Összeállt végre a kép, hogy mit akarok... És fontos döntést hoztam meg. Ennek érdekében pedig, minek után Joséval is sikerült átrágnom ezt az egész falka dolgot, nem volt más hátra, minthogy felkeressem Sednát. A névjegykártya, amit adott, végre nem csak arra szolgált, hogy szorongassam, és forgassam jobbra-balra. Így is elég sok időt adtam magamnak, szóval itt volt az ideje, hogy felhívjam. Persze, azért meg kellett küzdenem a számok kiolvasásával, mert már annyit gyűrögettem azt a szerencsétlen fecnit, hogy csoda volt, hogy egyáltalán még a neve egyáltalán kivehető volt rajta. De a célt végül elértem, és még csak nem is ütöttem el egy gombot se. Nem vettem hosszúra a témát, csak ledaráltam, amit akartam... Sikeresen lebeszéltük a találkozót, szóval nem akadt ezt követően semmi egyéb dolgom, minthogy a reggeli kávé, és a kutyaséta után, összerámolva magam útra keljek. Illetve még beugrottam egy gyorskajáldába, mert nem kívántam még éhen halni, na meg egyébként is útba esett. Furcsa érzés volt Grosso nélkül felmenni a kilátóig, de jobbnak láttam, ha a Camaroba hagyom. Nem az első eset, de igen ritka. Már csak azért is, mert úgy hozzám van nőve, mintha legalábbis még négy lábam lenne... Úgy vélem a lehető legjobb helyet lőttük be a találkára, egyrészt, mert nyugodt, másrészt pedig egész szép innen látvány. Tetszik ez a hely, bár nem mondanám, hogy a legszebb, amit láttam, és erős túlzás is volna, de egészen megnyerő. Főleg ez a sok elterülő táj, ami most a szemem előtt húzódik végig. Okos ember volt, aki kitalálta a kilátót, bárki is legyen az. Valahogy innen minden más, pedig odalentről is szinte ugyanezt látni... Karjaimat összekulcsolva támaszkodtam meg a korláton, amint vártam rá, újra és újra pörgetve magamba mindazt, amit majd mondani szeretnék neki. Bár, nem tagadom, hogy közben elkalandoztam más irányba is. Valahogy még mindig hihetetlen volt ez az egész, hogy megtaláltam apámat, és most azon döntés előtt állok, ami megint részben hozzáköthet. Mikor betettem a lábam Fairbenksbe, nem gondoltam volna, hogy ennyire gyökeresen megfordul velem ismét a világ, és tessék. Itt állok, az életem útvesztőjének a végén, ahol már látni a fényt. Akárhogy is nézem, de ez már több, mint egy bolondos, világjáró, szinte már reménytelenséget hajszoló élet. Párszor oldalra pillantottam, a feljáró felé, hogy érkezik-e már Sedna, habár pontosan tudtam, hogy én érkeztem korábban a megbeszéltnél, ami egyébként igazán ritka. Talán tényleg felnőttem önmagamhoz az évek folyamán, amiket egyedül vészeltem át. Azt hiszem, mára már elkönyvelhetem, a legjobb tanulságnak. Igaz a stílusom sajátos, és nem mindenki számára emészthető, de azért nem katasztrofális a helyzet. Remélem legalábbis, hogy Sedna ettől még nem rossz szájízzel fog érkezni a múltkori beszélgetésünket figyelembe véve...
Nos a mai reggel kissé kaotikusra sikeredett. először is ott volt az az őrült ötletem, ami azóta mocorgott a fejemben, hogy Olennel száguldoztunk a motorral. Oké tudom, öreg farkas vagyok már, de akkor belekúszott abba a kemény koponyámba az ötlet, hogy vigye fene, nekem bizony kell egy motor... Nos azonnal fellelkesedtem és nekiláttam körbenézni a környéken hol is lehetne újítani egy efféle kis gyönyörűséget, aki dorombol, mint a kiscica és száguld, mint egy fékevesztett vihar. ~ Eh nekem motoroznom kell kérem szépen! ~ Jó tudom, tiszta őrület volt, de ilyen hülyeségekbe kapaszkodtam, hogy átvészeljem azt a nagyobb őrületet, amit életnek hívtak. Reggel kaptam meg Dustin hívását, éppen nagyban tiszta motoros cuccban baktattam a városban, amikor csörgött a mobilom. Nem tudtam melyik kezemmel vegyem fel, azzal amivel az egyik motort tartottam, vagy amivel a másikért nyúltam. Végül valamilyen követhetetlen balettos mozdulattal megoldottam a dolgot... szerintem ha az orosz balettban látják mit műveltem a bolt közepén sírva térdre rogynak és tüllszoknyás könnyek között könyörögnek nekem, hogy álljak be közéjük... De szerencsére nem rabolt el az orosz balett, csak Vladot kellett félig laposra vernem a legutóbbi kis akciójáért, ezért értem oda húzósan a találkozóra Dustinnal. Száguldottam mint egy őrült a kocsival, mert nem akartam elkésni. szerintem egyszerre ötféle közlekedési szabályt szegtem meg ide úton, de egyenlőre ép bőrrel megúsztam. Kipattantam végül a kocsiból hátra lendítettem fekete loboncom, majd nagy sebbel-lobbal még mindig teljes rokkos-motoros cuccban felsiettem a kilátóba. Még mielőtt beléptem volna az ajtón ránéztem az órámra és elégedetten konstatáltam, hogy pontos vagyok, mint a Halál, habár asszem ez nem túl szép példa így, de akkor is, szinte másodpercre pontosan érkeztem. Beléptem tehát és amint megtalálta a tekintetem Dustint megindultam felé. - Üdv Dustin, már vártam mikor hívsz... Nah jó, ez így elég nagyképűen hangzik... Igazából mondjuk úgy, inkább reméltem, hogy hívsz. Elmosolyodtam, majd odakönyököltem mellé és vártam, hogy elmondja miért telefonált rám. ~ Nah lássuk a medvét! ~ Többször jártam már itt, imádtam a kilátást, most azonban nem emiatt jöttem. Most nem kifelé bámultam, hanem a másik farkas vonásait figyeltem, mintha az arcáról le tudnám olvasni a mondandóját. ~ Pedig azért akkora guru még nem vagyok... ~
Csendesen vártam, igazából már nem is gondolkodtam semmin. Éppen tartólábat cseréltem, mikor megéreztem, hogy érkezik. Legalábbis közeledett... Feljebb egyenesedtem kicsit, majd mikor megpillantottam, végigkövettem a pillantásommal. Elmosolyodtam az öltözetén, egészen laza. Ez bejön. - Hello, Ragazza! Hát, akkor várakozásodnak meg lett a gyümölcse. Mármint, hogy felkerestelek. - nem akartam, hogy egyből tudja mire jutottam, szeretem húzni a másik agyát. Én magam is az ő tekintetébe kapaszkodtam, és némi hatásszünetet tartva végül belekezdtem. - Mint látod elég sokáig gondolkoztam. Elsőként leszögezem a döntésem határozott lesz, és megfontolt. Sikerült nem csak magammal megdiskurálni. - halovány vigyor szaladt fel ajkaim vonalán, amint mélyebb levegőt vettem. - Sok mindent alapul vettem, első körben, hogy melyik oldallal szimpatizálok jobban. A helyi védelmező, vagy az ideinvitált, támadó falkával. Másodszor, az sem volt utolsó szempont, hogy te milyen vagy. Nem sokat szűrhettem le, de amit láttam belőled az is billentett valamerre. - újabb szünetet tartottam, elpillantva a távolba, és a következő szavaimat már arra felé engedve el. - Nem ismerem a falkádat, de... Őszinte leszek veled. Furcsállom, hogy nő vezeti, ami persze nem feltétlen hátrány félre ne érts. Csak szokatlan. Gondolom nem én vagyok az első. Ez némi ingóságot adott egy ideig, de aztán arra jutottam, hogy biztos meg van az oka, amiért te állsz azon a poszton, ahol most vagy. Tetszik a határozottságod, és a bátorságod, hogy csak úgy leszólítottál. A célt vetted figyelembe, nem azt, hogy akár neked is eshetek. Bár, azért lehetnél kicsit óvatosabb. - jegyeztem meg elhalkulva a mondatom végét, visszapillantva a kék íriszekbe. - Nem akarok sok mindent még elárulni, de a döntésem legfőbb mozgatórugója a "birtokodban" van. Ez pedig az apám. - komolyan beszéltem, rezzenéstelen arccal, de nem akartam tovább húzni ezt az egészet. - És ezért... Arra a döntésre jutottam, hogyha még mindig szükséges vagyok számodra, ám legyen! Csatlakozom hozzátok. Feltételezem itt is lesz valami behódolás féle... - immár mosollyal zártam a szavakat, noha a behódolás kifejezésnél elhúztam a számat... Hátam ívét kissé egyenesebbre húzva, testemmel Sedna felé fordulva. Reméltem, hogy örömmel fogadja, és hát mi mással is tenné? Elvégre ő kért fel... - Mesélj nekem a lehetséges pozíciókról. - vetettem fel a kérdést, hiszen tudtam hogy minden falkán belül vannak helyzeti elosztások. Mindenhol más, bár hasonlóak.
Erre a Ragazza dologra megint csak elmosolyodok. Ha egyszer kissé fesztelenebb lesz a kapcsolatunk, valaki juttassa eszembe, hogy ne felejtsem el megkérdezni mégis mi a fenét jelent ez... Nem komálnám, ha hülyénk hívna valami idegen nyelven, amit nem ismerek. Amíg beszélt ellöktem magam a talajtól és felültem a korlátra. Másnak talán tériszonya lett volna, de én élveztem, ahogy a korláton átlebbenő szél belekap a hajamba és ahogy érzem a hátam mögött a végtelen teret. Közben nyugodt figyelemmel követtem végig Dustin beszédét. Összeszedett volt és látszott rajta, hogy jól átgondolta és tudta mit akar. Nekem nem volt gondom azzal, hogy jó sok felvezető szöveget eresztett meg a döntés elmondása elé. A türelmem végtelen volt, teljes nyugalommal tudtam hallgatni az embereket. Ezzel egyeseket baromira idegesítettem, de nem tehettem róla, alapvetően igen nyugodt természetű voltam. Szépen raktároztam és jegyzeteltem magamban, amíg beszélt, mert nem akartam közbevágni, de a végén volt pár dolog, amit el akartam mondani. Végül kimondta, amit vártam, illetve amiben reménykedtem. Az arcomon kedves mosoly terült el, amikor kiderült, lesz még egy új farkasunk. - Nos akkor első sorban üdvözöllek téged is a falkában. Természetesen igényt tartunk rád, feltéve, ha nem fogsz sorozatgyilkost játszani és ránk szabadítani az őrzők haragját. - mondtam felvont szemöldökkel. Hagytam egy kis időt, hogyha efféle tervei lennének visszatáncolhasson, majd folytattam. - Másodsorban igen, többen kötekedtek, többeknek nem tetszett, hogy én vettem át a falka vezetését, de ez már az én posztom és nem fogok lemondani róla. Nem biztos, hogy én vagyok a legerősebb, vagy legöregebb, de próbálok én lenni a legjobb, és a legjobbat szeretném a falkának. - mondtam komolyan elnézve a vállam fölött a tájra. A behódolás jelére figyeltem a megfeszülő tartását, majd egy halovány mosollyal vállat vontam. - Nos igen, hivatalosan meg szoktuk harapni az új tag nyakát, jelezve, hogy mint amikor először harapnak be a farkaslétbe, most is új családba harapnak be. Ellenben ha ez neked nagyon idegen, nem ragaszkodok hozzá, de a hagyomány alapvetően ez. - mondtam nyugodtan. Megszoktam, hogy sokan nem szeretik ezt. Egy részem be akarta tartatni velük, kifejezni a rangját és a jogát, de a józan eszem tudta, hogy butaság ezen vitatkozni. Dustinra hagytam, mit választ. - Mellesleg ki az apád? - kérdeztem kíváncsian. - Nos nézzük csak... Azok a pozíciók, amik szerintem számodra is érdekesek lehetnek... hmm... Ott vannak a Tarkok, a falkánk harcosai, ők védelmeznek minket. Aztán a Tatkretek, a gyógyítóink, akik ellátják a sebesülteket, végül még a Mentorok, akik a fiatalokkal foglalkoznak. Nem tudom, mi érdekel téged. A régi falkádban mit csináltál? - érdeklődtem.
Jót mosolyogtam, amint gyermekien himbálózott a korláton, és ha nagyon kötözködős kedvembe lettem volna, mindenképp megjegyzést is teszek. De kivételesen megúszta. Az üdvözlésre csak biccentettem, egy kellemesnek tűnő mosollyal, noha még majd elválik menyire is lesz ez a jövőben eképpen. A további kifejtésre, miszerint sorozatgyilkos lennék, felnevettem, szinte már önfeledten. Még jó, hogy nem hóhérnak gondol, aki a saját falkáját mészárolná le... Kicsit groteszk lenne... - Nem, Ragazza. Csak akkor ölök, ha parancsom van rá, vagy az életem múlik rajta. Igyekszem a legtovább a szavak súlyát erőltetni, ameddig érdemes. - mondhatnám, hogy még a feltételezés is sért, de hát nem tudhatja. Nem vagyok felbujtó, sem őrült. Tudom, hol a helyem... Már megtanultam az évek alatt... Figyelmesen hallgattam tovább, de emellett nem tudtam elmenni szó nélkül. - Nézd, nekem édes mindegy, hogy nőstény vagy, vagy hím. Amíg a dolgodat rendesen végzed, már pedig úgy gondolom, hogy azt teszed, addig semmi gondom nem lesz. És dicséretes a hozzáállásod. - nem, nem dicsértem meg, szimpla helyzetmegállapítás volt. Persze, ettől függetlenül tetszett az ambíciója. - Idegen. Főként azért, mert sosem kellett csinálnom, bár jó sokat végig néztem. Ahonnan én jövök, ott az alfám, a teremtőm volt. A beharapásával már eldöntetett, hogy behódoltam neki. És egyébként is... - még könnyedebben beszéltem, ám a kérdésnél felszaladt a szemöldököm. Nem, nem tartozik feltétlen rá, bár előbb-utóbb úgy is kiderülne. Kisebb szünetet tartva végül csak megszólaltam. - Mellesleg? Mellesleg nem hiszem, hogy ez fontos lenne, de mivel most már a te farkasod vagyok, így tudhatod. Bár, nem szeretném, ha ennek híre menne, ameddig ő nem érzi úgy. A sztori hosszú, a helyzet alakul. Többet nem akarok róla mondani. És téged is megkérlek, hogy ne kutakodj benne. - sóhajtottam, majd kissé feszültebb állkapoccsal válaszoltam. - José az apám... - elhalkultam, mert így volt helyes. Nem kiálthatom a világba, mikor még alig sikerült rendezni a dolgainkat. Jó felé haladunk, de ez nem egy-két nap leforgása, jóval több. - Tetszenek a Tarkok, de azt hiszem jobban megállnám a helyem a felkészítő csoportban. Szeretem az uzsi szünetet. - vigyorodtam el, főként, hogy elcsaphassam az előző témát. - Harcos voltam, egyébként. És, ha úgy lesz, meg is állom a helyem a küzdelemben. De jobbnak látom, ha inkább a kölyköket egyengetem. Türelmem és tapasztalatom van hozzá. Ha ez így neked is megfelel. - pillantottam fel rá, eltökélten jelentve ki a döntésemet. Végül is, nekem való feladat. Nagyon is.
~ Végre nem egy balhés sorozatgyilkos... üdítő változatosság... ~ A állam felett elnéztem a távolba, mintha a hófödte tájék felfedhetné a megoldást a bajaimra. Habár az is lehet, hogy csak bambultam ki a fejemből, amikor eszembe jutottak azok az emlékek, akikkel még nem voltam teljesen megbékülve. - Rendben. Örömmel hallom, hogy végre valaki a diplomáciát is megbecsüli egy kicsit. Amúgy ne hidd, hogy őrült gyilkosnak gondoltalak, de ezt meg kellett kérdeznem. ~ Ha nem tettem volna, talán lesz valami megint, ami az én lelkemen szárad... ~ - Nekem oké, te hoztad fel a témát, hogy kérdéses számodra miért nem a te nemedből ücsörög valaki a székemben. - mondtam felvont szemöldökkel, de aztán elmosolyodtam, hogy érezze, nem felelősségre vonásképpen mondom, csak úgy közlöm. - Amúgy nem gond, igyekszem végezni a dolgom, szóval remélhetőleg ebből nem lesz vitánk. Arra ahogy a harapásra reagál rájövök, hogy a hagyományoknak megint lőttek. Kissé bánt a dolog, mert kezd az agyamra menni, hogy jönnek hozzám folyton a macsó pasik, kissé fikázzák azt, hogy nő létemre vezér vagyok, aztán meg még az sem akaródzik nekik, hogy egy kicsit megharapják őket... ~ Mintha egy vérszomjas vámpír lennék, aki lerágja a fél nyakukat... ~ De persze ezen nem fogok izmozni, ami nem megy, az nem megy, csak egy kissé értetlenül állok a dolog előtt. - Rendben, ezért ne aggódj. Az hogy nő vagyok nem jár feltétlenül együtt azzal, hogy pletykás is. Amit én tudok, azt nem tudja az egész esti varróklub. - mondtam nyugodtan. Aztán meglepődve hallottam, hogy José az apja. Eszembe jutott a csöndes friss farkas. ~ Hát az alma elég messze esett a fájáról, már amennyire ismerem őket. ~ Azt pedig határozottan örömmel hallottam, hogy végre valaki a kölykökkel is akar foglalkozni. Mindenki csak húzta erre a száját, én meg nem is erőltettem, most viszont tényleg örültem. - Ez remek Dustin. Akkor Mentor leszel. Később ha majd kell esetleg Tark, de harcosunk most sok van, Mentorunk viszont igen kevés, szóval örülök, hogy így döntöttél. Majd eszembe jutott még valami. - Tényleg lakásod már van, vagy beköltözöl hozzánk a Farkaslakba?
Nem csak kicsit, de ebbe most felesleges lenne belebonyolódnom. Túl sokat árultam már el így is, attól függetlenül, hogy kétségtelenül meg kell ismernie. - Nincs vele gond. Te megkérdezted, én pedig válaszoltam. Írhatunk magunknak kommunikációra egy piros pontot. - apró mozdulattal, szintem ár fantasztikus pantomimes képességgel rajzoltam a levegőbe egy pöttyöt, igaz a színével még gondok akadnak... Na, majd egyszer rájövök, hogy kell az ilyesmivel bánni! - Csak a döntésemhez fontam hozzá, nem témaként dobáltam. Elmondtam, hogy miként gondolkodtam többek közt ezen is. De, Sedna... Tőlem dinoszaurusz is lehetsz, mondtam, ha rendben tudod tartani a csürhét, én emelt kezekkel lépek hátra. Bár, dinoszaurusznak túl csinos vagy. - néztem végig rajta, látványosan, pimaszul felvonva a szemöldököm, egy félvigyort engedve a képemre. Áh nem, azért szemtelenül nem méricskéltem, csak nyomatékot adtam a szavaimnak. - Én nem balhézok, Mio Bellezza. Csak szimplán, nyersen elmondanám, amit gondolok, ha valami nem tetszik. De, nekem annyi beleszólásom van ebbe, mint Ali babának a túrórúdihoz. - kisebbet fordultam magam körül, hogy ezúttal már háttal dőljek neki a korlátnak, fejemet hátra csapva bámulva a hosszasan elnyúló kék égi feszületet. Talán kisit mintha vakítana is... - Nem is feltételeztem. Csak idő előtt leszögeztem. Ez érthető nem? - löktem át pillantásomat rá, államat vállamon támasztva meg. - Annyit kértem, kezeld diszkréten. Ha pletykásnak gondollak, el se mondom. - mosolyogtam, szinte már egész kedvesen. A lelkendező szavai pedig csak tovább nyújtották az arcom végtelen játékát. Nofene, örömöt is tudok szerezni? Manapság meglepő. Jó nyilván nem fog ettől még hanyatt borulni, de azért aranyos. - Köszönöm. Örülök, hogy kedvedre való a választásom. - ismét felfordultam, egyik karomat rátámasztva a korlátra. - És a további eshetőségeket is kösz. - utaltam itt arra, hogyha úgy alakulna, válthatnék. Micsoda rugalmasság! Jó-jó, tényleg bejövős a helyzet. - Lakásom? - kapaszkodtam meg íriszeiben. - Jah, bérlek egy szaros kis lyukat. A szomszédom agybeteg, a kutyája őrült, és ha így folytatja levágom a hatodikról! - jó csak viccelek. Bár, ha megtehetném, lehet meg is történne... Kiakasztó egy barom... - Ha van rá lehetőségem, jó lenne, beköltözni. - válaszoltam végül, komolyra fordítva a szót. Még jó! Áldás lenne megszabadulni ettől a kreténtől... Sőt, csoda. - Remélem, a kutyám nem jelent majd gondot, ha ilyenre esne sor. - nem volna jó, ha Grosso miatt ugrana egy ilyen ajánlat, de nyilván, ha így nem megoldható, akkor maradok a seggemen, Mr. Lóarccal! Yeahh...
A piros pont rajzolgatásra csak elmosolyodtam. Nos igen, mostanság kicsit túl sokat is beszélgettem emberekkel. Ha valóban annyira antiszociális lennék, mint azt egyesek állítják, hát már régen az egyik sarokban kuporognék és fejem az ölembe hajtva ringatnám magam előre-hátra... - Nos majd beszerzünk egy pontgyűjtő füzetet. - vágtam rá felvont szemöldökkel. Aztán a dinoszauruszos dolgon csak afféle szolid eleganciával mosolyogtam. Nem igazán érdekelt mit gondolnak az emberek. Ha valaki durván bepróbálkozott, nah azt leütöttem, de amíg csak élcelődtek a férfiak, az már nagyon, de nagyon régen nem hatott meg. ~ Hihetetlen, még hány ilyen hülye idegen szót tud felhozni??? ~ Nem tettem szóvá, csak felvéstem, az otthon a netes szótárban rákeresünk listámra a legújabb csodás becenevem. Annyit még nyelvismeret nélkül is levettem, hogy a mio az valami övé izéke lesz, de itt elakadt a tudományom. ~ Miért nem tud mindenki valami értelmes nyelvet beszélni? Mint mondjuk az orosz! ~ Minden másra csak bólintani tudtam, ugyanis inkább megállapítások voltak, mint kérdések. Ha később posztot akar váltani majd változtathatunk, meg egyebek, de ezen nem kellett mit ragozni. Ekkor berregett fel a telefon a zsebemben. Kíváncsian vettem elő, de az üzenet nem igazán hozta el életem egyik legboldogabb pillanatát. Lecsusszantam a korlátról, még a végét el akartam mondani neki, ha ég a ház, akkor is, de utána mennem kellett. - Nincs gond a kutyáddal. Amikor legutóbb láttam elég jól nevelt volt. Amíg nem szedi szét a többieket, vagy piszkítja össze a házat, addig nincs vele gond, a te dolgot, hová viszed magaddal. Aki meg beszól miatta, azt én fogom megharapni, nem a kutya. Szóval ne aggódj, jöhetsz vele együtt is. Majd pakolj össze és csörögj rám, szerintem még pár nap és kipakolunk neked egy szobát, és akkor költözhetsz is be. - mosolyodtam el. Leporoltam a nadrágomat, majd úgy döntöttem eljött az ideiglenes búcsú ideje, elvégre úgyis látom még sokszor majd mostanság. - Most viszont ne haragudj, de mennem kell. Szólj, ha összepakoltál, én meg intézem a szobát. Addig is további szép napot Dustin! Még megvártam, amíg köszön ő is, vagy ha ő is arra jött, akkor vele együtt mentem ki, egészen a kocsiig és csak ott búcsúztam el. Majd beszálltam és repesztettem haza, dolgom volt sajnos, mint mindig...
Isten ments! Nem kell pontgyűjtő füzet. Ez nem bevásárlóközpont, és még csak egyetem sem, szóval az ilyesmi szükségtelen. De a bújtatott humor tetszik, ez kétségtelen! Remélem a falka élén is van olyan éles eszű, mint a visszakontrában! Nem igazán foglalkoztam vele, hogy épp üzenetet kapott vagy sem, ahogy az sem, hogy mennie kellett. Épp eleget beszéltünk, ami azt illeti sokat is. Szóval a hosszú szájrágást még figyelmesen végig hallgattam, aztán én is úgy gondoltam, hogy ideje indulni. - Az is! Grosso néha még egy-két farkasnál is értelmesebb, ami meglepő, de igaz. - komolyan mondom! - Ilyenektől meg nem kell tartani. És akkor, majd jelentkezem a kecó ügyben! Egyébként meg, rendes tőled, hogy megvédnéd a kutyám önérzetét, de nem lesz vele gond. - mosolyodtam el kedvesen. Annyira nem érintett mélyen a dolog, de tényleg értékeltem, hogyha netán Grosso annyira idióta sokkos állapotba kerülne, hogy önkívületi állapotba belapátolja a fél házsort, és pár farkast (ez kizárt...), akkor intézkedne. - Nem haragszom, a lényeggel meg vagyunk. Szép napot neked is Sedna. Kösz mindent. Jah, és... Vigyázz az űrhajóddal! - vigyorodtam el, amint újra végig mértem a motoros szerkót. Laza... Laza... Bár, nekem most egy ideig elég volt a motorból, ezért is tértem át a Camarohoz, többek között. Meg a kutya miatt... Meg mert most tuningoltam fel! Vele együtt hagytam el a kilátót, majd lefordulva az autóm felé, bevágódtam az ülésre, megborzolva Grosso fejét. - Most már a tied vagyok te mafla. - vakartam meg a füle tövét, miközben irdatlan módon örömködött, majd gyújtást adtam a kocsinak, és elcsikorgatva szinte már a fékbetéteket (amiknek nincs semmi baja!) elhajtottam a helyszínről...
Roppant régen jártam erre. Fenn lenni a hegyen egyszerre kellemesen romantikus, és fájóan tragikus élmény. Nosztalgiázni jó itt, de ami a jövőt illeti, az borús és bizonytalan. Nem megyek fel a kilátóba, az első szintig is problémás lenne feljutnom, megelégszem azzal a kilátással, ami a tövéből jut nekem. Már az is szép teljesítmény, hogy egyáltalán elballagtam idáig, biztos a jó levegő teszi, hogy nem fordultam vissza a felénél. Most viszont le kéne ülnöm. Jobb híján a kilátó lépcsőire telepszem le, ez is egy eléggé nehezen kivitelezhető művelet, és csak úgy tudok megmaradni itt, ha a botommal elölről megtámasztom magam. A póz fura, kissé előre dőlő, de ha meg állok, akkor már túlzottan fáj a hátam. Itt most pihenhetek egy kicsit, mielőtt visszaballagnék.
Hmm...Sednának igaza volt. Ez a környék valóban megéri a kirándulásra fordított időt. Annuskának is tetszene. Ha nem csak az árnya lenne itt, akkor kart karba öltve sétálgatnánk. Igazán sajnálom, hogy nem hoztam el ide még életében. Bár...lehet, hogy a húgom nem igazán örült volna neki. Tényleg, mit is mondott mit csinál ma? Valami ruhákról hadovált, meg egy kiscsajról. Na mindegy, ha szüksége lesz rám majd csak felhív. Megütögetem a vadonatúj nadrágba csúsztatott mobiltelefont, amit szintén néhány napja kaptam Sednától. Még mindig elég kényelmetlenül érzem magam ezekben az új holmikban. Az elmúlt néhány hónapban ugyan az a büdös és foszladozó ruha volt rajtam. Hozzászoktam már ehhez az igénytelenséghez. De hát, ezzel a fruskával nem lehet vitatkozni. Ha Ő azt mondja, hogy új öltözetre van szükségem, akkor addig rágja a fülemet, amíg igazat nem adok neki. Lesimítok néhány ízeltlábút a bőrkabátomról és megtorpanok. Beleszimatolok a levegőbe. Orromat megcsapja egy idegen alak szaga. Biztos, hogy farkas. Ha nem lennék ennyire a gondolataimba mélyedve, már messzebbről meg kellett volna éreznem a kisugárzását. Egy szempillantásra megfordul a fejemben, hogy vissza kéne fordulnom. Sedna elég jól felvilágosított erről a falkák közötti hisztériáról. Nem látom sok értelmét ezeknek a territoriális balhéknak, de ha ők így érzik jól magukat a világban, akkor csak hájra. Én nem fogok megfutamodni senki elől. Főleg, ha annak még oka sincs. Így tovább lépkedek, abba az irányba ahonnan a jelenlétet érzékelem. Kisvártatva felérek egy igen robusztus, de lenyűgözőnek nem éppen mondható építményhez. Minden bizonnyal valami messzelátó lehet. Miután kicsit jobban behatárolom a környéket, észre veszem a lépcsőn ücsörgő öregembert. Odalépdelek mellé. Teljesen érzelemmentes arccal köszönök rá. -Szép napot! Hogy van ma? Kérdeztem, mint ha csak régi ismerősök lennénk. Igazság szerint még engem is meglep, hogy egy ilyen idős farkassal hozott össze a sors. Nem is gondoltam, hogy élhetünk ennyi ideig. Úgy egy méterre tőle megállok. Tiszteletteljesen nézek rá. Addig nem mozdulok, amíg hellyel nem kínál, vagy el nem küld a fenébe.
Elmerülök a gondolataimban, és élvezem a szellőt, ami az erdő mindenféle illatát hozza felém. Néha felmerül bennem a kérdés, hogy vajon még meddig élvezhetem? Persze nem vagyok telhetetlen. Azt hiszem, nincs a földön olyan emberi lény, aki többet élt volna nálam. rövidesen egy másik farkas jelenlétét érzékelem, ahogy közeledik. Nem ismerős sem a kisugárzása, sem a szaga, és ahogy közelebb ér, és nagy nehezen feltekintek rá, az arca sem ismerős. - Szép napot, neked is, fiam! Köszönöm kérdésed! Öregesen, öregesen. Hát, ugyan hogyan máshogy lehetnék? Persze én sem lennék ennyire rossz bőrben, ha nincs az a fránya baleset. De ezen már változtatni nem lehet. - Mondd csak! Te is új vagy a falkában? Még nem láttalak ... a tanácskozáson se voltál ott. Mondjuk azzal nem sokat veszett ... Fura, szomorkás aura lengi körül, és érzek rajta egyfajta távolságtartást is.
Úgy tűnik megzavartam az öregurat. Miben is? Talán az elmélkedésben. Végül is, ilyen idősen mi másra lehet képes az ember…vagy ebben az esetben a farkas test? Hmm…az én drága Annuskám is milyen öreg volt már végén. De még így sem halványult el a szépsége. Egy pillanatra újból feleségem felé csapnak gondolataim, de amikor az idős farkas megszólal rá fókuszálom szomorú szemeimet. -Nem. Tulajdonképpen én egyik helyi falkához sem tartozom. Jelenleg. Még nincs szándékomban csatlakozni Sednához, de ha a végleges maradás mellett döntök, akkor természetesen be kell illeszkednem közéjük. Még ha nehéz is lesz. Nem értem, hogy képes koordinálni ennyi farkas életét. Bár, Ő erre lett kinevelve, ahogy én a védelmére. A tanácskozást említvén hamar rájövök, hogy Ő biza, egyetlen húgom kis csapatához tartozik. Már, ha a másik falka nem szervezett egy hasonló összeröffenést. -Wali Stormborn. Áthatóan kék szememmel belenézek az övéibe. Kinyújtom felé a jobbomat. Ha elfogadja a gesztust, akkor lágyan megszorítom. Nem túl erősen, de eléggé határozottan ahhoz, hogy nem vegye tiszteletlenségnek. Nem akarom megsérteni a becsületében. Néhány falevél tánca egy másodpercre elvonja a figyelmemet. Kifejezetten révetegen nézem, ahogy ropják az általam is oly' kedvelt keringőjüket. Milyen jó is volt a kedvesemmel...még Párizsban, és Londonban...
Nem tartozik egyik falkához se? Akkor hogy kerül egyáltalán a falkaterületre?! Mi az hogy egyik helyi falkához sem? A másik falka mióta lett helyi? Így múlik el a viléágunk dicsősége, látom. Az újonnan jötteknek már a másik falka is "helyi", mert már itt voltak, amikor a városba érkeztek. Most érzem csak, mennyire sürget minket az idő. Aztán bemutatkozik, és a neve hallatán kissé felhorkanok. - Ah! Még egy Stormborn ... A kézfogást elfogadom, és határozott az enyém, bár nem akarok lebirkózni a másikat, de talán némi felgyülemlett indulat miatt valamivel erősebb a fogás, mint várható lenne. De nem tartom hosszan a fogást, elengedem a kezét és újra ránézek, kissé hunyorogva, hogy még jobban lássam. - Az új atanerkünk családjába tartozol ... - állapítom meg újra mint akinek szoknia kell a megállapítást. Nem arról vna szó, hogy nem kedvelném Sednát, mint farkast, de a bemutatkozás mint atanerk nem kevés kívánnivalót hagyott maga után, és most nem azokat az időket éljük, amikor ráérnénk hibázgatni és kísérletezgetni, meg főleg szónokolni ... - Na és hozzá vagy érte jöttél? A kérdés jogos. Bennem felmerült, hogy az után a tanácskozás után mennyire érzi magát Sedna biztosnak a székében (én a helyében semennyire nem érezném), és mennyire van elege a csapatból (nekem roppant mód elegem lenne). Szóval mindkét variációnak van létjogosultsága. Egy rokonnal megerősíteni az ingadozó pozíciót, olyannal, akinek a hűsége vér szerint kötve van, vagy éppen hívni egy kísérőt, mentőövet, amennyiben a távozás lenne az egyetlen kiút. Mert az rendben, hogy Vincent is a falka tagja maradt, de ő önként mondott le, és lehet, hogy páran (már ha a lemondást, és az eltűnést leszámítjuk) visszasírnák.
Hmm…Úgy tűnik nem nyertem el az Öreg tetszését. Kíváncsi vagyok, vajh minden újonnan érkezőt így fogadnak? Nem hiszem. Ebben, a számukra igen is, vészterhes időben minden segítségre szükségük van. Kell lennie valami mézesmadzagnak, amit elrángatnak a függetlenek orra előtt. Ki tudja Sedna mikor fog ilyen eszközökhöz nyúlni velem kapcsolatban. Nagyon remélem, hogy soha… Tudnia kell, hogy én ilyen kis apróságok nélkül is mellette állok. Csak nem gondolhatja azt, hogy a másik falka át tudna édesgetni magához. Ez eléggé nonszensz. -Igen, még egy Stormborn. Talán valami probléma van vele? Tenném fel a logikus kérdést, de inkább magamban tartom. Hagyom, had mondja el magától, ha van valami gondja a családommal. Azért egyik szemöldököm magasan a homlokomra szalad, csak hogy jelezzem az értetlenségem. Hmm…a kézfogása erősebb a vártnál. Lehet, hogy egy véncsonttal állok szemben, de az erő nem veszett még ki belőle. Ez igazán tiszteletre méltó. -Pontosan. A testvérbátyja volnék. Helyeselek egy kis bólintással. No, mi az Hugicám? Ennyi idő alatt még egy képet sem mutattál a kis farkasaidnak a te szeretett bátyádról? Pedig azt hihetné az emberfia, hogy a tárcádban armadányi fotót tartasz rólam. Ha nem lennék olyan amilyen, most nagy bajban lennél! Miután csak úgy mellékesen megdorgáltam magamban Senát visszafókuszálok az Öregre. Aki, megjegyzem, még mindig nem mutatkozott be nekem. -Mit számít? Nem fogok beleszólni a falkával kapcsolatos dolgaiba. Nagy lány már, meg tudja védeni önmagát. Jelen helyzetben inkább nekem van szükségem az Ő támogatására. És akármennyire nehéz is lesz, de vissza fogom fogni magam. Bármilyen impulzus is éri Senát, azt majd neki kell megoldania. Ellenben, ha túllépnek egy bizonyos határt. Ha valaki az életét fogja fenyegetni, az az én karmaimmal találhatja szemben magát.
Sedna nagylány már? Igen. Mondjuk 200 év felett ez a minimum. Hogy meg tudja-e védeni magát? Nos, ha én hívnám ki, biztosan. Ha Ian, Vincent, Nikolaj, akkor nem. És még nem is soroltam fel mindenkit, aki ellen nem tudná. De hát nem is ezért választották meg, hanem ... miért is? Nem tudom, mert nem voltam itt. - A bátyja, értem ... Erre még bólogatok egy párat. - Nos, engem jelenleg Nathaniel néven ismernek a falkában. Nekem ez már a sokadik nevem, rendeget személyiségem volt, és a név számomra nem jelent összetartozást senkivel. A Moore is úgy jutott eszembe, hogy "more", még egy névvel több a palettán. - Nos, remélem, megtalálod a számításodat itt, fiam. A jelenlegi helyzetben nem igazán a békés építkezés korszakát fogjuk élni. Szóval neki van szükséges Sedna támogatására. Remélem, a bátyja jelenléte nem fogja elterelni a figyelmét a falkáról. Ha száz százalékon odafigyel a falkaügyekre, az is csak szűkösen lesz elég. Ha az energiáit a tesója pátyolgatása köti majd le, akkor nem tudom, hová jutunk. És mért kell egy ekkora nagy farkast pátyolgatni?!
Ez az öregember egyre és egyre antipatikusabb a számomra. Érzem a belőle jövő ellenszenvet. Hmm...vajh én is ilyen begyöpült és ellenséges leszek öregkoromra? Persze, csak ha megélem ezt az évet. Ez az alak valamit nagyon is jól csinálhatott életében, ha eddig nem intézte el valaki. Most pedig már nem válna senki dicsőségére az ő lealázása. -Igen, Ő... Újból csak helyeselni tudok. Nem fogom eltitkolni senki elől, hogy milyen szálak fűznek az Atanerkhez. Nem tagadom meg önmagam és a kötelékeimet. Akár mit is gondolhatnak majd rólam a falkáján belül. Nevezhetnek a csókosának, vagy akár a kis lábtörlőjének is. Engem nem igazán foglalkoztat. Figyelmemet teljesen elkerüli, hogy már több perce nem gondoltam Annuskára. Ilyen is régen fordult elő. -Nathaniel, nagyon örvendek! Mondom teljesen hihetően. Hmm...rendkívül kíváncsi vagyok, hogy emlékszik e még az eredeti nevére? Már már én is el szoktam feledni az apám által rám hagyott nevet. -Oh, köszönöm. Remélem sikerülni fog rendezni az érzelmeimet. Mondom egy kis gyanakvással a szememben. Bár nem tulajdonítok túl nagy szavahihetőséget a mondatainak. -Nem hiszem, hogy az én utam ütközni fog ezzel a háborúskodással ami a falkák között fennáll. Persze, ha a húgom felkér, akkor én a maguk oldalán vonulok hadba. De, mivel nekem nincs személyes konfliktusom egy farkassal sem a városban ezért nem fogok senkit semmiben... Gondolok itt arra, ha Sedna ellenfelei megszereznének valami fontos ágazatot én abba nem hiszem, hogy bele fogok avatkozni. Valamint, ha egy farkas végezne egy másikkal, az sem az én ügyem. Persze, ha azt becsülettel teszi.
Jaj, ez a nincs személyes konfliktusom, ez egy annyira szerencsétlen szöveg! Látszik rajtam, ahogy megrándul a szám széle. - Nézd, személyes konfliktusa szinte senkinek nincs itt az újonnan jöttekkel, éppen abból kifolyólag, hogy újonnan jöttek, és fél éve még azt se tudtuk a legtöbbjükről, hogy a világon van. Ezen az alapon meghívhatnánk őket egy kellemes kis szalonnasütésre ide fel ... - csak legyintek egyet - ... vagy vadászhatnánk közösen egyet az erdőben. A kérdés az, hogy egy ekkora kisváros, elbír-e magában két falkát? Szóval ha Sedna felkéri, akkor ő is jön harcolni. Nagyszerű! Ezek szerint Sedna még nem kérte fel. Most vagy nagyon romokban van a fickó, vagy Sednánál van valami defekt az utóbbi megnyilatkozásai óta. Mert akkor még nagyon harcra készült. És ugye mért is hagynék ki egy ilyen lehetőséget, hogy megerősítsem a falkámat? Megint felmerül a kérdés, hogy mi van nála előrébb rangsorban: a falka vagy a család? Mert ha a tarkjait harcba küldi, a bátyót mért is nem akarja? - Ami a jelen helyzetet illeti, Sedna viszonylag új vezető, és még túl fiatal is. Se tapasztalta, se bölcsessége. Amikor atanerk lett, jó választásnak tűnt, vagy éppen a csapat rábólintott arra, amit az előző atanerk javasolt. De én nem vagoyk meggyőződve az alkalmasságáról. És ez nem hűség kérdése. Olyan időket élünk, amikor nem nagyon hibázhatunk. Úgyhogy vagy támogasd meg nagyon a húgodat, vagy hamarosan költözhettek mindketten! Ez nem fenyegetés, nem miattam kellene költöznötök. De könnyen előfordulhat, hogy mégsem lesz atanerk rövidesen, vagy ami még rosszabb, nem lesz falka, aminek az élére álljon. Arról, hogy meg is halhat bármelyik nap, már nem is beszélek, gondolom ez Wali számára is nyilvánvaló, elvégre farkas ő is.
Ismét itt vagyok az erdőben és készen állok arra, hogy vadászni induljak. Ám mielőtt felvetném farkas alakom sétálok egy picit. Élvezem ezt a nyugalmat, csendet főleg egy ilyen mozgalmas nap után. Az egyik helyen régebben kidőlhetett egy fa, mert egy igen nagy rés keletkezett a lombkoronaszintben, aminek köszönhetően a Telihold fényei akadálytalanul eljutnak a földig. Csodálatos egy látvány. Egy pillanatra megállok a rés alatt és csak a felkelő Holdat kezdem el figyelni. Egy normális ember gyönyörűnek látja és örül annak, hogy ismét teljes pompájában ragyog...De egy magamfajtából más érzelmeket is előcsalogat. A hátam mögül meghallok egy kis zajt, mitől arcomon egy mosoly jelenik meg. Szép lassan megfordulok és úgy figyelem már farkas alakban lévő társamat. ~Szép estét!~Köszönök neki, majd szép lassan le is veszem a ruháimat, hogy végre én is felvehessem bundás alakom. Az átváltozás szerencsémre már gyorsan végbemegy. Szinte csak pislantok egyet és máris négykézláb és bundában állok társam előtt.
Esküszöm, nem unatkoztam annyit az elmúlt huszonvalamennyi év alatt amióta Fairbanksben vagyok, mint az utóbbi napokban. A piac beállt, pang a recesszióban, a vendégkutyák kushadnak, Kendra is elvan, a falkában pedig abszolút semmi nem történik. Szóval: aha, vártam már a teliholdat. A medvék, szarvasok, és a többi utamba kerülő vadállat számára nincs világválság. Az már nagyon ciki lenne... Lefutom a kötelező köröket, azaz jövök a főépülethez közel parkolok le, benézek a nappaliba, beköszönök annak aki ott van/arra jár, aztán lepakolok, és lépek elintézni a havi kötelező körömet valahol a falkaterület erdejében. Úgy tűnt, mindenki meg találta már a maga partnerét az estéhez, aki meg nem, az már úgyis elindult, így meg se próbálok csatlakozni valamelyik társulathoz. Jobb lenne, mert nagyobb buli, ha többen vagyunk, de tulajdonképpen egyedül is elvagyok én. Még odabent, a falka főépületében alakulok át. Miért pucérkodjak odakint a hidegben, ha elég csupán félrevonulni egy üres helységbe, összehajtogatni a ruháimat, átalakulni, kifele menet pedig megkérni valakit, hogy legyen kedves ajtót nyitni. Addig is "bandázok" úgymond, ami néha kutyakötelesség a mi házunk táján. Szóval úgy 20 perc múltán hagyom el a főépületet, és máris bevetem magamat az erdőbe. ~Hali~ köszöntöm én is a nő alig néhány kilóméterrel később, valahol a kilátó környékén. Eredetileg nem erre tartottam, de megéreztem a nőstény jelenlétét, és úgy illő, ha beköszönök. Isabelle ráérős vetkőzésbe kezd, mire én -habár ő nem kéri-, elfordulok tőle. Egy bizonyos idő elteltével a nőstények ruháikkal együtt az efféle gátlásaikat is, ami természetes velejárója a vérfarkas létnek. Csak mi hímek ezt nem feltétlen szoktuk bámulni leplezetlenül. ~Felmegyek a hegygerincre medvézni. Jössz? Persze ha van jobb programod... ~
Igazából általában ha sokan vannak jelen holdtöltekor én is inkább félrevonulok, vagy a melltartómat, bugyimat magamon hagyom átváltozás előtt, de egy farkas előtt már bátrabb vagyok meg annyira már nem is zavar az egész pucérság. De persze ez nem azt jelenti, hogy szívesen mennék egy nudista strandra, vagy szaladgálnék pucéran a városban. A kérdésén egy másodpercet sem gondolkozom. Szeretek társaságban vadászni, bár természetesen a magányos vadászásnak sem mondok nemet néha napján. Viszont a mai nap nem ilyen, így elindulok felé, majd egy pillanatra megállok mellette és szemeibe pillantok. ~Menjünk!....Aki előbb ér fel azé a legfinomabb falat!~Ahogy befejezem a mondatom már rohanok is fel az említett helyre. Ha megpróbálna leelőzni oldalról erősen meglökném, hogy elveszítse egyensúlyát. Mozdulataimban semmi komolyság nincsen, csak játszadozom vele és remélem ő is benne van, hisz ez a ritka pillantok egyike. Nem szokásom vadászás közben elkezdeni játszadozni, de most jól esik. Már egy jó ideje futhatunk, mikor hirtelen megállok. Valami zajt hallok előröl egy bokor felől és ha jól érzem egy medvécske lehet az. Ketten simán leterítjük, ha nem rontjuk el az egészet. ~Azt hiszem megvan az első zsákmányunk!..Én jobbról, te balról!~Ha tetszik neki a terv akkor el is indulok jobbra halk és óvatos léptekkel. Bízom benne, hogy ez egy könnyű zsákmányszerzés lesz és hamar csillapíthatom éhségemet.
Kezdőlap
//
