|
Loreley Alice McWinter // Pént. Dec. 16, 2011 9:09 pm | |
|
LORELEY ALICE MCWINTER
Karakter teljes neve: Loreley Alice McWinter Becenév: Lorel, Lory, Lor, Lora, Ley, Al, Alice, Licy + még amit kitalálsz Álnév: Jocelyn Freester Faj: Vérfarkas Falka: Őslakos Titulus: Kölyök Nem: nő Kor: 17 Születés helye és ideje: Fairbanks, 1994. február 9. átváltozás: 1995. december 3. Foglalkozás: tanuló, félállásban sí-t, és snowboardot oktatok Mágiaérzékenység: van
CSALÁD Apa: David McWinter Anya: Janey Leester Testvérek: Anabell Jane McWinter (persze lehetnek még mások, akikről nem tudok…) Egyéb hozzátartozók: -
JELLEM
Nos milyen is vagyok én? Legfőbb tulajdonságom talán az, hogy imádok vidám lenni, ha tehetem, akkor minden pillanatban mosolygok. Eleven vagyok, szeretek mozogni, és kint lenni a szabadban. Imádok síelni, szeretem a telet, és a karácsonyt, mert nagyon szép ünnep. A szeretet ünnepe. Kalandvágyó vagyok, és nem riadok vissza a kihívásoktól. Néha kissé hamar felkapom a vizet, de nehéz helyzetekben, bizony hidegvérrel, és gyakorlatiasan cselekszem, nem igazán esem pánikba. Időnként kissé szétszórt, és álmodozó tudok lenni; elmerengve az élet nagy kérdésein. Szeretek néha egy-egy kisebb-nagyobb tréfát véghezvinni, ha akad hozzá társam. Nyílt vagyok, szívesen kötök új kapcsolatokat, viszont pont ezért hajlamos vagyok elhanyagolni a régieket.
KINÉZET
Átlagos 170 cm körüli magasság; vékony, modell alkat. Lángoló vörös haj, amit imádok. Szemem élénkzölden csillog, ami nem mindennapi jelenség. Kívülről, egy magabiztos, sugárzó, és vidám lánynak látszom. Pedig olykor a felszín alatt megtartom magamnak a gondjaimat.
ELŐTÖRTÉNET
Na hát akkor most el is kéne mesélnem, hogy hogyan kerültem oda, ahol most vagyok. Hát jó, akkor íme: Fairbanks-ban születtem, és azóta is itt élek. Az édesanyám nevelt fel, az apámat nem ismertem, mert meghalt még születésem előtt. Legalábbis anyu azt mondta, aztán ki tudja, lehet, hogy csak a világ másik végén él. Nem tudok róla, hogy lenne testvérem, de persze ez sem garancia arra, hogy nincsen. Anyával nem volt a legjobb a viszonyom, ugyanis sose mond el semmit a múltjáról, a múltamról; és ez bármilyen meglepő is, de nagyon bosszant. Nagyrészt nincs otthon, mert dolgozik, és csak hétvégékre jön haza néhanapján. Ez engem nem zavar mert már megszoktam, és nagyon is jó így nekem, szinte egyedül. Na de elkanyarodtam a témától. Egy éves voltam, amikor megtörtént… a dadusom (mert anya már ekkor is sokat dolgozott) sétálni vitt egy teliholdas estén. Csak később jöttem rá, hogy mi is volt ő valójában: vérfarkas. Megharapott, aztán hazavitt, és eltűnt. Az átváltozás hamar megkezdődött, és nem sokára friss vérfarkasként éltem az életemet, noha egy-két évesen ezt még nem nagyon tudtam kontrollálni. A dadus lelépett, és én sosem tudtam meg, hogy ki is volt ő, mert azóta nem láttam. Mikor anya meglátott, rögtön tudta mi vagyok, hiszen ő nem mondta nekem, de Őrző volt, még most is az. Mikor nagyobb lettem elmesélte a legendákat, a vérfarkasok tulajdonságait, és mindent amit tudnom kellett. Talán emiatt egy kicsit szorosabb kapcsolatba kerültem vele, és ahogy mondani szokás: megtört a jég. Azóta többé-kevésbé jóban vagyunk, bár inkább viselkedik néha a barátnőmként mint az anyámként, de én nem bánom. Amíg egész végig felnevelt, mindig a házban tartott, soha nem mehettem sehova, csak a „dadussal” de inkább nevezném testőrnek, hiszen termetben, és viselkedésben is jobban hasonlított egy testőrre; így nem tűnt fel senkinek a fura kislány. Anyu döntése nem igazán tetszett az Őrzőknek, de túl makacs volt ahhoz, hogy bármi más ésszerű megoldást meghallgasson, így az Őrzők kénytelen kelletlen belementek, ahogy a falka tagjai is. Aztán nemrég történt valami… a drága édesanyukám végre elmondta, hogy van egy húgom, csak nem tudni hol. Még akkor fogant, mikor kicsi voltam, és anyával elmentünk egy üzleti útra… ahol „véletlenül” összefutott apával; ekkor négy éves voltam, nem igazán fogtam fel mi az, hogy terhesség, lefoglaltak a saját problémáim, csak később találtam gyanúsnak, hogy anya „meghízott” majd gyorsan „lefogyott”, vagyis megszülte a húgomat. Mikor megmondta csak hápogtam, és szóhoz sem jutottam. Anabell Jane McWinter. Szuper, akkor most meg kéne keresnem? Tettem fel a kérdést anyunak, mire ő feszengeni kezdett, és azt mondta nem, merthogy apuval van. Na erre már tényleg betelt a pohár. Még hogy az apám, aki elvileg halott, él és a hugicámmal. Itt mondtam anyunak, hogy állj! Majd egy időre kivettem egy szállodai szobát, hogy ott gondoljam végig a dolgokat. Két héttel később, azt mondtam anyunak, oké megbocsájtok… stb., stb. Mire ugyanott vagyunk, ő szétdolgozza magát, én meg élem szinte egyedül az életem, de már visszaköltöztem a házunkba. Csak abban reménykedem, hogy hugi, meg apa felbukkan egyszer csak itt, mert rájönnek, hogy hiányzik a családjuk, vagy hasonló. Eddig semmi ilyesmi nem történt, de úgy gondolom, hogy a remény nem hal meg. Addig is élvezem a síelést, a farkaslétet, és hasonlókat.
MÉG PÁR FONTOS DOLOG
Amiket szeret: csoki, tél, zene, nevetés, vidámság, mosoly, síelés
Amiket ki nem állhat: túl meleg, beképzelt idióták,
Rövidtávú célok: karácsonyi ajándékokat találni, még többet síelni
Középtávú célok: elvégezni a gimnáziumot, majd felvételizni egy egyetemre.
Hosszútávú célok: még nem döntöttem de vagy a színésznői, síelői/oktatói, vagy esetleg az építészmérnöki pálya felé mennék el. Valamint szeretnék családot…
A hozzászólást Loreley Alice McWinter összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Dec. 17, 2011 6:58 pm-kor. |
|