Nem mondtam el neki, hogy hova megyünk, csak sejtelmesen mosolyogva kérdeztem meg, lenne-e kedve velem tölteni egy kevéske időt. Ha rábólintott, akkor kocsiba szálltunk és irány Anchorage. Persze szóltam az Alfánknak, akármennyire nem rajongok a falka dologért, azért tudom, mi a kötelesség és valószínűleg pár napot távol leszünk, szóval nem árt, ha jelzem, mégis merre bóklászunk. Szóval mikor már órák óta autóztunk, valószínűleg sejthette, hová is megyünk, ha kérdezett, akkor csak a város nevét mondtam meg, többet ennél nem. Az utóbbi időben némiképp átértékelődött bennem egy-két dolog, köztük a Kölykömhöz való viszonyulásom is, ha az ember lányát a halál torkából ragadják vissza, kicsit megváltozik a szemléletmódja. És habár sok változást nem tapasztaltam magamon, az elég szembetűnő lehetett nem csak nekem, de Yvonne számára is, hogy nyitottam felé. Itt az ideje, hogy normális kapcsolatot építsünk ki és ennek nem csak abban kell kimerülnie, hogyha problémám van, akkor ott van, hogy elsírjam neki a bánatomat. Nem. Pontosan emiatt szerveztem ezt a mai napot, jobban mondva pár napot, előreláthatólag nem tudom, mennyit leszünk távol, ez attól is függ, hogyan sikerül ez az anya-lánya program, ha nevezhetjük így. No persze nem shopping-túrát, manikűrözést és wellness dolgokat terveztem, szerintem az nem a mi műfajunk. Hogy akkor mégis mi az? Szerintem sokáig nem kell törnie a fejét, hogy rájöjjön. Amikor eddig együtt ittunk, valami miatt egyikünk sem tudta igazán elengedni magát, most éppen itt az ideje, hogy lazítsunk kicsit. Semmi felelősség, semmi kötöttség, itt senki nem ismer minket, szóval bármilyen őrültséget csinálunk, nem áll fenn a veszélye, hogy ártunk vele. Veszélyes helyre érkezünk, tudom jól, de kezeskedem a lányért és nem maradunk amúgy sem sokáig, hogy túl nagy gondot jelentsünk a helybéli ordasoknak. Csak kicsit kieresztjük a fáradt gőzt és mulatunk egyet. Utunk a The Pit felé visz, ledobom a kocsit és továbbra is somolyogva jelentem ki, hogy megérkeztünk. Lehet csalódás lesz, de egek, olyan elcseszettnek érzem magam az ilyen dolgokban, fogalmam sincsen, milyen közös programokkal lehet emelni a kapcsolatunk színvonalát. Tőlem ennyi telik, ha nem tetszik, még mindig visszaülhet a kocsiba. Én, ha már itt vagyunk, akkor megpróbálom jól érezni magam, aztán hogy mi lesz belőle, az majd eldől. Befelé indulok, jön, avagy sem, de bízom benne, hogy velem tart, ha pedig így történik, nem is vagyok rest kikérni az első kört, valami rövidebb tömény képében. - Még sosem jártam itt, remélem nem lesz csalódás - jegyzem meg neki, mielőtt megkapjuk az első pohárkával. Eddig egészen szimpatikusnak tűnik a hely, remélem ez a továbbiakban is így lesz, arról nem is beszélve, hogy talán még hímekbe is botolhatunk. - Nos, akkor ránk. - Emelem felé a poharam, koccintásra, hogy utána egy húzásra hajtsam le az italt. A következő választás a leányzóé, ma mindent én állok.
Mit válaszolhat erre egy lány? Naná, hogy lenne? A sérülése óta valahogy közelebb érzem magamhoz, ami határozottan jól jött, röpke fél év alatt eljutottunk arra a pontra, hogy már egyáltalán nem érzem magam egy koloncnak a nyakán. Hála az égnek. Nem mondom, hogy nem lettem volna kitartó továbbra is, ha nem így alakul, de azért örülök neki, hogy viszonylag gyorsan rendeződtek a dolgok. Rám fért már egy kis jó, no meg úgy vélem, neki sem ártott, hogy akadt valaki az életében, akiben tényleg, fenntartások nélkül bízhat, hisz a kölyke, előbb nyesném el a torkom, minthogy neki bármivel is kárt okozzak. (Az apró bosszantások nem tartoznak a kár kategóriájába.) Bírom én a kocsikázást, meg a társaságában időzést, és nem is vagyok olyannyira kíváncsi természet, hogy az agyáram menjek, szóval nem kérdezősködök, inkább mesélek neki mindenféléről, ami történt velem, meg kérdezgetem őt is, bár a kényesebbnek tetsző témákat kerülöm, mert határozottan nem szeretnék megfagyott levegőt, uncsi némaságot erőltetni erre a kis kiruccanásra. Mikor már órák óta autóztunk, és rongyosra hallgattuk a cd-t, amit beleerőszakoltam a lejátszóba, inkább átváltottam a rádióra, ami már Anchorage legnépszerűbb csatornáját is képes volt befogni. - Ohh… Jegyeztem meg csupán ennyit, volt egy két infóm a várost illetően, de semmi érdemleges, és igazából abban is kételkedem, hogy körülnézni jöttünk ide, Sarah nem felderítő, vagy kanguyak, én meg pláne nem, szóval nem a falka miatt érkeztünk. Ennek örülök, mert most valahogy nincs kedvem a felelősséghez. Tekintetem elveszik a város éjszaka fényeinek garmadájában, megfordultam már itt, mikor Saraht kerestem, de nem tartott sokáig, és nem is merültem el a vérfarkas kérdésben. Mondanom sem kell, hogy egy hozzám hasonló, relatíve fiatal farkasnak nem egy életbiztosítás itt keringeni. Most azonban más a helyzet, a Teremtőm jóval erősebb, vele nem igazán éri meg kekeckedni, ám ha belénk is kötnek, majd megmondjuk, hogy köszi, iszunk egyet, vagy kettőt, aztán itt sem vagyunk. Amikor meglátom a The Pit feliratot, elvigyorodom. Erről a helyről elég durva sztorik keringenek, de én is csak hallomásból ismerem. Nem gáz, ami késik, az ugyebár nem múlik. Hogy visszaülhetnék a kocsiba? Hogyisne. Ezt én ki nem hagynám. Nem mondom, van valami fura abban, ha az ember az anyjával iszik, de azt hiszem, Sarah tud kellőképpen őrült lenni ahhoz, hogy ez igazából ne legyen gázos. - Nem hiszem, szerintem durvulásra inkább lehet számítani, mint csalódásra. Ami engem illet, már igazán számítanék egy hímre is, mert kezdek már igencsak kiéhezett lenni, de ezt persze nem kötöm Sarah orrára, nem fogok belehalni, ha nem történik változás ilyen téren, ám azért nyitva fogom tartani a szemem. - Ránk! Emelem meg én is a poharam, majd miután összecsilingeltek, már húzom is le, aztán csapom a pultra, mint jó hangosan. Tisztában vagyok vele, hogy meglehetősen figyelemfelkeltő a mozdulat, de épp azért csinálom. - Jöhet még egy kör. Biccentek a csapos felé, nem érzem még késznek magam a változtatásra, lehet, hogy Sarah nagyon jól bírja a piát, de nekem azért jóval kevesebb kell ahhoz, hogy viccesre igyam magam. - Gondolom, nem ma, vagy holnap reggel tervezted a visszautat? Kérdezek rá, mert jobb képben lenni azzal kapcsolatban, hogy mire is számítsak. Nem mindegy ugyanis, mennyire aljasodom le, mert van az a pont, amikor az asztalon táncolás után már kiskanállal kell összekaparni…
- Úgy legyen! - mondom ki a végső szót a csalódásos témára, bár aztán koppan, hogy lényegében a válaszom úgy hangzott, mintha durvulást is szeretnék az este folyamán - Vagy ne úgy legyen? - ráncolódik a homlokom, majd szélesen vigyorodom el. Talán jobb, ha ebbe nem megyünk bele mélyebben, bár az a görbület az arcomon.. Yvonne nagyon is jól tudja, hogy nem vagyok egy papírbaba, ha durvulásra kerülne a sor, tuti első sorból nézném a dolgot. Nézném? Hahh, félrebeszélek.. Az elsők között lennék, akik belevetik magukat a dologba. Persze Yvonne mellett kicsit más a helyzet, mert lehet, hogy nem kell félteni - és nem is féltem -, de azért mégiscsak egy olyan helyre jöttünk, amiről én is hallottam már ezt azt. Szóval jobb az elővigyázatosság. - No meg reménykedjünk egy-két szívdöglesztő hímecskében is, nem igaz? - kacsintással tűzöm meg szavaimat, a vigyorom letörölhetetlen. Tudom, hogy nekem ott van Nicholas és nem is elsősorban magamra gondoltam, de ha lehetőség adódik, nem fogom elszalasztani. Azt hiszem ezt Yvonne-nal beszéltük is a múltkor, nehéz belerázódnom ebbe a kialakult helyzetbe, arról nem is beszélve, hogy valószínűleg soha nem fogom magam a jókislányok köreibe sorolni magam. Koccintunk, lehúzzuk az első adag piát, Kölykömmel ellentétben én nem csapom olyan hangosan a pultra a poharat, de az ő mozdulata huncut fényt ébreszt tekintetemben. - Csak nem máris kiszemeltél valakit? - sandítok rá pimasz mosollyal szám szegletében és noha csak cukkolásnak szánom szavaimat, valóban kíváncsi vagyok, talált-e esetleg prédát. Egyelőre azonban még piára van szükségem, szóval jöhet a következő kör, azt sem bánom, ha ennél az italnál maradunk az egész este folyamán. - Jól sejted. Ma éjszaka biztosan maradunk, a többit majd meglátjuk - kacsintok rá és ha kellőképpen figyel, észreveheti a tekintetemben azt a kis csillanást, mely arra enged következtetni, hogy nem csupán piálni jöttünk. Tény, nem nagy durranás, amit még kitaláltam, de talán kellőképpen jó móka lesz kettőnknek és ő is értékelni fogja. Ismét emelem a poharamat, hogyha legurítottuk, kérjük is a következő kört, majd a következőt, hogy a végén már én magam se tudjam, hányadikat is hajtjuk fel.
- Attól függ, miben durvulunk… Vigyorodom el, s nyilván ezt nem úgy értem, hogy vele együtt, mert bizony van az a helyzet, amiben nem szívesen vennék részt közösen a Teremtőmmel. Szerintem ezt nem nagyon kell magyaráznom. Jelen pillanatban összeveretni magam nincs túl sok kedvem, meg aztán, hallottam már ezt-azt erről a városról, és úgy sejtem, kicsi vagyok én még ide. - Időközben megtanultál gondolatot olvasni, vagy mi a szösz? Amúgy, igen, reménykedjünk, határozottan. Én ugyan nem fogok beleszólni, hogy ő kivel ismerkedik, Nicholas nekem senkim, egyelőre legalábbis nem érzem úgy, hogy Sarah erkölcseire kellene vigyáznom a kedvéért. Kedvelem, szó se róla, de attól még a Teremtőm élvez elsőbbséget minden értelemben, márpedig, ha ő pasizni akar, akkor tegye azt. - Miii? Dehogy, csak gondoltam felhívom magunkra a figyelmet. Bármennyire is nagy a pofám, a férfi-nő kapcsolatát tekintve régimódi vagyok. Ha valaki akar tőlem valamit, tegyen érte. Fejtem ki, és bár elég rég nem volt közöm férfihoz, attól még nem fogom kiéhezett szukaként rávetni magam egyre, csak hogy jobban aludjak pár éjszaka. - Szuper. Akkor előre szólok, hogy nem biztos, hogy szép látvány leszek, mire ágyba, autóülésre, bokorba, vagy ki tudja hova kerülünk… Ha rendelt, akkor én gyorsan lehúzom azt is, rajtam ne múljon, több kell azért, mint halandó koromban, igaz, akkoriban nem voltam épp iszákos fajta, sőt, nagyon keveset ittam, szerintem akkoriban sosem voltam kicsit sem kapatos. - Szóval számíthatok egyéb meglepetésre is? Igazság szerint, nekem már az is csúcs, hogy eljöttünk, csak mi ketten. Mosolyogok rá, ám hamarosan már egészen ködös tekintettel merengek előre, néha egy kis flörtbe keveredve a pultos pasassal, mert csajokkal én ugyan nem fogok kokettálni. Hamarosan azonban vita hangjai ütik meg a fülemet, két szteroid huszár feszül egymásnak, én nem vágom, hogy mindkettő vérfarkas, meg úgy azt sem, hogy itt szinte mindenki az, de Sarah valószínűleg már rájött. Én csak annyit hallottam, hogy errefele gyakrabban fordulnak meg, mint máshol, épp ezért embernek nem épp életbiztosítás a betérés. Szóval, a két harcimarci hamar úgy dönt, hogy inkább tettlegességig fajulnak köztük a dolgok, és bunyóba keverednek…
//Akkor dobálgassunk, mert az poén ^^ Páros: Egy jól sikerült dobás kíséretében elkaszál minket az egyik pasas. (2. esetén Sarah terül el rajta, 4. esetén Yvonne 6. esetén mindkettőnket kiélvezhet magán pár pillanatig) Páratlan: A pult mögé repül be a delikvens, a másik meg fújtatva közeledik pontosan mögöttünk, s nem úgy tűnik, mintha illedelmesen akarna megkérni minket a távozásra…//
- Bízzuk az estére - vigyorodom el szélesen magam is, mert tény, hogy valóban elég erős az attól függ része a dolognak, azért bízzunk a legjobbakban. Tudom, hogy veszélyes ez a város, a hely meg főként és a világért sem szeretnék nagyobb verekedésbe keveredni, hiszen nem azért jöttem, hogy Yvonne-t túlságosan nagy bajba keverjem. Mi ma szórakozunk és kikapcsolódunk kicsit, nagyon remélem, hogy semmi sem fog megzavarni minket ebben. - Elsősorban neked fognék hímet, nem magamnak - kacsintás kíséri szavaimat, továbbra is ott ül ajkaimon a vigyorom. Egek, fogalmam sincsen, mikor vigyorogtam ennyit utoljára. Mármint úgy igazándiból, amikor nem csupán mű a görbület. Remélem viszont, hogy nem érti félre a szavaimat, Isten mentsen, hogy kerítőnőt játsszak - Amúgy meg ugye tudod, hogy nem a ruha kövérít, hanem a zsír?! Neked pedig nincsen okod panaszra, szóval tuti lesz valami jó fogás. Őszinte vagyok, tényleg csinosnak tartom a Kölykömet, miért is tagadnám a dolgot? Szóval bízzunk a legjobbakban, hogy nem csak én látom így a dolgokat és végre akad valaki, aki veszi a bátorságot, hogy meghívja őt egy italra. Persze nyilvánvalóan nem itt fognak születni a hosszú távú kapcsolatok, de ma kikapcsolódunk és kirúgunk a hámból. - Ebben nagyon is egyetértek! - bólintok elismerően a szavait hallva, magam is a régimódi darabok közé sorolom magamat ezen a téren, szóval teljes mértékben igazat adok neki. Ha egy férfi akar valamit, akkor igenis tegyen érte, ne várja, hogy minden az ölébe hullik, mert arra bizony várhat! - Emiatt szerintem ne aggódj - jegyzem meg vigyorogva, felőlem leihatja magát a sárga földig, nem a látványon fogok fennakadni - Majd fogom a hajad - cukkolom tovább, a vigyorom letörölhetetlen. Viccelődöm, az igaz, pedig teljes mértékben komolyan gondolom a szavaimat, ha úgy adódik a helyzet, tényleg fogom fogni a haját és vigyázok is majd rá, hogy épségben eljussunk a szálláshelyünkre, de ezen majd ráérünk akkor kattogni, ha ilyen helyzet adódik. - Majd meglátjuk - mosollyá szelídül a vigyorgásom, nem fogok minden elárulni - Ennek örülök, ideje volt már amúgy is valami csajos programot szervezni. Beismerem, persze, hogy beismerem, nem árt, ha ő is tudja, hogy azért igenis fontos nekem, hiába voltam távolságtartó az elmúlt időszakban, főleg a játszótéren történt dolgok után… Annyi időt voltam abban a hülye betegszobában, hogy bőven volt időm végiggondolni kicsit a dolgokat és ez is bőven hozzájárult ehhez az egészhez. Mármint a hozzáállásomhoz és ahhoz, hogy mennyit mutassak meg az érzelmeimből. A gondolatokból azonban kiszakít az egymásnak feszülő hím-páros, farkasok, azt érzem, nem is igazán foglalkoznék velük, egy laza vállrándítással intézném el a dolgot és fordulnék vissza a Kölyköm felé, ha nem vadulna odáig a dolog, hogy az egyik bevágja a másikat a pult mögé. És ez még hagyján! A pajtikája egyből loholna utána, fújtatva közeledik felénk és nagyon is az az érzésem támad, hogy baromira nem érdekli az, hogy mi itt szépen ücsörgünk. Egyből állok fel és próbálok beállni a hím elé, bízva abban, hogy megáll és válthatunk pár röpke szavacskát. - Pocsolyát szivattyúzó, kecskeszakállas üknagyapád zöld hályogos kancsal szeme is szebb volt, mint a tied! - vágom egyből a képébe, hogyha a megjelenésem és az energiáim nem lennének rá túl nagy hatással, akkor legalább a szavaim megállásra késztessék. Csakhogy szívás, mondhatok én bármit, nem igazán foglalkozik velem, nemes egyszerséggel lök el az útból, a lábam pedig természetesen tökéletesen beleakad a székbe, szóval igyekszem megőrizni az egyensúlyom, a reflexek azonban működnek, kapnék én valami, bármi után, amiben megkapaszkodhatok. - Te jó ég, te egyre zöldebb vagy! Ne ess ennyire kétségbe, én jól vagyok - mondom Yvonne-nak, de hogy tényleg zöld-e, vagy csak a fények teszik, az jó kérdés.
~ zsebszöveg ~
// Páros: az italát kikérő személy ruhájában sikerül megkapaszkodnom, kicsit megtépve ezzel a felsőjét Páratlan: az italát kikérő személy karjában sikerül megkapaszkodnom, aki szépen kilöttyinti az italát, amiből Yvonne-nak és nekem is jut //
- Haha, köszi, de azért az még azt hiszem megy. Csak valamiért Fairbanksben nem buknak rám, biztos miattad. Nem csoda. Idősebb vagy, mint a Star Wars? Nem? Vigyorgok rá ezerrel én is, nyilvánvalóan csak ugratom, meg aztán, az említett klasszikusnál még én is idősebb vagyok, egyszerűen emberi viszonylatokba kell emelni a dolgot, és máris világos lesz. - Nem tudom, szerintem van olyan ruha, ami kövérít, mondjuk a szumó birkózó jelmez. Na erre varrjál gombot. Kuncogok, talán már kezd dolgozni bennem a szesz, én még viszonylag fiatal vagyok, és nem is ittam soha annyit, hogy kifejezetten jól bírjam a szeszt, de ez nem baj, legalább ha iszom, még gyorsan megvan a hatása, és nem kell ráköltenem a csipkebugyimat is. Mondjuk, lehet azt díjaznák errefelé. - Egyébként, köszönöm a bókot, nagyon kedves tőled. Hajolok oda, és nyomok egy puszit az arcára, majd elnevetem magam, szinte bele a fülébe, és gőzöm sincs, hogy miért mondom azt, amit, feltehetőleg már viccesre ittam magam. - Olyan finom az illatod, hogy legszívesebben megnyalnálak. Inkább vedd ki az arcod a számból! Még a végén tényleg megcsinálom. A kuncogásom kezdi előre vetíteni, hogy nem vagyok egy depis részeg, bár ittunk már együtt párszor, de annyit szerintem sosem, hogy tényleg berúgjak tőle. - Miiii? Nyúlik meg az arcom, és el is tátom a szám, hát na, ne már Anyu, most komolyan, ez milyen vérciki lenne. - Fújj már, nem szoktam hányni. Szögezem le, annyit azért tényleg sosem iszom, hogy ily módon adjam ki magamból a dolgokat, soha életemben nem sikerült még elérnem, most sem szeretnék annyira mélyre süllyedni. Táncolok én asztalon, meg úgy bárhol, de hányni, na azt nem. Aztán kiderül, hogy van még valami a tarsolyában, aminek igencsak örülök, körülbelül úgy vigyorgok, mint egy ovis, mikor megkapta az áhított játékot. Imádom Saraht, mindig is imádtam, de mostanában már ki is merem mutatni, mert nem félek attól, hogy ellök magától. Aztán persze repül felettünk tahókám, ami elvonja a figyelmem a nyugis iszogatástól, a Teremtőm meg fogja magát, és beáll elé, ajaj, fel ne öklelje, mert akkor tutira nekimegyek, és naná, hogy az én arcocskám lesz utána beverve, mert túlságosan kis hal vagyok én még az arcoskodáshoz. Ettől függetlenül simán megteszem, mert a pofám viszont sajnos sosem volt kicsi. Sarah szavaira kitör belőlem a heves röhögés, aminek hatására pillanatokon belül félre is nyelek, és úgy kezdek el köhögni, mint aki épp most készül megfulladni. Nem elég ám, hogy fulladozok, és Sarah majdnem felborul, neeem, mert az a gyökérpalánta az én vállamról löki el magát, aminek hatására már zúgok is hátra székestül, nem kicsit beverem a kobakom, de nem ez a legcikibb az egészben. Nem, ugyanis szoknya van rajtam, elég rövid fajta… - Menj oda, aztán oda, aztán ide, majd fordulj vissza arra, és... hülyegyerek, rossz irányba mész! Kezdek el hadonászni, mikor valaki megpróbál felsegíteni, és röhögve nézek a szemeibe, majd hessegetem el a kezeit. - Héhé, nem tapiz, köszike! Megy ez egyedül is… Asszem. Hát persze, hogy nem megy, de én azért derekasan próbálkozom, észre sem veszem, hogy a lábam beakadt a bárszékbe, ezért elég lehetetlen vállalkozás.
[zsebszöveg]
//A nap kérdése, Yvonne csipkebugyit villant, vagy sem? Páros: Hajaj… Páratlan: Sajna a szoknya nem csúszik eléggé fel.//
Hol máshol tölteném nyugalmas estéim egyikét, mint a Pit-ben? Kell a lazulás, kell a nyugalom, én meg amúgy is annyit járok ide, hogy akár törzsvendégnek is nevezhetném magamat. No és abban is iszonyatosan remélem, hogy kedvenc kis pultos hölgyikém fog ma kiszolgálni, mert vele aztán tényleg igazán jól el lehet beszélgetni, a szép szemeiről pedig nem is beszélve! Szóval hát bevetettem magam a hátsó helyiségbe, de sajnos lelombozott a pult mögött álló hölgyemény, hiszen én nem rá számítottam,d e sebaj, azt hiszem majd feltalálom magam, ebből a szempontból sosem szokott probléma adódni. Leülök hát a pult egyik végébe, kérek egy pohár whisky-t és felveszem a megfigyelő pózt. Általában, ha egyedül jövök és a pultig nem figyelek fel ismerősre, akkor mindig itt kezdek, elvégre innen teljesen jól belátni a terepet, van bőven időm felmérni a „felhozatalt” és eldönteni a hogyan tovább kérdését. Ezúttal sem cselekszem másként, máris a jelenlévőket pásztázom, amikor is figyelmemet magára vonja két dulakodó hímecske, valószínűleg jóval idősebbek mint én, ezért nem is nagyon érdekel a duhajkodás, ilyen elég sokszor elő szokott fordulni. Az viszont már érdekesebb, hogy a párocska egyik tagja szép ívben landol a pult mögött, a másik máris indulna, ám ekkor egy önjelölt csinibaba - de még mennyire csinibaba - beveti magát, hogy próbálja menteni a menthetőt. Hát szivi, kellemetlen, de ilyen helyzetekben már nem igazán használnak a szavak, még akkor sem, ha ilyen cifra szavakat használ az illető, mint ez a szőkeség. Anyás amúgy, honnan szülte ezt a csodálatos mondatot? Mindenesetre megnézném a fazon szemét, valóban olyan szép-e, ahogyan azt emlegetek. Na de az események pörögnek tovább, a szőke ciklon borul, ránt magával egy másik hölgyeményt is, azaz löki, méghozzá székestül. Felnevetek, ahogyan sokan mások is, csakhogy én ezzel együtt már mozdulok is - miután felhajtottam a poharam, természetesen -, hogy hős lovagja lehessek a bajba jutott hölgyeknek. Azaz csak a fekete leányzónak, valamiért a szőkéket sosem csíptem annyira, de ez nem is számít. Szóval megjelenek a fiatalabb nőstény mellett és próbálnék neki segíteni talpra állni, de hadonászni kezd, ami egy cseppet sem segít a helyzetemen. Én ugyan megvárom, hessegesse csak el a kezeimet, addig jobban megszemlélem.. A fránya mindenit, hogy az a szoknya nem csusszant egy kicsit feljebb… - Dehogy megy ez egyedül! - szólalok meg kisvártatva, megunva a várakozást, , no meg látva, hogy igencsak nagy fába vágta a fejszéjét a kissé kapatos leányzó, úgyhogy egy gyors mozdulattal szabadítom ki a lábát, majd nyúlok be a dereka alá, hogy máris talpra állítsam. - Ah, pedig nagyon kíváncsi lettem volna rá, hogy miféle fehérnemű lapul a szoknyácska alatt.. - jegyzem meg kissé talán pimaszul, mindenesetre vadul vigyorgom hozzá, amiből még így, kissé becsiccsentve is érezheti a másik, hogy nem gondolom ám annyira komolyan a szavaimat. Bár igaz, ami igaz, azért lehet mégiscsak érdekelt volna a dolog...
A hozzászólást Daniel Corvin összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Aug. 24, 2014 1:16 am-kor.
- Miattam? Ugyan, ne hülyéskedj! Én pont az, hogy vonzanám őket.. Lehet az a baj, hogy nem a hotelben lakunk… - vakargatom meg az állam, habár a világért sem költöznék be a hotelba, azt mondjuk meg kell hagyni, sem pedig a Farkaslakba, az már túlságosan intim dolog lenne a részemről, habár lehet, hogy ott jóval több hím ólálkodik, mint a házunk körül. - De azt azért veszik fel az emberek, hogy szórakozzanak benne, ráadásul akkor valószínűleg ők is tudatában vannak annak, hogy igencsak előnytelen a viseletük - csak mondom, csak mondom, a végére már én sem igazán értem a dolgot, de tessék, varrok én gombot bárhova, csak azért sem hagyom magam. A puszira meglepődöm, egek, de még mennyire! Egyáltalán nem számítottam ilyesmire, még egy „Ó!” is elhagyja a számat, ám a pillanat hamar megtörik, amikor elneveti magát, méghozzá bele egyenesen a fülembe, így gyorsan tovább is szaladunk, hála égnek. Jól esett a puszi, azt meg kell hagyni, de soha nem voltam ennyire érzelgős fajta, mert az, hogy egyszer-egyszer megköszönök valamit, az oké, de hogy a szeretetemet ilyen formában fejezzem ki.. na az még ritkább dolog. - Hékás, menj innen! Mi vagy te, kutya? - ugratom én is, nevetek, miközben kicsit távolabb tolom az arcát magamtól, már csak az kellene, hogy a pusziszkodás nyalakodásba menjen át. - Oké, oké - tárom szét megadóan a kezem - De aztán ne csodálkozz, ha lövök pár fotót - szélesedik ki a vigyorom, nem gondolom komolyan, én elhiszem, hogy nem szokott hányni, bár azért viccen kívül meg fogom csinálni a fényképet, ha mégis adódik valami ilyesmi, már csak a poén kedvéért is. Duhajkodás, repülés, felcsattanás, arrébblökés, még egy lökés és a végeredmény mi lesz? Na mi lesz? Máris itt terem egy szőke herceg - csak a fehér lovacska hiányzik alóla -, hogy segítsen bajba jutott lánykámon. Bakker, ha ezt tudom, akkor már előbb felborítom… Fiatal kis ficsúr, de nem számít, az én szerepem azt hiszem itt véget is ér egy kis időre, legfeljebb ha Yvonne egyből elhajtja a kis tejfelesszájút, akkor majd visszajövök. - Khm.. aztán jók legyetek nekem! - paskolom meg először a hímecske, majd Yvonne vállát is, ki tudja, hova fog fajulni az éjszaka, de talán nem kell a Kölyköm szájába rágnom, hogy majd hívjon fel reggel, vagy a fene tudja.. Amúgy is, neki valószínűleg vér ciki lenne, úgyhogy inkább bejelentve, hogy pisilnem kell, eloldalgom, persze azért még egészen véletlenül meglököm az én kis drágaságomat, hogy még inkább minimálisra csökkentsem a távolságot kettejük között. Eztán elvégezve a gyors műveletet - merthogy tényleg pisilnem kell -, leülök valahova messzebbre, hogy ők ne lássanak, de én szemmel tarthassam őket. Ki tudja, nem-e valami szerv tolvaj a ficsúr..
// Olyan erősre sikeredik a lökésem, hogy.. páros: borultok mindketten páratlan: csak egymásnak koccantok //
- Én nem vagyok egy hotelben lakó típus. Szeretem a házadat, meg ott lakni, nem nagyon vágyom el onnan. Ha emiatt bepókhálósodom, hát az sem fog érdekelni. Vonom meg a vállamat, mert egyáltalán nem áll szándékomban változtatni ilyen téren, egyik hím sem érhet annyit soha számomra, mint a Teremtőm. Örülök, hogy végre ilyen kapcsolat van köztünk, semmiért sem dobnám el. Nagyon rég vágytam már arra, hogy helyrehozhassak mindent, ostobaság volna ilyesmi miatt elszúrni, nem ér annyit. - Legalábbis illene, hogy tisztában legyenek vele. Közben azon vagyok, hogy ne képzeljem el Saraht egy szumóbirkózó jelmezben, tudom, hogy sosem venne fel, de azért vicces eljátszadozni a gondolattal, hogy mondjuk esetleg fogadásból megtehetné, és az milyen vicces lenne már. Az Ó-ra egy kicsit zavarba jövök, lehet, hogy túlságosan elragadtattam magam, és ennyire még nem ajánlatos túlzásokba esnem. - Öööö, na erre inkább nem válaszolok. Nem, nem vagyok kutya, farkas vagyok, a farkasok meg szeretik nyalogatni azt, akit szeretnek. Ezt nem hiszem, hogy pont neki kellene magyaráznom, de nem fogom fennhangon közölni. Csak kuncogok, mert elég abszurd a kérdés. Nem, nem szándékoztam valóban arcon nyalni, csak mókázom, dolgozik benne a szesz is, ilyenkor nem szokásom túl sokat gondolkodni. Legalább ilyenkor nem. - Hát ez beteg. Kérlek, ne tedd. Akármennyire is hiszem, hogy viccel, azért kinézném belőle, ha más nem, megkésett bosszú a kezdeti viselkedésemre, még csak azt sem mondhatnám, hogy nem érdemlem meg. Aztán némileg felgyorsulnak az események, én meg csak lesek jobbra-balra, aztán meg elvágódok, mintha mi sem lenne természetesebb. Unalaq minden bizonnyal élve elásna, ha ezt látná. Már, ha még élne. Anélkül hessegetem el a segíteni óhajtó pasas kezeit, hogy megnézném, csak a női öntudatom nem engedi, hogy nekem bárki is segítsen, főleg Sarah előtt. Tök ciki. Aztán mikor a képembe vágja, hogy dehogy megy nekem egyedül, hát megnézem magamnak, és úgy döntök, hogy tényleg nem megy. - Na jó, te segíthetsz. Adom meg magam mosolyogva, majd miután talpra állított, valahogy nem nagyon akaródzik túlzottan messzire menni. Ha egy kicsivel is józanabb lennék, valószínűleg felmerülne bennem, hogy egy kicsit talán gáz, amit levágok, de basszus, túl rég nem jutottam már pasi közelébe, legalább egy kicsit hagy legyek szajhaszerű, még akkor is, ha csak némi kutakodó tapizásban merül ki a dolog, amivel ráfogok a karjaira, mintha meg akarnék támaszkodni. - Ejnye… ez igazán… szemtelen. Pislogok rá, bár a tekintetemben aligha akad bármi is a látszat felháborodásból, ami a hangomat színezi. - Ki tudja, talán nem is viselek semmilyen fehérneműt. Hergelem, mert hát miért ne, nem vagyok az a fajta nő, még részegen sem, aki felhúzza a pasit, hogy aztán ott hagyja főni a saját levében. Nem, ha ilyesmibe belefolyok, akkor nem igazán tartok a lehetséges ágyban végződéstől sem… Sarah szavaira némileg zavartan pislogok rá, majd egy erőtlen vállvonással intézem el a dolgot, hát, jónak lenni nagyon nem áll szándékomban, de tudom ám, hogy nem úgy gondolta. Pont, hogy ellenkezőleg. Aztán még nem átall meglökni, így is elég bizonytalanul állok, nem még úgy, hogy rátesz egy lapáttal, azt hiszem, már ő is elég sokat ihatott, mert istenesen meglök, szóval jó eséllyel felborítom szegény srácot is, nem, nekem még nem esett le, hogy ő is farkas, kicsit be vagyok tompulva. Mondjuk, öröm az ürömben, hogy esés közben, után, legalább jól lecsekkolhatom amúgy testfelépítés terén.
//Borulunk, de hogy landolunk? Páros: Én vagyok felül (6-os esetén, lévén az a Jolly Joker, még egy kis mogyorón térdelést is kap szegény) Páratlan: Ő van felül (1-es esetén rámosolyog a szerencse, és arccal a melleim közt végzi… )//
Csak vigyorgok, mint egy idióta, amikor közli, hogy én segíthetek. Nahát, micsoda megtiszteltetés. Így a talpra állítás folyamata jóval egyszerűbb és gyorsabb is, az azonban nem kerüli el a figyelmemet, hogy nem igazán sieti el a dolgokat. Tapizzon csak nyugodtan, egy cseppet sem zavar a dolog, ahogyan az sem, hogy nem szándékozott olyan gyorsan távolabb kerülni tőlem. Pompás, én úgy hiszem, remélem ő is hasonló tudatban él. A következő megjegyzését hallva, miszerint szemtelen vagyok, pimasz kis félmosoly jelenik meg arcomon, hülye lennék komolyan venni a szavait és azt hiszem ő sem igazán háborodott fel a szavaimon. Ha így történt volna, én sem állnék már itt mellette, pimaszul vigyorogva, így azonban még inkább felkelti a kíváncsiságomat és érdeklődésemet. Már messzebbről szemlélve is felkaptam a fejem, de így azonban, hogy nem egy félős kis nyusziba, vagy egy hárpiába botlottam, még inkább érdekel a dolog. Fájdalmasan szisszenek fel, ez a megjegyzés, Istenem.. Miért értenek a nők piszok jól ahhoz, hogyan hergeljék fel a férfiakat? Ennek a kis nősténykének is tökéletesen megy a dolog, azt meg kell hagyni és még csak tagadni sem próbálom, hogy igencsak beindult a fantáziám. Férfiból vagyok és az ilyen kis megnyilvánulások bizony tökéletesen be tudnak találni. - Mondd csak, ti nők, miért bántok ilyen piszok módon velünk, férfiakkal? - teszem fel a kérdést, szemöldököm kusszan magasabbra, valóban érdekel a válasz, mégsem vagyok véresen komoly. A szám sarkában bujkáló mosoly is azt bizonyítja, nem igazán gondolom komolyan a szavakat, de tagadni sem próbálom, hogy igencsak elevenembe talált a kis megjegyzésével. Mégcsak a válaszra sincsen idő, hiszen a bögyös szöszi máris távozik, mi pedig borulunk és ha nem tévedek, akkor az ő jóvoltából. Hátam koppan a kemény padlón, ám a pillanatnyi fájdalom gyorsan elillan, amikor is ráeszmélek, mi hullott az ölembe. Azaz rám, de ez ebben a pillanatban teljesen lényegtelen. - Nocsak, nem gondoltam volna, hogy ilyen gyors tempóban szeretnél haladni - pimasz vigyor a javából, fülig ér a szám, rettentő jól szórakozom, egy pillanatig sem tagadom. Minő véletlen, hogy esés közben a kezem pontosan a fenekén kötött ki, nem is igyekszem olyan gyorsan elkapni onnan. Persze észreveszem magam, de nem én volnék, ha nem használnék ki minden adandó alkalmat - Hopp, pardon. Mindkét kezem a fejem mellé húzom, lássa csak, nem nyúlkálok többet, nincsen tapi, mindenesetre ezúttal én nem igyekszem mozogni, olyan jó itt heverészni. Tudom, hogy nem tarthat örökké a pillanat, így ha elkezd felkászálódni, akkor megpróbálok neki segíteni és remélhetőleg nem kell sok, hogy ismét a saját lábunkon állhassunk. Igencsak kimerítő feladat állandóan felnyalábolni valakit a földről, így nem meglepő, hogy porzik a torkom és remélem a nőstényé is, úgyhogy fordulok is a pult felé, hogy egy egész üveggel kérjek ki.. nem tudom miből, érdeklődve fordulok újdonsült partnerem felé, válasszon nyugodtan, nekem édesmindegy. Szóval ha leadtuk a rendelést, figyelmem ismét a nőé, az arcát tanulmányozom, főként a szemeit. Te jó ég, más férfiak mindig a kebleket, vagy a fenekeket bámulják, pedig néhány szem! Egek, tényleg el lehet bennük veszni. Persze ezzel nem azt mondom, hogy én nem szoktam csinos idomokat bámulni, de akkor is. - Megtudhatom bájos nevedet? - töröm meg a pillanatnyi csendet, ha ő esetleg eddig nem tette. Biztos vagyok benne, hogy a neve is bájos, egy próbát megér, tekintetem persze le sem veszem az arcáról. Nagy kár, merthogy a kért italunk máris érkezik, a siető pultosnak hála talán kicsit nagyobb lendülettel csúsztatja felénk az üveget, mint kellene és mivel akad látnivalóm, nem figyelek. Későn észlelem az érkező meglepetést, persze kapok én utána, de ki tudja, mit találok…
// Mit markolnak ujjaim..? páros: sikerül elkapni az üveget, de megsimizem kicsit Yvonne keblét páratlan: üveg a földön landol, én pedig egyik mellére markolok //
Ezekkel a pimasz kis félmosolyokkal esküszöm, büntetni lehet, nem is érem, hogy merik használni őket a pasik, tutira tudják, mennyire hatásos. Basszus, miért vagyok én ennyire beindulva? Ha nem lennék ily pofátlan módon elhanyagolt az utóbbi időben, nem feltétlenül játszanék rá a dologra, de most valahogy nagyon nem bánnám, ha megkóstolna a másik. Szörnyű vagyok, istenem, és mindezt a Teremtőm előtt kell előadnom, így még rémesebb az egész. - Te kezdted, azzal a pimasz kis félmosolyoddal, ne csodálkozz, ha visszakapod. Vágom rá, és elégedettséggel tölt el a tudat, hogy betaláltam a megjegyzésemmel, persze, van rajtam bugyi, ahhoz túl rövid a szoknyám, hogy ezt bemerjem játszani. Ennyire azért még nem vagyok elkeseredett. Természetesen nem válaszolok konkrétan a kérdésre, mert mégis, mióta piszok bánásmód a bugyitlanság emlegetése? Főleg akkor, ha nos… nem épp zárkózott egyedbe fut bele a pimasz férfiú. Ez az egész komplikációmentes, nincsenek következmények, Sarahval haza megyünk, itt azt csinálok, amit kedvem tartja, nem bánhatom meg, nincsen felelősség, nem kérhetnek számon. Így hát nem gondolok túl semmit, csak hagyom, hogy sodorjanak a pillanatok. - Bírom a gyors tempót, szexi… Ha már lúd, legyen kövér alapon döfök még egyet belé. Finoman szólva sem vagyok az érzelmesség híve, nem megy, nincs rá szükségem, ellenben a vad egymásnak esés már igencsak bejön, persze, nem tudhatom, hogy ő miként áll ehhez a kérdéskörhöz, de így pár pillanat után nem mondanám, hogy a romantikus andalgás mestere. Hálistennek. - És még én szeretnék gyors tempóban haladni? Kérdezem nevetve, mikor hátranézek a kezére, bevallom, az kicsit érzékenyen érintene, ha a szoknya alatt matatna itt nyílt színen, de ezzel semmi bajom, még azt is mondhatnánk, hogy véletlen volt. Talán igen, de az már bizonyosan nem, hogy nem kapta el rögtön. Mikor végül elveszi a kezét, felülök, szemét módon természetesen pontosan úgy, hogy csípőtájékon kellemes közelségbe kerüljünk, majd felállok, a mellkasára támaszkodva pár pillanat erejéig, majd ha sikerrel jártam, nyújtom neki a kezem, hogy felsegítsem. Hú, mit is ittunk Sarahval? Jesszusom, már nem is emlékszem, mindegy, legyen mondjuk whisky, azt szeretjük vedelni legtöbbször, mert hát, nem vagyok a józanság mintapéldányai anyucival. Valahol még jól is esik, hogy nem melltájékon kutakodik, pedig ott is van ám mit nézni, de valószínűleg a bugyis fiaskót ki kell javítani valamiképp. Nem kevés pimaszság bujkál az én lélektükreimben is, szóval sejtheti, hogy nem vagyok egy ünneprontó csajszi. - Yvonne vagyok, na és te? Kérdezek rá én is, mert hát, egy ilyen helyes pasi nevét nem árt tudni, nem mintha azért kéne, hogy később bármit kezdjek vele, de ha minden jól megy, ma még lesz rá szükségem. Az ital érkezik, ő nyúl utána, de mellé, igazából mindegy lenne, számomra ösztönös, magától értetődő mozdulattal kapom el, de ugyanabban a pillanatban rájövök, hogy emberként ezt nem tehetném meg, így el is engedem, vélhetőleg segít a dolgon az is, hogy olyan elegánsan letapizza a mellem, mit tapizza… markolja. Az üveg meg esik...
//Lássuk, miként ér földet az üveg: Páros: Danny lábára esik, és a lendület tán van akkora, hogy megérezze, aminek köszönhetően szegényke keze kicsit megcsúszik, nekem meg láthatóvá válik a fekete csipkemelltartóm… Páratlan: A földre esik, ezernyi darabra törve, és áll bele jó pár darab mindkettőnk lábába.//
- Oké, akkor nem csodálkozom. - Jobbnak vélem ebbe nem jobban belemászni, vagy visszavágni, mégis ki kezdte és mivel ezt az egészet, inkább csak mosolygok, természetesen azzal a pimasz kis félmosollyal. - Erre gondoltál? - Húzom tovább, ha már lúd, legyen kövér és biztosra kell mennem, valóban erre gondolt-e. Bár mi másra gondolt volna, csak pimaszkodom. - Az előbb mintha olyasmit hallottam volna, hogy a gyors tempó szexi. Nem akarok csalódást okozni.. - Hajolok kicsit közelebb az utolsó mondatnál, hogy a fülébe súgjam a szavakat, majd egyből vissza is ejtem a fejem a földre, hogy továbbra is csak az a pimasz félmosoly maradjon meg ajkam szegletében. A kis akciója meg.. nyögés szakad fel a torkomból, ha ezt így csinálja, én esküszöm, hogy itt helyben fogok kidögleni. Iszonyatosan bírom, ha egy nőstény belevaló és tudja, hogyan kell húznia a hímek agyát és ez a hölgyemény nagyon is jól ért mindehhez. Amikor feláll, én magam is feltápászkodom, bár szó, mi szó, egészen kellemes volt ott lent kettecskén. Leadjuk végül a rendelést, a whisky pompás választás, ismét egy plusz pont a nősténynek. - Daniel - válaszolok egyből, miközben jó mélyen elraktározom az információt, miszerint Yvonne-nak hívják. Semmiféle idióta bókot nem lövök el arról, hogy micsoda szép neve van, szerintem ő sem számít semmi ilyesmire és az annyira, de annyira hangulatromboló lenne. A kockák szoktak ilyen dolgokkal bókolni, amikor semmi más épkézláb ötletük nem akad. Az ilyen dolgok nem véletlenül sülnek be túl hamar. De aztán persze lehet csak én működöm túlságosan furcsán, mindenesetre én ehhez tartom magam. Jön az üveg, szóval trécselni sem sok időnk lesz, pláne, hogy az üveg helyett a mellét markolom. Ó, anyám, ez milyen eszelősen jó érzés! Persze nem ilyen helyzetben szerettem volna kipróbálni a dolgot, de ha már ott tartunk, hát én kihasználom. Azaz használnám, ha az üveg nem robbanna szét a földön és nem állna bele a lábamba jó pár darabkája - és vélhetőleg Yvonne lába sem ússza sem a dolgot. Azért persze, hiába a fájdalom, nem kapkodom én el a dolgokat, de sajnos kénytelen leszek elengedni a formás kis dombocskát. Sokáig nem gondolkozom a folytatást illetően, egyik kezem a nőstény hátára siklik, hogy a másikkal, kissé lehajolva, egyetlen gyors mozdulattal kaszáljam el a lábait térd tájékon. Máris a kezeimben tartva robogok elfele. - Vigyázat! Sérült hölgyemény van nálam! Utat! - kiabálok én, próbálva túlharsogni a zenét, a ricsajt, de legalább a körülöttünk állók felfigyelnek ránk, hogy a hangomra-e, vagy szimplán csak arra, hogy a kezeimbe kapva próbálok vele közlekedni, de utat nyitnak, vagy én török magunknak, nekem totálisan mindegy. Egy kicsit elhagyottabb asztal felé veszem az irányt, ahol hasonló dolgokat kiabálva fektetem le a nőstényt, próbálva úgy csinálni a dolgot, hogy lehetőleg ne törjön össze semmi alatta. Ha ezzel megvagyok, megpróbálok elhessinteni innen mindenkit, a legtöbbeknek már az furcsa, hogy Yvonne-t az asztalra fektettem, de magasról teszek rá, legalább idiótának néznek és hamarabb kerülnek távolabb tőlünk. - Dr. Corvin, szolgálatára, kisasszony. - Teljes mértékben komoly arcot vágok, ahogyan a lábához sétálok, hogy a kezembe véve lássak munkához. Persze sokáig nem bírom, hamar elvigyorodom, de azért én próbálkoztam. Gyors mozdulatokkal szedem ki a szilánkokat a lábából, az enyém totálisan nem érdekel, magasról teszek a fájdalomra is, ez nem több számomra néhány kellemetlen szúnyogcsípésnél. Miután kiszedtem az egyik lábból a szilánkokat, persze nem sietek túlságosan hamar elengedni, még jó alaposan szemügyre veszem, nem-e maradt még benne, csak aztán térek át a másik lábra. Nem szólok semmit, látszólag nagyon elmerülök a munkában, a szám az fülig ér, de ha beszél, övé a figyelmem egy része. Azaz így is az övé, de a lába helyett akkor az arcára is megpróbálok olykor fókuszálni. A szemem sarkából látom, hogy egy srác egy tálcányi söröskorsóval próbál egyensúlyozni, mondanom sem kell, igencsak bénán, azt azonban nem szúróm ki, hogy egy faszkalap meg is szívatja szegényt.. Lábát akasztja a bokájába, hogy csórikám elesve még a tálcát is elhajítsa. Mondanom sem kell, hogy felénk…
// Repül a tálcányi sör.. 1-2: engem talál telibe, Yvonne csak kis permetet kap belőle 3-4: Yvonne kapja a sörfürdőt 5-6: mindketten úszkálunk a sörben //
- Igen, poooont erre. Legyintek mosolyogva, hisz tökéletesen biztos vagyok benne, hogy tudja, erről beszéltem, de kellőképp szemtelen hozzá, hogy csak azért is adja alám a lovat. - Mi tagadás, egész jól megy. Istenem, annyira, de annyira tartok attól, hogy ez az egész úgy fogja kivenni magát, mintha én bárkire rá akarnék ugrani, aki csak hozzám szól. Mit tehetek én róla, hogy ő ilyen kis fogamra való darab? Néha az az érzésem Fairbanksben, hogy akkor sem támadna rám senkinek gusztusa, ha meztelenül flangálnék a nyílt utcán. Előbb vinnének el a zsarok. Nem tesz jót az önbizalmamnak a dolog, az tuti, márpedig igényeim lennének, nem is kicsit, de hát… a sótlan alakokkal nem bírok mit kezdeni. Már-már fájdalmasnak ítélem az elgondolást, hogy most fel kellene állni a földről, de megteszem, nem illő pozitúra egy ivóban. A nevére mosolyogva bólintok, megjegyzem, ez biztos, már csak azért is, mert már most több vidám percet okozott számomra, mint Fairbanksben Sarahn kívül bárki. Az üveg sajnos elég hamar megakadályozza a testi közelség elharapódzását, bár engem határozottan nem zavar ez a szúnyogcsípésnyi fájdalom, de úgy tűnik, ő másként gondolkodik erről, tekintettel arra, hogy ölbe kap, amire csak nevetni tudok. Teljesen meg van húzatva, de tetszik a dolog, kár, hogy ennyire messze kellett jönnöm a lakóhelyemtől, hogy összefussak egy ilyen dinka pasival. - Nyugiii, nem vagyok cukorból. Említem meg neki csak úgy mellékesen, de nem hiszem, hogy oly sokat segítene a dolog, csak visz valamerre ész nélkül, aztán hamarosan egy asztalon találom magam, amire azért erőteljesen nevetnem kell. - Doktor úr… fáj a lábam. Biggyesztem le játékosan az ajkaimat, ha már lúd, legyen kövér, rájátszom én a dologra, nem gáz, viszont, ha kiszedi a szilánkokat, nekem gyorsan el kell húznom innen, mert percek alatt nyoma sem lesz a sérüléseimnek, és bár zömmel vérfarkasok hódolnak itt alkoholszenvedélyüknek, de attól még akadnak emberek is, és nem örülnék, ha valaki kiszúrná. Nem mondom, el tudnék képzelni kellemesebb körülményeket is, aminek keretében a lábaimat tanulmányozza ilyen lelkesen, de most marad ez. Sóhajtva ülök fel közben, és figyelem, ahogy vigyorog, én is így teszek. - Ugye… gyógyítható? Pillogok felé bűbájosan, én látom a közeledőt, de Danielhez hasonlóan nekem sem esik le, hogy egy barom elgáncsolja, így már zúg is felé a söröskorsó áradat, nem mondom, kár a sörért, báááár, így jobban megnézve elég szexi, ahogy a nedves póló rátapad. Beharapom az ajkaimat, úgy ülök ki az asztal szélére, így egy kicsit magasabb vagyok, mint amúgy lennék, de amúgy sem lennének ilyen téren problémáink, szerencsére a magasabb kategóriát képviseli, így nem kéne attól tartanom, hogy le kell hajolnom hozzá. - Lehet, hogy át kellene öltöznöd… Dehogy kéne, maximum levenni, mindenesetre, én tovább cicázok vele, hátha sikerült már annyira felhergelnem, hogy ne legyen vége akkor ennek az estének, ha én egy perc múlva már épületen kívül leszek, a muszáj nagyúr. Természetesen tök véletlenül némileg nekisimulok, mikor leszökkenek az asztalról, és vigyorogva adok egy apró puszit a szája sarkába. - Ezer örömmel maradnék még, de sajnos elszólít a kötelesség… légy jó fiú, Danny… Tudja a fene, hogy becézi-e bárki így, mindenesetre egy rövid mellkaspaskolás után -óbaszkideizmos- kislisszolok előre, és a kijárat felé húzok, a lábam szerencsére még véres, de már bőven nem folyik belőlem több, így könnyűszerrel gyanút foghatnának az emberek, hogy itt valami nem kerek. Odakinn friss esőillat van, pár perce még eshetett, én meg vagyok annyira bamba, hogy gond nélkül kisétáljak a járda szélére, és ne tűnjön fel, hogy közeledik egy autó, ami közel öt másodperc múlva tetőtől-talpig sáros löttybe öltöztet, én meg pisloghatok, mint hal a szatyorba. - Basszus, inkább a sörből kaptam volna. Nyögök fel, és most már inkább azt remélem, hogy nem jött utánam, mert sáros víztől csatakosnak lenni közel sem szexi, már szerintem. Mondjuk, a fehér felsőmmel már könnyedén nevezhetnék egy vizes pólós versenyre, szóval talán mégsem vagyok egy utolsó látvány. Ettől függetlenül úgy vélem, ideje elhúzni a belem a szállodába, mert így nem grasszálhatok az utcán…
- Egy cseppet se féljen, kisasszony, a lehető legjobb kezekben van! - vágok olyan komoly fejet, amennyire csak jelen helyzetben sikerülhet, sokáig azonban nem bírom, szélesen vigyorodom el és még egy kacsintásra is futja. Imádom, hogy így rájátszik a dologra, az lett volna a szívás, ha nem vevő a poénomra, akkor aztán akkorát zuhantam volna a pofámra, hogy tuti bezuhanok a pincébe. - Én minden tőlem telhetőt megtettem, most már csak magácskán múlik - csóválom meg kissé a fejemet, elhúzva a számat. Ennél többet a lábaiért én nem tehetek, szavaimmal viszont akaratlanul is arra célzom, hogy tudom, miféle, innentől már seperc alatt helyrejönnek a vékonyka kis vágások. A dolgot azonban félbeszakítja egy igen köcsög vendég, aki bizony gáncsolja a tálcát fuvarozó illetőt, a sör pedig, mert hát miért is ne, pontosan rám zuhan. Hát ez csodálatos. Úristen, kurva jó! Hogy lehet így elcseszni egy ilyen remekül alakuló estét? Mert ha még víz érkezett volna, azt mondom, hogy oké, na de sör.. Itt fogok bűzleni, biztos baromi jó benyomást keltek. Pár pillanatig csak állok, leforrázva, kissé tátott szájjal, grimaszolva, majd megrázom a fejem, próbálva ezzel is eltüntetni a sör maradékát az arcomról, hajamról. - Lehet - bizonytalan a hangom, ahogyan vállaimat leeresztve sóhajtok egyet, beletörődve, hogy bizony nyakig sörben fürdök. Hangomban még is ott bujkál, hogyha én egyszer leveszem, akkor örülnék, ha vissza sem kellene vennem. Már épp azon vagyok, hogy oké, akkor le is dobom a felsőmet, amikor kijelenti, hogy elszólít a kötelessége.. Mi van? Pisilnie kell? Ezer örömmel megvárom, még akkor is, ha nagy dolga akadt.. Bár ebbe inkább nem gondolok bele. A kis puszi teljességgel letaglóz, kicsit mehetett volna arrébb is, de úristen, ha most így hagy itt, akkor tuti felgyújtom ezt a helyet! Jó pár pillanatig csak szótlanul állok itt és bámulom a hűlt helyét. Ezt nem hiszem el. Ha nem indulok utána, akkor még a végén elszökik! Azt pedig nem igazán szeretném. Szóval gyorsan meg is indulok, érzem az energiáit és bár kicsit nehéz ennyi vérfarkas között, de csak sikerül megtalálnom. Aminthogy kiérek, észre is veszem és még pont elcsípem, amikor is az egyik autó telibe kapja. Nagyon nehéz, hogy megálljam a nevetést, de végül csak sikerül, máris ott termek mellette. - Hát ezt jól megszívtad… - vigyorgok szélesen, de most már legalább nem csak rám tapad a felső. Apropó, tapadás.. Basszus, még csak palástolni is képtelen vagyok, ahogyan gyorsan végigmérem és dehogynem, ez teljes mértékben szexi! Sár ide, vagy oda, szerintem akkor is. Az viszont biztos, hogy nem fogom hagyni, hogy elsétáljon. - Így jár az, aki szökni próbál - csóválom meg a fejem, de a komoly arckifejezés ezúttal sem marad sokáig a képemen. Azonban nem fogok tovább teketóriázni, elkapom a derekánál és szépen átterem az úton, hála égnek egyetlen autó sem közeledik. - Mit szólnál, ha valami fedett helyre mennénk, ahol meg tudunk szabadulni a nedves göncöktől? - Kúszik feljebb egyik szemöldököm, szándékosan fogalmazok kétértelműen, mert ha levesszük a göncöket, én valószínűleg nem fogok azon kapkodni, hogy szárazat húzzak helyette. Máris halászom elő a kocsikulcsot, hogy a kis drágaságomhoz tereljen Yvonne-t, aztán máris ültessem be az anyósülésre. Nagyon remélem, hogy nem fog ellenkezni, ha pedig mégis, hát akkor így jártam, erőltetni semmit sem erőltetek. Ha viszont beszállt, akkor pattanok én is a kormány mögé. - Hozzám, vagy a hotelba? - teszem fel a logikus kérdést, miközben indítom a kocsit, majd ha válaszolt, akkor máris a gázra lépek. Ha pedig rám bízza, akkor is. Nem finomkodom, egyáltalán nem félek a zsaruktól, jópárszor fülön csíptek már, de kit érdekel? Imádom a száguldást, kissé ittasan pedig ne is várja senki, hogy majd szépen, nyugdíjas tempóban fogok végigvánszorogni a városon, arról nem is beszélve, hogy Yvonne-nak mielőtt le kell dobálnia a cuccait, nehogy megfázzon! Ja igen, a farkasok és a megfázás…
Rajtam múúúlik. Hogy mi? Áhhá… szerencsére akkor ő is bundás, hála a magasságosnak, nem kell menekülnöm előle fél éjszaka. Kellemetlen lett volna, ha esetleg ember, és ezért hagynom kell kicsúszni a kezeim közül, pedig rendkívül finom falatnak tűnik. - Ne vágj már ilyen búvalbélelt képet… jól áll neked a sör. Kacsintok szemtelenül, mert hát, mi tagadás, így van. Istenem, de be vagyok indulva, ez szánalmas. Mindenesetre, amíg ő nem tart annak, addig nem para, de az holt biztosan lejön, hogy nem lenne ellenemre, ha levenné azt a pólót, és utána vissza nem. Sőőőőt. Rendkívüli mód örömömre szolgál, hogy az apró puszim betalál, jól van, ő sem közömbös, eddig sem tűnt annak, de nem árt biztosra menni, szóval elméletileg elég jó esélyeim vannak arra, hogy utánam jöjjön. Remélem, nem számoltam el magam, mert akkor igen csúnyán hoppon fogok maradni, de majd maximum megyek sírdogálni anyuci szoknyája alá. Inkább maradtam volna benn… komolyan, mi jöhet még? Nyilván a villám nem fog belém csapni, de ez azért nem hiányzott az életemből. Kész szerencse, hogy pillanatok múlva megszólal mögöttem Daniel, és már nem is tűnik annyira kényelmetlennek ez a rögtönzött vizes pólós verseny. Már majdnem sajnálom, hogy ma vettem fel melltartót. - Ne vigyorogj… Lököm kicsit vállon, de eltaszítani nem akarom, inkább csak célzásértékű a dolog. A vigyora mondjuk abszolút nem zavar, nagyon is jól áll neki. Felvonom a szemöldököm az egyéb reakcióira, nocsak, ezek szerint ez bejön. Hmmm… Hát legyen, kihúzom magam mosolyogva, aztán a szavai hallatán gyorsan meg is csóválom a fejem. - Nem szökni, hanem nem lebukni. Vonok vállat, túlmagyarázni nem fogom a dolgot, szerintem így is érti, legalábbis remélem, hogy nem alulról veri a százat az iq-ja. - Meg aztán, bíztam benne, hogy utánam jössz. Kacsintok rá, részemről én nyílt lapokkal játszom, úgy általában sem vagyok a köntörfalazás mestere, a kerülőutakat sem szeretem, ex-rendőrként mondjuk ez szerintem nem túl nagy csoda. - Azt, hogy ez egy csodálatos ötlet. Nekem ez abszolút nem kétértelmű, csakis egy, lévén akárhová is megyünk, egyikünknek nem lesz mit a vizes göncök helyére venni, ami igazán csodálatosan hangzik. Ha meg az egyikünk nem öltözik fel, akkor minek tegye a másik? - De menő járgány. Nekem motorom van. Nyilván nem egy csajos dolog, de én azért bízom benne, hogy bőven nem tartozom bele az átlagos nők kategóriájába. Nem mintha amúgy küllemre nem lennék eléggé nő, de azért a belbecs már közel sem púderrózsaszín. Beülök, miért is ne ülnék be, nem vagyok az a fajta, aki felhergeli a pasit, hogy aztán otthagyja főni a saját levében, meg aztán, én is szeretnék elmerülni ebben a póló nélküli témában. - Hacsak nem akarod, hogy a Teremtőm asszisztáljon, akkor hozzád. De könyörgöm, ne akard, visszafejlődnék tőle… Nem mintha sok esélye lenne annak, hogy Sarah visszamegy a hotelbe, de jobb szerettem a hazavihető nőci lenni, nem az, akit bedugnak egy hotelszobába, hogy még véletlenül se szúrjon szemet senkinek. Nem arról volt szó, hogy azt akarom, vegyen feleségül, erről szó sincs, de azt egy hangyányit vágyom tudni, hol és miként él. - Ne finomkodj… Adom alá a lovat rendesen sebesség tekintetében, engem nem kell félteni, a rendőr már egy ideje kikopott belőlem, sokkalta vadabb vagyok, mint akkoriban, pláne, mert azóta a farkasom is kiteljesedett, és ő minden őrültségbe belehajszolna akkor is, ha nem akarnám. Közben, ha már ennyire témánál vagyunk, én ugyan nem vagyok rest tovább fűteni a hangulatot, és van pofám lecsekkolni, hogy combügyileg miként is feszít a drága. Sőt, még beljebb is merészkedek, de nem lépem át azt a bizonyos határt, csak hergelem, tudom, szemét dolog, de szerintem így az igazi.
Amikor vállon lök, a vigyorgásomból kis kacagás lesz, képtelen vagyok megállni, hogy fülig érjen a szám. Odabent én lettem nyakig sörös, most meg Yvonne szívta meg. Bár szerintem ez nem tartozik a megszívás kategóriájába, lévén baromi jól áll neki a vizes felső. És én nagyon is sajnálom, hogy vett ma fel melltartót. - Csodálkozol? Kellőképpen felhergeltél ahhoz, hogy csak úgy hagyjam, hogy elsétálj - teszek őszinte vallomást, nahát, milyen romantikus, szóval közlöm is vele az ajánlatomat, a válaszára pedig még szélesebbre húzódik a vigyorom. Csodálatos, szeretem, amikor a nőstények ennyire együttműködőek. Nem lettem volna erőszakos, isten ments, ha nem akarta volna, hagytam volna, bár őszintén bíztam benne, hogy nem így lesz, hiszen ami odabent történt, az alapján igencsak kegyetlen nőszemély lenne és nem mellesleg jó színész, hogy ilyeneket művelt. - Óhóó, komolyan? Váov, nem gondoltam volna - nem hinném, hogy vele szemben finomkodnom kellene a gondolataimmal, nem hiszem, hogy olyan megsértődős fajta, ráadásul semmi gonoszat nem mondtam, csupán azt, hogy nem néztem volna ki belőle, hogy motorozik. Ami, valljuk be, egy nőnél rohadtul menő dolog! Legalábbis szerintem. Bírom a motoros csajokat. Én a sportkocsik híve vagyok, ezért is tartottam meg ezt a gyönyörűséget. - Ahh, pedig szívesen kipróbáltam volna úgy is a dolgot - vigyorodom el újfent, micsoda meglepetés. Érdekes lenne úgy, hogy a teremtője asszisztálna az egész dologhoz, az én fantáziám természetesen igencsak megmozdul, de inkább gyorsan abba is hagyom, mert ez nagyon durván.. bizarr. Hogy szépen fogalmazzak. - Emiatt ne aggódj - Én nem szoktam finomkodni, vezetés közben legalábbis nem. Na jó, ha a melós kocsival vagyok, akkor igen, de ezzel a drágasággal egyáltalán nem.
[ Immáron a Corvin kuckóban ]
Szóval nyomom én rendesen, így körülbelül tíz perc és máris leállítom a motort a társasház előtt. Persze senki ne gondolja, hogy olyan gettó stílusú panelban lakom, ó, egyáltalán nem, ez itt a menő környék. Persze nem luxuslakosztály, olyan pont középút. Nyitom is az ajtót, engedem is előre a vendégemet, hogy a lépcsőn ismét előrekerüljek. Második emelet, ismét ugyanaz a procedúra, mint lent, majd ha Yvonne belépett, máris csukom az ajtót. - Nos, ha nem bánod, szívesen segítek… - Lépek egyből közelebb, ha hátrál, akkor sem mehet messzire, mert hamarost ott a fal, az ilyenféle felállást sem fogom bánni, sőt, igyekszem egészen minimálisra venni a kettőnk közötti távolságot. Ezúttal sem finomkodok, nem hiszem, hogy tovább kellene húznunk az időt. Ajkaimmal az övét keresem, miközben két kezem már a csípőjén, hogy megpróbálhassak a póló alá nyúlni. A lehúzáshoz kicsit el kell távolodni egymástól, de nem bánom, utána ugyanott fogom folytatni, ahol abbahagytam.
Kezdőlap
)//
