Elhelyezkedése: a szokásos helyén találja meg mindenki, ám ezúttal önkiszolgálóan ki van rá pakolva minden svédasztal szerűen - s nem csak italok, de sütemények (édesek, sósak) is találhatóak itt, hátha valaki desszertezne a vadászaton ejtett lakoma után kicsit még.
-Bocs Samet sikerült telibe vernem egy üveggel, de én nem így akartam, azok az üvegek beugrottak elém, mert hogy amikor én a pultra lendültem, nem voltak ott, az biztos. Vagy igen? Romlik a látásom, kelleni fog egy szemüveg, jól fogok kinézni. Sheila ruhája meg, na az a másik, felajánlom, hogy kimosom, erre mit csinál? Levetkőzik. Erre még nekem is leesik az állam, főleg hogy csak egy bugyi van rajta. Öcsécském, hát ha ezt tudom, előbb öntök rá valamit. Nem szívbajos nőstény, ez biztos, és még jó, hogy Shane elvonult, mert hogy ezért is engem vágna nyakon az nem kérdés. Mehetek mosni, ő meg elvonul, csodás. Bevállaltam, úgy kell nekem, tehát irány a mosdó, ahol nagyjából kilögybölöm az egészet, és visszatérek a pulthoz... vagyis ez nem ilyen egyszerű, mert ittam whiskey-t, pezsgőt és nem tudom mit, de azért a villámalakzat az megy. A pult is, azaz a pultnál lévők, mert mire kiérek, hát mindenki lelép. Úgy állok ott Sheila ruhájával, mintha egy kibaszott halotti leplet cipelnék, ráadásul társaság nélkül. Csodás. Valamit hallottam James versenyéből, de az nekem halott ügy, többet nem ihatok, mert ki visz majd haza? Megvan, hát a főnööök. Előkeresem a telefonomat, ennek örömére belegabalyodok a ruhába is, és ádáz küzdelmet vívok vele karate rúgásokkal megspékelve, mire legyőzöm, és az én kis szeretett telefonom a kezembe kerül. Olyan áhítattal és vigyorral szemlélem, mintha soha többet nem látnám, de most jön a neheze, megpróbálom felhívni Darrent. Nyomok én mindent, mire sikerül őt megtalálnom, de nyerek, mert már csörög is. Nekem meg tök mindegy, felveszi vagy nem, mert én pofázni kezdek. -Főnök, értem jössz? Pult, ruha, üveg, én, van mindeeeen. Koordinátákat is adok, és a lehető legegyedibb dolgokat, amiről megismer. Ja, hogy nem terepen vagyok? Mindeeegy, ezt tanultuk. Ha eltévedsz, és össze kell szedni, akkor olyan valamit mondj, amiről könnyen be lehet azonosítani. Én minden tőlem telhetőt megtettem, és ha már így itt hagyott mindenki, akkor jobb híján a pultot támasztom. James már az érkezésénél is hátat fordított nekem, a jelzése egyértelmű volt, nem vagyok kívánatos személy arrafelé. Viszont találok egy üveget, hogy mi van benne? Nyóc, azt kezdem el iszogatni, és idült vigyorral a képemen veszem tudomásul, hogy az elveszettnek hitt ingem is ott figyel rám. Magamhoz ölelem, most már az is vizes, hiszen Sheila ruhája csöpög. Ja, kicsavarni nem sikerült, még eltéptem volna.
Egyesek fantasztikusan tudnak időzíteni, kettesek még jobban, hármasokról már ne is beszéljünk! Épp nyitnék be a lakásomba, mikor csörög a telefonom, én meg előkotrom, kezem még a kilincsen egy jó kis mindent feledtető alvás reményében, de már a név láttán elszáll minden reményem. Láttam mennyit ivott ez a lökött már akkor, mikor Yettával beköltöztünk egy nem épp romantikus jelenetre a raktárba, ha már hív, akkor rég szét van csapatva. Felvettem a telefont és beigazolódott, hogy nyertem: -... jösssz? Pult, ruha, üveg, én, van mindeeeen. Sóhajtottam egy nagyot. Marha. Kinyomtam a mobilt, sarkon fordultam és mentem is vissza a garázsba. Még volt bennem pia, de a bulihangulatom rég elszállt, szóval hajszál híján józan voltam, és nem érdekelt, hogy mi lesz, ha egy rendőr lekapcsol ittas vezetésér. Majd ha ő hazahozza a részeg Tarkom, akkor büntethet. De inkább nem festem a rendőrt az útra. Visszakocsikáztam mindennemű lelkesedés nélkül, leparkoltam a kocsma elé és bementem. Aztakurvamindenit! Detoxot a népnek, mert ez a csoportos májmérgezés úgy, hogy én nem vagyok beállva olyan szinten ijesztő és szürreális, hogy te jó ég. Mondjuk valahol vicces, csak kár, hogy nem vagyok már Humor Herold kedvemben. Célirányosan a pult felé vettem az irány, már láttam is Alexet, a közelében ott volt a nagyon részeg Ryan-James páros is - nem, nagyon nem akartam tudni, hány üveg van bennük, ha esetleg felém lestek és még megismertek, intettem nekik -, majd lefékeztem a Tark mellett. Csak egyszer állna meg egy korsó sörnél... - Születésnapomra ezért kérek egy robotsofőrös kocsit. - Nem áltattam magam azzal, hogy erre holnap emlékezni fog, vagy most egyáltalán felfogta, nem is azért mondtam. - Na, gyere te alkeszok gyöngye!
Azt nem tudom, mennyi jutott el a beszédemből a másik félhez, de valami történt, mert aztán foglaltat jelez. Most vagy felvette, vagy más hívta, én azt meg nem mondom, de hősiesen eldarálom a mondókámat, és végül pár perces hadakozás után a zsebembe csúsztatom a kütyüt. Aztán várok... nem koppan, tehát tényleg a zsebemet találtam meg, nem mást. Sheila ruháját és az ingemet meg sem merem rázni, mert a végén csalódok, és kiderül, abba tekertem bele a szerencsétlent. Most már pedig nincs más hátra, mint előre, vagyis várok. El nem mozdulok a pult mellől, lévén nem tudok, az tart engem én meg őt, tökéletes párost alkotva. Nagyon remélem, hogy a főnök még nem ért haza, mert ha igen, hát baszki, akkor kurva morcos lesz rám, az egészen biztos. Már ha visszajön, ha nem, azt majd észreveszem, és akkor kibélelem a pultot alvásra, az is megteszi. Türelmesen számolom a repedéseket, a csipkéket és minden egyebet, amikor egyszer csak valaki megáll mellettem. Fókuszálnom sem kell, tudom, hogy a főnök az, de igencsak zabosnak tűnik. Bólintok, szülinap, kocsi, értem, a többi meg kimarad, de sebaj, majd megkérdezem tőle, mit is mondott pontosan, na de amikor alkeszok gyöngyének hív... hát na. -Hééé, tod főnök, te adtad, én nem á-á, nem akartam. Ennyiiit neeeem. Az ujjaimon kezdem mutatni, mennyit ittam. Hát volt a whiskey, aztán a whiskey, meg a pezsgő... és most valami üveg, amibe csak belenyaltam, de tényleg, fel is emelem, hogy ő is lássa. Ez másnak nem mennyiség, sört meg nem is ittam. Azért elindulok, és közben intek James-éknek is, de ahogy elengedem a pultot, és lefolyok a székről, el is tűnök mellette, valahol a földön. Az egész úgy fest, mintha éppen az egyensúlyomat kerestem volna, de neeem, én integetni akartam a kettősnek. Na, hát ezért nem indultam el egyedül semerre, pontosan ezért. Azért felkapaszkodok, és amint sikerül felhúznom magam a pultra... kezdem szarul érezni magam. Hányni nem fogok, de a főnök túl komor, és én szentül hiszem, hogy rám pipa ennyire. A kiskutya szemek, na azok mennek, így nézek a főnökre, és lehet, keresztbe áll, de akkor is. Nem kezdem el bökdösni, mert még mellészúrok, és akkor még idegesebb lesz, aztán tényleg itt alszom, mert itt hagy a fenébe.
Kezdőlap
