Nincs kedvem kimondani, hogy igen, Darrennek van kölyke, szóval csak bólintok. Aztán pedig a szemeimet forgatom, mert az a baj, hogy Masa... Saját magamra emlékeztet. Most ő naiv egy kicsit vagy hogy is mondjam. - Nem azzal volt baj, hogy kiöntötte a baját. Tudod, hogy én mindenkit meghallgatok. Csak... Mindegy. Az egész stílusa és az, hogy tönkretette a munkámat, felidegesített. Azt meg hagyjuk, hogy így fejezte ki a tetszését, mert amikor szóvá tettem neki, felcsattant és azt hitte, hogy meg akarom erőszakolni. Pedig hozzá se akartam érni. Mert tényleg nem. Nem tudom, hogy Masa már képes-e a hazugságot kiszagolni, de ha meg is tudná csinálni, akkor sem érezhetné, hogy valótlant állítok. De én nem akarok tovább Ashley-ről beszélgetni! Én Masát akarom, ő hiányzott nekem és ő a barátom, nem pedig az a kis szuka... Kicsit lehajtom a fejem, mert elképzelem, hogy mi lett volna, ha ez az egész máshogyan alakul. És nem akarom azt a képet, hogy nincs mellettem. Akkor talán a falkába sem kerültem volna be, mert nem kezdek el munkát keresni és akkor Darrennel sem találkozom. Amikor a lány a városról beszél, halványan elmosolyodom. - Gondolom csak pár hónap az egész. De ne aggódj, ha megkívánnál bármit, csak szólnod kell és hozok. Anyagot vagy varrókészletet vagy... Amit csak szeretnél. Jelentem ki neki kedvesen és nagyon nem esne jól, ha elutasítana. Tenni szeretnék valamit azért, hogy neki jobb legyen. Nem csak azért, mert úgy érzem, hogy ennyivel tartozom, hanem... Neki megteszek mindent. - Persze, hogy jó lesz! Nekem mindenhogy jó, ahogy neked is. Jól esik, ahogy megfogja a kezemet, és örömmel, boldogan szorítom meg az apró, finom ujjait az enyéim között.
A lakásban
Hát, Masának bőven lehetett ideje átöltözni és körbenézni nálam! Mire megszereztem a forrócsokikat és előkerítettem Darrent, hogy kölcsönvehessem az egyik TV-jét, eltelt vagy negyven perc. De én ettől függetlenül hatalmas lelkesedéssel járkáltam, tettem a dolgomat. Aztán elhoztam egy dvd lejátszót is és kölcsön kértem néhány filmet is azoktól a farkasoktól, akik megállítottak menet közben és megkérdezték, mi a fenét csinálok. Legutoljára a forrócsokikért szaladtam ki, hogy ne kelljen hidegen innunk őket. - Azt hiszem, hogy megvan minden. Bár, én nem értek annyira ehhez az izéhez... - fogom a távkapcsolót és benyomom a tv-t és a dvd-lejátszót - Faja, működik! Igyunk Masa, aztán közben eldöntjük, hogy mit nézzünk. Ledobom magam a kanapéra és a lábamnál heverő két toronnyi filmet kezdem válogatni. Amit megnéztem, azt Masának adom, közben pedig gondtalanul bele-beleiszom a csokiba. - Nekem teljesen mindegy... Felőlem játszhatunk olyat is, hogy felém nyújtasz pár filmet én meg csukott szemmel húzok. Azt mondták, hogy nem sürgős ezeket visszavinni, szóval akár az összeset is megnézhetjük. Persze nem most, csak... Mondom. Nevetek fel kicsit, mielőtt még a lány azt hinné, hogy addig innen nem megy ki, amíg mind a 40 filmet le nem daráltuk. Aztán felkelek és úgy ülök vissza a kanapéra, hogy Masát kicsit előretolom, hogy mögé tudjak ülni, hogy aztán finoman belefektethessem az ölembe. Basszus, nem hoztam takarót! Na nem baj, egyelőre örülök, meg jó is így, hogy idebent meleg van, ráadásul még egymást is melegítjük. - Azért... Olyan jó, hogy itt vagy. Mondom kicsit halkan és kicsit bátortalanul, mert nem szeretném, hogy azt gondolja, hogy esetleg máris örülök annak, hogy farkas lett. Nem. Csak, tényleg hiányzott már nekem és kicsit durva belegondolni abba, hogy mostantól mindig itt lesz velem. Ráteszem a fejem az övére és ott szuszogok, amíg Masa filmeket válogat.
Jamie kis szobája igen hangulatos a számomra. A vendégszobánkhoz képest ez egy igazi luxus apartman. Vajon mikor fogok én is kapni egy külön szobát? Vagy James nem mer egyedül hagyni? Bár azért esténként sok minden nem történhet velem...Jó mondjuk ezeket a hangos zajokat még nem tudtam megszokni főleg mikor hulla fáradt vagyok és próbálok elaludni, de a szomszédban meg vagy ünnepelnek, vagy veszekednek, vagy az ágyban „játszadoznak”.Szóval igen...Szinte mindenkinek az életéről megtudok egy keveset, még ha nem is akarok. Míg Jamie beszerzi a filmezéshez szükséges holmikat szabad kezet kaptam ahhoz, hogy kiválasszak magamnak valami ruhát a szekrényéből. Mondjunk én utálok mások holmijai között kutakodni, de valamennyire Jamievel már összeszoktunk, így annyira nem is furcsa a dolog. Egy sima fekete pólót és egy megköthető melegítő nadrágot választok magamnak. A ruháim ahogy azt jól éreztem kissé átáztak az olvadt hó miatt. Fázni nem fáztam, de zavart a vizes anyag érintése. Gyorsan öltözöm át, így csak helyet foglalok a kanapéban és várom, hogy Jamie visszatérjen. Segítenék neki, de mindent maga akar intézni, így nem is vitázom vele. -Nem értesz hozzá, de szépen összeszerelted! Én csak elindítani tudom a filmet, de hogy mit hova kell csatlakoztatni...Nah abban igazi szőke lány vagyok!-Mosolyodom el őszintén, majd a kezembe veszem a forrócsokimat és bele is kortyolok. Édes nedű! Kevés jobb dolog van egy jól elkészített forrócsokinál. És meg kell mondanom Jamie nagyon finomat csinált. -Nagyon finom lett Jamie és ami a filmeket illeti először nézzük végig, hogy mi van és ha nem tudunk dönteni jön a te terved!-Engem nagyon is érdekel, hogy miket kaptunk kölcsönbe. Hátha lesz közöttük olyan, amit szeretek. Az, hogy Jamie mögém ül csöppet sem zavar. Sőőt! Örülök neki. Jó ilyen közel lenni hozzá, a karjai biztonságában. -Én is örülök neki Jamie! Már nagyon hiányoztál!-Igen jobb lett volna más körülmények között találkozni, de az viszont tényleg jó, hogy így talán több időnk lesz egymásra. Kényelmesen bedőlök az ölébe természetesen nagy óvatossággal, majd folyatom a DVDék nézegetését. Pár percen belül a szemem kikerekedik az egyik film láttán. Előre hajolok és azonnal a kezembe veszem a kiszemelt DVDt. -Jamie! Nézzük meg ezt! Tudom nem pont férfiaknak való film, de az egyik nagy kedvencem! És Audrey Hepburn hihetetlen, hogy mit alakít. Imádom azt a nőt. Ő valóban ízig vérig egy IGAZI nő. Ígérem utána megnézek veled bármilyen öldöklős, vérengzős filmet! Kérlek!-Hátrafelé fordulok és a legellenállhatatlanabb nézésemet veszem elő. Tudom Jamienél erre nincs nagy szükség, de azért szeretném, ha rá bólintana. Nem akarom kínozni szegényt, de ezt meg kell nézni. Miután rábólintott a választásomra felpattanok és már be is teszem a helyére a filmet, majd visszafoglalom a helyem, ahogy csak tudok odabújok Jamiehez és már indul is a film. Milyen rég volt ilyen békés estém. Most hála Jamienek és a filmnek, nyugalomnak mindenről megfeledkezem. -Ugye milyen gyönyörű!?-Teszem fel szinte suttogva a kérdésem pár perccel a film kezdése után. Már vagy százszor láttam az Álom Luxuskivitel-bent, de a mai napig imádom és ki tud kapcsolni. Sokan nem szeretik a régi filmeket. Én sem nézem meg az összest, de az Audrey Hepburn-ösök egyszerűen szuperek.
Masa nagyon lelkes lesz az egyik film kapcsán. Én csak tágra nyílt szemekkel pislogok mögötte, mert hát nekem aztán tényleg annyira tök mindegy, hogy mi megy a tv-ben. Alapjáraton én nem nézek filmeket, csak azért, mert tudom, hogy Masa szereti őket, és legalább ez is egyfajta közös időtöltés. Mondjuk érdekelne, hogy ő milyennek tartja az igazi nőt. Mármint... Én tudom, hogy én milyennek tartom,bár igazság szerint nem is nagyon ismerek más nőket, szóval... Ebbe igazán kár lenne belemenni. Azt hiszem. - Nem kell ilyen öldöklős filmeket nézned velem. Szeretem én a romantikát, csak... Nem úgy, mint a filmekben. Az nem igazi. Vonok vállat aprón, és nem fejtegetem tovább, hogy szerintem a filmes romantika azért hülyeség, mert nincsenek benne utasítások, szabályok és ezüstpengék. Szóval inkább hagyom, hogy kezdetét vegye a film, amelyről még életemben nem hallottam. Bár, az igazat megvallva sokkal jobban érdekel Masa szuszogása az ölemben, de neki erről nem kell tudnia. - Ühü, az.
***
A film véget ér, és jelentem: sikerült úgy végignéznem, hogy egyszer sem aludtam el közben. Jó,ennyire azért nem volt szörnyű a dolog, csak... Én nem tudom átélni az ilyesmit, de az bőven nagy öröm számomra, hogy Masát boldognak látom. Nem kelek fel, hogy kikapcsoljam a lemezt, szóval ha rajtam múlik, akkor végigmehet a végfőcím is. Nem sietek sehová,hacsak Masa nem kérne valamit. A jobb kezem a hasán pihen, míg a ballal a fejemet támasztom a kanapé karfáján. - Szükséged van valamire? Pislantok le a barna hajzuhatagra, ami minden bizonnyal a mellkasomnak támaszkodik. Fene se tudja, hosszú volt a film. Lehet, hogy éhes vagy szomjas, bár a magam részéről én tökéletesen jól elvagyok így is.
-Nem igazi? Jó néhányban tényleg mesebeli dolgok történnek, de azért egy lány, vagy legalább is én sokat álmodik ilyen dolgokról és bízunk abban, hogy igen is léteznek még olyan férfiak, akik kihúzzák előtted a széket, előreengednek, kezet csókolnak és ilyen apróságok. Sajnos a legtöbb mai férfiből már kihalt a romantika és úgy tudnak bánni a nőkkel, mint valami játékbábukkal. De ha már itt tartunk neked mit jelent a romantika?-Erről igazán még sosem beszéltünk, bár azért el tudnám képzelni Jamiet, ahogy beállít a választottja házába egy csokor vörös rózsával, bonbonnal, vagy szerelmes leveleket irogat neki. A film közben csendben maradok, néha megmozdulok, helyezkedem, de leginkább csak a filmre koncentrálok. Még most sem sikerült megunnom ezt a filmet, sőt egyre jobban szeretem. Ez a nő egy legenda. Ő a jellemével hódítja meg a férfiak szívét és nem a testével, ahogy a legtöbb nő teszi ma. Ha már fele olyan jó lennék mint ő én lennék a világ legboldogabb embere. A film végén én sem állok fel. Nincs kedvem ebből a biztonságos kis kuckóból kilépni. Inkább csak úgy helyezkedem el, hogy kicsit láthassam Jamie arcát is. -Semmire sincs szükségem. Vagyis így tökéletesen megvagyok. Amúgy hogy tetszett a film? Képes lennék még vagy százszor megnézni. De nyugi nem fogom! Nem akarlak kínozni ezzel....Sokszor álmodozom arról, hogy milyen jó is lenne a bőrébe bújni. Elegáns, titokzatos...Régebben próbáltam úgy viselkedni, mint ő, de az élet mindig közbeavatkozott.-Egy aprócska sóhaj hagyja el ajkaimat, majd hosszabb csend után ismét megszólalok, de már teljesen más témával kapcsolatban. Ki akartam már önteni valakinek a lelkem. Igaz Jamesnek is mesélhettem volna az érzéseimről, de akármennyire is Ő a teremtőm még kissé idegen számomra. Kedvelem őt, ezzel nincs is baj, de nem minden kedvelt ismerősömnek öntöm ki a lelkem. Azért ennyire ostoba én sem vagyok. -Tudod mi bánt a legjobban?...Miután elveszítettem a szüleimet mindig is arról álmodtam, hogy majd ha felnövök egy nagy boldog családom lesz. Lesz minimum két gyerekem, fiú-lány. A lánnyal igazi anya-lánya kapcsolatunk lenne. Nagy családi házban képzeltem el magam, kutyákkal, kerttel...De ez most mind szertefoszlott. Sosem lesz már igazi családom. Nem fogom átélni, mind azt amit egy anyuka...Milyen legelőször megérezni a gyereked mocorgását a pocakodban, vagy legelőször megpillantani azt a kis kerek pofiját és a karodban tartani. Hallani az első kacagását...Mondd Jamie mi lesz, ha sosem fogok tudni megbarátkozni azzal a farkassal ott bent?-Könnyekkel áztatott szemekkel pillantok fel rá. Félek attól, hogy sosem fogom megkedvelni a bundás barátomat és, hogy a sok küzdés miatt végül a földben lyukadok ki, valami fa ládikában.
Masa elég érdekes dolgokat mond a romantikáról. De nem értem, hogy mi baja van. Én simán csókolok kezet, húzom ki a széket meg fel is akasztom a kabátokat, sőt. Egyébként is figyelmes vagyok másokkal, mert hát... Ilyen vagyok és kész. De szerintem ez amúgy nem is romantika, ez természetes viselkedés. De azért mosolygok, a kérdésére azonban kissé elcsücsörítem a számat és úgy gondolkodok. - Hát, nekem azt hiszem a feltétlen odaadást. Az első és legfontosabb, hogy másiknak mindent megadjunk, és ha jól csináljuk, akkor kiérdemeljük a szeretetet és a gondoskodást, meg az... ilyen-olyan igények kielégítését. Bár... Nem mondhatom, hogy olyan hű de sok nővel "romantikáztam", de attól még úgy gondolom, hogy jó, ha az ember pontosan tudja, hogy hol van a helye a kapcsolatban. Most nem feltétlen párkapcsolatra gondolok, hanem úgy az összes emberi és farkas kapcsolatra. Mert hát, hol tartana a világ, ha nem tisztelnénk egymásban mindazt, amit saját maga ért el? Na ugye. Ahogy Masa helyezkedik, igyekszem odafigyelni a mozdulataira, és megelőzni mindig, hogy magam is a lehető legkényelmesebb helyet biztosítsam számára. Közben-utána pedig szórakozottan cirógatom a nő vállát, mert jól esik az érintése és a közelsége. - Jó volt. - mármint a film - Nem kell ilyennek lenned. Sóhajtok egyet, mert én aztán pontosan tudom, hogy milyenek az elegáns és titokzatos nők. Egy pillanatra felrémlik Charlotte cipőinek finom kopogása a márványpadlón... - Te Masako Saito vagy. És én ezt szeretem benned. Hidd el nekem, hogy nem tetszene az az élet, amiről álmodozol. Legalább is... Én nem tudom őt úgy elképzelni. Nem azért, mert nem elég furfangos vagy nem elég kegyetlen hozzá... Csak pusztán arról van szó, hogy egyszerűen ő inkább olyan, mint én. És neki pedig egy olyan férfira lenne szüksége, mint amilyen George. Azt hiszem. Kétségbe esett aggódással fogadom a lány kifakadását, kissé meg is feszül tőle a testem. Ahogy elkezd sírni, nekem is kedvem lenne megint elbőgni magam, de nem szabad. Helyette inkább átölelem a lányt, és jó erősen szorítom. Értem én, hogy miről beszél, csak épp meg nem értem. De nem is az a lényeg, hanem az, hogy neki fáj, és én nem akarom, hogy bármi bántsa őt. - Nem kell lemondanod a gyerekekről. Ráadásul, te választhatod majd ki őket akár. Jó, nem fognak a pocakodban rugdosni, de hidd el, hogy ez is különleges, talán sokkal különlegesebb, amit valaha egy gyerekkel éreznél. És ne mondj ilyen butaságot, jó farkast kaptál, érzem. - lehunyom a szemem és próbálom keresni a kapcsolatot Masa farkasával, bármennyire fáj, hogy James kölyke van benne, de... Az, hogy én mit érzek, az most másodlagos - Segíteni fog neked. És én is. Ó, Masa, mióta is él benned? Pár napja? Én lassan hetven éve élek. Annyi időd van még... Darren háromszáz éves. Háromszáz! Fel tudod ezt fogni? - kérdezem aprót nevetve - Családnak meg itt vagyok én, és James és az egész falka. Itt olyan jó lenni. Hidd el, itt nem bánt és nem aláz meg senki. Nem kell versenyezned a szeretetért. És ha elég nagy leszel, addigra már én is sokat fogok dolgozni, és ha még akkor is szeretnél egy olyan házat, akkor veszek neked egyet! És lakhatunk ott, mint a normális emberek. Csak... Lesznek fura dolgaink, de attól még élhetünk. Én is úgy éltem a te házadban. Sokat beszélek tudom, de az az igazság, hogy nem tudom pontosan, hogy mit kellene mondanom, ezért próbálkozom mindenféle dologgal, de ettől függetlenül minden egyes szavam teljesen őszinte.
-Kiérdemelni? Az egyik kicsit túlzás nem gondolod? Persze meg kell küzdeni azért, hogy egy kapcsolatban ne aludjon ki a tűz, de ha szeretsz valakit, akkor minden apró kis hibájával szereted, feltételek nélkül és nem akarod megváltoztatni. Persze az jó dolog, ha egymásnak mindent megtesztek a boldogságért, de azt sem szabad elfelejteni, hogy egyenrangú feleknek kell lennetek. Nem lehet az egyikőtök fontosabb a másiknál.-Na jó talán és túl naiv vagyok a szerelem terén, de bevallom én őszintén hiszek abban, hogy létezik az az örökké tartó szerelem. Igaz már nem sokra emlékszem a gyerekkoromból, de a nagybátyám mindig hajtogatta, hogy a szüleimnél „tökéletesebb” pár nem volt. Közöttük is volt sokszor vita, de mindig megoldották és túllendültek rajta, mert szerették egymást és azt mindennél fontosabbnak találták. Ez úgy hangzik, mint valami tündérmese és talán sokan ki is nevetnének miatta. De azt tudom, hogy nekem csak is kellemes emlékeim vannak a szüleimről. Bárcsak itt lehetnének mellettem. Biztosan sok jó tanáccsal látnának el és segítenének megválaszolni a kérdéseimet. Olyan édes, amiért így megpróbál megvigasztalni engem, de sajnos ez nem elég, vagy legalább is egyelőre nem. Eldobni a régi álmaimat és keresni valami újat nem könnyű főleg, amíg ilyen zordnak látom ezt a világot. Valahogy nem tudom elképzelni, hogy végre eljutok oda, mikor tényleg boldognak nevezhetem magam. Ha kezdene jóra fordulni az életem mindig történik valami, valami amitől ismét úgy érzem, hogy semmi értelme sincs folytatni. Mindig csak küzdök és végül mindig pofára esem. Azt mondják ami nem öl meg megerősít, de vajon hány pofára esést tudok elviselni még? -Jamie egy nőnek, egy normális nőnek az életcélja az, hogy gyereket szüljön. Mi már öt évesen is azt játszunk, hogy anyukák vagyunk és boldog családban élünk. Minden kislánynak van egy babája, akivel úgy bánik mintha igazi lenne. Mi ettől érezzük leginkább nőnek magunkat. Ez olyan, mint a férfiaknál az, hogy már nem is érzik magukat férfinak, ha nem tudnak teljesíteni az ágyban. Nos mi meg nem érezzük magunkat igazi nőnek, ha nem tudunk jó estben a párunkat megajándékozni egy gyermekkel.-Tudom sok nőnek ma már a munkája sokkal fontosabb, mint a családja, de azok a nők nem is normálisak. De tudom Jamie talán ezt sosem fogja megérteni, sőt az összes pasi sosem fogja ezt megérteni, ahogy mi sem értjük meg őket sok mindenben. Talán ez így van jól, így kell lennie. Falka mint család? Talán egyszer majd tényleg annak fogom érezni, de most még nem. Most a családom csakis Jamieből áll. Tudom Jamest is oda kéne sorolnom, hiszen ő teremtette meg azt a bundás állatot, de még nem tudom őt úgy kezelni. Még nem ismerem annyira, hogy mélyen a szívembe zárjam. Persze azt érzem a farkas miatt, hogy valamennyivel szorosabb a kapcsolat köztünk egy átlagos ismerősinél szemben, de azt ne várja el tőlem, hogy apucinak szólítsam. -Az nagyon jó lenne Jamie! Kettesben egy kis házikóban valahol az erdő mélyén békességben!-Talán egy párként.
- Jó, hát nem lehet mindenki olyan, mint Te. - mondom neki halkan, kissé összeráncolt homlokkal - Ne érts félre, ezt úgy értem, hogy... Például én úgy szeretlek, ahogy vagy. Viszont te azt szeretnéd, ha több önbizalmam lenne, nem? Szóval, nekem is van min dolgoznom, mindig is volt. De szerintem te így vagy jó és kész. Az egyenjogúság meg hülyeség. Valakinek mindig irányítani kell, mert akkor kisiklik minden, mint egy vonat. Ugye? Ott van például Kevin. Vele egyenrangú voltam, vagyis annak kellett volna lennem, de nem jött össze a dolog. Sehogy sem passzolt. Ennek pedig az lett a vége, hogy hülyeséget csináltam, de ha valaki akkor azt mondja nekem, hogy én a testvérem felett állok, és mindig is felette fogok, akkor nem történik az a bizonyos katasztrófa. Szóval az egyenjogúság hülyeség. Én Masától se várom el, hogy így kezeljen. Pedig lehet, hogy talán nekem kellene inkább felette állnom, már csak azért is, mert ő kölyök és így illene. De vele valahogy nem megy. A személyisége olyan, mintha csak az idézné elő, hogy én akarjam lesni az ő vágyait, óhaját és sóhaját. És én attól vagyok boldog, ha a kedvében járhatok. Minden a helyén van, így működik a barátságunk. Fülelek, érdeklődve hallgatom, hogy mit mesél nekem a nőkről. Ez egészen más megközelítés, mint amit én eddig gondoltam. Ettől kezdve pedig csak mosolyogni tudok rajta, mert hát meg vagyok győződve arról, hogy butaságokat beszél. Azt ugyan nem tudnám megmondani, hogy egy nőnek mi a célja, de azt tudom, hogy ismertem már igazi nőt, aki remekül megvolt anélkül, hogy a szó természetes értelmében életet adott volna egy gyermeknek. Sőt, szerintem bele is bolondult volna, ha mondjuk pelenkáznia kellett volna... - Én ismerek olyan nőt, aki sosem akart igazi gyereket, mégis igazi nő. Figyelj... Tényleg ennyit számít ez? Szóval... Oké, persze, vannak dolgok, amikről le kell mondanod, de cserébe rengeteg más dolgot kaptál. Csak ezeket még nem látod, mert szerintem még nem is akarod látni. De én ezt megértem, Masa. Szóval egy percig se akarom siettetni a dolgot, tudom, hogy időre van szükséged. Nem akarok vele veszekedni, sem pedig megváltoztatni a gondolkodását. Nem is hiszem, hogy képes lennék rá egyébként, de mindegy. Nem is az számít, hogy én mit akarok, hanem az, hogy neki hogy a jobb. Ennyivel tartozom neki, ha már farkas lett, pedig nem akart az lenni. Egy kicsit sem. De ha már így alakult, akkor igyekezhetek jobbá tenni neki mindent. Felszabadultan kacagok fel arra, hogy tetszik neki az ötlet, hogy talán egyszer majd lesz elég pénzem arra, hogy én vehessek egy saját házat. Egy otthont. Bár erről talán kicsit korai lenne beszélni, hiszen én is éppen hogy csak kezdem itt megtalálni a helyem a falka mellett. Ebből nem nagyon szeretnék még kilépni, és nem is érzem magam felkészülve a dologra. Na meg persze biztos, hogy James-nek is lenne egy-két szava ahhoz, ha el akarnám vinni a kölykét. Szóval... Meg kell erősödjek, azt hiszem. - Jó lesz ez, meglátod. Úgy elrepülnek az évek, hogy észre sem fogod venni. Próbálom biztatni még egy kicsit, és egy apró puszit nyomok a homlokára, ezzel is ígéretet téve arra, hogy bármi is történjen, én itt leszek majd vele.
-Félreértesz Jamie!...Nagyon örülök annak, hogy te így elfogadsz engem, a sok hülye ostoba hibámmal együtt is. Én is elfogadlak olyannak, mint amilyen vagy és én nem akarlak megváltoztatni...Vagyis persze az embernek jó, ha kicsivel több önbizalma van, én is tudnék még mit fejlődni ebben hidd el, de sosem erőltetném, vagy kínoználak addig, míg meg nem változol. Ha ilyen maradsz akkor is melletted maradnék, mert én ezt a Jamiet ismertem meg, ezt a Jamiet kedveltem meg. És vannak olyan kapcsolatok amiben igen is az egyenjogúságra kell törekedni. Mondjuk én nem bírnám azt, ha a párom uralkodna rajtam, mint egy tárgyon és én sem akarnám azt, hogy csak az én akaratom teljesül a másiké nem....De hagyjuk is ezt inkább...Ezek szerint nem egyezik a véleményünk és mind a ketten eléggé makacsak vagyunk.-Mosolyodom el, majd inkább tényleg zárom ezt a témát mert úgy érzem ennek sosem lenne vége. -Persze vannak olyan nők akiket nem érdekel ez a téma, de én nem vagyok olyan nő. Nekem minden álmom egy gyerek volt, egy család...Jamie tudom te pasi vagy és nektek ez mást jelent, nem is várom, hogy megértsd, hogy miért is fáj ez nekem ennyire. Majd fel fogom dolgozni a dolgot, bár igaz majd ha látok egy babát, vagy ruhavásárlás közben megpillantom azokat az aprócska kis zoknikat először el fogom magam sírni, de majd megbékélek a helyzettel, mert más úgy sem tehetnék. Nem akarok gyenge lenni. Ha már James meghozta ezt az áldozatot mindent meg kell tennem, hogy ne csalódjon, vagy ne bánja meg a döntését és azt hiszem ahhoz az kell, hogy összeszedjem magam és túllendüljek ezen.-Amiben Jamie és még James is sokat segít nekem a megértésükkel és türelmükkel. Sok mindent túléltem már és valahogy mindent legyürkőztem, így tudom, hogy ezzel is meg fogok tudni harcolni és el fogom érni azt az állapotot mikor ugyan olyan boldog leszek, mint a támadás előtt és már nem is fog érdekelni, hogy egy farkassal együtt kell élnem. -Ugye itt maradhatok ma estére veled?-Semmi kedvem sincs visszamenni abba a szobába. Végre megint itt lehetek mellette, senki se kérje most tőlem, hogy ilyen hamar megint elhagyjam őt. Legalább reggelig hadd lehessünk együtt. Mi történhetne az este? Csak aludni szeretnék ő mellette. Semmi rosszra nem kell gondolni és nem is hiszem, hogy a farkasomnak is bármi baja lenne a dologgal. A jelek szerint már nagyon is megkedvelte Jamie gallérosát.
Kezdőlap
