésztem a lapokban felsorakoztatott hirdetések között.