Ez a helyiség az edzőteremből nyílik, azonban nincsenek benne gépek. Egy nagyjából iskolai tornaterem méreteivel megegyező placc, felszereltségében a következőkkel van gyárilag ellátva:
- Tornatermi padok - Bordásfal - Medicinlabdák, kislabdák - Az őrzők által használ fegyverek a fal melletti tartókon - Kisebb-nagyobb méretű tornatermi matracok - Polifómok
FIGYELEM! EZ A HELYISÉG RENDELTETÉSI HELYE SZERINT CSAK EDZÉSRE, TANULÁSRA SZOLGÁL! Más, magán jellegű játékok itt nem bonyolíthatók le.
Szerző
Üzenet
Alice Danielle Lavant
II. Gyógyító
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 37
◯ HSZ : 613
◯ IC REAG : 616
◯ Feltűnést kelthet : Hiányzik bal lába térd alatt (protézist hord)
Egyáltalán nem sértődöm meg a szavain. nagyon is tudom jól, hogy nem vagyok erős. Oké mondjuk a helyében nem általánosítanék, mert igen is vannak nők, akik egy pasival is elbánnak, de én valóban nem tartozom közéjük. elég csak rám nézni. Talán néha nehezebb kutyákat felteszek az asztalra, de az azlrt nem ugyan az. Mikor feláll a földről követem őt és kicsit ki is rázom a lábaimat, hogy újra meginduljon a normális keringés bennük. -Rendben! Nekem ez teljesen tökéletes. Tisztában vagyok azzal, hogy nem vagyok egy amazon. Szóval nyugodtan úgy taníts ahogy azt jónak látod. Ilyeneken nem fogok megsértődni!-Még egy mosolyt is villantok felé, hogy lássa valóban nem bántott meg. Természetesen nem fogom úgy elkezdeni az edzést, hogy nem melegítettem b előtte. Ennyit azért még én is tudok, nah meg Stevenek is ez volt az első szabálya. Mondjuk igaz kicsit fura, hogy csak én csinálom, de na most ezt le kell gyűrnöm magamban és el kell kezdenem koncentrálni a feladatokra. Nem akarok csalódást okozni se Stevennek, se Abinek, nah meg magamnak se. Mindent bele akarok adni a mai edzésbe, gyakorlásba, hogy e téren is fejlődjek. Nem szeretnék profi birkózó lenni, csak esélyt kérek, hogy megvédhessem magam, ha úgy adódna a dolog.
A hozzászólást Alice Danielle Lavant összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Okt. 01, 2013 3:59 pm-kor.
A tekintetéből ítélve valamivel a nemtetszését válthattam ki, de nem tettem szóvá. Ugyanakkor ha gondolatolvasó lennék, valószínűleg más lenne a felállás. Akkor valószínűleg elmagyaráznám neki, hogy voltaképpen milyen harcművészeti tudás birtokában vagyok, hogy milyen eredetű. De mivel ezt nem tudtam, hát nem is szóltam hozzá. Ilyen az élet. - Nem kell hozzá amazonnak lenni egyáltalán. Elég csak néhány jól elhelyezett ütés. Ugyanannyit el lehet érni vele, mint ha valakivel órákig ökölharcot vívnál és végül te győznél. Csak pár jó ütés... ehhez pedig majd elég fontos lesz az ésszerűség is, amiről beszéltem az imént. Na igen, abban Alice nem tévedett, hogy valóban egyedül csinálta a bemelegítést. Furcsának tűnhetett, de én nem kezdtem el nyújtózni, átmozgatni... legalább is nem olyan értelemben, mint ahogyan azt sokan elképzelik. Én inkább arrébb mentem egy kicsit, hogy ne vegyem el tőle a helyet, majd a stílus formagyakorlatait kezdtem el csinálni. Talán laikusoknak csak egyszerű átmozgatásnak tűnhetett, de valójában minden felhasználható mozdulatot átveszek ilyenkor... illetve az elmém is átkapcsol... valami másra... valamire, ami sokkal másabb, mint a mai világ. Ha szólt, hogy készen van, akkor még végigcsináltam az aktuális gyakorlatot, majd csatlakoztam hozzá. Kezdjük egy kis elmélettel. - Steven azt mondta, gyógyítónak készülsz és hogy inkább egyszerűbb önvédelmi fogásokra koncentráljak. Ha szeretnéd, akkor mutathatok farkasok ellen is, de csak a legvégén. Ám egyelőre maradjunk az embereknél, elvégre velük is meggyűlhet a bajod. Alapvetően a nemedből kiindulva hozzád másként viszonyulnak, ha megtámadnak. Engem valószínűleg azonnal orrba próbálnának vágni, de nálad más a helyzet. Lökés, húzás, pofozás, karolás, csak nagyon elvetemült esetben ütés. Abból indulnak ki, hogy könnyebb dolguk lehet... és ez lesz az, amit ki tudsz használni. Utána mutatok neki valamit, ami igazából olyan egyszerű, hogy senki se gondolna rá. Előre tartom a kezeimet, mint ha bilincset kérnék. - Megmutatom, milyen egyszerű dolgokkal is lehet operálni. Fogd meg a kezeimet... úgy, hogy felülről fogj a csuklóim fölött - amint megvolt. - Oké, most csak lágyan fogd. Előfordul, hogy csak azért fogják meg a kezeidet, hogy megijesszenek, esetleg hirtelen mozdulatot ne tudj tenni. Ugyanakkor a kezeidet még tudod mozgatni, mert nem erős a fogás. Szóval ebből így gond nélkül kijössz - jobb kezemmel balra mozdultam, finoman megnyomva Alice kezét, amitől az engedett, az általa fogott kezem pedig kiszabadult. - Innen pedig már tudod támadni a másikat és ha meglepted, arra fogsz csak eszmélni, hogy kapott tőled egyet. Persze még egyszer mondom, ez csak akkor működik, ha gyenge a fogás
Alice Danielle Lavant
II. Gyógyító
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 37
◯ HSZ : 613
◯ IC REAG : 616
◯ Feltűnést kelthet : Hiányzik bal lába térd alatt (protézist hord)
-Oké! Rendben ez így nekem teljesen tökéletes. Rád bízom a dolgot, mivel te sokkal több mindent tudsz erről. Bízom benne, hogy nem fogsz hülyeségeket tanítani.-Nem hiszem, hogy Steven olyas valakit kért volna meg arra, hogy tanítson, aki nem ért hozzá, nah meg ha valaki kevesebbet tud mint én akkor az csak egy baba lehet, mert én tényleg nem értek a harchoz. Oké néztem akció filmeket és tudom, hogy ökölbe kell szoryítani a kezed és mindig a fejed kell védeni a bokszban, de a gyakorlatát nem tudom és a jelek szerint nehezebb is lesz nekem, hiszen ha félre ütök akkor nem lesznek hatásosak a mozdulataim. -Igen így van. Nem akarom meghódítani a világot, bár ki tudja mit hozz a jövő. Ha szerintetek van hozzá tehetségem akkor lehet, hogy majd szép lassan nagyobb szintekre lépek...De amint mondtam ez még a jövő zenéje.-Meg nem is hiszem, hogy olyan nagyon az én stílusom lenne a harc, a verekedés. Persze ha kell szeretném tudni megvédeni magam, de nem tudném elképzelni magam harcosként. Eleve nem vagyok egy agresszív valaki és jobban szeretem megbeszélni a dolgokat, mint összeverekedni. A bemelegítésem gyors, de alapos. Nem szeretném, ha első alkalommal már meghúznám valamim, vagy lesérülnék a rossz bemelegítés miatt. A bemelegítés után már bele is kezdünk a gyakorlatba. Kezemmel ahogy kéri gyengén megfogom a karját, majd figyelek a mozdulatára. Így külső szemlélőként nem is táűnik olyan nehéznek, de az már más kérdés, hogy éles helyzetben eszembe jutna e. -Oh értem! Látod nem is gondoltam volna, hogy egy ilyen egyszerű mozdulattal ilyen sok mindent elérhetek!-Most én nyújtom ki a karom, hogy megpróbálhassam én is ezt a mozdulatot.
- Igyekszem Alice, igyekszem. Alapvetően nem volt túlságosan egyszerű dolgom. A stílusról, amit tanultam, elmondható, hogy elég széles körben alkalmazható. Idősebb és fiatalabb, nő és férfi egyaránt elsajátíthatja magasabb szinten, sokan megtalálhatják benne azt, ami... szlenggel kifejezve fekszik nekik, melyben megtalálhatják az önmegvalósítást. Ugyanakkor, mivel a stílus úgy van kialakítva, hogy egy gyengébb is meg tudja csinálni, amit egy erősebb, így nemekre sincs lebontva. A női önvédelmi rész meg valamennyivel összetettebb dolog, főleg amiatt, amit elmondtam a lánynak pár perccel ezelőtt. Gyakorlatilag közben igyekeztem előszedni a fejemből azokat a fogásokat, amik hasznosak lehetnek a számára. A testalkatát figyelembe véve pedig tényleg inkább azokat kerestem, amiből gyorsan kerülhet helyzeti előnybe. - Van még időd eldönteni az ilyesmit - biztosítom róla. - Én annak idején tíz évig voltam tanonc, mielőtt csatlakoztam a harcosokhoz... jó, mondjuk nem is sokan csatlakoznak olyan hamar az őrzőkhöz, mint én... na, de a lényeg, az ilyen jellegű gondolatoknak idő kell, mire beérnek, szóval nem hajt a tatár. Megmutattam az első mozdulatot. Igen, tényleg egyszerű volt, de láttam már, hogy egy női szerzetestársam így rázott le magáról egy kínai tahót, szóval tényleg működik. - Hasonlókra számíthatsz... egyszerű, de elmés megoldásokra. Amikor nyújtja a kezét, készségesen meg is fogom. A fogás tényleg csak amolyan, mint ha tudni akarnám, hogy hol a keze és ne zavarjon be... gondolnám én. Aztán elkezd gyakorolni, én pedig türelmesen figyeltem, mit csinál. A kezdet nehéz volt, de ez mindig így van, senki se pörgőrúgásos Chuck Norrisként kezdi... oké, ez azért tényleg nem lesz ma. Figyeltem, mit csinál, tanácsokat adtam. Először kivártam, míg párszor sikerült megcsinálnia. Utána bátorítottam. Gyorsabban... erősebben... az utolsóknál már arra is igyekeztem rászoktatni, hogy üssön. Mellkas ütésre biztattam, persze nem nagyra, csak jelzés értékűre. Csak azért, hogy ne szokja meg, hogy itt vége a dolognak. - Rendben, ez már elég jól megy - mondom egy fél óra után. - Menjünk tovább. Fogd csak meg a kezeim megint... de most erősen, szorítsd, amennyire tudod - miután megvolt ez és éreztem a fogást, megszólaltam. - Gondolom leesett, most ugyanennek jön az erős változata. No és hogy ilyenkor mit kell tenni? Megint egyszerű dolog jön... bár úgy, hogy magasabb vagyok, ez most annyira nem lesz érdekes. Jobb kezemet kezdtem emelni, erőt víve belé de igazából megint egy nevetségesen egyszerű mozdulat volt. Olyannyira felhúztam, hogy az alkarom derékszöget zárt be a felkarommal, majd ezt emeltem felfelé, vállból forgatva. Gyakorlatilag az egésznek az lett az eredménye, hogy Alice keze a fogás során kicsavarodik... egészen addig, míg olyannyira kellemetlennek nem érzi, hogy elengedje.
Alice Danielle Lavant
II. Gyógyító
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 37
◯ HSZ : 613
◯ IC REAG : 616
◯ Feltűnést kelthet : Hiányzik bal lába térd alatt (protézist hord)
Teljes mértékben odafigyelek mindarra, amit mond, vagy tesz. Nem mondom azt, hogy nincs nagyobb kedvem inkább beszélgetni vele és megismerni, mert tudom, hogy erre nagyobb szükségem lesz majd. Jó talán nem lesznek annyira vészesek a feladataim, mint ahogy azt anni Prescott hajtogatta, de egy kis önvédelem sosem árt. A mozdulatokat könnyen be lehet gyakorolni, ezzel nincs is gondom. Inlább arra vagyok kiváncsibb, hogy vajon mind ezt sikerül-e majd éles helyzetekben is használnom, vagy teljesen leblokkolok? Remélem, majd idővel ezt is gyakorolni fogjuk, bár őszintén nem tudom, hogy ilyet hogyan lehet, de Adam, vagy Steven biztosan kitalál valami jót. Bízom a tusádukban. -Olyan furcsa, hogy milyen egyszerű mozdulat, de az emberek szerintem több mint ötven százalékának eszébe se jutna az ilyen védekezés. Lehet, hogy kötelezővé kéne tenni az alapvető önvédelmet az iskolákban? Bár az is lehet, hogy a végén ez rosszra fordulna és megemelkedne a bűnözések száma...De azt hiszem megint túl sokat agyalok és beszélek. Ne haragudj! Igazából nem szokásom.-És már abba is hagyom. Nem fecseghetek ennyit. Ez most nem egy teadélután, hogy megvitassuk a politikát, az oktatást, vagy bármi mást. Inkább megpróbálom kiüríteni a fejemet a felesleges gondolatoktól és ismét koncentrálni kezdek a feladatra. Természetesen mindent megpróbálok úgy csinálni, ahogy azt Adam mondja. Ha ütnöm kell akkor igaz kicsit hezitálva, de végül megteszem. Persze ügyelek arra, hogy ne fájjon neki, bár azért nem hiszem, hogy az én erőm túl sok lenne a számára. Az első mozdulat valóban egyre jobban megy és kezdek bátrabb is lenni, nem hezitálok annyit, mint eddig tettem. -Rendben!-Csak ennyit mondok, mert többet felesleges lenne. Ismát megfogom a csuklóit és úgy szorítom ahogy csak bírom, de még így sem valami erős. Igaz a munkám miatt kell egy alap kondíció, de nem fogok ezzel mindenkit péppé verni. Ahogy emeli a karjait érzm, hogy engem is kezd felemelni. Először csak kinyújtom a karjaim, majd lábujjhegyre állok és már-már majdnem a levegőben lógok, mikor fájni kezd a csuklóm, a karom így inkább elengedem őt. -Hu! Ez nem semmi. Iszonyat erős vagy, bár igaz neked muszáj is!-Mosolyodom el halványan, majd már nyújtom is a karjaimat, hogy án is kipróbálhassam a mozdulatot.
- A mai ember agya már túlbonyolít - mondom, jelezve, egyáltalán nem zavar, ha megosztja velem a gondolatait. - Amúgy legalább a lányoknak tényleg nem ártana legalább alapvető önvédelmet tanítani. Ma már ugyan vannak trükkök, mint a paprikaspré és társai, de sajnos minden esetben az se segíti ki az embereket. Szemmel láthatóan nem zavartak a lány ütései. Az ökle időről időre a mellkasomban landolt, de egy fájdalmas szisszenés se jött ki belőlem. Időről-időre igyekeztem erősebb ütésekre sarkallni, amiket már meg is éreztem. Nem jó, ha már most kis erejű ütésekre koncentrál, mert akkor ez rögződik vele és ezekkel fogja simogatni a támadóját gyakorlatilag... vagy felidegesíteni. Mondjuk ideges ellenféllel könnyebb elbánni, de ahhoz tudni is kell, mit csinálunk, mert akkor tudjuk egyedül kihasználni a tiszta fej nyújtotta előnyöket. Végül tovább mentünk és lehet csöppet túlságosan is látványosra sikerült a dolog, holott nem az volt a cél, egyáltalán nem. Alice már a jelek szerint a levegőbe akart emelkedni, amikor elengedte a kezem. Oké, ez most annyira nem volt nagy mutatvány, a súlyát figyelembe véve. - Annyira nem - jegyzem meg. - Talán átlagemberhez képest annak tűnök, de igazából inkább igyekszek nem az erőmet használni... csak hát ugye a harcos tetoválás eléggé megsokszorosítja azt. - amikor nyújtja a kezeit, hagyom. Ám szembesülhet valamivel... akárhogy igyekszik emelni, nem sikerül. - Sejtettem, hogy ez lesz - mondom. - Itt kijön a két ember közötti erőkülönbség. Csak saját energiádból nem leszel képes a dologra. Ellenben, ha kicsit csalsz, akkor igen. Ugyanis ki tudsz hozni a testedből némi plusz energiát. Itt mutatok neki egy extra mozdulatot.... de nem a karjaimmal... hanem a lábaimmal és a csípőmmel. Elsőre biztos furcsán nézhetett ki a dolog. - A lábaidból is tudsz jókora energiát kihozni. Próbáld ki párszor, utána elkezdjük. És ha begyakorolta, voala... egyből meg tudta mozdítani a kezeimet.
Alice Danielle Lavant
II. Gyógyító
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 37
◯ HSZ : 613
◯ IC REAG : 616
◯ Feltűnést kelthet : Hiányzik bal lába térd alatt (protézist hord)
-Megkérdezhetem, hogy te hogyan élted meg a tanonc éveket? Mármint az elhívást meg ilyenek?-Ez most a tetoválásokról jutott az eszembe. Valljuk be őszintén Adam tényleg nem az kemény legény, akiből kinézzük, hogy szinte bárkit képes leütni, így azért az is érdekel, hogy miért pont őt szemelték ki. Biztosan kapott magyarázatot, bár az nem olyan biztos, hogy el is árulja nekem. Én meglepődtem, nem is kicsit mikor Will engem szemelt ki. Még a mai napig is van bennem egy kis kétség a felől, hogy jól döntött e. Tudom, hogy még sok mindent kell tanulnom ahhoz, hogy igazán jó őrző legyek, de félek attól, hogy a végén csalódást okozok majd. Mikor megfogja ismét a karom, már erősebben megpróbálom utánozni a megmutatott mozdulatot, de mint egy szobor úgy áll előttem mozdulatlanul. Nah ennyit az "erőmről". Minden egyes mozdulatára odafigyelek és próbálom memorizálni, hogy később nekem is sikerüljön. Valóban elég furcsán néz ki, de ha hatásos, akkor tök mindegy. -Rendben megpróbálom!-Azzal el is kezdem. Először csak akadozva megy, ahogy próbálom felidézni Adamet, de a végére csak sikerül összehoznom a dolgot. Végül is olyan ez mint egy táncmozdulat. Sokat kell gyakorolni ahhoz, hogy berögzüljön. -Hihetetlen, hogy mikre nem képes egy test különböző trükkökkel.-Mosolyodom el, majd meg is próbálom kiszabadítani a karjaimat a fogságából. Nehezen indul az emelés, de ahogy bevetem a kis "csalást", már nagyobb sikert érek el. Oké nem fogom felemelni az égbe, de ez máris nagyobb előrehaladás!
Általában ellenemre szokott lenni az, ha beszélnek az edzésen, elvégre az bizonyos fokon leköti a koncentrációt és nem lehet teljesen odafigyelni a gyakorlatra. Ugyanakkor bizonyos fokon a beszéd elkülöníti magát a testtől és vígan lehet gyakorolni anélkül, hogy odafigyelnénk, hogy majd aztán a végén rácsodálkozzunk: ,,Én meg mi az istent művelek?!" Volt már pár ilyen élményem... mindenesetre azért válaszoltam, hátha valami fontos kijöhet számára a mondanivalómból. - Fiatalon - mondom. - Árva voltam, egy kolostorban éltem annak idején Kínában. Tíz évesen vettek magukhoz az őrzők, miután rájöttek, hogy mágia érzékeny vagyok. Nincsenek családi kötöttségek, se kapcsolat a külvilággal, és még érthet a mágiáért is... tökéletes újonc. Maga a tanonc élet az 10 évig tartott, elvégre fiatal voltam és volt elég idő a kiképzésre. Nem kellett sietni. Nem tudom, nálatok hogy csinálják, de mi lassan és alaposan haladtunk az elméleti anyaggal. A mentorom meg eléggé sokszor kérte számon a dolgokat, így eléggé bele lett verve a fejembe a dolog. Végül elment az idő és harcos lettem. Ennyi. Nos én te hogy kerültél az őrzők közé? Míg beszéltem, természetesen folytatódott a gyakorlat, újra és újra elismételtük Alice-el a mozdulatokat. Elvégre ezért voltunk itt elsődlegesen és ezért nem álltunk meg. Az első próbálkozás mindig nehéz, ez alapszabály, főleg a harci dolgoknál... főleg, ha nem ismeri a trükköket. Amint ez megvan, utána már lehet építkezni. Alice-nek nem volt meg először, de utána már jött a dolog. Ezek tényleg nem nehéz technikák. Nem azt mondom, hogy nem kell őket gyakorolni, de tudok pár olyan dolgot is, amitől az ember füle kettéáll, ha először meglátja. Erre is rá kell érezni, mint sok minden másra... - Meg az is, hogy milyen sok rejtett ereje van az embernek - értek egyet. Ez tényleg inkább észjáték volt... közben pedig már tervezgettem a következő gyakorlatot.
Alice Danielle Lavant
II. Gyógyító
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 37
◯ HSZ : 613
◯ IC REAG : 616
◯ Feltűnést kelthet : Hiányzik bal lába térd alatt (protézist hord)
Érdeklődve hallgatom végig Adam történetét, amit valljunk be nem a legvidámabb történet, vagy legalább is az, hogy árva. Igaz én sem ismerem a vér szerinti szüleimet, de mégsem nőttem fel egyedül. -Ez tényleg érdekes! Hogy kerültél Kínába, vagy ezt te sem tudod?-Csak hát ugye látszik rajta, hogy nem kínai származású, így oka kellett annak lennie, hogy ott kötött ki, de ha árva az i lehet, hogy nem is emlékszik arra az időre, vagy már ott született. -Nekem nem ennyire izgalmas és érdekfeszítő a történetem. Én igazából Kanadából jöttem ide. A régi munkahelyem bezárt és gondoltam megpróbálkozom Alaszkával. Állatorvos vagyok és egyik nap Will hívott, hogy van egy beteg állata. Mikor megérkeztem egy delfinhez vitt engem. Sosem láttam fehér delfint. Szóval miután elláttam a beteget elhívott az irodájába és ott mesélt az őrzőkről, a vérfarkasokról.-És itt véget is ér a történetem. a szakmámból adódóan logikus volt, hogy gyógyítónak tanulok. Különben sem illene hozzám a többi "szak". nem vagyok elég bátor hozzá...Vagy legalább is én így vélem. -Még pár alkalommal gyakorolhatom, Csak hogy rögzüljön bennem a mozdulat, főleg amit csináltál a lábaddal! Most hogy így mutattad tök egyértelműnek tűnik, de biztos vagyok benne, hogy éles helyzetben nem jutna az eszembe!-Így amíg lehet gyakorolok, hogy annyira egyértelmű legyen ez a mozdulat is, mint az, hogy ha felém száguldozik valami elugrom előle.
Meglep, hogy érdekesnek találja a történetemet... mert az én szemszögemből egyáltalán nem az. Sosem gondoltam úgy, hogy az átlag őrzőkhöz képest különleges, egyedi voltnék. Születtem, őrző lettem, szolgáltam, országokat jártam meg, s majd egyszer meg fogok halni. Történtek velem ugyan fura dolgok, de ez nálunk szakmai ártalomnak számított. - A szüleim kiköltöztek, még a születésem előtt. Én már ott jöttem a világra - válaszolom a gyakorlás közben. Na igen... sosem ismerhettem meg a szüleimet. Egy éves voltam, amikor elvette tőlem őket a sors. Fogalmam sincs, mennyivel alakult volna másként az életem. Az biztos, hogy az őrzők megkerestek volna, hiszen ettől függetlenül mágiaérzékeny vagyok... szóval valószínűleg azzá váltam volna... de később... más neveltetés után... érdekes néha ezeken elmerengeni. - Hát na, a maga nemében ennek is megvan a maga bája - mondom mosolyogva [ami elég ritka]. - Néha az egyszerű esetek válnak érdekfeszítővé, ha érted, mire gondolok. Amikor megkérdezi, hogy folytathatja-e, én bólintok. Ezért vagyunk itt, gyakorolja csak, amíg jónak látja. Másképpen csak az időnket pazaroljuk... meg egymásét. - Ezért kell jól begyakorolni, hogy rögzüljön és előjöjjön, ha a szükség úgy kívánja.
Hagytam Alice-nek még vagy negyed órát, de akkor már úgy láttam, hogy ráérzett, tudja, mit kell tennie. Gyorsan tanul, azt el kell ismernem. Bár miért lepődök meg... egy nő technikáit tanulja. - Lépjünk tovább - javallom, miközben hátat fordítok neki. - Fogj le, úgy, hogy átkarolsz - megvártam, míg teljesíti a dolgot. - Elég gyakori dolog, amivel találkozhatsz. Vagy azért fognak le, mert el akarnak vinni, vagy egy másik bajkeverő célpontjává tenni. Ilyenkor viszont gyorsan ki kell szabadulni, mielőtt még elérik a céljukat. Első és legfontosabb, hogy meglazítsd a fogását... ezt egy férfinál nem olyan nehéz elérni - a következő pillanatban a tenyerem, csattan Alice lábán, nem sokkal a medencéje alatt, ahol elértem ilyen állapotban. - Ez most ugyan a lábad volt, de éles helyzetben gondolom nem kell magyaráznom, hova megy. Ezt követően, kihasználva, hogy fáj neki - az egyik kezemet ökölbe szorítottam és finoman a hozzányomom a lány hasához, miközben a másik kezemet benyomom a fogó kezek alá, mintegy tágítva a fogásán. - Ettől újra erőt veszít, de még nincs vége - a felhozott kezem a helyén marad, de amivel hasra könyököltem, feljön, s miközben tettem egy negyedfordulatot, a kézélemmel Alice nyakát érintettem. - Végezetül pedig, ha ez nem lenne elég - az eddig passzív kezem tenyerét Alice orra elé tettem, imitálva egy újabb ütést, miközben szembefordultam vele. - Négy nagy erejű ütés... négy fájdalmas helyre... ha ezeket megcsinálod, garantálom, hogy kiszabadulsz.
Alice Danielle Lavant
II. Gyógyító
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 37
◯ HSZ : 613
◯ IC REAG : 616
◯ Feltűnést kelthet : Hiányzik bal lába térd alatt (protézist hord)
A kérésemre kapok még egy kis időt, hogy jól be tudjam tanulni a mozdulatokat. Igaz attól még gyakorolnom kell, ha nem is mindennap, de legalább heti három alkalommal, hogy ne felejtődjön el és még pontosabb legyek. Mikor folytatja az órát csak bólintok egyet jelezve, hogy részemről rendben van, jöhet a következő. Ahogy azt kéri hátulról szépen átölelem őt a mellkasa vonalában és próbálom valamennyire szorosan fogni. Bár tudom, hogy neki ez csak gyenge próbálkozás, de most úgy sem ez a feladat lényege. Természetesen ahogy eddig is most is teljes koncentrációval figyelek rá. Néha egy ühümmel jelzem, hogy azért figyelek és felfogtam a dolgokat. Mikor a lábamra csap inkább meglepődéstől, mint hogy a fájdalomtól rezzenek meg. Ne csapott akkorát, hogy elkezdjem a hattyú halálát lejátszani, de nem számítottam erre. -Teljesen világos, hogy mire gondolsz.-szerencsére most nem látja az ábrázatom, de sikerült előcsalogatnia azokat a piros kis foltokat. Bár úgy vélem, hogy egy férfi számára ez bőven elég arra, hogy elengedjen mégis több lehetséges kiszabadulási mozdulatot mutat még. Mintha ehhez hasonló mozdulatokat láttam már volna korábban. De vajon hol? -Szóval ágyék, gyomor, gége, orr!-foglalom össze az ütéseket, majd a fejemben ismét végig játszom őket, hogy mire én kerülök sorra már tudjam, hogy milyenek voltak. -Tudom, hogy ez most nem tartozik ide, de a lefejelésnek mi a trükkje, hogy erős is legyen, illetve te se szédülj bele?..Mert esetleg ilyenkor ugye az is egy megoldás lehetne. Bár természetesen egyelőre nekem elég e a pár mozdulat, csak kíváncsi vagyok!-Közben akár folytathatjuk is a dolgot. Hátat fordítva Adamnek megvárom, hogy lefogjon, majd hozzá hasonlóan én is csak a combjára ütök. Nem fogom szegényt most leamortizálni. A comb után jön a has, miközben megpróbálok lazítani a szorításán, de az már kicsit nehezebben megy.
Voltaképpen az egész gyakorlat most sem állt másból, mint hatásos ellentámadásból. A legtöbben ott rontják el a dolgot, hogy nekiállnak feszegetni az átölelő karokat. Márpedig egy ereje teljében levő, jó erős ellenféllel szemben az nem más, mint felesleges erőpocsékolás. - A lényeg megint azon van, hogy na a legelőször eszedbe jutó dolgot tedd. Ha nagyon erős a támadód és nekiállsz feszegetni, sosem fogod tudni lerázni magadról. Ezek az ütések viszont olyan pontokra mennek, ami alapjaiban megrenget mindenkit... és igen, ahogy mondod, pontosan azokat, Jó eséllyel már a legelső elég lenne, de a legbiztosabb, hogy ha az összeset végigcsinálod. Akkor nem áll fel egy darabig. Ám a gégéjét csak végesetben. Egy erősebb ütés bezúzhatja és ott hal meg. Inkább a nyakat célozd - húzom végig az ujjamat a saját nyakamon, jelezve a helyeket - Egy erősebb ütés kézéllel az artériákra eléggé fájdalmas tud lenni. Na a kérdésével viszont látszik, hogy kizökkent az eddigi dolgaimból. Egy darabig csak álltam vele szemben és gondolkodtam, mire végre valamit sikerült kitalálnom. - Nos... a helyzet az, hogy én lefejelést nem igen tanultam. Persze végszükség esetén, ha már a kezek és lábak is használhatatlanok, akkor jogos, deee... hát nézd, egyszer beszélgettem egy karatés kollégával. Ő azt mondta, hogy ha fejelnek, akkor általában a másik orrnyergét célozzák meg a homlokukkal. A válaszom után aztán már Alice fordult meg és indult meg a gyakorlás. Igazából nem tudtam előre megmondani, mennyire lesz neki innentől kellemetlen a dolog. Hiába voltam én is őrző, azért mégiscsak most ismert meg, voltaképpen idegen vagyok, a nők meg nem igen szeretik, ha ismeretlenek ölelgetik őket. Bár mondhatjuk, hogy így legalább átérzi a helyzetet. - Próbáld úgy, hogy a mellkasodnak nyomod a kezed és úgy csúsztatod be az enyémek közé - javaslom. - Könnyebben be fog menni, főleg, ha jó a gyomorra mért ütés. De aztán csak tartsd ott, max kicsit nyomd előre. A térnyerés a lényeg egyelőre, még nem a szabadulás.
Alice Danielle Lavant
II. Gyógyító
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 37
◯ HSZ : 613
◯ IC REAG : 616
◯ Feltűnést kelthet : Hiányzik bal lába térd alatt (protézist hord)
Nagyon örülök annak, hogy ez így összejött Adammel. Sokat tanulok tőle, pedig valóban olyan mozdulatokat mutat, amiket mondhatni én is ismerek, de sosem gondolnék arra, hogy milyen hatásosak tudnak lenni. Továbbra is ugyan olyan nagy koncentrációval figyelem őt, ahogy eddig, bár kezdem érezni, hogy lassan elfáradok. Talán, majd egy kis szünetet beiktathatnánk, bár azért én ezt úgy sem fogom felajánlani. A végén még azt hiszi majd, hogy egy gyenge, valaki vagyok, aki nem veszi komolyan ezeket a gyakorlatokat. Ahogy a kezével megmutatja a nyakán azokat a pontokat én is kitapogatom a sajátomon, hogy érezzem miket is érintenének azok az ütések. Látom rajta, hogy a kérdésem meglepte. Jó tudom, hogy nem pont idevágó dolog és biztosan nem én fogom megtanulni azt, de annyiszor lehet látni a filmekben, hogy felkeltette az érdeklődésem. És tessék megint bölcsebb lettem egy kicsivel. -Hmm de gondolom ahhoz célszerű legalább olyan magasnak lenni, mint az ellenfeled, vagy legalább is ne kisebb, mert akkor elég nehéz lenne elérni az orrát!-De ezzel be is fejeztem a lefejelés témájának a boncolgatását. A választ megkaptam, de kipróbálni nem fogom, nem is állt szándékomban. Így tehát a gyakorlás tovább folytatódik és máris kapom a további tanácsokat, amit azonnal meg is próbálok. Nem mondom, hogy így sem nehéz, de valóban jobban sikerül becsúsztatnom a kezem, így aztán a mozdulat további lépéseit is meg tudom csinálni. Nah ez most nem ment olyan könnyen, mint az első két feladatnál, de kellő gyakorlással ez is menni fog. -Hu remélem, ha ilyen helyzetbe kerülök bőven elég lesz az első lépés!-Elmosolyodom és ha sikerült kiszabadítanom magam a fogságából már ismét meg is fordulok. Engem csöppet sem zavar, hogy ilyen közel kerül hozzám, mert tudom, hogy ez most csak az edzésről szól.
Amikor felveti, hogy milyen pozícióból lenne érdemes, igazat adok. Alapvetően Alice nem sokkal volt alacsonyabb nálam és én se voltam az a kétajtós szekrény típus. Szóval egy jól megtermettet embert aligha érhet fel... persze, mint mindenre, erre is voltak megoldások. - Egy mellkasra leadott fejelés is elég hatásos lehet, de ahhoz kemény fej is kell már - és nem, most direkt nem hoztam példának egy bizonyos focistát ennek bizonyítására. - De igen, lehetőleg veled egy magasságúval próbálkozz, ha olyan helyzetbe kerülsz és nincs ás megoldás. Mondjuk akkor is működhet, ha a delikvens felemel téged és egy magasságba kerül a fejetek... bár akkor inkább már rúgd lágyékon, még a lábad se kell hozzá megemelned. Határozottan gyorsan tanul, ez tény és való. Elég egyszer elmondanom neki, hogy mit csináljon és máris hasznosítja is a tanácsot. Elég ritka az ilyen tanonc... korábban nem igen foglalkoztam velük, de hallgattam eleget a mentorokat. A helyzet az, hogy itt nyugaton másként nevelkedtek fel a tanoncok, mint én anno Kínában... nem sokaknak van meg az a luxusa, hogy gyerekkorától kezdődően őrzőnek tanítsák... ráadásul kolostorban nevelkedjen. Errefelé nem divat az ilyesmi... egyszerűen tapintható a civilizációs különbség. - Ha elég jól célzol, akkor elégnek kell legyen. Engem már könyököltek teljes erőből gyomorszájon, szóval elhiheted, hogy talán az egyik legkellemetlenebb dolog ezen a világon. Egyszer kérdezd meg róla Abit, hogy mik játszódnak le az emberben egy ilyen eset során... nagggyon fájdalmas... a maradék három ütésről már nem is beszélve. Hagytam gyakorolni Alice-t, hogy kiforrjon a dolog. Igazából egyetlen egy alkalom erejéig nem könnyű elmagyarázni mindent, amit tudni érdemes az önvédelemről. Legalább egy tanfolyam kell hozzá. Bár nem tudom, Steve milyen hosszútávúra tervezi ezt a "szíveskedést". Szívesen jövök még besegíteni, csak szóljanak időben... bár a következő hónapokban aligha lehet majd rám számítani... viszont érzem, hogy Alice fárad. A közelség ennek megállapítására is jó. A karjaim között már majdhogynem az izzadtságtól csúszkál, emellett hallom, hogy veszi a levegőt... igen, határozottan jó a felismerésem. - Akarsz pihenni?
Alice Danielle Lavant
II. Gyógyító
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 37
◯ HSZ : 613
◯ IC REAG : 616
◯ Feltűnést kelthet : Hiányzik bal lába térd alatt (protézist hord)
-Ezt megjegyeztem!-Nincs semmi bajom Stevennel, nagyon is rendes egy pasas, de örülök neki, hogy most Adammel megismerkedhettem. Egyrészt azért is mert jó minél több őrzőt megismerni, meg nagyon kedves és okos egy fickó, azokkal meg általában az ember szeret barátkozni. Nekem teljesen természetes, hogy oda figyelek Adam tanácsaira. Ő tudja, hogy mi hogyan működik, így csak magamat hátráltatnám azzal, ha ellenkeznék vele. Én mindig is az a diák voltam aki, tisztelte a tanárait, hiszen ők azért vannak, hogy átadják a tudásukat nekünk, hogy segítsenek. Nem is értettem sosem azokat a tanulókat, akik mindig kitaláltak valami fedő szöveget vizsgákra, dolgozatokra, beadandókra. Igen tudom ez nagyon is stréberesen hangzik, de ez a stréberség juttatott ide. Egy állatorvosi rendelő társvezetője vagyok és szép úton haladok az "Őrzőség" felé is. Nincs okom panaszra. Én teljesen jól megvagyok a mostani életemmel. Folytatom a gyakorlást, bár egyre jobban érzem, hogy főleg a karjaim kezdenek elnehezülni. Tudom, hogy ennyitől nem kellene, hiszen szinte semmit sem csináltunk. azt hiszem a kondimon van még mit fejleszteni. A kérdésen megdöbbenek. Talán ennyire érződik rajtam? ez nagyon ciki! Kissé zavarba jövök dologtól, de nem habozok a válaszadással. -Öhm nem, nem kell!...Bár mondjuk szívesen innék egy kicsit.-Így ha megkapom az engedélyt oda is sétálok a táskámhoz, amiből kiveszek egy két literes üveg vizet. Igen felkészültem ám. Meg amúgy is van mindig nálam. Mielőtt bele innék Adam felé nyújtom. -Kérsz?-Nem tudom, hogy ő hozott e magával, így az a legkevesebb, hogy megkínálom őt. Amúgy is ez csak víz.
Halványan elmosolyodok. Annyira ismerős ez a felállás. - Alice, nem szégyen beismerni, ha fáradsz. Nem vagy harcos, hogy napokig képes legyél talpon lenni, a nyakadban mázsás súlyokkal. Nem árt, ha van kondid, de ne legyél szigorú magadhoz. Mindenki meg szokott állni pihenni… a víz pedig mindig jó ötlet. Akár egy kortynyi is elég lehet ahhoz, hogy az emberbe újra visszaköltözzék a lélek és újra tudjon teljesíteni. Emlékszem, annak idején az órák óta tartó edzéseket követően már a mennyországban éreztük, ha pár deci lecsúszott a torkunkon. Mondjuk Kínában más is volt az éghajlat, ott alapból jobban megérzi az ember a szomjúságot… sokkal durvábban. Ezért nem is tagadtam meg a lánytól. Elvégre, ez csak egy kisebb tanfolyam volt, nem vérre menő kiképzés. Hálásan mosolyogtam, amikor átvettem a felém nyújtott üveget. Viszont alig iszok bele, aztán vissza is adtam neki. Ránézésre megmondtam, hogy sokkal nagyobb szüksége lesz rá, mint nekem… mondjuk csodálkozom, hogy az előző este után én még egyáltalán szomjas vagyok még. - Hasonló dolgokat vártál? – kérdezem kíváncsian a pihegő lányt. Steve nem igen határozta meg, hogy mivel kedveskedjek a leányzónak így egy edzés erejéig. Így gyakorlatilag csak random vettem elő a fejemből a különböző, talán legáltalánosabban használható technikákat. Amiknek talán hasznát fogja venni hosszú távon. A foglalkozásnak pedig nem volt még vége. Viszont már nem hiszem, hogy sokáig fog tartani. Előbb utóbb kifáradás lesz a vége, az ilyesmihez pedig friss agy kell. El is gondolkoztam, mi legyen a következő dolog. Tekintetem a közeli szekrényre terelődött… a fejemben pedig kigyulladt a lámpa, miközben odasétáltam és keresgélni kezdtem a felszerelések között.
Alice Danielle Lavant
II. Gyógyító
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 37
◯ HSZ : 613
◯ IC REAG : 616
◯ Feltűnést kelthet : Hiányzik bal lába térd alatt (protézist hord)
Érzem, ahogy arcom kissé elpirul, de bízom benne, hogy Adam ezt nem fogja észre venni, vagy ha igen akkor csak az edzés miatti kimelegedésnek fogja hinni. Tudom ám, hogy nem szégyen, de azért egy ilyen edzést illene már tudnom végigcsinálni. Nem olyan megerőltető ez. Na jó sok koncentrációt igényel és azért olyan izmokat mozgatok meg, amiket nem szoktam nap, mint nap, de ahhoz hogy fejlődjek kell ám ilyen is. -Köszi!-A biztatását köszönöm meg. Az ilyenek mindig is tudnak nekem segíteni. Ezt Abi már nagyon is jól tudja rólam és nagy örömömre mindig ki is használja. A vizet természetesen átadom neki és utána én is iszom belőle. A kérdésére először csak bólintok, majd szavakkal is válaszolok neki. -Igen ilyesmikre. Bár majd ha ott tartok lehet, hogy valami pár komolyabb mozdulatot is megtanulnék, de az még csak a jövő zenéje. Viszont, ha benne vagy...És félre ne érts nem akarom és Stevent kicserélni, de ha neked nem okoz nagy gondot és időt is van többször is összefuthatnánk ilyen edzéseket tartani, vagy csak gyakorolni az eddigieket.-Steve mást szokott nekem tanítani, így igazából a kettőjükkel úgy érzem teljesen jól megleszek. -Persze ezt a sok segítséget meg szeretném majd hálálni neked is. Esetleg egy vacsorával, vagy hasonló!-Nem is lenne rossz pár őrzőt meghívni magamhoz. Még amúgy sem volt olyan közös programunk, pedig egy csapatépítő jellegű dolog szerintem jó lenne mindenki számára.
Ha észre is vettem a lány zavarát, akkor nem tettem szóvá. Nem akartam csak tovább növelni a ,,krízist", szóval inkább maradt a bölcs hallgatás. Néha ez a legjobb megoldás, még ha az elmúlt években túlságosan is sokat gyakoroltam. Olyan ember voltam, aki ismeri a csendet, annak minden pozitív és negatív dolgával együtt. Persze nem maradtam végig csendben, csak erre az egy momentumra. - Igazán nincs mit. Örömmel hallom, hogy a jelek szerint megfelelek a követelmények. Rég volt már, hogy akár egy kis mozdulatot is tanítottam volna, így féltem tőle először, hogy kicsit berozsdálltam az elmúlt évek során. De úgy tűnik, erről szó sem volt, így ma már nyugodt lelkiismerettel fogok lefeküdni. - Majd hosszabb távon lehet róla szó - bólintok. - Akkor mindenképp, ha megint be kell ugranom Steven helyére. Csak lehetőleg majd előbb szóljatok mert most eléggé ad hoc alapon rángatom elő a dolgokat a fejemből. Ha meg szeretnél néhány plusz órát... hát... majd megbeszéljük. Mosolygok. - Majd megbeszéljük ezt is. Igazából nem szoktam elvárni a viszonzást, de ezt most még nem akartam mondani. Egyelőre koncentráljunk a lényegi dolgokra. A szekrényben keresgéltem, próbálva kitalálni, hogy mi legyen... keresgéltem, keresgéltem... majd hoppá, megakadt a kezemben a megfelelő tárgy. - Hm... - csuktam vissza a szekrényajtót és fordultam megint Alice felé... kezemben egy késsel. - Kés elleni védekezést gyakoroltál már? Viszont tisztában vagyok vele, milyen hatást válthat ki a késnek csak a puszta látványa is... szóval mielőtt a lány még jobban megijed, a szeme láttára nyomom neki a kés pengéjét a kezemnek, mely elhajlik erre, anélkül, hogy megvágna. Gumiból van.
Alice Danielle Lavant
II. Gyógyító
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 37
◯ HSZ : 613
◯ IC REAG : 616
◯ Feltűnést kelthet : Hiányzik bal lába térd alatt (protézist hord)
Igazából a mai változásról én is csak akkor értesültem, mikor Adam elárulta hogy ő jön Steve helyett. Engem mondjuk cseppet sem zavar a dolog, de az ő helyzetét is megértem. Minden tanárnak szüksége van felkészülési időre. Viszont annak ellenére, hogy ez elmaradt neki nagyon is jó órát tart. -Rendben!-Nem is boncolgatom ezt tovább, majd később lesz még időnk ezekről bővebben beszélni. Miközben ő elkezd kutatgatni szekrényben én még kiélvezem a kis időt, hogy kifújjam magam. kicsiket kortyolok a vízből, hátam a falnak döntöm és úgy figyelem őt. kíváncsi vagyok, hogy vajon mit keres, mik a tervei a továbbiakban. Mikor megpillantom a kezében a kést a szemeim is kikerekednek egy pillanatra. Első ránézésre valóban teljesen valódinak tűnik, de ahogy bemutatja nekem, hogy ez csak egy "játék", egy eszköz úgy nyugszom meg én is. A kérdésén nem kell sokat gondolkoznom, így rögtön válaszolok is rá. -Nem, még nem.-Ha nem hozza elő ezt eszembe sem jutna, hog esetleg ez is jól jöhet majd nekem a későbbiekben. Nem hiába vagyok én tanonc.
Amikor mondja, hogy még nem találkozott kés elleni védekezéssel, akkor már tudom, hogy egy ideig most magyarázás következik. Van ugyanis néhány szempont, amire oda kell figyelni a késsel való gyakorlásnál. - Na, akkor kezdjünk némi elmélettel. Ha valaha szembetalálod magad valakivel, aki késsel akarna neked rontani, akkor idézd fel magadban: nem a kés az ellenséged. Hogy mondjak egy példát: ha én ezt most lerakom a földre, akkor nem fog felpattani magától és beleállni a mellkasodba parancsszóra. Akárcsak ökölharcban, itt is az az ellenfeled, aki meg akar késelni és nem az, amivel. Ergo őt kell kiütnöd, lehetőleg mielőtt beléd mártja a fegyverét, vagy egyáltalán előveszi... s amennyiben ilyen ellenfélbe ütközöl, sose finomkodj. Tőrbe az orrát, törd el a karját, ha kell, vágd meg a saját késével. Akármit teszel, gyorsan tedd és úgy, hogy utána jó darabig ne tudjon felállni. Mert aki ilyen fegyverrel jön neked, az jó eséllyel már meg akar ölni. Ilyenkor pedig a lehető leghamarabb le kell szerelni és a maradék kedvét is elvenni, hogy még egyszer rátámadjon valakire.
- Najó, még egy embertípus jöhet ellened késsel: az, aki gyáva. Aki nem hisz magában annyira, hogy ököllel le tudjon teríteni akár egy nőt is, esetleg alacsony növésűek és ezzel akarnak kompenzálni egy magasabb ellen - veszek egy mély levegőt, majd picit feldobom a kést és elkapom a pengéjét, majd a markolatot odanyújtom Alice felé. - Kés ellen zárásként még két dolgot szeretnék megtanítani neked. Vedd el és szúrj nekem egyenesen a torkom irányába. Persze ha csak nincs kérdésed előtte. Amint átveszi, kicsit hátrébb állok, hogy legyen helye a támadásra. A kezeimet felemelem, viszont nem nyújtom előre, hanem összecsukva az ujjaimat a mellkasom elé helyezem őket, várok... de a tekintetem árulkodhat róla, hogy most eléggé komolyan veszem a dolgot, talán még az eddigi gyakorlatoknál is komolyabb.
Alice Danielle Lavant
II. Gyógyító
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 37
◯ HSZ : 613
◯ IC REAG : 616
◯ Feltűnést kelthet : Hiányzik bal lába térd alatt (protézist hord)
Miközben hallgatom őt visszateszem a táskámban az üveg vizet. Természetesen mindent felfogok a szavaiból. Meg is lepődöm, mert én automatikusan a fegyverre koncentrálnék, ha valaki nekem támadna egy késsel, pedig valóban igaza van. Az ember irányítja azt, így őt kell "elintézni". -Értem! Ez így teljesen világos.-Bólintok is egyet erősítés képen. Kérdésem az nincs egyelőre. Mindent megértettem és logikusnak találok. De lehet, hogy majd idővel ismét eljön egy nagyobb hullám és akkor azt fogja kívánni bárcsak meg se szólaltam volna. -Kezdhetjük!-El is veszem tőle a kést, majd őt figyelem. Támadjam meg? Nah ez érdekes lesz. azt sem tudom, hogy hogyan fogjak hozzá. Talán csak egyenesen a torka felé suhintsak? Végül is nem vagyok profi késelő, és gondolom most az a lényeg, hogy rátámadjak. Végül egy kis hezitálás után megpróbálom megtámadni a nyakát.
Az egész egyetlen villanás volt. Alice egyik pillanatban még a torkom felé döf a késsel, de a következőben már az oldalán feküdt a padlón, torkánál a kés pengéjével, mely már nem volt a birtokában. Direkt odafigyeltem rá, igazából nagyobb volt a lendület, mint amekkora erővel a földre érkezett. Kicsit sajoghatott a háta, a kezénél a feszítés miatt is felléphetett probléma, de ezek semmi olyanok, ami néhány másodperc pihi után nem múlna el. Mindenesetre illedelmesen felsegítettem őt a földről, miután láttam, hogy realizálódott, hol is van. - Bocsi, ha megijesztettelek, de látnod kell, ilyenkor milyen gyorsan kell történnie az eseményeknek - szabadkozom. - Mint mondtam, késes támadó esetén gyorsan és biztos ami biztos alapon kell fellépni. A tanító jellegű fogások már nem játszanak. No de nézzük, mi is történt. Visszaadtam neki a gumikést, majd jeleztem, hogy jöjjön megint. - Szedjük két részre - javasoltam. - Először még azok a dolgok, amik állva történnek. Ha jön a szúrás, akkor fontos, hogy ne maradj egy helyben, mert akkor céltábla vagy. Amikor közeledik a penge, kilépek oldalra, de nem távolodok el nagyon, megvan a kartávolság. - Még viszont itt se lehetsz nyugodt, mert egy képzett támadó pillanat alatt utánad vág a késsel. Éppen ezért biztosítani kell, hogy ez nem történik meg - megragadom a karját, egyik kezem a könyökénél, másik pedig a csuklójánál fog rá. - Ezzel egy időben előkészítjük a földrevitelt... most csak megnyomom, hogy érezd a kellemetlenséget. Felemeltem a lábamat, majd három rúgást imitáltam. Az első a térdére ment, a második a sípcsontjára, míg a harmadik a bokájára. Most talppal csak megnyomtam Alice lábát. A kellő erejű rúgások, főleg térd magasságában már elég szép rombolást tudnak okozni. - Na és most figyelj, a késes kezet egy olyan fogásba kényszerítjük, amivel már nem tud megtámadni. A csuklót fogó kezemmel elkezdtem felnyomni Alice kezét derékszögbe, míg az, amely a könyöknél volt, segített ebben, majd körbefogva a karját a saját csukló alatti részemre fogtam rá a másik karomon. Ha jobban megnézte, ez egyfajta háromszöget adott ki, a kezét pedig az istenért se tudta úgy mozgatni, hogy ártani tudjon a késsel. - Ha eddig a pontig eljutsz, akkor jól haladsz. Viszont kellő gyorsaság kell, mert a lábai és a másik keze is szabad még. Most viszont eddig jussunk el. Elengedtem, majd elkértem tőle a kést. Vártam egy kicsit, majd utána én lettem a támadós, először csak lassan szurkálva a lány torka irányába.
Alice Danielle Lavant
II. Gyógyító
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 37
◯ HSZ : 613
◯ IC REAG : 616
◯ Feltűnést kelthet : Hiányzik bal lába térd alatt (protézist hord)
Ahogy Adam azt kéri úgy döfök határozottan a torka felé a gyakorló késsel. Az ez után következő mozdulatok olyan gyorsak, hogy nincs időm őket felfogni az eseményeket. Az egyik pillanatban még szembe állok vele, a másikban már a földön fekszem lefogott kézzel, a torkomhoz szorított késsel. Érzem azt a kis fájdalmat a csuklómnál és a hátamnál, de nem kezdek el hisztizni, vagy sikoltozni. Inkább csak iszonyatosan meglepett a dolog és teljesen le is fagytam. -Semmi baj! Csak nem számítottam rá.-Nem haragszom rá, miért is kellene? Ő csak megmutatta nekem a védekezést, ezzel nincs semmi gond. Örülni fogok, ha nem is úgy, mint neki, de már haladó szinten nekem is sikerül majd elsajátítani ezeket a mozdulatokat. Átveszem tőle a kést, de még nem döfök vele felé. Kell még egy kis idő mire teljesen lenyugtatom a szívem. Nem lenne szerencsés, ha túlpörögne itt nekem. Pár nagyobb lélegzetet veszek és miután érzem, hogy a testem is lenyugodott ismét, ugyan azzal a mozdulattal döfök felé. Most a mozdulatai lassabbak, így jobban követhetem őket. Mind a mellett, hogy a testmozgását lesem a szavaira is odafigyelek. Először e kezeire, majd a lábaira koncentrálok. Eddig nem tűnik olyan bonyolultnak a dolog, de ezek után valami olyasmit csinál, amit nem elég egyszer látnom. -Várj! Ezt az utolsó mozdulatot kérlek mutasd még egyszer! Még nem sikerült teljesen felfognom, hogy mit merre hogyan!-És ha megmutatja végig figyelem, ahogy ismét kialakítja azt a bizonyos háromszöget. Nah ha ez menni fog elsőre akkor fejet hajtok magam előtt. -Rendben! Megpróbálom, bár nem ígérem, hogy ez a dolog a végén rögtön menni fog!-Átadom neki a kést, majd várom, hogy támadjon. Amint ez megtörténik elhajolok oldalra, majd ahogy mutatta megragadom a karját a csuklójánál és a könyökénél. Ez után bambán pislogok rá és csak másodpercekkel később esik le, hogy a láb következik. Amilyen óvatosan ős is úgy "rúgom" meg én is azon a bizonyos három helyen. És most ugrik a majom a vízbe. Megpróbálom felidézni a mozdulatot és az eleje még hasonlít is rá, de a végére valami teljesen mást sikerül belőle kihozni.
Amikor megkér, hogy mutassam meg neki újra, akkor készségesen neki is állok magyarázni, amint kinyújtotta a kezét. - A lényeg, hogy a kést tartó csuklót sose ereszd el, mert meg tud vágni még. Ha megvoltak a rúgások, akkor a csuklót fogó kezeddel tolod felfelé a kezét. Egészen addig, míg a kés felfelé, vagy az ellenfeled felé nem mutat. Közben a másik kezedet úgy csúsztatod, hogy bekerüljön a kést fogó kar mögé... nem elé, mert akkor a karja szabadabbon tud mozogni. Ezt egészen addig, míg meg nem tudod fogni a másik karodat az alkarnál. Idáig kell eljutni. Közben mutattam a mozdulatokat, egymás után, eljutva a végpontig. Elsőre valóban, ránézésre eléggé kacifántos dolog volt, nem pont az, ami összejön azonnal. Gyakorolni kell, ennyi a lényeg, de ezt nem teszem hozzá az elmondottakhoz, mert utaltam rá eleget. - Ne hajolj, lépj ki... az elhajlással csak esélyt adsz a támadónak, hogy fellökjön. Hát igen, elsőre tényleg nem pont az a fogás alakul ki, aminek ki kell. De nem töröm le ezzel a megállapítással, csak jelzem neki, hogy újra, gyerünk gyerünk. Mindezt addig, míg legalább egyszer össze nem jön a dolog. Ha nagyon nem ment, akkor csak a fogást kértem tőle, a többi része nélkül. Ezen volt a hangsúly most. Aztán valamikor, nem tudom hanyadszorra összejött. Utána, most, hogy ráfogott az ízére, hagytam, hogy begyakorolja, majd összekösse a többivel, ami hozzákapcsolódik. A többi ezután fog következni.
Alice Danielle Lavant
II. Gyógyító
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 37
◯ HSZ : 613
◯ IC REAG : 616
◯ Feltűnést kelthet : Hiányzik bal lába térd alatt (protézist hord)
Természetesen újra kinyújtom a karom, hogy megint megmutathassa a mozdulatot. Most, hogy szavallak is elmagyarázza mit hogyan már sokkal jobban látom a dolgot és fel is fogom, hogy mit is kell majd csinálnom. Csak nem vagyok olyan béna. Sikerült megértenem és erre én aztán tényleg büszke vagyok, de azért nem híresztelem ezt olyan nagyon. -Értem! Most már azért világosabb. Remélem menni fog!-És már el is kezdem a gyakorlást, ám már az első mozdulatom rossz, így újra kezdem az elejétől és most nem kihajolok, hanem ellépek előle. Az első próbálkozás után még párszor végigcsinálom az egész mozdulatot, végül csak a fogásra koncentrálok. Az eddig a legnehezebb, így arra több hangsúlyt kell fektetni, hogy minél jobban berögzüljön. Mikor tökéletesen sikerül nagyon is megörülök neki, de nem hagyom abba természetesen a gyakorlást. Még párszor végigcsinálom a mozdulatokat. -Azt hiszem ez egyre jobban megy.-De igaz ezt ő jobban megmondhatja, mivel ő tudja, hogy hogyan is kell rendesen kinéznie, mit kell éreznie, ha lefogom és a többi.
Kezdőlap
