*Nem először téved erre a helyre, pedig... biztos nem sokan nézik ki belőle, akik többet tudnak róla. Viszont előszeretettel vegyül el az átlagemberek között. Főleg olyan helyen, ahol zene is van, meg táncolni is lehet. Tény, elvileg nem ehhez a fajta zenéhez van szokva, de az igazat megvallva, neki ez is tökéletesen hallgatható, annak ellenére, hogy még abban a korban született, amikor igazi hangszerekkel szólaltatták meg a hangokat. A fiatalság és aki úgy alapvetően jártasabb az egyetem környékén, az tudhatja, hogy a fiatal(nak tűnő) hölgy testnevelést oktat. Amúgy alapvetően nem sokat tudni róla. Persze farkas-körökben, ha valaki úgy nagyjából tisztában van az őrzőkkel, akkor lehet tudni, hogy ki is ő valójában. Viszont ma este csak egy fiatal nő, aki ki akar kapcsolódni, legalább is ő így indult neki az estének. Túlzás lenne azt mondani, hogy marhára kicsípte volna magát, de meg kell hagyni, hogy csinos. Ami azt illeti, ha egy szkafandert adnának rá is jól mutatna, de ez már csak részletkérdés. Normálisan van felöltözve, ami jelenleg egy farmert és az egyik vállánál ejtett, laza felsőt jelent. Ha valaki nagyon szemügyre venné, akkor a vállánál észrevehető valami nagyobb tetoválásnak egy kis része, de ennek észrevételét a kiengedett, fekete haj is gátolja valamelyest. Sminkkel pedig alapvetően nem nagyon él, de nincs is nagyon szüksége rá. Persze a szemceruzát ismeri, de semmi kirívó. Épp most huppan le az egyik asztalhoz, úgy fest rajta kívül ott nem ül más. Mondjuk amennyit eddig ült, ez nem is zavarta különösebben. Mindenesetre most kell egy pihenő, mert már nem is nagyon tudja megszámolni, hogy kikkel táncolt eddig és ez, akárhogy is nézzük, kimerítő. Kicsit szuszog még, de belekortyol az italába, igyekezvén normalizálni légzését. Amúgy nem fogyaszt alkoholt, ami miatt nem egyszer furán is néznek rá. Furcsa, ám így is jól tudja érezni magát, ez látszik. Még most, hogy leült is, jár a lába a ritmusra és a táncolókat figyeli.*
Alapjáraton eszembe sem jutott volna betenni a lábamat egy ilyen helyre. Sőt, ha lehet messzire elkerülöm az egymással élvezkedő embertömeg puszta látványát is, de ha a szükség rávisz azért kivételt tehetek. Most pedig a szükség kategória magasfokánál tartottam, mivel a készletem erőteljesen megcsappant az utóbbi időben, és eddig nem adódott alkalmam pótolni. Pláne, hogy a dílerem csődöt mondott, úgyhogy új beszállító után kellett néznem. Utálom az új embereket. Megbízhatatlan mocsok a legtöbb, és ha rosszul választok, csúnyán átb@szhatnak, bár a végén ő fog rosszabbul kijönni. A diszkóba beszéltük le a randit, ami már eleve nem tetszett. Normálisék nem egy ilyen helyet választanak ki az üzletre, ez tipikusan amatőrre vall. Tudtam kit kell keresnem, láttam már a fószert, de mikor besétáltam, pár perc után megállapítottam, hogy még nem érkezett meg. Merem remélni, hogy a még a megfelelő kifejezés. Hogy addig is elüssem az időt, kértem egy sört. Hányingerem van ettől a rakat hormontúltengéses táncoló majomtól. A legtöbbnek az IQ-ja még egy sültkrumpliét sem közelíti meg, nem hogy egy embernek nevezett képződményét. Az egyetlen magában ücsörgő nőt kezdtem fixírozni. Valahonnan ismerősnek tűnt, láttam már. Nem tartom számon az őrzőket, de hogy ez a nő közülük való, abban majdnem biztos vagyok. És a majdnem már elég. Körbe néztem még egyszer, hátha meglátom az emberemet. Ránéztem az órámra. Öt perce van, hogy az idegeimet még rendbe találja. Elindultam a nő felé. - Szép jó estét. Éjszakai őrjárat? - Ennyit a bevezetésről. Vagy hülye, vagy nem. Ledobtam magam a mellette lévő székre. A táncparkett felé néztem. Kár volt. Eldobom az agyam. Mi a fenét élveznek ebben az emberek?
*Ő pedig nemes egyszerűséggel észre sem veszi a rendőr urat, akit ugyebár nem csak magas pozíciója miatt ismer. Nem őrzőként jött ide, bár ő is nagyon jól tudja, hogy ez a szakma megkívánja az állandó készenlétet. Ha valami történne itt vagy a környéken, valószínű azonnal ott teremne, de egyelőre béke van. Csak akkor figyel fel Rowenre, amikor odalép hozzá. Persze rögtön be is azonosítja és a kissé meglepett tekintet, ahogy jött, úgy megy is. Hallott egy's mást róla és valahogy egyik sem pozitív, szóval megvan róla a véleménye. Persze, pont a minap beszélték meg Jake-kel, hogy az előítéletek gyakran, mennyire nem tükrözik a valóságot, de ez esetbe hajlandó kivételt tenni.* - Szép estét. Most, hogy itt van, már az. Mi járatban? *És még el is mosolyodik a mellette ülőre, csak hogy ne érezze a kérdést számonkérőnek. Tényleg csak érdeklődik, hiszen alapvetően a feladatköre nem igazán terjed ki a farkasok magánügyeire. Bár azt mondjuk kikövetkezteti, hogy Rowen valószínűleg nem szórakozni jött, valahogy ezt leszűri abból a lelkesedésből, ahogy a táncolókra tekint. Viszont akkor felmerül ugyebár a kérdés, hogy miért is. Ő már csak ilyen kis kíváncsi. Nem egyszer megütötte a bokáját emiatt, de úgy fest még meg is fogja párszor, mert... egyszerűen ilyen a természete és nem tanul az eddigiekből.*
Nah most a mi a f@sz köze van hozzá mondat ugrott be elsőként, de úgy döntöttem ma este, amíg esélyt látok rá, hogy megkapjam a cuccot, addig kultúráltra veszem a figurát, még ha kissé groteszk összképet is mutat rólam. Fő a változatosság. - Nem kell idegeskedni, nem balhézni jöttem - vonok vállat és nyomatékosításként még egy mosolyt is megeresztettem a nő felé. Azért a mézesmázaskodásnak is van határa; nem kötöm az orrára mit keresek itt és a bájvigyort is gyorsan leradírozom az arcomról. Ismét körbe néztem, de az emberem még mindig sehol. Vetettem egy röpke pillantást az órámra: még négy perc. Inkább a nőn pihentettem tovább a tekintetem. A nyakán lévő verőér lassan, ütemesen vert. Elképzeltem, ahogy ez az ütem felgyorsul, a pupillája kitágul a félelemtől. Sokkal szebb látványt nyújtana, mint így. Na de, ne rohanjunk előre. - Még be sem mutatkoztam. Rowen O'Dowood - nyújtottam felé a kezemet. Pár pillanat múlva valam spicces egyéniség vonult be a látóterembe, és a kezében lévő pohár tartalmát az asztalunkra küldte, és bőven jutott a pólómra is belőle. - Ez kiborult b@ssza meg.. Hogy az a... Héé, bocs már haver, nem láttam, hogy itt vagy - makogta, miközben feltűnően végigmérte a mellettem ülő nőt, itt ott elidőzött rajta a tekintete. Még meg is bocsájtottam volna neki, ha nem ér hozzám. Lenéztem a vállamat érintő kezére, majd az őrzőre, végül ismét a részeg fazonra. Egy megoldás jutott elsőként eszembe, de az előbb fogadtam meg, hogy jól fogok viselkedni, nem rontom el már a második percben. Előkotortam a zsebemből a pénztárcámat, és előhúztam belőle egy tízdollárost, leemeltem a fickó kezét a vállamról, majd a kezébe nyomtam a pénzt. - Vegyél magadnak egy új piát, a maradékot meg költsd illemtankönyvre. Az etikett bajnokunk még odamorrantott valami "köszönömdeazértdögöljmeg" félét, végül elkotródott a pult felé. Egy gond kipipálva.
*Nem igazán tudja mit is várjon a férfitől, hiszen személyesen még nem volt alkalmuk találkozni, így csak a hallomásokra tud alapozni. Az, amit meg mondtak neki róla, nem túl pozitív összképet sugall, de amíg Rowen normális, addig ő sem fog ellenségeskedni. Márpedig egyelőre a normális határain belül van.* - Ez megnyugtató, mert én sem. *Ami azért tőle, ezzel a bájos mosollyal elég érdekesen hangzik, hiszen nem tűnik egy túl balhés csajnak. Mondjuk nem is az, de ha kiprovokálják, azért meg tudja védeni magát. Egyébként az órára nézegetés nem kerüli el a figyelmét, de egyelőre nem teszi szóvá, hiszen észrevehetően a másik nem akar túl sok információt megosztani vele az ittléte okáról. Viszont azért ettől a nézéstől a hideg futkos a hátán, még jó, hogy megtöri végül Rowen egy bemutatkozással. Már épp szóra nyitná a száját, amikor az incidens megesik, így elmulasztja a kéznyújtást is. Csak egy kicsit odébb húzódik a kiöntött italtól és a poharát is idébb húzza. Szerencsére az ő térfele valamelyest megúszta az áradatot. Érdeklődőn, már szinte kíváncsian figyeli a rövid párbeszédet, főleg nagy figyelmet fordítva Rowen reakciójára. Amikor aztán sikerül elküldeni a másikat, felveszi a beszélgetés fonalát, mintha mi sem történt volna.* - Anya Suresh. Egyébként ennek a fószernek egy dollárt nem adtam volna... viszont még a végén kiderül, hogy az önről szóló pletykák alaptalanok. *Ezt azért meg kell említenie, hangja szinte már elismerően cseng, lévén valahogy nem erre számított. Persze nem zárja ki a lehetőségét annak sem, hogy csak az ő jelenléte sarkallja a férfit a jó magaviseletre, de oda se neki. Amúgy papír zsebkendőt szed elő és szépen nekiáll kicsit rendbe szedni az asztalt.*
Még két perc. Nagyon ajánlom, hogy ideérjen az emberem, mert kezd fogyni a türelmem. Sosem szerettem a várakozást, pláne ha olyan dolog miatt kell várakoznom, ami a másik félnek ugyancsak megéri. Nem kevés pénz cserélt volna a gazdát, és ha az a nyomorék így is sz@rban hagy, akkor ő se bukik keveset. Viszont vele ellentétben, nekem haladéktalanul szükségem volt rá. Ha nem kapom meg a cuccot, akkor még legalább fél nap, ha nem egy, hogy be tudjam szerezni ami kell. Közben azért elért hozzám a neve. - Nagyon örülök Anya - morogtam félvállról ismét az órámat fixírozva. - Azért ne ítéljen elsőre, csak mert egy elcseszett, alkoholista fazont egy lépéssel közelebb segítettem a halálhoz. - Nézőpont kérdése, hogy jót tettem e. Ha ő jótékonykodásnak veszi, az az ő baja, nekem viszont a pénz nem érték. Ugyanolyan,, mint egy darab kő. Felálltam az asztaltól, hogy jobban rálássak a helyre, de még mindig semmi. Asszem sanszos, hogy felültettek. Elővettem a telefonomat, és megpróbálkoztam egy hívással, de valahogy éreztem, hogy hiába; nem vette fel. Jellemző. - És mégis melyik pletykára gondol? - Néztem le a nőre még mindig mellette állva. - Arra, hogy megöltem két civilt? Igaz. - Újra körbe néztem. Semmi. - Vagy arra, hogy nem semmit sem számít egy két, vagy akár egy tucat ember élet? Az is igaz. - Lenéztem az órámra. - Vagy, hogy még a saját Alfámnak is erőfeszítésébe került fegyelmezni? Ezt is elhiheti. - Visszaültem a nő mellé, és csevegő hangnemben folytattam: - De az előítéletesség nem szép dolog. A pletykáknak hinni meg pláne nem - vigyorodtam el szélesen, miközben belekortyoltam a sörömbe.
*Valahogy a hangvételből el tudja képzelni, hogy mennyire örül neki Rowen, de nem várt kitörő lelkesedést igazából, szóval nem nagyon lepődik meg. A megjegyzésre elmosolyodik. Az biztos, hogy nem fordult meg a világ, ettől a "nemes" cselekedettől, egyszerűen csak nem ilyen jellegű reakcióra számított.* - Nem terveztem emlékművet állítani önnek, amiért ilyen lovagias volt. *Jegyzi meg ő is kissé félvállról, ám még mindig mosolyogva. Attól aztán nem kell félnie a férfinek, hogy emiatt rögtön a szívébe zárta volna. Kissé meglepetten tekint fel a másikra, amikor az feláll és szemmel láthatólag vagy az óráját, vagy a telefonját nézegeti. Most már elég egyértelművé válik számára is, hogy Rowen bizony vár valakire, de nincs nagyon alkalma azon tűnődni, hogy vajon kire is, lévén közben a férfi végig hozzá beszél. Persze figyel, még ha kicsit kellemetlen is, hogy most már felfelé kell nézni. Viszont úgy fest nem nagyon rázzák meg az információk, lévén ezek mindegyikét hallotta már innen-onnan. Csak, amikor Rowen visszaül és befejezi a kis monológját, szólal meg újra.* - Ezek szerint én egy elég rossz ember lehetek, de most hogy első kézből hallottam a viselt dolgait, azt hiszem nem tévedtem nagyot. És ahogy látom, még büszke is rá... *Viszonozza a másik mosolyát. Ő aztán nem fél Rowen-től, meg senki ember fiától... még ha farkasról is van szó. Emiatt lehet egyszer pórul fog járni, de a tényeken nem változtat. Végül ő is belekortyol az italába és mivel alapvetően kíváncsi természet, megint megkockáztat egy kérdést, hátha most készségesebb lesz a másik.* - Esetleg vár valakit? *Kérdőn tekint a másikra.*
- Aham. - Ennyit az emlékműről. Hogy a pokolba hagyhattam, hogy így átb@sszanak megint? Én hülye, barom állat meg beleéltem magam, hogy ekkorra már nálam lesz a cucc. Tudhattam volna, hogy ez lesz, ha nem megbízható forrással próbálkozok. Ha még egyszer elém kerül, gondolkodás nélkül fogom letépni a fejét. Fél füllel azért figyelek arra, amit Anya makog mellettem, de a rögtönzött erkölcsi maszlagjára elvigyorodtam. Kivételesen semmi gúny nem volt benne, egyszerűen szórakoztatónak találtam, ahogy ezt előadta. - Ez nem a büszkeségről szól. Ez vagyok én. Ha akarok ellene tenni, ha nem, akkor is ez van, el kell fogadni. Azzal, hogy tagadom ki vagyok, nem csak másoknak hazudok, hanem magamnak is, saját magam ámítása pedig ugyanahhoz vezetne, aki most vagyok. - Leraktam az üveget az asztalra. - De ezt te úgysem értheted meg. Vállat vontam, és hátra dőltem. Már jócskán letelt az öt percem. A kérdésére széles, groteszk vigyor ült ki az arcomra. - Mégis mit gondoltál? Hogy eljöttem diszkózni, grátiszba őrzőkkel cseverészni? - Megcsóváltam a fejem. - Ennyire azért még nem vagyok kattant. De mivel nem kaptam meg amire szükségem van, kezdek egy csöppet - ennél a pontnál a két ujjamat összeérintve jeleztem mennyire - mérges lenni. Felálltam, fogtam a maradék sörömet, majd szó nélkül ott hagytam a nőt. A pultnál torpantam meg, kértem egy wiskeyt, egy konyakot, és egy rumot, majd egymás után lehúztam mindhármat.
*Igazából talál egy-két logikai bukfencet a magyarázatban és közel sem tudja meghatni a másik hitvallása. Elég sok hülyeséget hallott már elég sokféle embertől ahhoz, hogy tudjon szelektálni. Viszont az okos enged, a szamár pedig szenved. Parttalan vitába nem fog belemenni, nincsenek olyan tévképzetei, hogy majd pont ő fogja megváltoztatni Rowent. Az idealizmust meghagyja inkább a fiatalabbaknak.* - Persze, hogy nem, hiszen az intelligencia a te privilégiumod. *A készséges helyeslés és a mosoly mögött pedig egy jó adag szarkazmus is leledzik. A véleményütközést még elnézi, de azt ha hülyének nézik, nem szokása szó nélkül hagyni. Mint, ahogy ugyebár most sem teszi. A költi kérdésekre és a ködös válaszra pedig csak felvonja a szemöldökét, amolyan "na, ne mondd, tényleg?" gesztussal. Soha nem jött volna rá, hogy a másik nincs a lelki egyensúlyának teljes birtokában. Pedig most még úgy be is szólna, de az igazat megvallva, mire lenne az jó? Nem akar ő itt semmiféle nézeteltérést kiprovokálni, szóval marad is a helyén. De persze innentől a két szeme Rowenen. Így eshet meg, hogy látja azt a - hozzávetőlegesen lórúgásnyi - alkoholmennyiséget, amit a férfi elfogyaszt. Hát gyorsan elfogyasztja a saját gyümölcslevét és szépen ő maga is a pult felé veszi az irányt. Nem sok kedve van egy részeg farkas körül pásztorkodni, de úgy fest ez lesz a vége. Ennek ellenére, amikor mellé lép, oldalra se pillant rá, csak kikér magának még egy pohár gyümölcslevet. Persze az itala minden alkoholtól mentes... nem él az itallal.*
Visszalöktem a pultosnak az üres poharakat, és csak a fejemmel intettem, hogy újratöltheti az összeset. Odalöktem a pénzt, majd mikor mindegyik tele volt, ugyanabban a sorrendben ittam ki a tartalmukat, mint előbb. Közben a túlbuzgó őrzők gyöngye is csatlakozott hozzám. Lett egy testőröm éjszakára. Igazán remek. Idegesített a nő. Alapból ideges voltam, és most még ez is itt kóricál körülöttem. - Nincs jobb dolgod? - Morrantam rá kelletlenül, de nem néztem rá. Engem nem hat meg, ha itt akar üldögélni egész éjszaka mellettem, akkor tegye. Csak ne szólaljon meg. Egy darabig csak bámultam magam elé. Irtózatos késztetést éreztem, hogy valakinek letépjem a fejét. Mostanában egyre többen húznak csőbe, és ez nagyon nem tetszett. De aztán jobb ötletem támadt... Leugrottam a bárszékről, és azzal a lendülettel a pultnak préseltem teljes testtemmel a nőt. Kivédhetetlen gyorsasággal mozogtam, esélye sem lehetett egy embernek. Külső szemlélőnek erotikus látványt nyújthattunk, ahogy a nőhöz préselődtem. Mindkét csuklóját erősen tartottam, és a nyakához hajoltam, de csak annyira, hogy leheletem súrolja a bőrét. - Mivel úgysem vagyok túl intelligens - céloztam az előbbi megszólalására - az sem lehet meglepő tőlem, ha átváltoztatok egy őrzőt. Utána majd megtudod mit jelent gyilkolni. Milyen érzés valakinek átharapni a torkát. Hidd el aranyom, nem lesznek többet buta kérdéseid. Bármikor megtehetem. Amikor nem számítasz rá, még szebb, könnyebb, és élvezetesebb lesz. Körmeim karommá alakultak, és a karjáról a hátára csúsztak, hogy a civilek szeme elől rejtve maradjon, majd finoman a nő húsába vájtam két karmomat.
- Lenne. *Válaszol félvállról, annyira nem zavarja a másik ellenszenve, de a pultot azért nem sajátíthatja ki magának. Hamar meg is kapja az narancslevét, amit kért, persze fizet is. Nem szándékozik egész este Rowen gardedámjaként tetszelegni, de azért elég aggasztó egy ittas farkas, főleg ha olyan személyről van szó, mint ez a félkegyelmű itt mellette. Szóval sok mindenre számít, de ami az elkövetkezendő pár másodperc leforgása alatt történik, arra speciel nem. Még belekortyolni sincs ideje az italába, amikor a férfi elrugaszkodik a bárszéktől, és nemes egyszerűséggel nekiszorítja őt a pultnak. Akárhogy is nézzük, most azért meghűl benne a vér, szívverése szaporábbá válik és ezt most akár Rowen is érezheti, miközben egész testével nekifeszül. Mellkasa úgy jár fel, s alá, mint egy kalickába zárt madáré, de akárhogy is próbál feszengeni, rendesen oda van préselve ahhoz a pulthoz. Viszont egyik kezében ott maradt a pohár, a hirtelen mozdulatoktól kicsit kilötyögött belőle az ital, de nem engedi. Szinte már görcsösen fogja a poharat a csuklóját érő szorítás és a lehetetlen helyzet következtében. Miközben a férfi a fülébe suttog, dacosan fordítja oldalra a fejét, közben persze jár az agya, hogyan is szabadulhatna ki szorult helyzetéből. Így szinte fel sem fogja a hallottakat, de a lényeget kihallja. Viszont nem egy kezdő őrzőről van szó, így úrrá tud lenni kezdeni ijedtségén. Nem egy buta csitri, hogy kivárja, ahogy megkarmolják... Amint Rowen elengedi az egyik csuklóját, azonnal mozdul és teljes erőből megtérdeli a másik férfiasságát és megkísérli a kezében lévő pohár tartalmát is a másik szeme közé önteni. Ezzel csak nyer annyi időt és teret, hogy ki tudjon slisszanni a csapdából... Ha pedig sikerül, akkor azonnal a bejárat felé veszi az irányt sietős léptekkel és bizony szemrebbenés nélkül előadva a védtelen leányzót számol be az őt ért zaklatásról a biztonságiaknak. Persze tisztában van vele, hogy ezeknek a halandóknak nem lesz túl sok esélyük Rowen ellen, de arra, hogy időt nyerhessen, tökéletesek.*
Éreztem, ahogy meghűl benne a vér, szaporábban dobogott a szíve, tágra nyílt a tekintete, szinte hallottam a ahogy szélsebesen száguldanak az agyában a gondolatok, a menekülési esélyek latolgatása, és a francba is, nagyon élveztem. Itt nem tehetettem semmit, ami még élvezetesebbé tenné a pillanatot, de őszintén szólva ennyi is bőven elég volt. Az önbecslésemet jól pofán rúgta az a szemét, aki ma átvágott, és mivel drog nincs, kellett valami. Valami, amitől újra érezhetem, hogy létezem. És semmi sem tökéletesebb ennél, mint látni valaki szemében a félelmet. A pillanat szépsége ott dőlt romba, mikor a nő belém térdelt. Fél perces káromkodás-zuhatag közben hagytam, hagy menjen. Nem mintha olyan hű de nagyon sok kedvem volt utána futkosni, miután tökön rúgott. Láttam, ahogy a biztonságiakkal társalog. De aranyos. Az egyik kigyúrt állat megindult felém, gondolom azzal a szándékkal, hogy majd jól kihajít, mialatt előadja a hogy kell bánni a nőkkel című fejezetet. Most mindenhez volt kedvem , csak ehhez nem. Már messziről felmutattam neki a jelvényemet, ami édes kevés volt, de legalább annyira elég volt, hogy hagyjon magyarázkodni, és ne akarjon rögtön kidobni a másik gyúrórudival együtt, aki még mindig Anya mellett szobrozott. A másiknak szépen elmagyaráztam a történteket az én szemszögemből, kapott egy kis borravalót, majd megkért, hogy távozzak. Beleegyeztem, úgyhogy átverekedtem magam az éppen az ajtón belépő embereken, és kiléptem az utcára. Nem láttam Anyát, de reméltem, hogy még bent van, így elővettem egy cigit, rágyújtottam, és vártam.
*Még azért még mindig az előző jelenet hatása alatt van. Megszokta már, hogy olyan az élete, mint egy rossz... vagyis igazából egy egész jó horror film, de nem tudja mikor ment át pszicho-trhiller-be. Mindenesetre az ilyen őrültektől kirázza a hideg, bármennyire is kemény csaj. Viszont amikor látja, hogy a biztonságiak cselekednek, azért kicsit megnyugszik. Csak nem megy nekik ez az idióta egy ennyire nyilvános helyen. Akkor viszont megdöbben, amikor látja, hogy a férfi előhúzza a jelvényét. El is felejtette, hogy ennek a pszichopatának még hatalma is van a városban. Távolról figyeli az eseményeket, de persze a zenétől semmit sem hall, így csak a gesztusokból és a testbeszédből tud következtetni. Mennyivel könnyebb lenne, ha megtanulna szájról olvasni. Mindenesetre ugyancsak tisztes távolból figyeli, ahogy kikísérik Rowent. Persze esze ágában sincs ennyiben hagyni a dolgot, bár egyedül biztos nem fog utána menni. Be kell ismernie, hogy ez a fazon neki talán egy kissé nagy falat. Viszont az a kellemetlen érzés a gyomrában nem akar szűnni, valami nem stimmel. Hát még is van haszna a mágiaérzékenységének, ugyanis érzi még a férfi közelségét. Valahol itt van. A felismerést követően azonnal körbe néz, de rá kell jönnie, hogy előbb látta őt kimenni... kint kell lennie. Ezek szerint nem tágít. A gyors eszmefuttatást követően szinte azonnal előszedi telefonját és megnyomja a gyorshívó gombot, betelefonál a többieknek, hogy bizony szüksége lenne némi segítségre. Persze nem egyszerű a dübörgő zenétől kihallani a dolgokat, de egyik fülét kezével dugja be, így nagynehezen, de tudja tájékoztatni a bentieket hol van és ki a probléma forrása. Végül elnyomja a telefont és... vár. Amíg a férfi kint, ő bent, de most már az ajtó közelében marad, hogy amint megérzi a többiek érkezését, cselekedni tudjon.*
Mivel Rowen már kitüntetett figyelmet élvez nálunk, az ügyeletes azonnal értestett, amint Anya hívása beérkezett. Rövid egyeztetés után William maga indult a helyszínre, nagyon pontos utasításokkal. Én magam Anyát hívtam fel, hogy tájékoztassam. De amint meghallottam a beszűrődő hangzavart, csak ennyit mondtam illetve kiabáltam a telefonba. - Mindjárt írok SMS-t inkább! Aztán bontottam a vonalat, és fürgén nyomogatni kezdtem a gombokat.
WILLIAM MEGY ERŐSÍTÉSNEK. HA ROWEN MÉG A HELYSZÍNEN VAN, FOGJÁTOK EL, ÉS HOZZÁTOK BE A BÁZISRA ÉLVE! HA MENEKÜLNI PRÓBÁLNA, INKÁBB ÖLJÉTEK MEG, MINTHOGY KEREKET OLDJON ÚJRA! MORTIMER
Elküldtem az SMSt, aztán nekiláttam egy szertartás előkészítésének.
Kocsival érkezem, út közben olykor kissé talán túl is lépve a megengedett sebességkorlátot, de igazából ez izgat a legkevésbé. Sorra előzöm meg az előttem haladókat, és egy pirosba is sikerül beleszaladni. Mortimer azt mondta, gáz van, szóval nincs időm tökörészni, mikor az egyik emberem segítségre szorul. Lendületes ívben kanyarodok az Upper parkolójába, de kiszállni már a lehető leglazább nyugalommal szállok ki. Mikor elhajtottam a bejárat előtt, kiszúrtam a keresett személyek egyikét. Anya gondolom bent lehet még - de ha nincsenek egy légtérben, olyan nagy gáz nem lehet, mint amilyennek beállították. És én ezért hajtottam... Oltári! Azért az utasítás az utasítás, na meg a pasas köszönő vendég Őrzőék körében, mondhatni. Kiszállok hát a kocsiból, könnyed mozdulattal csapom be ajtaját és lépdelek a cigarettázó felé. Mikor oda érek, már egy szál cigit forgatok ujjaim közt. 'Ték it ízi!' Lehet, hogy Rowen nem teljesen százas, de a legőrültebbek is kezelhetőek, ha megfelelően áll hozzájuk az ember. - Mr. O'Dowood. - biccentek felé üdvözlően és rágyújtok. Ha névről nem is, látásból talán ismerhet - a rendőrség gyakori látogató a Nemzeti Parknál mikor eltűnik egy-két turista. Eszem ágában sincs kapásból lerohanni és pár jól irányzott mozdulattal kiiktatni, míg bevisszük. Bár velem lenne a meglepetés ereje... Előbb azért adok egy esélyt a "megfelelő hozzáállásnak". Egyik kezem leengedve magam mellett, másikban a cigi, melynek füstjét a beálló csendben lustán fújom ki. Anyának már éreznie kellett, hogy ide értem. Magamban szinte visszaszámolom a másodperceket, mégis felképelni való nyugodtság ül rajtam látszólag. - Vár esetleg valakit? - pillantok körbe - Mert éppenséggel magát keresem. Lenne itt egy meghívás az ön számára. - épp csak lopva, szemem sarkából tekintek felé, lesve a reakcióját. Nem fogok neki könyörögni.
Jó pár perce várhattam már, pontosabban másfél ciginyi ideje. Van egy olyan érzésem, hogy a nő nem fog magától kisétálni. Én pedig nem szívesen látott vendég vagyok most, úgyhogy maradt a várakozás. Viszont.. Azt sem akartam, hogy riadóztassa a barátait, aztán egész este a nyakamba lihegjenek. Éppen elnyomtam a második cigit, mikor odaslattyogott hozzám egy ismerős figura. Láttam már valahol, de nem tudtam hová tenni. Egy két másodperc után végül csak leesett. A vadőr gyerek őrzővédő szerepben. Hát ... ez... igazán... remek. Egy fejbiccentéssel viszonzom csak a köszönését. - Vártam. A meghívásnál már biztos vagyok benne, hogy a nő hívta ide a fickót. Az meg biztos még mindig bent lapít. Könnyű mással elintéztetni a dolgokat. Most én is riadóztassam a falkát? Na jó, az nagyban nem járulna hozzá, hogy konfliktusmentesen megússza mindenki, mert több, mint valószínű, hogy nem sietne a segítségemre senki. - Kösz, de inkább kihagyom. Majd talán legközelebb. - Gúnyos vigyorra húzódott a szám, utána szándékomban állt kikerülni, hogy végre elhúzzak innen.
*Bent várakozik és hamarosan vissza is hívja őt Mortimer. Gyorsan bedugaszolja ismét a fülét, hogy azért halljon belőle valamit, de úgy fest, hogy az öreg csak azért hívta fel, hogy aztán letegye. Na, de aztán most meg az sms-re várhat. Egyáltalán nincs ínyére ez a sok várakozás, de jelen helyzetben nem nagyon tud mit tenni. Amikor pedig az sms is megérkezik, gyorsan elolvassa, majd végül zsebre vágja mobilját. Azért megkönnyebbülés, hogy Will jön, az a férfi érti a dolgát, csak érjen ide hamar. Érzi még egyébként, hogy Rowen kint van, ő pedig már fel-alá járkál az ajtónál, hogy mikor is érzi meg a kolléga jelenlétét is. Egy ízben még a biztonságiak is megérdeklődik, hogy ugyan mi a baja, de ráfogja az iménti kis incidens miatti zaklatottságra. Végül is nem is hazudik ezzel olyan nagyot. És végre érzi, hogy Will megjelenik, így szépen meg is indul kifelé. A rövid kis párbeszéd végére ér ki, amikor a farkas épp kikerülné az őrzőt. Most nem üdvözli külön a férfit, egyértelműen Rowen-re tekint, miközben a páros felé tart.* - Mortimer azt szeretné, ha bejönnél velünk az egyetemre Rowen. *Ridegen, tényként közli az információt, bár fogalma sincs, hogy Will eddig mit mondott neki. Mindegy is. Alapvetően nem akar balhét, de ez a hozzáállás ugyebár nem mindig jön össze. Most meg már baromi bátor, hogy van erősítése persze. Mondjuk attól még nem érzi magát gyávának, hogy segítséget hív, amikor tudja, hogy nem elég egy feladathoz. Három lépés távolságban torpan meg a férfitól. Pajzs nélkül még egyszer nem szándékozik a közelébe menni, ha csak nem muszáj. Egyáltalán még csak el sem tudja képzelni mi járhat a férfi fejében, így ennek megfelelően tart is tőle, viszont Will ítélőképességében és tapasztalatában megbízik.*
Ahogy ott ácsorgunk és szívjuk a koporsószögeket, pár tinilány elénk tolakodik, mintha nem lenne jobb dolguk. Jó lesz ez így, ha civileket is belekeverünk, tényleg. Hangjuk irritál, nevetésüktől a falat kaparnám hosszú távon, de mindezt nem mutatom a külvilág felé. ~ Ránézek a Napra, téged látlak; ha ránézek a Holdra, téged látlak; ránézek a csillagokra, akkor is téged látlak...~ - mantrázom magamban, de ahogy az egyik plázatöltelék selyemfiúja szinte a lábamra lép, finoman megfogom a vállát és megmutatom neki, hogy is kellene állnia. - Állj már arrébb b'zmeg, nem látok tőled semmit! - fűzöm hozzá és nem tudom, mit lát a tekintetemben, de inkább le is lécel a kis társaság. Halleluja! És még csak meg se emeltem a hangomat hozzá. Sokan azt hiszik, csak azért, mert nem vagyok egy kapásból üvöltözős, kőbunkó alak, máris puhány leszek. Pedig tapasztalatom szerint sokszor a higgadtság ezerszer őrjítőbb, mint ha tombolna valaki. Na meg, a hidegvér megkettőzi a képességeket és az erőt. Szóval a látszat ellenére nem lehet velem szórakázni, és a "csikós" bandázásokból, hülyülésekből is kinőttem már. Nem, nem, és nem! Nem vagyok hajlandó - még egyszer - zöldre festett hajjal, rózsaszín kosztümben, lila harisnyában és piros topánkában táncot ropni az asztal tetején! Csak ha fizetsz érte. Ahogy Rowen ellépne mellettem, tenyeremet mellkasára téve állítom meg, ha kell, még határozottan lökök is rajta egyet, hogy visszalépni kényszerüljön előbbi helyére. - Tudod... néha úgy érzem magam, mint egy csirke: csak kotkodácsolnék egész nap! Ehelyett a ti marhaságaitok miatt ugrálok. Nem felajánlás volt a dolog. - és megérkezik Anya is, felé sem kell fordulnom, hogy érezzem, tudjam. Nagyszerű. Szavai, mikor megszólal megerősítik az enyéimet. Tekintetem nem veszem le Rowenről. - Különben sincs semmi baja a csajnak. - Tudom, hogy ez nem enyhítő tényező, de a farkas talán nem. Végtére is, rendőr...
"Mortimer azt szeretné, ha bejönnél velünk az egyetemre, Rowen" Grimasz ült ki az arcomra, ahogy visszhangzott bennem a mondat. Én meg azt szeretném, ha mindketten elhúznának a francba, és megmondanák az öregúrnak, hogy dugja fel a seggébe a meghívását. De ez nem szeretném-nem szeretném kérdése. Miért kell ennyire felfújni egy ilyen apró dolgot? Nem is értem. Ezeknek nincs jobb dolguk, mint csesztetni minket? Én bezzeg ma nem ártottam senkinek, mégis itt lihegnek a nyakamban. Mi lett volna, ha véletlen megsérül a nő? Kényszeredett vigyor telepedett az arcomra. - Már a haverodnak is megköszöntem a meghívást - biccentettem Anya felé, de mikor kikerültem volna a fószert, taszajtott rajtam egyet. Ezt most kihívásnak venném, ha épp nem Mort-papa seggében lihegnének. Semmi kedvem ahhoz, hogy még egy buzgó seggnyaló megjelenjen. Igazából csak az kéne, hogy hagyjanak békén, amíg még türelmes vagyok. - Akkor takarodj vissza kapirgálni a tyúkudvarba - morogtam kedvetlenül az idióta megjegyzésére. Lejött, hogy nem fognak egykönnyen elengedni, de az a nagy büdös helyzet, hogy amíg én nem megyek önszántamból, addig max hullazsákban fognak tudni a nagyvezír elé hurcolni. És ahhoz nekem is lesz egy két szavam. - Kössünk alkut - kezdtem miközben kezem a fegyverem után mozdult iszonyú lassan -, én szépen elsétálok, ti meg mentek mindketten a dolgotokra, és akkor nem esik baja senkinek. Ha nem lépett közben egyik sem, akkor a mondat végére már a kezemben volt a pisztoly, és egyenesen a fickóra szegeztem.
*Aprót szusszant a válaszra, de ennyivel azért nem lehet lerázni. Most, hogy itt van Will, azért magabiztosabb, amely magabiztossága egyébként bárki mással szemben egyedül is meglenne, de speciel Rowen-től pontosan tudja, hogy bármi kitelik. Épp a kiszámíthatatlansága miatt tart tőle. De nem fogja ám ennyiben hagyni.* - Csak, hogy ez nem meghívás. Épp elég dolog van a számládon. Igazából meg sem kéne lepődnöd azon, hogy most itt vagyunk. *Azért ő még próbálja nyugodtan kezelni a dolgot, de valahogy gyanítja, hogy nem nagyon fog hatni a másikra. Viszont örök optimistaként úgy van vele, hogy az érvek miért ne hatnának, ennyire Rowen sem lehet elborult... bár, ami bent történt nem ezt bizonyítja speciel. Alapvetően tényleg szeretné elkerülni a harcot. Annak örül, hogy Will nem hagyja elmenni a férfit, bár a megjegyzését nem is igazán tudja hova tenni. Lehet sikerült felkelteni nem rég, azért ez kotkodácsolós dolog, de igazából nem is érdekli. Az a lényeg, hogy itt van. Viszont elkerekednek a szemei, amikor előkerül a fegyver. Hát mégsem lesz egyszerű, pedig milyen jó is lett volna. Hirtelen azt se nagyon tudja, hogy mit mondjon, némi ijedtséggel tekintetében néz Will-re, majd vissza Rowenre. Megint csak gyorsan kell gondolkoznia.* - Csak ne hamarkodj el semmit. Azzal, ha megölsz közülünk valakit lényegében a saját sírod ásod meg, de szerintem azt te se szeretnéd... *Miközben pedig beszél megkísérli észrevétlenül előkotorni zsebéből a mobilt és amint már ujjai között van a kis szerkezet... Rowen-hez vágja, próbálva úgy fejmagasságba hajítani. Márpedig azért ügyesség terén azért eléggé toppon van. Persze nem az a célja, hogy ezzel hatástalanítsa a farkast, pusztán egy pillanatra akarja elterelni a figyelmét... és akkor már csak abban bízik, hogy Will kapcsol és nem sül el a fegyver idő előtt.*
Azt, hogy Anya miért ismétli meg a szavaimat, csak másként megfogalmazva, nem igazán értem - mondjuk nem is érdekel, legfeljebb Rowen un rá, hogy kétszer hall mindent. Hullazsák pedig akad a kocsiban, ha annyira vágyik rá, szívesen megadom neki. Igazából kezdhettem volna kapásból úgy is, ha olyan lenne a természetem, na meg, ha nem fogalmazták volna bele a parancsba, hogy jobbára élve kellene a fószer. Egyébként a további szentszövegelést meghagyom a hölgynek a trióból, neki az ilyen mindig is jobban ment, lássuk be. Tekintetem Rowent fürkészi, annak minden egyes apró mozdulatát, így nem esik nehezemre kiszúrni azt a jellegzetes mozdulatot, amivel a fegyverért nyúl játszi óvatossággal. Zsaruk... az nélkül nem is érezné magát biztonságban. Anya is kiszúrja a fegyvert - nem nehéz, mikor épp lendül Rowen karja, hogy rám szegezze azt - és rákezd egy kisebb litániára. Na mit mondtam az előbb a szövegelésről? Nők... Most pedig vázoljunk egy lassított felvételt arról, mit is lépek meg abban a másodpercben, ahogy Rowen a képemnek szegezné a játékszerét.
Karom szinte egyszerre mozdul a másik férfiéval, hogy bal alkarom külső felével érve el fegyvert tartó jobbkezét "másik pályára" irányítsam. Kezemmel közben csuklóját elkapva és nem túl udvariasan - annak az ideje lejárt - meg is csavarva kissé azt, arra kényszerítem, hogy a föld felé álljon a fegyver csöve. Ha el is süti, legfeljebb pár balszerencsés vakondnak essen baja, ne nekünk. De az lenne a legjobb, ha sikerülne rávennem, hogy engedje el a stukkert. Ennek érdekében, amint a fegyvert biztos irányban tudom, szinte ösztönösen mozdul szabad - jobb - karom és könyökkel próbálok egy ütést bevinni a pasas nyakára. Vagy a képébe, ahol elérem. A félig se elszívott cigim a földön kötött ki a mozdulatsor közepette és ezért különösen pipa vagyok, a jelenlegi, nem túl rózsás kedvemen túl is.
Ez a nő annyit tud beszélni, és annyira felesleges tölteléknek éreztem az egészet, hogy jobbnak láttam elereszteni a fülem mellett az összeset. Mint egy gombnyomás; ahogy meghallottam a hangját, kikapcs, és ismét beállt a csönd. Néhány hangfoszlány azért eljutott a tudatomig; mint a "megölsz" , "ne hamarkodj" , "saját sírod ásod". Még ez is több volt, mint kellett, hogy összerakjam a mondatot, meg egyébként is arra voltam rákoncentrálódva, hogy milyen projektben van a keze a zsebében. Először azt hittem fegyvert ránt, de aztán csak egy telefon került elő. Innentől kezdve nem is zavartattam magam különösebben, de végül hozzám vágta, és éppen annyira tudtam kivédeni, hogy ne egyesen a pofámban landoljon, hanem csak homlokon csapjon. Mikor a földre zuhant a szerkezet, és a fickó is támadásba lendült, rátapostam a nő mobiljára. A reccsenéssel szinte egy időben sült el a fegyver. Körülöttünk néhányan felsikítottak, kiabáltak, elhangzott a rendőrség szó, és elég volt egy röpke pillantás, hogy megállapítsam, szűk tíz perc múlva már a zsaruk is itt lesznek. És volt egy olyan sanda gyanúm, hogy az én kedvenc felettesem is köztük lesz, lévén őrző is egyben. Miután a fickó megpróbált megütni, megelégeltem az egészet, és a könyöke után kaptam, ha sikerült, egyszerűen csak arrébb taszítottam őt. - Fejezzük ezt be, mielőtt kiérnek a zsaruk. Szavaim bizonyítékaként arrébb rúgtam a saját fegyveremet. - Az én kocsimmal megyünk - vigyorogtam a fickó képébe, majd tettem egy túlóvatoskodott mozdulatot a pisztolyom irányába. Még mielőtt bármelyiknek is lett volna valami hozzáfűznivalója, még gyorsan hozzátettem: - Fegyvertelenül nem megyek egy métert sem. Nézzenek csak gyávának, de senki nem lehet annyira idióta, hogy besétál az oroszlán barlangjába csupaszon. Legalább a tudat legyen meg, hogy van valami nálam. Ha meg tudtam ragadni a fegyvert, visszaraktam a tokjába. - Lehetőleg még ma induljunk el - morogtam magam elé, és vártam, hogy a díszkiséretemmel el jussunk végre A pontból B-be, mielőtt a zsaruk itt találnak. Nem tenne jót a hírnevemnek, ha lövöldözésen kapnának, bár ha azt vesszük, csak eggyel meg kell toldani a bűnlajstromomat.
*Neki meg persze miért is tűnne fel, hogy Rowen rá se bagózik? Teljesen abban a hitben van, hogy a szavai értő fülekre találnak, de ugyebár az események tanúbizonysága szerint ez mégsem éppen így van. A telefonját pedig nem sajnálja, inkább örül annak, hogy sikerült annyira elvonni vele a farkas figyelmét, hogy Will is akcióba tud lépni. legfeljebb Mortimer aggódhat, ha nem tudja őt elérni, bár ebbe jelenleg nem is igazán gondol bele. A lövésre azért egy kicsit összerezzen, persze ő is hallja utána, hogy a rendőröket emlegetik, ami nem feltétlen baj... sőt! És úgy fest Rowen is hasonlóan vélekedik.* - Eddig sem rajtunk múlott. *Von aprót vállat, majd megindul, bizony ugyancsak a fegyver felé, mert esze ágában sincs fegyverestül menni a férfival. Így elég nagy meglepettséggel tapasztalja, amikor rájön, hogy nem csak ő hajol érte. Végül csak kérdőn tekint Willre... igazából, ha ez az ára, hogy bevigyék Rowen-t, akkor esetleg vállalhatnák a kockázatot, de ebben a kollégának kell döntenie, hiszen ő tudja, hogy mágiával mennyi is tudja megvédeni magukat. Ha dűlőre jutottak, akkor pedig részéről megindul természetesen csak Rowen után. Ha rajta marad a fegyvertok, akkor azért eléggé figyeli, hogy vajon mikor is tesz felé gyanús mozdulatokat. Ha nem... akkor értelemszerűen nem. Amúgy a telefonja darabjai ott maradnak, teljesen kimegy a fejéből. Nem a technika embere, számára a mobilhasználat nem olyan természetes, mint a felesleges vackok hiánya.*
Nem kenyerem a felesleges erőszak, így mikor Rowen hárítja az ütésem, szinte ösztönösen lépek hátra. Főleg, hogy hallom a hozzá kapcsolt szavait is. Jó "kutya". - Rendben. - bólintok arra, hogy az ő kocsijával menjünk. Bánom is én, csak legyünk már ott! Zsebemben a cigis dobozom után kutatok, mert az előbb sikerült elejtenem a félig elszívott szálat. Erre, ahogy meglelem és feléjük tekintek, azt kell látnom, hogy mint az óvodás gyerekek, kapnak a fegyver után szinte egyszerre. Kénytelen vagyok elmosolyodni a reakción, s kiszúrom a nő kérdő pillantását. - Hagyd rá. - sóhajtok békítően. Nincs értelme túlizgulni a helyzetet. Ééés ha végre Rowen a kis játékával hajlandó megindulni, akkor talán eljutunk a kocsiig is. Még mielőtt Anya beülne, érezheti férfiasan nagy tenyerem érintését a vállán. Van benne valami biztató, bátorságot adó. Ha felém pillant, láthatja, hogy mintha nem egészen itt járnék, nem is rá pillantok, csak magam elé. Egy pillanat törtrésze az egész, de máris érezheti, hogy tapintással való érzékelése mintha kicsit tompulna. Ez a varázslat mellékhatása. Én meg nem szólok semmit, csak beülök a kocsiba Rowen mellé és becsukom az ajtót, majd kezembe kapom az öngyújtómat. De hiába erőlködök vele, tüzet nem csihol nekem. Félhalk káromkodás után fordulok a kettős felé. - Nincs véletlen tüzetek?
Cigivel, vagy anélkül, de csak eljutunk Mortimerhez, akinek beköszönünk, Rowent pedig hátrahagyva nála lépünk le, hacsak nincs még szüksége ránk. Anyától azért még megérdeklődöm utólag, hogy tényleg minden oké e. Nem azért, mert aggódnék érte, egyszerűen kötelességnek érzem.