Nem örülök a könnyeinek, ha a boldogságtól jelennének meg más lenne a helyzet, de sajnos most ez nem így van. Ő is szomorú, ahogyan én is. Vajon mivel vigasztalhatnám meg? Nem akarja elhinni nekem, hogy ő nem tehet semmiről. A makacssága akár egy szamáré. Pedig az én helyzetemet is megkönnyítené, ha tudnám, hogy nem magát emészti fel e miatt. Olyan jól haladt előre. Nem lenne jó, ha most miattam megállna, vagy esetleg visszaesne a kezdeti állapotokba. Darrennek sokat köszönhet és nagyon is látszik a pozitív irányba történő változás a jellemében. Jót tesz neki az, hogy végre valaki a szárnyai alá vette és megmutatja, hogy merre, hogyan menjen tovább. A hangok a fejemben már nem ismeretlenek a számomra. Volt már alkalmam találkozni velük...a diliházban...vagyis inkább még réges-régen valahol az erdőben, mikor Jamie megmutatta farkasát. Most már tudom, hogy ez tőle jön, de még mindig nem tudok ugyan úgy válaszolni rá. James azt mondta majd idővel azt is elsajátítom. A szavai, gondolatai jól eső érzéssel töltik meg testemet. Én mindig is bíztam Jamieben, most is és ez után is ugyan úgy fogok. Kiben bízzak, ha benne nem? Igaz nem több éve ismerjük egymást. Mégis úgy vagyok vele, hogy életem során ő az, akiben a legjobban megbízom és szó nélkül bármit megtennék érte! Ahogy végigsimít az arcomon kicsit beledörgölődzöm a kezébe. Jó ez a közelség és még jobban oda is bújnék. Engedelmesen ülök le mellé a földre. Ha ő nem fázhat meg pucéran a hóban, akkor velem sem történhet semmi baj. Gondolom maximum vizes les z a ruhánk. -Nem félek Jamie! Teljesen megbízom benned!-Annyiszor kihasználhatott volna és nem tette. Mi más kell még ahhoz, hogy elnyerje a bizalmam. Na jó igaz tudom már megismerkedésünk napján bizalommal ajándékoztam meg, de megmentett egy csúnya gyomorrontástól! Ahogy elfekszem a hóban kicsit be is hajlítom a lábaimat és a megszokott babapózt veszem fel, majd behunyom én is a szemem. Érzem, hogy a kölyök is élvezi a hím barátkozását és játékra hívja őt. Könnyen el tudom képzelni a két farkas játékát. Bár nem tudom én milyen leszek, de nem is ez a lényeg. Élvezem ezt a nyugalmat és én sem akarok innen elmozdulni. Teljesen jól vagyok így, sőt még el is tudnék aludni. Hogy mit akarok csinál? Igazából csak sírni, hisztizni, csapkodni. Erre még nem volt alkalmam. James előtt mégsem tehettem meg, bár Jamie előtt sem szívesen teszem főleg azok után, ahogy reagált erre az egészre. Nah meg nagyon el szeretnék menni vásárolni, jó sok ruhát. Az mindig feldobta a hangulatom. Meg szívesen megennék vagy öt tábla csokit és benyomnék pár agybutító filmet, amiken jókat lehet nevetni. -Igen! Veled szeretnék lenni! Hiányoztál és nem akarom, hogy megint több napig ne lássuk egymást. Olyan jó volt mikor naponta beszélgethettünk, együtt moziztunk esténként. Hiányzik! Esetleg megnézhetnénk pár filmet...Vagy csak sétáljunk?-De nekem az is tökéletes, ha így maradunk és holnapig meg se moccanunk.
Megdobogtatja a kicsi szívemet, amikor azt mondja, hogy teljesen bízik bennem. Teljesen elérzékenyülök, ahogy kihallom és kiérzem a teljes őszinteséget a hangjából. Ez nagyon fontos nekem. Tényleg. Bár meglehet, hogy Masa nem egy érett és fejlett, erős farkas szemén át tekint rám, hanem emberként. Hiába farkas, még akkor is inkább az emberi tapasztalatai élnek benne, főleg velem kapcsolatban. De az én szememben egyáltalán nem mérvadó, hogy valaki ember vagy farkas vagy marslakó. Ha valaki jó ember, azt mindig megérzem. És nagyon hálás tudok lenni érte. Ebben a szellemiségben eresztem össze a farkasainkat, és pihenek meg vele a hideg hóban. Egyáltalán nem érzem annak és szerintem Masa sem. Főleg azért, mert még melegítjük is egymást. Amikor válaszol, kissé eleresztem, hogy hátra tudjon fordulni, ha szeretne, a földre könyökölve támasztom ki a fejem és úgy nézem a lányt. - Te is hiányoztál nekem, nagyon. De nem mehettem haza, mert... Volt egy kis balhé és büntetésben vagyok. - húzom el kissé a számat kamaszos daccal, mintha csak szobafogságot kaptam volna a rossz jegyemért - Én a filmre szavazok. Annyit vagyok idekint, hogy felüdülés lenne egy szobában összebújni a takaró alatt, kakaózni és aztán csiki-támadással rád vetni magam! Nevetek fel. Borzasztóan jól esik, hogy sikerült elképzelnem a jelenetet és őszintén kacagtam a gondolaton. Aztán hasra fordulok, így már mindkét alkarom lent van a földön, a fejemet oldalra fordítva beszélek tovább a lányhoz. - De tényleg... Basszus... - csóválom meg a fejem kissé - Még mindig furi, hogy mostantól örökkön örökké össze leszünk zárva, de... Ne utálj érte, de valahol ezt akartam, amikor Darren nálunk járt. Képzeld el... Szoktunk edzeni és bár nem lepődtem meg, de totálisan nem tudok harcolni. És Darren azt mondta, hogy kell nekem motiváció. És most már teljesen biztosan tudom, hogy Te vagy nekem a motiváció. Nem azért mondom el ezt neki, hogy vigasztaljam vagy hogy hizlaljam a máját. De úgy érzem, hogy ehhez neki is köze van, hiszen mégis róla van szó... Fordított esetben én is szeretnék tudni róla. Meg ez amúgy is ilyen túlzott őszinteséges berögződés. Áthajolok kicsit, hogy megpuszilhassam a homlokát. Most mindkettőnknek nagyon sok erő és kitartás fog kelleni az előrelépéshez. Ahhoz, hogy ne legyünk depisek és ne akarjunk mindig sírni. De engem nem érdekel, ha Masa erre vágyik, az ölemben mindig sírhat, vagy éppen ütlegelhet és kitöltheti rajtam a mérgét. Tudom, hogy nem nekem szól, de akkor is. Ahol tudok, segítek. - Tényleg, az a látomásos dolgod működik még? Jut eszembe nagy hirtelen a kérdés. Mondjuk biztos nem ez most a legfontosabb, de kiszaladt a számon, na. Talán nem is tudja, mert nem volt ideje ezzel foglalkozni. Kissé el is szégyenlem magam, de ha látom rajta, hogy nem vette zokon a kérdést, akkor nem kezdek el látványosan pironkodni, szerencsére.
Ahogy elenged reflexből megfordulok, hogy láthassam őt. Az előbbi helyzettel sem volt semmi baj, csak jobban szeretem, ha belenézhetek a szemeibe, látható az arcmimikáját. -Büntetés? Teee? Mi rosszat csináltál, amiért büntetést érdemeltél ki?-Nem hittem volna, hogy Jamiet meg fogják büntetni, hiszen olyan kis kedves, aranyos, ártatlan. A nevetésére én csak elmosolyodom. Ahhoz, hogy megint őszintén nevethessek, úgy mint régen kell még egy kis idő. Talán csak hetek kérdése, de az is lehet, hogy hónapok, vagy esetleg évek? Ezt nem tudom megjósolni. Sok mindentől függ, hogy hogyan fogom megélni beszokást, betanulást. Ám bízom abban, hogy Jamie és James mellett jó dolgom lesz! -Nekem nagyon tetszik a felvázolt kép, csak a csikizés része nem. Azt ki lehetne majd hagyni! De mondjuk mi Jamesel csak egy vendégszobában vagyunk. Filmeket nem tudom, hogy honnan lehetne szerezni. Ennyire még nem néztem körül odabent.-Talán Jamie erről többet tud. Ahogy tovább hallgatom őt felülök a hóban, térdeimet behajtom és karjaimmal átölelem őket. Örökkön örökké? Talán túl nagy bátorság ezt kijelenteni, hiszen nem lettünk istenek. Nem vagyunk hallhatatlanok, van gyenge pontunk, így vigyázni kell, ha nem akarunk vágóhídra kerülni. -Tudom, hogy ezt szeretted volna és nem utállak érte...-Bár az akkori veszekedésünkkor azt mondtam, hogy gyűlölni tudnám, ha megtenné, de nem ő tette meg. Jamie békén hagyott engem és elfogadta a véleményem. -Én?-Meglep a dolog. Felemelem fejemet a térdeimről és felé pillantok. Én motiválom őt? De mégis miért? -Azt hiszem kölcsönös ez a dolog! Bevallom őszintén első nap legszívesebben beleugrottam volna egy szakadékba, hogy ne kelljen kibírnom ezt az egészet....De eszembe jutottál te és nem akartalak itt hagyni. Látni szerettelek volna...-Ezt a kis kaszás dolgot még Jamesnek sem meséltem el, nem mertem, vagy csak nem akartam nem tudom. Bár az nem lepne meg, ha megérezte volna rajtam, hogy az életkedvem egyenlő a nullával. -Öhm...Ezzel nem is foglalkoztam...De most, hogy így mondod azt hiszem nem. Amióta ilyen lettem egyszer sem volt látomásom, pedig sok alkalom volt rá, ahogy az előbb is veled. Talán a farkasom elűzte...-Bár lehet, hogy ha lehetne választani inkább a látomások mellé álltam volna...De ezzel már elkéstem. Idő közben ismét csak magam elé bambulok. Most még nincs kedvem innen elmozdulni, másokkal találkozni. Túl nyugodt és békés ez a hely ahhoz, hogy ilyen hamar itt hagyjam.
- Ööö... - húzom el a számat a kérdésére és kicsit el is pirulok, ahogy eszembe jutnak az Ashley-vel történtek - Hát, elvesztettem a fejem és megtéptem Darren új kölykét. Egy kis csitri, na. Bejött a műhelybe, mindent levert és tönkretett, aztán arról panaszkodott, hogy hű de szar neki. Áh, nem tudja ez, milyen, ha egy kölyökkel rosszul bánnak. A szép, kék szemeim valamivel sötétebb árnyalatúra színeződnek, ahogy az emlékek felidézésétől egy kisebb harag-góc kavarog a torkomban. Na meg persze ott volt az a másik eset is... - Hja, aztán meg együtt kellett meóznom vele. Vagyis kellett volna, de olyan éretlenül viselkedett. Harapdálta a száját meg nekem préselődött és... nyeh, mindeeegy. Nagyon remélem, hogy Masa nem érti félre ezt az egészet vagy nem hiszi azt, hogy egy perverz állat vagyok. Bár... Az vagyok. Voltam. Na. Sok dologról egyáltalán nem tehetek, de ennek ellenére vannak és léteznek, hála Charlotte közbenjárásának. De ezt Masa tudja, legalább is azt hiszi, hogy mindent tud, pedig nem. Annyira mélyen sosem avattam be, mert félek attól, hogy megutálna érte, hogy milyen undorító dolgokat műveltem és műveltek velem. És hogy nekem ez... valahol tetszett is. Megint elhúzom a szám. James, James, James... James csak fulladjon meg! - Átmehetünk akár hozzám is. Megkérem Darrent, hogy adja kölcsön a tv-jét, mert nekem nincsen semmi ilyesmim. Ja, tényleg semmim. De igazából nem is kell, nem is hiányzik. Bár azt hiszem, hogy most, hogy Masa itt lesz, elég sok dolgot elő kell teremtenem, amit magamért nem tennék meg. Zavartan, de valahol mégis büszkén görbül mosolyra a szám, ahogy meglepetten visszakérdez. - Te... Suttogom vissza válaszul, aztán a kis monológja végére annyira széles lesz a vigyorom, hogy kilátszik az egész fogsorom. - De izé vagy! Ne ugráljál szakadékba, mert leharapom az orrodat! Csattanok fel játékosan, az arcom pedig újra belefúrom a vállába, a hajához, de csak egy kicsit. A farkasom elégedetten hempereg és megvallom őszintén, én is így tennék, ha nem tudnám, hogy Masát biztos zavarná, hogy pucéran tekergek a hóban. De így is jó, hogy hozzá furakodom csak oda. - Nyugi, szerintem nem vesztettél sokat... Vagyis, nem ezt akartam mondani... - javítom ki magam gyorsan - Idővel elég sok olyasmit meg fogsz tudni mondani másokról, amit eddig a képességeddel sikerült csak. De így legalább nem kell félned, hogy olyat látsz, amit nem akarsz és tudod majd szabályozni. Közlöm vele tudálékosan, majd hosszú puszit nyomok a homlokára, aztán feltolom magam. - Na, megyünk hozzám? Persze, csak ha szeretnél... Majd elszaladok forrócsokit hozni, vagy amit szeretnél és nálam megisszuk. Bár gondolom James biztos mondta, hogy nem kéne emberek közt mászkálnod, szóval megint lemaradtam egy körrel... A hangomban éppen csak egy falatnyi vádaskodás és irigység hallatszik, de már akkor próbálom túltenni magam rajta, ahogy visszamegyek Masához és kezet nyújtok neki, hogy felsegíthessem.
//Szerintem még írj ide, aztán nyitok magamnak szobát és ha van kedved, én már oda fogok írni *-*//
-Darrennek van farkas kölyke? Ezt nem is tudtam!-Bár sok mindent nem tudok még a falkáról. Viszont az nagyon is meglep, hogy Darren is befogadott egy kölyköt. Szegény lány. Vajon hogy viseli ő ezt az egészet? -De Jamie! Meg kell értened őt is. Tudom, hogy szerencsém van Jamesel és szerintem jobb tanítót nem is választhatnék, de mind ezek ellenére nekem is rossz ez az egész. Jó mondjuk én nem szeretem minden bajomat kiönteni, de szerintem te már ismersz eléggé ahhoz, hogy tudd mit érzek most.-Persze nem voltam ott és nem tudom, hogy pontosan mit csinált az a kölyök, de végül is hasonló a helyzetünk, csak engem elvisel Jamie. -De az miért baj? Lehet, hogy így fejezte ki a tetszését nem?-Ha már dörgölődzik akkor az csak azt jelentheti, hogy nagyon is bejön neki Jamie. Tudom kis szerény e téren Jamie, de azért ennyire nem lehet. A mosolyt nem viszonozom. Én komolyan gondoltam, amit mondtam. Voltak is pillanatok, mikor csak hajszálon múlt az, hogy megteszem és van egy olyan érzésem, hogy még sokszor fogom ezt érezni. Az átváltozásokon még nem vagyok túl és már hallottam arról, hogy milyen borzalmasak. Vajon akkor nem fogok inkább vágyni a halálra? Úgy szeretném azt, ha ez csak egy rossz álom lenne. Fel szeretnék ébredni és mosolyogni, örülni annak, hogy mind ez nem a valóság. De hiába várok erre. Már ébren vagyok és akárhányszor fel fogok kelni ugyan olyan leszek örökre. -Oh én megvagyok a nélkül is. Jó nekem inkább a tudatlanság. Lehet, hogy ha a képességem elárulta volna a legelején rólad, hogy nem vagy rendes ember, akkor most nem lennénk itt együtt. Néha jobb nem tudni a dolgokról. Sokszor az megkíméli az embert a fájdalmaktól.-Az arcom komollyá válik, majd a felém nyújtott kezet megragadom és én is felállok a földről. -Jó lesz nálad! Legalább nem zavarjuk Jamest és igen mondta. Iszonyat nehéz nem lemenni a városba. Már el szeretnék menni vásárolni, új ruhákat, anyagokat...De nem mehetek, pedig nekem ez olyan, mint férfinak a kocsi vásárlás, vagy a foci, golf. Megnyugszom tőle és boldog leszek, még ha nem is veszek semmit. Elveszni az anyagok rengetegében, álmodozni mindenféle ruháról.-Igazából nem értem, hogy miért is haragszik ennyire Jamesre, de remélem hamarosan túllép rajta és ő is megkedveli majd. Jól bánik velem, tényleg mint egy gyermekét féltő apuka. Már rég éreztem ilyen féle biztonságot. -Forrócsoki jöhet, meg sok sok sok csoki és éhes is kezdek lenni, de előtte majd átöltöznék mert vizes lett a ruhám és lehet, hogy mi nem betegszünk meg, de zavar. Szóval esetleg míg te áthozod a tévét meg ilyenek én átöltözöm. Az úgy jó neked?-Pillantok rá kérdőn. Egyik kezemmel megfogom az övét és az ujjaimat az övé közé csúsztatom.
Néha néha az embert elkapja az unalom, dacára annak, hogy majdnem halhatatlanként már volt időm megszokni a hosszú élet bizonyos mellékhatásait. Persze mit is csinálok ha unatkozok? Igeeen balhét, vagy zűrt, vagy valami vicces dolgot. Vagy éppenséggel tehetek is valami hasznosat. Az ágyam alól előkotrom a kedvenc baseball ütőmet, melyet nem baseballra használok, hanem inkább krikettezni az ellenfeleim golyóival. Azt hiszem ma próbára teszem az egyik újoncunkat, tudom még minden tekintetben fiatal, de annyit sürgölődik a Tarkok körül, hogy lassan felkelti az én kíváncsiságomat is. Vajon milyen fából faragták? Kemény mint az angol tölgy? Vagy puha mint a balsafa? Hamarosan kiderítem. A sok utat látott hátizsákomba pakolok jó pár sört, majd a biztonság esetére egy palack ásvány vizet is. Le csekkolom a zsebeimet. Öngyújtó? Pipa! Friss csempészett Kubai szivar? A zsebem tapogatva tudtam, hogy valami hiányzik. A szekrényhez lépve két tubust vettem ki, mindegyik alumínium tartályban egy szivar rejtőzött. Nagy volt a kísértés, hogy most azonnal az egyiket a számba vegyem, de inkább később. Helyette inkább folytattam a zsebeim leltárát. Bicska? Megvan. Mobil telefon? Ez is. Rögtön fogtam is az ősi készüléket, és be pötyögtem a központ számát. - Itt Tabitha! Lécci valaki küldje már fel a tisztáshoz azt a Ashley nevű kölyköt. Igen azt amelyik virít mint egy papagáj. Zseblámpát hozzon, lehet sokáig maradunk. - Majd a készüléket kinyomva az ágyamra dobom. Nem akarom, hogy valaki zavarjon, és egyébként is a fák közt a térerő amúgy is luxus, mint a friss levegő a nyilvános mosdóban. Gyorsan végig néztem magamon megfelelő-e egy kis erdei kiruccanáshoz a ruhám. Ez felesleges volt, hiszen még nem volt olyan jó idő, hogy nagyon neki vetkőzve járjak. A bakancsom a farmerom, és a fekete toppom pont tökéletes. Mikor úgy éreztem meg vagyok mindennel, sietős léptekkel indultam meg, hogy még a kislány előtt érjek fel. Nem is kellett csalódnom. Mikor meg érkeztem a tisztásra, még teljesen egyedül. Voltam, így míg várakoztam a baseball ütőmmel fenyő tobozokat ütögettem. Majd lépteket halva a közeledő felé fordultam az ütőt átvetve hátul a nyakamon, és kíváncsi vigyorral vártam a felbukkanó lányt. - Mindig megváratod a partnered a randin, vagy csak én miattam késtél ilyen sokat? - Kérdezem széles ragadozó vigyorral az arcomon. Ó igen! Itt a mai napi préda.
*Az ember lánya mit csinál késő délután? Azt nem tudom, de én mindenesetre Darren nappalijában ücsörögtem és jobbra balra kapcsolgattam a készüléket. De semmi… végül kikapcsolva fújtattam dühösen és… azt hiszem Darrennek kell vennie egy új távirányítót. Hát mit ne mondjak, biztos szeretni fog érte. De véletlen volt. Nem kell itt egyből dühkitörésre gondolni, nem vágtam a falhoz… mindössze összeroppant a kezemben. Hát na… farkas vagyok és egy elég fiatal, nem csoda, hogy nem tudom szabályozni olykor az erőm. Nagy merengésem a semmin, egy kopogás zavarta meg. Darren nem kopog.* - Nincs, nem volt és nem is lesz. De azért bújj be. * Kiabáltam ki de egy halk sóhajt követően azért csak-csak beljebb invitáltam. Nem tudtam ki az, és bár nem érdekelt azért mégis na… Darrent is kereshetik. Na de mikor a fazon megmondta, hogy miért is van itt és ki üzent felvontam a szemöldököm.* - Ne szopass… ma nincs hozzá hangulatom. Gray miért hívatna? *Tettem fel az öt pontos kérdést, de még be sem fejeztem már érdekelt a dolog. A másik csak megvonta a vállát és közölte, hogy Ő a helyemben menne. Hát kac-kac nem vagy a helyemben és jelenleg én sem szeretnék ott lenni. Nah de be sem csukódott az ajtó már pattantam is fel. Öltözködjön a fene… lila nadrág, citromsárga póló volt rajtam aminek a tetejébe felkaptam egy neon zöld cipzáras pulcsit, hajam összefogtam a tarkómon, kapucni fejbe, tornacsuka és már indultam is. Ja, hogy lámpa… hátha valamit nem látok meg a farkas szemeimmel, akkor az nincs is. Szóval lámpa felesleges… no meg, nincs is. Mire odaértem már ott volt a nő. Éreztem az energiáit, farkasom meg félve de mégis érdeklődőn szemlélte a másikat. Azaz kislány, járass le kapásból. De hát Raven-James incidens óta mindenkitől félt. Mázli, hogy én nem. A nő érezhette, hogy kissé mintha nem volnék jó kedvemben. Nem meglepő az utóbbi időben, de ott volt a kíváncsiságom is. Késtem? Nos, nem szokásom késni… de hát akár megeshet ez is. Nem néztem az órámra csak is a nő tekintetét kerestem és a vonásaira figyeltem a magam szürkés-zöld íriszeivel. A telefonom a zsebembe, másra nekem nem volt szükségem. A kérdésére azonban egy halvány mosoly jelent meg az ajkaimon és oldalra biccentettem a fejem kissé.* - Mindig korábban érkezel és türelmetlenkedsz, mint akinek randija van? * Kérdeztem vissza. Hangomban nem volt semmi. Se él, se vidámság se… semmi. Azt meg nem kell tudnia a másiknak, hogy én meg a randik hat különböző dolog legalább tíz univerzumban. De egy mondatban semmiképp sem állja meg a helyét. Fejemről hátra löktem a kapucnim és körbe tekintettem.* - Van valami különösebb oka, hogy látni szeretnél vagy csak szimplán unatkoztál? * Vontam fel a szemöldököm kérdőn. Naná, hogy érdekelt… ámbár ennek különösebb jelei nem voltak láthatóak az arcomon. Na nem azért mert olyan baromi nagy színész vagyok. Hanem szimplán kevés dolog tudott lázba hozni a történtek óta. *
Az ember nem várjon túl sokat. A lány tényleg olyan tarka mint egy ara papagáj. Ha pasi lennék tuti nem választanám arának, olyan rikítóan ízlés ficamosan öltözik. Bár ki tudja. Már észre vettem, hogy sok dologban kezdek konzervatív lenni. Tutti jele az öregedésnek, a nagy Tabitha elkezd rigolyás és konzervatív lenni. - Persze, hiszen így sokkal mulatságosabb az élet. - Vigyorgok még mindig, majd most hogy megérkezett előhalászom az egyik szivart tubust a zsebemből, és kinyitom. A sötétbarna henger a tenyerebe csúszik, és jólesően szívom be a sodort dohány illatát. Mint valami kiéhezett kutya, még az orrom alatt is elhúzom kétszer, majd a sarkát a számba véve leharapom azt. A nyálam össze fut a dohány ízére, és kiköpöm a sarkot, majd gyújtót előhalászva kényelmesen rágyújtok. - Nem mellékesen aki először érkezik a csata helyszínére az kiválaszthatja a legjobb pontot a harcra. - Jegyzem meg a gyújtó fedelét a helyére kattintva, és szürke füstöt eregetve az ég felé. - Gyere közelebb hadd lássalak pöttömke. - Mondom, neki gondolkozás nélkül, persze nem mintha én sokkal magasabb lennék nála, hiszen szinte nem is vagyok az. Inkább a kora miatt hívtam így. - Az ok amiért találkozni szerettem volna veled az, hogy... igen az, hogy unatkoztam, és mivel sokat szimatoltál a Tarkok körül gondoltam én is megnézlek magamnak milyen fából is faragtak téged. - Mondom neki és lassan közelebb sétálok hozzá. Már most élvezem, hogy rá fogok ijeszteni szegény lányra. - Gondoltam ismerkedjünk mielőtt elviszlek a beavatási rituáléra. Nem tudom mondták-e, de a lány farkasoknak rá szoktak tetoválni egy jelképet a fenekükre. - Mondom kiismerhetetlen póker arccal, Nah persze tetoválás, mintha meg maradna rajtunk.
*A válaszára csak megingattam a fejem. De legalább Ő tud mulatni, bár ennyi idősen csoda, hogy még nem jelentkeztek a kapuzárási pánikok nála és ilyen apróságokban éli ki az örömét. De hát istenem, szíve joga eldönteni, hogy milyen idős. Tekintetem követi a mozdulatait… tiszta pasi. Bár erről én csak hallgassak jó mélyen. Viszont ahogy rágyújt a bűz az orrom csavarja. Emberként is elviselhetetlen volt, így meg aztán… grr… hányni hova szabad? Na jó, azért itt még nem tartok. * - Aki ostoba mód rohan a helyszínre, hogy első legyen összefuthat egy orv lövésszel. * Feleltem a szavaira könnyedén. Nem, nem tudtam sokat a farkasokról meg a Tarkoskodásról és ilyenek. Szavaim inkább csak megállapítás, mintsem tudomány. De egy apró mosoly megint ott bujkált az ajkaim szegletében, amit még a bűzre való fintorom sem tudott elrejteni. A kérésére (?) csak felvontam a szemöldököm. Pöttöm? Nah így Darren szokott nevezni, vagy KisFakírnak. De hát egye kutya… mit bánom én, hogy hogy hív. Farkaséknál ez már mellékes dolog. De maradtam a helyemen, biztos jó a szeme így is megtud nézni magának. Viszont a kérdésemre adott válaszára összeszűkültek a szemeim és kissé gyanakodva néztem Tabithára. * - Egy Tark érdeklődik utánam… ez akár megtisztelő is lehetne. Azonban azért legyeskedek arra, mert többnyire oktatók után kajtatok. * A cél más kérdés, és ahogy közelebb jön sem zavar. Rezzenéstelenül – de nem mereven vagy félve - állok egyhelyben egészen addig, míg meg nem érzem töményebben annak az izének a szagát.* - Ez rohadt büdös… * Jegyzem meg úgy mellékesen, de inkább tovább figyelek a szavaira. Vazeg… ez is megakar etetni. Könyörgöm, nem vagyok éhes és különben is kitudom szolgálni magam. Szavai végén felhorkantok, és ha nő épp mögöttem van, akkor megfordulok de mindenképp úgy helyezkedek, hogy a szemeit láthassam. Nem tudom miért, de mániám annak a szemébe nézni, akivel épp beszélek. Különben is, ne engedj senki olyat a hátat mögé, akinek nem tennéd kezébe az életed. Nem mintha esélyem volna, ha ilyen szándékai lennének, de hát a berögződés.* - De, hallottam róla… ahogy arról is, hogy a fiatal lányokat utána meztelenül rohantatják végig az erdőn, s ha célt ér akkor jutalom falatkaként a szüzességük is elveszik, hogy tuti biztos jó harcos legyen. * Irónia… még ha nem is hallatszik, de ha játszunk, hát játszunk így. Engem aztán nem zavar, talán még valami jó is ki sül a mai napból. * - A tetováláson is átestem, szeretnéd megnézni? * Vontam fel a szemöldököm. Hát szívesen megmutatom neki a hátsó felem, amin semmi nincs tekintve, hogy ez úgy baromság, ahogy van. Oké, kölyök vagyok és gyerek, de nem hülye. Vagyis nem ennyire. Viszont hiába volt ott az arcomon a lelkes vigyor a nő pontosan érezhette, hogy bizony egy szavát sem hiszem. Hát ejnye… nehéz úgy pókorezni, hogy az ember lányának nincs pajzsa. Már pedig a rekordom két perc… addig fent tudtam tartani, aztán összeomlott mint egy kártya vár. No meg a vérvonalamban két lány rokonom van, már biztos figyelmeztettek volna. Mondjuk már vártam, hogy mikor kóstól be valaki. Jó, Ryan nem egyszer megetetett, mint például mikor Militől kéretett velem egy csomag óvszert jelezve, hogy Ő tartja az ilyeneket számon, nehogy túlnépesedés legyen a falkában. Én barom meg oda mentem az Antennához… csoda, hogy még a fejem a helyén van. Ha valakinek ilyen jó fej rokonai vannak, minek neki ellenség? Bár… minden szívatást összevetve, imádom. Mármint Ryant. De jelenleg csak csendesen vártam a nő válaszát. Bár, akár zokon is vehetném, hogy ennyire hülyének néz. De se baj… a suli sem volt jobb.*
- HAHAHA! - Kacagok fel önfeledten. Nem semmi a csaj, elsőre olyan mintha a pelenkás farkas magammal találkoznék. - Ezzel pöttöm lekéstél egy lehetőségről, hogy meg kínáljalak egy szivarral. Pedig ezek isteni darabok. Minden esetre így több marad nekem. Gyere huppanj ide mellém!. - Mondom, és a hátizsákom mellé telepszem. Majd ki veszek egy doboz sört, és a nyakamhoz szorítva hűtöm magam egy kicsit. - Ha kérsz sört vegyél nyugodtan. - Kínálom az isteni nedűből. Majd újra szemügyre veszem. Szemtelenül fiatal. Emlékszem amikor én ilyen idős voltam mennyire más helyzetben voltam. Felszisszentem a sörös dobozt, és a szivart kivéve a számból, kortyolok belőle egy nagyot. A hűvös buborékos folyadék frissítően csúszik le a torkomon. - Kapsz tőlem egy piros pontot a füzetembe. Fogtad a poént a tetoválásról. - Mosolygok rá egy fokkal barátságosabban, és két fokkal kevésbé ragadozóan. - A szavaid viszont tapasztalatlanságról szólnak. Ha te érsz elsőnek a csata helyére te vagy a mesterlövész, és a másodjára érkező a célpont. De ha mégsem te vagy az orvlövész az egyenletben akkor az össze futási esélyeid vele nem attól függ, hogy mikor érkezel, hanem attól, hogy milyen magasan állsz a falkában. A te esetedben még ötven évig tuti nem fenyeget az a veszély, hogy valaki annyira féljen tőled, hogy egy kilencszáz yardos lövéssel akarjon megölni, mert azon belül halálos vagy, mint az ebola. - Mondom, és a szivart a számba véve újra aromás füsttel töltöm meg a szájpadlásom. Újabb szippantás, és lassan füst karikákat kezdek eregetni. Elbűvölve figyelem ahogy a karikák az ég felé szállnak, majd lassan alakjukat vesztve eloszlanak. - Miért pont Tark? Elvégre gondolom tudod, hogy a harcosok élete nem csak játék és mese, hiszen ott a nagy kaszás is. De ha mégsem táncolsz a halállal akkor is megsérülhetsz. Szóval engem nagyon kíváncsivá teszel, jó lenne hallani az indokaidat. Ha érdekesnek találom őket talán néha én is rád nézek, és tanítok pár trükköt. Talán még egy rendes kis bunyóba is el rángatlak majd. - Közeben átfut a fejemen, hogy hozni kellett volna kártyát. Mindegy, a program így is megvan. Én biztos élvezni fogom A kislány már nem annyira biztos. - Amúgy nyugodtan szólíts Tabithának.
A hozzászólást Tabitha Grey összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Jún. 15, 2013 12:14 am-kor.
*Isteniek vagy sem… nekem nem kellett volna akkor sem, ha utánam vágják. Egyáltalán nem sajnáltam, hogy lecsúsztam a lehetőségről. Nah de a második pöttömözésre már megforgattam a szemeim.* - Ashley vagy Ash… de miért van olyan érzésem, hogy ezt nem mosom le magamról? * Kérdeztem egy lemondó sóhaj kíséretében. Igazából érdekelt, hogy még hány ezer becenevet fognak rám aggatni. Viszont az invitálásra helyet foglaltam, de azért tisztes távolban attól a bűzrúdtól. Nem volt újdonság számomra amit a kezében tartott. Na nem azért mert ittam volna valaha is, hanem jócskán megnövekedett a hím ismerőseim száma. Nah de hogy meg is kínál… hitetlenkedve pislogtam rá párat, kissé kitágult pupillákkal. De aztán csak megingattam a fejem.* - Köszönöm… de én nem iszom. Csak tizenhét leszek. * Na érdekes volna ha már most innék. Elég volt Stevet leszoktatni az alkoholról, nem kell, hogy viszonozza ezt a szívességet. Egy alkoholtól bűzös tizenhat éves aki ráadásul lány. Hát… mit ne mondjak, kiábrándító még a kép is. Egyszer ittam de köszönöm elég volt. Mondjuk más sörrel, én whiskyvel próbálkoztam. Nem sírom vissza az utána következő pár napot az tuti. Viszont szavaira egy szélesebb mosoly keretezi az arcom. Na nem a piros pont miatt. Ujjaim közé egy vékony és kicsi fadarabot fogok és azt forgatom, miközben felelek.* - Fiatal vagyok… de nem hülye. Gólyaavatásom is volt és hidd el, itt is szívatnak eleget. * Az már más kérdés, hogy mostanában már nem voltam vevő rá, pedig nem is olyan rég még minden lelkiismeret-furdalás nélkül lógtam ki Ryannal éjszaka, hogy kifessük Darren műhelyét rózsaszínre. Azonban már sokkal kiélezettebben figyeltem a szavaira, még ha a fadarab mozgása nem is maradt abba.* - Milyen optimista vagy… jó az százötvennek is. * Bezony, az alatt csak kölyök vagyok onnantól meg már attól függ, hogy kivesz szemügyre. Tekintetem ismét az arcát kutatta, figyeltem minden apró rezdülésére.* - Fiatal vagyok a tapasztalatokhoz. Annyim van amit itt tanultam… meg Steventől. De gyakorlatias vagyok… még ha ez nem is előny. * Nem volt mit szépíteni ezen. Elméleti futattások olykor hasznosak. De gondolkodjon más… én megyek és megteszem. Ha gondolkodni akarok, akkor egyszerűbb lenne Shane mellé beülnöm vagy Darren helyére pályáznom, csak, hogy családban maradjon az Ikkuma poszt. Meg kapom a feladatot és én maximum a kivitelezésben hozom meg a döntést. De nem sok szabad kezet szoktak adni… legalábbis én ezt vettem észre. Aztán lehet, hogy tévedek és csak pont rossz utasításokat kaptam el. A kérdésére lesütöm a tekintetem. Nem azért mert szégyellem magam, csak… igazából az oktatóimat inkább az érdekelte, hogy miért pont őket szeretném és nem az, hogy miért ezt a célt választottam. Oké, most jön az a rész ami elméletileg a kutyát sem érdekli. De mégis megkérdezte Tabitha, szóval illik rá válaszolni.* - Mert ezt ismerem. Míg más lányok babáztak, plázákban rohangáltak és Justin Bieberre nyáladztak addig én közel – harc edzéseken vettem részt iskola után már nyolc éves korom óta, utána meg James Bond filmeket néztem. Steven Őrző… az egyik legjobb mágus. Őrzőnek készültem, de a mágia nem vonzott, így a Harcosok maradtak. Nem tudok egy idősebbnek is elfogadható indokkal szolgálni Tabitha. Én ezt ismerem és mikor más azt mondta a suliban, hogy Hercegnő akar lenni én rávágtam, hogy Harcos. Ez a célom és bár tudom, hogy nem könnyű, nem veszélytelen és minden apró tettünknél ott lohol a csuklyás a nyakunkban… mégis ezt szeretném. *Ezerszer könnyebb úgy beszélni valakivel erről, hogy nincs célod vele. Aztán vagy megéri vagy nem. Ezt nem tudom, nem ismerem a nőt. Lelkemben ott volt a cél irányában a határozottság, az eltökéltség még ha egy szürke felleg is volt mögötte. A nő elég idős, hogy a pillanatnyi – ami már három hete tart – megingásom alatt is érezze ezt, már ha figyelt persze, a belőlem áradó érzelmekre.* - Erre nem rég azt mondták, hogy ha majd megismerek más életet meghátrálok majd, mert van szebb és jobb is. Jó, ez ostobán fog hangzani… de nekem ez a jó. * Elvégre nem véletlen van szűkös napi rendem ami nem áll másból csak az edzésekből. Zöldes íriszeim kissé kételkedve pillantottak a másikra. Tartottam Tőle, hogy Ő sem fogja megérteni. * - Ami pedig a búnyót illeti… Darren bizonyára díjazná, ha megint valami baromságba keverednék. Steveről nem is beszélve. * Vigyorodtam el. Naná, hogy hajukat tépnék, szerintem már miattam vannak lassan ősz hajszálaik. Nem volt titok, hogy az Ikkuma a Teremtőm és az Őrző a gyámszerinti apám. Fura kettősség mi? Ahogy az sem, hogy miért alakult így. Darren nem mostanában harapott volna be bárkit is, ha nincs azaz autóbaleset, amibe a szüleim is oda lettek. Az a barom Reed… de nem baj, nem sokára itt az én időm. Már csak napok kérdése… De, hogy a srácokat mikor értem meg… na az évek. De most hogy a fenébe jutott eszembe Sammie? Nem tudom, de az arcom az nyomban elvörösödött. *
- Engem nem zavar, hogy csak tizenhét leszel. Amikor én születtem tizenhét évesen a fehér lányokat már férjhez adták. Nem értem a mai kor embere, miért hiszi azt, hogy valaki csak huszonegy évesen elég idős a jóhoz. Szóval nyugodtan ihatsz egy dobozba nem fogsz belehalni, és legalább elmondhatod, hogy ezt is meg kóstoltad, mégsem változtál tőle sárkánnyá. - Mondom, mert érzem, hogy ellenérzése valójában nem a korból fakad hanem valami másból. Rövid töprengés után tovább szekálom a dologgal. - Tudod, engem is nézhetsz akár alkoholistának. De attól, hogy néha bedobok egy jó sört egy nehéz nap után csak mélyebben alszom. A sörivás részben a felelősségről is szól, mert attól hogy a kezedbe veszel egyet az nem jelenti azt, hogy annyit kell innod amitől díjnyertes youtube videó alany leszel. Ezt is lehet diszkréten csinálni akár csak az alvást a melóban. - Mondom, de igazán nem erőltetem a lányra a dolgot, majd később úgyis ki fogja valamikor próbálni. Ha nem ma akkor lehet száz év múlva. Hehe elvégre van időm bőven, hogy a halálba szekáljam ezzel szépen lassan. Majd egy jó nagyot slukkolok a szivaromból, és pár utolsó füst karikát küldve az égre eloltom. A kialudt szivart végül vissza rejtem az alumínium csőbe és elrakom. Ezek után a „vallomását” hallgatva megiszom a söröm maradékát. - Azt hiszem ez is van olyan jó indok arra, hogy harcos legyél mint bármi más. - Bólintok elgondolkozva, és össze gyűröm a sörös dobozt. - Igazából őszintén szólva nagy ívben teszek rá, hogy miért. A motivációd és elhivatottságod érdekelt. Erről pedig csak úgy lehetett fogalmam, hogy meg kérdezem. Azt akartam tudni, hogy a harcos szíve és lelke van-e benned. Abból pedig a jelek szerint nincs hiány. Ez tetszik! Nem vagyok a mentorod, ha jól sejtem az már vannak neked elegen, azok akik lőni tanítanak, vagy éppen torkot szeletelni hámozott sündisznóval. Én ahogy látom élni kell, hogy megtanítsalak téged Ash bébi. - Mondom, és hanyatt dőlök, majd csinálok egy hátra bukfencet, és talpra szökkenek. - Persze erre nem én vagyok a legalkalmasabb. De hé! Unatkozom, ezért te fogsz szívni. - Vigyorgok rá. Lehajolok felé dobom az ütőt, és a hátizsákomat felkapva, elkezdek távolodni tőle. - Én a helyedben gyorsan felmarkolnám azt az ütőt, mert ha nem esélyed sem lesz védekezni, az pedig fájni fog. - Mikor már eléggé eltávolodtam tőle a hátizsákba csúsztatom a kezem, és az ujjaim rá fonódnak egy sörös dobozra. Előrántom a kezem, és megperdülve felé hajítom a dobozt. Nem érdekel, hogy ki tudja-e védeni vagy nem. Az biztos, ha bénázik jó nagyot fog csattani a doboz a fején. Ez általában elég vicces hanggal szokott járni amin nem lehet nem nevetni. Ahogy azon sem ahogy valaki reflexből szét csapja az ütővel a dobozt ezzel beterítve saját magát habzó sörrel.
*Igen, ismerős volt a dolog és ismételten nem tapasztalatból. Elég sok farkast adtak férjhez idő előtt. De hát persze kinek, mi az idő… ez csupán neveltetés kérdése. Viszont a némileg felháborodottnak tűnő megjegyzésére megingattam a fejem.* - Ez általában eltántorítja az embereket. De hidd el… ha huszonöt lennék is azt mondtam volna, hogy _csak_ annyi leszek. Nem szeretem az alkoholt és bár sárkány valóban nem leszek, de éktelen fejfájással, hányingerrel és éhséggel ébredni nem a legmurisabb dolog, pláne ha az embernek dolga van másnap. * Pokoli volt a másnapos edzés. Még az ellenségeimnek sem kívánnám, bár olyanom nincs is igazán és talán csak ezért. Nah de a videó alany, hát ezen felnevettem.* - Nem, valóban nem… de ha már felelősségnél tartunk. Nem neked kéne pont lebeszélned az ilyesmiről és nem biztatni? Különben meg, így első ránézésre hamarabb kinézném belőled, hogy csak azért is tovább itatsz és csinálsz egy videót, hogy unalmas perceidben visszanézd és jót röhögj, mintsem, hogy leállítanál. * Vigyorodtam el őszintén és szélesen. Ez nevezhető előítéletnek is… de így elsőre így véltem, de tévedni emberi dolog. Hát még farkas… De tény, hogy már megérte kijönnöm holott biztosra vettem, hogy csak egy újabb szívatás. Valamivel már most jobb kedvem volt. Ahogy a füstölő hülyeség kialudt kissé oldalra fordultam ez egész testemmel és így féloldalasan voltam szembe a másikkal. Nem volt ok, amiért ilyen elcseszett mód üldögéljünk egymás mellett. Viszont a sörrel továbbra sem éltem. Arcomon felsejlik az értetlenség, és ha egy óriási vörös kérdőjel villogna a homlokomon sem lehetne ez ennél látványosabb. Már kérdezném is, hogy akkor meg minek kérdezte, hisz én sem lottón nyertem a nyelvem de kérdés nélkül is felel. Nah de az utolsó mondatára a könyököm a combomon támasztottam meg és a tenyerembe temettem az arcom.* - Le sem tagadhatnád, hogy Alexszel közel álltok egymáshoz. * Morogtam kelletlenűl. Ő is erről beszélt, hogy nem élek de hékás.* - Különben meg, mentorom csak egy van. Oktatóból akadnak többen is, tekintve, hogy egyetlen embertől nem lehet mindent megtanulni. * Miért jár ennyit a szám? Nem tudom, de ha már így van akkor ne most hagyjam abba.* - Élek… a „hivatásomnak”. * Macska karmoztam az újaimmal, mivel jelenleg csak a jövő zenéje volt, amire készültem. Nem volt hivatásom bár ilyen eredményekkel, amit idén értem el… nem is lesz soha. Legalábbis nem emberi. Szívni? Én? Na azt lesheti… nem vagyok egy plüss maci amit rángathat. De mielőtt kifejthetném, már lendül is fel és repül az ütő felém amit elkapok. Nem akartam csak védeni, de magyarázza már ezt valaki a reflexeimnek is légyszi. Hátrál és beszél, ez már nem jó pláne ha figyelembe veszem azt is, amit mond. Hát bakker… azért én felálltam pedig eszemben sem volt.De mielőtt hármat pisloghattam volna már repült is valami felém, annyira meglepett, hogy még csak fel sem mértem, hogy mi az, hanem az ütőt lendítve „védtem” ki, méghozzá úgy, hogy visszaütöttem Tabitha felé. Oda, ahonnan jött. A doboz megrepedt, a szénsavas kesernyés nedű pedig totál beborított miközben spriccelve szállt vissza felé… A döbbenettől csak pislogni tudtam elsőre. Végig nézve magamon kezdtem el prüszkölni, ahogy az erős illat facsarta az orromat. * - Létesíts már szexuális kapcsolatot. * Igen, ez egy b*zd meg volt, de én nem káromkodok. Vagyis ritkán, de ott már akkor baj van. Nagy baj. De mire a mondat végére értem és a sörrel mosott hajam-kitöröltem az arcomból nevettem. Nah de hé, az ütőt nem engedtem ki a kezemből, de hogy még egyszer nem csapok vele az is biztos. * - De mégis… csupa sörösen mit akarsz velem kezdeni ezek után? Lenyalogatod, hogy ne menjen kárba vagy mi? * Vigyorogtam mint egy vadalma… hát hasonló meglepetéssel nem szolgálhatok a nőnek, tekintve, hogy a telefo… Ó basszus. Ki is vettem a zsebemből a készüléket és…* - Azt hiszem, jössz egy telefonnal. * Közöltem, mivel az beázott… de majd kiderül ha otthon megnézem. Viszont a telefont a nő felé dobtam, kikapcsolva és az aksiját is kivéve, hogy ne menjen még jobban tönkre. DE nem igazán hatott meg a dolog, mindössze csak tájékoztattam. Az elmúlt négy hónapban több telefont törtem össze, hagytam el mint más egész élete során.* - Ennyi erővel már el is rakhatod. Sör baseballozunk még vagy a szagunkkal meghódítjuk az egyik kocsma összes hímtagját? * Persze ugrattam és nagyon-nagyon reméltem, hogy a másik veszi a lapot és nem kapni fog az alkalmon. Bár gőzöm sincs, hogy milyen tervei vannak az unalmára de semmi kedvem fellendíteni az orális szexualitásom alias szívni. Bár.. ha nála ilyen a szívás,akkor még murisnak is mondhatnám. Szürkés tekintetembe azonban némi vidám csillogás kélt életre. Hűha… a franc se hitte volna, hogy ilyet még érzek majd Reed meggyilkolása előtt. De meg kell hagyni, jó volt újra nevetni.*
Igen teljesen igaza van. Képes lennék leitatni a sárga földig, és igazából, szerintem le is tudnám, ha eléggé hízelegni neki, és nem csak le itatnám. Mikor már elég ittas tuti, ki pingálnám az arcát filctollakkal, és rá venném valami spéci mutatványra. például asztal tetején táncolni a fejére kötött melltartóval. Persze ebből a történetből még egy perc sem telt el. Bőven lesz még időm leitatni és valahogy valami megalázóba keverni őt. Meg kell hagynom azonban, hogy a sörös dobozos tréfám teljes siker volt, és jobban sült el mint vártam. Meg alázni le itatni a kislányt? Ugyan már. A sör hab istenien be terítette az egész arcát szegénynek. Ez kész teljesen. Ahogy rá néztem nem bírtam vissza fogni a nevetésemet és a földre zuhanva a hátamon forogva jobbra-balra, szinte már görcsösen hahotáztam. A dolog pedig nem akart csillapodni, hiszen ahogy levegőért kapkodva a könnyeimet törölgetve újra Ashley felé néztem rögtön megint rám tört a nevetés. Teljesen kész voltam, és még a könnyeim is kifolytak. Végül lenyugodva levegőért kapkodva, törölgettem le a könnyeimet. - Hú vazze! Látnod kellett volna az arcodat. Esküszöm a Comedy Central vagy ötezer dolcsit fizetett volna ha ezt felvesszük videóra. Csoda, hogy össze nem pisiltem magam. - Mondom, lassan feltápászkodva a földről. - Mondtál amúgy valamit? Nem figyeltem, mert úgy csöpögött a sör a képedről. Nem mellékesen végre látszik, hogy nő vagy. A ruhád egészen meggyőzően tapad az idomaidra. Talán levetkőztetlek és lenyalogatom rólad az utolsó cseppig a sört. - Mondom neki, szélesen vigyorogva. Majd úgy döntök egy lépéssel tovább megyek a játékos fenyegetésben. Az egyik kezemmel még jobban a mellemre simítom a toppomat, és rá kacsintok. - OLYAN fiatal vagy kicsike. Érezted már magadon egy másik nő becéző ajkait? Mert ha nem nem tudod mit is vesztesz. Gyere, én meg tudom mutatni. - Persze nem gondolom komolyan dolgot, hiszen az egész csak tréfa, amúgy is a pasik érdekelnek jobban. Ők rendelkeznek ugyan is egy olyan pótlékkal ami igazán jóvá teszi a dolgot.
*Egy lemondó sóhajjal vettem tudomásul, hogy a nő fetreng. De most komolyan, oké vicces… de ennyire. Mindenesetre türelmesen megvártam, míg kikacagja magát és én már azon nevettem, hogy a nő mennyire nevet. Bár a könnyeim a helyén maradtak. Hát na… nem pazarolunk.* - Szar dolog volna pelust cserélni… * Vigyorodtam el szélesen. Bezony, most kettőnk közül a nő viselkedett úgy, mint egy kölyök. De komolyan… pedig azt hiszem nekem kéne. Jah, csak én nem tudok. Valahol az idevezető úton elhagytam azt a fajta gyerekességet, ami a korommal kellett volna, hogy járjon. A kérdésére már nyitottam is a szám, hogy megosszam mit mondtam az imént neki, de hamar lemondok erről, hisz tovább beszél. Jézusom… és még nekem mondják, hogy sokat beszélek. Amivel még nincs baj… de jézusom, miket mond itt nekem. Kezem ösztönösen fonom a melleim elé… amiket nem szeretek. Nagyok az alakomhoz képest és annyiszor hátráltatnak, hogy az már csak akkor tennék, ha… nem tudom. A lényeg, hogy nekem baromira nem volt ínyemre, hogy itt van ez a két izé a mellkasomon. Arcom vörösbe fordul és ennél zavartabb már csak akkor lehetnék, ha ezt egy srác mondja. Bár neki valószínűleg már bemostam volna egy szépet. Vagy legalábbis megpróbáltam volna. Kinyitom a szám, majd becsukom, és ezt eljátszom egy párszor tekintve, hogy nem találom a szavakat. No meg ahhoz tudni kéne, hogy mit is mondjak. De erre mit lehet. Viszont a folytatásra az arcom átcsap rákvörösbe és most először teszek egy lépést hátra. Nem szokásom meghátrálni, de úgy látszik, hogy mégis akadt valami, ami képes erre késztetni. Megérzem a nőn, hogy baromkodik csak… de attól még… basszus! * - Én… szóval… vagyis… *Gratulálok Ash, ennél értelmesebb már nem is lehetnél. Egyik kezemmel a hajamba túrtam, ami így viszont hátra simult, vagyis ragadt a kezem pedig a nadrágomba töröltem keresve egy száraz felületet. * - Nem akarom, hogy lássák, hogy nő vagyok… vagyis leszek majd egyszer. A pasikkal csak a baj van… de nem hiszem el, hogy már neked is kettyós a nemi életed. Különben meg nem érdekel… de engem hagyd ki ezekből a szarokból! * Darren Jamesszexuális, Jamie parancs-szexuális. Ez a nő meg.. ez meg lezbikus volna? Ó anyám… ennyire nem lehetnek unalmasak a pasik még háromszáz év alatt sem. Tekintetemben harag van és érezheti a másik nő, hogy ez nem csak ilyen hirtelen dolog, ami a zavaromra tudható. Bizony, itt volt egy kis mélyebb ok is. Nem kell nagy ész kitalálni, hogy egy csalódás az oka. A férfiak jönnek, mennek… akár csak az időjárás. A gond nem ezzel volt, ezt értettem hanem azzal, ahogy megtudtam a dolgot. Nah jah… a szex irányítja a hímeket ezt egy életre megtanultam. Na nekem pont ezért nem lesz ilyenem. Addig nem, míg nem tudom minden lelkiismeret-furdalás nélkül fellógatni a másik felet.* - Szóval a kérdésem meg az volt, hogy mit akarsz velem kezdeni csupa sörösen ezek után. Megyünk meghódítani a hímeket a szagunkkal egy kocsmában, vagy… * A kérdést nyitva hagytam, nem tudtam, hogy valójában miért vagyok itt. Azon kívül persze, hogy unalom űzőnek. De hát azt hiszem, hogy korábban kellett volna ezzel megkeresnie. Ezúttal rosszul választott. De csak helyet foglaltam aztán lábaim felhúzva vártam. Büdös vagyok, ragadok és… ezt hogy magyarázom meg Darrennek? *
Majdnem felnevetek a lány száj nyitogatós mutatványán. De mikor levágom mennyire zokon vette ezt a kis csipkelődést inkább vissza fogom magam, és újra felvértezem magam a hátizsákommal. - Jaj te! Ne pánikolj már! Milyen harcos akarsz lenni, ha már ennyitől beijedsz? Higgy nekem pánikolni akkor is rá érsz amikor már a bugyidat tépik le rólad. Amúgy sem vagy az esetem, ágyék tájon komoly hiányosságaid vannak. - Mondom, de nekem emögött persze személyes tapasztalat is van. Tekintve én miként jártam gyerek koromban. Még fiatalabb lány lehettem szerintem mint most Ashley. De nem nosztalgia estet tartunk. Hiszen se éjszaka nincs, se nosztalgia hangulat. Helyette a táskámba nyúlok és előhalászom az ásvány vizes palackot, majd könnyedén felé dobom. - Tessék ezzel ha le mosdasz legalább nem leszel teljesen ragadós. A nemi életre vissza térve Ashley drágám megosztok veled egy apró észrevételt. Mind ösztön lények vagyunk és azok akik elfojtják a szexuális ösztöneiket azok lassan egyre biztosabban deviánsak lesznek. Nem vagyok Frajd és psziho rizsát sem tanultam, de állítólag csak egy perverz dolog van csak. Még pedig a nemi vágy hiánya. Szóval ha jól vettem ki a szavaidból még szűz vagy. Ajánlom gyorsan kezeltesd a dolgot, és ha nem tetszik a pasikkal, még mindig rendelhetsz a neten izgő mozgó vibráló cuccokat. - Oktatom ki, persze szinte száz százalék, hogy erre is elfog pirulni, vagy ellenségesen fog reagálni. De nem azért vagyok itt, hogy ez engem izgasson. A lényeg a szórakozás! Ahogy most is jó lesz húzni még egy kicsit Ashleyt. - Lehet neked új lesz, de a világ mozgató rugója a szex! Minden akörül forog, és mindenki minél többet akar belőle. És ha már ilyen szépen fel ajánlottad akkor tényleg nem is lenne olyan rossz elpattanni a városba és balhézni egy kicsit a hímekkel. Tudod riszálni kicsit a popót, majd élvezni, hogy az este hátra levő részében végig fizetik a számodra az italt. Mindezt abban a reményben, hogy vethetnek szexi kis testedre egy behatóbb pillantást. Végeztél? Mert motorra pattanunk és megyünk is.
*Dühösen fújtattam egyet… nem hiszem el, hogy ez a nő ilyen. De komolyan. Mégis mit hisz, hogy nyúl az apám vagy mi? * - Hamarabb vonulok be fegyvertelenül egy harc közepébe, mintsem, hogy szexuális dologra adjam a fejem. * Közöltem szárazon, és ha hallgatott a farkasára akkor bezony érezhette, hogy ez így van. Még ott is több esélyem van, mint ebben a témában. Nem, nem voltam az a lány aki ilyeneken csüngött vagy ágyról, ágyra járt. Nekem egy dolgom volt… tanulni. Ebbe pedig nem fér bele semmi és senki. De a bugyi tépésre már megint lángolt a fejem. Mégis mit vár, hogy majd ilyenekről fogok vele beszélni? De úgy látszik nem kell neki partner… beszél Ő maga is a lényeg, hogy legyen kinek. A palackot elkaptam és letekerve a tetejét öntöttem le az arcom és egy kicsit a hajam is. Legalább a nagyja mennyen ki belőle. A ruhám, nos az felesleges volt… de a nyakam kissé megdörzsöltem és a kezem is megmostam, ahogy utána meg csak egyszerűen ittam pár kortyot az üvegből. Ekkor ért a vibrátorokhoz és köptem akkorát a vízből magam elé, hogy azt hittem megfulladok. Még köhögni is elkezdtem és a kézfejemmel töröltem le a szemeimbe szökő könnyeket. Hát félrenyeltem na. Megesik.* - Ez nem egy betegség, amivel orvoshoz kell járni! De nézd… ha valamit nem tapasztalsz, nem érzed a hiányát. Most le kéne feküdnöm azért valakivel, hogy utána meg majd megkövetelje a szervezetem és azt csináljam, mint a korombeli lányok? Járjak ágyról-ágyra és azt se tudjam, hogy kivel voltam előző éjjel? Nem Tabi… én jó vagyok szűzen. Nincs nő, nincs sírás… ez igaz a hímekre is. No meg kinek kell az, hogy a másik fél féltékenykedjen, rinyáljon és tulajdonnak nézzen? * Hupsz… ja igen, nálam a szex az kapcsolattal jár. De azt hiszem ez tökéletesen érthető. Minek szexelnék olyannal, akit nem akarok a mindennapjaimban?* - Arról már nem is beszélve, hogy nincs időm még randizni sem nem még normális kapcsolatot fent tartani. Kölyök vagyok, az erős érzelmi hatásra aktus közben akár át is változhatok. Tépjek szét valakit? Vagy mégis hogyan gondoltad? De most komolyan… ez úgy baromság, ahogy van. * Közlöm mint az esti mesét szokták a gyerekeknek. Szavaim mások megfigyelésére alapult hisz már a suliban is oda figyeltem a lányok és a srácok viselkedésére. Külön-külön egész jók de együtt… mintha kifordulnának önmagukból. Hajukat dobálják, sminkelnek meg tenyérnyi szoknyát hordanak.* - A hímek mozgató rúgója… * Szúrtam közbe, de a szavai végére csak pillogtam és lemondóan sóhajtottam. Egy pillanatra becsuktam a szemeim és… elmerültem az űrben, ami bennem volt. Csend, még a fehér zaj sem volt meg. Aztán ahogy kinyitottam zöldes íriszeim Tabiét találták meg. Remélhetőleg…* - Én még mindig Ashley vagyok. Tudod, Ashley McLoyd, aki inkább pasi mintsem lány. Akit nem érdekel semmi, csak az órái, akihez ha hozzászólnak üt, ha hozzá érnek harap és ha udvarolnak szétrúgja a másik hátsóját. * Igen, hozzám is eljutott a jellem leírás amit mások alkottak. Van fülem, kettő is és mégsem vagyok szatyor… ergo felfogom, hogy mit beszélnek. De nem érdekelt sosem annyira, hogy bármit is tegyek vagy mondjak. Most azonban mégis némi fáradtság és keserűség vegyül a hangomban. * - Az a lány… aki fél az emberektől, aki retteg a kocsiktól és nem hagyja el a falka területét csak akkor, ha az erdőbe megy. Mégis hogy akarsz elvinni egy kocsmába, ami tele van emberekkel, ahova a főúton vezet az út ami tele van autókkal? Esélytelen, hogy ne legyen valami komolyabb baj. Különben meg… két apám van és egy szép örökségem. Nem hiszem, hogy szükségem volna arra, hogy más fizessen. De ha még az volna sem illegetném magam… * Ingattam meg a fejem. Nyomos érv kellett, hogy én felszálljak úgy, hogy tudom a városba vezet út. Vagy egy rohadt nagy hazugság ami már akkora, hogy mégis igaz és nem érzem meg, hogy kamuzik a nő. Így viszont egy tapodtat sem tettem. Sajnos nem megy az úgy, hogy minden őrültet a városba engedünk… kocsik közelében én voltam az, az emberekében pedig a farkasom. *
Nem nem elpirult sokkal murisabban reagált. Azt hittem meg fog fulladni a vízben, mikor a vibrátorokat meg említem neki. Ennél jobb reakciót rendezni sem lehetet volna. Esküszöm a következő találkozónk helyszínét előre be fogom kamerázni, majd híressé teszem őt a youtubeon. - Ashley bébi! Melyik részét nem fogtad fel a mondandómnak? Ösztön lények vagyunk. Vagy lefordítom. A hormonok a testedben termelődnek, nem is gyengén és arra ösztönöznek, hogy szaporodj! Na mármost, mivel az emberek eléggé fejlett akarattal rendelkeznek képesek figyelmen kívül hagyni testük cuki kis kívánságát. Kompenzálással. Szép lassan felszeded azokat a dolgokat amik egy kielégült nőt messze elkerülnek. Egyre rigolyásabb leszel, és még jó pár dolog. - Mondom és közelebb sétálok hozzá. - De viccen kívül. Megértem a félelmed. De félelemből nem élni? Mondhatom ez a legnagyobb gyávaság. Nem is vagy alkalmas harcosnak, mert nem vagy más csak egy nyafogó kutyuska. Attól félsz, hogy átváltozol közben? Akkor kérj segítséget valakitől a falkában. Attól félsz, hogy valaki érzelmileg bánt? Ne sértődj meg, ha ezt mondom, de ez olyan, mintha harcos létedre azért nem harcolnál, mert félsz a pofontól. Mert akkor magától az élettől félsz. Igazán szánalomra méltó. - Lépek hozzá és a karom átvetem a hátán. Az orrom a nyakához közelítem és bele szagolok. Már egész jó az illata. Mármint nem olyan tömény sörszagú. És ha már olyan közel vagyok hozzá akkor tényleg végig is nyalom. Éljen a sokk terápia. - Nem érdekel kik a szüleid. Olyan vagy mint akinek egy kilométer autópálya korlátot dugtak a seggébe és le sem bír hajolni tőlük. Ha nem hallottad volna az én dolgom az, hogy megtanítsalak élni. MI okom van erre? Az hogy látom benned a lehetőséget. De te olyan vagy mint egy húr amit mindig csak feszítenek és feszítenek. El fogsz pattanni, és összeomlasz. Minél inkább feszített az életmódod annál látványosabb lesz a bukásod a megtörésed. Te nem gép vagy, hogy nonstop dolgozni tudj. Ha nem eresztesz egy kicsit le kifogsz égni és életed egy célja sem lesz elérhető neked, mert a saját magad teremtette pokolban fogsz rohadni mindenki számára haszontalanul. - Mondom neki és kézen fogva elkezdem magam után húzni. Ha ki akarja szabadítani magát nem engedem, erősen fogom a kezét. Kérlelhetetlen húzom a szállásom és a motorom felé. - Először is nálam lezuhanyzol. Átöltözöl kevésbé papagáj ruciba. És fel ülünk a motoromra. Ha rohamot akarnál kapni majd én kézben tartalak. - Ígérem neki, hiszen azt hiszem számomra az nem lenne megerőltető. Elég fiatal farkas, szóval csak meg tudom zabolázni. De tényleg aggódom, érte és hagyom, hogy ezt megérezze a pajzsomon keresztül. Mármint ha mostanra nem forrt fel tőlem az összes agyvize. Bárnem érdekel akkor is haza fogom ráncigálni, és ha kell én magam fogom lemosni.
- Jó-jó… nem érdekel mik egy kielégült nő izéi… hagyj már ezzel lógva. * Kértem meg, bár hangom kicsit sem ezt sugallja. Erélyesebb volt, még ha nem így szántam a dolgot. Nem értem miért csinálja… ettől vörösebb már úgy sem lehetek. A hormonjaim hagyjanak békén, az ösztönök meg vezessenek az erdőben vagy Teliholdkor vagy bármikor máskor mikor farkas vagyok. Akkor lehet… de basszus… a farkasok is szaporodnak, ergo… na neeeem. Ezt meg kell kérdeznem Darrentől. Nem mástól, az apámtól najó, valamelyik nő rokonommal is kiegyeznék. De valahogy Darren kézenfekvőbb és vele valamiért könnyebb. Pedig aztán hím. Nah de jött egy újabb szent beszéd és szívem szerint a fejem vertem volna a fába. Miért? Most komolyan. Testem kissé megmerevedik a szavaira és most érzem azt, hogy nem akarok mást tenni csak menni és ütni. Hajm… kell valaki akivel evezethetem a feszültséget. Ami csak fokozódik, mikor megnyalja a nyakam. Nah bármelyik nyúl megirigyelte volna a tettem. Állítom, ők nem ugranak akkorát a répa után mint én most el a nőtől. Nahde a nyelvem is csak eddig tudtam féken tartani.* - Kurvára nem érdekel, hogy szerinted mire vagyok alkalmas és mire nem! Ezt majd eldöntik az akkori vezetők. Félek. És akkor most leszakad az ég? Mindenki fél valamitől Tabitha… még Te is. Aki azt mondja, hogy nem az hazudik. Se neked, sem a többieknek nincs joguk megmondani, hogy a magánéletem miként éljem. Az csak is az én dolgom! * Csattantam fel dühösen és mondhatni, hogy agresszíven. De tényleg, mi a frász köze van a szexuális életemnek vagy annak, hogy nem megyek a városba ahhoz, hogy miként dolgozom. És még én keverem a szezont a fazonnal. Vicces… A folytatásra fujtattam egyet és a szemeim lehunyva igyekeztem nyugalomra ösztökélni magam. * - Élni!? Fogj kezet Alexxel… ha ennyire tudjátok, hogy miként kell élni, miért nem „éltek” együtt? Csak azt kéne meglátnotok, hogy nekem az jelenti az életet amit csinálok. S nem az, amit ti annak véltek. Fogjátok már fel, hogy ez egy relatív dolog… mindenkinek mást jelent. Esetleg nem akartok kapásból egy versenyre elvinni? Végül is miért ne? Mit számít, hogy közben vérengzés lesz! * Oké, azt hiszem nem sikerült megnyugodnom, de azért folytattam ha csak eddig be nem fogta a számat.* - Lehetőséget? Mire? Egy kósza éjszakára? Leitatni valakit címszó életbe vezetés oktatás? Olvasok, Sammel baromkodok, elviszem a farkasom vadászni az oktatásokon kívül is, hagyom, hogy játsszon… gimnasztikázom. Mi kell még Tabitha? * Nevettem fel keserűen. Nem értettem, hogy miért… olyannak kéne lennem, mint mások? Szarjam le az egész falkát, depizzek be és igyam le magam állandóan? Járjak bulizni? Mért nem jó nekik, hogy szemmel lehet tartani, hogy sosem hagyom el a falka területét engedély nélkül? Hogy kikérem mások véleményét? És milyen segítségről beszél? Mi a fenéket csinálok egésznap? Najó, csináltam mert a James-Raven incidens óta nem csináltam én semmit. Pláne nem edzettem vagy oktatókat hajszoltam. Megpróbálom elrántani a kezem, de hát hasztalan.* - Engedj el Tabi… mi értelme van? Felveszek egy picsatakaró ribanc ruhát és attól most nő leszek? Nem. Akarok. Az. Lenni! * Szótagoltam, hogy biztosan felfogja, de egy idő után az ember feladja a szabadulást. Végül is… ha haza megy, akkor ott van Darren is. Mármint nem nála, hanem a farkaslakban. Legalábbis nagyon-nagyon remélem neki. Mivel Ryan még jót is röhögne a helyzeten. Viszont így, mentem vele… bár kelletlen és fortyogtam a dühtől de akkor is mentem. Hát ezt akarta… majd kitalálom, hogy miként húzzam ki magam a dolog alól. Lehet írnom kéne Samnek egy sms-t hogy; Ments meg… vagy sosem leszek már ártatlan. Hmm… kac-kac… jót röhögne a markában és azt hinné, hogy szívatom. Szóval mínusz egy lehetőség.*
Nah igen a kiborulás várható volt, mint a második világháború, senki sem lepődött meg rajta annak idején. Így én magam sem lepődök meg a kirohanáson az ártatlan kis tréfámon. Szegény lány szegény lány. Tényleg egy karót nyelt prűd kis kölyök. Pedig, ő azt hiszem hozzám képest még szerencsés helyzetben is van. Ő maga választhatja meg magának a partnereit. Nem úgy mint én. Őszintén szólva a kétszázötven évem alatt jó sok mindent elfelejtettem már, de azt a disznót aki erőszakkal vette el az én ártatlanságom még a mai napig fel tudom idézni. Ha nincs Leon talán még mai is utálnám a pasikat. Hiszen ha koncentrálok, fel tudom idézni annak az árusnak még a büdös leheletét is ahogy a nyakamba liheg miközben rajtam mozog és kéjesen nyögdécsel miközben nekem a könnyeim folynak, és rekedtre sikoltattam magam a fájdalomtól és a szégyentől. A dologgal meg békéltem már, de tudom jól feledni sohasem fogom tudni, és a legrosszabb éjszakáimon rémálmaimban mindig is kisérteni fog. - Ó kis farkaskám! De még mennyire hogy félek. De veled ellentétben nem futamodok meg gyáván hanem felmérem a félelmeimet és szembe szállok velük. Tudod ez különbözteti meg a gyáva embert a bártortól. A gyáva csak álldogál egy helyben tágra nyílt szemekkel, és össze pisálja magát, míg a bátor ember össze szorítja a seggét a fogait, és előre lépve teszi amit tennie kell. Szóval kérlek fogd be a lepény lesődet és gyere velem! - Mondom neki. Azon a megállításán pedig, hogy Alexel együtt kellene élnem csak vigyorogni tudok. A mi szentháromságunk szinte a mai napig együtt él. Bár mindegyikünknek megvan a saját magán élete is mióta letelepedtünk de ettől függetlenül mi falka vagyunk a falkán belül még hatvan év után is. - Az a verseny nem is olyan rossz ötlet. Azt hiszem nem messze kb pár száz mérföldre az egyik fószernek van egy Ferrarija. Azt el lopjuk és akkorát karistolunk vele a pályán, hogy a Fairbanksi kíberek csak megszégyenülten kullognak majd haza. Közben még a picsám is ki dugom majd nekik az ablakom. „nesztek disznók ezt nyaljátok ki!”. A vérengzéssel meg ne törődj. Ők csak emberek. Persze tudom nem kellene így beszélnem róluk, de tudod én itt még a hetvenes években is csak egy niggger szuka voltam. Szóval nem tudom ezeket az előítéletektől bűzlő senkiket kedvelni. A kedvedért persze majd igyekszem békés lenni, és meg akadályozni azt, hogy bárkiből is szépen és jól lakmározzál. - Mondom egyre közelebb húzva őt a lakóhelyemhez. Lépésről lépésre haladva előre. - Jól tudod te is az nem élet, hanem bujkálás magad elől. Ismered a mondást, hogy jó pap holtig tanul mégis bután hal meg? Tudod mi az értelme? Az, hogy bármennyit is tanul és olvas mégis buta marad örökre mert nemtudja milyen egy asszonnyal aludni és élvezni az életet. Így folytatod te is az leszel. Majd a sírodra is rávésik. Itt nyugszik szent Asley cica. Élt mint egy apáca, senki nem hiányolja. És mielőtt újra puffogni kezdenél óv intelek. Ne háborog mert nem vagy te tenger. Inkább nyugodj meg és gondold át én mit is kínálok! Egy utat egy másik világba amit nem ismersz és csak előítéleteid vannak róla. Mint nekem a hatvanas években a meleg bárokról. Egyszer elmentem oda, és rá jöttem a melegek is emberek, csak éppen nem úgy mint te. Azt pedig jegyezd meg egy életre, hogy az oktatás az munka és nem szórakozás. - Mondom és lassan már látom a házamat. Vagyis pontosabban a lakókocsimat. Már jó pár évvel ezelőtt vettem, és hozattam fel ide a hegyre. Persze nem volt kis teljesítmény ki építeni hozzá a csatornát és az elektromos hálózatott, de teljesen megérte. Mert egyszerre civilizált, és olyan magányosan erdei hangulatú. Nah jó inkább úgy néz ki kívülről mint egy remete lak. Az otolsó mondatára, viszont meg toppanok. - Mit mondtál? Szóval szerinted én ribancnak vagyok öltözve? Egy ócska prostinak aki pénzért bárkinek oda tartja? Ezt gondolod rólam? - Kérdezem egyre jobban elsötétülő szemekkel, ahogy a harag bennem is kezd felgyülemleni. - Nos akkor ma este a ruháimat fogod hordani, és kíváncsi leszek majd hányan akarnak fizetni neked e szexért. Most pedig kérlek masíroz be a „kuplerájomba” és változz te is ribanccá! - Mondom, majd kinyitom a lakókocsimat és belököm a lányt. A házsártos természetem ellenére azonban odabent ragyogó rend van. Van amit az ember nem tud kinőni. Rabszolga koromban annyira belém nevelték a rendrakást, hogy a lakókocsim csillog villog belülről és patinás rend van. Igazság szerint van egy vonalzóm amivel szoktam ellenőrizni a tárgyak rendes helyét a polcokon vagy az asztalon. Szánalmas vagyok tudom, de ez régi mánia. A hotelekben nem tettem semmit régen, mert nem az állandó lakhelyeim voltak. De a saját birodalmamban nem tudom leküzdeni a dolgot.
A falka helyzete sokat változott az elmúlt hetekben. Az új Atanerkünk Darren lett. Hogy örülök e neki nem tudnám megmondani. Abban biztos vagyok, hogy Mili valóban nem volt a tökéletes vezetőnk főleg ebben a háborúban. Próbálkozott, de nem járt sok sikerrel. Darrenről tudom, hogy egy jó ember és erős farkas. Ikkumaként jó volt, így csak bízni lehet abban, hogy vezérként még jobb lesz. Ma délután kijöttem kicsit megmozgatni a farkasom. Próbálom minél többször kiengedni, hogy megtartsam vele az összhangot. Ritkán van olyan eset, mikor alig bírom lenyugtatni. Szerencsére azért a kétszáz év közel hozott minket egymáshoz. bezzeg mikor még csak kölyök voltam...Megéreztem egy csepp vér szagát és már ki is tört a fehér bundás. Időbe tellett megtanulni irányítani őt, de a jó munkához időre van szükség. A kis vadászat után visszaveszem a levetett ruháimat és sétálni indulok. A kocsit az erdő szélén hagytam. Nem ilyen terepre tervezték azt és azért drága volt ahhoz, hogy kísérletezgessek vele. A nyugalmam egy idegen farkas illata zavarja meg. Azonnal megtorpanok és mélyeket szippantva a levegőbe próbálom megtalálni a hím illatát.
Hála Tazannának, már nem kell attól tartanom, hogy a szomszédok átjönnek "szomszéd látogatóba", mi tulajdonképpen annyit tenne, hogy kifaggatnak minket mi fán teremtünk. Honnan jöttünk, mi a családi hátterünk, és miért vagyunk még mindig együtt mint jól nevelt testvérek, mikor elég idősek vagyunk már ahhoz, hogy mindketten a magunk útját járjunk. A gond csak az, hogy Shannon a látszat ellenére nem a húgom. Semmi közünk egymáshoz, legalábbis vér szerint. És azt se hiszem, hogy a viselkedésünk erre mutatna, elvégre a testvérek nem szoktak lefeküdni egymással, s nem hívják ki maguk ellen a sorsot olyan módon, mint mi. Nem kacérkodnak egymással, nem stíröli egyik a másikát... viszont ennek ellenére ott van az óvás, a féltés és hang megemelése, mikor a másik valami hülyeséget csinál, amit nem árt kicsit helyre hozni valamilyen módon. Sok mindent elmondhatunk magunkról, de azt, hogy ténylegesen testvéri lenne a kapcsolatunk, azt nem mondhatnám, azok után pedig főleg nem, hogy vigyázni kellett a szomszéd gyerekére egy teljes napon keresztül, mi mindkettőnket próbák sokasága elé állított, de valamilyen szinten össze is kovácsolt bennünket. Ha talán... ha talán annak idején nem nyit rám Shannon és nem harapom meg, akkor most nem kellene attól tartanom, hogy bármelyik percben elveszíthetem a puszta akaratossága és makacssága miatt, ami végül is mindkettőnkről elmondható. Épp ezért félek vele kekeckedni, de mint teremtője, nem engedhetem, hogy érvényesüljön az akarata. És, ha három évvel ez előtt nem haraptam volna meg, akkor nyilván mi magunk is egy ilyen kis pólyást dédelgetnénk, mint amilyen Simon is, a szomszéd hurkás kölyke. Soha nem voltam oda gyerekekért, de úgy néz ki, hogy vele nem lesz baj ezek után se. Meló után - ma nem tartott olyan sokáig, mint az elmúlt egy-két alkalommal - tettem egy kis kitérőt a hegyekben. Jobbnak láttam nem átvedleni fehér bundás és négy lábú alakomba, helyette magamhoz öleltem az emberit, minél erősebben és határozottabban, hogy ténylegesen az tudjak maradni anélkül, hogy megérintene a változás szele. Nagyokat szippantva a friss, kora esti levegőből, egy tisztást célzok meg, hol már tartózkodik rajtam kívül egy másik farkas is. Egy fa mellett cövekelve le, figyelem a nőt, ki minden bizonnyal azt próbálja kideríteni, hogy honnan és milyen szándékkal jöttem. Kék szemeim - mégis engedek egy keveset a farkasnak - megvillannak, mikor kilépve a fa óvó takarásából teszek pár lépést felé. Nem sokat, csak épp eleget ahhoz, hogy jobban láthassam az arcát... Ha észrevesz biccentek felé egyet, s már csak abból, hogy a helyiek helyén tartózkodik, arra tudok következtetni, hogy ő maga is a jövőbeli falkámhoz tartozik. A beszéd kezdeményezését inkább rá hagyom tekintettel arra, hogy lesz hozzám egy két szava már csak ha azt vesszük, hogy nem vagyok a falkája tagja és mégis itt ólálkodok.
Nem kell sokat várnom arra, hogy a fák védelme alól előbukkan az idegen farkas, vagyis jobban mondva férfi. Nem vette fel a bundás öltözékét, talán jobban is járt így. A pajzsom ahogy ilyenkor mindig teljesen fel van húzva. Nem fogom hagyni, hogy egy jött-ment belém lásson. Szemeimmel alaposan végigmérem őt. A farkasom kezd mozgolódni és néha egy aprócska morgást is hallat. Egy ideig csak némán figyelem az idegent. Úgy sétál itt, mint akinek joga van, pedig nincs. Nem a falkánk tagja...Ez nem az ő területe. -'Estét.-Vetem oda neki nem valami illedelmes módon, de nem is nekem kellene őt köszöntenem. Ő jött ide, az lett volna a minimum, hogy magyarázatot ad az ittlétére. -Megtudhatnám, hogy mit keress itt, Uram?-A hangomból érezheti, hogy nem barátkozni szeretnék vele, inkább csak magyarázatot, okot kapni arra, hogy miért ne támadjam le most azonnal. Igazából csak két okot tudnék elfogadni a jelenlétére, amiből az egyiket már alapjáraton ki lehet lőni, hiszen érezhető rajta, hogy nem a falkánk tagja...Ha új lenne akkor arról már én is hallottam volna. Ezeket nem szokták csak úgy eltitkolni, nah meg a falkaházban szeretnek pletykálkodni.
Kezdőlap
