Amíg nincs munkám, valami hihetetlenül nagy szenvedés a nap. Mindenképpen beszélni akarok majd Patrishával, de ma már kerestem, és nem találtam, biztos valami dolga akadt. Még Liuval sem sikerült beszélnem, az a másik probléma, de ahhoz még egy jókora adag erőt is kell gyűjtenem, úgyhogy az várat magára estig. Vagy még egy napig. Vagy amíg össze nem tudom szedni magam. Összeszedtem a cuccaimat, és leslattyogtam az uszodába, vittem magammal egy romantikus könyvet, ha már az életemből hiányzik, legalább olvassak róla. Átvedlettem fürdőruhára, és leültem a medence szélére, lábamat belelógattam a kellemes hőmérsékletű vízbe, és kinyitottam a könyvet a harmadik oldalon. A bevezetőt átugrottam, az úgyis felesleges tintapocsékolás általában.
Az ebédemet sikeresen elmulasztottam, köszönhetően annak a piszok alaknak, aki lekezelően bánt velem. Mégsem akartam az egész napomat dühöngéssel tölteni, majd úgyis keresek magamnak egy házat, ahol lakhatom, de addig is, míg az nincs, marad ez a hotel, és próbálom magam jól érezni. Mivel a sérüléseim még nem gyógyultak be teljesen, viszont szerettem volna egy kicsit szaunázni, így magamra kaptam egy köntöst, és fáslizott lábbal, kicsit bicegve indultam neki, hogy megkeressem a szaunát. Valószínűleg rossz ajtón léphettem be, mert az uszodában találtam magam. Körbepillantottam, több ajtót is láttam, de nem tudtam, hogy merre induljak. Szerencsére, megpillantottam egy nőt, ezért megindultam felé, majd megálltam tőle nem messze. - Helló, elnézést, nem tudod, hogy merre van a szauna? - Érdeklődtem, de addig is, leültem az egyik nyugágyra, mivel még kicsit fájt a lábam, és ami azt illeti, a fejem is megfájdult.
Épp annál a résznél tartottam, amikor a főszereplő egy hirtelen felindulásból elkövetett dugás következtében bekerült édesanyja szervezetébe, és elindult a biológiai létezés versenyén, célba ért, hogy majd kilenchavi szabadságot követően, megszülessen és belecsöppenjen ennek a romantikus, csöpögős könyvnek a kellős közepébe, és végignyáladza azt. Ez már a huszonvalahanyadik oldal volt, és még csak most született meg. Azt hiszem ez az a pillanat, ahol be kéne csuknom a könyvet, és egy szép nőies mozdulattal a medencébe hajítani. Inkább veszek egy horror regényt. De mielőtt még döntésre jutottam volna könyv kérdésben, odalépett hozzám egy nő. - Nem - pillantottam fel rá, majd ledobtam magam mellé a könyvet. - Bocs, de nem vagyok túl tájékozott még a hotelban. Itt is most járok először. Felkászálódtam, és mivel nagyon nem húzott vissza a könyv szelleme, úgy döntöttem hogy szuper szociális leszek és bemutatkozok. - Amber vagyok - nyújtottam felé a kezemet a vendéglátós ezerwattos műmosolyom kíséretében. - Itt lebzselsz a hotelban? Úgy értem... itt laksz? Nyaralás vagy ... ? - Kérdőn néztem rá és vártam hogy ő fejezze be a megkezdett mondatomat.
- Akárcsak én, még csak pár napja lakom itt, de még mindig nehezen igazodom ki.- Sóhajtottam halkan, majd egy halvány mosolyt varázsoltam az arcomra. Egész kedvesnek tűnt a nő, legalább a szállodában vannak normális emberek is, nem csak beképzelt tökfejek. - Örvendek, én Svetlana vagyok, de szólíts csak Lananak, vagy Anának, ahogy jobban tetszik. - Kézfogás után elhúztam a kezem, akcentusomból érezhette, hogy nem vagyok helyi. - Itt lakom, és nem nyaralás. A szüleim itt éltek, most, hogy meghaltak, ide költöztem, átvenni az örökségem. - Hamar beindult a beszélgetés, ennek kifejezetten örültem, mert mindig is utáltam egymagamban ücsörögni, társaság nélkül. - Bár, ez a hotel nem igazán nyűgözött le, legalábbis, ami a személyzetet illeti. Délben belém kötött egy ittas férfi, mire egy másik nagy nehezen rávette magát, hogy kitessékelje az étteremből, majd mi történt azután? Nekem mondta, hogy ha a cimborám, akkor vele együtt engem is kiraknak a hotelből. Még csak meg sem kérdezte, hogy jól vagyok-e, vagy hogy mi történt. Közölte, hogy biztonsági ember, igen lekezelően bánt velem. - Ecseteltem neki a történetet, majd sóhajtottam. - Mindegy, teszek rá magasról, de ha más vendéggel csinálna ilyet, már valószínűleg munkája sem lenne. Te mi járatban vagy itt? Nyaralás? - Érdeklődtem hozzá hasonlóan, közben kinyújtottam a lábamat, és úgy pihentettem.
- Lana - biccentettem a nevét ismételve. Szokásom bemutatkozáskor papagájt játszani, mert a névmemóriám vacak, és sanszos, hogy a következő találkozás alkalmával nagyokat pislogva fogok azon kattogni, hogyan is hívják, így inkább ismétlek. Beválik. - Részvétem a szüleid miatt - néztem rá együttérzően. Mikor a kellemetlen hotelbeli élményeiről beszélt elvigyorodtam. Viszont a biztonsági emberre felfigyeltem, a nagyrészük ha jól tudom farkas. - Nem tudod a nevét? - Kérdeztem kíváncsian, majd odasétáltam az egyik padhoz és ledobtam magam rá. - Nekem eddig nem volt rossz tapasztalatom, egész jó hely. Kérdésére elmosolyodtam. - Nem, itt lakom mostantól. Úgy tűnik lakótársak lettünk. - Kedves lánynak tűnt, talán valamivel fiatalabb lehetett nálam, de nem voltam benne biztos. - Itt is akarsz maradni, vagy csak addig leszel itt, amíg el nem rendeződik ez az... ügy? - Nem szívesen emlegettem fel a szüleit, nem akartam beletaposni a lelkébe, hiszen ahogy a szavaiból kivettem, nem rég hallhattak meg a szülei.
- Köszönöm - Fogadtam lehajtott fejjel a szavait, nem igazán akartam róluk beszélni, ami történt, megtörtént, azon már úgy sem lehet változtatni. Szerencsére a téma egész más felé terelődött, így nem kerített hatalmába a melankólia. - A nevét? Hm, azt hiszem, Duncanként szólították, nagyon mogorva férfi. - Jegyeztem meg, de nem is akartam több szót fecsérelni arra a férfira. - Igen, lakótársak- Elnevettem magam, majd kíváncsi lettem, hogy vajon a szálloda mely részében is lakhat. - Hányas szobában laksz? Én a 103-asban vagyok...Ami azt illeti, itt maradnék, már terveim is vannak. - Mosolyogtam rá, majd kényelmesen hátradőltem a nyugágyban. - A helyi televíziónál szeretnék dolgozni, már be is adtam az önéletrajzomat, holnap lesz az állásinterjú, már nagyon várom. - Meséltem örömmel, legalább egy jó dolog is volt az életemben. - Mesélj, te mivel foglalkozol?
Felkacagtam, ahogy kiejtette a "nagyon mogorva férfi" nevét. Nem lepődtem meg a Dunról alkotott véleményén, igazából én sem vélekedtem róla másképp az első néhány találkozásunk után. Szimpatikus a csaj. - Ismerem őt - adtam választ a nevetésemre még mindig mosolyogva, de azt már nem akaródzott hozzátenni, hogy szerelmes is vagyok belé. Nehogy már engem is elítéljem Dun cseppet sem makulátlan modora miatt. - Rendes ő a maga módján, biztos csak feszült volt. Bár a modorán van mit csiszolni, de a munkáját nagyon jól végzi. - Még jó, hogy ő ezt nem hallja, így is eléggé magasban szárnyal az egója. - Sok sikert - mosolyogtam rá biztatóan. - Én is munkát keresek, bár eddig még nem jött össze semmi, pedig pár önéletrajzot már bedobtam a helyi vendéglőkbe és kocsmákba. Pultos lennék. Chicágóban egy sztriptízbárban dolgoztam - vágtam egy grimaszt. - Most azért ennyire nem akarom leadni.
Hiába él meg az ember 280 évet, még mindig érhetik meglepetések. A mai napra is jutott egy. Liu beszámolója több volt, mint érdekes. Ian felkeltette az érdeklődésem, és természetesen beszélni akartam vele. Már, ha visszajön. És az uszodában akar találkozni? Ám legyen. Felvettem a fürdőruhámat, ha már uszodáról van szó, s föléje egy combközépig érő könnyű kis kabátkát, amolyan fürdőköpeny helyettesítőként. Egy csini papucs, kicsit magas sarokkal, és már kész is voltam. Ian feltehetőleg nem tudja, hogy nő fogja felkeresni. De elég idős már ahhoz, gondolom, hogy a lábam és egyéb idomaim helyett a társalgásra tudjon összepontosítani. Ha meg nem, hát lelke rajta. Hamarabb ballagok le jóval az uszodába egy törölközővel a vállamon, letelepszem egy nyugágyba. Magammal hoztam egy jó könyvet, és azzal ütöm el az időt, megszokom közben a környezetet. Nem sokkal az előtt, hogy az egy óra lejár, egy alkalmazott utasításomnak megfelelően egy gyümölcstálat, két poharat és egy palack jó minőségű jégbe hűtött pezsgőt hoz be, és leteszi mellém, majd távozik.
Nem várt fogadóbizottság a bejáratnál, sem a recepciónál, a liftben, vagy a szobám előtt, sőt még maga a helység is érintetlen maradt, semmi jel nem utalt arra, hogy valaki járt itt míg odavoltam. Lehet, hogy van nekik nagyobb bajuk is egy kóbornál? Vagy netán utánam néztek, és nem találtak összefüggést köztem és a helyiek között? Meglehet. Deha már megígértem, hogy ott leszek, akkor be is fogom tartani a szavam. Még mindig nem érzem úgy, hogy lenne bármi félni valóm... Letusolok a találkozó után, még arra is van időm, hogy rövidebbre nyessem a borostámat, majd felkapom egy fekete fürdőnadrágot (nem azt a nagyon rövid, gatya szerű rémálmot, annak a hosszabbik, rövidnadrág szerű változatát) felé egy sziintén fekete köntös, és egy (mily meglepő?) fekete törölközőt. Pedig nem is tudatosan választom ezt a színt... Még mindig nem tudom, hogy mire számítsak odalent, arra gondolok, hogy talán majd ott ér a meglepetés, ezért számítok rá, hogy többen is jelen lesznek majd. Nem számít, hacsak nem telepítettek idő közben cápákat a medencébe, én mindenek előtt úszni fogok egyet. Már érzem a farkas jelenlétét, mikor kinyílik a lift ajtaja az alagsorba. Meglepett, hogy csak egy farkas várakozik rám, igaz nagyon idős és erős farkas lehet. Ezeket a tulajdonságokat ő is leolvashatja rólam még mielőtt meglátna, hisz semmi okom arra, hogy ne legyek "nyitott könyv". - Üdvözlöm. - köszönök oda a hölgynek, aki az egyetlen farkast jelenti a helyen. Nyugágya mellett az asztalon pezsgő, két pohár és gyümölcstál van gondosan elhelyezve, amit nem tudok hová tenni. Ide való, ezt érzem, de biztos, hogy mindketten ugyanarra a találkozóra érkeztünk? Mindenesetre közelebb megyek, megállok előtte, és bemutatkozok. Abból majd kiderül, hogy rám vár-e, vagy valaki mást, de akkor tényleg nagy ívben tesz rám a falka. - Ian Matthew Vaughn. - ha ő ajánlj kézfogást, akkor elfogadom, de ha nem teszi, én sem erőltetem. A nőnek kell előbb ajánlani az ilyesmit.
És eljött. Liu mondta, hogy velem egykorú lehet nagyjából. Egész jól saccolt a kölyök. Felkelek a nyugágyból, és úgy üdvözlöm. - Patrisha Bennett. ÉN töltöm be a béta posztot jelenleg. Igen, kezet nyújtok, és aztán hellyel kínálom. Én magam is visszaülök. - Foglaljon helyet, Ian! Örülök, hogy eljött. Kellemes megjelenésű, higgadt férfi. Vincent és Rowen után ez kifejezetten üdítő változatosság. Egy pár pillanatig még nem szólalok meg, csak hagyom az érzékeimet működni. Az én pajzsom fenn van, de értékelem, hogy ő nem leplez semmit. Ez végül is minden díszlet és kellemessé tévő formalitás ellenére egy kihallgatás. És igen, nagyon fogok figyelni arra, mennyi az igazságtartalom a szavaiban. - Mielőtt a mostani helyzetre rátérnénk ... - előveszem a pezsgőt és töltök mindkét pohárba - ... szeretnék gratulálni a szállodához, és egyben ... megköszönni Önnek ... - nyújtom át az egyik poharat - ... igazán kellemes hely, és jól érezzük itt magunkat. Na, én most rábízom, hogy ezt valóban bóknak, vagy heccelésnek tekinti. A körülményeket nézve végül is ez egyszerre mindkettő. Felépített egy szállodát, és most egy ellenséges falka lakja, miközben ő is szeretné magáénak tudni a helyet. Nem hiszem, hogy repes az örömtől. De ettől még az elismerés az elismerés.
Igen, rám várt a hölgy, nem másra. Bár a díszlet sokkal inkább egy randevúhoz illik, ami kissé megzavart, de nem felejtem, el, hogy miért vagyok itt, vagyis hogy a nő miért van itt. Báránybőrbe bújt vizsga lesz ez. Nem is piszkálom a pajzsom, marad ahogy van. A hazugság úgysem tűnik fel, ha magam is elhiszem amit mondok, arra pedig megtanítottak. Én meg idővel tovább csiszoltam. Kezet fogok, megvárom míg Miss Bennett helyet foglal, majd magam is úgy teszek. A pezsgőt is elfogadom, de nem tervezek kirúgni a hámból. Tehát béta. Így már értem, miért ő jött el. Annyira nem vagyok fontos, hogy az alfa köszöntsön, de "megborzoltam" annyira a kedélyeket, hogy a béta megnézzen magának. Csak egy száraz félmosolyra futja tőlem mikor a szállodáról beszél, de adott egy apropót ezzel a koccintásra. Felé is emelem a poharat míg a saját "tósztomat" szavalom. - Miss Bennett, akkor is így építettem volna meg a szállodát, ha kimondottan vérfarkasok részére készült volna az épület. Ez a munkám. Megveszem olcsón, lerombolom vagy átalakítom, az eredményt pedig eladom jó áron. És ha ez még tetszik is a vásárlónak... nos, az dupla öröm. - Ennél nagyobb tapintattal nem tudom körül magyarázni mennyire nem szívügyem az, hogyan érzik ők magukat a szállodában, és vagy a városban. Ha a nő koccintott velem akkor iszok egy kortyot, aztán leteszem a poharat, felállok és vetkőzni kezdek. Én bizony mindenek előtt úszni fogok. Ledobom a fürdőköpenyt, ellépek a nyugágytól, és már útban vagyok a medencéhez. Persze amikor megszólalok, a nőre nézek. - Mielőtt rátérnénk a mostani helyzetre... - ismétlem a szavait. Nem gúnyolódok, csak így jelzem, hogy nem felejtettem ám el, miért vagyunk itt. - Szeretném megosztani önnel, hogy jelenlétük a városban, egyáltalán nem érint kellemetlenül. A nap folyamán beszéltem Mr. Aplletownnal. Ő biztosított a felől, hogy Önök betartják a játékszabályokat, és amíg ez így van, nincs okuk tartani tőlem. - megállok a medence szélénél. - Velem tart? Ez csupán formaság, nincsenek hátsó szándékaim. De ezt kettőnk közzül csak én mondhatom el magamról, elvégre nem az én pajzsom van tetőtől talpig felhúzva.
Ian tehát üzletember. Persze legalább annyira farkas is, de olyan farkas, aki tevékeny, a saját lábán áll, és az eszéből él. Ez a farkastársadalom krémje, én úgy gondolom. Én sem akarok sokat inni, vagy pláne leitatni őt, de mégsem hozathatok csak "egy korty" pezsgőt. Majd megiszogatom én azt esténként egyedül, vagy Castorral ... Némileg meglep, hogy Ian úszni készül valóban. De ha ez a vágya, hát menjen. Már beszélt Mortimerrel is. Értem. Tevékeny. - Nem, menjen csak. Én majd a beszélgetésünk után fogok úszni. Hagyom, hadd mozogja le, amit le akar, én addig még olvasok, és még iszom pár korty pezsgőt, eszem pár falat gyümölcsöt. Aztán, ha visszatelepszik mellém, akkor leteszem a könyvet, és újra rá koncentrálok. - Nézze, Ian! Minket felkértek arra, hogy költözzünk ide. Első hallásra a hely nem volt túl vonzó, de változásra volt szükségünk, eljöttünk. Nekünk bejött a váltás, jó helyünk van itt. De az őslakos falkának érthetően nem tetszik a helyzet, bár az új atanerk álláspontját még nem ismerjük, mivel megválasztása óta nem kommunikált velünk. Ha Ön egyedül van, akkor édes mindegy, hogy hogyan érinti a jelenlétünk, ha viszont az őslakos falka kötelékébe tartozik, akkor ellenfél, esetleg ellenség, hiszen nem lehet más a hozzáállása, mint a falkájáé, még ha másként is érez. És ha arra kap parancsot, hogy ellenségesen viselkedjen, akkor nyilván meg fogja tenni, tehát ez a fogadkozás felesleges. Kivéve, ha olyan terei vannak, hogy érvényesíti a saját akaratát, és véleményét az őslakos falkán belül. - pillantok rá jelentőségteljesen. Ian vezetésre termett, meg is érett már erre, érezni rajta. Saját elképzelései vannak. Nem tudom, ezek egyeznek-e Sednáéval, de könnyen lehet, hogy nem. Nekünk az lenne a jó, ha nem egyeznének, és némi belső súrlódásra menne el az energia, amíg mi még erősödünk, és beássuk magunkat. De persze ezt én nem tudom innen előidézni. Esetleg rásegíthetek egy amúgy is potenciálisan végbemenő folyamatra.
A béta nem tart velem, én viszont úszni akarok, tehát ezt is teszem. Nem feszélyez a jelenléte, így képes vagyok teljesen kikapcsolni magam amíg egyre-másra szelem a hosszakat a vízben. Mind közül a gyors úszást kedvelem leginkább. Lehet azért, mert az úszás e formája vérfarkasként tényleg lehet nagyon gyors. Imádom a sebességet, a hangot, ahogy zubog a víz a fülemnél, és azt a zsibbadást amit akkor érzek majd, ha eléggé kifáradtam. Ám mivel ez a meglepetések napja, jobbnak tartom, ha nem fárasztom magam tovább. Majd este levezetem a fölös energiákat az erdőben, futással és vadászattal. Tehát kiszállok a vízből, és visszamegyek a nyugágyakhoz. Megtörölközök, letelepedek, Miss Bennett pedig belevág a sűrűjébe. Elmosolyodom. Persze, hogy tudom már, hogy őket ide rendelték a Rowen félék miatt. Vincent is nagy szélhámos, ha elkapja a gépszíj, de az igazi kakukktojás akkor is Rowen. Mikor a nő befejezi, én is megszólalok. - Tudja mit gondolok? Azt, hogy vajmi keveset számít az, hogy mit mondok erre. Ha a helyiekkel vagyok, ha nem, mivel korábban már hozzájuk tartoztam, Önnek azt kell feltételeznie rólam, hogy az ellensége vagyok. Erről pedig már kifejtettem a véleményemet az előbb. Az, hogy ki vagyok a falkájuknak, az csakis az Önök cselekedeteitől függ. Ha van szőlő is a gyümölcstálon, leveszek róla egy szemet, de még nem eszem meg, előbb hozzá teszek még pár gondolatot. - Ne értsen félre, nem tisztségem fenyegetni magukat. Én csupán egy fizető vendég vagyok itt, és amint kiürül a házam, távozok. Mellesleg megjegyezném, hogy a szoba foglalásakor nem voltam tisztában az Önök jelenlétével itt. Az utóbbi egy évem... mondjuk úgy, hogy kiestem a mókuskerékből... Ám most készülök újra felvenni benne a lépést. És még mindig nem hagyta el egy hazug szó sem a számat. - Hajlandó vagyok más alternatíva után nézni, ha Önöket annyira zavarja itt a jelenlétem. - megvonom a vállam, majd bekapom a szőlőszemet.
Ó, hát erről van szó! Gyanútlanul besétált, és fogalma nem volt arról, hogy itt vagyunk. Most pedig próbálja megőrizni a méltóságát ebben a roppant kényes helyzetben. Hogy én mit tettem volna a helyében? Valószínűleg visszamondom a szobafoglalást azonnal. De én falkaharcoktól terhes területen éltem, ahogy Castor is. Ő meg itt, az őslakosokkal, és nincs hozzászokva az élet-halál harcokhoz. - Igen, Ian, ez igaz. Annak kellene, hogy tekintsem. Az pedig alapvetően egyet jelenthetne: nem hagyja el élve a szállodát. - felelem komolyan, de nincs fenyegetés a hangomban. - Itt élt Fairbanksben, nem Chicagoban, ahonnan a falka jött. Ha ott így besétált volna a kaszinó területére az erdei falka tagjaként, öt percen belül széttépik. Nos, itt, Fairbanksben még életben van, ez mutatja, hogy mi is változunk. Ettől függetlenül az én részemről továbbra is ez lenne a helyes taktikai lépés. - mélázok el, és komolyan hezitálok, hogy mit tegyek. - És ami az őslakosokat illeti, az eddigi tapasztalatok alapján nem sok retorzióra számíthatnánk. Az őrzők a két falka viadalaiba nem szólnak bele, tehát onnan sem kellene tartanom semmitől. Még mindig nem fenyegetem. Két felnőtt, idős, tapasztalt farkas megbeszél egy helyzetet. Nyugodtan, indulatok nélkül. Legalábbis még egyenlőre azok nélkül ... - Hogy akkor mért is nem lépek a tettek mezejére. Két okom van rá. Az egyik, hogy Ön az első az őslakosok közül, akiről úgy érzem, hogy tényleg ér valamit. Vincentnek, Rowennek is vannak értékei, de a hibáik majdnem teljesen, vagy Rowen esetében jócskán ellensúlyozzák az értékeiket. Önnél egyenlőre nem látok ilyen hibákat, hacsak azt nem, hogy gyanútlanul besétált a területünkre. - egy csintalan mosoly terül el az arcomon, ahogy ezt a kis bakit most felhozom, de nincs benne gúny, ez bárkivel megeshet. Egyszerűen csak vicces a dolog. - És ha esetleg tévedek a hibáit illetően, Ön úgysem fog kijavítani, igaz? Nem várom el tőle, hogy most itt nekem önostorozóan felsorolja, miért is nem jó falkatag ő. - A másik okom ezzel összefügg. Ön az első őslakos, akivel tényleg értelmesen tudunk beszélgetni. Vincentnek is voltak ilyen irányú próbálkozásai, de nem igazán volt sikeres.Szóval van két indokom arra, hogy ne bántsam. De még nem tudom, hogy ezek eléggé erősek-e ahhoz, hogy elengedjem. Még mindig nincsen érzelem a hangomban, s nem is mutatok ilyesmit. Nem haragszom rá, nem utálom, csupán taktikailag lenne értelme annak, hogy ellenségesen lépjek fel vele szemben. Ha megtenném, valószínűleg szomorú lennék miatta. Nem szeretek értéket tönkre tenni. Viszont érdekel Ian reakciója, hiszen az elmúlt percben nem sok jót mondtam a falkájáról. Mi vajon a véleménye?
Arra kell rájönnöm, hogy hasonlóképpen gondolkozok, mint Miss Bennett. Én már rég széttéptem volna valakit aki ilyen lazán belép a területemre, és még közli is velem, hogy egykor az ellenséges falka területéről érkezett. Persze Írországban nem voltak riválisaink akkoriban még, amikor fény korát élte az O'Sulliven (azaz Shiver) falka apám irányítása alatt, de az azt követő időkben volt szerencsém kívülállóként feltérképezni, milyen az igazi rivalizálás két falka között. Ha jól veszem le az eddig hallottakból, arra következtetek, hogy itt még csak tapogatózás folyik. A nőstény meg-meg áll beszéd közben, gondolkodik, majd hűvös, kimért eleganciával folytatja. Könnyebb lenne elhinni, hogy nem akar az életemre törni a következő lélegzetvétele során, ha nem lenne tetőtől talpig elzárkózva, habár így sem gondolom, hogy valami ilyesmi következne. Nem a szó szerinti értelemben vett "legerősebb" vérvonalból van a nő, ahogy én, erre már magam is rájöttem. A kor pedig... Nos, az a maximum két évtized semmit nem jelent ebben a helyzetben. Ám amíg a hölgy tartja ezt a kimért, tárgyilagos élt a beszélgetés során, ugyanaz érvényes rá is, mint Liura, a kölyökre akivel nem rég már összefutottam itt. Nem fogom bántani. Falka terület ide, vagy oda, korábban is megesett már, hogy a saját házában hasítottam fel egy farkas torkát. Igaz, az férfi volt, és még Rowennél is vadabb. Az alfája nem köszönte meg, de nem is akart megölni... - Ne feledje el Miss Bennett azt sem, hogyha én nem osztom meg Liuval, hogy korábban a helyiekkel voltam, akkor ez a kellemes beszélgetés meg sem történik. Ez lehetne a harmadik indok. - fűzöm hozzá a megjegyzést, mikor már egyértelművé válik a számomra, hogy a hölgy befejezte a mondandóját, és az én reakciómra vár. Az pedig semmi. Ugyanolyan hideg a fejem, mint mikor bemutatkoztam neki. - Nem hazudok Miss Bennett, erre már Ön is rájöhetett. Jelenleg nem a helyi falkát képviselem, hanem saját magamat, ám nem állíthatom, hogy ez később nem fog változni. - Álláspontomat Vincentről és Rowenről nem osztom meg vele. Nagy valószínűséggel akkor sem tenném meg, ha nem a betolakodó falka bétája lenne, hanem egy vadidegen. Egyébként nem kavar fel amit róluk mond. - Tehát most fogoly vagyok? Mert akkor lemondanám az ebédet a polgármesterrel.
Ian nem izgatja fel magát, és ezt becsülöm benne szintén. De az érve eléggé erőtlen. - Én igazán tisztelem az őszinteségéért, Ian. De rbben a helyzetben ez nem számít. Ami pedig azt a bizonyos kérdést, és az őszinte válaszát illeti ... ne becsülje le a kölyköket! Liu tudta volna, ha hazudik neki, vagy ha ennek elkezdőzésére megerősíti a pajzsát. Ott követe el a hibát, hogy elábecsülte azt a kölyköt, és nem volt elég erős a pajzs, amit felhúzott. Ott már a lebukást nem kerülhette volna el. A mostani vészhelyzetet igen, ha megöli, leüti, vagy egyszerűen nem jön vissza a hotelbe. De hát ... itt van. S nem, Ön nem fogoly. Vagy távozik innen szabadon, amikor időpontja van, vagy már nem lesz addigra életben. Az előbbi esetben viszont nyugodtan jöhet mehet, amíg vendégként van nálunk, mert többet nem nagyon fogjuk zaklatni, hacsak rá nem szolgál valamivel. Hogy elbírok-e Iannel? Ez lényegtelen részletkérdés. Ez egy nyilvános terület, nem eshetünk egymásnak, szóval tökmindegy. De ha úgy döntök, hogy halnia kell, akkor meg fogom oldani a dolgot, és engem nem zavar az ilyesfajta "alfabüszkeség", ha segítség kell hozzá, akkor azt fogok igénybe venni. Remélem, Ian felfogja, hogy tényleg a döntésemen múlik az élete, és nem fáraszt mindenféle fenyegetőzéssel. Viszont én remélem, hogy van még pár percem, amit kellemes társalgással tölthetek, és találok közben valamit, ami erre vagy arra billenti a mérleget, esetleg Castor hazaér, és átterhelhetem rá a döntést, még ha a kivitelezést meg is tartom magamnak. - Jelenleg roppant erős érv a beszélgetés önnek kellemetlen befejezése mellett, hogy nem szeretném, ha az őslakos falka egy újabb idős, tapasztalt és erős harcossal gyarapodna. - teszem hozzá, és bizony Iannek is éreznie kell, hogy e mellett az érv mellett az őszinteség ugyan ragyogóan szép, de súlytalan.
- Ezt mondta a kölyök? Hogy lebuktattam magam? Hogy alábecsültem Őt? - na most érezhet rajtam a nő először hangulatváltozást. Nem viselem el, ha kétségbe vonják a szavahihetőségemet. Ha olyan személyiség lennék aki lop-csal-hazudik ha kell, akkor a nő szavaira egy pimasz mosoly lenne a válaszom. Csakhogy az előbb felsorolt három tulajdonságból egyik sem igaz rám, így maradnak a megkeményedett arcizmok, az orrnyergem felett összeérő szemöldökeim és az őszinte felháborodás az energiáimban. Nem magamat buktattam le, hanem én mondtam el hova tartoztam, illetve ha nem akartam volna, hogy belásson a pajzsom mögé, akkor nem lehelet halványan húzom fel magamra azt. És még én becsültem le a kölyköt?! Bah! - Elnézést Miss Bennett, de most érkezett el a beszélgetés azon pontja, amelytől már nem érdekelnek az Ön kötelességei, illetve szándékai velem. Ön nekem csupán egy idegen, egy olyan területen, amit jobban ismerek Önöknél, és kettőnk közül mégis én vagyok hajlandó az együttműködésre ha már így alakult, holott az Ön részéről eddig csak burkolt fenyegetéseket kaptam. Mégis miért kellene partnernek lennem ebben, ha minden bizonnyal egyoldalú ez a beszélgetés? Ha nem kerestem volna fel korábban már Mr Appletown-t, most úgy ülnék itt, hogy azt sem tudom ki fia-borjai maguk. Mondja, miért kellene nekem továbbhallgatnom ezt? Mire befejezem, teljesen meg is nyugszom. Habár nem voltam dühös, csak némiképp felháborodott. Ez az egész nevetséges. Itt vagyok már egy jó ideje, és most nekem kellene meghúznom magam, és magyarázkodni? Miért is?
Csak vannak neki is idegei, még ha kötélből is. - Nem, Ian, félreértett. Nem arra céloztam, hogy eltitkolta volna a hovatartozást, hanem hogy az után, ahogy indította a társalgást, amikor Liu feltette a kérdést már nem tudta volna titkolni. Mellesleg ha már a beszélgetés elején felhúzza a pajzsát, akkor előbb találkozunk, mert a kölyök előbb riadóztat. Liu nem tett önre semmilyen becsmérlő megjegyzést, ő nem az a fajta. De tudja, amit tud, és ez nem kevés. A másik téma már bonyolultabb. De még midnig türelmesen társalgok, ahogyan ő is erre törekszik. - Ian, valóban Önök éltek ebben a városban már ősidők óta, és nekünk semmi jogalapunk arra, hogy itt legyünk. De ugye a farkasvilág még egyenlőre nem a római jog alapján működik. Akkor fogunk elmenni, ha erre rákényszerítenek. És amíg képesek vagyunk uralni a területet, addig a miénk. Amúgy én nem fenyegetem Önt. A fenyegetés az, amikor arra uralok, hogy veszélybe kerülhet valamilyen magatartásával. De ez már megtörtént, Ian, amikor belépett a szállodába. Most már csak a tette lehetséges következményeiről beszélünk. Tudom, bosszantó lehet, hogy egy ilyen apró figyelmetlenség miatt vert helyzetbe került, de ez van. És becsülöm a bátorságát és a lélekjelenlétét, ahogy állja a sarat. Az én energiáim teljesen nyugodtak, s most egy kicsivel lejjebb engedem a pajzsomat, hogy érezze, még mindig nincs bennem agresszió. Én megkedveltem őt, és noha már semmiképpen sem akarom csak úgy,következmények nélkül elengedni, szeretném úgy intézni a dolgokat, hogy a lehető legkevésbé legyen az ügy megrázó, vagy kellemetlen. Mármint hogy a becsülete, és a renoméja ne nagyon csorbuljon. Hogy a testi épségével mi lesz, az kérdés. Abban, azt hiszem, lesznek némi hiányosságok.
- Elfelejti Patrisha, hogy nem egy falka áll Ön előtt, hanem csak egy személy. Én pedig nem a helyiek nevében beszélek, hanem a magaméban. Kérem, ne általánosítson. - Elvégre a nő biztosan nem tudhatja hová tartozom, és ha máris, bizonyíték nélkül elkönyveli, hogy a helyiekkel vagyok, az nem mond mást róla, minthogy mekkora ambíciói vannak a falkán belüli ranglétrán. Arra, hogy rendelkezzen mások életéről, vagy haláláról, hisz látszik rajta mennyire élvezi mikor azt latolgatja, hogy mihez kellene kezdenie velem, holott nem adtam rá okot. Nekem viszont se kedvem, sem humorom nincs arra, hogy egy nő becsvágya alá rendeljem magam. Nem téveszt hát meg az a kis betekintés, amit enged a pajzsán át. Célja volt azzal, hogy felhúzta mielőtt idejött, és most sem figyelmetlenségből engedi le. Nem játszik tiszta játékot, nekem meg nem kötelességem a része lenni annak. Annyira azért nem érdekelnek, hogy lesüllyedjek a szintjükre. Még ha az nem is olyan mély, mint ahogy az ebből a megvilágításból tűnik. - Részemről itt a vége a beszélgetésnek, Ms Bennett. Nincs értelme tovább szajkózni a magunk igazát, hisz abból úgyse engedünk. Javaslom, legközelebb jobban készüljön fel egy ilyen találkozó előtt. Bizonyíték nélkül esztelen vagdalkozásnak minősülnek az ész érvek. Ezzel nem őt minősítem, bár ha akarja, veheti magára is. Mostanra már egyértelművé vált, hogy a béta annyira bízott magában, hogy nem vette a fáradtságot arra, hogy utánam nézzen még ha felületesen is. Így viszont tényleg nincs értelme folytatni. Majd keres valaki mást, akin kiélheti a hatalomvágyát. Felállok, lassú, higgadt mozdulatokkal veszem magamra a fürdőköpenyem. A hajam még nedves, de nem zavar. Kellemesen hűti a fejem. A hidegvér pedig sokat jelent. Ha olyan ambiciózus, mint azt sejteti magáról, nem fog csak úgy elengedni. Nem hagyja a büszkesége. Viszont az első támadás lehet az enyém. Persze csak verbálisan, és azt is csak nagyon burkoltan. - Minden jót Miss Bennett. Még ma elhagyom a szállodát, az előre fizetett szolgáltatások árát meg természetesen nem igénylem vissza. - ha erre nem lép a nő, magára hagyom.
Ian megpróbál kihátrálni a helyzetből. Persze ez hiábavaló próbálkozás. Ahogy készülődik, én is felállok. - Megértem, hogy nem óhajt a szállodában maradni. Elkísérem a szobájába. - ez nem felajánlás, hanem kijelentés. Érezheti, hogy ha ellenkezik, akkor is vele fogok menni. Már nem magyarázom neki az álláspontomat, hiszen valóban hiábavaló szócséplés lenne. De ha most minden baj nélkül távozik innen, akkor az a gyengeségünk és puhányságunk jele lenne. Hogy én mit döntöttem el? Semmit. Ő volt az, aki jogtalannak minősítette az ittlétünket, és noha a saját nevében, de éppen úgy beszélt, ahogy az őslakosok. Ha független lenne, akkor ugyanúgy felmerülhetne benne a hozzánk való csatlakozás lehetősége is. Ehelyett arról volt szó, hogy noha most még nem tekinti magát az őslakos falka tagjának, ez napokon belül megváltozhat. Magyarán ez csak egy formalitás. Míg megindulunk a szobája felé, telepatikusan utasítást adok a szállodában lévő farkasoknak, hogy állják el Ian útját, ha távozni akarna, amíg én ellenkező utasítást nem adok. Még nem mondom el neki, mi a szándékom, majd csak a szobában, ahol valóban négyszemközt lehetünk. S nem, nem félek bemenni oda vele. Ha rám támad, meghal.
Hogy nem akarok maradni? Egy szóval sem mondtam ilyet. Van pénzem, ez a kiadás jelentéktelen a számomra, de nem szokásom pocsékolni. Tehát igen, én maradnék. A nő van odáig meg vissza azért mert itt vagyok. El akar kísérni, amit nem bánok. Elvégre most kezdődik az igazi találkozó. Már érzem is, hogy nyüzsögnek odafent. Nincsenek sokan, és egyik sem erősebb nálam. Ettől persze még lehetnek fegyvereik. - Komolyan ezt akarja csinálni? Most ki becsül alá kit, Patrisha? Az, hogy "mert nem akart csatlakozni hozzánk", elég halva született érv, még akkor is ha csak szellemi síkon mozog, nem szóban. Egyik falka sem akkora főnyeremény itt, hogy önszántából akarjon csatlakozni hozzájuk a vérfarkasfarkas. Véleményem szerint fene nagy önelégültségre vall már maga a feltételezés is. Lesz ahogy lesz, én készen állok. Megfutamodni nem fogok, az nem vallana rám. Kiszállok a liftből, és úgy megyek a szobám felé, mintha ez lenne a létező legtermészetesebb dolog. Lényegében az is. Nem látok egy farkast sem, nem is érzem őket ezen a szinten, persze ez még változhat. Lehúzom a kártyát a leolvasóban, az ajtó pedig nyílik. - Bejön? Mert ez esetben szégyellem, hogy nekem se pezsgőm, se gyümölcstálam.
- Kukutyin egy olyan hely, ahol Ku fekszik egy Kutyi nevű barátján, és szépen lassan pelenkás kis Kukutyinkák lepték el a várost. - mondja a szőke nő roppant elmésen, a mellette ülő alfahímnek, amivel semmi bajom nem lenne, ha nem pont ekkor lépek be az uszodába, és ha nem kellett volna meghallgatnom. Megjegyzem, a két emberi vendég első látásra is tök száraz, és csak fürdőszerelésben lógatják lábaikat a medencébe, tehát máris indokolatlannak érzem a jelenlétüket. Úgy döntök, hogy az lesz a legjobb, ha nem veszek tudomást róluk. Elég későre jár már, lassan úgyis aludni térnek, én meg folytatom az emós merengésemet, de már úszás közben. Ennek készülök neki, mikor ledobom a köntösömet, a törölközőt, és lerúgom a papucsom. Még mindig látszanak halványan sebet a mellkasomon, szóval egyrészes fürdőruhába bújtam. Általában úgy fordulok, hogy az emberek ne lássák meg a jobb combomon a beharapásom nyomát, mert abból érdekes kérdések szoktak születni, de ez a két hülye úgy belefásult az észosztásba, hogy még a fáraddtságot sem veszem leplezni. Szarnak ezek le engem magasról. Még jó... Lelépcsőzök a vízbe, elrugaszkodok, és egyelőre még fásult emberi tempóban szelem a habokat. Ha ezek elmennek, majd gyorsítok, mert így nemhogy nem erősödik meg a vádlim amit Raffaello leszaggatott, de még jobbal el is tunyulok. -Úgy szeretnék egyszer meztelenül keringőt táncolni veled egy szökőkútban, miközben mormon hittérítők menekülnek a látványtól sikoltozva, és kisgyerekes anyák menekítik ki a térről kisdedjeiket. ~Azt a kurv....~ Nyelek egy nagy adag vizet, hallva ezt a csodálatos udvarlást a fickótól. Ki is evickélek a medence széléhez, hogy kiköpjem a tüdőmet. Amint ez megtörténik, én is engedek a késztetésnek, hogy valami hihetetlenül magasztos dolgot osszak meg a világgal. Illetve ezzel a két szerencsétlennel. -Picinyem! Egy valamire való férfi nem visít úgy, mint egy fába szorult féreg, még akkor sme, ha tuljadonképpen tényleg egy féreg, mint amilyen te vagy.-hagyok két másodpercet nekik, vagy többet is, hogy a feldolgozottság elérje legalább a 20%-ot. - Kedveseim mi lenne, ha a szobátokban elmélkednétek el arról, hogy mit mondtam az előbb, és hogy ebből rátok mi minden vonatkozhat, hmmm? Alapjáraton nem vagyok ekkora tahó az emberekkel, de most senki máshoz sincs türelmem. Szóval húzzanak már el innen!!! Úgy látszik, hogy alfahím és szőke nő megfogadják a tanácsomat, pislognak kettőt felém, egymásra, majd távozóra veszik. Én meg elrugaszkodok a medence szélétől, és úszkálok tovább. Most, hogy egyedül vagyok, már gyorsabb tempót diktálok. Közben azon tűnődöm, hogy vajon mi jöhet még...
Kezdőlap
//
