[ Rocky & Nia – Forró nyomon ]

Ahogy Nia észrevesz, máris elönti az öröm és rögtön a köszönésbe is beleteszi a háláját. Azt nem aludta ki. Átjárja az egész lényét. Pete ügynök, erre már teli szájjal vigyorgok. Nem tolták le, belátták, hogy túlzás lenne. Tudom, hogy ott vannak szabályok, de a józan ész ezt diktálja. Megmentett egy gyereket, egy rakás eltűntről infót szolgáltatott és megelőzött még több gyilkosságot.
- Ez jó hír. A kapitányságon biztos te vagy most a hős. Engem nem zavar, nem a dicsőséget keresem – mondom és hallhatja, hogy teljesen őszinte vagyok. Pontosan így is van. Hogy Shonte mit akar vele, az engem már nem érdekel, nem érint. Kivéve ha követi és kilesi vagy figyelteti. Esetleg ha beköpi az apjának, aki jobb kapcsolatokkal rendelkezhet, mint a szakácsnője. Ettől sem félek, hiszen én is meg tudom magyarázni a dolgokat, de Nia is. Csak plusz bonyodalom lenne. Bízom benne, hogy el tudjuk kerülni. Mitch még ennyire se érdekel. Neki aztán még kevesebb esélye van bekavarni, nem hallott sokat. Persze nagyokat bólogatok, hogy értem és hogy jó híreket hozott. Mikor Nia mondja, hogy Lawrence-ék meghaltak, lehet, hogy nem kéne, de elnevetem magam. A két balfasz.
- Már bocs, de hogy haltak meg? Képesek voltak nekimenni a rendőröknek? Vagy addigra már kinyírták egymást?
Nem szuicid típusok, úgyhogy ezt kizárnám. A tó viszont jó ötlet volt, akármennyire kételkedtem benne. Nagyon tömör a beszámoló. A lényeg az, hogy miért vagyunk itt.
- Szóval miért pont a rakpart? Látták erre vagy mit várunk itt? Ja, én remekül, igen. Ahhoz képest, hogy miket láttam, meglepően nyugodt éjszakám volt.
Figyelem, ahogy Nia néz engem. Árad belőle a megbecsülés. Sokat tettem, pontosabban tettünk, hiszen közös munka volt. Nélkülem nem érte volna el mindezt és ezt én jól meg is jegyzem. Az ilyen szívességek kapóra jöhetnek, ha épp elő kell rántani egy érvet a zsebemből, hogy én miért kérek szívességet. Egyelőre viszont még nincs vége az ügynek. A szagok sehol nincsenek. Nia-n se érezni a tegnapiakból semmit. Szerintem csak a mai útján felszedett szagok vannak rajta, amit a járókelők hordoztak. Ha Shonte békénhagyta, akkor az ő szagát nem kell a mostaniak között keresni. Daniel, őt kell előkeríteni. Vagy itt vagy odaát. Akár át is úszhatta, de ezt nem mondom. Megvárom, Nia mire alapozza a feltevéseit és utána megyünk tovább.

- Ahogy én sem a dicsőségért. Ez az első eset, hogy nem kaptam ki. – mosolygok Stephenre.
Tudom, hogy őt nem érdekli az üdvrivalgás és a dicshimnusz. Nem az a fajta ember.
A Lawrencékat érintő kérdésre röviden válaszolok.
- Az előbbi.
Mélyen beszívom a friss levegőt, aztán hosszan kifújom, mintha ezzel elfelejthetném, amit átéltünk.
- Ne kérdezd miért pont itt. Erre nincs jobb magyarázatom, csak ez: intuíció. Tudod, a női fajta. – kacsintok Stephenre vigyorogva.
- Azon is agyaltam, mi alapján választhatja ki a célpontot. Amíg átér a túlpartra, biztos vagyok benne, hogy nem fogja megállni a mészárlást. Itt még elkap valakit, mielőtt Anniehez menne. És ez az, amiért azt hiszem, még nem ment át. Még itt van valahol. Előbb öl, aztán lelép.
Nagyon kevés ember mászkál ilyenkor itt a folyóparton. Arra figyelek, hogy idegenek ne hallják miről diskurálunk Stephennel. Gyilkos? Itt? Frászt is kapnának.
- Azt hiszem, bizonyos szerepkörök szerint válogat. Kutya – Barát, Prosti – Szerető, Taxis – Sofőr. Az anyjáról, az apjáról nem tudni, mi van velük. Lehet, ők is meghaltak már, és haragszik rájuk, amiért elhagyták. A barátai szintén meghaltak a háborúban, a szeretője/szerelme Annie elárulta, elköltözött és férjhez ment. A taxisba beleláthatja azt a sofőrt, aki a terepjárójukat vezette Irakban. Őt akár hibáztathatta is a robbanásért. Mindenkiben lát valakit, aki elhagyta, vagy bántotta… tévképzetes, mint a nagyszülei.
Stephen arcáról ismét a vízre esik a pillantásom, aztán ha nem bánja, kényelmes sétával elindulok. Persze, csak ha ő is velem tart. Közben megállás nélkül járnak a fogaskerekek és magyarázok.
- Tudod… Danielben látok valami furcsát, valami pluszt, ami a nagyszüleiben nem volt meg. Sok szerencsétlenség érte, és a nagyszülei is félrenevelték, de emellett kell lenni még valaminek, ami a személyiségét formálja. Olyan fontos neki a vadászat, a játék. A nagyszülei szimplán azért gyilkoltak, hogy a „tanuló kiscicának odavethessék az egeret”, – formálok idézőjelet az ujjaimmal - legyen neki min gyakorolnia. Táplálták a ragadozó ösztönt benne. – megborzongtam. - Ezt szűrtem le abból, amit tegnap a farmon láttam.
Te jó ég! El sem hiszem, hogy mindez tegnap történt. Jó lenne kicsit kikapcsolni, lazítani csak létezni. Szívni a levegőt és csupa egyszerű dolgot. De még nem lehet, amíg Daniel szabadlábon garázdálkodik a városban.
- Mit meg nem adnék azért, hogy csak egyetlen pillanatra beleláthassak a fejébe, hogy tudjam mit miért tesz, mi vezérli az örökölt elmebajon és a belénevelt hagyományokon túl.

[ Rocky & Nia – Forró nyomon ]

Ha ezt az egészet Nia a dícséretekért csinálná, akkor a legnehezebb utat választja. De nem, ő egy gyilkost akar elkapni azért, hogy az ne öljön és ha lehet, segítésget kapjon, hogy helyretegyék az agyát. Közben pedig élvezi az akciót, az izgalmakat. Mert ezt éreztem rajta. A számat egy kifacsart mosolyba tekerem, ahogy elképzelem a két öreg „harcost” egy rakás zsaru ellen. Biztos nem haltmeg senki, azt Nia kiemelte volna. A kacsintása után nem kötök bele abba, hogy miért vagyunk itt. Szerintem az intuíció mellett összenézte a helyet Annie címével is. Jó kérdéseket vet fel, nehéz kérdéseket. Daniel vérfarkas, de már tudja uralni az ösztöneit. Az áldozatok kiválasztása tudatos, megtervezett, ahogy a kivitelezés is és mikor már minden adott, hogy nyugodtan mészárolhasson, akkor engedi szabadjára az állatot magából. Szóval van egy logikája, gondolkodásmódja, amihez mi ketten egyre közelebb kerülünk, kezdjük megérteni. Nia gondolatmenete jónak tűnik. Téves is lehet, de egyelőre jónak tűnik, úgyhogy némi bólogatás után ezt mondom, az államat vakargatva és a túlpartot bámulva:
- Lehet, hogy igazad van. Szerintem is túl korai lenne már most Annie-nél keresni. Egy vagy akár két áldozatot is beiktathat még itt. Én úgy gondolom, éjszaka kezd neki, mikor kevesebben vannak itt, kevesen látják és könnyű magányos prédát kiszemelni. Jó, tegyük fel, hogy valakit meg akar ölni a folyópartnál. Ha elég jók vagyunk, kitaláljuk, de nem biztos. Utána hogyan tovább? Buszra száll, hajóra? Nem hinném, hogy nagy kerülőt tenne. Tudod, mi jutott eszembe? Egy kis csónak a kikötőben. Nem elhagyott hajó, hanem olyan, amin egyetlen, nem túl erős ellenfél van. Egy kapitány nem felel meg az alárendelt szerepnek, ő a maga ura. De ha egy családtagja van ott, mondjuk a gyerek, feleség, az már illik a képbe, nem? Ennyire pontosan Daniel csak kifigyeléssel tudhatja meg, hol ki van, így kell kiválasztania az áldozatot, úgyhogy biztos több időt tölt el a környéken.
Az elméleteimet halkan vetem fel, én se akarok itt pánikoló tömeget. Nia továbbfűzi a dolgokat. Kategóriákat állított fel, szerepeket. Egy-két részét erőltetettnek érzem, de igazság is van benne. Mehetünk, mert ha itt állunk egy helyben, úgy semmi nem lesz megoldva. Közben lefelé hajtott fejjel, az utat és a környéket nézve, a széltől hunyorogva válaszolok:
- Ez jól hangzik, de mi lenne a következő szerepkör? Egy öregember, mint Apa? Vagy egy öregasszony, mint Anya? Esetleg egy kisebbségi, akiben az iraki merénylőket látja? Ezt kéne kitalálni. Csak az a baj, hogy túl széles a kör. Haragszik az egész világra. Ez lehet családi örökség. Arthur Peggy-t látta benned és Mr. James-t bennem, Lucille Danielt Mitch-ben és Annie-t benned, igaz, elég pszichotikus módon. Tudunk valamit arról, hogy Daniel hajózott-e valaha vagy volt-e mondjuk a Kantana-tónál és hogy ott milyen élmények érték? Talán nem véletlen, hogy Arthur is odament gyereket rabolni. Vagy esetleg... Hmmm. - gondolkodom el, mert eszembe jut valami.
- Egy arab hajós. Bosszú azokon, akik megölték és egyenes út a nőhöz, aki elhagyta. De ez is csak egy tipp.
Nia újabb részleteket próbál felvillantani a magányos farkas életéből. Jó meglátás és itt jön képbe a likantrópia, ami helyett más magyarázatot kell kitalálni. A felvetések egy részét simán kétségbe lehet vonni, ezzel kezdem. Ránézek Nia-ra és nyitott szájjal, majd egy kicsit lebiggyesztett alsó ajakkal mondom:
- Tudjuk biztosan, hogy az öregek CSAK Danielnek szedtek össze áldozatokat? A hűtőben még tegnap is ott voltak a maradványok. Szerinted azért, mert visszavárták? Én nem lennék ebben biztos. Lucille engem is megtámadott, csak azért, mert nem Danielt látta "Annie" mellett. A naplóból biztos több minden kiderülne... Az viszont biztos, hogy Daniel agyilag felette áll a nagyszülőknek. Végigcsinálta a kiképzést, évekig szolgált. Degeneráltaknak ez nem megy. Megtervez mindent, alapos, ezért is nem kaptátok még el. De hogy mi lehetett az, ami hozta nála ezt a vadászkedvet, azt nem tudom. A nyúzás családi örökség, de abban igazad van, hogy nem lesz mindenkiből pszichopata, aki csirkét meg disznót vág. Nem voltak fura játékai a szobában? Vagy szadista barátai gyerekkorában?
Ha Nia belelátna Daniel fejébe, megijedne. Még ő is, akármilyen erős. A vérfarkasság előtti lelke is megrázó lehetne szerintem. Emlékszem, volt egy film, mikor bementek egy sorozatgyilkos fejébe és úgy próbálták megtalálni, hol rejtette el az aktuális elrabolt áldozatát. Daniel nem rejteget, hanem tervez és lecsap, aztán hamar távozik, de a lelke éppolyan őrült. Én biztos a hajókhoz mennék és lent a kabinban intéznék el valakit. Ott aztán senki sem lát. Szóval az ötletet felvetettem, de nekem is készen kell állnom az éjszaka leple alatt, hogy megelőzzem a zsarukat. Nem kaphatják el Danielt élve, azt nem engedhetjük meg magunknak.

[ Rocky & Nia – Forró nyomon ]

A szadista barátokra megrázom a fejem.
- Annie volt gyerekkorában a legjobb barátja.
Ahogy kényelmesen sétálunk, a szemem ide-oda jár és pásztáz mindent, de Stephenre is rá-rápillantok.
- Tuti nincs még Annienél. Erre mérget vennék. Mindig éjszaka dolgozik. Most már esedékes, hogy valakit elkapjon, több nap eltelt a taxis esete óta.
Újabb elméletek születnek, ahogy Stephennel továbbszőjük egymás ötleteit. az az érzésem, hogy ezek ismét továbblendítenek minket, és közelebb juttatnak Danielhez.
- Széles a választék, de szétnézhetnénk a kikötőben, hátha szerencsénk van és kiszúrunk valakit, aki belefér Daniel elképzeléseibe. – pillantok fel Stephenre. – Ha nem érsz rá, én szívesen maradok és szemmel tartom a környéket, ha kell, estig. Nappal kizárt, hogy bárkinek nekiessen. Napnyugtáig nem leszek veszélyben.
Sötéten elvigyorodok.
- Mekkora lenne, ha kiszúrna magának, és Anniet látná bennem, pont úgy, mint Lucille. Azt hiszem, még csak akkor szívnék. Hm… - elgondolkodok, valami szöget ütött a fejembe.
Közelebb hajolok Stephenhez.
– Ha tudnám, hogy beválik, eljátszanám a csalit. Oké, Lucille minden nőben Anniet látta. És most, hogy belegondolok, Katienek, az éjszakai pillangónak hosszú barna haja volt. Annienek is az van. Valahogy elő kéne csalogatni Danielt a rejtekéből. Ha sikerülne kiugrasztani a nyuszit a bokorból, addig is rám figyelne, és nem másokra. Persze, illegethetem magam egész nap a parton, lehet, hogy itt sincs, és nem is érdekelném, mert már megvan, akit kipécézett.

[ Rocky & Nia – Forró nyomon ]

Szadista barátok kizárva. Annie-ről én nem sokat tudok, Nia olvasta a leveleit. Biztos, hogy említené, ha ő is gyanús lenne valamilyen szempontból. Mindketten nézegetünk, ahogy sétálunk. Főleg a környéket lessük, de azért néha egymásra is pillantunk. Most már nem kell túlzásbavinni, nem párt játszunk, csak agyalunk a megoldáson. Ötletek vannak bőven, azokkal eddig sem volt gond, csak nem érzem azt, hogy meglenne a tuti. Minden elképzelésünkben van ráció, de mégis ingatag lábakon állnak. Ami biztos, hogy éjjel indul útjára és tényleg több nap eltelt. A három áldozat testét nem tüntette el, csak otthagyta. Szóval ha nincs újabb esetről hír, akkor szerintem nem is volt ilyen.
- Fura párhuzam, de a tehén jutott eszembe a ház előteréből. Megmutatták, hogy ők le tudnak vágni egy tehenet. Daniel is hagy nekünk valamit, nem rejti el, amit csinált. Szinte büszke rá, megmutatja a világnak, hogy elkezdte a bosszúhadjáratot – mondom, ami eszembe jutott. Igen, ez állhat mögötte, nem csak kapkodás. Én biztos eltüntetnék mindent, amennyire lehet. Mindig így csináltam, amikor valakit kinyírtam. Rosszabb esetben, ha sürget az idő, akkor marad az álcázás, rákenni valaki másra, de itt még erről sincs nagyon szó. Elég nyílt jeleket hagyott.
- Jó, nézzünk ott körül! Egy ideig ráérek. Estére van egy találkozóm, de ha úgy alakul, hogy előrébb leszünk és van értelme maradni, akkor elcsúsztatom. Nem lehet hagyni egy ilyen arcot szabadon mozogni.
Az új ötletére olyan gonosz vigyort látok rajta, amit még nem mutatott. Nem viszonzom, hanem nagyon komolyan ránézek és szólok:
- Nia... Ez nagyon rossz ötlet. Képzett katona, egy fél boncterem felszerelése van nála. Tudom, hogy bízol magadban és ügyes is vagy, de ez nem a te kategóriád. Attól tartok, még ketten is nehezen bánnánk el vele.
Az ötlete nem hülyeség. Lucille pszichózisát nem kell feltételezni Danielről, de ha lát egy hasonló nőt, szerintem is szívesen lecsapna. Tudná, hogy ez nem Annie, nem kellenének neki Arthur kijózanító szavai – amik amúgysem használtak a feleségnek - , de attól még biztos tetszene neki, hogy elteheti láb alól. Sokáig gondolkozom és hallgatok. Nia makacs és lehet, hogy nem tudom lebeszélni. De miért is akarom lebeszélni? Ha nem éli túl (ami elég valószínű), akkor én elkaphatom Danielt, megölöm és senki nem látott semmit. Akkor van baj, ha túléli és emlékszik az átváltozásra. Akkor nekem kell őt megölnöm, mielőtt továbbadhatná a hírt. Az egy dolog, hogy nem hinnének neki és a vizsgálat se mutatni ki semmit Daniel hullájából. Hmm. Ha a kapitányságon is többször előállt már ezzel az energiás teóriájával, akkor talán még azt is hihetnék, hogy a sokk miatt valódi állatnak látta az állatias brutalitással támadó katonát. Engem nem fog látni, arról gondoskodom és még hihetetlenebb lesz az egész, ha egy láthatatlan segítőről beszél. Utána viszont előfordulhat, hogy figyelni akar engem. Azt hiszem, az lesz a legjobb, ha belemegyek az ötletébe és hagyom meghalni, mielőtt lekapcsolom Danielt. Kár a csajért, még jó lehetett volna egy-két dologra. Nagyot sóhajtok és ránézek. Mosolynak még mindig nyoma sincs, inkább kutakodó, vádló tekintetnek.
- Nézzük meg inkább a hajókat!
Nem mondom, hogy ne csinálja, de érezheti, hogy ezért hallgatok nagyokat. Lebeszélni nem tudom majd és ha úgy alakul, meg fogja csinálni. Én pedig beadom a derekamat és lesben fogok állni. A szagom el van rejtve, a pajzsom lehúzva. Daniel nincs itt, de ha megérkezik, akkor se fog emlékezni rám. Most pedig sétálunk és lassan talán már elérünk a hajókig.

[ Rocky & Nia – Forró nyomon ]

- A hadnagy megtiltaná, hogy bevessem magam. Ezért sem neki hozakodtam elő ezzel. Inkább beépítene egy igazi rendőrnőt, sőt, többet, körbevéve mesterlövészekkel. De én jártam Daniel házában, én ismerem, én akarom megtalálni.
Most, hogy belegondolok miket beszélek, és milyen eltökélten, lehet, Daniel megszállottja lettem. Van ebben a fickóban valami, ami akkor is zavar. Az elborult elméjén túl persze. Valami megfoghatatlan, távoli. Nekem inkább ettől félelmetes, és nem attól, hogy sorozatgyilkos. Mintha nem is tudnám mivel állok szemben, holott mindent megtudtam róla. Idióta egy érzés. Nem is hangoztatom még Stephen előtt sem, mert úgysem értené meg.
Hallgatom Stephen szavait, a hangja szörnyen komoly, az arca zord.
- Igazad van. – mosolygok rá. – Nem vagyok egy súlycsoportban Daniellel, ez tiszta. Csak egy hirtelen ötlet volt. Furcsa, hogy pont te akarsz lebeszélni róla, „beépülések nagymestere”. – nevetem el magam röviden. - Még a végén azt hiszem, tényleg aggódsz értem.
Stephen nem mondta ki konkrétan, hogy ne csináljam. Csak figyelmeztetett a veszélyre. Hosszú, mély hallgatása is mesél valamit.
- Tudod mit gondolok? – banditamosoly trónol az arcomon, ahogy oldalra pillantva belevájom a tekintetem Stephen lélektükreibe. Őszintébb már nem is lehetnék vele.
– Egyik feled azt mondja; ne tegyek semmit, de a másik nem veti el a dolgot.
Nem kell mondania erre semmit. Tudom, hogy úgysem mondana. A fenti csupán egy ténymegállapítás volt részemről.
Látom a hajókat a kikötő vizén ringani. Felsóhajtok.
- Lesz, ami lesz, majd meglátjuk.
Jah. Bennem is vegyesek az érzések. Tudom, hogy Daniel erős és képzett, ha elkap, nekem reszeltek. De ha nem kap el? Ha én vagyok az ügyesebb és előbb megtalálom, minthogy kipécézzen magának?
Már elkezdtem, benne vagyok nyakig, történjen bármi, végigcsinálom. Azért szeretném, ha a végzetem még váratna magára jópár évtizedet.

[ Rocky & Nia – Forró nyomon ]

Az biztos, hogy a hadnagy megtiltaná Nia-nak ezt az akciót. Talán még oda is bilincselné valahova, hogy ne menjen, ismerve, mennyit számít neki a tiltó parancs. Beépülések nagymestere? Ejj, túljátszottam a szerepemet. Túl alapos voltam. Megint itt tartunk. Gyanít valamit, de a hála és az elismerés elnyomja benne. Szerintem valami olyasmi járhat a fejében, hogy van speciális képzettségem, amit titkolok, a szándékaim viszont tiszták. Elvégre egy sorozatgyilkos után nyomozunk és amit eddig tettem, azzal életeket mentettem. Többek között az övét is. Olyan nagy panaszai nem lehetnek ezek után... Amikor nevet, ránézek és még mindig komoly vagyok. El sem mosolyodom és nem is mondok semmit. Nem bizonygatom, hogy de, én mennyire aggódom, hogy többet jelent nekem az ég minden csillagánál, stb. Nem játszom ilyet. Megmondtam, amit gondolok, utána viszont hallgatok. Bejön. Pont azt érem el vele, amit kell. Most kapja a mosolyt, amiért kitalálta a ki nem mondottat, rájött a titokra. Nagy sóhaj és előrenézve beszélek hozzá, még mindig halkan.
- Rajtad nem lehet kifogni – mondom és ekkor rá is nézek elismerően. - Nem azért csináltuk végig a tegnapi napot, hogy ilyen ócska módon dobd magadat a halálba. Lawrence-éktől sem ezt vártuk. Te elmentél volna hozzájuk, ha előre tudod, hogy többszörös gyilkosok? Viszont...el kell ismernem, hogy az ötleted jó. Egy csalival elő lehet hívni és ha meg vagy figyelve, akkor el is kaphatják. De ez akkor is nagyon kockázatos. Nia, belegondoltál, mit tud ez csinálni veled? Ha lesben áll a fél yard, akkor se biztos, hogy lelövik, mielőtt veled végez. Megér ez ennyit?
Haladunk tovább a part aszfaltozott útján és nézem a vizet is, majd megint a járókelőket és az épületeket. Odaérünk a hajókhoz és szaglászok. Itt van valahol, csak messzebb. A másik irányból jöhetett. Próbálom követni a szagot, de nehéz, mert a szél nagyon fúj. Elindulok a hajók mellett és közben azt is nézem, hogy van-e bármilyen dolog, ami megragadhatja a figyelmemet. Gyerekeket, fiatal, gyengébb nőket keresek, mert lehet, hogy Daniel is ilyet keres. A másik kategória a kisebbség. Nem korlátozom arabra, lehet bármilyen, aki nem tipikusan amerikai. Egy szőke svéd vagy egy mongolredős kínai csónakos is megteszi. A hajók neveit is nézem és ha van valami egzotikus vagy olyan, amiről elsőre beugrik, hogy az ügyhöz lehet kapcsolni, szólok Nia-nak. A legdurvább egy Annie nevű hajó lenne. Simán előfordulhat, hogy áll egy ilyen a kikötőben. Vagy Melissa, a nagyszülők neve, stb. Ha ez bevillan Danielnek, lehet, hogy mindegy, ki vezeti a hajót. Egy megtermett, vén tengeri medvének is nekimehet, ha a csónak neve miatt valamit kivetít rá.

[ Rocky & Nia – Forró nyomon ]

- Nem mentem volna oda. – rázom meg határozottan a fejem, hogy a barna hajtincsek, most már nem csak a szél miatt ugrándoznak a hátamon.
Stephenre vigyorgok.
– Igazad van, nem ér meg ennyit. Nem szeretném megtapasztalni, milyen, ha élve kihámoznak a bőrömből. De ha biztosra tudnám, hogy sikerül a terv, meglépném. – elnevetem magam. – Hell, yeah! Ez aztán a bátorság!
Míg távol a veszély, könnyű félvállról venni, és csacsogni róla. Egészen más, amikor szembenéz velünk, és nem ereszt.
Stephennel elérjük a hajókat. Egymás mellett ringatóznak a kikötő lágyan hullámzó vizén.
Nem beszélünk, csak figyelünk. Igyekszünk mindent felmérni, lehetséges támpontokat, gyanús jeleket észrevenni. Gondolom én, hogy Stephen is azt teszi, amit én, azért hallgat mellettem.
Figyelem a szembejövő, és a minket kikerülő embereket. Az a gond, hogy szinte bármelyikük lehetne a következő.
Hol a francban lehet? Mi van, ha nincs is itt, és totál vakvágányon haladunk?
Lassan sétálok az úton. Az egyik hajón mozgást észlelek a szemem sarkából, mint mikor az ember azt hiszi, fekete kísértet surran el mellette.
Odanézek. Közeledünk felé. És akkor megpillantom Daniel ragadozószerű élesvonású arcát az ócska hajó koszos ablaka mögött. A felismerés rémálomszerű. Gondolatmenetem úgy pattan el, mint a száraz ág, a szívem akkorát dobban a testemben végignyilalló villámszerű impulzustól, hogy majd kiveri a bordáimat.
Daniel sötét tekintete, mint a legélesebbre fent kés, úgy hasít egészen a lelkemig. Csillapíthatatlan érdeklődéssel mered rám őrült, némán nevető szemeivel. Sátáni mosolya rémséges halált ígér.
A helyzetben mégis van valami sokkal ijesztőbb is. Nem szívesen ismerem be, de a riadalmam együtt jár valamiféle zavart izgalommal. Láthatom húsvér valójában. Már nem csak egy fantomkép.
A gondolataim teljesen elakadtak. Istenem! Ez Ő. Ő van ott, és engem figyel.
Ahogy mohó szemét a homály mögé rejtőzve mereszti rám, a rémület megmarkolja a torkomat. Mintha drótok és merevítők feszítenék a végtagjaimat. Egyetlen nyikkanásra, de még csak egyetlen gondolatra sem futja tőlem ebben a dermedt állapotban.
Tekintetében gonosz ravaszság izzik, nyers erő árad belőle. Révült rettegéssel nézek vissza rá, a lábaim a földbe gyökereznek.
Úgy bámul rám, mintha csak egy Annie feliratú táblát lengetnék.
Végigcikázik rajtam a remegés, mire önelégült diadalt látok megcsillanni a fekete szemekben.
Rettenetes, de képtelen vagyok lerázni magamról a bénult tehetetlenség érzetét, ahogy megérzem benne a vibráló, megbízhatatlan szörnyeteget.
Látom hideg szemében megvillanni a gúnyos fényt, miközben kérlelhetetlen arcán megfeszülnek a vonások és visszataszító mosoly rebben át köztük.
Szaporán lélegzek, igyekszem visszatalálni ahhoz a tiszta, harcias lélekjelenléthez, ami egészen idáig eltöltött. Olyan hirtelen világosodott meg az elmém, hogy szinte beleszédültem.
Fejemben megkondulnak a vészharangok. Nem. Nem vagyok hajlandó megfogalmazni milyen játszma játszódik le kettőnk között épp.
- Stephen… - nyögöm alig megnyíló ajkakkal.
Teljesen lecövekeltem.

[ Rocky & Nia – Forró nyomon ]

Rávigyorgok Nia-ra, mikor mondja, hogy ha biztos lehetne a sikerben, akkor kiállna csalit játszani.
- Nem gyávaság ez. Ismered a viccet, mikor a paraszt mondja a lóra, amelyik mindig nekiugrik fejjel a falnak, hogy nem vak, hanem bátor? Meglesz, Nia, de nem kell vásárra vinni a bőrödet – beszélek hozzá bizalmat sugárzó hangon. Elmondta, hogy nem vállalja, de amilyen makacs, később még újra előállhat vele.
Nézem a hajókat és Nia is járatja a szemét. A járókelőkkel nem nagyon foglalkozok. Daniel nem közeledik, azt érezném. Éjjelre pedig eltűnik innen mindenki. Aki marad, azt a hajókon kell keresni. Látok több etnikumot is. Van egy mexikó fazon, jó kövér, aztán valami olaszos fickó a családjával egy másik hajón. Megjegyzem ezeket, hátha közülük kerül ki a ma esti termés. Ahogy haladok, mintha már erősebben érezném a szagot. Még mindig messzebb van, de valahol a hajóknál lesz. Ő nem érezheti az én szagomat, mert elrejtettem. Nézelődök, de semmi érdekeset nem látok arrafelé. Mikor Nia sírontúli hangon szól hozzám, akkor ránézek. Teljesen megdermedt, halálra van rémülve. A szemén is látni és a testi reakcióin is. Egy bizonyos irányba néz. Nem fogom meg a kezét, de közelebb lépek hozzá és én is arra nézek, amerre ő.
- Hol van? - teszem fel a kérdést, mert egyértelmű, hogy meglátta. Ennyit a bátorságról meg a tervről. Ha meglátom, az lesz a logikus lépés, hogy kihívjuk a rendőrséget, de nem lehet ennyiben hagyni. Nekem előbb oda kell érnem. Valahogy kell találnom egy olyan helyet, ahol nem látszom, ott pedig láthatatlanná válok és utána lesz nemulass. Ez a terv, de először tudnom kéne, hova menjek. Nézek, de nem látom sehol. A kabinok ablakait lesem főleg, mert nem hinném, hogy fent szambázik, mikor tudja, hogy már a nyomában van a rendőrség. Egyik mögött sem látom és a szagot is nehéz követni. Szerintem nem számít arra, hogy egy vérfarkas is keresi, a falkatagok meg eddig békénhagyták. Pedig ha előlünk akar valaki elbújni, ez elég jó hely. A légmozgás ellenünk dolgozik. Ha az ablakból lehetett látni, már visszahúzhatta a fejét főleg akkor, ha meglátta, hogy észrevették. Ez esetben biztos alaposan megnézte és akkor Nia belecsöppent a dologba. Könnyen lehet, hogy ezek után nem kell Danielnek más áldozat, hanem jó lesz az Annie-hasonmás. Ránézek Nia-ra bizalmat sugárzóan, kedvesen, de eltökélten. Nem kérdezem meg újból, amit kérdeztem. Erő kell neki és válaszolni fog. Tudom én. Még közelebb lépek, egészen mellé, hogy egy hajszálnyi legyen a távolság köztünk.

[ Rocky & Nia – Forró nyomon ]

Stephen lovas viccén jót nevettem. Mindig tudja mikor mit kell mondani.
Ahogy mentünk tovább az úton, és megpillantottam Danielt az egyik ócska hajón, erőszakos, sóvár mosolyától megfagyott bennem a vér.
Megmutatkozott előttem. Egyetlen célja volt ezzel; hogy eszelős félelmet fecskendezzen a csontjaimba és elgyengítsen. Látni akarta, hogyan eszmél rá a vad a számára elrendeltetett szerepre. Kiolvastam pokoli tekintetéből, szinte felnyársalt vele. Perverz örömét lelte a momentumban, hogy észrevettem.
Keserű íz marta a torkom. Vadászból préda lettem. Legalább megtudtam milyen az, ha teljesül a kívánságom. Nem gondoltam végig a tervem.
Danielt csupán néhány pillanatra láttam, de hátborzongató jelenés volt. Direkt csinálta. Ha nem áll ott mereven az ablak mögött, észre sem veszem.
Stephen bátorságot, erőt árasztó jelenléte és magabiztos hangja volt a kapaszkodó, ami segített visszatalálnom önmagamhoz. Tudom mit akar Daniel; összezavarni, megrémíteni, megbénítani, lelkileg kikezdeni. Nem engedhetem. Most nem!
Minden akaraterőmre szükségem volt, hogy összeszedjem az eszem és a bátorságom.
- Ott… - suttogom, mintha attól tartanék, hogy Daniel meghallja. - Abban a katamarán motoros kishajóban... Ott van benn. Láttam!
Közvetlen közelről néztem Stephen szemeibe, aztán ismét visszafordítottam a fejem a hajó felé, amin Daniel úgy bukkant fel, majd vált semmivé, mint egy kísértet.

[ Rocky & Nia – Forró nyomon ]

Nia-ból rendkívül nehezen jönnek most a szavak, de erőt vesz magán és kinyögi. Meg is látom, melyik az, egy piros, kisebb hajó, nagyon koszos ablakkal. A szagok tényleg abból az irányból jönnek, úgyhogy azt hiszem, megtaláltuk. Innentől lesz nehezebb. Ráteszem a kezemet Nia vállára és így szólok hozzá:
- Legszívesebben most odamennék és megpróbálnám elkapni, de nem hagyhatlak itt és ez amúgy sem egyemberes feladat. Szerintem menjünk kicsit távolabb, oda a padhoz – mutatok a partra épített fehér kőpadra, aminek sárga támlájára a „Szeretlek, Mary” feliratot fújták nagyon csúnya betűkkel, lila festékkel. - Te hívd a hadnagyot, én figyelek, hogy nem menekül-e el. Egy hajóról nem könnyű megpattanni, szóval észre fogom venni.
Valójában persze a szagokat figyelem főleg. Jól tudom, hogy egy vérfarkas könnyen távozik, ha akar. Jó lenne tudni a vérvonalát, az sokat segítene. De ehhez még nem vagyok elég közel. A szememet a hajón tartom és most én is meglátom az ablakban az arcot. Pont mint a fényképen. Egy pillanat múlva motorzúgást és a víz hangját hallom onnan. Beindította. A hajó kezd kiállni a kikötőből, habokat vet, ahogy a motor mozgatja a csendes vizet. Basszus, nem gondoltam végig! Tengerészgyalogos, tud vízijárművet vezetni. Egy motorcsónakot én se nagyon úszok le. A franc ebbe a hülye faszba, hogy megsejtett valamit és lelécel! A folyó közepén csak a zsaruk kaphatják el. Nem, valahogy fel kell jutnom a hajóra, amelyiket utánaküldik. És még Nia is itt van, akit illene pátyolgatni, de most már fölösleges. A vízből Daniel biztos nem jön ide. Vagy mégis? Nem veszíthetem el most, amikor már ilyen közel vagyok hozzá.

[ Rocky & Nia – Forró nyomon ]

Vadul rázom a fejem, hogy ellenkezzek, tincseim viharosan verdesnek az arcom körül.
- Nem mehetsz oda, Stephen! Egyedül nem bírsz el vele. Nem akarom, hogy bajod essen.
Hagyom, hogy Stephen odairányítson a fehér kőpadhoz. Nem ülök le, csak állok előtte. Zaklatott vagyok. Az emlékezetembe égett Daniel sötét ígéretekkel kecsegtető, metsző tekintete, és a mosolya… az a rettentő, kísértő, gyilkos mosolya.
- Egyenesen a szemembe nézett és rám mosolygott! – emelem fel a pillantásom Stephen arcára. A szemöldökeim ráncba futnak, alattuk hitetlenkedés és némi rémület vegyül a lélektükreim fényébe.
- Ha nem tudnám, hogy miféle eszelős alak, azt mondanám; egy fülledt, kacér csábmosolyt kaptam.
Én nagyon jól tudom mit jelent ez, csak nem merem megfogalmazni.
Nem kiabálok, nem vagyok megindult, sőt, a normál hangerőmnél jóval halkabban beszélek Stephenhez, még így, idegesen is. Erre a fülemet megüti a piros hajó felbőgő motorzúgása. Odanézek, és látom a felhullámzó vizet, ahogy Daniel épp kivezényli a kikötőből a járművet.
Csak néz minket az ablakon túlról, aztán az arca fölényes, mindentudó farkasvigyorra rándul, ahogy távolodik.
- A fenébe! Meglép!
Stephenre pillantok, közben előhúzom a mobilom a nadrágom farzsebéből.
– Jobb ha most mész. Riasztom a hadnagyot, nem érhet itt. - magyarázom aggódva.

[ Rocky & Nia – Forró nyomon ]

Nia nagyon meg van ijedve, még az egyértelműt is bizonygatja. Ahogy odamegyünk a padhoz, még mindig megnyugtatóan beszélek hozzá:
Nem-nem, nem megyek oda. Csak mondtam, hogy legszívesebben megtenném. Én se rohanok a vesztembe.
Nem ül le. Nem tudja, mit kezdjen magával. Lassan azért elmondja a részleteket. Mosolyt kapott, ez nem jó jel Danieltől. Nem akar szembenézni azzal, mi lehetett a tekintet mögött. Szerintem pont az, amiről előtte beszéltünk. Meglátta benne Annie-t, kellemes emlékeket idézett, de azért megölné. A nő, akit szeretett, aki a barátja is volt, mégis elhagyta. Van egy olyan érzésem, hogy itt még ungabunga is lenne a vérengzés előtt.
Így viszont nagyon nem illik a képbe az, hogy csak úgy elhajózik. Nem, itt valami nem stimmel. Kiszemelte Nia-t, szerintem le is fog csapni. De hogyan? Megy egy kört, aztán visszajön este? Nem tudhatja, ki ő vagy hogy én ki vagyok. Visszajön, ebben biztos vagyok. Szag alapján tudja követni a fantomképrajzolót. Ez nekem jó is. Csak meg kell tervezni. A rakpartot innentől figyelni fogják a zsaruk. Ő nem tudják, kivel állnak szemben, de én igen. Daniel nem sétál bele a csapdába. Ha visszajön a hajóval, nem ide jön vissza. Vagy nem is a hajóval. Semmibe nem telik visszaúszni. A motorcsónakot meg kergetik a rendőrök. Nia-t követni fogja és a nyomában lesz, de nem itt csap le. Kell egy hely, ami eléggé félreeső és ahol én is el tudok rejtőzni. Nia aggódik, de úgy veszi, hogy Daniel lelépett és a zsaruk elkapják. Ha nem a vízen, akkor a városban. Az ügy megoldva, akkor most mit kell csinálni? Kikapcsolódni. Ez az! Valahol Fairbanks-en kívül és lehetőleg nem északon. Csak hogy keveredjek én oda? Már jóban vagyunk, de ennyire nem. Bár...azt mondta, az adósom lett. Legyek galád és kérjek tőle egy kirándulást kettesben? Most is segítettem neki összeszedni magát, szerintem nem fog ellenkezni.
- Semmi baj, Nia! A vízen nincs hova menekülni. Ha valami véletlen folytán nem találnák meg, akkor se juthat messzire. Hívd a yardot, én megyek. Telefonon elérsz és nem is leszek messze, jó? Nyugalom, nagylány! - mondom és rávigyorgok egy isteneset. El is indulok, de még visszafordulok. A mutatóujjammal rámutatok és így szólok:
- Mit szólnál, ha utána elmennénk és itthagynánk a várost egy kicsit? Szerintem jót tenne neked és mindent megbeszélhetnénk. Persze csak akkor, ha te is szeretnéd!
A válaszát megvárom, aztán elhúzok és a partmenti házak között keresek olyan helyet, ahol épp senki nem lát, még kamera sem. Ott láthatatlanná is válok és így nézem végig az eseményeket.

[ Rocky & Nia – Forró nyomon ]

Csak bólogatni tudok. Meg vagyok szeppenve. Leginkább még mindig attól, ahogy Daniel, az a sorozatgyilkos mészáros rám meredt. Nem tetszett, ahogy néz. Képtelen vagyok kiverni a fejemből a tekintetét.
Igazán kedves Stephentől, hogy biztat és próbál lelket önteni belém, rá is mosolygok. Egészen lazán fogja fel az eseményeket. De igaza van. Mi mást lehet tenni? Hívom Huston hadnagyot és a brigádját, ők majd intézik a többit.
Kicsit azért csalódott vagyok. Vagyis… Nem csak kicsit. Még hogy nincs baj?
- Elszúrtam, Stephen, elijesztettem. Ha nem jövünk ki… lehet nyugton marad, áthajózik egyenesen Anniehez, és ott lekapcsolják. – pislogok elkeseredve Stephenre. Mire a zsaruk kiérnek, Daniel kereket is oldhat, és megint elrejtőzik valahol.
Itt volt a legjobb lehetőség, hogy elkapjuk, én meg elszalasztottam.
Kérdőn tekintek fel Stephen markáns, vidám arcára. Kirándulás? Most? Értetlenül pislogok. Moslék kedvem van, meg kell hagyni, és ez a Daniel-ügy is kimerít. Még a tegnapi kalandúrát sem hevertem ki. Lehet, hogy Stephennek igaza van, és jót tenne a friss levegő, az meg főleg, ha ki is dumálhatnánk az eseményeket, mert rajta kívül nincs más, akivel erről az ügyről beszélhetnék.
Mosolyogva bólintok.
- Oké. Persze… persze, hogy szeretném. – vajmi vérszegény a mosolyom, most nem futja vidám Nia Jensenes mosolyra, de a szándék ott van mögötte.
- Még kereslek, és megbeszéljük, jó?... Menned kéne… – ezzel a fülemhez emelem a mobilom, és már hadarom is a hadnagynak, hogy mi az ábra itt a kikötőben.
Egy darabig figyelem Stephen távolodó alakját, majd Daniel elhúzó hajója után nézek.

/ Köszönöm a játékot! /

/ Rocky & Nia - Days of vengeance V. /

Huston hadnagy kivonult a szakértőkkel Stephen lakására. Azok alapján, amit Stephen elmondott neki, arra gondolt, hogy a nappali és a háló lehet a tűzfészek, ahol elhelyezték a kamerát, vagy a poloskát. Mielőtt nekiálltak volna átkutatni a hálót, természetesen Stephen engedélyét kérték, az mégiscsak egy nagyon személyes, intim zóna a lakásban.
A kémdetektor hamar le is fülelte a hangtovábbító ketyerét. Nem a hálóban volt elrejtve. A nappali polcán díszelgő fekete egyiptomi macskaszobrocska hasára rögzítették. Többet nem találtak, csak azt az egyet.
Huston hadnagy és Gabriel tartottak attól, mit láthatnak a felvételen. Mielőtt nekiálltak volna megnézni, megkérdezték Stephent, nem pornográf-e. Akkor is végig kellett volna rágniuk magukat rajta, de annak ismeretében, hogy nem bántalmaztak rajta, könnyebb szívvel álltak neki. Senkinek sem volt kedve röhögni az azon látottakon, illetve hallottakon, hiába derültek ki bizonyos hálószobai titkok, vagy az, hogy Stephen franciául becézget. Huston hadnagynak és Gabrielnek is egészségesen kínos volt a film, de ezt az érzést könnyedén félre tudták tenni, elvégre egy nő élete és testi épsége forog kockán. Nem volt helye a pironkodásnak és a poénkodásnak.
Miközben a hasonmás öltöztetett, Huston hadnagy észrevette, hogy a fickó jobb karján kilóg egy tetoválás a pólójának az ujja alól. Stephennek olyan nincs. Ettől eltekintve megdöbbentette őket a hasonlóság. nehezen volt hihető, hogy nem Stephen szerepel a felvételen, de a körülmények ismeretében a hadnagy nem kételkedett a párom szavaiban.
A hajókürt emberi fülnek hallhatatlan, legfeljebb csak speciális hangmérnöki programokkal lehetne kiszűrni a zajt. Ilyen eszközök, számítógépek a kapitányságon vannak.
Huston hadnagy megköszönte Stephen együttműködését, és elvitte az anyagot, hogy alapos vizsgálatoknak vesse alá. Mielőtt távoztak volna, abban megegyeztek, hogy egy régi, elhagyatott, kisebb raktárhelyiségben készülhetett a videofelvétel. Túl tágasnak és magasnak tűnik egy családi ház pincéjéhez képest.
***
Halálosan gyengének érzem magam. A szemhéjaim ólomsúlyúak, a fejem zsong, és forog velem a szoba, amit elnyel a feneketlen sötétség. Fülelek. Nem hallok semmit. Áporodott bűzt lélegzek be minden egyes levegővétellel, az arcom bőrét durva anyag súrolja. A matracot tapogatom magam alatt. Hát megint itt vagyok ebben a fekete lyukban. Fogalmam sincs hol lehetek pontosan, vagy hány nap telt el a könyvvásár óta. Teljesen elvesztettem az időérzékem. Állandó fogvatartóm két férfi. Ők őriznek a nap 24 órájában. Dominic is fel szokott olykor tűnni, hogy gúnyolódva gyönyörködjön a kiszolgáltatottságomban. Undorító, beteg alak. Stephen hasonmásával együtt, aki csak akkor érintkezik velem, miután az őreim lefogtak és telenyomtak nyugtatóval. Sosem engedik, hogy a szer teljesen kitakarodjon belőlem. Alig vagyok képes állni a saját lábaimon, vagy felemelni magamtól a karjaimat még éber állapotban is. Kába vagyok, az elmém sosem tiszta, minden olyan homályos és álomszerűen zavaros.
Mintha Dominic egyszer rákérdezett volna, hogy „Ugye milyen tökéletes munkát végzett a plasztikai sebész?”. Azt hiszem a fickóra célzott, aki kiköpött olyan, mint Stephen. De nem ő az. Stephent még összekuszált aggyal is megismerem 100 másik hasonmás közül. Emlékeszem az illatára, az ölelésére a csókjaira. Ez a szörnyeteg nem Stephen. A parfümje idegen, a hangszíne, a francia akcentusa nem különben. Stephené lágy, neki a vérében van ez a nyelv és természetes varázserővel hatnak a szájáról lepergő szavak. Ez az utánzat nem tud átverni, bár roppant megtévesztő külsőre. Valahányszor megpillantom, összeszorul a gyomrom, és elborzadom, mennyire viszolygok tőle. A tekintete, a mimikája... primitív. Semmi köze az én Stephenemhez.
Pokolian hiányzik.
Dominic érti a módját hogyan bántson lelkileg. Azt mondta azért csinálja, hogy letörje a szarvam, mert túl okosnak képzelem magam, pedig az ő eszén nem járhat túl senki. Sok bosszúságot okoztam neki, és most ez a büntetésem, hogy porig aláz. Különös, élveteg, kéjelgő kegyetlenséggel közölte velem mire készül. Azt akarja, hogy Stephen végignézze, amint egy másik férfival történik meg az aktus. Így akarja megtorolni, amiért anno elvette előle azt a lányt a bálon, és neki kellett végignéznie az ő enyelgéseiket.
Napjában többször kaptam enni és inni, már amikor észnél voltam, és a mellékhelyiségre is kitámogattak, hogy intézzem, ha kell, aztán jött a következő adag kábító injekció, és már el is ragadott az öntudatlan kábulat.
Most megint kezd feléledni az elmém, ahogy ott fekszem a mocskos, egérrágta matracon. Sosem féltem ennyire, minden porcikámban reszketek. Gyűlölöm ezt a gyenge, kiszolgáltatott állapotot. A torkom összeszorul és megremeg, lehunyt pilláim alatt a szemem sarkába odagyűlik a könny, de visszatartom a sírást. Nem adom meg senkinek ezt az örömöt, hogy legyőzöttnek lásson. Azt hiszem, még nem nyúlt hozzám senki. Próbálom felderíteni, miféle fizikai érzetek vannak a testemben. Nem fáj semmim, a alkaromat leszámítva, amit szétböködtek. A fertőzésveszélyre már nem is gondolok inkább.
Ha nem lennék eltompítva mérgekkel, magam ölném meg Dominicot, és azt az átkozott hasonmást is, amiért hozzámért. Ha valaha az akaratom ellenére közösülne velem egy férfi, én meghalnék belülről, teljesen elveszteném önmagam, mintha sosem léteztem volna. Inkább öljenek meg.
Nem akarom, hogy megtörténjen. Ki kell innen jutnom.
Felnyomom a felsőtestem a durva fekvőalkalmatosságon. Kinyitom a szemem. Nagyon sötét van. A lábaim esetlenek, ahogy megpróbálom a talajra helyezni őket. Megkísérelnék felállni, ha nem dőlnének ki alólam a bokáim. Rájövök mi okozza a problémát. Az az istenverte tűsarkú cipő, amit rám adtak. Dühösen levágom a lábaimról őket. Egymás után koppannak a padlón. Végignézek magamon. Zavaros a látásom, homály üli meg, minden el van mosódva, ráadásul sötét is van, de a kezeimmel kitapintom a szoknya alját, alatta a térdharisnyával. Tenyerem a mellkasomon matat. Érzem az ujjaim alatt a fűzőt, aztán a hajamhoz nyúlok. Copfokba van fogva. kitépem belőle először az egyik, majd a másik masnit. A számon vastagon érződik a rúzs zsíros állaga. Erőnek erejével kézfejembe törlöm, mintha ezzel levakarhatnám magamról ezt az egész gyalázatot.
Felállok, és dülöngélő, bizonytalan léptekkel oda vonszolom magam, ahol az ajtót sejtem. Az mindig kulcsra van zárva. Dominic és a bérencei kiszámíthatatlan időközönként szoktak rám nyitni. Több óra is el szokott telni két látogatás közt.
Nekitántorodok a falnak. Az arcomat neki döntöm, aztán a homlokomat fordítom rá. Jólesően hideg. Egyik tenyeremmel támaszkodok a falon, a másik kezem tapogat, kutakodik. Keresem a villanykapcsolót, úgy rémlik láttam még nappal. Meg is találom, és az ujjaim rásimulnak. Az ablakot nem érem el, de nincs elsötétítve, se bedeszkázva, viszont nagyon magasan van. Fogalmam sincs hova néznek, mi van rajtuk túl, mégis eszembe jut valami, egy kétségbeesett ötlet, amit a kis Mitch ihletett.
Nyomogatni kezdem a kapcsolót, mint Mary mama azon a bizonyos éjjelen a csengőt, de én a morze ritmusát igyekszem utánozni. Fel a villany, le a villany. Fel a villany, le a villany. Valahányszor felgyúl a fény a fejem fölött, elvakít az élessége, mintha egyenesen a szemembe villanna a vaku. Becsukom a szemeimet, és folytatom a fényjátékot. Csak reménykedni tudok, hogy van értelme, és nem egy mindentől alaposan eldugott, a várostól félreeső épület legmélyén tartanak bezárva. Az sem lenne rossz, ha nem ők, hanem valaki más venné észre az SOS jelzést.

/ Rocky & Nia – Days of vengeance V. /

Egy fokkal jobb, hogy nem kamerát találtak, hanem mikrofont. Természetesen megengedtem, hogy mindent megnézzenek. Se rendetlenség nem volt, se más, amit különösebben szégyelltem volna ebben az esetben. Nem volt jó érzés, hogy rendőrök kutakodnak nálam, a héten már másodszor, de az lebegett a szemeim előtt, hogy Nia-t meg kell találni és Dominic-et le kell kapcsolni. Pont egy szoborra tette, egy olyan szoborra, amiről Nia szép elemzést mondott. A hatalom jelképe, bepoloskázva. Hagytam, hogy eltegyék a kütyüt. Talán megállapítanak róla valamit. A videóról elmondtam, hogy Nia-t fehérneműre vetkőztetik benne és hogy el van kábítva, de ennél rosszabb nem látható rajta. Nekem persze pokoljárás lett volna, úgyhogy inkább kimentem hozni valami frissítőt az uraknak. Nem akartam még egyszer végignézni. Elég volt az is, hogy hallottam azt az átkozott dublőrt beszélni. Tudták a helyüket, nem röhögcséltek. Csúnyán néztem volna, ha megteszik, rendőr ide-oda, ezt nem toleráltam volna, de nem tették. Éreztem bennük, mennyire aggódnak és undorodnak. Huston kiszúrta a látható különbséget, ami csak egy pillanatra tűnt fel, de neki jó szeme volt ehhez és nem is terhelte le annyira a felvétel, mint engem. Egy tetkó, amit nem lehet csak úgy eltüntetni. Ha Dominic ugyanezt a videót küldi el Jensenékhez, ott lesz a bizonyíték, hogy nem én vagyok. Ettől persze még nem nyugodtam meg teljesen, mert Nia-t is meg akartam találni. Rég vártam már egy ilyen nőre és nem vehetik el tőlem csak úgy. A rendőröknek nem tűnt fel a kürtölés. Ha jobban megfigyeltem, rendkívül apró zaj volt, távolról hallatszott és talán a vérfarkas fül kellett hozzá, hogy ki tudjam szűrni a többi közül. Ha nem keresik, nem veszik észre. Én nem szóltam nekik, de a felvételt átadtam, hogy elemezzék. Már az is segítség volt, hogy megállapítottuk, ez nem egy családi ház pincéje, hanem valami raktár. Ilyet kell keresnem a part mentén.
Ahogy elindultam arrafelé, nagyon sokat gondolkodtam. A garázssoroknál vannak rejtélyes helyek és mi van, ha ez is egy eldugott pince, amit alig lehet megtalálni? A folyó nagy és még az se biztos, hogy Fairbanks folyójáról van szó. Vagy hogy egyáltalán folyóról. Nappali felvétel volt, de az időt nem tudtam meg. Se Nia-n, se a dublőrön nem volt karóra. Egy bekamerázatlan részen láthatatlanná váltam és onnantól farkassebességgel rohantam. Nem akartam kocsival menni, mert úgy nem érezném a nyomokat. Így ki fogok fáradni, de végig résen is leszek. Próbáltam olyan útvonalat kigondolni, amin haladhattak az egyetemi parktól a folyópart felé. Az egyik utcán meg is éreztem egy kocsi szagát, amit ott, Tűzbogár mellett is éreztem. Ez még nem volt 100%-os nyom, de jó irányba vitt, a híd felé és követtem. A folyópart már nagyon szeles és a szagok kevés ideig maradnak meg, én ezt tapasztaltam. A kocsi nyomait is csak kevés ideig tudtam követni, a hídtól balra kellett menni. Elrohantam a kikötőig és addigra már teljesen át volt izzadva a ruhám. Az ingem rámtapadt, a nadrág is. Ott az információs pultnál kérdezősködtem egy kicsit, hogy az elmúlt napokban történt-e valami érdekes az érkező hajóknál. Azt mondtam, hogy tanulmányt írok és érdekel, mennyi rendkívüli eset történik. Erre már elmesélték, hogy 3 nappal ezelőtt volt egy teherhajó, aminek meggyűlt a baja pár motorcsónakossal. Vidáman cikáztak a vízen, utána meg bizonytalanok voltak, hogy merre húzódjanak le és dudaszóval kellett jeleznie a helyes irányt. Elmondták azt is, hogy nem szokott baleset történni és most is sikerült megúszni. Megkérdeztem, milyen jelzést adnak le ilyenkor pontosan és hogy hol történt. Egy az egyben azt a jelzést írták le, amit a felvételen hallottam. Megörültem, bár volt bennem kétség is. Ezek egységes jelek, bárhol lehetett olyan hajó, ami ezt használta. Mindenesetre elirányítottak a megfelelő pontra. Itt is találtam egy rejtett helyet, ahol láthatatlanná tudtam válni és újra felvettem a nyúlcipőt. Ennyi futás után kezdtem érezni, hogy nagyon fáradok. A fél várost átrohanni még vérfarkasnak is sok. Vettem 3 óriási hamburgert, amik egyébként nagyon ízletesek is voltak, ketchuppal, salátával és hatalmas hamburgerhúsokkal. Pillanatok alatt betoltam ezeket, hogy megőrizzem az erőmet. Lehet, hogy elhozom Nia-t erre a helyre egyszer, mert tényleg finom volt. Az a baj, hogy egy csomó ilyen klassz helyhez már megrázó emlékek kötődnek és ő nehezen viseli ezeket. A Holiday Inn étterme egy biztos pont Flora palacsintájával, de a többi... Mindegy, most nem rágódok ezen. Itt vagyok a parton, konkrétan a rakpartnál és nézem, hogy merre lehet itt pince. Hát nem nagyon látok sehol ilyet... Lemegyek egész a vízig és onnan is körülnézek. A szemeim jól látnak sötétben is és ki tudnám venni, ha valahol olyan ablakot látnék, mint a felvételen. A távolságukat egymáshoz képest belőttem a beszűrődő fények alapján, 1,5 méter lehet közöttük. Ahogy lassan, alaposan körbejáratom a tekintetemet, észreveszek egy pár hasonlót. 10 ilyen ablak is van ott, ez valami pincesor lehet. Felül a partba épített, garázsajtószerű bejáratokat látok. A falak takarásában megint láthatatlanná válok és innentől rohanok. Jó lenne a szagokat érezni, de ez a lehető legszelesebb rész, úgyhogy esélytelen. Basszus, törjek be mindegyikbe? Hohó, a legutolsó 2 ablaknál felvillanó fényeket látok. A többiben vagy ég a lámpa vagy nem, ennél viszont váltakozik. Vagy nem tudja eldönteni valaki, hogy mit akar vagy az én kis okos párocskám ad le egy jelzést a semmibe. Kábé annyi esélye volt, hogy pont én lássam meg, mint az üzenetnek, amit kilőttünk az űrbe a Beatles dalával. Bár arra már állítólag érkeztek válaszok, amik inkább csak a sugárzásnak tudhatóak be, persze az UFO-hívők szerint az idegenek morzéztak vissza. Aztán az is lehet, hogy Nia tök máshol van fogvatartva. Csak tippeltem és az alapján indultam el. Követtem egy kocsi szagát és egy hajó érkezési helyére jöttem, ami a jelzések alapján megfelelhetett annak, amit hallottam. Ez mind bejöhet, de az se kizárt, hogy egy fél országnyit tévedtem. Láthatatlanul rohanok az ablakhoz és megpróbálok rajta benézni. Jók a szemeim, de ha évszázados kosz van az ablakon, kívül is, belül is, akkor nincs az a vérfarkas, aki keresztüllát rajtuk. Annyira szeretném a kedvenc fantomképrajzolómat meglátni odabent!

Kitartóan kapcsolgatom a villanyt. Fogalmam sincs mennyi ideje csinálom, amikor váratlanul meghallom az ajtón túlról beszűrődni a fogvatartóim ismerős dörmögését. Jönnek.
- Jaj, ne… - nyögöm, és a kezem lecsúszik a kapcsolóról. Megijedek, hogy észrevették a fényeket az ajtó alatti résen.
Sötétbe borul a helyiség megint. Várok és fülelek, mi történik odakint a folyosón.
Röhögnek. Jókedvűek. Nem értem miről beszélnek.
Valaki ezt a hülye tiroli hacukát adta rám. Vagy az ügyvéd, vagy az utánzat tette. A saját ruhámat nem láttam sehol. Biztosan elvitték, mert ebben akarnak látni, és meggyalázni. A matracon kívül más nincs itt velem. A kamerát is elvitték. Dominic azt mondta, küld egy kis üzenetet Stephennek, de azt én már nem fogom ébren megélni. Aztán elkaptak és belőttek. Utána ébredtem így, tiroli népviseletben. Fogalmam sincs miféle felvételt készíthettek.
Borzadály, amit ezek itt művelnek. Nem hittem, hogy valaha a Lawrencéknél is zavarodottabb elmékkel lesz dolgom. Méghogy ez a Dominic egy zseni. Röhögnöm kell. Csupán egy erőszakos, kicsinyes, öntelt seggfej. A diplomáin kívül nincs semmi, amit felmutathatna.
Életemben először most akarok embert ölni. Azt hiszem jogos a felháborodásom, és a bennem dúló indulatok sem alaptalanok. Ha erőm teljében lennék, kitaposnám a belüket, és eltörném az összes végtagjukat. Az ügyvéd meg a hasonmás tökét letépném egy harapófogóval, és végignézném, ahogy elvéreznek.
A léptek nagyon közelről hallatszanak..
- A csaj még biztos alszik! – röhögi a pasas, aki elsétál az ajtó előtt. – Dobok egy sárgát, mindjárt jövök.
A hátamat reményvesztetten a falnak vetem. Lecsúszok a padlóra, és felhúzom a térdeimet, hogy átöleljem őket. Lehajtom a fejem. Az erőm közel sem tért vissza, nagyon ingatag lábakon állok, amit a szédülés és homályos látás is tetéz.
Semmi fegyverként forgatható tárgy nincs ebben a helyiségben. Sőt, egyáltalán semmilyen tárgy nincs, amihez nyúlhatnék. Még egy kib****tt fogpiszkáló se. Mindenre gondoltak ezek a rohadékok. Felkapom a fejem a térdemről. Tartanak tőlem. Azért van ez. Dominic ismerhet, biztosan nem sajnálta arra az idejét, hogy alaposan kiismerjen, mire számíthat tőlem. Elkábíttat és bezár egy ingerszegény lyukba. A parkolóban sem vállalkozott közelharcra. Inkább lelövetett. Remélem még ma körberajzolják a hulláját.
Hallgatózom. A fazon hamar végez. A közeli helyiségben lehúzzák a vizet, aztán újra léptek puffognak a folyosón.
Hatalmasat sóhajtok. Nem szabad feladnom, nem ijesztegethetem magam a legrosszabb végkifejletekkel, azok csak elszipolyoznák az erőm. Túl kell élnem, mindent el kell követnem azért, hogy kijussak innen, még ha a képességeimet elvesztettem, és a rendelkezésre álló eszköztár is szegényes. Egy Jensen nem ismer lehetetlent. Egy Jensen sosem adja fel.
Hallom a pasast távolodni. A falon támaszkodva feltornázom magam álló helyzetbe. Kitapogatom a kapcsolót és ismét elárasztja a rideg, üres helyiséget a fény. a szemem most hamarabb hozzászokik. A vörös rúzs elkenődve virít a kézfejemen. Mintha vér lenne.
Minden bizonnyal azóta keresnek, hogy Stephen nem talált a parkolóban. Gondolom, jelentette az eltűnésem a rendőrségen, ők meg értesítették apámat. Tudom, hogy ő is megmozgat minden követ azért, hogy előkerüljek. A tettesekkel nem fog kesztyűs kézzel bánni, ha elkapja őket.
Összeharapom az ajkaimat. Kiszáradtak. Lehanyatlik a kezem a kapcsolóról, háttal dőlök a falnak, és csak bámulom a magasan lévő ablakokat. Majdnem olyanok, mint valami fekvő lőrés egy erődön. Keskenyek, koszosak és pókháló lengedezik rajtuk.
Mintha mozogás neszezését hallanám odakintről. Föntről. Nem látok senkit. Sötét van. Fogalmam sincs ki lehet, Dominic emberei-e, vagy netán szomszédok? Járókelők? Valaki kiszúrta a fénymorzét?
Üvöltözni nem akarok. Azt a börtönőreim meghallanák, de valahogy fel kéne hívnom magamra a figyelmet. Kötve hiszem, hogy a mocskos üvegen keresztül be lehet látni ide. Addig kell cselekednem, míg el nem megy. Vagy már lehet, hogy el is ment. Jeleznem kell, hogy itt vagyok, és nem csak szórakozás volt a villanyozás.
A fekete tűsarkú cipők szanaszét hevernek. Ezek most pont kapóra jönnek.
Két kézzel lököm el magam a faltól, még mindig támolygok, de ahogy csak bírok, odasietek a cipőkért és felkapom őket.
Bemérem az ablakot, és az orránál markolva hajítom el az egyik cipőt. Nagyot csattan, ahogy célt ér, aztán koppanva esik a földre. Utána dobom a párját is. Újabb csattanás követi az előzőt.
Lehajolok a lábbelikért, és folytatom a dobálózást. Egyre dühödtebben vagdosom őket az üvegnek, mintha ki akarnám ütni őket a helyükről.
- Megnézem, mi a szart csinál ez a ribanc ott bent. – morran fel az egyik férfi. A helyiségbe, ahol őrködtek, kihallatszottak a puffanások.
- Ki ne nyírd, míg a főnök vissza nem jön. – röhög a másik. – Megtiltotta, hogy hozzáérjünk az engedélye nélkül, tartsd ezt észben. Majd ha végzett, elszórakozunk a csajjal.
- Nyugi, öreg... Nem bántom...

/ Rocky & Nia – Days of vengeance V. /

Ezeket az ablakokat talán sosem takarították. Mocskosak, mint Dominic lelke, passzolnának is hozzá. Nem látok semmit, de motoszkálást, aztán hamar koppanásokat is hallok és megérzem azt a szagot, amit már 3 napja nem éreztem. Nia itt van! Mennyire okos, hogy jelzett. Nem tudom, mi folyik bent, úgyhogy inkább nem adok jelt magamról. Szívesen megnyugtatnám, de ha a fogvatartói előbb lépnek, abból baj lehet. Le kell jutnom oda. Az ablakokon nem férnék be, de még ő se tudna kimászni. Ahhoz túl kicsik, nem erre tervezték őket. Valamelyik garázsajtó mögött lehet a bejárat. Elrohanok az ajtókig. Ha itt hozták be, talán még érzek valami minimálisat a szagokból. Végigjárom az ajtókat és az egyiknél megérzem a kocsi jellegzetes szagát és még van két másik ismerős szag is. Igen, a parkolóban éreztem őket. Ez lesz az. Az összes többi ajtó nagyjából érintetlennek is tűnik, a szagokból viszont már tudom, hogy jó helyen járok. Betörhetném és nemes egyszerűséggel elintézhetnék mindenkit, de közben bánthatnák Nia-t. Inkább be kéne surrannom.
Megvan a terv. Zajt csapok itt az ajtónál és talán kijönnek megnézni, hogy mi történik. Mivel ablak nélküli garázsajtóról van szó, ki kell nyitniuk. Semmit nem fognak látni, de én észrevétlenül bejutok és onnan már nyert ügyem van. Belerúgok kettőt az ajtóba, egyet alulra, egyet fejmagasságban, hogy végképp ne értsék, mi történik. Talán azt hiszik, valami őrült sirály repült neki kétszer. Láthatatlanul várakozom, elrejtve magamat a vérvonali képességemmel és szorítok, hogy kijöjjenek. Eltelik egy kis idő, de belülről lépteket és motoszkálást hallok. Hamar nyílik az ajtó. Először csak résnyire húzzák fel, gondolom, lábakra számítanak. Ilyet nem láthatnak, nekem viszont be kell hengerednem, máshogy nem jutnék be. Egy pár lábat látok és távolabbról hallok egy bosszús hangot:
- Na, mi a szar az?
A másik, az ajtónál közel álló felel közömbös hangon:
- Senkit nem látok itt, Barry. Szerintem megint azok a halzabáló madarak. Nagyon elszemtelenedtek.
Erre a másik elröhögi magát és gúnyosan odaszól:
- Lőj magadnak egyet vacsorára, höhöhö!
Amíg a kifinomult humorérzékű katonák együtt röhögnek, én átgurulok alul. Az ajtó utána visszazáródik. Odabent körülnézek. Egy előtéri helyiség van, két katonával. Komoly gépfegyver van náluk. Mire készültek ezek? Rám biztos nem és ez lesz a vesztük. Jól megtermett alakok, olyan harminc pluszos veteránfélének néznek ki. Teljesen kopaszok, az egyiknek sűrű, fekete bajsza van. Egyszerű farmer-póló-pulóver kombó van rajtuk csizmával és egy oldaltáskával, a kezükön kesztyű. A bajszos a kapcsolónál áll. Rögtön meg is jegyzem annak a helyét és hogy hogyan zárja vissza. Kifelé menet kelleni fog majd. Már kitaláltam, mit fogok csinálni. Most felállok és megvárom, ahogy a másik visszajön az ajtótól. Nézi a padlót, pont ott, ahol gurultam. Talán besodortam egy-két követ is és ha láthatatlan vagyok, hangtalan nem. A másik rászól:
- Mi van, Dwight?
Barry zavartan felnéz és megrázza a fejét.
- Semmi, azt hiszem, semmi. Befújt pár kavicsot a szél. Huzatos környék ez.
Ezen a „fantasztikus” poénon nagyot röhögnek és közben az ajtó alja csattanással ér le a padlóig, teljesen lezárul. Fogast látok, szürke falakat, az egyiken kis kulcsosszekrényt és három ajtót. Más nincs, ez tényleg csak egy szerényen berendezett előtér, semmi több. Nia-én és a két jómadárén kívül még három másik szagot érzek, köztük Dominic-ét is, de gyengén, már régi. Szóval ő most nincs itt. Nem ez a kettő katona volt a parkban, más a szaguk. Tehát legalább 4 embert, egy kisebb rajt bérelt fel az ügyvéd úr. Hú, de meg fogja ezt bánni! Lássuk, merre kell menni. Elhaladok közöttük, lassú, óvatos léptekkel és az ajtókhoz megyek. Dominic szagát a balra eső mögül érzem erősebben. Nincs bent, de mikor itt járt, amögött tartózkodott többször a jelek szerint. A szemközti ajtó mögül csak a négy emberét érzem és erős dohányszagot, de jobbról már Nia szaga is feltűnik. Megvárom, amíg elindulnak. Először fel kell térképeznem a pozíciójukat és a másik két katona fegyverzetét. Bemennek a szemközti helyiségbe és nyitva hagyják az ajtót. Ez egy pihenőszoba négy ággyal és egy asztallal, székekkel középen. Modern, egyszerű bútorok, amiket a laktanyákban is használnak. A fal mellett fém öltözőszekrények. Az asztalon hamutartóban 6 cigarettacsikk és kétszer 3 lap kártya hátlappal felfelé, középen a pakli maradék része és egy pár már kijátszott lap. A katonák rögtön rágyújtanak. A fegyvereiket letámasztják a szekrényüknek és visszaülnek, hogy folytassák a játékot.
- Gyerünk, Barry, te hívsz! - szólal meg Dwight sürgetve a bajszost.
Amíg ők ilyen jól elvannak, nekem szét kéne néznem. Kimegyek és ellenőrzöm a balra lévő ajtót. Zárva, ahogy sejtettem. Dominic ott őrzi a titkait, ez még fontos lesz. A jobbra lévő ajtót kéne kinyitnom, de azt meghallanák és észrevennék. Még nem nyírnám ki őket, majd később. De inkább csak kiütöm a zsoldosokat és majd a börtönben megkapják a jutalmat. Esetleg előtte rásegítek kicsit a sorsukra. Mondjuk kapnak egy égő csikket a szemükbe vagy kellemetlenebb helyekre.
Mintha csak a segítségemre sietne, kint elkezd vijjogni egy sirály. Barry-t megzavarja és dühösen vágja le az asztalra a kártyákat, majd lábbal berúgja az ajtót.
- Ezek a rohadt madarak! Kabulban legalább nem röpködtek ilyenek.
Dwight válaszát hallom a bezárt ajtó mögül:
- Barry, baszd meg, hívjál már, ne a természet csodálatos világával foglalkozz!
A zsörtölődő bakákkal már nem törődöm tovább. Nia biztos megint azt mondaná, hogy druida vagyok. A sirály pont jókor lépett akcióba és elintézte nekem, hogy becsukják a pihenő ajtaját, plusz a dörömböléseket is meg lehet majd így magyarázni. A jobb oldali ajtóhoz megyek és figyelek. Két embert érzek mögötte, meglepődötteket, kissé dühöseket. Lassan nyitom az ajtót és könyökkel nyomom le, hogy ne hagyjak ujjlenyomatot. Figyelek, hogy milyen irányból érzem a másik két katonát és hogy mit csinálnak.

Lépteket hallok. Gyorsabbakat, mint az előbb. Valaki értem jön. Biztos meghallották, ahogy dobálózom.
Egyre élesebb a tudatom és a szemem elől kezd feloszlani a homály. Ilyenkor szoktak benyugtatózni. Ők is tudják mikor múlik el a szer hatása. Sanszos, hogy megint egy újabb adagot akarnak belém nyomni, hogy nyugton maradjak, és ne legyen velem gond. Húznom kell az időt valahogy.
A cipőket ledobom a matrac mellé, és odasietek az ajtóhoz. Még tángálódok, de már egyre jobban sikerül koordinálnom a mozgásomat.
- Hé! – kezdem püfölni, mintha csak az imént is ezzel csaptam volna zajt. Lenyelem a seggfej jelzőt, ami nagyon odakívánkozik a kiáltás végére.
– Ki kell mennem a mosdóba!
Inkább nem sértegetem őket olyanokkal, hogy emberszabású agytrösztök, meg IQ kommandósok, mert csak felbőszítem őket, az meg nekem sehogy sem jó most.
Mindjárt meg is hallom a kulcs fémes zörgését a zárban.
A vállammal nekidőlök a falnak, a kezemmel is támaszkodom, és eljátszom, mennyire kimerült és gyenge vagyok. Altatom a gyanúját.
A nagydarab, kopasz izomemeber határozott lendülettel nyitja be az ajtót. Azonnal meg is pillant. Talpig feketébe van öltözve. Nem látok nála semmit. Se fegyvert, se tűt. Sokkal erősebb nálam, puszta kézzel is elbánhat velem. Főleg így, hogy be vagyok kábítózva.
Kajánul rám vigyorog horgas orra alatt. Jaj de rondának találom a kopasz, kigyúrt állatokat.
Kitárja az ajtószárnyat és kifelé biccent a fejével. Hallotta mit akarok.
- Indíts! – böki oda szigorúan, mire elnyomom magam a faltól, és rövid léptekkel totyogni kezdek kifelé.
Követ. Szorosan mögöttem van. Érzem, ahogy mustrálgat. Csak azért nem nyúl hozzám, mert tart Dominic haragjától, egyébként biztosan eljátszadozna velem a barátaival együtt. Gusztustalan banda.
- A főnök ki fog akadni, hogy kiszedted a masnit a hajadból. – böffenti gúnyos vigyorgás közepette.
Hogy rohadna ki a gatyájából az ilyen. Alaposabban megnézett magának, mint hittem, ha már ez is feltűnt neki. A nője új frizuráját bezzeg nem venné észre. Idióta. Szerintem meg jobban tetszik neki az a masni, mint Dominicnek.
Lehet, hogy az ügyvéd kiakad, de az én apám is ki fog egy, s másért. Gondolom az ügyvédúr sem hülye, és számít rá, ezért ez a fegyverkezési őrület. Stephentől nem parázhat ennyire, meg talán a zsaruktól sem.
Nem válaszolok. Nincs kedvem szájalni. Inkább terveket szövögetek, míg odaérek a mosdóhoz.
Szűk, ablaktalan helyiség szellőző nyílással odafönt. A toaletten és a mosdókagylón kívül más nincs bent. Tényleg csak a legszükségesebb eszközöket és berendezéseket hagyták meg körülöttem. Még azt is számításba vették, hogy megagyalom őket a wc pumpával, mert azt is eltüntették a kefével együtt. Pedig örömmel betömtem volna a szájukba gigászi fogkefe gyanánt.
Idebent iszonyatos bűz terjeng, és minden csupa mocsok. A wc csésze vízköves, az ülőke el van törve, és hiányzik a fedele. De a célnak megfelel.
Belépek, és becsukom magam mögött az ajtót. A fazon csak szemét mód röhögcsél. Fél karral támaszkodik az ajtófélfán. Befelé néz. Ha benyit, pofán rúgom. Csúnyább nem lesz tőle, csak szebb.
Semmi használható nincs itt sem. A fenébe ezekbe!

/ Rocky & Nia – Days of vengeance V. /

Szerencsémre senki nem figyel fel, hogy kinyitom az ajtót. Távolodó lépteket hallok és mire bent vagyok, már senki nincs itt. Még több ajtót látok bal oldalon és egyet a jobb oldalon. A folyosó végén elágazás van, lehet balra és jobbra is menni. Visszazárom az ajtót és elindulok. Figyelek a hangokra és a szagokra. Bal oldalról azokét érzem, akiket a folyosó ajtajából is kiszagoltam. Egyik helyiségből erősebben jön a szaguk, a másikból kevésbé, aszerint, hogy melyiket látogatják gyakrabban. Ezen a folyosón Nia már régebben járt, biztos az elágazás után, annak a másik végén van a cellája. Szegénykém, miket él át? A folyosó jobb oldaláról érzek még egy szagot. Ezt nem ismerem, nem találkoztam még vele. Friss, bent van az illető és parfümöket is használ. Némi gondolkodás után arra jutok, hogy a hasonmásom lesz az, a „színész”. Egy pillanatra megállok, de aztán továbbmegyek. Előbb Nia legyen meg, utána jöhet a bosszú. Bal oldalt látok egy helyiséget, ami nyitva van. Olyasmi, mint a kintieké, de itt nincs bagószag. Megtaláltam a nemdohányzó szobát. Öltözőszekrény sincs, viszont egy rakás injekciós tűt látok és kesztyűket, hűtőt, a tetején mikróval, az asztalon kaját zárható edényekben. Sült csirke, petrezselymes rizzsel és a másikban sólet. Jól élnek a rohadékok. Gondolkozom, hogy még ezeket is felhasználjam. A kesztyűk közül elveszek egy párat és felhúzom. Sokkal egyszerűbb, mint óvatoskodni könyökkel, ingujjal. Magamhoz veszek két injekciós tűt is. Elég lesz, pontosan fogok célozni. Szörnyen büdös vagyok, mert rengeteget futottam ma. Csodálom, hogy Barry és Dwight nem tettek egymásra megjegyzést a hónaljszag miatt, mikor köztük jártam. Csak azt hihették volna, hogy a másik hanyagolja a higiéniát. A következő szoba talán a fürdő vagy vizesblokk, ahogy katonáék hívják. Be van csukva és nincs bent senki. A harmadikról nem tudom megállapítani, milyen szoba, de ott ritkán járnak. Ahogy közeledek a folyosó vége felé, Nia és a másik kettő ember szaga egyre erősebb. Hallom az instrukciókat. Hova viszik? Most már rohanok, azt hiszem be kell avatkoznom. Kiszedte a masnit, mintha érezné, hogy közel a szabadulás. Csapódik egy ajtó baloldalt. Az elágazásból látom, hogy a bal oldali végén ácsorog a katona, Nia pedig sehol. Nyilván kikéredzkedett. Jó büdös az a mellékhelyiség.... A másik katona jobb oldalt lehet, de nem látom. A cella ajtaja nyitva és a matrac végét meg is pillantom. Azon kellett aludnia, micsoda körülmények... Elindulok jobbra, hogy a másik őrt intézzem el először. Eddig tiszta sor. A folyosó végén van a cella és attól jobbra még egy elágazás, egy rövid kiszögeléssel, aminek ugyanolyan ablakai vannak, amiket kintről láttam. A berendezés két szék és egy asztal, rajta egy darab injekciós tűvel. Az egyik széken ott ücsörög az őr. A másiknál sem láttam fegyvert és ennél sincs. Láthatóan unatkozik, dobol a kezével az asztalon. Halkan odamegyek és megállok mellette. Biztos vagyok benne, hogy érzi, van itt valaki. Legfeljebb kísértetnek hihet, hiába néz körbe, sehol nem lát senkit. A háta mögé állok és hirtelen mozdulattal szúrok egy injekciós tűt a nyakába. A száját befogom. Rémülten kapálózik és néz föl. Nyilván az rettenti meg legjobban, hogy nem látja, ki kábította el. Azt kapod, amit te is csináltál, öreg. Nem ölöm meg, csak kivárom azt a pár másodpercet. A mozdulatai hanyatlanak és mikor megáll, beállítom olyan pozícióba a széken, mintha aludna. Ez lesz a meglepetés illetve annak egyik része. Kimegyek erről a kis részről és közelítek a másik őr felé. Ez is kopasz és kigyúrt. Fegyvertelen. Egy elkábított nővel biztos elbánik így, de velem nem fog. Odaérek a közvetlen közelébe. A kesztyűs jobb kezemet ökölbe szorítom és ahogy ott támaszkodik, orrbavágom. Erősen, de nem vérfarkas erővel. Nem palacsintát akarok csinálni, csak olyan katonás balhét akarok megrendezni. Összekaptak valamin, nem nagy dolog. A falhoz vágódik és kiabálna, de nem hagyom. Megfogom a karját és közben a vérző orránál fogva még négyszer nekiütöm a fejét a falnak, gyors egymásutánban, óriási erővel. Halott. Felkapom és elrohanok vele, majd eltűnök a cella melletti kiszögellésben. A felhasznált injekciós tűt a földre dobom és mellé az ájult őrt. Nem csak emberrablásért fogják elítélni, hanem emberölésért is. Ha majd magyarázkodik, hogy nem ő tette és azzal jön, hogy hiába nem volt itt senki, beleszúrtak egy tűt, körberöhögik majd. Az öklét odanyomom a másik katona véres orrához, hogy meglegyen a nyom. Ezek el vannak intézve. Ha Nia közben kijön a vécéről, már csak egy üres folyosót fog látni.
Nagyon szeretném átölelni és megcsókolni, de nem fedhetem fel magamat. Csak angyalokra gondolhat. Még dolgom van. A kinti zsugás banda nem sejti, hogy a „sirály” most intézte el a két társukat és hogy most jön a színész...

Ha már itt vagyok, kihasználom, és elintézem a folyóügyeket. Nem ülök rá arra a szutykos ülőkére. Így is sírhatnékom van a karjaim láttán. Lila foltok és tűnyomok éktelenkednek rajta. Az ereimet még nem durrogtatták szét, de fennáll a veszélye egy jó kis vérgyulladásnak, hepatitisznek és egyéb fertőzéseknek. Remélem nincs baj, és szeretnek annyira az égiek, hogy ezektől megóvnak.
Ráérősen intézem a dolgom. Az ajtó előtt posztoló zsoldos hallhatja, hogy susog a ruhám, miközben készülődöm, végül lehúzom a vizet és az zubogni kezd.
Ekkor fura zajok ütik meg a fülem. Felkapom a fejem. Hallgatózom. Döngő dulakodás hallatszik odakintről. Több kemény puffanást hallok sűrűn egymás után.
Félre lépek az ajtótól, és háttal a falhoz simulok. Csak várok. Az ajtó nem robban be, pedig arra is számítok.
A kinti zajok egyszercsak elülnek. Nem merem egyből kinyitni az ajtót. Várok néhány másodpercet, aztán óvatosan, lassan nyitom résnyire. Nem látok senkit. A kopasznak hűlt helye. Különös. Ahogy kilépek a hosszú folyosóra, vércseppeket veszek észre a földön. Mi történt itt? Egy láthatatlan szuperhős járt volna erre, aki eltakarította a szemetet?
Tökéletes lehetőség kínálkozott a szökésre, az égiek meghallgatták az imáimat. Megint. Vérszemet kapva kezdek szaladni a folyosón. Ahol az őrszoba van, ott lassítok, és a falhoz lapulva kukkantok be. Egek! Itt meg mi a frász volt? Mindkét fickó eszméletlen. A kopasz talán halott is, olyan mozdulatlan, és nem hiszem, hogy lélegzik. Be van verve a pofája. Vérzik. A másik alak öklén vér virít. Egymásnak estek a budi előtt és itt fejezték be? Ez így nonszensz. inkább Chuck Norris járt erre.
Nem akarom a drága időt pazarolni, de belépek ide a beugróba. Nem nyúlok semmihez, nagyon nem mászkálok, csak szétnézek, hátha találok egy mobiltelefont. Ezeknél úgy fest, nincs. Dominic a másik kettőt szokta hívni, meg a színészt. Nagy valószínűséggel a hasonmás is itt van valahol. Készül a nagy performance-ra. Szépítkezik, mint egy hímkurva. Gyűlölöm a pacsuli parfümjét, és azt is, hogy úgy néz ki, mint az a férfi, akibe beleszerettem.
Nem érdekel mi történt ezekkel itt, ezt nem most fogom kibogozni. Viszont marha izzadtságszaguk van. Ez az előbb nem is tűnt föl, ahogy a kopasz kikísért a mosdóba. Jó alaposan megizzaszthatták egymást a bunyóban.
Inkább továbbállok innen.
Ez a hely kicsit olyan, mint egy labirintus. Nincsen cipőm, úgyhogy szinte nesztelenül vagyok képes surranni a fal mentén. Az elágazásoknál megállok, fülelek, és ha úgy vélem, hogy tiszta a levegő, kukucskálok.
Gond nélkül elérem a főfolyosót. Nincs itt senki, pedig tudom, hogy többen is tartózkodnak az épületben, és várják Dominicot. Az ajtók be vannak csukva. Hova tűnt Mindenki? Bingóznak? Nem mintha hiányoznának. Erre végszóra kinyílik a művészúr szobájának az ajtaja.. Épp egy másik előtt lopakodnék el, amikor kilép a folyosóra a fazon a hátra nyalt hajával. Gusztustalan. Dúdolászik. Jó kedvű. Kék farmert és világoskék ingpólót visel. Ijesztő a hasonlóság közte és az én Stephenem közt. Kivéve a tetkóját a bicepszén. Dominic azt elfelejtette levakartatni róla a sebésszel.
A pasas még nem vett észre. Ijedtemben benyitok abba a helyiségbe, ami előtt épp ácsorgom. A résen bepördülök és már csukom is be halkan az ajtót. Amikor odabent megfordulok, akkor látom hova kerültem. A szívem kihagy egy ütemet, ahogy ráismerek a szobára. A felismerés szörnyű. Stephen hálójának tökéletes másolatába toppantam. A megszólalásig olyan, mint az övé. A döbbenet szinte letaglóz. Hirtelen azt sem tudom mit gondoljak, szörnyülködjek, vagy ijedjek-e meg. Az éjjeliszekrényen lévő kis lámpa áraszt némi fényt, langyos félhomályba burkolja az ágyat, aminek a végénél az állványra fel van rögzítve a kamera.
Közelebb lépek az ágyhoz. Még mindig nem értem mire jó ez az egész, mi Dominic célja.
Hallom a színészt közeledni. Ide jön, az tuti. Lehasalok és bekúszok az ágy alá. Épp időben, mert már nyit is be.
Az ágy alatt lapítok. Feszülten figyelek. Látom a lábait, ahogy sétálgat. A kamerát piszkálgatja.
Engem közben ver a víz, levegőt sem merek venni. Elkap a hányinger, amint felismerem mit énekelget az orra alatt. Madonnától a Like a virgin-t. Ennek meg mi baja? Ezeket itt mind megszállta valami, mert az enyhe kifejezés, hogy a személyiségük el van torzulva. Betegek, mint az ügyvéd, vagy mind ugyanazt szívják.
Ha ez így megy tovább, én is egy pszichomókusnál fogok kikötni.
A hasonmás előbb-utóbb rá fog jönni, hogy eltűntem. Akkor mi lesz?

/ Rocky & Nia – Days of vengeance V. /

Fél füllel hallom, hogy Nia végzi a dolgát és lehúzza a vécét. Ha innen kiviszem, tuti, hogy át kell esnie egy komplett orvosi kivizsgáláson. Nagyon szutykosl lehet az a mosdó a szagokból ítélve és a tűt se fertőtlenítés után adták be szerintem. Mikor közeledik, még itt vagyok a beugróban. Végignézem, ahogy óvatosan jön és ahogy kikerednek a szemei a katonák fekvő testeit látva. Érzem a meglepettséget. Hallania kellett a verekedést és nem telt el elég idő ahhoz, hogy ide átrohanjanak. Ez majd ugyanolyan megmagyarázhatatlan dolog lesz, mint amit a fantommedve tett Daniellel. Sok nevem volt már, de angyalnak még nem igazán hívtak, de szerintem Nia így fog emlegetni és persze nem fogja tudni, hogy én jártam itt. Nézem a drág kis arcocskáját és ezt az ostoba hacukát rajta. Dominic mégis mit akart? Végignézetni velem ahogy megerőszakolják, akit szeretek és ő meg azon élvezkedett volna közben, hogy a volt kiszemeltjének van öltözve? Szerintem igen és erre verte volna. Utána meg Nia apját uszította volna rám, aki addigra már kapott volna egy zsarolást és látnia kellett volna, mi történt a lányával miattam. Ha rá is jön, hogy nem én vagyok, akkor is tény, hogy nélkülem és az én ellenségem nélkül ez nem történt volna meg. Nagy megkönnyebbülés, hogy az egészből már semmi nem lesz. Mikor itt mozog előttem, a nyakamba kapnám kiszaladnék vele, de tudom, hogy nem lehet. Biztos érzi az oroszlánszagomat, ami elég kellemetlen. Savateedzés, futás, gyakorlatok után mindig gyorsan be szoktam iktatni egy zuhanyt és azonnal fújom, kenem magam. Nem szeretek büdös lenni, de most nem volt idő ilyen apróságra. Nézelődik, keres valamit. Talán a ruháit, amiket már igazán megérdemelne. Nem tudtam kiszagolni, hol vannak. Több helyen is éreztem Nia szagát, bármelyik helyiségben lehetnek. Szegény tele van félelemmel, undorral és az izzadtságszagom a legkevesebb. De érzem benne a reményt is. Persze, hogy egyből kap a lehetőségen és elindul kifelé. Szerintem nem is tudja, merre kell menni, annyi injekciót kapott. Lassan én is elindulok utána, igyekszem hangtalanul menni. Még nem érek messzire, mikor mozgást látok a két katona felől. Lehetetlen, hogy ilyen hamar elmúljon a hatás a beinjekciózottnál, a másik meg halott. Egyik se vérfarkas, úgyhogy másról lehet szó. Visszanézek és azt látom, hogy rázkódik a test és leesik a székről. Nia eddigre már a főfolyosón van. Utol tudom érni, úgyhogy gyorsan megnézem, mi történt. Hehe, vagy beteg volt vagy szedett valamit, amire a nyugtató injekció nem volt jó hatással. Még nem halt meg, de nincs sok hátra neki. Oké, így is jó. Azzal számoltam, hogy majd lecsukják, de végül is megöltem. Sajnálom egy kicsit, hogy nem szenvedett többet. A másik legalább kapott egy pár megalázó ütést. Ekkora mamlaszok biztos büszkék voltak az erejükre és szar lehetett érezni, ahogy péppé verik. Átrohanok a folyosóra és látom Nia-t bemenni az egyik helyiségbe. Nyílik a rohadék ajtaja és kilép rajta. Ócska a parfümje, a ruhája viszont modern, akár én is hordhatnám. Nagyon vidám, még élvezi is a helyzetet. Nem csak a pénz lebeg a szeme előtt és nem csodálom. Nia gyönyörű és vonzó, biztos nagyon feltüzelte már. Én is odamegyek az ajtóhoz és készülök, hogy elintézzem, de azért érdekel, hogy mire készül. Pont oda megy, ahol Nia is van. Érzem, hogy a párom szíve majd kiugrik a helyéről. A félelemnél és az undornál több is van. Megdöbbenés, kábé olyan, mint amikor elépottyant a levágott fej. Mi a fenét találhatott bent? Hulla nincs, azt éreztem volna. Odamegyek a nyitott ajtóhoz és közben keresem a megfelelő pillanatot és módszert. Mikor meglátom a hálóm másolatát, akkor értem meg az igazi gonoszságot. Mindenki azt látta volna, hogy én videózom le Nia-t és kegyetlenkedek vele, de az igazságot csak én tudtam volna. Azt kellett volna megtekintenem, hogy valaki, aki pont úgy néz ki, mint én, átveri és megdugja Nia-t. Ez igazán aljas húzás lett volna. Nem csak ellenem, hanem a párom ellen is. Már biztos rájött, hogy nem az van itt, akit szeret és szörnyen érezte volna magát. Mindent olyan mélyen megél, talán össze is roskadt volna a lelke. A rohadt anyját Dominic-nek és az összes genyónak, aki segít neki ebben! Engem nehéz igazán felhúzni, de a napokban már többször is sikerült az ügyvéd úrnak. Hihetetlenül precíz volt, még az ébresztőóra is pont olyan, a falestés, a takaró. A csokibarna pléd, amit Nia múltkor magára tekert. Kamera nem volt nálam, akkor fényképeznie kellett a behatolónak. Itt viszont van egy kamera és piszkálgatja is a szemétláda. Van egy ötletem, ami a kamera láttán ugrott be. Ha nem túl bonyolult és úgy van beállítva, hogy csak el kell indítani, akkor meg is tudom valósítani.
Nia az ágy alatt retteg. Sajnos én is felismerem a retrosláger dallamát. Kedvem lenne egy régi blues-standardet elénekelni neki: Trouble No More. A hasonmásom az ágyra veti magát. Aggódom, hogy ne nyomja meg nagyon Nia-t és ne vegye észre. Elfekszik és vár. Most kéne őt behoznia a katonáknak? Ijesztő belegondolni, hogy ha csak egy hajszálnyival érkezem későbben, már megtörtént volna a baj. A katonákat ugyan várhatja, halott mind a kettő. Most jön a meglepetés. Feltűröm az ingujjamat és kopogok a külső falon. Nem reagál, de odanéz. Úgy döglik, mint egy király, tarkója alatt a kezeivel. Újra kopogok. Már ráncolja a szemöldökeit és nyitja a száját, de mégsem mond semmit. Újra megkopogtatom a falat a kesztyűs kezeimmel. Már tiszta kopogószellemet játszok, aki jelezni akar az élőknek, hogy itt van és célja van velük, ahogy a legendák és a kísértethistóriák tartják.
- Gyertek már be! A kisasszony készen áll?
Az idiótának fel se tűnt, hogy nem hallott lépéseket és nem hinném, hogy az a két melák ennyire finom ember lenne. Senki nem kopogtat ennyit, mint én most. Egy pillanatra megállok, de újra kopogtatni kezdek. A színész végre leugrik az ágyról, belátja, hogy ki kell jönnie. Pont ezt akartam elérni. Érzem benne az értetlenséget és a bosszankodást. Mire kinéz a szobából, már két injekciós tű van a kezemben és belevágom azokat a szemeibe jó mélyen. Óriásit kiabál és hanyattesik, a csuklóját szerintem el is törte, amilyen szerencsétlenül csinálta. Nem ismer eséstechnikákat. Ahogy gondoltam, csak a szája nagy és szemtől szemben egy egérnyi erőt tud legfeljebb képviselni. Vergődik és kihúzza szemeiből a tűket. Ömlik a vér, a szoba ajtaja pedig becsukódik és a kulcsot is elfordítom. Nem szívesen zárom be Nia-t, de nem szeretném, hogy lássa a továbbiakat. A folyosó másik végén az ajtóban megjelenik a bajszos, Barry nevű katona a fegyverrel.
- Baszki, mit csinálsz?
A színész artikulálatlanul ordít, nem válaszol. Ő lesz az egyetlen túlélő, ahogy tervezem és senkinek nem mondhatja el, kit látott. A tűk egész az agyáig hatoltak és teljesen megvadult. A falnak lökdösi magát és csapkod mindenfelé. Van még két tűm, az egyikkel odaugrok a katonához és a nyakába nyomom, de úgy, hogy el is tűnik benne. Az ütőereknél céloztam meg. A nyakához kap, de a másik kezével rögtön a fegyverhez nyúl és elkezd lőni. Szerencsém, hogy ilyen gyors vagyok, különben kaptam volna pár golyót. A színészt combon is lövi, de a vádlijába is kap. Eddigre a szemendöfött hasonmás már kiterült és teljesen ájult, én pedig Barry háta mögött vagyok. Dwight is iderohan, de megáll a bejáratnál. Azt látja, hogy a színész vérbe van fagyva, Barry meg lövöldöz a semmibe és a nyakát piszkálja.
- Megőrültél? Mit csinálsz? - mondja. Ezek mást nem is tudnak kérdezni? Nem az eszükről híresek, úgy hiszem. Odarohan a társához, akinek a fegyver lassan kiesik a kezéből és a földön landol, majd utána Barry is ráesik. Dwight értetlenül áll, viszont most ő is kap egy tűt, egyből a torkába. A fegyvert kirántom a kezéből és azzal a lendülettel falhoz vágom a pasast, konkrétan a hálóval szembeni falhoz, ahol a színész szobája van, a bejárat felőli jobb oldalon. Megpróbál felállni és hörög. Ekkor megmutatkozom neki, láthatja az igazi arcomat, egy végtelenül gonosz tekintettel. Őt nézem és tudhatja, hogy ki fogom végezni. Azt akarom, hogy előtte még szenvedjen.
- T-te...szemét – nyögi ki, de ekkor újra torkon lövöm. Még mozog, de beszélni már nem fog. Amit Nia eddig hallhatott, az csak arra utal, hogy volt itt valaki és nem azon csodálkoztak, hogy itt van, hanem azon, hogy mit csinál. És ki más lenne itt járatos, akin nem kell meglepődni, mint Dominic? A katona elájul, de a halálig sincs sok hátra neki. Az injekciós tűk közül az egyiket, Barry-ét szépen kiszedem és belenyomom a színész kezébe, igyekszem úgy igazgatni, hogy az ujjlenyomata hihetően rajtuk legyen, a fogásnak megfelelően. A katonákon kesztyű volt, de rajta nem. Ő lesz az egyik elkövető, akit nemi erőszak kísérletéért már keresnek, de most még kap egy jó kis bántalmazási ügyet is, ha nem gyilkosságért varrják be. Dominic és ő lesznek elővéve a terveim szerint.
Már majdnem végeztem itt. Kimegyek és felnyitom a garázsajtót. A fülemet megüti, hogy Dwight rádiója jelez. Hívja valaki. Közeledne az én „barátom”? Az a legjobb. A biztonság kedvéért odamegyek és meglátom, hogy ez már a harmadik kísérlet volt. A francba, ebből tudni fogja, hogy gáz van és nem jön ide. Akkor már csak egyetlen dolog van hátra. Megkeresni Nia ruháit és táskáját, aztán lelépni. A rendőröket majd ő értesíti. Megvárom, amíg a garázsajtó felnyílik és csak utána jövök vissza ide. Benézek a színész szobájába, mert az az érzésem, találok ott valami hasznosat. És így is van. Egy naptár, amibe bele van írva a menetrend. Mára, pontosan erre az időpontra volt kijelölve az aktus, de az elmúlt 3 nap is dokumentálva van. És a másik dolog, hogy a szekrényből érzem Nia szagát. Semmi értelme nem lenne ennek, csak akkor, ha ott vannak a cuccai. Kinyitom és pontosan azt találom ott, amire számítottam. A nadrágja, a pólója, a táskája és a telefonja. A legtöbbet kipakolom az ágyra, mintha a színész azzal hangolódott volna a „produkcióra”, hogy Nia személyes tárgyaival veszi körül magát. Kimegyek, de az ajtót nyitva hagyom és a nadrágot odadobom a földre úgy, hogy a szárát jól lehessen látni akkor is, ha Nia nem nagyon néz körbe. Meg fogja találni a holmijait.
Most pedig ideje kiengednem szegény páromat a zárkából. Végignézek magamon, hogy nincs-e vér a ruhámon. Sikerült elkerülnöm, nem fröccsent az ingemre, nadrágomra, sehova. A karomon van egy kevés, de azt letörlöm és a zsebkendőt magammal viszem. Elfordítom a kulcsot a zárban, de nem nyitom ki az ajtót, helyette jó hangos léptekkel kifutok, hogy hallja. Újra láthatatlanná válok és meg sem állok a kikötő egyik sokkal távolabbi pontjáig. Ott a megfelelő helyen, ami a szemek elől rejtett, láthatóvá teszem magamat és lihegve, kifulladva megyek fel. Az lesz az alibim, hogy csak futóedzést tartottam. A hamburgeresnél láttak és most még bemegyek dezodorért egy kisboltba is. Azt mondom, hogy edzeni voltam és elfelejtettem. A boltosok érzik a rettenetes szagot és vigyorogva szolgálnak ki. Körbefújom magamat odakint és így érkezem meg újra a szendvicsbárba. 4 hamburgert kérek extra adag sajttal. Leülök velük és már nyugodtan eszem meg mindet. Ránézek a telefonomra, hogy nem jött-e értesítés. Jó lett volna Nia-t megvigasztalni, de túl sok magyarázatot igényelt volna. Az hihetőbb, hogy idegességemben elmentem és egy óriási futóedzést tartottam. Tudom, hogy nem lesz gond. A telefonjáról biztos tárcsázza a hadnagyot, az apját vagy engem és felöltözik, mire odaérünk. Egy rendőrautóban fog ülni és mikor újra meglátom, a büdös, izzadt testem ellenére át fogom karolni. Addig pedig nyammogok itt a hamburgerekkel. Ritka kimerítő napom volt és kell a táplálék. A pultos meg is jegyezte, hogy én aztán tudok enni.

Dominictól kizárólag a legmocsokabbat várhatom. Valamiféle orgiát akarhat megörökíteni Stephen hálójában, mert abban biztos vagyok, hogy a vörös és a szöszi is kapnak szerepet a hasonmás mellett.
Jézusom!
Tudom, hogy Dominic pikkel rám. Így akar elpusztítani. A legkegyetlenebb módját választotta hogyan bánjon el egy nővel. Gondolom el akarja juttatni a felvételt apámhoz. Persze ő már rég tudja, hogy elraboltak, úgyhogy nem tudja rám verni, hogy pornós ügybe keveredtem Stephen mellett. Őt sem tudja besározni. A tetoválás elárulja, hogy nem ő az elkövető, hanem egy hasonmás.
Ahogy ott hasalok az ágy alatt, és figyelem a fickó lábait, érzések után kutakodok magamban. Semmit sem változott, amit Stephen iránt érzek. Hiába a hasonmás. Talán Dominic erre apellált, hogy ezzel elveszi Stephentől a kedvem. Tudom, hogy két különböző férfiről van szó. Az én Stephenem intelligensebb, jobb képűbb, magasabb, ráadásul az illata is sokkal finomabb.
Itt, az álhálóban pedig nem történt semmi. Nem kelt bennem viszolygást a háló maga, Stephennek nem kell otthon átfestenie a sajátját, azért hogy jobban érezzem magam nála. Van mibe kapaszkodnom. A tudatba, hogy nem vált valósággá a legvadabb félelmem.
Szívem szerint felgyújtanám ezt a kócerájt. A hasonmás arcát meg letépném. Óh, azt hiszem ez megoldható lesz, ha megszabadulok innen, és minden jól végződik. Fő az optimizmus! Csak elhintem apám előtt, mire vágyom, mit tudok elképzelni a dublőrnek… A sitt maga lesz neki a pokol. Átkozni fogja a napot, amikor megszületett. Lehet, hogy hazugság, de rákenném a gyerekpornót is. Az ilyeneket a börtönben is rühellik. Na, még csak ezért tépnék le ott az arcát.
A fazon megindul az ágy felé. Én teljesen összehúzom magam, úgy meglódult, mintha észrevett volna. De nem. Az ágyra vetődik. Fölém. Hangtalanul kifújom a levegőt és elernyedek, hogy a testem, ahogy csak bír, a padlóra lapuljon. A súlya lenyom, én meg kihordok lábon pár infarktust.
Kopogásokat hallok a falon keresztül. Ki szórakozhat? Szívatják az őrök?
A hasonmás nem mozdul, csak heverészik gondtalanul. Azt hiszem felvette a várakozópozíciót. Szar belegondolni, mire vár.
Erre kikiabál, és megkérdezi, hogy készen állok-e. Hát nem. Épp készen fekszem. Pont úgy, ahogy kívánta. Alatta. A tenyeremet a számra szorítom. Nagyon félek, és ideges vagyok.
A kopogás nem szűnik.
A hasonmás lepattan az ágyról és kinyitja az ajtót. Fogalmam sincs mi történik odakint, csak hallom, hogy fájdalmasan felüvölt, amit óriási puffanás követ. Azt hiszem összeesett a folyosón, vagy valami hasonló.
A szemeim kikerekednek. Kővé dermedve reszketek az ágy alatt, a füleimet hegyezem. Valaki elfordítja a zárban a kulcsot. Jaj, ne már! Megint bezártak! ne, ne, neeee!!! A szívemet és a gyomromat megmarkolja a kétségbeesés. Szinte elfelejtek lélegezni, annyira felkavar a kintről érkező hangok zűrzavara: léptek, káromkodás, ordibálás, lövöldözés, testek tompa puffanása.
El nem tudom képzelni mi történik a folyosón.
Végül a zajok elhalnak. Moccanni sem merek. Azon kapom magam, hogy zihálva kapkodom a levegőt.
A zárban ismét elfordul a kulcs.
Most már végképp nem értek semmit. Azt hittem, belép valaki a szobába, de hiába vártam hosszú, kínos másodpercekig, senki nem jött be. Akárki is nyitotta ki az ajtót, elszaladt. Hallottam a léptein, hogy nagyon sietős neki.
Előkúszom a rejtekhelyemből, és az ajtóhoz surranok. Fülelek, de semmit nem hallok, mintha nem lenne kint senki. Kinyitom az ajtót, és a kép, ami a szemem elé tárul, szinte visszalök a szobába.
Újabb két fegyveres katona, vérbe fagyva hever a földön. Minden csupa vér. A hasonmás szemeiből egy-egy injekcióstű meredezik. A sérülései alapján többször lábon lőtték. A katonák? Mások nem lehettek. Ezek is egymásnak estek, mint a másik kettő? Nem hiszem. Ez az egész több, mint furcsa. A folyosó falához simulok háttal, és átlépek a hullák fölött. Vagy nem is tudom, hogy azok-e. Én ugyan le nem ellenőrzöm.
És ki rohant el a végén? Valaki önkéntes igazságosztót játszik? Egy őrangyal? Ők mióta dübörögnek így futás közben?
Borzasztó látványt nyújt ennek a három testnek a halma a vörös, növekedő vértócsa közepén. A falra is fröccsent belőle. Nem bírom levenni róluk a szemem, ahogy elmasírozok innen. Mintha attól félnék, hogy felugranak és elkapnak.
Odaérek a színész szobájához. Bekukkantok. Amit ott találok, annak nagyon megörülök. A holmijaim!!! Hát van isteni gondviselés! Mindig tudtam. Furcsállom, hogy a dublőr őrizte őket. El tudom képzelni, hogy szagolgatta a ruháimat. Kicsit gyanakodva emelem fel a földről a farmerom. Nem látok rajta fehér foltot sehol, ami arra engedne következtetni, hogy a másolat ráélvezkedett volna.
Úgy néz ki, sehol senki. Nem is agyalok ezen. Letépem magamról a tiroli hacukát, recseg a szövet, ahogy szétszakad a fűző. Ledobálom magamról a jelmezt és a harisnyát, aztán magamra öltöm a saját ruhámat. Minden megvan. Semmit nem hagyok itt. A táskámat még nem is akasztom a vállamra, de már rohanok kifelé, arra amerre a kijáratot sejtem.
Az arcomat megcsapja a friss légáramlat. Ez a levegő a megváltást jelenti számomra. Végigszaladok a főfolyosón, és megpillantok egy helyiséget. A garázst. Az ajtaja fel van nyitva. Szabad az út az éjszakába. Valaki elintézte nekem a szabadulást. Kétség sem fér hozzá, hogy valaki közreműködött. De kicsoda??? Ki ez a titokzatos segítő? Megköszönném neki, amit értem tett.
Kirohanok a szabad ég alá. Meg sem állok, míg fel nem érek az útra. Mellette kanyarog a folyó. A szél süvít, vadul borzolja a hajamat. Megfordulok és megnézem az épületet, ahol fogvatartottak. A falára fehér festékkel írták fel: D-F37. Valami régi raktárépület.
Fújtatok, ahogy a komor falakra meredek. És Dominic? A két ribanc? Velük mi lesz? Hol vannak? Még felbukkannak itt?
Én nem voltam hajlandó odabent körbeszaglászni, csak ki akartam jutni.
Kapkodva rámolom elő a mobilomat a táskám mélyéről. Az akkumulátora a végét járja. Napokig nem volt töltőn. Talán egy hívást kibír. Pár másodpercig hezitálok kit értesítsek, mert szívem szerint mindenkit egyszerre felhívnék, apámat, Stephent és a hadnagyot. Végül a hadnagy telefonja csörren meg. Remegő hangon hadarom el neki a raktár számát, és azt, hogy sok a hulla, mire a telefonom pittyegni kezd, majd kikapcsol. Ezt még végig tudtam mondani.
Perceken belül szirénázó rendőrautók, mentősök és hullaszállítók veszik körbe az őrületek raktárépületét. Én egy padon kuporgom a folyóparton. Innen figyelem a villódzó fényeket, amikkel a rend őrei bevonulnak. A közelből tartottam szemmel a helyet. Sem Dominic, sem a két ribanc nem mutatkozott.
Ahogy a zsaruk elárasztják a környéket, lekászálódom a padról. A hadnagy ossza az instrukciókat a kék és piros fénycsóvák közt. Megindulok feléjük. Felérve az útra úgy érzem, a térdeim nem bírnak el tovább. Talán most jön ki rajtam a soknapnyi izgalom és stressz. Gabriel észrevesz a hadnagy mellől. Futásnak ered, látja, hogy vonszolom magam. Térdre rogyok, ő ölbe kap, mielőtt elterülnék.
- Orvost! – bömböli a mentőautó felé tartva velem.
A mentősök lehúznak egy hordágyat. Gabriel ráfektet. A hadnagy nyomban ott terem mellettünk. Jár a szája, egyre a nevemet szajkózza, de fel sem fogom. Az arcuk elmosódik előttem, és elsötétedik a világ. Legközelebb a kórházban térek magamhoz.
A hadnagy még a helyszínről értesítette apámat, és volt olyan kedves, hogy Stephennek is szólt.

/ Köszönöm a játékot!   /