Primrose lakása

Re: Primrose lakása // Szomb. Jún. 27, 2015 11:12 am

Előzmény

- Ha annyira érdekel, tudtam teljesíteni. Kiiiiiiiicsit komplikáltak voltak a dolgok, mert a karom gipszben volt, de… én általában feltalálom magam. - Ahh istenem, bánom azt a néhány évet, amit elpazaroltam Odette-re. Őszintén, akkor boldog voltam meg minden, de már egy ideje tudom, hogy Odette csak játszadozott velem. Nem éltünk luxusban, de a nyomortól nagyon távol álltunk. Talán ez volt az oka, tudom is én... Próbálom kiverni a fejemből mindezt, hogy mi történt, és hogy miért, de nem megy. Mindig, mikor azt hinném, sikerült túllépnem rajta, csak még jobban felhúzom magam. De nyugodt ember vagyok, így nincsenek kiborulásaim, mint például, hogy a fejemet a falba verem, vagy hasonló. Ott még nem járok. Még.
- Az túlzás, hogy semmit nem szegtem meg, mert volt időszak, mikor füveztem, de egyelőre ennyi jut eszembe. Ha bármi más még az eszembe jut, majd jelzek! - Nem élem én sem egy szent életét, de a bűnözés nagyon távol áll tőlem. A szabályokat betartom, de ha nem olyan, akkor szemet tudok hunyni felette. Például, hogy egy 16 éves kölyköt engednek be egy 18-as buliba. Nem igazán tud az ilyen meghatni. Míg fiatal, addig bulizzon. Kicsit elkalandoztam a gondolataimban, majd pedig megrázom a fejemet, mikor is azt látom, hogy Primrose már jóval előttem van, és visszafele engem néz. Megdörzsölöm a szememet, miközben elkezdem követni őt. Primrose mögött lépdeltem, jobb dolog híján pedig néhány pillantás erejéig szemügyre veszem. A terep egyre ismerősebbé válik, noha csak képfoszlányokban van meg az út. Az ujjaimat sorban megtördelem, kicsit nyújtózkodok, aztán pedig én is megállok.
- Ismerem, vagy sem, a házba kulcs nélkül nem tudok bejutni. Vagyis… be tudok, de szerintem attól most kíméljük meg az ajtót. Mondjuk lenne egy csendesebb megoldás is, de mennyivel menőbb már, mikor berúgjuk az ajtókat! Mondjuk az gáz, mikor az ajtó nem fából van. Az nem olyan vicces. -

Re: Primrose lakása // Szomb. Jún. 27, 2015 7:06 pm

Ebben egy percig se kételkedtem. - válaszolok neki egy sokat sejtető pillantás keretében. Lehet, hogy mind a ketten sokat ittunk, de azért annak ellenére is emlékszem egy-két részletre. Nem tudom, hogy mi történhetett és miért nincs a feleségével, hiszen abból ítélve, ami történt nem hiszem, hogy együtt vannak. Nem olyannak tűnik, mint aki képes lenne csak úgy megcsalni valakit egy ismeretlen nővel. De nem is rám tartozik. Nem szoktam faggatni senkit se, hiszen mindenkinek kell is kis magánszféra. Nem akarok se bunkó, se kíváncsinak tűnni. Ha egyszer szeretne beszélni róla, meghallgatom, de ez se lesz olyan könnyű hiszen, pár nap múlva lehagyom ezt a várost és az se kizárt, hogy többé nem jövök vissza.
Szerintem az nem olyan nagy kihágás, persze tudom, hogy törvényileg az, de akkor is. Ne értsd félre, de azért azt hittem, hogy kicsit rosszabb gyerek voltál és a csintalanságaid, illetve a törvény megszegéséről szóló történeteid soha nem érnek véget. - vallom be neki a dolgot. Én azt hiszem mellette igazi bűnözőnek tűhetek. Elég már csak az illegális futamokra, versenyekre gondolni, akkor a különböző bűnözőkkel való találkozásomról és arról, hogy embert is öltem már. Kalandos egy életem volt, de így legalább lesz mit mesélnem az embereknek, ha egyszer úgy hozza a sors. Figyelem ahogyan nyújtózkodik, illetve ahogyan tördelni kezdi az ujjait. Ez a legrosszabb, hogy szinte a legapróbb zajokat is képes vagyok meghallani, pedig néha igazán nem akarom.
Múltkor nem jelentett gondot, hogy megszerezd a kulcsot, vagy józanul már nem menne nagyfiú? - kérdezem tőle kicsit incselkedve, majd pedig neki dőlök a lépcső melletti korlátnak, miközben meglengetem a kulcsot a kezeimben. Figyelem őt, majd egy apró mosollyal az arcomon szólalok meg. - Amúgy meg néha érdemes megküzdeni egy-két dologért. Egy ajtó se lehet olyan nagy akadály, ha annyira találékony vagy, mint korábban említtetted. - egy kicsit még oldalra is billentem a fejemet és úgy figyelem őt, de nem mozdulok meg. - Nos merre, előre, jobbra vagy balra? - kérdezem meg tőle kíváncsian, mint aki csak tesztelni akarja őt. Ha egyenesen megyünk az a lakásomhoz fog vezetni. Jobbra a belváros, míg balra a külvárosi rész jön. Mindenhol lehet találni valami elfoglaltságot, de tényleg kíváncsi vagyok arra, hogy ő mit választana.

Re: Primrose lakása // Szomb. Jún. 27, 2015 7:20 pm

- Hát... Tettem dolgokat valóban, amik alapjáraton bűncselekménynek minősülnek. Öltem embert, törtem be házakba, persze ezeket a munkámnak... köszönhetem - Szerintem senki nem tudja elfelejteni az első gyilkosságát. Én sem fogom tudni. A vér fémes ízét valamiért folyamatosan a számban éreztem, álmatlan éjszakáim voltak folyamatosan, és csak néhány hét után mehettem vissza dolgozni, mikor már sikerült belőle kilábalnom.
- Ami részegen megy, az általában megy józanon is, csak valószínűleg jobban. Az is csoda, hogy az este nem beestem az ajtón. - Mondom neki mosolyogva, egyik szemöldököm meg felhúzom, mikor elkezdi lóbálni a kulcsait. A végén már túlságosan el fogjuk húzni ezt a dolgot, de hát egyszer élünk, addig szórakozzunk, míg képesek vagyunk rá. Végül pedig a kérdésre csak egy félmosollyal az arcomon elkapom a kezéből a kulcsokat. A lakása felé fordulok, aztán pedig a kulcsot beledugom a zárba és elfordítom. Azt követően én is ugyanúgy feltartom a kulcs csomót, hogy aztán vagy a kezébe ejthessem, vagy szimplán csak kivegye a kezemből.
- Remélem van söröd, vagy valami bor, ilyesmi. - Mondom neki mosolyogva, aztán az ajtót kinyitom, és kezemmel mutatom, hogy fáradjon beljebb.
- Csak utánad. - Magam sem tudom már, mi lesz az est vége, de majd adja magát a dolog. Az fix, hogy még egyszer nem iszom le magam annyira, mert hát haza is kell még ma este jutnom. Legalábbis biztos nem fogok kérvényt benyújtani Primrose-nak, hogy hadd aludjak már itt, mert annyira taccsra vágtam magamat, hogy haza sem tudok találni.

Re: Primrose lakása // Szomb. Jún. 27, 2015 7:54 pm

Csendesen hallgatom azt, amit mond, hiszen milliónyi emlék rohamoz meg. Tisztán emlékszem arra, amikor először öltem, majd újra és újra, mert egyszerűen semmi se érdekelt. Jó pár évtizeddel ezelőtt volt már, de még mindig úgy emlékszem rá, mintha csak tegnap történt volna. Ő valószínűleg a munkája miatt tette ezeket, míg én amiatt, ami vagyok. Egy bestia lakozik bennem, amit néha igazán nehéz féken tartani.
Igen, ebben van igazság, de néha szükség van az alkohol hatására is, hogy az emberek megmerjék azt tenni, amit amúgy nem mernének. - válaszolok neki mosolyogva, hiszen nekem se minden tiszta arról az estéről. Nem is értem, hogy miként sikerült ennyire leinnom magamat, de attól nem kell tartanom, hogy pár héttel később egy teszt pozitív lesz. Nem mondom azt, hogy nem hiányzik az, hogy megtapasztaljam az anyaság örömeit, de ennyi idő alatt már részben sikerült megbékélnem a dologgal. Mosolyogva figyelem azt, ahogyan elveszi a kulcsaimat, majd lassan elindulok utána. Egy pillanatra újra szemügyre veszem és a mosolyom még szélesebb lesz, hiszen hiába nagydarab valószínűleg legyőzném őt, hiszen nekem nagyobb az erőm, mint az embereké. Elveszem tőle a kulcsokat, miután pontosan ugyanúgy feltartja, ahogyan én korábban.
Kíváncsian pillatok rá, amikor az italokra terelődik a szó, majd lassan besétálok előtte. Ritka az, amikor egy hölgyet előre engednek a férfiak, de akkor is általában azért, hogy hátulról is jól szemügyre vehessék a hölgyeményt. Nem most jöttem le én se a falvédőről. Leteszem a cipős szekrény tetejére a kulcsaimat, majd kibújok a cipőmből és elindulok befelé.
A hűtőben találsz sört, ott meg - mutatok egy kamra szerűségre. - találsz bort, illetve - teszek egy-két lépést beljebb, majd a nappaliban található szekrényre mutatok. - Ott találsz whiskyt, vodkát és még szerintem egy-két más italt is. - fordulok meg mosolyogva, miközben újra őt figyelem. Egy darabig csak őt nézem, majd elindulok a nappaliba és benyomok egy kis zenét, de csak éppen, hogy hallani lehet. - Szóval mit iszunk? -pár pillanattal később már mögötte állok és kíváncsian várom a választását. Neki dőlök a pultnak és onnét figyelem őt. Nem túl nagy a lakás, de szerintem igazán otthonos és elég sok minden megtalálható benne. A nappaliban még playstation is van, de az főként a szomszédgyerek miatt. Nem zavart soha se az, ha a házban jövés menés van, de ez nem jelenti azt, hogy mindenkiben megbízok. Miközben pedig várom a válaszát helyet foglalok az egyik pulton és minden egyes mozdulatát figyelem, miközben próbálom felidézni annak az éjszakának is a többi részletét, de nem túl nagy sikerrel.

Re: Primrose lakása // Szomb. Jún. 27, 2015 8:21 pm

- De nem én. - Válaszolom neki újabb mosollyal az arcomon. Ez főleg azért is igaz rám, mert ha én nagyon berúgok, akkor általában csak lefáradok, és elalszok. Azt meg tudjuk, hogy az alkoholnak teleportáló hatása van, így hát nem egyszer volt az, hogy a másnap reggelt egy macskajajjal és otthon éltem meg. Az más kérdés, hogy volt, mikor az asztalomon aludtam el, vagy a kutyámmal. Mondjuk korábban is volt már rá példa, még évekkel ezelőtt, hogy csak úgy heccből vele aludtam. Ez főleg akkor volt jellemző, mikor Szilveszter volt, főként éjszaka. Nem is tudom pontosan, annyira mit kell ünnepelni az új éveken, hogy a fiatalok zöme bulikba jár. Én szívesebben töltöm otthon az újévet, mint valami évbúcsúztató partin. De lehet ez csak az én hülyeségem.
Követem őt a lakásába, aztán magam mögött hagyom becsukódni az ajtót, persze előtte kicsit rásegítek, hogy meglököm. Ha nem csukódna be magától, akkor én tenném meg, de hallom bezáródni, szóval nincs gond. Egyik szemöldököm felhúzom arra, hogy kábé mindenféle pia van a lakásában. Erre nekem mi van otthon? Majdnem üres hűtő, néhány sör, meg kaja. Nem költök ilyen csicsás dolgokra, mint whisky, vagy vodka, vagy miegymás. Nem mondom, hogy nem szeretem, de egyedül nem szoktam amúgy sem iszogatni. Ha van társaság, akkor sem szoktam általában úgy leinni magamat, mint néhány napja. De ha egyszer túl jó a partner, akkor csak jönnek az újabb és újabb körök. Viszont megindulok a szekrény felé, szemügyre venni a választékot. Az csábított a legjobban. Kíváncsi voltam, hogy van-e valami svéd gyártmány. Akármennyire sem éltünk ott túl sokáig, néhány italt megkóstoltam későbbi éveim során. Benyúlok a szekrénybe, és kiveszek egy vodkát.
- Absolut Vodka! Remélem, annyira svéd, mint én. - Aztán pofátlanul elkezdek poharakat keresgélni, és előveszek két feles poharat. Az üveget kibontom, és öntök mindkettőnknek, aztán a kezébe nyomom az egyiket.
- Ha nem ismernélek, azt mondanám, hogy alkoholista vagy, amennyi italod van itt…. De jobban belegondolva, tényleg alig ismerlek! - Mondom neki mosolyogva, miközben a poharam emelem a magasba.

Re: Primrose lakása // Szomb. Jún. 27, 2015 9:00 pm

Egy pillanatra hitetlenkedve nézek rá, majd megrántom a vállaimat. Senki se ugyanolyan, így lehet rá másképpen hat az alkohol bódító hatása, mint rám. Eleve egészen sokáig bírom a piákat, de néha én is kicsit átlépem a határt. Nekem néha az alkohol egy kis bátorságot ad, na meg megoldja a nyelvemet. Segít feloldódni, de ennek ellenére is szerintem egészen könnyedén feltalálom magamat.
Nem vagyok nagy alkoholista, de soha nem lehet tudni, hogy mikor toppan be egy váratlan vendég, mint például most. Sok ember nem szereti a sört, míg a másik fele a bort nem szereti. Valaki a whiskyt, valaki pedig a vodkát és hasonló dolgokat részesíti előnyben. Talán van még egy kis pálinka is ott. Az utolsó utamról hoztam magammal, ami végül itt ért véget. Azt se bontottam fel. Mindegyik üveg bontatlan volt, mert nem szoktam inni. Egyedül is ritkán ülök be valahova csak úgy inni. Volt azért vadabb korszakom is, amikor elég gyakran rúgtam ki a hámból, de mára ilyen téren is kicsit lecsillapodtam. Néha csak a társaság miatt megyek olyan helyekre, ahol legutóbb Asmund-dal is találkoztam.
Hamarosan szerintem eme titokra is fény derül. - mondom neki egy sokat sejtető pillantás keretében, majd elveszem tőle a poharat.
Talán ezen változtathatunk és nem kell aggódnod, nem vagyok zugivó. - mondom neki mosolyogva, majd felé nyújtom a poharamat, hogy koccintsunk. - Az estére. -szólalok meg, ahogyan a poharak összeérnek, majd hamarosan már a torkomon siklik le a pohár tartalma és az üres pohár az asztalon landol mellettem. Egy pillanatra beleborzongok az italba, de soha nem volt gondom eddig a jó öreg vodkával. Végül lepattanok a pultról és felkapom az üveget.
Mit szólnál egy kis játékhoz, aminek keretében jóban megismerhetnénk egymást? - lendítem meg a kezemben lévő üveget és kicsit körbe fordulva előtte indulok el a nappali felé, hogy kicsit kényelembe tudjuk helyezni magunkat. Ha már kétszer is egymásba botlottunk, akkor itt az ideje, hogy megtudjon rólam egy-két dolgot, amit annyira szeretne tudni.

Re: Primrose lakása // Szomb. Jún. 27, 2015 9:48 pm

- Pedig így van. Anno voltak olyanok, mikor random helyeken ébredtem fel, mint mondjuk egyszer egy kutyaházban. Igen, kutyaházban. De nem az én kutyáméban… Szóval, az fura volt kicsit. De ekkor még húszas éveim elején voltam. – Mindmáig nem derült fény rá, hogyan kerültem én be abba a kutyaházba. Főként az nem, hogy hogyan fértem be. Kijönni ki tudtam, de újra bemenni már meg sem próbáltam, mert túl kicsinek tűnt a hely. Érdekes dolgokra képes az alkohol, ekkor tudtam meg, hogy valamelyest én is hajlékony vagyok. Micsoda felfedezés, huh?
- Van rá esély, ha előbb nem fogy ki ennek az üvegnek a tartalma. - Emelem fel a kezembe az alighogy fél perce kibontott vodkát. Kicsit nézegetem, aztán visszarakom a pultra.
- De, nem berúgni jöttem ide. Viszont akkoriban a testvéreimmel sokat ittuk ezt. - Aztán én is emelem a poharamat a koccintás erejére, aztán én is kiiszom a pohár tartalmát. Kicsit megrázom a fejem utána, de látom Primrose reakcióját.
- Nocsak, látszólag valaki nem bírja a vodkát. Te se vagy skandináv, ez már biztos. Ez olyan, mint a japánoknak a szaké, vagy a magyaroknak a pálinka. Mind szereti a sajátját, de ha külföldivel kóstoltatod, akkor… hát, érdekes eredményt kapsz. Elsőre biztosan. - Tapasztalat. Egyszer próbáltam csak a szakét, azóta se vágyok utána.
- Az én legrosszabb piám, amit ittam, szerintem a Nemiroff mézes paprikás vodkája. Fú te… Azt ne akard félrenyelni… - Kicsit bele is borzongok, mert legelső kóstolásra pont ez történt velem. Azt nem ajánlom senkinek. Vállat vonva indulok utána, miután pedig leül, nekidőlök az oldalammal a falnak, és kicsit a fejemet is oldalra fordítom.
- Nem úgy volt, hogy másért jöttünk el mind idáig? - Kérdezem tőle egy félmosollyal az arcomon, kíváncsian várva a reakcióját és a válaszát.

Re: Primrose lakása // Vas. Jún. 28, 2015 11:17 am

Kutyaházban? Mégis hogy kerültél oda? - nézek rá döbbentem és csodálkozva egy kisebb kuncogás keretében. Nehezen tudom elképzelni azt, amint egy kutyaházban bemászik, majd ott leli a reggel, hiszen nem éppen kis darab emberről van szó?
Ez mostanában fordult elő? - kérdezek vissza újra kíváncsian, hiszen szemmel láthatóan ő is tud hinni, ha úgy hozza a helyzet. Nem tudom, hogy milyen gyakran szokott inni, vagy ennyire leinni magát, mint múltkor, de még annak ellenére is valamennyire magánál volt, hiszen különben nem kötöttünk volna itt ki. De az se kizárt, hogy mostanában csinált ilyen őrültséget, de azt elég nehezen tudnám elhinni, hogy az elmúlt hónapokban valamikor kutyaházban ébredt volna.
Nem leitatni akartalak, hiszen erőszakkal elég nehéz lenne beléd tömnöm az italt. Amúgy meg eddig is eléggé úgy járkáltál itt, mint aki teljes mértékben otthon érzi magát. Így szerintem nem kell tőlem tartanod, hogy esetleg "rossz" szándékaim vannak a vodkával. - mondom neki mosolyogva, hiszen tényleg nem vagyok olyan, aki erőszakkal le akarja tolni az emberek torkán az alkoholt. De eddig nem úgy tűnt, mint akibe kényszeríteni kellene az italt.
Mindegyiket kóstoltam már, mert jártam mindegyik országban szinte. - csúszik ki a számon. Fiatal vagyok, így kicsit nehéz elhinni, hogy sok országban megfordultam már. De még mindig nem árultam el azt, hogy mi vagyok és így van jól. Nem kell neki tudnia, pedig azért beavatnám szívesen. Mennyivel könnyebb lenne és nem kellene minden egyes szavamra figyelni, de még se tehetem. Tiszta kicseszés. - Pálinka talán még van is ott, hiszen mielőtt ebbe a városba érkeztem volna Magyarországon tartózkodtam. - válaszolok neki mosolyogva, majd egy kisebb kuncogás hagyja el az ajkaimat, amikor a legrosszabb élményről beszél.
Annyira azért az se rossz. - teszem hozzá sietve, majd egy tincset a fülem mögé tűrök, amikor leülök, majd oldalra fordulok és visszapillantok rá.
Hmm, ha más miatt jöttünk, akkor miért nem teszel érte? Eddig se kellett téged semmire biztatni, hiszen úgy járkál itt és szolgáltál ki minket, mintha mindig is itt éltél volna. - mondom neki ártatlanul és kicsit talán incselkedve vele, majd egy aprót az ajkamba harapók, ahogyan végig mérem őt újra.

Re: Primrose lakása // Vas. Júl. 12, 2015 5:35 pm

- Gondolom kutyára ittam le magamat, nem tudom. És nem, ez még húszas éveim elején volt. Vagy még talán korábban valamikor, nem tudom már. - Tényleg régen volt, az is meglepő, hogy arra emlékszem egyáltalán, milyen helyen pihentem ki magamat. Persze, hogy voltak ilyen napjaim nekem is, mikor kirúgtam a hámból, mert hát nem voltam én akkor sem apáca, egyszerűen csak az ilyen nagy ünnepekkor a bulikat nem értettem, és nem is értem még most sem. Legalábbis én jobb szerettem a családommal tölteni, vagy szűk baráti társaságban. De akkor is pókereztünk, vagy valami hasonló.
- Csakugyan? Hm… Az szép, én Svédországon kívül jártam három államban mindössze az Egyesült Államokban. Én 34 éves vagyok, te pedig huszonvalahány évesen már szinte mindegyik országban jártál? Mondjuk túlzás ezt elhinnem, hisz jobb esetben néhány országban, ha átlépsz a határon kvázi lelőnek. - De hát nem fogom én kérdőre vonni őt, biztos volt elég pénze és ideje mindezekre, hát akkor az az ő dolga.
- Bár, én nem is vágyom rá, hogy körbeutazzam a világot. - Vonom meg a vállamat, mert ez az igazság. Van egy-két hely, ahová elmennék szívesen, ha lenne rá lehetőségem, meg egy partner esetleg, akit vihetnék. De ezek hiányában, maradok a fenekemen, és nem rinyálok emiatt.
- Ha van mellé valami kísérő, akkor nem az. De magába nem tudnék belőle túl sokat inni… Pedig általában jól bírom a csípőset, de ez olyan szinten rossz, hogy hihetetlen. Lehet, ha nem lett volna benne méz, jobb lett volna. Nem szeretem a mézet. - Erre konkrét magyarázatot nem tudok adni, egyszerűen csak… túl sűrű nekem, talán ez a legjobb indok rá. Persze, lebetegedéskor néha jól esik egy mézes tea, de amúgy? Meh…
Közelebb sétálok Primrose felé, aztán kiveszem a kezéből a vodkát. Ugyanolyan kínos közelségben vagyunk, mint néhány perce a szökőkút előtt, aztán újra megszólalok.
- Pontosan, én már megtettem a magam részét. Na meg látom ám, hogy majd felfalsz a szemeiddel! - Vágom oda neki mosolyogva, aztán hátrébb húzódok egy keveset, hogy meghúzhassam az üvegből a vodkát.

Re: Primrose lakása // Hétf. Júl. 13, 2015 10:40 pm

Csendesen hallgatom azt, amit mond, miközben elmerülök a saját gondolataim között. De nem rémlik olyan, hogy én bármikor is ennyire kiütöttem volna magamat. Voltak durva estéim, de szerintem egyik se végződött így. Amúgy se vagyok egy nagy piás, de ennek ellenére is szoktam kocsmákba járni, hiszen a legtöbb információt egy-egy helyről könnyedén meg lehet szerezni. Nem muszáj neked lépést tartanod a többi vendéggel, hiszen a józanság elengedhetetlen ahhoz, hogy megfigyeld és kihallgasd az embereket. Néha az életed is múlhat rajta. Az ünneplések meg annyira nem vallnak már rám. Amióta elveszítettem a családomat és szinte egyedül járom a városokat, azóta nem túlzottan szoktam ünnepelni. Inkább más embereken próbáltam mindig segíteni olyankor, hiszen addig se gondoltam arra, amit elveszítettem és arra se, hogy mennyire egyedül vagyok valójában és hiányzik az, hogy esetleg valahova tartozzak.
Nem szoktam hazudni, s megvolt az oka annak, hogy ennyi helyen jártam már. Tudom, hogy hihetetlenül hangzik, de egyszer talán meg fogod érteni azt, hogy miként volt lehetséges. - a hangom egyre halkabban szól, míg a végére szinte elcsuklik. Most először érzem azt, hogy egy embernek el akarom mondani azt, hogy kivagyok és milyen életem volt, de még se tehetem meg. A bennem lakozó bestia szinte nyüszít, de ő is tudja, hogy nem lehetséges az, amire vágyunk. Érzem rajta, hogy ő se egyszerű ember és ez reményt ad arra, ha egyszer újra látjuk egymást, akkor mindent meg fog érteni.
De biztosan van olyan hely, ahova szívesen egyszer elmennél. - mondom neki egy kisebb kíváncsisággal, hiszen annak ellenére is, hogy ennyi helyen jártam még mindig lenne olyan táj, város, amit szívesen bebarangolnék. Egyik ilyen hely Párizs. Ott láttam meg a napvilágot és mondhatni is dőlt romokba az életem, de ennek ellenére örökre kedves hely marad számomra az a város.
Akkor ebben hasonlítunk. Én se szeretem, de még teában se. Frászt tudok kapni tőle. Tudom, hogy betegség ellen jó, de akkor se bírom megenni, vagy csak nagyon ritkán. - válaszolok neki egy kisebb vállrándítás keretében. Tényleg nem bírom a mézet, de az erőssel semmi bajom nincs. Szeretem a csípős ételeket, s általában a legtöbb ételt is úgy készítem el. Persze, azért nem mindent, de a legtöbbet igen.
Kíváncsian pillantok fel rá, amikor közelebb lép hozzám. Szinte pontosan annyira közel vagyunk egymáshoz, mit a szökőkútnál voltunk. Annak ellenére is, hogy korábban már töltöttük együtt éjszakát kicsit azért zavarban vagyok. Józanul kicsit másabb ez az egész szituáció.
És esetleg ezért letartoztatsz? Nem tudtam, hogy tilos felfalni valakit a szemeinkkel. - kérdezem tőle, illetve mondom neki játékosan és még a karomat is kinyújtom úgy, mint aki arra vár, hogy valaki megbilincselje. Végül pedig lassan felállok és közelebb sétálok hozzá. Hozzá képest jó pár centivel alacsonyabb vagyok, de most még ez se zavar. Elveszem tőle az üveget és miután én is meghúztam lábujjhegyre állok és szenvedélyesen megcsókolom őt, miközben a kezemet a nyaka köré fonom. Az egyik kezem pedig a mellkasán pihen, majd pedig lassan végig húzom az ujjamat a mellkasán egyre lejjebb és lejjebb haladva. Amikor elérem a nadrágja szélét, akkor gondolkodás nélkül haladok tovább a kezemmel lefelé.

Re: Primrose lakása // Vas. Júl. 26, 2015 5:21 pm

Nagyobbra nyílnak a szemeim, valamint a szemöldököm is feljebb szalad. Mielőtt viszont befejezhetné a mondandóját, megállítom.
- Hóóó, várj! Én egy szóval sem mondtam, hogy hazudtál. Egyszerűen csak fura, hogy valaki ilyen fiatalon már szinte minden helyen járt a Földön. És pont. - Nem szokásom mások szavába vágni, most viszont szükségét éreztem, mert nem akarom, hogy azt higgye, hazugnak tartom. Egyszerűen csak mindezt furcsának látom, ennyi az egész.
- De igen, van olyan hely, amit megnéznék. Például a szülőházunkat, Kirunában, Svédországban. Mondjuk Itália is olyan hely, amit szívesen megnéznék magamnak. Főként azért, mert a tésztás kaják a gyengéim. Otthon is tele van a polc velük, mert hát én azokat kb mindennel megeszem. Az túlzás, de el kell ismerned, rengeteg jófajta kombinációt ki lehet belőlük hozni. - Mondjuk nem tudom, ő mennyire tésztás, de hát nőből van, így csak tudja, egy tésztaételből mennyiféle kombinációt ki lehet hozni. Én legalábbis megoldottam eddig, ha másból nem, ami otthon volt zöldségek, néha gyümölcsök.
- Ez már két ember, aki nem lopja el a méhek kedvenc étkét! - Ha a kezembe lett volna az ital, akkor valószínűleg ennek örömére öntök mindkettőnknek, de ehelyett csak az üres poharat emelem a levegőbe. Nem tudom, mi értelme volt, de hát na.
Csak elmosolyodok arra, amit mond és tesz, és én is megszólalok, mielőtt egy újat húznék az üvegből.
- Nos, ha lenne nálam bilincs, valószínűleg megtenném. Belőled kinézem, hogy élveznéd is. - Amúgy van nálam mind pisztoly, mind bilincs, de hát mindegy. Most nem volt kedvem leoldani az övemről a bilincset emiatt. Mikor közelebb lép hozzám Primrose, akkor nem kell kiráncigálnia az üveget a kezemből, átnyújtom neki. Figyelem, ahogy meghúzza, a következő tette viszont meglep. Nem is kicsit. Nem hittem volna, hogy valóban idáig fogunk jutni. De hát itt vagyunk. Azt hittem csak újra szórakozni akar, csak már kicsit merészebben, viszont mikor már a nadrágomnál jár a keze, akkor ezt el is felejtem. Ekkor viszonzom már a csókot én is teljes odafigyeléssel. Aztán pedig kicsit lejjebb hajolok, hogy lábainál megfogva fel tudjam őt emelni. Nem kell sokat emelnem, hisz alig van köztünk 5 centi, de mindegy is. A konyha néhány lépésre volt csak, így odamentem, és a pultra felültettem. Fú, szerencse, hogy a fegyver be van biztosítva a kabátom alatt…

Re: Primrose lakása // Vas. Júl. 26, 2015 11:28 pm

Nem szoktam meg azt, hogy a szavamba vágnak, így csodálkozva nézek rá, majd lassan bólintok arra, amit mond. Tényleg fura, hiszen 30 alattinak gondolhat és nem is hibáztatom érte. A lelkem már jóval öregebb, mint amit a testem mutat. Ez mind a farkas géneknek köszönhető. Úgy érzem erre kár lenne több szót pazarolni, hiszen tényleg fura lehet, de ennek ellenére se magyarázhatom el neki. Ezt kaptam az élettől és ezen már változtatni nem tudok.
Ott még soha nem jártam. Biztosan szép hely lehet Svédország. - mondom neki egy kisebb mosoly keretében, hiszen ott még tényleg nem jártam. Nem is értem, hogy miként maradhatott ki az életemből. - Olaszország viszont csodálatos hely. Ha egyszer elmész oda, akkor alig akarsz hazajönni. S az ottani tésztás ételeknél finomabbat szerintem soha nem fogsz mennyeiek. - teszem hozzá még mindig mosolyogva, majd egy kisebb kuncogás hagyja el az ajkaimat. - Akkor már tudom, hogy kitől kérjek tésztát, ha itthon elfogyott. Franciaországból származom, de a csigák helyett is inkább a tészták felé húz a szívem. - vallom be neki könnyedén. Nem szoktam senkit se könnyen közel engedni, még ilyen apró dolgokat se szoktam elárulni magamról. Most meg szinte minden kérdezés nélkül kimondom. Nem értem, hogy mi ütött belém, hiszen ennyi vodka még nem árt meg nekem se. A reakciójára egy aprót az ajkamba harapok, hogy vissza fojtsam a nevetésemet. Meglepő, hogy a méhek kedven ételének mondta, hiszen eleve az emberek egyből a medvéket mondanák, de találó és egyedi.
Miből gondolod, hogy élvezném? Ennyire nem tartasz angyalinak? - kérdezem tőle egy huncut mosoly és sokat sejtető pillantás keretében, miközben még mindig a kanapéról figyelem őt. Végül pedig szép lassan elindulok felé. Szeretem megdöbbenteni az embereket. Még akkor is, ha esetleg csak játszadozásról van szó, de az is tény, hogy ilyet se sűrűn szoktam csinálni, amit most tettem. Nem szoktam kezdeményezni. Azt hiszem még egy olyan dolog, amivel ma még magamat is megleptem. De aztán amilyen "pofátlanul" letámadtam őt, olyan hirtelen jutott az is eszembe, hogy talán nem kellett volna, hiszen eleinte nem éppen talált viszonzásra az egész kezdeményezés. A kezem már a nadrágjánál jár és már éppen abbahagynám az egészet, amikor egyszer csak a csókom viszonzásra lel, hamarosan pedig már a karjaiban tart. Pár pillanattal és pár lépéssel később pedig már a konyhapulton ülök. A lábamat a dereka köré fonom és úgy húzom közelebb magamhoz, miközben az egyik lábfejemmel a lábán simítok végig. Már éppen megszabadítanám a kabáttól, amikor valamit megérzek alatta. Kíváncsian szakadok el az ajkaitól és kezem úgy siklik be a kabátja alá, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog. Hamarosan pedig a fegyverét elveszem és egy kisebb mosollyal nézek rá és megrázom a fejemet.
Erre azt hiszem ma már nem lesz szükséged, nem lenne jó, ha ez a "pisztoly" is elsülne, nem gondolod? - kérdezem tőle kicsit incselkedve, hiszen biztos vagyok abban, hogy értette a célzást. Majd pár pillanattal később könnyedén ürítem ki a fegyverét, hiszen nem most látok először ilyet és már használtam is hasonlót korábban. Viszont az egyik kalandom óta annyira nem szeretem, ha csak úgy megtöltve hever valahol a fegyver, mert majdnem egyszer ez okozta a vesztemet. Végül pedig a pulton landol. Ezek után kicsit megfogom a pulcsiját és úgy húzom közelebb magamhoz.
Esetleg van még valamilyen fegyver, ami elsülhet? - kérdezem tőle kíváncsian az ajkai fölött, majd ártatlanul pillantok fel rá, miközben az egyik lábammal még mindig "fogva tartom" őt.

Re: Primrose lakása // Kedd Júl. 28, 2015 2:48 pm

Felnőtt tartalom

- Ez esetben, egyszer majd el kell jönnöd oda! Én nem szeretek egyedül utazni, valamint egy útitárs sosem árt. Másrészt, ha a Földet körbeutaztad szűk 30 év alatt, hé, akkor nem hiszem, hogy komoly anyagi gondjaid lennének egy ilyesfajta utazással. – Vonom meg a vállamat, már nem mintha rám tartozna az anyagi helyzete. A pokolba, egyáltalán nem érdekel. Nem hiszem, hogy túlságosan nélkülöznie kéne, elvégre ha van ennyiféle piája, ami mind bontatlan, és nem is az olcsó szar, akkor nincs miről beszélnünk.
- Francia vagy? Fura, egyáltalán nincsen akcentusod. Nekem van rá indokom, hisz 5 éves korom óta itt lakok Amerikában, de te miként érted el? Az utazásokkal? - Kérdezem tőle kíváncsian, hisz számomra tényleg magától értetődő, hogy szinte alig felismerhetően hallatszik csak egy kevés akcentus. De ő gondolom ott is nevelkedett, Franciaországban. Bár ki tudja, lehet hasonló életútja volt – ha nem is teljesen -, mint nekem. Nem tudhatom, annyira sok mindent nem igazán tudok róla.
- Elég csak a hangnemedet figyelembe venni, meg a viselkedésedet, hogy rájöjjek, nem vagy te annyira angyali. - Vágom hozzá incselkedve, karba tett kézzel, mosolyogva. Azért is ültettem fel a pultra, hogy a pisztolyt lerakhassam oda. Nem hiszem, hogy jól járnánk azzal, ha idő közben leesne a földre, akármennyire is biztosítva van. Balesetek mindig történhetnek, azt pedig most szeretném megelőzni. De Primrose hamarabb cselekszik nálam. Elmosolyodok arra, amit mond, de nem válaszolok rá semmit. Kiveszi a tárat belőle, de a benne lévő lőszert nem vetette ki belőle. Nem is gond, biztosítékként jó, ha van legalább egy benne. Bár valószínűleg csak puszta véletlenből nem vette észre. Újabb kérdésére még mindig mosollyal az arcomon felelek, végül miután egy apró csókot lopok tőle, megszólalok.
- Tudod te is jól, hogy van. - Aztán pedig újra a hátát karolom át, hogy fel tudjam emelni. Valami kényelmesebb helyre akartam menni, és valószínűleg még így is meg tudom találni a hálót. Oda beérve viszont megvárom, míg lemászik rólam, legalábbis remélem, hogy veszi az adást. A fal mellett remélhetőleg le is száll rólam, ezt követően pedig magam és a fal közé szorítom őt, miközben elkezdem a nyakát csókolni, és a nadrágjával babrálok, hogy megfosszam tőle. Nem mintha túl bonyolult feladat lenne.

Re: Primrose lakása // Kedd Júl. 28, 2015 10:49 pm

Felnőtt tartalom

Szívesen elmegyek veled, de a végén nehogy meggondold magad! Legalább biztos lehetnék abban, hogy remek kezekben vagyok, mármint olyan személy kísér el, aki ismeri is azt a helyet. - mondom neki játékosan, hiszen tényleg nem akarom azt, hogy úgy érezze a fejére nőttem. A pénzre tett megjegyzésére inkább nem reagálok, hiszen tényleg nem panaszkodhatok, de soha nem éltem nagy lábon, ha csak az utazgatás nem számít annak. Sokkal inkább adakozni szoktam és amennyi tartaléknak szükséges, hogy akár hosszabb ideig meg tudjak élni, annyit tartok meg. Soha nem fitogtattam a vagyonomat, hiszen a legnagyobb részét én magam szereztem meg. Az örökségem ehhez kevés lett volna, hogy így tudjak élni.
Nem rossz érzés az, hogy itt nőttél fel és nem ott? Mármint nekem azért szokott honvágyam lenni. - kérdezem tőle kíváncsian, hiszen bármennyire is fáj néha hazatérnem vagy az anyanyelvemen beszélni nagyon is hiányzik az a hely, s a családom is. A sírjuk még mindig pontosan ott áll, ahol régen. Mindig gondoskodtam arról, hogy nehogy megbolygassák. A virágok nem mindig frissek, de ha megyek, akkor mindig a kedvencüket viszem. - Igen, a sok utazással és egy kisebb gyakorlással. - felelem neki egy kisebb szünet után, hiszen tényleg ennek köszönhetően. Sok helye megfordulta, valahol többször is, így valamelyik nyelvből több, míg másból kevesebb maradt meg. Néha még az anyanyelvemet se beszélem, pedig minden egyes szavára tökéletesen emlékszem.
De ahogy látom téged ez csöppet se zavar. - válaszolok neki pimaszul.
Nem gondoltam volna azt, hogy az estén, vagy a hajnalom így fog alakulni. Egyszerűen csak a városba indultam és próbáltam kitalálni, hogy mit kellene tennem, hogy tényleg maradnom kellene itt vagy esetleg a másik városban. Erre pont az utamba sodorta őt az élet, az esti szellő. Bár még akkor se gondoltam erre, aztán sodrottam az árral, ahogyan régen tettem, vagy talán az ő közelében egyre gyakrabban. Figyelem a mosolyát, miközben az ajkaim még mindig mosolyra húzódnak, majd pedig viszonozom apró csókját. Egy pillanatra elgondolkozom, hogy válaszoljak-e rá, de inkább nem teszek. Amikor pedig újra felkap, akkor szorosabban fonom a karomat a nyaka köré, miközben a lábaim még mindig úgy fonódnak a dereka köré, mintha valami indák lennének. Pedig nem lenne okom félni attól, hogy esetleg leejt. Amikor pedig beérünk a szobába és megáll, akkor egy apró csókot most én lopok tőle, majd pedig hamarosan már a saját lábaim állok, miután lemásztam, letett engem. A hátam a falhoz simul, mondhatni az támaszt meg, miközben a teste szinte az enyémhez simul. Érzem ajkának a játékát, miközben ujjaimmal a hajába túrok és egy apró nyögés hagyja el ajkaimat. Hamarosan pedig megfosztom a kabátjától, majd pedig a pulcsija alá siklik a kezem, miközben fejemet kicsit oldalra billentve hagyom, hogy tovább ingereljen a nyakam vonalánál. Majd pedig segítek neki megszabadítani magamat a nadrágomtól. Pár pillanattal később a pulcsija is a többi ruhadarabon landol, miközben a kezem újra egyre lejjebb siklik, de most már a nadrágja alá siklik be.

Re: Primrose lakása // Kedd Júl. 28, 2015 11:17 pm

Felnőtt tartalom

- Nos… Az igazság az, hogy annyira nem zavar. Ha ott maradtam volna, túl sok fájdalmas emléket kellene nap-nap után átélnem újra és újra. Meg hát gyerek voltam, mikor elhoztak onnan. Nem sokat tudtam volna tenni ellene. Kiverhettem volna a hisztit, de annak meg nincs semmi értelme. - Az embernek amúgy sincsenek túl gyakran emlékei olyan 3 éves kora előttről, így ezt beleszámolva nekem volt 2 évem gyűjteni az emlékeket. De azokról az időkről sem tudnék órák hosszat beszélni. Emlékszem néhány dologra persze, de azok is olyan halványak, hogy néha úgy érzem, azokat csak a fejem találta ki, és magamnak meg bemesélem, hogy valódiak.
Annyira nem nehéz elhinnem, hogy megint ugyanitt kötöttünk ki. Annyit húztuk egymást, de ezen pont felé közeledve egyre kevésbé tűnt annak. Ha jól emlékszem, a napokban úgy is elutazik, így hát ki kell élveznie a… város adta előnyöket. Most velem kell beérnie. Bár nem igazán kezdett heves ellenkezésbe, sőt. Még ő is kezdeményezett, amin meglepődtem kicsit, ki is mutattam valamelyest. Én nem hiszem, hogy megtettem volna ezt, talán később, és valamivel több piával a hasunkban.
Viszonzom a szobába beérve a csókját, és egyből bele is kezdek a nadrágjától történő megfosztásba. Egy fokkal kevesebb a vadulás most, mint múltkori alkalommal, most nem sietünk sehova. Az este a miénk. Hagyom megfosztani magam a felesleges ruhadaraboktól, és elmosolyodom, mikor besegít valamelyest a ruhadarabbal. Érzem, amint a kezét a bőrömön húzza végig, egészen be a nadrágom alá, de nem reagálok rá semmit, hanem egyszerűen folytatom a vetkőztetését. Miután a fölsőjétől is megszabadultam, a melltartóját is kikapcsolom, hogy aztán újra szemügyre vehessem a kétségkívül gyönyörű testét. Ehhez hátrébb is lépek egy lépést, hogy láthatóan végigtekinthessek rajta, ha már ő is annyiszor tette ma velem. Legutóbb ugyanis nem igazán volt rá alkalmam, hisz a látásom kicsit… homályos volt. Mondjuk még mindig volt egy ruhadarab, ami az utamat állta, de a látvány így is elég kellemes.

Re: Primrose lakása // Szer. Júl. 29, 2015 12:29 am

Felnőtt tartalom

Fájdalmas emléket? - Kérdezek vissza kíváncsian, mert nem értem, hogy mi történhetett vele, de másodpercek leforgása alatt rájövök arra, hogy közöm nincs hozzá. Nem ismerjük egymást, illetve pár nap múlva el is megyek ebből a városból, így valószínűleg nem is fogom őt megismerni. - Sajnálom, nem akartam tolakodó lenni. -Teszem hozzá sietve és egy bocsánat kérő pillantás keretében. -
Kicsit lassabban haladunk, mint múltkor, de nem bánom. Szeretném kielvezni ezt az egészet, hiszen múltkor is sikerült levennie a lábamról, s ha ittasan képes volt mind arra, amit tettünk, akkor azt hiszem még bőven lesz meglepetésben részem. Meglepődök, hogy szinte semmilyen reakciót nem vált ki belőle, az amit teszek, majd készségesen engedem neki, illetve segítek megszabadítani magamat a felsőmtől és hamarosan már egy kisebb ruhahalmaz hever a lábaink alatt. Mosolyogva állom a pillantását, ami szinte perzseli a bőrömet, majd egy aprót az ajkamba harapok, hiszen nem minden nap szoktak felfalni egy-egy pillantással. Ahogyan ő, úgy én is őt újra és újra végig merem, de őt még a nadrágja is takarja, így a kilátás annyira még nem teljes. De ahogyan végig pillantok rajta észre veszem a korábban említett tárgyat. Kíváncsian pillantok fel rá, hiszen nem értem, hogy korábban miért nem mondta azt, hogy van bilincse. Na, nem mintha annyira vágynék arra, hogy megbilincseljen, de ha fegyver volt nála, akkor ez is alap. Lassan közelebb lépek hozzá, majd szenvedélyesen megcsókolom őt, miközben a kezem lassan a fémre siklik, de hamar rá kell jönnöm, hogy nem fogom tudni ellopni tőle. Vagy marad ott, ahol van, vagy pedig eltörném. De az utóbbi nem lenne tanácsos, hiszen akkor rájönne arra, hogy nem vagyok egyszerű ember. S soha nem akarnék egy ennyire kellemes estét elrontani. Így hamarosan távolabb lépek tőle, majd a nadrágjánál fogva közelebb húzom magamhoz. Majd egy ártatlan pillantás keretében nézek rá, miközben a nadrágjával kezdek el babrálni.

Re: Primrose lakása // Szer. Júl. 29, 2015 4:16 pm

Felnőtt tartalom

- Édes, remélem, nem gondoltad komolyan, hogy most erről fogunk beszélgetni. - Lehet, hogy nem a legkedvesebb hangnemben közöltem ezt vele, de tényleg nem olyan téma ez, ami a mostani hangulatunkhoz tartozik. Legalábbis szerintem. Nem, nagyon nem. Ez talán a mai találkozásunk első perceiben jó lett volna, akkor volt olyan melankolikus, olyan semmilyen hangulat. A bocsánatkérésére egyszerűen csak nagyon kis mértékben megrázom a fejemet, hiszen nincs szükség rá. Legalábbis szerintem. Nem csodálom, hogy kíváncsi, hisz már másodjára találkozunk, az egyik estén pedig nem sokat beszélgettünk. Dartsoztunk egy keveset, ittunk sokat, aztán itt kötöttünk ki. Már alapból arra sem számítottam, hogy látni fogom még azután az este után. De hát itt vagyunk, majdnem ugyanabban a szituációban, mint néhány napja.
Néhány perccel később pedig már konkrétan ugyanabban a szituációban vagyunk, amire végképp nem számítottam, de nem bánom. Primrose-ról pedig csak annyit tudok nyilatkozni, hogy valószínűleg ő sem, ha már a lakásába beinvitált, és a többi…
A kilátást látszólag mind a ketten élvezzük, beszívjuk magunkba a másik alkatát, vonásait, csak most már kevesebb ruhával magunkon, és rengeteggel a földön. Feltűnik, ahogy észre veszi a bilincset az övemen, de az biztos, hogy én nem fogom azt onnan levenni, most nem. Én nem vagyok az a kibilincselős fajta. Sőt, nagyon is távol állok tőle. Figyelem, amint közeledik hozzám, a csókját viszonzom, valamint azt is érzem, hogy merre járnak a kezei. Ha én nem is vagyok az a fajta, ezek szerint ő nagyon is az. Ennek nem tudom, örülnöm kellene, vagy pont ellenkezőleg. Mindegy is, a farzsebemben lévő kulcs nélkül amúgy se jutna sehova ezzel kapcsolatban. Engedek a húzásának, készségesen lépek közelebb hozzá, hogy aztán máris elkezdhessen a nadrágommal foglalkozni. Megcsókolom őt eközben, valamint a kezemet is elkezdem végighúzni a testén. Kezdve a kulcscsontjától, át a mellén, a hasán, egészen le addig a pontig, aztán a fehérneműn keresztül kezdem el ingerelni őt.

Re: Primrose lakása // Szer. Júl. 29, 2015 8:11 pm

Felnőtt tartalom

Felvonom a szemöldökömet, amikor édesemnek szólít. Meglepett-e vele? Igen és hirtelen nem is értem, hogy miért hívott így. Nem akarok semmit se beleképzelni, de akkor is szinte két idegen voltunk, akik valami fura módon állandóan mostanában egymásba botlottak. Természetesen most már azért kicsivel több mindent sikerült megtudnom róla, mint korábban, de olyan állapotban nem is csoda, hogy nem annyira a beszélgetés volt a lényeg. Na, meg azon a helyen eleinte csak a szórakozás számított. Akkor se gondoltam volna azt, ahogyan most se, hogy itt fogunk kilyukadni és mondhatni újra egymásba fogunk gabalyodni. Azt mondják, hogy néha kell egy kis kaland is az emberek életébe, de ezt nem tudtam teljesen abba sorolni és nem értettem, hogy miért.
Nem szoktam csak úgy felhozni ide senkit se, de most másodszorra szegem meg az efajta íratlan szabályomat. Egyszerűen csak nem bízok senkiben se, hiszen soha nem lehet tudni, hogy mikor árul el valaki. Főleg, akkor óvatlan az ember, ha esetleg elkezd megbízni valakiben, vagy esetleg valamilyen módon kötődni kezd valakihez. Az élet soha se volt egyszerű, de talán most bonyolultabb, mint bármikor máskor. Óvatosnak kell lennem, hiszen erősebb vagyok nála, illetve még annyira se ismerem, hogy tudjam, hogy egy-egy érintésre miképpen fog reagálni. Hiába töltöttünk már egy estét együtt, akkor is a legnagyobb részét csak homály fedi. Azt is mondhatnám, hogy részben ismeretlen terepre tévedtem.
Mosolyogva figyelem őt, s amikor a pillantásunk találkozik, akkor állam azt. Az se érdekel, hogy mennyi ruha hever a lábaim alatt, vagy éppen mellettem a földön. A ruhákat lehet pótolni, de egy-egy feledhetetlen pillanatot viszont igazán nehéz, így ki szeretném élvezni az egész helyzetet. Amikor pedig közelebb érek, akkor egy pillanatra a bilincsre siklik az ujjam, de nem áll szándékomban használni. Egyszer már volt szerencsém kipróbálni, de persze nem ilyen értelemben. Egyszer elkaptak, de félperc múlva szabad voltam és többé nem is találtak engem. Azóta meg már régen elévült az egész, hiszen a kezdetek kezdetén volt még. Pár pillanattal később pedig újra a fal és közé szorulok, de nem bánom, hiszen minden egyes érintése képes egyszerűen az őrületbe kergetni. Hamarosan pedig a nadrágja a többi ruha között landol, majd pedig megérzem azt, ahogyan az érintésével ingerli a testemet. Minden egyes érintésének köszönhetően egy jól eső bizsergés fut végig az egész lényemen, a gerincem vonalán, miközben a lában köze is egyre inkább görcsbe rándul, majd amikor a kezével a legérzékenyebb pontomhoz ér, akkor egy kisebb sóhaj hagyja el az ajkaimat. A másodpercek szinte csak szaladnak, miközben a kényeztetése nem marad abba, miközben ajkaimmal próbálom kényeztetni őt. Hol az ajkát, hol a nyaka vonalát, de idővel ez egyre nehezebben megy. Végül pedig az egyik kezem a férfiasságára siklik, hogy viszonozni tudjam a kedvességét, "aminek köszönhetően talpon maradni is nehéz feladat lesz."

Re: Primrose lakása // Csüt. Júl. 30, 2015 6:46 pm

Felnőtt tartalom

Konkrét indokom nincs arra, hogy miért szólítottam így, de nem akarom, hogy valamit bemagyarázzon magának emiatt. Egyszerűen csak ilyen a szójárásom olyanokkal, akikről tudom, hogy nem harapják le a fejemet miatta. Ő belőle pedig nem igazán nézem ki ezt. De azért azon elmosolyodom, mikor meglepődve felhúzza rajta a szemöldökét. Mindenesetre, én most nem lelki társat keresek, szerelmet, vagy bármit. Abból már kijárt a részem, meg is fizettem az árát, és nem tervezek egyelőre újba kezdeni. Túl friss még a seb ahhoz.
A beszédidőnek is vége van, az elmúlt… olyan fél órát úgy is azzal töltöttük. Talán több, nem igazán néztem az időt. Másrészt órám sincs. A mai telefonokban már úgy is minden hasznos funkció benne van. Mondjuk, több a felesleges, de az már másik kérdés.
Hallom, és érzem is, hogy milyen hatással vagyok rá. Így azért kicsit másabb a helyzet, mint néhány nappal korábban, részegen. Legalábbis tudok arra figyelni, hogy mivel tudok neki örömöt, élvezet nyújtani, nem csak nyers szex az egész, aztán 8 óra alvás. Miután a nadrágomat elkezdi rólam lefele húzni, akkor abbahagyom az ingerlését, és segítek neki megszabadulni attól a ruhadarabtól is, amit aztán Primrose a többi ruha közé vet. Amilyen zuhanórepülést hajtott végre, valószínűleg a zsebemben lévő telefon is eltörött. Mondjuk nem dobta túl messzire, csak egy fél-egy lépésnyire, valamint a többi ruhán landolt, szóval… talán. Na de nehogy már a telefon legyen a legfőbb gondom most! Ezt követően újra visszakecmereg a kezem azon pontjára, hogy tovább folytathassam az ingerlését. Érzem, amint egyre inkább kezd szét esni, aminek köszönhetően egy mosoly kúszik az arcomra. Aztán megérzem, hogy az alsóm alá csúszik a keze, és elkezdi a férfiasságomat ingerelni. Ez nagyobb hatással van rám, mint amit korábban művelt, csak a nadrágom alatt. Nem kellett túl sok idő neki, hogy izgalomba hozzon, de mielőtt folytathatná, újra átkarolom a hátát, és felemelem őt. Nem viszem messze, mert csak az ágyra teszem le, aztán pedig csókok közepette elkezdem lehúzni róla az alsóneműjét. Utolsó csók után pedig egyre lejjebb kezdek el haladni a testén, és csak ekkor szabadítom meg véglegesen az alsójától, ami a többi közt végzi. Azt követően pedig nem totojázok, a nyelvemet bevetve kezdem el a csiklóját ingerelni, miközben ujjaimmal belé csúsztatva kezdek el mozogni benne.

Re: Primrose lakása // Csüt. Júl. 30, 2015 8:04 pm

Mindig is olyan személy voltam, aki nem marad túl sokáig egy helyben, így bármiféle kapcsolat szinte szóba se jöhetett. Nem igazán tudtam megbízni az emberekben ilyen téren. Talán igaz a mondás, hogy az első nagy csalódás örökké végig kíséri az életünket. Útóljára Oroszországban volt olyan személy, aki képes volt maga mellett tartani 4 évig, aki felé éreztem valamit, de aztán őt is magára hagytam. Menni akartam, s megtalálni a helyemet a világban, miközben felfedezem azt és új embereket ismerek. Így nem gondoltam azt, hogy bármiféle komoly jelentősége lett volna annak, amit mondott, de ennek ellenére is meglepett a kijelentése.
Örültem, hogy annak ellenére, hogy ez amolyan futókaland volt és lesz is figyelmes volt. Vannak olyan férfiak, akik ilyenkor szinte semmivel se törődnek csak magukkal. Na, jobb, ha az ilyenek messzire elkerülnek, mert egy életre megtanulják azt, hogy a nők nem csak egy tárgyak, hanem vannak érzéseik is. Megpróbálhatnám elfojtani azokat a hangokat, amik neki köszönhetően törnek a felszínre, de mi értelme lenne? Őt nem zavarja, illetve a testbeszédem már így is elárul engem. Nem dobtam túl messzire a nadrágját se, de hallom a bilincsek csörgését, illetve azt is, hogy a telefonja is koppan egyet. De szerencsére reccsenés vagy olyan hang, ami utalna arra, hogy eltört nem halasztódik, de túl sok időm nincs is ezen gondolkozni, hiszen hamarosan újra megérzem kezének a játékát ott lent. Pillanatok alatt kiszakít a gondolataimból és hamarosan újra az "élvezetek tengere felé egyre inkább lök." Egy kisebb mosoly jelenik meg az arcomon, amikor látom azt, hogy most mennyire nem hagyta hidegen az, amit a kezemmel, ujjaimmal csináltam. Jó érzés volt látni azt, hogy képes vagyok ilyen hatással lenni rá. Pillanatok múlva pedig már a hátam a "pihe-puha" ágyhoz simul miközben viszonozom minden egyes csókját szenvedélyesen, miközben a kezem a testén időzik el. Amikor pedig elindul egyre lejjebb az ajkaival,akkor egy pillanatra még a nyakam is hátrébb csuklik, hogy a nyakam vonalához még inkább hozzá tudjon érni. Na meg az se hagyott hidegen, ahogy a keze a bőrömhöz ért, miközben a fehérneműmtől próbált megszabadítani. Mielőtt észbe kaphatnék megérzem nyelvének "ördögi játékát", majd pedig hamarosan pedig azt, ahogy az ujjaival belém hatol. Na, ennyire még nekem se volt nagy az önuralmam, hogy ennek ne adjak hangot. Még szerencse, hogy a falak igazán vastagok. Idővel a csípőm elkezd mozogni, miközben a kezeimmel elengedem az ágyneműt, majd pedig hamarosan a hajába túrok, miközben a testem egyre inkább felhevül, hiszen egyre inkább kezd az a bizonyos pont felé lökni.

Re: Primrose lakása // Csüt. Júl. 30, 2015 9:11 pm

Felnőtt tartalom

Úgy gondolom, azzal, hogy én ilyen mámorító perceket okozok neki, amiatt ő is hasonlóakat fog nekem okozni. Bár ezt már sikerült a kezével prezentálnia, hogy érti ő is a dolgát azért. Akármennyire is sikerült felizgatnia, ezt most úgy, ahogy van, félredobom. Hosszú az esténk amúgy is, egyedül csak azt nem remélem, hogy ez után egyszerűen csak fogja magát és kidob, hogy kint éjszakázzak. Na az lenne aztán a tragikomikus befejezés. De hát múltkor se tett ki. Mondjuk lehet azért, mert azután egyből be is aludtunk… Vagy mert tudta, hogy nem tudna kitenni… vagy mert tudta, hogy én nem jutnék messzire. Ó, hát mindegy is. A fejemből viszont nem megy ki az, hogy ilyen fiatalon már körbejárta a földet. Személy szerint olyan 25 évesre tippelném meg Primrose-t, ami azért durva lenne, hogy majd 10 év van köztünk. De lehet csak jó géneket örökölt, és még nálam is idősebb! Na az lenne még a meglepetés. Na nem mintha ez bármitől eltántorítana, főként nem egy efféle emlékezetes – legalábbis sokkal inkább, mint múltkor – éjszakától. Kíváncsi vagyok, vajon milyen idős lehet ez a lány, de hát az bunkóság, vagy mi.
Egész jó érzés látni, hogy milyen hatást tudok rá gyakorolni. Ezek szerint megy ez még nekem, és nem vagyok csak befásult ex-férj. Miközben ott lent kényeztetem őt a nyelvemmel és az ujjaimmal, a tekintetem végig Primrose-on van, az ő reakcióját, testbeszédét követem figyelemmel, miközben a kényeztetésére is figyelmet fordítok. Nyögései csak bennem is fokozzák a vágyat, bár ennek nem mutatom semmi jelét. Folytatom a testének az ingerlését a végsőkig, még utána is egy nagyon rövid ideig, aztán újabb csókokkal hintve a testét indulok el azon pontjától kezdve a hasán át az oldaláig, ahol is újabb tetoválásra leszek figyelmes.
- Nocsak, mit látok. Úgy látszik, mégsem csak egy tetoválásod van. - Elmosolyodom, aztán folytatom az utamat felfelé, aztán melleihez érve rövid ideig azokat is ingerlem, de végül elérek az ajkaihoz, ahol újabb csókba kezdek vele.

Re: Primrose lakása // Csüt. Júl. 30, 2015 10:23 pm

Nem gondoltam volna, hogy az estém ilyen remek irányt fog venni. Még akkor se, amikor átléptük az első küszöböt, ami a lakásomba vezetett. Fogalmam nem volt arról, hogy mennyi ideje lehetünk itt, de őszintén szólva nem is érdekelt. Szerettem volna kiélvezni minden egyes pillanatát ennek az estének, hiszen kötve hiszem azt, hogy ennek lesz majd még folytatása. Szerintem már az is elég fura, hogy újra találkoztunk és újra itt kötöttünk ki az ágyamban, bár az is igaz, hogy első találkozásunkkor kicsit máshol kezdődtek el a dolgok. Legalábbis ha jól rémlik, na meg a ruhák is eléggé beszédesek voltak, amikor reggel megtaláltam őket szerte a lakásban.
Nem értem, hogy miként képes ilyen hatással lenni rám. Egyszerűen az ujjának és a nyelvének a játéka briliáns, mintha pontosan tudná azt, hogy mivel képes az őrületbe kergetni, illetve ingerelni a testemet. Nem sokkal később pedig milliónyi darabra szakít szét az a bizonyos érzés, ami neki köszönhetően járja át a testemet. Kicsit szaporábban kapkodom a levegőt, miközben még mindig érzem a játékát a legérzékenyebb pontomnál. Hamarosan pedig azt, ahogyan perzselő csókokkal hinti a vágytól fűtött testemet. Elmosolyodom a szavain és ártatlanul pillantok rá, miközben próbálom visszanyerni a normális a légzésemet. Majd pedig, amikor a melleimhez ér, akkor újra érzem, ahogyan a vágy újra egyre inkább kezd növekedni bennem. Szenvedélyesen viszonozom a csókját, az ujjaimmal a hajába túrok, majd egyik lábamat lazán a dereka köré fonom, s végül egyszerűen fordítok a helyzeten. Mosolyogva pillantok le rá, miközben a hajam eltakar minket a külvilág elől. Pár pillanattal később pedig újra megcsókolom őt, idővel pedig áttérek a nyaka vonalára, miközben kezem egyre lejjebb siklik a testén egészen addig a pontig. Eleinte az ujjaimmal, a kezemmel kezdem el őt kényeztetni, majd szép lassan ajkaim is egyre lejjebb vándorolnak.

Re: Primrose lakása // Pént. Júl. 31, 2015 12:05 pm

Felnőtt tartalom

Nos, egy-két élvezetes este úgy érzem, nekem is kijár. Nem fogok újra azon panaszkodni, hogy mert annyira szar múltam van, mert ez már lejárt lemez. Tovább léptem én már azon, legalábbis szeretem ezt hinni. Mondjuk egyszerűbb lenne, ha találhatnék rá egy módot, hogy elfelejtsem mindazokat, mert akkor nem jutna eszembe folyton. Na majd egyszer.
Azon sem lepődök meg, hogy ilyen hamar sikerült arra a pontra eljuttatnom, mert hát gondolom azóta ő sem volt mással. Legalábbis nem nézem ki belőle, hogy minden nap egy más férfival éjszakázik. Bár a civilekkel kapcsolatban, ahogy már sikeresen megtanultam, nem olyan jók a megérzéseim, szóval… Tökéletesen hallom, de ha ez nem lenne elég, látom rajta, hogy mennyire szétesett a kis játékomtól. Pedig ez még csak a kezdet, mégis úgy liheg, mintha már a vége felé közelítenénk. Bár ki tudja, mikor lesz vége az egész éjszakának. Csak remélni tudom, hogy nem egyhamar. A tetoválás utáni mosolyt követően pedig újra megszólalok.
- Én már láttam kettő tetoválásodat, te még az enyéim közül egyet sem. Majd egy nap talán. - Ezután folytatom a testének csókokkal való hintését. Egyhamar ez viszont tényleg nem fog eljönni, mert hát elmegy a városból a napokban, ha minden igaz, valamint én sem tervezek egyhamar megválni a hajamtól. No meg ki tudja, mikor látjuk újra egymást. Ha egyáltalán látjuk még. Nagy a világ, és örökélete egyikünknek sincs. Nem soká pedig érzem, amint a helyzeten akar fordítani, így megadóan fordulok a hátamra, persze az ő noszogatásának hatására. Érzem, amint a keze egyre lejjebb siklik, aztán pedig be az alsóm alá. Félredöntöm a fejemet, hogy a nyakamhoz hozzáférhessen könnyebben, aztán a haját átsodrom az egyik oldalra a kezemmel. Elkezdi mozgatni a kezét a férfiasságomon, aminek hatására egy jóleső sóhaj tör fel a torkomból. Most negyedannyi idő sem kell rá, hogy újra izgalomba hozzon, aztán pedig szememmel követem, ahogy egyre lejjebb halad a testemen az ajkaival. Mikor pedig elér arra a pontra, akkor jóval mélyebb levegőt veszek, de figyelemmel kísérem őt a szemeimmel.

Re: Primrose lakása // Szomb. Aug. 01, 2015 12:32 pm

Élhetünk a múltban, gondolkozhatunk azon, hogy vajon mit rontottunk el, hogy azok a dolgok történtek velünk, mivel érdemeljük ki azt, hogy a szerelmünk hátba támadjon minket, hazudjon nekünk és még sorolhatnám, de ennyi idő alatt megtanultam azt, hogy nem gondolhatok minden egyes pillanatban a múltba. Lehet, hogy fáj és kihat a jelenemre, de ennek ellenére is meg kell próbálnom élvezni az életet. S most pontosan ezért akartam kizárni minden egyes gondolatot, ami esetleg arra hajtott, hogy megfosszon egy csodálatos estétől.
Ritka volt az olyan, amikor belevágtam egy éjszakás kalandokba, de most már másodszorra teszem meg és ugyanazzal a férfival. Fura dolog az élet, hogy miként képes idegenek az életünkbe sodorni, akik lehet nem maradnak örökre, de okkal keresztezik az útjaink egymást. Lehet most még nem tudnék más okot mondani, mint egy, vagyis két eszméletlen éjszakát köszönhetek neki, de az se kizárt, hogy pár nappal, héttel vagy akár hónappal később sokkal több mindent köszönhetek majd ennek az éjszakának. Kissé ziláltam figyelem, majd egy aprót az ajkamba harapok.
És emiatt még szerencsésnek is érezheted magad. - mondom neki suttogva, de úgy, hogy biztos legyek abban, hogy hallja, amit mondok. Nem sok ember látta még ennyi idő távlatából se a másik tetoválásomat. A kezemen lévőt is gyakran megcsodálják és nem értik az emberek, de nem is nekik kell érteni, hanem nekem. - Talán egyszer én is szerencsés leszek ilyen értelemben is. - mondom neki egy huncut mosoly keretében, miközben a légzésem egyre inkább kezd lassulni és a pillantásommal követem ajkainak az útját, egészen addig, amíg ajkaink újra egymásra nem találnak és "nyelvünk újra táncra nem kél egymással".
A kisebb játékom után, alig, hogy ajkaimmal elértem az alsója vonalához mosolyogva pillantok fel rá, majd pillanatok múlva a kezem az alsójára siklik és miután kicsit megemelte magát egyszerűen csak eltüntetem a felesleges ruhadarabot. Nem is értem, hogy minek maradt mostanáig rajta. Majd pedig hamarosan már az ajkammal és a nyelvemmel kezdem el őt ingerelni. Eleinte lassan, majd ahogyan egyre inkább kezdtem érezni a hatását a játékomnak szép lassan elkezdtem kicsit "hevesebben" kényeztetni őt.

» Sam lakása
» Vincent lakása
» Sheila lakása
» Dorothy lakása
» Jamie lakása

Primrose lakása

Primrose lakása

Similar topics

Similar topics