Őszintén fanyar nevetés bukik elő belőlem az ő tervét hallva, pillantásom csupán, mi árulkodik, szóvá nem teszem, hogy jó nagy marhák vagyunk mindketten, kiknek fogalmuk sincs, mekkora fába vágták fejszéiket. Legalább oly elvetemült és lehetetlennek tűnő az ő elképzelése, mint az enyém volt és az igazság az, hogy éppen ezért valahol szimpatizáltam is a dologgal így első nekifutásra. Hallgatom, s fejemet ingatom az eddig is tudott, megerősítést nyerő információk kapcsán. Arra, hogy nem akar ide jutni, csendes, elcigarettázott szavamba némi keserűség ragad meg. Ha azt várta volna, hogy megakadályozásáról teszek nyilatkozatot, csalódást kell okozzak: - Rám pedig úgy fognak emlékezni, mint a Protektor, aki hagyta ezt megtörténni. De egyébként nem rossz az érvelés, beválhat! Ráadásul Denaalihoz is az ősin keresztül lehet a legegyszerűbben eljutni Xenakis szerint. - Egy ideje rágódunk a témán hozzá, hogy alaposan körbe legyen minden lehetőség lőve az elméleti síkon. - Javaslom, maradjunk kontaktban ennek kapcsán, sőt, kérnélek rá, ha nem is közvetlenül veled, hanem egy másik utóddal a Körből. - Nem lenne túl szerencsés keresztbe játszani egymásnak, harcosként pedig eme "háborúban" a nyílt lapokat, az összejátszást preferáltam volna a sok titkolózással eltöltött nap után, ha már egy oldalon játszunk. Már nem csak én tudok róluk, tizenhárman vagyunk a protektorátus berkein belül is, kik ismerik személyük titkát. Miért pont az ősök megfékezésének tervét rejtenénk hát egymás előtt? S míg ezen oldalamat jól ismerheti a másik, addig a számítót eszem ágában sincs megvillantani előtte - nem magyarázom a miértet a kis közössége kapcsán tett szavaim mögött. - A falka ilyen szempontból hagy legyen az én gondom, Northlake. Neked is meglesz a magad csatája velük. - Zártam le ennyivel, mintegy kérdésére is választ adva, hogy jól megfontoltam-e. Két falka csatározása hívott vissza erre a vidékre, két falka ellentéte szakított el a családomtól, s mégis hittem, hogy létezik olyan forgatókönyv, melyben megférnek eme hatalmas területen több csoportosulásban is a bundások. Mert ezt a "falkát" nem az őrzők hívták a vidékre, hanem a vidék szülte, formálta... Kérdésére jóízűbb a nevetésem, ugyanakkor válaszom megmarad a komolyság talaján mindez ellenére is. - Ők az enyémek, Darren. - Idegenül hangozhat ez egy olyasvalaki szájából, aki sosem volt és nem is lesz farkas már, mégis így tudom számára leginkább megragadni, átadni a véleményemet a dologban. A protektorátus az én falkám. Bárki baszakszik a tagjaival, minimum velem számolnia kell cserébe. - Ebből soha nem fogok engedni és pontosan jól tudod, miért. - Ő se tenne másképp a sajátjai kapcsán. - Szóval hagy ne jussunk odáig, hogy mit is jelent ez a gyakorlatban. - Hangom tényszerű, fenyegetésnek helye nincs, hisz nem akarnám felrúgni kettőnk barátságát és a hirtelen jött együttműködés felajánlását ily botor módon. Fel se merül bennem, hogy fenyegetőnek szánjam, csupán jobb tisztázni előre: van, amiért - akikért - felrúgnám mindezt. Ha úgy tetszik, lefektettem egy határt, amit aztán úgy feszeget, ahogy nem szégyell, ismerve a lehetséges következményeit a dolognak. Nem is tolom túl hát, nem most fogjuk megváltani a világot - de kezdetnek jó lesz. - Cigit? - Túrok zsebembe gyújtóért és a dobozért, mintegy zárszóul a témának. // Hacsak nincs més, úgy köszöntem, imádás, mint mindig! :* //
- A magam részéről a veletek való teljes együttműködés mellett kampányolok az Utódok között, és eddig nem akadt ellene ágálás. - Ha eredményt akarunk, hülyeség lenne az egymástól való elzárkózás. A puszta tények talaján maradva: mindannyiunknak egyformán érdeke, hogy megállítsuk Alignakot. - Ahogy kívánod - emeltem fel, mintegy megadó kihátrálással mindkét kezem, azt pedig egy pillanatig sem próbáltam szépíteni vagy tagadni, hogy nekem is meglesz velük a magam konfliktusa. Nyilván szeretném ezt minél inkább elodázni, lehetőleg teljesen elkerülni, ám annyira naiv én se vagyok, hogy azt higgyem, ez teljesen sikerülni is fog. Mindig jöhet valami, ami bekavar - igazság szerint az Angellel kötött üzletnek hála jött is, bár azt igyekszem az egyén szintjén megtartani. Nem a csapatom ügye, nem az ő érdekeiket szolgálja, személyes az egész. Pontosan ezért nem keverném bele őket. - Nem is kívánom a tőled való elszakadását egyiknek sem - hajtottam finoman fejet, mintegy megértésemet jelezve. - A fairbanksi Protektorátus a tiéd, ezt sose vitatnám. - Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne ágyba bújni velük - átvitt értelemben természetesen. Biztosra veheti, hogy ki fogom maxolni azt a határfeszegetést, vagyok annyira pofátlan. Könnyed mosoly kíséretében biccentek rá a cigire...
Kezdőlap
// 
//
