Cím: Láda-mese finálé Hely: Farkaslak Idő: 2015. január 1., Victor születésnpja Érintettek: Autumn A. Autenberry, Victor Wainwright
Hazaérkezésem után a három láda, amit Tria mondott, megérkezett Victorhoz. Pontosabban becsempésztem a szobájába, egyelőre nem akartam a szeme elé kerülni. Sokáig úgyse bujkálhatok előle, főleg így, hogy egy épületben lakunk, mégis: ameddig lehetett, még húzni akartam. A három ládából egyben Yetta kisujja volt, egyben az én bal gyűrűsujjam, az utolsóban pedig a bal kézfejem. Valami azt súgta, nem fogja őket ezüstláncra fűzve a nyakában hordani - bár ha igen, akkor aztán tényleg semmi kétséget nem hagy afelől, hogy kinek a Kölyke. Rock 'n' Roll nagypapa lenne a flúgos Dédi mellett, senki nem szólhatna többé a hülyeségeim miatt. Ami király lenne, de inkább abbahagyom az álmodozást. A pakk mellé egy rövid üzenet is járt. Írásban közöltem, amit akartam, mert egyfelől így biztosan nem szakított félbe, másfelől én is normálisabban és összeszedettebben fogalmaztam így, semmint az "atyai" pillantás súlya alatt rogyadozva.
"Boldog születésnapot, Victor! Ezt elsősorban a Teremtőd üzeni ezekkel a dobozokkal, én kevésbé véresen köszöntöttelek volna fel, de azt hiszem, tudod milyen ellenállhatatlan. Én pedig már tudom, miért voltál olyan dühös rám. Tudod... azt kívánom, bár ne lenne igaz, de ez nem kívánságműsor, igaz? Bocsánat... Az én ajándékom két jó hír, legalábbis bízom benne, hogy neked is azok lesznek. Az egyik: Yetta biztonságban van, távol minden szarságtól, ami itt kavarog. A másik: úton vagyok a tisztességes hímmé válás felé, ugyanis eljegyeztem és igent mondott - és ez nem olyan leánykérés volt, mint az a tucatnyi még anno Európában. Fogalmam sincs, mikor látom újra, de akkor el fogom venni, és erre szeretném az áldásodat kérni. Edward
U.i: Gondolkodtál már családi vacsin? Irtó vicces lenne."
Cím: I choose you Hely: Fairbanks és Anchorage Idő: 2016.01.13. Érintett: Yetta Nacrosh
Volt valami - pontosabban két valami -, amit már meg kellett volna tennem, csak az elmúlt hetekben nem jutottam el addig. Felkarú rablót játszva viszont hirtelen mintha több időm lenne mindenre. Vagy nem, csak ezzel áltatom magam. Akárhogy legyen, feladtam a kis csomagot, benne az Eskától kapott gyűrűk kisebbikével. Semmit sem szóltam előre Yettának, hiába beszéltünk telefonon és - milyen meglepő - a kis balesetemet is elhallgattam. Nem akartam, hogy feleslegesen aggódjon, jól voltam. Tényleg jól. Egyedül a küldemény és a mellé írtak miatti reakció miatt aggódtam, "sose lehet tudni" alapon. Főleg nála! Mégis alig vártam, hogy valahol, valamilyen formában mondjon valamit, akár csak annyit, hogy jó nagy hülye vagyok. Vitatkozni se tudtam volna.
"Min ulvinne,
ezt karácsonyra kaptam egy ismerősömtől, a párja azt hiszem, értelemszerű, hogy hol leledzik. Meg merem kockáztatni, hogy ennyire, ilyen tudatosan még semmit sem akartam életemben, amiből fogalmam sincs, mennyi lehet vissza, de azt tudom, hogy örömmel áldoznám belőle a lehető legtöbb időt arra, hogy boldoggá tegyelek. A körülmények nem a legideálisabbak, ám ez legalább ránk vall, és ha még egy évet ülök fölötte, akkor is ugyanígy fogok érezni-gondolni veled kapcsolatban. A hol nem számít, csak azt találd ki, mikor és megyek.
Cím: Álmodtam Hely: Farkaslak és az éter Idő: 2016. 04. 03. Érintett: Lilianne Beauchene
Gyűlölök vészmadár lenni, de nem látom a fától az erdőt és ez... ijesztő. Álmodtam, Lili és ez olyan volt, mint tavaly, a Vörös Hold alatt. Nem merek aludni.
Gáz? Az. Érdekel? Nem. Ha valami túlmutat rajtam és van kihez fordulnom ezzel, megteszem. Azzal senkinek se használok, ha belepusztulok a végkimerültségbe vagy beleőrülök a fóbia határát súroló félelembe. Még mindig volt, hogy önkéntelenül a mellkasom vakartam, nagyobb baj, hogy sokszor észre se vettem. Az se érdekelne, ha csak sokszor hallott nyugtatást mondana, csak mondjon valamit, akármit. Mert akihez még ezzel fordulnék, annak a fejéhez rengeteg dolgot hozzávágnék és komolyan tartok attól, hogy még annál is nagyobb baromságot tennék, minthogy egy hónapra lelépek szó nélkül.
Nem csak te álmodtál, Darren. Én is. Sőt, Emmett is, úgyhogy élek a gyanúval, hogy még nagyon sokan vannak. Csak… válassz, mert hidd el, nem akarsz minden éjszaka erre ébredni, én már csak tudom.
Pötyögöm bele a telefonba, próbálom diszkréten intézni, hogy ne tűnjön fel Emmettnek, nálam világ életemben fontos volt a diszkréció. Többet viszont aligha lennék képes írni neki, mert még magam sem értem, mi ez az egész.
Tényleg olyan volt. Pont olyan, eleinte. Rettegtem.
Jobb, ha tudja, talán valamicskét segít, hogy nem csak ő elveszett, hogy nem csak az ő lelkén hagytak nyomot a tavaly történtek. Mind sebzettek vagyunk, s nem az élet, hanem a túlvilág vájta belénk a fogát, s félő, nem is ereszt már soha többé. S mégis küldök egy harmadikat is, talán a kapkodó, szerteszét gondolataim is érzékletesen jelzik, nem vagyok csúcsfomában.
Nem tudlak megnyugtatni. Rettenetesen félek, Darren, és mégsem akarok elmenni, mert.., mi lesz, ha történik valami Vele? Engem meg elküldenek, és itt van ez is. Nem látom az értelmét, látnom kellene, mert… egyszerűen tudnom kéne mi ez, de fogalmam sincs róla.
És még én akarok Anernerk lenni. Nevetséges vagyok.
Egymás után jöttek az SMS-ek, s valahol megnyugtattak ugyan, másrészről viszont görcsbe rándult a gyomrom. És mégis a kapkodása, a kusza mondatok, a félelme és az aggályai beismerése mind-mind erőt öntött belém, mert egyszerűen nem akarom, hogy kétségbeessen és féljen. Sem ő, sem más.
Köszönöm, Lili.
Szeretném megnyugtatni, de tudom, hogy teljesen mindenhogyan képtelenség.
Ő Harcos, tudja, hogy bármikor kaphat olyan feladatot, ami az életébe kerülhet. Kétlem, hogy félne, legfeljebb félt: téged. Hidd el nekem, ha tudja, hogy te biztonságban van, sokkal jobban tud arra figyelni, hogy egy darabban láthasd viszont, élve, elevenen. Bármi is lesz, küzdeni fog ezért. Azért kell távol lenned, hogy ő teljesen az április túlélésére koncentrálhasson és ne kelljen megosztania a figyelmét. Hidd el, én már csak tudom... Nincs okod félni, amíg ő erős, Lili.
Tudom, hogy nehéz, mindenkinek az, de nem engedhetjük, hogy a félelem eluralkodjon. Erre pedig ő mutatott rá... És amint megemésztem, aludni fogok.
- Öröm úgy segíteni, hogy fogalmam sincs, hogy csináltam.
Igazából sejtem, ha túl tudnék látni jelenleg a félelmeimen, akkor tökéletesen biztos is lehetnék benne. Emmett mellett most sokkal jobban érzem magam, mint mikor megkaptam a hírt, de attól még reszket a lelkem attól, hogy itt kell hagynom hamarosan, is strigulázhatom a napokat a Vörös Holdig. Már most is görcsbe rándul tőle a gyomrom.
- Tudom, hogy engem félt, de most nem engem kell. Én… oké, nem vészmadárkodom, annak semmi értelme sincs. Tudom, hogy küzdeni fog, megígérte. Ideje bíznunk abban, hogy vannak erők, amiknek le kell tudnia győzni a sötétséget, nem igaz? Megkérte a kezem.
Hogy miért így, miért most? Nem mondtam még senkinek, eleinte magamnak akartam megtartani az örömhírt, és a tényt, hogy elfogadja a farkasomat, aztán most… mindent szétzilált bennem a távozásunk híre, most már mindegy. Olyan jó hír nem lesz, amilyennek szerettem volna, hogy legyen.
- Aludj, Darren, a választás nem rossz. Sokszor szükségszerű.
Mert tudok sok mindent attól, hogy nem beszél róla sem ő, sem más. Többet látok, és érzek, mint a legtöbben körülöttem, a legtöbbjüket egészen mélyen ismerem, mert bíznak bennem, s ez fordítva is így van.
Az örömhír láttán majdnem elfelejtettem azt, amit előtte írt. Te jóség ég! Pontosabban ebben a hónapban annyira nem lesz jóságos, de mégis...
Akármi lesz, az okkal fog történni. Borzasztó bölcselkedőnek tűnhet ez, de muszáj, hogy így legyen. Ha nincs értelme, akkor semmi sincs. És igen, bízz ebben, bízz benne. Nincs veszett ügy, amíg van, aki küzdjön, akár így, akár úgy. Szívből gratulálok! Ezt így elég nehéz fokozni és rendesen átadni, de hidd el, fülig ér a szám. Amúgy majd megmondom neki is, de most csak neked: ha valaha meg mer ríkatni, megtalálom és az csúnya lesz és nagyon-nagyon durva!
Csak félig gondoltam komolyan, valahogy minden Morcos Medvesége ellenére sem néztem ki belőle, hogy ilyesmit tenne Lilivel.
Utálok választani. Olyan, mintha lemondanék arról, amit nem választok. Torkos vagyok. De meg fogom tenni, hiszek neked és benned.
- Önnek egy új SMS-e érkezett, a küldés ideje: 04.10. 20:29 -
PANYAAAAAAA! Ilyen hosszútávú kizártságot csak szex esetén tudok megbocsátani és elnézni. De ti nem szexeltek, ez tuti! Ha azt mondom, kezdek fázni, nem hiszed el, mi?
APUKAAAA! Hát akkor így jártam. Szipp. Majd Dana vállán kisírom magam. Egész jól összehoz minket, hogy állandóan magunkra hagysz, szóval köszi érte. <3 És jól sejted, nem hiszem el, szóval valami nyomósabb indokot találj ki! : P
Megragadtad a lényeget. : D Nem kötök alkut, bocsi! De azért szeretlek! <3 Viszont így már minden érthető.. Sokat ittál már? Mert be sem zártuk az ajtót... Jó ház előtt ücsörögsz? : P
Ahha... És ezt több, mint fél órába telt kideríteni? : P Amúgy meggondoltuk magunkat. A pia jöhet! Viszont csajos bulit tartunk, szóval ha szerzel egy parókát, akkor talán beengedünk. :3
- Önnek egy új SMS-e érkezett, a küldés ideje: 04.10. 21:31 -
Másokkal is folytatok tele-szociális életet, bocsi. ˇ^ˇ Csajos buli. Ennél halkabb bulit az életben nem pipáltam. Alkohol van ám nálam, nem málnaszörp, remélem nem baj. <3 És egy "talán" kedvéért nem veszek se fel, se le semmit.
- Önnek egy új SMS-e érkezett, a küldés ideje: 04.10. 21:45 -
Még szép! A hibáidnak mindig csak a felét ismerd el, de te magad mindkettővel legyél tisztában. Ez is a hosszú élet egyik titka. Sok sunyiságra kell még megtanítanom téged, látom már. :'D Ezzel pedig ne viccelj... tényleg ne.
Aaaawwww király!!!! Tudod mit? Öltözz(etek) melegen és legyetek éhesek. Kimozdulunk kicsit. Unatkozok, remélem ti is.
Amikor az SMS után kiléptek a faházból, könnyed mosolyt varázsoltam az arcomra, Payne-t pedig esetlenül, fél kézzel magamhoz húztam, átkaroltam a nyakát és a kezébe nyomtam a félig kiivott whiskys üveget. Jogos volt, amit írt. Ezért nem akartam tovább feszegetni.
A térdeimre könyököltem fejem lehorgasztottam, s azt kívántam, bár hagyna el minden gondolat pár évre. Fel nem fogott mozdulattal vettem elő dzsekim zsebéből a mobilom, őszintén nem értve, hogy voltam képes sms-t írni. Muszáj volt.
- Önnek egy új SMS-e érkezett, a küldés ideje: 04.18. -
Megálltam.
Kiírta az üzenetnél, hol vagyok. Közelebb, mint eredeti szándékom, elhatározásom szerint lennem kéne.
04.18. - néhány perccel később Mikor jössz vissza? Ugye nem mész közelebb? Piros a Hold nálad is? Mert én annak látom és.. félek, Darren. Jó volna, ha itt lennél.
- Önnek egy új SMS-e érkezett, a küldés ideje: 04.18. -
Bevárlak titeket. Igen, vörös... Kövesd Jo utasításait és ne szakadj el a többiektől, rendben? Hamarosan találkozunk, addig is, légy erős. Tudom, hogy képes vagy rá.
Diktáltam a szöveget Yettának, az én kezem túlságosan remegett már ehhez.
Kezdőlap
