Éjszakás voltam a Pit-ben, ami nem volt valami nagy móka, mikor nem volt éppen buli a hátsó teremben. A kései törzsvendégeken túl nem is nagyon volt bent senki igazán, igaz, még koránra jár... aki az éjszakába készülne szórakozni, most indul csak igazán útnak, szóval nem féltem magamat, hogy pultot törölgetve fogom az órát figyelni minden második percben, mikor jár le a műszakom. Inkább igyekeztem kihasználni ezt a kisebb fajta holt időt és egy pörgősebb számot választva a zenegépen láttam neki az asztalok, székek rendbe rakásának, miután elköszöntem a "nappalos" kollegináktól. A hátsó rész ma zárva volt, nem lévén program - még amolyan magán jellegű sem a főnök részéről - így azzal nem kellett foglalkoznom. Hajam összefogva lófarokba, a fekete, logóval ellátott top és kötény mellé csőfarmert viselek motoros csizmával. Vállamon könnyű kötés rejti a Darren harapása után maradt heget. - Vagy épp pont, hogy felhívja rá még jobban a figyelmet így, nem igazán érdekel. Mi köze hozzá bárkinek is? Eddig is láttak errefelé felsebzett nyakkal, igaz, sosem ragasztottam le, többnyire szőke tincseim takarták annak bizonyítékát, hogy tartozom valakihez. De már nem volt így... A zene kikapcsol, kicsit talán bele is feledkezek egy-egy táncosabb mozdulat, na meg a refrén dúdolása közepette.
//Bocsi, hogy ilyen kis izéke, ígérem jobb lesz a kövi. :$ Illetve nem találtam lyrics verziót, de: aláfestő //
Micsoda véletlen, ma este is a Pit-be evett a fene. Túl sok minden történt velem az elmúlt időszakban, kell valami, amivel levezethetem a feszkót, egy kicsit kikapcsolódhatok. No persze azért azt beismerem, hogy titkon reménykedek olyasmiben, hogy ismerősbe botlok, esetleg Darly áll a pult mögött, vagy éppenséggel Ray is ott időzik. Jó lenne kicsit lazulni, kikapcsolódni. Konkrét tervem az persze nincsen, de ilyenkor ez nem meglepő, soha nem szokott lenni, úgyis alakul. Beülök, iszok, aztán lesz, ami lesz. Egyszerű farmert, fekete pólót és a bőrdzsekimet húztam ma magamra, tökéletes öltözék, nem válogattam túl sokat, ami éppen a fejemre esett a szekrényemből, amikor kinyitottam. Odakint még gyorsan elszívtam egy cigit, belépve pedig az első helyiség felé vettem az irányt. Ilyenkor nem sokan lézengenek, de úgyis hamarosan beindul az élet, szóval ilyen miatt egyáltalán nem aggódtam. A kiszemelt terembe érve egyből széles vigyorra húzódnak ajkaim, ahogyan megpillantom Darlene-t. - Halihó, Darly drága! - köszöntöm a nőstényt a tőlem megszokott lazasággal és vigyorgó arcberendezéssel, miközben úgy dobom le magam a pult mellé, hogy kifelé nézzek, merthogy mégiscsak vele beszélgetek és egyáltalán nem szeretném megzavarni a munkájában. - Mi újság veled? Mi történt? - siklik pillantásom a vállán lévő kötésre, kérdésem pedig nem csupán holmi illemkör. Tényleg érdekel. Ugye milyen jófej fiú vagyok? Na jó, nem ez a lényeg, valóban kíváncsi vagyok, persze ha nem akarja elmondani, nem fogom erőltetni, tudja nagyon jól. De legfeljebb iszunk rá egyet, az az adott pillanatban mindig segít, hosszútávra nem megoldás, de én általában soha nem gondolkodom túlságosan előre. Kíváncsian szemlélem hát a nőstényt, egyáltalán nem siettetem, csinálja csak nyugodtan, amit szeretne, sőt, ha kell, akár még segítek is neki.
Engem a legtöbb este itt esz a balsors, már másoké, természetesen, én nagyon is élvezem. Még mindig azt a töketlen barmot figyelem, az utóbbi három hónapom azzal telt, hogy megpróbáltam a kegyeibe férkőzni, lassan ott tartunk, hogy felvesz kidobónak, onnantól meg már csak rájön, hogy kész főnyeremény vagyok. Meg szerény is, tudom én. Darlenet látva kissé elméláztam, egy darabig figyeltem, ahogy tüsténkedik, de végül valahogy megint Virág körül keringtek a gondolataim. Jól emlékszem, hányszor gondoltam arra, hogy megharapjam, hogy egyértelműen a fajtám tudtára adjam, el a kezekkel, de nem tehettem meg, szerelemből beharapni egyszerűen szánalmas. Legyen valami normális oka, de nem ez. Azóta némileg bánom, talán még ma is élne, ha megteszem, de álmomban nem gondoltam volna, hogy megölik. A kishölgyre visszatértve, épp eleget lógok itt ahhoz, hogy tudjam, eddig sosem takarta kötés a hímje harapását, merthogy bűzlött tőle, most viszont bekötötte. Ha nem lenne orrom az ilyesmihez, akkor is egyértelmű lenne, hogy itt kenyértörés volt. Mennyire fölösleges dolog is ez, Virág halála óta tudom, hogy kurvára nem éri meg, a végén úgyis csak a padlót moshatják fel velünk, annyira taccsra vág minket az egész. A gondolataimból végül Danny hangja rángat ki, és erre azért már felemelem a seggem, és elindulok feléjük az egyik félreeső asztaltól, eddig nem volt épp egeket verdeső a hangulatom, de majd faragok rajta, ez nálam hasonlatos volt az időjáráshoz. - Öcsém, hogy neked mennyire nincs szimatod az ilyesmihez. Csapom nyakon emberesen a kis cimbimet, majd felvágom magam mellé az egyik bárszékre, úgy nézem a szöszit. - A nyakam rá, hogy nem akar róla beszélni. Megkísérlem kimenteni, mert őszintén, ha nekem kellett volna az eset után Virágról beszélni, inkább tekertem volna ki a kérdező nyakát, mintsem válaszoljak. Kedves dolog az érdeklődés, de van olyan téma, ami egyszerűen tabu, én ezt sem feszegetném. Aztán ki tudja, Darlene miként reagál rá.
A zene lüktetése tompítja a lelkem hegei alatt húzódó sebekét. Ellazít és elfeledtet, akárcsak a munka monotonitása, ahogy a hamuzókat ürítem és az asztalokat törlöm le. Épp a megüresedett poharakat és korsókat pakolom le némi csengő zörgés keretében a pult mögött, mikor nyílik a bejárati ajtó, magával hozva a kint már hűvösre fordult szelek egy kíváncsi kis testvérét. Felpillantok, s felismerve a belépőt, ajkaimra szelíd mosoly költözik. Talán mégsem lesz olyan elviselhetetlenül hosszú az este, ami a társaság címen felsorakoztatottakat illeti. - Helló Daniel! A szokásosat kéred? - Firtatom kiszélesedő mosollyal, de a kérdés elhangzásán túl nem teszek egyelőre mozdulatot a kiszolgálásra utalóan. Előbb elmosogatok, hisz még csak most érkezett a hím... ráér. Emlékszem, az első héten ugrottam mindenkinek kapásból, aki csak betért. Azt hittem, beleőrülök, ezek a mocskok meg még ki is használták és mindenféle apróságért szalasztottak! Ma már tudom: nem veszik fejemet két perc várakozásért. Máshogy nehezen kerül tiszta pohár a kiadottak helyére, lévén erre külön mosogatós-fiút nem tartunk. Lehet, javasolni fogom a főnöknek az utódom helyét megkönnyítendően, ha decemberben lejár majd a szerződésem és lelécelek innét. Az érkező farkas nyakcsapkodós mutatványára és szavaira felnevetek. - Én pedig le merem fogadni, hogy azt szeretnéd hallani, hogy igazad volt! - Kuncogva lépek el a mosogatótól, megtörölve kezeimet, majd szórakozottan lépek közelebb a két hím által elfoglalt szegletéhez a pultnak, hogy finoman támaszkodva meg annak fáján hajoljak Raymond felé. - Ó bölcs Ray, igazad volt. - Formálják ajkaim lassan a szavakat, kellemes hanglejtéssel játszva rá a hízelgőnek hangzó mondatra. Tekintetemben ennek ellenére van valami burkoltan hálás, akárcsak ajkaim szegletében a játékos mosolyban. Tényleg jól esik a tudat, hogy kimentene. - Egyébként nyílt titok: ejtettem a hímemet. - Lököm el magam kissé flegma vállvonást ejtve meg a kettős felé a pulttól, hogy a Daniel által kikért italt szervírozzam, s ha Ray előtt üres pohár árválkodott, bizony, azt se voltam rest pótolni minden kérés nélkül. - Kissé ragaszkodó típus. - Kár, hogy a késve ébredők fajtájából. Tényleg komolyan gondoltam, mikor azt mondtam neki: sajnálom ezt az egészet. De leginkább ezt a dolgot, azt hiszem. - De ennyit rólam! Mi hír ingatlan-falván? - Terelem a témát könnyedén tovább.
- Bizony, csak a szokásosat - bólintok vigyorogva, de nem siettetem, én türelmes vagyok, szóval csak nyugodtan mosogasson csak el, én aztán sehova nem sietek. Ray csodálatos belépőjét követően felszisszenek. - Basszus, mindig is szerettem az őszinteségedet - morgom az orrom alá, miközben a fájó nyakamat masszírozgatom. Nem kellemes, ha az embert csapkodják, pláne ekkora erővel, ég a bőröm, de Ray-től nem is vártam mást, ennyibe meg nem fogok belehalni. - Hajajj, ennek rossz vége lesz - jegyzem meg mellékesen, amikor Darly válaszát hallom és látom, hogy a mosogatótól ellépdelve felénk tart. Pillantásom hol a nőstényre siklik, hol pedig a hímre, amikor az előbbi megtámaszkodik és amikor elhangzik a hízelgés, hangosan sóhajtok fel. Komolyan, úgy, mintha fájnának a szavak. - Ne már, most komolyan? El fogja bízni magát.. - forgatom meg a szemeimet, vigyorom azonban továbbra is ott csücsül ajkaimon, felőlem aztán agyon dicsérheti a hímet, nem igazán érdekel, amúgy sem úgy ismertem meg Ray-t, mint akinek az ilyen dolgok a fejébe szállnának. Darly válaszát hallva elhúzom a számat, lehet jobb lett volna, ha mégsem kérdezek rá a dologra. Sikerült olyan témába beletenyerelnem, amit egyrészt észrevehettem volna, de ahogyan Ray is mondta, nincs az ilyesmihez szimatom. Másrészt pedig egy kukkos fingot nem tudok az ilyesmiről, túlságosan szabadelvűnek tartom magam egy kapcsolathoz, nekem nem kellenek megkötött kezek, nem szeretem az ilyesmit. Ámor is jobban jár, ha messziről elkerül. Persze az is lehet, hogy még túlságosan ott a tojáshéj a popómon, mindenesetre akkor sem tudnám magam elképzelni egy ilyen helyzetben. Mindenféle kötöttségtől ódzkodom. - Na, az ilyen témához nem tudok hozzászólni, mindenesetre részvétem, csóró hapsikám remélem tudja, mit szalasztott el - lehet csak még jobban belemászok a dologba, vagy éppen megsértem vele a nőstényt, holott nem áll szándékomban, de ingoványos talajon járok. Darly formás nőstény és csípem is a stílusát, nem férfiból volnék, ha minden szó nélkül elsiklanék az ilyesmi felett. Mindenesetre ha kezembe kapom a poharamat és Ray elé is került itóka, megemelem. - Nos, akkor Darly-ra! - biccentek a szóban forgó személy felé az első korty előtt, majd a pohár halkan koppan a pulton. A kérdést hallva elmosolyodom, majd lazán vonom meg a vállam. - Semmi említésre méltó. Minden zajlik a szokásos módon - eszem ágában sincs elmesélni, hogy múltkor mennyire szétkapott az egyik kuncsaftom, csak azért, mert a felsorakoztatott ezernyi lehetőség közül egyik sem volt jó neki. Arról meg pláne nem, hogy hol kötöttem ki és ki kanalazott össze - De ne beszéljünk most a munkáról. Kiolvadt már a feneked? - pimasz és széles vigyorral pillantok a cimbim felé, igaz, hogy már több hete annak a bizonyos hegyi "kirándulásnak", de nem én volnék, ha nem hoznám fel a dolgot.
- Csodás, akkor ma sem fogunk hajba kapni. Röpke pillantás az ő sérójára, majd az enyémre, nem mintha ez valaha is probléma lenne, mindenesetre örülök, hogy jól viseli az enyhe terrorizálásomat, úgyis tudja, hogy ennél tudok én sokkal gecibb is lenni, egyébként meg muszáj lesz, hogy bírja a gyűrődést. Pláne akkor, ha a bátyuskája a csaholó pincsikutyám lesz. Nem veszek rá mérget, erről szó sincs, de nehezemre esett elhinni, hogy valóban mindenféle hátsó szándék nélkül jön ide. - Úgy tűnik, túl könnyű kiismerni. Erőteljesen rájátszok persze arra is, amit Darlene művel a testével, pillantásával, gesztusaival, kicsit megemelkedve a pulton dőlök előrébb, de nem mászok bele az intim szférájába, csak tudatom, hogy ha játszani óhajt, bennem partnerre talál, teljesen mindegy, miféléről van szó. - Most már tudom, miért szeretek annyira ide járni. Reflektálok a hízelgőnek tetsző szavakra, és bár Danny nem, de talán ő észreveheti a villanásnyi szikráját az együttérzésnek, mert bár meglehet, közel sem hasonló dolgot éltünk át, de a veszteség mindenképpen közös, de félre a komorsággal, Darly sem tűnik épp búslakodónak, meg aztán, nem feltétlenül kell emlékeztetni a történtekre. - Te meg ne sajnáld már tőlem ezt a pár szép szót, öregem, mert tudok nagyobbat is csapni ám. A mondandóm közel sem komoly, lévén megtűzöm egy kacsintással is, nem fogok a kardomba dőlni akkor sem, ha nem kapok szép szavakat, ezt szerintem mindketten tudják, ettől függetlenül jól esik szőrös kis szívemnek. - Nem mintha olyan rohadt vigasztaló lenne, de sosem gondoltalak annak a monogám típusnak. Nem fogok erről többet beszélni, mert az ilyen témák jó ideje hidegen hagynak, plusz még Virágot is mindig eszembe juttatják, márpedig ő már nagyon rég elment. Sajnálom Darlenet, farkas párom nem volt, de attól még tudom mit jelent, és nem lehet egyszerű istenhozzádot inteni neki. - Köszönöm tündérem! Emeltem meg én is a poharam, ami időközben teletöltődött, egészen sajnáltam, hogy úgy hírlik, nem fogja már sokáig itt ékíteni a pult mögött a helyiséget. Végül pár korty után az enyém is a pulton landol, eltűnődve forgatom ujjaim laza nyomása alatt, a Danny fiú kérdésére elröhögöm magam. - Naná, otthon ráültem a radiátorra. Természetesen csak marhulok, mondjuk nem volna meglepő tőlem valami ilyesmi, lehet egyszer majd kipróbálom. - Neked sikerült megszabadulni a csodás illatfelhődtől? Nem tehetek róla, de az az eset még mindig akkora poén, hogy ha csak rá gondolok, nem bírom abbahagyni a röhögést.
// Ha már Sava úgy döntött, nindzsázik még... Lehet rendet kellene bontanunk, hogy megjelenjen? xD //
- Az még nem jelenti azt, hogy van is mire... - Jegyzem meg nevetősen Daniel felé, mikor az elbízásról tesz megjegyzést, noha pillantásom ezzel együtt önkéntelenül is Raymondra siklik. Ha esetleg elcsípné a tekintetemet, még egy cinkos kacsintás is kijár neki - értse, ahogy akarja. Én mindenesetre jól szórakozom a könnyedén elejtett, agyhúzós szavakkal. Botor lennék? Megeshet. Érdekel? Már nem. Buli az élet! Főleg, hogy először állok úgy a bárban, hogy ha bárki betévedő megkínálna a telefonszámával, nem kellene udvariasan a kötényembe süllyeszteni azt, kedves, semmit-ígérő mosollyal, hanem fel is hívhatnám azokat. Lehet, el kellene küldenem Darrennek az összes szalvétát és fecnit, ami eddig összegyűlt, hogy lássa, mennyi pasit - és nőt - hagytam futni érte/miatta. Hmpf... mikor lettem ennyire kicsinyes?! El is hessentem a gondolatot, mielőtt képes vagyok és tényleg kivitelezem az egészet. Inkább a srácoknak bököm ki, mi is a helyzet jelenleg felém. Ray "vigasztalására" felnevetek, míg a kezeim persze járnak közben, az italaikat töltve ki. - Pont ez a vicc az egészben, mert én sem! - Tolom elébük a piákkal teli poharakat, s Daniel szavaira szelíd, széles mosoly szökik képemre. - Kösz! Mindkettőtöknek. - Tekintek egyikről a másikra, majd vissza, hogy újfent nevetésben - ezúttal jóval őszintébbnek hatóban - törjek ki Daniel tósztja hallatán. - És még Ray fogja elbízni magát... - Fejcsóválok kissé, noha kinek ne esnének jól a kedves szavak az én helyzetemben, meg úgy általában? Főleg, ha helyes pasitól jönnek az effajta bókok. Habár közben két másik, odatévedő törzsvendéget is kiszolgálok mellettük, süket még nem leszek. Beszélgetésükbe önkéntelenül is belefolyok az által, hogy rákérdezek: - Miért érzem úgy, hogy le vagyok maradva egy körrel, mit műveltetek már megint? - Bujkál mosoly ajkaim szegletében, tekintetem kékes fényében.
Valaki adjon a seggem alá egy széket, a kezembe kávét, a talpamnak pedig masszázst! Most! Az egyik tárlatvezető kiesett - majdnem szó szerint: megcsúszott a jeges járdán. Ami önmagában nem lett volna baj, de el is esett és a bokáját törte, de ami még ennél is nagyobb baj: mára volt egy iskolás tárlatvezetése. 12-13 éveseknek...
Kimerülten, bőröndökkel a szemem alatt vonszoltam be magam a Pitbe, hogy ha más nem is, legalább a hely hangulata némi életet leheljen belém. Nem terveztem partizást estére, szóval egyből a pult felé araszoltam, ahol szép kis trió fogadott: egyik zűrösebb, mint a másik. Majdnem elnevettem magam ezen a zsák a foltját felálláson, a hasonszőrűek tényleg mindig bevonzzák egymást. - Egy csapat kamasz után olyan békés, szolid társaságnak tűntök - dobtam le magam az egyik bárszékre (vagy fel, fene se tudja). - Halihó! - pótoltam be az elmaradt köszönést, majd Darlene felé fordultam megváltás reményében. - Kávét kérek, de olyan erőset, hogy egy több száz éves hulla is polkát járjon tőle. És könyörgöm, mondjátok, hogy semmi olyat nem csináltatok, aminek az eltakarításához mágia kell! - Ha most közölnék, hogy emléktörlés kell, vagy alibi, vagy bármi, lehet itt fakadnék sírva. Jó, az csak hiszti lenne, nem komoly sírás, de őszintén bíztam benne, hogy a nőstény elcsípett kérdésére semmi komoly feleletet nem fognak adni. Elnyomtam egy ásítást a kávémra várva, és ha a fiúk meséltek, hallgattam őket. Ha tényleg nem lesz lórúgás az a fekete, biztos, hogy rövid lesz az estém.
//Gondoltam betoppanok végre. o.o Ha zavarok, hajítsatok csak ki, nem vagyok tiltakozós állapotban. XD//
- Ne is kapjunk hajba. Még tönkretennéd a precízen belőtt sérómat! - túrok a tincsem közé, sőt, én magam borzolom meg, miközben továbbra is vigyorgok. Tudom én, hogy nem így értette, de nem is én volnék, ha kihagytam volna. Én és a csodásan belőtt séró amúgy két külön dolog, a hajam általában úgy áll, ahogyan szeretne, mint az előbbi mozdulatom is igazolja. Tökéletesen belőttem, aha. Csak a szemem forgatom a röpke kis közjátékukra, de naná, hogy nem gondolom komolyan. Cseppet sem zavar, felőlem Darly ódákat is zenghetne Ray-ről, az sem igazán érdekelne, legfeljebb csak azért bosszantana, mert nem engem dicsőít. De ez már más kérdéskör, inkább haladjunk tovább. - Jajj, mami, segíts, mindjárt összekakilom magam félelmemben! - vágok riadt tekintetet, aztán persze nem bírom sokáig, hamar megjelenik a szokásos vigyorom. Persze, hogy tudom, hogy tud nagyobbat csapni, pont én ne tudnám? Pff.. De ez most nem az a helyzet, amikor kijárna nekem az atyai sallerokból, szóval egyelőre nem parázok. A tószt és a pohár magasba emelése után húzok is egy tisztességes adagot a piámból, hogy feltegyem a kérdésem, mire Ray válaszol és vissza is adja a labdát. Most rajtam a nevetés sora, őszintén bukik ki belőlem a röhögés, hogy amint kicsit lenyugszom, meglapogassam a cimborám vállát. Már éppen válaszolnék, amikor Sava is befut. - Óóó, hellóhelló, Sava drága! Nahát, ezt azt hiszem vehetjük bóknak - vigyorgok rá a nőre, a kérdését hallva pedig megadóan emelem fel mindkét kezem és olyan ártatlan arcot vágok, hogy tuti mindenki beveszi! - Ugyan, szoktunk mi olyat csinálni? - sandítok Ray-re, totálisan komoly arcot vágok és remélem megerősít benne. Aztán leeresztem a karom és elhagyom a felesleges próbálkozással, miszerint meggyőző előadást adjak elő. - Csak fent jártunk a hegyekben. Kirándultunk egyet. Kipróbáltuk, mennyi a max sebessége a kutyaszánnak - ekkor már fülig ér a szám, ahogyan megjelennek előttem a képkockák, amikor megláttam Ray-t alsógatyában, aztán amikor beszakadt alatta a hó, a csodás mentőakcióm, a száguldozás és aztán a tanítani való földre esésem. - Mit csináltál te a kamaszokkal, hogy ennyire leszívtak? - fordulok Sava felé, ha a mi kis kiruccanásunkat kiveséztük.
Egyszerű legyintéssel hagyom elsikkadni a témát, van mire, de mi a francnak hencegnék pont előttük, a Danny fiú kicsit tán jobban ismer, mint Darlene, de mindketten eléggé képben lehetnek személyemet illetően, és most nem pont arra gondolok, hogy kivel vagyok jóban. - Ez esetben inkább pont hogy nem vicc. Nem biztos, hogy sokan észrevennék és értenék, talán ő sem, de azt hiszem, egy pillanatra a gyász fodrozza érzelmeim tengerét, és borítja sötétbe, de épp annyira nem foglalkozom vele, mint amennyire másnak sem hagynám,. hogy szavakat pazaroljon a múltamra. Volt, elmúlt. Talán egyszer a szöszi is kiheveri, én már elvesztettem a páromat, bár nem úgy, ahogyan ő, de azt tudom, mennyire szar. - És tudod, ebben nem is tévedsz. Iszonyat túlpörgöttek tudnak lenni azok a kölykök. A közelembe ne engedjenek egyet se, mert előbb csapom le. Idegesítenek, nem szép, tudom, de pont leszarom, én nem vagyok az a fajta, aki türelemmel végighallgatná bármelyiket, nem véletlen nem lesz az életben kölyköm se. Mi a francnak? A szöszi kérdésére a szívemre tettem a kezem, és elvigyorodtam, mintegy ezzel reflektálva Danny kijelentésére is, értse, ahogy akarja, ha belemászok valami szarba, úgyis rövid úton tudni fog róla, bár sejthetné, hogy nem csak ő van, akitől megkapom a magamét, ha rossz fát teszek a tűzre. - Tudjátok, csak a szokás. A kísértés majdhogynem az egeket verdesi, de Danny megkönnyebbülhet, nem ugatom el senkinek, hogy sikerült egy csinos esélyt követően szó szerint szarban landolnia, akkor aztán végeláthatatlan cikis esetek felsorolása következne, és arra most nem érzem elég harcedzettnek az emlékezőtehetségemet. - Hohhó, Danny baba, ha már kamaszokról van szó, azt rebesgetik, hogy valami kis barnát leszállított neked a csuda jó fej, citromba harapott bátyád. Felvont szemöldökkel nézek oldalvást a kis csikaszra, valóban kíváncsi vagyok, ember volt, ezt is tudjuk, ami alapvetően nem egy életbiztosítás a mi világunkban, főleg, ha valaki szemet vetne rá. Én nem, ettől nem kell félnie, tudja jól, hogy csak szőkékre utazom. Erre körbe is nézek. Hümm. Nos, azt hiszem, most inkább ráülök a nyelvemre.
Szórakozottan figyelem a két hím verbális adok-kapokját, mikor bekúszik a látóterembe, majdan a pult egyik szabad szegletére Savannah. - Szia! Nyugi, nem kell, elássuk magunknak. - Kacsintok cinkosan az őrzőre, hogy hozzáfűzzem csendesen: Máris hozom azt a kért kávét. Attól úgysem kell tartanom, hogy addig nagyon unatkozna, a srácok kétségtelenül szóval tartják a nőt. Persze, míg a kezeim járnak, süket nem leszek. Vállam megremeg kissé a nevetéstől, majdnem melléöntöm a kávét is a gépbe, ahogy a kutyaszánok akcióról hallgatom a beszámolót. - Kérlek mondjátok, hogy van róla videó! - Pillantok hátra nevetősen, közbevetve az élmények sokaságának. Úgy lenne az igazi, bár valami azt súgja, nem értek rá még kamerázással foglalkozni az akció közepette. Alapjaiban véve bírom én a viccet, akkor is, ha rajtam csattan, de a kettős történeteit hallva azt hiszem, örülhetek, hogy még nem estem áldozatul senki szívatásának a városban egy év alatt. Vagy ez volt a próbaidő, innentől fognak nem kímélni? - Parancsolj. Cukrot, tejet, édesítőt? Mivel iszod? - Érdeklődöm Savától, hogy a kávéval együtt a kért ízesítőt is elé pakoljam a pultra, hogy kedve szerint adagolja azokat magának. Hogylétének okát Danny már firtatja, így nem kontrázok rá. Ray szavaira azért sikerül mellényúlni kicsit a pultnak, mikor megtámaszkodnék velük szemközt finoman rajta. - Van egy bátyja? - Meredek az idősebbikre őszinte meglepettséggel, mely játékos rafináltságba fordul, ahogy Daniel felé viszem tovább pillantásomat. - És ő a tinikre bukik? Nehogy azt mondd, hogy tényleg neked szedte össze...! - Szélesedik ki vigyorom, a fene se tudja, mennyire komoly az érdeklődésem. Egy kicsit talán... de főleg a másik agyának húzása a cél.
- Erre nem is válaszolok inkább - ráztam meg a fejem somolyogva Danny sunyi képét látva és a szavait hallva, arra pedig felnevettem, hogy mit műveltek. - Nem vagytok normálisak... - Két vérfarkas egy kutyaszánon, és én ezt nem láthattam! - A kamaszok meg... próbálj úgy tárlatot vezetni, hogy a képek felén meztelen emberek vannak, ők meg épp előző héten tanulták a méhecskéket és a virágokat. Öreg vagyok én már ehhez. - Mondom én, az aktuális társaságban legfiatalabbként. Megérkezett a kávém, amitől olyan hálás szemmel meredtem Darlene-re, mint aki épp az imént mentett ki a halál torkából. Valahol e azért félúton volt az igazsághoz. Cukrot kértem csak, most erősen kellett. Utána pedig semmi más dolgom nem volt, mint hallgatni az aktuális farkas-pletykákat a kávémmal édes kettesben. Dannynek bátyja van, aki még kerítőt is játszik, ráadásul citromba harapott fajta... Úr Isten, akkor az a Hasfelmetsző! Csodás lesz, ha idetéved. Nem mondtam semmit, csak csendben elraktároztam a hallottakat és nagyot kortyoltam a sötét nedűből. A további traccsot se nagyon zavartam meg, inkább arra használtam fel a jelenlétüket, mivoltuk fakadó borzongató energiáikat, hogy némileg azoktól is felébredjek, magamhoz térjek és használhatóbb legyek. Meg egyébként is: jó volt hallgatni őket.
//Bocsánat, hogy ilyen sokára és ilyen kis semmi! :S//
Hirtelen a levegő is megfagy körülöttem, ahogyan Ray megjegyzi azt, amit. Nem számít már Darlene szerelmi élete - bocsi, drága -, nem érdekel az sem, mit szerencsétlenkedtünk legutóbb a kutyaszánokkal, hogy mi a szokásos a köreinkben és hol van már Sava kamaszproblémája? Bocsi skacok, de az, amit most hallottam.. emellett a téma mellett minden más eltörpül. Mennyit tud? Azt nem tudhatja, hogy a lányom, hiszen senki nem tudja. Még Rose-nak sem mondtam el, kizárt dolog, hogy a megemlített kis barnán kívül több lenne neki. Mert ha tudja.. hát én esküszöm, hogy nekimegyek. Nem véletlenül állapodtam meg abban Siennával, hogy csak Fairbanks-ben találkozunk. Ha itt híre megy, hogy van egy lányom, akkor.. nem, nem akarok belegondolni. Hiába is próbálnám tagadni, egészen biztos vagyok benne, hogy a pillanatnyi lefagyás az arcomra is kiül, de hát mit tehetnék? Igaz, hogy nem ismerem túl régóta Siennát, de mégiscsak a lányom és érzéseim nekem is vannak. Basszus, fogalmam sincsen, mit csináljak. Idősebbek nálam, kiszagolják, ha kamuzok, az igazságot viszont egészen biztosan nem fogom elmondani neki. Duncan nem érdekel, ő saját maga mászott bele abba, amibe és habár a bátyám, bízom benne, hogy tud magára vigyázni. Darly szavaira térek észhez, egyetlen hálás pillantást engedek meg neki, hiszen ha úgy nézem, pont most dobott felém mentőhálót, amiért hálás vagyok neki, azonban azt sem hagyom, hogy túl sokáig megmaradjon ez az állapot, bár már így is elástam magam és túlságosan gyanúsnak tűnök. - Igen, van egy bátyám - indulok el ezen a vonalon, talán ez a legegyszerűbb - És valóban citromba harapott. Közel sem olyan jófej, mint én - vigyorra kunkorodik a szám, bár egész biztos vagyok benne, hogy Ray kiszúrja, hogy nem a szokásos Danny-féle vigyort produkálom. Újabb kortyra emelem a poharam. - Dehogy nekem szedte össze! Ne már, szeretem a nőket, de nem vagyok pedofil! - háborodok fel kissé, persze csak poénból, hülye lennék komolyan venni a dolgot - A kiscsajt meg akkor láttam először, állítólag a család barátja, vagy mi a fene. Nem itt lakik, nem is kívántam részletesebben belemenni a dolgokba. Ráadásul a bátyám alakított, úgyhogy hamar kidobtam őket - még a vállam is megvonom a szavak végeztével, részben az igazságot mondtam, csak másmilyen megközelítésből. Én a részemről lezártnak tekinteném a témát, de attól tartok, közel sem lesz ilyen egyszerű. Témát terelni nem fogok, azzal csak még inkább gyanúsabbá tenném a körülményeket, inkább legurítom a poharam tartalmát és újabbat kérek a szeretett pultosunktól. Kurva jó ez az este, legszívesebben elhúznék innen a picsába.
- Na bakker, Danny, tudtam én, hogy valamit elfelejtettük. Bizony, videó az nem készült, nem is értem, hogy lehet az, hogy eszünkbe sem jutott, vigyorgok, mint akit baszni visznek, ilyen ez. Vannak olyan esték, amikor tök mindegy, ki és mit mond, én csak jókat derülni vagyok képes a helyzeten. - Ezt sem mi mondtuk. Tahó mód képes vagyok felröhögni azon, hogy a Szöszi öregnek titulálja magát. Akkor mégis mit szóljunk mi? Mind lekörözzük, még Danny is majdnem rádupláz, és akkor rólam még nem is beszéltünk. Én viszont határozottan nem érzem magam öregnek, és kurvára nem is fogom, amíg működik, aminek működnie kell. - Van neki, jóval kevésbé szociális fajta, inni sem iszik, érthetetlen, és egyet kell értenem, tutira nem olyan jó fej, mint ez a kis csikasz. Nem vagyok rest megcsóválni a fejemet, miközben vállon bököm a srácot, bár a nagy hallgatás egyértelmű jelen annak, hogy a fejétől bűzlik a hal, mindenesetre nem itt és nem most fogom ezt megvitatni a hímmel, mert érezhetően belenyúltam valamibe. Noha az is lehet, hogy csupán annyiról van szó, hogy tudja, miben állapodtunk meg a testvérével, és ha Duncan elbukik, vagy a csicskám lesz, vagy halott. Egyik sem épp fényes karrier. - Pedofil? Azért tizennégynél több volt, meg aztán, a mai kislányok igencsak másként állnak a világ dolgaihoz, a legtöbben előbb fekszenek össze valakivel, minthogy leérettségizzenek. Jóval előbb. Nem túlzás, ez tény, a világ ilyen téren nagyot fordult, ami régen szent volt, és sokan az esküvőig kincsként őrizték, ma már fölösleges teher, szar ügy, de így van. Ettől még kettős célom van a megjegyzésemmel, tudni akarom, hogy van-e köze a kiscsajhoz, esetleg több-e, mint amit mutatni próbál, épp ezért igencsak komolyan figyelek az érzéseire. - Na mi van már, Danny, akkora gyökér nem lehet a bátyád, hogy így elbassza a kedved. Igyál még, mert ha két percen belül nem vigyorogsz normálisan, akkor balhé lesz. Vágom hátba, de a szokásostól eltérően még egy kicsit meglapogatom, apró jelzés talán, hogy tudom, van itt még valami, és hacsak nem baszok be annyira, hogy elfelejtsem a reakcióját, nem fogom annyiban hagyni. A mai estén azonban nem forszíroztam tovább, mert tényleg kellett a jó hangulat, már ha visszajött belőle bármi is, én mindenesetre azon voltam. Könnyed, sikamlós, senki érzéseibe bele nem mászó témák, az ment.
Kedves mosoly Savannah felé a kávé mellé, s a cukrot is szervírozva fordulok csak tovább, hogy két betévedőnek kiadjam a sörét. Persze, ettől még nem leszek süket, visszatérve a kis kompániához egyből a kettős között kezd el járni szemeim világos világa. - Tekintve, hogy nem ismerem, kénytelen vagyok ezt elhinni, még ha az egód is szól belőled. - Kacsintok nevetve, cinkosan Danielre a "Ki a jobb, a bátyám vagy én?" dolog kapcsán, főleg, mikor Ray is megerősíti a dolgot. Micsoda hirtelen jött bajtársaias egyetértés... bűzlik, fejétől, mint a hal szokott, legalábbis intrikára éhes női génjeim ilyesmit súgnak. Gondolom a testvére végett lehet kellemetlen a dolog. Más nem lehet, elvégre a pasik java a "tesók a lotyók előtt" életelvet vallja tapasztalataim szerint. Na meg.. Errefelé egy rokon gyengeség lehet, úgy hírlik. Felnevetek Ray kiigazítására a "kislány" korát illetően. - Ahogy látom, mást nem zavarna a zsenge életkor! - Fejcsóválok kissé finoman, hangom is évődő. - Igazán kár érted drága, így már meg se kérdezem, hogy maradsz e zárás utánig... - Szélesedik kacér ívű mosolyom Raynek címezve korhatáros tartalmakat. S hogy csupán szórakozom-e vagy komolyan képes lennék ilyesmire, mikor most tettem ki a párom szűrét pár hete... az maradjon az én titkom egyelőre. Akárhogy is, miként a rangidős farkas terelné a témát, úgy kerül újabb pohár ital eléjük, s ezúttal elém is - Kifizetem nyugi, ha meg kérdezik, miért iszok "szolgálatban", majd azt mondom, meghívtak. - hogy némileg könnyedebb témák felé evezzünk, míg asztalt nem bont a kis társaság. Aztán csak az üres kocsma marad nekem, meg a megtépázott kartondoboz teljes tartalmával, amit Sava még búcsúzóul becipel a kocsija hátuljából, mondván, engem illet.
// Kösziii nektek <333 Aztán ki tudja, majd fényévek múlva megint összefutnak karik, lehet. (://
Sol mostanság igencsak eltűnt, ami nem jellemző rá. Fogalmam sem volt, hogy direkt kerül-e, vagy csak annyira szerencsétlen vagyok, hogy pont sohasem kapom el, de akármelyik opció legyen is az igazság, a lényegen nem változtatott. Ugyanúgy nem sikerült vele összefutnom, és ez egy kicsit bosszantott. Nem azért, mert valami nagyon fontos dolgot akartam tőle, mert igazából semmi komolyról nem volt szó. Egészen egyszerűen csak nem szeretem, ha valami nem úgy van, ahogyan én azt elterveztem. Így hát, amikor ma merő véletlenségből pont a Pit felé vitt az utam, arra az elhatározásra jutottam, hogy most már tényleg benézek. Két esélyes volt a dolog; vagy itt van, vagy nem. Belépve sajnos nem volt nehéz rájönnöm, hogy bizony a főnököt nem fogom itt találni, energiáinak ugyanis nyomát sem találtam. Elég szomorú tény ez, ha engem kérdeztek, de nem adtam fel. Ugyan nem emiatt jöttem a városnak ebbe a részébe, de ha már így alakult, akkor akár élhettem is az utamba akadt lehetőséggel. Határozott léptekkel tipegtem el egészen a pultig, ahol aztán könnyed eleganciával ültem fel az egyik kényelmetlen bárszékre. Táskámat felcsaptam a pult tetejére magam mellé, és míg bontogatni kezdtem magamon a kabátot, addig tekintetem körbehordoztam azokon, akik már koraeste betértek ide egy italra. Egy ismerős arcot sem láttam, kivéve természetesen a pult túloldalán, mert az itt dolgozók közül szerintem mindenkivel találkoztam már, minimum egyszer. Nem éppen a törzshelyem, de mostanság többször is megfordultam már itt, mint ahogy az megszokott tőlem. - Helló, Zack! – üdvözöltem máris a hímet, amint elhaladt előttem. Valószínűnek tartottam, hogy már korábban is feltűnt neki a jelenlétem, de azért mégiscsak illik köszönni. Mondjuk úgy, hogy ma kevésbé voltam harapós hangulatban, mint amilyenben általában lenni szoktam, azt hiszem ezért is engedélyeztem magamnak egy szolid kis üdvözlő mosolyt. Ettől mindig ellágyulnak a vonásaim, és csak még bájosabbnak láttatja az arcomat. Senkinek eszébe sem jut, hogy nem vagyok kedves, amíg nem szólalok meg, vagy nem néz bele mélyen a szemeimbe. – Egy whiskyt kérnék! – adtam le gyorsan a rendelést. Most nem kívántam a pezsgőt, hiába szoktam általában azt kérni. A kifinomult ízlésemhez inkább az illik, de kivételt mindig lehet tenni. - Nem tudod egészen véletlenül, hogy Solt merre találom? – érdeklődtem kíváncsian, ha esetleg a szöszi fiú ismét felém közlekedett. Talán egyszerűbb lett volna mentálisan kommunikálni vele, de jobban éreztem magam úgy, hogy majdnem teljesen fel volt húzva a pajzsom. Csupán annyi rést hagytam, hogy ki tudjak kandikálni egy kicsit, ha éppen tapogatózni akarnék. – Úgy látszik, hogy mostanában folyton sikerül elkerülnöm őt… - ahogy hosszasan kifújtam a levegőt, úgy a vállaim is megereszkedtek egy kicsit. Aztán persze egyből újra kihúztam magam, ujjaimat pedig az falapon fűztem össze magam előtt.
Nem ritka, de még mindig azért kuriózumszámba menő alkalmak egyike, hogy a pult mögött vagyok és nem a vendégek számára fenntartott oldalán. Hétvége van, ilyenkor már kora este nagyobb a tömeg, mint a hét bármely napján, abba meg bele se merek gondolni, később mi lesz. Egyszerű, halovány kék ingem felső gombját megoldottam, az ujjait könyékig tűrtem fel és már a pult mögött voltam, kétszer sem kellett az épp "szolgálatban" levő lányoknak kérniük. Dolgoztam már párszor csaposként az évszázadok alatt, tudom mennyire agyrém egy-egy ilyen este, mikor, ha az embernek hat keze lenne, az is kevés volna hozzá, hogy emberi léptékű ütemben szolgálhassa ki a vendégeket. A pultnál levő bárszékek egyikére faroló szőkét ha akarnám, se tudnám figyelmen kívül hagyni. Egyszerűen vonzza a tekinteteket magára, s nem csupán a matadorok zászlaját idéző, vadítóan piros színű felsőjével, hanem egész kisugárzásával. - Helló Holly! Mit adhatok? - Kérdezem rutinból, közben a mellette állóhoz is van két kedves szavam, míg a visszajárót csúsztatom felé a pulton. A nőstény rendelésére akaratlanul is (farkas)vigyor húzódik képemre. - Nehéz nap? - Nem annak a whiskeyzős típusnak ismertem meg, amennyire eddig az alkoholizálási szokásait alkalmam nyílt megfigyelni. Persze, nem csak a számat jártattam, közben mozdultam is hátra az italokat tartalmazó polcsor felé, poharat kapva fel, meg jeget - adjuk meg a módját a hölgynek, meg különben is! - szerválva hozzá, hogy az italt szervírozzam számára, mikor legközelebb felé lépek. - Van még erre-arra dolga a városban, de később benéz majd, ha nem jön közbe semmi. - Feleltem apám kapcsán. - Parancsolj! - Fűztem még hozzá az italt felé tolva a pulton, s elnézését kértem, míg figyelmem két fiatal suhancé volt, kik szintén kiszolgálásra vártak. Az ő sörüket csapolva nevetek fel a nőstény méltatlankodására. - Tudod, a huszonegyedik századnak van ez a rohadt hasznos találmánya... mobiltelefonnak hívják...! - Sütöttem el felé a keresetlen poént töretlen jókedvvel, s mintegy jó tanácsként. Tényleg úgy vélem, manapság már csak az nem éri utol a másik embert, aki nem is akarja igazán, vagy egyszerűen nem fontos annyira számára a dolog.
Nem kellett csalódnom, tényleg látszott rajta, hogy mire elért hozzá a hangom, már cseppet sem lepődött meg a jelenlétem fordulatán. Sőt, természetesen a nevemre is emlékezett, aminek külön örültem, pedig mostanában nem igazán volt szerencsénk egymáshoz. Bár jobban belegondolva elég egyedi jelenség vagyok én ahhoz, hogy könnyű legyen elfelejteni, de sohasem lehet tudni. Vannak olyanok, akik nem értékelik a magamfajták személyiségét, és inkább elfelejtik őket, vagy éppen negatív élményként él bennük a találkozás. Nos, mertem remélni, hogy a szőke hímben ilyesmi nyomot azért nem hagytam. Szerintem nem borult ki még a bili ezen a nyilvános helyen soha, olyankor azért mindig moderálom az örökké hullámzó stílusomat. - Nem mondanám... - ráztam meg fejemet tagadóan, miután leadtam a rendelést. - Inkább csak valami változatosságra vágytam, ez minden! - megvontam a vállaimat egy könnyed mozdulattal, aztán visszanyújtóztattam karjaimat a pult lapjára, úgy fűzve össze ujjaimat egy kicsit messzebb magamtól, mintha csak bele akarnék kapaszkodni a pult belülre eső szélébe. - Sőt, ma egészen laza napom volt, hogy úgy mondjam, ezért is jártam erre már ilyen korán! - árultam el neki az igazságot, hiszen máskor ilyenkor még kitelik tőlem, hogy dolgozom. Azt hiszem, hogy jobban belegondolva inkább az szokott lenni az általános, hogy ilyenkor még az üzletben lehet megtalálni. - De úgy látom, hogy neked sem volt valami megterhelő, ha beálltál... - állapítottam meg mosolyogva, miután az elém rakott pohárért nyúltam. Pár pillanatig csak szórakozottan lötyögtettem a jégkockát az aranyló hullámokon, aztán tekintetem visszatért a hímhez. - Akkor lehet, hogy megvárom, ha esetleg hamarosan felbukkanna. Ha nem, akkor még meglátom, hogy alakul az estém, és milyen társaságom akad - játékosan felé emeltem a poharat, mintha lenne mivel koccintani, aztán kortyoltam egyet. Ugyan köhögni nem kezdtem, de nyilván jobban marta a torkomat, mint a pezsgő szokta. Ez pár másodpercnél tovább nem is okozott gondot, két nagyobb korty már le is ment, végigperzselve belül a testemet. Kellemes érzés volt, már ha valaki szereti az ilyesmit. Én szerettem, mint kiderült most, csak nem volt szokásom ilyesmi módszerekhez folyamodni ahhoz, hogy lekössem magam. Az meg aztán pláne nevetséges, hogy én most vártam egy férfira, bár Solt tényleg kedveltem, és az időmből is kitelt. Legalább egy kicsit szocializálódok, Zack egyébként is közvetlen és rendesnek tűnő férfi volt, úgyhogy akár itt is ücsöröghetek még egy kicsit, igaz? - Most kinevettél? - kérdeztem meglepetten, még a homlokomon is megjelent néhány kellemetlen kis ránc. - Tudom, hogy egészen hihetetlen, de ismerem a telefont. Igaz, hogy idősebb vagyok nálad, de azért nem ennyire... - horkantottam cseppet sem nőiesen, én inkább ittam még egy nagy kortyot a whiskyből, amivel kis híján el is tüntettem az egész adagot. - De egyrészt nincs nekem arra időm napközben, hogy őt hívogassam állandóan, másrészt valahogy sosem jön össze, hogy beszéljünk. Ezért is döntöttem úgy, hogy mivel ma erre jártam, szerencsét próbálok! - magyaráztam, csak úgy a magam szokásos módján. - Régen láttalak... - jegyeztem meg végül könnyedén, elterelve inkább a témát, mielőtt sikerül felbosszantania, és nem csak elrontja ezt a napot, de még mérges is leszek, és a végén meggondolatlanul erőszakhoz folyamodnék. Nem, erre jelenleg elég kicsi volt az esély, de nálam sohasem lehet tudni ugyebár. - Merre kószálsz, ha már nem itt töltöd az idődet? - kíváncsi lennék? Talán egy kicsit, de egyébként is szerettem volna csevegni, meg nem árt tudni egy-két dolgot azokról, akik megfordulnak ebben a városban, méghozzá huzamosabb ideig. Félreértés ne essék, kérdezés nélkül is ki tudnám deríteni, ha nagyon akarnám, de inkább nem akartam, hanem a lehető legjobb forrásnál érdeklődtem az igazság felől.
Azért elég gáz lenne, ha nem lennék tisztában a városban tartózkodó farkasokkal. Oké, hogy nem vagyok Issumatar, legfeljebb szeretnék az lenni majd úgy… száz év múltán, ha nem több – adják a szellemek, hogy több legyen. - Áhá! – Biccentettem mindent értően válaszára, miközben italát szervíroztam szakavatott mozdulatok könnyedsége közepette. Ennél mélyebben nem firtattam, miért hozták errefelé a lábai az itt oly ritka vendéget, ha akarja megosztja velem, ha pedig nem… attól se fogok falnak rohanni. A kérdésére flegmán vonom meg vállamat, épp csak felé vetett pillantás és neki kijáró félsódéros mosoly keretében. - Vagy csak megsajnáltam itt a hölgyeket, amilyen forgalmas napuk van ma… - Nevettem könnyedén. Én, a gavallér! Mondjuk tudtam az lenni, ha istenesen megembereltem magam és ki is érdemelte aktuális társaságom az efféle viselkedést részemről valamilyen formán. – De különben tényleg nem volt húzós. Elé tolom a kért italát, szavaira kiszélesedik mosolyom, ahogy két kiszolgálás között megpihenek kissé. Még intek is felé, mintegy jelezve: Egészségére! Mindezt pedig megtoldom azzal, hogy: - Tégy így! Mozgalmas egy estének nézünk elébe, ha a szimatom nem csal. Ha Ray beugrik, akkor meg főleg. – Jövök neki egy visszavágóval, már, hogy ő nekem, amiért olyan ramaty módon porolta ki a bundámat a múltkor… Most komolyan, nem kell velem finomkodni, nem vagyok én papírkutya! Kérdésére intek a pultnál mellette sorban álló fiatalságnak, hogy menjenek arrébb, ha inni szeretnének valamit még ma. Én pedig pofátlan flegmasággal könyöklök a pultra a nővel szemközt. - Egy percig sem állítottam, hogy ne ismernéd drága, bár a használatuk elismerem, valóban nem egyszerű… - Élcelődtem könnyedén, arról meg én aztán tényleg nem tehetek, hogy a problémamegoldásban nem jeleskedik és az egyszerű út helyett szereti a bonyolultabbat választani. Mindenkinek szíve joga, hogyan éli a saját életét. Megjegyzésére ellököm magam a pulttól a vállamra terítve egy hanyag mozdulat keretében a pulttörlő rongyot. - Sajnos nem nagyon volt időm semmi magáncélú dologra mostanság, de ez azt jelenti, hogy a biznisz megy legalább. Többnyire Fairbanks és a város között ingázok heti egyszer, amúgy meg minden szabadidőmet leköti a gyerek, meg nagyapa, meg, ha kell, akkor persze apának is besegítek. Így akarjon az ember bármit is saját magával kapcsolatban, mi? – Nevettem el magamat kissé szórakozottan tárva szét karjaimat felé. – Lehet, ki kellene próbálnom az online randizást! – Hülyülök, legalábbis remélem nem vesz teljesen komolyan és vizionál máris komplett esküvői nászmenetet mögém szakmájából kifolyóan.
Nem kívántam jobban részletezni a napomat, mert egyrészt úgy véltem, hogy semmi köze hozzá, másrészt valószínűleg untattam volna vele, azt meg nem állt szándékomban. Jobb szerettem a magam furcsasága ellenére is inkább szórakoztató lenni. Még ha sokszor inkább találtak is idegesítőnek, semmint viccesnek. Pedig szerintem nincs velem semmi probléma ilyen téren, pusztán a társaság minőségétől függ, hogy éppen hogyan viselkedem. Zacket kedveltem, éppen ezért nem tartottam attól, hogy rosszul sülne el ez a találkozás. Amúgy sem akartam balhét generálni, az nem szokásom. - Ó, hát akkor te igazán gáláns lovag vagy! - mosolyodtam el én is szélesen, a nevetése hallatán. - Akkor meghívlak valamire, és koccints velem a könnyű napra! Nekem úgyis nagyon ritkán akad belőle, úgyhogy azt hiszem, értékelnem kell valamiféleképpen! - megfogtam közben a whiskyvel teli poharamat, és kicsit meglötyögtettem a benne lévő aranyló italt. Tudtam, hogy a képességeim ellenére is égetni fogja a torkomat abban a pillanatban, ahogy lenyelem. Nem volt ezzel különösebben probléma, igazából pont arra a kellemes bizsergető érzésre vágytam most. - Ray? - kérdeztem vissza, majd némi hümmögés közepette megráztam a fejemet. - Ahol ő van, ott mindig történik valami, az biztos! - azóta nem futottam össze a hímmel, hogy itt álltunk neki együtt inni, néhány hónappal ezelőtt. Akkor eljártuk a mi szokásos kis táncunkat egymással, valami csoda folytán pedig szó szerint is a parketten kötöttünk ki. Bár az estét külön töltöttük, azóta is gondolkoztam rajta, hogy hová tegyem. Azt hiszem, hogy kedveljük egymást, a magunk különös módján, de mind a kettőnknek megvan a stílusa, ami nem teszi egyszerűvé a kettőnk helyzetét. - Bár mostanában nem volt szerencsém hozzá... - jegyeztem meg hangosan is, amin eddig csak gondolkoztam. Valószínűleg feltűnhetett a merengésem még Zacknek is, mert néhány pillanatig csak hallgattam, bámulva a poharamba. - Ugyan, én hála istennek elég hamar tanulok! - hessegettem el könnyedén a feltételezést, miszerint ne használnám ügyesen a modern technikai kütyüket. Tudtam egyébként is, hogy inkább csak kötekedni szeretne velem, de kivételesen nem vettem magamra. - Ez van, ha körülvesznek olyanok, akik közel állnak hozzád. Elveszik a személyes tered, és az idődet... - vontam meg a vállaimat, de azért némi keserűség mégis felütötte bennem a fejét. Nekem mindez nem adatott meg, pedig régen szerettem a családomat, és a falkában is jól éreztem magam annak idején. Most már nincs senki, akihez kötődhetnék, és bár szándékosan alakítottam ki így a jelenlegi életemet, ez nem jelentette azt, hogy néhanapján nem tört rám a sóvárgás az iránt, amim nincs. Zack szerencsés, hogy akadtak neki ilyen személyek az életében. - Ó, valóban? - vontam fel a szemöldökömet kíváncsian. - Úgy hallottam, hogy egészen eredményes, néhány menyasszony például úgy talált párt magának. Nincs még minden veszve számodra sem... - biztató mosolyt kapott, de inkább csak megjátszottat, hiszen ezúttal én voltam az, aki kötekedett csupán. - Ha szeretnéd, csinálok pár képet rólad, és akkor felteheted a profilodra. Lehetne mondjuk a beceneved, hogy a "pultoslányok megmentője", vagy valami efféle - szinte láttam magam előtt, nem is bírtam sokáig nevetés nélkül. - Egyébként nem is tudtam, hogy szoktál Fairbanksbe járni... - tértem vissza a kicsit komolyabb témára. Különös amúgy is ,hogy még sohasem futottunk ott össze, vagy létezne, hogy mindig pont elkerüljük egymást?
Széttártam kissé kezeimet, egyikben a pulttörlő rongyot lóbálva továbbra is, meghajolva felé, ha már gálánsságot meg lovagokat emleget a nőstény... Éles váltás, de tőlem semmiképpen nem szokatlan, hogy a következő pillanatban már pofátlannak tetsző vigyorral fogadom el meghívását. Pontosabban: - Akkor inkább én hívlak meg téged, mit szólsz hozzá? És még koccintok is veled, egye bassza! - Nyúlok pohárért, hogy whiskey-t töltsek bele, s a rongyot a pultra ejtve emeljem meg felé poharamat, pillantását fürkészve, iszunk-e akkor pertut vagy mi légyen. Mondjuk csak nem mond nemet és hagy itt, mikor épp most állok egy kör minőségi piát neki...! Ray kapcsán biccentek, bár én magam valahogy másként látom a hímet, mint a pult túlsó felén levő. Érthető, hisz nem vagyok nőstény, még ha a szőke haj stimmel is... Na de nem ettől fogok árokba dőlni, addig is van időm kortyolni, míg Holly hiányát fejezi ki a hím irányába. Fel is vonom kissé szemöldökömet, ahogy rá tekintek. - A húgom magyarázott valamit pár hónapja, hogy egyik nap kissé magába volt zúgva, másnap meg nem lehetett bírni vele, mert szétvetette az ideg, de annyira nem figyeltem az igazat megvallva... - Szerintem Hannah se tudja az okokat, csak puszta megfigyeléseiről számolt be, mert persze neki is viszket a lába köze az említett hím után. Nem mintha ne tenné minden szőkeségnek a szépet... hogy nem látják ezek a megveszekedett nőstények ezt?! Bár lehet, egyszerűen csak nem érdekli őket. Mindegy, nem az én dolgom igazából. - Legalábbis míg Hannahnak nem lesz nagyobb baja belőle egy összetört szíven túl. - De ő is sokat dekkol itt, lehet, még összefuttok! - Kacsintok felé, ezzel zárva soraimat, már ami Rayt illeti. Az általa tett megjegyzés a személyes teret felzabáló rokonság kapcsán ugyanis sokkal érdekesebb téma volt számomra. - Úgy mondod, mintha ez akkora probléma lenne... - Jegyzem meg, pillantásom is kérdő inkább, bármily meglepő. Én nem kötegszem vele; szándékomban nem állt sem eddig, sem eztán! Az, hogy ő esetleg annak veszi, már teljesen más probléma. Pedig egyszerűen csak érdekelne ez az egész részéről jobban kifejtve. A netes-randizós témán felnevetek, őszinte kacaj követi az ital maradékának felhajtását a pohárból. - Nem mondod, hogy valakinek tényleg bejön ez! - Ingatom fejemet. Nem vallom régimódinak magam alapvetően, de a személyes interakciót még mindig előbbre tartottam bárminemű kapcsolatban, mint az online felületet. Vagy akkor már a kettő között legyen egyensúly, ha nem bérlen a mérleg sehogy sem a face-to-face beszélgetések oldalára! - Minden bizonnyal kapós lennék ilyen becenévvel a sok junglejim4322 és hasonló mellett... - Nevetek, felkapva a pultról a rongyot. a poharamat meg a mosogatóba ejtem hátul. - Még egy kör? - Ha már az előzőt én álltam úgyis, könnyedén érdeklődöm meg a nősténytől, látva, hogy az ő pohara is a végét járja. Farkasok vagyunk, két pohártól nem fog falnak menni egy kölyök se, nemhogy mi! - Hja, megfordulok arra, bár nem sűrűn. Havonta két-három alkalommal talán. Te gondolom azért sűrűbben átruccansz az üzlet miatt. Vagy megvannak nélküled is? - Érdeklődöm, bár nem is tudom, milyen rendszerben működteti a szalonját. Bármily meglepő, a menyasszonyi ruhák kívül esnek a profilomon egyelőre.
Nem értékeltem túlzottan az ultimátumot, amivel Fairbanksben kellett szembesülnöm, de arról egyelőre szó sem lehetett, hogy falkatag legyek. Nem volt elég információm, és eszemben sem volt egy bizonyos személy kényének-kedvének kitenni magam, az meg nem két perc, míg rangot szerzek friss falkatagként, akár voltam már az őslakosok tagja, akár nem. Ettől eltekintve egész derűsen léptem be a Pitbe, ha már a farkasok Svájcáról van szó Anchorage esetében, különösképpen nem tartottam attól, hogy valami félre fog siklani. Következésképpen nem feszengtem, bár azt sem mondhatni, hogy olyannyira figyelmetlenné váltam volna. Nem, nagyon is érdekelt, hogy milyen a környék, miként működnek itt a dolgok, s ha már meghívót kaptam az Issumatartól, hát nem lett volna szép dolog elutasítani. Az áthelyezésem még zajlik, így ha műszakban vagyok, vissza kell mennem Fairbanksbe, de az ígéretekhez híven ez maximum két héten belül rendeződik, elvégre, a rendőrségen egyaránt vannak őrzők és falkatagok, nekik sem érdekük, hogy minél tovább ott maradjak. Egyelőre fogalmam sincs arról, hogy mit akarok kezdeni magammal hosszabb távon itt, de a kényszermegoldások nem a tervekről szólnak. Amint eljön az ideje, rájövök, miként profitálhatok ebből is, addig meg elleszek, mint hal a vízben. Addig legalább nem baszogat senki. Legalábbis bízom benne. Túl szép lett volna Fairbanksben maradni, de valljuk be, még mindig bőven van időm, hogy foganatosítsam a bosszúmat, ami késik, nem múlik, hisz én nem felejtek, az biztos. Sejtésem szerint az Issumatar meg fog ismerni, már csak azon egyszerű okból is, hogy egyrészt nem lehetek ismerős, másrészt az elérhetőségemet is megtudta, szóval én magam nem keresem, addig jutok, hogy leülök a pulthoz, és kérek egy sört, amíg várakozok. Tök nyugisan, feszkó nekem nem kell, de itt talán nem is kell fölösleges kakaskodástól tartanom.
Kezdőlap
Daniel, 
//
//
Lehet rendet kellene bontanunk, hogy megjelenjen? xD //
