Elhelyezkedése: a szokásos helyén találja meg mindenki, ám ezúttal önkiszolgálóan ki van rá pakolva minden svédasztal szerűen - s nem csak italok, de sütemények (édesek, sósak) is találhatóak itt, hátha valaki desszertezne a vadászaton ejtett lakoma után kicsit még.
Meg se lepődtem, hogy Jenny libbent oda hozzám elsőként, s elvigyorodtam arra, hogy szemmel láthatóan az elfogyasztott pezsgő már dolgozott benne. A ruháját egy cseppet merésznek tartottam, bár tény, hogy nagyon jól állt neki, de én meg nem férfiként, hanem a bátyjaként néztem elsősorban. Ettől függetlenül nem próbáltam rátukmálni valamiféle felsőt, nagylány már. Ő se szól bele a Jack Daniels vedelésembe, így szép a mi kapcsolatunk. - Én meg örülök, hogy csak ritkán van - mondtam vigyorogva, s körbelötyköltem az italt a poharamban. - Néha jó, de kirázna a hideg, ha minden hónapban lenne egy - somolyogva a piába kortyoltam, s a zene ütemére doboltam a lábfejemmel. - Hékás, már nem vagyok egyedül! meg Ryan is itt van - intettem fejjem a pár méterre lévő öcskös felé, de arra ügyeltem, hogy Yetta ne kerüljön a látóterembe. Mikor az előbb a terepet pásztáztam, észrevettem, milyen ruha van rajta. Veszélyes. Fél füllel hallottam, hogy valamit mondott Ryannek a whiskyről, de a zene hangos volt, s elsősorban Jennyre figyeltem, így nem nagyon fogtam fel, miről folyt a beszéd pár lépésnyire. - Kezdesz úgy beszélni, mint Victor - húztam el a szám. - Jó vagyok így is, és tök elegáns... magamhoz képest. Még nyakkendőm is van - lengettem meg az orra előtt -, bár nem értem, minek kell a férfiaknak útjelzőt akasztani a nyakukba a gatyájuk felé. Egyértelmű, mire mutat minden nyakkendő, esküszöm, perverzebb darab, mint a combfix. A megtáncoltatásra felnevettem. - Ahhoz még innom kell egy kicsit, de naná! Meg kéne valami riszálósabb szám.
Nagyon élveztem ennek a kis összejövetelnek minden egyes percét, annak meg külön örültem, hogy már Darren is jól volt, láthatólag. Már nem a mostani kedvére értettem, hanem inkább a fizikai állapotára. Ezért is gondoltam ki azt, hogy itt lenne az ideje feldobni a bulit azzal, hogy legalább valaki elkezdi a táncolást. Ez általában mindig így szokott lenni. Csak egyetlen merészebb páros kell, aztán hajnalig mindenki ropja, szinte megállás nélkül. Na, én az ilyesfajta bulikat szerettem, arról már nem is beszélve, hogy nagyon sok esetben én voltam annak a bizonyos merészebb párosnak az egyik tagja. Most is ez kívántam lenni! - Jó, de Ryan csak erre jár, és nem veled iszik éppen, vagy talán rosszul látom? – kérdeztem mosolyogva, olyan nyíltsággal, amilyennel mindig is szoktam viselkedni Darrennel szemben. – Én viszont most ideültem hozzád, hogy megmentselek a magányosan ivók sanyarú sorsától! – jelentettem ki, miközben színpadiasan a mellkasomra tettem a kezemet, hangomat pedig fennköltté, teátrálisabbá tettem, mint a szokásos. – Nana, azért ilyet ne mondj! – böktem felé szórakozottan a mutatóujjammal, és közben gyorsan körülnéztem, nincs-e a környéken Victor. Reméltem, hogy nem hallotta meg az öreg, a végén még büszke lenne magára. - Hát, ezt én sem értem, de a nők beindulnak tőle… - mondtam nevetve, és miután hangos koccanással letettem a poharat a pultra, odanyúltam és kioldottam a nyakából. – Vedd is le, gombold ki kicsit az inged, úgy sokkal szexibb leszel – vigyorogtam, közben a vállam felett elnéztem Yetta irányába. Hát, igen, ő is kitett ám magáért, már ami a kinézetét illeti. – Na, látod? – dünnyögtem, miután némi koncentrálást követően megoldottam a feladatot és eldobtam a nyakkendőt valahová a pult mögé. – Ott majd később meg fogod találni szerintem, hacsak nem akarsz Rambot játszani a piától és kötöd a fejedre – ahogy elképzeltem a képet, nevetni kezdtem. – Igyunk még, aztán hátha rávehetlek arra a táncra is! – én máris egy üveg pezsgőért nyúltam, és pótoltam az idő közben kiürült poharamban a hiányt.
[Jenny]... pult mögött Ryan és Yetta, másik oldalamon Alex
Elnevettem magam arra, ahogy körbenézett Victor után, majd ittam, mert inni kell, mert buli van és mert az ital elmos mindent, amire nem akarok gondolni. Vigyorogni akartam egész éjjel, holnap pedig kizárólag a macskajajjaj foglalkozni, ilyen egyszerű ez most. - Beindulnak? - csillant fel kissé a szemem, csak úgy sunyin, de hagytam, hogy megszabadítson tőle, és a pult mögé dobja, ahol már Ryan is nagyban vetkőzött. - Hékás, nehogy mindent ledobálj! Mi marad akkor a vetkőzőszámunkra? - vigyorogtam a testvéremre, pillantásom pedig akaratlanul is Yettára siklott, aki éppen akkor vette fel a nyakkendőmet. Mire találkozhatott volna a tekintetünk, már ismét Jennyre néztem. Csak egy este volt, ne dobjam már el a maradék agyamat is némi whiskytől! Ennek ellenére nem tudtam nem észrevenni, hogy a nőstény Ryanbe karolva vonszolta őt a táncparkettre. Tényleg igyekeztem nem rájuk figyelni. Az ingem félig kigombolva, az ujja feltűrve, a nyakkendőm sehol... kényelmesebb volt, annyi szent. Most pedig már csak azért sem mentem táncolni, addig nem, míg az a szőke veszedelem ott van. Miért ilyen kusza ez az egész? - Gyere ide te rablópandúr - húztam magamhoz Alexet a másik oldalamról, és másik kezemmel megborzoltam a haját. - Lesz új tetkód hajnalra? - kérdeztem vigyorogva, és öntöttem neki is whiskyt, akár kért, akár nem, ez most részletkérdés volt. - Jenny, nekem is pezsgőt! - kaptam el egy szűz poharat és kérdtem a másuk nedűből is. Elkezdte keverni az italokat. Azt hiszem, elkezdhetek vigyázni is. - Igyunk a erre a holdkóros falkára...! Húgi, ne sajnáld már, önts még egy kicsit! Szóval, a falkára! - emeltem meg a pezsgővel teli poharam, akár ittak velem, akár nem, s egy húzásra magamba döntöttem a nedűt, majd akkora lendülettel tettem le a karcsú poharat, hogy azon végigfutott egy hajszálrepedés. - Hoppácska! Felálltam és megigazgattam az ingem, mintha ez olyan baromi fontos lenne. - Fincsi a pezsi! - vigyorogtam, de még épp csak becsiccsentettem. Ha bort ittam volna eddig, már fejre állok, most a pezsgő tuti meglök, de egyelőre csak azt érzem, hogy kellemesen tompulgat az agyam és jól esik vigyorogni. - Riszáljunk így is, úgy is!
Hallgatom Jenny szövegelését, ahogy Darrent hecceli, ki mitől indul be... azt én nem tudom, vagy nem akarom tudni, csak döbbenten nézek, ahogy repül egy nyakkendő mint egy vadászbombázó, aztán a főnök is elkezdi feltűrni az inge ujját, meg kigombolja a felső gombját. Egyenesen Darrenre nézek,aztán Jennyre, majd Yettára és ismét Darrenre, ahogy befejezi az utolsó simításokat magán. -Most azért vagy ilyen, mert együtt fürödtünk? Annyira komoly vagyok, de annyira... és nem is tőmondat hagyja el a számat. Kérdezek. Én. Én kérdezek, baszki, de miért pont most, és hogy jön ez ide, az már teljesen más kérdés. Mire észhez térek, addigra már félig kigombolt inggel találom szembe magam... sztriptíz is lesz? Belefér, nekem már olyan mindegy, hogy mi lesz még, de a poharamat egyre szorosabban fogom. -Ma határozottan kék a fű és zöld az ég, nem? Ezt honnan veszem? Láttam baszki, láttam, de mégis mit mondjak? Mentem a menthetőt, mert ez az ötletem, és a lehető legfrappánsabbnak azt találtam, ha most ezt megjegyzem, és mindenkit felvilágosítok, én tudom a tuti, a természet meg megőrült, mi meg mind színvakok vagyunk. Darren meg odahúz magához, és még jó, hogy bezseléztem a sérómat, különben hazavágná, ahogy összeborzolja. A tetkó kérdése... minden előfordulhat, vigyorogva bólintok, de figyelek, nem elbaszott macskám lesz, hanem egészen más. Pláne ha még ilyen értelmes dolgokat sikerül kipréselnem magamból, mint most. A whiskey, hát legyen, maximum majd hazavisznek, sőt, biztos... vagy itt fogok aludni, de koccintok, és egy húzásra lehajtom. Yettáékat nézem, ahogy a táncparkettet veszik birtokba, talán a parketta sem fogja bánni a végére, és ismét kinyitom a számat, mert most rám jött a szómenés. -Látod ott azt a kis édes malackát?...A tegnap estét vele töltöttem el, ha érted mire gondolok! Annyira elbambulok, hogy nagyon, szerintem ha megkérdeznék, mit mondtam az előbb, nem tudnám megismételni. Lehet, jobb ha én meg magamtól kezdek vetkőzni, mert még azt veszem észre, mindenemet letépték. Lesz itt mindjárt táncoló talpak, de még milyen, főleg ahogy a főnök levágja a poharat... arra már én is odafigyelek. -Én is kérnék. Én és a pezsgő, de sebaj, azért megpróbálok valami normális mosolyt magamra erőltetni, hátha Jenny nekem is tölt belőle.
Egy kicsikét késtünk. Pont sikerült Shane mikrofonpróbás dumájára beesni, és a bejárati ajtó mellől lesni a tömeget. Minden esetre természetesen Masa miatt késtünk. Azaz miattam-Masa miatt. Mivel indulás előtt teljesen elégedetlen voltam a ruhájával. Igazgattam, próbáltam több mellet, kerekebb popsit varázsolni rá. Végső soron basszus, ez lesz a gyerek első nyilvános közösségi eseménye, szóval igenis szeretném, ha azt mondanák róla a többiek, hogy wow, ez igen, ez Howard kölyke és úgy meg.... ismerném közelebbről. Minden esetre azt hiszem, hogy engednem kell neki, és bízni kicsit benne. Nem adta meg magát a mellkidobós cuccnak meg a push-up varázsának. Ezért miközben a fekete Toyotában ülve vezettem, nem is szóltam hozzá bosszúból. Szóval bent vagyunk, hallgatjuk az öreg Amarok utolsó próbálkozását, amivel megpróbálja elhitetni, hogy még van benne potenciál. Közben oda-oda nyúlok Masa ruhája felé, igazgatom, a gyűrődéseket megpróbálom eltüntetni, birizgálom a haját, hogy szép esése legyen... - Ehh, mondtam, hogy azt a pöttyöset kellett volna választanod. Mindegy, inkább menjünk inni valamit. Tényleg, te mit szeretsz inni? Fontos és nem mellőzhető kérdés, hogy mi Masa kedvenc alkoholtartalmú itala. Ha rávágja nekem, hogy "sör", én esküszöm, hogy holnap hajnalban leviszem a dokkokhoz és beállítom rakodómunkásnak. A hangulat már elég jó, legalább is a pult fele mindenképpen. Ahogy haladunk, megveregetem Sammy vállát, és egy "Szevasz, Sam!" köszöntéssel üdvözlöm. De perpill még nem tartunk ott, hogy leüljek mellé, előbb körbe kell vinnem Masát, gondoskodni a szórakozásáról, aztán meg... a sajátomról. - Egy száraz Martinit, egy tequilát és egy telefonszámot kérnék. Bájologtatom a kékjeimet az éppen aktuális pultos felé, mígnem mosolyogva át nem veszem a (majdnem) teljes rendelést és megosztom Masával, amíg a szomszédban valami viking sapkával szórakoznak. - Egésség'! Koccintok a kölykömmel, aztán elegánsan belekortyolok az italba. Oldalra pillantva intek Jenny-nek, ha találkozik a tekintetünk, és igazából arra várok, hogy Darren valahogy... hát, lenyugodni nem fog, de lehetne mondjuk két másodperce, amíg nem sajtkukackodik és megölel. Mondjuk. De a türelem nem az erősségem. Ránézek Masára, aztán odalépek hirtelen Darren mögé, és nemes egyszerűséggel rácsapok a fenekére, mert hát, riszálni akarja így is, meg úgy is. - Akkor én befizetnék egy öltáncra, te makilány. Vigyorgok a képébe, aztán Masát is odaintem magunkhoz, feltéve, ha nem akar magának saját elfoglaltságot.
Örültem neki, hogy egy kicsit Darrennel lehetek, mert mostanában nem sok időnké volt egymásra. Lekötötték út az újabban rázúduló elintéznivalók, amiért eszem ágában sem volt hibáztatni, vagy egyáltalán felróni neki. Ettől függetlenül azonban még hiányzott, viszont most sem jutott nekünk túl sok idő, hiszen hamarosan odahúzta mellénk Alexet. Igazából nem zavart, mosolyogva biccentettem egyet, ezzel köszöntve őt magunk között. - Oké, oké, de nem tudom mennyire lesz jó ötlet, ha ezt a kettőt kevered… - dünnyögtem magam elé. Tudtam én, hogy úgyis a falnak beszélek majd, de azért gondoltam, hogy egy próbát talán még megér. Végül is, nem vagyok az anyja, nem mondhattam meg, hogy mit csináljon, én maximum csak javasolhatok dolgokat és ez minden. Amikor azonban Alex is nyújtotta a poharát, már mindenféle kommentár nélkül öntöttem neki, és ezzel ki is fogyott az üveg, hála hármunk hathatós közreműködésének és persze a teli poharaknak. - Nem sajnálok tőled semmit, csak a pezsgőt – vigyorogtam rá Darrenre jókedvűen, és amikor megemelte a poharát, én kicsit erősen bár, de automatikusan hozzákoccantottam a sajátomat. Miután megrepedt az övé a pulttal való találkozásnak hála, csak felszisszentem egyet, és talán még lett volna egyéb hozzáfűznivalóm is, ha nem jelennek meg mellettünk Jamesék. Mikor megéreztem az illatát, odafordítottam a fejemet, és küldtem felé egy széles mosolyt, miközben felé is megemeltem a poharamat. Én a kedves bátyámmal ellentétben nem húztam le az egészet, mivel még a mai este folyamán szándékomban állt szórakozni és inni, nem pedig egyből a buli elején kifeküdni a sok piától. Volt egy olyan érzésem, hogy úgyis nekem kell majd őt hazahúznom valahogy, de nem bántam. Szívesen tettem volna meg ezt érte, és talán még azt is hagynám, hogy ilyen állapotban az én ágyamban húzza meg magát éjszakára, reggel pedig legyen kénytelen megküzdeni a másnappal. Lehet, egy kávét is kiérdemelne tőlem, meg egy marék jó erős aszpirint. Talán… - Csak óvatosan, Mr. Howard! – böktem felé azzal a kezemmel, amiben a poharamat szorongattam. – Előbb még nekem is tartozik majd egy tánccal – mosolyodtam el, és elszállt a pillanatnyi komolyságom, amit magamra erőltettem az előbb. Csak vicceltem. – Hogy érzitek magatokat? – kérdeztem az előbb érkezettektől. Részem volt a szervezésben, még jó, hogy megkérdeztem! Meg amúgy is, szerettem, ha körülöttem mindenki jól mulat, arról már nem is beszélve, hogy szerettem ápolni a kapcsolatokat is, beszélgetni a többiekkel.
~James, Darren, Alex, Jenny~ (A szerencsétlen megnyúzott ruha)
A ruhámat az esküvőre már hetekkel előtte kiválasztottam. Tökéletes volt minden szempontból, vagyis számomra nagyon is az volt. Ám nem számoltam azzal, hogy James teljesen ki fog akadni rá. Mióta lett ő a stylistom? Magamtól is fel tudok öltözni köszönöm. Szerencsére a szekrényemben nem csak egy elegáns ruha bújik meg és pár új saját ruhám is elkészült erre a napra, így volt bőven miből válogatni James drágának. -Nem veszek fel push-up melltartót! A push-up olyan mint egy zacskó chips, nagy a csomagolás, de mikor kinyitod alig van benne valami. Csalódással kezdeni meg nem szerencsés dolog. De ha már itt tartunk! Te nem akarsz zoknit tömni az alsónadrágodba?-Miért kíméljem őt? Az idegeimre megy ezzel a mellkidobós dumájával. Valamit nagyon félre nézhet rajtam, mert tudniillik nincs mit kidobnom. Nincsenek nagy kebleim, amik jól mutatnának egy mély kivágású ruhában. De a végére csak sikerült találnunk egy olyan ruhát, amire ő is nagy nehezen rábólintott. Komolyan mondom rosszabb, mint egy nő! Shane beszéde közben James továbbra sem tud békén hagyni, így mikor elpattan az a bizonyos cérna leütöm a kezét a ruhámról. -Hagyd már abba! Nem vagy az apám! Felnőtt nő vagyok, fel tudok öltözni magamtól is. Ez a ruha tökéletes! Jól érzem magam benne! Kérlek!-Ha kettesben lennénk még talán fel is emelném a hangom, de így inkább csak csendben "harapom le" a fejét. Ha a továbbiakban is lesznek ilyen megnyilvánulásai az biztos, hogy az este hátralévő részét nem vele fogom eltölteni! -Tequilát!-Válaszolom röviden és örülök a reakciójának. Ezek szerint jót választottam. Végre kimozdulhattam én is a négy fal közül és bulizhatok. Nem fogom visszafogni magam! Már vagy öt hónapja fent vagyok a hegyekben. Ez az ünnepség egy igazi életmentő mellény a számomra! A csajozós dumájára csak megforgatom a szemeim. Ennél biztosan tud jobb dumákat is! -Mondtam én, hogy kell az a zokni!-Mosolyodom el szélesen, majd elveszem tőle a kis poharat. -Köszönöm és egészség!-Azzal már le is gurítom egy gyors mozdulattal. Nem én nem azok közé tartozom akik kortyolják! Remélem a mai este után végre le fog esni Jamesnek, hogy nem egy kilenc éves kölyök vagyok, akinek fognia kell a kezét mikor átmennek az úton. Mielőtt én is a többiekhez csatlakoznék egy újabb pohárka tequilát kérek magamnak. Most nem iszom meg azonnal. Jó lesz ez majd egy újabb koccintásra. Üres kézzel mégsem mehettem oda. -Sziasztok! Én jól érzem magam, bár James nem bír békén hagyni!-Válaszolom meg Jenni kérdését, majd Sam felé pillantok és próbálom rávenni őt, hogy ne ücsörögjön ott egyedül egymagában! Jöjjön ide és ünnepeljen velünk!
Nem ücsöröghetek sokáig furán nosztalgikus magányomban, mert először Dr. Howard lapogatja, meg a vállamat. Nem igazán van lehetőségem felállni, kezet fogni, meg beszélni vele, mert már mennek is tovább, én meg fél hátsóval felemelkedek az ülésről. Áh, egye fene, menjek utánuk? Látom, hogy jól elvannak, nekem meg nem kellene belerondítanom ebbe. Meg egyébként is, a bárpultnál marha nehéz elrejteni a piát, ha valami smasszer beállítana és az igazolványomat kérné. De amikor Masako is hívogat, már nem ellenkezem túl sokáig. Egyszer rázom csak meg a fejem, mondván jobb nekem itt, de az sem tarthat örökké. Áh, egye fene, egyszer élünk… Menjünk lehúzni az átlagéletkort. Fölkelek, a nagy tömeget megkerülve, kezemben az üres poharammal, melyet úgy szorongatok, mint egy kabalát, átvágok a helyiségen, és egyenesen a pult felé veszem az irányt. Masára mosolygok, de kissé feszengek a társaságában. Láttam frissen beharapottként, és lássuk be, kissé kevésbé lennék gátlásos, és biztos megnéztem volna a női test anatómiáját közelebbről… Így viszont marad nekem a biosztankönyv, meg hát a híres-neves online pornó. Úgyis olyan régi barátok vagyunk az utóbbival… Még éppen elkapom Jenny kérdését, utána a pultnak dőlök, Masa mellett. Emlékeztetem magamat, hogy majd vele sem ártana beszélni, de az még ráér, előbb igya le magát, úgy könnyebb lesz alkudozni. Hmm, mikor lettem ennyire számító? – Üdv emberek! – köszönök tőlem megszokott módon baromi visszafogottan. Igazából most már kezdem felmérni, amit az előbb nem tudtam, vagyis hogy sikerült belemasíroznom a Wainwright-klán jelentős részébe. Na mindegy, talán nem most akarják majd leharapni a fejem a vidámparkos malőr miatt. Ha meg igen… Hagyjanak még inni pár kört, aztán felőlem mehet a dolog. Bár ahogy elnézem, újdonsült Atanerkünk már éppen eleget ivott ahhoz, hogy vagy itt verjen darabokra, vagy ne érdekelje a dolog. Remélem, az utóbbi lesz. Nem szeretnék felkerülni az asztalra ünnepi főfogás gyanánt. Ahhoz túlságosan csontos vagyok…
Ohh, te jóságos szalamandra. Vagy akármi. Mégis mire vetemedtem én? Már a bárpultot megközelíteni is szinte lehetetlenség, akkora a tömeg, márpedig én ezt az egészet máshogy holt biztos, hogy nem bírom ki, csak ha magamhoz ölelhetek egy üveg vodkát. Vagy inkább pár üveget. Igen, egy határozottan nem lesz elég. Sajnos, berúgni ettől függetlenül valószínűleg nem fog sikerülni, de nem baj, legalább nem szakad szét a csodás fekete, csipkebetétekkel megtoldott ruhám, ami éppenséggel pont olyan, amilyet többnyire szeretnék viselni. Igen, igen, mekkora meglepetés, hogy Sheila S. Grandmore szeret nőnek kinézni… még szerencse, hogy senki nem lát a fejembe, és képes elcsípni a gondolatfoszlányt. Valójában pont a megjelenésem teszi elviselhetővé számomra ezt az egész helyzetet. - Nem, nem ehetsz a chipsemből, nincs benne fehérje, ott a hernyó. – Húzom el a chipses tálat az elől, aki épp bele akarna nyúlni (esetleg Sammie vagy Masa), mert bizony amíg nincs vodka a só túladagolás is megteszi. – Köztudott ugyanis, hogy abban sok fehérje van, és a fejlődő szervezetnek szüksége is van belőle nagyon sokra. Vonom meg a vállam, mielőtt esetleg tök hülyének nézne bárki, és közben felcsüccsenek az egyik bárszékre, mert bizony én táncolni nem fogok, annyira még nem hibbantam meg. És ugye, részeg sem vagyok. Sajnos. - Öntsd rá a hipót, aztán hagyjuk! – Pislogok Masára, s természetesen Jamesre értem. Bár, legalább már látszanak azok a szép kék szemei, kár lenne értük megint, de hát na, van, akire csak a hipó a megoldás. - Hm, attól vajon még valószínűtlenebbül kékek lennének a szemei? Gondolkodom ismét hangosat, aztán végül is rámarkolok egy vodkás üvegre, mert nagyon nem állapot anélkül az élet, ám ahelyett, hogy kitölteném pohárba, inkább meghúzom tisztességesen, nem aprózom el. Sok-sok kell még, hogy akklimatizálódjak. - Elmentem lángosnak. Végre egy jó zsíros állás... – Csúszik ki a számon az orbitális baromság, amiről azt sem tudom, hogy jött, mert hát, Darren segge, amit épp riszálni óhajt mindenhogy, biztosan nem zsíros, márpedig azt fixírozom pár pillanat erejéig. - Azta… mi lehet ebben a vodkában? Bejön… Jegyzem meg, az is lehet, hogy csak magamnak, de mit bánom én. Inkább csókolózom még egy keveset az üveggel.
Oké, hogy én is szép iramban haladtam az erősen ittas állapot felé, de Alex messze túltett rajtam, tudja még egyáltalán, hogy mit mond? Bazsalyogva hallgatom, amolyan "atyai" jól-van-kisfiam-dumálj-én-meghallgatlak-még-ha-bolond-is-vagy módon, fejemen azzal a viking sityakkal, ami még korábban lett a fejembe nyomva, hála Ryannek - csak tudnám, honnan szedte, azt hittem, amióta Victor leamortizálta a kedvencét nem kísérletezik velük. Idétlen vigyorom viszont semmi perc alatt tűnt el a képemről, mikor közölte, hogy az édes kis malackával (Yetta felé intett) töltötte az előző éjszakát. Most őszintén, hol érdekelt engem az, hogy pezsgő, hogy Jenny nem sajnálja tőlem, és hogy James meg Masa ebben a pillanatban léptek be az O'Connorsba. Összetörtem és csak bámultam Alexet, keresve a választ arra, hogy mégis hogyan árulhatott el ennyire? Úgy álltam előtte, akár egy rakás szerencsétlenség, a szemem sarkából pedig olykor láttam meglibbenni Yetta szőke tincseit. - És engem kihagytatok? - biggyesztetem le látványos szomorúsággal a szám miközben már direkt úgy álltam, hogy ne láthassak rá a táncparkettre. Nem, ne is lássam, mi megy ott! Az ál-szomorúságomra és titkolt féltékenységszerűségemre gyógyírként befutott Jimbo én pedig zokogva vetettem a karjaiba magam, arcomra pedig ismét széles vigyor szaladt a hangja hallatán és a seggre-pacsira. Megfordultam, üdvözült mosollyal az arcomon, viking sisakkal a fejemen és zokogás nélkül a nyakába ugrottam. Borostás képemet az övének dörgöltem, hadd sercegjünk - csak fel ne gyulladjunk -, s miután elhúzódtam tőle se engedtem el a vállát. Öltánc? - Zabálom a szőrös pofád, adj egy privát időpontot és a tiéd vagyok! - jelentettem ki nagy magabiztosan, perverz vigyorral a szám sarkában és marhára nem érdekelt, hányan hallanak, figyelnek minket. - Igyál, még nagyon egyben vagy! - Ami felháborító, én mondom. Masa, mint "első bálozó" falka viszonylatban, csinos, Jamesnek egy szava nem lehet, rá is villantok egy több száz wattos vigyort, hogy aztán elámuljak Säden. Öreg nőstény nem vén nőstény, én meg elgondolkodok azon, hogy az Amarok női tagjait vajon testi adottságok alapján is válogatták eddig? Dee, Sheila... Samnek is összeborzolom a haját, miért is ne alapon, majd a fejébe nyomom a sityakot. - Vigyázol rá nekem egy kicsit? - kérdeztem a kölyökhöz hajolva, majd megpaskoltam a fejfedőt. Nekem igazából mindegy volt, mit tesz vele, Ryan miatt akartam, hogy ne tűnjön el hajnalra. - Na, ne csak gubbasszatok itt! Ott a... JIMBOOOO - kiáltottam fel, mikor megütötte a fülem a következő szám, és innentől nem volt megállj, akit értem - és aki nem tiltakozott túl hevesen -, a tánctérre húztam, noszogattam, Jennynek és Jamesnek nem volt kegyelem, őket húztam magammal, erre a számra - már csak a felidéződő emlékek miatt is - muszáj volt táncolnom.
Magyarázok mindent, a főnök meghallgat, látom rajta, de hogy mit? Szerintem én sem tudom, sőt, tutira nem, mert arra leszek figyelmes, hogy Darren úgy néz rám, mintha most döftem volna bele az összes késkészletemet. Értelmes fejjel, felvont szemöldökkel meredek rá, miből hagytuk ki? Ő is kapott pezsgőt Jennytől, sőt, neki töltött először. -Mi? Volt pezsgőd, megittad. Marha összeszedett kérdés és mondat hagyja el a pofámat, tényleg nem értem, miből maradt ki, hát a poharára bökök, azt emelgette itt az előbb, nem? Akkor nem maradt ki semmiből, vagy mire mondja ezt? Segélykérően nézek Jennyre és a főnökre is, mert fogalmam sincs, mi történt az elmúlt pár percben. A pohara üres, megitta az italt, akkor most mi van? Szerencsétlenül kapaszkodok a poharamba és a pultba egyszerre, ugye valaki elmeséli majd, mi történt? Mire bármit is kinyöghetnék, addigra befut James, és beáll közénk, így nem is próbálkozom azzal, hogy megszólaljak. Biccentek a két kölyöknek, aztán visszafordulok a pult felé, és gondolkodni próbálok, azaz keresem a magam fekete dobozát, hogy a Darwin-díjas utolsó mondatokat felkutassam, mivel csaptam ki a biztosítékot? Pezsgőt kértem, aha, kaptam is, mert Jenny rendes volt, nem? Darren válaszára elvigyorodok amit Jamesnek ejt meg, nem volt hangos, á dehogy, csak a falka egésze hallotta, de mégis kit érdekel? Senkit. Sheila is befut, először döbbenten hallgatom a kiselőadást a hernyóról, hát francia konyhát eddig senki nem mondott, de majd megkeresem, viszont azt nem vágom, miért akar hipót önteni Jamesre, és miért épp a lángost választja? A végén hangosan röhögök, mert kb. annyira lehettem én is marha értelmes a jó előbb, ha főnök amolyan, jól van kisfiam mosollyal meredt rám, mint most Sheila. A főnök meg elvonul a tánctérre, Jennyvel és James-szel, utánuk pillantok, aztán felugrok a pultra, mert az magaslati levegőnek számít most. Ja, hogy simán kigombolom az ingemet? Hát na, melegem van, de nekem így tökéletes, és ha a táncparketten tömegnyomor van, akkor megfelel nekem a pult teteje is. Hova lett a csokornyakkendőm és a szmokingom? Nem érdekel, majd meg lesz.
Bár Alex igyekezett biztos pontra érkezni a pulton, ahol éppen semmi nincs a lába alatt, a hirtelen mozdulatok, a lendület megborít pár útjában levő üveget, melyek, akár a bowling-bábuk, dőlnek egymás után sorra. Kocc-kocc-csörr... Vigasztaló lehet, hogy a java a pult mögött köt ki, így nem áztatja el annyira az előtte állókat.
Ha nem lennék teljesen biztos abban, hogy semmi okom nincsen zoknival kitömni az alsónadrágomat, akkor most minden bizonnyal olyan vörös fejjel kullogtam volna el Masa mellől, mint azok a tangák, amiket annyira szeretek. Így azonban csak egy ráhagyó grimasszal karöltve rázom meg a búrámat, majd kikérem inkább az italokat. Jenny mosolyát viszonozom, és néhány másodpercre egészen elfelejtem, hogy azt a bizonyost kedves gesztust láttam én már közelebbről is... De az utóbbi időben elég ritkásan futottam össze a kolleginával, és most tudatosul bennem, hogy elégg sajnálom. Sammy-nek nem köszönök megint, hiszen már megtettem korábban. Azonban igyekszem úgy helyezkedni, hogy adott esetben Masa mellett üljön/álljon, nekem most úgyis dolgom van a nagyokkal. Amikor Sheila odalibben, nem állom meg, hogy ne nézzek végig rajta kissé jobban és tovább, mint az illendő volna. Ha most hivatalból lennék itt, talán arra a következtetésre kellene jutnom, hogy a fekete színhasználat, és a ruha extravaganciája arra utal, hogy nem kimondottan örül a testvére nászának, valamint úgy érzi, hogy ő még túlságosan jó nő ahhoz, hogy valaki bekösse a fejét. Részemről nem kell pisztolyt tartani a tarkómhoz, hogy ezt elismerjem. Viszont amikor kinyitja a száját, egy kisebb világ dől bennem össze, hiszen a szép csomagolás eléggé... illuminált belsőt takar. Ettől függetlenül a sajátos bókjára odakapom a fejem, s a hipóval nem is foglalkozva meresztem rá az íriszeimet. - Utálnék neked csalódást okozni, de nem valószínű. Legfeljebb megint nem látnék semmit hetekig, azt meg ugyebár enki sem szeretné. Alapvetően tiztelem én a rangokat, meg minden ilyen hülyeséget, de egyrészt buli van, ásrészt, annyira mégsem biztos, hogy érdekel, hogy most sheila az Amarok tagja-e vagy sem. Csak kap egy csupafül mosolyt, melytől akár újra sudár kölyöknősténynek érezheti magát, ha akarja. Tessék, James előtt mindenki egyenlő, kivéve az, aki egy kicsit egyenlőbb a többieknél. Basszus, Darren jól mondja, tényleg innom kell egy kicsit... - Jah, tök igazad van, már nekem is fáj, hogy ennyire ki vagyok száradva. Adok hangot az egyetértésemnek, majd gyorsan ki is iszom a poharat, miután eltávolodtam tőle szőrös pofailag. Aztán amíg nem figyelnek annyira, szerzek a pult alól egy egész üveggel a kedvenc Martinimből. Mielőtt meghúzom, még eszembe jut George Clooney "No Martini - No Party" reklámribanca, mire egyetértően bólogatni és vigyorogni kezdek. A jó öreg George... - Mi a p...?! Nem is tudom, hogy először a alt hallom-e, vagy a nevem elképesztően sitcom-jellegű becézését. Mindazonáltal amikor Darren megránt, én éppen egy korty közepén vagyok, szóval a Bárpultnál állók közül valakit egész biztosan sikerült leköhögnöm Martinivel (már megint köpködöm a piát, borzasztó!). Egy kedvesnek szánt bocsi-bocsi intést még meg tudok ereszteni, aztán a táncparketten találom magam Jenny és Darren között.
[Táncparkett - Darren - Jenny]
A mozdulatsort természetesen egy nagy adag Martini lenyelésével kezdem. Aztán fél kézzel kioldom az ingem felső két gombját, mert a helyzet már most sokkal forróbb, mint azt a farkastest hosszú távon sok textilben el képes viselni. Csak egy óvatos, hirtelen és sokat mondó pillantást vetek Jenny-re, apró és ártatlannak egyáltalán nem nevezhető mosollyal. Nem tudom, hogy neki is átfut-e a gondolatai közt az, ami nekem. Minden esetre számomra enyhén mulattató és élvezetes kettejükkel ellenni, még akkor is, ha pletyka szinten hallottam, hogy Jenny és az egyik Tark közelebb kerültek egymáshoz. - Emlékszel még, mit tanítottam neked, hm? Kiabálom át a "hmm-da-da" taktust, aztán felelevenítem a téli iszogatásunkat. Csak most igyekszem úgy igazítani a helyzetet, mint jó Kangunart, hogy lehetőség szerint a nőstény legyen középen, a husi a szendvicsben Darren és köztem, ahogy a táncparketten lassan kezdünk lassú csípőringásokkal bemelegíteni a ma estére.
Na, táncolni azt nem megyek, kösz, annyira részeg sosem lehetek, igazából, most sem vagyok, de a múltkor annyira rohadt jól ment az elpicsulás Nat társaságában, hogy már-már kötelező jellegűnek érzem. Igazából, csak nem akarok komoly vagy komor lenni, és inkább nézzenek hülyének, minthogy nem épp csodás hangulatommal csökkentsem az esemény színvonalát. Vagy valami ilyesmi. Mert hát, Sakariért mindent. Vagy semmit. Hát, most bizony tőből leharapta az egész karomat az a majom, és ezért nagyon is pipa vagyok rá, de úgyis elhúzok mindjárt, bulizzanak azok, akik szívesen teszik. Még van legalább fél óra az egy órából, amit magamra kényszerítettem, de több akkor sem lesz, ha összedől a világ. - Hát, pech. Nem baj, így is elmegy. Pillogok Jamesre, de hát, ami Darrennél a hátsó, az nála a szem, szóval elég nehéz nem tudomást venni róla még egy olyan sokat látott aggastyánnak is, mint én. Bár, én a sajátjaimat is imádom, tükrözi azt a hűvös luvnyát, aki vagyok. Mellékesen, a seggem is jó, de hát, ez tök más téma, nem fogom én itt értékelgetni magam, csak úgy eszembe jutott, ha már itt riszálnak egyesek. - Alex… másszál le a pultról, mert ha felrúgod a vodkám, nem leszünk jóban. Mellékesen, abban most sem voltunk, mert hát, Alex az Alex, én meg én, már csak jellemünkből, és ugye az általa rendkívüli módon nem tisztelt koromnál és rangomnál fogva sem voltunk épp puszipajtások. Nem kifejezetten okozna gondot lerángatnom onnan. S láááám, alig pár pillanatra a hím már szabadítja is meg a pultot a tartalmától, én pedig mély sóhajjal fogadom az ölemben landoló adagot. - Baszki, ez csipke… te majom… Jegyzem meg némileg ingerülten, bár aki ismer egy kicsit is, annak tudnia kell, hogy a ruha ezred annyira sem érdekel, mint a szesz elpazarlása. Úgyhogy ha Alex van akkora marha, hogy a közelemben botorkál, akkor megragadom a bokáját, és ha nem hajlandó a két szép szememből lövellő villámok hatására lejönni, akkor bizony le fogom rángatni. A pia kérem, szent dolog, még jó, hogy a vodkás üveg a kezem ügyében volt.
Annyian vagyunk itt a pultnál, hogy azt sem tudom merre kapjam a fejem. A fél társaság már hót részeg és azt sem tudják, hogy miről beszélnek. De végre ma mindenki kiadja magából a gőzt. Van egy olyan sejtésem, hogy hamarosan én is csatlakozom hozzájuk. Amióta ez a hülye farkas velem van nem buliztam úgy igazán, pedig az előtt havonta egyszer-kétszer biztos mentem. Szóval nagyon is rám fér már. Az arcomon csak egy széles mosoly ül ki. Jó látni ilyennek a csapatot és közöttük lenni, annak meg még jobban örülök, hogy Sam is csatlakozik hozzánk. Amint odaér mellém egy pohr tequilát nyomok a kezébe. -Egészségedre! Ünnepelni kell Sam nem búslakodni. Meglátod pár ilyet legurítasz és máris vidámabb leszel!-Tudom, hogy még fiatal az iváshoz, de azt hiszem egyik farkas sem harapná le a fejét, ha most egy kicsit ő is ellazulna. Amint kiürítem egy mozdulattal a poharamat már kérek is egy újabb adagot, természetesen Samnek is. Nem fogom hagyni, hogy egyedül szomorkodjon itt nekem. Az, hogy James elmegy Darrennel meg sem lep. Valahogy gondoltam, hogy ő is szereti a nagy banzájokat. Éppen nagyban Jameséket figyelem mikor megérzem, hogy valaki leönt egy adag itallal. Azonnal a pult felé fordulok és észre veszem, hogy Alex már teljesen megbolondult. A pultos lány teljesen kiakadt a srácra és ahogy a szőke nő is ő is megpróbálja lecibálni őt fentről. -Héé Alex gyere le! Ha lejössz bármit kérhetsz! És különben is tartozol nekem egy tánccal, amiért engem is sikerült leöntened!-Hogy ez használ e nem tudom, de egy próbát megér!
Elfogadom a Masa által felkínált piát, és még koccintok is vele, sőt, mosoly is kiül az arcomra. nem vagyok valami jó ebben az egész ünneplésben, legutóbb talán Velkan szülinapját ünnepeltük, amikor még New Yorkban laktunk mind. Sue meg én persze össze szoktunk ülni, ha neki van valami fontosabb ünnepelnivalója, de lássuk be, egyikünk sem alkoholista. – Nem szomorkodok – mosolygok a lányra kissé félszegen. Oké, több bátorságom is lehetne, de bakker, még mindig nem tudom kiverni a fejemből, mennyire kiszolgáltatott is volt, ahogy ott feküdt azon az ágyon. Egy húzással leküldöm a tequilát. Hiába perzseli végig a torkom, máris jobban érzem magam utána. El is vigyorodok. – De igaz, ami igaz, vidámabb lehetnék. Hadd jöjjön az a következő! Oké, ezután a dolgok úgy pörögnek, hogy alig bírom követni őket. Először Darren vonszolja el Doktor Howardot és Jennyt a pulttól, pedig már éppen beszélni akartam a szőke nősténnyel, majd beesik hozzánk a poklok poklát már csak rendkívül sok alkohollal elviselő „örömnővér” – húanyám, ez olyan volt, mintha egy pornóból ugrott volna elő –, akinek a szavain csak vigyorgok egyet, Alex meg oroszokat is megszégyenítő táncolásba kezd a pult tetején, lelökdösve a palackokat. Az első, felém szálló üveget még vérvonalamra hagyatkozva elkapom, a másodikat az elsővel ütöm félre, mint valami Jedi – ez nem törik el, de megreped –, a harmadik viszont kapásból talál gyomorszájon, én meg összegörnyedek, és szívem szerint eldőlnék. – Alex, te nem vagy normális – nyögöm, miközben kiegyenesedek. A fájdalom gyorsan múlik, nagyobb bajom meg egy üvegtől csak nem lesz. És jé, a vodkásüveg, amit először elkaptam, még a kezemben is maradt! Hát kell több a vidámsághoz, kérdem én? Ugye, hogy nem? De legalább tudom, miként lehetne jól fölhasználni ezt az üveget. Itassuk le az „örömnővért” még jobban! – Sheila, van kedved megosztani velem ezt a csodás módon megmenekült üveget? Nyújtom is felé, és nagyon remélem, hogy nem tépi ki a kezemből, és vedeli be maga. Kezdek úgy gondolni arra az üvegre, mintha a fénykardom lenne, legalábbis a legutóbbi hárítás után. Mondjuk szerintem a fele elfogy, és én nekiállok rohamosztagosokra vadászni itt.
Miután mindenki faképnél hagyott a pultnál, kurva jó ötletnek tűnt, ha én a pultra ugrok, és ott vágok le egy Alex-sztriptízt, na de csak konszolidált keretek között. Arra nem gondoltam, hogy sikerül elmérnem az ugrásomat, és a piákat a többiekre rúgom, és itt rá kell ébrednem arra, hogy a hangok is megmondták, nem mindenki követte a főnökéket a tánctérre. Szar ügy. Na de pont Sheila? Meg a két kölyök? Vigyorogni kezdek, és bocsánatkérően nézek mindegyikükre, én sem igazán így terveztem, ez olyan hihetetlen? Samet meg gyomron rúgom egy üveggel, még valami? A csipke... hát az csipke, és ha eddig nem tapadt volna eléggé Sheilára a ruha, hát most már megteszi. Nem nyúlna a bokám után, hogy lerángasson, legeltetném rajta a szememet, de akkor még beszólásokat is kapok, amin már tényleg csak vigyorogni tudok, oké, én hozok bevásárlókocsit, azon ne múljon, bólogatok én Ryannek, de még Darrennek is, újabb tetkó? Mi az nekem, amikor már mindenki látta az elbaszott macskámat? -Legyen. Mit nekem még egy tetoválás? Kibírom, mert kemény gyerek vagyok én, csak nem basznak ki velem túlzottan. Ja, hogy már így is elég volt a pia nekem? Na ja, most még simán magamnál vagyok legalább, még ha mozgáskoordinációs problémám akadt az előbb, akkor is. Sheila csipkés megjegyzésére elvigyorodok, aztán a kezére pillantok. -A vodka megmaradt. Leránbat, lerángat, tovább vigyorgok Sheilára, ha már lent állok mellette, mert lehet, a bokámat ragadta meg, de azért nem vagyok annyira béna, hogy hason landoljak. -Bocs Én sem így akartam, de a mesélőnek hála piáknak hála, lehet, már nem túl jó a látásom, de még nem látok kettőt. A bocsánatkérés mindenkinek szól, és most kéne jönnie a frappáns kérdésnek, hogy kitisztítsam? Azt hiszem élve nyúzna meg az Amarok, de hát egyszer élünk, nem? -Kimossam? Ezt nevezik vérlázítónak, lévén más ruhát nem tudok adni neki, maximum ha letépem a függönyt és azt tekerem rá, mint egy csadort. Akkor meg megöl. Vagy nem, én nem értem a nőstényeket. Masa pedig táncot követel, de mielőtt beadnám a derekam, még megvárom Sheila válaszát, és ha a táncparkettre küld egy laza mozdulattal, akkor így jártam. Az ingem már nincs rajtam, legalább nehezebben talál fogást... remélem.
Nem ér egyébként, hogy még be sem rúgtam, és máris egyazon család két tagjának csapom a szelet egy légtérben. Bár, ez nem tart sokáig, hiszen Darren Yetta után megy, amit nagy sóhajjal veszek tudomásul, de legalább Jenny megmarad nekem. A suttogására végigszalad a hideg borzongás a hátamon, természetesen a lehető legjobb értelemben. - Ha tudnád, mióta várok erre... - mármint arra, hogy valaki leharapja a nyelvemet - De ebben az esetben rengeteg élvezettől fosztanák meg a világot. El lehet képzelni, hogy milyen tippeket és trükköket tudnék felsorakoztatni, amikhez egy egészben meglévő nyelv szükséges, de inkább rábízom Jenny emlékeire és fantáziájára. Az egyetlen oka annak, hogy még nem prezentáltam ezt jelen időben, az az, hogy még nem vagyok eléggé beállva ahhoz, hogy megkockáztassam egy Tark kiszemeltjét ilyen tekintetben molesztálni. Amikor piát akar, csak bólintok, és ha hagyja, akkor megfogom a kezét, és magam után húzom a pult felé. Menet közben az elárvult Ryanhez is van egy-két szavam. - Na gyere Rómeó, ne állj ott nekem, mint egy fasz. Igyál velem, aztán mondd el, mennyire fáj, hogy Júlia mégis csak elhagyott Tybaltért. Invitálom őt is, aztán a pulthoz vonulok, bár valamivel távolabb a félmeztelen Alextől és a holdudvarától.
[Bárpult - aki velem tart]
- Na, a játék a következő... - kezdem el hangosan, hogy mindenki hallja, aki csatlakozni szeretne, közben pedig válogatottan húzom közel magamhoz a kezem ügyébe akadó martinis, vodkás és whiskys üvegeket, bár úgyis mindenki megtalálja majd a magának valót - Mindenki fogjon meg egy üveggel abból, amivel be akar szállni. De bontatlan legyen! Ez durva lesz, úgyhogy nem vállalok felelősséget senkiért... Magyarázok, és közben egy üres székre dobom le magamról a zakómat, és feltűröm az ingem ujját. Ráfogok egy Martinis üveg nyakára, miközben nekiállok szónokolni. - Háromra bontjuk az üvegeket. Húzóra leisszuk nagyjából a felét, aztán ami marad abból ráöntünk valamennyit a fejünkre. Aztán ki kell mondani, hogy "A Tatkret teregetett egy retket, mert rettegett Atanerk lett." Ha ez megvolt meg kell inni azt, ami az üvegben maradt, aztán még egyszer el kell ismételni a mondatot. Az nyer, aki előbb készen van, és úgy érthetően ki tudta mondani mindkétszer a nyelvtörőt. De kell egy bíró is... Ki akar bíró lenni??? Kiáltom el magam, hogy többen is hallják, mint akikkel megosztottam a játékszabályokat.
Én igazából nagyon élveztem a helyzetet, hogy két ilyen szép férfipéldány között lehettem, mint amilyen Darren volt és James. Oké, annak azért jobban örültem volna, ha itt van Olen is, de neki már megint valami dolga volt, és valószínűleg ez az apró részlet is közrejátszott abban, hogy annyit ittam ma este, amennyi csak belém fért. Illetve pontosítanék, az volt a szándékom, hogy majd annyit iszok, mire el kell indulni hajnalban a Farkaslakba. Addig azonban még nagyon, de nagyon sok óra volt még hátra, szóval ráértem az italozgatással. Csak szép finoman, fokozatosan! Erre újra és újra emlékeztetnem kellett magamat. Darren puszijára szeretetteljesen mosolyogtam rá hátra a vállam fölött és megforgattam a szemeimet, még mielőtt elment volna. Azért őszintén hálás voltam, hogy elindult nekem italért, a gond csak az volt, hogy volt egy olyan érzésem, hogy nem fogom már azt megkapni ma. - Vigyázok rá, ne aggódj. De azért fura belegondolni, hogy a testvérem is valaki olyannal szexeljen, akivel… - szerencsére Darren már semmiképpen sem hallhatta volna a mondat befejezését, de amúgy is időben kaptam észbe ahhoz, hogy eszem ágában se legyen folytatni. – Bassza meg! Csak óvatosan itass tovább, James, az előbb majdnem elszóltam magam előtte… - böktem fejemmel a távozó bátyám felé, aki merő véletlenségből keveredhetett csak a pult környékére éppen akkor, amikor Yetta is, igaz? Egyébként igen, a mondat vége úgy hangzott volna, hogy akivel én is voltam. Még jó, hogy nem! - Igen, ez igaz… de valószínűleg visszanőne! – dünnyögtem szórakozottan, mivel néhány másodperc múlva az aggodalmam tova is szállt és helyét átvette a könnyed incselkedés. Nem lehetett annyira szemet szúró jelenet továbbá az sem, hogy belecsimpaszkodtam James nyakába és továbbra is a fülébe suttogtam azon a rekedtes, kéjes hangon, amely úgy tartozott hozzám, mint a bőröm. Nem megjátszott viselkedés volt, egyszerűen mindig áradt belőlem valami visszafogottabb szexualitás, ez minden. Ha más életet éltem volna, biztosan az ötvenes évek legfőbb szexszimbólumává válok a füstös hang és a telt keblek birtoklásának hála. Na, majd talán egyszer…
[Ryan, James, és a többiek – Bárpult]
Amikor James megfogta a kezemet, puha, meleg ujjaim a keze köré fonódtak és egy kicsit meg is szorítottam azt, de csak finoman. Aztán mire felocsúdtam az emlékeim ködéből, már Ryant is karon ragadtuk, én pedig nevetve nyomtam egy puszit az arcára. - Gyere velünk Drágám, iszunk valami finomat, oké? Ha már így magadra maradtál… - megpróbáltam elszontyolodott arcot vágni, de nem ment. Szinte egyből fel is ragyogott a mosolyom, és Ryanbe is belecsimpaszkodtam, hogy esélye se legyen visszautasítani az invitálásunkat. - Azt hiszem, én továbbra is maradok a biztonság kedvéért a pezsgőnél – jelentettem ki, és már magamévá is tettem az üveget. James szövegelését a hangos pukkanás szakítja meg, amivel jelzem, hogy tényleg most bontottam ki az üveget. Bocsánatkérően nézek rá, ha esetleg a szívére venné, hogy megzavartam, de igazából az sem nagyon érdekel. Pont én legyek az, aki visszaretten egy ilyen kihívás elől? Most nem volt itt sajnos az, aki miatt szívesen odafigyeltem volna arra, hogy hogyan viselkedek, szóval szabad volt a pálya és nyugodt szívvel flörtölhettem akár Jamesszel is, ha nekem ahhoz volt kedvem. - És mit kap a nyertes? – kérdeztem meg, mielőtt még minden elkezdődött volna. Azért az ilyesmit jobb volt előre tisztázni, vagy nem? Amennyiben leforgott az első kör és meg kellett inni az üveg felét, én már nagyon jól éreztem magam addigra, mire Yetta előkeveredett. Jelenlegi állapotomtól függetlenül és attól, hogy neki fel volt vonva a pajzsa valamiért, nem volt nehéz észrevennie mindent látó szemeimnek, hogy valami baj van, és azért rámolja magához az üvegeket. Mielőtt újabbat húzhattam volna a szimpatikus kis üvegemből, belekerült egy másik is a kezembe, amire szinte automatikusan kulcsolódtak az ujjaim, megtartva a whiskyt. Egy pillanatra elgondolkoztam, hogy talán azt is meg kellene kóstolnom, de végül tekintetem Yettára vándorolt át inkább, és aggodalom villant zöldeskék szemeimben az alkohol ködén át.
[Yetta – Mosdó]
Mielőtt még reagálhattam volna, már csak arra eszméltem, hogy le lettem húzva a székről és egyenesen a mosdó felé vittek a lábaim, a szőkeség irányításának megfelelően. Nem botladoztam, én olyat csak nagyon ritkán szoktam csinálni, inkább csak furcsábban mentem a megszokottól. Ez volt minden. Egyik kezemben a whiskys üveggel, másikban a félig teli pezsgőssel egyensúlyoztam, így Yetta hathatós közreműködésével el is jutottam a mosdókig. Csípőmmel löktem be az ajtót, majd magas sarkúba bújtatott lábaimmal löktem be magunk mögött, amint eltűntünk a kíváncsi szemek elől. Szerencsére úgy tűnt, hogy itt kettesben vagyunk, ma este először. - Mi történt? – szegeztem neki kerekperec a kérdést, ami foglalkoztatott azóta, hogy újra megjelent a pultnál néhány perccel korábban. – Úgy látom elég nyomós oka van annak, hogy elvonszoltál egy remek versenyről, szóval halljuk szivi, avass be! – nógattam, remélhetőleg elég meggyőzően ahhoz, hogy eleget tegyen a kérésemnek. - De előbb igyál! - parancsoltam rá, és még felé is böktem az egyik üveggel, nyomatékosítás gyanánt.
A tűréshatárom érzéseim szerint közeledik a végéhez, őszintén, kell a halálnak egy a féktelen öröm meg dorbézolás. Ez nekem nem megy. Próbálom, de van, amint az alkohol sem segít. Leinni bármikor leiszom magam, bár ahhoz rohadt sok vodkának kell elfogynia, közel sem annyinak, mint amit ezúttal megittam. Nem vagyok részeg, de jobbnak látom, ha úgy csinálok, mintha az lennék, valahogy kellemesebb így, még ha csak a többiek is hiszik azt, hogy jelen pillanatban húzogathatják a nem létező bajszomat. Míg Alexet próbálom lekapni a pultról, addig oldalra sandítok Samre, aztán gyorsan a magasba is szalad a szemöldököm. - Nem vagy te ehhez túl fiatal? Pislogok rá, de egye fene, ma lehetek jobb fej, mint szoktam, balesetek történnek néha. Úgyhogy elé rakok két feles poharat, töltsön csak. Ami azt illeti, jobban csíptem azokat a kölyköket, akik nem voltak beszarva tőlem, mindig is úgy gondoltam, hogy belőlük még lehet valami. No, ettől még nem fogom őket szeretni, mert szerintem mind csak hátráltató tényező, de végül is, mind így kezdtük. Ha öntött, akkor azt le is húzom gyorsan, mintegy ezzel gyűjtve erőt Alex csodálatos személyiségéhez, mert hát, ahhoz bizony kell. Már-már elsápadok arra, hogy kiesik a száján a bocs szó. Szerintem már ő is épp eleget ivott ma estére. Aztán olyat kérdez, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni, kíváncsi vagyok, vajon mi fordul meg a fejében, hogy fogok erre reagálni? Nos, valahogy biztosra veszem, hogy az nem, amit tenni szándékozom. Nagyon ritka alkalmak egyike az, amikor engem látni mosolyogni, de most határozottan valami ilyesféle jelenik meg az arcomon. Jó, inkább vigyor, mint valódi mosoly, közben felállok a székemről, és érdeklődve figyelem Alex reakcióit. - Tudod mit? Ez remek ötlet. Jegyzem meg gondolkodás nélkül, az egyetlen talán, aki nem döbbenne meg azon, amit tenni fogok, az Sak, hisz pontosan tudja, mennyire zakkant és szélsőséges tudok lenni. A többieknek pedig nem is nagyon vagyok más, mint az Amarok egy tagja, aki ugye tolószékre érett már bőven. Nos, egy valamiben bizonyosan nem, azok pedig a testi adottságaim, mert arra panasz a mai napig nem lehet, s most elég sokan eszmélhetnek erre rá, ugyanis gondolkodás nélkül bújuk ki a fekete ruhacsodából, hogy pillanatokkal később Alexhez vágjam. Így már nincs egyéb rajtam, mint a bugyim és a cipőm, s nekem a szemem sem rebben, elvégre, volt időm megszokni, és természetesnek venni a meztelenséget. Azt mondjuk nem tudom, hogy Sam látott-e már nőt ruha nélkül, de ha nem, hát épp ideje elkezdeni. Ami engem illet, a kezdeti reakciókon kívül többre nem vagyok kíváncsi, úgyhogy miután eleresztettem egy kacsintást Alex felé, sarkon fordulok, és elmegyek az irodák felé, hogy megkeressem Deet, és adjon valami ruhát, amiben megléphetek. Részemről az estének vége, elvégre, a csúcson kell abbahagyni, vagy mi… olyan meg úgysem lesz, aki engem marasztalni akarna. Mondjuk, James játéka egész érdekesnek tűnik, de úgyis megnyerném, úgyhogy inkább adok esélyt másoknak is.
Yetta ott hagyott, mint eb a szaharát, hát legyen, én magammal is jól elvagyok, még ha ez nem is olyan üdítő dolog, mint társaságban. Felőlem sepregethet szilánkokat, nekem ahhoz most semmi kedvem még gyertyát lapátot tartani sem. Howard meg beszól... na ne már apuskám, ne hasonlítgass itt holmi Rómeókhoz. -Az sem áll, James, ne reménykedj, ne lesd a gatyám, nem dudorodik, deeee... a pult mögött megmutatom. Velük tartok, azért nem akarom betölteni az egész teret, tehát irány a pult, akkor legalább igyunk. Lehet, kezd ütni a whiskey, amit eddig benyakaltam, mert az, hogy hót lazán ilyesmit jelentsek ki így a táncparkett közepén, ez nekem is erősnek tűnik. A pult felé pillantok, hogy Sheila miért veszi le a ruháját... hm... lehet, nem éppen mai csirke, de azért a látvány magáért beszél, és amíg odakocogunk a támasztékhoz, szemügyre veszem. No meg mást is, mert azt nem tudom kihagyni. Jenny belém karol, el sem eresztem, így utat törünk magunknak, merjen valaki megállítani. -Jövök, ne aggódj hugicám, ebből a körből nem szívesen maradnék ki.
[Pult]
Vigyorgok Jamesre, bólintok a versenyre, hajrá, győzzön a jobbik, azaz az, aki jobban bírja a piát. Amikor begyűjti az üvegeket, naná, hogy a whiskey-set választom, de a martiniset arrébb tolom. Hím nekem ne akarjon női italt inni, csak férfiasan apuskám, csak férfiasan. -Na ez az, James. Te vagy a nyeremény, vagy esetleg más? Minden kör után egy smár jár a nyertesnek, amíg áll a lábán, na? Azt kapsz le, akit találsz, vagy akarsz. Most miért pont ezt kérdezem és miért ez az ötletem? Ha én azt tudnám, de ez kijött... mindegy, iszunk, aztán aki nyer, az nyer, de már most vigyorgok. Csúnya berúgás lesz ebből, előre érzem, de hogy felelősséget utána én sem vállalok semmiért, az tuti. Rajtam nem múlik, az üveg a kezemben, mehet a menet, de mielőtt James belekapaszkodna egy martinisbe, az övébe is egy whiskey-set nyomok. Ha a nőstények bírják a vodkát, az a minimum, ha ő is keményebbre vált.
Jenny szórakoztat, kedvelem őt, és azt hiszem, hogy ő is engem. Amolyan "a tag, akivel jókat keféltünk, de még mindig csípem, bár már nem kefélünk" típus lehetek. Mondjuk engem nem zavarna, ha elszólná magát bármelyik testvér előtt a múlttal kapcsolatban. Bízom annyira Darrenben, hogy azt gondoljam, ezért még meghagyná az életemet. De ettől függetlenül nem fogom direkt az arcába tolni, hogy hé, figyelj, pár éve kavartam a kishúgoddal, nem baj, ugye? Akkor jó...
Miután sikerült ismertetnem a játékszabályokat, és a Martinit hátrahagyva nyúlok a whiskyért, nehogy nekem Ryan itt összehalja magát csak azért, mert lónyállal versenyzek. - Jah, aztán ha nyerek, akkor smacizzak magammal, mi? Vagy rázzam ki kapásból, hogy még jobb legyen? És különben is, nekem nem kell tombolán nyernem senkit, akire pályázok... Ne! Ne kezdd el, hogy ez nem tombola. Intem csendre és megállásra Ryant, mielőtt nekiállna kukacoskodni. Túl józan vagyok még ahhoz, hogy nevessek rajta, ő meg még nincs eléggé berúgva ahhoz, hogy az ilyen részleteket figyelmen kívül hagyja, hiszen még képes összetett mondatok alkotására. Pacsit neki! Minden esetre jókedvűen csillannak fel a szemeim. Amikor Jenny is, Sheila is magunkra hagy, csak rápillantok Ryanre. Pedig én már kezdtem volna visszaszámolni. Mélyet sóhajtok, és meghúzom az üveget. - Tudod mit? Hagyjuk a faszomba a versenyt. Csak igyunk. Legyintek, és már állok is neki a folytatásnak. Lényegében ugyan azt csinálom, mint amit a verseny kapcsán tettem volna, a különbség pusztán annyi, hogy nem állok le nyelvtörőket mondani, amikor félúton megpihenek, és erőteljesen próbálom meggyőzni a gyomromat, hogy maradjon a helyén. Ilyenkor örülök a regenerációnak, mert egyébként esélyes, hogy nem maradna reggelre épp nyálkahártyám.
Miután az első üveg lent van, fájdalmasan nyögve dörzsölöm meg az arcomat, aztán nagyokat zihálva nyúlok az újabb üvegért, mert ha már csinálunk valamit, akkor csináljuk rendesen, nem? - Tessék... Nyertem? Vagy mi a fasz van... Basszus... - szédülök egy csöppet, de megrázom a fejem, aztán hagyom, hogy bamba vigyor csússzon az arcomra, és csak ekkor tűnik fel, hogy egyenesen Ryan arcába bámulok. - Ha már a bátyád itt hagyott... HÉÉÉJ, szia Masakooo! - integetek, mert pont kiszúrom a gyereket a perifériámban - Szal' ha már a bátyád itt hagyott... Meg a húgod is... Akkor lehetnél te a ma esti 'véjnvrájtom', de ahhoz tudnom kell egyet s mást... Például... Ki az, akire ráreppennél ma este? Az nem ér, hogy csak az ifjú párnak lesz ma aktív estéje... Bár... - belegondolok kicsit Shane-be meg a korába - Ki a faszt érdekel... Nem? Röhögöm el magam, és már csak azt nem tudom, hogy pontosan mikor karoltam át Ryan vállát.
Jó versenynek nézünk elébe, és amíg meg tudom számolni, hogy ez hanyadik öveg így a kezemben... na ez az, fingom sincs róla, de pia, és ennyi bőven elég, most meg buli van, és az sehol nem lett kikötve, hogy szervező nem rúghat be. A körmondatára röhögni kezdek, mert amilyen egómanó, naná, hogy magát smárolná le. Az meg hol érdekel, hogy itt ránt rá, vagy máshol? Mi vagyok én? Erkölcscsősz? Nem én, felőlem eltűnhet a pult mögött is. -Itt van Yetta, itt van Jenny... vagy nem? Mutatok én körbe, annyi itt a nőstény, hogy megszámolni sem lehet, azaz nekem már nem megy, ez túl sok. Na de hova lettek a nőstények? Az előbb még itt voltak, nem? Mikor tűntek el? Most már azon röhögök, hogy így baromi kínosan hangzik az ötletem, mert ketten versenyeznénk, ez meg így gáz. Kire pályázik, nem is érdekel, a pacsi jár, ha nem ütök mellé... remélhetőleg. Az ötletét támogatom, hagyjuk a fenébe az egészet, igyunk, hogy legyen hugyunk, ez így bőven elég. Jöhet az első üveg, nem tökölünk, hímek vagyunk, kiürítjük hamar két részletben, na de nekem ez már a sokadik, így azért nem megy olyan gyorsan... azaz még nem, később meg már minden mindegy. Na de hogy Howard így bekapja az egészet, erre még füttyentek is. -Apuskááám, ez az izééé... az, érted? Mit akartam ebből kihozni? Mit tudom én? Értse ahogy akarja, úgy sem tudom, hogyan fejeztem volna be a mondatot. Mindegy is, nyerte a kört, de jöhet a következő, és jelenlegi állapotomban közeledik az a pont, amikor nem két részletben oldom meg a feladatot, és az is csoda, hogy értem a kérdést... elméletben. -Na, bökjed kifelé, mitet akarol te tudni? He? Nem ér, nem, én se érek. Éééén? Há nekem már édes mindegy, de asszem... hááát... nem tom. Most nem kell nőőőőő, neeeeem. Mit mire mondok? Volt valami reppenés valakire... meg hogy lelépett a bátyus is... és feltűnt, hogy a húgom is... ez megvan. De most mé mondtam, hogy nem kell nő? Na azt tőlem meg ne kérdezze még egyszer, mert értelmes képpel és széles vigyorral nézek rá üveggel a kezemben. Átkarolta a vállam? Akkor azért nehezedett, ezt is sikerül észrevennem, de hogy Masako nevét miért ordította, na azt nem tudnám megmondani. Forgolódni sem fogok, mert akkor nem állok meg a lábamon.
Miután Alex végre lemászott a pultról mind a két srác már körül is lengi a másik nőstényt és úgy tesznek, mintha itt sem lennék. Rosszul esik nekem, hogy miután idehívtam Samet a magányából így átnézzen rajtam. Igen én szívesen meginnám vele azt az üveg vodkát, de úgy tűnik ebben a falkában csak azok a nőstények az érdekesek, akik mindenüket kidobják. Nos ha ez valóban így van akkor én inkább elvonulok apácának. Lehet, hogy James szívinfarktust kapna, de miután kissé belegázolt az önbizalmamba, már igazából ez sem érdekel. Nem ő fogja megmondani nekem, hogy mi lehet és mi nem, vagy hogyan öltözködjek. Nekem megvan a saját stílusom, amiben jól érzem magam. Ha ezt nem tudják elfogadni, akkor ne nézzenek rám! Sheila reakcióján azért én elcsodálkozom. Nem ismerem a nőstényt, így nem is néztem volna ki belőle, hogy képes levenni a ruháját. Viszont a fiúkat elnézve úgy látom, hogy ők is ledöbbentek bár ők inkább örülnek ennek. De minek is foglalkozom én továbbra is ezzel. Itt van nekem a régi jó cimborám, aki sosem hagy cserben. Éppen egy újabb adag tequilát kérek ki magamnak, mikor meghallom James kis játékát. Bevallom őszintén felkeltette az érdeklődésemet, bár az a öntsük a fejre dolog nem tetszik, de biztosan tárgyalni lehet vele erről. Ám azonban mire sikerül megszereznem az üveg tequilát már le is fújja a versenyt. Hát ez szép! Akkor tényleg csak kettesben maradtam vele. De nem is baj. Ha senki sem kér ma belőlem elbulizgatok én egyedül is ezzel sosem volt gond. Letekerem az üvegem kupakját meghúzom és már a tánctérre is sietek. Ha már egyszer sikerült eljutnom egy buliba nem fogok az egyik sarokban gubbasztva itatni az egereket. Ki tudja, hogy mikor tombolhatom ki megint magam. Most van rá alkalmam, így ki kell használnom,még ha e miatt őrültnek is fognak nézni engem.
Kezdőlap
