Minden délelőtt a friss zöldség, gyümölcs, virág, hús, egyéb állati termékek vásárlására van lehetőség, illetve hetente egyszer kipakol a helyi vadásztársaság is - prémeket, bundákat kínálva.
Volt már alkalmam ilyen formában összefutni régi ismerősökkel. Igaz a legtöbb ilyen találkozást nem ejtettem volna meg, mivel ők míg folyamatosan öregedtek, és míg egyik évben fiatal, csinos hölgyeménnyel álltam szemben, ötven év múlva már egy idős asszonnyal, kit megviselt az élet, az arca barázdált lett mint egy idős fa, keze érdes. Tekintete komoly, fájdalommal teli. Ebből a szempontból utálok "természetfeletti" lenni és legszívesebben visszacsinálnék mindent, ha egy ilyen ismerős jelenlétében eszembe jutnak az efféle prűd gondok. Viszont ha egy olyan emberrel találkozok, mint most Raven, sokkal könnyebben kezelem a helyzetet. Épp ezért is keresem inkább a magam fajtákat, mivel ők nem öregednek olyan gyorsan mint egy átlag ember és nem kell azt hallgatnom, hogy arról áradoznak, hogy nem öregedtem semmit és még mindig olyan kölyök vagyok, mint amikor először találkoztunk. A határozott kézfogás valamint vállveregetés persze viszonzásra kerül. - Ezt nem tudom megcáfolni. Igazad van - bólogatok hevesen, elvégre tényleg nem vagyok az az ember aki egyik pillanatról a másikra felbukkan minden olyan ismerősénél, akivel annak idején tartotta a kapcsolatot. - Tudod, kicsit... nem is, mert nagyon rászolgáltam arra, hogy felnőjek végre - vakarom meg a tarkómat, miközben elhúzom a számat. Nem tudom, hogy most lenne-e a megfelelő alkalom arra, hogy megemlítsem neki a pontos okát, vagyis Shannont, minden esetre egy kis utalást teszek rá. Majd később megbeszéljük. - Kénytelen voltam összeszedni magam, ha már visszafordíthatatlan hibát vétettem nem? - tekintetemről ordít, hogy ha lehetőségem lenne rá, visszafordítanám azt az aprónak nem mondható bakit, amit vétettem. - Most már nem eszek punkokat reggelire, ebben biztos lehetsz - jelenik meg ismét egy szélesebb, vidámabb vigyor a képemen. - Igen, a falka. Szeretnék Shannonnak jó helyet és családot biztosítani, úgyhogy néhány kalandornak hála idetévedtünk. Remélem nem bánom meg... mondjuk először rá kellene vennem valahogy azt a vérszomjas nőszemélyt, hogy adja be a derekát és ne legyen olyan végtelenül sértett - nem tudom megállni szemforgatás nélkül. Tényleg meg kellene fogadnom Anna tanácsát, leütni és elcipelni az Őslakosokhoz, hogy jobb belátásra bírják. Mondjuk úgy nem fog menni, hogy napok óta nem is találkoztunk. Ahogy Raven biccent már követem is. - És veled mi van haver? Vegyem ezt a sors furcsa fintorának? Mindketten egy helyen? Falka, unalom, téged mi hozott erre? Azt hittem ott a fesztiválon vége és raszta barátomat elnyeli a föld. Erre tessék, itt vagy húsvér valódban - tárom szét a karjaimat, mintha így akarnám magammal ténylegesen elhitetni, hogy előttem áll.
Szavait hallgatva kicsit elcsodálkozok. Nocsak. Nem kérdezek rá a burkolt célozgatására, ha elakarja mondani, úgyis elmondja, s lám csak, ki is böki egy kis idő múlva. Ezek szerint Beharapóvá vált a srác. Nincs mit csodálkoznom ezen, s igazából nem is lep meg. A farkasok életében ez meg is történik egy idő után. És nincs is ezzel semmi gond. Szavai mosolyt csalnak az arcomra. - Na, nem bírsz a kölyköddel? Csak nem örökölte a vérmérsékleted? De rá kell döbbennem, valóban megkomolyodott Wade, elvégre a szavai erről árulkodnak, bár tény, nálam a tettek nagyobb nyomatékot adnak. De elképzelhető, hogy megváltozott, pláne egy kölyök kedvéért. Na, azokért valóban képesek megváltozni a farkasok. - Hát, sok minden történt... Még egy darabig turnéztam a bandával. Lediplomáztam a mai kornak megfelelően. Aztán úgy voltam vele, felkeresek egy régi családtagot. Emlékszel, néha meséltem neked apámról, mikor Angliában voltál velünk. Nos, ő itt élt Fairbanksben, itt harapott be. Ős. És úgy voltam vele, ideje megkeresni. De sajna nincs itt, a Falkában se tudnak róla sokat, úgyhogy most egy időre letelepedtem itt. Aztán majd meglátjuk mi lesz. A rossz dolgokat nem igazán akartam vele megosztani, a fesztivál során se meséltem el a Falkával történteket, bár egy részeg pillanatunkban rákérdezett, mégis mi a frászt keresek ott Alfaként, de sikerült elterelnem a témát, voltunk annyira bepiálva. - Egyenlőre én nem csatlakozok senkihez, de a két Falka közti feszültség egyre inkább elmérgesedik. Szóval óvatosan, nem akarom az ördögöt a falra festeni, csak legyetek résen. A szavaim komolyan hangzanak. Jó látni a srácot, és nem igazán örülnék, ha valami olyasmiről hallanék, hogy az összecsapások során baja esett neki, vagy esetleg a kölykének. Közben elértünk a hentes standjához, és a mélybe hűtött vöröslő húsokat szemlélve álltam be a sorba. - Na és milyenek így elsőre? Vélemény? Érdekelt hogy vélekedik róluk.
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
A piaci forgatagokat mindig is bírtam. És jó párszor magam is részt vettem hasonlóakon. Bár ez, semmitől sem különbözött a többitől, jártam olyanokon, ahol medvét táncoltattak, cigányok zenéltek, vagy épp mi reklámoztuk a cirkuszt. De itt csak zöldséges, gyümölcsös, halas kofárok, néhány kolbász, hot-dog vagy házi hamburgeres házikó ácsorgott a sorok közt. Pajzsomat felhúzva szemlélődtem, a hátamon egy háti táska, benne pár önéletrajz, persze a mai kornak megfelelően, a tetováló szakmával, meg néhány előző melóval. Csendesen sétáltam a sorok közt, néhány almát is vásároltam az egyik kofaárus nőtől. Farkasom nyugodtan lengett körbe, a környezeti szagok, illatok, hangok, hullámai elménkbe kúsztak, és forrtak össze lényünkkel. Ó, igen, a farkas lét áldásai. Milyen jó, ha kifinomult érzékkel vagy megáldva. Az egyik almán nyámmogva haladtam a húsos bódé felé, az ottani grillezett csirkék és vadkacsa illatok igencsak felkeltették az érdeklődésem. Sok fajta hússal szolgálhatott a hentes úr, s az illatok kellemesen csiklandozták farkasom és a magam orrát is. Csakhogy ekkor valami más illat is keveredett a levegőbe. Egy édeskés parfüm. Nem túl szúrós, és nem is túl erős, pont a megfelelő. Szemem fürkészőn kutat az illat gazdája után a tömegben.
A hozzászólást Natan Vreth összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Szept. 13, 2013 3:18 pm-kor.
A városba érkezésem után nem sokkal elfoglaltam azt a kis garzont, amiről email-ben egyeztettem előzőleg. Még foglalót is utaltam, nehogy az utolsó pillanatban fedél nélkül maradjak ezen az idegen helyen. Nos, mint annyi mindent, a számítógép és az internet világát, a modern technika csodáit is meg kellett tanulnom. Mivel nem tudtam mennyi ideig kell maradnom, míg a válaszaimat meglelem egy hónapos kauciót fizettem, szintén átutalással. Szóval, miután berendezkedtem a tetőtéri új lakásomban, a nyakamba vettem a várost. Ugyanis sokkal gazdaságosabb, ha magamnak főzök, mintha étterembe járok. Egyébként is elég válogatós fajta vagyok. A halat például ki nem állhatom mostanra már. Talán azért, mert Zuang-gal folyton csak azt ettünk és megcsömörlöttem tőle. Szóval a városi piacra mentem el, körülnézni. Ott aztán volt bőségesen mindenféle portéka. A halas kofát gondosan elkerültem, de egyébként nézelődtem mindenfelé. Némi almát vettem először, a zöldebbik fajtából mert azt nagyon szeretem. Ennyi kényeztetést megérdemlek és még telik is rá. Utána viszont nekiálltam a kis papírcetlimre felírt hozzávalók megvásárlásának.
Natan Vreth
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
Az illat tovább hívogatott, de csak miután vettem egy-egy szaftosabb szárnyas combot, vágtam neki felkutatni a forrását. Az illat visszavezetett a gyümölcs árusokhoz, ahol végül az emberi testhullámok között megakadt a szemem egy papírfecnit szorongató kecses alkatú hölgyön. Kicsit lejjebb engedtem a pajzsom, s farkasom energiái kiszökve tapogatóztak végig a környezeten. Az érzékeim ráhangolódtak a járókelők véráram hangjaira, szívdobbanásukra, beszéd és test mozgásuk okozta zajukra. Szemem végigmérte a lányt, majd egy halvány mosoly jelent meg az arcomon. Varázshasználó. Legalábbis az őt körbeölelő energiák erről árulkodtak. Már pedig, nekem nem esett nehezemre vérfarkas és Őrző energiákat megkülönböztetni. Mivel még mindig háttal állt nekem, szinte néma léptekkel mentem felé, s olyan könnyedséggel, s feltűnés nélkül, hogy az emberek gyanútlanul, és mit sem észre véve közlekedtek tovább. Megálltam a lány mögött, most éreztem csak igazán, parfümjének illatát. Milyen finomnak tűnik. Vajon a húsa is az? ~ Szép napot! - küldtem felé mentálisan, vérvonalam képességével a mágiaérzékenyekkel is tudtam mentálisan beszélni. Hogy miért szólítottam meg? Vagy miért vonzott ide ez az illat? Fogalmam sincs. Talán éhes a Fenevad, vagy csupán csak érdekel, milyen varázshasználók élnek, errefelé. Még új nekem ez a város, és minél jobban kiismerem, annál nagyobb hasznot húzhatok belőle.
A listán mindenféle összetevők voltak felsorolva a gombás spagettihez. Volt itt minden, mint a moziban: répa, gomba, hagyma, sűrített paradicsomlé, néhány szem rendes paradicsom és sorolhatnám. Lassan haladva találtam rá az összetevőkre és többször meg-megálltam; hol a kezemben lévő kis fecnit, hol a piacot nézegetve merre is kell mennem az alapanyagokért. Aztán meghallottam. Egy hang szólalt meg a fejemben. Mekkora képtelenség?! És mégis ez történt. Igen, egy ismeretlen férfi baritonját hallottam a fejemben és ettől kirázott a hideg. Szoborrá merevedtem, kezemben a papírral megkövülten álltam ott, ahol voltam. A szívem szaporán kezdett verni, leizzadtam egyből és nem értettem mi a fene folyik itt.
Kezdenék megőrülni? Hallucinálok? De hiába kérdeztem magamtól, fogalmam se volt mi ez. Csak azt tudtam - megérzésem által - hogy valami rossz, nagyon rossz dolog kellős közepébe csöppentem. Nagyokat pislogva és lélegezve kezdtem körbenézni, hogy mégis ki a fene szórakozhat velem. És ekkor pillantottam meg, közvetlenül mögöttem állt egy férfi, arcán ismerős és ugyanakkor ismeretlen arckifejezés. Nem tudtam, hogy mit jelent pontosan csak azt, hogy én láttam már korábban ugyanilyet még Kínában. Meglepetten pislogtam párat, majd csak annyit kérdeztem suttogva. - Ugye maga volt? Ezt az előbb, maga csinálta, igaz? - Tudom, eszméletlen nagy baromságot csinálok éppen, de muszáj volt hogy biztosra menjek. Ha ő erre képes volt tényleg és nem csak képzelődöm, akkor megtaláltam azt, amiért idejöttem; legalábbis részben.
Natan Vreth
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
A mentális hangom után érkező reakciója elégedettséggel töltött el. Mindig elégedett voltam, ha a meglepetés erejét sikeresen tudtam használni. Szapora szívverése, energiáinak megváltozása, a félelem ismerős illata... mámorító. Szinte megrészegültem a lány mögött, s Fenevadam morogva kelt fel bennem, de egyenlőre csitítva nyomtam vissza lelkem mélyére. Lehet, hogy az előttem álló, prédának számít, de nem tudhatom, kicsoda, vagy micsoda, és nem biztos, hogy jó pont lenne, ha a vérét venném. Ki tudja, milyen Őrző barátai vannak, és nem szívesen csöppentem volna egy hajtóvadászat kellős közepébe. Hullámaimat visszahúzva tőle néztem rá, mikor felém fordult. A kérdésére felhúztam a szemöldököm. Fura, most ez az Őrző vagy tanuló még, amit az energiáiból ítélve, nem tartok valószínűnek, vagy pedig tetteti, vagy valóban nem biztos a dolgában. ~ Hát nem is a húsvéti nyuszi, kislány. - mondtam mentálisan, és egy halvány mosoly jelent meg a szám sarkában. Remélem, hogy nem fog elszaladni, bár érezheti a félig lehúzott pajzsom engedte energiákon, hogy valószínűleg én nyernék, ha most menekülőre fogná a dolgot. De persze, nem szándékom rosszat tenni ellene. Egyenlőre. A még mindig kezében szorongatott papírfecnire téved a tekintetem, majd az egyik stand felé mutatok. - Ha megengedi, segíthetek bevásárolni. Ott nagyon finom paradicsomra lelhet, legalábbis az illatok erről árulkodnak. Ismét rá nézek, hogy vajon elfogadja-e a segítséget. Könnyebben találhat a segítségemmel friss és természetes árut, az orrom sose csal. Nem hiába éreztem meg az ő illatát sem.
A reakciója minden várakozásomat felülmúlta. Újabb mentális üzenet. A szemeimben lévő ijedtség kíváncsiságba csapott át hirtelen és magam is elmosolyodtam önkéntelenül is a válaszán. Bár már nem érdekelt a bevásárlás, mégis hagytam, hogy segítsen. - Örömmel veszem, ha közben beszélgetünk. Igen régóta keresek már valakit, aki Önhöz fogható. Bár nem gondoltam volna, hogy pont a piacon lesz ekkora szerencsém. - Válaszolok, s arcomon ismét egy mosoly jelenik meg. - Egyébként Elisabeth a nevem. - Mutatkozom be, kissé szertartásos meghajlásos, a távol-keletre oly jellemző közöntést láthat tőlem a férfi. Minden érzékem virtustáncot jár, s a veszély-kíváncsiság egyvelegét érzem. De ezt annak tudom be, hogy meglepett és még idegen számomra. Ha jön velem, elindulok az általa említett irányba a paradicsomokat keresve.
Natan Vreth
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
Mikor viszonozta a mosolyt, már tudtam, hogy egy kicsit lenyugodott. Na ugye, nem vagyok én olyan nagy szörnyeteg. Csak amikor szükségét érzem. Ám a válasza kissé meglepett. Keresett valaki hozzám hasonlót? Nocsak. Egy Őrző, ha keres egy Vérfarkast, abból sose sül ki jó dolog. Vagy esszencia kell, vagy kémkedésre Falkák után, vagy csak ellenőrzésre, vagy tesztalanynak a vizsgákhoz. Eeeh, számító az ember, pláne ha hatalom van a kezükben. Pláne, ha mágia az a hatalom. ~ Ó, és miért keresne egy Varázsló egy hozzám hasonló Fenevadat? - kérdezem mentálisan, elvégre az effajta infokat nem hangosan szokás megvitatni. Persze a kérdés mögött az esetleges üzlet lehetősége is felcsap, és nincs kizárva. Elvégre, lehetnek egyezségek a fajtánk közt. Szavai alatt figyelem az arcát. Tény, jó helyen kezdett kutatni, a piac forgatagából bárki hozzám hasonlót találhatott volna, de hogy pont engem? De mondjuk az is hozzá tartozik ehhez, hogy én mentem az illat után. Mint jó vadászkopó a nyúl után. - A piac sokakat vonzz. Annyira nem fura, hogy megtaláltuk egymást. Meg aztán egy ilyen csinos hölgyet kiszúrni a tömegből, nem nehéz. - bókolok. - Daniel. - mondom az álnevet, majd viszonozom a mozdulatát. Nem ismerem az itteni Őrzőket, és jobb, ha ők sem ismernek engem egy darabig. Bár Kínában egy röpke nyaralás folyamán fordultam meg, sokban hasonlítanak és különböznek a Japán kultúrától, de könnyen eltanulhattam egy-két dolgot az illemtanukból. Furcsa népek. De így legalább tudom, hogy a hölgy bizonyára a távol-keleten élhetett, és egész hosszú ideig, ha így követi az ottani szokásokat. Mellé lépek, és oda kísérem a paradicsomos standhoz, majd egy igen gusztusos zöldséget veszek kézbe. Az illata olyan finom, hogy kedvem lenne bele harapni, persze a zöldség mellé kéne valami hús is. Farkasom morran bennem. - Nem rég érkezett a városba?- kérdezem, mint úgy érdeklődve.
A válaszom meglepte, amin nincs is mit csodálni. Hiszen nem ismerjük egymást, nem számíthatott erre. Teljesen logikus. Azonban az, amit mond szöges ellentétben áll mindazzal, amit eddig tapasztaltam. Varázsló? Fenevad? Itt valaki vagy nagyon el van tévedve, vagy borzalmas bakot sikerült lőnöm. - Ne haragudjon, de nem értem mire céloz. - Mondom neki, s zavaromat nem is óhajtom leplezni. - Azt hittem, hogy Ön az, aminek engem nevezett az előbb. Mert én őket keresem. De nem az vagyok, akinek gondol engem. Vagy legalábbis én nem emlékszem rá, bár lehet most jól jönne. - Bizonytalanná vált hangom, nem tudtam mire gondolhat. De nem volt semmi okom hazudni neki. Viszont a félelem egyre kezdett visszakúszni a gerincem mentén egyre feljebb.
- Valóban, bár én csak bevásárolni akartam. - Értettem egyet vele, a bókjára pedig enyhe pír költözött arcomra. Zuangon kívül nem udvarolt még nekem senki sem ilyen látványosan és zavarba hozott a dolog. Ráadásul velem közel egyidősnek tűnt - bár én egy tízessel idősebb vagyok -, szóval érhető azt hiszem miért így reagáltam. - Van valakim, de igazán kedves. - Feleltem hirtelen. Nem tudom, hogy ezt miért is árultam el neki. Talán, hogy ne érezzem feszélyezve magam és mégis védve legyek. Az én Zuangom jutott eszembe persze megint. Eléggé hiányzik, az utóbbi időben mindennél jobban. De ritkán tudunk beszélni, elvégre ő hajón él, távol a szárazföldtől és csak ritkán köt ki. A nevét is megtudom hamarosan.
- Örvendek a találkozásnak, Daniel. - Mosolyodom el, amikor viszonozza a köszöntésemet. - Csak nem élt a távol-keleten? - Jó szemem van az ilyesmihez, kiszúrom hamar ha valaki nem csak utánozni próbálja ezt a köszöntést, hanem ismeri és tanulta régebben. Miközben a paradicsomos standhoz érünk és válogatni kezdek, azért fél szemmel a férfit figyelem. Egy piacon könnyen meglopják az embert, bár bennem semmi rosszindulat, azért jobb óvatosnak lenni. Kifizetem amit kell, aztán az utolsó visszalévő árut, a gombák kezdem keresni. - Igen, tegnap érkeztem így csak körülnézni volt időm, hogy tudjam nagyjából mit merre találok. Ma ebéd után a könyvtárba készültem, de úgy döntöttem előbb főzni fogok estére valami finomat, most ezért vagyok itt beszerző körúton. És Ön? Szintén bevásárol vagy csak nézelődik? - Kérdeztem.
Natan Vreth
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
A következő mondatára úgy cikáztak végig elmémen a gondolatok, mint egy orkán a szárazföldön. Most ez a nőszemély szórakozik velem? Az energiáiból tisztán érződik a mágiára való hajlama, sőt, még az erejével is tisztában vagyok nagyjából, de... de a viselkedése teljesen összezavar. Mintha valami kezdő tanonccal beszélgetnék. A mentális hangomat is fogja, érzi, hallja. Mégis mi a fészkes fene... Nem emlékszik? Tehát ez a probléma. Az elméje. Ez a nő. Nincs tisztában sok dologgal. Ilyenkor áldom az isteneket a szerencsémért. A félelem feltámadó energiái csiklandozzák farkasom hullámait, szinte iszom az érzeteket. A vadászösztön kezd feltámadni, de még mindig visszafogom a vadat, nincs baj. Itt most nincs helye. Elmosolyodok. ~ Elnézést, biztosan félreértett. Tudja, én kicsit a mágiahasználók közt is furcsának számítok, ezért hívtam magamat fenevadnak. A különcségemet akartam ezzel kifejezni. Mikor egy halvány pír fut végig az arcán, kedves mosollyal nézek a szemeibe. Milyen finom vonalai vannak. Magával ragadó, kislányos báj. Hmm... vajon a vére is ilyen mámorító, mint a csomagolás. Válaszára önkéntelenül felnevetek. Van valakije? És, ez most kéne, hogy zavarjon? Emberek... - Attól mert van valakije, kifejezhetem mennyire vonzó, és magával ragadó. - mondom újabb mosollyal. - Nem sokáig. - feleltem a kérdésére. - Annyi ideig, hogy egy rövid bepillantást nyerjek az ottani világra. Miközben a zöldségek közt válogatunk, érzem magamon a tekintetét, de nem fordulok felé. Had nézzen csak. Szeretem, mikor játszhatok, márpedig most azt teszem. Bár talán gonosznak tűnik tőlem, egyenlőre semmi olyat nem tettem, amivel kiérdemelhetném a haragját. Csak játszok. Oh, mostanság érkezett a városba? Újabb jó pont. - Csak bevásárlás. De ilyenkor viszont szeretek körbe nézni. - felelem. - És bár tudom, hülyén hangzik, ha csak tegnap érkezett, de hogy tetszik a város eddig? Gondolom finom lesz a vacsora, a kedvese biztos örül majd neki. ~ A többi Őrző tudja, hogy itt van? Mert ilyenkor azért szólnak, ha új ember jön, de önről nem említettek semmit. - kérdezem mentálisan, csűröm, csavarom a szavakat. Bár nem tudom, hogy megy itt a rendszer pontosan, de próba szerencse.
L átom, hogy gondolkodóba esett. Nyilván most esik le neki a tantusz. Azonban elmosolyodik, amitől kissé megnyugodok. S hamarosan ki is sül, hogy félreértések áldozatai vagyunk. Megkönnyebbülten szusszanok, a görcs is kimegy a tagjaimból. - Igen, én is sajnálom. Már... már egészen másra kezdtem gondolni. Miért, miben különc a többiekhez képest? - Hangom kíváncsiságról árulkodik. Eszem ágában sincsen elárulni, hogy gőzöm sincs mifélék az általa említett "varázslók". - Én... én... ne haragudjon, azt hiszem félreértettem a bókját. - Zavartan nézek mindenfelé, csak rá nem. Elég kínos az ilyesmi és ez már a második fiaskóm vele a mai nap, pedig még csak délelőtt van.
- Ugye Ön szerint is gyönyörű ország? Én 10 évet ott éltem le az életemből, a balesetem után ott kezdtem új életet. - Felelem és észre sem veszem, mikor kezdek csacsogni magamról. Úgy tűnik hasonló cipőben járunk, bevásárlás. - És Ön mihez keres hozzávalókat? - Érdeklődöm. Belőle valahogy a húsos ételeket nézem ki, nem azt, hogy a salátákat vagy a tésztás ételeket szeresse. Nekem minden az újdonság erejével hat. Spagettit se csináltam még soha, de egyszer ettem már és az finom volt. - Eddig igazán kellemes a hideg ellenére. Inkább Kínára emlékeztet, mint Angliára. Tudja onnan érkeztem. Viszont mindkét helyre hasonlít csak más dolgokban. - Fejtem ki neki a véleményemet. A kedvesem említésére elpirulok megint. Hirtelen egy kis hang vészvillogóként felgyullad a fejemben, arra ösztönözve, hogy hazudjak arról, nem vagyok egyedül. Volt valami a tekintetében, ami ami arra ösztönzött, hogy erről füllentsek.
- Minden bizonnyal. Bár Ő inkább a halfélékért van oda tudja, Kínában szinte csak halat ettünk hallal és fura neki még kicsit átállni azt hiszem. - Válaszolok, próbálom úgy fűzni a szavakat, hogy minden bizonnyal minél kevesebbet kelljen hazudnom. Na nem, mintha nem tudnék meggyőző alakítást nyújtani, ha kell. Aztán jön az újabb mentális üzenet. Nyilván így szoktak kommunikálni, hogy az idegenek elől rejtve tartsák a gondolataikat. Érdekes. Őrzők? Ízlelgetem a nevet, mintha már hasonlót hallottam volna valahol. - Nem én... én nem szóltam, hogy jövök. Magán természetű a dolog, amiért keresem őket. Szerintem nem is tudnak rólam, bár lehet tévedek. Vizitálni még nem mentem. De nyilván figyelik azokat, akik a városba érkeznek. Nem? - Érdeklődöm.
Natan Vreth
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
A kérdése nem lep meg, sőt, szinte vártam. Lepelbe burkolni az igazságot, s azt a másik elé dobni munka, de kellemes játék. - A módszereim kissé nyersek. - felelem, s ezzel azt hiszem több kérdést nyitottam, vagy zártam be előtte. Szeretnék többet tudni a lányról, arról, pontosan miért jött ide, és miért keresi az Őrzőket. Már ha valóban őket keresi. De ahogy látom, és hallom ő sem biztos teljesen a dolgában. Zavart tekintete, s az, hogy kerüli a pillantásom, csak elégedettséggel tölt el. Milyen kis gyermeteg. De nem engedhetem, hogy megtévesszen, ahogy én játszadozok vele, ugyanígy viselkedhet ő is velem. Bár, azt hiszem, felismerném, ha így próbálna átverni. - Ugyan, mit lehet félreérteni egy bókon? A legegyszerűbb kifejezés ez arra, mikor egy férfi a nőt piedesztálra emelheti. - mondom kedves mosollyal. Élvezem, hogy zavarba hozhatom. Mindig is szerettem udvarolni, és a gyengébbik nem egy olyan felfedezésre váró kincs számomra, melyet eddigi évszázadaim alatt sose tudtam megunni. Minden nő hordoz magában valamit, amitől gyönyörű, csak ezt ki kell hozni belőle. De persze, van, hogy ez nem érdekel, s csak a Fenevad igényeinek teszek eleget azzal, hogy átharapom a torkukat. De a mellettem lépdelő hölgy más. Őt óvatosan kell felnyitni, és bánni vele. Nem tudhatom, mikor robban. Ez izgalommal és kíváncsisággal tölt el. Szeretek játszani a tűzzel. Nem hiába idomítom, s tettem fő elememmé. - Nem sokáig éltem ott, pár hónapot csupán. De valóban gyönyörű ország, a templomai lenyűgözőek, és... olyan nyugodtak. Igazából a harcművészeti tudásomat akartam fejleszteni ott, ezért mentem oda, s persze néhány új fajta kovács technikai, és tetoválói leckéért. Ha évekig maradtam volna, biztosan több ragad rám, de nem lehetett. Így is viszont, az alapok a tudásom tárházába kerültek, amiknek nagy hasznát tudom venni. A balesete után? - Baleset? Ne haragudjon, és ne vegye tolakodásnak, de miféle baleset? Persze, ha rosszul érinti, ne mesélje el. - mondom, ártatlanul. Úgy beszélek vele, mint egy átlagosan érdeklődő, ismerkedő férfi. Ennyi. - Áh, én már megvettem a magamét a hentes bódéjánál. Grillcsirke lesz a mai vacsora. De egyedül fogyasztom sajnos. - mondom kesernyés mosollyal, s elfordítom a tekintetem róla. Hallgatom szavait. Eléggé óvatlan, és sok mindent elárul magáról, ami, ha úgy vesszük, nem is rossz. Oh, nem egyedül érkezett? A kedvese is vele van? Bár a szívverésének hangja kissé megváltozik, nem vagyok teljesen biztos abban, hogy hazudik. Hmmm... jobb óvatosnak lenni. - Elhiszem. Ha évekig csak halat ettek, akkor bizonyára furcsa. - mondom szórakozottan. Szavaira lassan bólintok, de belül érzem, hogy ha ez igaz, akkor nagyobb lecsóba csaptam, mint gondoltam. Bár megtettem a szükséges előkészületeket, és biztos vagyok abban, hogy egyenlőre nem tudnak rólam. De ha ez a lány elmegy az Őrzőkhöz, és mesél rólam... Bár, nem kell izgulnom, végül is. Csak egy Daniel nevű Őrzőt fognak keresni, akiről senki, semmit nem tud. Meg ha amnéziás, az se biztos, hogy emlékezni fog arra, hogy találkoztunk. Natan a vérfarkas egyenlőre biztonságban van a kíváncsi szemek elől. Egyenlőre. - Ezekben a vészterhes időkben igen, de tudja lehetetlen minden egyes újonnan érkezőt leellenőrizni. De a vezetőség akkor bizonyára már tud, az érkezéséről. - mondom egy mosoly kíséretében. A gombás standhoz érve megvárom, míg vásárol, s közben a mozdulatait, s alakját figyelem.
N em reagálom le a megállapítását miszerint a nyers módszerek híve. De egyébként sem egy finomkodó balett táncosnak néztem, aki tütüben rohangál a színpadon fel s alá és a táncosnőket emeli az égbe. Ránézésre is elég vadnak tűnik ezzel a szakállal. A pillantása fürkésző, zavarba ejtő. Pirulva fordítom is el a fejemet, mert így nem illik egy ismeretlen nőt nézni. Legalábbis ott nem, ahonnan én jövök. Az Angliában eltöltött 5 évem sem volt elég hozzá, hogy maradéktalanul megszokjam ezt a nyugati közvetlenséget. Egyszerűen ösztönösen veszem fel a távol-keleti magatartásjegyeket, amik beleitták magukat az életembe.
Mondatára elpirulok, de nem válaszolok. Csak még jobban beégetném magam és azt nem akarom. Szimpatikus fiatalember, bár én 10 évvel idősebb vagyok nála legalább azt hiszem, mégis egykorúnak tűnünk külsőre. Megint sikerült zavarba hoznia, nincs értelme leplezni. Ha nem a korom a téma, amúgy sem szokásom alakoskodni. Inkább az egyenes beszéd híve vagyok. Érdeklődve hallgatom a beszámolóját a távol keleti tartózkodásáról. - Igen, ez hiányzik legjobban. Itt minden olyan gyors. Mindenki mindent azonnal akar és türelmetlenek az emberek. Ott jobban odafigyeltünk egymásra, az élet apró szépségeit sokkal könnyebben észrevettük. Ha nem volna a jóga szerintem nem bírtam volna ki itt nyugaton az életet. Kell valami, ami visszazökkenthet abba a másik, kellemesebb világba. - Felelem eltűnődve.
- Nem haragszom és nem volt tolakodó egy cseppet sem. Igen, komolyan megsérültem és hát mit szépítsem, azóta amnéziás vagyok. Azért jöttem, hogy erre a problémára találjak valami megoldást. Úgy hiszem, itt tudnak segíteni rajtam végre. - Vallom be. A csirkén elmosolyodom, a nyugati ételek közül a szárnyasok váltak a kedvenceimmé. - Igazán jól hangzik. - Bólintok mosolyogva. - Hát... Zuang nem akar mást enni igazából, ha ehetne akkor is csak a hal kell neki. - Nevetek fel kedélyesen, miközben a gombákat válogatom össze. Vegyes érzéseim egyre inkább a pozitív irányba billennek a férfivel kapcsolatban, bár nem becsülöm le a megérzéseimet. Eddig sose csaptak be. - És mióta ténykedik a városban? Kell valami fontosat tudnom esetleg? - Érdeklődöm témát váltva, miután az utolsó alapanyagot is bepakoltam a hátizsákomba, amit hoztam magammal. Így mégsem fog leszakadni a kezem a sok cipelni valótól.
Natan Vreth
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
Örülök, hogy a civilizált világ gyors rohama nem tetszik neki, bár aki a keleti kultúrában élt, s ráadásul olyan sokáig, mint ő, nem csodálom, hogy a nyugalmat keresi a zűrzavarban. Engem különösebben nem zavar, hozzá szoktam ehhez a rohanáshoz. Elvégre, magam is egy kámfor vagyok, s úgy rohanok végig a világon, mint egy tűzvihar. Az emberek meg... melyik korban figyeltek egymásra? Naiv hölgy, naiv képzetekkel. A halandók ostobák, többet, és többet akarnak, ahogy Elisabeth is mondta. De hogy oda figyelnének egymásra? Nem... mindenki önző, és ha az odafigyelést meg is teszik, az mögött megbújik valami. Mindenki, mindig akar valamit. Nincs olyan ebben a világban, hogy önzetlenség. Farkas törvények uralkodnak. Én pedig farkasként veszek részt a játszmában. Amikor elmeséli, mi történt vele, csendben bólintok. - Remélem, megtalálja, amit keres. - mondtam könnyedén. Kérdésére csak halvány mosoly jelent meg arcomon. - Már egy ideje. De nem hiszem, hogy az én feladatom lenne önt beavatni a dolgokba. A Vezetőség hívatott erre a feladatra. - néztem rá titokzatosan. Csak a falka háborúkról tudok, de ha amnéziás, nem tudhatom, miket tud, vagy miket nem. Jobb ezt nem firtatni. Tovább sétálok vele a standok közt, végül a piac főkapujánál kötünk ki. - Sajnos, itt most el kell válnunk. A könyvtárban biztosan válaszokat talál a kérdéseire. - mosolyogtam rá. - Örülök, hogy találkoztunk, szép hölgy. - megfogtam az állát, s ha engedte, egy rövid puszit nyomtam az arcára. Orromba szökött az illata, a vadászösztön kellemesen bizsergető érzése futott végig a hátamon. Farkasom felmordulva moccant meg bennem, de kiegyenesedtem, s egy ravaszkás mosollyal búcsúztam el a lánytól. - A viszontlátásra Elisabeth! - intettem neki, majd hosszú léptekkel elindultam a parkolóba, az autómhoz.
N agyon reméltem, hogy megtalálom. Elvégre kontinenseken át utaztam a válaszaimért. Hogy pont egy ilyen kis Isten háta mögötti helyre kellett elmennem érte? Nem számít úgy hiszem. - Igen, én is remélem. - Figyelem, amint arról beszél ez nem az ő dolga. Nem akarom, hogy rájöjjön halvány milka lila gőzöm sincsen valójában erről a szervezetről. Eddig azt sem tudtam biztosan, hogy léteznek-e vagy mi a nevük. - Ne haragudjon, nem tudhattam, hogy nem illetékes. - Próbálom ellensúlyozni a baklövésemet. - Minden bizonnyal a megfelelő személyek informálni fognak a városban lévő dolgokról. - Mire észbe kapok a beszélgetés közben, már ki is érünk a piac főkapujához és újdonsült ismerősöm elköszön tőlem. - Minden bizonnyal. Vigyázzon magára Daniel és én is örvendtem a... - Nos a mondandómat már nem tudom befejezni, mert a férfi odalépett hozzám és államat megfogva egy csókot nyomott az arcomra. Lefagyva és fülem tövéig elpirulva tűrtem mindezt. Valahol még egész kellemes és kedves is volt ez a gesztus. Csak épp én nem voltam hozzászokva ilyen fokú közelséghez a páromat leszámítva. Döbbenten néztem az elköszönő és távozó férfi alakja után még percekig, majd lassú léptekkel indultam haza a hozzávalókkal, hogy megfőzzem a vacsorának valót. Sietni akartam, hogy még délután, zárás előtt a könyvtárba érhessek.
//Én is köszönöm a játékot, élveztem. Remélem még összefutunk. //
V an egy olyan megérzésem, hogy nem csak nekem volt álmatlan éjszakám. Azt hiszem többet forgolódtam, mint valaha. Pedig általában jó alvó vagyok. Vagyis voltam, bár Zuang egyszer mesélte, hogy amikor rám talált, az első hónapokban nagyon nyugtalanul aludtam, de mégis igen mélyen. Alig bírt felébreszteni, amikor rém- vagy inkább lázálmaim voltak. Nos, a mostani álmaim nem sokban tértek el azoktól, amikhez régen volt szerencsém. Ugyanúgy zavarosak voltak, a felére sem emlékeztem belőlük. Az egyetlen változás az volt, hogy Adam mellett Zuang is megjelent a parton és vitatkoztak. De, hogy miről volt szó fogalmam sincsen.
Már az óra csörgése előtt ébren voltam. A plafont bámultam és próbáltam rávenni magam, hogy kikeljek az ágyból. Ha ezt megteszem, két lehetőségem van: az első, hogy szembe kell nézzek Adam-mel és mindazzal, ami tegnap éjjel történt. A második opció, hogy úgy teszek, mintha mi sem történt volna és kínosan kerülök minden alkalmat, amikor szóba hozhatná. Mert nyilván meg akarja majd beszélni a történteket. Én viszont még nem éreztem késznek magamat erre. Adam felkavarta az egész életemet, és nem pusztán csak azt. A lelkem is fodrozódó tóhoz hasonlított, hullámai magasak voltak és felkavarták a vizet a kéklő tavamat éj feketére színezve.
Próbáltam úgy kikelni az ágyból, hogy ne keltsem fel a férfit. Lábujjhegyen, mezítláb mentem a fürdőbe; ahol aztán halkan megengedtem a vizet és tisztálkodni kezdtem. Megmostam a fogamat, megfésülködtem, majd végül elmentem WC-re. Tudtam, hogy ha lehúzom arra biztosan felébred. Így néhány ruhámat magammal vittem, hogy fel tudjak öltözni. Még sem a legjobb ötlet talán, hogy hálóingben lásson. Amint végeztem a fürdőben a konyhába mentem elővettem két bögrét. Az egyikbe vizet raktam, aztán meg be a mikróba. Az instant kávét előbányásztam a szekrényből, a cukor a pulton volt. Majd nekiálltam, hogy reggelinek valót csináljak.
Pirítóst készítettem, melyre vajat, sonkát és sajtot tettem. Abból az ömlesztett lapka sajtból, mert a simát magában nem eszem meg, csak sütve esetleg ha reszelve van spagettihez. Zöldségért a piacra kellett volna mennem, de mivel megbeszéltük, hogy együtt megyünk így beértem azzal, ami jelenleg volt a házban. A pultnál lévő bárszékre ültem, aztán nekiálltam falatozni és a kávémat kevergettem, miután beleraktam a port és a három kanál cukrot. Mindig is édesszájú voltam, és a kávékat csakis édesen vagyok képes elfogyasztani. Néha, egy sanda pillantást azért vetettem Adam felé, az ő reggelijét is fel terveztem falni, ha nem kel fel időben.
A piritós-os szendvics ugyanis ha kihűl nem az igazi. Úgy terveztem, hogy készítek neki másikat, had pihenjen ameddig csak akar. Persze amint bekövetkezett ez és észlelem, köszöntöm. - Jó reggelt! Mit kérsz a reggelid mellé? Teát vagy kávét? - Érdeklődöm és annak megfelelően kerül a víz mellé egy tasak instant vagy egy zöld teás filter. Miközben készítek neki egy újabb adag, friss és meleg szendvicset a mai programról érdeklődöm. - Lesz valami dolgom majd a piacon? Neked kell valamit venni? Én zöldséget akartam, talán némi húst is. Te hol szoktál bevásárolni? - Próbálok beszélgetést kezdeményezni jelezve, hogy nem változott semmi sem tegnap óta. Ám arra ügyelek, hogy a beszélgetés iránya még véletlenül se haladjon abba az irányba, hogy szóba hozhassa az esti dolgokat.
Rég volt már ilyen jó álmom, azt kell mondanom. Talán évekkel ezelőtt és arra is inkább azt mondtam volna, hogy békés. Ez viszont immár jó volt. Igazából nem is tudom, minek nevezhettem volna. Sokkal inkább egy régi emlék felidéződésén estem át. Álmomban újraéltem ugyanazt az estét, amikor Jenny-vel összefonódott az életünk. Az a szép este... miközben átvágtunk a mezőn... olyan rég volt már mindez, éreztem ezt az álmomban is. Tudtam, hogy ez már megtörtént... tudtam, hogy ez most csak egy emlék... de valahogy nem zavart. Élveztem, ahogyan újra átéltem azt a csodálatos éjszakát. Nem hatott akkora újdonsággal, mint akkor, mikor először értek össze az ajkaink... de mégis, talán még álmomban is elmosolyodtam.
Hogy aztán egy picit talán illúzió romboló hang keltsen fel. Hát igen, a tartályból induló víz, mely a csobbanást követően szennyvízként végzi... milyen költői kép, mit ne mondjak. Mindenesetre a hangra felébredtem, majd pár perc után fel is ültem. Nem szerettem sokáig feküdni, elvégre csak visszaálmosodok tőle. Inkább kimásztam a kanapéból és kicsit megmozgattam magam. Rendben, visszatért az élet a testembe. Indulhat a nap. Alighogy végeztem, Jenny ki is jött a fürdőből. - Jó reggelt - köszöntem rá, barátságos mosollyal az arcomon.
Jobbnak láttam, ha most még nem hozom fel az este történteket. Túl sok dolog érte már megint, időt akarok hagyni neki, hogy alkalmazkodjon. A történteket nem lehet meg nem történtté tenni és nem is akarom... de nem akarok fejjel az ajtónak menni. Inkább csak bekéredzkedtem a fürdőbe... de amikor elhaladtam mellette, bátorítóan rámosolyogtam... meg barátságosan is. A fürdőben megint nem voltam sokat. Lemostam a felsőtestemet csak, de azt alaposan, mert még egyelőre a tegnapi ruhámat kellett visszavennem. Ez meg is történt, szóval hamarosan csatlakozhattam hozzá, teljes ,,menetfelszerelésben"
Mire kiértem, Jenny már fabrikált valami reggelit... és nem csak egy adagot. Hálás tekintettel néztem rá, miközben csatlakoztam hozzá. Tapintatosan nem mellé, hanem az asztal túlfelén ültem le és kezdtem el majszolni egy nekem szánt szeletet. - Teát kérnék... a kávé az nagyon nem az én asztalon. Jó hír, még szóbaáll velem... pedig minden oka meglenne rá, hogy ne... azok után, hogy kihasználtam a gyengeségét az előző este... igaz, hagyhattam volna elmérgesedni a dolgot, de megálltam.. de akkor is. Mindenesetre idővel válaszoltam is... amint nem volt tele a szám.
- Azt leszámítva, hogy megmutatod a helyet, nem... najó, tartsd majd távol tőlem az esetleges nekem jövőket, mert az zavarhatja a koncentrációt és talán elsiklik a figyelmem valami felett. Pár percig eltarthat majd a dolog. - az újabb kérdésen elgondolkozok. - Nem rémlik, hogy kellene valami... hát a piacra kevesebbet járok, elvégre én nem szoktam főzni. Szóval inkább a boltokba megyek be, ha kell valami. Na viszont egy hirtelen ötlet megint megfial bennem. Ugyanis közben eszembe jut, hogy Jenny a holmijai iránt érdeklődött. - Nem lenne gond, ha visszajönnék utána? Valamit szeretnék mutatni neked, de ahhoz visszafele jövet útba kellene ejtenünk az egyetemet, mert most nincs nálam.
S zerencsére nem kellett új szendvicset csinálnom Adam-nek, mert időben felkelt. Figyeltem, ahogy a fürdőbe megy és elintézi a dolgát. Közben tettem-vettem a konyhai részen, újabb szendvicset készítve magamnak. Láttam, hogy a félköríves asztal másik feléhez ül a másik, megmaradt bárszékre. Egyenlőre igyekeztem nem tudomást venni a látható távolságtartásán. Inkább a teájának valót készítettem el, gyorsaságot tekintve szintén mikrózott bögre víz, de neki a zöld teás filterből teszek bele egyet. - Tessék, jó étvágyat. - Mondom, majd egy újabb, ezúttal forrón gőzölgő szendvicset rakok a tányérjára. - Egyél nyugodtan, készítek annyit, amennyit kérsz még. - Mondom, majd én is enni kezdek.
A továbbiakban rémesen csöndben telik az étkezés, így a piaccal kapcsolatban kérdezek és töröm meg a jeget. Hallgatom a válaszát, s lassan elfogy az újabb szendvics és a forró ital is mindkettőnknél. - Rendben, gyere ha szeretnél. Kérsz még? Vagy indulhatunk hamarosan? - Érdeklődöm, majd ha nem óhajt többet enni vagy inni, akkor elmosogatok, végül elvonulok fogmosáshoz a fürdőbe. Negyed óra kell minderre összesen és elkészülve, kabátban sapkával és sállal menetkészen állok. - Akkor hajrá Sherlock! - Indítványozom, mert egész fellelkesültem attól, hogy a vérfarkas hajtóvadászat elvonhatja a figyelmemet rólunk. ~Egyáltalán van értelme erről beszélni? Hiszen nincs olyan, hogy rólunk. Csak ő van, meg én...~ Gondolataimba merülve, szótlanul sétálok a piac felé, de ha kérdez válaszolok neki.
Még maradt bennem az álomban érzett jókedvből, melyet még a lehúzás se tudott elmosni... na tessék, olyan szép költői képeim vannak már megint. Főleg ilyen kontextusban. Na, de a lényeg, szokatlanul mosolygós voltam ezen a reggelen. Jó jelnek tartottam, hogy újra boldog emlékek jönnek elő az alvás során. Erre manapság alig volt példa, így hát érthető, nem? Bááár... igen, tisztában voltam tőle, hogy valószínűleg most megint egy darabig nem lesz ilyen. Szóval próbáltam kiélvezni... bár nem ártana a mosolyt leszednem az arcomról lassan, mert a végén még olyan leszek, mint valami idióta a sok vigyorgástól.
A reggeli viszonylag hamar eltelt, mondjuk valószínűleg azért, mert nem igen szóltunk egymáshoz. Mondjuk érthető, talán ha mélyebben elkezdenénk beszélgetni, megint előjönne a tegnapi téma... és még korai lenne. Én mondjuk örülnék neki, főleg, ha folytatása is lenne, de nem alapozhatok innentől mindent erre. Jenny-nek a barátjának is tudnom kell lenni, nem csak... szeretőnek... oké, furán hangzik, de egyelőre még a legjobb esetben is az vagyok. Annak viszont örülök, hogy visszaenged majd még. Meg fog lepődni azon, amit tartogatok neki, biztos vagyok benne. - Nem, köszönöm, elég volt - kacsintok. Meg ha éhes lennék, se kérnék többet valószínűleg. Kedves volt, ő ajánlotta fel, de azért nem akarom kienni a tartalékaiból.
Mindenesetre összepakoltunk magunk után. Miközben Jenny mosogatott, én adogattam neki a mosatlant, hogy annyival is gyorsabban haladjunk. Utána magunkhoz vettük, ami kellett, majd Jenny megszólalt, amint vigyorogtam egy jót. - Rendben Watson, figyeljen és tanuljon, mert lényegében az ön munkáját mutatom meg - vigyorgok rá, miközben kilépünk az ajtón. Lebattyogtunk a lépcsőn, amit tegnap oly nehézkes volt megmászni, majd csakhamar leértünk az utcára. Hideg, hűs reggeli levegő várt ránk, mely valamelyest fel is frissített minket. Remek, nyitva tartja az érzékeinket. - Sokat sétáltatok? Mert ez esetben az a hely kéne, ahol a legtöbb időt töltöttétek - mondom közben, igyekezve úgy beszélni, hogy csak ő értse, miről van szó.
A dam feltűnően vidám volt, mintha ma valami levakarhatatlan mosolyt ragasztott volna a képére vagy tudom is én. Próbáltam nem foglalkozni ezzel, óhatatlanul is mosolyt csalt a vidámsága az én arcomra is. Mosogatásnál odajön segíteni, amihez egyrészt nem vagyok hozzászokva, másrészt viszont kedves gesztus volt tőle és így gyorsabban is végzünk. Úgy nézem kezd sietős lenni neki a dolog. Nem értek hozzá, hogy egy nyom mennyi idő alatt "hűl ki" lehet tényleg nem ártana sietni.
Persze a poénos megjegyzésem mellett nem tud elmenni szótlanul, de ezen már tényleg csak somolygok. Hála égnek egyre kevésbé érzem feszélyezve magam mellette, nem tudom mit csináltam volna, ha előhozakodik a témával mondjuk reggeli közben. A lakást bezárom, aztán már indulhatunk is a piacra. Megborzongok a hideg levegőtől, a sálamat is arcom elé igazgatom és az eddig kezemben szorongatott kesztyűkbe is belebújok. Szokatlan még ez a nagy hideg, de előrelátóan készültem meleg ruhával, elvégre Alaszkában az ember mi másra számíthatna mint hidegre meg hóra?!
Azon elgondolkozom, amikor azt mondja az én volt munkámat fogja megmutatni. Nem igazán tudom elképzelni, hogy ezzel foglalkoztam volna. Nem is tudom... kíváncsi vagyok az igaz, de inkább óvatos, mintsem hogy olyasmibe ártsam bele magam, ami nem érint és esetleg veszélynek tegyem ki magam vagy a szeretteimet ezáltal. Nem, ez határozottan nem fordulna meg jelenleg a fejemben. - Hát... csak itt a piacon. Nem is tudom, először a paradicsomos standhoz mentünk... ahhoz ott... - Mutatok az egyik irányba, majd meg is indulok a korábbi útvonalamon. - Aztán vettünk még gombát, meg répát is, de a utána már el is köszönt. - Sétálok azokhoz a standokhoz nézelődve, ahová korábban mi is mentünk. Alig egy-két nap telt el, nem tudom mire fog menni.
- Ez volt az út, amit megtettünk. Nem figyeltem, hogy mennyi ideig voltunk egy helyen de azt hiszem a gombás standnál voltunk a legtovább. - Mondom elgondolkozva, miután végigjártunk a korábbi beszerző körutat és megállok a gombásoknál. - És mi lesz a dolgom? - Kérdezem érdeklődve. Fura lesz látni, hogy mágiát használ. Mármint, hogy igazi mágiát, olyan látványos fajtát. Az a gyógyításos dolog se volt semmi, de valahogy még mindig nem állt össze egy kerek egésszé a fejemben ez a dolog. De talán majd most.
Fairbanks utcáit járva igyekeztem visszakeményíteni magam legalább arra a szintre, hogy tudjak éberen figyelni. A belváros utcáit róttuk, melyet mostanra már elég jól ismertem. Emlékszem, amikor még anno Ayeshával sétáltunk az utcákon, még kissé zavaros volt az elrendeződés. Azóta már jópár hét eltelt, én pedig megismertem a várost. Magánnyomozóként erre szükségem is volt, a jó információs hálózat mellett. Jópár napom azzal ment el, hogy megleljem a megfelelő kapcsolatokat, megtaláljam a város kulcsfontosságú pontjait. Másodjára estem át ezen, de mostanra azért már volt benne rutinom. Most pedig a belvárosban voltunk... azon a terepen, melyre amúgy is figyelnem kellett, mondjuk nem pont erre a zónára...
Szóval sétáltunk és szerencsére Jenny lakása nem volt messze a piactól, negyed óra múlva már lehetett is hallani a morajt. Újabb negyed óra és már ott is voltunk a piacon, Jenny pedig pontosan megmutatta nekem, milyen terepen is sétáltak át. Figyelek, csendbe burkolózva, de ha esetleg rám nézne, hogy valami bajom van-e vagy ilyesmit fedezek fel a tekintetében, csak bátorítóan rámosolygok. Nincs semmi bajom vele, csak morfondírozok. Végül bejárjuk én pedig megkérem, hogy vigyen vissza a gombáshoz. Szerencsésebb lenne, ha lenne egy adott tárgy, melyet megérintett a farkas, de azért így is van anyag, amivel dolgozhatok.
A kérdésére, hogy mit kell tennie, odahajolok a füléhez és suttogva beszélek, hogy más ne hallja meg. - Leguggolok a földre és végrehajtom a varázslatot. Látszani nem fog, de nem mozdulhatok el majd egy jó darabig. Kicsit feltűnő lesz, de ha valaki meg akar lökni, ne engedd... ha pedig kérdezősködnek, mond azt, hogy beteg vagyok és bizonyos időközönként lefagyok. Pár percig eltarthat... számítok rád Jenny. Rámosolygok, miközben elhúzódok. Az illata megbabonáz megint, de semmi hirtelen mozdulat. Pedig azok az ajkak... najólvan Adam, szedd össze magad, dolgod van! Főleg, hogy Jenny-n is segítened kell ezzel.
Odasétálok a gombás standhoz, majd előadom magam. Elkezdem vizsgálni a portékát, néha megkérdezem a termékről a kereskedőt is, mígnem az egyik gombával a kezemben hirtelen remegést színlelek. A gomba a földön végzi, én pedig bocsánatot kérve lehajolok érte. Na és ekkor indul a varázslat. Lehunyom a szemem és koncentrálok, elvégezve a Visszajátszás varázslatot. A lelki szemeim előtt megelevenednek a terephez fűződő emlékképek. Egészen a legutóbbi perctől kezdve, a történések átfolynak az agyamon. Még frissek, így élesek. Itt megállítom az emlékképet, majd elkezdem visszapörgetni őket. Elég sok dologgal szembesülök itt. Hiába, egy forgalmas helyen voltunk, ez elkerülhetetlen. Csak remélni mertem, hogy nem fog később bezavarni.
Gyakorlatilag Marinéni összes vásárlását visszapörgettem, mire elérkeztem arra a napra, amikor Jenny itt volt, abban az időben. Pörgettem, kerestem. Sajnos a kép már vibrált, kissé homályos is volt, jelezve, hogy nem friss emlékkel dolgozok. Ám ha valamit, Jenny arcát még homályosan is megismerem... és akkor megtaláltam. Ahogyan ott sétál... és megvagy! Ott van mellette a farkas is. Eléggé feltűnő jelenségnek tűnik, emellett Jenny elmondására támaszkodva is könnyű felismernem. Szóval ő az... a mi kis imposztorunk. Megállítom a képet úgy, hogy jól lássam. Elkezdem memorizálni azt, amit látok, a fickó vonásait. Sajnos nem éles a kép, de vannak dolgok, amiket még így is ki tudok belőle venni.
Aztán a szemeim felnyílnak. Felveszem a gombát a földről, majd felállok. Kicsit szédelgek, de ez nem rájátszás. Nem kevés emléket pörgettem vissza, így érthető, ha nehéz a visszatérés... bár messze nem ez volt a leghosszabb próbálkozás. Engesztelésül a ,,rongálásért" adtam a kereskedőnek egy dollárt, majd elsétáltam. Elkaptam Jenny tekintetét, jelezve, hogy megvagyok, de egyelőre nem szóltam hozzá. Arrébb sétáltam, elővettem a noteszemet és gyorsan felírtam mindent, amit megjegyeztem ,,Danielről". Végül sóhajtottam és elraktam.
- Megvagyok - tájékoztatom fáradt mosollyal Jenny-t. - Majd tájékoztatom a többieket... de előbb vásároljunk be neked. Segítek vinni a dolgaid. Szóval odaálltam a lány mellé és innentől mellette sétáltam vele, amerre ment és segédkeztem neki a bevásárlásban.
A piacra hamar odaértünk, elvégre nem volt messze szerencsére a lakhelyemtől. Ezért is örültem különösen, hogy sikerült megcsípnem ezt a belvárosi kis garzont. Hála égnek az ára se volt túl magas és megengedhettem magamnak. Minden közel volt hozzá, gyalogosan is könnyűszerrel eljuthattam bárhová, ha vásárlásról volt szó vagy szórakozásról. Bár utóbbi annyira sosem jellemzett, inkább az az otthonülős fajta vagyok azt hiszem. Egy könyvvel vagy filmmel szívesebben ütöm el az időt, minthogy a sokszor számomra kellemetlen embertömeg vegyen körül.
A piacon aztán megmutattam Adamnek, a napokkal ezelőtti útvonalunkat, melyet Daniellel bejártunk. Figyeltem, hogy mit csinált Adam; ám egyenlőre nem láttam semmi különöset rajta. Láthatóan csak a csendes, néma megfigyelő szerepébe bújt. Azt hittem beszélgetni akar majd, de nem váltottunk sok szót. Mondjuk a tegnap este tükrében nem is bántam annyira. Amikor körbejártuk a helyet a gombáshoz akart visszamenni mondván ott voltunk a legtovább. - És az miért fontos? - Kérdeztem, mert nem értettem.
Amikor a fülemhez hajol, megborzongok. Hangja lágyan simogat, ahogy suttogva beszél hozzám, hogy csak én halljam. Hirtelen minden érzékem csak rá figyel, egy pillanatra beszűkül a világ és csak mi ketten vagyunk, amikor megérzem a természetes illatát közvetlen közelből. Aztán ismét kiszélesedik minden, az eddig eltompult környezet visszaélesedik és érzékelem nem vagyunk egyedül. Egy pillanatig még a tekintetét kutatom, a pillanat varázsában ragadva; hogy aztán visszazökkenjek, elhátrálva tőle kissé. Túl közel van, ez ellen muszáj tennem valamit, mielőtt baj lesz belőle megint.
Bólintok, hogy tudomásul vettem a kérését és figyelem, amikor akcióba lép. Még nekem is, aki tudja kamu lesz az egész hitelesnek tűnik, ahogy remegést színlel, majd lehajolva az elhullajtott portékáért, utána hajol. Oda sietek, az elégedetlenkedő árusnak mondom, Adam utasítása szerint a dolgokat és biztosítom ki fogjuk fizetni, ha megsérült az áruja. Közben aggódó arccal nézek Adamra, egész hihetőre sikeredett is a dolog, mert fogalmam sincsen, hogy jól van-e vagy érez-e ilyenkor valamit egyáltalán. Nem tudom mennyi idő telik el, mire kinyitja végre a szemeit. Megkönnyebbülten nézek rá és nyúlok a hóna alá. - Mond, jól vagy? - Kérdezem aggódva, kicsit szédeleg még így lassan állok vele fel.
A gombát persze kifizeti, többet ad az áránál jóval így a kereskedő sem akadékoskodik. Még mindig belekarolva sétálok vele arrébb, hogy aztán mikor a noteszét kezdi keresni eleresszem zavartan. Figyelem, hogy felír néhány dolgot, majd el is rakja a jegyzeteit. - Rendben, akkor csak néhány friss zöldségre van szükségem a holnapi reggelihez. Uborkára, paradicsomra, paprikára, ilyesmikre. Úgyhogy nem kell cipekedned. - Tipikus zöldségfélék, amiket az ember a szendvicseibe belepakolhat. Hamarosan végzünk a vásárlással, talán túlságosan gyorsan is. - Felőlem mehetünk haza. - Jelzem neki, hogy ha ő nem akar semmit ennyi volt az egész. Ha nem akar semmit, a lakásom felé veszem vele az irányt.
Kezdőlap
//
