Az új otthon körül még bőven akadt mit tenni-venni, így azt hiszem érthető, ha a hűtőszekrény és a konyha nem volt még a legjobban felszerelt. Ennek ellenére Anne-nek és nekem is szükségünk volt valami ehetőre, és ha már a múltkor Castor olyan nagylelkűen felajánlotta a gyerekfelügyeletet, talán ez se fogja kiborítani. Röhögnék rajta akkor. A kicsi lány étkeztetése az óvodában megoldottnak volt tekinthető, az enyémet pedig elintéztem a hotelben. Most is azért jöttem, amellett persze, hogy beszámolót tartsak Trishának a az orfeum körüli dolgokról. Az üzlet megvolt, most jöhetett a hastömés. Nem kértem semmi különöset, csak az aznapi menüt, amit egész gyorsan kihoztak. Leültem az egyetlen üres asztalhoz, ami akadt, és nekiláttam az ebédemnek.
Bicegve sétáltam be a hotel éttermébe, még kicsit fájt a lábam, de már nem annyira, mint akkor, mikor megtámadtak a kutyák. Azóta néhány nap telt el, kikerültem a kórházból és újra birtokba vehettem a szobámat a hotelben. Tulajdonképp lett volna házam, ahol éljek, de az ott történt gyilkosság miatt valahogy rettegtem attól, hogy egy hatalmas, üres nagy ház egyetlen lakója legyek. Még a hideg is kirázott attól, hogy oda merészkedjek, azon gondolkodtam, hogy talán jobb lenne, ha tovább adnék azon az épületen. Az étterem igazán kellemes helynek tűnt, végre, nem kellett attól rettegnem, hogy megtámad valami, vagy rám szakad a ház. Kissé fáradtan és gyengén indultam el, hogy megebédeljek, de ahogy körbepillantottam, láttam, hogy minden asztal foglalt. ~ Ó a csudába, remek, most mi lesz?~ Nagyon éhes voltam már, megtehettem volna azt is, hogy a szobámba vitetem fel az ebédet, de nem volt kedvem egyedül ücsörögni, társaságra vágytam. Mégis, akárhogy néztem,minden asztalnál többen ücsörögtek. Házaspárok, barátok, gyerekek, egy asztalt kivéve. Az asztal közel volt az ablakokhoz, egy jóvágású férfi ücsörgött ott, éppen az ebédjét fogyasztotta. Úgy voltam vele, hogy nem veszíthetek, talán megengedi,hogy csatlakozzak hozzá. Arra bicegtem, és meg is álltam az asztala mellett. - Elnézést uram, szabad lenne egy hely ön mellett? Minden asztal foglalt. - Kedves mosolyt küldtem felé, remélve, hogy megengedi, csatlakozzam hozzá.
Igazság szerint nem voltam éhes, ez tipikusan az a helyzet volt, amikor azért ettem, mert kellett. Nem engedhettem meg magamnak azt a luxust, hogy kihagyjak pár nap evést étvágytalanság miatt, aztán legyengüljek, fáradékonyabb legyek, lassabban reagáljak és a többi. Muszáj volt odafigyelni erre, nem hanyagolhat el. A nem hanyagolhattam elről jut eszembe: Liu. Szegény kis kölyök egyre jobban cidrizhet, pár nap és holdtölte, szóval sürgősen beszélnem kell vele is, legjobb lenne, ha rögtön ebéd után megkeresném... Valaki hozzám szólt. Felpillantottam,kizökkentem a magam kis világából, lenyeltem a falatot, és utána feleltem. - Üljön csak le - intettem a velem szemben lévő székre. Tényleg tele voltunk, ő pedig nem volt farkas a másik falkából, szóval csak nem kellett keresztkérdésektől tartanom! Ahhoz most nem lett volna kapacitásom.
Mivel a férfi megengedte, hogy csatlakozzam hozzá, rámosolyogtam, majd helyet is foglaltam vele szemben. - Köszönöm. - Ennyire futotta tőlem, ezt követően ismét elkomolyodtam, kezembe vettem az étlapot, és azt kezdtem el böngészni. Sok mindent felsoroltak rajta, némelyik ételt nem is ismertem. Szerencsére, oroszul is feltüntették az ételek listáját, így valamivel könnyedebben igazodtam ki rajta. A pincér máris kiérkezett, majd kissé meglepetten ácsorgott, végül felvette a rendelésemet. - Kérnék egy csésze sajtkrémlevest, pirított kockákkal, egy adag zöldségágyon tálalt fűszeres csirkemell filét, kérnék egy csésze kávét és egy palack szénsavas ásványvizet is, hozzá egy poharat, citromkarikával. Köszönöm. - A leadott rendelésemet követően hajamat a füleim mögé simítottam, egy ideig az ablakon bámultam kifelé, majd elővettem a telefonomat és azt kezdtem el nyomkodni. A következő pillanatban egy ittas férfi kóválygott az asztalunkhoz. - Maga is meg fog halni, úgy mint az apja! Az a szemét, aki tönkre tette az életem. Hallja?- A férfi hirtelen ragadta meg a karomat és rángatni kezdett, rettentően megijedtem, próbáltam hátrébb hőkölni. - Hagyjon békén, azt se tudom, ki maga..- Próbálkoztam, rendkívül kellemetlen és ijesztő volt a helyzet, olyannyira, hogy a férfi még a velem szemben ülő férfi italát is kiöntötte.
Onnantól kezdve, hogy leült, nem igazán foglalkoztam vele, miért tettem volna? Kértem még két szelet dobostortát desszertnek, terveim szerint azt megeszem, aztán megyek szépen tovább a dolgomra. Legalábbis ez szerepelt vágyálmaimban, de persze az élet sokszor nem úgy alakul, ahogy szeretnénk. Nem sokkal később odatántorgott hozzánk egy részeg manus, és kiabálni kezdett asztaltársaságommal. Nos, nem tudott meghatni, mert mit törődjek vele? Az ő baja, nem falkatag, nem ismerős, nem barát, én pedig nem vagyok egy hős lovag, aki fehér lovon vágtázva megmenti a bajba jutott hölgyeket. Igen, ebből szépen kimaradok. Ja. Még egy álom. Ez a kocsmaszagú senkiházi feldöntötte a teli pohár vizemet. A toleranciaküszöböm amúgy is sokat zuhant a napokban a sok munka és a kialvatlanság miatt, erre jön egy csipszar, és egyetlen mozdulatával kicsapja a biztosítékot. Éreztem, hogy odabent már nem csak én, hanem a farkasom is fortyogott. Lassan felemelkedtem, a tekintetem villámokat szórt. Nagyon szívesen behúztam volna neki egyet, de a saját éttermünk renoméját nem kéne aláásni olyanokkal, hogy itt mindenféle részegek verekednek. Megragadtam a manust a torkánál fogva, és odarántottam magamhoz. Igyekeztem figyelmen kívül hagyni bűzös leheletét. - Ha még egyszer meglátlak a hotel területén széttéplek, világos? - suttogtam fenyegetően, de jól érthetően. A szemem egy pillanatra sárgán villant, ám mivel nem voltam biztos benne, hogy eljutott borgőzös tudatáig az, amit mondtam, nem túl kedvesen a személyzeti ajtóhoz vonszoltam, és úgy dobtam ki, mintha egy zsák szemét lenne. Nem a legjobb hangulatban tértem vissza, kértem még egy pohár vizet, és leültem. - Remélem nem a barátja, vagy a közeli ismerőse - mondtam olyan hangon, mintha csak az időjárásról csevegnénk. - Mert mostantól ki van tiltva. Abban az esetben, ha megpróbálja becsempészni, ön is. - Bár ezt kétlem, az előbbi kis jelenet után.
A férfi durván viselkedett, de ami azt illeti, asztaltársaságom sem volt elragadtatva a részeg férfitől. Egy pillanat alatt megragadta a torkánál fogva, amitől én is megijedtem, mindig is utáltam az agresszivitást, ez pedig már éppen súrolta annak határait, amire azt mondanám, köszönöm, de ebből elég volt. Minden pillanatok alatt történt, a velem szemben ülő férfi hamar elráncigálta az asztaltól a férfit, majd ahogy láttam, ki is taszigálta őt az ajtón. Közben a pincér is megérkezett, hogy jelentse, az ételekkel kicsit késni fog. - Nem kérek már semmit, ne hozzanak ki semmit. - Vágtam rá hirtelen, még mindig ideges voltam a korábbiak miatt. A pincér éppen elsétált, én pedig próbáltam összeszedni a cuccaimat, mikor asztaltársaságom visszatért. - Öhm, elnézést, én...- Még csak meg sem tudtam magyarázni a helyzetet, a férfi máris udvariatlanul közölte, hogy ha a cimborám az a férfi, akkor vele együtt engem is kitiltanak. Ez igen csak rosszul érintett, főleg azért, mert még csak nem is ismertem azt a férfit. - Úgy tűnt önnek, hogy ismerném? - Kérdeztem gúnyosan, kicsit bosszúsan ráncoltam össze a szemöldökeimet. - Fogalmam sincs, ki az a férfi, de úgy hallom, ön a tulajdonos. Ez esetben jobban megválogathatná, hogy milyen vendégeket enged be a szállodájába. Egyáltalán hol vannak az ilyen esetekre fenntartott biztonsági emberek?- Vontam kérdőre, nos, nem épp így terveztem, én csak meg akartam köszönni, hogy segített, de a férfi olyan szavakkal illetett, amik igen csak felpaprikáztak engem is. - Egyébként is, hogy képzeli, hogy így beszélhet velem?- Pattantam fel az asztaltól, s dühösen pillantottam rá.
Marhára nem tetszett a hangnem, mit velem szemben megütött, s ez az előbbi kis incidens után semmi perc alatt visszacitálta háborús kedvem. - Nézze, akár egy flúgos expasi is lehetett, engem nem érdekel... De csak mondta tovább a magáét. Azt hiszem, gyorsabban szabadulok, ha kivárom a hisztijét. Miután befejezte előre dőltem, és az asztalra könyököltem. - A tulaj nem én vagyok, a biztonsági ember viszont itt ül az orra előtt - morogtam. - Teljesen normális hangnemben vázoltam a lehetőségeit, ha azt várja, hogy térdre is boruljak, nos, akkor itt fog megőszülni. Igen, most már határozottan nem voltam sem kedves, sem udvarias. - De ha mindez nem tetszik, legközelebb oldja meg, ahogy tudja. Senkinek a csicskása nem vagyok, csak azért, mert vendég, nem fogom körbeugrálni, mint egy lelkes palotapincsi.
A férfi hihetetlenül beképzeltnek tűnt, elég volt csak a mozdulatait figyelnem, már abból is lejött, hogy sokat képzel magáról. Aztán, amiket mondott, azok csak még jobban felháborítottak. - Áhá, szóval maga a biztonsági ember, és képes lett volna végig nézni, ahogy zargat engem egy ismeretlen, részeg fazon?- Dühös voltam, mert ez a férfi anélkül bánt velem úgy, mint egy utolsó senkivel, hogy tudta volna, nekem közöm sem volt ahhoz a részeg fazonhoz. - A lehetőségeimet? Nem, ön úgy kezelt engem, mintha egyenlő lennék azzal a férfivel, aki itt zajongott. Ha maga az úgynevezett biztonsági ember, akkor tudnia kellene, hogyan kell az ilyen eseteket kezelni. Először is, azonnal le kellett volna állítania azt a férfit, nem csak akkor, mikor kiömlött a vize. Másodszor, nem kellett volna egy kapa alá vennie vele. Harmadszor..hol a főnöke? Azonnal beszélni akarok vele! - Nagyon feldühített a férfi, sőt, máris kialakult bennem egy vélemény erről a Hotelről. - Szóval? Hol tehetek panaszt ön ellen?-
- Úgy kezeltem önt is, mint azt a részeg vadbarmot? - kérdeztem halkan. - Talán megszorítottam a nyakát? Vagy kivezettem? Halálosan megfenyegettem? Direkt úgy kezdtem, hogy "remélem, nem a barátja, vagy a közeli ismerőse"! Bár ez a nagy hiszti és dráma közepette gondolom elkerülte a figyelmét... Rohadtul elegem lett ebből a napból. - Látom maga sokkal jobban tudja, mi a dolgom, mint én. Talán szeretne biztonsági lenni? Elintézhetem. És azért nem állítottam le egyből, mert szabadnapom van. Ami azt jelenti, hogy nem kell dolgoznom, és sajnálom, de nem vagyok szőke herceg fehér lovon! Panaszt tesz Castornak? Sok sikert, ha ő jobban le tudja rendezni ezt a nőt, mint én, akkor hajrá, mert az ilyesmi nagyon nem az én asztalom. - A recepción kérdezzen utána - mondtam unottan. - Remélem tőle megkapja majd, amire vágyik.
- Nem,nem kezelt úgy, egyszerűen csak rám nyomta a bélyeget, miszerint én annak a részegeskedő alaknak lennék valami ismerőse, és mielőtt még bármit is megtudott volna rólam, már közölte is, hogy ha ez így van, engem is kitesznek a szállodából. - Felhúztam az orrom a férfi viselkedése miatt, ugyanis nála felfuvalkodottabb embert még nem láttam a földön. Jó, lehet, hogy kicsit túlreagáltam a dolgot, de talán engem is meg lehet érteni azok után, amin a napokban átmentem. Vissza is vettem a hangomból, vállamra akasztottam a táskámat, ezzel is jelezve indulási szándékomat. - Lehet, hogy én hisztis voltam, önnek azonban tisztában kéne lennie azzal, ha már alkalmazott itt, hogyan bánjon a szálloda vendégeivel. - Ezt nem hagyhattam szó nélkül, meg kellett jegyeznem. Az, hogy bemártsam a főnökénél, nem is igazán érdekelt, mindazt a hirtelen felindulás mondatta belőlem. - Nem szeretnék itt dolgozni, ami pedig a hercegséget illeti, már távolról feltűnt, hogy ön nem egy gentleman. - Kacsintva szóltam hozzá,ha már lúd, legyen kövér, egy kis fricska mindenki egojának árt, még ha nem is mutatja ki. - Köszönöm a segítségét Mister. - Nyomtam meg a szavakat kissé gúnyosan, majd felálltam és bicegve távoztam az asztalától.
Besötétedett odakint, talán már este nyolc-kilenc óra is lehetett, nem is figyeltem az órát. Hotel szobám magányában ücsörögtem, egy ideig unottan nyomkodtam a távirányítót és váltogattam a csatornákat, de egyáltalán nem kötötte le a figyelmemet. Aztán elővettem a laptopomat, kinyitottam, majd a netet böngészve próbáltam rátalálni a bátyámra, mindhiába. Nyoma veszett, és már évek óta még csak egy email sem érkezett tőle, pedig azt is ellenőriztem, minden nap. Fáradtan csuktam le a laptop tetejét, aludni szerettem volna, de nem jött álom a szememre, ezért felöltöztem, és lesétáltam az étterem bár részlegébe. Már csak alig páran lézengtek odalent, főként párok és üzletemberek, akik a sikereikre koccintottak egy pohár pezsgővel. Én magam a bárpultnál foglaltam helyet egy magasított széken. - Egy gin tonicot kérek. - Adtam le a rendelést, majd körmeimet kezdtem vizsgálgatni és arra gondoltam, hogy jó ötlet volt-e Moszkvából Fairbanksbe költözni.
a bár mögötti kis raktárban ücsörgök már órák óta. Trisha olyan mint egy bulldog, tényleg mindent tudni akar. Nekem most pl. az italkészletet kell leltároznom, hogy megfelel-e az átvételi jegyzőkönyvben írottaknak. De neki van igaza, ha több, vagy kevesebb, a következő ellenőrzés már rajtunk veri el a port. Öreg este van, mire végzet ezzel a raktárral, főleg így, hogy nem is igazán értek a piákhoz. A jegyzeteket nem viszem el, holnap máshol folytatom, addig maradhat itt. Leoltom a villanyt és kilépek. Megfordulok, és földbe gyökerezik a lábam. ~ Ez a csaj meg hogy talált meg? De aztán megnyugtatom magam, hogy ez egy nyilvános hely, nem miattam van itt. Persze ettől még nem húzhatok el mellette úgy, mintha sose láttam volna. - Hello! Hogy van? - lépek hát oda mellé.
A hozzászólást Gabriel Simmons összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Dec. 19, 2011 8:47 am-kor.
Az emberek lassan elszivárognak az étteremből, lassan a fényeket is lekapcsolják, már csak én ücsörgök ott a bárpultnál, és már a második pohár italomat szürcsölgetem,mikor valaki kilép a raktárból. Egy pillanatra odanézek, s legnagyobb döbbenetemre Gabrielt látom, aki néhány napja kimentett a kutyák karmai közül. Nem vártam volna azt, hogy valaha is még összefutok vele, pláne nem azt, hogy éppen itt. Úgy emlékeztem, azt mondta, még csak most érkezett a városba, ezért sem értettem, hogy akkor mit mászkálhat egy hotel raktárjában. ~ Biztosan gyorsan kapott munkát? ~ Mindenesetre ez legyen a legkisebb gond, tulajdonképp örültem, hogy látom, bár a megdöbbenés kiült az arcomra, s mi tagadás, ez rajta is látszott. - Helló, köszönöm kérdését, most már jól. - Küldtem felé egy mosolyt, és kicsit felé fordultam. - Meg kell mondanom, nem hittem,hogy még összefutunk. Hogyan hálálhatnám meg azt, amit tett értem? Kifizessem az autóját? - Végül is, miattam indult el később, ha nem kell rajtam segítenie, akkor talán nem történik baleset sem.
Hogy ki akarná fizetni az autómat? Ugyan már... - Köszönöm, de nem az én autóm volt. Kölcsönzött. És megoldja a kölcsönzős meg a biztosító. Erre kár is több szót vesztegetni, nem azért segítettem, hogy pénzt kapjak érte. - Hogyhogy itt ilyen késői órán? Egy fiatal nő egy bárban ül és iszik. Mi a baj? Mért nem alszik? Nincs jobb dolga? Lehet, csak én vagyok túl maradi, de nekem egy ilyen késő éjjeli italozás mindig konfliktusszagú. Én mióta Castorral elmentünk inni még csak nem is szagoltam alkoholt. Egy időre elég lesz belőle az a három pohár, amit ott lenyomtam. Még most is kóvályogni kezd a fejem, és émelyegni a gyomrom, ha csak rágondolok. Életemben nem voltam még ennyire részeg. Ez jár annak, aki bekerül egy ilyen maffiózósabb farkasfalkába. Előre a züllés útján! Azért én majd megpróbálok fékezgetni közben.
A legtöbb ismeretlen bizonyára kapott volna azon, hogy valaki fizet neki, legyen szó bármiről is, de úgy tűnt, hogy Gabriel nem kér a pénzemből, és ő tényleg nem azért segített rajtam, hogy később majd busás jutalomban részesítsem. - Rendben. - Rámosolyogtam, ezzel egyrészt értékelve a hozzáállását, másrészt, köszönettel azért, amit értem tett. - Lehet, hogy most nem kér tőlem semmit,de szeretném,ha tudná, hogy ha majd egyszer szüksége lesz segítségre, akkor rám számíthat.- Úgy éreztem, ezt tudnia kell, s részemről ezzel le is zártam a beszélgetésnek azon részét, ami velünk történt. - Ez jó kérdés, nem volt dolgom, nem tudtam elaludni. - Halványabb mosolyt küldtem felé, tulajdonképp ez volt az igazság, megfűszerezve azzal a ténnyel, hogy teljesen egyedül voltam, és kezdtem melankóliába esni a négy fal közt. - Itt legalább akad társaságom. -Céloztam ezzel a férfire egy mosoly kíséretében. - Meghívhatom egy italra?- Kíváncsian fürkésztem a tekintetét, bár nem úgy tűnt, mint aki épp velem szeretne italozni ilyen késői percekben.
- Lana, Ön csak akkor tud elaludni, ha dolga van? Rossz hozzáállás... Letelepszem a székre melléje, ha már egyszer társaságnak nevezett ki. Amúgy újak vagyunk itt, és minden kapcsolat jól jön. Nem szeretek kihasználni másokat, de tekintve a körülményeket, ha Lana úgy érzi, hogy tartozik nekem, lehet egyszer majd szaván fogom. Sose lehet tudni. - Nem sokat tudtunk beszélgetni az autóban. De említette, hogy keresett ott valamit, valami helyet. Megtalálta már? Erre emlékszem, ez volt minden baj alapja, hogy eltévedt, és aztán még az autója is elromlott. Peches nap volt. Nem tudom az újsághírt látta-e már. Még jó, hogy egyikünk sem volt név szerint említve benne. Nem tudom, ha például Castor megtudná, mennyire lennék megdicsérve. Gyanítom semennyire. De úgy tűnik az ügy lezárult, engem nem hibáztatnak, és így nem okoztam gondot a falkának. Így hát bevallanom sem kell, mert nincs mit. Remélem ... - Nem, köszönöm, nem kérek! Alkoholt semmiképpen, amúgy meg itt kedvezményesen fogyasztok. Kérek is egy ásványvizet, mert valóban munka közben megszomjaztam.
- Nem, de nem tudtam elaludni. - Vállat vontam, ezt nem is akartam tovább magyarázni, hisz előfordul az emberrel néha, hogy hiába próbálna elaludni,csak bámulja a plafon repedéseit. Egyik kezemmel megtámaszkodtam a pulton, fejemet a férfi felé fordítottam és belepillantottam a szemeibe, az italt egyelőre hanyagoltam, most már nem csak az volt az egyetlen társaságom. - Igen, sikerült megtalálnom, bár az út kicsit kacskaringós arra felé, egyszerű föld út, de megérte kimenni. Gyönyörű erdős terület, van rajta egy erdészház is. Éppen azon gondolkodom, hogy kicsit felvirágoztassam a területet, talán kialakíttatom kiránduló ösvénynek, vagy építtetek még néhány faházat és akkor szállásként is szolgálhat az arra kirándulóknak. - Hopsz, nem kéne ennyit kotyognom a terveimről, talán az ital tehet arról, hogy most ezt így egyben ki is fecsegtem. Pedig apám mindig azt mondta, hogy ha van egy jó ötletünk, addig ne meséljünk arról másoknak, míg azt meg nem valósítottuk. Azonban akárhogy is figyeltem Gabrielt, nem gondoltam azt, hogy ez az információ majd éppen az ő figyelmét keltené fel. - Elnézést, kicsit sokat fecsegek így a második Martini után. - Kedvesen mosolyogtam rá, tényleg, mintha az ital kicsit a fejembe szállt volna. Kicsit melegem is lett, ezért lekaptam a kardigánomat, ami alatt egy világos rövid ujjú felső volt. - Oh, értem. - Kicsit bántott, hogy semmire sem hívhatom meg, de ami azt illeti, elég zárkózottnak tűnt a férfi. - Kedvezményesen? Itt dolgozik? - Érdeklődtem, miközben kortyoltam az italomból.
Na, igen. Mit keres egy biológus egy szállodában? Mármint mint dolgozó ... - Igen. Az új tulajdonossal érkeztem. Szóval tervei vannak a területtel? Ezek szerint itt szeretne letelepedni? Megtetszett a környék? Nem tudom, milyen Oroszország, de azért Fairbanks nem a világ közepe, elég komoly motivációk szükségesek ahhoz, hogy valaki ideköltözzön. Mondjuk például a muszáj ... - Mondjuk az erdő nekem is tetszik. Csodás itt a természet, még olyan érintetlen, mármint viszonylag, és olyan erőteljes! Én élvezni fogom itt az életet. Chicago környékének növény és állatvilágát azért meg lehet unni 70 év alatt, itt viszont új felfedeznivalók várnak rám. Bár nem tudom, az új munkaköreim mennyi szabadidőt engedélyeznek majd. Nem bánom, hogy Lana fecseg, az elmúlt heteket egy szobába zárva töltöttem, mindenféle szórakozás nélkül. Se társaság, se könyv, csak a saját gondolataim, meg a fájó sebeim. Nekem most lehet fecsegni.
~Megtetszett? Nem is jöttem volna ide, ha nem történik az a szüleimmel, de ezt nem mondhatom el neki. ~ Egy halvány mosolyt erőltettem az arcomra, bár, ha jó emberismerő, sejthette, hogy nem a teljes igazságot mondom. - Mondhatjuk így is, bár itt Alaszkában minden hasonló Oroszországhoz, ugyanúgy hideg van. - Nevettem el magam a végén, s ekkor már tényleg kezdtem érezni azt, hogy kicsit fejembe szállt az ital. - Egy ideig itt fogok élni, míg vissza nem húz a honvágy Moszkvába. - Fűztem még hozzá ezt a csekély információt. Jelenleg az érdekelt, hogy megtaláljam a bátyámat, azt pedig tudtam, hogy valahol Amerikában járhat, legutóbbi forrásaim alapján. Amerika pedig közelebb van ide, mint Oroszországhoz. - Látom, ön tényleg igazi természetbarát. Nem sokan beszélnek ilyen rajongással erről. - Letettem a poharamat, kezeimmel megigazgattam a hajam, majd ismét a férfire pillantottam. - Meséljen kicsit magáról, miért hagyta ott Chicagot? Az a város Fairbankshez képest pezsgő élet, és ott a hőmérséklet is kedvezőbb, ott nem kell tartani hóviharoktól vagy lavináktól. - Miközben a válaszra vártam, egy nő sétált ki a raktárból, kicsit meglepődött, hogy még vendég ül a pultnál, majd a mellettem ülő férfihez sétált, de azt nem értettem, hogy mit súgott a fülébe.
Jaj, itt jön az én legnagyobb problémám, ha egy civillel állok le társalogni. Most vagy nem mondok semmit, és akkor bunkó vagyok, vagy hazudok, mint a vízfolyás. De utálom ezt! Ezért vagyok olyan visszahúzódó. Ritkán ismerkedem. - Igazából éppen a természet az egyik, ami érdekel itt. Alapképzettségem biológus, és szabadúszóként űzöm is a szakmám, ha mód van rá. Alaszka érdekel. És ennek a környéknek Alaszkán belül is különleges a mikroklímája. Na, ennek csak egy nagyon kis része maszlag, a többi az csúsztatás. - A tulajt már ismertem régebbről, és vele jöttem, a hotel kitűnő kiindulóbázis, aztán majd meglátom mi lesz.
- Biológus? A nagybátyám is az volt, ő klónozással foglalkozott, aztán kiöregedett a szakmából. - Hogy miért is említettem neki meg ezt, túl sokat fecsegek, vissza kellene fognom magam, hisz látszik rajta, hogy visszahúzódó. - Elnézést, nem akarom untatni a hülyeségeimmel. - Próbáltam mentegetni magam, majd az órámra pillantottam, nem azért, mert untam a társaságot, csak kíváncsi voltam arra, hogy mégis mennyi idő lehet, elég későre járt. - Értem, akkor önnek is vannak céljai.- Halványan rámosolyogtam, közben felálltam a székről. - Nem szeretném rabolni az idejét, valószínűleg már várnak magára. - Menni sem igen akartam, de kicsit azt vettem észre, hogy ő unja a beszélgetésünket, ezért megadtam neki az esélyt, hogy döntsön.
Nocsak. Klónozás? A nagybácsi sem lehetett semmi a szakmájában. De ez a terület engem nem érdekel. Belőlünk éppen elég egy-egy példány is. Néha sok is ... - Nem untat, Lana, és így éjjel már nem vár rám senki más, csak az ágy. - felelem egy legyintéssel. De nem akarom tartóztatni. Lehet, így menti ki magát, és már menne. Én is felkelek. Mondhatnám, hogy ha keres, itt megtalál, de nem akarom ajánlgatni. Már ez a rövid beszélgetés is megmutatta, hogy nem nagyon tudunk úgy időt együtt tölteni, hogy ne kényszerülnék hazugságokba, azt meg nem szeretem. Arról nem is beszélve, hogy vele ellentétben én tudnék most aludni. A bér is nemsokára bezár, a hölgy már türelmetlen volt. - Örülök, hogy találkoztunk! Elköszönök, és elballagok a szobámba.
Kezdőlap
//
