- Nyugodt lehetsz, én sem cserélnék veled. Semmi gúny, szimplán csak így van. Nekem tökéletesen megfelel a helyzetem, legalább mindig van valami kihívás, ő viszont... Farkasokat kutat fel, és random öldösi őket, legalábbis eddig ez jött le, a többi még homályos, de nekem ilyen élet nem kéne. Bár, ha azt vesszük túl sokban nem különbözünk; a gyilkolással kapcsolatos érzésekben legalábbis. - Na mi van, felcsaptál szociális munkásnak? - Vigyorodtam el, ahogy elkezdte kifejtegetni, hogyan tűnhetnék fel jobb fényben. Még egy, amire nincs szükségem. - Félreértettél. A falka nem érdekel. Nem kidobtak, hanem én léptem le, és igazából bármikor visszamehetnék, csak épp semmi értelme. Nem éreztem ingerenciát arra, hogy letegyek valami hasznosat is az asztalra, konkrétan leszarom, hogy mi van velük. És persze ezzel a falka is tisztában lehet, őket se nagyon izgatja a sorsom. Talán d'Arc az, aki miatt hajlandó lennék megmozdulni, de a többi nem számít. - Az őrzők persze más tészta. Azt az érdekeim kívánják, hogy lecuppanjanak rólam. De ilyen mű megcsinált helyzetekkel már elvből nem akarok feljebb jutni. Azért még az önbecslésemet ne tiporjuk teljesen a sárba. Ja, már ott van. Mindegy, akkor lejjebb ne. - A vége valahol a grimasz és a mosoly közötti groteszk vigyorba fulladt. - Van ilyen személy - biccentettem. Hogyne lenne. Az őrzőknek lényegében minden társuk fontos, úgyhogy nem nagy kunszt találni olyat, aki miatt tűzbe tennék a kezüket. Hirtelen átfutott az agyamon pár farkas neve, majd őrzőké, aztán.. Várjunk csak. Nem feltétlenül kell ezek között keresgélni. - Több ember is szóba jöhet. De kutakodtam egy kicsit, miután a Corvin gyerek lealázott. Van neki valami fogadott kölyke.. Anne nyilván. Ő most az őrzők tulajdonában van asszem, ők vigyázni rá. De hogy ezzel kezdeni lehetne valamit? Na ezidáig még nem jutott el az agyamig ilyen jellegű ötlet. A nő viszont nem hülye, lehet, hogy még hasznát is vehetném. - Én nem fogom törni magam . - Kizárt. Ettől függetlenül érdeklődve figyeltem a pizzát rágcsáló nőt.
Az első kérdésre majdnem félrenyelem a pizzát, annyira rámtör a nevethetnék. A megnevezés jó. Nagyon jó. - Hát, tudod, a mostani elfoglaltságom nem igazán nevezhető ennek, de űztem már ilyesfajta tevékenységet ... úúúúúúúúúgy ... kétszázötven évvel ez előtt. Bár akkor még maga a fogalom sem létezett, és nem volt ennyire népszerű a dolog, mint most. Szociális munkás? Aranyos. - Nem Rowen, most nem az vagyok. Inkább tekinteném magam gyóntató papnak. Jah, igen, mert gyakran adom fel az utolsó kenetet is, például, amikor a mancsomról a vért az áldozatomra kenem ... Na, ezen megint kuncogok egy kicsit, de nem osztom meg a képet a másikkal, véletlenül sem. - Én most csupán alkudozom, próbálok közös nevezőt találni, hátha tudlak legalább egy ideig szövetségesnek tekinteni. - pillantok aztán megkomolyodva Rowenre. A pizza jó része elfogyott, és most felkelek az asztaltól, és újra elindulok a házigazda felé. - De igazából nem fontos ez nekem. Tekinthetem úgy is, hogy mégsem vagy semmiben a hasznomra. - fűzöm tovább a szót, és várom, mikor is esik le neki a tantusz, hogy ez biza semmi jót nem takar. Az, hogy most már egy apró kisleány is a célpontok között van inkább nem is reagálok semmit. Ha annyira akarja, és meri, azt a gyereket már csak el tudja intézni egyedül. De akkor vagy az őrzők szedik darabokra, vagy én. És azt hiszem, akkor jár jól, ha az őrzők kapják el, mert ha én, akkor nagyon, nagyon hosszan szenvedne.
Gyóntató pap? Inkább kaszás. - Még mindig tartom amit mondtam, én nem fogok neked semmit sem meggyónni, úgyhogy tedd félre a szakmádat - itt enyhe gúny vegyült a hangomba -, mert velem semmi dolgod. Kezdem kihasználva érezni magam, és érthető módon ez az érzés nem tetszett. Szövetségest keres bennem... Oké. De ha nem talál, akkor adja magát a következő lépés. Ez már nem oké. Miért érzem azt, hogy ma még harcolnom kell? Az utolsó mondata most már egyértelművé tette. Ennyit a barátkozásról. Engem ne fenyegessen ez az indiai szuka a saját házamban. Mindennek van határa. Eddig normális voltam, még kaját is kapott, ami már a luxus határát súrolja, erre dobálózik itt a fenyegetéseivel. Menjen a pokolba! Leraktam a pizzát magam mellé, majd az asztalhoz sétáltam, és rátámaszkodtam. - Tekintheted így is - szólaltam meg blazírt arccal, de minden izmom megfeszült, ugrásra készen várva a zakkant nő minden rezdülésére. - És akár hiszed, akár nem ez engem annyira hat meg, mintha azt mondtad volna, hogy most voltál fodrásznál. Nem jön be, hogy a házamban fenyegetsz. Az előbb még túltettem magam rajta, de a tűréshatáromnak van egy határa. És most átlépted. - Felegyenesedtem és hátrébb léptem, hogy közelebb legyek a pisztolyomhoz. - Takarodj innen. Most biztosan magában élvezkedik, amiért megint átálltam védekező üzemmódba. De nem nagyon volt más választásom. Pedig én ma igazán békeszerető állapotban voltam. Még csak meg sem fordult a fejemben, hogy harcoljak bárkivel is. Erre belép a házamba az önjelölt igazságosztó és fenyeget. Eldobom az agyam.
Hát, ki vagyok rúgva! Hogy mik nincsenek! De aranyos! Az az igazság, hogy valóban nem válik semmiben a hasznomra, még akkor sem, ha megkínzom, mert ugyan kit lehetne vele heccelni, vagy elégedetté tenni, amikor se kutyája, se macskája, se falkája? Maximum magamat tehetem elégedetté. Ez viszont egy szempont. Először is felvonom a pajzsom, mert nem szeretnék karcolásokat sem magamra, problémássá teszi az utcán való közlekedést. Aztán el amolyan vékony ragadozó mosoly ül ki az arcomra. - Jól van, Rowen, megyek. Látom, hogy hátrál, de megelőzöm, és beállok közé és a pisztolya közé gyorsan, akár az asztalon is átszökkenek könnyedén, hogy oda huppanhassak. DE nem kell a fegyver. Nekem nincs rá szükségem. Egy kedves mosoly. - Én a helyedben nem próbálkoznék. Mondtam, hogy megyek. Viszlát, Rowen! Ahogy elhaladok mellette, és elindulok az ajtó felé, csak egy pillanatra ráfogok a fenekére. Nem, ennek a mozdulatnak most nincs semmi szexuális vonzata, csupán a nadrágja a cél. Ha meg tudom ejteni a mozdulatot, akkor a nadrág teljes felülete vékony ezüstréteggel vonódik be, és így is marad egy pár percig, de aztán az ezüst eltűnik róla, szóval nem tettem gazdaggá a vendéglátómat, csak egy kicsit megpörköltem vele. Aztán már itt sem vagyok.
Kezdőlap
