Minden délelőtt a friss zöldség, gyümölcs, virág, hús, egyéb állati termékek vásárlására van lehetőség, illetve hetente egyszer kipakol a helyi vadásztársaság is - prémeket, bundákat kínálva.
Szombat délelőtt, amikor éjszakás vagyok, mindig jut időm arra, hogy elmenjek a piacra, hogy aztán jól felidegesítsem magam az öregek miatt, akik előttem totyognak és hirtelen satu féket nyomva a leglehetetlenebb és legkiszámíthatatlanabb pillanatban állnak meg előtte és akkor még ők csodálkoznak, ha siettedben átesel rajtuk. Néha már komolyan úgy érzem, hogy csak ennek az élvezetnek megyek ki, hogy valamin felhúzhassam magam, hogy ne keljen jó pofiznom senki előtt, hanem távol tartsam magamtól a többi kollegát, aki előszeretettel szeretnek az agyamra menni, ha épp nyugodt stádiumban vagyok. Kora reggel fent vagyok már, hogy még épp megelőzzek mindenkit, de ugye ez lehetetlen, mert az öregek mindig pár órával előtted fent vannak és lehetetlen kikerülni őket. Épp ezért szép lassan és kényelmesen felöltözök, ami most is egy sötét farmer és egy ing. Gondosan megcsinálom a hajamat, megborotválkozok, természetesen nem marad el, hogy ne vágjam meg magam. Káromkodok egy sort a fürdőszobában, majd a fogmosás után, elrakok minden iratot, telefont és kulcsot. Őszintén szólva, nincsenek barátaim, a családom nem érdekel, így fogalmam sincs, hogy miért van még ilyen kütyüm. A munkámhoz sem mindig használom, így teljesen felesleges. Ezeken gondolkozok, amikor a cipőmet húzom fel a lábamra, hogy utána bekössem. Szép nyuszi fület csinálok, ahogy még az oviban tanította nekem apám, majd a füleket a cipőm oldalába tuszkolom, hogy ne tűnjön b*zisnak. Kattan a zár, kinyitom az ajtót, kilépek és ugyanezt a műveletet megcsinálom visszafelé is. Amint bezártam az ajtót, már megyek is tovább a folyosón, hogy az utcára érjek. A mi utcánkban sehol senki, állítom még mindenki alszik ilyenkor, én is ezt tenném, hogyha tehetném, de semmiképp sem találkozhatok anyámmal. Egyenesen a busz megállóhoz megyek és ott várakozok, majd ha megjön, felszállok rá. Pofátlan mód leülök, a következő megállónál, fel nem állok, hogy átadjam a helyem. Sok morgolódást és torok köszörülést hallok, de mintha nem hallanám őket. Mikor elérkezik az, ahol le kell szállnom, a háromnegyed busz kiürül, és már elkezdődhet a zsörtölődésem. Mire ezek leszállnak előttem, már az éj is leszáll a napra. Forgatom a szemeimet és már azon vagyok, hogy beszóljak nekik, hát nem igaz, hogyha nem tudnak menni, akkor minek jönnek el otthonról, tényleg nem értem. Bosszant és csak megy feljebb bennem az adrenalin, hogy a kellő időben valakire rázúdítsam. Még az sem érdekel, hogy a hátam mögött az egyik bökdöss, hogy segítsek neki leszállni, bunkó mód mikor talajt ér a lábam, megyek is tovább. Hallom a hátam mögött a szitkozódást, mire egy halvány önelégült mosoly kerül az arcomra. Szemtelen is vagyok, de most nincs időm erre, mielőbb végezni szeretnék. Még bevásárló listát sem készítettem, így mindent észben kell tartanom, mert nem szeretnék kétszer jönni. A piac felé veszem az irányt, ahogy a többi járókelő is, köztük csak szlalomozok, mert nem tudnak egyes sorban menni, mint a libák, ráadásul, hogy bosszantsanak még lassabban mennek, mint szoktak. Vonulnak, én mondom, de bezzeg ha a busz után kell futni, némelyik még engem is leköröz, pedig aztán jó kondiban vagyok. Amint a tömegből kijöttem és a piac előtt vagyok, már főnyereményként gondolok erre az egészre. Akkor viszem el a jackpotot, hogyha élve ki is jutok a sok öreg közül úgy, hogy meg is van minden, amire szükségem van. Először eldöntöm, hogy a zöldségeket szerzem be, így kezdem körbe járni az egészet, hogy a legolcsóbbat találjam meg, hiszen kell a pénz, nem élhetek nagy lábon. Másodszor a gyümölcs, harmadszor végül a pékáru. Mindent fejben kipipálok, majd odamegyek a halas pulthoz is. Elkezdem nézegetni, mire majdnem beleborulok az óriás akváriumba, mikor egy öregasszony nekem jön a kis kocsijával, amit maga után húz. Fejembe száll az összes vér és már épp háton vágnám, mikor türtőztetem magam. Kizáratni mégsem szeretném magam innen. De azért a kezem ökölbe szorult, hogy a támadást véghez vigyem. Elnézem egy darabig, ahogy tátognak rám és a sz@ros kis életük most a kezemben, illetve a többi vásárló kezei közt vannak. Már csak azt kell eldöntenem, hogy melyik kell nekem, bár az tény, hogy morbid szokásomhoz illően jobb szeretem én megölni, hogy utána a belezés még élvezetesebb legyen, de egy ficánkoló halat nincs kedvem a fél városon átcipelni. Amint kiválasztom azt, amelyik kell meg is mutatom az árusnak, hogy pecázza ki nekem, mert ha én teszem, akkor annak senki sem fog örülni. Harmadszorra végül sikerül neki elkapnia azt, amelyiket kiválasztottam, majd hátraviszi, addig én meg várok. Büdös van, de mégis valahogy nem zavar. Sok légy repked a halott haltestrészek körül, amiket bőszen hesseget az egyik kisegítőszerű. Amint megkapom a döglött halamat, kifizetem, majd elindulok, de fél úton megállok, hogy mindent megnézzek mi van. Ekkor nézek bele a halas zacskómba, természetesen csak nem azt kaptam, amit én akartam, így visszamegyek reklamálni. Szerintem tőlem zeng az egész piac immár, de nem érdekel, visszaadom neki és követelem, hogy másikat választhassak, amire nagy nehezen belemegy, így újból az akváriumot kezdem el pásztázni a szemeimmel.
Piac... mert ide aztán ki kell jönnie, nagyon fontos, mert semmit nem talál meg a szállodában, ami szükséges, dehogy. Viszont ez is egy jó indok arra, hogy ne ott gubbasszon, főleg nem egy fárasztó edzés után, ami tulajdonképpen ma volt, mert hajnalban kelt. Azaz ébresztette Caleb, de még él, ami azt jelenti, nem lett beépítve sehová. Szokatlanul jókedvű kora reggel, a mentora már kevésbé, de ha egyszer fontos a friss hal és a zöldség, akkor nincs mit tenni, nem eszik fagyasztottat. Úgy döntött, most ezzel akaszt ki mindenkit, hogy mindenből a frisset keresi, maximum ő lesz az, ha behajítják a vízbe, vagy valahová. Egyelőre mindenki bírja a kiképzést, naná, hogy vigyorog, amikor ezerrel szlalomozik a nyugdíjasok között, akiknek természetesen nincs jobb dolguk, mint akadálypályát építsenek a sorokba, hogy lehessen szökdécselni. Éppen azt teszi, miközben nézelődik, vígan ugrálja át a kocsikereket, vagy kerüli ki az utolsó pillanatban touchdownnal próbálkozó időseket, a guruló káposztákat és egyebeket, tehát már a reggel is felér egy kész edzéssel. Szórakozottan kapkodja fel az öregek által elejtett almákat, és amikor egy nénike megbillen, a kosara pedig a halas stand felé libben, csatakiáltással egybekötve vetődik utána, hogy elkapja. A kosarat, nem a nénit, teljesen természetes. -Megvaaaaan! Viszont megbotlik egy elétolt kocsiban, így a vetődése lényegében kimerül egy órási karlendítésben, és elvágódásban, vagyis sikeresen landol a halszeletes láda szélén, megbillentve azt, és egyenesen a kiabáló férfira borítva. Szerinte ez vicces látvány, ahogy az érkezése is, így a földön hasalva nevet saját magán is, és az sem zavarja, hogy körülötte minden halas és büdös lett. -Bocsi. Ez egy szép darab, nem lesz jó? Emel fel egy halszeletet, amit most talált maga előtt a földön. Most már felül, és nagyon reméli, hogy nem sokan nézik, csak a fél piac. Mentorára rá sem pillant, nem kell, "hallja" a szentségelést anélkül is. Ahhoz képest, hogy hatalmasat zakózott és átrendezte a standot, a férfi pedig aki kiabált, most már egy rakat halat is a magáénak tudhat, bájosan mosolyog, a halszeletet még mindig a kezében fogva. Majd hülye lesz elengedni, azt az egyet össze tudta szedni, és nem csúszott ki a kezéből. Még mit nem. Viszont tényleg olyan angyalinak tűnik a mosolyával együtt, hogy nem lehet rá haragudni. Megbotlott, van ez így, mással is előfordul, de neki nincs ilyen húzós kocsija, amibe kapaszkodhat.
Mindig izgalmas piacra kimenni, így most is elhatározom ezt. Amint a buszról is sikerül végre valahára leszállnom, már nincs akadálya, hogy be is vásároljak. Illetve van, a két lábon és két keréken guruló emberek. Őket a legviccesebb kerülgetni, már csak azért is, mert felbosszantanak. Mostanra már ez lett a perverzióm, másért nem is járok ide. Amint beszereztem eddig mindent, amire szükségem van, már csak egy dolgom van, az hogy reklamáljak, mert szerintem nem azt a halat kaptam, amit kinéztem. Mégis csak ficánkolva kell hazavinnem, mert akkor biztos, hogy a pénzemért azt kapom, amit akarok. Hosszas veszekedés után, újból behajolva az akváriumot nézem, hogy melyik hal a szimpatikusabb. Igaz, hogy az kell, amelyiket először kiválasztottam, de ki tudja, hogy hova tűnt. Fel sem tűnik a mellettem ordibáló és jajveszékelő tömeg, mert nagyon is belemerültem, hogy végre ki tudjam választani azt, ami kell és innen eltudjak menni. Szeretem a halat, de most kivételesen undorodom tőle. Főleg azért, mert az orromban egyre jobban átjön a szag, ami a halszeletekből árad. Természetes, hogy az akvárium mellé kell rakni, hogy az élő halak lássák, hogy mi fog velük is rövid időn belül történni. Mikor már épp mondanám, hogy melyiket szeretném, hideg és bűz vesz körbe. Nem is körbe, saját magamat érzem és már a fejemben az is körvonalazódik, ahogy felettem a legyek repkednek. Fel sem bírom fogni, hogy mi történt, csak akkor mikor valami csúszós és büdös érinti a nyakamat. Beleremegek ebbe az érzésbe, és nem vagyok egy ijedős típus, de most nem merek ránézni, mi van a pólómban. Végül kitapogatom és felismerve, kikerekednek a szemeim és azon nyomban húzok ki egy polipot a nyakamból, majd el is dobom. - Fúj! – Fintorgok egyet, még ilyen közel nem volt hozzám állat. Amint meghallom, hogy valaki még tréfálkozik is, bosszús tekintetemmel ránézek. Lent fekszik a földön, valami hús cafatot rázogatva, bárgyú vigyorral az arcán. Erre annyira vörös lesz a fejem, hogy a pillanatnyi idegeskedés miatt meg sem bírok szólalni. Mindenki aggódhat, hogy ettől nem ájulok-e el. Az összes vásárolt árúm, ami a szatyromban van, mind használhatatlan lesz, jégdarabok, haldarabok és belsőségek terítik, akár csak engem. - Ezt mind kifogod fizetni! És a tisztítást is! – Üvöltök rá és már most hányingerem van attól, hogy bűzlök. Pedig eddig tök finom illatom volt, az arcszeszemnek köszönhetően, és még csak az sem vigasztal, hogy hazafelé a buszon legalább lesz helyem, már ha felengednek ilyen büdösen. Hal cafatok és egyéb más felismerhetetlen valami „mászik” a cipőmön. Sunyiban röhög a halárus is, akivel az imént veszekedtem, mintha egy cseppet sem érdekelné az, hogy az egész áruja oda lett, csak az, hogy végre valaki megleckéztetett. Lerázom a lábamról a gusztustalan dolgokat, majd a lány felé nyomom a cipőm. - Most szépen lenyalhatod! – Parancsolok rá, átázott a cipőm, azt már érzem, de nem ez a legnagyobb gondom. Az árúk, amik a szatyromban vannak, mind kidobott felesleges pénz. Leakarom mosni az arcáról ezt a vigyort, mert nagyon is bosszant, pláne úgy, hogy jobban bűzlök, mint egy hajléktalan. Émelygek ettől a szagtól, még jó, hogy nem süt hétágra a nap, mert akkor még jobban bűzölögnék. Ahogy előre hajolok a hajamból is kicsúszik valami hosszúkás, ragadós valami, mire fintorogni kezdek. Ez az egész undorító és tudom, hogy mások számára szórakoztató, de én cseppet sem vagyok vicces hangulatomban. Egész végig arra várok, hogy valamit kezdjen a cipőmmel, utána jön a többi ruhadarabom. Még fázni is elfelejtek, annyira égek a dühtől. Legszívesebben tajtékoznék, hogy miért álltak körbe minket sajnálkozva. Körbe nézve az öregasszonyok rázogatják a fejüket. - Nincs jobb dolguk, mint itt nézelődni?! Nem cirkuszban vagyunk, menjenek már a dolgukra! – Jól formálom és érthetően ejtem ki a szavakat, hogy az öregek végre felfogják, hogy nem moziban vagyunk, tovább lehet menni. Némelyik bosszankodva forgatja meg a szemeit, de tovább megy, a többi mintha a fülükön ülnének. Csak most érzem, hogy a nadrágom kezd hűvösebb lenni, ahogy a szellő megfújja. Fázok és így nem mehetek haza, előbb behajtok mindent ettől a lánytól.
Már azt is viccesnek találja, ahogy a férfi arca először elfehéredik, aztán elvörösödik, és pár percig meg sem tud szólalni a döbbenettől. Aztán kitör, mint a vulkán, és ordít, de hogy minek? Itt van mellette hallja anélkül is, nem kell, hogy megsüketüljön. Szép lassan felkászálódik a földről, bocsánatot kér az árustól és visszateszi a ládát a helyére. -Nem fúj, hal, meg tengeri herkentyű. Adja meg a felvilágosítást, nehogy itt eltévedjen ez a jó ember, és ne tudja, hogy mi került rá egészen pontosan. Mivel a halszelet nem kell neki, leteszi a ládára, és még meg is paskolja. A férfi felháborodásán nevetni kezd, ő sem gondolta, hogy ha kárt okoz, azt nem téríti meg, de azért ilyen hisztit hímtől még soha nem látott. Minek vesz halat, ha undorodik tőle? Egyszerűen röhej. Az ordítás ellenére nem tűnik el az arcáról a mosoly. -Nem vagy semmi, ilyen hisztis pasit én még életemben nem láttam. Ez csak haaaaal, és nem is vagy büdös, ne szagolgasd magad. Eszedbe e jusson megkérdezni, hogy jól vagyok-e, nehogy, még véletlenül se, mert leharapod a saját nyelvedet. Tessék. A zsebébe nyúl, nevetve nyújtja át valamennyi lóvét, hogy a férfi új halat vegyen, és ki tudja tisztíttatni a ruháját. Tippelni kezd a foglalkozására, mert szerinte ilyen hisztérika maximálisan csak valami ficsúr lehet, ilyen selyemfiú féle, ez tuti. -Nyalogassa a cipődet a hortobágyi fekete mén, az, de nem én. Nem vagyok a kutyád, hogy utasítgass. Kap egy rongyot az árustól, azzal nagyjából letörli azt a nyamvadt cipőt, és vigyorogva áll fel. -Még valamit esetleg? Megsüthetem a halat vacsorára itt és most, hogy nehogy hányingere legyen az úrnak? A farkasát próbálja elnyomni magában, nehogy bajt okozzon, elvégre ez csak egy ember, egy elkényeztetett hím, semmi több. Továbbra is nevet, mert ez tényleg ingyen cirkusz, és nem azért, mert ráborította a férfire a ládát, hanem azért, mert saját magának generálja. Amikor ráförmed az idősekre, akkor csípőre vágja a kezét. -Neked nem tanítottak illemet? Hogy beszélsz az idősebbekkel? Bármelyik a nagyanyád, nagyapád lehetne. Mit kell kiakadni egy kis vízen? Szerinted én úgy terveztem, hogy összetöröm magam egy ilyen tuskó előtt, mint te? Hát nem. De kösz, jól vagyok, bár tudom, nem kérdezted meg, de azért közlöm veled, nem sérültem meg, nem kérek ellátást, vagy ha mégis, azt majd megoldom magam. Mosolyogva adja vissza a rongyot az árusnak, aki még mindig vigyorog a fickón, és ebből nem nehéz levágni, hogy elégtételnek veszi a nem tervezett akcióját. Legalább neki jó napja van.
Nem tetszik, hogy pillanatok alatt beterít ez a nyálkás, büdös cucc, így okkal akadok ki. Bár én ezt így gondolom, mások véleménye meg egyáltalán nem számít. Még azt is undorral nézem, ahogy a pultos fickó arcán ott a sunyi kárörvendő mosoly. Ha nem adott volna más halat, már itt sem lettem volna és valaki másra borítja az egész pultot, ez a dilis lány. A viccelődésére, csak még vörösebb lesz az arcom, szinte szétrobbanok a méregtől, és mintha látszódna is a füst a füleimen keresztül. Megvadult bika lettem másodperceken belül, így erősen megfogom a csuklóját és felrángatom a földről, mélyen a szemeibe nézve, amikor már szemben áll velem. Nem szólok semmit, de ez a pillantásom mindennél többet mond. Elengedem, majd ahogy esnek le rólam a cafatok, úgy húzom el a számat. Utálom ezt a ragadós valamit, ami a bőrömön végig csúszik, szinte kiráz a hideg. A szellőnek is ebben a pillanatban kell elkezdenie fújnia, hogy még meg is fázzak. - Fogd be! – Szűröm a fogaim közt a méregtől, majd kitépem a kezéből a pénzt és a még száraz zsebembe dugom. Amelyik nedves abból meg kiszedem a telefonomat. - Azt ajánlom imádkozz, hogy működjön… - Morgom az orrom alatt, majd szétnyitom és elkezdem nyomkodni. Szerencsére nem volt túl sokáig a zsebemben ahhoz, hogy magába szívja a vizet vagy más lét. Felrobbanok a méregtől, hiszen már mehettem volna haza most kezdhetem elölről az egész vásárlást. Minden cafatot leszórok magamról, majd a cipőmet felé nyújtom, hogy törölje le. Elég meggyőző személyiség vagyok, így nem lep meg, hogy egyből meg is csinálja. Utálom ezt a vigyort az arcán, legszívesebben hazamennék és megkínoznám, de nem vagyok állat, csak egy ideges ember. De ki ne lenne ideges, ilyenkor? Megforgatom a szemeimet a gúnyosnak ítélt kérdésen, majd felkapom a szatyraimat, amik tartalma immár felvette a büdös halszagot és mindenhova beivódott. Erre már nem lesz szükségem, így átdobom a pultos fickónak, aki még mindig sunyin röhög. Elkapja, de egy cseppet sem tetszik neki, ahogy leolvasom az arcáról. Nem szeretek a középpontban lenni, ezért minden vénasszonyt a dolgára küldök. - Nehogy már egy csipszsz@r mondja meg nekem, hogy mit csináljak! Mellesleg semmi bajod, most mit vagy úgy oda? Ha eltört volna valamid, még mindig a földön fetrengenél sírva… A horzsolásod sem súlyos, amiért betadint kéne rákenni. – Forgatom meg a szemeimet, ahogy szemlátomást felállítom a diagnózist. Semmi baja én már most látom, így felesleges az udvarias kérdezősködés. Már magam sem tudom, hogy mit hol vettem, de az biztos, hogy ezt a lányt befogom. - Most viszont szépen velem jössz, és segíteni fogsz nekem a vásárlásban! – Utasítom nem túl kedvesen, még ha ellenkezni kezd, akkor is megtalálom a módját, hogy velem jöjjön. Nincs kedvem megint átvágni az öregeken, a másikról meg nem is beszélve, hogy elég hülyén festhetek így és még a szagom is kezd émelyítő lenni. Nem fogom kibírni, hogy még egyszer körbe menjek, hogy beszerezzem azokat, amik voltak nálam. Már el is felejtettem, hogy mit vettem, de mivel bőven jutott rám hal és a hozzátartozó húscafatok, ezért elment a mai napra a kedvem a haltól.
Tulajdonképpen nagyon jól szórakozik a férfin, akit ha tehetne, most videóra venne, hogy lássa saját magát, mennyire nevetségesen viselkedik felnőtt létére. Lehet, sírna rajta, ha visszanézné, így naná, hogy nem tűnik el a vigyor az arcáról, csak egyre inkább szélesedik. A durva mozdulat ellenére is ott marad, és hiába néznek vele farkasszemet, nem úgy fest, mint aki annyira megijedne a látványtól, sőt, most már nevet. -Vicces vagy, de tényleg. Eddig nem nézett téged a fél piac, de most már igen, csak úgy halkan jegyzem meg. Esze ágában sincs befognia a száját, jól mulat, pedig neki kellene hőbörögnie, hogy egy férfinak még az se jutott eszébe, hogy egyáltalán felsegítse a földről. Helyette inkább a nézelődő tömegre bök, hogy a férfi is lássa, kész nézőközönségük van. -Nem vagyok hívő. Más ötlet? Ha ennyitől elromlik a kütyüd, akkor telefont vegyél, ne ócskavasat, mert akkor téged átvertek. Az akkor nem telefon, hanem játékszer. Puszit adhatok rá? Akkor hátha meggyógyul. Hihetetlen, hogy ez a hím mennyire hisztis, mintha nő lenne, vagy nem is tudja, kisgyerek. Már csak az hiányzik, hogy a földhöz verje magát, és már olyan mindegy lenne, rajta is haldarabok és lé van, meg a földön is, sok változást nem okozna. Ezen a gondolaton még inkább nevetni kezd, higgyék csak dilisnek, nem érdekli. Az árus is jól szórakozik, régről ismerik egymást, így ő tudja, hogy elméletben normális, csak mégsem. -Az arcodat is megtöröljem? Vagy lenyaljam? Ott is van egy paca. Mutat oda egyenesen, ahol valami volt nem is olyan régen, de azért rendes gyerek, előbb kérdez. -Na tessék, a doktor bácsi. Aztán honnan tudod, hogy én fetrengenék a földön sírva? Mi van akkor, ha belőlem nem ezt váltja ki a fájdalom, és nem úgy reagálom le, mint ahogy a nagykönyvben le van írva? Na ugye? Honnan tudod, hogy nem ütöttem meg a bordáimat csak azért, mert nem mondom? Röntgen szemed van? Vagy hisztizzek én is úgy mint te csinálod? Kihívóan néz a férfire, hát őt nem hatotta meg a hegyi beszéde, ez biztos, a hiszti kijelentése után ismét nevetni kezd, annál inkább, amikor a férfi kitalálja, hogy akkor segít neki bevásárolni. -Alkalmaztál, mint bejárónőt? Mennyi a fizetésem? Kérsz halat? Itt szép áruk vannak. Vagy te így rabolsz el gyerekeket? Mutat angyali arccal az árus felé, ahol a felfordulást rendezték, és olyan ártatlanul néz a fickóra, hogy csak na. Alig tudja visszafogni a kitörni készülő röhögését is.
Mellkasom előtt összefonom a karjaimat, most már a bűz miatt eláraszt a méreg. Lehet, hogy ezután a piacozást megfogom gondolni. Utálom, hogy állandóan vásári majmot csinálnak belőlem az itt élő emberek, pláne azért, mert felbosszantanak. Pedig semmi másra nem vágyok, csak egyedüllétre és csendre. Miért olyan nehéz ezt az állapotot elérni? Vonzom őket és ahogy hallgatom az előttem álló szemtelen fruskát, egyre jobban gondolom azt, hogy azért állnak le velem, mert viccesnek tartanak, pedig nem ez a célom. - Mi közöd van hozzá, hogy a fél piac néz? Ezeknek az embereknek sivár és unalmas az életük és hajtja őket a fene nagy kíváncsiság, hogy leálljanak bámészkodni. De addig fogják csak ezt csinálni, amíg valaki meg nem öli őket. – Nézek rá megvetően, majd körbe az összes öregasszonyon, akik egy kicsit megilletődnek. Ők még nem tudják, de én már igen, hiszen elég halálesethez riasztottak már. Akik bámészkodnak, hamar a hullazsákba kerülnek. Eszembe jut a telefonom is, ami a zsebemben van. Előkapom, hogy még időben megmentsem a trutyitól, amibe belekerült. A pimaszsága kezd irritáló lenni. - Ha a te telefonodnak nem lesz baja, azért mert vízbe kerül, akkor biztos hiperszonikus… Persze mit várhat el egy magadfajtától, mikor a segged is ki van nyalva, apuci mindent megvesz és még arany bevonatú wc-n is van, aki kitörölje a dolgod végeztével… - Morgom, majd ahogy meggyőződök arról, hogy még működik és semmi baja, egy olyan zsebembe teszem, ami száraz. Nem várom el tőle, hogy megértse mi a kemény munka, nekem nem telik jobb telefonra, amúgy sem használom semmire, csak arra, hogy megnézzem az időt, bár azzal, hogy szereztem egy karórát, már szinte arra sincs szükségem. Mindenki hozzá van nőve a szerkezethez, én meg el tudnék lenni nélküle, mert amióta apám meghalt, azóta senki sem keres. Nem is baj, úgy sincs túl sok név a telefonkönyvben, kb. 3-4 név. Az összes megvett árum tönkre ment, és most még több öreg van a piacon, így biztos, hogy nem fogok egykönnyen végezni. Nem hiszem el, pedig már majdnem otthon vagyok, de most mintha itt ragadtam volna. El nem tudom képzelni, hogy miért? Direkt szivatnak, én állítom. Csak az előttem álló gyerek hangja rángat vissza a jelenbe, a hülye kérdéseivel. - Fogd be! A szüleid nem tanítottak arra, hogy kussolj, ha szépen mondják neked? – Forgatom meg a szemeimet, az, hogy kioktat kezd az őrületbe kergetni. Csak jobban tudom, hogy egy átlagember, hogy reagálja le a dolgokat, hogyha úgy üti meg magát. Megvárom, míg befejezi, majd összefonom a mellkasom előtt a karomat. - Nocsak, orvosi diplomád van? Ha megütötted volna a bordádat és esetleg valami baja lenne, akkor nem így vennéd a levegőt. – Tájékoztatom, bár biztos jobban tudja, elvégre ő járt egyetemre és tanulta ezt a szakmát. Nem akarok vitatkozni egy taknyossal, jobb dolgom is van, de csak nem fog leállni. Megtörlöm az arcomat, majd megragadom a karját és elkezdem magam mellett húzni. - Örülj neki, hogy ennyivel megúszod! És igen, így rabolom el a gyerekeket, hogy aztán megkínozzam, kibelezzem őket és pörköltet főzzek belőlük. Na gyerünk! – Nem vagyok vicces kedvemben, de tudom, hogy úgysem fog komolyan venni. Viszont most már csak az érdekel, hogy minden meglegyen és végre hazamehessek. Az éhség kezd úrrá lenni rajtam, másrészt meg ez a sok tipegő öregasszony meg az agyamra megy. Mindenesetre a gyereket nem engedem el, ki tudja, hogy mikor próbál szökni. Kell az, hogy cipelje a szatyraimat, ha már képtelen volt vigyázni. - Előbb a zöldségek! – Mondom nem túl kedves hangon, majd a pulthoz lököm őt. Ajánlom, hogy szépen válasszon nekem és ehető is legyen, mert ha nem, akkor megkeresem, de biztos, hogy nem fogja megköszönni azt, amit tőlem fog kapni.
Ezt a fickót képtelenség komolyan venni, egyenesen dől belőle a szitkozódás, mintha így próbálná levezetni a frusztráltságát. Neki ez a viselkedés nevetséges, mert olyan, mint egy hárpia, házisárkány, és a jelenleg mutatottak alapján azt is elképzelhetetlennek tartja, hogy ennek a férfinek egyáltalán párkapcsolata legyen. Akkor már nem élne, vagy börtönben ülne, vagy a temetőben lenne, ez egészen biztos. -Szerintem pedig a tiéd az, ha így viselkedsz. Fél órája egyebet sem teszel, mint káromkodsz, szitkozódsz, és mindenkit elküldesz mindenhová. Ezen ismét nevetni kezd, mert nem minden nap botlik ilyen őrültbe, akinek az sem jó, ha süt a nap, és az sem, ha esik az eső. Az élő fába is beleköt, mindenkivel durva, arrogáns, és ráadásul még nagyképű is. -Nem, nem hiperszonikus, de ha vízbe esik, szétszedem, megtörlöm és kész is. Az telefon, nem vacak, ami behal attól is, mert napfény éri. Tudom, okos telefonod van, ami annyira okos, hogy jelzi, gyűlöli a fürdést is. Mellélőttél, nincsen apám sem anyám, még valami? Ne jelents ki olyasvalamit, amiről nem bizonyosodtál meg. A telefonra csak legyint, annyira muris, hogy valaki a technikai kütyüjéért jobban aggódik, mint bármi másért. Nincsenek szülei, mégsem viselkedik így, nem haragszik az egész világra, hanem életvidám, optimista, és a jövőbe tekint. A szülei említésére azért felmorran, a farkasa fészkelődik, nem tetszik neki ez a hangnem. Visszatolja, itt nem törhet ki, az végzetes lenne, és nem azért jött ide, hogy egy hülye miatt hibázzon. Brodyért kiált, legalább reagáljon valamit, ami segít neki abban, hogy ne ugorjon neki egy embernek. ~Broderick, mondj valamit, kezd ideges lenni.~ Tudja, hogy a mentora itt van, és azt is, hogy figyel, de nem keresi őt a tekintetével, nem buktatja le magukat. Hatalmasat sóhajt, amikor megérkezik a válasz, és nyugtató simogatást kap, némi bátorító szóval együtt. -Miért? Te szépen mondtad? A fogd be nem éppen az, de lehet, ha szépen kérnéd, megtenném, nem gondolod? És nincsen orvosi diplomám, de benned sem semmiféle udvariasság. Egy tapló vagy. Vigyorogva vonja meg a vállát, mégis miért hallgatna valakire, aki rövid idő alatt mindenkibe belekötött, mindenkivel bunkón viselkedik és beszél. Amikor a férfi ismét megragadja a karját, és végül a zöldséges pulthoz löki, visszafog a karjára. Érezhetően erősebb, mint arra számítani lehetett. -Először és utoljára mondom, ne rángass, ne lökdöss, különben ezt a ládát már tudatosan húzom a fejedre nyaklánc gyanánt. Bök a zöldségekkel teli ládára, és minden erejével azon van, hogy farkasát ismét visszatuszkolja. Felmorran, nem tűri, hogy valaki így viselkedjen vele, ráadásul egy pillanat alatt ketté tudná törni, ha akarná, azt pedig nem kellene. Fellélegzik, amikor meglátja a mentorát, folyamatosan nyugtatja, és ez jót tesz, a végén elmosolyodik, és még a férfi karját is elengedi. -Milyen ződséget akarsz? Kérdezi úgy, mintha mi sem történt volna, köszön az árusnak, egy bocsánatkérő mosolyt is elenged a fickó miatt, és azonnal válogatni kezd.
Felbosszant az egész helyzet, legszívesebben már most hazamennék, de szükségem van arra, amit ez a lány tönkre tett az ügyetlenkedésével. Pedig már csak egy pár perc kellett volna és szevasz, tavasz, de nem, helyette itt kell szórakoznom megint. Ráadásul azt sem tudom, hogy hol is szereztem be ezeket olcsóbban, most mindent eláraszt a sok öregasszony, csak tudnám, hogy hova sietnek, talán lekvárt főzni vagy megy a sorozatuk? Számomra mindig is rejtély volt, de most továbbra is idegeskedhetek. Ez a viselkedés meg jobban kiborít. - Még ha így is lenne, akkor sem állok le bámészkodni. És nekem tetszik a sivár életem, egész izgalmas tud lenni. – Rántom meg a vállaimat és gyakorlatilag nem nagyon hat meg az, amit mond. A telefonomra viszont kényes vagyok, ha látná, hogy mennyire nem okos telefon, vagy nála a szétcsúsztatható, nyomógomb az okos telefon? Hol érdekel engem, hogy mi baja van, egyelőre az én káromat nem igazán sikerült neki megtérítenie. Szinte az arcába nyomom a telefonomat, ahogy dühösen kezdek beszélni. - Ez neked hol okos telefon, te taknyos?! Ne idegesíts már a hülyeségeiddel. – Fogom és el is rakom a zsebembe, még használható, a többire nem válaszolok, őszintén szólva cserélnék vele, legalább nem kéne a családomat elviselnem. Megforgatom a szemeimet, kezdem unni, hogy mindenki ezzel jön. Nem vagyok az a nyálas, udvariasságban túlbuzgó, aki minden nő kívánságát lesi. Csak azt nem értem, hogy miért nem fogadják el, hogy magam félék is vannak, akik utálják az embereket és legszívesebben egy atombombával tenne rendet. - Majd pont veled leszek udvarias, mi? – Kicsit megnyomom a „pont” szót, amivel nyomatékosítani akarom a lenézést, amit felé mutatok. Nem vagyok annak a híve, hogy egy gyerek magyarázzon nekem az illemről. Úgy gondolom, hogy hiába a bunkóság és a három lépés távolság, mintha mindez vonzaná az embereket. Idegesítő, az a sok mosoly és udvarias kérdés. Mindezt a hátam közepére sem kívánom. Megfogom a lány karját és magammal viszem. Legalább megcsinálja helyettem a bevásárlást. Kicsit sem lep meg, hogy próbál ellenkezni és elkapja a karomat. Állom a tekintetét és egyáltalán nem érdekes, hogy már kezd zsibbadni a karom. - De nagy lett a szád, inkább mozogjál, nem érek rá egész nap! – Szólok rá, majd ahogy enged a szorításon, kikapom a kezem. A kérdésére felsorolom mindazt, ami a szatyromban volt. Sajnos még ezzel nincs vége, mert kell péksüti is, de azt hiszem, hogy a halat most a mai nap kihagyom. Lehet jobban járok, ha kimegyek valahova horgászni, ott olyat kapok, amilyen kell nekem.
Képtelenség letörölni a vigyort a képéről, ez a fickó egész szórakoztató a balhézásával együtt, kár, hogy nem látja magát kívülállóként. Jobb, mint egy kabaré, nem csoda, hogy hiába fortyog, még mindig mindenki őt nézi, az árusok többsége pedig ugyancsak mosolyog. Az, hogy ez a férfi utálja az öregeket, meg úgy mindenkit, aki ember, vagy él és mozog, egyszerűen röhejes, mert akkor ezzel az erővel nem kellene otthonról kimozdulnia, és le lenne a gondja mindenről. -Miért nem mész szerzetesnek, ahol magad lehetsz? Akkor mindenkit megkímélhetnél magadtól, és még magadat is megkíméled mindenki mástól? Máris meglenne a napi jó cselekedeted. Tovább vigyorog, még akkor is, amikor az orra alá nyomják as telefont, majdhogynem hisztérikusan. Nem kért bemutatót, de ettől függetlenül az a telefon gagyi, ha ennyitől bemondja az unalmast. -Ahogy téged elnézlek, ez a készülék neked már annak számít. Csodálom, hogy ki tudod nyitni, és nem csak nézegeted. Felvágták a nyelvét rendesen, na de ha valaki így viselkedik vele, nem fog udvariaskodni, és egyenesen semmibe veszi azt, hogy a fickó idősebb nála. Ő is tud pimasz lenni, pofátlan, nem kell félteni egyáltalán. -Nem kértem, hogy velem legyél az, de ha az idősebbekkel is bunkó vagy, akkor ne csodáld, hogy mindenki utál. A farkasa kitörni akar, mozgolódik, és nagyon nehezen tudja visszatuszkolni, pedig muszáj, mert itt nem engedhet neki, de egyébként sem. Kezd kétségbeesni, mert a ráncigálás csak egyre jobban hergeli, és lehet, ezt már nem tudja kezelni. Ismét Broderickért kiált, szinte már szűköl, mert érzi, baj van, nagyon nagy baj. -Ne parancsolgass! Figyelmeztette a férfit, de nem változtat, ez pedig tovább ingerli, mennie kell, különben végzetes hibát követ el, ám ez a fickó tényleg azt akarja, hogy bevásároljon neki... ciki. Hagyja, hogy kitépje a karját a szorításából, és ez jó, mert az ösztöne szerint roppantotta volna a karját minimum. Hatalmasat morran, a farkasa támadásra készül, pedig fékezné, csak nem megy. Szerencse, hogy Broderick szinte abban a pillanatban mellé kerül, a farkasa nyugtatólag húzza odébb, miközben a vállára teszi a kezét. Fellélegzik, szőrpamacsa azonnal menedéket keres nála, elbújik mögé, hogy még véletlenül se lássa a férfit. Azzal nem foglalkozik most, mentora miként mutatkozik be, vagy hogyan, a lényegre koncentrál, arra, hogy ne ugorjon neki a fickónak. Így már mehetnek zöldséget nézni, pillanatok alatt összeszed mindent, és rendes gyerek, csak egy paradicsomot nyom szét Scott ingén, hogy elnyomja a halszagot. Persze ezt is "véletlenül" teszi, de most rendkívül elégedett. A péksütemény nem érdekli, a többit beszerezte, legyen ennyi elég, pláne, hogy Brody is úgy dönt, ideje távozni a piacról. Pofátlanul mosolyog, amikor elköszön a férfitől, és egy centire sem távolodik el mentorától, csak tűnjenek el innen minél hamarabb.
Csendesen sétáltam a piac forgatagában. Most először voltam itt, és a kaja elfogyott otthon, meg némi húst vész esetére Farkasomnak is beakartam iktatni, de azt tényleg csak vész esetére. A bolhás a nemrégen betöltött Teliholdkor alaposan bekajált, szóval az éhség most cseppet sem zaklatta. Pajzsomat nem tartottam fenn, farkasom nyugisan hallgatta a minket körülvevő környezetet, az emberek hangjait, az illatok érzékenyen kúsztak orrunkba, a portékák, s emberek szaga keveredett a levegőben. Egy-egy szaporább szívdobbanásra figyelt, de igazából csak szemlélte az ittenieket. A zöldségesnél megállva, válogattam az áruból, a kofaárus asszony hangos "Jó napot Angyalom! Mit adhatok?" kiáltással fogadott, s halvány mosollyal mondtam, mely zöldségekből, mennyit kérek. Miközben csacsogva kérdezte, új vagyok-e errefelé, türelmesen ingattam a fejem, de közben farkasom érzékeire figyeltem. Igazából tudtam, hogy az öreg azért szemlélődik így, mert ismerőst keres, akár Betolakodót, akár Őst. De persze ennek az esélye most kevés volt. Miközben átvettem a megpakolt zacskókat, s fizettem, újabb szagok csapták meg az orrunkat. Illendően elköszöntem az öreglánytól, hátizsákomba tettem az árut, táskámat a vállamra vettem, majd a furcsa szagok felé vettem az irányt. Kis idő múlva egy olyan pulthoz értem, melynél különböző állatok bundái, kitömött állatok, megtisztított trófeák voltak kitéve. Erről olvastam, hogy a helyi vadásztársaság néha kihozza a portékáit. Farkas bundát is felfedeztem a kitett áruk között. Sajnáltam az állatokat, de sajnos van, hogy néha szükséges az ilyesmi. Az egyik szarvas agancstrófeáján is elidőzött a tekintetem, s csak a vadász, aki a bódé mellett ácsorgott, megszólító szavai zökkentettek ki gondolataimból. Végül néhány kisebb, kitett agancsot vásároltam az öregtől, jó lesz farigcsálásra, ha unatkoznék. Mikor végeztem, a hentes üzletét igyekeztem megkeresni. Farkasom nyugodtan ölelt körbe, s én csak elmerültem az érzékelés csodás hullámaiban.
"- Mi lenne, ha ebben a nyomorult életben először nem állnál le minden vacakért morogni, vinnyogni és megállás nélkül zakatolni, mint egy kics*szett gőzmozdony? Miért nem tudsz valamire lelkesen, vagy ha ezt már nem is várhatom el tőled, de nyugodtan, emberien biccenteni vagy szimplán motyogni valamit. Nem kérek nagy szívességet, remélem tudod!?... kezdem megunni a gyerekes hisztériádat és azt, hogy mint "teremtődet", még mindig nem tudsz úgy elfogadni, ahogy azt egy normális kölyök is tenné. Kezdesz az idegeimre menni! Ha nem fogod vissza magad még a következő teliholdig és nem embereled meg magad egy kicsit, kiteszem a szűrödet!" Még mindig visszhangzik a fejemben, ahogy egy, az eddiginél is kegyetlenebb veszekedésáradatot a lány nyakába zúdítottam. Igaz kicsit lehet, hogy túlzó voltam a teliholdat illetően, de tudhatná végre így három év elteltével, hogy hol a határ és kivel beszél. Mindig is kitartó voltam emberként és farkasként egyaránt, de Shannon már a végső játszmát rugdossa maga előtt, aminek az lesz a végeredménye, hogy kirakom a szűrét, keressen magának mást. A gond ezzel csak az, hogy nem élne meg sokáig nélkülem. Ismerem, tudom milyenek a körülményei... Lassan negyedik napja, hogy még csak meg se közelítettem a házunk tíz méteres körzetét. Lehet, hogy ő azt hiszi, hogy teljesen felszívódtam, magammal vittem a pénzt, kocsit, egy kevés ruhámat és otthagytam, de minden este elmászok a házhoz, hogy biztos legyek benne minden rendben van, nem keveredett bajba és tudja uralni magát. Felelőtlenség magára hagyni egy kölyköt, de ha magának az emberi lényének kell egy kis fenyítés, akkor muszáj ezt is kijátszanom ahelyett, hogy fejbe csapnám és holmi kegyetlen formában engedelmességre bírjam. A jelenlegi szabadnapnak hála nem láttam megfelelőbb elfoglaltságot így reggelre, mint tenni egy kis sétát, valamint venni pár dolgot, hogy ha mást nem is, de vihessek haza annak a szerencsétlennek, mivel biztos fogytán van már a kaja. Főzni pedig akkor se főzne, ha már az éhenhalás fenyegetné. A gond csak az, hogy úgy vélem nem lesz túl egyszerű a bevásárlásra szánt kis idő tekintettel a tömegre, valamint egy ismerős arcra, kibe sikerül belerohannom. Már épp fordulnék és bocsánatért esedeznék, mikor betájolom az ipsét. - Hát ember, azt hittem elnyelt a föld... - állok meg tőle pár lépésre - tartva a tisztes távolságot - és széles vigyorral fürkészem az arcát. A fene gondolná, hogy a legegyszerűbb helyeken fut össze az ismerőseivel az ember és még csak telefon se kell hozzá, hogy megbeszéljenek egy időpontot.
Egy véletlen lökés, egy furcsa érzés, s a hang, mely mindezt követi, szinte megdermeszt. Mikor felé pillantok, s látom arcán a vigyort, széles mosoly húzódik szét a számon, és köszöntő, erős kézfogásra nyújtom kezem, s ha elfogadja, egy férfias vállveregetést is kap tőlem. Farkasom is köszönti a másikét, apró fejbiccentéssel. Öröm tölt el, hogy újra látom a fiút. - Wade?! Rólad se mondható el, hogy túl gyakran felbukkansz! - őszinte csodálkozás, és öröm hangzik a hangomból, hisz talán már 8 éve is megvan annak, hogy utolsó találkozásunk megesett. Persze Vérfarkas években ez nem tűnik hosszú időnek. De hát akkor is, pont itt, pont most? Ez kb. hasonlít a Fesztiválos találkozásunkra, hisz akkor is hasonló véletlenek folytán futottunk össze. Néha az jut eszembe, az Istenek képesek a jóra is. - Rég láttalak, egy kissé, megváltoztál. - nézek végig rajta, ahogy ellépek tőle, s elengedem a kezét. A szemein állapodik meg végül a tekintetem. - Mintha megkomolyodtál volna. A tartása is más, a szemében a csillogás nem olyan, mint volt annak idején, mikor Angliában megismertem. Talpraesett, tűzről pattant gyerek volt, egy igazi bajkeverő. Okozott is néhány gondot és fejfájást akkoriban. Most valamiért, mégis nyugodtabbnak hat a fiú. - Mikor utoljára láttalak, épp egy csoport punkot akartál helyre tenni, akik a sátorod környékén tolvajkodtak. - mosolyodtam el újfent. A srác mindig is vonzotta a bajt, vagy ha nem, akkor ő kereste azt. Nekem legalábbis így maradt meg az emlékezetemben. - Mesélj, hogy kerültél ide Fairbanksbe? Mi vonzott ide? Csak nem a Falkák? - kérdezem, de tudhatja, hogy nem vallatom, csupán érdekel, mi történt vele mostanában. Sok mesélni valója lehet, én pedig mindig is örömmel hallgattam végig a történeteket régi ismerősöktől. Másrészről azonban nincs nagyon mi ide vonzzon egy magányost, mint a Falkák, hacsak nem családi kötelék. Közben intek fejemmel, ha van ideje, márpedig egy Vérfarkasnak miért ne lenne, jöjjön, megvárom, míg mellém lép, s így indulok el tovább a hentest keresve, de ha válaszol kérdéseimre, hallgatom szavait. Tényleg örülök, hogy újra látom. Farkasom nyugodt, de figyel a fiatalabb hímre. Nem méregeti, támadásra sem számít, elvégre ismeri a másikat.
Volt már alkalmam ilyen formában összefutni régi ismerősökkel. Igaz a legtöbb ilyen találkozást nem ejtettem volna meg, mivel ők míg folyamatosan öregedtek, és míg egyik évben fiatal, csinos hölgyeménnyel álltam szemben, ötven év múlva már egy idős asszonnyal, kit megviselt az élet, az arca barázdált lett mint egy idős fa, keze érdes. Tekintete komoly, fájdalommal teli. Ebből a szempontból utálok "természetfeletti" lenni és legszívesebben visszacsinálnék mindent, ha egy ilyen ismerős jelenlétében eszembe jutnak az efféle prűd gondok. Viszont ha egy olyan emberrel találkozok, mint most Raven, sokkal könnyebben kezelem a helyzetet. Épp ezért is keresem inkább a magam fajtákat, mivel ők nem öregednek olyan gyorsan mint egy átlag ember és nem kell azt hallgatnom, hogy arról áradoznak, hogy nem öregedtem semmit és még mindig olyan kölyök vagyok, mint amikor először találkoztunk. A határozott kézfogás valamint vállveregetés persze viszonzásra kerül. - Ezt nem tudom megcáfolni. Igazad van - bólogatok hevesen, elvégre tényleg nem vagyok az az ember aki egyik pillanatról a másikra felbukkan minden olyan ismerősénél, akivel annak idején tartotta a kapcsolatot. - Tudod, kicsit... nem is, mert nagyon rászolgáltam arra, hogy felnőjek végre - vakarom meg a tarkómat, miközben elhúzom a számat. Nem tudom, hogy most lenne-e a megfelelő alkalom arra, hogy megemlítsem neki a pontos okát, vagyis Shannont, minden esetre egy kis utalást teszek rá. Majd később megbeszéljük. - Kénytelen voltam összeszedni magam, ha már visszafordíthatatlan hibát vétettem nem? - tekintetemről ordít, hogy ha lehetőségem lenne rá, visszafordítanám azt az aprónak nem mondható bakit, amit vétettem. - Most már nem eszek punkokat reggelire, ebben biztos lehetsz - jelenik meg ismét egy szélesebb, vidámabb vigyor a képemen. - Igen, a falka. Szeretnék Shannonnak jó helyet és családot biztosítani, úgyhogy néhány kalandornak hála idetévedtünk. Remélem nem bánom meg... mondjuk először rá kellene vennem valahogy azt a vérszomjas nőszemélyt, hogy adja be a derekát és ne legyen olyan végtelenül sértett - nem tudom megállni szemforgatás nélkül. Tényleg meg kellene fogadnom Anna tanácsát, leütni és elcipelni az Őslakosokhoz, hogy jobb belátásra bírják. Mondjuk úgy nem fog menni, hogy napok óta nem is találkoztunk. Ahogy Raven biccent már követem is. - És veled mi van haver? Vegyem ezt a sors furcsa fintorának? Mindketten egy helyen? Falka, unalom, téged mi hozott erre? Azt hittem ott a fesztiválon vége és raszta barátomat elnyeli a föld. Erre tessék, itt vagy húsvér valódban - tárom szét a karjaimat, mintha így akarnám magammal ténylegesen elhitetni, hogy előttem áll.
Szavait hallgatva kicsit elcsodálkozok. Nocsak. Nem kérdezek rá a burkolt célozgatására, ha elakarja mondani, úgyis elmondja, s lám csak, ki is böki egy kis idő múlva. Ezek szerint Beharapóvá vált a srác. Nincs mit csodálkoznom ezen, s igazából nem is lep meg. A farkasok életében ez meg is történik egy idő után. És nincs is ezzel semmi gond. Szavai mosolyt csalnak az arcomra. - Na, nem bírsz a kölyköddel? Csak nem örökölte a vérmérsékleted? De rá kell döbbennem, valóban megkomolyodott Wade, elvégre a szavai erről árulkodnak, bár tény, nálam a tettek nagyobb nyomatékot adnak. De elképzelhető, hogy megváltozott, pláne egy kölyök kedvéért. Na, azokért valóban képesek megváltozni a farkasok. - Hát, sok minden történt... Még egy darabig turnéztam a bandával. Lediplomáztam a mai kornak megfelelően. Aztán úgy voltam vele, felkeresek egy régi családtagot. Emlékszel, néha meséltem neked apámról, mikor Angliában voltál velünk. Nos, ő itt élt Fairbanksben, itt harapott be. Ős. És úgy voltam vele, ideje megkeresni. De sajna nincs itt, a Falkában se tudnak róla sokat, úgyhogy most egy időre letelepedtem itt. Aztán majd meglátjuk mi lesz. A rossz dolgokat nem igazán akartam vele megosztani, a fesztivál során se meséltem el a Falkával történteket, bár egy részeg pillanatunkban rákérdezett, mégis mi a frászt keresek ott Alfaként, de sikerült elterelnem a témát, voltunk annyira bepiálva. - Egyenlőre én nem csatlakozok senkihez, de a két Falka közti feszültség egyre inkább elmérgesedik. Szóval óvatosan, nem akarom az ördögöt a falra festeni, csak legyetek résen. A szavaim komolyan hangzanak. Jó látni a srácot, és nem igazán örülnék, ha valami olyasmiről hallanék, hogy az összecsapások során baja esett neki, vagy esetleg a kölykének. Közben elértünk a hentes standjához, és a mélybe hűtött vöröslő húsokat szemlélve álltam be a sorba. - Na és milyenek így elsőre? Vélemény? Érdekelt hogy vélekedik róluk.
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
A piaci forgatagokat mindig is bírtam. És jó párszor magam is részt vettem hasonlóakon. Bár ez, semmitől sem különbözött a többitől, jártam olyanokon, ahol medvét táncoltattak, cigányok zenéltek, vagy épp mi reklámoztuk a cirkuszt. De itt csak zöldséges, gyümölcsös, halas kofárok, néhány kolbász, hot-dog vagy házi hamburgeres házikó ácsorgott a sorok közt. Pajzsomat felhúzva szemlélődtem, a hátamon egy háti táska, benne pár önéletrajz, persze a mai kornak megfelelően, a tetováló szakmával, meg néhány előző melóval. Csendesen sétáltam a sorok közt, néhány almát is vásároltam az egyik kofaárus nőtől. Farkasom nyugodtan lengett körbe, a környezeti szagok, illatok, hangok, hullámai elménkbe kúsztak, és forrtak össze lényünkkel. Ó, igen, a farkas lét áldásai. Milyen jó, ha kifinomult érzékkel vagy megáldva. Az egyik almán nyámmogva haladtam a húsos bódé felé, az ottani grillezett csirkék és vadkacsa illatok igencsak felkeltették az érdeklődésem. Sok fajta hússal szolgálhatott a hentes úr, s az illatok kellemesen csiklandozták farkasom és a magam orrát is. Csakhogy ekkor valami más illat is keveredett a levegőbe. Egy édeskés parfüm. Nem túl szúrós, és nem is túl erős, pont a megfelelő. Szemem fürkészőn kutat az illat gazdája után a tömegben.
A hozzászólást Natan Vreth összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Szept. 13, 2013 3:18 pm-kor.
A városba érkezésem után nem sokkal elfoglaltam azt a kis garzont, amiről email-ben egyeztettem előzőleg. Még foglalót is utaltam, nehogy az utolsó pillanatban fedél nélkül maradjak ezen az idegen helyen. Nos, mint annyi mindent, a számítógép és az internet világát, a modern technika csodáit is meg kellett tanulnom. Mivel nem tudtam mennyi ideig kell maradnom, míg a válaszaimat meglelem egy hónapos kauciót fizettem, szintén átutalással. Szóval, miután berendezkedtem a tetőtéri új lakásomban, a nyakamba vettem a várost. Ugyanis sokkal gazdaságosabb, ha magamnak főzök, mintha étterembe járok. Egyébként is elég válogatós fajta vagyok. A halat például ki nem állhatom mostanra már. Talán azért, mert Zuang-gal folyton csak azt ettünk és megcsömörlöttem tőle. Szóval a városi piacra mentem el, körülnézni. Ott aztán volt bőségesen mindenféle portéka. A halas kofát gondosan elkerültem, de egyébként nézelődtem mindenfelé. Némi almát vettem először, a zöldebbik fajtából mert azt nagyon szeretem. Ennyi kényeztetést megérdemlek és még telik is rá. Utána viszont nekiálltam a kis papírcetlimre felírt hozzávalók megvásárlásának.
Natan Vreth
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
Az illat tovább hívogatott, de csak miután vettem egy-egy szaftosabb szárnyas combot, vágtam neki felkutatni a forrását. Az illat visszavezetett a gyümölcs árusokhoz, ahol végül az emberi testhullámok között megakadt a szemem egy papírfecnit szorongató kecses alkatú hölgyön. Kicsit lejjebb engedtem a pajzsom, s farkasom energiái kiszökve tapogatóztak végig a környezeten. Az érzékeim ráhangolódtak a járókelők véráram hangjaira, szívdobbanásukra, beszéd és test mozgásuk okozta zajukra. Szemem végigmérte a lányt, majd egy halvány mosoly jelent meg az arcomon. Varázshasználó. Legalábbis az őt körbeölelő energiák erről árulkodtak. Már pedig, nekem nem esett nehezemre vérfarkas és Őrző energiákat megkülönböztetni. Mivel még mindig háttal állt nekem, szinte néma léptekkel mentem felé, s olyan könnyedséggel, s feltűnés nélkül, hogy az emberek gyanútlanul, és mit sem észre véve közlekedtek tovább. Megálltam a lány mögött, most éreztem csak igazán, parfümjének illatát. Milyen finomnak tűnik. Vajon a húsa is az? ~ Szép napot! - küldtem felé mentálisan, vérvonalam képességével a mágiaérzékenyekkel is tudtam mentálisan beszélni. Hogy miért szólítottam meg? Vagy miért vonzott ide ez az illat? Fogalmam sincs. Talán éhes a Fenevad, vagy csupán csak érdekel, milyen varázshasználók élnek, errefelé. Még új nekem ez a város, és minél jobban kiismerem, annál nagyobb hasznot húzhatok belőle.
A listán mindenféle összetevők voltak felsorolva a gombás spagettihez. Volt itt minden, mint a moziban: répa, gomba, hagyma, sűrített paradicsomlé, néhány szem rendes paradicsom és sorolhatnám. Lassan haladva találtam rá az összetevőkre és többször meg-megálltam; hol a kezemben lévő kis fecnit, hol a piacot nézegetve merre is kell mennem az alapanyagokért. Aztán meghallottam. Egy hang szólalt meg a fejemben. Mekkora képtelenség?! És mégis ez történt. Igen, egy ismeretlen férfi baritonját hallottam a fejemben és ettől kirázott a hideg. Szoborrá merevedtem, kezemben a papírral megkövülten álltam ott, ahol voltam. A szívem szaporán kezdett verni, leizzadtam egyből és nem értettem mi a fene folyik itt.
Kezdenék megőrülni? Hallucinálok? De hiába kérdeztem magamtól, fogalmam se volt mi ez. Csak azt tudtam - megérzésem által - hogy valami rossz, nagyon rossz dolog kellős közepébe csöppentem. Nagyokat pislogva és lélegezve kezdtem körbenézni, hogy mégis ki a fene szórakozhat velem. És ekkor pillantottam meg, közvetlenül mögöttem állt egy férfi, arcán ismerős és ugyanakkor ismeretlen arckifejezés. Nem tudtam, hogy mit jelent pontosan csak azt, hogy én láttam már korábban ugyanilyet még Kínában. Meglepetten pislogtam párat, majd csak annyit kérdeztem suttogva. - Ugye maga volt? Ezt az előbb, maga csinálta, igaz? - Tudom, eszméletlen nagy baromságot csinálok éppen, de muszáj volt hogy biztosra menjek. Ha ő erre képes volt tényleg és nem csak képzelődöm, akkor megtaláltam azt, amiért idejöttem; legalábbis részben.
Natan Vreth
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
A mentális hangom után érkező reakciója elégedettséggel töltött el. Mindig elégedett voltam, ha a meglepetés erejét sikeresen tudtam használni. Szapora szívverése, energiáinak megváltozása, a félelem ismerős illata... mámorító. Szinte megrészegültem a lány mögött, s Fenevadam morogva kelt fel bennem, de egyenlőre csitítva nyomtam vissza lelkem mélyére. Lehet, hogy az előttem álló, prédának számít, de nem tudhatom, kicsoda, vagy micsoda, és nem biztos, hogy jó pont lenne, ha a vérét venném. Ki tudja, milyen Őrző barátai vannak, és nem szívesen csöppentem volna egy hajtóvadászat kellős közepébe. Hullámaimat visszahúzva tőle néztem rá, mikor felém fordult. A kérdésére felhúztam a szemöldököm. Fura, most ez az Őrző vagy tanuló még, amit az energiáiból ítélve, nem tartok valószínűnek, vagy pedig tetteti, vagy valóban nem biztos a dolgában. ~ Hát nem is a húsvéti nyuszi, kislány. - mondtam mentálisan, és egy halvány mosoly jelent meg a szám sarkában. Remélem, hogy nem fog elszaladni, bár érezheti a félig lehúzott pajzsom engedte energiákon, hogy valószínűleg én nyernék, ha most menekülőre fogná a dolgot. De persze, nem szándékom rosszat tenni ellene. Egyenlőre. A még mindig kezében szorongatott papírfecnire téved a tekintetem, majd az egyik stand felé mutatok. - Ha megengedi, segíthetek bevásárolni. Ott nagyon finom paradicsomra lelhet, legalábbis az illatok erről árulkodnak. Ismét rá nézek, hogy vajon elfogadja-e a segítséget. Könnyebben találhat a segítségemmel friss és természetes árut, az orrom sose csal. Nem hiába éreztem meg az ő illatát sem.
A reakciója minden várakozásomat felülmúlta. Újabb mentális üzenet. A szemeimben lévő ijedtség kíváncsiságba csapott át hirtelen és magam is elmosolyodtam önkéntelenül is a válaszán. Bár már nem érdekelt a bevásárlás, mégis hagytam, hogy segítsen. - Örömmel veszem, ha közben beszélgetünk. Igen régóta keresek már valakit, aki Önhöz fogható. Bár nem gondoltam volna, hogy pont a piacon lesz ekkora szerencsém. - Válaszolok, s arcomon ismét egy mosoly jelenik meg. - Egyébként Elisabeth a nevem. - Mutatkozom be, kissé szertartásos meghajlásos, a távol-keletre oly jellemző közöntést láthat tőlem a férfi. Minden érzékem virtustáncot jár, s a veszély-kíváncsiság egyvelegét érzem. De ezt annak tudom be, hogy meglepett és még idegen számomra. Ha jön velem, elindulok az általa említett irányba a paradicsomokat keresve.
Natan Vreth
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
Mikor viszonozta a mosolyt, már tudtam, hogy egy kicsit lenyugodott. Na ugye, nem vagyok én olyan nagy szörnyeteg. Csak amikor szükségét érzem. Ám a válasza kissé meglepett. Keresett valaki hozzám hasonlót? Nocsak. Egy Őrző, ha keres egy Vérfarkast, abból sose sül ki jó dolog. Vagy esszencia kell, vagy kémkedésre Falkák után, vagy csak ellenőrzésre, vagy tesztalanynak a vizsgákhoz. Eeeh, számító az ember, pláne ha hatalom van a kezükben. Pláne, ha mágia az a hatalom. ~ Ó, és miért keresne egy Varázsló egy hozzám hasonló Fenevadat? - kérdezem mentálisan, elvégre az effajta infokat nem hangosan szokás megvitatni. Persze a kérdés mögött az esetleges üzlet lehetősége is felcsap, és nincs kizárva. Elvégre, lehetnek egyezségek a fajtánk közt. Szavai alatt figyelem az arcát. Tény, jó helyen kezdett kutatni, a piac forgatagából bárki hozzám hasonlót találhatott volna, de hogy pont engem? De mondjuk az is hozzá tartozik ehhez, hogy én mentem az illat után. Mint jó vadászkopó a nyúl után. - A piac sokakat vonzz. Annyira nem fura, hogy megtaláltuk egymást. Meg aztán egy ilyen csinos hölgyet kiszúrni a tömegből, nem nehéz. - bókolok. - Daniel. - mondom az álnevet, majd viszonozom a mozdulatát. Nem ismerem az itteni Őrzőket, és jobb, ha ők sem ismernek engem egy darabig. Bár Kínában egy röpke nyaralás folyamán fordultam meg, sokban hasonlítanak és különböznek a Japán kultúrától, de könnyen eltanulhattam egy-két dolgot az illemtanukból. Furcsa népek. De így legalább tudom, hogy a hölgy bizonyára a távol-keleten élhetett, és egész hosszú ideig, ha így követi az ottani szokásokat. Mellé lépek, és oda kísérem a paradicsomos standhoz, majd egy igen gusztusos zöldséget veszek kézbe. Az illata olyan finom, hogy kedvem lenne bele harapni, persze a zöldség mellé kéne valami hús is. Farkasom morran bennem. - Nem rég érkezett a városba?- kérdezem, mint úgy érdeklődve.
Kezdőlap
